Magyarországi választások 2002

Április 7-én és 21.én zajlott le Magyarországon a törvényhozási választások két fordulója. Meghatározták – a következõ négy esztendõre – az Országgyûlés összetételét. A negyedik szabad választásokon a polgárok több mint hetven százaléka járult az urnákhoz, sokkal többen mint a megelõzõ három alkalommal. A Magyar Szocialista Párt 179 képviselõi mandátumot kapott. A Fidesz-Magyar Demokrata Fórum közös listája 188-at, melybõl 24 illeti meg az MDF-et, A Szabad Demokraták Szövetsége pedig 19-et. A pártlistákra leadott szavazatok öt százalékát nem érte el a MIÉP, a Munkáspárt, a FKGP és az Új Baloldal; jelöltjeik nem kerülnek be a parlamentbe. A kisgazdák és az Új Baloldal még az egy százalékos küszöböt sem tudták átlépni, elestek a költségvetési támogatástól is. A csurkista, torgyánista és thürmerista szélsõségek a politikai élet perifériájára szorultak. Az MSZP és az SZDSZ bejelentették koalíciós szándékukat, közösen szándékoznak kormányt állítani. Kormányalakításra – a végleges eredmények ismeretében – elõreláthatólag Medgyessy Pétert, az MSZP jelöltjét kéri majd fel Mádl Ferenc köztársasági elnök.

Habár a kampány – az európai gyakorlat szerint – csak rövid ideig tartott, kormány és ellenzék már régóta készültek a választásokra, sõt – mondhatjuk – a közélet már egy éve azok jegyében zajlott. Ittlétekor – tavaly januárban – Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke nekünk is elmondta, a magyar politikai élet kétpólusúvá alakult, két meghatározó erõ létezik: jobbközépen a Fidesz, balközépen pedig az MSZP. Bízott abban, hogy a gazdaság eredményei és a beindult társadalmi folyamatok a kormánykoalíció újraválasztásához vezetnek. De elismerte, az ellenzék is nagyon erõs, jelenlétével hosszú távon is számolni kell. A kormány célja az, hogy az MSZP – a közvélemény-kutatásokban akkor még tetemesen megnyilvánuló – elõnyét elõször behozza, majd a voksolás idejére ellenfelét kényelmesen meghaladva, magának egy újabb parlamenti ciklust biztosítson. Torgyán bukása s az FKGP vezetõk botrányai a Fideszhez terelték a kisgazda szimpatizánsokat. A mesterien megtervezett és kivitelezett politikai marketing és piac, a kitûnõen szcenírozott millenniumi ünnepségek, a fogyasztást serkentõ gazdasági intézkedések a társadalom nagy részének hangulatát javították, a kormány népszerûségét emelték. Az MDF-fel kötött választási megegyezés véglegesen integrálta a jobbközépet; szimpatizánsainak száma tovább növekedett, a mérsékelt jobboldalról egységes kép alakult ki.

Az ellenzék– már évek óta – a történéseket csak a lelátóról figyelte, kezdeményezni képtelen volt. Az MSZP nem tudta levakarni magáról az utódpárt címkét. A kormányzat hibáit általában megalapozottan és szakszerûen, de "öregurasan", unalmasan, nem meggyõzõen bírálta. Sértõdötten duzzogott, s ebben tevékenysége tulajdonképpen ki is merült. Az SZDSZ-nek is csak nagyon lassan sikerült – úgy, ahogy – kiheverni az MSZP-vel kötött koalíció miatt szenvedett tudathasadását. Az MSZP tavalyi kongresszusa a vezetõséget megfiatalította, miniszterelnök-jelöltnek a pártonkívüli Medgyessy Pétert választotta. Medgyessy vállalta az "underdog" szerepét, fogyatékosságaiból erényt kovácsolt, nem bánta ha lehülyézik, ellenfelei tévedéseit ügyesen kihasználta; végül a választásokat – csekély többséggel – az MSZP megnyerte.

Az év vége felé a két nagy párt között patthelyzet alakult ki; a Fidesznek nem sikerült egyértelmû frontáttörést elérnie. Ekkor erõsödött meg a kampány hangnemének oly sajnálatos eldurvulása. Konkrétumok már nem lévén a polgároknak azt sugalmazták, hogy nem pártok irányzatok között kell választaniuk, hanem a Múlt és a Jövõ, nemzet és nemzetellenesség, iparkodás és beletörõdés, siker és kudarc, Jók és Gonoszok között. Mintha az észszerû, megvitatható alternatívák helyettesíthetõk lennének a hitszerû, kevésbé ellenõrizhetõ és módosítható beállítottságokra építõ megközelítésekkel.

A Fidesz további támogatást csak a radikális jobboldaltól várhatott, s habár ezt nyilvánosan soha nem kérte, de legalábbis megengedte azt a látszatot, hogy hallgatólagosan elfogadta. A szocialisták minden "MIÉP-esen" hangzó Fidesz nyilatkozatra azonnal lecsaptak, és a két párt együttmûködése bizonyítékaként tálalták. A Fidesz és az MSZP alternatívái közül választani nem tudó, a döntést a végsõkig halogató bizonytalan szavazók nagy részének meggyõzõdésében szerepe volt a MIÉP-tõl való félelemnek is. Annak, hogy a Fidesszel együtt az ország megkaphatja a radikális jobboldalt is. Ebbõl pedig nagyon sokan nem kértek. Ha az MSZP vezetõi komolyan tartottak a Fidesz-MIÉP együttmûködéstõl, amelynek elõkészületeirõl retorikai "bizonyítékokon" túl más aligha állt rendelkezésükre, akkor feleslegesen és alaptalanul járultak hozzá a választók felzaklatásához. Ha tudatos stratégia volt a MIÉP felnagyítása, akkor egyenesen ez a felzaklatás volt a céljuk. Megtalálták azt az eszközt, amellyel viszonozhatták, hogy a Fidesz az utódpártiság, a latens kommunistázás és a Bokros-csomag felemlegetése révén érzelmileg hangolja közönségét a szocialisták ellen. A MIÉP emocionális ellencsapás eszközévé vált. A Fidesz nem számolt a MIÉP-pel kapcsolatos ellenszenv hatásaival. Az igazán meglepõ pedig az lehetett a Fidesz számára: a MIÉP-esek nem is voltak annyian, mint feltételezték. Minimális szavazattöbbletért választották ezt a kockázatos utat; a Fidesz a MIÉP-et elutasítók köreiben nagy árat fizetett a MIÉP-es szavazatokért.

A választások elõestéjén, mind a Fidesz mind az MSZP legalább kétmilliós tömegre számíthatott; a táborok azonos mérete azonban távolról sem jelent homogén szerkezetû tömböket — hívta fel a figyelmet egy jeles magyar politológus. Az MSZP hívei között meghatározó az a hagyományos rész, amely magát valóban baloldalinak véli. Hozzájuk csapódott az a több százezer állampolgár, aki azt remélte, hogy ez a párt lesz képes leváltani a Fidesz-kormányt. A két csoportot az fûzi össze, hogy a kormány négy évbeli teljesítményét negatívén ítélik meg és kártevéseit nagyobb gondnak tartják saját táboruk megoldatlan gondjainál. Egy MSZP-gyõzelem nyomán várható konszolidációról csak meglehetõsen elmosódott, éles határokat nélkülözõ képet tudnak alkotni. Komolytalan az a riogatás, miszerint az MSZP-kormányzással lényegében az 1989 elõtti világ jönne vissza. Sõt, az is nagyon valószínû hogy az 1994-98 közötti idõkbõl is roppant kevés vonást, embert, rutint keltenek majd életre. A jelenlegi pártelit olyan tarka képzõdmény, amelyikbõl elõállítható az új kihívásokra válaszolni képes kormányzati alakzat is. Az ellenzéki négy évbõl hármat elvesztegettek, s viszonylag késõn értették meg, hogy nem lesz elég a választási gyõzelemhez, ha csak a kormányzat hibáiból akarnak megélni. Tavaly nyár óta folytatott politikai gyakorlatuknak az a fontos felismerés az alapja, hogy félelemmel, ijesztgetéssel, senkinek sem lehetséges tartósan hatalmon maradni. Az MSZP oldalára sodródottak között viszont sokaknak éppenséggel az a legfontosabb motívuma, hogy ugyan nem vár sok jót egyetlen kormányzati formációtól sem, de nem akar újra megfélemlített közéletben élni.

A Fidesz mögött felsorakozó tömeg politikai egysége korántsem magától értetõdõ. Nem tudni pontosan mi tartja össze ezt a sokszínû, többféle gyökérzetû, tarka jobboldalt. Valószínû, hogy mindenek elõtt a félelem; a baloldali restauráció rémétõl, a szoc-lib kormányzás esélyétõl. Annyi bizonyos, az antikommunista "feeling" a szavazók egyharmadának biztos azonulási keret. De ennyi kevés a gyõzelemhez. Ezzel a Fidesz stratégái is tisztában voltak s ezért az antikommunista kampányra még két másik üzenetet is ráépítettek. Egyrészt a sikeres kormányzás képét, másrészt a biztos jövõ ígéretét. Az antikommunizmussal nincs mit kezdeni, mert ma már ez mindenek elõtt hitkérdés.

A sikeres kormányzás képének elõállítása elsõ számú kormányzati aktivitássá lépett elõ. Elvileg lenne mód arra hogy e téren a kritikákat össze lehessen mérni a sikerlisták állításaival. A kevésbé pártelkötelezett választó is illetékesnek érezheti magát — négy év során õ is felhalmozhatta tapasztalatait. A kampánynak talán éppen ez az összehasonlítás lett volna a feladat. Ám a "józan állampolgárok" 80 százaléka már hónapok óta valamelyik táborhoz tarozott; e kérdésekben hasonló képpen látott mint a politikai vezérszólamokat alakítók.

A jövõ birtokba vételéért folytatott harc terén az ellenzék annyiban konkretizálta jövõképét, amennyiben a következõ négyéves ciklus teendõirõl és ígéreteirõl beszélt. Nehéz ítéletet mondani az ígéretek halmazáról, ráadásul a két versengõ vállalásai között nem könnyû markáns különbségeket találni, elegendõeket a választás eldöntéséhez. A Fidesz jövõkampánya lényegesen különbözõ volt. E jövõrõl csak annyit lehetett megtudni, hogy a Fidesz és Orbán Viktor kizárólagos sajátja, ám a titok mindenki számára megfejthetõ, amennyiben hajlandó táboruk szerves alkotórészévé válni. Olyan területeken, ahol nem volt érdemi siker felmutatható, netán kudarcok ütköztek ki — tüstént megjelent az ígéretes jövõ képe. De a jövõ kisajátítására bejelentett igény ugyanolyan híg és komolytalan ideológiai konstrukció, mint egykoron a proletariátus kizárólagos történelemformáló erejérõl szóló teória volt. Fideszes gyõzelem esetében hosszabb távon is hatékony politikai mentalitást és magatartásformát tett volna uralkodó jellegûvé. E politika lényege az akarat diadala. A bátor, tetterõs korlátlan képzelõerõvel megáldott emberek világa, ahol az akaratot legkevésbé sem szabad az intézményes ellenõrzés terheivel megzavarni, hiszen az csökkenti az akaraton alapuló kormányzás hatékonyságát. A szüntelenül cselekedni akaró politikai erõ mindig elsõként veszi észre és nevezi meg a megoldandó problémát; nem kedveli, ha mások nem ugyanazt és nem ugyanúgy tartják fontosnak, ezért esze ágában sincs együtt mûködni az egységbontókkal. E szempontból egyáltalán nem volt érdektelen Orbán Viktor kiemelt, az egész nemzet fölé tolt reprezentatív szerepköre: a miniszterelnök révén a Jövõ – az elképzelt jövõ – szünet nélkül megjeleníthetõ, hiszen õ maga a Hatékony Akarat diadalának legkézzelfoghatóbb bizonyítéka.

Néhány nappal a választások után fölöttébb kockázatos lenne elméletet faragni az elmúlt hetek történéseirõl. A lényeg ennyi: a Fidesz elvesztette a választásokat. A kormányváltást akaró erõk pedig vékonyka gyõzelmet arattak. Nagyon is vékonykát — de gyõzelmet. Mindkét fordulóban rekordot döntöttek a választók. Erre a sok magyarázat közül valószínûleg az a legelfogadhatóbb, hogy a szembe állított táborok kiegyenlített és végig bizonytalan kimenetelû küzdelmet folytattak. A magyar társadalom idén olyan erejû és mélységû polarizáción ment keresztül, amelyre a többség emlékezetében hasonló példa nem található. Mind a két tábor át tudta vinni szimpatizánsain túli csoportokhoz is a "történelmi tét" jelentõségét. Egyre többen kezdték elhinni; az õ szavazatuk is számít. Több százezren életükben elõször kényszerültek arra, hogy politikai döntésüket megvédjék, megvitassák, újból és újból átgondolják. Sokan életükben elõször érezhették magukat valamely politikai tábor alkalmi, mégis fontos tagjának. Tömegeknek adatott meg az egyszeri szavazás aktusánál sokkal mélyebb részvétel élménye, s meglehet, néhány év távlatából majd éppen ez a hatás lesz a legfontosabb.

Az elsõ fordulót az MSZP nyerte meg. Egyrészt a listákon többen szavaztak e pártra, másrészt több egyéni választókerületet tudtak az elsõ körben megnyerni. A Fidesznél sokkal több jelöltjük került elsõ helyre, a kerületek többségében pedig az SZDSZ képviselõi voltak a visszaléptethetõ harmadik.

Mindennek ellenére a második fordulót a Fidesz nyerte, s nem volt sok híja, hogy ne váljon az egész választások gyõztesévé. A két forduló közti kampány hatására a Fidesznek sikerült egy-két százezernyi korábban passzív hívet találni.

Ebben kétségtelenül jelentõs szerepe volt Orbán Viktor beszédének a Testnevelési Egyetemen (ápr. 9.) és a Fidesz Kossuth téri nagygyûlésének (ápr.13). Ezen, szakszerû számítások szerint, 300.000 ember vett részt, a magyar történelem legnagyobb tömegmegmozdulása volt. (Viszont erõsen túlzott a másfélmilliós szám, ez fizikai lehetetlenség, még négyzetméterenként öt embert véve is.) A miniszterelnök arra buzdította híveit: szerezzenek meg még 85 egyéni mandátumot. Annak ellenére, hogy a még eldöntetlen 131 választókerületben az elsõ forduló 78-ban hozott erõsen kormányváltó-párti eredményt, 31-ben az eredmény szoros volt s csak 22-ben mutatkozott határozottan kormánypárti preferencia. A Felcsút SE balösszekötõje nem ismeri az elveszett labda fogalmát! Április 21-én a Fidesz-MDF 75 egyéni mandátumot takarított be. Sokat, de nem eleget.

A baloldalon viszont mégsem akadt számottevõ tartalék, sõt jó néhány helyen a meglevõ tábort sem tudták kellõen egyesíteni. Amíg a pártlistákra kellett szavazni, addig markánsan fejezõdött ki a kormányváltó szándék. A választók azonban másként viselkedtek, amikor már egyértelmûen megszemélyesített bal- és jobboldali jelöltek között kellett dönteni.

Soha – az elmúlt tizenkét esztendõben – ilyen szoros eredmény még nem született. Sohasem tûntek ennyire bizonytalannak a leendõ kormányzás alapjai. Soha nem volt ennyire jelentõs erõ az elkell kialakítani, korábban nem gyakorolt együttmûködési formákat kell kitalálni. Sokkal többet kell majd dolgozni, mint az elõzõ gyõzteseknek. Nemcsak többet, másként is. Annyi megoldanivaló, rejtély, gond termett, az emberek olyan új konstelláció közepén találják magukat, amelynek megértése és megoldása teljes mértékben igénybe fogja venni megmaradt józan eszüket. (Antichtón)

Reviczky Gyula:

Politikus nemzet

Mi kedveltebb minálunk mint a kártya,
Káromkodás, czigány, zsidók szidása?
Minek van mindenütt biztos keletje,
Kocsmába’, klubba’, künn, tanácsterembe’?
Mi képes a magyart úgy feltüzelni,
Hogy falnak kész rohanni valamennyi?
Mi mérgez meg családot, társadalmat?
Mi vet szünetlen gáncsot a magyarnak,
Hogy azt mondják honára: Ázsia?...
Kimondjam-e, hogy a - politika!
Óh, Goethe, bár csodálom lángeszed’,
Igazságod biz’ még se volt neked,
Midõn bölcs elméd úgy okoskodott:
Versben politizálni rút dolog.
Költõk királya, te nem ismeréd
Árpád politizáló nemzetét;
Különben, meg vagyok gyõzõdve róla,
Híres mondásod változtatva szólna:
Politizálás rút versben, papíron;
De legrútabb, ha gyakorlom, nem írom.
Nálunk versnél úgy sincs ártatlanabb
Portéka: olvasatlanul marad.
Lehetsz oly bölcs, mint Salamon király:
Lenéz a kortes, ki politizál,
És többre tart egy rossz programbeszédet,
Mint minden tudományt és bölcsességet.
De bezzeg másnak tûnsz fel néki egyben,
Ha dikcziózol ordító tömegben,
Ha népgyûléseken tudsz szónokolni
S nagy garral értesz hangoztatni holmi
Kopott, erõtlen szópuffancsokat.
(Idézhetnék, ha kedvem vón’, sokat.)
Ha tollat forgatsz, pár lapos vezérczikk,
Biztosra foghatod, számodra tért nyit,
S ha nagykorú vagy és ki van fizetve
Adód, bizton bejutsz a parlamentbe.
Országház! óh ígéret földje te!
Rajtad függ milliók sóvár szeme.
Mert nem igaz magyar, kinek szemében
Más pálya is van, isten úgy segéljen!
Cicero mondta, hogy ki mihez ért,
Annak szentelje minden idejét.
Nálunk? Az is, ki három iskolát
Végzett s nem lát az orránál tovább,
Még csupasz állú s már korteskedik.
Kész kis Kossuth (álmában!) mindegyik.
De ott, a hol dolgozni, tenni kéne,
Rögtön megcsappan hírhedett erélye,
S kisül, hogy csak Pató Pál úr fia.
Vagy «ama bizonyos csizmadia».
És bárhová menj, édes honfitársam,
Egyben botolsz meg: a politikában.
Magyar vért többé nem hoz semmi lázba,
(A bort kivéve) csak kortes-kokárda.
S a honleány se buzdul már ma máson,
Csak képviselõi beszámoláson.
Egy pálya van csak, egy czél, egy dicsõség:
Választókerület, képviselõség.
Beszélhettek, ti józan emberek,
Hogy ide orvos kell, a nép beteg,
Kereskedés, ipar lassan halad
S a mi van is, német kézben marad;
Hogy irodalom és mûvészetek
Csak kegyelemkenyéren tengenek:
A magyarok minderre rá nem érnek,
A míg az ország házában beszélnek.
Így látva téged, édes magyarom,
Erõsen bízom benned, mondhatom;
Mert meggyõzõdöm, hogy nem árt neked már
Se Schulverein, se horvát ügy, sem Eszlár.
Történjék bármi e czudar világon,
Te csüngj tovább kedvelt politikádon,
Ha eddig nem volt képes tönkre tenni:
Örökké élsz, nem öl meg soha semmi!

(1855-1889)

Default - hogyan történhetett meg?

Az elmúlt év karácsonya elõtt Argentína fizetés-képtelenséget jelentett, a világgazdaság ezidéig legnagyobb defaultját, amely egyedülálló eset a II. Világháború óta egy jelentõs állam történelmében. A világ közvéleménye megdöbbenve – habár nem meglepõdve – vette tudomásul a bejelentést attól az országtól amely valaha a világ nyolcadik gazdasági nagyhatalma volt s az emberiség éléskamrájának nevezték. Meglepõ az volt, hogy a kongresszus a bejelentést megtapsolta — mert a világ szemében a default nem diadal, hanem súlyos kudarc.

Hogy okaiban megérthessük a közelmúlt történéseit, vissza kell tekintenünk a 40-es évek derekára, amikor is az argentin gazdaság a háborús szállítások következtében virágkorát élte. Ekkor indult meg ugyanis az államháztartás deficitjének évtizedeken átnyúló krónikus folyamata. Ennek egyik – jelentéktelenebb – oka strukturális jellegû, az ún. közepesen fejlett országok sajátossága, ahol a mezõgazdaság és az állattenyésztés a devizatermelõ és az ipar a devizafogyasztó. Miután az ipar fejlõdése nagyobb volt mint az agráriumé, a külföldi fizetési mérleg hiánya magas szinten állandósult. A deficit oroszlánrészét azonban az államháztartás kiadásainak növekedése tette ki. Létrejött egy – eleinte általános jólétet biztosító – alacsony hatásfokú társadalmi rendszer, úgy országos, mint tartományi és helyhatósági szinten. Ugyanakkor közkézbe került az infrastruktúra és az alap iparágak 80 százaléka, dacára annak, hogy az ide tartozó vállalatok nagy része már megvásárlásukkor is deficites volt. Úgyszintén növelte a hiányt a tartományi kiskirályok pazarlása. Ez tette lehetõvé, hogy egyes tartományok vezetõ tisztségviselõinek fizetése esetenként meghaladta a köztársasági elnök fizetésének négyszeresét, valamint hogy közalkalmazottak negyvenöt éves korukban nyugdíjba vonulhassanak.

Az egymást követõ kormányok a költségvetés hiányát pénz kibocsátásával pótolták, ami tartós inflációt eredményezett. Ez pedig egy kétségtelenül igazságtalan rendszert hozott létre, fõleg a hitel, az elosztás, az adózás stb. terén. Elsõsorban a legszegényebb rétegeket sújtotta, akik egyik napról a másikra élnek de akiknek keresetébõl a pénz romlása naponta levágott egy-egy darabot. A pénz romlását többféle rendelkezéssel törvénnyel próbálták megszüntetni megfeledkezvén, hogy a gazdaság törvényeit nem lehet jogszabályokkal helyettesíteni. Egészségesebb megoldás lett volna az állami vállalatok privatizációja, ami még a közvélemény beleegyezését is magáénak tudhatta, de befolyásos érdekcsoportok titkos ellenállását váltotta ki. A katonák puccsok esetében az állami vállalatokon keresztül zsinóron tudták vezényelni a gazdaságot, a szakszervezetek nagy része ezekbõl élt és sok nagyvállalkozó is ezek megrendeléseibõl teremtette nem csekély vagyonát.

Az államháztartás megzabolázhatatlan költségei több kormányt is rántottak a sírba, valamint folyamatosan tompították a termelõ magánszektor lehetõségeit. Az argentin állami kiadások aránya, a nemzeti össztermékhez viszonyítva, nem a legmagasabb a világon; a lehangoló az a kiadások alacsony hatékonysága, az állami szolgáltatások silány minõsége a közbiztonság, az egészségügy, a közoktatás, a társadalombiztosítás stb. terén.

A deficit folyamatos növekedése a 80-as évek végére elszabadította a hiperinflációt. A kormány mandátumának lejárta elõtt távozott, az akkorra már – kényelmes többséggel – megválasztott Menem idõ elõtt vette át hivatalát. Az új elnök a válság keltette hangulatot ügyesen használta ki. Sikerült neki – a bankbetétek lényegében alkotmány ellenes privatizációja révén – korlátozni az inflációt és nekilátott az állami vállalatok privatizációjához. Miután a gazdasági minisztérium vezetését Cavallo vette át a pénzkibocsátást törvényileg is korlátozták és szigorú dollárfedezethez kötötték. Így lehetett egy argentin pesot egy dollárral egyenértékûnek nyilvánítani. A privatizációkból befolyt összegek, a stabilitás által elõidézett tõkebeáramlás, valamint a csökkenõ kamatköltségek újabb aranykorral kecsegtettek; kezdetét vette a gazdasági növekedés egy újabb korszaka.

Sajnos az elért eredmények – mint már Argentínában annyiszor – most sem lettek kellõképpen kihasználva; politikai és egyéni érdekek szorították háttérbe az egészséges gazdaság-politika megfontolásait. A magánosításokból eredõ bevételeket nem a folyamatos növekedés támogatására irányultak, sem pedig a társadalombiztosítási alapot bõvítették, ami pedig megengedte volna a közalkalmazottak számának csökkentését. Véleményünk szerint a növekedés éveiben kellett volna bevezetni egy peso-leértékelõ együtthatót, amely lehetõvé tette volna – a stabilitás mellett – a kiviteli versenyképesség fenntartását is. A közalkalmazottak száma már 1.300.000-ra duzzadt, nemzetközi intézmények szerint egyharmaduk nélkülözhetõ. A korrupció virágzott, a gúzsba kötött valuta pedig fékezte az exportot. Dacára a beáramló – akkor még viszonylag alacsony kamatú – tõkének és annak, hogy sok deficites volt állami cég komoly adófizetõvé vált: úgy a kereskedelmi mint a fizetési mérleg továbbra is rosszabbodott.

Ekkor kezdett kibújni a default csírája. Pénz kibocsátását a törvény tiltotta, tehát a hiány fedezésére a kormány kül- és belföldi eladósodáshoz folyamodott; kötvényeket bocsátott ki. Ezek eleinte – az ország kedvezõ kilátásai alapján – meleg fogadtatásra leltek, a külföldi tõzsdéken még névérték felett is forgalmazódtak. De az adósság növekedésével a kamatok is emelkedtek. A stabilizáció által megszilárdult bankrendszer ugyan még ellen tudott állni a külföldi válságok ragályos kihatásainak, de a kötvényekbe vetett bizalom már megingott. Az ún. "országkockázat", ami az amerikai kincstárjegyek kamatjához viszonyítva állapítja meg a más országoktól megkövetelt kamatot, Argentína számára folyamatosan emelkedett.

De la Rúa kormánya eleinte a deficitet az adóbevételek növelésével szándékozott csökkenteni, de ez – a már két esztendeje tartó gazdasági pangás miatt – kudarcba fulladt. Ezek után tette közzé tervét López Murphy – a tiszavirág-életû gazdasági miniszter – amely adósanyargatás helyett a közköltségek radikális és pontosan megindokolt leszállítására irányult. Keresztülvitelezését a társadalom egy része agresszív reakciója hiúsította meg. A gyenge kormány ezt nem tudta megfékezni, habár a legtöbb szakvélemény szerint López Murphy javaslata lett volna a default elkerülésének utolsó lehetõsége.

A visszahívott Cavallo is a defaultot igyekezett elkerülni. De, nem csekély mértékben, politikusi karrierjének érdekében elsõ intézkedései nem a költségek mérsékelésében, hanem egy hatalmas pénzforgalmi adó kirovásában nyilvánultak meg; ismét a magánszektort sújtották. Bûvészkalapjából – gyors egymásutánban – több fantáziadús alternatívát is húzott ki, s mint vérbeli politikus a betarthatatlan ígéretek fegyverével igyekezett szembeszállni az államdeficit hétfejû sárkányával. A default elkerülését már nem is remélte, de igyekezett azt valamilyen rendezettebb formában kezelni. A 140 milliárd dollárra rugó adósságot két részben akarta átütemezni. Sikerült is 60 millió dollárnyi ide honosított kötvény visszafizetését hosszabb idõre kitolni; 4 milliárd dollár többletkamat vállalása ellenében. Viszont a külföldi befektetõkkel már nem tudott megegyezni. Tavasz végére már a legtöbb tõzsdén túladtak az elértéktelenedett argentin értékpapírokon, dacára az azokban ígért magas hozamnak. November végén a helyi befektetõk bizalma is megingott: egyetlen "fekete pénteken" 700 millió dollárt utaltak külföldre, a devizatartalék öt százalékát. A fedezet megmentése érdekében – több, már elõzõleg elrendelt jogfosztó intézkedés mellett, mint bér- és nyugdíj leszállítások – befagyasztották a bankbetéteket; létrehozván az ún. "ketrecet". Cavallo még akkor is ragaszkodott hevenyészett rendelkezésihez, mikor már munkatársai a default rendezett levezetésén gondolkodtak. A külföld pedig elzárkózott a segélynyújtástól. Az argentin válságot nem ítélte ragályosnak más országok számára; a helyzetet a belpolitika eredményeként könyvelte el.

Megrendezett fosztogatásokkal fûszerezett tüntetések lemondásra késztették a már minden erejét elvesztett kormányt, helyet adva Rodriguez Saá elnök hatnapos operettbe illõ közjátékának. Õ hirdette ki a fizetésképtelenséget, hozzátéve, hogy az ország egy fillért sem fizet amíg az utolsó argentinnak is nem lesz munkalehetõsége. Ezt a külföldi sajtó, ironikusan, 250 évre saccolta.

Duhalde kormányának már elodázhatatlanul szembe kellett nézni a default valóságának minden következményével. A külföld bizalma eloszlott, a hitellehetõségek megszûntek. A bankrendszer dominószerû összeomlásától félve a bankbetéteket még jobban befagyasztották — szinte meghatározatlan idõre. Következményeképpen a készpénz eltûnt. Kezdetben a pesot 40 százalékkal értékelték le, a befagyasztott devizabetéteket ebben az arányban számították át pesora. Az emberek megtakarításukat ismét dollárba menekítették; a valuta árfolyama hamarosan megduplázódott. A devaluáció teremtette versenyképesség eltompult, mert a nyersanyagok ára és a vállalatok devizaadóssága is emelkedett. A munkanélküliség már soha nem látott szintre emelkedett, a reálbérek csökkentek, a lakosság tovább szegényedett.

* * *

Egy modern gazdaság életképtelen, ha az annak alapját képezõ intézmények nem mûködnek vagy mégcsak nem is léteznek. Ha nincsen általánosan egy elfogadott fizetõeszköz (pénz), melynek megtartására a gazdasági élet szereplõi (emberek, vállaltok) hajlandóak. Ennek hiányában a bankrendszer képtelen a tõkefelvételre s annak a termelésbe irányítására. Úgyszintén hiányolhatatlanok a stabil adórendszer valamint az ugyancsak stabil társadalombiztosítási intézmények. Ezek nélkül lehetetlen tõkebeáramlást remélni megfizethetõ kamatok mellett, ami pedig elkerülhetetlen feltétele a termelés, a foglalkoztatás, az elosztás, és a fogyasztás körforgásának mûködtetéséhez. A válságból egyedüli kiútnak az IMF felé vezetõ keskeny ösvény látszik. A Valutaalap követelménye pedig egy komoly, megalapozott gazdasági terv, melynek két pillérre kell támaszkodnia: az állami költségek radikális mérsékelésére és az államadósság rendezésére. Vagyis pontosan azon mulasztások megszüntetésére, amelyek a default okozói lettek. (Dr. Orbán László)

Mindszenty emléke Bogotában

Egyik utolsó miséjét Bogotában tartotta Mindszenty József: 1975. április 29-en; egy hétre rá Becsben földi eletet be is fejezte. A bogotai székesegyház irattárában fellelt - kézzel írott - jegyzõkönyv szerint a magyar bíborost latinul köszöntötték. Idézet az üdvözlõ szavakból:

"Metropolitanum Capitulum huius Sanctae Excclesiae Primatialis, quae de gloriosae Elisabetis Hungariae patrocinio gloriatur, cuius insignis capitis reliquia in hac Cathedrali Ecclesia inde a suis exordiis veneratur Eminentiam Vestram Reverendissimam accipit, honorificat, amplexatur." Megkopott latin tudásom alapján ez nagyjából azt jelenti, hogy a kolumbiai fõváros prímási székesegyházában, amelynek patronja Magyarországi Szent Erzsébet, kinek fejereklyéjét e székesegyházban õrzik és imádják, tisztelettel üdvözlik Õeminenciáját. Mindszenty Józsefet az egykori karthágói püspök, Szent Ciprián egyházatya mártíromságról szóló, szép szavaival fogadták. Ezt követõen "el eminentisimo purpurado respondio en húngaro, en oracion que fue traducida " - fejezõdik be a jegyzõkönyv a nevezetes misérõl, amelynek emlékét a Szent Erzsébet-oltár mellett egy spanyol és magyar nyelvû emléktábla õrzi. Azok a bogotai magyarok helyezték el, akik közül sokan 1956 után kényszerültek idegenbe, ezért is szolt különösen szívükhöz az addigra szinten számûzetésbe kényszerített magyar hercegprímás imája. (nagyjf)

Szívvel-lélekkel:

HÉTFÔ, délután találkoztunk mind a hatan a Balassi Bálint Intézetben lévõ szobánkban, és eldöntöttük, hogy elmegyünk kirándulni. Kerekes Miki az utolsó percben telefonált Egerbe, Ilona nõvérhez, aki megígérte, hogy szívesen lát vendégül minket aznap este. Szeley Sanyi befogadó családjának az autójával, egy Skodával utaztunk. A kocsiban csak szorosan fértünk el, mert négyen utaztunk hátul. A három fiú felváltva vezetett. Amikor Egerbe érkeztünk, az angolkisasszonyok bentlakó iskoláját kerestük fel, ahol Ilona nõvér tanít és lakik. Nagyon kedvesen fogadott, finom vacsorával látott el, és fényképeket mutatott a hatvanas évekbõl, amelyeken felismertük szüleinket, nagybátyáinkat és nagyszüleinket. Miután vacsora után megnéztük a kivilágított várost, korán mentünk aludni.

KEDD. Másnap finom reggeli után elindultunk megismerni várat. Az Egri csillagok olvasása után nagyon ismerõsnek tûnt az egész. A kazamatákba is lementünk, amelyek nagyon érdekesek voltak. Megnéztük a bazilikát, majd utána „hazamentünk" az iskolába, ahol megint nagyot ebédeltünk. Délután sétálgattunk a városban. Vacsora után Ilona nõvér meghívott egy ismerõséhez még egy kis palacsintaevésre. Jó nagy banános és csokoládés palacsintákat ettünk. Alig bírtunk utána felállni.

SZERDA. Szerdán korán keltünk, és miután elbúcsúztunk a kedves Ilona nõvértõl, Mezõkövesd felé indultunk. Ott megnéztük a Matyó Múzeumot, láttuk a helybeli népviseletet és a falusi bútorokat. Azután megtekintettük a templomot, ahol Argentínáért imádkoztunk. Délután elmentünk egy bútorfestõ házához, aki egyben üvegcsiszoló is. Nagyon tetszett, mert ezeket a házakat úgy építették, mint a régi falusi házakat. Következõ úti célunk a Bükki Nemzeti Park volt. Mikor megérkeztünk, nem akartunk hinni a szemünknek, mert annyira szép volt! Sok fényképet is készítettünk errõl a tájról. Mikor már nagyon éhesek voltunk, autóba szálltunk, és elmentünk Miskolcra, ahol észrevettük, hogy elromlott valami az autóban, így tehát két órát vesztegettünk az autójavítással. Szerencsére azonban nem volt olyan komoly a dolog. Megebédeltünk, majd elmentünk a diósgyõri várba, ami szintén nagyon érdekes volt. Autóval megismertük Miskolcot, és onnan elutaztunk Tokajba.

Ott elmentünk egy borospincébe, és megkóstoltuk a híres tokaji bort, ami nagyon finom volt. Mivel már nagyon besötétedett, eldöntöttük, hogy Sárospatakra megyünk, mert az közel van Tokajhoz, és majd ott fogunk aludni. Az éjszaka elég lassan telt, mivel ülve és kényelmetlenül aludtunk az autóban. Reggelre mindannyiunknak izomláza volt, de egy kis nyújtózkodás után máris újra jókedvûek lettünk.

CSÜTÖRTÖK Elõször a sárospataki templomot néztük meg, ami nagyon érdekes volt. Egy kedves öreg néni magyarázott el nekünk mindent. Rögtön azután a sárospataki várat néztük meg, ami szintén mindenkinek nagyon tetszett, mert egy pár terem be volt bútorozva, és el lehetett képzelni, hogy milyen volt minden régen.

Következõ megállónk Aggtelek volt. Odafelé az úton vagy egy gémeskút, vagy valami emlékmû miatt számos kis faluban megálltunk.

Aggteleken megnéztük a cseppkõbarlangot, majd azután Ózdon keresztül késõ délután Parádfürdõre érkeztünk. Itt vettük észre, hogy a csõ, ami a benzintartályhoz vezet, elrepedt. Kétségbeestünk, mert az egész falu már aludt, és a legközelebbi kocsmában kértünk segítséget. Szerencsére a falusiak megoldották a problémát, így aztán meghívtuk õket egy pohár borra.

Eleinte nem akarták elhinni nekünk, hogy nem vagyunk magyarok. Azt mondták, hogy olyan magyarosan népdalozunk, hogy õk azt nem hiszik el. Végül megmutattuk nekik argentin útlevelünket, mire egyikõjük el is érzékenyült.

Sokat meséltek nekünk, és a végén még egy népdalra is megtanítottak. Akkora volt a szerencsénk, hogy az egyiktõl még szállást is kaptunk csak azért, mert „magyar a magyarnak segít". Így tehát kényelmesen aludtunk a meleg hálózsákban a földön.

PÉNTEK Másnap ott reggeliztünk, megnéztük a palócházat és egy faragómûvészeti kiállítást is.

Következõ úti célunk a Kékestetõ volt. Igazán vicces, hogy Magyarország legmagasabb csúcsa nálunk csak egy domb lenne. Jó érzés volt a hóban szaladgálni, és egymást hógolyóval megdobálni. Egy forró csokoládé után utolsó megállónkig ismét kocsiba ültünk. Mikor megérkeztünk Egerszalókra, kerestünk egy boltot, hogy valami ebédet vásároljunk. Finom vajas-sonkás szendvicset ettünk, majd elindultunk a gyógyfürdõhöz.

A medencék kint voltak a hidegben, de a gõzben és a meleg vízben nem fáztunk. Nagyon jó érzés volt, amikor a nagy hidegbõl bementünk a meleg vízbe. Annyira kellemes volt, hogy elkezdtünk népdalozni, és így megismertünk egy embert, aki azt mondta, hogy a „fehér hegyek", amiket a medence mellett láttunk, valójában sótömbök, és onnan pumpálják fel a vizet, amivel megtöltik a medencéket.

Gondolom, ezért gyógyít, és ezért maradtunk annyi ideig ott bent. Legalább három órán keresztül ültünk ezekben a medencékben, és ezután magunkat jól kipihenve elindultunk Budapest felé. Zaha Eszti

A SPANYOL ZIK: Balról jobbra: Zombory Gabi, (elõtte) Emõdy Évi, Zombory Ági, Papp Gabi, Zaha Eszti, Szeley Sanyi, (elõtte) Zombory Anikó, (hátul): Emõdy András, Emõdy István, Bonapartian Edi, Kerekes Miklós, Nagy Miki

Õrségváltás Barilochében

A barilochei õsz színpompájától körülvéve megyünk a Barilochei Magyar Kör tisztújító közgyûlésére. A gyönyörû hókoronás hegyek oldalában, a szirtek sötétvörös, majdnem bordó színétõl a jegenyék aranysárga, szinte világító színéig minden meleg szín képviselve van. Szinte a Kárpátokban képzeli magát az ember!

Megérkezünk a "Tante Frida’-hoz címzett, sörözõ restibe, ahol a gyûlést tartják. A "Tante Frida" (egy 50év körüli félkopasz, nagybajuszú szlovén pacák!?) személyesen igazít el egy hosszú asztalhoz, ahol kb. 30 személy már elkezdte a gyûlést.

Mosolyogva fogadják "Jó estét"-ünket, bár állítólag csak 5-6-an beszélnek magyarul! De mindenki magyar leszármazott, és magyarnak érzi magát, amint ez a gyûlés folyamán ki is derül.

A leköszönõ elnök, Halbritter Ferenc kérésünkre ismerteti röviden a barilochei magyar kolónia történetét, amely úgy 1932 körül kezdõdött, mikor egy magyar fuvaros kezdte mûködését Bariloche és Neuquen között. Viszont a nagyobbszámú letelepülés csak az 50-es évek végén jött létre, és fõképen akkor, mikor a jól járható mûút elérte végre Barilochét és megkezdõdött a nagyobb számú túrizmus.

Halbritter Ferenc, aki a helyi tiszteletbeli Konzul is, kitér arra, hogy õ már kilenc éve vezeti ezt a kis kolóniát, (40-45 családot) mindig igyekezett jó nevet szerezni a magyarságnak. Viszont most már itt az ideje, hogy átadja a stafétabotot az ifjabb generációnak, hogy az friss erõvel folytassa a megkezdett munkát!

Ezekután elõterjeszti az uj vezetõgárda listáját amit a közgyûlés egyhangú felkiáltással megszavaz, és a következõ személyekbõl áll:

Elnök: Retezár Mónika.

Alelnök: Besenyi Zsuzsanna.

Titkár: Lares Noelia.

Pénztáros: Michaelsen Jorge.

Tanácstagok: Sisa Helga, Szígyártó Erzsébet és Fehér László.

Helyettesek: Szántó István és Lares Estéban.

Érdekes ebben a listában fõképen az, hogy az új vezetõgárda átlagos életkora alig haladja meg a harminc-egynéhány évet, és a fiatalasszonyok között egyik csínosabb, mint a másik!

Retezár Mónika székfoglaló beszédében vázolja az új vezetõség terveit: Magyarabb magyarnak lenni; fejleszteni a magyar kultúrát úgy a "külcsínben" mint a "belbecsben"; gyarapítani az összetartást, a kohéziót a Kör tagjai között, bevonni, beszervezni azokat a magyar leszármazottakat is, akik eddig idegenkedtek a "magyarkodástól", szervesen bekapcsolódni a pezsgõ barilochei koloniális életbe. Ehhez viszont szükségük lenne egy kis segítségre, amit az "óhazából" tehát a Buenos Aires-i magyar kultúrcsoportoktól próbálnak megszerezni.

Mindezt kitûnõ, változatos spanyol nyelven, bár még csak öt éve él Argentínában. Viszont öt nyelvet beszél, ír, olvas majdnem tökéletesen, amit munkakörében gyümölcsöztet, mint az egyik négycsillagos nagyhotel recepció fõnöke.

Utána az új alelnök, Besenyi Zsuzsi (Buba) illusztrálja az új vezetõség célját egy, a Zászlóról szóló Kosztolányi verssel, ami jelképezze azok igaz magyar lelkületét, akik ezt saját nemzeti jelképüknek tekintik! A szép és megható szavakat tett követi és apró magyar zászlócskákat oszt szét a jelenlevõk között. Zsuzsi-Buba szép magyar nyelve külön dicséretet érdemel, amit szüleitõl és (a Zrínyi körtõl) tanult. Besenyiék az egyik legnívósabb barilochei magániskolát alapították és vezetik "a Colegio San Esteban-t" melynek munkájából Buba is kiveszi a részét.

Ezután még a két megbízott "reprezentáns", akik a Kört képviselik a barilochei hatóságok elõtt, beszámolnak eddigi munkásságukról és a jövendõ teendõkrõl. Utána még a csoport egy része átvonul egy környezõ pizzeriába, ahol vidám tréfálkozás mellett meghányják - vetik a történteket.

E cikk írójának hazafelé menet az "irredenta" dal jár az eszében : /Árpád apánk ne féltsd õsi nemzeted/ Nem vész az el, ha eddig el nem veszett...

Dombay Jenõ

AMISZ közgyûlés

Április 25-én tartotta meg az AMISZ az évi közgyûlését, amelynek folyamán a jelenlevõ szavazásra jogosult egyesületek egyhangúan elfogadták az AMISZ 2001-es évi mûködésének összefoglalóját és mérlegét.

Ezután került sor a Választmányi Gyûlésre, amely a következõ ügyeket tárgyalta:

1) Az elõzõ gyûlés jegyzõ könyvének a felolvasása és elfogadása.

2) Magyarország Tér: Aníbal Ibarra fõpolgármester levélben kérte fel a Képviselõ Testületet arra, hogy fogadják el a Magyarország Tér elnevezést a már elõzõleg kijelölt helyen. Ezzel remélhetõleg az utolsó fázisba jutott ez az ügy. Takács István, mint AMISZ elnöke, vállalta, hogy követni fogja az ügyirat további sorsát. A Hungária egyesület, Zöldi Márton elnök aláírásával, levelet küldött, amelyben kifejezi aggódását, hogy a náluk letétbe helyezett Székelykapu esetleges romlásáért nem lehetnek felelõsek.

3) Alapszabálymódosítás: eddig csak 2 egyesület küldte be észrevételeit. Valentin Ferenc, felkérte az összes többi egyesületet, hogy az AMISZ június 3-i vezetõségi ülése elõtt szintén adja meg az erre vonatkozó írásbeli hozzászólását.

4) Hõsök Napja: az MHBK rendezésében május 26-án 15 órakor emlékezik meg a magyar közösség a Hõsök Napjáról a Chacarita temetõben. Az AMISZ összes egyesületei nevében helyezi el ott koszorúját.

5) Választmányi Gyûlések: a 2002-es évben még két ilyen gyûlést kell az alapszabályok szerint megtartani. Az erre elhatározott dátumok augusztus 5 és december 2, 20 órai kezdéssel a Ref. Egyház székhelyén.

6) Székásy Miklós felolvasta az Illyés Alapítványtól neki küldött levelet, amelyben az argentínai magyar közösségnek ajándékként felajánlanak 5 példányt a Magyar Világháló címû, Millennium megemlékezésére kiadott könyvbõl, amelyeket Budapesten kell átvenni. Az AMISZ fel kéri az otthon tartózkodó Paál Magdit, hogy menjen el a könyvekért, amelyeket a Budapestre utazó honfitársaink fognak elhozni Buenos Airesba.

Magyar tv-riporterek Buenos Airesben

Március 28.-án magyar tévések érkeztek Buenos Airesbe: Virágh Orsolya, az RTL KIub szerkesztõ-riportere és Horkay Pál felvételezõ (cameraman). Elsõdleges céljuk Süllõs Lenke meglátogatása volt, akirõl nemrég olvastak a Népszabadságban egy izgalmas cikket. Közelebbrõl akarták tanulmányozni a közismert argentínai magyar asztrológus pályáját. Lenke révén megismerkedtek a helyi kolónia intézményeivel és egyéb érdekességeivel is. Kiss Péter vitte õket elsõ este egy rövid városnézésre, majd elkezdték a felvételeket Lenkével kapcsolatban. Süllõsék el is szállásolták õket, hogy a tartózkodás költségeit megtakaríthassák. Nem gyõzték fényképezni Lenke közel 50 évi munkássága alatt összegyûlt rengeteg anyagot. A kialakult kép ugyan nem annyira a hírneves asztrológus sikertörténete, mint inkább egy magyar emigráns küzdelmes életének krónikája, a kínzó honvággyal együtt. Lenke és Lajos egyébként roppant élvezték jelenlétüket, sok-sok hasznos információt kaptak tõlük Magyarországgal kapcsolatban, ahova vissza szándékoznak költözni.

A fõfeladat mellett a tévések más érdekes dolgok után is kutattak. Ebédelni mentek a Hungária Klubba, ahol „Zoli" (Omar) is adott nekik interjút. Lenke hamar otthagyta az ebédet, mert a munkája után kellett, hogy nézzen, és a klubház többi érdekességein (könyvtár, elõadóterem, sportpálya, stb.) Jeszenszky Zsuzsi kalauzolta végig õket. Késõbb meglátogatták Szilvássy Edith képzõmûvésznõt is; megcsodálták gyönyörû festményeit és dobozait, valamint tudomást szereztek jótékony célú munkásságáról is.

Nem maradhatott el a látogatás Süllõsék hétvégi tanyájára, ahol Don Marcelo, a hely õre, igazi argentin „asado" -val vendégelte meg a látogatókat. Lenke kissé meglepõdött, mikor Orsolya felgyönyörködött az égre, és kijelentette: „Micsoda szépséges kék ég, ilyet nem láttam még életemben!" (Orsolya 26 éves). Igaz, csodaszép nap volt, Isten ajándéka. Alig bírtak elszakadni a helytõl, ahol élvezték a terebélyes fákat, a friss kútvizet, a napsütést és a jó levegõt. „Ezek a fák hány évesek lehetnek?" – kérdezte Orsolya, és igen meglepõdött, mikor megtudta, hogy Süllõsék ültették szinte az egész állományt, csupán 11 évvel ezelõtt. Az európai látogató nehezen veszi tudomásul a természet bujaságát ezen a nedves, majdnem szubtrópusi éghajlaton, melynek legkirívóbb példáit a Paraná deltájában lehet érzékelni.

A vendégek Húsvét vasárnapján a Magyar Református Egyházban résztvettek az Istentiszteleten, majd a hívek közös ebédjén is. Tornyai Laci régi pesti dalokat játszott nekik a zongorán, amit roppant mulatságosnak találtak. Délután meglátogatták lapunk szerkesztõségét, meghallgatták az argentínai újság 73 éves történetét, majd Kiss Péter családjánál ellenõrizték az elsõ unoka húsvéti tojás-keresésének eredményét. Esti programot szerveztek a Kiss-lányokkal: elmentek velük diszkó-zenét hallgatni, sörözni, biliárdozni, stb., hogy személyes benyomást szerezzenek Buenos Aires-i fiatalság mozgalmas éjszakai életérõl is.

A riporter már alkatánál, foglalkozásánál fogva is merész, sõt vakmerõ. Az ember hiába beszél neki, mindent személyesen akar tapasztalni. Annak ellenére, hogy mindenki, akivel itt találkoztak, intette Orsolyát, hogy a helyi nyomortanyákat elkerülje, õ mindenáron ezt is meg akarta nézni. Ezért, útban a repülõtér felé, megállította az autót a rosszhírû Villa Madero elõtt, és elkezdték filmezni a környezetet. A helyi lakosok kõzáporral fogadták a hívatlan látogatókat (nagy szerencséje volt a leánykának, hogy „csak" kövekkel), az autót is eltalálták, menekülniük kellett onnan. Lenkéékhez visszatérve, a sofõr még mindig halálra ijedve mesélte el a tulajdonképpen szerencsés epizódot, amit ilyen olcsón megúsztak.

A magyar tévések innen Sao Pauloba utaztak, ahol többek között Dr. Kõgl Károlyékkal volt elõre megbeszélt találkájuk. Reméljük, azóta szerencsésen hazaérkeztek. Várjuk tõlük a megígért videokazettát, ahol itteni munkájuk eredményét majd megnézhetjük. (sl-kp)

A Zrínyi Ifjúsági Kör közleménye

Bölcs emberek kitanulmányozták, hogy egy, az óhazától elszakadt népcsoport (kolónia) élethossza kb. 50 év. A félévszázad alatt az utódok nyelvtudása és öntudata elkopik és a beolvadás visszatarthatatlan. Kivételt képez az a nép, amelyik a fentiek tudatában felkészül a túlélésre, és nem adja meg magát. Gyönyörû példa erre a Patagoniában élõ Wales-iek szívós küzdelme. Ösztöndíjakkal, iskolaalapítással, tanár vendéglátásával, stb. hátráltatják, évekre eltolják megsemmisülésüket.

A mi kis magunkcsinálta Magyarország már 5-6 évvel túlélte az ötvenedik születésnapját. Félelmetesen közeledik ahhoz az állapothoz, melybõl nagyon nehéz lesz a visszatérés, ha egyáltalán lesz.

Nyelvünk, öntudatunk, identitásunk megtartása mozaik darabokból tevõdik össze. A szülök akaratereje, a fontossági sorrend, a baráti kör, a kapcsolat a valódi Magyarországgal, a diákcsere, a mûveltségre való igény, az egészséges kíváncsiság, a nyelvtanítás lehetõségének a megteremtése, - és még folytathatnám...

A ZIK, erejéhez képest, igyekszik a felsorolt tényezõkön javítani, megvalósulásukhoz segítséget nyújtani.

Ez alakalommal csak az egyik mozaik szemre akarok kitérni: a nyelvünk megõrzése céljából meghívott nyelvtanárról néhány adatot „közhírré tenni".

Jáki Ákos a ZIK vendége és februárig marad közöttünk. Azért hívtuk, hogy a mi magyar társadalmunkban, széles körben foglalkozzon nyelvünk tanításával. Szívesen ad egyéni, vagy csoportos órákat. Lehet a Hungáriában, a Mindszentynumban, vagy az érdeklõdõ saját otthonában.

Eddig már 29 tanítványa van. Akad közöttük kezdõ, aki alig vagy egyáltalán nem tud magyarul és van közöttük haladó is. Felnõtt is és gyerek is.

Jáki Ákos az Apáczai Közalapítvány nyelvintézetében készült fel a külföldi magyarok tanítására. Tavaly egy évig a brazíliai érdeklõdõket tanította, tehát Délamerikával már megismerkedett.

Meg akarunk maradni? Meg akarjuk õrizni nyelvünket? (15 ZIK óvodás közül csak 3 tud magyarul!) Használjuk ki az alkalmat! Szakképzett tanár áll rendelkezésünkre.

Érdeklõdni a következõ telefonszámokon lehet: 4794-4986 (Alexandra) és 4812-6970 (Józsi)

A kolónia és az otthoni választások

Tulajdonít(asz)-e valamilyen megkülönböztetõ jelentõséget az idei választásoknak?

Íme a válaszok:

Sajnos, nem követem a magyar belpolitikát...Az argentin helyzet elveszi teljes figyelmemet! Sebess Péter

Nem tudok ilyen kérdésekre válaszolni, mert nem ismerem a Magyar helyzetet. Gondolom hogy nem jó ilyen messzirõl beszélni és kritizálni olyan rendszert és olyan embereket akikrõl csak azt tudom amit az újságok , a barátok és az ottani család ír. Nem vagyok politikus "analista", csak azt várom, úgy mint itt Argentínában hogy az emberek amikor mennek választani ne arra gondoljanak hogy mivel lesz jobb a saját és a partja helyzete, hanem az országnak (és úgy az egész lakósságnak) a legjobb. Dobosi Szabó Éva.

Tragikus! Nyilvánvaló hibák: A kommunizmus összeomlása utáni összes kormányok képtelenek voltak olyan szisztémát teremteni ami kizárta volna a volt kommunista rendszer iránti nosztalgiát és a visszamaradt kommunista banda érvényesülését. A mi korosztályunk bûnös negligenciája nem volt képes megértetni a fiatalabb generációval a kommunista rendszer romboló hatását. Vagy talán nem akarta kitenni magát ez a generáció hogy fiaik megkérdezzék. "És ti akkor miért szolgáltátok ki ezt a rendszert?" Vigyázat, nem vádaskodom és fõleg nem általánosítok! De bizony sokan voltak és vannak. Nem vagyok vallásos; így még imádkozni sem tudok Minden attól függ hogy mennyiben befolyásolja Magyarország bekapcsolását az Egyesült Európába.. Ezen áll vagy bukik a jövõnk. Dr. Daras Endre.

Mi a véleményed... Elszomorít. Mit gondolsz..... Sajnos azt hiszem, rossz eredménnyel zárul Azonban a remény, amit utoljára veszítünk el. Tehát remélem, hogy tévedek. Tartasz-e..... Orbán megtartása szellemi érettségrõl tenne tanúbizonyságot. Leváltása ostobaságunk bizonyítéka. Lomniczy József.

Annak dacára hogy jó argentin szokás szerint sok volt a csalás mégis meg van az esély a másodi fordulón. A 4 évvel elõtt rosszabbul futott be a Fidesz. A Fidesz fog nyerni. Feltétlenül a Fidesz kormány vonala az utolsó 4 év megvalósításában kinyilatkoztatva, a magyar nemzeti érzés és nemzeti érdekpolitika harca a nemzetközi liberális-kommunista (egyszóval Imperialista) glo-balizált vonal ellen. A liberális-kommunista (egyszóval Imperialista) politikai vonalánál csak a nagyhatalmak nemzetisége fontos, a többit el akarja tüntetni az anyagi jólét lekenyerezõ élvezet jegyében. Elõször meg kell hogy erõsödjön a nemzet, rendet rakni békés módszerekkel, ahol a kölcsönös megtûrés, a másik jogainak határait tiszteletben tartása mellett fejlõdhet az egyén anélkül hogy félnie keljen a saját kormányától. Ez egy döntõ kérdés Magyarország jövõje kialakulásában. Fóthy István

A választásokkal kapcsolatban, sajnálattal, de sosem volt idõm és kedvem foglalkozni, sosem érdekelt, tehát nem tudok véleményt nyilvánítani. Molnár László.

Az ellenzéki párt hajszálnyi elõnyét kellõ beilleszkedésnek tartom „Eurolandia" politikailag érett politikailag érett társadalmába, ahol az utolsó négy évtizedben jobb és balközép pártok felváltva cserélték az országvezetést. A választók inkább újdonságot, mint radikális változásokat vártak. Magyarországon, ahol gazdasági, társadalmi és külpolitikai téren nincs lényeges különbség, az eltérés inkább csak formai téren észlelhetõ. Az, hogy gyakorlatilag a választás döntetlenül végzõdött, e szempontból a Fidesz sikerének könyvelhetõ el. A második forduló szerintem már belpolitikai kombinációk gyümölcse, amit Argentínában egy idõben "contubernio" (klikk szerk.) néven bélyegeztek meg. Dr. Orbán László.

Saját, jobbközépnek mondható beállítottságunk miatt, természetesen sajnálom, hogy az elsõ menetben, nem a FIDESZ kapott többséget Mivel az SZDSZ szavazói minden valószínûség szerint, nagy többségükben a szocialisták mellé fognak állni, alig kétséges, hogy a második fordulóban a szocialisták többsége, csak növekedni fog. (furcsa,
hogy a liberális SZDSZ, ami másutt inkább jobbközép, mint balközépnek számít, Magyarországon az eléggé "postkommunista" szocialisták mellé áll) NEM. Mert mind gazdasági, mind szociális, és politikai vonalon a két párt között, legjobb tudomásom szerint, komoly differencia nincsen. Mindkét párt beakarja juttatni Magyarországot az EU-ba és ez már, ahogy otthon mondják, "meghatározó". Ebben mindketten egyetértünk. Zombory István. Bonczos Zsuzsánna.

Az elsõ forduló eredménye meglepett, mert a közvélemény-kutatások FIDESZ-MDF koalíció gyõzelmet jósoltak. Amellett a két nappal elõtti TV vitán Medgyessy gyengén szerepelt, Orbán pedig kiválóan informáltnak mutatkozott és briliáns módon adta elõ szempontjait. Talán ez vált hátrányára: a sikertelen, elszegényedett rétegek nem azonosították magukat Orbán stílusával. Nehéz lesz a FIDESZ-nek felülkerekednie, de az utolsó két heti erõteljes kampány talán ösztökéli a bizonytalan embereket, fõleg vidéken, hogy a FIDESZ-MDF megszerezze a többséget az MSZP-vel szemben. Azt hiszem, hogy az EU-ba való bejutást nem befolyásolja nagyon, hogy melyik párt nyer, de a Kárpát-medencei és általában a külföldi magyarok részére döntõ jelentõségû, hogy ki a gyõztes. Medgyessy 10 millió magyar miniszterelnöke lenne és valószínûleg közelebb állna Meciarhoz és Iliescuhoz, mint az ottani magyarokhoz. Orbán pedig, mint 15 millió magyar miniszterelnöke egy magyar nemzeti politikát folytatna. Ha a polgári Magyarország nyerne, akkor az MSZP régi, kommunista garnitúrája végleg kiesne és 4 éven belül egy modern, nyugati mintájú baloldali párt jöhetne létre, ha nem, akkor visszajönnek a Kádár idõszak lejárt politikusai a nemzetközi tökével társulva. Dr. Székásy Miklós.

Nagyon sajnálom az eredményt. A lakóság egy jelentõs rész még mindig nem tudott felszabadulni a 40 éves kommunista rezsim politikai torzítása alól. Logikusan gondolkozva, megerõsíti az elsõ forduló eredményét. Bár csak a szívemmel "gondolkozhatnék", a Fidesz-Polgári párt gyõzelmét jósolnám. Csodálatos az európai keretben illesztett magyar nemzeti érzelem ébredése, ill. kinyilvánulása. Ennek a folyamatnak a megszilárdulása teszi reményteljessé a jövõt. Gorondiné Meleg Judit.

Figyelembe kell venni, hogy 45 évig szovjet megszállás alatt állt az ország. A megszállás végeztével az elõzõ rendszer haszonélvezõje: a baloldal kapitalizálódott, és kezében van a sajtó, rádió, stb. Sajnos ugyanez áll a második pontra is. Orbánnak nagyon jó propagandát kell elérnie szónoklataival, mint hét elején Budapesten, szerdán Gyõrben, stb. Mindenesetre az enyhíti a helyzetet, hogy mindkét oldal legnagyobb része magyar. Természetesen nagyon fontos a választás, mert a következõ négy évre -talán továbbra is- meghatározza Magyarország hivatalos politikáját. vitéz Ferenczy Lóránt

Nekem tetszik a Centrum Párt és szeretném ha ez a párt kerülne fel. Elõrelátható, hogy a Fidesz lesz a nyertes. Desiderio Heckmann

Noha nem latom nagy értelmét annak, hogy a voksolás két fordulója közt körkérdést intézzen a sajtó a magyar kolónia egyes tagjaihoz, (ezt viszont nem is kérdeztük. A szerk. megjegyzése). véleményemet megadom: A választás olyan, mint egy teniszmérkõzés: adva van egy határozott favorit, aki a "közvélemény" szerinti legesélyesebb játékos, és a másik versenyzi, aki végül mégis fölülkerekedik és nyer. Ez izgalmas, miután gyakran a legutolsó percekig nem lehet elõrelátni az - olykor váratlan -eredményt. Tenisz-zsargonnal kifejezve, MO-on egy szûk "tie-break"-kel nyert az MSZP az elsõ fordulóban (42.03% MSZP kontra 41.11% Fidesz). A demokrácia szempontjából csak azt lehet remélni, hogy ez nem rendellenességek segítségével történt. Bizakodom és reménykedem, hogy az eredmény a Fidesz elõnyére változik, márcsak azért is, mert ez esetben nagyobb bizalmam lesz a magyar nép ítélõképességében. A második fordulón, voksuk leadása elõtt sokan elgondolkozhatnának Orbán kijelentésén: „Magyarország magyar köztársaság és nem részvénytársaság". Számomra ez tömörségében igen jelentõs mondat, mert oly sokat foglal magába. Remélem, hogy Orbán 2-ik forduló elõtti kampánya, amelybe végre agresszívabb hangnemben fölvilágosító érveket foglalt össze partjának 4 éven át létesült teljesítményeirõl és a jövõbeni kilátásokról, gondolkodóba ejti a meg ingadozókat és a helyes irányban lépnek. Az Orbán-kormány gyõzelme egyedülálló elõzményt jelentene a volt kommunista országok fiatal demokráciájában, hiszen 1990 óta ugyanaz a kormány maradhatna második idõszakra. Az elsõ fordulónál máris kiderült, hogy a Fidesz hozzávetõlegesen 200 ezer szavazót nyert az 1998-as eredményéhez képest, ami mar magában véve páratlan teljesítmény és rajtuk kívül ezt egyik part sem tudta fölmutatni. Ha ezt a kormányt a demokrácia szabályai szerint leváltja a magyar nép, ez szerintem határozottan visszadobna MO-ot a múltban mar tapasztaltakba és egy olyan jövõ fele terelne az embereket, amelyet õszintén nem kívánok sem a magyar, sem más népnek. És magunknak sem. Remélem, elég rövid voltam. Haynalné Kesserû Zsuzsó.

Véleményem szerint nem voltak nagy meglepetések az elsõ fordulóban, mert a szocialistáknak biztosítva volt a legnagyobb kerület (Budapest) szavazata, amely jelképezi a választók 50%-át. Bár ez tény, mégsem volt olyan tág különbség; egy nagyon fontos adat a második fordulóra. Szintén szeretném hangsúlyozni, hogy ebben az elsõ fordulóban fokozódott az ellentét a magyar pártrendszerben a bal-jobb között. Az elsõ következtetés az, hogy megerõsödött a demokrácia, abba az értelemben, hogy a magyar politikai játékban mind a szabad verseny és a polgári részvétel (70,95%-ban mentek szavazni), mind a politikai és magánjogok megerõsödtek. A második következtetés nem annyira pozitív, mert a "polgárság" - szocializmus ellentét megmutatja, hogy a magyar társadalom eléggé polarizált. Ez egészséges, amíg az erõs (alapvetõen ideológiai) ellentétek nem hátráltatják vagy veszélyeztetik a demokráciát. Nehéz ezt elõre megmondani, miután nem rendelkezem a legújabb véleménykutatások eredményével. De az elsõ forduló fejleménye figyelmeztetés volt Orbán Viktor részére. Fontos tény az, ahogy a FIDESZ válaszolt, mégpedig kétségbeesett kampányt kezdett emberek meggyõzésére, hogy menjenek el jövõ vasárnap szavazni. Olyan embereket, akik Orbánnal rokonszenveznek (a Gallup szerint a választók 48%-a!) Az biztos, hogy nagyon heves választások lesznek, amelyekben a vidék súlya nagy lesz. És talán éppen itt találhat rá a FIDESZ a szükséges kis elõnyre. Ettõl és a személyes kedvelésektõl függetlenül azonban minden jóslatnál sokkalta fontosabb, hogy a demokrácia gyõzzön. Minden választás fontos, mert ezáltal erõsíti meg a szavazó nép a demokrácia rendszerét. Nem képzelhetünk el demokráciát szabad választások nélkül. Ezek a választások azért is fontosak, mert annak a kormánynak, amely általuk felkerül, azt a nehéz feladatot kell folytatnia, hogy továbbvigye a modernizálódás folyamatát, de ugyanakkor orvosolja azokat az egyenlõtlenségeket, amelyek a modernizációval járnak. Úgyszintén meg kell erõsíteniük a politikai intézményeket és biztosítani a stabilitást. Emellett a választások azért is fontosak, mert egész Európa figyelemmel kíséri õket. A jelöltek nagy felelõsséggel állnak szemben, hiszen bármelyik nyertes részérõl a jövõben alkalmazott szélsõséges politika eltorlaszolná a magyarok jövõjét. Collia Alex.

2001. aug. 4-töl okt. 15-ig otthon voltam látogatóban. Tapasztalataim alapján az ellenzék 3-4 %-os elõnyével számoltam az elsõ fordulón. Nagyon kevés reményem volt a kormány esetleges elõnyére. A 21-i eredmény -szerintem- fõleg attól függ, hogy az ellenzék eddigi elõnye gondolkozásra és más elhatározásra késztet-e olyan választókat, -Orbánnak az elsõ forduló utáni beszéde alapján- akik ugyan nem teljes meggyõzõdésbõl, de mégis az ellenzékre szavaztak és a választáson részt nem vevõk közül mennyien fognak észbekapni, hogy az ellenzék gyõzelmét nem engedhetjük meg, mert mi is nagy veszélyben leszünk. Ha 21-én mégis az ellenzék gyõz, az új kormány már nem lesz Horn kormányhoz hasonló és az elmúlt 12 év tapasztalatai alapján mindent megtesznek, hogy a 2006-os választásokra szinte rizikó nélkül várhassanak. Mindezek után, pont az elsõ fordulós ellenzéki elõny miatt, most mégis több reményt érzek arra, hogy a 21-i második fordulón az ellenzék mégis alulmarad. Ladányi Domonkos.

Meglepetés volt. Habár lányunk leveleibõl és meséibõl az a kommentár érkezett, hogy vidéken akárkivel beszéltek, vissza sírta a kommunistákat. Sajnos Medgyessy gyõz. Igen. A következõ kormány vezeti be az országot az unióba. Vajon tartják-e lendületet, ha az MSZP gyõz? Zaha Sanyi és Alexandra

Elsõfokban szomorúság, mert úgy vélem hogy Orbán Viktor jobb lenne MO sorsára. Tisztában vagyok abban, hogy a távolság és az információ hiánya, (legalább is elsõ kézbõl és a helyszínen) majdnem értéktelenné teszi véleményemet. Csak érzéseim vannak. Nem tudom milyen eredménnyel fog zárni a második forduló. Ha nyer a MSZP azt jelenti hogy a Magyar Nép hiányolja a társadalmi biztonságot az egyéni fejlõdésnek lehetõségei fölött, amit a liberális gazdaság ad a társadalmi biztonság rovására. Nem tudom, de remélem hogy nem. Mert ha nem történik törésszerû változás az azt jelentené, hogy a magyar politika olyan érettségi fokot ért el, hogy csak nüánszbeli és formabeli különbségek lennének, mint a fejlett országokban. Bízni kell a magyar népben és a demokráciában. Papp Jenõ.

Lesújtó, teljesen váratlan. Nagyon remélem, hogy Fidesz gyõz, de attól tartok, hogy nagyon kis különbséggel a baloldal kerül élre. Rendkívül fontosnak tartom, mert ha Orbánék gyõznének tovább folytatódna a lassú, de biztos fejlõdés. Ellenkezõ esetben egy óriási visszaesés következne, ami negatív formában hatna az EU-ba való csatlakozásra. Benedek Mária.

Meghalt Kovács József,

a Buenos Aires-i Magyar Nagykövetség volt gazdasági felelõse

Hát mégis elment, akiért annyira aggódtunk. Aki alig tette – tavaly júliusban – argentin földre a lábát, máris hat órás, súlyos szívmûtéten volt kénytelen átesni, hogy kilenc hónapos haladékot kapjon a sorstól. Aki már hosszú évek óta túlélõnek érezte magát ezen a földön, pedig feleségének, Piroskának és cserfes-okos kislányának, Orsinak a valóság legszebb dimenzióit feltakaró jelenléte, marasztaló szeretete különleges helyet szabott ki számára ebben a tapintható világban. Aki mégis másfajta idõben élt, olyan – áradó – idõben, amelynek „évszámok nem szabnak határt", ahogy egyik szép versében mondta.

Biztosan mindenki jól emlékszik még rá, aki azon a novemberi estén, a verseinek a felolvasóestjén vendége volt a nagykövetségen Kovács-Korondi Józsefnek, milyen mély lélekrétegekbõl hozta felszínre – küszködve, kínnal, mégis kíméletlen erõvel és engesztelhetetlen õszinteséggel, pontossággal – emberi-költõi tanúvallomásának hol vádoló, hol nagyvonalúan megbocsátó argumentumait. Hogy építette fel marcangoló, sajgó tanúvallomását közép-európaiságáról, magyarságáról, végzetes és akcidentális huszadik-századiságáról. Hogy lett teljes életté a hallgatóság elõtt, amit eredetileg arcképnek szánt, szántunk.

Sajnos, ez ma már nemcsak teljes, hanem befejezett élet is. Aminek záró mozzanata az országa sorsáért mindenkor felelõs ember és polgár heroikus gesztusa volt: Budapesten, két nappal az újabb, végzetes mûtét elõtt még kivitette magát a kórházból, hogy szavazhasson. Mi pedig dermedten térünk meg „a remény vágóhídjáról", és ülünk le az üres szobában, ahol nemrég még együtt boroztunk, együtt nevettünk vele. Hát mégis elment, akiért annyit aggódtunk.

És szomorúan idézzük Apám címû versének sorait: „aki naponta meghal egy kicsit, / s lassan a halál ismerõse lesz, / ... / annak nem marad már, / csak a két marokra fogott semmi, / amíg összegyûlik a világ szégyene / örökre torzó marad / szemében ahogy készül; / a szoborrá kövült halál".

És jövendõ ünnepeinkre gondolunk, és Kovács Jóskára, a munkatársunkra, a barátunkra, és hirtelen nagyon mélyen megérezzük, milyen fájdalmasan igaza volt azon a novemberi estén: „leírhatatlan az adósság / az elkésett karácsonyfák alatt".

Szõnyi Ferenc nagykövet búcsúszavai

(felolvasták Budapesten, május 2-án, Kovács József temetésén):

Kedves Jóska!

Engedd meg, hogy néhány szóval mi is elköszönjünk tõled, egy ideig még Argentínában maradt barátaid. Nem így képzeltük az újabb találkozást; földbe gyökerezett lélekkel hallottuk a hírt, hogy ezúttal hosszabb idõre magunkra hagytál bennünket.

Sose felejtem el, amikor – még a repülõtér porával a lábunkon – meglátogattunk a Buenos Aires-i kórházban. Másfél hónap élet-halál küzdelem volt akkor mögötted, a napi „túlélõ-gyakorlatok" halmozott létfáradalma, mégis, vidám voltál, bizakodó, erõs: mosolyogva mutattad a melleden a sziké ütötte, hosszú sebet, a gyógyulás reményíró pecsétjét. Valami mögöttes derû, a halálveszélybõl bontakozó, lábadozó élet derûje volt minden szavadban, mozdulatodban: emlékszem, hogy meglepted az orvosaidat és az ápolóidat is azzal a nagyon is helyén érzett, mégis csodálkozva fogadott fekete humorral, ahogy a magad helyzetén kénytelen-bölcsen ironizáltál.

Hõs voltál már akkor is, igen. Nemcsak hogy nem adtad fel a harcot, hanem még mosolyogni – és ami ennél jóval több – mosolyogtatni is tudtál magad körül sokakat, miközben már az elmúlás komor fenevadjai szuszogtak tolakvóan a füledbe. Te a madarakra hallgattál, a pampákról beóvakodó tavasz fû-zizegtetõ lépteire, a kislányod ezüstcsengésû hangjára, a feleséged aggódó, megtartó szavára. Alig panaszkodtál: szûkszavú szenvedésed tapintattal ügyelte, gondozta a szeretteid, barátaid reményeit - amelyek pezsgõbontó örömbe fordultak, amikor hazajöttél a kórházból. S a verseid, a hátborzongató címû „Túlélõ-gyakorlatok" felolvasóestjén megtörtént a csoda: beteg szíved megsokszorozva dobogni kezdett, valami új, titoklátó ritmusban mindannyiunk mellében, akikkel megosztottad ezt a felejthetetlen estét. Akkor is érteni véltük, de most fájdalommal élni vagyunk kénytelenek a szavaid igazát: „éljük a halál hétköznapjait / a születésnapokat valahogy elhallgatjuk / - nálunk ez nem olyan nagy ünnep / itt lenn minden nap halottak napja".

Itt lenn. Ahol a hangod még ott köhög a hátrahagyott levegõben, s a mozdulat képe, ahogy a válladra kanyarítottad a kabátodat – „megyek Orsiért" – alighanem örökre kitörölhetetlen lesz a szemünkbõl, akárcsak a könny. Ahol még úgy szeretnénk aggódni érted. Ahol nem tudunk szabadulni a zavarba ejtõ érzéstõl, hogy tartozunk neked valamivel.

Józsikám! Hogy szerettem volna együtt dolgozni veled! Az a szinte példa nélkül álló körülmény, hogy már akkor mindenkitõl kizárólag csak jót hallottam rólad, mielõtt még megismertelek volna, több mint sokatmondó: szakmai tudás, emberi tisztesség, felelõsségtudat, ezek veled kapcsolatosan mind eleven fogalmak voltak, reáliák, a neved szinonimái. De hát… a munkatárs, az ember, a költõ - „mint akit az idõ elhagyott" - menni volt kénytelen. Mi pedig most teneked címezzük, a te titkos kódszámodra a legfontosabb futárjelentésünket: nagyon szerettünk, nagyon hiányzol!

Megharcoltad a harcodat, Jóska, a halálod hõsi halál. Nem adtad olcsón: az elsõ, a nagy rosszulléted után épp kilenc hónapig hordott a méhében a halál. És most ott állsz, hogy élõszóval ismételd el a „Magánmitológiád"-ban megfogalmazott kérésedet és ígéretedet: „add Uram, hogy… / ne add e lassúgyász-színû létet, / hisz’ ûröd hidege úgyis kiráz / társad leszek a nagy összeesküvésben: / pusztulásommal is, a semmi ellen! / akassz a nyakadba, mint egy talizmánt, / s én megõrzöm neked ezt a belémzárt / halálraítéltet".

Becsülettel megõrizted, Jóska. És vigasztalan szívünkkel is mélyen, nagyon hisszük: most már örök életre vagy ítélve.

HALOTTAINK

Dr. Imrédy Tamás

Április 4.-én hosszú betegség után meghalt dr. Imrédy Tamás a beunos airesi magyar közösség megbecsült, szeretett tagja. 1950.-ben érkezett Argentínába, befejezve jogi tanulmányait, rövid bojtárkodás után saját irodát nyitott a belvárosban. Jólmenõ gyakorlatot fejlesztett ki, akkoriban nagy szükség volt magyarul jól beszélõ ügyvédre, felei legnagyobb részben újdonsült magyar kivándorlók voltak, akik kijárási ügyekben is sokszor kénytelenek voltak spanyolul és magyarul egyaránt beszélõ Tamáshoz fordulni. A koloniális és egyesületi életben is élénken tevékenykedett, a Centro Húngaro alapító tagja és jogtanácsosa volt a legutolsó idõkig a Hungáriának is. Áprilisi választmányi ülésén az egyesület elnöke Zöldi Márton hálás szavakkal emlékezett Imrédy Tamásról. A Segélyegyletnek is állandó szaktanácsadója volt, és a többi intézmények is hozzáfordultak az argentin bürokrácia útvesztõiben tévelygõ ügyeikkel. 1970-ben megnõsült, Hadfaludy Zsuzsát vette feleségül, akitõl egy leánya, Marianne született. Nyugdíjba vonulása után, már betegen, egy darabig még folytatta praxisát, aminek ellátásában leánya segítette. Gyógyíthatatlan kór támadta meg, és lassan teljesen magába zárkózottan élt. Április 4.-én halt meg, produktív, mindenki által megbecsült, munkás élet után. Gyászolják felesége, leánya, Németországban élõ Andrea húga, USA-ban meghalt testvérének családja, és sok-sok barátja és tisztelõje a kolóniában. A Lujáni Jardin de Paz temetõben helyezték örök nyugalomra. Isten nyugosztalja.

Szabó Gyula

Lapzártakor kaptuk a szomorú hírt, hogy 92 éves korában meghalt Szabó Gyula. A kolónia ismert és megbecsült szûcsmestere évtizedekig szolgálta belvárosi elegáns kiállító termében, nemcsak magyar klienseit, de az argentin felsõbb elit sok tagja is kiterjedt üzletköréhez tartozott. Az õskivádoroltak közé tartozott a 48-as hullám újonnan érkezett sok tagját segítette. Résztvett a koloniális életben is, nagy könyvbarát volt, sok értékes könyvet hagyott a Hungária könyvtárának. Gyászolja fia és családja, rokonsága, sok barátja és hálás kliense. Nyugodjék békében.

Fóthy Gyuláné, szül. Térfi Gyöngyi

Gyümölcseirõl fogjátok megismerni õket

Térfi Gyöngyi, Fóthy Gyula felesége, 6 értékes gyermek anyja és 12 csodás unoka nagyanyja. Bahia Blancán tanult filozófiát és irodalmat Õrsvezetõ volt, tanítónõ, ZIK alapító tag, felnõttek hitoktatója, háziasszony, titkárnõ. Társadalom pszichológus 56 éves korában. Késõbb szisztematikus psicoterapeuta. Mindent óriási lelkesedéssel ,jókedvvel és sok energiával vitt elõre. Gyakran hetekig és hónapokig vendégelt meg barátokat és ismerõsöket. Ahol nyolcan vannak, kilencen is elférnek.

Egy gyönyörû szimfónia végakkordjainak méltóságával tért meg az Atyához a jól végzett munka, a kitûnõen befejezett alkotásnak teljes tudatában.

Torinóban ismerkedtünk meg, az emigrálás elõestéjén, több mint 50 évvel ezelõtt. Akkor még nem sejtettem, hogy életeink ezután párhuzamban fognak tovább haladni. Mindig csodáltam Gyöngyinek spontánságát, szenvedélyes élni akarását ,és könnyedségét, ahogyan kapcsolatot tudott teremteni mindenkivel. Csengõ nevetésével, még a kényes pillanatokat is vidám együttlétté tudta változtatni .Mindennek és mindenkinek ki tudta emelni a pozitív oldalát. Meglepõ megfigyelései meggondolkoztattak mindenkit élettanságukkal. Egyedüli, szeretetre méltó és fontos egyéneknek éreztetett bennünket, akik vele érintkezésbe léptünk, bár az igazságtalanságokra is határozottan rá tudott mutatni.

Másik kimagasló erénye: Soha nem hagyta magát legyûrni. Fáradhatatlan harcos, sokoldalú, kreatív, megállás nélkül haladt bölcsességben és lelki mélységben. Utolsó leheletéig sem hagyta el humora ,sem a remény. Ebben az értelemben irányt mutat mindnyájunknak. Igen értékes hagyatéknak érezzük magunkra nézve. Mint társ-sógor nõknek, sokáig tartott egymásra találni. Valóban hálát adok Istennek ,ahogy az utolsó években egy szép és termékeny "testvéri" barátsággal ajándékozott meg bennünket.

Imacsoportunkban utóbbi idõben, mindig újból a Dicsõség imádkozása jutott eszébe......Tudjuk, hogy már Isten dicsõségének örvendhet. Fóthy Istvánné, Balogh Kovács Judit

„Maga adta nékem édessége teljét, /hogy ajándékozta anyasága tejét, /hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék." „A Királyfi három bánata" (Mécs László)

Teljességgel és bõséggel élni az Életet. Ez volt amire mindig törekedett, és hogy akik körülötte voltunk ugyan azzal a lelkesedéssel éljünk. Nem csábító szavakkal tette, hanem valami sokkal értékesebbel: gesztusaival, készségével, munkájával, áldozatával... szóval, mind azzal amit egy gyermek tapasztal Édesanya kedvességébõl.

Ifj. Fóthy Gyula Ferenc.

Hallottuk

hogy a Hungária május 1. tradicionális asadoja, szép õszi napsütésben, a tagok, helyzethez megfelelõ érdeklõdésével, jól sikerült. A húst – híreink szerint – nemcsak a tavalyi áron vették, de minõségében is elérte régiségét. Elõfordul.. A hölgyek hatalmas salátás-asztallal járultak a húsorgiához. A képen az asado-sütõkkel a résztvevõk egy csoportja nagykövetünkkel.

hogy a „szürkeállomány tréning" megfejtõihez a 14 éves Emõdy kisasszony – Éva és v. Ladányi Domonkos csatlakozott. Most már eláruljuk a talányt: a hal a németnél van, aki a zöld házban lakik, kávét iszik és Rothmann cigarettát szív.

hogy májusban három egyesületünk tarja évi beszámoló közgyûlését. A nyomott gazdasági hangulatban fokozottabb érdeklõdést várnak az illetékes vezetõségek a tagoktól, mert most van igazán ok és szükség a közös erõfeszítésekre nemcsak anyagi, de optimista lelkülettel végzendõ munka terén is.

hogy Lomniczy Lettit sikerrel operálták. Barátnõi szeretettel látogatják, ápolják. Egy kettõre lábraáll! Farkas Nándi, pendlizõ barátunk is túl van térdoperációján. Egy pesti szanatóriumban faragták, jól van, nemsokára gondos házi kezelésen Edith gondozza. Molnár László, a SE elnöke, mire ezek a sorok megjelennek szintén bevonult a német kórházba, ahol szintén térdével mûtötték. Szénási Pál pedig súlyos szemoperáción esett át és a gyors javulás útján van. A Dalkör elnöke ezúton is köszöni a szíves érdeklõdéseket és jókívánságokat.

hogy a Segélyegylet május 5.-én – lapzárta után tartotta tisztújító közgyûlését. Részletes beszámolót következõ számunkban közöljük. Gyûlést követõen asadon (aktualizált hússal) látta vendégül a vezetõség a megjelenteket. Színes foltja volt az összejövetelnek Papp Zizi születésnapjának ünneplése, aki – az otthonban gondozott - százévhez közeledõ édesanyjának társaságában fogadta a jókívánságokat. Isten éltesse mindkettõjüket!

hogy Dietrich Walter születésnapjára jött össze a baráti csoport a Hungáriában, hogy megünnepelje a társaság - egyre fogyatkozó férfiállományának - „legfiatalabb" tagját. Nehéz manapság férfinek maradni. Minden jót Pajtikánk!

hogy április 10.-én Sao Pauloban, a Magyar Házban, ünnepi koncerttel emlékeztek a Saurer Ingrid által alapított „Magyar Hölgyek Ligájának" 52.-ik évfordulóját. A nemzetközileg elismert „Violinos Internacionales" együttes nagysikerû szereplése után elegáns koktélon vettek rész a tagtársnõk és meghívottak.

hogy a Mindszentynum közölte szeptember hónapra tervezett spanyol nyelvû ismeretterjesztõ programját, amely fõleg a magyarul nembeszélõ fiatalság és a baráti argentin társadalom felé fordul a magyar kultúra népszerûsítésére. Részletes ismertetésére visszatérünk.

Széljegyzetek

Tv-sek jártak nálunk. Már megint. Egy csinos, fiatal mozgékony riporternõ és megtermett, stramm szakállas operatõrje. Széleskörû érdeklõdésükre jellemzõ, hogy a Népszabadságban megjelent „Lenke néni, a bolygótudós" – „Egy magyar asztrológus Argentína kedvence" fõ és alcímmel megjelent, kéthasábos riport olvasása késztette õket tízezeregynéhány kilométer berepülésére. Megérkeztek és az általunk, mint „SületLenke" régismert, kedves barátnõnk rendre-módra felkarolta, ellátta õket, amiért az illetékes tv csatornán légre is került a délamerikai asztrológia magyar hírességének élete és tudományos munkásságának legapróbb részlete is.

Ezt a fenti és a még következõ pár sort, csak azért tartom érdemesnek lepötyögtetni, mert Orsi és Pali rövid, de költséges kirándulásuk közben rájöttek, hogy itt, Buenos Airesben, Lenke messze tûzõ, (Argentínáig), világító fénye, mondhatnánk világítótornya árnyékában (esetleg mellett), élnek itt más magyarok is. Sõt, vannak egyesületek, intézmények, Zrínyi Kör, Hungária, könyvtár, kórus, cserkészek és regösök, egyházak, sõt magyar templomok is, amirõl nem tudtak. Látván ezt a kisebbik csodát, gyorsan el-el ugrottak ide is-oda is, és rövid, szûken mért idejükbõl szenteltek pár percet a felsoroltak felvételére és ismertetésére is. Még lapunkat is meglátogatták, amit a 4. oldalon megjelent cikkben, (kp-sl) jelzéssel, közösen írt cikkben egy félmondat erejéig említésre is méltónak találtak felkarolóik. Egy szónak is száz a vége, milyen jó, hogy van egy szép, messzirõl (tengeren túlról is), látható sudár fánk, (világítótornyunk) - amitõl meglátni kicsi-kis erdõnket…

Kapom a leveleket. Ahogy otthon mondják emileket. Nem tucatjával, százával. Elmondhatatlan tartalmakkal, ötletekkel, vélt igazságokkal és könyéken dudorodó igazmondásokkal. Viccekkel és tragédiákkal, kérésekkel és adományokkal, fenyegetésekkel és együttérzésekkel és így tovább. Folytathatnám, a politikáról, lobbizásról nem is szóltam. Nem is olyan régen egy kapcsolat fenntartásához le kellett ülni, papírt, írótollal felszerelve, meg kellett írni a levelet, boríték, címzés, posta, fizetni. Az emberi hiszékenység (hogy e fogalom számos, erõsebben fogalmazott szinonimájával meg ne sértsem az alábbiakkal az esetleges önfelismerõ olvasót) és annak üzleti formában jelentkezõ kihasználása - korlátlan. Ki nem hallott, találkozott az ismert un. "cuento de tió"-val, az eladott postaládával, az 1 Peso továbbküldésébõl piramisszerûen emelkedõ összegbõl lett milliomossal, a HerbaLife, és más csodaszerek nem csak életet hosszabbító, de zsebtömõ hatásáról és így tovább és így tovább. Modern korunk legnagyobb találmánycsodája, áldása (?!) – a távközlés hihetetlen gyorsasága, az Internet meghozta aranykorát az unalomtól szédülésig megszállott, krónikus levelezõknek.

Nehezen, de bírom az iramot, de most kaptam valamit, ami zavar. Két mailt kaptam, amiben az áll, hogyha a küldött levelet elküldöm legalább tíz barátomnak, levelezõ partneremnek, akkor a Windows cég egy héten belül 15.000 dolláros csekket küld el címemre. Ez már sok volt nekem. És tulajdonképpen az zavart, hogy a mailt két honfitársamtól kaptam, azzal a megjegyzéssel, hogy hátha… hogy is van? A hiszékenységnek (most se írok szinonímát) nincs határa… Megjött a modern „cuento…" de megmaradt vele, a régi, emberi (lásd a vonatkozó szótárt) is.

INTÉZMÉNYEINK

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874, Buenos Aires (C1425DQR). Nagykövet: Szõnyi Ferenc. Követségi tanácsos: Galambos Sándor. Gazdasági és kereskedelmi tanácsos: Dr. Király János. Konzul: Serfõzõ Adrienne. Konzuli fogadóórák: kedd, és csütörtök 10-13 óráig. Tel.: 4822-0767, 4826-4132. Fax: 4805-3918. E-Mail: hungría@escape.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (R8401BEC) Bariloche. (Cas.de Correo 1233 (R8400WAM) Bariloche, Rio Negro. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 02944-461374. Movil: 1560-8724. E-mail: halbri@bariloche.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (S2002QHJ) Rosario. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel.: 0341-421-4988. Fax: 0341-439-3351 - E-mail: rosadam@arnet.com.ar

ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARI KAMARA. Camara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. Saenz Pena 720 p. 9."E". Buenos Aires (C1035AAP). Tel/Fax: 4326-5107.

ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Pers. Jur. No. 1604303., Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc,Tel.: 4796-0176.

MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE. Federación Mundial de los Húngaros. Latinamerikai Régió védnöke: Dr. Orbán László. Arroyo 897. p. 26. Cap. Tel/Fax: 4327-0726.

HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Juncal 4250, Olivos (B1636ADD). Prov. Bs. As. Elnök: Zöldi Márton. Hiv. órák: keddtõl péntekig 19,30-22,30-ig, szombaton 18-22,30-ig, vasárnap 12,30-17 óráig. Tel.: 4799-8437/711-0144.

ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR. Círculo Juvenil Zrínyi. Monteverde 4241. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Elnök: ifj. Zaha Sándor. Tel.: 4794-4986. Igazgató: Fóthy Zsuzsi. Tel.: 4791-3386.

MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia - Hogar de Ancianos "San Esteban". Pac. Rodriguez 1162 (6258). V. Ballester, Chilavert (B1653BLH). Prov. Bs. As. Tel.: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefon-megbeszélés szerint.

VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. V. Alsina (B1822CHC). Prov. Bs. As. Elnök: Szénási Pál. Tel.: 4244-1674. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Pers. Jur. No. 3620. Victor Hugo 58. Wilde (B1875ERB). Prov. Bs. As. Elnök: Heckmann Dezsõ, telefonszáma: 4252-0390. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.

SZENT LÁSZLÓ KOLLÉGIUM. Colegio San Ladislao. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Tel.: 4799-5044/6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.

MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE ARGENTÍNAI FÕCSOPORT. Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722, (B1641BOJ) Acassuso. Bs. As. Fõcsoportvezetõ: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel. 4743-3879. Összejövetel minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.

VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Délamerikai törzskapitány: vitéz Ferenczy Lóránd, Martin Coronado 722 , (B1641BOJ) Acassuso. Tel.: 4743-3879.

MAGYAR IRODALMI ÉS KULTÚRTÁRSASÁG. Asociación Literaria y Cultural Húngara. F. J. Segui 2490. Buenos Aires (C1416BYB). Elnök: Hohenlohené dr. Toronyi Etelka. Tel.: 4583-9979.

ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. Florida (B1602BXJ). Prov. Bs. As. Elnök: ing. Balogh-Kovács Antal. Tel.: 4795-8223.

ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MIND-SZENTYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Pers. Jur. No.: 6741-1975/1976. Aráoz 1857. Buenos Aires (C1414DQK). Hiv. órák: kedd és péntek 16-19 óráig. Elnök: Honfi János. Tel.: 4 864-7570.

PLATANOSI MAGYAR ANGOLKISASSZONYOK INTÉZETE. Colegio "Maria Ward" . Calle 43 No. 5548, Platanos (B1861AWH). Prov. Bs. As.Tel.: 4215-1052.

MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Tel.: 4551-4903. Lelkész: Nt. Sütõ Gyula. Fõgondnok: Pataky László.

"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara "Cruz de Cristo". Amenabar 1767. Buenos. Aires. (C1426AKG). Fõgondnok: Sebess Péter. Lelkiszolgálat: Nt. Demes András. Hiv. órák: minden szerdán, 16-19 óráig.

EMESE KULTÚR ÉS CSERKÉSZFENNTARTÓ EGYESÜLET. Asociación Cultural Emese. R. Freire 1739, Bs. As. (C1426AWI). Elnök: ifj. Zombory István. Tel.: 4742--6168. Cserkészház: Monteverde 4251. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Argentínai Cserkészkörzet parancsnok: Lomniczy Mátyás. Brazíliai körzetparancsnok: Tóth Eszter.

BARILOCHEI MAGYAR KÖR. Círculo Húngaro de Bariloche, Beschtedt 136, R8400GWB Bariloche. Elnök: Mónica Retezár (Casilla de Correo 538, R8400WAF Bariloche). E-mail: susie@bariloche.com.ar

Copyright © Délamerikai Magyar Hírlap 2002