Idén megint színpadi rendezvénnyel emlékezett meg a Zrínyi Ifjúsági Kör a "legtisztább forradalom" 45. évfordulójáról október 27.-én délután a Hungária nagytermében. Az elõadás címe két szóba sûríti a mai ifjúság mondanivalóját. A gyászos és dicsõ múlt csak elmosódó, távoli emlék; az (aránylag) békés jelent élik, a boldog, reményteli jövõt építik a mai gyerekek. Buenos Airesben, a forradalom helyszínétõl 12 000 kilométerre, idõpontjától több mint két nemzedéknyi távolságra ez az egészséges üzenet: tisztelet a hõsöknek, béke poraikra, az élet megy tovább, a független, szépen fejlõdõ Magyarország megtalálja méltó helyét a nemzetek között.

Az elõadás elõtt Szõnyi Ferenc, a Magyar Köztársaság új argentínai nagykövete szólt a közönséghez. Beszéde minden magyarázatnál világosabban mutatott rá az 56-os forradalom lényegére, de a fiatalok mai mondanivalójára is. Látszott, hogy ünnepi szónokunk az irodalom berkeibõl került a diplomácia területére; már régen nem hallottunk ilyen szépen fogalmazott, szívhez szóló szavakat. Ezután következett a bevezetõ magyarázat, amelyet spanyol nyelven Fóthy Zsuzsanna ZIK igazgató, magyar nyelven pedig ifj. Zombory István, a Kör elnöke mondott el.

Az elõadást a Coral Hungaria nyitotta meg Kodály: A magyarokhoz c. kórusmûvével, amelyet a mester Berzsenyi halhatatlan költeményére szerzett. Ezután Dombay Jenõ Kerecsendi Kiss Márton Gyötrõdik minden a világon c. költeményét szavalta, majd megjelent egy kis fehér angyal, csillagport szórt, és átvették a szót a gyerekek. A Z.I.K. minden növendéke szavalt vagy énekelt, kiki a korának megfelelõ verseket és dalokat. Ebben az eklektikus gyûjteményben az utolsó 200 év magyar irodalmának gyakorlatilag minden korszaka és irányzata képviselve volt, beleértve a forradalom költõit, és a ma élõket is. A gyerekek szemmel láthatólag nagy lelkesedéssel és igyekezettel szerepeltek, átérezve mondanivalójuk fontosságát. A közönséget külön meg kellett kérni, hogy spontán tapsával ne hozza zavarba a kis szereplõket. A kórus még elõadta Kodály másik két mûvét is, amelyeket Vörösmarty: Magyarország címere c. epigrammájának ill. Ady: Felszállott a páva c. költeményének szövegéhez szerzett.

Boda Sarolta szerkesztõ és férje, Lovass Ferenc rendezõ, a 90-es évek elejétõl kezdve több filmben mutatták már be az emigráció magyarságát, a külhoni magyar kolóniák életét, egyes kiemelkedõ személyiségek portréját. Idén a Duna TV csatorna pályázatára készítenek filmet a "visszidensek", a Magyarországra visszatérõ disszidensek (inkább csak hazatelepülõ magyarok vagy utódaik) életérõl, és ezzel kapcsolatban Sao Pauloban és Buenos Airesben is készítettek interjúkat az itt élõ rokonaival azoknak, akikkel már Budapesten kapcsolatba léptek. E pályázat révén lehetõségük nyílt október 9-e és 23-a között 1-1 hetet tölteniük mindkét városban azzal a szándékkal, hogy kötelezõ munkájuk mellett az itteni magyarokról is filmet készítsenek. A forgatásra elkísérték a Lovass házaspárt Bánlaky Zoltán operatõr és Kovács Gyula, a Duna TV gyártásvezetõje. E felvételek a "Nekem a magyarságom életszükséglet" címû sorozat részei lesznek, a néhány évvel ezelõtt a venezuelai magyarokról készült filmmel együtt.

A szerkesztõ így nyilatkozik a filmmel kapcsolatban:

"Közismert tény, hogy különbözõ történelmi események miatt a magyarok jelentõs számban kényszerültek emigrációba. Ma is a világ számos országában élnek honfitársaink, akik tudományos, kulturális, vagy éppen a kinti magyarságot összefogó munkájuk miatt fontos személyiségekké váltak.

Sorozatunkban az õ példájukon keresztül szeretnénk bemutatni, mit jelenthet egy nemzethez tartozás érzése, mi az, ami erõt ad ahhoz, hogy a családok magyarként éljék életüket olyan távoli országokban, mint, Argentína, Brazília, az USA vagy Ausztrália, ahol nem csak a történelmi kényszerûség (hogy haza sem jöhettek), hanem a hatalmas távolság és a gyökereiben eltérõ kultúra is nehezítik azonosságtudatuk megõrzését. Ma már biztonsággal mondhatjuk, hogy családok ezreinek sikerült évtizedeken át megõrizni magyarságukat, és hosszú, reménytelennek tûnõ idõ után ma újra segíthetik hazájukat, sõt nemegyszer példaként állhatnak az hazai magyarság elõtt.

Portréinkban folytatni szeretnénk eddigi munkánkat, amelyet sajnos éppen a megfelelõ támogatás és nem az érdeklõdés hiánya miatt kellett abbahagynunk. Megjegyezzük, hogy korábban készült filmjeinkre jelentõs számú levél, telefonhívás érkezett, amelyben a nézõk több információt kértek az adott személyekrõl, vagy ezúton kívántak segítséget nyújtani a távoli magyar közösségnek, illetve a címük után tudakozódtak, mert személyesen is szerettek volna megismerkedni ilyen "kiváló emberekkel". Mindezek alapján gondoljuk, úgy hogy megkezdett munkánkat folytatni kell.

Filmjeinkben riportokat készítünk a kiválasztott országban élõ magyar kolónia tagjaival, bemutatjuk azokat a gyakran nagy számú, és jelentõs tevékenységgel bíró szervezeteket, amelyek õrzõi a magyar kultúrának és mozgatói a helyi magyarságnak: kultúregyesületek, egyházak, cserkészcsapatok, vasárnapi iskolák, alkalmi rendezvények, segítõ szervezetek.

Filmjeinkkel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a Magyarországon élõk reális képet kapjanak a kinti magyarságról. Szeretnénk eloszlatni különbözõ tévhiteket és elõítéleteket: csak az ment el, akinek itt bûne volt, csak anyagi érdekbõl hagyták el az országot, a Dél-Amerikában élõk mind nyilasok voltak... de vannak új keletû tévedések is: mindenki meggazdagodott, ott jól él, és most onnan akarja megmondani, mit csináljunk itthon, könnyû a kinti nyugdíjjal itthon megjátszania magát, eddig is jól éltek és most hasznot akarnak húzni a politikai változásokból..."

Lovassék felkeresték a magyar Külügyminisztériumban Dr. Kraft Pétert és segítségét kérték kapcsolatok teremtésére a tervezett Buenos Aires-i látogatáshoz. Az itteni magyar nagykövetség, ismerve, hogy már szerveztem egy argentin csatornákban leadott TV filmet a magyar közösségrõl, felkért, hogy fogadásukat mozdítsam elõ. Valentin Ferenc és Paál Magdi AMISZ vezetõségi tagok segítségével végigjártuk a magyar kolónia intézményeit. Szerencsére a látogatás éppen összeesett a ZIK által rendezett október 23-i emlékünnepéllyel is.

Interjúk és felvételek készültek a Mindszentynumban, a Segélyegylet Szent István-öregotthonában, a Zrínyi Ifjúsági Kör óvodájában, a Szent László iskolában, a Valentin Alsina-i Dalkörben, a Hungária ivó szakosztályával, a Regõsökkel, a Coral Hungáriával, a 90 éves Eduardo Mayerral, a neves magyar emigráns, Mayer Móricz egyetlen élõ unokájával a San Andrés egyetem könyvtárában (ahol az 1000 kötetes, felbecsülhetetlen értékû bibliofil Carlos Mayer-könyvtár van elhelyezve), Eppinger Marionnal, a jeles hematológiai kutatóval, Kesserû Zsuzsóval a Hungária könyvtárában, Bíró Marianneval, akinek az iskolájában mûködik az Argentin Feltaláló Intézet, Terek Zsófiával, a Szent István Kör elnökével és Takács Istvánnal, az AMISZ elnökével. A vendégek a Hungáriában bemutatták két gyönyörû dokumentfilmjüket Erdélyrõl, ahol érezhetõ volt a gyer-gyószentmiklósi születésû Lovass Ferenc szeretõ meglátása.

A Lovass-házaspár Bíró Marianne, a másik két vendég a Református Egyház és Nt. Sütõ Gyula vendéglátását élvezték. Végül még érdemes hozzátenni, hogy Lovassék saját költségükre ajándék tankönyveket és szótárakat adtak át Zaháné L. Alexandrának a Z.I.K. részére. Az "Erdélyi Képeslapok" videokazettáján kívül átadtak még egy másik filmet is, amelyet a nepali magarokról készítettek (ez a nép õstörténetünkkel kapcsolatos). A vidéken Körösi Csoma Sándor is kutatott annakidején, de Nepálba nem tudott bejutni. A magarok egy világtól elzárt õsi nép, akik földbe temetkeznek a hindu környezetben, a sírokra kopjafát tesznek, ma is sámánhitûek. Hét törzsük van, az egyik Buda nevû.

Úgyszintén a Duna TV 125 tankönyvet ajándékozott a Zrínyi Ifjúsági Körnek, amelyek – Serfõzõ Adrienne konzul hatékony közbejárására – futárcsomagban érkeznek Buenos Airesbe a jövõ hónapban. (Székásy Miklós)

***

A kettõs feladat, amelyre Boda Sarolta és Lovass Ferenc vállalkoztak, bizony nagyon megviselte õket és az egész csapatot. Egy rövid hét alatt elkészíteni az eredeti terv szerinti interjúkat és felvételeket, és emellett megismerni, filmre venni, értelmezni egy egész új magyar mikrokozmoszt, embereket és intézményeket, amelyekrõl jóformán nem is hallottak eddig, nem volt könnyû feladat. Fõleg azért nem volt egyszerû, mert ez a kis csapat – az eddigi filmesekkel ellentétben – nem a saját elképzeléseihez keresett filmanyagot, hanem valós helyzetünket próbálta megismerni és lehetõleg filmre rögzíteni. Erre utal az a néhány mondat, amely nyilatkozatuk lényegét képzi.

Az "Erdélyi Képeslapok" két fejezetét néztük meg vasárnap délután a Hungáriában: az egyik a csíki Szentegyház, a másik a moldvai Háromkút életét mutatta be. Mindkét felvételben a hangsúly nem a gyönyörû táj, sem a szép népviseletek bemutatásán volt, hanem azon, hogy a lakosok saját szavaikkal elmeséljék életük mindennapos gondjait és örömeit. Vannak emellett más, elsõ látásra nem mindig érzékelhetõ érdemei is ezeknek a felvételeknek: az emberek nyilatkozatai sokszor világosan rámutatnak, utalnak azokra a mélyebben fekvõ érzelmekre, gondolatokra, félelmekre is, amelyeket megfogalmazni sem tudnak, mégis életük meghatározó tényezõi. Ez volt a vezérgondolata a vetítés utáni beszélgetésnek is lapunk tudósítójával.

Látogatóink szorgalmasan készültek erre az útra: többek között elolvasták pl. Némethyné Dr. Kesserû Judit dolgozatát is (amely legalább vázlatosan ismerteti létezõ intézményrendszerünk keletkezésének történetét), és egyéb forrásokból is tájékozódtak evvel kapcsolatban.

Minden apró népcsoport, amely szülõföldjétõl több mint 10 000 kilométerre él idegen környezetben (még akkor is, ha a környezet nem ellenséges érzelmû), és gyakorlatilag nem szaporodik új tagokkal 40 éven keresztül, beolvadásra van ítélve. Minden nap látjuk, tapasztaljuk, hogy köreinkben romlik a nyelvtudás, hogy egyre kevesebben értik a magyar szót, ezért lassan elmaradoznak, egyre ritkábban jelennek meg rendezvényeinken, ezt a lapot sem tudják már elolvasni, feladják a kapcsolatot. Ez a folyamat csak az anyaország által újra kiépítendõ, szorosabb kapcsolat révén állítható meg; minden hõsies helyi erõfeszítés csak késleltetheti a biztos végzetet. Igaza van azoknak is, akik a nemzeti identitástudatot a nyelvtõl független érzelmi tényezõként kezelik... de ezt a tudatot – kizárólag a nyelvhez kötött kulturális tartalom nélkül – hogyan lehet továbbvinni több nemzedéken át?

A visszatelepült "visszidensek" életének ismertetése is igen jellemzõ tanulmánya lehet korunknak. Ezek a magyarok bizonyos fokig ugyanazt élik át ma, mint elõdeik, mikor kivándoroltak, talán avval az egyetlen különbséggel, hogy (részben) ismerik a nyelvet... mert az a Magyarország, ahova mostanában telepednek, nemigen hasonlít ahhoz, amit õseik elhagytak, de ahhoz a világhoz sem, amelyet most otthagytak.

Másfél hónappal a new-yorki és washingtoni terrorcselekmények után már általános a meggyõzõdés: 2001. szeptember 11.-ét az egész világ számára sorsdöntõ történelmi napnak tekinthetjük. Van egy "elõtte" és van egy "utána", van egy eseménysor, amely feléje halad, majd belõle sarjad: a nap az elõzmények és következmények metszõpontja. Kialakult beidegzõdések, reflexek vesztették értelmüket és eddig lappangó tényezõk kerültek felszínre.

Miért történt meg, s milyen kell legyen a civilizált világ hatékony reakciója, kérdeztük elõzõ számunkban is. Akkor sem hittük és most sem hisszük, hogy e kérdésekre valóban találhatók egyszerû válaszok. A "miért" kérdésre ugyan a legkülönbözõbb politikai szélsõségek – szerte a világban – fabrikáltak feleletet; mindegyikük olyant, amely saját ideológiáját igazolja. De az a benyomásunk, ha kb. egy tucat szót (globalizáció, fundamentalizmus, olaj, zsidó, palesztin, iszlám, kapitalizmus stb.) megfelelõ sorrendbe állítunk, melléknevekkel és jelzõkkel színezzük; bármely ideológia ízlésének megfelelõ választ tákolhatunk össze.

A megrázkódtatást elemzésnek kell követnie. Az erkölcsi és politikai gonoszságoknak is megvan a maga logikája, és csak azt ítélhetõ el, amit megértünk. A történelem iszonyataira, még ha a jelenségek szintjén hasonlítanak is egymásra, nincs közös magyarázat. A világméretû terrorizmus irányítói az emberiség legelvetemültebb kártevõi Hitler és Sztálin óta — írja egy neves magyar publicista, akinek gondolataiból mélyen merítünk az alábbiakban. Semmi közük a szabadságuktól megfosztott tömegekhez, csak kihasználják kétségbeesésüket. Hazugság, hogy a harmadik világ szegényeinek vagy az elnyomott muzulmánoknak a sorsa miatt érzett felháborodásukban teszik, amit tesznek. A vallási fanatizmus – akár muzulmán, akár zsidó, akár keresztény dogmák alapján szervezõdik politikai erõvé – a modernitást, és ezen belül elsõsorban a plurális demokráciát és a történelmi fejlõdés legértékesebb eredményét, az alternatívái között szabadon választó, sokrétû személyiséget pusztítaná el.

De ha gonosznak nevezzük is ezt az embertelen eszközökkel megnyilatkozó történelemellenes akaratot, ettõl még a mai modernitás világa nem nevezhetõ a gonoszság ellentétének. Vagy mondhatjuk-e, hogy terroristái nélkül jó lenne a világ? Nem kellene-e éhen haló gyerekeket, országuk függetlenségéért harcoló emberek tetemét, felgyújtott házukat bámulnunk a képernyõn? Nem rontanánk szakadatlanul saját természeti létfeltételeinket? A terrorizmus ma a lehetõ legrosszabb válasz azokra a kérdésekre, amelyeket egy rossz világrend párologtat ki magából. Nincs helyünk, hogy a terror és a terrorizmus évszázados történetét most itt ismertessük, az inkvizíciótól Sztálinig, sõt még utána is. Azt kell leszögeznünk, hogy mára a forradalmi és ellenforradalmi, vallásos, nemzeti és globális terroristák céljai és áldozataik kiléte között csak kivételképpen fedezhetõ fel összefüggés. A merénylet sikerének értékét az esetek túlnyomó többségében már nem a legyilkoltak személye, hanem a száma határozza meg. Ezzel a terrorizmus olyan mélypontra züllött, ahol már nem található számára mentség, csak magyarázat.

A baloldali eszméktõl ihletett magánterrorizmus kimúlófélben van, miután már közönséges bûnözéssé züllött. A nemzetközi terrorizmus vezetését a fanatizmusra építkezõ erõk vették át. Erõszakos eszközökkel akarják megfosztani a kultúrkörünkben kialakult status quót azoktól a rá jellemzõ szociális, civilizatórikus és kulturális értékektõl, amelyeket az iparosodás és az urbanizáció folyamataképpen, iszonyatos szenvedések árán kivívott magának. A polgárosodást akarják meg nem történtnek tenni, azt az építményt, amelyben az autonóm ember tárolja szellemi és érzelmi képességeit és termékeit.

A guerrillákkal kapcsolatban is használt metafora szerint, az nekik a nép, mint halnak a víz; a terroristák is óriási embertömegeknek adnak hamis erkölcsi igazolást és lelkierõt. Ezt az ellenséget pusztán fegyverekkel nem lehet legyõzni. A nyugat politikájának meg kellene teremtenie a palesztinok számára az államalapítás lehetõségeit. Ezzel kihúzna egy vastag, horgos tüskét az arab világ bõrébõl és felelõsségteljes politizálásra kényszerítené a palesztinokat, ami Izraelnek is elsõrendû érdeke. A víz egy része máris elpárologna a terrorista halak körül.

2001. október 3-án a Magyar Köztársaság új argentínai nagykövete, Szõnyi Ferenc átadta a megbízólevelét Fernando De la Rúa köztársasági elnöknek. A megbízólevél átadásának a ceremóniája a szokásos ünnepélyes keretek között zajlott le. A gépkocsit, melyben az új nagykövet, valamint az országos protokollfõnök és az Elnököt képviselõ szárnysegéd foglalt helyet - csakúgy, mint a nagykövetség többi diplomata munkatársát és az Országos Protokollfõnökség tisztségviselõit szállító másik autót - a Plaza San Martínról a San Martín Tábornok Lovas Gránátosainak különítménye kísérte a Casa Rosadához. Az elnöki palota elõtt zenekar, gyalogos õrség és két zászlóvivõ fogadta katonai tiszteletadással a magyar nagykövetet és delegációját. A megbízólevél átadására a Fehér Teremben került sor, ahol Fernando De la Rúa elnök több mint tizenöt percig elbeszélgetett Szõnyi Ferenc nagykövettel, és ajándékképpen egy saját aláírásával díszített emlékplakettet adott át neki. A magyar misszióvezetõ ezután - ugyancsak a lovas gránátosok festõi kíséretében - visszatért a Plaza San Martínra, ahol megkoszorúzta a felszabadító tábornok emlékmûvét. A díszõrség kürtszavával zárt koszorúzás után új nagykövetünk koccintásra és pohárköszöntõre hívta meg a nagykövetségre az országos protokollfõnököt, az elnököt képviselõ szárnysegédet, a Külügyminisztérium illetékes fõosztályvezetõjét, az Országos Protokollfõnökség tisztségviselõit és a San Martín Lovas Gránátosok seregének azokat a tisztjeit, akik a kíséretben és a tiszteletadásban részt vettek.

Kedves lányok szerte a nagyvilágban!

Igen klassz élmény volt számomra október elsõ hétvége, errõl szeretnék nektek beszámolni. Szombaton a kerületi kiránduláshoz csatlakoztam, vasárnap pedig a hagyományos platanosi Mária búcsún vettem részt. Szombaton vagy 80 cserkész és 40 öregcserkész élvezte Longchampsban Jobke Freddi vadregényes tanyáját. Magamfajta mégöregebbekkel éppen az akadályverseny végére érkeztünk, még végigjártuk a szellemes és roppant izgalmas akadályokat( keretmese az Egri Csillagokból: akadt ám ott eredeti pödrött bajszú hajdú, nagyasszony, végvári hõsök, kémek, janicsárok, kufárok, megvesztegetõ kalandor, és persze vitéz magyarok) aztán csoripán és végül a csillagos ég alatt békakuruttyolás mellett a tábortûz. Óriási ajándék a sorstól hogy nagyszülõ, szülõ és gyermek egyaránt lelkesedhet ugyanazon ideálért, sõt együtt örülhet ilyen olcsó és ártatlan mulatságnak. Megronthatatlan örökértékû kincs.

Vasárnap újabb kirándulás: Platanos. A cserkészek, Benkõ Teri és Collia Alex vezetésével ugyancsak ott töltötték a napot, szerencsére, mert idõközben elromlott az idõ, de a hatalmas pompás tornaterem remek alkalmat adott a foglalkozásoknak. Aranka finom gulyáslevest fõzött, meg almás-meggyespitét, Máter Katalin pedig csodálatosan megterített mind a két ebédlõben éppen hogy elfértünk. A Szentmisén a Szûzanya oltalmába ajánlottuk magyar és argentin hazánkat, és az egész világot. Utána a 39. számú Magyarok Nagyasszonya leánycsapat cserkészei megajándékoztuk alapítónkat, Máter Bodolait egy gyönyörû rózsatõvel. Civilek alig voltak egy páran. Megtisztelt jelenlétével Szõnyi Ferenc nagykövetünk és rokonszenves felesége Erzsébet is. Máter Kornélia körülkísért az egész intézeten és mesélt a múltról és jelenrõl. Már csak hárman vannak a ... mondjam így?.... "végvári hõsök". 12 honalapító apáca. Tizenketten, mint az apostolok, valamikor megindították itt argentin földön az intézetet, iskolát, nyaraltatásokat, cserkészetet, Zrínyi ifjúsági kört, regõs-gyöngyösbokrétát, zeneóvodát, madárkakórust, számtalan elhintett magyar mag, melyekbõl sok még ma is él, virágzik és lehetõvé teszi hogy ma harmad-negyedgenerációs gyerekek is magyarul éreznek, beszélnek, nótáznak.

Befogadó hazánkat pedig több ezer keresztény édesanya kinevelésével gazdagították, és ez is folytatódik, ez is mag. Fény a sötétségben. Szeretetláng.

Már kilencen ott pihennek ízléses kis privát temetõjükben ...van még három hely... nem lehet nem észrevenni az üzenetet: Életüket adták, adják hivatásukért nevelni szóval, tettel, példával.

"Magyarabb Magyart, Krisztusibb Embert".

Hát csak még annyit szeretnék mondani: jövõre gyere ki Te is. A Magyarok Nagyasszonya ünnepe a mi ünnepünk. Nem bánod meg.

A világ fék nélkül halad egy olyan tragikus pillanat felé, amirõl a jövõ történészei azt fogják kérdezni, miért nem tettek ellene idejében valamit. A közgazdasági és politikai elitek nem vették észre, hogy milyen eltorzuláshoz vezettek a közgazdasági és technikai változások?" És mi tartotta õket vissza attól, hogy egy globális társadalmi krízist megakadályozzanak?"¹

A fenti idézet nem lenne különös, ha az a globalizáció csökönyös ellenfeleitõl származna. Azonban ez, az 1996-ban megjelent sorokat a KKT (Külügyi Kapcsolatok Tanács) egyik igazgatója írta. Annak a társaságnak az igazgatója, amelyik a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak kevéssé ismert tanácsadója, és amelynek történetébe egy külön fejezetet érdemelne.

Dehát, valóban egy ilyen tragikus pillanat felé haladunk? Az Egyesült Államokban, a közelmúltban megindult események ebbe az irányba mutatnak…

A "közgazdasági és politikai elitek" éppoly zavaros ellentétel között kavarognak, mint az elõzõ generációk, akiket kibillentett az egyensúlyából a 19.-ik század második felében megindult, egyre gyorsuló technikai fejlõdés. Jackard zseniális szövõszékét még össze akarták törni a munkások, a kéziszabók pedig a varrógépeket. Féltették tõlük a megélhetésüket. Ezzel szemben a leghíresebb newyorki patkókovács, amikor megkérdezték a véleményét, mosolyogva mondta: ezek a "lónélküli kocsik" nem jelentenek a mi számunkra veszélyt.

Egyik félnek sem volt igaza. Az új találmányok nem hogy munkahiányt okoztak volna, hanem egy, még soha nem látott textilipart indítottak meg, sok ezer munkahellyel, mindenki számára hozzáférhetõbb, olcsó árúkkal. New Yorkban viszont ma aligha patkolnak lovakat, de az autóipar milliókat foglalkoztat.

Valóban, ezek az új vívmányok nem munkahiányt hoztak, hanem egy széles, új ipari munkásosztálynak vetették meg az alapjait. Az "elitek" és mindenki meggyõzõdött arról, hogy a technikai haladás a jövõ iránya. Aztán megjelent az automatizáció, ami a futószalag-gyártás lélekölõ robotját is fölöslegessé tette. Chaplinnek ma már nem kellene gúnyolódni rajta, mint azt a híres "Modern idõk" c. filmjében. Az új gépek nehéz, egészségromboló munkát könnyítettek meg, az automaták pedig éjjel-nappal dolgoztak zokszó nélkül és béremelést se kértek.

Ez utóbbi nagyon fontos, mert a hivatalossá vált dogma, a piacgazdaság törvényei szerint a lehetõ legkisebb költséggel kell termelni. Nem számít, ha ez munkahelyek ezreinek megszüntetésével jár, meg kell tenni, mert a konkurencia úgyis megteszi. Mikor aztán ez sem elég a költségcsökkentésre, össze is lehet állni a versenytárssal. A fúziók újabb alkalmazottak seregét teszik fölöslegessé. Meg aztán olyan országokban kell befektetni, ahol a – mégis nélkülözhetetlen – munkaerõ bére a legolcsóbb. ²

Így globalizálódtunk lassan-lassan, anélkül, hogy észrevettük volna. Lõrincz Csaba a Magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára azt írja errõl: "Egyeseknek a globalizáció olyan nagyvállalatok mûködésének szinonimájaként jelenik meg, amelyek üzleti tevékenysége átnyúlik a különbözõ nemzeti határokon". ³ Ez a jelenség elõnyöket is jelenthet. Magyarországnak, legalábbis egyelõre, javára válik. A magyar ipari munkás bére csak egy tört része nyugatibb kollégájának, a rendelkezésre álló munkaerõ tisztes ipari hagyományokra tekinthet vissza, amit a kommunista uralom se tört meg. Földrajzilag is közelebb van, mint a kevésbé megbízható távolkeleti (vagy délamerikai) országok. A nyugati befektetésekre gyakorolt vonzóerõ hatásáról mindenki meggyõzõdhetett, akinek volt alkalma a rendszerváltozás után hazalátogatni.

Sajnos, ha figyelemmel kísérjük azokat a híreket, amik az újságok gazdasági rovatában jelennek meg nap mint nap (apró betûkkel), vagy a tv-ben és rádióban hadarják el õket, sok nem kívánatos mellékjelenségrõl értesülhetünk. Csak két példa: az európai szénbányászatban 40.000 munkahelyet terveznek fokozatosan leépíteni.; a nemrég fuzionált Daimler-Chrysler 20.000 állást szándékozik eltörölni. Persze állandóan létesülnek új munkalehetõségek: a turista és vendéglátó iparban, a szórakoztatás terén. Remélhetõen a sok ezer bányász és autószerelõ új megélhetést talál majd, mint szobalány, pincér, liftes boy, vagy akár mûsorvezetõ a szaporodó kábeltelevízióban.

Érdemes lenne errõl statisztikát vezetni. Vannak, akik megteszik. Az ENSZ-hez tartozó Nemzetközi Munkaszervezet (ILO) már 1999-ben ezermillióra becsülte a munkanélküliek számát a világon, növekvõ tendenciával, az akkor rendelkezésre álló 33%-ára. Az utóbbi események ezt még csak súlyosbítják. Repülõtársaságok, hotelek, máris százezreket kénytelenek elbocsátani.

Amikor egy ilyen elhatározásra összeül egy "multi" vezetõsége, az igazgatósági tagok szemébõl krokodilkönnyek peregnek. De mi mást tehetnek? Csak a fõkönyvelõ örül: így már pozitív lesz az évi mérleg: és a részvényesek is elégedettek lesznek.

Természetesen most olyan krízis rázta meg a világot, amire nem számítottak. De a globalizáció eddig is belenyúlt egész népek sorsába, azokat pedig nem szabadna fõkönyvelõi mentalitással intézni. Lõrincz Csaba azt mondja erre: "Nincs kormány, amely fel tudná tartóztatni a globalizáció folyamatát. De a nemzeti védelmi, kül- és biztonságpolitikák lényeges feladataként kell megtalálni a globális méretû és hatású változások jótékony irányba történõ terelését és kedvezõtlen hatásának ellenõrzés alatt tartását". Meg tudták ezt tenni a különbözõ országok kormányai?

Úgy látszik, nem nagyon, mert a "társadalmi krízis" egyre jobban globalizálódik. Az egyszerûsítésre hajló közvélemény a szegények-gazdagok elleni ösztönös ellenszenvével az Egyesült Államokban látja ennek az "új világrendnek" a könyörtelen végrehajtóját. Az elégedetlenség, a gazdasági és politikai visszaélés elleni lázadás már nem is a fölszín alatt fortyog. A New York-i és Washington-i merényletek talán csak az elsõ kirobbanása voltak és nem véletlen, hogy éppen a Világkereskedelem és a Világcsõsz katonai fellegvárát találta el, a vallási fanatizmus ürügye alatt.

Visszataszító még elgondolni is, hogy vannak, akik pezsgõspohárral a kezükben ünnepelték sok ezer ember borzalmas halálát. De elgondolni a következményeket, szintén hátborzongató. Általános válság, bombazápor, bacilusháború egyre terjedõ rémképe, kapkodó boszorkányvadászat…

A kezdeti idézet csak egyik azoknak, amik idejében felhívták a figyelmet a veszélyekre. Most pedig a teljesen józan és kiegyensúlyozott sajtóban is utalásokat találhatunk az elkövetett súlyos hibákra. Mint például ezt:

"Bin Laden nem egy szociális élharcos és nem érdekli a politikai egyensúly. Gonosztevõ és vallási fanatikus. De a lappangó nemzetközi konfliktusok, valamint a világkereskedelem, ami nyomort és igazságtalanságokat hoz magával, ahelyett, hogy jólétet és biztonságot teremtsen mindenki számára, egyre szítják a gyûlöltet és türelmetlenséget". ⁴

Talán újból aktuális lehetne az a hasonlat, amit már sokszor idéztek. Talán még sokan emlékeznek rá, hiszen Walt Disney annak idején egy aranyos trükkfilmet aranyosított belõle, Paul Dukas zenéjére és Mikcey-egérrel. Eredetileg Goethe írta. Egy bûvészinasról szól, aki a mester távollétében elvarázsolta a seprõt, hogy segítsen a vízhordás nehéz munkájában. De nem tudta megállítani és a seprõ állandóan csak hordta vizet. Már-már elönti az ár, amikor megjelenik a mester és rendet csinál.

Ehhez a történethez hasonlít a világ. Fölszabadítottuk a technológiai és gazdasági haladás szellemeit, de nem tudjuk megfékezni. Reménykedjünk abban, hogy az emberiség is találjon egy bûvészmestert, vagy akár többet is, akik a megáradt vizeket le tudják csendesíteni.

Vagy – hogy mindnyájan észbekapjunk. Mielõtt még nem késõ… Erdey Zoltán

JEGYZETEK:

1) Ethan Kaplan: "Workers and the World Ecomony" Foreign Affairs.(Council on Foreign Relation) 1996. 18. oldal.

2) Lõrincz Csaba: "Globalizációs hatások és külpolitikai kihívások". Magyar Nemzet. 2001. Szept.19.

3) U. O.

Nem szeretném, ha ezt a gyönyörû élményt az idõ csak úgy csendesen elmosná… Még egyszer át akarom élni veletek, ajándékként akarom nektek adni azt az élményt, újra ragyogó fénybe szeretném állítani egy édesanya élményeit, amelyekben akkor részesült, amikor a 43.-ik Magyar Szeretetbálon leányai elsõ bálozók voltak. Emlékszem: férjemmel ezelõtt 15 évvel arról ábrándoztunk, vajon milyen is lesz, amikor ikerkislányaink elsõ bálozók lesznek. "Szeretném én is megadni nekik azt a nagyszerû élményt¨, amelyben nekem volt részem, amikor a Magyar Bálon egykor én voltam elsõbálozó" – mondtam lelkendezve. Tizenöt év elõtt hihetetlen mesének tûnt az egész… mégis mily hamar elérkezett a nap.

Egyre inkább volt érezhetõ a levegõben, hogy közeledik bál. A készülõdés várakozásteljes feszültség nemcsak lányaimra, hanem rám, baráti körünkre és a többi szülõre is átragad. Még egy utolsó próba. A rendezõk nagy lelkesedéssel mindent megtesznek, hogy hiba nélkül zajlódjon le az esemény. A ruhák készek, a fehér cipõk és a patyolat tiszta kesztyûk is már arra várnak, hogy gazdáik felvegyék.

Indulásra kész minden. Lányaink ma elsõbálozók. Még egy családi fénykép, be az autóba és máris ott vagyunk a Clube Transatlantco hatalmas épületében. A szépen feldíszített bálteremben sétálnak a lányok, örömükben boldogan járkálnak fel és alá barátnõikkel. A zenekar kellemes magyar muzsikát játszik, lassan megérkezik a közel 350 vendég.

És elkezdõdik a bál. A Pántlika Táncegyüttes népi táncokkal, boldog mosollyal szórakoztatja a közönséget. Saurer Ingrid, az elsõbálosok védnöke kedves szavakkal meséli, mennyi szeretettel készült a bál megrendezésére, milyen sokan segítettek önkéntes munkával. Ezután következik az igazi esemény, az elsõbálos lányok bevonulása. Nyugodtan, szinte lebegnek végig a termen, miközben az emelvényrõl röviden mutatják be a mosolygó szépségeket. A táncparketten már várják a partnerek, majd együtt bemutatkozó kört tesznek a teremben. Saurer Ingrid kedvesen gratulál a lányoknak, újabb szép emlékkel gazdagítva számukra ezt a szép estét.

Következik a magyar palotás, amit a néptánccsoport tehetséges vezetõje Pedro tanított be a lányoknak, majd a Kék Duna hangjaira "Áll a Bál"! Az elsõbálosok keringõje után a papák is felkérték lányaikat, nekem úgy tûnt, hogy az arcuk jobban ragyogott, mint lányoké.

Zene, vacsora, tánc, pohárköszöntõk, régnem látott találkozók, a bálterem csillogása. Így mulatott a Sao Pauloi magyar közösség és baráti köre a 45.-ik Magyar Szeretetbálon.

Komoly igény nyilvánult meg a nyelvvédelem iránt, s ennek sokféle öntevékeny formája mellett a törvényalkotással szemben is megfogalmazódtak elvárások - mondta Hende Csaba a magyar nyelv használatáról szóló törvényjavaslat expozéjában.

Az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára szerint nagy mennyiségben záporoznak a magyar nyelvre az idegen nyelvi hatások, és a magyar nyelv önfejlõdése már nem képes ezzel felvenni a versenyt, ezért széles körben fogalmazódott meg: valamit tenni kellene e jelenség térnyerése ellen. Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a nyelvmûvelõ társadalom, a nyelvészek már régóta szorgalmazzák a hathatós fellépést, nemrégiben a hazai és külföldön élõ nagy magyar tudósokat tömörítõ Magyar Professzorok Világtanácsa tett közzé felhívást a magyar nyelv védelmében. Elmondta: a törvényjavaslat fõ szabályozási elveit szinte készen kapták a nyelvészektõl.

- Örömünkre szolgál, hogy egy valós szakmai és társadalmi igénynek megfelelõ, tudományosan megalapozott, a kormány törekvéseivel is messzemenõen összhangban álló törvény megalkotására van lehetõségünk - mondta az államtitkár. A javaslatot ismertetve elmondta: az alapelv az, hogy a reklámok és az üzletfeliratok szövegét magyarul kell megjeleníteni. A szabályozás ugyanakkor nem tiltja azonban meg, hogy idegen nyelvû szöveg szerepeljen a reklámokon és feliratokon, de megköveteli, hogy ilyen esetben ugyanott a megfelelõ magyar nyelvû szöveg is szerepeljen. Ugyanezt a követelményt fogalmazza meg a javaslat a közterületi, illetve a középületeken és a közforgalmú közlekedési eszközökön lévõ - nem reklámcélú - feliratokkal szemben. A törvényjavaslat nem hagyja figyelmen kívül, hogy a magyar nyelv számos kifejezése már régen meghonosodott idegen szó. Ezeket a törvényjavaslat magyar szavaknak, kifejezéseknek ismeri el. Annak érdekében azonban, hogy erre hivatkozással ne lehessen megkerülni a törvényt, elõírja, hogy ha vita merül fel, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétõl kell szakvéleményt kérni.

Hende Csaba expozéjában utalt arra, hogy a törvény a reklámok esetében a fogyasztóvédelem szervezetét, a közlekedési eszközök felirataival összefüggésben a közlekedési hatóságot, a többi felirat tekintetében pedig az önkormányzati jegyzõket ruházza fel hatósági hatáskörrel. Szólt arról is, hogy a törvényjavaslat alkalmazkodási idõt hagy: a reklámok esetében, amelyek viszonylag rövid idõre szólnak, a törvény hatálybalépésétõl számított 4 hónap elteltével, míg az általában hosszabb idõre szánt egyéb feliratok esetében 1 év után kell teljesíteni a követelményeket.
A politikai államtitkár hangsúlyozta, hogy a most benyújtott törvényjavaslatnak semmi köze a térség egyes országaiban az elmúlt években megalkotott rosszemlékû nyelvtörvényekhez, amelyek a nemzetállam hivatalos nyelvét kívánták védeni, és néhol a kisebbségi nyelvek ellen irányultak.

- Ezek a nyelvtörvények mások ellen szólnak - a mi tervezetünk pedig senki ellen sem, csakis édes anyanyelvünket védelmezi. Nem a másokét akarjuk tiltani vele, hanem a magunkét óvni - jelentette ki Hende Csaba, s hangsúlyozta, hogy a kormány törvényjavaslata nem érinti a magyarországi kisebbségek nyelvi sokszínûségét, hanem a magyart védi más idegen nyelvi hatások ellen. A javaslat világosan rögzíti: a benne foglalt követelmények nem érintik a kisebbségek jogairól szóló törvényben szereplõ azon jogokat, amelyek a települések, a közterületek, a közintézmények feliratainak kisebbségi nyelven való megjelenítésére vonatkoznak.

- Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a felmérések bizonyítják: a magyar lakosságnak ma még mindig csak 12 százaléka beszél idegen nyelvet, ami azt is jelenti, hogy 88 százaléka csak magyarul ért.

- Az alkotmány 61. paragrafusában szabályozott információszabadság alapjoga pedig csak akkor érvényesülhet, ha az információkat a polgárok azon a nyelven fogadhatják be, amelyet értenek - mondta a politikai államtitkár. Hozzátette: a közérdeklõdésre számot tartó közlemények megismeréséhez való jog sérül, ha a nyelvismeret hiánya miatt az információ nem értelmezhetõ a polgárok többsége számára.

Szeptemberi számukban már írtuk, megérkezett Argentínába – pontosabban Quilmesre - Lászka Orsolya a Rotary Club ösztöndíjasa. Orsi szõke, magas sovány, csinos, nyugodt és halkszavú, gyors észjárású, nagyon szimpatikus tini; nemrég múlt tizennyolc éves. Budapesten – azaz Budán – Farkasréten lakik, onnan jár be Pestre az Apácai Csere János Gimnáziumba; büszkén mondja: Magyarország második legjobb gimnáziumába. Érettségi után közgazdásznak akar tanulni. Szülei – János és Éva – ügyvédek, testvére Áron középiskolás.

Világot akart látni, ösztöndíj lehetõséget keresett. Eleinte az Egyesült Államokba pályázott, de oda már nem volt hely. Így került Argentínába a Mela családhoz. Õk régi és tapasztalt rotarysok; megelõzõleg már két alkalommal is fogadtak dél-afrikai diáklányokat. Ricardo Mela könyvelõ egy nagyvállalatnál; felesége Sada, háziasszony, százszázalékos anyuka. Sada asszony Uruguayban született, de már gyerekkora óta Argentínában él. Családja Libanonból származik, Sada arab név. Három gyermekük van: Ricardo komputer szakértõnek tanul a Buenos Aires-i Egyetemen, Leila most felvételezik a Teatro Colón balettkarába s a kisebbik Sada, aki Magyarországon van, szintén mint Rotary cserediák. Orsit nagy szeretettel veszik körül, Sada mama mellett nemcsak a spanyol nyelvet gyakorolja, de már a süteménysütés mûvészetét is kezdi elsajátítani. Orsi a Mela családon kívül még másik két családnál is fog lakni; az argentinokat nagyon szimpatikus embereknek tartja, de érzékeli a rendkívül nehéz gazdasági helyzet nyomasztó hatását is. Az pedig végképpen nem fér kis európai fejecskéjébe: hogyan kerülhet itt az autóbuszjegy az iskoláig (kb. 3 km) egy egész dollárba.

Az október 21 és 25 között Buenos Airesben megrendezett Világ Energiai Kongresszuson 99 ország háromezer küldötte vett részt; magyar részrõl, többek között, dr. Kaderják Péter a Magyar Energia Hivatal fõigazgatója. Kaderják Péter 1963-ban született. Tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Harvard Institute for International Developmenten, a Linzi International Association for Research in Economic Psychologyn, és a rotterdami Erasmus Universityn folytatta. Jelenleg adjunktus a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Mikro-ökonómiai tanszékén. Számos tudományos publikáció szerzõje vagy társszerzõje. Ittlétekor találkozott a Nagykövetségen az Argentin-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az Argentínai magyar Mérnökök és Építészek Egyesületének tagjaival egy kötetlen beszélgetésre. Bevezetésül ismertette a magyar gazdasági fejlõdés legutóbbi évtizedét; az elért eredményeket és jelen helyzetét. Ezek után felvázolta a magyar energiaszektor szerkezetét, majd szólt hivatalának feladatairól.

A magyar gazdaság meghajtója az export, elsõsorban a feldolgozó ipari – gépipari – termékek kivitele. Ezt a külföldi mûködõtöké-befektetések tették lehetõvé. A mûködõtõké-import elmúlt évtizede egyértelmû sikertörténet. A régióban Magyarországra áramlott a legtöbb külföldi befektetés; egy fõre vetítve és a GDP százalékában kifejezve is. A külkereskedelem földrajzi irányultságának gyökeres átalakítása, a mûszaki fejlesztés, a vállalati gazdálkodás rohamos fejlõdése, a marketingszempontok érvényesülése, a gyors és sikeres vállalati átalakulás, elképzelhetetlen lett volna a külföldi tõke növekvõ aktivitása nélkül. Az exportteljesítmény kedvezõ hatást gyakorol a kereskedelmi mérlegre, egyúttal a folyó fizetési mérleghiány finanszírozásának elsõdleges forrása.

Tárgyilagosan, szólt a nehézségekrõl is: a fejlõdés területi egyenlõtlenségérõl – az ország keleti részének lemaradásáról – s úgyszintén a még mindig magas inflációról. Ez utóbbi különösen azért méltó figyelemre, mert a közelgõ választások elõtt a kormány szeretné a lakosság fogyasztását növelni, ami viszont további inflációs nyomást okozhatna. Azt is megemlítette, hogy a kormány elsõsorban a középrétegeket – és nem a legszegényebbeket – támogató társadalompolitikája nem számol a lakosság osztatlan szimpátiájával. Ezek után szólt szakterületérõl. A Magyar Energia Hivatal küldetése, hogy a villanyáram és a gáz fogyasztói számára elõsegítse, hogy e létfontosságú termékekhez megfelelõ minõségben, biztonságos szolgáltatás mellett, környezetbarát módon, a lehetõ legkedvezõbb áron jussanak hozzá. A természetes monopolhelyzetben lévõ energetikai társaságok esetében ugyanis a piac egyensúlyteremtõ mechanizmusa nem érvényesül. Ezért szükséges az állami felügyelet által ellenõrzõ mechanizmusok bevezetése.

A szabályozás lényege, hogy a fogyasztót védeni kell az indokolatlanul magas áraktól, a termelõknek és szolgáltatóknak viszont lehetõvé kell tenni, hogy az ár garantálja a biztonságos ellátást, az indokolt befektetések megtérülését, a tartós mûködéshez szükséges nyereséget, továbbá fedezze a környezetvédelmi költekezések teljesítéséhez elengedhetetlen kiadásokat. A privatizáció során – az argentin gyakorlattal ellentétben – a magyar állam nem mondott le ellenõrzõ és szabályozó feladatkörérõl. Jogai és kötelességi gyakorlásához megteremtette a szükséges eszközöket és az erkölcsi tekintélyt is. Itt, számunkra szinte hihetetlennek hangzik, hogy a Hivatal ezév elejétõl kezdve új – a vállalati költségek felülvizsgálásán alapuló – árszabályozást vezetett be. Ezt azzal indokolta, ha marad a régi, akkor az áramszolgáltató cégek idén 16-17 százalékos profitra tettek volna szert, ami egy szabályozott – s így valójában kockázatmentes – piacon indokolatlanul magas nyereség.

Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetségének elnöke: …"az MVSZ alapszabályába foglalt elnöki jogkörömben eljárva összehívom az MVSZ Védnöki Testületének alakuló ülését Budapestre, az MVSZ Benczúr utcai székházába 2001 november 17.-re, 10.00 órára. – írja október 11.-én keltezett dr. Orbán Lászlóhoz intézett meghívólevelében.

Az AMISZ elnöksége az Intézmények tudomására hozza; hogy Emõdy Csaba az AMISZ tiszteletbeli elnöke okt. 4.-én jelentette, hogy lemondott az MVSZ elnökségi tanácsában betöltött tisztségérõl.

Patrubány Miklós az MVSZ elnöke Emõdy lemondását személyi okokra hivatkozva könyvelte el, illetve közölte az MTI-vel. A megüresedett tisztségre a venezuelai OT elnöke, Kunckelné Fényes Ildikó került.

A közvéleménykutatás indítóoka

Mikor a Hungária elnök megkért arra, hogy foglalkozzak a Klub fiataljaival, az elsõ kérdés, amely felmerült az volt, hogy mit akarnak, illetve mit várnak a fiatalok a Hungária vezetõségétõl. Mivel én is fiatal vagyok, nem akartam csak az én véleményemet elmondani. Ezért javasoltam, hogy az elsõ és legfontosabb, megadni a lehetõséget, hogy a fiatalok kimondják véleményüket. Hiába igyekszünk kidolgozni egy tervet, ha utána a fiatalok nem érzik magukat képviselve. Egy véleménykutatás jó, mert megtudjuk, honnan kell elindulni, és merre kell menni.

A közvéleménykutatás adatai

Az elsõ véleménykutatás június 9 és 16.-a közt történt: egy 14 kérdésbõl álló ívbõl, amely által a fiatalok érdeklõdési körét megmértük. Életkor szerint csoportosítottuk a fiatalokat (12-15; 15-18; 18-25).

Összesen 41 fiatalt kérdeztünk ki, de az eredményekbe csak 36 véleményt foglaltunk. Ezért a tévedési lehetõség 2%. Ez mit jelent?:

* Nem vettük tekintetbe az összes fiatalt a végsõ dolgozatban (sokan a kijelölt idõpont után válaszoltak).

* Lehetnek értelmezési vagy megértési hibák a kérdések olvasásában.

* Hiányzó jóakarat a válaszokban.

* Az összes fiatal rendszeresen látogatja a Hungária-t minden héten.

Eredmények

Hungária Tagság

50% (18) azt válaszolta, hogy Hungária tag. A "tag" szónak két különbözõ jelentõsége lehet: Tag, mert fizeti a tagságdíjat, vagy Tag, mert azt érzi, hogy hozzátartozik egy közösséghez. Ha párhuzamosan áttekintjük a Klubadatokat, közülük csak 12 Hungária tag (beiratkozva és fizetik a megfelelõ tagdíjat). Nagy százaléka akkor is Hungária tagnak érzi magát, ha "hivatalos"-an nem az.

Akik azt válaszolták, hogy NEM Hungária tagok, a kisebb csoportba sorolhatók. Pedig ez az a csoport amely a legtöbb idõt tölt a Klubban.

Nagyon kis % más klubnak tagja. Ez jó kiinduló pont, mert jelenleg nincs konkurencia ezen a téren. De másreszt 23-an a 36-ból más aktivitásokon vesznek részt a Hungárián kívül (pl.: sport [19], nyelvtanfolyam [6]).

A Hungária infrastruktúrája és aktivitások

Kikértük a véleményüket a következõkrõl: (használtunk egy osztályzást, ahol 1 a legmagasabb és 5 a legalacsonyabb).

Sport aktivitás, 67 % nincs nagyon megelégedve. A többi az meg van elégedve, különösen a vívók munkájával.

Kulturális program, nagyobb részt meg vannak elégedve (80%). Itt kétféle értelmezés lehetséges. Vagy nem nagyon érdekli õket, vagy a Hungária eddig teljesítette a fiatalok elvárásait ezen a téren. A maradék 20% válasz (azok, akik nincsenek megelégedve), fõleg az idõsebb csoportból származik.

Könyvtár/videotéka, itt a közép volt a többségnek a válasza. (Megkérném a könyvtárfelelõsöket, hogy készítsenek az utolsó három évrõl statisztikát, mert úgy vélem egyáltalán nem használják a könyvtárt a fiatalok). Ezen a téren kéne jobban dolgozni, fölég kommunikáció szempontból.

MIK-szoba, egyáltalán nem elégedettek vagy inkább azt válaszolják, hogy sokkal több lehetõség lenne más programokat is szervezni ebben a helységben.

Étterem, a többség meg van elégedve. Az egyik indoka lehet, hogy látják milyen sokan látogatják a Klubunkat az étterem miatt.

Kártyaszobák, 58% inkább elégedetlen vagy kevésbé elégedett a kártyaszobák funkciójával. Két fontos tudnivaló: igaz, hogy nem vigyáznak a kártyaszobákra, de másrészt nincs semmi amivel lehetne ott foglalkozniuk.

Teniszpálya, 53% inkább elégedetlen vagy egyáltalán nem elégedett. Ez azért lehet, mert nincs sok lehetõség különbözõ aktivitásra, vagy sokszor csak az idõsebb csoportok használják. Akik nagyobbrészt elégedettek, fõleg a férficsoporthoz tartoznak (akik általában fociznak a teniszpályán).

Sport felszerelés, ebben a pontban a közepén találjuk a legtöbb választ. Az egyik lehetõség az, hogy összekeveredik a cserkész sportfelszereléssel, ami nem rossz, mert végül is az összes fiatal, aki a Hungáriában van, cserkészetre is jár. De jó lenne ezzel foglalkozni, hogy többféle felszerelés legyen.

hogy a Montserrat (Buenos Aires városrésze), Rotary Club elnökének Pejkó Oszkár meghívására november 15.-én nagykövetünk Szõnyi Ferenc elõadást tart a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatairól, valamint Magyarország aktuális politikai helyzetérõl. Az elõadást bankett elõzi meg (12,45 órakor), amelyre szívesen látják az érdeklõdõ honfitársakat. Libertad 1246 Capital: Círculo Italiano (a teríték ára 20.—$).

hogy a Valentin Alsinai Magyar Dalkör alapításának 66. évfordulóját ünnepli. Ennek megemlékezésére november 17.-én székházában nagyszabású mûsorral egybekötött vacsorát és utána táncmulatságot rendez. Szénási Pál elnök szeretettel hívja a társegyesületek tagjait és az érdeklõdõ honfitársakat. A tánchoz zenét a "Grillo de la Costa" népszerû tánczenekar szolgáltatja.

hogy Quilmesen megkeresztelték Canela Quatrocchit, Lencz Silvina kislányát, ifjabb Lencz Károly unokáját, idõsebb Lencz Károly elõfizetõnk dédunokáját.

hogy a Mindszentynumban a hagyományos Szent Erzsébet mise és bankett az idén paphiány miatt elmarad (már spanyol papot se találnak). Nehéz idõket élünk. De mindettõl függetlenül Isten éltesse a kolónia valamennyi Erzsébet, Erzsi, Erzsike, Bözsike, Böske névre hallgató lányait, asszonyait!

hogy körünkben járt, messzire és "magasra" került honfitársunk Dr. Kopits György. Félhivatalos küldetésben járt Buenos Airesben a Nemzetközi Pénzalap (International Monetary Fund) ügyészi (fiscal) hivatalának igazgatója. Kopits, szakmájában elismert kiválóság, szimpóziumot tartott Buenos Airesi bankemberek meghívására. Kétszer is eljött a Hungáriába, ott volt az októberi ünnepségen és együtt vacsorázott nagykövetünkkel és itteni régi barátaival.

hogy november 24.-én 16 órakor, a Szent László Iskolában, az Irodalmi Társaság rendezésében Kurucz László tart elõadást "Mi a Szabadkõmûvesség?" címen. Aki még nem tudná, feltétlen menjen el, Berci megmagyarázza.

hogy november 16.-án, pénteken, este fél hétkor a San Ildefonso templomban (Guiso 1941-Cap.), Pater Albert Balsa celebrálja a Szent Erzsébet, "magyar szentmisét", amit következõ vasárnap, 18.-án reggel 9 órakor, a Canal 7 tv közvetít.

hogy Bakos Babát súlyos baleset érte. Szerencsétlen esés következtében jobb lábát több helyen, boka fölött, eltörte, de szerencsére a mûvi beavatkozás sikerrel járt és most a mindig sürgõ-forgó Baba hosszabb tétlenséget kénytelen elviselni. Ágyban fekszik és még pár hónap eltelte után lesz járóképes. Üzlete változatlanul fennakadás nélkül megy tovább, leánya Kati, unokái és kiterjedt barátnõi köre segítik ebben. Baba ezúton is köszöni mindenkinek az irányában tanúsított figyelmet, sok-sok segítséget és együttérzést. Babucka mielõbbi teljes felépülést kívánunk!

hogy megjöttek világkörüli útjukról Zombory István és Zsuzsika. Kanadából az USA-ba majd onnan Nagyarországon át, érkeztek a múlt héten vissza. Minden rendben, sok érdekes élményben volt részük, vége hossza sincs a mesének. Itt említjük meg, hogy Svájcból megérkezett sógornõje látogatására a Svájcban élõ vitéz Móricz Éva, aki a 3.-án rendezendõ Vitéz-Avatáson több külföldi Vitézi Rendcsoport képviseletében jelenik meg.

hogy a Farkas Nándorék is átköltöztek Magyarországról és elfoglalták olivosi támaszpontjukat. A reményteljes argentin nyár hívogatja az európai tél elõl menekülõ szerencsés honfitársainkat, akiknek sikerül a telet kiiktatni a naptárukból.

hogy a kolóniában közismert "Los Montes", Íjjas testvérek vállalkozása újra importál Magyarországról "Meggy-befõttöket". A pár éve nagy sikerrel fogyasztott elsõrangú otthoni árú minden bizonnyal, most is a megérdemelt érdeklõdésre számíthat. A Karácsonyi Vásár szenzációjának ígérkezik.

hogy a Boszorkányok koszorúja Angyalka születésnapját Irénnél ünnepelte meg. Ezúttal a maratoni dumapartihoz erõtadó ebéd koleszterinmentes "frutti di mare" szimfónia volt. (Elõzõ számunkból kimaradt, hogy Lenke születésnapját Angyalkánál ünnepelték. A hanyag tudósító mind fõszerkesztõi, mind hitvesi lebarnításban részesült. Itt töredelmesen bevallja mulasztását, az ünnepelt és a többi Boszorkány kegyes bocsánatáért esd és igéi, többször ilyesmi – márcsak testi és lelki épsége érdekében is – nem fordul elõ.) Azóta a seprûn közlekedõ hölgyek ismét találkoztak Angyalkánál; a Boszorkányok nemzetközi napját ünnepelték meg.

Egyik legnagyobb (mit egyik – "A" legnagyobb) külföldön megjelenõ, angolszász nyelvterületen megjelenõ, de az egész világon olvasott, nívós magyar újság elsõ oldalán angol nyelvû reklámszerû versikét közöl Ben Ladenhez intézve. A vers örömének ad kifejezést, hogy az afgán terrorista milyen érdeklõdést mutat Boing gyár kiváló utasszállító gépei iránt. Erre való tekintettel bejelenti, hogy a Boing gyárnak "másfajta" célra is gyárt gépeket, amit rövidesen, helyszíni bemutatásra el fognak küldeni. Aláírás: Sincerely America. Nem tudom viccnek szánták-e ezt a szerkesztõk, vagy megint egy vigyázatlan pillanatban, Internetrõl lekapott már megszokott õrültség kerülte el a józanész alkalmazását. Nem lehet tudni. Minden esetre, mint mindig - és még ma is áll: Keep smiling America!

Egyik látogatottság hiányban ("központi fekvésû"), szenvedõ intézményünk újraélesztésére dicséretes módon (nem elsõ ízben) vállalkozó mûvész csoport, kínos helyzetbe került. Minden igyekezete, fáradsága, önzetlen, elsõrangú szereplései, olyan félremagyarázott kritika tárgya lett, ami még akkor is meghaladja az egyesületközi, már tapasztalt nem éppen parlamentáris nívón folyó "megbeszéléseket", ha ténylegesen lett volna valami botlás részükrõl (egy kicsit volt is). Nem érdekünk az ügyet részleteiben ismertetni, sem állást foglalni, de a szõnyeg alá se akarjuk söpörni ezt a kis zseb-piszkot, ami bizony nem vet jó fényt a sokat hangoztatott keresztényi szellemhez, hogy az egyesületi összetartásról ne is beszéljünk. Lapunk részletesen beszámolt az elõzetes készülõdésekrõl, majd a szeptemberi sûrített programról írt beszámolóinkban figyelembe véve a már akkor suttogó propagandát, "szordínó" fogtuk a tollat. (Visszatérve az emigráns õsállapothoz, amikor minden "kezdeményezés" már dicséretes jelzõt érdemelt). De azt még álmunkban se gondoltuk, hogy segítõkészségbõl felelõsségre vonás, számonkérés lesz azok felé, akik idõt és fáradságot nem kímélve, önzetlenül és jóhiszemûen vállalkoztak egy intézmény (más sokszor remélt) talpra állítása érdekében. Abba a furcsa helyzetbe került a két intézmény, hogy mindenki jót akart, félig-meddig sikerült – és most mindenkinek van egy kis igaza, és egyiknek sem. Mint mindig, a pénzzel van a probléma. Hívogatunk vendégeket, és csak megérkezésekor jövünk arra, hogy a meghívás kötelezettségekkel, nehogy azt mondjam, költséggel jár. Akkor persze már nehezen megy a gyûjtés olyanoktól, akik szívesen örülnek vendégeknek, de kevésbé szívesen fizetnek. Nyugalom, nyugalom… ez a két intézményre tartozik, nem szabad dramatizálni. (Inkább olvassák el nagykövetünk 5. oldalon közölt levelét, így kell értelmezni az ügyet).

Filmesek jártak nálunk. A kolónia életét forgatták, a DUNA tv megbízásából. Mindenhol voltak, sokat filmeztek, õk is bemutattak igazán figyelemreméltóan mûvészi videókat Erdélyrõl (lásd cikket), interjúkat készítettek, aztán elmentek. Egy nap beszélgettem velük a Hungáriában, egy pohár sör mellett röviden elmeséltem, hogy maradt itt egy kis magyar újság, 73. évfolyamában küszködik, adtam nekik egy-egy példányt. Lehet mondani, figyelmesen meghallgattak, aztán mentek a Kórus próbáját filmezni. Vártam egy darabig, hátha kérdeznek valamit, hiszen 12 000 km.-rõl jöttek – riporterek, talán érdeklõdnek az újság iránt. Talán egy filmkockát is megér nekik a fejlap. De nem kérdeztek semmit. És kocka se jutott a DMH-nak. Nem voltak kíváncsi újságírók. Elmentek. Jóformán el se búcsúztak…

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874, Buenos Aires (C1425DQR). Nagykövet: Szonyi Ferenc. Tanácsos: Galambos Sándor. Kereskedelmi és gazdasági attasé: Dr. Király János. Konzul: Serfozo Adrienne. Konzuli fogadóórák: kedd és csütörtök 10-13 óráig. Tel.: 4822-0767, 4826-4132. Fax: 4805-3918. E-Mail: hungría@escape.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (S2002QHJ) Rosario. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel.: 0314-421-4988 . Fax: 0341-439-3351 - E-mail: rosadam@arnet.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (R8401BEC) Bariloche. (Cas.de Correo 1233 (R8400WAM) Bariloche, Rio Negro. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 02944-461374. Movil: 1560-8724. E-mail: halbri@bariloche.com.ar

ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARI KAMARA. Camara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. Saenz Pena 720 p. 9."E". Buenos Aires (C1035AAP). Tel/Fax: 4326-5107.

ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Pers. Jur. No. 1604303., Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc,Tel.: 4796-0176.

HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Hungría (ex-Juncal) 4250, Olivos (B1636ADD). Prov. Bs. As. Elnök: Zöldi Márton. Hiv. órák: keddtol péntekig 19,30-22,30-ig, szombaton 18-22,30-ig, vasárnap 12,30-17 óráig. Tel.: 4799-8437/711-0144.

MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia - Hogar de Ancianos "San Esteban". Pac. Rodriguez 1162 (6258). V. Ballester , Chilavert (B1653BLH). Prov. Bs. As. Tel.: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefon-megbeszélés szerint.

VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. V. Alsina (B1822CHC). Prov. Bs. As. Elnök: Szénási Pál. Tel.: 4244-1674. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Pers. Jur. No. 3620. Victor Hugo 58. Wilde (B1875ERB). Prov. Bs. As. Elnök: Heckmann Dezso, telefonszáma: 4252-0390. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.

SZENT LÁSZLÓ KOLLÉGIUM. Colegio San Ladislao. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Tel.: 4799-5044/6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.

MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE ARGENTÍNAI FOCSOPORT. Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722, (B1641BOJ) Acassuso. Bs. As. Focsoportvezeto: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel. 4743-3879. Összejövetel minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.

VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Délamerikai törzskapitány: vitéz Ferenczy Lóránd, Martin Coronado 722 , (B1641BOJ) Acassuso. Tel.: 4743-3879.

MAGYAR IRODALMI ÉS KULTÚRTÁRSASÁG. Asociación Literaria y Cultural Húngara. F. J. Segui 2490. Buenos Aires (C1416BYB). Elnök: Hohenlohené dr. Toronyi Etelka. Tel.: 4583-9979.

ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. Florida (B1602BXJ). Prov. Bs. As. Elnök: ing. Balogh-Kovács Antal. Tel.: 4795-8223.

ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MIND-SZENTYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Pers. Jur. No.: 6741-1975/1976. Aráoz 1857. Buenos Aires (C1414DQK). Hiv. órák: kedd és péntek 16-19 óráig. Elnök: Honfi János. Tel.: 4 864-7570.

PLATANOSI MAGYAR ANGOLKISASSZONYOK INTÉZETE. Colegio "Maria Ward" . Calle 43 No. 5548, Platanos (B1861AWH). Prov. Bs. As.Tel.: 4215-1052.

MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Tel.: 4551-4903. Lelkész: Nt. Süto Gyula. Fogondnok: Pataky László.

"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara “Cruz de Cristo”. Amenabar 1767. Buenos. Aires. (C1426AKG). Fogondnok: Sebess Péter. Lelkiszolgálat: Nt. Demes András és Rev. David Calvo. Hiv. órák: minden szerdán 16-19 óráig.

EMESE KULTÚR ÉS CSERKÉSZFENNTARTÓ EGYESÜLET. Asociación Cultural Emese. R. Freire 1739, Bs. As. (C1426AWI). Elnök: ifj. Zaha Sándor. Tel.: 4794-4986. Cserkészház: Monteverde 4251. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Argentínai Cserkészkörzet parancsnok: Szilvássy Lorinc. Brazíliai körzetparancsnok: Tóth Eszter.

SANTA FÉ-i MAGYAROK "SZENT ISTVÁN" EGYESÜLETE. Asociación Húmgara San Esteban de la Prov. Santa Fé. Santiago 1266. Rosario (S2008FOB). Prov. Santa Fé. Tel.: 0341-4214988. Fax: 0341-4484086. Elnök: Ádám Rózsa.