A Karácsony ugyanis mérhetetlenül népszerû ünnep. Azoknak is örömet és méltó programot képes adni, akik a megváltás teológiai misztériumát elutasítják, akik számára a betlehemi történet olyan, mint egy szép, egzotikus népmese. Az ajándékozás szokása és a gyertyagyújtás ünnepélyes hagyománya, mégis, az egész keresztény civilizációt átmelegíti évrõl-évre, s különös villanyárammal tölti meg a már hûlõben levõ óévet.

Nem tudom még, külsõségeiben milyen a Buenos Aires-i karácsony. Nekem örök életre nosztalgikus emlék marad gyermekkorom karácsonyainak behavazott csendje, a ropogó hó a kiscsizmám alatt, a kisváros házainak barátságos kéményfüstje, az éjféli misére hívó harangszó. Akkor még minden karácsony "fehér" volt, az utcákon csilingelõ szánok suhantak, s a hó alatt szunnyadó világ mély áhítata némán feleselt a történelemmel. Mert amúgy rossz idõket éltünk, de karácsonykor nem vettünk tudomást róla. Ma már a decemberi hó ritka vendég Magyarországon, a karácsony pedig javarészt üzlet lett, tolongó, futó keresése a lehetõleg minél mutatósabb, jobb áruknak, business-centerekben leróható ajándékozási kötelezettség.

Örömünnepre készülünk tehát. Most, amikor már meggyújtottuk az adventi koszorú elsõ gyertyáját, ébredjünk ennek az örömnek az erejére, s ne higgyünk a csalóka tapasztalatnak, hogy aki szeret, az kiszolgáltatottabb. Úgy gondolom, hogy a Karácsonyt úgy élhetjük meg a legteljesebben, ha testvérek leszünk ebben a látszólagos kiszolgáltatottságban. Akkor pedig mindegy, hogy a budapesti télben vagy a Buenos Aires-i nyárban gyújtjuk meg a negyedik gyertyát.

A Délamerikai Magyar Hírlap minden kedves olvasójának nagyon boldog Karácsonyt, és sikeres, boldog új évet kívánok!

„Egy kis békés hang otthonról." – szólt a kérés karácsony közeledtével, majd a folytatás: "Megyünk a vég felé feltartóztathatatlanul, nem tudom van-e kiút".

Néhány éve indítottam egy kezdeményezést éppen ezzel a címmel: Kiút. Kértem, hogy ezzel a címmel írják le gondolataikat. Mert én tudtam, hogy van kiút, hogy van megoldás, hogy nincsen kilátástalan helyzet, csak éppen a lehorgadt fejet kell fölemelni, és távolabbra látunk. Aki a kiutat keresi, az pedig kénytelen fölemelni. Kértem akkor a biztató ötleteket. Nem sok jött, be kell vallanom, de bennem megmaradt az a beérkezett néhány gondolat, és máig él a biztos hit, hogy van kiút, van jövõ.

Ez a jövõ a legbiztatóbban az édesanyákban, és a gyerekekben van. Feléjük kell fordulnunk – volt a közös gondolat -, ha már a mi elrontott nemzedékünk nem tud kiszabadulni a reménytelenségébõl. A világra romlatlanul rácsodálkozó karácsonyi gyermekszemek még csak a szépet látják, a csillogó karácsonyfát és alatta az örömöt. Õk a kiút, ha meg tudjuk õrizni õket ebben a gyermeki tisztánlátásban. Mert ez a tisztánlátás. Az öröm látása, meglátása, felfedezésének képessége. Õ még nekiáll a lehetetlennek.

Õsszel itt a templomkertben a nagy gesztenyefa alatt találkoztam egy kislánnyal, aki tanácstalanul nézelõdött. Kérdezem, mit keresel? Azt mondja: - A gesztenyét akarom hazavinni, de nem tudom hova tenni. – Minden zsebe tele, és a két kezét sem tudja már mozdítani a benne halmozódó gesztenyéktõl, de a fa alja reménytelenül barnállik a sok, még össze nem szedett kincstõl. Mondom, majd visszajössz a többiért. Õ nagy megnyugvással elindult hazafelé.

Hát ilyenek õk. Nincs reménytelen helyzet, nincs megoldhatatlan probléma.

Amikor eddig jutottam az írásban, bemondja a rádió: Afganisztánban egy helikopterrõl ledobott segélycsomag ráesett egy házra, az összeomlott, és benne meghalt egy asszony a kislányával.

Hogyan lehet így "egy kis békés hangot" küldeni itthonról? Lehet? Arról írogattam eddig, hogy a szépet meglátni, gyerekszemmel nézni a világot. Most itt a lecke. Tudom nézni ezek után úgy? Tudjuk nézni úgy? De akkor már az is eszünkbe jut, hogy amikor nem segélycsomagot, hanem bombát dobnak ezekre a házakra, és nem véletlenül találják el, akkor is azt mondják nekik, hogy: értetek tesszük, a békéért tesszük.

Mondhatom azt egy kisgyereknek, hogy szép az élet, szép a jövõ, van remény?

Kétezer éve egy kisgyermek született, aki a reményt hozta el a világ számára, a bûntõl való szabadulás reményét. És jobb lett a világ, legalább a karácsonyokkal jobb lett a világ. Legalább azzal a 2001 születésnappal, és a karácsonyokon Õt ünneplõ sokmillió emberrel. Már csak ez is többmilliárd örömteli nap.

Ennyi a reménység újjáépítésének kezdete. Ha ennek a megváltásnak, Jézus eljövetelének és mûve beteljesítésének is éppen a kereszthalál volt az ára, azért a remény megmaradt.

Karácsony, karácsony…

Az Isten kisgyermekként születik közénk ezen az ünnepen, és ránk bízza magát. Még bízik bennünk. Bízik bennünk, hogy tudunk szeretni, tudunk örömet szerezni, tudunk ajándékozni. Bízik bennünk, hogy az ajándékunkat nem föntrõl dobjuk alamizsnaként, hanem amikor ajándékot adunk, akkor leguggolunk, a szemébe nézünk, és elõször csak megmutatjuk: - Tetszik?, örülnél neki? Ha örömével azt válaszolja, hogy igen, akkor odaadjuk, és nem várjuk a köszönetet, csak az õ boldogságát. Ha nem tetszik neki, amit fölajánlunk, akkor nézzünk magunkba, hogy miért éppen azzal kínáltuk, miért nem értettük meg õt? Gyorsan dobjuk félre, és próbáljuk megérteni a kívánságát. Megérteni!

A megértésben van a remény. Ha megértetted a világot, akkor tudod szeretni is. Megérteni pedig csak szeretve lehet. Azzal az egyszerû rácsodálkozással közelítve hozzá, ahogyan a gyerek teszi.

Két éve úgy fejeztem be, hogy "kívánok mindenkinek, olyan feltöltõdést, ami kitart jövõ karácsonyig, és ami Krisztus szeretetét õrzi bennünk". Megkaptuk ezt az ajándékot, hiszen ismét találkozunk itt a Délamerikai Magyar Hírlap oldalain. Pedig nehéz évek voltak.

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívbõl
- Úgy, mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermekszívvel
A világgal
kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erõ hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

Mint már elõzõ számunkban megjegyeztem, bizonyos apró változásokat figyelünk meg a helyi magyar nagykövetségen. Ide tartozik ez a nagyszerû kamarazene-koncert is. Úgy látszik, mások is észrevették, amit mi, mert annyian jelentek meg a meghívásra, hogy alig fértek el a teremben.

Az esemény története tavaly júniusban kezdõdött: valahol a svájci Alpokban 29 országból összejött 108 fiatal zenész, és egy nemzetközi ifjúsági zenekart alapítottak UBS Verbier Festival Youth Orchestra néven (mert a zenekar elsõ szereplése a Verbier fesztiválon volt 2000 júliusában, James Levine, a New York Metropolitan Opera mûvészeti igazgatója vezetésével). Még tavaly nemzetközi turnén voltak: Vadim Repin hegedûmûvésszel és Paavo Järvi karmesterrel tízszer látogatták végig a legfontosabb európai fõvárosokat: Berlint, Párizst, Rómát, Londont és Madridot.

A sikertõl felbuzdulva, James Levine idén újra összehívta a fiatalokat, és a hívásra 31 országból 106, mind 30 évnél fiatalabb zenész gyûlt össze. Genf, Zürich, Toronto, New York, Miami Chicago, Mexikóváros és Sâo Paulo után a UBS Verbier Festival Youth Orchestra Buenos Airesbe érkezett.

Nagykövetünk meghívására a zenekar öt tagja mutatta be nekünk tudományát november 26.-án este: Scholz Anna (cselló, magyar, 23), Lucie Hulová (hegedû, cseh, 24), Kovács Bálint (brácsa, szlovák, 25), Erik Spaepen (zongora, belga, 23) és Martin Sedlak (cselló, cseh, 28).

A program klasszikus darabjai (Haydn, Bach, Beethoven, Mendelssohn-Bartholdy, Händel) mellett ki kell emelni az est fénypontját, a kortárs (cseh) B. Martinù: Duo Nº 2 c. mûvét, amelyet az együttes két cseh tagja különleges virtuozitással adott elõ. A közönség hosszú tapssal jutalmazta a remek elõadást.

Az öt fiatal zenészt több társa is elkísérte erre az eseményre: lengyel, angol, kanadai, holland fiatalok nagy lelkesedéssel bíztatták egymást, és az angol legfurább kiejtésû változataival igyekeztek megtárgyalni nagyszerû élményeiket Buenos Airesben. Öröm volt látni, hogy a klasszikus zene nincs kihalófélben, hiszen ilyen kiváló fiatal mûvelõi vannak. (kp)

Magyar filmremekmû a Mindszentynumban

November 15.-én este a magyar filmmûvészet egyik kimagasló remekét, Huszárik Zoltán Szindbád c. filmjét vetítették le a Mindszentynumban. A tekercs a Mar del Plata-i nemzetközi mûvészfilm fesztiválra érkezett és a Nagykövetség alkalmat talált, hogy a Buenos Aires-i magyar közösség is megismerhesse.

A rendezõ Krúdy Gyula Szindbád-novelláiból válogatott egy csokorral, azt filmesítette meg 1971-ben mutatták be. Krúdy Gyula (1878-1933) a magyar irodalmi impresszionizmus kimagasló alakja.

Krúdy mûvészete magányos jelenség huszadik századi irodalmunkban. A saját maga alkotta világnak elsõ számú hõse csak önmaga lehet, írói alkatának, lírai hajlama is erre indította. Életmûvének egyik központi figurája Szindbád, ez a különös hõs, ez az álmodozó fáradt magyar, aki többnyire az álmok vizén hajózik, ifjúság tájaira tér vissza, hajdani szeretõit, barátnõit látogatja meg. Lírai önfeledtség, de irónia és malícia is belengi a Szindbád történeteket, az érzelmességek és kiábrándult keserûségek, álmodozásnak és csontig ható tisztánlátásnak ezt az utánozhatatlan vegyületét. Szindbád folyton úton volt és mindig szerelmi kalandok hõse Pesten, Tabánban és Óbudán, az álmokban és a valóságban.

Huszárik Zoltán filmjében a haldokló Szindbád, lét és nemlét határán bolyongva keresi az élet értelmét. Az organikusan átlényegülõ természetben, érzéki örömökben, kulináris élvezetekben véli megragadni a szépséget. Életre kelnek emlékei: megbarnult fényképek, elszáradt virágok, elsárgult szerelmes levelek. Sorra látja a szívének kedves asszonyokat: Florentint, Lenkét, a kis virágáruslányt és a többieket. A film kimagasló tehetségek ritkán adódó konjunkciójának eredménye. Huszárik Zoltán, a rendezõ; Latinovits Zoltán, Dajka Margit, Ruttkai Éva a fõszereplõk és Sára Sándor az operatõr örökértékû remekmûvet alkottak.

Huszárik Zoltán késõn kezdett filmezni. 1952-ben tanulmányait megszakíttatták. Harmincéves, amikor elvégzi a fõiskolát, negyven, amikor elsõ nagyjátékfilmjét rendezi és ötven, amikor meghal. Két játékfilm (a Szindbád és a Csontváry) és néhány kisfilm: mégis egy teljes Huszárik-univerzum. Filmjeiben, saját bevallása szerint, annak a teljességnek megközelítésére törekszik, amit a költészetben talált meg. "Szellemi tájékozódásom alaprétege a költészet" – mondta – "mindig ez izgatott."

Latinovits Zoltánt – a címszereplõt – Illyés Gyula a legnagyobbak közé sorolta. Ha nemzedékének öt óriási színésze van, õ versenyben van velük. Mûveltsége rendkívüli volt — állította róla Illyés. Mint színész és szavalómûvész céltudatos. "Szeretném életemet arra szentelni, hogy a világ rólunk alkotott véleménye a helyes irányba változzék, és hogy egyáltalában legyen rólunk vélemény a világban. Úgy érzem, van elég erõm ahhoz, hogy csatlakozzam azokhoz, akik mindenáron ezen fáradoznak országunkban" — mondta 1967-ben. Majd egy évtizeddel késõbb így nyilatkozott. "Szerte a hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget: nem tudják mit jelent ‘magyar’, olyan értelemben ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petõfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta. Nem tudják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem modern úgy érteni, ahogyan értenék."

Latinovits gyönyörûen beszélt magyarul. De itt – Magyarországtól 12000 kilométernyire – többnyire csak hazafias verseket szavalni hallottuk; lemezrõl. Élvezet, öröm volt a filmben egy halk szavú, suttogó (csak semmi szemrehányás, Majmunka!) Latinovitsot is megismerni. Említésre méltó a vendéglõi jelenet finom, szatirikus humora is. Olyan kulináris alapigazságokat láthatunk leszögezni, mint, hogy a fõtt csontvelõt csakis pirított kenyérre, sohasem pirított zsemlére szabad kenni. Azt is megfigyelhetjük, hogyan kell a cseresznyepaprikát szakértelemmel a forró húslevesbe szeletelni — természetesen éles bicskával.

Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva – Latinovits élettársa – személyesen gyõzték meg Dajka Margitot, vállalja Majmunka szerepét. A nagy színésznõ méltóságteljesen alakítja a bölcs madámot; Szindbád Iokaszté-jét. Ruttkai Éva csak egy rövid szerepet kapott, de meggyõzõ játékával õszinte szánalmat támaszt Lenke, a vidéki kisvárosban hervadó polgárasszony iránt.

Sára Sándor öntörvényû világgal bíró, a figurák, jelenségek és szituációk lelkét megörökítõ operatõr. Kompozíciói lényegre törõek, drámai tartalmat hordozóak, sokféle hangulatot kifejezõk, festõiek. Sáránál a tájnak meghatározó a funkciója. Totáljai vizuális megformálásuk eredetiségével ragadják meg a szemlélõt, ha viszont az ábrázolás jellege megkívánja szívesen belebújik a részletekbe. A fekete fejkendõs búcsújáró vénasszonyok arca, például képzõmûvészeti remekmû is. (Érdemes megjegyezi: a Hungáriában 1979-ben levetített Árvácskát is õ fényképezte.) Egy film a kép, hang, ritmus, zaj, zene, emberi tekintetek, metakommunikáció, minden olyan dolog ami nem sztori. A Szindbád alaphangulata egyedüllét és melankólia. Ezt hangsúlyozza a jelenetek gondosan megválasztott környezete is: zsúfolt enteriõrök, temetõ, kálvária, üres templomok, bordély. Minden õsszel és télen játszódik; gyönyörûen sárguló falevelek, szûz hó, de sehol egy virágos mezõ, gyümölcseitõl roskadó fa, madárcsiripelés. Még a bágyadt kakaskukorékolás is inkább katzenjammert sugalmaz, mint hajnalhasadást.

Rendkívül jelentõs Sára terjedelmes dokumentarista munkássága is. Puritán eszközökkel megformált munkáiban politikus hevülettel és leleplezõ szenvedéllyel igyekezett a közelmúlt eseményeit tények, tanúk, vallomások segítségével felidézni. Sára Sándor pályafutásának újabb fejezete akkor kezdõdött, amikor elvállalta a Duna Televízió elnöki posztját.

Egyhangú szavazattal választották meg gróf Esterházy Alice-t a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökévé.

Az MVSZ új tiszteletbeli elnöke a mártír felvidéki politikus gróf Esterházy János lánya, akit apjának szlovákiai bebörtönzése után, Magyarországon 17 évesen ugyancsak börtönbe vetettek, Olaszországban és Ausztriában, Rómában illetve Bécsben él. Börtönbõl való szabadulása után Esterházy Alice hosszú ideig New York-ban dolgozott gazdasági szakemberként. Két felnõtt fiú édesanyja, férje olasz diplomata.

Az MVSZ Védnöki Testülete három alelnököt választott Dr. Körmendi Ferenc atomfizikus egyetemi tanárt Zentáról, Fodó Sándort a KMKSZ alapító elnökét, egyben örökös tiszteletbeli elnökét Ungvárról és Pungur József református tiszteletest Edmontonból /Kanada/.

Öt hónappal a választások elõtt fej-fej mellett halad a két nagy párt – a Fidesz és az MSZP – a választói támogatás megszerzésében. A preferenciák látványosan stabilak: 25% körül a választókorú népességet tekintve és 40% körül a biztos pártválasztók esetében. A különbségek mintahibán belüliek, habár egyes közvélemény kutatások arra mutatnak, hogy az egyensúly kezd a kormány javára billenni. A kisebb pártok közül az SZDSZ-nek és a MIÉP-nek mutatkozik esélye bejutni a következõ országgyûlésbe. Támogató táboruk 5% körül ingadozik, de ritkán sikerül tartósan e felett maradniuk. Sorsuk nagy részben függ attól is, hogy a választópolgárok hány százaléka megy majd szavazni.

Az így kialakult patthelyzetben egy-két százalék is döntõ lehet. A Fidesz idáig már sikeresen integrálta az MDF-et és szinte örökölte a szertefoszlott kisgazdák szavazóit; noha az MDF határozottan igyekezik önazonosságának megtartására s nem riad vissza a koalíció nagyobbik pártjának burkolt bírálatától sem. A párt programjának alaptéziseiben leszögezi: "az MDF a következõ ciklusban fontos feladatának tartja az alkotmányosság és a parlament mûködésének visszaigazítását az antalli koncepcióhoz, a parlament és a kormány hatalommegosztásának visszarendezését, a parlament méltóságának erõsítését, a parlamenti pártok szerepének felértékelését, az alkotmányosság, a törvények szellemének (nem csak betûjének) követését.

A Fidesz támogató táborának további növekedése a szélsõjobbtól várható. De az önmagát riszálva kínáló MIÉP gyûlöletbeszéde és fenyegetõzései már nemcsak a jó ízlést sértik, de aggodalom keltõek is; a választási kampány további eldurvulásához vezettek. Ezzel kapcsolatban rendkívül figyelemre méltó a Magyarországi Református Egyház Zsinatának reagálása. Módosította a felekezeti alkotmányt; kimondta, ha a lelkész politikai párttagságot, országgyûlési képviselõséget vagy külszolgálatot vállal, arra az idõszakra lelkészi szolgálata szünetel. Ez alatt az idõ alatt az illetõ református lelkészi címének használatával nem nyilatkozhat. A Református Egyháznak részt kell vennie a közéletben, de nem szabad résztvennie a pártpolitikában — hangsúlyozta Kálmán Attila, a zsinat világi elnöke. (Ez a rendelkezés a két Hegedûs Lóránton kívül még vagy fél tucat MIÉP-es képviselõjelöltet érint.) Továbbá az egyház felhívja az egyházkerületek elnökségét, hogy illetékességi területükön, 60 napon belül szerezzenek érvényt annak az 1998 februárjában elfogadott határozatnak, amely szerint egyházi épületekben párt, illetve politikai mozgalom céljaira nem lehet bérleményt használatba adni.

Elgondolkodtató a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének reakciója is. Tordai Péter – a Mazsihisz elnöke – kijelentette hogy kínosnak érzi a kormányra jellemzõ negatív semlegességet, vagyis, hogy a kormánytagok, a közméltóságok nem zárkóznak el a szélsõjobboldali megnyilvánulásoktól és médiumoktól. A passzivitás egyre inkább kampányelemmé kezd válni, hogy a jelenlegi kormány újabb szavazatokat nyerjen, illetve szavazóinak egy részét megõrizze. Három évvel ezelõtt – folytatta – azt mondtam: ez a kormány nem antiszemita, a magyar zsidóság jól érzi magát Magyarországon Idén ezzel a negatív semlegességgel, mintha a rossz szellem kiszabadult volna a palackjából. Tiltakozunk, leveleket írunk, de egyéb eszközünk nincs. Hozzá kell tennem – mondotta – nem szeretnénk ezt a problémánkat kivinni a határon túlra. Talán az én hibám is – vallotta – hogy két-három évvel ezelõtt nem tulajdonítottunk nagyobb jelentõséget a MIÉP térhódításának. A jövõre nézve egy új stratégiát fogunk ezzel kapcsolatban kidolgozni. Ennek kialakítását a választások után egy-két hónappal tervezzük. Kulcsszava a nyíltság lesz, hogy a társadalomnak megmutathassuk az értékeinket: a Nóbel-díjasoktál kezdve az egyszerû zsidókig, és bebizonyítsuk, hogy otthonunk és létjogosultságunk van a Kárpát-medencében.

Mérsékeltségre intette híveit a miniszterelnök is a kampányteendõkrõl tartott Fidesz-frakció tanácskozáson. A legutóbbi közvélemény-kutatásokra hivatkozva úgy értékelte, hogy a Fidesz esélyes a választások megnyerésére. Figyelmeztette azonban a képviselõket, hogy ne legyenek elbizakodottak, "ne vegyék fel a nagy mellényt", hanem megfeszítve dolgozzanak tovább. Orbán Viktor lényegesen fontosnak nevezte, hogy a Fidesz ne negatív, hanem pozitív kampányt folytasson. Kérte a képviselõket, hogy minden nyilatkozatukat "három pillérre" építsék: az elõzõ kormányzattól átvett súlyos örökségre, az elmúlt három évben hozott intézkedésekre, valamint a jövõképre. A kormány intézkedései közül hangsúlyozzák a családtámogatást, az otthonszerzési programot, a Széchenyi-tervet és a közbiztonság javulását.

Alapvetõ kérdés tehát: a Fidesznek mennyire sikerült homogenizálnia és stabilizálnia a jobboldali választókat. Újra meg újra felvetõdik, hogy a Fidesz kettõs mozgása hogyan illeszthetõ össze: a közép meghódítása a "nemzeti egység" jegyében, a "pártok fölött álló" miniszterelnök révén egyfelõl; a szélsõjobb irányába való kiterjeszkedés másfelõl. A lényeges tehát nem az, hogy lehet-e valamilyen csoportnál plusz egy-két százalékot szerezni, hanem az, hogy a mérsékelt jobboldali választótábor elfogadja-e az összeborulást a MIÉP-pel — kérdezi egy neves magyar politológus. A szélsõjobb irányában való nyitottság a Fidesz legnagyobb kül- és belpolitikai gyengéje.

A szocialista ellenzéknek is megvannak a saját növekedési problémái a 40%-os fennsíkon. Az MSZP sokrétû párt, tagjai és szimpatizánsai a társadalom szinte valamennyi szegmensében megtalálhatók, de könnyebb közöttük közös elveket és értékeket találni, mint közös érdekeket. A fiatalok, úgy látszik, még mindig az õket taszító "öreguras" stílust érzékelik az MSZP-ben, annak ellenére, hogy a párt vezetõségében a Fidesz élvonalánál egy évtizeddel fiatalabb tagok – Nagy Nóra és Mesterházy Attila – is vannak. (Emellett Nagy Nóra kimondottan csinos.) Sõt az MSZP elsõ vonalában jóval több nõ szerepel, mint a Fideszében. A szélsõség felé nyitás itt sem kecsegtet sikerrel; a párt választói általában nem szimpatizálnak a szélsõbaloldali Munkáspárttal.

Sok évvel ezelõtt, mikor elsõ filmünket készítettük az emigráció magyarságáról mi magunk is, kissé meglepve láttuk, hogy milyen aktív közösségek tartják fönn a magyar szellemet távoli országokban. Ilyenkor mértük fel igazán, mennyi rombolással járt a szocializmus Magyarországon, hiszen tõlünk sem állt távol a közösségért való munkálkodás, mégis úgy éreztük, Magyarországon szinte elképzelhetetlen az az eröfeszítés, amit a magyar kolóniák hétköznapi hösei kifejtenek. Itthon többnyire csak azokról a kiemelkedö egyéniségekröl hallhattunk, akik szakmai sikereik, politikai tevékenységük miatt fontos szerepet töltöttek be a befogadó országukban.

Arról, hogy a magyarság fenntartása mennyi munkával és áldozattal jár, csak keveset tudunk. Nemcsak a vasárnapi iskolai tanárokra, cserkész vezetökre, magyar házak fenntartóira gondolunk, hanem mindazokra a családokra, akik vállalják, hogy minden hétvégén magyar iskolába viszik a gyerekeiket, harcolnak a magyar nyelv fenntartásáért az idegen nyelvi környezetben, és anyagi áldozatot is vállalnak a magyar kultúra megörzésért. Annyi sok szép táncruhát varrtak gyerekeiknek, amit bizony sok-sok hazai városban hiába keresnénk, de nem találnánk a táncosokat sem. Sok szép, magyar népdalt hallottunk a cserkészektöl, olyan régi dalokat is, amelyek itthon már feledésbe merültek.

Ekkor határoztuk el, hogy lehetöségeink szerint minél többször szeretnénk bemutatni a magyar kolóniák életét a hazai közönségnek. Évek óta készültünk a filmforgatásra, és nagyon örültünk, amikor sok nehézség után sikerült megszervezni, hogy Venezuela után, az argentínai és a brazíliai magyarokról is filmet készíthessünk. Mint olyan sokszor, most is szerencsés véletlenek és sok jó akarat segített bennünket.

A Visszidens magyarokról forgattunk filmet, vagyis azokról, akik az elmúlt 10 év során a visszatelepülést választották. Köztük volt Kraft Péter is, aki megismertetett minket az éppen szabadságát töltõ konzul asszonnyal, Serfõzõ Adriennel. Találkozásunk során azonnal egyetértettünk abban, hogy mindaz, ami a magyar kolónián belül történik nagyon értékes és tiszteletreméltó, és sajnálatos, hogy még ma is csak keveset tudunk róla. Serfõzõ Adrienne segítségével kapcsolatba kerültünk Székásy Miklóssal, aki az utazásunkig hátralévõ rövid idõben is vállalta, hogy megszervezi a forgatásunk programját úgy, hogy minél több helyi szervezettel és azok munkájával megismerkedhessünk. Felkészülésünk során nagy segítségünkre volt Némethy Kesserû Judit doktori értekezése, amit Kraft Péter bocsátott rendelkezésünkre. Ebbõl ismertük meg a kolónia történetét és leginkább kulturális és sajtó munkáját. Több leírást, ismertetést kaptunk e-mailen, ami nagyon hasznos volt számunkra és ezúton is köszönjük. Azon már nem is csodálkoztunk, hogy minden felkészülés ellenére a valóság mindig tartogat meglepetéseket. Hiába tudtunk itthon a Szent László iskoláról, mennyire más volt látni a sok piros-fehér-zöld egyenruhába öltözött kis nebulót, vagy hallani a Coral Hungaria kórus énekét.

Milyen más hangulatú a sok - sok cserkész elõadásában ünnepelni az 56-os forradalmat, mint a Magyarországi kevésbé sikerült ünnepségeken. Jó volt találkozni az Öregotthon lakóival, akik ma már jó körülmények között élhetnek életük alkonyán. Nem kis büszkeséggel láttuk, hogy a magyarok egyéni és szakmai életükben is sikeresek. Reméljük, mindazt, ami láttunk és felvettünk sikerül Magyarországon úgy bemutatnunk, hogy minél többen ismerhessék meg a távol élõ magyarok életét. Szeretnénk megköszönni mindenkinek a forgatásunkhoz nyújtott segítséget.

Mivel név szerint aligha sorolhatunk fel mindenkit, - hiszen segítõtársunknak tekintjük mindazokat, akik az elõkészítésben, a programok szervezésében, az elhelyezésünkben a szállításunkban és a forgatások alatt szereplésükkel közremûködtek - ezért ezúton is szeretnénk a kolónia tagjainak együttesen megköszönni a sok- sok segítséget, figyelmességet, amivel munkánkhoz hozzájárultak. Most már rajtunk a sor - az elkészülõ filmmel.

Boda Sarolta és Lovass Ferenc

BRAZIL OLDAL

A "Magyar Ház" (Brazíil-Magyar Kultúregyesület) közgyûlése.

A tisztújító közgyûlést Kapos László elnök nyitotta meg. Beszámolt az utóbbi két év eseményeirõl, elszámolt és ismertette a Magyar Ház anyagi helyzetét, említette az állandó rendezvényeket: Szabadegyetem, ételfesztivál, öregcserkész vacsora, magyar órák, tenisz verseny, stb. Szólt a Magyar Ház egyéb eseményeirõl, mint pl. a magyarországi kiküldöttek, díszvendégek, politikusok fogadtatása és kalauzolása, a magyar kolónia reprezentálása a brazilok felé, stb.

Továbbá bejelentette, hogy lemond a már hosszú évek óta gyakorolt elnöki tisztségérõl. Ezt a szándékát õ már elõtte is több ízben hangoztatta, sõt kérte leváltását, de mindig engedett a többség kérésének és továbbra is maradt.

Végül egy javaslatot terjesztett elõ a megjelenteknek az alapszabályok néhány pontjának módositására, mely elõsegítené az adminisztráció gördülékenységét. A módosítást a közgyûlés szavazó tagjai egyhangúlag elfogadták és megszavazták.

Ezekután került sor egy új igazgatóság megválasztására. A gyors szavazás lebonyolítása után az új igazgatóság így alakult: elnök - Pillerné Tirczka Éva; alelnökök - Tirczkáné Palluch Erzsébet és Szenttamásy János; igazgatók: Kapos László, Lovas Tibor, Saurer Ingrid, Schiffer János, Sûcs Erzsébet és Tóthpál Béla.

A szavazás után Lovas Tibor kért szót és méltatta Kapos László elnöki munkásságának érdemeit. Hozzászólását kivonatosan itt közöljük:

"Visszavonulás elméletben"

Kapos László barátunk és elöljárónk nyolc X-en túl, ennek tartalmával gazdag életet tudhat maga mögött.

Magyarsága fontos szerepet töltött be életében, ami természetessé tette szolgálatát. A Szülõföld alkalmi gazdái kiüldözték a többi tízezrekkel. Míg a politika urainak nagy része nem érdeklõdött a hagyományok iránt, ami az irodalomban élt tovább. Ez az irodalom kísérte Kapos Lászlót a Föld másik oldalán is megmaradásában, szolgálatában. Aki távol a hazától fegyelmezetten ápolta a hozott szellemieket, volt képes munkálkodni azokban az egyesületekben, amikben szerepet vállalt.

Segélyegylet, Pannónia, Kultúregyesület, majd közel húsz éves Magyar Ház alapítására alakult bizottság. Itt kezdettõl kezébe adta a bizalom a kormányzást, amit visszavonulásáig jó szellemi-politikai érzékkel vezetett.

Gazdag eredményû út végén jó lelkiismerettel búcsúzunk, kérve a kapcsolat ápolására és a Magyar Ház Örökös Elnöke cím vállalására, ami így lenne viaszpecsét búcsúzónk okmányán.

Ez a búcsú Kapos Lászlónak, a Magyar Ház Elnökének szólt, de vele búcsúztatjuk Magdit, a hûséges élettársat és évtizedes magántitkárt is.

Köszönjük, hogy jelenlétetekkel gazdagítottátok közösségünket.

Kapos László elfogadta a búcsút és a Magyar Ház Örökös Elnöke címmel erõs szálak kötik a helyi magyar egyesületekhez, amiknek munkájában nekünk megnyugtatóan részt vesz. Isten hozott! Lovas Tibor

*

Az új elnök, Pillerné Tirczka Éva, székfoglaló beszédében így szólt:

"Ez nem búcsúbeszéd, mert Kapos László, a Brazil-Magyar Kultúregyesület, leköszönõ elnöke megígérte, hogy nem hagy el minket és mint akti igazgató, továbbra is velünk tart.

A Magyar Ház létrejötte után, be kellett rendezkedni az új otthonba és Laci most egy másik erényét húzta elõ mellényzsebébõl — az elõrelátást és egy olyan szabályzatot, mûködési politikát segített létrehozni amelyik, immár bebizonyosodott, hogy idõtálló.

Laci köszönjük szépen azt a türelmet, amellyel a Magyar Ház ügyeit igazgatta és azt a szeretetet, amely Magában a magyar ügyek és magyar honfitársai iránt lakozik.

Ha egy emigráns vezetõrõl el lehet mondani, hogy nyugodt — türelmes — bölcs, akkor azt is hozzá kell tenni, hogy szerencsés az a magyar közösség, akinek ilyen ember van az élén. Mi tehát elmondhatjuk, hogy a mi São Paulo-i magyar kolóniánk szerencsés, mert pont ilyen vezetõnk volt az elmúlt években.

Összedolgozunk — tehát vagyunk és ezt nem utolsósorban Kapos Lászlónak, a Magyar Ház ma leköszönõ elnökének köszönhetjük.

Van egy olyan megállapítás, hogy "minden nagy ember mellett egy nagy asszony áll"... Itt most nyilvánosan és igen komolyan meg akarom köszönni Magdinak, ahogy az elmúlt 16 év alatt, Laci munkája mellett állt. A legmesszebbmenõen támogatta Lacit közösségi munkájában. Hosszas vitáink, marathoni megbeszéléseink alatt sohasem volt "nyûgös", sohasem sürgetett. Sõt, inkább jó ötletekkel, tanácsokkal szólt közbe. Köszönjük szépen Magdi!

A magam nevében meg szeretém köszönni a választásotok által belém helyezett bizalmat. Igyekezni fogok az elvárásoknak megfelelni.

A Könyves Kálmán Szabadegyetem október havi elõadását az új magyar fõkonzul, dr. Németh József tartotta "Aktuális bel- és külpolitikai kérdések Magyarországon" címmel.

A Magyar Ház termében október 17-én összegyûlt közönség elõtt a fõkonzul azzal kezdte elõadását ami talán a legfontosabb jelenség a mai Magyarországon: az utóbbi idõk tipikus magyar pesszimizmusa csökkenõben van, az emberek kezdenek derûlátobbak lenni. Ennek több oka van, de a legfontosabb hogy lassan a nép is érzi a gazdasági helyzet javulását. Az inflációt sikerült megfékezni, emelkedik a nemzeti össztermék, a munkanélküliség — ha lassan is — csökkenõben van, stb.

Növeli a lakosság biztonságérzetét, hogy Magyarország belépett az Északatlanti Szövetségbe (OTAN) és így tagja a világ legerõsebb hatalmi csoportosulásának. Az Európai Unióba való belépésünk is valószínûleg rövidesen megtörténik, ami feltétlenül kedvezõ hatással lesz az ország gazdasági fejlõdésére.

Külpolitikai vonalon a külföld elismeri a rendszerváltás óta kifejtett politikai és gazdasági erõfeszítéseinket, a magyar országkép (imázs) sosem volt még olyan jó mint napjainkban. Az elõadó szerint, a szomszéd országokkal is jó a kapcsolat és a státustörvénnyel kapcsolatban felmerült ellentétek is megoldhatók kétoldalú konzultációk segítségével. Fontos és örvendetes jelenség, hogy magyar tõkével vállalkozások jönnek létre Erdélyben és a Felvidéken is, ami szorosabbá fûzi e két szomszéddal a kapcsolatainkat.

Az elõadás folyamán — és részben az utána elhangzott kérdésekre adott válaszokból — részletes felvilágosítást kaptunk különbözõ még nyitott kérdésekrõl is. Így megismertük a status-törvény fontosabb pontjait és a Európai Unióba való belépésünk által felmerülõ nehézségeket. Ez utóbbiak közé tartozik pl. a schengeni szabályok alkalmazása a kárpátmedencei magyarokra vagy a külföldieknek magyarországi földvásárlásának kényes kérdése.

Az elõadó nem tagadta, hogy vannak és lesznek még nehézségek — mint például egy esetleges gazdasági világkrízis negatív hatása Magyarországra — de az elõadás végsõ kicsengése mégis az volt, hogy az ország jó úton halad. Kalász

Aki feltalálta a" svájci (Mici) sapkát"...

A hódmezõvásárhelyi Kokron gyár jelenlegi tulajdonosai, az Eurohód Textil Kft., a gyár 112. évfordulójára rendezett báljára meghívta a gyáralapító és gyártulajdonos Kokron József Sao Paulo-ban élõ unokáit: Kokron Ilonát, Kokron Sándort és Dömötörné Kokron Margót USÁ-ból.

Kokron Ili, mert hisz itt így ismerjük, és Sanyi beszámolója alatt szívet melengetõ öröm és szorongató meghatódottság váltakoztak bennünk, hogy lám, immár 2001-ben egy ilyesmi megtörténhetett. Azt a kifejezést, hogy "gyártulajdonos Kokron József" a hódmezõvásárhelyi napilapból vettem, de az egész szimpatikus leírást a "Torontál megyei születésû kötõszövõmester, nagyiparos, gyártulajdonosról" szintén.

"Az alapító históriája" - címmel a cikkírónõ, Joó Erzsébet írja, - "Kokron József a harisnyakötés mesterségét nagyõszi (Torontál megye) rokonaitól sajátította el. A kész árúkkal vándorolva jutott el 1889-ben Hódmezõvásárhelyre, ahol letelepedett. Kiváltotta iparigazolványát, megnõsült és megvásárolta azt a telket, ahol aztán megteremtette a késõbbi gyár alapját. 1896-ban már elismerõ oklevelet kap a budapesti ezredéves kiállításon és 1904-ben a Szegedi Kereskedelmi Kamara évkönyve szerint készítményei felvették a versenyt a külföldi árúkkal. Fiai József és Károly folytatták apjuk mesterségét, termékeiket Norcoc címkével hozták forgalomba külföldön és itthon. A svájcisapka lett az egyik leghíresebb gyártmányuk. A gyártulajdonosok a háború végén külföldre menekültek."

(Hogy mennyire híres és népszerû volt ez a svájcisapka, azt abból is láthatjuk, hogy még József Attila is írt róla: "Sapkám Norcoc, ilyet hordok". "Eszemadta kis barnája, Norcoc gyártmány a sapkája".)

A 112. évforduló alkalmából rendezett ünnepség Hódmezõvásárhelyen azt az elismerést volt hívatva betölteni, amellyel a mai szakma adózni szeretne Kokron Józsefnek, aki század eleji vállalkozásával óriási lehetõséget adott Vásárhelynek a fejlõdéshez. "Mindamellett, hogy nagy létszámú - mintegy 1800 dolgozót - foglalkoztatott, rengeteg szociális munkát is végzett érdekükben. Ennek ékes bizonyítéka" - hangsúlyozta ünnepi beszédében Hannauerné Szabó Anna, az Eurohód ügyvezetõ igazgatónõje - "az ünnepi alkalmon megjelent szép számú nyugdíjas" - Magyarország távolabbi városaiból is.

A megnyitó elõtt, az újságírónõ elcsípett egy-egy emléket a jelenlévõktõl. Többek között az egyik nyugdíjas néni Micsinai Péter fõmérnökre és kislányaira, akikre felügyelt, emlékezett szeretettel. "Szép emlékei fûzõdnek a gyárhoz, ahol ugyan szigorú elvárások voltak, de a fõnökök azt is mindig megkérdezték tõlük, jól érzik-e magukat, nincs-e valami bajuk". Milyen világosan kiolvasható ebbõl az akkori szemlélet.

Dömötöré Kokron Margó betegsége miatt csak levélben tudott üdvözletet küldeni, de ebben igen meghatóan írta le a gyermekkori emlékeit a szeretett Hódmezõvásárhelyrõl.

Hosszas betegség után, november 26-án elhunyt Kada Lajos érsek – tudatta kedden kiadott közleményében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. II. János Pál pápa és Angelo Sodano bíboros táviratban fejezte ki együttérzését.

Ritkulnak soraink a São Paulo-i magyar kolóniában. Október 8-án kísértük el utolsó útján a Béke Temetõjében ("Cemitério da Paz") Lovas Tibort.

Emberré formálásának két gyújtópontja volt: a Magyar Alföld népének élménye és a magyar cserkészet hagyománya a nagymúltú "Regnum Marianum" és a BKIE cserkészcsapatokban. A cserkészet sodorta jótékonyan az ifjú korában fellobbanó regös munkába, mely aztán meghatározó lett további életére.

Mindig a jó magyar ügyet vállaló kiállása miatt, az 56-as forradalom után nem maradt más választása, mint a menekülés, az emigráció. A São Paulo-ba kivándorló fiatalember hol talált magának közösséget? A régi liliomos jelvény újra a cserkészetbe vonzotta. Némi tájékozódás után, itt ismerte fel cserkészmúltjában gyökerezõ hivatását: a regöscserkészet megalapítását. Hasonló indíttatású társainak támogatásával így virágzott fel a 60-as években, Sao Paulo-ban, az õ kitartó lelkes munkájával a "Bartók Béla Igric Örs". Tibor egy szépszámú csapatot gyûjtött össze a cserkészet soraiból kinõtt, jobbára már egyetemi hallgatókból. Szorgalmas munkával egyre jobban elmélyedtek hazánk nagy géniuszai — Bartók, Kodály, Illyés Gyula, Németh László — mûveinek tanulmányozásában. Érezték, hogy nyelvi elszigeteltségünk miatt elsõsorban a magyar mûvészet — zene, ének, tánc — vonzó bemutatásával tudjuk csak közölni értékeinket mások felé.

Lovas Tibor nagy fába vágta fejszéjét, mikor fellelkesítette regöscserkészeit Németh László drámáinak, elõbb a "Galilei", majd késõbb a "Széchenyi" elõadására. Tibor vállalta magára a rendezés feladatát. Hosszú hónapokon keresztül folytak a próbák, küzdelem a nehéz, súlyos mondanivalóval.

A kolónia magyarsága általános elismeréssel jutalmazta Tibornak a regösökkel végzett munkáját. Tibor mindig fájdalmas melankóliával emlékezett vissza a regöscserkészet szétomlására. Elkerülhetetlen volt? Talán valóban az volt az emigráció zilált életviszonyai között.

E miatt és sok más viszály folytán, Tibor érzékeny lelke sok sebet hordozott. Nemes szíve azonban mégsem mondott átkot senkire és nem volt olyan magyar ügy, mely ne talált volna benne lelkes pártfogóra. Csodált mestere, Karácsony Sándor példájára sok fiatalban élesztgette a magyarság-szolgálat mécsesét. Õk beszélhetnének róla.

Sose felejtsük: Lovas Tibor a hûség embere volt. Hûség a hazához, hûség az áldott magyar nyelvhez, a barátokhoz, a magyar közösséghez. Õ volt a biztos jelenlét minden összejövetelen. Ha nem láttuk, mindenki azt kérdezte: hol van a Tibor? Most már nem kérdezzük többet. Jelenvaló lett mindannyiunk szeretõ emlékezetében. Tóth Veremund - OSB

A "Magyar Ház Kupa" immár XVIII-ik páros versenye játszódott le a Magyar Tenisz Egylet rendezésében, a Sabó gyár sportpályáin a Ponte do Limão közelében. Az eddiginél nagyobb számú résztvevõket 3 csoportra osztották szét: "A" csoport - az erõsebb, "B" csoport - a közepesek és "C" csoport a kezdõk és a mérsékeltek csoportja lett. Így kiegyensúlyozottabbak és izgalmasabbak lettek a mérkõzések.

Vasárnap, szép derült idõben mind a két pályát már reggeltõl kezdve lehetett használni. A jókedvû társaság — beleértve a 15 nem versenyzõ látogatót is — izgatottan drukkoltak mindvégig, csak a finom magyaros ebéd csalta el õket a pályáktól.

Délután Szenttamásy E. János köszöntötte a lelkes közönséget és az újonnan jött versenyzõket, elsõsorban az új magyar fõkonzult Dr. Németh Józsefet, aki az erõs "A" csoportban mérkõzött, továbbá a két fiatal játékost Kenéz Mátyást és Kenéz Tomit a "C" csoportból.

Gombert Ingrid titkár egy rövid összefolgalót tartott a tagok egyéni és családi sikereikrõl, utazásaikról és egyéb fontosabb mozzanatokról, hogy így többet tudjanak egymás magánéletérõl és a csoport evvel is közelebb kerüljön egymáshoz.

Végül is Szenttamásy E. János kihirdette a gyõzteseket. Tirczka Lóránt és Plank Róbert vezetõk közremûkõdésével átadták a kiérdemelt serlegeket a nyerteseknek és egyben már meghívtak mindenkit a következõ versenyre, jövõ év májusa körül.

"A" CSOPORT. Bajnok: Plank Róbert, 2.-ik helyezett: Hankó Álmos, 3.-ik helyezett: Bánföldi Csaba.

"B" CSOPORT. Bajnok: Kapos Guilherme, 2. Roque Leonardo, 3. Szenttamásy Jánö

"C" CSOPORT: Bajnok: Gombert Ingrid, 2. Szenttamásy Avani 3.Kenéz Tomi.

Egy tavaszi nap szokatlanul szép napsütésében, a szépen gondozott park árnyas fái alatt rendezte meg november 11.-én a Segélyegylet családi "asadóját". Az összejövetel ismét hivatva volt: a kolónia figyelmét felhívni az Öregotthon problémáira, eredményeinek köztudatba hozása és mellesleg egy kellemes nap eltöltésére. A kitûzött célok mind megvalósultak. Az egész chilaverti komplexum teljes díszben várta a meghívottakat, a kellemes tavaszi szélben jó szagok terjengtek a levegõben. Meglepetésként még egy magyar katolikus papot is szereztek – Gróza József venezuelai páter személyében – aki rokonlátogatóban tartózkodott éppen Buenos Airesben. Tisztelendõségét az AKMSZ elnöke fedezte fel, aki honfiúi lelkesedésében öntevékenyen rendezkedve a kertben felállított kis asztalon oltárt improvizált és a sebtiben elõhozott fapadokon öregje és fiatalja félórás késéssel egy misét és szép, hosszú magyar prédikációt is végighallgathatott.

A mise után, a közben megéhezett és egyre nagyobb számban érkezõk a szépen terített asztalokhoz vonultak, ahol Marcelino idegesen várta a "a punto"-ra sikerült argentin finomságok kiosztását, amiben a kolónia hölgyei aktívan szerepeltek.

Az asadon megjelent a magyar Nagykövetség részérõl: Szõnyi Ferenc nagykövet feleségével Erzsébettel, Galambos Sándor és dr. Király János tanácsosok szintén feleségükkel, Éva Rózával ill. Ildikóval, Serfõzõ Adrienne konzul, báró Rubidó-Zichy Senta, Dr. Balla Imre, sokan a magyar egyesületek és intézmények vezetõi közül és mégtöbben azok, akik névtelenül, de õk is szívbõl szeretik ezt a magyar intézményt.

Molnár László a SE elnöke és Moran Éva az Otthon gondnoka fogadták a vendégeket és azt a sok elismerést és gratulációt, ami az összegyûlt közönség részérõl irányukban megmutatkozott. Valóban figyelemre méltó ütemben megy az Öregotthon teljes újjáépítése, nagylelkû és gavallér mecénások mellett, a kisebb-nagyobb adományok teszik lehetõvé, hogy a kolónia egyetlen szociális intézménye méltó formában gondoskodjon az öregjeirõl.

Értesülésünk szerint újabb jelentõs adomány érkezett, a Dr. Balla Imre és Dr. Balla György (a GADOR gyógyszergyár tulajdonosai), jelentõs összeggel teszik lehetõvé három új szoba (fürdõszobával), megépítését. A munkák már folyamatban vannak, annak lebonyolítását felkérésre, Lévay Gyõzõ vállalta.

Visszatérve az asadóra, mindenki, bentlakók és vendégek egyaránt, elégedetten borozgatással töltötték a gyorsan szaladó idõt és késõ délután lett, mire hazafelé indult a társaság.

Tehetséges fiatal zongorista tûnt fel Argentínában pár éve, aki fiatal kora ellenére már gyakran koncertezik Európában és Amerikában. Magyarországgal úgy került elõször kapcsolatba, hogy kb. 4 éve Pesten magánleckéket vett a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanáraitól: Szokolay Balázs, Nádor György és Gál Tamás keze alatt csiszolta tovább kivételes tehetségét. A hely megtetszett neki, idén immár ötödször látogatta meg a magyar fõvárost, ahol most már nagysikerû koncerteket is adott. Ott fedezte fel kolóniánk egyik Magyarországra költözött tagja, és megkérte, hogy vegye fel a kapcsolatot a Coral Hungáriával Buenos Airesben. Ezért Sebastian Förstert vacsorára hívta meg a Hungária éttermébe a kórus néhány oszlopos tagja, akikhez a klub vezetõsége is csatlakozott. Leidemann Sylvia karnagy sajnos nem tudott megjelenni a vacsorán, egyéb kötelezettségei miatt.

Másik érdekessége Sebastian pályafutásának, hogy az Astor Piazzolla Alapítvány keretében egy triót szerveztek (zongora, cselló és tangóharmonika), amellyel a nagy zenész jellegzetesen "porteño" zenéjét exportálják. Tavaly Amszterdamban arattak nagy sikert a Mayo Kamarazenekarral együtt, Pedro Ignacio Calderón karmester vezényletével. Az együttest az argentin Külügyminisztérium is támogatja ebben a kezdeményezésben.

A Vitézi Rend délamerikai törzsszéke november 3-án tartotta az avatást a Szent László Iskolában. Tizenegy órakor ökumenikus Istentiszteletet tartott Nt. Sütõ Gyula református lelkész, majd a vendégek koktélen vettek részt, és utána kezdõdött az avatás.

Jelen voltak a követség vezetõ tisztviselõi-diplomatái élükön Szõnyi Ferenc nagykövettel és feleségével; Benito Palomo argentin csendõrtábornok; vitéz técsõi Móricz Éva a Vitézi Rend dél-európai és afrikai székkapitánya; vitéz Takács István Argentína volt USA nagykövete, az AMISZ elnöke; Orbán László a MVSZ délamerikai régió védnöke; Zöldi Márton a Hungária, Honfi János a Mindszentynum, Terek Zsófia a Szent István Kör, Balogh Kovács Antal a Mérnök-Egyesület elnökei; Redl Erzsébet a Szent László Iskola igazgatója és sokan mások a kolónia vezetõi. személyiségei közül.

Az átadásra kerülõ jelvények az okmányokkal és az avatási kard külön asztalon voltak elhelyezve, az emelvényen helyet foglaltak: Nt. Sütõ Gyula lelkész, a Vitézi Rend nemzetvédelmi tagja; vitéz Remete Andrea argentínai vitézi hadnagy; vitéz Ladányi Domonkos tiszteletbeli törzskapitány; az argentínai székkapitánynak felterjesztendõ vitéz Vattay Miklós; vitéz Móricz Éva Dél-Európa és Afrika székkapitánya; és a délamerikai törzskapitány, aki a Vitézi Rend történetét ismertette, majd felkérte iglói Bihar Andrást és Jakab Nándort, hogy lépjenek elõ. A Szent Koronára tett esküt vitéz Móricz Éva vette ki az avatottaktól, majd a délamerikai törzskapitány jelképesen megérintette vállukat a karddal és a legfõbb elõjáró nevében a Vitézi Rend Nemzetvédelmi Tagozatába felvette.

Iglói Bihar András a második világháborúban részt vett az orosz fronton, mint m. kir. hadbiztos százados, hadi kitüntetések tulajdonosa, a háború után az emigrációban fontos munkát végzett a magyarság érdekében, kilencven-éves kora ellenére még ma is dolgozik mind a Szent István Körben, mind a Magyar Harcosok Bajtársi Körében és munkáját évtizedek óta szünet nélkül folytatja.

Jakab Nándor elõde részt vett az elsõ világháborúban, õ már Uruguayban született, de magyarságát mindég megtartotta, itt Argentínában is állandóan a magyarság ügyét szolgálja, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének hosszú évek óta tisztségviselõje, ma is pénztárosa, és minden magyar ügy támogatója.

A Vitézi Rend jelvényét Bihar András mellére vitéz Móricz Éva székkapitány, Jakab Nándor mellére vitéz Ladányi Domonkos tb. törzskapitány tûzték, majd a Vitézi Rend tagjai, élükön vitéz Alitisz Andrással, a Bajtársi Közösség volt vezetõjével köszöntötték az új rendtagokat. Végül Nt. Sütõ Gyula mondott áldást, és a magyar himnusszal fejezõdött be a felemelõ aktus.

Fennállásának 66. évfordulóját ünnepelte a Valentin Alsinai Magyar Dalkör november 17.én; családias vacsorával, mûsorral és tánccal.

Az ünnepségen megjelent Szõnyi Ferenc nagykövet feleségével; Galambos Sándor elsõ tanácsos; Serfõzõ Adrienne konzul; Kovács Józsefné, Piroska és Póka Balázs. A Dalkör ez alkalommal fogadta tiszteletbeli tagjává Szõnyi Ferencet. Szénási Pál elnök virágcsokorral köszöntötte a Nagykövetségrõl megjelent hölgyeket, Szõnyi Ferencnét, Erzsébetet külön is névnapja alkalmából és úgyszintén virágcsokorral mondott köszönetet azoknak az asszonyoknak és leányoknak, akik az elmúlt esztendöben legtöbbet dolgoztak az egyesület érdekében. (lásd keretben).

Mûsorról a Hungária "Regös" együttese gondoskodott, Lévai Gyuszi és Benkõ Sanyi lelkes vezetésével. Öt néptáncot adtak elõ, nagy tapsot arattak; közkívánatra a Bogyiszlói táncot ismételték meg. Szereplésük végeztével a Dalkör elnöke, a fiúknak egy-egy érmet, a lányoknak egy-egy nyakláncot ajándékozott emlékbe. A talpalávalót a Parti Tücskök (Los Grillos de la Costa) zenekar szolgáltatta, minden korosztály megelégedésére. A székelygulyás, mint mindig, most is nagyon jó volt; köztudomású, hogy másmilyen mint nagyon jó Alsinán a székelygulyás nem is lehet. A tombolán Szénásiné, Mohácsi Katalin híresen szép, magyar népviseletbe öltöztetett babáját sorsolták.

A Hong Kong-i székhelyû Noble Holding Argentínában is megkezdte tevékenységét. A konglomerátum idáig a hajózás, az energia és a fémkereskedelem terén fejtett ki aktivitást; Angliában, Svájcban és az Egyesült Államokban vannak leányvállalatai.

A vállalat elérkezettnek látta az idõt, hogy Latin-Amerikában is megjelenjen, tevékenységét itt a gabonakereskedelemben fejtse ki. Távlati tervei a cukor és a rizs exportot is magukba foglalják. Termékeit a Zárate melletti Lima kikötõjében hajózza be. Az elsõ évben közel egymillió tonna gabonát szándékoznak exportálni, majd pedig ezt a volument három év alatt megháromszorozni, az évi 100 millió dollár forgalmat elérni.

A Nemzetközi Építészeti Biennale alkalmából két magyar építész látogatta meg Buenos Airest. Látogatásukról Serfõzõ Adrienne konzul értesítette az itteni magyarokat. Az MMÉV helyi csoportja, kihasználva az alkalmat, meghívta õket egy hagyományos mérnökvacsorára a Hungáriába nov. 27.-én este, ahol mindketten beszámoltak tapasztalataikról az itteni kartársaknak, valamint vetítettképes elõadást tartottak az érdeklõdõknek magyar nyelven ugyanazokról a tárgyakról, amelyekrõl a Biennalén is értekeztek.

Nagy Tamás tervezõi pályafutását még a nagy állami tervezõvállalatoknál kezdte. Ezek a rendszerváltáskor elõbb-utóbb megszûntek, és Tamás – miután egy évig dolgozott A híres Makovecz Imre mellett – két társával magánvállalkozásba kezdett. Szerinte ez az út nem könnyû ma Magyarországon, de azért járható. A még létezõ (volt állami) nagyvállalatok, valamint a nagy nemzetközi építészirodák mellett – ha nem is azok hatalmas haszonkulcsával – a kis cégekkel is meg lehet élni, ha az ember lelkiismeretesen dolgozik és minõségi munkát végez. Általában az egész munkát vállalja – a tervezést és a kivitelezést – és rengeteget szaladgál, amíg eléri, hogy a munkások tényleg úgy építsék fel az objektumot, ahogyan õ elképzelte. Példának képeken bemutatott négy saját tervezésû és kivitelezésû épületet: az aszódi iskolát valamint a dunaújvárosi, balatonboglári és sopronnémeti evangélikus templomokat. Mind a négyet ugyanaz a nemes egyszerûség jellemzi: hibátlanul rakott, itt-ott mintákba rendezett vörös téglafalak, cseréptetõk, vörösréz lemezzel kiképzett kupolák, fantasztikus fényhatásokat adó ablakok és rengeteg elsõ osztályú, finom ácsmunka jellemzik Nagy Tamás építészeti stílusát, amelyet elõadásának címe: "Csak tiszta forrásból" tömören fejez ki.

Sólymos Sándor – bár kortársa Nagy Tamásnak – egészen más utakon jár. Pályáján inkább a mûvészettel és a pedagógiával foglalkozott, mint az építészettel. Jelenleg is a volt Képzõmûvészeti Fõiskola (ma már Egyetem) tanára. Mikor kihirdette a hallgatóinak, hogy dél-amerikai útra készül (és ezért nem tartja meg egyes elõadásait), kiderült, hogy van egy Buenos Airesben született növendéke (Vass Miklós), akit persze mindjárt kikérdezett az itteni helyzetrõl.

Sándor elméleti, filozófiai megközelítésben foglalkozik a képzõmûvészettel, mint az emberi szellem termékével. A szellem világa a szimbólumokon keresztül találkozik az anyagi valósággal: ezek teszik a különbséget a természetes ábrázolás és a mûvészet között. Elõadásában a szent és a profán jelleg ellentéteit és találkozásait vizsgálta az építészetben, kezdve a görögökkel és rómaiakkal, egészen a ma használt legmodernebb szimbólumokig. A hallgatók többsége – bár már ismerte a képeken bemutatott példákat – sohasem vizsgálta õket ebbõl a szempontból, ezért tátott szájjal hallgatta végig ezt az újszerû, igen magasröptû, mégis egyszerûen elõadott és világosan érthetõ fejtegetést: – nini, sohasem gondoltam erre, de tulajdonképpen igaza van!

A Buenos Aires-i Református Egyház ismét méltó keretben emlékezett meg a Reformáció évfordulójáról.

November elsõ vasárnapján, az istentiszteleten közel százan vettek részt, vallásfelekezeti különbség nélkül. A követségrõl megjelent Szõnyi Ferenc nagykövet és felesége Erzsébet, valamint Galambos József elsõ tanácsos és felesége Éva Róza. A legtöbb Buenos Aires-i magyar intézmény is képviseltette magát.

hogy a Hungária Kölcsönkönyv- és Levéltár december 15 után hivatalos óráit csak pénteken 19-21 óráig tartja, a szombat délutáni órák elmaradnak. Nyitva tart egész nyáron, amikor a Hungária Egyesület is mûködik. Idejében gondoskodjon vakációjára olvasmányairól!

hogy a "Magyar Könyv Alapítvány" kuratóriuma döntött a kiírt pályázatra beérkezett pályamûvek támogatásáról. A nyertesek listája szerint az elsõ díjazott Dr. Némethy Kesserû Judit: "Az argentínai magyar emigráció" címû munkájával. A könyv a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság kiadásában.

hogy a "Congreso Nacional de Cardiología" Dr. Endrey László szívspecialista orvos honfitársunkat választotta a 2003-ban Buenos Airesben – a Sheraton Hotelben - rendezendõ Nemzetközi Cardiología Kongresszus szervezõ bizottság elnökének. A közel 5000 résztvevõre számító találkozó között, meghívást kap Európa és az USA 40 leghíresebb szív specialistája is.

hogy Rugonyi Sandra USA-ban tanuló fiatal, másodgenerációs honfitársnõnk a világ leghíresebb mérnöki egyetemén, a "Massachussets Technologic Institute"-ban (USA), kitûntetéssel végezte el tanulmányait. A fiatal mérnök, férjével, aki szintén mérnök, az Oregoni egyetem technikai intézetében kapott vezetõ állást, ahol komplikált orvosi mûszerek tervezésén és kivitelezésén dolgoznak. Sandra, Rugonyi Zsolt, mérnök, leánya – édesapja foglalkozását választva fellépett karrierjének elsõ lépcsõjére. Szeretettel gratulálunk, és sok sikert kívánunk!

hogy elkészült (december 17-töl kezdve kapható a ZIK 2002-es naptára. A színes, jubileumi naptár az elmúlt 50 év eseményeivel, élményeivel és képeivel van tele. Ára $ 10.- Kapható a Hungáriában, a könyvtárban, vagy Zaha Alexandránál.

hogy a 7-es tv-én közvetített "magyar misét" Pater Balsa, Groza atyával concelebrálta. Aránylag kevesen vettek részt az Ildefonsoi templomban felvett, Szilvássy Edith által szépen elõkészített szertartáson. Ott volt, elsõ sorban ült, nagykövetünk Szõnyi Ferenc feleségével és a Farkas házaspárral. Honfi János a Mindszentynum elnöke is képernyõre került. A kápolna gyerekkórusa szépen énekelt. Ott volt természetesen Nt. Sütõ Gyula is a Református Egyház képviseletében. A mise végén a Himnusz és a Boldogasszony Anyánk akkordjai – kórus híján - hangzavarba fulladtak, a tv-ben már nem is közvetítették.

hogy Szabó Anikó festõmûvésznõ ismét aktívan résztvesz a "Patronato de la Infancia" jótékonycélú alapítvány karácsonyi és újévi kártyáinak forgalomba hozásával, sõt több mûvészi képpel szerepel is a gazdag változatot kínáló gyûjteményben. 4961-5759 számon, telefonon megrendelheti karácsonyi és újévi üdvözlõ kártyáit. Lapunk elsõ oldalán Szabó Anikó festményével köszöntjük a magyar kolóniát.

hogy megnyílt "Kati Artesanías", Rajczy Kati ajándékboltja a belvárosi "Galería del Sol"-ban (Florida és Paraguay). A nagyon gusztusosan berendezett üvegkalitkában magyar mintás blúzok, hímzések, terítõk, festett porcelánok és egyéb – hölgyeket csábítgató – ízléses ajándéktárgyak kaphatók. A környéken dolgozó barátnõi szorgalmasan látogatják; egy kis vásárlás – egy kis terefere alapon.

hogy ifj. Zombory István a ZIK elnöke december 3.-án, év végi vacsorára hívta meg rezidenciájába a Kör tanárait és házastársait. Az összejövetelen részt vesz a hazatérõben lévõ – Sao Paulóban nagy sikerrel mûködött Jáki Ákos nyelvtanár – aki a hírek szerint márciusban Buenos Airesbe jön a ZIK meghívására.

hogy december 9.-én a Református Egyház Kultúrdélután keretében, 16 órakor, dr. Pintér Ibolya tart elõadást "A pszichológiáról" címmel. NT. Sütõ Gyula szívesen látja az érdeklõdõket. Utána teadélután.

hogy a Coral Hungária karácsonyi koncertet rendez december 13.-án este fél kilenckor az Evangélikus templomban. A Leidemann Sylvia vezetésével mûködõ énekkarnak idén ez az utolsó programja. Mûsorán magyar falusi és tradicionális karácsonyi dalmûvek szerepelnek.

hogy az Evangélikus Nõegylet hölgyei az idén is megvendégelik az Öregotthonban gondozott magyarokat. December 14.-én este látogatnak ki Chilavertre, és finom vacsorával örvendeztetik meg a bentlakókat.

hogy a kiscserkésztábort – Bartók Béla (fiúk) és Nagyboldogasszony (leányok) csapat – december 17-23.- ig tartják San Andrés de Giles-ben. Papp Bella és Demes András parancsnokok vezetésével. A Buenos Airesi cserkészcsapatok nagytábora január 2-17-ig kerül megrendezésre San Martin de los Andes festõi környezetében.

hogy az idén, a hagyományos Platanosi Karácsonyi Ünnepséget a ZIK december 16.-án, vasárnap egésznapos kirándulással rendezi meg. Délután 4 órai szentmise után a karácsonyfa alatt osztják ki a jó gyerekeknek a Jézuska ajándékát. Autóbuszt nem bérelnek, személyautókkal bonyolítják le a kimenetelt. Zaha Alexandra gondoskodik (4794-4986) a kocsikban helyet szerezni.

hogy december 16.-án három magyar intézmény rendezi év végi búcsú ebédjét. A Szent István Kör a Morenói Iskolába hívja tagjait és az érdeklõdõket, Valentin Alsinán, a Dalkör zenekart szerzõdtetett az ebédhez és végül a Wildei Magyar Egyesületnek is kiszaladt egy üres dátum a decemberi naptárból, és most a két déli egyesület egynapon ki-ki saját otthonában búcsúzik a rosszemlékû 2001-tõl. Mindentõl eltekintve "jó mulatást!

hogy a Hungária Szilveszterére is nagy a készülõdés. Jó zene, minden korosztálynak igényeit figyelembe véve, Omar malacpecsenyéje, jó borok, minden megvan, csak – talán addig megjön – kedv hiány érzékeltetik nemcsak itt, de szerteszét ebben a bolond világban. Nem marad hát más hátra, csak a remény …

Széljegyzetek

Régi dokumentál filmeken még mostanában is, sokszor vetítenek a tv-én történelmet, és nem egyszer látjuk, hogy az elsõ világháború kitörésekor, milyen lelkesedéssel mentek katonáink a halálba. Felvirágozott katona sipkák, nemzeti lobogókkal díszített vonatokból nevetgélve, harsány indulókat énekelve búcsúztak menyasszonyoktól, édesanyáktól. Mindenki hazát ment védeni, a szabadságért készek voltak meghalni, meg is haltak sokan, de akik túlélték, rendszerint a legtöbbje szolgaságba került. Aztán jött a "béke", a fehér galamb, csõrében zöldággal és ez talán még szörnyûbb volt sokaknak, mert csendes turbékolás helyett meghozta a még szörnyûbb háborút, amibe már bele is kóstoltunk. A lelkesedés talán akkor már egy kicsit alábbhagyott, de a borzalom és a pusztítás viszont nagyban túlhaladta az elõzõt. És a béke is rosszabb lett. Mintha több gyûlölettel vetették volna papírra. Megint a gyõztesek, "Vae victis" alapján történt a "megoldás", ami egy különös korszakot hozott, amit a politikusok "hidegháborúnak" neveztek el. Majdnem 50 évig tartott, de ebbe legalább belebukott a kommunizmus. Tulajdonképpen nem tudom miért volt hideg, inkább idegháború volt.

Ebbõl "hideg-ideg" küzdelembõl tényleg nem lett igazi háború, viszont lassan-lassan kifejlõdött egy újfajta "módszer", amit végül is terrorizmusnak neveztek el. Ne szaporítsam a szót, ebben élünk fél évszázada, mindenhol van, sehol sincs, mindenki harcol ellene, és mindenki benne van. Gazdája sincs, illetve csak motívuma van, ez pedig a gyûlölet. A határtalan és egyre fokozódó gyûlölet. Mindenki szeretetrõl prédikál, de többet és jobban gyûlöl, mint szeret. Megy ez már 50 éve. Hol Afrikában, hol az USA-ban, hol Európában, hogy a közel keletrõl, baszkokról és Belfastról ne is beszéljünk. Megjelenési formája változatos, de a lényege mindig egyértelmû: gyilkolni. Azt lehet mondani, megszoktuk. Miért van? Ezen senki sem gondolkozott komolyan, illetve sokat beszéltek, hogy jó lenne valamit ellene tenni, de sosem tudták, hogy mit.

Aztán jött a szeptember 11. A világ legnagyobb katonai és gazdasági hatalmának három szimbóluma másfél óra alatt rombadõlt. Ilyen még nem volt. Azóta eltelt több mint három hónap. A reakciók mindenki elõtt ismeretesek. Összefogott az egész világ: ennek véget kell vetni. Igazi háború nincs, az ellenséget se lehet pontosan személyesíteni, de mozgósítás lett és már bombáznak és a földi speciális alakulatok is "ellenséges" földön vannak. Ezúttal már híre-hamva a lelkesedésnek, szeptember 11.-én egy csapásra meghalt egy temetõnyire való ártatlan ember. Ahogy várható volt, a nagyhatalmak politikusai ébredeznek és félnek. Hosszú "háborút" jeleznek, kezdõdnek a viták és ma már úgy látszik, lassan-lassan rájönnek, hogy terrort háborúval legyõzni, nagyon elméleti elképzelés. Ebben az esetben pedig nagyon jó lenne valami keresztülvihetõ, hogy azt ne mondjam praktikus, gyakorlati megoldást találni. Azt mondják, ebben vannak…

Ami pedig új hazánkat illeti, erre a szituációra is el lehet mondani: ilyen még nem volt. Emigrációnk öregebbjének nagy része ötven éve tapossa flaszterét az országnak, de talpunk ilyen forróra még sosem melegedett. Álltunk már ezidõ alatt többször a tönk szélén is, de manapság már olyan közel vagyunk a beláthatatlan sötét gödörhöz, hogy a legkisebb politikai szellõ is belesuhint a mélybe. Sokan viszont azt mondják (okosan?): még úgy sohase volt, hogy valahogy ne lett volna. Ez az egyetlen édesgyökér, amit keserûen szopogatva ragozunk tovább: még egyetlen állam se ment tönkre ebben a világban. Lehet – de ne felejtsük el, ez Dél-Amerika…

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874, Buenos Aires (C1425DQR). Nagykövet: Szonyi Ferenc. Tanácsos: Galambos Sándor. Kereskedelmi és gazdasági attasé: Dr. Király János. Konzul: Serfozo Adrienne. Konzuli fogadóórák: kedd és csütörtök 10-13 óráig. Tel.: 4822-0767, 4826-4132. Fax: 4805-3918. E-Mail: hungría@escape.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (S2002QHJ) Rosario. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel.: 0314-421-4988 . Fax: 0341-439-3351 - E-mail: rosadam@arnet.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (R8401BEC) Bariloche. (Cas.de Correo 1233 (R8400WAM) Bariloche, Rio Negro. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 02944-461374. Movil: 1560-8724. E-mail: halbri@bariloche.com.ar

ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARI KAMARA. Camara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. Saenz Pena 720 p. 9."E". Buenos Aires (C1035AAP). Tel/Fax: 4326-5107.

ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Pers. Jur. No. 1604303., Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc,Tel.: 4796-0176.

HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Hungría (ex-Juncal) 4250, Olivos (B1636ADD). Prov. Bs. As. Elnök: Zöldi Márton. Hiv. órák: keddtol péntekig 19,30-22,30-ig, szombaton 18-22,30-ig, vasárnap 12,30-17 óráig. Tel.: 4799-8437/711-0144.

MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia - Hogar de Ancianos "San Esteban". Pac. Rodriguez 1162 (6258). V. Ballester , Chilavert (B1653BLH). Prov. Bs. As. Tel.: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefon-megbeszélés szerint.

VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. V. Alsina (B1822CHC). Prov. Bs. As. Elnök: Szénási Pál. Tel.: 4244-1674. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Pers. Jur. No. 3620. Victor Hugo 58. Wilde (B1875ERB). Prov. Bs. As. Elnök: Heckmann Dezso, telefonszáma: 4252-0390. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.

SZENT LÁSZLÓ KOLLÉGIUM. Colegio San Ladislao. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Tel.: 4799-5044/6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.

MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE ARGENTÍNAI FOCSOPORT. Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722, (B1641BOJ) Acassuso. Bs. As. Focsoportvezeto: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel. 4743-3879. Összejövetel minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.

VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Délamerikai törzskapitány: vitéz Ferenczy Lóránd, Martin Coronado 722 , (B1641BOJ) Acassuso. Tel.: 4743-3879.

MAGYAR IRODALMI ÉS KULTÚRTÁRSASÁG. Asociación Literaria y Cultural Húngara. F. J. Segui 2490. Buenos Aires (C1416BYB). Elnök: Hohenlohené dr. Toronyi Etelka. Tel.: 4583-9979.

ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. Florida (B1602BXJ). Prov. Bs. As. Elnök: ing. Balogh-Kovács Antal. Tel.: 4795-8223.

ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MIND-SZENTYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Pers. Jur. No.: 6741-1975/1976. Aráoz 1857. Buenos Aires (C1414DQK). Hiv. órák: kedd és péntek 16-19 óráig. Elnök: Honfi János. Tel.: 4 864-7570.

PLATANOSI MAGYAR ANGOLKISASSZONYOK INTÉZETE. Colegio "Maria Ward" . Calle 43 No. 5548, Platanos (B1861AWH). Prov. Bs. As.Tel.: 4215-1052.

MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Tel.: 4551-4903. Lelkész: Nt. Süto Gyula. Fogondnok: Pataky László.

"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara “Cruz de Cristo”. Amenabar 1767. Buenos. Aires. (C1426AKG). Fogondnok: Sebess Péter. Lelkiszolgálat: Nt. Demes András és Rev. David Calvo. Hiv. órák: minden szerdán 16-19 óráig.

EMESE KULTÚR ÉS CSERKÉSZFENNTARTÓ EGYESÜLET. Asociación Cultural Emese. R. Freire 1739, Bs. As. (C1426AWI). Elnök: ifj. Zaha Sándor. Tel.: 4794-4986. Cserkészház: Monteverde 4251. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Argentínai Cserkészkörzet parancsnok: Szilvássy Lorinc. Brazíliai körzetparancsnok: Tóth Eszter.

SANTA FÉ-i MAGYAROK "SZENT ISTVÁN" EGYESÜLETE. Asociación Húmgara San Esteban de la Prov. Santa Fé. Santiago 1266. Rosario (S2008FOB). Prov. Santa Fé. Tel.: 0341-4214988. Fax: 0341-4484086. Elnök: Ádám Rózsa.