„…hogyha én egy moldvai csángó dalt éneklek, és az ennyire mélyen megérint egy svéd embert, akkor nyilván sokkal-sokkal több van benne, mint amit a szavak adnának.”

Interjú Gerák Andreával, a „titokzatos magyar női hang” tulajdonosával

 A Magyarországon és Svédországban élő énekesnő ír, cigány vagy éppen török dalokkal elröppenti hallgatóit más népekhez, de gyökereihez hűen, fő profiljaként magyar népdalokat énekel, amelyet gyakran szólóénekként ad elő, illetve az elmúlt évtől időnként a Barozda zenekar kíséretében is színpadra lép. Jellegzetes hangja egyre keresettebb, a világ különböző tájain alkotó zenészekkel dolgozik együtt világzenei projekteken. Jelenlegi partnerei: Effi Shoshani (Izrael), Ángel Orós (Spanyolország), Paul Kwitek (Kanada), José Aurelio Ferrandez (Dominika).

- Tudomásomra jutott, hogy nyáron voltál Moldvában voltál Bogdán Tibor meghívására. Hogy kerültetek kapcsolatba?

- Igen, Tibor hívott meg. Még néhány hónappal azelőtt az interneten talált meg engem. Valahogy rábukkant a weboldalamra, írt a vendégkönyvembe, és ennek kapcsán kezdtünk el levelezni, az ő ötlete volt a meghívás.

- Idén nyáron voltál először Moldvában?

- Igen.

- Egyáltalán a Gyimesekben vagy a környékén sem voltál még?

- Arrafelé még nem. Jártam már régebben többször Kalotaszegen, Székelyföldön néhányszor, de a Gyimesekben, Moldvában még nem.

- De nem idegenkedtél?

- Jaj, nem, sőt! Ez már régi nagy vágyam volt, hogy arrafelé is eljussak.

- És milyen volt a fogadtatás? Gondolom, az utazás jó hosszú volt...

- Jó hosszú volt, de nagyon sokat beszélgettünk útközben, és hát csodaszép volt végigutazni azokon a tájakon.

- Magyarfalu vendége voltál. A falunapokra érkeztél. Jól tudom?

- Magyarfaluban voltunk, igen.

- A háromnapos rendezvény harmadik estéjén, tehát a záró nagyműsorban énekeltem volna, ez volt az eredeti terv. De már a második napon szinpadra léptem, mert voltak ott más zenészek is, Sepsiszentgyörgyről két fiatal ember, és fel sem merült, hogy kihagyjuk az együtt zenélés lehetőségét.

- Akkor együtt játszottatok, de eredetileg úgy indult, hogy egyedül, szólóban fogsz fellépni?

- Igen. Az volt az én... mondjuk így, nagy fellépésem, a harmadik estén, a második este pedig velük együtt.

- És mit énekeltél? Moldvai csángó népdalokat, mert tudom, hogy azt is, vagy pedig mást, amit máshol is szoktál, világzenei dalokat?

 - Is-is. Az első alkalommal ezzel a két fiúval moldvai csángó dalokat énekeltem, az egyik fiú furulyán játszott, a másik pedig kobzán. Így az autentikusabb, hagyományhű válogatásra került sor. A második estén pedig inkább a világzenés dalaimat hallhatták. Ezek között van néhányt olyan dal, amely moldvai csángó dalok feldolgozása. És az is kérés volt, hogy vigyem vissza a faluba azt, amit onnan szereztem, hogy megmutassam: igenis valamilyen formában tovább élnek ezek a dalok. Tehát ilyet is énekeltem, meg az én saját szülőföldemről is egy-két dalt, ami Magyarországról, Borsod megyéből való.

- Mikor volt az a pont vagy idő az életedben, amikor kapcsolatba kerültél a moldvai csángókkal egyáltalán, a zenével, kultúrával?

- A tudtomon kívül, amikor másodikos általános iskolás voltam. Azért mondom így, hogy a tudtomon kívül, mert tanultunk akkor olyan dalokat a zeneiskolában, szolfézsórán, amik Csángóföldről valók, de azt nem tudtuk, hogy kik a csángók, hogy honnan valók egyáltalán.

- Tehát nem mondták meg, hogy honnan valók?

- Nem, csak azt, hogy magyar népdal, és ezen tanultunk meg bizonyos dolgokat.

- Ez egy konkrét népdal volt? 

- Nem, nem, több is volt, amelyekkel később találkoztam, és kiderítettem, hogy ezek csángó dalok lehettek, vagy később láttam őket könyvekben, népdalgyűjteményekben. Később tudatosan válogattam. Tizenévesen néptáncosként ismertem meg a csángó népcsoportot, a gyimesi  és moldvai tájegységeket, a köztük lévő kulturális azonosságokat és különbségeket.

- Onnantól fogva következetesen követted, tanultad ezeket a dalokat, vagy pedig jöttek, és amikor jöttek, befogadtad őket?

- Inkább az utóbbi. Volt egy zsebkönyvméretű könyvsorozat, virágos könyvek. Rezeda, Rozmaring, és ezek mind népdalgyűjtemények voltak, 100 népdal az egyikben, 95 a másikban. Emlékszem, az egyikben kifejezettem moldvai csángó dalok voltak. Szintén tinédzser koromban, amikor ezt böngészgettem, megtanultam 1-2 dalt. Amellett, hogy a táncoséletben, amikor éppen valamilyen csángó táncot tanultunk, akkor megtanultuk a népdalt hozzá. Vagy meghallgattam egy felvételt, például egy Táncháztalálkozó lemezfelvételét, és ha volt rajta csángó dal, vagy zene, máris a fülemben volt. Volt még egy másik, egy nagyon meghatározó találkozásom ezekkel a dalokkal, ez is már több mint 20 éve történt. Hallottam a rádióban egy interjút egy moldvai csángó asszonnyal. Ha jól emlékszem - sajnos, nincs már meg nekem az a felvétel, bár akkor felvettem kazettára -,  ha jól emlékszem, akkor Egyházaskozáron lakott az a néni, Simon Ferenc Józsefné, és ő mesélt az életéről, a falujáról. Erre emlékszem, erre az egy mondatra nagyon emlékszem: "Úgy mondták a mi falunkat, hogy ungurj." Én akkor azt nem tudtam, hogy micsoda, de azóta, hogy utánakövettem... hát ez Magyarfalu. 

- Pont odakerültél egy véletlen folytán...

- Most, ezen a nyáron pont odakerültem, igen. És ettől az asszonytól hallgattam meg azt a pár dalt, amit akkor énekelt. Nagyon sokat hallgattam, és megtanultam őket.

- Énekelted azóta őket?

- Igen, igen, igen! Annyira, hogy a Madárka, madárka, amit akkor tőle hallottam, az az első CD-mnek a címadó dala, és azóta is nagyon sokszor énekeltem, fel is dolgozták. Sőt, manapság is, amikor csak úgy éppen kedvem támad dúdolgatni, bármit, akkor sokszor az jut eszembe.

- Sikerült is találkozni Simon Ferenc Józsefnével?

- Nem, nem. Ez még egy megvalósulatlan tervem. Szeretném megtalálni vagy őt, vagy legalább a családját, és megköszönni valamilyen módon, amit kaptam tőle.

- Ha jól gondolom, ezt a találkozást úgy fogod fel, mint egy életedet jelentős mértékben meghatározó ajándékot.

- Igen, pontosan ezeknek a daloknak köszönhetek szakmailag is sokat.

- És így, hogy elmentél Moldvába, gondolom, ott ugyanígy találkoztál csángó nénikékkel, akik énekeltek, előadtak, vagy úgy spontán, esténként énekeltek.

- Ezek inkább az előadással voltak kapcsolatosak. Tehát ott ültem néha a próbájukon, amikor énekeltek, vagy láttam a gyerekeket, ahogy készültek ezekre az előadásokra, nagyon nagy izgalommal, és akkor hallgattam néhány dalt.

- Sikerült kapcsolatba lépni vagy maradni valakivel onnan, ilyen célból, hogy majd onnan gyűjtesz népdalokat, amelyek még nem jutottak el hozzád?

- Így kimondottan nem. Ezt inkább én úgy gondolom, hogy időnként vissza fogok menni oda nagyon szívesen, és amikor alkalom adódik, akkor meghallgatok, megtanulok 1-2 dalt.

- Kik voltak a művészek, előadók akikkel még fölléptél a Magyarfalusi Napok alkalmából?

-  A helyiek közül felléptek különböző korú asszonyok és gyerekek, aztán voltak egy másik faluból, Pusztinából, énekesek, táncosok. Sajnos, én nem láttam mindegyik fellépőt.

Együtt muzsikáltunk Ségercz Ferivel és Csibi Szabolccsal Sepsiszentgyörgyről, egy zenekarral szintén Székelyföldről - ők megzenésített verseket játszottak. Nagyon szép, bensőséges előadás volt. Aztán volt egy kanadai lány, aki most Hawaii-on él, és néhány hónapig Európát járta azért, hogy harmonikázni tanuljon, így jutott el a faluba.

- Szóval ott szintén lehet harmonikázni?

- Igen, a faluban élő, tudomásom szerint egyetlen román ember harmonikás. Ő is fellépett, természetesen. Ez a lány nem harmonikán adott elő, hanem egy nagyon érdekes, kis, kéttenyérnyi afrikai pengetős hangszeren játszott.

- Népdalokat játszott?

- Nem, afrikai zenét. És ugyanaz a furulyás fiú Sepsiszentgyörgyről, aki engem kísért, őt is kísérte. A Fabatka együttes oszlopos tagja, Ségercz Feri. Voltak még fellépők: Egerből lovagi tornát, íjászbemutatót látthattunk, és valahogy odakeveredett egy nagyon vidám lengyel társaság. Azt nem tudom, hogy kerültek oda, járták az országot, ők is lovagi tornát mutattak be. Beöltöztek páncélingbe és valódi harcot láthattunk tőlük.

- Hozták magukkal a felszerelést?

- Igen, és ott a helyszínen bizony még vér is folyt, igazából.

- Gondolom, családoknál voltatok elszállásolva?

- Családoknál, igen, én egy fiatalasszonynál, akinek két nagyon szép lánya van, ők is gyönyörűen énekelnek, táncolnak.

- Hogy tetszettek az ételek? A moldvai bor? A bort volt alkalmad megkóstolni?

- A bort nem kóstoltam meg, nem iszom. Hát... lehet, hogy felszedtem 1-2 dekát... (nevet) Habár nem ettem nagyon sokat, mert annyi program volt, hogy elfoglaltam magam mással, de amikor leültem enni... Mit is szerettem nagyon? A galuskát, ami az ő töltöttkáposztájuk vagyis töltikéjük. A fánk, az is nagyon-nagyon finom volt, túróval, pontosabban ordával töltött fánk.

- Igen, palacsintának nevezik.

- Igen. Érdekes volt hallani ezt a nyelvjárást, tudtam arról, hogy az ő nyelvük más, mint amit mi itthon megszoktunk, és nagyon érdekes volt ezt megfigyelni, hogy valóban így van.

- De azért megértetted?

- Legtöbbet igen. Az első, talán 1-2 napban, főleg, ha idősebbek beszéltek egymás között, azt nem nagyon tudtam követni, de utána már jobban.

- Mi a tapasztalatod, véleményed az életmódról, az ottani emberek életmódjáról? Mint világlátott ember.

- Mint világlátott? Azt kellett látnom, hogy valóban sokkal elmaradottabb körülmények között élnek, mint azt mi itthon, Magyarországon a legtöbb helyen megszoktuk. Vannak itthon is olyan falvak, meg más európai országokban is, ahol például nincs angolvécé, de az, hogy könyv vagy számítógép, ami manapság szinte már elengedhetetlen kelléke egy iskolának vagy egy irodának, vagy szinte akármilyen munkahelynek...

- ...háztartásnak...

- Igen! Lassan már a háztartásnak is. Hát itt nagyon sok tennivaló van. Meg kell néznünk, hogy mi az, amire nekik igazából a legnagyobb szükségük van, és abban segíteni őket. Tudom például, hogy Magyarfalunak nincsen játszótere. Rengeteg gyerek van, de nincs játszótér. Vagy voltunk egy másik faluban is, Csíkfaluban, ott is az ilyen alapvető dolgok hiányoznak.

- Gondolod, hogy a játszótér egy olyan fontos dolog, amitől fejlődnének a gyerekek, jobban mint mondjuk ha játszanak az utcán egymással, azokkal a dolgokkal, amik körülveszik őket?

- Mindenképpen együtt játszanának - most is együtt játszanak, ha átmennek egymáshoz az udvarra, vagy ki az utcára, de egy játszótér például megadna nekik egy stabil pontot, egy gyülekezőhelyet. És nyilván a felszerelés függvényében a különböző készségeket lehet fejleszteni, erőnlétüket is, meg hát az jó szórakozás, egy hinta, például.

- Az előbb említetted, hogy Csíkfaluban is voltál. Az is ennyire jó volt, mint Magyarfalu? Vagy nem akarod összehasonlítani?          

- Nem tudom összehasonlítani, mert ott csak egy pár órát töltöttem el. Oda azért mentünk, mert van egy focicsapata a falunak, fiatal srácok, 10-12-akárhány éves fiúk, és nekik vittünk felszerelést. Rendes focilabdát, cipőt, mezt, mindent, ami dukál. Mert a Magyarfalusi Napoknak az egyik programja az volt, hogy Magyarfalu és Csíkfalu összecsapott. Csíkfaluból igazából csak ennyit láttam, hogy összegyűlt az a kis focicsapat egy házban, az edzőjük házában, és, nagyon nagy izgalommal próbálták fel a dolgokat. Aztán kimentünk a focipályára, a falu szélén, a patakparton egy üres terep, akkor ott játszottak egy kicsit. Az gyönyörű volt, éppen ott volt egy csodaszép szivárvány.

- És máshol? Más faluban?

- Pusztina. Pusztinában töltöttünk el egy napot. Onnan a hangfalakat hoztuk el. Az egy csodálatos fekvésű hely, gyönyörű! Nagyon-nagyon szép volt.

- Sikerült találkozni Nyisztor Ilonával?

- Nem, nem volt otthon. Elmentünk a házához, de nem volt otthon.

- Ő egy elismert énekes, népdalénekes, illetve Moldvában is foglalkozik az oktatással, a tanítással, főleg a kisebb gyerekekkel.

- Igen. Ha jól emlékszem, ő akkor éppen Magyarországon járt. 

- Pusztinával zártátok a moldvai körutazást?

- Igen. Ezt a három falut láttam. Készítettem néhány fényképet, csodálatos táj. Gyönyörű vidék, nagyon szép. Házak, hegyek, erdők, dombok...

- Akkor visszamennél?

- Persze, nagyon szívesen!

- Tervezed mostanában?

- Nem a legközelebbi hónapokban; meglátjuk még, hogy a következő nyár hogy alakul. Szeretném a férjemnek is megmutatni. Ő svéd, és neki elképzelése nincs arról, hogy a világnak ezen a részén mik vannak.

- És szintén ilyen rendezvényekre mennél, vagy kötetlenül inkább?

- Inkább szívesebben rendezvényekre, mert...

- ...mert annak olyan jó hangulata van?

- Más, persze! Amikor egy célért dolgozik gyakorlatilag az egész falu, sőt, nem is csak egy falu, hanem több, és készülődnek, mindenki kapcsolatban van mindenkivel, és zene, ének, tánc az egész nap, sürgés-forgás. Én azt mindig is szerettem, amikor ilyen mozgás van. Rendkívül élveztem azt, hogy fiatalok, idősek azonnal felálltak táncolni, amikor megszólalt a zene. A gyerekek alig bírták abbahagyni. A diszkónak, ennek a modern zenének, nem volt olyan nagy sikere, de a táncház tarthatott volna akár hajnalig is.

- Majdnem addig, gondolom, mert addig elhúzzák.

- Késő estig, igen, mert a gyerekeknek nyilván haza kellett menni korábban.

- Volt olyan népdal, amit ott tanultál, most?

- Van egy-kettő, igen. Még dolgozgatok rajta.

- Átdolgozás?

- Nem, úgy értem, hogy megtanulni olyanformán, hogy tényleg magamévá tudjam tenni azt az ízt, azt a hangulatot, amit ott éreztem, és amit ezek a dalok mondanak.

- Ez még mindig feldolgozás alatt van?

- Ezt még így magamnak tanulgatom egyelőre.

- És van-e benned összehasonlítás? A világ más tájai, ahol jártál, ahol előadtál és hallottál ottani népdalokat, népzenét, és Moldva. Benned ez hol foglal helyet?

- Sok ilyen alkalmam nem volt még, hogy így összehasonlítsak tájakat. Az én szülőföldem környékén voltam 1-2 helyen, amikor előadtam odavalósi dalokat, meg... meg most, Moldvában. Szerintem ennyi volt összesen. És körülbelül ugyanaz volt a fogadtatás. Tehát volt, akinek a tiszta, mindenféle zene, kíséret nélküli, hagyományos népdalok tetszettek jobban, volt, akiknek ezek a feldolgozott változatok, és... mind a két helyen szívesen várnak vissza.

- Mert csodálatosan énekelsz, és nagyon-nagyon szép hangod van.

- Köszönöm szépen!

- Mind a két terület... a szülőföldem környékén -  most konkrétan Tarcal városa az, amire gondolok -, ahol szintén először jártam nemrég, és ahová szintén nagyon szívesen visszamegyek máskor is, és Moldva, közelebbről Magyarfalu - hát, ebből nem tudom, hogy lehet-e elég.

- Soha, szerintem.

- Nem, van egy olyan íze, egy olyan hangulata, légköre, szellemisége, akárhogy is nevezzük, annak a kis településnek, és azoknak az embereknek, amit egyelőre nem tudok összehasonlítani mással, ahol jártam. Talán mégis! Egy kalotaszegi falu, Méra. Ott jártam még néhányszor régebben, és ott éreztem hasonlót. De nyilván az ő kultúrájuk, zenéjük, viseletük, minden, az különbözik.

- Ezt azért kérdeztem, mert nagyon sokan járnak most már Moldvába, különböző okokból, és nagyon sokan mondják azt, hogy jó-jó, de nagyon nagy a szegénység, és úgy nem lehet élni. És kíváncsi voltam, hogy mi maradt meg benned valójában Moldvából. Tehát, nem a szegénység, hanem az, amit valójában a moldvai csángóság jelent, vagy jelentenie kellene a magyarságnak.

- A szegénységről csak annyit, hogy ha valakiben ez marad meg, "jó-jó, de hát így nem lehet élni", akkor... szabad érte tenni! Szabad őket segíteni! Nagyon sokan vannak, akik ezt meg is próbálják, és valamilyen módon felvállalják a felelősséget. Lehet az afrikai éhezőket is segíteni, vagy a tsunami áldozatait is, és lehet közelebbi testvéreinket is segíteni. Úgyhogy ez szerintem nem lehet kifogás, semmilyen szinten. Nyilván, hogyha az ember egy bizonyos komfortszintet megszokott, akkor esetleg kényelmetlen lehet kijárni az udvarra a vécére, de...

-...de nem erről szól Moldva.

(folytatjuk)

Ambarus Lídia

Gerák Andrea eddigi fellépő partnerei:

 Niéto e La Solution (CU), Larry Woodley (USA-CH), Mark Janicello (USA-A), Andrik Schapers (USA), The Jive Aces (UK), Die Lustige Landpartie (A), Rich & Famous (CH), Blue Jazz (CH), Arielle Sablon (B-HU), Martin Kovarik (CZ), Géczi Erika (HU), Fekete Kiss Sándor (HU), MÉZ (HU), Budapest Express (HU), Michael Bromley (UK), Barozda (SE-HU).

Külföldi fellépései:

Szlovákia, Lengyelország, Románia, Törökország, Ausztria, Svédország, Franciaország, Németország, Olaszország, Svájc, Portugália, Gibraltár, Anglia, Belgium, Finnország

Felvételei

Autentikus magyar népzene (2006) CD

Árva az a madár (2006)

Download album Madárka, madárka (2003) CD

Három magyar népdal maxi CD (2002

Madárka, madárka MC (1998)

Filmjei:

Magyarország képekben (r. Tóth Márton, 2004) énekbetét