Argentínát félrevezették

Ismerõsen hangzik. Egy latinamerikai ország – ez esetben Argentína – nem tudja rendbe szedni magát; tékozló kormánya populista politikája tönkretette. Észak-Amerikában úgy érzik, õk az ilyesmivel szemben immunosok. A meglepõdött latin-amerikai emberek viszont zavarukban azt kérdezik: Hogyan történhetett meg ez a mintatanulóval, a neoliberalizmus kedvenc gyermekével? A szabad piac mégsem lenne biztosítéka a jólétnek? Ha mindent olyan kifogástalanul csináltak, hogyan zuhanhatott országuk mégis olyan mélységekbe? Mindkét álláspontban van méltányolni való, habár végsõ soron az Észak-Amerikában elnépszerûsödött vélemény hibás. A már évek óta erjedezõ argentin válság múlt év decemberében kirobbant; utcai tüntetések döntötték meg a demokratikusan választott kormányt. Az ország fizetésképtelen lett; az egy az egyhez peso-dollár paritásra alapozott rendszer ízzé-porrá töredezett. Azóta a gazdasági helyzet még tovább is romlott.

Kétségtelen: Argentína sorsa jobban menne, ha kevesebb lenne a korrupció és úgyszintén ha az államháztartás nem lenne deficites. Végeredményben semmilyen adósság sem lehet válságnak oka ha nem is létezik. A lényeges kérdés azonban továbbra is az: vajon a krízist valójában a deficit, a korrupció és a közügyek hanyag vitele okozta-e?

Számos észak-amerikai gazdasági szakértõ azt sugalmazza, a válságot el is lehetett volna kerülni, ha Argentína – ha törik, ha szakad – betartja az IMF tanácsait; elsõsorban, ha könyörtelenül megnyirbálja az államháztartás kiadásait, beleértve a tartományokét is. Ezzel szemben latin-Amerikában úgy vélekednek, ha Argentína hiánytalanul végrehajtotta volna az IMF tervét, a válság még súlyosabb lenne és már korábban robbant volna ki.

Az IMF-tõl független szakértõk zömével egyetértve azt gondoljuk, gazdasági depresszió esetében az államköltségek redukálása nemhogy javítaná, de tovább rontja a helyzetet; csökken az adóbevétel és a foglalkoztatás valamint megrendül a bizalom. Ez alól Argentína sem kivétel, mint ahogyan nem voltak kivételek az ázsiai országok sem a 90-es évek végén. Ennek ellenére, az IMF úgy vélekedett: csökkenteni kell, Argentína pedig engedelmeskedett; a federális állam kiadásai (a fizetendõ kamatok kivételével) tíz százalékát nyirbálta le 1999 és 2001 között. A nadrágszíj szorítás tovább súlyosbította a depressziót; és ha tényleg olyan könyörtelenek lettek volna, amint azt az IMF tanácsolta, az összeomlás hamarabb következett volna be, hamarabb nyilvánult volna meg a társadalom elégedetlensége is s úgyszintén súlyosabbak lettek volna az ezekbõl fakadó politikai instabilitás következményei. Tulajdonképpen nem is a zavargások a meglepõek, hanem az hogy nem sokkal elõbb robbantak ki.

Ha egy pillantást vetünk az állami költségvetésre, akkor már nem is olyan igazságos azt állítani, hogy Argentína egy tékozló ország. A jelenlegi deficit a nemzeti össztermék (GDP) három százaléka, ami nem tekinthetõ túlzottnak. Emlékezzünk, 1992-ben, amikor az Egyesült Államok az argentínainál sokkal enyhébb pangásban szenvedett a federális deficit a GDP 4,9 százaléka volt. Mert egy recesszióban szenvedõ gazdaság általában deficites is. Az adóbevételek zuhannak, a társadalmi biztonsági háló kiadásai pedig növekednek; a hiány elkerülhetetlen, nélküle a pangás még inkább súlyosbodik.

Tehát a költségvetési hiány oka nem a pazarlás volt, hanem a pangás, ami folytán az adóbevételek nagymértékben csökkentek. A kamatok mértéktelen emelkedése sem annak köszönhetõ, ami Argentínában történt, hanem az 1997-98-as nemzetközi pénzügyi válság helytelen kezelése váltotta ki. Ez minden országot érintett, beleértve Argentínát, akit akkor még az IMF mintadiákjának tartottak.

Mármost, ha a problémát nem a pazarlás és tékozlás okozta, akkor mi? Hogy ezt megérthessük elõbb egy pillantást kell vetnünk a 80-as években Latin-Amerikában végrehajtott gazdasági reformokra. A felfelé törekvõ országoknak azt üzenték: a demokrácia és a szabad piacgazdaság majd egy soha nem látott boldogulást biztosít számukra is. De ha közelebbrõl megnézzük, azt láthatjuk, hogy gazdaságuk teljesítménye kiábrándítóan alacsonynak mutatkozik. A növekedés üteme alig haladta meg az 50-es, 60-as, 70-es esztendõk növekedésének felét. A neoliberális reformok csalódást keltenek. A többi ország pedig az argentin tapasztalat láttán a következõ tanulságot vonja le: mindez az IMF mintatanulójával történhetett meg. Tehát a katasztrófa oka nem az, hogy nem hallgattak az IMF-re, hanem az hogy szót fogadtak neki.

Ahhoz, hogy Argentínából bukott diák lett, nagyon sok köze van a peso paritásának. Egy évtizede az ország hiperinflációban szenvedett, ami természetesen szintén siralmas. Akkor a peso értékét a dolláréval egyenlõre rögzítették törvényileg — de az égadta világon semmi másra nem voltak tekintettel. Az infláció szinte csodával határos formában megállt. Az IMF támogatta ezt a politikát. A pénz értéke stabilizálódott. Úgy vélekedtek, ez majd megfegyelmezi a kormányzatot, mert nem költhet többet mint amivel ténylegesen rendelkezik. Nem bocsáthat ki pénzt anélkül, hogy a peso paritását felborítaná. Többet mint amije megvan csak akkor adhat ki, ha kölcsön kér. Kölcsönt pedig csak akkor kap, ha helyes gazdaságpolitikát alkalmaz. Megvolt tehát a csodatevõ recept a javíthatatlan politikusok megszelídítésére.

Ez a módszer már eleve kudarcra volt ítélve. A mereven rögzített paritás soha, sehol sem mûködött, még az Egyesült Államokban sem, amikor a 30-as évek nagy gazdasági válsága idején felmondták az aranystandardot. De a kudarcok nem egyik napról a másikra válnak nyilvánvalóvá. Okozójuk általában nem a szóban forgó ország hibái, tévedései, hanem határán kívüli történések sokkszerû hatásai, amelyekhez képtelen alkalmazkodni.

A merev paritásban akkor lett volna valami ésszerû, ha Argentína legfontosabb kereskedelmi partnere az USA lenne, de az argentin export legfõbbképpen Európába és Brazíliába irányul. A megerõsödõ – úgy is mondhatnánk felülértékelõdõ – dollár óriási kereskedelmi deficitet provokált az USA-ban is. A merev paritás pedig automatikusan felülértékelt pesot jelent — s ugyanazt a hatást váltotta ki. De amíg az USA deficitje kezelhetõ volt, Argentínáé nem. A deficitet lehet ugyan kölcsönökkel ellensúlyozni — ideig óráig. A világ legnagyobb adósa az USA, de oda még mindig áramlik tõke. Eleinte így volt Argentínában is, ameddig élvezte az IMF jóváhagyását.

Az ázsiai válság átterjedt Oroszországra és Brazíliára is s Argentína egyre jobban szenvedett. A kamatok emelkedtek, a brazil real leértékelése pedig fontos exportpiacok elvesztését okozta. A bajokat az euró leértékelése tetõzte, az argentin export versenyképessége a támogatott európai agrártermékkel szemben tovább hanyatlott. Az ördögi kör bezárult. Napról napra világosabb lett, a peso paritása nem tartható tovább; tehát a hitelezõk egyre magasabb kamatokat követeltek. Az adósság egyfolytában növekedett — a defaultot már nem lehetett elkerülni. Egyesek úgy vélik, a merev paritás mégis lehetet volna sikeres, ha nem fordulnak elõ a nemzetközi pénzügyi válságok. De ez a vélemény csak azt mutatja, nem értik a probléma magvát: a nemzetközi pénzpiacok lényegükben változékonyak, állhatatlanok. A kérdés nem az: kell- e majd módosítani a merev paritáson, hanem az, hogy mikor és hogyan?

Az Egyesült Államokban mindenki egyetért abban: a lelassuló gazdasági növekedést a állam költségeinek növelésével kell ösztökélni. Akkor miért gondolja mégis az IMF, hogy Argentína problémái a közkiadások további redukálásával oldódnak majd meg; az serkentené majd a külföldi befektetõket, hogy tõkéjüket oda vigyék? Argentína egy humán eszközökben és természeti forrásokban gazdag ország; ezeket a válság nem pusztította el, de a gépezetet újból be kell indítani. Ehhez nemcsak segítség kell, hanem fõleg az, hogy az USA megnyissa piacait, fogadja be az argentin termékeket. Mexikó esetében is ez vezetett sikerre. Ez nem is kerülne semmibe és még az amerikai fogyasztók is jól járnának.

De legalábbis ne követeljük az argentinéktõl, hogy tovább csökkentsék kiadásaikat, ennek következménye csak a válság elmélyülése és a társadalom elkeseredésének fokozódása lehet. Ha a bajban lévõt ráadásul még vádoljuk is, azzal nem segítünk rajta!

(A szerzõ Joseph E. Stiglitz a Columbia Egyetem gazdaságtan-, üzlettudományi és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora, a Fehér Ház volt tanácsadója, a Világbank egykori fõközgazdásza, a Buenos Aires-i Egyetem díszdoktora. Nobel díjjal 2001-ben tüntették ki. Egyik legismertebb mûve, "A kormányzati szektor gazdaságtana" magyarul is megjelent).

Reviczky Gyula: Szent-István napján

Hatalmas, bölcs, elõrelátó
Jézus tanát megismerõ;
Néped’ pogányságból kiváltó,
Te jóság, bölcsség, erõ!...
Kinél dicsõbbet és nagyobbat
Nem szülnek hosszú századok:
Elsõ királya magyaroknak,
Áldassék áldott jobb karod!

Hazámnak szentje, nagy királya!
Tisztelni meg nem szûn’ e nép.
Kezében a kereszttel állta
Meg ezer éven át helyét.
Török félhold, tatár s a német
Hiába vívták ekkorig:
A vésszel mindig szembe nézett,
Mohácstól le Világosig.

Ha néha hallád is fohászát,
Midõn kitört az érczkebel,
Panaszkodón, hogy õs hazáját
Egy rosszabbal cserélte fel:
Véres csatákban, végveszélyben
Azért nem ingott, csüggedett;
Mint büszke cédrus, oly kevélyen
Állott meg századok felett.

S lesz még idõ, jön még olyan nap,
Midõn, dicsõséges király,
Hatalmát a rég’ vert magyarnak
Majd nem gyöngíti belviszály,
Ha majd a népek viharába’
Csak a te koronád nem ing,
S a magyarok fölkent királya
Magyar király leszen megint!

Magyarok elsõ szent királya,
Hitetlenbõl hivõt csinálva,
A honszerzés másik felét,
Mely még dicsõbb, te végezéd.
Körülhordatva a keresztet,
A kóbor lábat, kósza kedvet
Egy helyhez, egy honhoz kötéd.
Örök dicsõség a tiéd!

Ím, ezer éve fenragyog már
A szent kereszt és áll az oltár,
Honnan tömjénfüst és ima
Hozzád repül, Isten fia.

Üdvünk sehol se volt, csak épen
A megváltó kereszt jelében.
Te tudtad ezt, óh, bölcs, dicsõ!
S nem ölt meg ellenség, idõ.

Élünk, vagyunk már ezer éve
Sok harcba’, sok viharba’, vészbe’,
S míg a kereszt marad jelünk,
Dicsõ király, el nem veszünk!

Dicsõség szent jobb kéz,
Balsorsban reményünk;
Tanúja, hogy nincs oly vész,
Melyet túl nem élünk:
A magyarnak légy kalauza váltig
Egészen a boldog Kánaánig.

Békülõnek békejobb,
Küzködõnek támasz.
A ki téged félredob:
Bajba’ meg nem áll az.
Ezer éves szent ereklye, érd meg
A boldogabb újabb ezer évet.

Büszke, bátor öntudat
Emelje hazánkat.
Te mutasd meg az utat
A magyar királynak,
Hogy a mit te kezdtél oly dicsõen:
Õ folytassa, végezze dicsõbben!

Parlamenti retorika

Belenéztem minap az országgyûlés egy késõ délutáni televíziós közvetítésébe. A kormány által kezdeményezett, Nagy Imre emlékének adózó állami kitüntetésrõl vitáztak a képviselõk. A vita tárgyának, mint oly sok esetben, most sem volt jelentõsége, a magyar parlament munkáját ugyanis újabban, legalábbis az én (bizonyára) felületes tapasztalataim szerint, nem az határozza meg, hogy éppen mi a vita tárgya, hanem pusztán egy retorika, egy retorikai küzdelem.

Az ellenzék szónokai mindig kíméletlenül kérik számon a baloldalon a kommunista diktatúra bûneit. A szocialisták ilyenkor védekeznek, meglehetõsen szelíden, olykor halványan érvelve amellett, hogy a bûnöket nem õk, hanem elõdeik követték el, akiktõl különben már több alkalommal is ünnepélyesen elhatárolták magukat, és akik, legalábbis a fiatalabb szocialista képviselõk esetében, igazából már nem is elõdeik.

A jobboldali ellenzék mindazonáltal folyamatosan összemossa a kommunista korszak minden szereplõjét és idõszakát, és a politikai csatározások naiv szemlélõi (a jobboldali tömegrendezvények fiatal résztvevõi kétségtelenül közülük kerülnek ki) minden bizonnyal úgy hiszik, hogy semmi különbség sem volt az 1950-es és az 1980-as esztendõk eseményei között, semmi különbséget sem lehet felfedezni Rákosi Mátyás, Kádár János, Horn Gyula és Medgyessy Péter között. Mi több, azok a fiatal szocialista politikusok sem jobbak Rákosinál, akik eszmélkedésüket és pályájukat már a nyolcvanas évek végének "reformköreiben" kezdték, és nyilvánvalóan nem lehet közük még a késõ Kádár-kor bûneihez sem, nem hogy Rákosihoz.

A bevezetõben említett parlamenti szócsata során a jobboldal egy különben közismerten ádáz képviselõje Kósa Ferenc filmrendezõt (ma szocialista képviselõ) is felemlítette, mint aki a bûnös baloldalhoz tartozik, és bizonyára azért rendezhetett filmeket, mert a diktatúrának tett szolgálatokat. Ennek során bocsánatkérésre is felszólította a képviselõt. A neves honatya bizonyára egyetlen Kósa-filmet sem látott annak idején, és mit sem tud azokról a küzdelmekrõl, amelyeket Kósának vállalnia kellett - például Csoóri Sándor oldalán.

Most azonban nem az a fontos, hogy a mai jobboldali képviselõ (aki bizonyára maga is átélte a Kádár-rendszer utolsó évtizedeit, és nem hinném, hogy illegalitásban töltötte volna ezeket az évtizedeket) ismeri-e a korábbi korszak néhány klasszikus filmjét és azokat a küzdelmeket, amelyeket Kósa Ferenc akkor a filmmûvészet szabadságáért és nemzeti felelõsségéért folytatott, hanem az, hogy a jobboldal ma jól érzékelhetõen mindenkit felelõssé akar tenni a diktatúra bûneiért, aki akkor egyáltalán élt, dolgozott, szellemi értékeket alkotott. Ezek szerint a magyar irodalom, mûvészet és tudomány legnagyobb alakjait is, hiszen õk is könyveket publikáltak, ott ültek a zongoránál, és munkájukkal elõsegítették a Kádár-korszak tudományos teljesítményeit.

A közelmúltnak ezek az indulatos és hangos kritikusai úgy tesznek, mintha az õ életük 1989 után kezdõdött volna, mintha nem lennének szüleik, mintha valamiféle szeplõtelen fogantatás révén kerültek volna 1990-ben egyenesen az Országgyûlés padsoraiba. (Már régebben is felfigyeltem arra, méghozzá a különféle országgyûlési almanachok és életrajzi lexikonok lapjain, hogy a jobboldal mai hangadóinak egyszerûen nincs életrajzuk az érettségi idõpontja és a politikai közszereplés megkezdése között, ez esetlegesen egy-két évtized is lehet).

Magyarországon ma kétségtelenül két "politikai elit" létezik, és az is nyilvánvaló, hogy ezt a két elitet nem lehet úgy megkülönböztetni, hogy az egyik "kiszolgálta" (vagy éppen mûködtette) a Kádár-korszak diktatúráját, a másik pedig "ellenállt" neki. Külön vizsgálatokat kívánna annak megállapítása, hogy a jobboldal mai kérlelhetetlen antikommunistái hogyan igazodtak annak idején a diktatúra szabályaihoz, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az igazi ellenállók közül ma többen is a kormányoldal parlamenti padsoraiban foglalnak helyet (például a tavaly õsszel méltatlanul gyalázott Mécs Imrére, 1956 egykori halára ítéltjére gondolok!)

Ilyen módon az Országgyûlésben (is) tapasztalható hangos kommunistázásnak igazából pusztán a pártpolitikai retorikában van szerepe. Itt már régen nem a történelemrõl és még kevésbé a történelmi igazságról van szó, hanem pártpolitikai érdekekrõl: emberek egyéni érdekeirõl. Tapasztalataim szerint a magyar értelmiségben mind többen vannak, akik egyre értetlenebbül és ingerültebben figyelik ezt a nekiszabadult retorikát. Pomogáts Béla

A "Mindszentynum" augusztusi programja

Ft. Szederkényi Károly látogatása

Augusztus 15. du. 7 óra: Nyílt Választmányi vacsora minden tag számára a Mindszentynumban. A hónap második keddje helyett csütörtökön, mert megvárjuk vendégünket, Dr. Szederkényi Károly esperest, a Farkasréti templom plébánosát, és édesanyját, akik három hétig köztünk lesznek. Ez alkalommal is folytatjuk belsõ megújulásunk dialógusát, ehhez hozzá fog segíteni Dr. Gorondi Péter tagtársunk, aki ebben nagy tapasztalattal rendelkezik. Felhívjuk a figyelmét arra, hogy havi választmányi üléseink nyilvánosak minden tagunk számára. Aki pedig nem tag és részt szeretne venni, meghívjuk hogy lépjen be tagnak. Ezek a gyûlések kellemes, imádságos, szeretetteljes és baráti hangulatban zajlanak le. A vacsorát a Mindszentynum fedezi, azért hogy anyagi gondja ne legyen senkinek a vacsorán való részvétele, de a persely nyitva áll önkéntes adományokra, ki amennyit tud vagy akar. A hazavitelt is a lehetõség szerint, azokkal akik kocsival jönnek, megoldjuk. Az utolsó 26 év alatt megváltozott sok minden, az a célunk hogy intézményünk ismét a keresztény katolikus hívõ emberek szolgálatába álljon. Örömmel vennénk véleményedet. Várunk.

Augusztus 17. szombat: Szederkényi atya délelõtt Zrínyi körben. Délután 6 órakor magyar misét tart a Hungáriában.

Augusztus 18. vasárnap 11 óra: NAGYBOLDOGASSZONY MISE a Mindszentynumban. Utána SZENT ISTVÁN EBÉD. Ez alkalommal mutatkozik be közösségünk Dr. Szederkényi Károly esperesnek. Elõzetes bejelentés Benkõéknél 4864-7570. Ebéd ara 10$. Minden magyart és barátot szeretettel várunk.

Augusztus 24. szombat délelõtt, a ZIK elsõáldozók elõkészülete az atyával a Mindszentynumban.

Augusztus 25. vasárnap du. 7 óra: SZENT ISTVÁN MISE és koncert a „Coral Hungária" és két vendég-kórus részvételével a Domonkosok templomában, Belgrano és Defensa sarkán. Magyar-spanyol nyelven

Augusztus 29. csütörtök 19,30 óra: Kurucz László elõadása: „1848: Revolución o Escisión?" Székely Mária festõmûvésznõ (posztumusz) kiállítása.

Augusztus 31. szombat: Szederkényi atya délelõtt a Zrínyi Körben, du. 6 órakor magyar misét tart a Hungáriában.

Szeptember 1. vasárnap 11 óra: Zrínyi Kör gyerekei ELSÕ ÁLDOZÁSA és mise magyar és spanyol nyelven a Mindszentynumban, utána közös ebéd az elsõ áldozók családjaival. F. I.

Magyar tudósok évfordulói:

Wigner Jenõ Pál (1902-2002)

A XX. században hihetetlenül sok kiváló magyar fizikus tett nemzetközi hírnévre szert. Ezek közé sorolhatjuk Eötvös Lorándot, akinek nevét a budapesti Tudományegyetem 1949-töl a viseli és Lénárd Fülöpöt, az elsõ magyar Nobel-díjas tudóst (1905), akik ugyan a XIX. században kezdték el munkásságukat, de fontos felfedezéseiket a XX. század elején vitték véghez. A teljesen XX. századbeli mûködésû magyar fizikusok neveinek csak a megemlítése is a tudomány legmagasabb fokait képviseli: Kármán Tódor, Lánczos Kornél, Szilárd Leó, Bay Zoltán, Gábor Dénes (Nobel-díj, 1971), Teller Ede és Békésy György, aki bár Orvostudományi Nobel-díjat kapott 1961-ben, fizikából doktorált a budapesti Tudományegyetemen, ahol a gyakorlati fizika professzora is volt.

Mindezek a tudósok úttörõknek mutatkoztak kutatómunkájukon belül, de mégis Wigner Jenõt minõsíthetnénk a legnagyobb magyar fizikusnak. A század kezdetén született 1902-ben Budapesten, ahol, mint annyi más magyar tudós (köztük Neumann János és Harsányi János), a Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, majd apja kívánságára beiratkozott vegyészmérnök-hallgatónak a budapesti Mûszaki Egyetemre. Berlinben folytatta tanulmányait, ahol Polányi Mihálynál doktorált egy kvantumkémiai munkával. Ezután egy ideig apja újpesti bõrgyárában dolgozott mint vegyészmérnök, de amikor megtudta, hogy Werner Heisenberg és Max Born kifejlesztették a kvantummechanikát, nem volt maradása egy alpári gyári munka továbbvitelére és visszatért Berlinbe, hogy a fizika forradalmian új szemléletének a kidolgozásában résztvehessen.

Polányi Mihály ajánlására a Kaiser Wilhelm Institutba kerül, ahol megalapozta a klasszikus mechanikát már nem idézõ kvantummechanika tér-idõ szimmetriáit, kiderítette miért szeretnek az atomok a kristály szimmetriasíkjaiban ülni. "Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában" címû könyvét a gödi Duna-parti családi nyaralójában írta, megmutatván, hogy a szimmetriacsoportokon keresztül eljuthatunk a kvantummechanika minden egzakt eredményéhez. Az 1963-ban elnyert Nobel-díj indoklása ezt tartalmazta: "Wigner Jenõnek az atommag és elemi részecskéknek elméletéhez adott hozzájárulásáért, elsõsorban az alapvetõ szimmetriaelvek fölfedezéséért és alkalmazásáért". A díjátadást követõ ünnepi vacsorán, a stockholmi városházán pedig Wigner ezt mondta: "Ezen ünnepi alkalomból szeretnék valamit mondani, amire keveset gondolunk mikor fiatalok vagyunk, de annál inkább méltányolunk, ha visszatekintünk intellektuális fejlõdésünkre. A tanáraink iránti hálára gondolok". Mert Wigner Jenõ, mint annyi más Fasori Gimnáziumi társa, élete végéig megõrizte Mikola Sándor, fizikatanár és Rátz László, matematikatanár, emlékét, akinek a képét amerikai dolgozószobája falán tartotta.

A harmincas években Wigner elfogadta a tengerentúli meghívást, hogy az Újvilágot tanítsa meg az új fizikára. Berlinben Neumannal és Einsteinnel beindult barátsága öt is Princetonba irányította, ahol élete végéig mûködött. Ott állandó kapcsolatban volt Szilárddal és Tellerrel is, élvezte Szilárd eredetiségét és Teller villámló logikáját, sajátmagát lassúnak tartotta, pedig ö nem csak friss ötletekkel sziporkázott, hanem mindig be is fejezte a megkezdett munkáját. Ezért ö kapott Nobel-díjat, bár a TIME folyóirat a XX. század 100 legnagyobb elméi közé mindhármukat besorolta (Neumann Jánost is).

Wigner elsõ magfizikai dolgozatát 1932-ben magyarul publikálta az évben felfedezett neutron elméletérõl. A harmincas években sokszor ellátogatott Magyarországra, hogy az Ortvay Kollokviumokon elõadjon. A híres angol fizikus, Paul Dirac (Nobel-díj, 1933) is elkísérte öt, mert már ismerte Wigner Margitot, a fizikus húgát, akit egy balatoni nyaralás után feleségül is vett, ami örökre megerõsítette Dirac kapcsolatát Magyarországgal. Wigner Jenõ lelkes magyar maradt egész életében. Így vallott: "Egyszerû magyar dalok, amelyeket 1910 elõtt tanultam, ma is önként megszólalnak bennem. Az Egyesült Államokban eltöltött 60 esztendõ után még inkább magyar vagyok mint amerikai. Az amerikai kultúra sok vonása mindmáig idegen maradt számomra. A magyar költészet részemre továbbra is a legszebb Európában. A viccek látszólag egyetemesek, de azokat egy ország sem élvezi jobban mint a magyarok."

A háború alatt az atomreaktor fejlesztésén dolgozott, ö volt a világ elsõ reaktormérnöke. Az Amerikai Atomenergia-Bizottság tagja (1952-1964), az Amerikai Fizikai Társaság elnöke (1956), az USA Nemzeti Tudományos Akadémia, a Holland Királyi Akadémia, az Osztrák Tudományos Akadémia, a Göttingai Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, rengeteg nemzetközi díj (Atomenergia-Bizottság Fermi-díj, Német Fizikai Társaság Max Planck-érem, USA Nemzeti Tudományos díj, Einstein-érem, ENSZ "Atom a Békéért"-díj) tulajdonosa, 17 egyetem díszdoktora. Utolsó tudományos elõadását az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartotta 85 éves korában, 1987-ben, díszdoktori kinevezése alkalmából, ékes magyar nyelven. Mint lánya mondta, az utolsó években könnyebben kommunikált magyarul, mint németül vagy angolul. Princetonban halt meg 1995-ben. A New York Times öthasábos megemlékezésében így írta. "Egyike volt azoknak a figyelemreméltó képzelõerõvel és elõrelátással megáldott tudósoknak, akik Budapesten születtek és tanultak, majd Nyugatra jöttek és megváltoztatták a modern világot". A Magyar Tudományos Akadémia 1999-ben Wigner Jenõ díjat alapított a nukleáris energetika és fizika terén elért maradandó magyar eredmények elismerésére. Székásy Miklós

Közeledik a Cserkészbál...

"Ünnepeljük azokat a fiatal cserkész lányokat akiknek vállán nyugszik majd pár év múlva, mint magyar édesanyák, a külföldön élõ magyar nemzedék sorsa.

De nem csak õket ünnepeljük. Ünnepeljük azt a társadalmat, mely lelkesedésével támogatja cserkészmunkánkat.

Ahhoz, hogy ünnepelésünk ne legyen légbuborék vagy üres látszat, rá kell mutassunk arra, hogy az ifjúság nevelése a nap-nap után végzett öntudatos hangyamunka eredménye. Az édesanyák estérõl estére végzett mesélgetése, a magyarul elmondott esti ima, a szürke hétköznapok fáradságos munkássága hozza létre a jó eredményt. Ez tette lehetve, hogy ezt a bált 18 éve megrendezhessük és, hogy a Magyar Cserkész Szövetség 30 éve mûködjön külföldön.

Tudjuk, hogy kritikus szemek figyelik munkánkat. Tudjuk, hogy mint cserkészvezetõk jóformán ember feletti feladatra vállalkoztunk. Tudjuk, hogy semmi tévedést vagy hibát nem engedhetünk meg magunknak s a fáradság nem ok, hogy ne érjük el a várt minõséget.

Tudjuk azt is, hogy ifjú szívekben kell éljünk, s az a társadalom ért meg, mely ifjú szívekben él. Itt vagyunk s vállaljuk ezt a feladatot.

A táradalom, mely támogat, szellemi és anyagi áldozatával teszi lehetõvé munkánkat. Ennek köszönhetjük, hogy szabad lélekkel, elõirt ideológiáktól mentesen csak a keresztény magyar nemzeti jövõt szolgálva, azt tartva szem elõtt végezhetjük munkánkat.

Ha most körülnézünk, s érezzük, hogy mi is és azok is akik körülvesznek, ehhez a társadalomhoz tartoznak, akkor ünnepünk építõ örömöt jelent s nem légbuborékot.

Akkor jertek, ünnepeljünk!"

(Benedek László magyar nyelvû nyitó beszéde az 1975-ös Cserkészbálon. DMH.)

Mûsoros vacsora a Mindszentynumban

Nagyon kellemesen töltötték a szombat estét, akik részt vettek július 6-án a Mindszentynumban rendezett mûsoros vacsorán.

Az estét a Regös néptánc-együttes rendezte. Lévay Gyuszi csapata (Benkõ Sanyi, Bonapartian Dani, Szeley Pali, Benkõ Teri, Kerekes Cili, Lovrics Consti, Szelei Cinti, Zaha Tamás, Lányi András, Lovrics Jancsi, Mihályffy Júlia, Papp Cristina és Gabriela Taboada) a Szatmári, a Kalotaszegi és a Bogyiszlói táncot mutatták be. A vendégszereplõ Tradiciones Italianas együttes friuli, piemontei táncokkal és természetesen az elmaradhatatlan dél-olasz tarantellával gyönyörködtette meg a közönséget. Táncaikhoz a zenét saját zenekaruk adta. Lokális színrõl Diana és José gondoskodott; két tangót táncoltak kitûnõ eleganciával.

Az ízletes pörkölt, a finom rigójancsi és almás rétes Benkõ Aranka munkáját dicsérik. Az egybegyûlteket a házigazda, Honfi János a Mindszentynum elnöke köszöntötte. Beszédében megemlékezett a közelgõ argentin nemzeti ünneprõl is. (te)

Tokaj-Hegyalja Világörökség

Ünnepség keretében adták át 27 szõlõtermelõ Tokaj-hegyaljai település polgármesterének az elõzõ évben szüretelt szõlõbõl készült borát Tokajban június 29-én. A város fõterén egybegyûltek kóstolót kaphattak a hegyaljai települések boraiból.

A rendezvénynek külön aktualitást adott, hogy Tokaj-hegyalját az UNESCO most már hivatalosan is, Magyarországon nyolcadikként, a világörökség részévé nyilvánította.

"Magyarul – határok nélkül"

2002, június 28-29.-én megtörtént "Az elsõ magyar nyelvet és magyarságtudományt a határainkon túl oktatók konferenciája", amit a Balassi Bálint Intézet és az Apáczai Közalapítvány szerveztek meg. Argentínából a ZIK-et képviselték Zaháné Lomniczy Alexandra és Lajtaváryné Benedek Zsuzsi.

A konferencián 20 résztvevõ volt. Fõleg az elcsatolt területekrõl, de Londonból és USA-ból is voltak: Romániából öten (Bukarest, Temesvár, Marosvásárhely és Moldvai csángómagyarok), Szlovákiából négyen, Jugoszláviából ketten, Londonból hárman, USA-ból ketten, Ausztriából ketten.

Az ember megdöbbenve hallgatta, hogy milyen sok szervezet foglalkozik a határon túli magyarokkal: Határon Túli Magyarok Hivatala, Illyés Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Fõosztálya.

A többi elõadás címe:

Magyar nyelvi és hungarológiai képzés a Balassi Bálint Intézetben.

Tananyag és módszer kiválasztása.

Hagyományos tananyagok bemutatója.

Multimédiás anyagok bemutatója.

Magyar nyelvet oktató határon túli szervezetek bemutatkozása.

Nehéz-e a magyar nyelv? Problémák megbeszélése.

Anyanyelv, idegen nyelv, kétnyelvûség.

Hogyan tanítsam? Gyermekek nyelvoktatása.

A játékok szerepe a magyar nyelv tanításában..

Nagyon érdekes tapasztalat volt, hallani mások problémáiról, nehézségeirõl, sikereirõl, szükségleteirõl, akik ugyan úgy mint mi, tanítják a magyart külföldön, mint egy nagy család, akinek a célja teljesen egyezik: megtartani, megõrizni, tovább adni a magyarságot, de a világ legkülönbözõbb részein. Akik a konferencián résztvettünk tapasztalatokat mondtunk el egymásnak, eszmét cseréletünk, kételyeket, aggályokat osztottunk meg egymással. A Magyar Nyelvi Tanszék oktatóink kiválóak voltak, minden elõadás nívós és hasznos volt

Ennek a hétvégének a fõszervezõi Csete Örs és Hesz Dóra Virág voltak, a programot összeállították Gremsperger László tanár vezetésével.

A konferencia oktatói:

Aldea Mária, Aranyi Krisztina, Berényi Mária, Chikán Ildikó, Galambos Csaba, Gósy Mária, Kovács Andrea, Nagy Ágnes, Nyíri Tamásné, Szekszárdi Katalin, Szende Virág, Tallér Mária, Ujváry Gábor, Varga Éva, Vidéki Erzsébet.

Sok élménnyel, ötlettel, új energiával tértünk vissza, hogy a Zrínyi Körben továbbra is jó munkát végezhessünk..

Végül idézni szeretném Illyés Gyulát. Ezt az idézetet az egyik elõadás végén olvasták fel...

..."a jó magyar írás és beszéd tanítását voltaképpen a helyes gondolkodás tanításával kell kezdeni".

Lajtaváryné Benedek Zsuzsi

Balról jobbra: Zaha Alexandra, Hesz Dóra Virág,

Lajtaváry Zsuzsi, dr. Gremsperger László.

A MAGYAR NYELV TITKAI (2)

Nyelvünk helye a világ nyelvei között

Annak ellenére, hogy idõrõl idõre fellángol a vita a magyar nyelv eredetét illetõen, minden mérvadó összehasonlító nyelvészeti kutatás eddig sorra arra az eredményre jutott, hogy nyelvünk az uráli nyelvek finnugor nyelvcsaládján belül az ugor ágból hajtott ki mintegy 3000-2500 évvel ezelõtt, azaz a Krisztus elõtti elsõ évezred közepe táján, leválva két legközelebbi nyelvrokon népünk, a vogulok és az osztjákok õseirõl, önálló életre kelt.

Míg Európában azok a népek, melyek az indoeurópai nyelvcsalád három nagy csoportjának, azaz a germán, újlatin és szláv nyelvek valamelyikét beszélik, földrajzilag is egymás közelében élnek, addig a mi nyelvrokonaink nem laknak a szomszédunkban, azaz nyelvi elszigeteltségben élünk. A két fentebb említett legközelebbi nyelvrokon népcsoport, a nemzeti lét határa alatt nemzetiségi szinten Oroszországban, a messzi Szibériában él egyre fogyatkozó számban, míg nyelvileg távolabbi rokonainkkal, a finnugor ág finnségi ágáról kifejlõdött mai finnekkel, lappokkal és észtekkel az elõbbiekhez képest viszonylagos földrajzi közelségben vagyunk.

Abból a ténybõl kifolyólag, hogy a finnugor népekkel közös nyelvcsaládba tartozunk, még korántsem következik azonban az, hogy ezen népek bármelyikével is kommunikálni tudnánk, azaz hogy akárcsak a legalapvetõbb nyelvi szinten megértenénk egymást – mint ahogyan az megtörténik a három nagy indoeurópai nyelvcsaládon belüli népek tagjai között. Gondoljunk csak arra, hogy egy spanyol anyanyelvû minden különösebb erõfeszítés nélkül megérti az olaszokat és viszont, vagy hogy egy német - persze, itt a távolság már nagyobb – némi képzelõerõvel és nyelvi intelligenciával megáldva el tud olvasni egy norvég újságot. A magyar nyelv önálló életének kb. 2500 éves története annyira eltérõ fejlõdést és akkora eltávolodást eredményezett a többi finnugor nyelvtõl, hogy csak nyelvtudományi eszközök segítségével mutatható ki a nagyon õsi, közös eredet. Egy hasonlattal megvilágítva, teljesen egyértelmû, hogy egy terebélyes fa lombkoronája tetején az ágak messzebb vannak egymástól mint a törzs alján, ahol a törzsbõl a fa kettéágazik.

Naivak és tudománytalanok azok az elképzelések, melyek olyan alapon támadják a magyar nyelv finnugor eredetét, hogy mai állapotában és mai kiejtés szerint (!) egymás mellé tesznek, mondjuk, egy magyar és egy finn szót, majd a két alak általában teljes különbözõsége láttán azt mondják, hogy a két nyelvnek semmi köze egymáshoz. Az ilyen nézetek hangoztatói elõször is azt nem veszik figyelembe, hogy pl. egy finn szóval való szóegyeztetés esetén az idõben legalább négyezer évet vissza kellene menni azon ‘terebélyes fa’ lombkoronájától le, a törzs felé, ha olyan hangtani hasonlóságot akarnánk kimutatni két szó között, mint amely teljesen világos pl. a mai német Mutter és az angol mother vagy a holland moeder között. Másodszor pedig ott követik el a tudománytalan nézetek képviselõi a legtöbb hibát, hogy két adott nyelv összehasonlító vizsgálatát leegyszerûsítik a hangtani (fonetikai) vizsgálatokra, és nem elemzik a nyelv egyéb nyelvtani szegmentumait, úgymint az alaktant (morfológia), a mondat- ill. szerkezettant (szintaxis), és az egzakt módszerekkel legnehezebben tanulmányozható nyelvi síkot, a jelentéstant (szemantika).

Egy átfogóbb és mélyrehatóbb nyelvészeti vizsgálat tehát nem hagyhatja figyelmen kívül két nyelv nyelvtanának egész és mindenre kiterjedõ összehasonlító elemzését. Akik ezt megteszik a magyarral és a finnugor nyelvcsalád néhány nyelvével, megdöbbentõ hasonlóságokra bukkannak. Az európai nyelvek közül pl. egyedül csak a finn ismeri azt a magyarban meglévõ, meglehetõsen furcsa akusztikai jellegzetességet, hogy szótaghangsúly és szótaghosszúság egymástól teljesen független szóintonációs jelenségek, azaz mi tudunk hangsúlyos szótagban is rövid magánhangzót ejteni, ill. hangsúlytalanban hosszút (pl. az idézet-szóban a hangsúly az é-hez képest feleannyi idõtartam alatt kiejtett i-re esik). Ez a hangtörvény egyetlen indoeurópai nyelvben sem fordul elõ, s melynek pontos elsajátítása általában nehéz feladat elé állítja mindazokat, akik nyelvünket tanulják.

A finnugor rokonsághoz való tartozás egy másik példájaként említhetjük a cseremiszben, vogulban és osztjákban is ismert kettõs igeragozás, azaz a határozatlan (pl. olvasoK egy könyvet) és határozott (pl. olvasoM a könyvet) igeragozás meglétét, más szóval azt az érdekes nyelvészeti jelenséget, hogy a mondattani tárgy határozatlan (vagy nem létezõ) és határozott mivolta visszahat a tárgyhoz képest magasabb mondattani síkon álló igére, s megjelenik az igeragozásban.

A magyar nyelv finnugor alapjára a mintegy 2500 éves önálló élet során - elsõsorban népünk vándorlásának, majd a Kárpát-medencében történõ letelepedésének következményeképp - nem finnugor eredetû nyelvi rétegek is rakódtak, melyek legfontosabbjait - szókincsbeli példák segítségével - idõrendi sorrendben röviden felsoroljuk.

Elõször az iráni (perzsa, alán) nyelvek befolyását (pl. a vár, asszony, tíz szavunk) kell megemlíteni, majd a még vándorlások idejére esõ, azaz az elsõ török nyelvi hatást (pl. a szõlõ, búza, bor, ír szavunk). A finnugor alaptól eltekintve gyakorlatilag e korai török hatás a legerõsebb a magyarban. Közvetlenül a Honfoglalás után a különbözõ szláv nyelvekkel lépett a magyar kölcsönhatásba (vö. király, kovács, beszéd, málna, ebéd, stb. szavaink), a Középkor virágzása alatt a még ma is jól felismerhetõ latin szavakat építettük nyelvünkbe (iskola, mise, juss, templom, stb.), végül a kései középkortól kezdve a modern kor hajnaláig német szavakat vettünk át (sógor, püspök, polgár, herceg, stb.). Mivel a nyelvek kölcsönös egymásra hatása (mi is adtunk át szavakat más nyelveknek!) - korábban a népek szoros egymás mellett élése, ma inkább a kommunikáció teret gyakorlatilag megszüntetõ gyorsasága miatt - soha be nem fejezõdõ folyamat, ezért nyelvünkben újra és újra meg fognak jelenni elõször idegen elemek, majd - remélhetõleg hozzásimulva és alkalmazkodva nyelvünk egyedi sajátságaihoz, ‘magyar’ szavakká válnak (vö. a fentebb említett példaszavakat)…

Következõ számunkban az elsõ török hatás legtisztább örökségét, a magyar hangtant minden ízében átjáró és meghatározó magánhangzó-illeszkedési törvény mibenlétét. fogjuk kifejteni. Jáki Ákos

Un húngaro en la madrugada de la Rock & Pop

Convocado por el Magyar Hírlap, Alejandro Nagy con mucha amabilidad no dudó en concedernos una entrevista para poder tener así la ocasión de conocerlo personalmente.

No sólo demostró tener una absoluta conciencia de sus orígenes, sino que además manifestó su genuino interés en conocer el país de donde vino su padre, ya fallecido:

«Mi viejo era un políglota. Hablaba a la perfección húngaro, yugoslavo, alemán y castellano. Nació en 1928 en Nagybecskerek (vale la aclaración: muy bien pronunciado), que luego pasó a pertenecer a Yugoslavia. Llegó a la Argentina en 1947, después de pasar por Suiza y Francia. Finalmente se establecieron en Morón y Ramos Mejía, donde sigue estando la casa en donde vive mi vieja (de origen árabe, santiagueno y diaguita, Alejandro dixit).»

El oficio de Alejandro Nagy se nota en cada palabra. Como avezado conductor de radio, él no habla, narra. La historia de su tío Niki mercería ser contada en un libro. Una vida apasionante, donde se entrecruzan su paso por un coro como bajo, el contrabando de tabaco y su participación en la Primera Guerra Mundial. Nagy resume en una imagen el carácter de su abuelo: «Había ganado muchísima plata y se la ‘patinó’ toda en una semana con los amigos. Un día se fue a la ópera en una carruaje tirado por caballos, vestido de gala con su sombrero de copa, mientras un gitano le tocaba el violín. Me parece que de ahí heredé esa onda fiestera» (a buen enten-dedor,...)

Nagy cuenta con una amplia trayectoria en los medios radiales. Recibido de locutor en 1986, comenzó su carrera en infor-mativos hasta que llega su oportunidad en la reconocida emisora, la emblemática Rock & Pop. «Heavy R&P», «Tiempos violentos», son algunos de los programas que condujo, hasta llegar al actual: «La convención de las tribus».

Es además «La Voz». No disputándole el apelativo que distinguió a Frank Sinatra, sino siendo la voz «oficial» de la Rock & Pop. El personal estilo que le imprime a los separadores vuel-ven inconfundible a la emisora al recorrer el dial.

Además de desempenarse como conductor, Nagy «confiesa que ha vivido» (apreciación personal de la entrevistadora, auspiciada por Neruda). Amante del automovilismo (Fórmula 1, TC), de la música (bajista en grupo propio y ajeno, como invitado en A.N.I.M.A.L.), de la literatura de ciencia ficción, del cine del neorrealismo italiano y grotesco nacional (siempre hablando de cine, por supuesto), y dueno de una bodega personal digna de un «?Viva Zapata!» (sólo para entendidos). En estos momentos está navegando por nuevos rumbos, alternando en la búsqueda de otros enfoques dentro del medio publicitario.

Para escuchar las amenas palabras de Alejandro Nagy por la radio es preciso madrugar o extender la sobremesa nocturna hasta las dos o tres de la manana. En ese momento los cultores del trash, hardcore y nü metal (sic) encuentran un espacio para escuchar o participar, leyendo al aire poemas, opinando sobre temas elevados o remitiéndose al críptico :»Aguante Catupecu». Lo más llamativo del programa es que no es en vivo. El operador de radio, Seybuck, avala, celebra o cauteriza las intervenciones de los oyentes con la asistencia de una batería de diversos sonidos. Nagy define el ámbito como «de resistencia, donde se habla de todo tipo de temas, de música, de sexo y que se continúa en un foro de discusión por Internet».

«Tengo muchas ganas de conocer Hungría. Supongo que tarde o temprano, espero que sea temprano. Me gustaría recon-struir los lazos. Cuando hace unos anos fui a Berlín a cubrir un show sentí un redescu-brimiento, porque mi abuela era de origen alemán. Fue muy fuerte».

Para «Nagui» (así lo conocen sus seguidores, aunque para los que hablamos el idioma suene a rasguno en el pizarrón), Hungría es algo más que un país bello. Es un camino para desandar, y así poder descubir su historia. Makkos Erzsi

Magyar renaissance:

Történelem és Zene

Váratlan meglepetés érte csütörtökön, július 11-én este, az Argentin Katolikus Egyetem dísztermében elhangzott, magyarázattal bõvített hangverseny hallgatóit. Címe: "A magyarországi renaissance történelme és zenéje." A meglepetést Virginia Carreno, a mûsorban jelzett bevezetõ gondolat-sorozata okozta. (Szándékosan kerülöm a "beszédje" szót, mert több volt annál és szívhez szólóbb.) A hangverseny témájához vajmi kevés köze volt, hacsak... nem a szimbólumok tobzódásának adunk helyet.

Köztudomású, hogy Virginia Carreno - barátainak egyszerûen Elsie - San Miguelben egy szép kúria (quinta) tulajdonosa. Az elmúlt században, a 40-es évek közepétõl majdnem a század végéig az "11 Varas" (a kúria neve) hétvégeken a legkülönbözõbb értelmiségi embernek volt a találkozó helye. Elsie, édesanyjával és férjével, Mariano Rivero Haedo-val, tárt karokkal fogadott mindenkit, aki a változatos és tartalmas eszmecserékhez valamit hozzá tudott adni.

A második világháború utáni emigrációs hullám sokakat vetett Argentínába. Megannyi vélemény, százféle hozzáállás... Azt hittük, hogy mindent jobban tudunk. Mit nekem te Argentína! "Abesszinek". Aztán lassan-lassan szerényebbek lettünk. Akinek valamilyen gyakorlati, szakmai ismerete volt, hamarabb beilleszkedett az otthonitól, az ismerttõl eltérõ világba. Hálás is volt Argentínának azért, amit nyújtott. Aki otthon földbirtokos volt, vagy az állam tisztviselõje; politikus, tanár ember, diplomata, vagy katona, és hozzá lehetõleg még arisztokrata is, (közös néven: akinek fehér gallérja volt,) az nehezebben alapította meg új otthonát. Az induláshoz szükséges alaptõkéje a becsületessége, a kultúrája, angol-francia-német nyelvismerete és tág látköre volt. Ezeket kereste fel Elsie. Meg is találta õket és õk is megtalálták az "11 Varas"-t és mindazt, amit a hétrõl-hétre ismétlõdõ szívélyes és segítõkész fogadtatás jelentett.

Kanyarodjunk vissza a címhez, a rennaissance-hoz, fentebb, a 4. mondatban olvasható "hacsak" három pontjához. Vajon Elsie által létrehozott légkör nem volt-e újjászületés számtalan talaját vesztett ember számára? A cement-mágnás gyárában vezetõ állásba több magyar arisztokratát alkalmazott, akik a cement gyártásához jottányit sem értettek, de teljesen megbízhatóak voltak.

A grófné, hosszú szipkájával cigarettázva, a gyógyszer gyárossal találkozott, aki éppen az új irodájának a berendezéséhez keresett segítséget. Az Egyház embere, aki vállalta hogy Erdélyben olvasott misék honoráriumát itt, egy családnak kifizeti... és sok más példa.

Elsie nagyon kedvesen megfordította a kockát: Argentína legyen hálás a Széchényi, Bethlen, Bánffy, Dessewffy, Vay, stb., stb. családoknak, mert ezek az élni akarás, a szorgalom, a nemzeti öntudat, a hazaszeretet példáját, az örök rennaissance lendületét adták az országnak. Soha nem láttuk ilyen szépnek, soha nem hallottuk ilyen jónak saját magunkat! Köszönjük Virginia Carreno!

Haynal Zsuzsó kemény fába vágta a fejszéjét. A három részre szakadt ország történelme (Nándorfehérvártól Karlócáig) tüzetes tanulmányozás árán is nehezen érthetõ. "Bemutatott szövegekben" szinte felfoghatatlan. Az összefoglalásnak az adott óriási értéket, hogy kiemelte: Zsigmond, Jánosok, Lajosok, Szulimán, Mohács, Drégely, Eger, stb. ellenére, a magyar lelket nem lehetett elpusztítani. A legnagyobb zûr-zavar közepette volt egy Bakfark Bálintunk, egy Vietorisz család, egy lelkes eperjesi kódexíró. Õk is, mint az elõbb említett késõi utódok, tanúi az élni akarásnak.

Végre a zenéhez érkeztünk! Ez Leidemann Szilvia érdeme. A legtökéletesebb hangszert az ember hangszálai alkotják. Ezt bizonyítja a kórus kivétel nélkül mindegyik szereplése. Álljon itt e csodálatos hangszer tulajdonosainak a névsora. Szoprán: Patricia Gonzalez Ocantos, Wagner Carolina, Carmen Almarza, Patricia Andrada, Egey Judit, Panzone Benedek Ines. Alt: Cecilia Pancetti, Jánosi Izabel, Meleg Irén, Mielke Regina és Paál Magda. Tenor: Ramiro Albino, Mario Witis, Gosztonyi Gyula és Xavier Fernandez. Basszus: Kiss Péter, Dombay Jenõ, Horacio Filippo, és Ariel Ramos. A többi hangszert "ember kéz emelte csak". Hû másolatai régi eredetieknek. A mûsor fõszereplõje Leopoldo Perez Robledo, aki lantját pengette. Furulya mûvész: Ramiro Albino, trombita mûvész jelölt: Fernando Ciancio és Maximilano Rodriguez. A clavecint maga a karmester-nõ, Leidemann Szilvia kezelte. Nem másolom le az egész mûsort, akit érdekel, drótpostán szívesen elküldöm. A kórus és a zenekar minden tagja õszinte és szívbõl fakadó elismerést érdemel. Magas szinten szépítik a magyarokról alkotott képet.

Nem tartozik a témához, de érdemes megemlíteni a terem, az egyetem (az épület) szépségét. Majdnem elsõ világ! Csak azért nem az, mert számtalan õr által képzett vasfüggönyön keresztül...

Ám a gyönyörû estét nem szabad keserû emlékkel befejezni!

Szép volt és mindenkinek, aki valamit is hozzátett, szívbõl gratulálunk. Lomniczy József

Itt és most...

Választásra készülõdünk. Mert legalitás ugyan van, legitimitás is kéne. A Lole megmondta: ezen a versenyen nem indul. Esze ágában sincs, nem is volt, nem is lesz! Világos? Meg teccettek érteni? Ha nem, ide is leírjuk tizennyolcszor. A kockás zászló nem érdekli, a pálya meg göröngyös is, síkos is. A szponzorokkal sincsen megelégedve. Ezenkívül még van egynéhány oka, melyekrõl egyenlõre nem óhajt nyilatkozni — és talán soha nem is fog. Ne szólj szám nem fáj fejem. S ha nem takarodik mindenki, akkor inkább õ kopik le! Hideg telünk van, forró nyárra számíthatunk.

A munkanélküliek két millió nyolcszázezren vannak, az alulfoglakoztatottak két és fél millióan — harminchatmillió lakosból. Az iparban dolgozók egyharmadának szûnt meg munkahelye 1998 óta, az építkezésben dolgozók felének.

Jön a Világcsõsz pénzügyére. Nyugi, nem tárgyalni jön, csak ismerkedni, tanulmányozni. Találkozni nemcsak politikusokkal, de polgári szervezetekkel, iskolásokkal, pincérrel, fodrásszal, pékinassal és cukrásszal; népséggel igen de katonasággal nem. Hadd lám testközelbõl, milyenek ezek a szutykosok, akikkel annyi baj van! Mindezt röpke negyvennyolc óra leforgása alatt.

Az ír úr egyébként aszongya, segélyért meg ne is nagyon tarháljuk. Mert ebben az országban a per kopoltyú nemzeti össztermék még mindig évente 3-4000 dollár. Segély pedig olyanoknak jár mint pl. Grúzia, ahol az össztermék ilyen icike-picike.

Nem szabad féltékenyek lennünk a grúzokra. Azt is meg kell értenünk, egy kis geopolitikai piszkálódás mindig elkel. Ugyanis a grúzok nyomorukat Moszkvának köszönhetik. De illedelmesen megkérdezzük, õk hányszor vallottak szerelmet a Világcsõsznek, fogadták meg tanácsait és utasításait; igyekeztek azok szerint tevékenykedni. Azt is szeretnénk fölötte tisztelettudóan megemlíteni: ebbõl az országból, amikor még mûködött, a külföldi cégek nagyon is tekintélyes mennyiségben vitték ki a tisztségesen – vagy amúgy – megtermelt hasznot. S talán nem is annyira segélyre vagyunk rászorulva. Inkább méltányos játékszabályok kellenének — ne kívánják, hogy mi feketepéterezzûnk, amikor a többi rablóultizik.

A jégtörõ megkezdte kiszabadítani a befagyott német hajót. Argentína antarktiszi tudományos kutatóbázisai nagy részét bezárta. Takarékoskodunk. Kutatómunkát pedig végezzenek az oroszok. Az Antarktiszon. Mert az ott van nekik a közelben. Tóth Endre

Szent László király ünnepe a Szent László iskolában

Szikrázó napsütés - fogvacogtató reggel. Argentínában tél van. Talán jobb lenne a fûtött szoba oltalmát élvezni ebben a zord idõben, amikor a nulla fokkal incselkedik a hõmérõ higanyszála. Ráadásul még vasárnap is van, amikor végre nincs semmi külsõ kényszer, mely kimozdulásra indítana bennünket otthonunk falai közül. Vagy mégis van valami?

Annak, aki emlékezni akar, annak van. Annak, aki ünnepelni akar, annak van.

Emlékezni, ünnepelni oly erõk, melyek nem késztethetik maradásra azokat, akik az emlékezést és ünneplést lelki erõforrásként élik meg.

Míg emlékezni egyedül is képes az ember, addig ünnepelni sohasem. Egyedül - azaz magányosan - emlékezni mindig szomorúság, közösségben emlékezni azonban mindig öröm, hiszen a közösség az maga az öröm. Akik e csípõs délelõtt arra vállalkoztak, hogy az otthoni pihenés és kényelem helyett megemlékezzenek árpádházi szent királyunkról, Lászlóról, azokat tudatosan-tudattalanul is a közösségben átélhetõ, örömteli emlékezés vágya vitte június 30-án az olivosi Szent László iskolába.

De valójában mi is történik itt? Hogy kerül egy árpádházi magyar szent majd’ 1000 év távlatából Argentínába, Buenos Airesba, egy kívülrõl-belülrõl szerény, külvárosi kis iskolába?! Nem is beszélve arról, hogy az ünnepen jelenlévõk valódi lovaggá avatásnak is szemtanúi lehetnek…! Zavarba ejtõ anakronizmus…? Egy darab sötét középkor a gõgös harmadik évezred hajnalán - avagy egy rögtön baljóslatúan induló, szabadosságában megcsömörlött harmadik évezred sóvárgása a korai magyar középkor izzó ragyogása után? Kinek ez, kinek az. Az azonban már inkább elgondolkodtató, vajon napjaink - vagy az elmúlt néhány évszázad - mely hatalmassága érdemelné ki halála után egy nagyszámú közösség egyértelmû elismerését élet(szentség)érõl… Mégcsak elképzelni is blaszfémia valamelyik tiszteletre méltó vezetõnk, állam- vagy miniszterelnökünk, politikusunk, parlamenti képviselõnk - elöljáróink! - neve elé odagondolni most vagy majdan a szent jelzõt. Márpedig a sokak által rémisztõ középkorban, 1192-ben ennek ellenkezõje egyáltalán nem volt lehetetlen: III. Celesztin pápa - egy nagyszámú közösség, Anyaszentegyházunk nevében - Lászlót, halála után 97 évvel szentté avatta. Mi kire emlékezünk az elmúlt száz évbõl? S vajon kire fognak emlékezni közülünk száz év múlva?

Ha emlékezünk, talán azt kívánjuk, bárcsak ne emlékeznénk. Manapság emlékezünk, de nem megemlékezünk…

Gondolhatnánk, megfordult a történelem. Úgy tapasztaljuk - ha tapasztaljuk -, hogy a mai szentek alul vannak. Pedig mindig is ott voltak, lettek légyen királyok vagy pápák. Ugyanis nem azért lettek szentek, mert magasan voltak - mégha netalán olybá tûnik is az egyházi gyakorlatot bírálók számára. Azért lettek szentek, mert alul voltak. Ott, ahol nem látta õket senki. Sõt, talán ott, ahol nem is írnak történelmet - mint a mai kor megannyi szentje esetében.

Persze, akinek van szeme, az lát. Lát ma is, tegnap is, holnap is. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy az lásson bennünket, akinek a szeme "a rejtekben is lát".

László története nem egy akármilyen történet. No, nem azért nem akármilyen, mert király volt, s korona csillogott a fején. Ettõl aztán még akármilyen történet is lehetne - vagy még annál is rosszabb. László története egy szent története. Emiatt jutott õ eszébe III. Celesztin pápának, jóllehet száz éve már halott volt, s emiatt jut õ eszünkbe nekünk is, immár 1000 esztendõ távolából.

Itt, Argentínában is, egy kívülrõl-belülrõl szerény, külvárosi kis iskolában, melynek fényét az adja - csak az adhatja -, hogy egy olyan ember nevét viseli, aki életében "hõsies fokon gyakorolt valamely erényt".

Nemde ez az, melyre nekünk is - legyünk akár Szent László király Lovagrendjének kései utódai, akár harmadik évezredbeli tisztelõi, akár a róla elnevezett iskola argentin gyermekei, akár e sorok írója - égetõ szükségünk van? Emlékezni, az emlékezést közösségben ünnepelni, az ünneplésben megtisztulni, s a megtisztulásban új életet kezdeni - azaz a mindenkori szentek életét élni.

Néha talán érdemes a fogvacogtató, antarktiszi hideget arcunkba csapó szelekbe kimenni, amikor egyébként semmi dolgunk sem lenne odakinn. Még akkor is, ha történetesen vasárnap van. Vagy még inkább akkor. Domingo. DiesDomini. -á-

Az öregedés ellen nincs csodaszer

Óva inti 51 gerontológus a hiszékenyeket, nehogy bedõljenek az Interneten elhelyezett felelõtlen csodaszerreklámoknak. Azt állítják, nem az átlagos élettartam meghosszabbítása az orvoslás célja, hanem az egészség fenntartása természetes módon. A korosodást jelzõ sorvadásos jelenségek többsége nem orvosolható.

Az öregedés nem betegség, hanem folyamat, hangsúlyozza 51 gerontológusnak a New Scientist internetes oldalán közzétett kiáltványa. A szöveg három megfogalmazója - Olshansky, Hayflicke és Carnes professzorok - szerint az életvizeket gyártó reklámok egyre inkább az ó- és a középkor vegyszerkonyháinak életvizeire emlékeztetnek. A neves szakemberek felelõsen kijelentik: nincs ma a piacon megbízható, tudományosan kontrollált élethosszabbító szer. A három orvos kifejti: az öregedést az élet nagy rendszereinek - közöttük is elsõsorban a keringési rendszernek - a kifáradása és sorvadása idézi elõ, amelyet úgy nevezett stresszfehérjék, vérzsírok és szénhidrátok lerakódása okoz. Ezzel párosul a sejtek önreprodukciós képességének drasztikus csökkenésével.

"Ez természetes változás és nem az öregkorban, hanem jóval elõbb kezdõdik" - áll a kiáltványban. A folyamat izom- és csontállomány-sorvadásban, a reflexek elgyengülésében és az ingeri reakcióidõ csökkenésében, hallás- és látáskárosodásban nyilvánul meg.

A gerontológusok ezt természetes jelenségnek fogják fel, és figyelmeztetnek, az idõs korban alkalmazott, kellõen ki sem próbált hormon- és vitaminkészítmények súlyos mellékhatásai alig kiszámíthatók. Figyelmeztetnek egyszersmind arra is, hogy a genetikai meghatározottság igen kétes, és nem szabad egyelõre túlzott reményt táplálni az õssejtbe-ültetés iránt.

Nem a gének határozzák meg egyedül sorsunkat és különösen nem élettartamunkat. Ez elfogadott álláspont genetikuskörben. Jöhet ugyan olyan idõ, amikor meghosszabbodhat a 70-80 éves átlagéletkor. Ezt azonban nem a bizonytalan hatású szereknek fogja köszönni az emberiség, hanem az életforma-változásoknak és a környezet javulásának. Egyelõre azonban nem tartunk itt, és sokáig nem is fogunk, fejezõdik be az 51 gerontológus kiáltványa. Kérdés azonban, van-e az egészség fenntartásának viszonylag megbízható módja. Igen, válaszolják az orvosprofesszorok: a mérséklet és a szabályozott kalóriabevitel. N. Sándor László

Fehér kistigrisünk már van...

Bemutatta kölykeit a kifutóban is Betty, a tigrismama. A három bengáliai kistigris július 10-én látta meg a napvilágot Buenos Aires állatkertjében, az egyenként egy-egy kilós kölykök fehérek, csakúgy mint anyjuk. (Felnõttként - úgy tizenötödik születésnapjuk körül - elérhetik a 270 kilós súlyt is.) A tigris a világ több területén is immár szigorú védettséget élvez. Még inkább ez a helyzet a fehér színû példányokkal, melyekbõl - a három kölyökkel együtt - 207 él Földünkön. Dél-Amerikában egyébként Argentína az egyetlen ország, ahol valaha is tigriskölykök születtek állatkerti fogságban.

Hallottuk

hogy Kesserû Anikó, férjezett Hernán Gimenez, július 23-án egy egészséges, jól megtermett kislánynak adott életet. Sok szeretettel gratulálunk a fiatal házaspárnak és a boldog nagyszülõknek.

hogy Kiss Péterék második unokájuk megszületését ünneplik. Július 5.-én 17:30 órakor megszületett, Kiss Ilona Zsófia, 3,250 kg. súllyal. Mama és lánya jól vannak. Nekik is gratulálunk!

hogy augusztus 29.-én Kurucz László tart elõadást a Mindszentynum spanyolnyelvû kultúrprogramja keretében – az Ötszázéves Osztrák-Magyar viszonyról. Ugyanakkor elhunyt feleségének – Székely Mária mûvésznõnek – legszebb alkotásaiból kiállítást rendeznek.

hogy Valentin Alsinán idén is megszervezik a hagyományos társas utazást a gyógyító hatású Santiago del Estero-i termálvizekhez. A hét nap - hét éjszakás tour ára 210 Peso, indulás augusztus 25-én. Bõvebb információ a 4244-1674 telefonon.

hogy disszonáns akkord keserítette a Coral Hungaria szereplését a Katolikus Egyetemen. A „közbizonytalansági" helyzet következtében, (seguridad ide, seguridad oda), bérelt biztonsági övezeteken át, egy besurranó tolvaj kirabolta a kórustagokat, a részükre kijelölt öltözõben. Nemcsak bosszantó…

hogy a Nagykövetség égisze alatt és az AMISZ közremûködésével jól sikerült nemzetközi gasztronómiai kiállítás-vásáron ismét kitettek magukért az ott szerepelt magyar háziasszonyok. Siráky Lenke igazi magyar gulyása és pörköltje, töltött káposztája, Bakos Baba süteményei és az elmaradhatatlanul nyüzsgõ (fotót is ígért) Paál Magdi érdemelték ki a három nap alatt látogató és kóstolgató tömeg elismerését. Honfi János és felesége Kati irányította és szervezte az eseményt.

hogy a téli vakációra Brasilba repült a Chaves házaspár. Carlos és Gáti Andrea (Buksi) a meleg brasil partokon élvezik a tengert és felejtik a zavaros argentin közelmúlt izgalmait. Jó telelést.

hogy a hazalátogatottak közül ifj. Zomboryék, és ifj. Zaháék már megérkeztek. Zombory Pisti befûzött derekával várja Németországból, lányát látogató, Zsuzsikát és augusztus elején õk is visszatérnek Martinezi otthonukba. Monostory Ildikó és Oberritter Judit is hazatérõben vannak.

hogy soha nem látott tömeg jelent meg a Hungária disznótoros vacsoráján. Kitûnõ hurka-kolbász, jó borok, vidám hangulat, dzsessz zene, tánc – mi kell még ezekben a csípõs, minden szempontból hidegrázós idõkben.

hogy a Zrínyi Ifjúsági Kör fennállásának 50 éves jubileumára készül. Bizottság alakult program-mûsor összeállítására. Minden bizonnyal a méltó lesz az ünnepség a buenos-airesi magyar kolónia, világszerte is egyedülálló, intézményének félévszázados mûködéséhez.

Széljegyzetek

Parázs vita kerekedett egy választmányi ülésen, mert kitûnõ vezetõségi tagunk fiúörököse nem hajlandó belépni az egyesület ifi szakosztályába. Az apa hátán csattant az ostor, mert miféle magyar apa az, aki nem tudta gyermekébe belenevelni ezt a megkövetelendõ összetartozási érzést. Nem akarom részletezni a szülõi (kicsit szégyenkezõ, de azért mégis védekezõ) álláspontot és a mélymagyar lelkületûek nemzeti érzéstõl fûtött indulatait, viszont az volt az érzésem, hogy az ügy tulajdonképpen nem érdemel ilyen heves vitát. 50 évi emigrációval kevert külföldi tartózkodás után nem lehet az apa nyakába varrni ezt a „kudarcot". Ezek a gyerekek-fiatalok, a harmadik évezred küszöbén már nem úgy érzik ezt az otthon belénk született „élned-halnod kell" költõi hazafiasságot, amit ha jól meggondoljuk, mi sem tartottunk meg. Arról nem is beszélek, hogy számtalan, hasonló, vagy talán még extrémebb eset, sõt bonyodalom van ezzel kapcsolatban a kolóniában. Nem akarom tovább szövögetni a fonalat, csak annyit mondanék, hogy teljesen mindegy, kinek milyen és hány útlevele van, melyik az anyanyelve és még hányat beszél melléje, hány klubban tag, és felvett, vagy örökölt hagyományokat õriz; a lényeg ma: hogy állja meg a helyét, mint ember, mint polgár. Ott, ahol éppen van. Ennek viszont igenis köze van, hogy ezt mikor és hol éli – ami tényleg nagyon, de nagyon változhat tér- és idõben… A teremtés koronája, saját „szabad akaratával" (?!) választott környezetének gyümölcse. A kérdés, hogy ez a gyümölcs ehetõ-e…?

Más. Többször elolvastam és szeretem Pomogáts cikkeit. Az otthoni választások eredményeként kialakult helyzet valami különös helyzetet teremtett hazánkban. Ketté oszlott az ország és a hajdanában színes palettájú politikai és társadalmi viszonyok ma már leegyszerûsítve már csak két színt, illetve két oldalt tud (vagy akar?) megkülönböztetni. Van piros és zöld és létezik bal és jobb. Érdekes módon, az otthoni kategóriasorolás, skatulyázás kolóniánkban is megmutatkozik és következményei is nagyon hasonlatosak a hazai kialakult helyzethez. itt, vagy ott, Te, vagy Õ, vagy jobboldali, vagy baloldali.

Van egy árnyalatnyi különbség a jobboldali besorolásnál, mert ez nem minden esetben jelenti a "nácit", vagy „nyilast", viszont, ha valaki egyszer baloldali, az biztos megkapja a „kommunista" jelzõt is. Mert vannak „bocsánatos" és vannak „eredendõ" politikai bûnök. Az elsõnél használ a keresztvíz, de az utóbbinál nincs az a mosószer és idõ, ami ezt le-, vagy elmosná. Nemrég vitatkoztam errõl hazánkfiával, akitõl kérdezvén: - És ha baloldalinak vallanám magamat – az baj? – Igen, baj - válaszolta – mert azok mind, a kommunisták szekerét tolják. – De különben is hagyjuk a dolgot – fejezte be a vitára alkalmas, de érveiben – úgy látszik hiányzó beszélgetést.

Tulajdonképpen vitaindítónak is alkalmas lenne a téma, akár Pomogáts cikke szerint, hazai értelemben, akár pedig a fentiekben kicsit nagyjából ("én így látom" címmel) felvázolt sorok alapján közösségünk elpolitizálgató társadalmában.

INTÉZMÉNYEINK

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874, Buenos Aires (C1425DQR). Nagykövet: Szõnyi Ferenc. Követségi tanácsos: Galambos Sándor. Gazdasági és kereskedelmi tanácsos: Dr. Király János. Konzul: Serfõzõ Adrienne. Konzuli fogadóórák: kedd, és csütörtök 10-13 óráig. Tel.: 4822-0767, 4826-4132. Fax: 4805-3918. E-Mail: hungría@escape.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (R8401BEC) Bariloche. (Cas.de Correo 1233 (R8400WAM) Bariloche, Rio Negro. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 02944-461374. Movil: 1560-8724. E-mail: halbri@bariloche.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (S2002QHJ) Rosario. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel.: 0341-421-4988. Fax: 0341-439-3351 - E-mail: rosadam@arnet.com.ar

ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARI KAMARA. Camara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. Saenz Pena 720 p. 9."E". Buenos Aires (C1035AAP). Tel/Fax: 4326-5107.

ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Pers. Jur. No. 1604303., Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc,Tel.: 4796-0176.

MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE. Federación Mundial de los Húngaros. Latinamerikai Régió védnöke: Dr. Orbán László. Arroyo 897. p. 26. Cap. Tel/Fax: 4327-0726.

HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Juncal 4250, Olivos (B1636ADD). Prov. Bs. As. Elnök: Zöldi Márton. Hiv. órák: keddtõl péntekig 19,30-22,30-ig, szombaton 18-22,30-ig, vasárnap 12,30-17 óráig. Tel.: 4799-8437/711-0144.

ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR. Círculo Juvenil Zrínyi. Monteverde 4241. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Elnök: ifj. Zaha Sándor. Tel.: 4794-4986. Igazgató: Fóthy Zsuzsi. Tel.: 4791-3386.

MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia - Hogar de Ancianos "San Esteban". Pac. Rodriguez 1162 (6258). V. Ballester, Chilavert (B1653BLH). Prov. Bs. As. Tel.: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefon-megbeszélés szerint.

VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. V. Alsina (B1822CHC). Prov. Bs. As. Elnök: Szénási Pál. Tel.: 4244-1674. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Pers. Jur. No. 3620. Victor Hugo 58. Wilde (B1875ERB). Prov. Bs. As. Elnök: Heckmann Dezsõ, telefonszáma: 4252-0390. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.

SZENT LÁSZLÓ KOLLÉGIUM. Colegio San Ladislao. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Tel.: 4799-5044/6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.

MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE ARGENTÍNAI FÕCSOPORT. Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722, (B1641BOJ) Acassuso. Bs. As. Fõcsoportvezetõ: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel. 4743-3879. Összejövetel minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.

VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Argentínai székkapitány: vitéz Vattay Miklós, Nuestra Sra. Luján 1001, (1648) Tronco del Talar. Prov. Bs. As. Tel.: 4715-2351.

MAGYAR IRODALMI ÉS KULTÚRTÁRSASÁG. Asociación Literaria y Cultural Húngara. F. J. Segui 2490. Buenos Aires (C1416BYB). Elnök: Hohenlohené dr. Toronyi Etelka. Tel.: 4583-9979.

ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. Florida (B1602BXJ). Prov. Bs. As. Elnök: ing. Balogh-Kovács Antal. Tel.: 4795-8223.

ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MINDSZENTYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Pers. Jur. No.: 6741-1975/1976. Aráoz 1857. Buenos Aires (C1414DQK). Hiv. órák: kedd és péntek 16-19 óráig. Elnök: Honfi János. Tel.: 4 864-7570.

PLATANOSI MAGYAR ANGOLKISASSZONYOK INTÉZETE. Colegio "Maria Ward" . Calle 43 No. 5548, Platanos (B1861AWH). Prov. Bs. As.Tel.: 4215-1052.

MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Tel.: 4551-4903. Lelkész: Nt. Sütõ Gyula. Fõgondnok: Pataky László.

"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara "Cruz de Cristo". Amenabar 1767. Buenos. Aires. (C1426AKG). Fõgondnok: Hefty Katalin. Lelkiszolgálat: Nt. Demes András. Hiv. órák: minden szerdán, 16-19 óráig.

EMESE KULTÚR ÉS CSERKÉSZFENNTARTÓ EGYESÜLET. Asociación Cultural Emese. R. Freire 1739, Bs. As. (C1426AWI). Elnök: ifj. Zombory István. Tel.: 4742--6168. Cserkészház: Monteverde 4251. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Argentínai Cserkészkörzet parancsnok: Lomniczy Mátyás. Brazíliai körzetparancsnok: Tóth Eszter.

BARILOCHEI MAGYAR KÖR. Círculo Húngaro de Bariloche, Beschtedt 136, R8400GWB Bariloche. Elnök: Mónica Retezár (Casilla de Correo 538, R8400WAF Bariloche). E-mail: susie@bariloche.com.ar

Copyright © Délamerikai Magyar Hírlap 2002