Igen sok készülõdés, izgalom, gondok, és nehézségek sokasága elõzte meg azt a történelmi pillanatot, amikor ez az egyszerû amatõr énekkar, élén Leidemann Sylvia karnaggyal, elindult magyarországi körútjára. A nehéz gazdasági viszonyok ellenére sikerült elérni azt is, hogy senki sem maradt le errõl az eseményrõl anyagi okok miatt, és mindenkinek sikerült biztosítani az utazását. A Coral Hungaria énekesei közül csupán négyen születtek magyar földön, és nem csak az argentin tagok, hanem a magyarok közt is voltak olyanok, akik most léptek elõször hazai földre, ami igen megható jelenetekkel tarkította ezt a nagyszerû körutat. Útközben remek volt a hangulat: a párizsi Charles De Gaulle-reptéren is feltûnést keltett a bohém délamerikai társaság, amely spontán koncerttel szórakoztatta az alkalmi közönséget, mialatt a késlekedõ pesti csatlakozásra várakozott. 

Másik fontos tényezõ volt a fogadtatás: azért volt az elsõ koncert helye a zuglói Páduai Szent Antal plébániatemplom, mert ennek plébánosa, Bárány Béla atya, ugyanolyan komolyan fogta fel ennek a történelmi látogatásnak a jelentõségét, mint mi itt a távolban; ezért hathatósan támogatta is, híveivel együtt. Olyan szeretõ gondoskodással szervezték meg nem csak a koncertet, hanem a helyi kapcsolatokkal nem rendelkezõ énekesek elszállásolását, élelmezését is, hogy csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk nekik. Tették mindezt a rengeteg plusz munkát jó kedvvel, nagy lelkesedéssel, szívesen. 

Az elsõ nap délutánján, a próbák elõtt a parókia parkjában a budapesti tv2-csatorna készített egy részletes interjút a látogatókkal, amelyet viszont csak május 11.-én délután közvetítettek (sajnos, mert így a nagyközönség csak akkor értesült a látogatásról, mikor már az egész koncertsorozat befejezõdött). 

Budapesten azonnal csatlakozott a Coral Hungariahoz Scherczer Károly konzul felesége, Magdi, aki négy éves Buenos Aires-i tartózkodása alatt aktívan résztvett a kórus munkájában. A tagok nagy örömmel üdvözölték õt.

Még arra is volt idõ, hogy a vendégek belátogassanak Kalocsára, és megtekintsék a gyönyörû érseki könyvtár ritkaságait, meg a nagytemplomot. 

Rozi, mint alkalmi idegenvezetõ, útközben a vidék egyéb jellegzetességeirõl is bõven mesélt nekik. 

program a Kodály Zoltán által személyesen felavatott pataji zeneiskola termeiben ért véget, megható körülmények közt. A kórus tagjai késõ este értek vissza pesti szállásukra.

Azt is meg kell jegyezni, hogy mivel a templomban állandóan méregdrága fizetett koncerteket tartanak, ez az ingyenes koncert nem szerepelt a hirdetõtáblákon, tehát sokkal kevesebben értesültek róla, mint szerettük volna. Ezen a téren a legnagyobb segítség Lukács Csaba cikke volt az aznapi Magyar Nemzetben, aki az ELTE-koncert után beszélgetett a kórus egyes tagjaival, és igen pontosan informált a következõ szereplésekrõl. 

A sok izgalom után a koncert remekül sikerült; a ritkán hallott, vagy még egyáltalán nem ismert barokk zenemûvek gyönyörûen szóltak ebben a méltóságteljes környezetben. Az elõadásról szakszerû hang- és videofelvétel is készült, amelyet remélhetõleg majd sikerül megkapni, hogy itt is élvezhessük. 

Az utolsó napra két koncert jutott: az egyik az un. Királypincében, amely egy középkori palotarészlet a Királyi Palota déli szárnyában berendezett Budapesti Történeti Múzeum alatt. Az új, nagyobb méretû palota támfalai miatt az épület belsejébe került két faragott apró reneszánsz balkon, a palota kertjébe levezetõ lépcsõ, alatta két földszinti kamra és az udvar egy része. Egy kb. 150 személy befogadására alkalmas, legalább 8 méter magas, szabálytalan alaprajzú, kiváló akusztikájú terem keletkezett így, mely a mostani belsõ udvarra nyíló árkádokon keresztül kap természetes megvilágítást. Itt találkozott a Coral Hungaria a Tóth Aladár Zeneiskola kórusával. Karnagyuk Gede Éva a kórus régi ismerõse és lelkes támogatója, ott énekelt az elsõ sorban az összes koncerteken. Két éve Buenos Airesben járt, és Sylviával együtt tartották azt az emlékezetes szemináriumot a magyar zenérõl, amelyet még most is emlegetnek a vidék összes karnagyai. 

A gyerekek gyönyörû ruhákban jelentek meg, és nagyon szépen szerepeltek. Tetszett nekik, hogy egy délamerikai együttessel együtt énekelhettek. Az egyik kislány egy kis spanyolnyelvû beszéddel üdvözölte a Coral Hungaria tagjait, és kétnyelvû ismertetõ füzeteket osztott ki nekik a Tóth Aladár gyermekkar eddigi szerepléseirõl. A vendégek megköszönték a figyelmességet. Mindent egybevéve, ez a koncert legalább olyan élvezetes volt a szereplõk, mint a közönség számára. 

Innen a Coral Hungaria egyenesen a Magyarok Házába vonult át, ahol Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke fogadta õket, Emõdy Csaba és más elnökségi tagok társaságában. Ez az utolsó koncert is nagyon szépen sikerült, annak ellenére, hogy a kórus tagjai már igen fáradtak voltak a sok elõadás után. 

A vendégszereplés nagyszerû zárómozzanata volt a garden-party aznap este Szekeresék svábhegyi villájában, a Költõ-utcában. Itt összejöttek mindazok az ismerõsök, rokonok is, akik Buenos Airesbõl és egyéb latin-amerikai városokból telepedtek át Magyarországra az utolsó években, és ott rendszeresen összejárnak. A Budapesten tartózkodó Szekeres-testvérek, Szabolcs és Zsolt, nagy örömmel és szeretettel fogadták a látogatókat, akik felszabadultan kommentálták ottani kalandjaikat, és örömmel nyugtázták a körút sikerét. 

A koncertek, próbák közti szabadidõben a kórus szervezõ egyéniségei (fõleg Judit, Zsuzsó, Csiki és Trixi) közös programokról is gondoskodtak: volt múzeumlátogatás, könyvvásár, termálfürdõ, séta a Várnegyedben, stb. A koncertek után közös vacsorákat is rendeztek, ezek közt a legemlékezetesebb volt a cigányozás a Mátyáspincében május 2.-án. Az utolsó közös kirándulás vasárnap május 6.-án volt, ahol a kórus tagjai délelõtt Visegráddal, délután pedig Szentendrével ismerkedtek meg (no meg egy kolosszális forgalmi dugóval is a 11-es úton). 

Ezután a Coral Hungaria tagjai szétszéledtek: egyesek hazasiettek Buenos Airesbe, folytatni a munkájukat, mások ottmaradtak Magyarországon a rokonaikkal, többen pedig elindultak Európa más vidékei felé. 

Többféle magyarországi támogatást is megpályázott a Coral Hungaria ezzel az utazással kapcsolatban. Egyes támogatók minden fennakadás nélkül folyósították a megítélt támogatást, más esetekben viszont voltak késések is, és még most, lapzártakor sem tudjuk, megkapták-e végül az ígért összegeket, amelyeket a tartózkodás alatti költségekre kellett volna fordítaniuk. 

Kolóniánk történetének igen jelentõs eseménye volt ez a körút, amelyet a lelkes kórustagok ezután többször is meg akarnak ismételni. Egyesek már elkezdték tervezni a következõ utazást 2003-ban. Ezzel a lendülettel, biztosan sikerülni is fog nekik. (kp)

Önazonosság-védelem és nemzetépítés

Az MVSZ 2001. évi rendes küldöttgyûlésérõl – Még mindig a pénzelvonás fáj a legjobban

A legnagyobbrészt higgadt, kiútkeresõ hangulatban lezajlott küldöttgyûlésrõl most az MTI idõrendbe szedett beszámolóira támaszkodunk, mint az MVSZ-tõl független forrásra.

Budapest, 2001. május 11-13. (MTI) - Megkezdte tanácskozását a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) rendes évi küldöttgyûlése pénteken Budapesten. 

Az eseménynek az eredeti program szerint csütörtökön kellett volna kezdõdnie, de határozatképtelenség miatt erre nem kerülhetett sor. Patrubány Miklós, a világszövetség elnöke - az alapszabály adta lehetõségével élve - ezért péntekre másodszor is összehívta a küldöttgyûlést. Ekkor már a jelenlévõk számától függetlenül is határozatokat hozhatnak az egybegyûltek. 

Az MVSZ elnöke beszámolójában rámutatott: nagy érvágást jelentett a szervezet számára az Országgyûlés költségvetési támogatásának teljes lenullázása. Mindezért azokat a munkát bojkottáló elnökségi tagokat tette felelõssé, akik a tavalyi tisztújító küldöttgyûlést követõen nem vettek részt az elnökség tevékenységében. 

Patrubány Miklós úgy fogalmazott: "a világszövetség tavaly leköszönt tisztikara nyomást próbált gyakorolni az Országgyûlés képviselõire azért, hogy vonják meg a költségvetési támogatást a legnagyobb magyar civil szervezettõl, és sorozatos botránykeltéseikkel ezt sikerült is elérniük". Véleménye szerint a költségvetési támogatás megvonását azzal is magyarázni lehet, hogy a soron következõ országgyûlési választások elõtt két évvel már beindult a folyamatos politikai kampány. 

Az eredményekrõl beszélve az elnök emlékeztetett arra, hogy a Magyarok Világszövetsége képviseltette magát az EBESZ fórumain, a magyar nyelv védelmében pedig lefordíttatta magyarra az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát. 

Patrubány Miklós tudatta: az általa vezetett világszövetség a továbbiakban is számos programot szervez az anyanyelv és a nemzeti kultúra biztosításáért, valamint a hagyományok ápolásáért. 

Kitért arra is, hogy a küldöttgyûlés feladata pontot tenni a nemtelen vitákra és a súlyos belsõ konfliktusokra. Jelezte, hogy minden valószínûség szerint új személyeket választanak az MVSZ elnökségébe a munkát bojkottálók helyére.

Alapszabály módosítás

Az MTI úgy tudja, s több elnökségi tag is kész tényként erõsítette meg a hírt, hogy a Magyarok Világszövetségének elnöksége a küldöttgyûlés felhatalmazása alapján már a közeljövõben bérbe adná budapesti Benczúr utcai székházát.

Visszahívások

A küldöttek megerõsítették az amerikai országos tanács és az ausztráliai országos tanács határozatát, mely szerint visszahívták az MVSZ elnökségébõl Laurer Editet, illetve Kardos Bélát.

Újrakezdési bizottság

Klement Kornél sürgette az MVSZ és a mindenkori magyar kormány közötti viszony rendezését, a világszövetség és a magyar politikai szféra közötti együttmûködést. 

Borbély Imre, az MVSZ kárpát-medencei régiójának elnöke hozzászólásában kijelentette: a magyar politikai pártok között egy sem érdekelt abban, hogy a nemzeti egység célját képviselje. 

- A világszövetség létérdeke a nemzeti egység, és bár civil szervezet, küzdenie kell a politikum által fel nem vállalt nemzetpolitikai célok megvalósításáért - tette hozzá a régióelnök. 

A költségvetési és a külügyi jelentésrõl 

A Magyar Országgyûlés megkönnyítette az MVSZ 2001-es évre szóló költségvetésének tervezését, mert pénz nélkül hagyta a világszövetséget - mondta Patrubány Miklós, a világszövetség elnöke, amikor ismertette az MVSZ idei évi költségvetési tervét. Patrubány Miklós elmondta: 40 millió forint tartozása van jelenleg a világszövetségnek, ezért új lehetõségeket kell keresni az anyagi források biztosításához, hogy ne váljék teljesen mûködésképtelenné a szövetség munkája. 

Mintegy 5 millió forintra számítanak tagdíjakból, 10 millió forintot várnak adományokból, és amennyiben sikerül bérbe adni a világszövetség Benczúr utcai székházát, akkor várhatóan 35 millió forint bevételre is szert tehetnek. Az elnök ismertetése szerint az MVSZ 30 millió forint hitelfelvételre kényszerül. 

Emõdy Csaba elnökségi tag ellenezte a hitelfelvételt, és azt javasolta, hogy a bérleti díjat kérjék egy összegben, egy esztendõre elõre, mert akkor már ki tudják fizetni a határidõs kötelezettségeket. A küldöttgyûlés 111 igen, 7 nem és 8 tartózkodás mellett elfogadta az MVSZ 2001. évi költségvetési tervét. 

Zabolai Csekme Éva, az MVSZ külügyi bizottságának elnöke célként fogalmazta meg a magyar nemzet egységének megteremtését az önrendelkezési elv alapján. Az elnök biztosította a küldötteket, hogy a továbbiakban is mindent megtesznek az elszakított nemzetrészek autonómiájának kivívásáért, ezért lobbizni fognak politikusoknál, nemzetközi szervezeteknél, és igénybe veszik a különbözõ országokban tevékenykedõ civil szervezetek segítségét is. 

A külügyi bizottság elnöke ismételten hangsúlyozta: a világszövetség együtt akar mûködni a nemzeti elkötelezettségû kormánnyal, hiszen céljaik azonosak.

Tervek, feladatok

Léh Tibor, a nyugati régió elnöke szerint az MVSZ legfontosabb feladata a túlélés. - Meg kell teremteni a világszövetség mûködéséhez szükséges anyagi feltételeket, mert a világ magyarjainak szüksége van az MVSZ-re, kompromisszumot kell kötni a magyar politikai döntéshozókkal - nyilatkozta Léh Tibor. 

***

Ez történt még...

A Védnöki Testület - Dr. Kesserû István halálával - megüresedett helyére Dr. Orbán Lászlót választották meg a Testület tagjává. 

***

Végezetül

Ezzel a szintézisteremtõ vezérgondolattal zárult az MVSZ küldöttgyûlését követvén az újrakezdési bizottság eszmecseréje, összekovácsolva az eddigi két fõ világszövetségi irányzatot.

Martonyi külügyminiszter a státusztörvényrõl 

A Kurier címû bécsi lap tudósítója, George Berenyi írását közölte "Izgalom a határokon túli magyarok számára tervezett jogok körül", amelyben a szerzõ idézi Martonyi János külügyminisztert. 

Martonyi azzal érvel a határokon túl a státustörvénnyel kapcsolatban felmerült kételyekkel és zavartsággal szemben, hogy "Kereken három millió magyar él a szomszédos országokban, s mi azt kívánjuk, hogy ott is maradjanak, és ott legyenek boldogok". 

Berenyi ismerteti a törvénytervezetben foglaltakat, továbbá Adrian Nastase román és Mikulas Dzurinda szlovák kormányfõ ezzel kapcsolatosan kifejtett aggályait. 

A szerzõ megállapítja: egyes szomszédos országok nacionalista köreiben azoknak a részérõl hangzanak el élesebb bírálatok, akik Antall József volt kormányfõ legendás kijelentésében - amely szerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni -, és Orbán Viktor azon tervében, hogy a szétszabdalt nemzetet határmódosítás nélkül egyesíteni kívánja, nem akarták meghallani a korlátozó szavakat. 

Végül újra Martonyi Jánost idézi, aki "a politikai retorikával megfogalmazott üzenetekre nem kíván reagálni", s úgy véli, hogy a feszültségeket párbeszéd útján kell megoldani. 

"A konzultációkra nyitottak vagyunk, s ilyenek Romániával már folynak is. A törvényen való munkálkodás során folyamatosan kapcsolatban állunk az Európai Unióval és tekintetbe vesszük a már létezõ kisebbségi megoldásokat, mint amilyen például Németország és Dánia között létezik. Egyébként Romániában és Szlovákiában is hoztak nemrég olyan törvényeket, amelyek hasonlóak a mienkhez" - mondta a miniszter. 

Végül hangsúlyozta: Budapest olyan törvényt tervez, amely a magyarok nemzeti összetartozását rögzíti. A határokon túli magyaroknak a szomszédos országokban "nem két identitás között kell választaniuk, hanem egyidejûleg két közösséghez tartozhatnak". 

Ez nem veszélyeztetni fogja a térség stabilitását, hanem ellenkezõleg, "a kisebbségek híd-szerepe útján erõsíteni fogja azt" - idézte a magyar külügyminisztert a Kurier címû bécsi lap.

@-mail a szerkesztõhöz

Két Nándor írja...

Azt hiszem, hogy a kórus kellõ értékeléséhez mindenképpen fontos volt, hogy a hallgató ismerje a múltját, ismerje a körülményeit, és ne pusztán az ének zenei élményére legyen fogékony, hanem az éneklésben megjelenõ ismerõs hangok, "akcentus" is formálja az élmény minõségét. Hogy ilyen hallgatót is megkérdezhessek, biztosra menve kerestem föl Gorondi Palkó feleségét, Orsit. Õ biztosan szép élménnyel emlékezik a kórus szereplésére. De - bármily hihetetlen - Orsinak még a kórus nyújthatta élménynél is sokkal nagyobb boldogság adatott: megszületett Laura Anna (3100 grammal és 55 cm-rel). Éppen megvárta még a nagyszülõk érkezését, aztán megszületett. Nem is bántam, hogy nem hallotta a kórust, hogy nem tudott nekem élménybeszámolót tartani. Az élmény a kis Laura volt. Még a nagypapa sem tudott otthon maradni, õ is iderepült a kis unoka érkezésére. Igen, nincsen nagyobb csoda a világon, mint egy kis emberke érkezése, és mellette az édesanya mosolygó öröme. 

A kórustagok a benyomásaikat otthon elmondják. Nekem az volt öröm, hogy akivel beszéltem, mindenki csak jót mondott a fogadtatásról, az ellátásról. Alexandráékkal is nehéz volt szót váltani, mert programról programra, moziból színházba és onnan városnézésre futottak. Talán ide illik legjobban az a szó, hogy habzsolták az országot. 

Néhány újság szûkszavúan, a kórus érkezését hírül adva, rövid programismertetést közölt. 

Az Új Ember riportot készített Zaha Alexandrával az argentínai magyarok életérõl. Nándor - a Baltási

Idefigyelj te Hadrianus! 

Ti, engem idegenbe szakadt Szittya-Ugorok, mindig csak megleptek. Az elsõ meglepetés a cserkészbál volt, s most ez a Koncert! Itt nehéz szavakat találni, aki a zene terén nem éppen dilettáns, és ezt az együttest a Buenos Airesi Hungária Klubban hallotta ünnepi alkalmakkor tátogni (sic). Ez a tátogás egy borzasztó lekicsinylõ ítélet lenne, ha itt abbahagynám a beszámolómat. De nem hagyom abba. Elõször fenn a kóruson, orgona kíséret mellett Kodály misét énekeltek. Miután az ember - még olyan is mint én - egy templomban rendszerint a kórussal háttal ül, így nem sokat láttam, de ez a Kodály mû frenetikus volt. Mintha egy óriási vegyes kórus adta volna bele mindenét. Azután a kórus lejött, és eközben a fúvós kamarazenekar kitûnõ üstdobosának aláfestése elnyomta a kórusról való levonulást. Elöl jött Alexandra. Nekem vén szamárnak szabadjon ehhez a rendkívül figyelemreméltó hölgyhöz egy- két megjegyzést tennem. Nagyon szép volt. Feltûnõ és királynõi. Ezután lassan felvették a helyüket az oltár elött, és a hozzájuk csatlakozott kamarazenekar valamint egy budapesti énekkar, kezdett Kodály motettákat, vagy kantátákat énekelni. Késõbb 3 szólistával még bõvült az együttes. Elõttem sajnos egy pulpitus állt, ahonnan a bemondó elõször az Úr Jézust dicsérte, majd bemondta a programot. Aztán elkezdõdött a koncert. Én csak Szilvia ruhájának hátsó kivágását láttam - akárcsak Buenosban - ahol úgy éreztem hogy a karból kipréselt hangerõhöz képest túl nagy gimnasztikát vetett be. 

De nem itt. Ha a szemem behunytam - sokat úgy sem láttam, - ezt a koncertet Sir Solti Gyurka vagy Karaján is vezényelhette volna, azaz, õk sem tudták volna jobban csinálni. Zengett a Mátyástemplom, a Kórus, a zenekar, és a Sylvia úgy tartotta kézben az egészet, hogy leírni sem tudom. Hol, mikor próbáltak? hogy ez ilyen simán ment? A fúvósok és egy énekkar együttese rendkívül delikát dolog, mert rendszerint a fúvósok túl erõsek az énekkarhoz, és még az üstdob hozzá. De teljesen kiegyensúlyozott és gyönyörû volt a mûsor és a templom minden zugát kitöltötte. Nem amatõrök voltak, hanem profik a javából. Nem csak én lepõdtem meg egyedül, hanem az egész közönség. Már már vastapsba kezdtek - ami a kommunisták szokása volt - de aztán valaki meggondolta és szinkópában közbetapsolt, mert mégsem illik egy Istenházába a kommunisták szokásait bevinni. Az volt az érzésem, ha ezek ilyen rövid idõ alatt ezt produkálták, akkor ez a Szilvia asszony akár a Verdi rekviemjébe is belemerészkedhetne ezzel a társulattal. Szóval és röviden. Csodálatos volt, lenyûgözõ. Tomi, Márti és a többi "hazaszakadt Argentínoknak" a kórus szereplésén kívül, külön élményt jelentettek a személyes találkozások is. Láttam rajtuk ezt a meghatottságot. Még csak annyit: semmit nem túloztam, amikor benyomásaimat leírtam. 

Aztán elmentünk vacsorázni Edith babával, és még sokáig a fülünkbe csengett ez a szuper koncert. Látjátok hogy néha még olyan ember is, mint én, büszke tud lenni fajtájára, nem úgy, mint Z. Pisti, aki már büszkén született, és azóta sem hagyott fel vele. Ölellek és kézcsók gyorslábú Helgádnak. Nándor - a Farkas

A Világszövetség küldöttgyûlésérõl

Riport Király Zoltán MVSZ alelnökkel

Fölhívtam a Magyarok Világszövetségét. Sokadszorra fölvették a telefont, de senki nem nyilatkozhatott, csak a sajtófelelõs, õt pedig nem lehetett megkapni. Gondoltam Patrubány Miklóst keresem, és hivatkozom argentínai ismeretségünkre. Sikerült vele beszélnem, nagyon készséges volt, és Király Zoltán alelnökhöz küldött. Vele beszéltünk meg egy találkozót kedden délutánra. 

A megbeszélt idõpontra mentem a Benczúr utcai székházba. Az kapunál az elsõ benyomás: a kaputelefon négy nyomógombja közül három le volt ragasztva. A problémák elsõ kézzelfogható jele. Annak az egy gombnak is csak sokadik megnyomására jelentkezett egy hang. Fönt az elsõ szinten csönd. Bekopogtam találomra az elsõ ajtón, onnan egy másik nyílt, ahonnan hangok szûrõdtek ki. Mindezt azért írom le, mert aki járt a székházban korábban, emlékezhet, hogy korábban volt portás, aki eligazított, és mindig csendes nyüzsgés fogadta a belépõt. Most ennek nyoma sincs. 

Király Zoltán szimpatikus, kedves ember, segítõkészen üdvözölt, és vezetett a szobájába. Mondtam, hogy a küldöttgyûlésrõl szeretnék érdeklõdni. Mondta, mielõtt erre rátérnénk, az elõzményeket is el szeretné mondani. És belekezdett az elmúlt évi választások, és következményei ismertetésébe. Bár sokszor említette, hogy nem kellene már a múltba nézni, hanem a jövõt építeni, de – érthetõ módon – csak mindig visszakanyarodott a sérelmekhez. 

- Szeretnénk, ha a kormány félrevezetés áldozata lenne. Amennyiben ez tudatos, alapvetõ problémákat vet fel. Azok a hazug alattomos indulatokkal rendelkezõ emberek, vélt vagy jogos sérelmeikre hivatkozva, önös érdekeiktõl vezéreltetve, korábban leplezetlenül juttattak kifejezésre, olyan helyzetet teremtettek, hogy kapcsolataik révén az a benyomás keletkezik a kormány vezetõiben, hogy ez egy szedett-vedett társaság, méltatlan a támogatásukra, figyelmükre. Kijelentem, hogy mi nem vagyunk a kormánnyal szemben, nem szolgálunk egyetlen kormányt sem, nem vagyunk marionettfigurái a kormánynak, hanem mi párbeszédre törekszünk a mindenkori kormányzatokkal, akik a magyar nemzet felemelkedését nemcsak retorikai szinten, szavakkal, hanem tettekben is lépéseket tesznek, és küzdenek.

Igen, egy ilyen trauma a Világszövetség életében, mint a költségvetési támogatás megvonása, nem felejthetõ, nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Kívülállóként könnyen jutna az ember arra a következtetésre, hogy ez a szövetség halála. Mégis, valami fanatikus igyekezetet véltem fölfedezni Király Zoltán szavaiból, hogy mindent megpróbálnak a jelen helyzetben is a szövetség életben tartására. 

Az MTI-nek adott tájékoztatóban olvastam, hogy az MVSZ fõ célja a túlélés. Megkérdeztem Király Zoltánt: Lehet a Magyarok Világszövetségének fõ célja, de bármilyen közösségnek a túlélés? 

- Skizofrén helyzet alakult ki a Magyarok Világszövetségében. A cél érdekében nélkülözhetetlen a pénz. Ha azon vezérlõelvek mentén megyünk el, hogy mert a Magyarok Világszövetségében ilyen-olyan civódások vannak, ezért meg kell vonni a költségvetését, akkor már az összes pártoktól meg kellett vonni a pénzt a cirkuszok miatt. A kormány az adófizetõk pénzébõl él. Egy lóra nem lehet fordítva felülni. Ezek az emberek fordítva ültek fel a lóra, vágtázva nem tudnak fordítva ülni, és nem vették észre, hogy a ló áll alattuk. Ki kell mozdítani, életre kell sokkolni a Magyarok Világszövetségét. Persze pénz nélkül lehetetlen, ez olyan mintha magamat önmagam akarnám felemelni.

A nyolcszázakról, vagy nyolcezrekrõl kérdeztem: 

- Fenntartásaim vannak. Kétségtelen tény, hogy sok gazdag magyar van a világban, a Magyarok Világszövetségében. Abban az idõben arra méltó embert nem szólított meg. Miért nem szólította meg õket. Megtehette volna. Nem tartom helyesnek, etikátlannak tartom, hogy akkor menjünk hozzájuk kuncsorogni amikor a Magyarok Világszövetsége kétségbeejtõ anyagi helyzetben van, jóllehet tõle független okok miatt. Nekem az a véleményem, meg kell szólítani a világ magyarságát, legyen bárhol is a világon - egyetértés fog kialakulni a nyugati régióban, a Kárpát-medencében - minden magyart meg kell szólítani, hogy legyen tagja a Magyarok Világszövetségének, hiszen ez a nemzet történelme hozta létre. Sok magyar diaszpórába került, elszakadt az anyaországtól, jött a Trianon tragédiája, mindenkit meg kell szólítani.

A küldöttgyûlés döntéseirõl, eredményeirõl szólva a következõket mondta el:

- A küldöttgyûlés pontot tett a 12 bojkottáló vonatkozásában, ugyanis visszahívta õket tisztségükbõl, nincsenek pótolhatatlan emberek sehol, itt sem. Ha egy év nem volt elegendõ, hogy igazodjanak, és elvem, hogy ne 12 emberhez igazodjon az Magyarok Világszövetsége, hanem a 12 ember igazodjon az Magyarok Világszövetségéhez.

Ennél a kérdésnél is hangsúlyozta: 

- Nem szegülhetek szembe ezzel a polgári, nemzeti értéket valló kormánnyal, mert én magam is polgári, nemzeti értékrendet vallok, konzervatív gondolkodású, keresztény ember vagyok. Meg kell keresni azt a bölcs megoldást, ami ebbõl a helyzetbõl kiutat jelent mind a kettõ örömére, és a nemzeti civil szféra megelégedésére.

Tovább feszegettem, hogy a küldöttgyûlés milyen feladatokat állított maga elé. Ekkor Király Zoltán elõvett egy papírt, amely a küldöttgyûlésen elmondott programadó beszédének lehetett az összefoglalója, és amely elõadása – elmondása szerint nagy tetszést váltott ki a küldöttekbõl: 

- Ki kell terjeszteni a Magyarok Világszövetségének védõernyõjét minden olyan határon túli és határon belüli kezdeményezésre, amely a nemzeti egység kiterjedését és a magyar gazdaság felemelkedését segíti. Ehhez javasoltam: az érdekvédelmi feladatokat ki kell terjeszteni; ezen belül magyar érdekvédelem, magyar állampolgárság kérdése, betelepülés: kárpótlások felújítása, továbbfejlesztése, politikai, társadalmi, szociális kérdések. 

A nemzettudat fejlesztése kérdésében lépni kell. Tiltakozni kell a történelemhamisítás ellen, a Magyarok Háza mûködtetése, programjainak közzététele. Az emberek ismerjék meg, hogy van itt egy szellemi alkotó mûhely, ahol kiállítások, mûvészi értékû elõadások vannak. Ezt kell az emberek tudatába plántálni. 

A nemzetgazdaság fejlesztésébe be kell kapcsolni a világ magyarságának szellemi erejét. Mi a világ összmagyarságát képviseljük, ezeket a szellemi erõket koncentrálni lehet, fókuszálni lehet a magyar gazdaságba. Ezek tudják sokkolni, életre gerjeszteni a magyar gazdaságot, és mégis magyar lesz a gazdaság. Ennek egy módja, lehetõsége, a Magyarok Világszövetségének a kezében van kapcsolatai révén. Ki kell használni. Szellemi erõtere van az Magyarok Világszövetségének, egy mûhely, melyben fontos dolgok történhetnek a magyar gazdaság, nemzet felemelkedése javára. A határon túli vállalkozások nagyon fontosak.

A Schengeni határok mellett is minden magyar városnak testvértelepülésének kell lennie. Minden magyar város válasszon magának testvértelepülést akár kettõt is, de legyen, ez fontos. Ez az összetartozás kifejezésmódja és a Trianon elleni tiltakozásunknak is. 

A Széchenyi tervhez való kapcsolódás. Elõadásokat kell szervezni: a hozzáértõk elmondják a terv lényegét, milyen csatlakozási pontjai vannak. Ezek a jövõ kérdései, nem az hogy marcangolják az Magyarok Világszövetségét. 

A Magyarok Világszövetségének is fel kell lépni a sajtó ellen mely a hazát lejáratja. Van a Magyarok Világszövetségének egy külügyi bizottsága, akinek az a feladata, hogy ezekre reflektáljon, juttassa kifejezésre tiltakozását is.

Sok országból jelzik, hogy különbözõ megfontolások miatt jönnek sokan haza. Erre külön létre kell hozni, egy olyan csoportot, amelyhez bejön az információ, akik tanácsokat tudnak adni. Nem arról van szó, hogy az állam kormányzati szerepét akarjuk átvenni, mert vannak a kormányzatnak szervei, amiknek kötelezettségük van e tekintetben. Az Magyarok Világszövetsége tudná harmonikusabbá tenni, hogy a hazatelepülés ne gyötrelmes évekkel kezdõdjön, pl. diploma elismerés. Mindegy milyen okból jönnek vissza, vissza kell õket fogadni. Meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyek méltóak egy visszatelepülõ magyarhoz. Európai szintû, világszínvonalú, nem pedig balkáni módszerekkel fogadni az idetelepülõket.

Befejezésül az országzászló visszaállításának tervét említette, amirõl úgy éreztem, hogy különösen is szívügye: 

- Az országzászló nagyon fontos szimbóluma a magyarságnak, a Trianonra való emlékezésnek egy fontos emlékmûve. Ennek eredeti helyre való visszaállítását kezdeményezte Magyarok Világszövetsége Fõvárosi Szervezete. Fontos, hogy ez civil kezdeményezés legyen civil támogatással.

A küldöttgyûlés természetesen hosszan foglalkozott a szövetség anyagi helyzetével, a lehetséges megoldásokkal. A szûkebb vezetõség hatáskörébe vonta a hitelfelvételekre és az ingatlanhasznosításokra vonatkozó döntéseket. Az már biztos, hogy a közeljövõben bérbe adják a Benczúr utcai épületet. 

A testület elfogadta azt a javaslatot is, amely lehetõvé teszi a távszavazást, vagyis a jövõben lehetõség lesz érvényes szavazásra a telekommunikációs eszközökön keresztül is. Ezt is a költségkímélés okán kellett elhatározni. 

Személyi döntéseket is hoztak, amellyel úgymond "megtisztították" a Világszövetséget. 

*** 

A Magyarok Világszövetsége élén jelenleg két "technokrata" áll. (Patrubány Miklós informatikus, Király Zoltán vegyészmérnök.) Jó esély van arra, hogy irányításukkal valóban sikerül a túlélés. Az elgondolkodtató kérdés az, hogy önmagában a gazdasági túlélés a Magyarok Világszövetségének szellemi túlélését is jelenti-e. Ez a patinás, nagy múltú, és nagy szellemû intézmény visszanyerheti-e valaha régi hírét, összefogó erejét. Jó volna, ha hihetnénk, hogy nem csak az ellenreakció, a gazdasági talpon-maradás megmutatása munkál a jelenlegi vezetésben, hanem az a tudat is, hogy mindennél fontosabb a szellem és a valódi cél. Baltási Nándor

A Hungária közgyûlése

A Hungária Egyesület május utolsó szombatján tartotta - ezúttal - tisztújító közgyûlését. A szépszámban megjelent tagságot Papp Jenõ elnök üdvözölte és napirend elõtt rövid összefoglalót adott 8 évi elnökségérõl. Kihangsúlyozta, hogy fõfeladatának tartotta magyarságunk fennmaradásáért való erõfeszítéseinkben a nyelv megõrzését, mert ennek hiányában rövidesen a beolvadásra vagyunk ítélve. A klub élete az elmúlt korszakban kulturális, társadalmi szempontból örvendetesen eredményes volt. Hazafias rendezvényeken kívül elõadások, koncertek, bálok, családi események és különbözõ kisebb társas körök, vacsorák hoztak élénkséget falaink közé. 

Gazdaságilag, az általános nehéz helyzet ellenére is kielégítõ volt. Vagyonunkra féltõen vigyáztunk és pénzügyileg 50°%-os emelkedést tudunk felmutatni a 8 év elõtti helyzettõl. Természetesen, mint minden közösségben kritikának is ki voltunk téve, amit bizonyíthatóan igazolva utasítottunk vissza. Mindig és minden esetben a közösség érdekeit szem elõtt tartva, a demokratikus törvények alkalmazásával, a többség határozatát követtük. 

Szerettem volna elnökségem alatt a fiatalság részvételét jobban bevonni a közösségért végzett munkába, és nagyon remélem, hogy a megkezdett munkát a következõ vezetõség sikerrel folytatja. Papp Jenõ továbbiakban megköszönte munkatársai közremûködését és sikert kívánt az új vezetõség felelõsségteljes munkájára. 

Nagy taps fogadta a leköszönõ elnök szavait, majd Papp Jenõ felkérte Zombory István korelnököt a választás lebonyolítására. 

Zombory István elfoglalva helyét, felkérte Lomniczy Mátyás fõtitkárt a választásra jelöltek listájának felolvasását. A lista felolvasása után a korelnök feltett kérdésére egyhangúlag a következõ új vezetõséget választotta meg a közgyûlés: 

Elnök: Zöldi Márton.

Ügyvezetõ alelnök: Papp Jenõ.

Alelnökök: Lomniczy József, Molnár László és Németh Lenke.

Fõtitkár: ifj. Zaha Sándor.

Titkár: Lindquist Andrea.

Fõpénztáros: ifj. Zombory István

Pénztáros: Grábner András.

Háznagyok: Béres György és Papp István.

Jogtanácsos: Zöldi Viktória. 

Számvizsgáló bizottság: Pataky László, Papp Erzsébet és Tóth Endre.

Fegyelmi bizottság: Arany László, Szeley László és Szinovszky Dezsõ.

Választmányi tagok: (Kultúra/könyvtár): Haynalné Kesserû Zsuzsó, (Ifjúság): Collia Alex, (Sport): Remete Tamás, (Humusz): Bonapartian Trixi, (Vendéglõ): Bakos Baba. Kesserû Angyalka, Vass Magdi, Demes Ferenc, Lomniczy Mátyás, Benedek Marika, Szentiványi Miklós, Czanyó Adorján, Lomniczy Letti, Dr. Kerekes György és Zaha Alexandra.

Választmány póttagok: Vass Mátyás, Tóth Emma, Csaba Raymund, Paál Magdi és Zombory Kati.

Nagy tapssal vonult be a megválasztott vezetõség. Zöldi Márton új elnök beköszöntõjében megköszönte a tagság bizalmát. Kijelentette, hogy folytatja elõzõ elnöktársának megkezdett munkáját, annak reményében, hogy az immár fél évszázada - most már külföldön élõ - magyarság, nem adja fel nemzeti identitását. - Továbbra is azon leszünk, hogy ne csak a megmaradásért, de a továbbélésért és gyarapodásért is dolgozzunk - szavakkal fejezte be az elnök a Hungária közgyûlését. 

***

A fõtitkár jelentése

Társadalmi események

Május 1-én a hagyományos "asado" hozta össze a tagtársakat és baráti kört. 

A Coral Hungária 2000-ben több koncerttel szerepelt a Hungáriában, de ezenkívül sok hangversenyt adott argentin publikum részére egyesületünkön kívül. 

Június 2.-án Stumpf István, a Miniszterelnöki hivatal vezetõ minisztere buenosairesi látogatása alkalmával elismerõ oklevelet adott át a ZIK-nek és Benedek Marikának az évtizedek óta tett szüntelen munkájának elismeréséért. 

A cserkészek tábori filmvetítéssel és vacsorával egybekötött beszámolói egyesületünk termeiben zajlottak le. 

Egyesületünk Nõi csoportja Augusztus 19.-én nagy szabású mûsoros Szent István Gála estet rendezett a Segélyegylet javára. Bardócz Béla nagykövet ezalkalommal Molnár Lászlónak, a Segélyegylet fáradhatatlan elnökének, a Magyar Kormány Aranyérmét adta át. 

A hagyományos disznótoros vacsorán, szeptember 2.-án, több mint 150 tag és vendég lakott jól a hurka-kolbász menün, és utána egy négytagú dzsesszzenekar ütemeire táncolt a vidám társaság. 

Szeptember 16.-án a ZIK "Vidám Színházat" rendezett egyesületünk nagytermében. Három egyfelvonásos bohózatot láthattunk, melyben a ZIK diákjai és néhány szülõ remekelt. 

Október 22-én, mintaszerûen megrendezett programmal ünnepelte meg a ZIK az 1956-os forradalom és szabadságharc 44., valamint Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulóját. 

A 42. Cserkészbált a mindig lelkes és önzetlenül dolgozó "cserkész-mama-gárda" szervezte. Tizenegy elsõbálos lány és több mint 400 vendég élvezte az erre az alkalomra mindig gyönyörûen kidíszített egyesületünket.

Októberben vendégünk volt Moldova György, korunk egyik legismertebb magyar írója, aki a készülõ könyvéhez, környezettanulmány és adatkutatás céljából jött Buenos Airesbe. 

Decemberben meg Eszterházy Péter író tekintette meg egyesületünk könyvtárát és egy kellemes estét töltött kolóniánk néhány tagjával az éttermünkben. 

Az Emese hagyományos Karácsonyi Vásárt idén is nagyon sikeresen megszervezték, mint mindig az egyesületünk Nõi csoportja. Társ-intézményeinkkel is szívélyes kapcsolatot tartottunk a múlt év folyamán.

Szakosztályok

A Hungária Könyvbarátok Köre mûködésérõl Haynal Alajos-né jelentését lásd külön. 

Vívó Szakosztály

Várszeghi Henriette és Gáspár Csaba újraszervezték az egykor Gorondi Imre mester vezetés alatt mûködõ Vívó Szakosztályt. 21 oldalban dolgozták ki a terveket, amelyben részletesen kitûnik, hogy hol, miként, milyen célok érdekében szeretnének mûködni. Az oktatással Kiss Zoltán és Mario de Brelaz foglalkoznak. 

Épületünk karbantartása

A nehéz anyagi helyzet ellenére, mégis végeztünk több karbantartási munkát: Többek között az étterem tetõjének beázásának meggátlása és a bejárat megjavítása és befestése voltak az elvégzett munkák. 

Adminisztráció

Egyesületünk financiális helyzetével kapcsolatosan, a BAME ingatlan bérlõjének egyre húzódó bérletfizetési késedelme a legnagyobb gond. 

Dr. Imrédy Tamás, az egyesület jogi tanácsosa, kora és egészségi állapota miatt, lemondott tisztségérõl. Papp Jenõ írásban köszönte meg az egyesület alakulása óta napjainkig mûködött jogi szakértõ önzetlen munkáját. A Hungária új jogi tanácsadója Dr. Zöldi Viktória. 

Az adminisztrációs munkát továbbra is Zumpf Gusztáv, valamint a tisztítási munkát Botka Bözsi végezték.

Egyebek

Az Emese a MIK terem elkülönített helyiségének egy részén irodát rendezett be, melyben egy komputert és egy külön telefon vonalat helyeztek el. 

Május honapjában a Mindszentynum és az Emese közös erõfeszítésével egy elektronikus kiadvány (a "hung@rgen-news" nevû (Drótposta) indult, melynek egyik célja "virtuálisan" az egész argentínai magyar kolónia eseményeit, véleményét, történeteit és társadalmi híreit közölni. 

Az év közepéig Baltási Nándor plébános, minden szombat este egyesületünkben tartott katolikus szentmisét átlagban 25-30 honfitársnak. Tartózkodása csak egy évre szólt, ezért augusztus hónapban visszautazott Budapestre. 

Befejezésül fontos megemlíteni az Omar által vezetett Hungária vendéglõjét. Habár a nagyon sok argentin vendég nem jelent számunkra anyagi hasznot, lehetõvé teszi a kantin nyitva tartását. Sok tagtárs és magyar honfitárs születésnapot, elsõ áldozást vagy vállalatának év végi vacsoráját szervezi egyesületünk éttermében. A "Csütörtökös" asztaltársaság is Omár vacsorája mellett tartja összejöveteleit.

Évi mérleg és pénzügyi beszámoló

Hõsök Napja 2001

Május 27.-én délután, gyönyörû napsütéses idõben ünnepelte a magyar kolónia az idei Hõsök Napját a chacaritai német temetõben felállított Magyar Hõsök Emlékfala elõtt. A rendezvényen megjelentek Bardócz Béla nagykövet, Serfõzõ Adrienne konzul, valamint a helyi magyar intézmények képviselõi. Az MHBK zászlaja mögött felvonultak a cserkészek és a Szent László-iskola küldöttsége. 

Vitéz Vattay Miklós beszédében elmondta a Hõsök Napja elõzményeit: hogy mióta tartanak a magyarok külön megemlékezést a harcokban hõsi halált szenvedett honfitársaikról. "Kevés olyan magyar család van, amelyet nem érint közvetlenül ez az ünnep. [...] Reméljük, hogy mai honfitársainkat megkíméli a sors apáink és nagyapáink kálváriájától; de történelmi hagyatékként utalnunk kell önfeláldozó példájára azoknak, akik márványba vésve várják itt önmaguk és hazánk feltámadását." A beszéd végén külön felszólította a fiatalokat a hazaszeretet lángjának ápolására. 

A Szent László-iskola egyik növendéke röviden ismertette híres hõsi halottunk, Petõfi Sándor életét, majd egy másik "A nép" c. költeményét szavalta spanyolul. A ZIK és a cserkészek nevében Kismihály Zsolt nemrégen közénk érkezett fiatal erdélyi bevándorló az "Egy gondolat bánt engemet" c. Petõfi-verset szavalta magyarul, majd elénekelte a régi székely himnuszt, amelyet ma már kevesen ismernek. 

Nt. Sütõ Gyula imája után vitéz Ferenczy Lóránt mondott záróbeszédet, amelyben kifejtette, hogy a háborút nem a katonák kezdeményezik. Azt a politikusok készítik elõ, robbantják ki, valós vagy vélt nemzeti követelések, politikai szövetségek, a valóságban majdnem mindig gazdasági okok miatt. A katonák csak engedelmeskednek, és – a hazaszeretet legnagyobb bizonyítékaként – az életüket áldozzák a harctéren. A háború egészen különleges, életveszélyes helyzetek elé állítja a katonákat, akik ott csak akkor tudnak igazán helytállni, ha testvéri bizalommal vannak egymás iránt. Minden egyes katona élete társai kezében van, társai támogatásától, önfeláldozásától függ. Az igazi katonai lelkület alapja tehát az önfeláldozó szeretet, a bajtárs életének önzetlen védelme. 

A beszédek után a megjelentek megkoszorúzták a Magyar Hõsök falát, valamint – bajtársi gesztusként – a szomszédos német hõsi emlékmûvet is. (kp)

A Hungária Kölcsönkönyv- és Levéltár (HKK),

évi jelentése a 2001. májusi közgyûlésre

2000. január. – 2000. december 31-ig.

A kikölcsönzött könyvek száma: 560 (elõzõ év: 520) 

A kikölcsönzött videokazetták száma: 43 (38) 

A fenti statisztikából kiderül, hogy – ellentétben a tavalyi jelentéssel, miszerint a HKK kölcsönzési forgalma határozottan hanyatló tendenciát mutat – ez a tendencia nem annyira nyilvánvaló. Úgy elemezzük, hogy noha továbbra is csökken a hûséges olvasók száma (elhalálozás, kiöregedés, kifáradás), lelkes "habituék" látogatnak, rendszeres kliensek, akik valóban igénylik a kölcsönkönyvtár szolgáltatását. Sajnos azonban az a tény megmarad, hogy a kiesõ olvasópublikumot nem tudjuk pótolni fiatalabbak által, akiket az olvasás vonzana. 

Továbbra is fönnáll a már tavaly is ecsetelt másfajta érdeklõdés, amelyet különbözõ (részben nem várt) oldalról tapasztalhatunk. Kutatók, számos nem-magyar érdeklõdõ, zenekritikusok, egy népzenét és –táncot tanulmányozó egyén. Levéltári anyagunk újból bemutathatta magas értékét és hasznosságát. 

A 2000. évben is akadt két családfakutató, akik argentin mivoltuk ellenére érdeklõdtek eredetük és õsi gyökereik iránt. Lexikonjaink és egyéb anyagunk, alkalmilag térképek által megkaphatták a keresett adatokat. 

Két magyar tárgyú dolgozat is készülhetett segítségünkkel argentin egyetemi diákok számára. Emellett jött egy ismert argentin zenekritikus, aki az újonnan megindult Teatro Argentino (La Plata) megbízásából írt rövid tanulmányt Bartók Béláról, és írott anyagon kívül fényképekre is szüksége volt. Ennek eredményeképpen a "Biblioteca Hungária" az adott elõadás program füzetében több ízben szerepel. Egy argentin tanárnõ pedig a magyar mese- és mondavilág iránt érdeklõdött és nagy örömmel vette Petõfi János Vitézének spanyol változatát. Magyar recept- ill. fõzõkönyveket és magyar-spanyol szótárakat szintén kell tartanunk, valamint nyelvtan könyvet is, mert nem lévén már Argentínában magyar könyvesbolt, sem magyar könyvkiadó, más helyen mindez nem beszerezhetõ. Több érdeklõdõt egyenesen a Magyar Köztársaság Nagykövetsége irányított hozzánk, mint már tavaly is, hála a köztünk fönnálló kitûnõ együttmûködési igyekezetnek. 

A 2000. év folyamán 8 új tag iratkozott be nálunk (2 Hungária tag, 6 kívülálló). 

A magyar tárgykörû de nem magyar nyelvû könyveink száma: Spanyol 206 (196), német 155 (147), angol 118 (115), francia 29 (27), változatlanul pedig portugál 8, olasz 2, román 1, míg beiktatott magyar könyveink száma 5020. 

A kapott könyvadományok továbbra is elárasztanak bennünket. A legnagyobb adomány özv. dr. Theész Jánosnétól származik, aki férje hagyatékát, mintegy 10.000 (nagyrészt bekötetlen) kötetet Erdélybe küldetett és elõzetesen mind a HKK, mind a ZIK részére egyes "csemegéket" kiválogatott. Ezért külön köszönet illeti. Azonban az a problémánk változatlanul fönnáll, hogy nem gyõzzük földolgozni, és pláne iktatni az új anyagot, lévén a helyhiányunk immár krónikus jellegû. Megoldatlan problémát jelent a fölös példányok elhelyezése. 

Ezért nagy örömmel csatlakoztunk dr. Theész Jánosné szállítmányához és a megadott, igen rövid idõtartamban sikerült november elején összecsomagolni 1630 kötetet, mind fölös példányokat, amelyeket átszállíttattuk özv. Theészné lakására, ahol a container tartalmát már csomagolták. 

Ez alkalommal szeretnénk újból nyilvánosan a kolónia tagjaihoz fordulni: ha bárki talál otthonában régi közérdekû anyagot (levelezés, dokumentumok, régi jegyzõkönyvek, koloniális beszámolók, följegyzések, programok, stb.), amelynek valamiképpen is köze van a koloniális élet múltjához, és amelyet nem óhajt továbbra is megtartani lakásában, szívesen fogadnánk az archívumunkban való elhelyezés és leltározás végett. Ami otthonunkban esetleg már szemétszámba megy, az a kutató részére gyakran mazsolát jelent. Elõre is hálás köszönet levéltárunk nevében. 

Végezetül pedig nyilvános köszönetet szeretnék kifejezni a bedolgozó munkatársaknak, elsõsorban az oroszlánrészt viselõ Kádárné Anikónak, valamint Schirl Klárinak, Lindqvistné Andreának és Zumpfné Emesének Az õ munkájuk nélkülözhetetlen és áldozatuk köszönetet érdemel. Haynalné Kesserû Zsuzsánna

SAS-FÉSZEK ARGENTÍNÁBAN 1951 – 1961

ÓDA egy alapító "Csütörtökösrõl", a "tökösök" vándorlásának és vágatásának idején.

(Az Óda utolsó strófája)
Magunknak se kívánunk, mást a magas Égtõl,
Kegyelmét ne vonja meg, sok öreg vitéztõl,
Hogy tudjunk, s ne kelljen, félni, erõlködni,
Hagyjon még tíz évig, csütörtökösködni!!
Buenos Aires, 1961 Május 26. 

Toldi (Bonczos) Miklós.

Régiekrõl emlékeztek a Csütörtökösök

Koruk- és félévszázados fennállásukhoz méltó komolysággal vegyített egészséges, kicsit fekete humorral emlékezett meg a Csütörtökös Asztaltársaság májusi összejövetelén azokról a tagokról (és egy kicsit a világban szétszórt sorstársairól is), akik 1951-ben vették maguknak a bátorságot, hogy idegen földön, nyelv és mindenfajta (itt keresett) alkalmazható szaktudás nélkül, vidáman, optimista lélekkel kezdjen új életet. Valamennyien értelmiségi, egyetemi végzettségû, magas politikai, vagy üzleti karriert befutott emberek-, olyanokról szólunk, akikre Argentínának abszolút semmi szüksége nem volt. Nem hívta õket senki és õk is csak sejtették (bár tudták volna!), hogy hová jönnek és itt mit fognak kezdeni. Két világháború, Trianon és az azt követõ korszak még ma is vitatott politikájának, gazdasági életének aktív és passzív, összeomlás elõl menekülõ társadalmi osztálynak a honvágy és a keserû emlékezés lett osztályrésze. Életük derekán kellett idegen nyelvet tanulni, új életet, új foglalkozást keresni. Intelligenciájuk, lelkierejük és szorgalmuk segítette õket – megállták helyüket. Nagyjából itt demokratizálódtak. Nem élnek már, se az alapítók, és az utánuk jövõk közül is többen hagyták itt a földgolyót, mint ahányan ezen a csütörtökön körülvették az asztalt. Õrájuk emlékeztek, a sok-sok vidám csütörtökestére. Mindmegannyi befutotta a maga "karrierjét" az új világban, ha kellett új szakmában, új szokásokkal, de örökölt erkölcsökkel.

Rimanóczy Ádám olvasta fel az utolsó 20 évben elhunyt tagok névsorát, álljon itt nevük a késõi utókor számára: Bánffy Endre, Bethlen Géza, Botond László, Dõry Miklós, Dezsõ László, Fülöp László, Fazekas Céci, Glaser Dezsõ, Hamary Dani, Haltenberger Gyula, Karay Kálmán, Kesserû István, Kiss Ernõ, Lányi Károly, Monostory János, Móricz István, Papp Jenõ, Schwaben-Durneiss György, Teleki Andor, Simon László, Szabó Gyula, Székásy Miklós, Theodorovits Tódor, Theész János, Tóthvárady-Asbóth Miklós, Zudor János, Zudor Lóránd és még sokan mások...

Nagy tetszést aratott Bonczos Miklós, õsalapító tag 10 éves jubileumra költött versének felolvasása, amelynek egy részletét fentiekben közöljük.

Az ünnepi vacsora különben a szokott baráti légkörben, emlékezve, anekdotázva telt: Dr. Balla Imre, Zombory István, Fülöp Sándor (hogy a legidõsebbeket vegyük elõre), Takács István, Bobrik György, Tasnády-Szûts András, Honfi János, Gosztonyi Imre, Lomniczy József, Vértessy Miklós, Orbán László, Dietrich Walter és szerkesztõnk részvételével. (Székásy Miklós szép levélben mentette ki magát). Az asztalfõn, Bardócz Béla nagykövet, tb. tagunk és gyakori vendégünk, elnézõ, diplomata mosollyal hasonult az õsökre emlékezõ környezethez, és legújabb hazai híreivel aktualizálta a társaságot. Mandátuma közeli lejártát sajnálattal vesszük. 

Az ünnepi születésnapi torta (Bakos Baba "plasztikuan szemléltetõ" mûalkotása), felvágását pezsgõs koccintás követte, amikor is Zombory István indítványára - Bonczos Miklós õsverse példájára – a következõ tíz évre ürítették poharukat.

Tarr Béla a Buenos Airesi Mûvészfilm fesztiválon

‘Sátántangó’ és a ‘Werckmeister harmóniák’

Tarr Béla 1955-ben született Pécsett. Elsõ amatõr filmjét 16 éves korában készítette egy cigány kubikos brigád életérõl; munkásszállásokon vetítette, kalapozott. A hírnév a brigádot felbátorította, levelet írtak Kádár Jánosnak – mint orosz muzsikok a Cár Atyuskának –: engedje ki õket Ausztriába, mert otthoni keresetükbõl nem bírnak megélni. Következmény: Tarr Bélát nem vették fel az egyetemre, nem tanulhatott filozófusnak. Így került a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolára és a Balázs Béla Stúdióhoz. Korai játékfilmjeit (Családi tûzfészek, Szabadgyalog, Panelkapcsolat) kemény társadalmi realizmus jellemzi. Éppannyira voltak szembenállás a kor magyar filmmûvészetével, mint a politikai rendszerrel. "Nem kopogtattunk az ajtón, egyszerûen bedöntöttük – mondja – friss, új, igaz és valódi dolgokat hoztunk be. A valóságot akartuk megmutatni — anti-filmekkel". Szembeszálltak az akkori "puha" centárával, de amikor a 80-as évek elején kísérletezõ stúdiót is alapítottak, munkájukat az államvezetés ellehetetlenítette. A Sátántangó 1985-ben még nem születhetett meg. Helyette a Kárhozat-ot forgatták; ez volt az elsõ alkalom, hogy Tarr Béla Krasznahorkai László regényébõl alkotott, aki azóta minden Tarr film forgatókönyvének írója. 

Tarr Béla nem tartja magát politikus filmrendezõnek. "De remélem van társadalmi érzékenységünk – mert mindig a szegények és csúnyák oldalán állunk – mondja. Olyan filmeket próbálok csinálni, amelyek ezekrõl az emberekrõl szólnak. Az õ emberi méltóságukról. Amit nem megengedni kell nekik, hanem felmutatni bennük. És ha meg tudom mutatni az õ erejüket, méltóságukat, akkor a legfontosabbat már elértem. A helyzetüket én megoldani nem tudom és nem is akarom, ez nem az én dolgom, mert akkor politikus lennék. Én nem minõsítek, örülök, ha meg bírom érteni, vagy egyáltalán a közelükbe tudok jutni. Engem ne kényszerítsen senki, hogy filmrendezõként politizáljak. Lehessek politizáló állampolgár és mint filmrendezõ lehessek mûvész. Kikérem magamnak azt a helyzetet, hogy bárki bármilyen politikai, üzleti vagy bármilyen érdekbõl olyan helyzetbe hozzon, hogy engem, mint rendezõ politizálásra kényszerítsen. Lehessek szavazópolgár, lehessek állampolgár, mondhassam azt, hogy ez nekem tetszik, vagy az nem tetszik, de mint filmrendezõ, hadd végezzem a munkámat." 

A Sátántangót 1994-ben mutatták be, forgatása több mint három évig tartott. Valószínûleg a 90-es évek legjelentõsebb magyar filmje; sugalló, öntörvényû, rendkívüli mûalkotás. Különbözõ filmtörténeti hagyományok keresztútján áll; egyszerre szólaltatja meg a magyar és az egyetemes filmtörténet különféle hagyományait. A film világa – írja Gyõrffy Miklós a közelmúltban megjelent tanulmány kötetében – egyszerre az ismerõs alföldi sár és nyomor és a bukott ember elpusztult élettere. Az emberbõl itt már semmi más nem maradt, csak földhözragadt vegetálása és elcsökevényesedett várakozása valamiféle megváltásra. Megváltó lehet itt akár egy kis-stílû szélhámos és besúgó is, aki még az ördögnek is szánalmas megcsúfolása. Irimiást és groteszk csatlósát, Petrinat, kaffkai képzeteket keltõ kisvárosi tisztviselõk mozgatnak tisztázatlan, de mélykádár-kori körülményekre emlékeztetõ célzattal. Silány, olcsó trükkökkel elbolondítják egy istenhátamögötti, düledezõ, esõáztatta telep reménytelenségbe süppedt, nyomorgó, iszákos lakóit, hogy adják oda nekik összes pénzüket, és egy új élet reményében kövessék õket egy másik, elhagyott és még lepusztultabb majorba. A Sátántangó olyan princípiumként ábrázolja a Rosszat, mint amely ott támadja meg az embereket, ahol életük alapjai vannak: a legnyomorúságosabb vegetálás mélyén is ott rejlõ reményben. S ez a Rossz egyszerre jelenik meg vérlázítóan hitvány, ócska bóvliként, üres, átlátszó szélhámosságként – és kelet-európai fátumként. A filmnek ez az egyik fõ mûvészi tette: az esõ, a sár, a szûrt, kopár és piszkos nappali fények, a tompa lámpafény és az éjfekete sötétség tónusaiból, a jellegzetesen alföldi-pusztai – de minden etnográfiai színezetét levetett és a kelet-európai egyen-szocialista sémákba torzult – nyomorúság hosszan kitartott fekete-fehér képeibõl a lumpenség mint emberi létállapot vízióját teremti meg. 

De hogyan lett ebbõl a történetbõl egy hét és fél órás film, több mint 11 kilométer celluloid? Tarr Béla nem gyõzi hangoztatni: filmjeiben egy állapotról van szó. Hogy a film az kép, hang, ritmus, zaj, zene, emberi tekintetek, metakommunikáció, minden olyan dolog ami nem sztori, habár az emberi gondolatot már nem lehet felvenni. Filmjeinek nem lényege elmesélni egy történetet, hanem elmesélni mi van a világban és mi van körülöttünk. És itt a valódi döntés az, hogy mit hagy ki a képbõl, mert ami kimaradt, az már soha többé nem lehet ott. A Sátántangó nem követi a játékfilmek szabványos – 90-120 perc körüli – játékidejét; nem egy gyorsan élvezhetõ fogyasztási cikk, hanem egy hosszan és aktívan gondolkodtató, nagyon sokáig jelenlévõ, tulajdonképpen egy napi programot jelentõ alkotás. Mivel a cselekményszálak keresztezik egymást és több szemszögbõl mutatják be a történetet (akár ugyanazt a jelenetet), a Sátántangó igazi szellemi kaland. 

Tarr Béla legújabb filmje a Werckmeister harmóniák tavaly került bemutatásra; négy évi munka eredménye. Cannesban nagy sikert aratott, úgyszintén az idei magyarországi filmszemlén, a New York-i Village Voice listáján pedig felkerült az utóbbi öt év legjobb filmjei közé. A film alapja Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája c. regénye: a rendszerek összeomlását kísérõ politikai opportunizmus kitûnõ példázata; az 1989-ben írt könyv figyelemreméltóan megjósolta a posztkommunista világ egészének jövõjét. 

A forgatókönyv a regény erõsen átdolgozott változata. Tarr filmjébe ismét nehéz világos politikai jelentést beleolvasni: "soha nem gondolkodtam politikai összefüggésekben – mondja –. A 600 munkanélküli férfi igazi volt. Igazi ruhákban, igazi csúfságukban, és ez az igazi szegénység." A történet talán napjainkban, talán évtizedekkel ezelõtt – de talán, ahogy Tarr mondja, holnap – játszódik egy csöndes alföldi kisvárosban. A városkában láthatólag a megszokás rendje uralkodik, mindenki ismeri már jól begyakorolt szerepét. A férfiak esténként kocsmába járnak, ahonnan sokszor csak hajnaltájt indulnak haza. Virradatkor pedig szép csendben ki-ki belekezd aznapi teendõinek elvégzésébe. Egy különösen hideg, szürke télen azonban két különös tünemény érkezik a városba. Az óriás bûzölgõ bálnatetem, és a Herceg, a titokzatos, mindössze nyolcvan centis, de istentelen beszédû emberke. A botrányos jelenség hallatán a fõtérre özönlenek a város lakói, és a néma, rongyokba burkolódzó tömegen eluralkodik az erõszak tébolya. Mikor megdõl a ráció hatalma, megdõlnek a korábbi hatalmi viszonyok, a rend pillérei is. A rendet természetesen helyreállítják – erre már kezdettõl fogva készülnek is a rendcsinálók – s a "forradalom" - "ellenforradalom" ördögi ringlispílje forog tovább. A rabszolgalázadások éppen arra valók, hogy leveré