Összefüggő sorozatot alkotott Papp Jenő elnök bevezetője, Bardócz Béla nagykövet hatásos, a reformkort, és a Forradalmat kiváltó, történelmi visszatekintésű, ünnepi beszéde, valamint Benedekné Micsinay Mária, Demes Ferenc, Lindquistné Demkó-Belánszky Andrea és Haynalné Kesserű Zsuzsánna történelmi ismertetései. Ezeket Vörösmarty Mihály, Eötvös József, Kölcsey Ferenc, Bajza József, de főleg Petőfi Sándor verseivel illusztráltak Zöldi Márton, Grábner András, Pappné Rácz Erzsébet, Dombay Jenő, Kiss Péter, Béres György, Pataky László, Lomniczy Mátyás, Zaháné Lomniczy Alexandra, Lajtaváryné Benedek Zsuzsánna, Remete Tamás és ifj. Fóthy Gyula. A Coral Hungaria egy Bárdos és két Kodály-kórusművel szerepelt, míg Kodály férfikórusra írt "Huszt"-ját hangszalagról hallgatták meg a megjelentek.

Ismét egy magas szintű és korhű történelmi-irodalmi előadásban volt részünk, amelynek szellemi szerzője – természetesen – most is Lomniczy József volt.

Mi ennek az oka? Hiszen Argentína adósságterhe nem nagyobb, ütemezése és törlesztési feltételei (legalább mostanáig) nem rosszabbak, mint a többieknek.

Azért hívja fel a figyelmet, mert a fejlődő országok adóssági listáján a mutatója kb. 25%-os (JP Morgan’s Emerging Market Bond Index Plus), míg Törökországé csak 2% és Oroszországé 11,8%. Ez nem annyit jelent, hogy Argentína adóssága nagyobb, mint a többieké. Átlagos adós, a GDP 49%-a az összadóssága, jóval alatta van a Maastricht-i megegyezésben kijelölt 60%-os maximumnak. A régió másik két nagy adósa, Brazília és Mexikó, ennél rosszabb helyzetben vannak.

Az aggodalom Argentína különleges adósság-felvételi módszere miatt van: más országokkal ellentétben, Argentína valutakötvényeket helyez el a nagy nemzetközi piacokon, és nem ellenőrzi, hogy azokat argentin, vagy külföldi befektetők vásárolják-e fel. Így igyekeztek mindig kihasználni a nagy pénzpiacok előnyös feltételeit, és elkerülni a belterjes zsúfoltságot. Ez a módszer egyre inkább arra mutat, hogy az ország mennyire függ a nemzetközi befektetőktől. A valóság ezzel ellentétben az, hogy a helyi befektetők finanszírozzák az ország gazdaságának egyre nagyobb részét; Daniel Marx gazdasági államtitkár szerint legalább a felét.

Azt is rebesgetik, hogy Argentína a világ legdrágább kölcsöneit veszi fel. Ez sem igaz: az állami szervek által felvett finanszírozási kölcsönök olcsóbbak, mint amit a brazilok vagy a mexikóiak kapnak. Idén 26,6 milliárd dollárt vesz fel, míg Mexikó 31,2 és Brazília 159,4 milliárdot.

"Mivel a finanszírozási módszerünk teljesen áttekinthető, sokkal több figyelemmel kísérnek bennünket, mint a többieket" – mondja Marx.

Szintén előnye Argentínának, hogy a "tequila"-krízis után megnövelte a pénzügyi tartalékait, és képes a piac hosszabb "kiszáradását" is átvészelni. - "Ha elzárják a csapot, legalább 3-4 hónapig megélnek" – mondja Alberto Ades, a Goldman Sachs latiname-rikai szakértője. – "Bármely más ország ilyen esetben két hét alatt összeomlik".

Hol van tehát a gond? Az aggodalom nem az adósságtörlesztés jelenlegi dinamikája, hanem a hosszú távú kilátások miatt van. Hasonló helyzetben lévőországok (Mexikó, Lengyelország, Magyarország) adósságkötvényei sokkal kisebb árréssel forognak a piacon... mert ezeknek az országoknak jobbak a kilátásai. Gazdag tömbökhöz zárkóznak fel.

Evvel szemben Argentína keze meg van kötve a konvertibilitással, amely termékeit nagyon megdrágítja, és gazdaságát külföldi befektetők tőkeinjekcióitól teszi függővé. Másrészt a MERCO-SUR-ban három nála sokkal szegényebb országgal igyekszik tömböt alkotni.

"Ha a hosszú távon Brazíliához kötjük az országot – sokkal nagyobb ország, olcsóbb munkaerővel, és kiváló valutaspekulációs tehetséggel – ez Argentína halála lehet" – mondja Ades úr a saját hazájáról.

Míg Argentína küladóssága jelentősen növekedett a GDP százalékában kifejezve, nem sokat fejlődött az ország a fenntartható gazdaság irányában. – "Argentínának nem kellene állandóan ennyi friss tőke" – vélekedik Francis Freisinger, a Merrill Lynch közgazdásza. – "Ha gazdasága rendesen növekedne, le tudná építeni az egész adósságát".

A legújabb tanulmányok szerint évi 3,5%-os növekedés és az állami deficit fokozatos leépítése elég volna a gazdaságot rend betenni. Az a gond ma, hogy 32 hónap folyamatos recesszió és politikai zavarok után a befektetők már nem hiszik, hogy ez elérhető. Mi több, az általuk kért kamattal elérik azt, hogy igazuk lesz.

A kormány is felfigyelt a jelekre, és egy adóhivatali sólymot, Lopez Murphy közgazdászt nevezte ki gazdasági miniszternek. Ha Argentína fejlődése a növekvőadósság terhe alatt elsűllyed, a régió többi országait is magával ránthatja. (Thomas Catan, Financial Times).

*

A cenzúra bármi közlésének megakadályozását jelenti, történjék az bármilyen formában. Az ÉrtelmezőSzótár szerint: "Sajtótermékek, filmek stb. tartalmát politikai, vallási stb. szempontból előzetesen ellenőrzőintézmény, hivatal. / Ennek működése". Mivel fénykora a nyomda feltalálásával kezdődött, a szó hallatára legtöbbször újságok, vagy könyvek cenzúrájára gondolunk. De már azelőtt is, a fáradságosan kézzel másolt írások is áldozatul estek.

A híres alexandriai könyvtárat többször gyújtogatták. Ami megmaradt belőle és a századok folyamán ismét összegyűlt, véglegesen az Egyiptomot meghódító Kalifa semmisítette meg 1640-ben. Illően meg is indokolta. Tétovázó harcosai előtt körülbelül azt mondta: "Mindaz, amit a hitetlenek itt összefirkáltak, vagy már benne van a Koránban, akkor nincs rá szükség; ha pedig nincs, annál inkább el kell égetni. Fiúk, van itt valakinél gyufa?"

Az emberiség pótolhatatlan szellemi kincsi vesztek így el, örökre. Pedig ez a Kalifa arab volt, abból a népből, amelynek tudománya és irodalma oly nagy hatással volt kultúránkra. De a hitbuzgó spanyol hódítók is, hozzá hasonlóan, majdnem tökéletes munkát végeztek a titokzatos maya kódexekkel. Történtek is egészen napjainkig könyvégetések, de egyre kevesebb sikerrel.

Az oka Gutenberg találmánya volt, ami lehetővé tett, hogy a szinte korlátlan példányszámban lehessen sokszorosítani minden írást. Az így megjelent sajtótermékeknek mindegyikét lehetetlen volt elpusztítani. Szükséges lett, hogy még a kinyomtatás előtt betiltsák mindazt, ami a hatalmon lévők szerint a népnek – de főleg nekik – ártalmas lehet.

Mindenütt megalakultak a cenzuráló hatóságok. Még közismert írók is áldozatul estek. Puskin Anyegin Eugenjét, a világirodalom jelentős művét, maga az orosz cár ellenőrizte. Habár a költőbaráti pártfogója volt, egész versszakokat húzott ki belőle saját kezüleg. Közben a francia forradalom hatására lassan mindenfelé kezdtek lázadozni az önkényuralmak, akkoriban főleg az uralkodóházak ellen. A szólás- és gondolat szabadság mint egyik főjelszó került zászlójukra.

A magyar történelem kimagasló pillanata volt, amikor a Petőfi által fellelkesített tömeg Landerer és Heckenast nyomdájába tódult, és kinyomatta – ezúttal császári cenzúra nélkül – a Talpra magyart!

Múltak az idők. Ma már a szólás- és gondolatszabadság az Egyesült Nemzetek alapokmányában szerepel, mint "emberi jog". Ebben az egész világon majdnem mindenütt egyetértenek. Vannak ugyan még diktatúrák, amik a cenzúrát gyakorolják, de ha elég hatalmasak, vagy kevésbé jelentősek, elnézik nekik. Azon felül mindazoknak, akiknek valamilyen oknál fogva érdeke a cenzúra, időközben két fontos tényezőre kellett rájönnie.

Elsősorban arra, hogy minél jobban titkolnak valamit, annál jobban érdekli az embereket. Jó példák erre a szovjet zsarnokság alatt terjesztett rendszer ellenes röpiratok, a "szamizdatok". Nem tudták terjesztésüket megakadályozni. Írógépen, kopírpapírral másolgatták őket, hiszen fénymásoló gépe csak a hatóságoknak volt. Akkoriban közszájon forgott egy orosz anya esete, aki szorgosan gépelte Tolsztoj Háború és béke könyvét, amit ugyan bárhol, bárki megvehetett, de azt akarta, hogy fia egy kicsit művelődjön. Az pedig csak azt volt hajlandó elolvasni, amiről azt hitte, hogy "Szamizdat".

Számos példával lehetne ezt alátámasztani, de a második tény, ami nyilvánvalóvá lett, talán még fontosabb. Ez pedig az, hogy bármit közöljenek is bármilyen formában, nincs olyan következménye, amitől félni lehetne. Hatóságok közéleti személyek visszaéléseiről sokszor megrázó leleplezések jelennek meg; és ezeknek legtöbbször alig van hatása.

Napjainkban ugyanis olyan rettenetes mennyiségű információ zúdul ránk, hogy bele lehet szédülni. Becslések szerint naponta kb. 40.000 új címet adnak ki a könyvkiadók, újságokról, képes folyóiratokról nem is beszélve. Talán az utolsó rázkódások ezek, mert a könyvek és hírlapok jövőjét egyre kétségesebbé teszik az új világcsoda az INTERNET és egyéb technikai csodabogarak.

Lassan már nem is lesz értéke a nyomtatott betűnek. Ricardo angol közgazdász határelmélete felé közeledünk, ami szerint mindannak, ami korlátlanul rendelkezésre áll, mint sivatagban a homok, nincs (kereskedelmi) éréke. Talán ezért van, hogy ingyen kezdik osztogatni a jól szerkesztett újságokat, mint Buenos Airesben a vasúton és autóbuszokon. Persze ennek költségeit valakinek vállalnia kell, és azok a hirdetők! Régi propaganda igazság, hogy a hírlapokat a hirdetések hátlapjára írják (Ez a DMH-ra – sajnos – nem vonatkozik. A szerk. megjegyzése). És vannak ismeretlen mecénások is, akiknek érdeke a közvéleményt egy bizonyos irányban informálni – vagy félrevezetni (desinformáció).

Ma egyszerűen mindent szabad közölni, vagy bemutatni, még ha visszataszító ízléstelenség is. New-York városi múzeumában nemrég rendeztek egy ateista kiállítást az egykori leningrádi "Rezbozsnyik" (istentelen) múzeumhoz hasonlóan, ahol minden lázas képzeletet felülmúló vallásgyalázó "művészi" alkotásokat állítottak ki. A majdnem teljesen keresztény USA-ban csak kevesen mertek tiltakozni, de ezeket a város polgármestere ingerülten visszautasította. A teljes gondolatszabadságot megakadályozni törvényellenes, egyébként a kiállítást senki sem köteles megnézni...

A mohamedán világ ennél még türelmetlenebb. Szegény Salman Rushdinek még mindig bujkálnia kell a "Sátáni versek" című könyve miatt, mert kimondták rá a Fatwat, a halálos ítéletet, amit bárki végrehajthat, ha módja van rá. A híres divatbemutató, Claudia Schiffer is majdnem kimondták, mert egy meggondolatlan divattervezőa Korámból másolt arab betűkkel díszített ruhácskát készített neki. Ez a fundamentalistákat szerfelett ingerelte. Hála Allahnak dolog valahogy elsimult és Claudia továbbra is kecsegtetheti hölgyeinket (és a férfiakat), a legújabb divattal (idomaival).

Egyes politikai utópia írók sokkal sötétebben látták a sajtó és könyvek jövőjét. Ray Bradbury egyik novellájában egyenesen a jövőtűzoltóinak a főfeladatát abban látta, hogy minden házat, ahol csak egy könyvet is találnak, leégessenek. George Orwell "1984"-évében lesznek ugyan újságok, de elolvasásuk után mindenki köteles egy "Memória" felírású okmányroncsoló gépbe dobni őket. Bizonyára azért, hogy elfelejtsék és másnap az ellenkezőjét lehessen írni – ha kell.

Ebben már közelebb állt a mai televízióhoz, ami lassan az információk és szórakozások főforrása lesz. A közvélemény kialakítására fontos, jelentős híreket úgy hadarják le a jóképű bemondók és bemondóhölgyek, hogy fel se lehet ocsúdni, elgondolkozni egy kicsit. Máris jön az új hír, és ha abban valami perverz gyilkosságról, közéleti személyek hálószoba titkairól, vagy véres szerencsétlenségekről van szó, akkor azt részletesen boncolgatják. Még jobb, ha valami futballmeccs, ott még verekedéseket is lehet látni. Ez érdekli valóban a közönséget és minden médiának, legyen fizetett, vagy nem, főcélja; minél több személyhez eljutni.

Mai világunkban a hajsza az érvényesüléshez, vagy csak a puszta megélhetésért, egyre könyörtelenebb. Nem csoda, ha mindenki szabadulni akar, szórakozni, kikapcsolódni. Úgyse tudunk befolyást gyakorolni a világ sorsára. Tehát: a föntiek azok, amik jól eladhatók. Vannak ugyan elvétve érdekes és értékes adások zenéről, kultúráról, a természet szépségeiről, de ami a legjobban elkel a szórakoztató piacon, a vidám, komikus (?) műsorok meg hát valami futballmeccs...

A cenzúra azzal, hogy szükségtelenné vált, tulajdonképpen megbukott. A legfontosabb, közvéleményt irányító forrásokat úgyis irányítani lehet és a sorból kitáncolók kevesek és veszélytelenek. Mindig vannak, akik úgy látszik nem értik meg a korszellemet. Ezek, az örökösen izgágák nem tudják felfogni, hogy milyen áldás a globalizáció és, hogy mennyivel fontosabb az üzleti haszon, mint a környezetünk lerombolása. Egy-két vízfecskendővel, néhány izmos rendőrlegénnyel ráncba lehet szedni őket...

Nem is érdekes a tényeken ósdi, elavult módon rágódni. Van elég baj, legyünk vidámak. Néhány perc múlva kezdődik is egy új mulatságos program; azt mondják, ennek van a legnagyobb "nézési rátája". Kapcsoljuk be a bűvös képernyőt és felejtsünk el minden mást... Erdey Zoltán

Jézust, elfogatása után, a zsidó főemberek sebtében össze-hívott tanácsa elé vitték. Kajafás a Szanhedrin főpapja elnököl, a rögtönítélő bíróság fölött. (János 18:24).

Hitbeli ellenségei csak egy dolgot akarnak hallani, Jézus kijelentését, hogy őa Messiás és Istennek fia. Ez az állítás eretnekség, ami a zsidó torvények szerint halállal büntetendő. Mikor Jézus megteszi a bejelentést, ez a bizonyosság, amire szükségük van.

"Miért van szükségünk több tanúskodásra?" kérdezik. "Saját ajkáról hallottuk" (Lukács 22:71).

A következőállomás Poncius Pilátus. Mivel a zsidók nem lépnek be palotájába, attól tartva, hogy rítusuk szerint tisztátalanok lesznek Pilátus, morogva ugyan, de kijön hozzájuk, és a palota lépcsőjén hallgatja meg vádjukat Jézus ellen. Ilyen tétova vallási kihágás nem sokat számít a római kormányzónál, ezért a zsidó főemberek megváltoztatják vádjukat.

"Rájöttünk, hogy ez az ember felforgatja országunkat" mondják Pilátusnak. Ellenzi, hogy megfizessük az adót Cézárnak, és azt állítja, hogy őKrisztus a király (Lukács 23:2).

Azt gondolja, hogy ne fizessenek adót Cézárnak? Azt hiszi, hogy őkirály? Elképzelhetjük, amint Pilátus mérlegeli az oly sürgősen, kora reggel elébe tárt vádakat. Ez a lázadó tartomány tele van ilyen emberekkel! A legcsekélyebb érdeklődést se mutatva, azt feleli a vallási főembereknek, hogy vádjuk alaptalan. Hallván, hogy Jézus Galeliabeli megkönnyebbülten mondja, hogy vigyék Heródes királyhoz, akinek Galileában hatásköre van és a Húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe jött. A csoport sietve Heródes palotájába megy.

Heródes örül, hogy látja Jézust, de nem jogi, teológiai, vagy politikai okokból. "Azt remélte, hogy valami csodát fog művelni" (Lukács 23:8). Bár Heródes sok kérdést tesz fel neki, Jézus nem hajlandó válaszolni. Ezért Heródes és a katonák kinevetik és gúnyolódnak vele, felöltöztetik képzeletbeli királynak és visszaküldik Pilátushoz.

Valószínűleg megfigyelték már, hogy a tárgyalás minden lépésénél jelen voltak Jézus ellenségei, hogy erőltessék ügyüket. De hol volt a védelem ügyvédje? Sehol. Jézus korában egy törvényszéki tárgyalás igazságosságának a felelőssége a bíró, ez esetben Poncius Pilátus kezében volt.

De mivelhogy minden evangéliumban azt olvassuk, hogy Pilátus bűntelennek tartotta Jézust és szabadon akarta engedni, meg kell kérdeznünk: Mi történt az igazsággal? Miért változtatta meg Pilátus a véleményét? Máté még hozzá teszi, hogy Pilátus felesége, Claudia Porcula Jézusról álmodott és üzenetet küldött férjének: "Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába" (Máté 27:19).

Hogy megértsük, Pilátus neve miért maradt úgy fenn a történelemben, mint a gyávaság és igazságtalanság szinonimája – nézzünk be a színfalak mögé.

Jézus korának Palesztinája átmeneti állapotban lévőr égió volt. A Krisztus előtti 30. És Krisztus utáni 14. közötti időszakban, Octavianus uralkodása alatt, a Római köztársaság római Birodalommá alakult át. A Birodalom különféle részeinek vezetői gyakran küszködésre voltak utalva, hogy hatalmukat megtarthassák.

Pilátus sem volt kivétel. Ő azért kapta meg a kormányzóságot, mert egy nagy befolyású szenátor, Lucius Aelius Sejanus támogatta Rómában. Sejanust jól ismerték a bajkeverő zsidók elleni gyűlöletéről. Tény, hogy Kr.u. 14-ben rávette Tiberiust, hogy űzze ki a zsidókat Rómából. Patrónusához hasonlóan Pilátus nyíltan kimutatta Palesztina népe elleni ellenszenvét. Egy jeruzsálemi vízvezeték megépítéséhez pénzt lopott a templom kincstárából, ami lázadást okozott a városban. Polgári ruhába öltözött katonák beszivárogtak a tömegbe, és emberek százait mészárolták le. Egy másik alkalommal a katonák zászlait a templom előtt állítatta fel Ezeken a szimbolikus karok a császár mellképét ábrázolták és hadjáratok előtt a katonák tömjént égettek előttük. A zsidók ezért faragott képnek tekintették. A templom közelében való elhelyezésük összetűzést eredményezett a római katonák és a nagy zsidó tömeg között, a caesareiai amphi-teátrum közelében. Ez alkalommal Pilátus meghátrált és lerendelte a zászlók elmozdítását.

Pilátus pénzérméket is nyomatott az áldozati bot és kanál ábrájával, amiket pogány szertartásokon használtak. Nincs feljegyzés a zsidó főemberek válaszáról, de nem nehéz elképzelni.

Végül, közvetlenül azelőtt, mikor Pilátus megjelent palotájának lépcsőjén, Jézus perének tárgyalására, történt valami, ami veszélyeztette politikai jövőjét. Kr.u. 31-ben, Pilátus patrónusát leleplezték, mint hazudót. A vádak, amelyek okán a zsidókat kiűzték Rómából alaptalannak bizonyultak. Október 18.-án Tiberius kivégeztette Sejanust, elrendelte a zsidók elleni ellenségeskedések leállítását és Sejanus sok kegyencét elbocsátotta. Pilátus arra gondolhatott, hogy őlesz a következő.

Jézus perének idején Pilátus hatalmának megőrzése csak azon függött, át tudja-e vinni korábbi patronátusához fűződő lojalitását Sejanusról Tiberiusra. A tárgyalás alatti tetteiből kitűnt, hogy el volt szánva hatalma megtartására.

Pilátus, antiszemita szemmel láthatóan élvezte a papok és farizeusok ingerlését, és örült az alkalomnak, hogy zavarba hozhatja a zsidó főembereket, és amikor tiltakoztak a Jézus keresztje fölé függesztett felirat szövege ellen, ridegen válaszolt: "Amit megírtam, megírtam" (János 19:22).

Pilátus, a bíró felismerte a féltékenységet a zsidók Jézus ellen támasztott vádjaiban. Mint a római igazságszolgáltatás felsőfóruma Jézust ártatlannak találta, mert "jól tudja vala, hogy irigységből adták őt kézbe" (Máté 27:18).

És mit tett Pilátus, a politikus? Észrevehető, hogy Jézus ellenségei motívumainak felismerése, valamint saját megállapítása, hogy Jézus ártatlan, nem volt elegendő ahhoz, hogy meghatározza döntését. Végsőgondja nem az igazságos kormányzás és ítélkezés, hanem hatalmának megtartása volt.

"Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra" – mondja Jézus.

"Micsoda az igazság?" - kérdi felelet helyett Pilátus.

Sok esszét és tanulmányt írtak erről a három szóról. Pilátus valóban kereste az igazságot? A következőmondat így kezdődik: "Újra kiméne a zsidókhoz..." (János 18:38). Pilátus meg se várta a választ. Rögtön megfordult és elment. Kérdése üres politikai szószaporítás, lényegtelen volt, a válasz, ami abban a pillanatban megfelelt politikai céljainak.

János evangéliuma feljegyezte a fordulópontot a Jézus elleni vád tárgyalásán. Pilátus eldöntötte, hogy Jézust szabadon kell bocsátani. És akkor valaki elkiáltotta magát a tömegben: "Ha ezt szabadon engeded, nem vagy Caesar barátja" (János 19:12). "Caesar barátja" a római kormányzók egyik hivatalos címzése volt, aki ezt bekiabálta, tudta, hogy Pilátus csúszós politikai lejtőre került. Mikor Pilátus ezt meghallotta, abbahagyta Jézus védelmét.

A szín készen állott egy elképzelhetetlen tettre. A hivatalnok, akinek kötelessége volt az igazság fenntartása átadott egy ártatlan embert – a gyilkos tömegnek.

Pilátust Kr.u. 37-ben fosztották meg hivatalától, a zsidókkal való túl kegyetlen bánásmód miatt. Úgy hiszi, hogy öngyilkos lett Rómába való hazatérése közben. A hagyomány szerint felesége megkeresztelkedett, később a görög ortodox egyház szentként tisztelte.

És mi lett azzal az emberrel, akit azon a napon elítéltek? Akinek nem volt védelme és egyedül állt ellenségei elé, ma a Mennyei Atya előtt mindnyájunk örökös ügyvédje? "Van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus" – írta János, sok évvel Jézus pere után.

Bár Jézus egyedül állt vádlói elé, nekünk soha nem kell. Ha e világ látható és láthatatlan hatalma elítélnek minket, Jézus midig mellettünk áll – nem azért, hogy ártatlanságunkat bizonyítsa, hanem azért, hogy önmagát ajánlja, mint aki már megbűnhődött bűneinkért. Michael Card.

*

A szerzőíró, ének- és zeneszerző, PhD-je van Bibliai tanulmányokból és doktorátusán dolgozik a klasszikus irodalomból. Tennessee (USA) államban él. Fordította Cseh Tibor. (Transsylvania).

Közben lejárt az exportengedély és új rendelkezések, majd a posta privatizációja folytán megszűnt a kedvezményes tarifa is. Ez megbénította küldést és elkeserítette az akciót végző lelkes gárdát, hiszen oly nagy örömmel fogadták a címzettek a küldeményeket.

Szerencsés körülmények adódtak a közelmúltban a megakadt akció továbbviteléhez. Az időközben elhalálozott dr. Theész János özvegye úgy döntött, hogy az illusztris könyvkiadónak egész könyvállományát hagyatékként Erdélynek adományozza. A Magyar Köztársaság Buenos Aires-i Nagykövetségének hathatós együttműködésével, valamint három nagylelkű, magyar érzelmű adakozónak a segítségével ki lehetett fizetni egy fél containert megtöltő szállítmány költségét. Dr. Theész Jánosné hozzávetőlegesen 13.000 (nagyrészt bekötetlen) könyvet adományozott.

Ehhez a szállítmányhoz csatlakozott a Hungária Könyvbarátok könyvtára jóformán készenlétben álló az egyébként is (immár csak) Erdélybe szánt duplum- könyvek sokasága. Ezért is sikerült a megadott rövid idő alatt összecsomagolni 1630 kötetet, amelyeket özv. Theészné adományához csatoltak.

Marosvásárhelyen, pedig már várja a most útban lévő szállítmányt az Erdélyi Református Egyházkerület feje, Főtiszteletű Dr. Csiha Kálmán, kolozsvári püspök, aki elvállalta a könyvek átvételét. A könyvek általa majd szétosztásra kerülnek iskolákban, könyvtárakban, szóval oda jutnak el, ahol legjobban értékelik és igénylik őket.

Nem tudom már, idén volt-e, vagy tavaly év végén, mikor unokahúgaim beszámoltak az egyik legnézettebb "telenovela"-sztár, Natalia Oreiro pesti látogatásáról. Az argentin nagykövet fogadást rendezett a tiszteletére, itt találkoztak vele.

Nos, fiatal látogatónk további ilyen programot vásárlása miatt járt itt; tehát ez az exportunk továbbra is biztosítva van. A szereplők közül a 80 éves Lidia Lamaison (a "Muńeca Brava" nagymamája) kedvesen fogadta a riportert.

Mellékesen – ha már eljött idáig – két másik megbízatást is teljesített. Az egyik az Ősi Gyökér c. folyóirattal (amelyet itt szerkesztettek és Miskolcon adnak ki mostanában) és a szumerológi-ával kapcsolatos. Meglátogatta ezért Badinyi Jós Ferencet és Bar-czikay Klárit, akinek unokahúgát, Jeszenszky-Bőhm Mártát alkalmazták, mint kísérő tolmácsot.

Szintén érdekes látogatásuk – az előző feladattal kapcsolatosan – volt Süllős Lenke és Lajos otthonában. Lenke, mint befutott, közismert asztrológus és jövendőmondó jósnő (rendszeres programja van a TV-ben, könyvei minden sarkon kaphatók) biztosan sok érdekes dolgot mesélt a budapesti közönség számára.

A másik mellékmegbízatás a még élő magyar katonákkal volt kapcsolatos, akikkel a Hungáriában találkoztak egy vacsora keretében (a DMH is ott volt). Ez a feladat nem volt teljes siker: a katonák közül csak v. Ladányi Domonkos és v. Ferenczy Lóránt jelentek meg, a többiek egészségi okokból lemondták a meghívást.

Érdemes megemlíteni a buli magyar zsivaját. Nem állítjuk, hogy spanyol szó nem hangzott el, de öröm volt látni és hallani, hogy harmadgenerációs fiatalok milyen természetesen beszélnek egymás között is magyarul.

Az ösztöndíj program 1990-ben létesült. Egy tág évtized alatt huszonkét buenos-airesi fiatalnak adott alkalmat, hogy hosszabb időt tölthessen Magyarországon, ahonnan pedig tizenhárman jöttek Argentínába. Célja nemcsak a tanulás, hanem a két ország kultúrájának megismertetése; baráti kapcsolatok kiépítése, ápolása.

Az innen induló ösztöndíjasok költségeit a helyi közösség saját erejéből teremti elő; külső támogatást ezidáig nem kapott, ami a nyomasztó gazdasági helyzetben egyre súlyosabb terhet ró a családokra. De az eredmény bizonyítja, hogy a harmadgenerációs fiatalok is éreznek kötődést a magyarság iránt; legalább is itt, Buenos Airesben, Budapesttől tizenkétezer kilométerre.

Az elmúlt év folyamán, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség és a nyugati regió 9 magyar kulturális és oktató közösségének támogatásával, dr. Tarján Gábor benyújtotta közös kérelmünket az Oktatásügyi Minisztériumba (OM) ösztöndíjak létesíteséért, a nyugati szórványok magyar ifjúságának részére.

Az OM elfogadta a javaslatot, és 30 ösztöndíjat engedélyezett a 2000/2001 tanévre, (20-at az északi, 10-et a deli félteke pályázóinak). A CHJO program célja az eljövendő évtizedekben a nyugati magyarság részére vezetési erőtartalekot nevelni. Örömmel jelentjük, hogy az első félév sikeresen fejeződött be, és az OM további 30, 2-szemeszteres ösztöndíjat engedélyezett a következő, 2001/2002 tanévre.

A jelenlegi tanévre a 30 sikeres pályázó a következő országok magyar szórványaiból érkezett: USA, Kanada, Brazília, Venezuela, Svédország, Norvégia, Franciaország, Németország, Ausztrália. Köztük van Dobos László, a kiváló felvidéki író norvég-magyar unokája, Bodnár Gábor két unokája, Svedorszagból egy fiatal, nemzetközileg ismert európai Internet riporter.

A szeptemberben kezdődő, 2001/2002 tanévre az új pályázat benyújtási határideje: 2001. április 15.

A pályázatról részletes tájékoztatás kapható a következő címeken:

www.magyar.org/ahea/chjoc
e-mail:CHJOCollegium@aol.com
Telefon: 973-772-8810 Fax: 973-772-5145
Levél cím: CHJO - P.O.Box 57, Garfield, NJ 07026 USA (Cseh Tibor)

A 48-as emigráció pionír korszakának egy jellegzetes, szimpatikus és kezdettől fogva a kolónia életében élénken mozgó alakja távozott örökre tőlünk. 75 éves korában február 12.-én Mar del Platan meghalt Bajkó Lajos. Fiatal emberként érkezett Argentínába és azonnal bekapcsolódott a magyar közösség akkor nyüzsgően mozgalmas kulturális és társadalmi életébe. Megélhetését az ipari kémia szakmában találta meg, az INTI-nél kapott állást. Szorgalmával és tehetségével feldolgozta magát és gyártásvezetőként ment nyugdíjba. Két házasságából négy gyermeke született, két fia Spanyolországba vándorolt tovább, ahol szép karriert futottak be. Egy fia és egy lánya Argentínában maradtak, lánya férjhez ment, legkisebb fia egyetemi tanulmányait folytatja. Lajos művészlélek volt, az 1953-ban alakult "Moszkitó" vicclap társszerkesztőjeként az Irodalmi rovatot vezette, nagy sikert és általános elismerést aratott Karinthy ötletű "Így írtok ti" stílusában megírt humoros cikkeivel. Felkérésre szerepet vállalt bálokon, társadalmi eseményeken, ahol vidám szerepekben, monológokban nevetette meg a közönséget. Emlékezetes marad a Magyar Színház Szilveszteri mulatságán, ahol négy társával a "Pécsi öregdiákok" békebeli műsorát hozták nagy sikerrel színpadra. Bajkó Lajos nyugdíjba vonulása után Mar del Platara költözött, ahonnan cége kérésére tanácsadójaként havonként jött Buenos Airesbe. Ezeket a kirándulásokat felhasználta öreg barátai meglátogatására, akik mindig örömmel jöttek össze, és közös vacsorákon vitatták a világ állását. Telefonon bejelentett februári látogatását és ezzel rendszeres vizitjeinek egy hirtelen jött szívattak vetett véget. Lajos röviddel kórházba szállítása után meghalt. Gyászolják családja, gyermekei és sok-sok barátja és tisztelője. Nyugodjék békében!

Ismeretes, hogy a Coral Hunga-ria 30 főnyi csoporttal április 26.-án Magyarországi körútra indul. A Leidemann Sylvia vezetése alatt már évek óta sikeresen működő énekkar április 27-én, péntek este érkezik meg Budapestre. Másnap, szombat délután már próbálnak.

Első szereplésükre, vasárnap, 19 órakor kerül sor a Bosnyák téri Szent Antal templomban. Május elsején Dunapatajra mennek, a Dunapataji Népdalkör meghívására.

Május 2-án, szerda, este az ELTE (Eötvös Lóránt Tudomány Egyetem) koncert termében, a Dél-amerikai diplomáciai kar részére szervezett koncerten szerepelnek.

Május 3-án, próbán készülnek körútjuk legfontosabb, Mátyás templomban tartandó, templomi koncertre, ami május 4-én, péntek, 19 órakor kezdődik a Mátyás templomban.

Május 5-én, szombat, 15 órakor a Történeti Múzeumban, (Királypince) Kórus találkozón vesznek részt a Tóth Aladár gyermekkarral.

hogy március 3.-án a palermói Szent Elena plébániatemplomban esküdtek örök hűséget egymásnak Dra. Graciela Gonzalez és Rafael Esteban Szczepański Pósfay. Az ifjú férj a három Alitisz fiú (Miklós, Szilárd és Bálint) féltestvére. Szívből gratulálunk a fiatal párnak, hosszú nászútjukat a Caribe szigeteken élvezik.

hogy az Országgyűlés Külügyi Bizottsága március 21-én megtartott ülésén egyhangúlag támogatta dr. Kraft Péter perui nagykövetté történő kinevezését. A pesti Magyar Nemzet márc. 22.-i cikke tudósított Kraft Péter képviselőházi meghallgatásáról. Érdekes megjegyzést fűz a tudósító a dologhoz: "Kraft a GM helyettes államtitkára volt a mullt év szeptemberéig. Kinevezésének támogatásához hozzájárul, hogy Argentínában született, a térséget jól ismeri". Ez tudtunkkal az első alkalom, hogy az a tény, hogy egy magyar (otthoni), közhivatalnok külföldi származása nem hátrányt, hanem előnyt jelent számára kinevezésekor! Ezt fel kell jegyezni, ilyen még nem volt.

hogy Gátiné Czanyó Katát a Hungáriában negyvenfős családi- és baráti köre zenés ünneplésben részesítette - férfiember számára már idős kornak számító - kerekszámú születésnapján. A korát meghazudtoló szellemi és fizikai fürgeséggel rendelkező, közkedvelt Katát vidékről és messze Nagybuenos térségéből összejött család, rokonság és barátok bőven elhalmozták ajándékokkal és jókívánságokkal, amikhez a szerkesztő – nemcsak testvéri - de rovatvezetői minőségében is szeretettel csatlakozik. Dombay Jenő gitárral kísért vidám, édes-bús énekszámaival nagyban hozzájárult az éjszakába nyúló mulatság kitűnő hangulatához.

hogy Diego La Torre (José L. La Torre s Endre Jella fia) és Paola María Tissone március 17.-én este 19:45 órakor a Tigre-i Santa Rita-plébániatemplomban esküdtek örök hűséget egymásnak. Az összegyűlt násznép a hajnali órákig mulatott a lakodalomban.

hogy Kolb László Pál András és Constanza Schaarschmidt március 30.-án este 20:30 órakor a Martinez-i Santa Teresa del Nińo Jesús-plébániatemplomban esküdtek örök hűséget egymásnak. Szeretettel gratulálunk!

hogy január 26.-án megszületett a Magyarországra visszatelepült Kasza Gábor és Hegyi Tímea elsőszülött kisfia. A jól megtermett közel 5 kilós Marcel Gábor erőben, egészségben növekedik szülei, az egész család és rokonság örömére.

hogy április 8.-án 16 órai kezdettel, a Református Kultúr délután keretében Nánási Zoltán, a nagykövetség irodaigazgatója, tart előadást: A protokoll szerepe a diplomácia életében címmel. Az érdekesnek ígérkező előadásra szívesen látja érdeklődő honfitársait NT. Sütő Gyula lelkipásztor.

hogy P. Kárpáti László magyarnyelvű szentmisét mond Virágvasárnap előestéjén (7.-én szombaton), Hungáriában 16,30 órai kezdettel, Virágvasárnap pedig a Mindszentynumban (11 órakor) tart szintén magyarnyelvű misét a vendégpáter. Paphiány miatt a Mindszentynumban nem tartják meg a húsvéti szertartásokat. A Református Egyházban a megszokott időkben emlékeznek meg húsvét hetéről.

hogy a Valentin Alsinai Magyar Dalkör április 21.-én rendezi meg hagyományos szüreti mulatságát. A jó vacsorával és tánccal egybekötött összejövetelen az "Anzambel" zenekar szolgáltatja muzsikát. Minden honfitársát szívesen látja a rendezőség. Itt említjük meg, hogy 27.-én tartja a Dalkör rendes évi közgyűlését, amelyre kérik a tagok minél nagyobb számban való megjelenését.

hogy március 25.-én széles baráti kör hármas születésnapot ünnepelt Valentin Alsinán. Mátyás András a Dalkör érdemes tagja, éveken át volt elnöke és mindenkinek segítőkezet nyújtó klub- és honfitársa, 90.-ik születésnapját ünnepelte. Ez alkalommal az egyesület elnöke, Szénási Pál, a vezetőség és András baráti körének nevében díszes Emlékplakettet nyújtott át a klub érdekében végzett 53 éves szakadatlan munkásságának elismeréseképpen. A matuzsálemi kor árnyékában Szénási Pálné az elnök aktív, közkedvelt, felesége és a jelenlévő alsinai volt őslakó Gátiné Czanyó Katalin is osztozott a jókívánságokban és ajándékokban, amiben a jól sikerült, finom vacsorával összekötött eseményen mindhármuknak bőven része volt. Lapunk is köszönti Mátyás Andrást kíván jó egészséget és még sok boldogságban megélt születésnapot. Az elnök asszonynak pedig további eredményes munkát kívánunk, hogy férje oldalán továbbra is eredményesen dolgozzanak az egyik legrégibb magyar-argentin egyesület felvirágoztatásán.

hogy a Mar del Platan megtartott Nemzetközi Filmfesztiválon nagy sikert aratott Mészáros Márta magyar filmrendező 5 filmjével szerepelt a nagy vetélkedésen. Szerepléséről következő számban tudósítunk.

hogy a Világszövetség Erdélyi Tanácsa (VET) által ajándékozott, és végre megérkezett Székelykapút a kikötői raktárból a Hungária egyesület udvarán a Cserkészházban helyezik el ideiglenesen. Most már csak a fővárosi hivatal építési engedély aláírása hiányzik, hogy megkezdődjön a "Plaza Hungría" emlékművének építése.

A nemrég született kis Makkos János Sebestyén súlyos szívdefektussal látta meg a napvilágot. Aggódó szülei kérik, akik tehetik, hogy az egy év múlva tervezett operációjáig szükséges életbevágóan fontos véradományokat ("0 negatív") juttassák el a Garrahan kórházban fekvő kis beteghez. Cím:

A fullasztó nyárt követő első, és naptárilag is pontosan befutott őszi vihar újra politikai porondra sodorta a konvertibilitás ősatyját. Ő az egyetlen menekvésünk – mondják a pénzügyi, gazdasági szakértők – hogy a sok ezermilliós "blindaje"-val megtámogatott, de ennek ellenére is, eresztékeiben rogyadozó argentin állami háztartás épületét megmentse az összeomlástól. A reménykeltő, kolóniakedvenc, cucliszopogató koalíciója bebizonyosodott, hogy már születésekor életképtelen volt, és hosszú, keserves kínlódás után hozták vissza az előző elnök nimbuszát megteremtő kopaszt, akitől most mindenki egy új csodát vár. Most már csak az a kérdés, hogy a teltzsebű, kényelmes bőrfotelekben ülő képviselők, szenátorok megadják-e a szükséges rendkívüli és szükséges hatalmat (poder), politikai támogatást, amely lehetővé teszi, hogy nem könnyű programját végre is tudja hajtani. A baj, hogy a probléma olyan helyen van, ami sok ezer naplopó, jólfizetett állását veszélyezteti. Ebbe már nem egy politikusnak tört bele a bicskája, hogy a kettévált, de egy követ fújó szindikátusokról ne is beszéljünk. Minden esetre a jelek, mint mindig, most is bíztatók, s tőzsde o. k.-t mondott, akkor pedig minden rendben van.

Nem tudom, ki hogy van ezekkel az emlékezésekkel, jubileumokkal, tragédiákkal, ősök és hősök dicsőítésével, árulók és diktátorok felelevenített borzalmainak újra dramatizálásával, elitéltek és megkegyelmezettek bírósági reprízeivel, előre forgatókönyvezett vallomások szerzőivel, túlbuzgó és ambiciózus ügyvédek globalizált perrendtartásával; de én azt hiszem, ez kórtünet. A bocsánatkérések és ugyanakkor, az újra felelősségre vonások korát éljük. Ellentmondásnak látszik, de így van. Ma mindenért, mindenki bocsánatot kér, mindenki mindenkit a vádlottak padjára ültet, azt és azért is, amihez soha semmi köze nem volt, sőt, még nem is élt, s ha élt volna, talán szembe is állt volna az eseménnyel, vagy elkövetőjével. Kollektív felelősség mesterségesen ránk erőszakolt elve, és az általános vádaskodás hamis magyarázata megmérgezte a közéletet.

Érdekes, hogy a bocsánatkérés után senki nem gondol arra, hogy – ha már itt tartunk, bocsánatot kértünk, és megbántuk vétkünket, amihez semmi közük – akkor legalább felejteni is tudjunk. Nehéz téma ez. Több változata lehet ennek: nem felejtünk, és nem bocsátunk (a kemények)! Felejtünk, de nem bocsátunk, és végül megbocsátunk, de nem felejtünk (a mérsékeltek). Ezt a három verziót játsszák meg sokan, nem egyszer üzleti alapon, és ha valaki nagyon optimistán kezeli az ügyet, remélheti, hogy pár emberöltő múltával a verziók is lassan összemosódva, elvesznek térben és időben. Már az is nagy eredmény lenne, ha ezeket az emlékezéseket a jövőben csak tízévenként jeleznénk a naptárban. Nem a múltra, a megemlékezésekre, hanem a nagyon is veszélyes jövő kialakítására kell a hangsúlyt helyezni.

VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Délamerikai törzskapitány: vitéz Ferenczy Lóránd, Martin Coronado 722 , (B1641BOJ) Acassuso. Tel.: 4743-3879.