Több mint száz aláírás gyűlt össze eddig annak a petíciónak az alátámasztására, amely a város környezetellenes városfejlesztési politikája miatt, a Klastromrét, a Fokhagymás-völgy, a Virághegy, valamint tereink, parkjaink, fáink védelmében kíván felszólalni. A petíció szövegének nyers változatát alább olvashatják. Kérjük mindazokat, akik egyetértenek vele, s aláírásukkal is megerősítenék a tiltakozó jegyzéket, jelentkezzenek mielőbb személyi igazolványukkal a Minerilor utca 7. szám alatt (naponta 17-20 óra között), a Teleki Magyar Házban!
Városunk számára évszázadokon keresztül természeti kincsei jelentették az igazi gazdagságot. Előbb bányái, a föld mélyén rejtőző arany és ezüst tették rövid időre Kelet-Európa egyik leggazdagabb városává, később csodálatos hegyei, völgyei, s az ennek nyomán idelátogató turisták, majd az itt letelepedő festők keze nyomán lett az egyik leghíresebb európai művésztelep otthona.
Szomorúan tapasztaljuk, hogy Nagybánya önkormányzata egyre kevésbé jó gazdája ezeknek az értékeknek.
A város épített örökségének rehabilitása érdekében tett dícséretes erőfeszítései nem mentesítik annak felelőssége alól, hogy az elmúlt másfél évtizedben anyagi megfontolásból, vagy közömbös magatartásával magára hagyta, elcsúfította a Fokhagymás völgyet, egyetlen fát a Ligetben el nem ültetett, viszont hagyta hogy beépítsék a Virághegy oldalát, engedélyezte az építkezést a Klastromrét közepén, s most a szélén is ezt szorgalmazza, sorra építtette be (vagy hagyta beépülni) a külvárosi lakónegyedek parkjait, játszótereit, s most a belvárosban is folytatni kívánja ezt a gyakorlatot.
Tiltakozni kívánunk a város környezetellenes városfejlesztési politikája miatt!
Kérjük az önkormányzat döntéshozó és végrehajtó szerveitől a következőket:
1. Mondjanak le a Klastromrét részleges beépítésére vonatkozó tervekről! Tiltsanak be minden új építkezést a Klastromrét, a Virághegy és a Kereszthegy vonzáskörzetében!
2. Vizsgálják ki a Fokhagymás völgyben az elmúlt másfél évtized során történt építkezések jogszerűségét (volt Soricelul-féle birtok), s kötelezzék a tulajdonost a környezet ökológiai rehabilitációjára!
3. Készítsenek tervet a Városliget ökológiai rehabilitációjára, a kiöregedett faállomány fokozatos fiatalítására! Tiltsanak be mindenfajta új építkezést ezen a területen!
4. Építsenek terelőutat a városnak, s így legalább az áthaladó gépkocsi- és teherforgalomtól mentesítsék a történelmi főteret és a környező utcákat! Olyan városfejlesztést szeretnénk, amely ennek következményeit is végiggondolja és idejében megoldást talál ezekre, nem pedig utólag, a megmaradt zöldövezet és tereink, parkjaink kárára próbál helyet szorítani a megnövekedő járműforgalomnak!
5. Állítsák le a város még megmaradt zöldövezeteinek, játszótereinek, parkjainak beépítését, vagy parkolóvá való átalakítását!
6. Változtassanak a légvezetékek útjában álló útmenti fák koronáinak szakszerűtlen megnyírása gyakorlatán!
Úgy véljük, az anyagi bevétel és gazdasági fejlődés nem jogosít fel a környezetvédelmi szempontok elhanyagolására. S ha mindig csak a sarkairól mondunk le annak amink van, s amink megmaradt, előbb-utóbb elfogynak fáink, parkjaink, a város zöld tüdeje, s beépítésre kerülnek zöldövezeteink.
Tisztelettel kérjük a fentiek figyelembevételét!
(BÚSz) „Ha elegen leszünk, lesz magyar szakoktatás Nagybányán. Arra biztatom tehát a diákokat, hogy anyanyelvükön folytassák tanulmányaikat, válasszák azt a két magyar tannyelvű osztályt, mely szeptembertől román tannyelvű szakiskolákban indul. Különösen számítunk a vidéki diákokra, a felsőbányaiakra, a szinérváraljaiakra, a koltóiakra, az ardóiakra, a domokosiakra."
Évtizedes problémánk tűnik megoldódni azáltal, hogy szeptembertől szakiskolai osztályok indulhatnak magyar nyelven Nagybányán. A szakoktatás szükségességének kérdése már magyar tannyelvű középiskolánk létrehozásakor is felvetődött, de az a gondolat, hogy az elméleti osztályok és a szakiskolások ugyanabban az intézményben és iskolaépületben tanulhassanak, több ellenzőre talált, mint támogatóra.
Az elmúlt évek demográfiai hullámvölgye, a tanulói létszám drámai csökkenése, a tömeges kivándorlás nem csupán a nemzeti kisebbséget, de a többséget is érinti. Ehhez járulnak a vegyes házasságok, a multikulturális közeg és a kétnyelvűség eredményezte identitászavarok, olyan szórványosodási folyamatok, amelyek szociológusok és nyelvészek számára remek kutatási lehetőségeket kínálnak, de az iskolapolitika számára komoly fejtörést okoznak. Ki a magyar? Mennyire magyar, a magyar? Milyen szinten kell beszélnie az anyanyelvét egy magyar embernek, hogy valóban magyar legyen? Elegendő-e az, hogy magyarnak vallja magát? Ehhez hasonló kérdések vetődnek fel minden szórványosuló régióban.
Igazán fájni akkor kezd a szórványosodás jelensége, amikor a bőrünkön tapasztaljuk, hogy két osztály helyett egy osztály indul, osztályokat és iskolákat kell létszám híján összevonnunk, hogy az anyanyelvükön tanulni kezdő diákok 60%-a lemorzsolódik az érettségiig, s a román tagozaton tanuló magyar gyermekek leghamarabb identitástudatukat, később anyanyelvüket is elveszítik.
Jelenleg az a diák, aki nem sikeres a kisérettségi vizsgán, szakiskolában folytatja tanulmányait. Román nyelven. Nem hall többet a magyar irodalomtörténet remekeiről, nem anyanyelvén tanul meg elbeszélni és érvelni, nem foglalkozik a magyar történelem és kultúrtörténet nagy eseményeivel, csökken esélye arra, hogy magyar barátokra leljen, hogy magyarul művelődjön, magyarul szórakozzon, s a mindennapi kommunikáció során sem használja anyanyelvét. Természetes tehát, hogy beolvad.
Ilyen körülmények között be kellett látnunk, hogy az anyanyelvű szakoktatás beindítása kulcsfeladat a nemzeti identitástudat megőrzésében. Mindenképp értékelendő az iskolapolitikával foglalkozó szakemberek együttgondolkodása ebben a kérdésben.
A gyakorlati megoldás több utat, lehetőséget is felvetett, mint ahogyan számtalan akadályt is. Tény, hogy a szakiskolai osztályok létrehozása több speciális feladattal jár. Meg kell oldani, hogy a szaktantárgyak oktatása valóban magyar nyelven történjen, magyarul beszélő, sőt magyarajkú szaktanárokkal, hogy a szakmai gyakorlat az iskola műhelyeiben vagy az iskolákkal szerződést kötő vállalkozók műhelyeiben valóban használható szakmai tudást jelentsen. Az anyanyelvű szakoktatásnak leginkább így lesz értelme.
A szeptembertől a diákok rendelkezésére álló megoldások nem mondhatóak sem ideálisnak, sem véglegesnek. Kényszerhelyzetben születtek, de mégis lehetőségeket teremtettek, az elmúlt évek helyzetéhez viszonyítva hatalmas előrelépést jelentenek. Az, hogy létrejönnek-e az anyanyelvű szakiskolai osztályok, innen kezdve egyedül a diákokon múlik. Ha elveszítjük ezt a lehetőséget, újrakezdeni sokkal nehezebb lesz. A VIII. osztályos generációra tehát nagy felelősség hárul. Az egyéni érdekeknél most a közös érdekek kellene előbbrevalók legyenek. Mindenkire szükség van!
Ha elegen leszünk, lesz magyar szakoktatás Nagybányán. Arra bíztatom tehát a diákokat, hogy anyanyelvükön folytassák tanulmányaikat. Válasszák azt a két magyar tannyelvű osztályt, amely szeptembertől egy-egy román tannyelvű szakiskolában indul (az osztályfőnököket tájékoztattuk arról, hogy pontosan melyik két iskoláról van szó). Különösen számítunk a vidéki diákokra, a felsőbányaiakra, a szinérváraljaiakra, a koltóiakra, az ardóiakra, a domokosiakra!
Természetesen azokat a diákokat, akik sikeresen képességvizsgáznak, továbbra is várja a Németh László Gimnázium három elméleti osztálya, matematika-informatika, biokémia és humán szakon.
dr. Váradi Izabella
magyar szakos tanfelügyelő
(BÚSz-információ) A hét végén idén is vidám gyermeknapi programok várják a kicsinyeket és nagyobbakat a Teleki Magyar Ház, a gróf Teleki Sándor cserkészcsapat, az EKE Gutin Osztálya és a Teleki Társaság által szervezett nagyszabású rendezvény, a Bóbita NAPOK helyszínein, azaz a Klastromrét-Liget környékén, a Teleki Magyar Ház termeiben, valamint a Bábszínházban. A következő programokat ajánljuk az érintett korosztály, a szülők, nagyszülők figyelmébe:
2006. május 27., szombat. 9 órától – jelentkezés, résztvételi szelvény igénylése a Teleki Magyar Házban; 10.00 óra – Teleki Magyar Ház: szavalóverseny, rajzolt versek versenye (a szavalóverseny résztvevőinek), kézművességek; 13.00 óra – Bábszínház: „Ki mit tud?" vetélkedő, a cintermi általános iskola szervezésében. A verseny ideje alatt 15.00 (!) órától „Vendégeink az elsősök!". A Teleki Magyar Házba várjuk a nagybányai I. osztályosokat (a tanító nénikkel) egy játékos vetélkedőre, amelynek keretében átvehetik a budapesti Rákóczi Szövetség és a Ház ajándékait. 18.00 óra – Teleki Magyar Ház: legóverseny, „Mama-sütije" verseny (várjuk az anyukák, nagyik magasütötte „pályamunkáit"). Utána: cserebere-vásár kicsiknek, nagyoknak (régi, megunt játékok, bélyeg- és szalvétagyűjtemények stb.).
2006. május 28., vasárnap. 9 órától – jelentkezés, résztvételi szelvény igénylése a Klastromréten (akik szombaton nem vettek részt a programokban); 10.00 óra – Klastromrét: görkori, roller és aszfaltrajz-versenyek 10.00 óra – Liget: kerékpár-, futó- és akadályverseny (kb. 14.00 óráig); 16.00 óra – Klastromrét (a Néprajzi Múzeum előtt): gyermektáncház, „Játék a réten" szabadtéri játékok, fiúk-lányok, mamák-papák vetélkedője, „Pici-licit"; 19.00 óra – Teleki Magyar Ház: eredményhirdetés, díjkiosztás, a fődíj kisorsolása a legtöbb programban résztvevő gyermekek között. Rossz idő esetén a szabadtéri rendezvények helyett vigasz-programok lesznek a Teleki Magyar Házban.
A „Ki mit tud"-ot, illetve a szavalóversenyt kivéve, a programokba óvodásoktól VII. osztályosokig bárki bekapcsolódhat. Sőt a szülőket is játszani hívjuk (mamák-papák vetélkedője, „Mama sütije")!
A gyermeknapi programokba való bekapcsolódáshoz minden gyermeknek legelőször is RÉSZTVÉTELI SZELVÉNY-t (korának megfelelő színű sorszámot) kell igényelnie, szombaton 9 órától a Teleki Magyar Házban, vasárnap 9 órától pedig a klastromréti szobornál. Ezt jól láthatóan ki kell tűznie a ruhára, az egyes versenyekre csak így lehet jelentkezni, félórával kezdés előtt! A kellemetlenségek elkerülése érdekében kérjük a gyermekeket, hogy időben induljanak el hazulról, szánjanak elegendő időt a nevezésre! Ha valaki játék közben elveszíti a sorszámát, jelezze a szervezőknél, hogy idejében pótolni lehessen.
A résztvételi szelvénnyel együtt minden gyermek „7 krajcáros"-t kap a Mons Medius Investments kft. jóvoltából, amelyet ingyen üdítőre és édességre lehet beváltani a rendezvények helyszínén. Ez azonban nem pótolja az étkezést! Kérjük a szülőket, csomagoljanak uzsonnát a gyermekeknek, s legyen némi aprópénz is náluk (a pici-licitnél is szükség lehet rá...).
A versenyeken ki-ki a saját biciklijével, rollerével, görkorijával, legójával vesz részt. A gyermekek szombat délután ne felejtsék el magukkal hozni a cserebere-vásárra szánt tárgyaikat. A pici-licit „árukészletét" ezúttal a Teleki Magyar Ház biztosítja.
Eredményhirdetés, a szombati versenyek esetében is csak vasárnap lesz!
Akárcsak tavaly, érdemes minél több programba bekapcsolódni, gyűjteni az ezt igazoló „pecséteket"; az idei Bóbita fődíját, az Extrem üzletlánc ajándékát - egy vadonatúj Mountain Bike-ot - a legaktívabb, legtöbb rendezvényben résztvevő gyermekek között fogják kisorsolni.
A rendezvény költségeinek fedezése s a díjazás érdekében a szervezők TOVÁBBRA IS VÁRJÁK ADOMÁNYAIKAT (pénzben, édességben, tortában, ajándékban, díjban vagy szervezésben) a Teleki Magyar Házban (tel: 212668, 0740-751490).
• Május 19-én zárultak a kéthetesre nyúló és sokak számára még így is rövid Németh László-napok. A színházban tartott kétórás gálaesten a diákok megkapták a 2005-2006-os tanévre kiérdemelt okleveleket. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy milyen sok versenyen, vetélkedőn vesznek részt a magyar diákok. A gálaesten felléptek a Medáliák, az Ordibáló Szamócák, valamint a VII. Történelmi vetélkedő nyertesei. Külön dicséretben részesült a líceum fiú kosárlabdacsapata. Jövőre is: Hajrá Németh László!
• EKE-tagok figyelmébe! Kérünk minden EKE tagot és bárkit, aki segíteni szeretne a Bóbita versenyek lebonyolításában, hogy május 28-án, vasárnap 9 órakor legyen a ligeti vendéglő előtt.
• Gyógytorna lesz hétfőn 16.45, szerdán 17.45 órától a Teleki házban!
Amint azt már korábban beharangoztuk, május 20-án lakossági fórumot szerveztek Máramarosszigeten, dr. Bónis István képviselő javaslatára. Reméljük, a jó példa ragadós lesz, más településeken is divattá válik ez a fajta közvetlen kapcsolatfelvétel, s ugyanakkor a mostani találkozó alkalmával leszűrt tanulságok is mielőbb konkrét megvalósítások formájában öltenek testet.
A találkozón szám szerint 28-an voltak jelen és intéztek kérdéseket a képviselőhöz, Mátyás Mihályhoz, a Máramarosi Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség igazgatójához, Vicsai János megyei tanácsoshoz, dr. Váradi Izabella magyar szakos tanfelügyelőhöz, valamint Béres István alpolgármesterhez.
A legtöbb kérdés, felvetés a földügyekre, illetve a tulajdonjog és a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos problémákra irányult. De szóba került még a szakszerű információk hiányának (s ezen belül a máramarosszigeti lapnak) a kérdése, az egyházak ügye, a különféle okiratok (útlevél, jogosítvány stb.) megszerzésének földrajzi jellegű hátulütői, az adminisztrációs hiányosságok, EU-intergációs kérdések (s ezen belül a kötelező játszóterek kialakításának ügye), valamint sok más közérdekű kérdés.
Tanulságos megbeszélés volt ez, mind a lakosság, mind pedig a tisztségviselők számára. Ha másért nem is, de ezért minden bizonnyal érdemes máskor is szervezni hasonló fórumokat.
MÁJUS 26 - JÚNIUS 1. (Tavaszutó, Pünkösd vagy Ígéret, Szent Iván, Nyárelő hava)
Május 26., péntek, az év 21. hete és 146. napja. Névnapok: Fülöp, Evelin, Aladár, Gyöngyvér.
Napkelte: 4:56, napnyugta: 20:27; holdkelte: 3:56, holdnyugta: 20:08.
Május 27., szombat, az év 21. hete és 147. napja. Névnapok: Hella, Ágoston, Gyula.
Napkelte: 4:55, napnyugta: 20:28; holdkelte: 4:27, holdnyugta: 21:26.
Május 28., vasárnap, az év 21. hete és 148. napja. Névnapok: Emil, Csanád, Ágoston, Vilma, Vilmos.
Napkelte: 4:54, napnyugta: 20:29; holdkelte: 5:09, holdnyugta: 22:33.
Május 29., hétfő, az év 22. hete és 149. napja. Névnapok: Magdolna, Mária.
Napkelte: 4:53, napnyugta: 20:30; holdkelte: 6:02, holdnyugta: 23:27.
Május 30., kedd, az év 22. hete és 150. napja. Névnapok: Janka, Zsanett, Dezső, Hanna, Johanna, Nándor.
Napkelte: 4:52, napnyugta: 20:31; holdkelte: 7:06, holdnyugta: -.
Május 31., szerda, az év 22. hete és 151. napja. Névnapok: Angéla, Petronella, Mária, Matild.
Napkelte: 4:52, napnyugta: 20:32; holdkelte: 8:16, holdnyugta: 0:07.
Június 1., csütörtök, az év 22. hete és 152. napja. Névnapok: Tünde, Angéla, Hortenzia.
Napkelte: 4:51, napnyugta: 20:33; holdkelte: 9:27, holdnyugta: 0:36.
Színe és fonákja
A 00-ás SRI-ügynök, Gyorgyé Bo(lo)nd burkoltan egy igen komoly és szigorúan titkos megbizatást kapott felettesétől. Be kellett szűrődnie az egyik nagy erőkkel őrzött magyarországi baromfitelepre, hogy információkat szivárogtasson ki onnan. Az akció olyan titkos volt, hogy még maga Gyorgyé sem tudott róla. (Nem hiába hívták Gyorgyénak.)
S hogy senki ne fogjon gyanút, az összekötő ember pulykának álcázva juttatta be a nagy felkészültségű, csirkefrász elleni oltást igazoló papírral rendelkező téglát. Gyorgyénak pedig beadta, hogy szebb a pulyka, mint a páva, így pulykának öltözött emberkénk büszkén viselte jelmezét, nem volt ellenére, hogy megtollasodjék. Csakhogy odabenn nyilvánvalóvá vált, hogy az informátor nem állt a helyzet magaslatán, amikor az akcióhoz szükséges adatokat gyűjtötte. Kiderült ugyanis, hogy nem pulyka-, hanem baromfitelepről van szó. De egy ilyen kis apróság igazán nem állhatott az akció sikerének az útjába.
Közben a világszerte szétszórt ügynökök csak úgy potyogtak a csirkefrásztól (ők még a Securitáté idejében mentek ki, védőoltás nélkül), az irányító központban sorra aludtak ki az ügynökök bukását jelző lámpácskák, akárcsak a jól ismert filmben. Úgy hullottak az ügynökök, mint augusztusban az ötágú csillagok, vagy mint a román csirkék a magyar pulykafrásztól.
Gyorgyé Bo(lo)nd persze mit sem sejtett az egészről. Élte mindennapi pulykaéletét, s közben azon morfondírozott, miért néz ő ki másképp, mint a többi tollas társa. Hanem mielőtt még választ talált volna kérdésére, felpakolták egy tehergépkocsira, és Romániába szállították. Ettől aztán (minden védőoltás ellenére) Gyorgyé Bo(lo)nd frászt kapott.
Így született meg Romániában a pulykafrász. Aki nem hiszi, járjon utána. Titkosszolgálati módszereket is nyugodtan használhat.
(Előzetes: jövő héten interjút közlünk a Korrupcióellenes Bizottság vezetőjével, aki csak 200 RON-nyi csúszópénz fejében volt hajlandó lapunknak nyilatkozni.)
Tami
Egy héttel ezelőtt a Teleki Magyar Házban találkoztak néhányan, olyan nagybányai magyar szülők, akik óvodáskorú gyermekeiket helyhiány miatt a nagybányai napközik magyar csoportjainak egyikébe sem tudták beíratni.
A beszélgetés során több lehetőség is körvonalazódott közös gondjaink-bajaink mielőbbi megoldására, amelynek érdekében továbbra is keresnek olyan szülőket, akiknek hasonló tapasztalataik voltak ebben az évben. Kérjük, jöjjenek el minél nagyobb számban a június 1-én, a gyermekek napján du. 18 órai kezdettel sorra kerülő újabb tanácskozásra a Teleki Magyar Házba!
A nagybányai LENDVAY MÁRTON Színjátszó Kör "CIMBORÁK" báb- és gyermekszínjátszó csoportja folyó év június 2-án 13 órai kezdettel a Városi Színházban bemutatja Petőfi Sándor - Szilágyi Dezső - Kacsóh Pongrácz: JÁNOS VITÉZ zenés színművét.
Ugyanitt, ugyanakkor megünnepeljük a "CIMBORÁK" fennállásának 5-ik évfordulóját, amelyre szeretettel hívjuk és várjuk a 2001-2006. között előadott darabok minden szereplőjét!
Méhes Éva, a csoport vezetője
Május 26-án, pénteken 18 órai kezdettel, a Városi Színház stúdiótermében tekinthetik meg, a szatmárnémeti Harag György Társulat előadásában a MÁRTON PARTJELZŐ FÁZIK című színművet.
Jegyek az RMDSZ-székházban és a helyszínen kaphatók.
Május 31-én, a DEBRECENI CSOKONAI SZÍNHÁZ erdélyi vendégszereplése alkalmából sok szeretettel meghívjuk Önt: SÜTŐ ANDRÁS: KÁIN ÉS ÁBEL című drámájának nagybányai előadására, melyre a nagybányai Városi Színház színpadán kerül sor, 2006. május 31-én, szerdán 19,00 órai kezdettel.
• A Szentháromság római katolikus templomban keresztelték Madarassy Zsolt István és Bortnyik Kinga kisfiát, aki a Barna István nevet kapta. Keresztszülők: Fall Levente, Bortnyik Réka.
• Örök hűséget esküdtek egymásnak Gombos László és Sima Diana Florina, Gombos László és Merk Mária fia, Sima Petru és Jula Ana leánya. Tanúk: Péter József és Mónika, Kiss Ervin és Laura; Szabó Zoltán és Cioci Catarina, Szabó György és Jereb Etel fia, Cioci Gabriel és Rodica leánya. Tanúk: Pop Gheorghe, Roman Daniel, Pop Ciprian, Cãuta Viorel; Páska András és Zlamparet Olimpia, Páska László és Smidkó Emma fia, Zlamparet Ioan és Achim Terezia lánya. Tanúk: Ianos Daniel és Maria, Ardeleanu Gheorghe és Mihaela; Moldován József és Dragos Alina, Moldován József és Schlézinger Mária fia, Dragos Aurel és Vanciu Maria leánya. Tanúk: Tallos Attila, Schwarczkopf Andrea.
• Utolsó útjukra kísérték Láng János (69), Farkas Ede (86), Hambuer György Gyula (62), Tamás szül. Vajda Éva (63) testvéreket.
• A Nagybánya-újvárosi református templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Cadar János és Lieser Beatrix Claudia, Cadar János és Kovács Erzsébet fia, Prodan György és Kandel Erzsébet lánya. Tanúk: Pap János, Cibere Klára, Ciubotã Viorel és Doina.
• Utolsó útjára kísérték Kiss Károlyné sz. Kiss Juliannát (86).
• Jövő héten bűnbánati hetet tartanak, az istentiszteletek kezdési időpontjai reggel 9.00 és du. 18.00 óra.
• A Nagybánya-óvárosi református templomban május 28-án a délelőtti istentisztelet keretében konfirmációi ünnepély lesz, amikor 12 leány és 17 fiú tesz vallást hitéről és az Anyaszentegyház iránti szeretetéről.
• Pünkösdi úrvacsorára készülve bűnbánati istentiszteletet tartanak minden reggel 9.00 és du. 18.00 órai kezdettel.
• Pünkösd ünnepén istentiszteletet tartanak: I. nap de. 10.00 órától, úrvacsoraosztással, du. 18.00 órától; II. nap de. 10.00, du.18.00 órai kezdettel.
• Örök hűséget esküdtek egymásnak dr. Makai-Magos Árpád Dániel és dr. Soós Borbála, dr. Makai-Magos Csaba és Venczel Gabriella fia, dr. Soós Pál és dr. Simó Erzsébet leánya. Tanúk: dr. Dombi Ábel, dr. Makai-Magos Ágnes, dr. Csegezi László, Barabás Irén; Miclãus Daniel-Bogdan és Dohi Erika Tünde, Miclãus Petru és Maria fia, Dohi Ferenc és Velker Irma Erzsébet leánya. Tanúk: Lucian Ciprian, Fazekas Florentina, Eberhardt Gyula, Kallerina Ida.
• Utolsó útjára kísérték Seres Endréné sz. Bánk Etel (86) testvérünket.
• Magyarberkeszen vasárnap délelőtt a konfirmációi istentisztelet keretén belül 11 ifjú tesz bizonyságot hitéről.
• Május 6-án a láposbányai római katolikus egyházközségben fogadtak egymásnak örök hűséget Boitor Marcel Sebastian ortodox és Brezovszky Erika római katolikus jegyesek. Tanúk: Brezovszky Róbert és Rus Bogdan.
• Utolsó útjára kísérték Sáfrány sz. Szlávik Rozáliát.
• Május 21-én a láposbányai római katolikus egyházközségben 12 gyermek elsőáldozott: Szlávik Antónia, Pintea Denissa, Cseh Henrietta, Crãciun Mária, Steiner Brigitta, Simori Kárla, Pop Gábor, Sztralea Árpád, Dragomir Tamás, Ghetie Cãtãlin, Maar Róbert, Steiner Zsolt.
• A koltói református templomban keresztelték Incze Ferenc és Bandiciu Carmen kisfiát, aki a Darius Roland nevet kapta. Keresztszülők: Bandiciu Dan, Incze Zita.
• Vasárnap de. 10.30 órától az ünnepi istentisztelet keretében 14 ifjú tesz konfirmációi bizonyságtételt.
• A magyarláposi református egyházközségben vasárnap a de. 11 órától kezdődő istentisztelet keretében 6 ifjú tesz konfirmációi bizonyságtételt.
• A misztótfalui református egyházközségben vasárnap a de. 10 órakor kezdődő istentisztelet keretében 4 ifjú tesz konfirmációi bizonyságtételt.
Ecsedi Orsolya
Hallgasson a környezetében élők jótanácsaira, mert másoknak is lehetnek épkézláb gondolataik, észrevételeik, megfontolásra érdemes ötleteik, nem csak magának. Vigyázzon arra, hogy önfejűsége nehogy fejetlenséget eredményezzen.
Elemében érzi magát, a lehetetlennel azonban ne kísérletezzen. A sok munka mellett nem ártana, ha pihenésre is szánna időt. Ne feledje: ön nem robot, még ha néha úgy is próbál viselkedni.
Próbáljon meg ezen a héten rendet rakni maga körül, mind pénzügyei, mind pedig érzelmei tekintetében. Ez utóbbiak rendezésének a kulcseleme az őszinteség kell legyen. Csakis így találhat megnyugtató megoldást gondjaira.
Az elkövetkező napokban egészségének a megőrzésére kell fektetnie a hangsúlyt. Lelki épségéért egyáltalán nem kell aggódnia, jókedvét semmi sem tudja elrontani, még a gyenge anyagi helyzete sem.
Minden tekintetben remek hétre számíthat. Pénzügyei nagyszerűen alakulnak, most learathatja korábban kifejtett munkája gyümölcsét, s érzelmi téren is elégedett lesz.
Elsősorban a közlekedésben kell nagyon óvatosnak lennie, mert könnyen baleset áldozatává válhat. Ennek ellenére a szerencse is önre találhat mind pénzügyi, mind pedig érzelmi téren.
Nem lesz ideje tétlenkedni az elkövetkező napokban. Minden idejét lefoglalják az egyre jobban torlódó megoldatlan feladatok. Csak arra vigyázzon, hogy a sok munka ne menjen egészsége rovására.
Könnyen előfordulhat, hogy szerencséje lesz az elkövetkező napokban. Persze a szerencse önmagában még nem elég, önnek sem szabad karba tett kézzel babérjain pihennie.
Az elkövetkező hét bizony nem az ön hete. Rossz híreket kaphat, s a szerencse is elpártol öntől. Fogadja el ismerősei, családtagjai, barátai segítségét, mert úgy könnyebb elviselni a nehézségeket.
Eléggé kényes helyzetekbe keveredhet az elkövetkező napokban. Csakis öntől függ, hogy győztesen vagy vesztesen kerül ki a helyzetek szorításából. Nagy szüksége lesz diplomáciai érzékre. Barátai, ismerősei, rokonai támogatását se utasítsa vissza.
Próbáljon visszavenni kicsit a tempóból, mert a kapkodás semmi jóra nem vezet. Nyugodtan sokkal többre megy. Ugyanakkor figyeljen jobban oda a környezetében élők gondjaira is.
Sok lesz a dolga, főleg a rutinfeladatok kötik le idejét. Ez nem annyira kihívást, mint inkább kemény munkát, robotolást jelent az ön számára. Hagyja, hogy mások is segítsenek!
Régi képeslapokat nézegetek. Felidézik szülővárosom, Szatmár és a már örökbefogadó városom, Nagybánya múltját. Mind az első világháború vége előtt készültek. A múltat idézik a régvolt épületek, a hosszúszoknyás hölgyek és a girardi kalapos urak, gatyás parasztok. Egy szép nap aztán egy Medifila nevű lapban, amely a bélyeggyűjtő orvosok közleménye, egy cikket találtam a kartofília rovatban. Ne tessék a kártyára gondolni rögtön, a kártyások a kartofórok, a kartofíliával pedig a képeslapgyűjtők foglalkoznak. Ez is egy paszszió - ha jobban tetszik: hobby.
Nos a közlemény olyan lapokat mutat be, amelyeken gyógyszertárak láthatók. Nekiláttam én is szétnézni lapjaim között, mit találok, hiszen a főtéren mindig volt gyógyszertár. Meg is találtam, méghozzá négy lapon is, de csak az egyiket. Igaz, hogy nagyon jól csak a legfiatalabbon látszik, azon, az épületen díszlik a felirat, ahol ma a "Chez Philippi" nevű vendéglő működik. Az épület ezelőtt 90 évvel pont úgy nézett ki, mint ma. Van azonban a század elejéről is három lapom, ahol az épület még nem volt "modernizálva". Hasonlított a szemközti épület, meg a minoriták házának a stílusához. A ház földszintjén két üzlet volt. Az egyik a Franulovicsé - az 1902-ben postázott lapon, de az 1904-ből valón már Rusorán József a tulajdonos. Még 1918-ban is azé a bolt, ő volt a gyógyszertár szomszédja.
A régi feljegyzések szerint ezt a gyógyszertárat 1727-ben alapította egy Widder nevű gyógyszerész, és Arany Sas volt a neve. Szerették a sast a bányaiak, mert a szálló meg Fekete Sas volt. Tudott dolog, hogy a patikát 1916 és 1929 között Widder Péter vezette, majd 1944-ből Widder Sándor neve ismeretes. Szép dinasztia. Érdekes lenne, ha Marian kolléga utánajárna a család történetének. Megjegyzendő, hogy egy időben volt egy Fried Géza nevű társ is, aki a tótmogyorósi fiókot vezette. Úgy látszik, hogy az üzlet nem ment rosszul, mert az 1918-ban feladott lapon az épület már modernizálva van. Megváltozott a homlokzat, amelyen nagybetűkkel jelenik meg a felirat: Gyógyszertár. A kor szokása szerint - ahogy én emlékszem gyermekkoromból, a bejárat mellett mindenhol Eszkulap és Higieia domborműves táblák voltak. Ekkor már itt is láthatóak. A cégér, a kiterjesztett szárnyú sas a bejárat és a nagyablakos kirakat közt volt. Hogy a kép mikor készült, azt nem tudom, de lehetne következtetni abból, hogy az épület előtt éppen közművesítési munkák folytak. Ásták az árkot, de a járdaszéli fákat akkor, úgy látszik, jobban megkímélték. Itthoni fák voltak, nem drága pénzen Hollandiából hozottak, hiszen az erdő itt a város szélén.
A Patika elég nagy lehetett, mert az ablakokból - az ötből - három alatt az volt. Kettő a szomszéd Rusorán felett. Szép, íves ablakok lettek.
A lapnak van egy filatéliai érdekessége is. A Károlyt (Habsburg!) ábrázoló bélyegen szokatlan hatszögletű pecsét van 1918. december 2. dátummal és a Nagybánya alatt Pénzrovatolás!
A szövegben az az érdekes, hogy telefon "traccsolásra" hívja a feladó a Babika nevű címzettet. Már akkor! Hát még csodálkozunk a maroktelefon-mániásokon. A régebbi lapon, amit 1902ben postáztak, szintén van mit csodálkozni, nemcsak a fák mögé bújt patikán, amelyen az arany sas ugyanott van, de Eszkulapék nem látszanak. Nos az első lapokon nem volt hely a levelezésre, oda csak címet lehetett írni és bélyeget tenni. Aki írni is akart, az a kép köré írta rövid üzenetét, vagy üdvözletét. Ahogy ezen is. Az érdekesség az, hogy a lapot Vácra akarták küldeni és véletlenül Vácz helyett Grazot írtak, ami Ausztriában van. Október 22-én el is ment a lap, Grazba érkezett 28-án, és a kijavított címzésű lap már 29-én Vácra ért. Számoljuk csak ki: hét nap alatt mennyi utat tett meg! Azt hiszem a mi postánknak nagyon mélyen kellene pirulnia ezek láttán! Próbálják ki uraim, most az atomkorban mennyit tartana?
A bányai lapok nagy többségét Kovács Gyula papírkereskedő adta ki, de olyan is van a "patikások" között, amelyet először a M.T. és F.I. Koch Willy nyomtatott Budapesten. Onnan vette meg Kovács a szabadalmat, aki évtizedeken át terjesztette a bányai képeslapokat, noha volt egy Krizsanovszki nevű versenytársa is egy időben (1913-ban).
Közben egy ismert üzletben láttam egy felnagyított képet, arról az oldalról, ahol még a minap is patika volt. Ez volt az 1811-ben alapított, A Magyar Koronához címzett Gyógyszertár, alapítója Vass Lajos. 1929-ben is Vass Lajos Sándor volt a tulaj. Egy teljes dinasztia. Lám! mennyi mindent tud mesélni egy képeslap a városáról, ha jól kérdezzük! Érdemes őket megőrizni, nemcsak emléknek, hanem azért is, mert ők hozzáértő kezekben várostörténeti források is. Részemről szívesen veszek információkat bárkitől. Városunk javára lesz.
Szlovák rendőrök szirénázó rendőrautókkal vittek el a pozsonyi Szent Márton-székesegyházból több magyar turistát.
Az egyik történelemtanár éppen a székesegyház történetét magyarázta diákjainak, amikor egy ellenőr idegenvezetői igazolványt követelt tőle.
- Magánszervezésű programról volt szó - nyilatkozta Radnóti Gábor, a csoport egyik kísérője. - Amikor komolyra fordult a vita, az addig magyarul tökéletesen beszélő ellenőr "elfelejtette" a nyelvet.
A történelemtanárt kilenc órán át tartották az őrszobán. Varga Jánost annyira megviselték a történtek, hogy csak annyit tudott mondani: a konzul úr majd elmeséli, mi történt.
A szlovákiai kirándulás szervezője, Selmeczi Judit ezt nyilatkozta:
- Észrevettük, hogy egy bőrkabátos férfi odament Varga tanár úrhoz, és megkérdezte tőle, miért vállal idegenvezetői munkát. Ő annyit mondott, hogy csak a barátainak magyaráz.
Ekkor állítólag szidalmazni kezdte Vargát, aztán jöttek a rendőrök.
Sajnos nem a szekszárdi csoport volt az egyetlen: egyidőben egy győri társaságot is bekísértek a rendőrök hasonló "bűn" miatt. (A Blikk nyomán)
Nem tudom, hogy a világ népei milyen módon, milyen érzéssel és szentséggel ünneplik meg az anyák napját, de örömmel tapasztalom, hogy magyar nyelvterületen élő nemzetünknek egyik legtisztább ünnepe ez. Fogalmaztak meg szebbnél szebb gondolatokat e nap kapcsán az Édesanyákra emlékezve, viszont van, aki azt mondja, hogy az anyák napján igazán csak érezni tudunk.
Ennek az érzésnek ápolására, Csoóri Sándor "Anyám fekete rózsa" című verse, 16 évvel ezelőtt szikrája lett egy, azóta évenként megrendezett magyar nyelvű nemzetközi vers- és prózamondó találkozónak Veresegyházán, nem hivatásos versmondók számára.
Akkor, ebben a városkában, Veresegyházon megalakult az Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány, amely a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Ház, és Veresegyháza Város Önkormányzata támogatásával, az idén tizenhatodszor rendezte meg Kárpát-medencei magyar nyelvű nemzetközi vers- és prózamondó találkozóját az édesanyák tiszteletére. Ezen gyermek (12-15 év), ifjúsági (16-21 év), felnőtt (22-65 év), valamint szépkorú kategóriában (66 évtől) lehetett indulni ezideig. Idén "énekelt vers" kategóriában is hirdettek programot, 15 éves kortól. A következő években ez a kategória is állandó jelleggel szerepelni fog.
A döntő és a záróünnepség 2006. május 5-7-én volt. Ezt megelőzően a jelentkezőknek elődöntőn kellett résztvenniük. Az elődöntők helyszíneit határon belüli és határon túli jelentkezők részére a rendezőség mindenkor közli. Az elődöntő különböző helyszínein évenként 1 000-1 200 jelentkezőt hallgatnak meg, akik közül általában 100-110-en jutnak tovább a döntőbe.
A döntőbe jutott versenyzők részére szállást és étkezést biztosítanak. Vendéget, vagy kisérőt önköltséges alapon fogadnak.
A díjazás sem mindennapi! Ajándék-özön várja a díjazottakat. Minden kategóriában 50-40-30 ezer forint értékű a jutalom: könyvek, kazetták és tartós használati értékű ajándéktárgyak formájában. A legjobb versenyző, kategóriától függetlenül: "Fekete Rózsa Díj"-ban részesül.
Ezeket a sorokat azzal a rejtett szándékkal vetem papírra, hogy a szépszámú nagybányai versszerető gyermek és ifjú, valamint felkészítő tanáraik érdeklődését talán felkeltem a részvételre.
Jómagam, véletlen szerencsém folytán (ugyancsak szépkorúan), immár 4. alkalommal vettem részt az idén ezen a rangos Kárpát-medencei versünnepen. Örvendetes, hogy számos résztvevő nyer döntőbe jutást a határon túlról is, főleg gyermek és ifjúsági kategóriában. Sajnos Erdélyországot - a Székelyföldet leszámítva, ahonnan szintén szépszámú résztvevő jelentkezik évről évre - statisztikailag csupán egyedül képviseltem az utóbbi négy évben. Remélem lesz, akinek átadjam ezt a jelképes nagybányai stafétát, hiszen a rendezők és a rendezvény célja nemes: a magyar nyelv tisztaságának megőrzése, és az, hogy meg-megállni alig tudó korunkban az anyákra - így magunkra is - irányítsuk kapkodó figyelmünket, hogy ne fájhasson a "semmi".
A fenti sorok szerzője, Asztalos Gábor - bár ő szerényen elhallgatta írásában a neves versenyen elért kiváló eredményeit, mi nem hagyhatjuk szó nélkül - kétszer tért haza harmadik, egy alkalommal a Magyar Versmondók Alapítványának különdíjával, utóbb pedig második díjjal a versenyről. Gratulálunk a nem mindennapi eredményekhez, és további sikereket kívánunk!
Arany János "A pusztai fűz" című költeményének alaposabb megismerését Rákóczi Béla úrnak köszönhetem, annak az embernek aki a Teleki Magyar Házban működő "Olvass nekem..." műhelyfőnöke, közkedvelt és hozzáértő házigazdája. Két alkalommal is felolvasta nekünk a verset, és felhívta figyelmünket annak esztétikai elemeire és egyéb öszszefüggésekre.
Akkor ötlött eszembe Édesapám, a pusztai fűzhöz olyan nagyon hasonlító, pusztai fenyő élete. Negyven éves koráig Hargita kék hegyeinek és egének tiszta levegőjét szívta, majd édesanyánk és a család iránt érzett szerelme-szeretete 1945-ben Szatmár pusztájába ültette...
Öreg fejjel állítom, ő soha nem szolgált botrányul a szatmári "csavargó szélnek", de az embereknek sem.
Még huszonkét tavaszt látott "másfajta" hazájában, ott ahol senki el nem átkozta, és ahonnan - mi tagadás - mindig haza vágyott... Székelyföldre.
Péter Károly
"Müller Dezső lelkész-költő reménye a vers" - írja Fejér László a Szomorúfűz c., a 2003-2005-ös esztendők termését magába foglaló, immár negyedik Müller-kötet ajánlójában. - "... hű és igaz versek tanúsítják a költőt magát, akinek szerény életét az ég takarja, fénye a Hold, hűsítője a szél", s mindennapi kenyere az imádság.
Elénkrakta
Az élet
szerkezetét
elénkrakta Isten
de bánni
a szerkezettel
nem tanított meg
Ahogy
reménykednek a szénben
hogy tűzmelege
legott szétárad
úgy reménykedem
én is a versekben
amelyek
élő embereknek
már nem kellenek
2006. május 6-7-én a Nagyvárad melletti Tenkén zajlott le a HÁLÓ Partiumi Régiójának találkozója.
Ez volt az első alkalom, amikor a Háló regionális találkozójára nem városban, hanem kisebb településen került sor. Nők és férfiak, középiskolástól a 80 évesig, kb. nyolcvanan vettünk részt az összejövetelen különböző helységekből (Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagyszalonta, Arad, Máramarossziget stb., valamint a budapesti Háló csapata.) Mintegy 30 fő a második napra, a bogozók megbeszélésére is maradt. A tenkeiek nagy lelkesedéssel szervezték meg a népes csapat vendéglátását.
A hátteret a fiatal tenkei plébános, Leó atya biztosította, de a helybeli református lelkész is jelen volt. Mindkét napon a plébániakertben, az óriási sátor alatt felállított hosszú asztaloknál folyt az eszmecsere a ragyogóan napsütéses, meleg tavaszi időben. Az élelemről a sürgő-forgó házigazdáink olyan bőkezűen gondoskodtak, mintha falusi lakodalomban lettünk volna! (Bogrács, tepertő, falusi kolbász, helyben sütött kalács, finom sütemények, tortaköltemény, stb., de még a vegetáriánusokra is gondoltak.)
Szombat délelőtt a katolikus templomban tartott izgalmas előadással kezdődött a találkozó. Dr. Varga Tibor, a budapesti Magyar Ház előadója, a Szent Korona középkori jelentőségéről és a hajdani Magyarország egyedülálló kultúrájáról beszélt a hallgatóságnak, rengeteg érdekes adatot említve. Az előadás jelentősége azonban leginkább abban rejlett, amit utána a partiumiak hálálkodva elmondtak: nagyon megerősödtek nemzeti önértékelésükben, mert ők még soha sem hallották, hogy ennyi mindenre lehetünk büszkék a magyar történelemben, minderről még a királyi magyar televízióban sem hallottak.
Az előadás után Szeibert András, valamint Konrád Kati és Jakab Johanna, a találkozó fő szervezői mondták el üdvözlő gondolataikat.
Ezután a plébániakertben folytatódott a program kiscsoportos beszélgetéssel. A beszélgetés témája az volt, hogy mit jelent számunkra a magyarság, de a férfi-női szerepekről is szó esett. Ebéd után folytatódott a találkozó, a nagycsoportos beszélgetésen most arról gondolkoztunk együtt, hogy mit jelent számunkra a Háló. Délután helybeli vendéglátóink kalauzolásával sétát tettünk Tenkén, és megnéztük a falu természettudományi múzeumát, majd közös esti misén vettünk részt Leó atya vezetésével. Azok számára, akik másnapra is maradtak, bőséges vacsora és esti ismerkedés zárta a programot a kerti sátor alatt, a dalos kedvűek pedig tábortűz körül énekelhettek.
Vasárnap délelőtt a partiumi bogozók megbeszélésére került sor. Akárcsak az előző nap, most is a kiscsoportos beszélgetések hatékony módszerével. A csoportok különböző témákat vitattak meg (a bogozók feladata, hatásköre, módszerei és nehézségei), majd a teljes kerekasztal előtt egy-egy ember összefoglalta a beszélgetések eredményét. Szeibert András, a kerekasztal vezetője, minden csoport összefoglalója után egybevetette az elhangzottakat a tavaly ugyanezekben a témákban országosan kialakított gondolatokkal. A találkozó szünetében szentmisén vettünk részt, Leó atya a Jó pásztor ünnepén a papi hivatás fontosságáról beszélt. A karzaton egy tenkei asszony csodálatosan énekelt, a szertartás végén az ő előéneklésével énekeltük el a Himnuszt, a Szózatot és a Boldogasszony anyánkat, amelyek így - ennyi helységből összegyűlt magyar között - különleges tartalommal teltek meg számunkra.
Tenke szép tájon fekvő, nyugodt hangulatú település, román és magyar lakói egyaránt barátságosak voltak velünk. A falunak különleges kincsei vannak! A református parókia egyik épületében található tenkei természettudományi múzeum anyagát az 50-es évektől kezdve egy általános iskolai végzettségű önművelő magyar természetbúvár, Kálmán bácsi gyűjtötte össze. A múzeum tényleg különleges, a magyarul és románul feliratozott tárlók a közeli Fekete-Körös vidékének különböző élőhelyeit mutatják be, bennük a kitömött állatok és a környezetük (pl. föld alatti járataik, ritka ásványok, halak, hatalmas harcsa, rengeteg színes madárfaj). Sőt, még egy barlangimedve-koponya és több óriási mamutfog is ki van állítva - ezekre a közeli barlangban bukkant Kálmán bácsi. A 80 körüli idős úr lelkesen vezetett minket végig a birodalmán, majd a nyugdíjas tanítónő feleségével együtt a visszaúton is elkísértek minket, és közben azokról az időkről meséltek, amikor Tenke még teljesen magyar falu volt. A település hatalmas kincse a gyógyvíz, saját gyógyfürdője is van. A négyféle, számos betegséget gyógyító termálvízért a környező falvak lakói minden nap sorba állnak, ezért a tenkeiek inkább éjszaka járnak palackjaikkal a forrásokhoz. (A találkozó során is ittunk gyógyvizet.)
A falun valami furcsa mozdulatlanság látszik, olyan mintha a feltámadására várna. (Botta Ádám)
Előző írásomban azt ígértem Önöknek, hogy elmesélem a magam Lãstunnal kapcsolatos igaz történetét. Nos, pechük van, mert nem felejtettem el az ígéretemet. Kezdem tehát az elején (a végét már amúgy is ismerik)…
Kolozsváron tartózkodva azt olvastam az egyik hirdetőújságban, hogy valaki hihetetlen áron kínálja akkor még alig 6-7 esztendős járgányát. Tüstént tárcsáztam a megadott számot, nehogy már szégyenszemre megelőzzenek. A vonal túlsó végéről azonban közölték velem, hogy a tulaj sajnos kórházban van. Mivel nem halottasházat mondtak, fel is kerestem a fekvőbeteget, aki tudatta velem, hogy az "áru" a kincses várostól nem messze található, egy faluban, de csak gyógyulása után jöhet szóba a megtekintése. Mivel autóügyben már akkor sem ismertem tréfát, szó szerint kiszöktettem, kikényszerítettem a kórházból a megszeppent beteget, s egy sebtében verbuvált "szakértői csoporttal" elindultunk Lãstun-nézőbe.
A tulaj előzőleg azt állította, a céltelepülés nincs messze Kolozsvártól, ezért, mikor Bánffyhunyad felé közeledtünk, már erősen kezdtünk gyanakodni. Viszont mielőtt oda értünk volna, alkalmi idegenvezetőnk javaslatára letértünk balra, ahol további kilométereket zabáltattunk fel autónkkal. Mit mondjak? Autónk annyira jóllakott kilométerekkel, hogy még mai napig is csömör gyötri, ha csak ama égtáj felé tekerik a volánját. A vége felé szinte tengeribetegek lettünk a sok átautózott hegytől, dombtól. Tekintetünkkel az autó belsejét pásztáztuk, hogy milyen testsimogató, "fogszabályozó" szerszámokat – feszítővas, kurbli stb. – kapjunk hirtelen a kezünkbe, ha az ürge mégiscsak átvert minket. Mert már nagyon úgy festett a dolog, ugyanis a Szaharában több oázist talál az ember, mint ahány lakott települést láttunk mi azon az elhagyatott helyen.
Szerencsére, mielőtt még délibábokat véltünk volna látni, megpillantottunk egy hús-vér kis falucskát. A bicskákat becsuktuk, öklünket kiengedtük, nyilvánvalóvá vált, hogy nem lettünk átverve, lóvá téve. Egy lejtős udvarban meg is pillantottuk a Nap sugarainál is sárgábban ragyogó autócskát. Úgy feszített ott farönkökre emelten, mint a frankfurti autószalonban a legújabb autócsodák, vagy még azoknál is büszkébben.
Miután lehessegettük róla a tyúkokat, kakasokat (akkor még nem volt divat a csirkefrász, így nem riadtunk viszsza a feladattól), s kiszedegettük a szárítás céljából bele terített gombát, lábára, azaz kerekeire állítottuk a kisautót. Aztán rituális táncot jártunk körülötte, kezünkben mindenféle, varázserővel megáldott villáskulcsokkal, csavarhúzókkal. Csodák csodájára be is indult a fél Oltcit-motor, ezért már semmi sem állhatott utunkba, diadalittasan elindultunk Kolozsvár felé. Tudom, hogy nem fogják elhinni nekem, de még aznap megérkeztünk. Nem volt egy sétalovaglás, de végül győzedelmesen vonultunk be Erdély fővárosába, mind a 22 lóerőnkkel. Sokkal nehezebb volt visszaszöktetni a beteget a kórházba, de csak-csak sikerült valahogy. Kicsit kapkodott ugyan a levegő után, de nem volt időnk kivárni a dolog végét.
Aznap természetesen nem indultam haza, hiszen előbb fel kellett készíteni a guruló csodát az újabb nagy utazásra. A felkészítés olyan jól sikerült, hogy ki is értem az autóval a főútig. Sőt, még a főúton is megtettem vagy ötszáz métert, amikor aztán hirtelen megmakacsolta magát a technika eme korát jócskán megelőző csodája. Mivel nem volt hajlandó imáimat meghallgatni, segítségért mentem a közeli műhelybe.
A segítségemre siető (na most jó nagyot lódítottam!) szerelőről bátran meg lehetett volna mintázni a csigalassúság szobrát. Ha láttak már abszolút nyugodt autószerelőt, akkor el tudják képzelni, milyen ívet írt le a Nap az égen, amíg a túlsúlyos autódoki beült Opelesre tuningolt Daciájába, s végre valahára elindultunk a "beteghez". Egy biztos: ha autószerelőéknél ez jelentette a sűrgősségi szolgálatot, soha nem akarom megtudni, milyen az általános ellátás.
Szóval valahogy a helyszínre értünk. Mire a szaki kiszállt az autóból, én már félig szét is szereltem a motrot, hogy ne kelljen azzal is bajlódnia. A "rohammentős" annyit csinált, hogy megpucolta az elosztó érintkezőit, de azt olyan hosszasan, hogy nézni is művészet volt. Attól tartottam, mire végez, új állatfajok alakulnak ki a Földön. Minden egyes mozdulata megfontolt volt, egy szerszámot sem tett helyre megtisztítatlanul, de minden szerszámot helyre tett használat után, még akkor is, ha fél perc múlva ismét használni kényszerült. Nem tudtam eldönteni, hogy nevessek, sírjak, (ön)gyilkos legyek, vagy végezzek el még egy egyetemet, amíg tétlenül vártam, hogy autómat megorvosolja.
Türelmem azonban csak-csak lekölyködzött, s elindulhattam.
Vígan száguldoztam hazafelé. A Trabantok csak úgy süvítettek mellettem, a trafipaxos rendőrök pedig a szakszervezethez folyamodtak segítségért, hiszen veszélyeztetve érezték megélhetésüket. De a fő az, hogy lassan hazafelé gurultam. (Majdnem azt írtam, hogy lassan, de biztosan, csak szerencsére időben észbe kaptam.)
Nem is lett volna semmi baj, ha Szamosújváron nem előz meg az egyik gyalogátjárón egy külföldi rendszámú Mercedes személygépkocsi, s a rendőrök nem állítanak meg, hogy a szabálysértést tanúsítsam. Ugyanis utána alig akart beindulni a drágaságom. Nyilván úgy megijedt, hogy szíve majdnem felmondta a szolgálatot. Szerencsére azonban kemény műanyagból faragták a kisautót, így az újraélesztés segített rajta. Közben pedig az egyik rendőr, miután lenézően végigpásztázta tekintetével egyetlenkém kubista vonalait, szó szerint ezt mondta: "Ne haragudjon, hogy megállítottuk, de kötelesek voltunk megtenni, mert a Mercedes sofőrje szabálysértést követett el..." "Üsse kő, megbocsájtok!" - nyugtattam meg az aggódó rendőrt, majd kettes fokozattal szép kínlódva elindultam. Azért kettessel, mert az egyes és a hármas olajhiány miatt (pedig előzőleg direkt rákérdeztem), már korábban felmondta a szolgálatot.
Már a Nyíres-tetőn jártam, amikor ismét gondok adódtak. Megegyeztünk az autóval: ha én valahogy felviszem a hegyre, onnan magától gurul le. Többször is nekifutottam, de valami mindig elém került, hol egy traktor, hol pedig egy tehergépkocsi, s mivel egyessel nem tudtam helyből elindulni, mindig vissza kellett engednem az aljba az autót. Ily módon, ha a hátrafelé menetet is bele számolom, legalább Debrecenig elmehettem volna. Végül csak-csak sikerült valahogy feljutnom a csúcsra, szinte lebegtem a boldogságtól. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, mert a csúcson lemeszelt egy rendőr. Annak rendje-módja szerint meg is álltam, csakhogy az igazoltatás után az autó ismételten infarktusgyanús állapotba került. A Lãstunomnál is okosabb rendőr nekem szegezte a kérdést: "Miért állt meg, ha tudta, hogy nem indul be az autó?" Nem is mondtam, csak mutattam: hogy lehet ilyen hülyét kérdezni..., próbáltam volna meg továbbhajtani...
Szó, ami szó, a rendőrök kitettek magukért, segítettek nekem, nyomták az autót, hogy beinduljon, de az nem engedelmeskedett. Elvégre egy Lãstunnak is van önérzete. Ne taperolja már össze a hátsóját mindenféle egyenruhás útonálló!
Egy keveset (úgy éjfélig) még próbálkoztam, de aztán kénytelen voltam feladni a küzdelmet. Hiába magyaráztam a kicsikémnek, hogy a rendőrök már visszavonultak, s a kezük nyomát is lemostam a hátsó részéről, ahol jól összefogdosták, mert hajthatatlan volt. S még valami: mintha nem lett volna épp elég bajom amúgy is, kirabolt két motorizált útonálló. Mikor a legközelebbi faluban, ahol autómat voltam kénytelen hagyni, az egyik bennszülött közölte velem, a hasonló rablások gyakoriak arrafelé, nagyon megnyugodtam. Már kezdtem azt hinni, hogy kilógok a sorból. A rablók egyébként egy olyan márkájú autóval voltak, amilyet később magam is vásároltam, amikor végre beláttam, hogy a Lãstun mellett nem ártana egy autót is vásárolnom, ha mindenáron kocsikázni akarok.
Nem részletezem a dolgot, hogyan értem haza, pedig az is megérdemelne egy misét, elég az hozzá, hogy másnap visszamentem egy Daciával a Lãstun kistestvérért. A Nagybányáról kivezető négysávos úton úgy 80-90 km/h sebességgel száguldoztam (a Daciával húztak), s kétségbeesetten lámpáztam, hogy lassítson a "dák vezér", mert már úgy ugrál az úton a kis Lãstun, mint egy pingponglabda, amikor elszakadt a húzórúdat rögzítő kötél, autóm kereke ráment a rúdra, s ahogy a Dacia kihúzta autóm kereke alól a rudat, megpördült a kisautó, két keréken piruettezett vagy hármat. Eszeveszett manőverezésbe kezdtem, hol azért, hogy ne bukfencezzen az autó, hol pedig azért, hogy ne sodorjon el a forgalom. Végül valahogy sikerült földet érnem autómmal, vagyis a két "felvágós" kerekével. A vezérautó vezetője végre belenézett a visszapillantó tükörbe, s párszáz méter megtétele után, mikorra már a vasrúd meteoritként szikrázott az úttesthez súrlódva, megállt.
Nagyjából az volt a Lãstunom utolsó útja, melyre hárman is elkísértük, a Dáciáról nem is beszélve. Mostanra már kiszállt belőle a lélek. Nekem azonban halála előtt még megsúgta utolsó kívánságát: ne ócskavastelepre, hanem autótemetőbe vigyem, hogy legalább ott és ebben a végső órában autószámba vegyék. (tamási)
Ezzel a címmel indított korábban átfogó balesetmegelőzési akciót a közlekedésrendészet, mivel az év első felében megyénkben aggasztóan (csaknem duplájára) nőtt a közúti balesetek száma, az elmúlt év hasonló időszakához képest. Tavalyhoz viszonyítva kétszer annyian vesztették életüket a máramarosi utakon. A fő ok: a gyorshajtás.
Nem árt tudni, hogy például egy gyalogos 100 km/h sebességgel történő elgázolásánál 100%-os az elhalálozási arány, míg 20 km/h sebesség mellett az elhalálozás valószínűsége 10%-ra csökken. 50 km/h sebesség mellett összesen (a reakcióidőt is beleszámítva) 31,61 méter szükséges ahhoz, hogy autónk teljesen megálljon, míg 90 km/h sebességgel 80,43 méterre van szükség a teljes megálláshoz. Ez utóbbi sebességgel haladva, másodpercenként 25 métert teszünk meg, az átlagos reakcióidő alatt 27,50 métert halad előre gépkocsink, s 52,93 méterre van szüksége az autónak a tényleges megálláshoz. 150 km/h sebességnél ezek a távolságok így módosulnak: másodpercenként megtett táv - 41,66 méter, átlagos reakcióidő alatt megtett távolság - 45,83 méter, tényleges megállási idő - 147,02 méter, míg összesen 192,86 méterre van szüksége a gépkocsinak ahhoz, hogy teljesen leálljon.
A baleseti okok között fontos helyen szerepel az ittas vezetés is. Nem árt tudni, hogy egy átlagos testsúlyú (75 kg) egyénnél, akinek ily módon 4-5 liter vére van, egy üveg sör 0,15-0,20, egy pohár bor vagy pezsgő 0,20-0,25, egy pohár likör 0,40-0,50, egy pohár pálinka vagy konyak 1,0, míg két pohár pálinka vagy konyak 1,6-2,0 ezrelékes alkoholszintet eredményez. Míg az első három esetben "csak" szabálysértésről beszélhetünk, az utolsó két eset már bűncselekménynek minősül.
Természetesen nem lehet egy mindenki számára és minden helyzetre érvényes alkohol-felszívódási időt meghatározni, azt azonban ki lehet jelenteni, hogy egy egészséges egyénnek, aki egy korsó sört fogyasztott el, már egy óra elteltével kitisztul a vére az alkoholtól, míg egy komolyabb italozás után levő személynek ajánlott legalább 7-8 órát várnia, mielőtt volán mögé ül. Egy egészséges szervezet óránként 0,15-0,20 ezreléknyi alkoholmennyiséget képes feldolgozni.
Nem árt tehát kétszer is átgondolni a dolgot, mielőtt ittasan volán mögé ülünk, vagy a megengedettnél jobban rálépünk a gázpedálra.
(ta)
Továbbra is az egységes 16 százalékos adókulcs marad érvényben, s nem emelik a 19 százalékos áfa-kulcsot sem – közölte a pénzügyminisztérium azt követően, hogy elkészült az adótörvények módosítása. Korábban a kormány azt fontolgatta, hogy emelik mindkét adókulcsot a költségvetés bevételeinek növelése végett, végül azonban úgy döntöttek, hogy legalább 2008-ig, a kormány mandátumának lejártáig maradnak a jelenlegi adók. Emelik viszont a kisvállalkozások számára a társasági adó kulcsát, 16 százalékra a korábbi 3 százalékról, és jelentősen növekszik majd a vagyonadó, főképp az, amelyet a luxusingatlanok és -gépkocsik után kell a tulajdonosoknak fizetniük.
Önös pártérdekek miatt szétesni látszik a román kormánykoalíció, pedig a kormányprogram megvalósításának semmiféle komoly akadálya nem volt – fejtette ki a hétvégén Markó Béla RMDSZ-elnök Nagyváradon.
Mint mondta, a koalíción belüli mai helyzet kísértetiesen hasonlít a Demokratikus Konvenció (1996-2000) kormányzásának időszakára. A közös vonás szerinte az, hogy most is az önös pártérdekek látszanak felülkerekedni a közös koalíciós szempontokon.
Utalt arra, hogy ettől függetlenül a magyarok érdekképviseleti szervezetének számos nehézsége van ma e koalíció kebelében. Az RMDSZ-nek egyáltalán nem jó, hogy a koalíció ilyen gyenge. Ugyanis számos magyarbarát intézkedést csak egy erős koalíció keretein belül lehet megvalósítani, egy gyenge koalíció nem képes kiállni az esetleges „kényes" ügyek mellett – fűzte hozzá.
Emlékeztetett az előző szociáldemokrata (PSD) kormányra, amely egyszínű volt ugyan, de az RMDSZ-szel kötött kormányzati együttműködésen alapult. Akkor Adrian Nãstase miniszterelnöksége idején, ha a PSD és az RMDSZ megegyezett egy adott dologban, a döntés és a végrehajtás operatívan és gyorsan született meg. Igaz, akkor is voltak kemény küzdelmek – tette hozzá a politikus. (mti)
(Szabadság) Az ország szuverén adóskockázati megítélése szempontjából lényegtelen, hogy Románia jövőre vagy csak 2008-ban csatlakozik az EU-hoz, sőt a csatlakozás rövid távon bármelyik évben csak fokozni fogja az egyensúlyi gondokat, áll a Standard & Poor’s elemzésében.
A világ legnagyobb hitelminősítője annak nyomán tette közzé a hatoldalas elemzést, hogy az EU-bizottság előző nap nem döntött egyértelműen 2007-es bolgár és román csatlakozásról, bár annak lehetőségét nyitva hagyta. A Standard & Poor’s szerint a két ország besorolásait (Bulgária: BBB/Pozitív/A–3; Románia: BBB mínusz/Stabil/A–3) nem érinti a csatlakozás esetleges elhalasztása 2008-ra, mivel a csatlakozási folyamat előnyei nem a formális tagsági státusból, hanem a csatlakozási előkészületek diktálta tartós szerkezeti reformfolyamatból erednek. Románia és Bulgária EU-csatlakozása – akár 2007-ben, akár 2008-ban történik – ugyanakkor csak tovább bonyolítja a két ország jelenlegi makroegyensúlyi gondjainak kezelését, áll a jelentésben. Az S&P szerint a 2004-es első bővítési hullámban uniós taggá lett országok tapasztalata már megmutatta, milyen nyomás alá helyezheti a költségvetéseket az EU-finanszírozásokkal járó társfinanszírozási kötelem. Jóllehet valószínűtlen, hogy Románia és Bulgária kezdetben teljes mértékben fel tudja majd használni a rendelkezésére bocsátott uniós pénzeket, a beáramló támogatások így is emelni fogják a költségvetési kiadásokat, áll a jelentésben. Ez a kihívás Románia esetében a legnagyobb, tekintve a GDP-arányos bevételek és kiadások nagyon alacsony szintjét. A Standard & Poor’s szerint az EU-tagsággal járó pótlólagos költségek viseléséhez további mozgástér szükséges, ami egyebek mellett az adózó gazdasági szereplők bázisának szélesítését, az adóbeszedés javítását, és/vagy – ahol lehetséges – az adók emelését feltételezi. A román államháztartás éves bevételeinek értéke a GDP alig 29 százaléka – Bulgáriában ez az arány 41 százalék –, és a költségvetési rugalmasságot tovább gyengíti a veszteséges állami vállalati szektor. Emellett Romániában – Bulgáriával ellentétben – deficites a költségvetés, és a hiány fokozatosan növekszik: a Standard & Poor’s előrejelzése szerint 2006-ra 1,0 százalékos, jövőre 2,0 százalékos, 2008-ban 2,5 százalékos, 2009-ben 3,0 százalékos államháztartási mínusz várható. Mindkét ország ugyanakkor jelentős folyómérleg-hiányokkal küszködik: Bulgáriában tavaly 12 százalékos, Romániában 9 százalékos volt a folyó hiány, és a deficitek még 2009-ben is egyaránt 7 százalék felett lesznek, áll az S&P londoni elemzésében.
(Nyugati Jelen) Megszoktuk már, hogy a hétvégeken – víkendeken, ahogy ezt tudálékosabban mondják – újabb és újabb hírbombák robbannak, hadd legyen vasárnapi rágcsálnivalója a polgárnak.
Ezúttal – természetesen úgynevezett "jól értesült forrásokra" hivatkozva – azt röppentették fel, hogy szétesőben van a koalíció, a kulisszák mögött kormányátalakításról tárgyalnak, nem is akármilyenről.
E hír igaz is lehet, meg nem is, azaz félig igaz, félig nem.
Ugyanis, tudomásunk szerint, valóban vannak ilyen elképzelések, de ezek nem a kormánykoalíció tagpártjainak (Demokrata Párt + Nemzeti Liberális Párt + RMDSZ + Konzervatív Párt) közös agyában születtek, hanem csak a Demokrata Pártéban, azaz a Boc úréban, jobban mondva – feltételezhetően – a Bãsescu úréban, akinek az egészségi állapota e jelek szerint is javul.
E terv szerint már a közeljövőben karcsúsítanák a kormányt, a jelenlegi 23 minisztérium helyett csak 16-ot vagy 17-et hagynának meg.
Ilyen terv – állítják – már a Tãriceanu-kabinet megalakulásakor is volt, ám a választások után nem volt idő megvalósítására.
Kiszivárgott – vagy kiszivárogtatott – információk szerint a "demokraták" lemondanának két miniszterükről – az oktatásügyiről és a közlekedésügyiről, cserében viszont azt kérnék a liberálisoktól, hogy ők is mondjanak le a mezőgazdasági és az egészségügyi tárca vezetőiről.
Létrehoznák – demokrata párti vezetéssel, természetesen – az Európai Ügyek Minisztériumát, és lemondanának Borbély László és Winkler Gyula minisztériumairól, minek elvégre olyan sok magyar a kormányban.
Megszüntetnék továbbá az államminiszteri – miniszterelnök-helyettesi – méltóságokat is, természetesen vagy elsősorban a Markó Béláét, hisz a jelenlegi miniszterelnök-helyettesek szerepe csak kirakatszerű, ők csak "a füvet vágják az ebek számára".
Lehet, hogy e híresztelések igazak, ám az is lehet, hogy Boc úrék csak kísérleti léggömbként röppentették fel ezeket, hogy teszteljék a politikai osztály reagálását következő sakkhúzásuk előkészítésére.
Ma, holnap, vagy az elkövetkező napokban kiderül.
A polgár úgyis kezd hozzászokni, hogy miniszterek, kormányok jönnek és mennek, az ő élete pedig alig változik.
Kilin Sándor
Fogyni csak pontosan, szépen lehet...
Napjainkban kevés olyan táplálkozási önterápia él a mindennapi gyakorlatban mint a méregtelenítés, a böjt, amely már az ókorban is a szervezet megfiatalításának egyik elismert gyógymódja volt.
Hippokrátesz hitt a rövid étkezési restrikció fiatalító erejében, Paracelsus pedig "belső orvosságnak" regisztrálta. Platon és Szokrátesz saját testi-lelki egészségét évente 3-4 tisztítókúrával tette teljessé.
A böjt a legjobb lehetőség arra, hogy a test regenerációs erőit mind testileg, mind lelkileg-szellemileg felszabadítsa.
- Megtisztitja a szervezetet a méreganyagoktól
- Megszabadít a súlyfeleslegtől
- Javítja az energiafelhasználást
- Növeli a szellemi frissességet
Mikor leállítjuk a táplálékfelvételt az emésztőrendszer felmentést kap az emésztés nehéz munkája alól, megkezdődik a salakanyagok, mérgezővegyületek ürítése.
A belekben gyakran telepedhetnek meg baktériumok, virusok, élősködők. Az ételek lebomlása során felszabadult vegyületek a vér útján a májba kerülnek, ahol megtörténik a méregtelenítés folyamata. Böjtölés alatt a máj és az immunrendszer kész arra, hogy az évek alatt lerakódott mérgezőanyagokat elszállítsa, méregtelenítse (detoxifikálja) a szervezetben.
Az évek alatt felhalmozott mérgek súlya elérheti a 3-5 kilogrammot.
A méregtelenítés eszköze maga a diéta: a fogyókúráról sok embernek valami tiltásokkal teli, örömforrásoktól mentes, lemondásokkal járó diéta jut eszébe.
Ha valaki azonban egészségesen, illetve hosszú távra szeretne megszabadulni felesleges kilóitól, annak nem kell megfosztania magát az étkezéssel kapcsolatos minden jótól. Az egészséges fogyókúrának az a lényege, hogy nincsenek benne szigorú tiltások, hiszen fogyókúra idején a szervezetnek éppúgy szüksége van minden tápanyagra, mint a normál táplálkozás során.
Az alábbiakban szereplő néhány alapszabály betartásával sikeres lesz a fogyás úgy, hogy közben a szervezetet nem éri egészségkárosodás, valamint a leadott kilókat nem szedjük könnyen vissza.
a. Mérlegeljük céljainkat: Nem kell mindenkinek az 50 kg-os testsúly elérésére törekedni. Ha valaki 100 kg és 10 vagy 20 kg-t lefogy máris jobban érzi magát, hiszen könnyebben tud mozogni, csökkennek vagy megszünnek az izületi, a vérnyomási, valamint a légzési problémák, csökken a szívpanaszok és a diabétesz kialakulásának kockázata.
b. Ne várjunk azonnali eredményt: Az ideális ha heti 0,5-1 kg-ot fogyunk, így megakadályozzuk, hogy a fogyókúra megterhelje szervezetünket.
c. Tartsuk be a fokozatosság elvét: Mind az étkezés, mind a testmozgás tekintetében tartsuk be a fokozatosságot, mert szervezetünk így könnyebben alkalmazkodik a megváltozott ételekhez, szokásokhoz, életvitelhez, így a leadott kilók a fogyókúra befejeztével nem jönnek vissza (jojó-effektus).
d. Legyen akaraterőnk, kitartásunk: A hosszútávú fogyókúra lehet hogy csak egy pár hét múlva hoz eredményt. Ezért sokan még a fogyás beindulása előtt feladják, legyen kitartásunk. Nagy segítség az, ha az ember párjával, barátaival kezd bele, illetve olyan tornaórákra is eljár, ahol több fogynivágyó ember van, így egymásra jó hatással lesznek.
e. Kevesebbet, de többször: A napi táplálékmennyiséget ideális 5-szöri étkezésre elosztani, de jó a 3-4-szeri étkezés ahelyett, hogy 1-szer 2-szer bőségesen étkeznénk, így az éhségrohamokat is elkerülhetjük, ami megakadályozná a fogyókúra sikerességét.
f. Figyeljünk a mennyiségre: Főként a fogyókúra elején érdemes odafigyelni az elfogyasztott mennyiségekre. Sok esetben az is eredményre vezet, ha az ember ugyanazokat az ételeket fogyasztja, mint a kúra előtt, csak kisebb adagokban. Például reggelire 2 szendvics helyett csak 1 vagy ebéd után a süteményből 2 szelet helyett 1 szelet, illetve a rántott szeletből 2 darab helyett 1 darab.
g. A reggeli fontossága: "Reggel egyél úgy, mint a király, ebédelj mint a dolgozó ember, oszd meg barátaiddal, a vacsorát ad oda ellenségednek" elv alapján a reggelinek nagyon fontos szerepe van. Tartalmazzon szénhidrátot (gabonakenyér, szőlőcukor, gyümölcscukor), hogy a délelőtti munkához, tanuláshoz erőt meríthessünk, illetve megakadályozzuk a délelő éhségrohamokat.
Fontos valamilyen folyadékbevitel is: tea, tej, gyümölcslé, lehet kávé is tejjel.
h. Kerüljük az egyoldalú diétákat: Fogyókúra idején is fontos, hogy a tápanyagarányok (15 % fehérje, 30 % zsír, 55 % szénhidrát) ne tolódjanak el egyik irányba sem, maximum a zsírmennyiséget csökkentsük 20 %-ra. Ez azért fontos, mert a szervezetnek mind a 3 fő tápanyagra szüksége van, hogy ne szenvedjen egészségkárosodást.
i. Megfelelő élelmiszerek kiválasztása: A legtöbb napi szinten fogyasztott élelmiszerből kaphatók zsír, energiaszegény változatok is (tej, sajtok, túró, margarin, vaj, joghurt, üdítők, szalámi helyett sonka, filé). A fogyókúra alatt nem ajánlatos egyik élelmiszerfajta mellőzése sem, mivel a szervezet számára szükséges vitamin, ásványi anyagok mennyisége csak a vegyes táplálkozás esetén biztosítható.
j. Folyadékfogyasztás: Napi 1,5-2 liter folyadék fogyasztása szükséges egy egészséges felnőtt szervezet számára, ezt a folyadékmennyiséget csökkentett energiaétrendek esetén is szükséges biztosítani.
k. Rendszeres testmozgás: A sikeres fogyókúra feltétele az étrend mellett a rendszeres testmozgás. Fontos, hogy ezt is fokozatosan vezessük be, főként ha előtte nem mozogtunk rendszeresen. A testmozgás nemcsak azért játszik kulcsszerepet a fogyókúrában, mert növeli az energialeadást, hanem azért is, mert megakadályozza, hogy a leadott kilók következtében a test ernyetebb maradjon. Az izmok erősődésével fittebbnek érezzük magunkat.
Ezen alapszabályok értelmében olyan böjt-diétakúrákat, ételkiegészítőket, teákat ajánlunk a kedves olvasóknak, amik évtizedek óta beváltak és megállják helyüket stresszes életünk mindennapjaiban.
Dr. Korcsog Mátyás
gyógyszerész
Ma már elképzelhetetlen, de egykor nemhogy abrosz, szalvéta, hanem kés és villa se került mindig az asztalra. A terítés művészete apránként alakult ki. De hogyan is?
Az antik világban kereveten heverve étkeztek - Perzsiából átvett szokás szerint. A vendégek trapéz alakú elefántcsont vagy ezüst asztalkán, kis tálcákon, feldarabolva kapták az ételt. És kézzel fogyasztották. Kanalat csupán a leveshez használtak. Később divatba jöttek az apró, hegyes végű kanalak. Ezekkel törték fel és ették a tojást. A régi görögöknél az a mondás járta, hogy a lakomavendégek száma több legyen a gráciákénál, de kevesebb a múzsáéknál. A római birodalomban Lucullus lakomáján virágszirmok hullottak a vendégekre. Néró vacsoraterme lassan forgott az étkezés idején. Petronius a Timalchio lakomája című szatírájában leírta: művészi megmunkálású bronztálakban hozták az ételt, és aranykupáját ki-ki hazavihette. Amúgy többnyire ónedényekből táplálkoztak, egyes nézetek szerint ez a fém visszafogta a termékenységet.
A sötét középkorban kenyérszeleteken tálalták a húst. Később a szegények saját készítésű faedényeket, a gazdagok fémből valót használtak. Még a fogadókban is nagy, közös asztalnál ettek. Nemritkán vad harc dúlt a jobb falatokért. Egy francia fogadós találta ki, hogy az egyes társaságoknak külön asztalnál szolgál fel. Egy másik pedig kitette az aznapi ételek listáját az ajtóra. Ez volt a Carte de jour, azaz az étlap őse.
A reneszánsz sok újítást hozott. Ekkor terjedt el a villa, amit Mátyás király felesége, Beatrix révén hamarosan Magyarországon is használtak. Galeotto történetíró feljegyzése szerint Mátyás olyan gusztusosan tudott kézzel enni, hogy soha nem piszkolta be magát. Apor Péter pedig egy erdélyi lakoma leírásakor említi, hogy kését mindenki maga hozta. Az étkezés előtt a szolgák elkérték, megtisztították, majd visszaadták ezeket tulajdonosuknak. Ugyanitt olvasható, hogy a fatányérok közepén ónbetét volt. Kezdetben az inasok telerakták az asztalokat a levesekkel, előételekkel, főétellel és desszertekkel, gyümölcsökkel. Hamarosan rájöttek: ez így áttekinthetetlen. A fogások egymást követő feltálalása ezután alakult ki.
A porcelán európai elterjedése forradalmasította a terítést. Az üvegpoharakat pedig Medici Katalin vitte magával hozományul Párizsba. Az európai terítési szokásokat a 18-19. században vették át Magyarországon. A Gundel-dinasztia sokat tett ezek elterjesztéséért. Gundel Károly például leírja a Vendéglátás művészete című munkájában, hogy a kényelmes étkezés elengedhetetlen feltétele a megfelelő méretű és magasságú asztal. A világítás pedig - szerinte - akkor jó, ha a hölgyek fesztelenül érzik magukat. Tehát: a fény legyen elegendő, de ne túl éles. Rugó emelte a gyertyát mindig megfelelő magasságba. A reneszánsz, barokk székek még merev, kemény támlájúak voltak. Magyar bútortervező, Breuer Marcell találta fel a test formáját követő támlásszéket. Viszonylag későn, a 19. század közepén, a biedermeier idején jelent meg az abrosz. Damasztból készült, gyakran csipkeszegéllyel. Az asztalkendő már korábban is ismert volt, részben a cipók letakarására, részben kéztörlésre használták. Az asztalok dekorálására már az ókorban is figyelmet fordítottak. A 18., 19. századi csendéletek tanúsága szerint akkoriban terjedtek el a virágdíszek.
A századfordulón már Magyarországon is mindent tudtak a terítés művészetéről. Az István főherceg vendéglőben például Gundel János Mikszáth-szobát rendezett be. Itt nemcsak a menü tükrözte a Felvidék konyhaművészetét, hanem a díszítések is palócosak voltak. A polgárság - ahogy anyagi helyzete engedte - igyekezett felzárkózni az arisztokráciához. A porcelán elterjedése, és a gyári üveg általánossá válása sokat segített ebben. Ma már a terítés kellékei mindenki számára hozzáférhetők - viszonylag olcsóbb, vagy éppen drágább kivitelben. Ízlés és fantázia kérdése, miként díszítjük az ünnepi asztalt.
(www.egyperces.hu)