(BÚSz-tudósítás) Régen nem voltak annyian jelen a Történelmi Máramaros Területi RMDSz küldöttgyűlésén, mint múlt pénteken, a szervezet máramarosszigeti székházában. Néhányan még így is távol maradtak, a borsaiak például nem képviseltették magukat a találkozón, pedig Bónis István parlamenti képviselő minden tőle telhetőt megtett a gyűlés sikere érdekében.
Miután Béres István területi elnök üdvözölte az egybegyűlteket és ismertette a napirendi pontokat. Bónis István (aki, hogy ezen se múljon a küldöttgyűlés eredményessége, saját zsebből finanszírozta a távolabbról érkezők utazási költségeit) beszámolt a megválasztása óta eltelt egy esztendő tevékenységéről. Felvázolta a különböző településeken tett látogatásain tapasztaltakat, beszámolt a megoldott, még folyamatban lévő, illetve egyelőre megoldatlan ügyekről.
Borsabányával kapcsolatban szóba került a bányavállalat, a Colbu-i meddőhányó és ivóvízellátás, valamint az RMDSz-székház helyzete. Felsővisón a magyar nyelvű TV-adások kivonása aggasztja az ott élő magyarokat, a helyi kábeltévé műsorrácsából. Lépések történtek a fakultatív magyar nyelvű oktatás és az RMDSz-székház megvásárlása ügyében (a belső tatarozáshoz szükséges összeg egyelőre nem érkezett meg).
Szó volt Nagybocskóról, ahol három alkalommal is járt a képviselő az elmúlt esztendőben, s ahova legközelebb a farsangi előadás kapcsán fog ellátogatni. Veresmart vonatkozásában Bónis István megjegyezte: nem engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy elhanyagoljuk azokat a településeket, ahol elenyésző a magyar ajkú lakosság számaránya. „Egy magyarért is átmászom a hegyet" – fogalmazott plasztikusan a képviselő.
Köveslázon nyilvánvalóvá vált: az üveggyártás megszüntetése miatt más tevékenységek felé kell irányítani a figyelmet, s fel kell venni a kapcsolatot olyan befektetőkkel, akik képesek gazdaságilag fellendíteni a települést. Hosszúmező („fontos stratégiai pont az RMDSz számára" – hangsúlyozta Bónis) lépések történtek a református egyházépület tetőszerkezetének felújítása és a sportcsarnok felépítése érdekében. Ugyanakkor, akárcsak más településeken, az európai támogatások elnyerése érdekében itt is nagyon fontos feladat lenne egy kistérségi társulás létrehozása.
Aknasugatagon – a település tavaly elnyerte a „Legszebb község" címet – sikerült felállítani a két világháborúban elesettek emlékművét, s magyar táncok oktatására is lehetőség nyílt. Rónaszéken (és nem csak itt) egy kulturális egyesület megalapítását szorgalmazta a képviselő. Így az alapítványi támogatásokhoz is könnyebben hozzáférhet a közösség, s talán a Kálvária megmentésére is lehetőség nyílik.
Máramarossziget vonatkozásában szóba került a kórházhelyzet, a kétnyelvű táblák, az óvodák helyzete, az egyházi vezetőkkel szervezett korábbi találkozás. Bónis István említést tett a megyének szerzett nyolc mentőautóról, a Szatmárnémeti-Budapest nemzetközi vonatjárat beindításáról, (ezt Nagybánya irányába akkor fogják kiterjeszteni, ha az anyagilag is kifizetődőnek mutatkozik), a földgáz bevezetéséről a kapnikbányai katolikus templomba (a munkálatokat a nagybányai MMG végezte), négy egyházi állás kilobbizásáról (a református egyház egy-egy harangozói álláshoz jutott Hosszúmezőn és Felsőbányán; a katolikus egyház vezetői még nem döntöttek az őket megillető két állás sorsa felől).
A képviselő beszámolója után Kökényesdy Mihály ügyvezető elnök, városi tanácsos vette át a szót, aki elmondta: a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése körüli huzavonát tartja a legnagyobb kudarcnak, s szívügyének tekinti a jogtalanul levett táblák mielőbbi visszahelyezését. A másik dolog amit fájlal, hogy a földtörvényt elpolitizálták, ezzel is magyarázható, hogy a durván 800 igénylésből csupán kettőt hagytak jóvá. Az önkormányzati képviselő beszélt a Lővei Klára Gimnázium tanulói által elért eredményekről, egy természetvédelmi övezet kialakításáról, a már felépített és a tervbe vett ANL-lakásokról, a városi vízhálózat felújítása érdekében tett erőfeszítésekről, spanyol és olasz testvérvárosi kapcsolatokról.
Ezután a területi elnök pénzügyi beszámolója következett, aminek ismertetésére most nem térünk ki. Béres István elmondta: alpolgármesteri minőségében nem csupán a magyar közösség, hanem a város teljes lakosságának ügyeivel is foglalkoznia kell. Nem könnyű az RMDSz-elnöki és alpolgármesteri tennivalókat összeegyeztetni, ráadásul a Városi Tanácsban csupán három RMDSz-es tanácsos tevékenykedik, ezért a szervezet által szorgalmazott ügyek általában megrekednek az ígéretek szintjén. A hatalmon lévők sajnos szinte minden magyar vonatkozású kezdeményezést megkérdőjeleznek. Ennek ellenére sikerült kieszközölni egy 3 milliárdos költségvetés-kiegészítést, s ígéret született egy szociális tömbház létesítésére 2006-ban. A városvezetők egyik legnagyobb gondját egyébként a lakáshiány jelenti.
A hozzászólások rendjén többen is kifejezték elégedetlenségüket azzal kapcsolatban, hogy a „Szigeti Turmix" c. hetilap szünetelteti megjelenését. A gyűlésen jelenlévő szerkesztőtől, Várady Lászlótól megtudtuk: hamarosan újból megjelenik a szigetiek által annyira kedvelt sajtótermék.
Tamási Attila
(BÚSz) Nagybányán tart lemezbemutató koncertet márciusban a baróti (Háromszék) TransylMania – tudtuk meg Cseresznyés Szilamértől, az együttes vezetőjétől. Mint emlékezetes, az együttes tavaly augusztusban a Szent István Napok keretében kellett volna fellépjen, a régi főtérre tervezett szabadtéri előadást azonban – egy tragikus baleset miatt – közvetlenül a kezdést megelőzően kénytelenek voltak lemondani. Tavaszi vendégszereplésükre a március 15-ét kísérő ünnepi programok keretében fog sor kerülni, a Városi Színházban. A részletekre még visszatérünk.
(Interneten) Januártól csökkentette a nemzetközi beszélgetések díjszabását a Romtelecom. Az alacsonyabb ár csak a köztelefonokról történő hívások esetében érvényes. A 10 és 15 új lejbe kerülő Romtelecom telefonkártyák két évig érvényesek. A szolgáltató idén korszerűsíteni fogja a nyilvánostelefon-hálózatot.
„De jó is nektek, szinte csak a kapun kell kimennetek, hogy hegyet találjatok" – szokták mondogatni az idelátogatók. Nem véletlen, hogy valamikor a helyi sísport és (magyar anyanyelvű) művelői is messze földön híresek voltak eredményeikről... Pár lapszámmal ezelőtt írtunk arról, hogy a téli vakáció idején síklub kezdte meg működését a Teleki Magyar Ház szervezésében, Tomanicska László hegyimentő irányításával. A fernezelyi dombok, az Izvora, a Fekete-hegy, a Sujor havas lejtőin kb. tizenöten kezdtek ismerkedni a sísport rejtelmeivel. A hirtelen jött ötletként megvalósuló tanfolyam kezdeti nehézségein, a felszerelés hiányán is sikerült túllépni, a Tenger családnak, Kozma Irénnek, a Forgács családnak, Velker Dezsőnek, Érsek Teréznek, a Ruskál családnak és a a németországi Medvecz Antalnak köszönhetően, akik elsősorban síléceket, valamint (kisebb számban) bakancsokat és botokat adományoztak. A Vincze család és a Faragó család a gyermekek, fiatalok fuvarozásában segítettek. Köszönjük nekik, a további felajánlásokat (mindenekelőtt bakancsokra és botokra lenne szükség) a Teleki Magyar Házban személyesen, vagy a 212668-as, 0744-919166-os telefonszámokon várjuk.
Alap- esetleg középfokú angol nyelvtanfolyamot tervez indítani rövidesen a Teleki Magyar Ház. Az egy órás tanfolyam hétfőnként 17-18 óra között zajlana, a tanév ideje alatt, egy (esetleg két) 10-15 fős csoport keretében. Az érdeklődőket (gyermekek, fiatalok, idősebbek) kérjük jelezzék MIELŐBB résztvételi szándékukat a Teleki Magyar Házban személyesen, vagy a 212668-as, ill. 0744-919166-os telefonszámokon, illetve a telekihaz@tmh.alphanet.ro e-mail címen!
– HáziMozi szombaton 16.00 órától gyermekeknek: Atlantisz: Milo visszatér (magyarul beszélő színes amerikai rajzfilm, 77 perc). 18.00 órai kezdettel a nagyobbaknak: A kiskirály (2002, német, francia, orosz thriller, 128 perc - ismertető a 2. oldalon!) a Teleki Magyar Házban. A belépés INGYENES! A jövő heti házimoziban: Pinokió, illetve Amelie csodálatos élete (felnőtteknek).
– Gyógytorna: hétfőn 16.45, szerdán 17 órától, az ASPOR nagybányai fiókja szervezésében! Várjuk a régi és új tagokat!
– TELEKI MAGYAR HÁZ: a kiállítóterem K-Sz: 13-18 óra között látogatható (Tíz éves a felsőbányai Nagybánya-művésztelep) – Az internet klub H-P: 17-20, Sz: 16-20.30 óra között van nyitva – Orvosi tanácsadás minden szerdán 16 órától – Munkaerőközvetítés minden kedden 17 és csütörtökön 14 órától.
Hogy mi mindent vagyok hajlandó megtenni a tisztelt Olvasókért? El sem hinnék, szinte mindenre kapható vagyok. A megszégyenülés veszélyével dacolva, még egy Logan szemét..., pardon, személygépkocsiba is hajlandó voltam minap beülni. Pedig ennél nagyobb áldozatot már senki sem várhat el tőlem. Aki ismer, tudja, nemhogy a Daciá-ban találnék kivetnivalót, de még a nemrég Nagybányára érkezett, vadi új Mercedes autóbuszokat sem esik nehezemre kritizálni.
Szóval múlt pénteken, mint aki jól végezte dolgát (hiszen az Új Szó legfrissebb száma már a standokon volt), autóba, pardon, Loganba vágtam magam, s László úr (azaz Bimbi) és Bónis képviselő (tehát egy úr és egy képviselő) kíséretében – vagyis inkább az első személy fizikai, utóbbi szellemi vezetésével – a Történelmi Máramarosba látogattam.
Az út a Gutinon át szerencsére jó volt, de csak azért, hogy legalább annyi élvezet legyen az utazásban. (Említettem már, hogy Logannal utaztunk?)
Tehát, ahogyan Bónis István mondaná, átmásztunk a Hegyen, hogy megismerkedjünk az ottaniak ügyes-bajos dolgaival. „Egy magyarért is át kell mászni a hegyen" – mondta a képviselő, s hogy mennyire igaza volt, az csak ott, településről-településre járva tudatosult bennem igazán. Igaz, „szellemi vezetőm (sofőröm)" már annyit mászta a hegyet, hogy az EKE akár „tiszteletbeli hegymászó" címmel is illethetné...
Egyik állomásunk Nagybocskó volt, ahol szegény községi titkár kezdetben azt hitte, kandi kamerások vagyunk. Hiszen – enyhe túlzással – azt mondhatnám, a nagy ígérgető-láz idején járt ott utoljára képviselő, enyhe agyrázkódással pedig azt, hogy még amikor a vén Mari néni szűzlány volt. Nagy nehezen sikerült elhitetni szegény emberrel, hogy nem csalás, nem ámítás az egész, kamera sincs nálunk, hacsak a fényképezőgépet nem tekintjük annak, de azt meg amúgy sem dugdossuk. Igen, nyugtatgatta a képviselő a megszeppent titkárt, „csak" a parlamenter érdeklődik, hiszen magyarok is laknak a községben, s ha a település fellendül, az az ott élő magyaroknak is javukra válik. Tehát nem árt, ha él az alkalommal, s elpanaszolja a község gondjait, hiszen még egy ilyen „bolond" képviselőt, aki hétvégéjét nem vidéki villájában tölti – ha volna neki olyan –, hanem terepen, nehezen talál.
A találkozónak haszna is volt, ha más nem, az, hogy a képviselő megígérte: segít az EU-s pénzek megpályázásában, amennyiben a községatyák (így, egy g-vel) is minden tőlük telhetőt megtesznek. S ezek után nem kételkedem abban, hogy a település vezetői minden tőlük telhetőt meg fognak tenni...
Ha már egyszer a képviselő kandi kamerája feléjük irányult...
S ami még fontosabb: én sem potyára ültem be egy Loganba. (tami)
* A Nagybánya-óvárosi református egyházközségből kísérték utolsó útjukra Kállay Lászlóné szül. Rauscher Ilona (93), Sárközi Sándorné Ardelean Ilona (67) testvéreket.
* A Szentháromság római katolikus egyházközségből kísérték utolsó útjukra Madarassy István Zoltán (61), Kulik szül. Májercsák Matild (83) testvéreket.
* A Nagybánya-újvárosi református egyházközségben január 22 és 29. között egyetemes imahetet tartanak. Az istentiszteletek kezdési időpontja minden délután 17 óra. 22-én, vasárnap délután nt. Sipos István máramarosszigeti esperes, hétfőn Lieb József nagybányai kanonok, kedden Ilonczai Zsombor szárazbereki református lelkipásztor, szerdán nt. Kádár Miklós Nagybánya-óvárosi református lelkipásztor, csütörtökön Ecsedi Árpád misztótfalui református lelkipásztor végzett szolgálatot. Pénteken Kovács József nagybányai baptista lelkipásztor, szombaton Tasnádi András helybeli lelkipásztor, vasárnap Köncze G. Árpád evangélikus esperes végez szolgálatot.
Ecsedi Orsolya
Platon Makovszkij és négy egyetemista társa a nyolcvanas évek közepén még csak doktori disszertációkat írnak a diplomára vágyó megrendelőknek, néhány évvel később viszont már a peresztrojka és a glasznoszty kiskapuit kihasználva keresnek milliókat. Hamar meggyűlik a bajuk a maffiával és kiderül: csak úgy érezhetik magukat biztonságban, ha a Kremlben is megvan az emberük...
A rendező célja az volt, hogy körüljárja a kortárs orosz társadalmat manapság leginkább foglalkoztató, a posztszovjet kapitalizmus jelenségét érintő kérdéskört. S hogy a téma mennyire népszerű, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a film készítői csupán a premier hétvégéjén 11,17 millió rubelt (535 ezer dollár) zsebelhettek be.
A film megtekinthető szombaton 18 órától, a Teleki Magyar Házban.
A belépés ingyenes!
Az elkövetkező héten rózsaszínben látja a világot. Könnyen barátkozik, mindenkinek a kedvében tud járni, s ez közérzetére is jótékony hatással lesz.
Akaraterőben nem szenved hiányt, s a bizonyítási vágy is nagy önben ezekben a napokban. Az akadályokat könnyedén leküzdi, igaz, jóakarói mindenben segítik önt. Szerelmi téren is csak jóra számíthat.
Annak ellenére, hogy meglehetősen sok megoldandó feladat elé néz az elkövetkező napokban, a kitűzött célokat maradéktalanul eléri, persze, ha nem egy űrutazást ütemezett be magának.
Rengeteg feladat elé néz a héten, s ráadásul senki segítségére nem számíthat. Ez ne szegje kedvét, hiszen olyan képességekkel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy egyedül is boldoguljon.
Meglehetősen ingerlékeny lesz az elkövetkező napokban. Próbálja meg visszafogni magát, ha nem akar maga mellől mindenkit elüldözni. Beleértve azt a személyt is, akinek a figyelmét magára szeretné irányítani.
Ezen a héten minden kezdeményezését siker koronázhatja, feltéve, hogy minden öntől telhetőt megtesz a siker érdekében. Szerelmi téren: szembe jöhet önnel a nagy Ő, csak ne térjen ki az útjából.
Fokozott érzékenységgel reagálja le az élet dolgait, s ez nem biztos, hogy hasznára válik. Sőt! Ne akarja másokra erőltetni akaratát, mert azzal saját maga alatt vágná a fát. Ne hagyja, hogy a féltékenység behálózza szívét.
Tele lesz feszültséggel, mindenen felkapja majd a vizet. Nem árt, ha némi önkontrollt gyakorol. Próbálja meg nem másokon levezetni dühét. Mindezek ellenére, pénzügyei kedvezően alakulnak.
Az elkövetkező időszak kedvezőnek mutatkozik a korábbi nézeteltérések tisztázására. Ellenségeinek most békejobbot nyújthat. Nem árt, ha jobban odafigyel a közvetlen környezetében élőkre.
Az elkövetkező napok valamilyen változást hozhatnak az életében, s ez az újszerű dolog a jövőjét is befolyásolhatja. Legyen tehát résen, de ne rontson ajtóstól a házba. Ezt mind munkahelyén, mind pedig otthon tartsa szem előtt.
Elképzelhető, hogy valaki vérig sérti önt az elkövetkező napokban. Ha ez megtörténik, ne nyalogassa túl sokáig a sebeit, inkább próbálja meg más irányba terelni a figyelmét. Jó módszer erre, ha beleássa magát a munkába.
Ha igazságtalanul vádolják, támadjon vissza. Ne engedje, hogy ellenségei, ellenfelei elnyomják. Arra azonban ügyeljen, hogy amit mond, bizonyítékokkal is alátámassza.
Az utóbbi években január 22-ét a Magyar Kultúra napjaként emlegetjük. A kultúráról máskor is elég gyakran esik szó, de január 22-én, valamint az előtte és utána lévő napokon még többet hallunk róla. De mi is a kultúra, a műveltség? A Magyar Értelmező Szótárban ezt olvashatjuk: „A kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi javak összessége". Ide sorolható az irodalom, a történelem, a tudomány, a képzőművészet is.
Minden népnek sajátos kultúrája van. A magyaroknak is. Ezt illik ismerni, fejleszteni, továbbadni, megőrízni. Hogy ez a józan, de főleg érzelmi alapon nyugvó elgondolás meg is valósuljon, erre nevelni kell az embereket. Ezt a nevelést már a gyermekkorban meg kell kezdeni. Erre hivatott a család, az óvoda, az iskola, a társadalom, az állam. Sajnos, ez a nevelési rendszer nem működik tökéletesen. A család sok esetben közömbös ezen a téren, és minden felelősséget a tanügyre hárít. Amelyet ugyancsak gyarló emberek irányítanak, akik nem mindig végeznek hivatásszerű minőségi munkát. Ezért az egyházakra, a civil szervezetekre és a felelősségtudó, anyagiakkal is segítő, önzetlen egyénekre is nagy feladat hárul. De hogy ez a nevelés megvalósulhasson, ehhez megfelelő helyiség kell.
Az 1989-es változásokig a nagybányai Szakszervezeti Művelődési Ház biztosította részben magyar kultúránk fejlesztését, a Csoma György vezette Enciklopédia és a Tamás-házaspár vezette Táncház rendszeres munkája által. 1989 után a magyarok részére nem, vagy csak igen magas használati díj lefizetése ellenében volt lehetőség helyiséget biztosítani kulturális életünk kibontakoztatására. Ezt a hiányt pótolni kellett. Ehhez az első lépést 1992 tavaszán tettük meg, Gönczy Sándorné tiszteletes asszony kezdeményezésére, aki felfigyelt arra, hogy a volt református iskola nagy pincéje, amelyet nem államosítottak 1948-ban, most felszabadult az addigi raktáraktól. Ezt kell rendbeszedni és úgy berendezni, hogy átmenetileg kielégíthesse városunk magyarjainak kulturális igényeit.
Gönczy tiszteles asszony ezt közölte Nógrádi Béla esperes úrral és másokkal, így velem is. Gőzerővel fogtunk hozzá a terv megvalósításához, azzal a szilárd elhatározással, hogy egy éven belül használható legyen a pince. Jó mozgósítással, egy 20-25 tagú munkacsoport önkéntes munkájával, vállalkozók és az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával 1993. október 7-én ökumenikus keretek között fel is szenteltük a „Kopácsi István Pinceotthont", amely így megkezdhette működését. Volt fűtés, világítás, 100 személynek ülőhely, színpad, konyha, cserkészotthon. Minden szervezet, csoportosulás használhatta ezt az otthont a magyar kultúra fejlesztése érdekében. Mozgalmas kultúrélet folyt itt hét éven keresztül. Köszönet a megvalósítóknak.
2000-től a Pinceotthon sokrétű, eredményes munkáját átvette a „Teleki Magyar Ház", amely a célt tekintve sokkal megfelelőbb körülményeket biztosít: világosabb, szárazabb, ízlésesebb. S ha rendszeresen megkaphatná az őt megillető anyagi támogatást, még tökéletesebben tudná teljesíteni magasztos hivatását: a magyar kultúra fejlesztését.
id. Markó Gábor
A mezőgazdasági életjáradék a '89-es események után az első olyan intézkedés, amelynek célja a mezőgazdasági területek összevonása. Köztudott, hogy a román földtörvények alkalmazása után kialakult tulajdonstruktúra megnehezíti egy korszerű mezőgazdaság kialakulását és fejlődését – jelentette ki Tánczos Barna, az Állami Birtokok Ügynökségének vezérigazgatója.
A mezőgazdasági életjáradék révén állami támogatásban részesülnek azok, akik, bizonyos feltételek mellett elidegenítik, vagy bérbe adják a tulajdonukban levő mezőgazdasági területeket. Életjáradékban való részesülés másik feltétele, hogy az igénylő betöltötte a 62. életévét, illetve, amennyiben legtöbb 10 hektár – a földtörvények alkalmazása alapján szerzett vagy örökölt – mezőgazdasági területtel rendelkezik, és ennek eladása vagy bérbeadása után nem több mint 0,5 hektár mezőgazdasági terület marad a birtokában, illetve használatában.
A Nemzeti Mezőgazdasági Életjáradék Hivatal, az Állami Birtokok Ügynökségen belüli igazgatóságként alakult meg és egy központi irodával, valamint 42, a megyeszékhelyen működő, megyei irodával rendelkezik. Az érdekelt személyek már most benyújthatják kéréseit a Nemzeti Mezőgazdasági Életjáradék Hivatal megyei irodáihoz. Az irodák többsége a megyei mezőgazdasági igazgatóságok keretén belül működik.
Azon területekre lehet igényelni az életjáradékot, amelyeket tulajdonosaik 1989 előtt szereztek, vagy 1989 után a földtörvények (18/1991, illetve 1/2000 sz. törvények) alkalmazása által, és amely területek 1990 után nem képezték adásvétel (vagy adományozás) tárgyát. Azon személyek is részesülhetnek életjáradékban, akik örököltek ilyen területeket.
Az érdekelt személyek annál a megyei irodánál igényelhetik az életjáradék folyósítását, ahová tartozik a mezőgazdasági terület. Szükséges iratok: a) Típuskérvény; b) Személyazonossági igazolvány másolata; c) Hiteles meghatalmazás (abban az esetben, ha nem személyesen nyújtják be a kérést); d) Az adásvételi szerződés, illetve a bérbeadási szerződés másolata; e) Saját felelősségre történő nyilatkozat, hogy nem rendelkezik vagy nincs használatában több mint 0,5 hektár mezőgazdasági terület; f) Saját felelősségre tett nyilatkozat, hogy a 247/2005 sz. törvény életbelépésétől (2005.07.22) nem birtokolt több mint 10 hektárnál nagyobb mezőgazdasági területet. Be kell mutatni az adásvételi illetve a haszonbérleti szerződés eredeti példányát is, a hivatalnok ez alapján hitelesíti a másolatokat.
Az életjáradékot évente egyszer folyósítják: eladás esetén évente 100 eurót, bérbeadás esetén pedig 50 eurót minden év első negyedében. (Népújság)
...A kéregetőket például könnyű kiszúrni, mivel a járdán ülnek még ilyen hidegben is, ölükben az alig egy évet betöltött kisbabával, vagy forgalmasabb helyeken köztünk, autóink között járnak. De hogyan élnek azok, akikre nem akarunk, nem merünk odafigyelni, csupán egy kézlegyintéssel intézzük el létezésüket, még ha szomszédaink is? E témával kapcsolatosan az elmúlt hét egyik délelőttjén tapasztaltakat szeretném megosztani Önökkel.
Emlékszem, az 1990-es években többször is írtam az élet peremére szorult, kivetett, száműzött emberekről, akik "sajátos" módon küzdöttek mindennapi fennmaradásukért. Gondoltam, ez az áldatlan helyzet idővel megváltozik, és - ahogy mondani szokás - eltűnik, akár a tavalyi hó, de sajnos csalódnom kellett, mert a múlt századbeli szokásaink velünk maradtak. A tőlük való szabadulásra vajmi kevés az esély. Miért? Mert ugyanazok a szereplők játsszák a rájuk bízott szerepet, mint ezelőtt. Vagy esetleg gyerekeik, rokonaik - miért ne? -, nagynénikéik. Akiknek pedig erre kellene felügyelniük, valahogy távol maradnak, távol tartják magukat. Bizonyos szinten, bizonyos mértékben igazuk is van. Minek "dekkolnának" órákon át a hidegben, hogy kiderítsék, ki mivel foglalkozik?!
A kéregetőket például könnyű kiszúrni, mivel a járdán ülnek még ilyen hidegben is, ölükben az alig egy évet betöltött kisbabával, vagy forgalmasabb helyeken köztünk, autóink között járnak.
De hogyan élnek azok akikre nem akarunk, nem merünk odafigyelni, csupán egy kézlegyintéssel intézzük el létezésüket, még ha szomszédaink is? E témával kapcsolatosan az elmúlt hét egyik délelőttjén tapasztaltakat szeretném megosztani Önökkel.
Korán reggel volt, még alig világosodott, de a vasútállomáson már gyülekeztek a didergő, koszos rongyokba öltözött kéregetők, csapatokba verődve, átkutatva a kukák tartalmát. Ha találtak valami harapni vagy ropogtatni valót, elégedetten bólogattak. Sorra vették az épületben működő bádogbutikok oldalpárkányán "bimbózó" nejlonpoharakat, kihörpintve a bennük maradt egy-két korty üdítőt vagy kávét.
Tovább menve, a közeli élelmiszerpiacon sem fogadott sokkal üdítőbb látvány. Reggeli hét óra után lassan megérkeztek a vidéki árusok. A raktárból egy szakállas, nem túl jóképű fiatalember kihordta a kerekeken guruló kukákat.
Megjelentek a kéregetők és zsebtolvajok. Az egyik italárusító bódéhoz egy jól öltözött, festett hajú harmincas hölgy érkezett, hat év körüli gyerekével. Nagy hangon, erélyesen dupla adag kukoricapálinkát kért ki magának, kisfiának pedig egy pohár üdítőt rendelt. Pár perc múlva még két hölgy társult hozzájuk. Ők is megvették italadagjukat és beszédbe elegyedtek.
- Jaj de fáradt vagyok, alig állok a lábamon! Egész éjszaka nem aludtam. Képzeljétek, este Vasile már nem magában jött haza, hanem hozta magával egyik barátját is. Ittunk, mulattunk... és ami még azután az ágyban szokott történni. Reggel hatkor mentek el - panaszkodott a kisfiú édes(?)anyja.
- De legalább pénzt kaptál tőlük? - érdeklődtek a többiek.
- Hát mit gondoltok, ingyen fogadtam be őket a lakásomba? Megmondtam világosan nekik: ha pénz van, mehet a buli, ha nincs akkor csak az ajtókilincs marad számukra. Szerencsére felkészülve jöttek. Még kenyeret és szalámit is hoztak. Azt viszont kikötöttem, hogy a hűtőszekrényt ne közelítsék meg, mert én is nehezen tudom megvásárolni a mindennapi kaja elkészítéséhez szükséges hozzávalókat.
A gyerek ekkor megráncigálta édesanyja nadrágját.
- Édesanyám, éhes vagyok, menjünk haza - mondta követelőzve.
- Hát nem ettél az este, fiam? - felelte a nő.
- Nem, mert csak cukorkát adtál nekem, és bedugtál az ágyba. Mikor a két bácsi megérkezett, és azt mondtad, aludjak el hamar.
- És elaludtál? - érdeklődött az egyik hölgy.
- Miért? - faggatózott tovább a kíváncsi hölgy.
- Azért, mert édesanyám csúnyákat csinált.
- Mit csinált? Hogy csinálta, amit csinált anyuci? - kérdezték most már mindhárman kórusban a gyerektől.
- Így ni! - nevette el a hatéves fiúcska magát, és bizony bemutatta anyucija éjszakai melójának jellegzetes mozzanatait, mozdulatait.
A hölgyemények erre hosszasan elvihogták magukat.
- Menjünk haza, anyuci, éhes vagyok - kérlelte anyját újra a gyerek.
- Akkor legalább vegyél egy rágót.
- De van, van. Láttam, mikor pénzt kaptál attól a két bácsitól. Gyere haza, éhes vagyok - nyűgösködött tovább a gyerek, és közben egyre idegesebben rúgta, csipte édesanyját.
- Menj haza, és egyél, amit találsz! - jött az utasító válasz.
A gyerek szót fogadott, és haza ment. Édesanyja tovább poharazgatott barátnőivel. Később férfiak is társultak hozzájuk. Rövid egyezkedés után eltűntek a tömbházak között.
Ahogy elmentek, felfigyeltem az egyik fa mellett egy szakállas, agyonviselt ruházatú férfira, aki szatyrából vett kenyérdarabokkal etetett egy tépázott bundájú, fekete kutyát. Beszélt is hozzá. Egy testes hölgy állt meg mellette. Súgott valamit a férfinak, majd bementek az egyik közeli barakkba.
Kis idő múlva egy nagy táskát cipelve jött kifelé a férfi. A táska tele volt különféle befőttesborkánokkal. A sötétbőrű hölgy, akár egy vérbeli munkaadó, méltóságteljes mozdulatokkal követte a férfit. Természetesen a kutya sem hiányzott mellőlük.
Mint utólag megtudtam, a férfi kukázó, a szemétből összegyűjtött borkánokat kimossa és átadja ennek a hölgynek, aki aztán pénzzé teszi a készletet. Persze, itt a piacon. Ha a vásárló tudná, honnan származnak és milyen higiénikus körülmények között voltak kimosva a borkánok, elájulna. Még szerencse, hogy utántöltés előtt is ki szokták mosni a visszaváltott üvegeket, borkánokat.
Délután, visszatérve a vasútállomáshoz, nagy ricsaj fogadott. Egy sereg kiskorú gyerek azon civakodott visítozva és ordítozva, hogy melyikük tolja tovább a gyerekkocsiban lévő kistestvérüket. Már szinte kiborították a babát, amikor hirtelen odalépett hozzájuk egy addig távolról figyelő nő, és pofonokat bőkezűen osztogatva nevezte ki a soron következő lurkót, aki a kéregető körútra kellett vigye a kistesót.
Rövid csend, majd kitörő öröm a többiek között. A kijelölt pedig szipogva, a gyerekkocsit maga előtt tologatva elment. A nő ellépett tőlük, és visszafoglalta korábbi várakozási pozícióját... Kocsi jött, ő ment...
A jegyirodák előtt cigánygyerekek viháncoltak, cigánykereket vetve, úgymond "teljesen véletlenül" neki-neki koccannak az utasoknak, megpróbálván elemelni tőlük ezt-azt. Megkérdeztem az egyik vasutast, hogy nem lehetne-e tenni valamit?
- Nem! - hangzott el a határozott válasz. - Ha a rendőrök nem bírnak velük, mi még úgy sem bírhatunk.
Igen, így áll a helyzet. Akárcsak egy falon függő tájkép, amit átfesteni már nem lehet.
Tényleg nem?
Vicsai György
Se szeri, se száma azoknak az írásban is rögzített, vagy csak közszájon forgó történeteknek, amelyek a nagybányai festők hétköznapjainak egy-egy mozzanatát mutatják be. A néha anekdotikus elemekkel teleszőtt elbeszéléseket sokszor az idő is cizellálja, de ez nem is baj, hiszen pont így születnek a legendák. Az alábbiakat Deák János mesélte.
Nagy Oszkár egy teljesen egyéni művész, nagy személyiség volt, mondhatni senkivel sem összehasonlítható egyéniség. Eléggé barátságtalan természete miatt nem tartozott a túlságosan nagy baráti körrel rendelkező emberek közé. Zifferrel nem igazán egyezett, a két művész gyakran ugratta egymást.
Élt a városban egy fura, kicsit hibbant figura. Nagyon nagy szakállú, elhanyagolt külsejű pasas volt, de vászonra kívánkozó arccal rendelkezett. Nem koldus volt, valamikor bányászként dolgozott.
Nagy Oszkár felfedezte magának, festett is róla jó néhány portrét. Jó órabért adott neki, így nem volt nehéz rávennie az alakot, hogy modellkedjen neki.
A képek Nagy Oszkár felsőbányai műtermében voltak, amikor jött Ziffer egyik ismerőse, s megkérte a művészt, fedje fel a modellt álló férfi kilétét.
Ezek után Ziffer megkereste a pasast, s egyezséget kötött vele, hogy megfesse. Kétszer annyit ígért neki, mint amennyit Nagy Oszkár adott. Igen ám, de a pasas elmagyarázta Nagy Oszkárnak, miről van szó. Nagy Oszkár pedig adott neki némi pénzt, mondván, hogy menjen és nyiratkozzon, borotválkozzon meg.
Mondanom sem kell, hogy úgy, "letisztázva" az ördögöt sem érdekelte már a pasas arca, nemhogy a festőt... Ez volt Nagy Oszkár…
Lejegyezte: Tamási Attila
A két héttel korábbi lapszámban a főtéri egykori „Ignis", újabban Corvin Középkori Vendéglő cégtáblájával, címeres ablakaival fejeztem be fenti címmel megkezdett írásomat. Ha már cégjelző feliratot említettem, létezik a téren két olyan felirat is, melyek közül az egyik ugyan szép kivitelű, de nem vet éppen jó fényt a megrendelő, vagy a kivitelező kultúrszínvonalára, vagy információs forrásainak megválogatására. Az egyik a volt Vinklihez közel eső „Barbarossa". „Barbarossa" – két „s"-sel – ugyanis I. Frigyes német-római császár ragadványneve volt. Mivel azonban a vendéglő bejáratát két kalóz őrzi, valószínűleg nem róla, hanem az egy „s"-es, „Barbarosa"-nak nevezett vörösszakállú kalózkapitányról nevezték el a helyiséget.
A tér túloldalán, a sárgára mázolt földszinten egy másik vendéglő neve: „Millennium". Így, két „n"-nel. Pedig körbe-karikában ott vannak a tér épületein az egy „n"-nes Millenium III. feliratú zászlók. A közelben, ott, ahol valaha régesrégen patika volt, a francia nyelvű „Chez Philippe" feliratból vajon mit olvas ki egy idősebb falusi ember, netán valaki, aki nem tud franciául? Akkor már rokonszenvesebb volt a már rombadőlt ősprivatizált kocsma felirata: „La Nea Nae".
Ha így megy tovább – azt, hogy új bankfiók, a Transylvania mögött mi lesz még nem tudom – a teret át lehet keresztelni a kocsmák terére! Talán ezek a létesítmények mind-mind abban bíznak, hogy sikerül a városházát az Istvánba telepíteni? Az ügyeik elintézésére várók lennének a leendő vendégek? Netán a tisztviselők?
Valószínűleg erre vár az újonnan telepített Transylvania Bank új pénzkiadó automatája is. Bár én remélem, hogy inkább a régvárt turistákra számítanak a bank urai. Hogy a kép teljes legyen, a legutóbbi időkig működő gyógyszertár helyén is márkás italokat forgalmazó, elegáns üzlet nyílt. Talán akkor nő majd a forgalma, ha a városházán kérelmezők betérnek egy kis „figyelmességet" vásárolni, ügyeik gyorsabb és eredményesebb intézése reményében. Csak pénzük is legyen rá. Pláne ha a kormány (kis) nyugdíjemelést is ígér az új évre.
Innen már csak egy macskaugrás minden igazi bányai szívfájdalma: az István. Az 1905-ben leégett nagyszálló helyére épített szép, szecessziós épületet 1910-ben adták át a forgalomnak mai formájában. Volt benne hajdan színházterem, kaszinó, biliárdterem a félemeleten. A falakat neves nagybányai festők képei díszítették, amelyeket nem tudom hová vittek el az elvtársak. Kellemes hely volt. Mozitermét ma már csak a patkányok látogatják.
Valamilyen tulajdonjogi helyzet folytán a földszint kispiac felöli része nem volt az ONT (Országos Turisztikai Szervezet) tulajdona, így megmaradtak az üzletek, mind a három. Az élelmiszerüzletbe esős időben, vagy hóolvadáskor ajánlatos esernyővel bemenni, mert a szép stukkós mennyezetről – egy padlás és egy emeleti szint – közvetítésével is becsorog az eső. Csorog, nem csepeg. Vajon hogy néz ki a padlás és az emelet plafonja, padlója?
Tudjuk, hogy a bukaresti ONT eladta a város eme díszét egy nyugati befektetőnek. („Nu ne vindem tara!!") A város hajdani tulajdonáért kapott pénz, az István Szálló értéke tehát, mint sok-sok másé is, a Kárpátoktól délre költözött. Onnan cserébe általában csak új telepeseket kapunk, többnyire igazgatók képében, akiknek egyrészét régen a Párt, most a pártok jutalmaznak egy-egy erdélyi stallummal. Mi ezt már 80 éve látjuk, tudjuk, megtanultuk. Mindenki ismeri a viccet az idetelepedett oltyánnal, aki ha nem kap egy év után nagyobb stallumot, önmagát anyázza le: pfuj még mindig nem vagy igazgató? És a tükörbe köp.
Éppen ekkora baj az is: a törvény nem engedi meg, hogy a más tulajdonához nyúlj, még akkor sem, ha az a tulajdon közérdeket képvisel és tönkretétele egy ősi közösséget károsít meg kultúrájában. Hol van ebben az ésszerűség, a ráció? Nem tudom, milyen jog alapján jutott az ONT az épület birtokába, nem tudom, mint és mit egyeztetett a városvezetéssel. Valaki talán választ adhatna a nyilvánosságnak, talán ennek a lapnak a hasábjain is... Mert a város mi vagyunk, jogunk van tudni, mi történik benne.
Hogyan tartotta be a vevő az adásvételi megállapodásokat? S hogyan lehetséges, hogy nincs mód az épület állagának megóvására, ha már céljainak megfelelően – legyen az szálló, vagy városháza – nem működtethető? Mert így szemünk láttára megy tönkre az épület, nagy szomorúságunkra és a jogrendszer nagyobb dicsőségére! A tér egyedülállóan szép épülete, egy olyan téré, amely kész várostörténelem, boltíveitől a pincelejáratokig őrzi a gótika, a barokk, a szecesszió emlékeit. A város folyamatosan építkezett, még akkor is, ha nem voltak főurai! Még a „vad gróf" Teleki is egyszerű polgárházban lakott, egyedül kapubejárata jelezte, hogy ki lakik benne. Kár, hogy annyi minden mellett a megszépítő képeslapokon is népszerűsített kapudíszek felújító megőrzésére még nem jutott pénz a Teleki Magyar Ház megnyitása óta.
Odébb, az István kispiac felöli oldalán a számtalanszor gazdát cserélt mészárszék, ahol régen ki volt írva, hogy Major, bent pedig hús volt. Aztán kint azt írta: carne, belül meg csak a Majorok voltak. Most van hús, új üzlet, csak pénz nincs! Arrébb a festékbolt nem változott. Amióta utoljára írtam róla a közvécé sem. Én már szégyellek róla írni – más nem szégyenli olvasni, városatyáink!?
Amit még hiába keresne nálunk a turista: egy postaláda. Ritka madár a városban. De hiszen a Posta épületének töredezett márványlépcsői is jobb időkre emlékeznek, fent „tört ablakon süvít a szél", bent egy-egy hivatalnoknő és sorok, mint a „régi szép időkben". Pedig azokat a szép képeslapokat, amiket még nem nyomtattak ki az újonnan helyreállított épületekről, fel kellene adni valahol. De vajon melyik turista fog elmenni sorbanállni ezért a Postára? Turistát nem lehet vonzani ingyen naplementével!
A kaotikus, mert nem ellenőrzött városi közlekedésről is írtam már annyit, hogy a könyökömön jön ki, azt hiszem az önökén is. Pedig kár a drága pénzbe került útburkolatért, amit most a parkoló kocsik olajfoltjai „diszítenek".
Azért hiányzik valami még. Jut eszembe, hogy volt egy pályázat a főtéri Rivulus szoborra, ott a szökőkút közepén. Mi lett belőle? Nem volt megfelelő pályázat, vagy a pályázó nem volt megfelelő? Vagy csak nem maradt rá pénz? Pedig a fásítás mellett adna még egy vonzóerőt a térnek, vagy – ha már van Chez Philippe – „charm"-ot. Pedig mi a cicomát szeretjük, erre a Balkánon, mert a látszat számít!
Milyen kár, hogy nem Európa lépte át a Kárpátokat, hanem a Balkán!
De mi azért szeretjük ezt a mi kis városunkat, s akármi történne, hiszünk a csodákban, amelyek már-már beindultak. Hátha annyira belejön a városvezetés, hogy nem bírja abbahagyni? De jó is lenne!
Szinte már látom a kispiaci modern parkolóban sorjázó külföldi turistabuszokat, a téren kíváncsian fényképező turisták csoportjait, akik emléktárgyakat vásárolnak és képeslapokat küldenek haza. Akkor majd sokkal kellemesebb lesz a „magyar Barbizon", a festőiskola városának látogatása.
Elmentünk a pirossüveges kálvinista templom mellett a Híd-utcán, amely a kálvinista Róma, Debrecen nagytemplomának mintájára épült. Csak nem két, hanem egy toronnyal. Aztán már a piac nyüzsgése tárult elénk.
Hát ez valóban hasonlíthatatlan szépségű és érdekességű látvány volt, még ha valaki nem is festőszemmel nézte.
Ez a négyszögű, gömbölyű Zazar-kövekkel kirakott, manzard födelű, egyemeletes házak körítette piac valami meseszerű ósdias bájt lehelt a szemlélőjére, mozgadalma nélkül is. A vásárra azonban, így megfogyatkozva, határozottan olyan benyomást keltett, akárcsak művészies érzékű rendező vonultatta volna föl tolongását.
A piac közepén öreg, irdatlan homokkövekből összerakott kút. Körötte óriás, százados platánfák. A platánok alatt kisded csacsifogatok. Ezeknek terhe a híres borkutas korsók. A csacsifogatok kocsisai csupa asszony. A borkutasnők, mint Bányán nevezték őket. Igaz, volt egy (itt nem ismételhető) mulatságosabb köznevük is. És több eredeti, nagybányai élc is választotta tárgyául őket.
Például: ha egy nő álszenteskedett, azt mondták rá, olyan finom, mint Borkutas Mári, a szamarait is magázza, de azért a nyakuk közé csördít!
Vagy amikor Borkutas Máriától azt kérdezték, minek állanak a kitűnő vizű kút közelében a borkúttal, hogy rontsa az üzletüket? ... Hát Mári azt felelte: – Jobban láthatják az emberek, hogy a borkutam mellett mire való a kútvíz, ha a szamaraimat itatom belőle!
Aztán a híres nagybányai fazekasipar remekelései, a tarkabarka cserépholmik ott sorakoznak közvetlen a borkutasok mögött. Másutt a környékbeli oláhok rikítószínű általvetős, tüszős, gubás, katrincás sorai. Mellettük a koltói magyarok fekete kötényes, kék zekés népe. És a többi jellegzetes vásári figurák, üstös, kanalas, teknős cigányok. A köteles, csizmás, ködmentes sátrak. Fura, magaskasos szekerek...
És a nyüzsgés mögött a Szt. István építette ezeréves, magányos, kockakőből rakott torony.
Hát ez megkapó, lenyűgőző, új, különös kép volt. A Híd-utca szájából bámultam egy darabig...
Az egyik nagybányai polgár arról értesítette a rendőrséget, hogy ismeretlenek kiloptak gépkocsijából egy bőrkabátot és két mobiltelefont. A forró nyomon elinduló rendőröknek alig néhány óra alatt sikerült elfogniuk az 54 esztendős, Szatmár megyei R. Valentint, aki visszatért a tett színhelyére, méghozzá a korábban ellopott bőrkabátot magára öltve. Az összesen 1 600 lejnyi kárból csak a 600 lejt érő bőrkabátot sikerült visszaszerezni.
Az utóbbi hetekben több olyan esettel találták szemben magukat a rendőrök, amikor egyes polgárok hamis lopási vagy rablási feljelentést téve próbálták meg igazolni családjuk vagy alkalmazottaik előtt az anyagi forrásaikban mutatkozó hiányokat, amiket tulajdonképpen saját maguk okoztak figyelmetlenségükkel, nemtörődömségükkel. Az ügyek kivizsgálása után azonban kiderült a turpisság.
A rendőrség ezúton is felhívja a polgárok figyelmét arra, hogy a hasonló hazug bejelentések a valós esetek megoldásának a kárára mehetnek, s a 61/1991-es Törvény értelmében a "károsult" akár 500 lejjel is megbüntethető.
Január 19-én vette kezdetét az a kampány, amely július végéig fog tartani, s melynek fő célja a különösen súlyos közlekedési balesetek megelőzése. A több intézmény és a sajtó bevonásával indított kampányt az indokolja, hogy az utóbbi években aggasztóan megőtt a súlyos balesetek száma. Ennek kapcsán elkészült az utóbbi három év statisztikai kimutatása, amelyből megtudhatjuk, hogy megyénkben 470 súlyos baleset történt, amiben 140 személy vesztette életét, és további 390 személy szenvedett súlyos sérüléseket. Nemekre lebontva: 100 férfi és 40 nő vesztette életét a közutakon. Az elhunytak között 23 kiskorú és 30 18 és 35 év közötti fiatal volt.
A legtöbb súlyos kimenetelű baleset a városokban történt, viszont a legsúlyosabb baleseteket vidéken jegyezték. A reggel 6 és déli 12 óra között történt súlyos balesetek száma megemelkedett (2003-ban 33, 2005-ben 44), míg az este 6 óra és éjfél közötti időpontban történt súlyos balesetek száma valamelyest csökkent (2003-ban 56, 2005-ben 47).
A balesetek legtöbbször a sebesség és a szabálytalan átkelések miatt történtek. A legtöbb súlyos baleset a Történelmi Máramarosban történt.
(ta)
(Nyugati Jelen) Megszoktuk már, hogy krízishelyzetekben a bukaresti politika mindig előveszi a magyar kártyát. Dzsóker ugyan nincs benne, mint a franciában, de hát nem nagy ügy a hamiskártyásoknak, belerejtik a csomagba, elvégre az még az ászt vagy a tromfot is helyettesítheti.
Előrelátható volt, hogy a korrupciós botrányok által megrengetett, vezetői válságba került Iliescu-párt előbb-utóbb ismét elővarázsolja vörös cilinderéből a kártyát, hogy az erdélyi és magyar ásszal, aduval, dzsókerrel terelje el a közvélemény figyelmét belső válságáról, s próbálja menteni a menthetetlent.
Így történt meg vasárnap, hogy megcsorbult tekintélyű, ingatag talajon álló vezetői in corpore Sepsiszentgyörgyre rándultak át Brassó-Pojánáról tanácskozásra, a Székelyföld szívébe tehát, ahova egyébként 1997 óta nem tették be a lábukat ilyen trombitaszóval.
Helyi vezetőjük ki is mondta kerek perec fogadásukkor keserűségét: "amikor ellenzékben vagyunk, mindig ígérgetünk a román közösségnek, amikor hatalomra kerülünk, az RMDSZ-szel csókolózunk". Az új vezér, az ingatag székű Geoanã úr azonnal vette a lapot: ezentúl minden másként lesz – erősködött. Nem fognak megfeledkezni Erdélyről, azokról a megyékről, ahol a többségi románság kisebbségben van. Három hónapon belül speciális stratégiát dolgoznak ki "Nemzeti méltóság egy európai Romániában" címmel. Hiszen "a Kovászna megyei románok továbbra is rendkívüli elnyomást éreznek".
Mivel "úgy tűnik – vélhetően az RMDSZ-nek – érdekében áll a térség elszigetelése (sic!), a gazdasági és politikai domináció, a román közösségre és polgármesterekre gyakorolt rendkívüli nyomás". A kisebbségi törvényt "egészében el kell vetni, vagy pedig a kulturális autonómiára vonatkozó részt kell törölni". Elérkezett az ideje annak, hogy Románia kilépjen "a másodrendű partner szerepből a Magyarországgal való viszonyban".
Geoanã úr azt is bejelentette, hogy – igen bizony – szenátori irodát nyit Kovászna megyében.
Hát így állunk most a magyar kártyával, melyben nincs ugyan dzsóker, mégis belerejtették.
Amelynek legfeljebb C. V. Tudor és Funar hívei örvendhetnek, hisz e játékot ők űzik jobban.
Ez a kártyamutatvány az ő malmukra hajtja a vizet.
Kilin Sándor
(Szabadság) Az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumának elnöke szerint kevés az a támogatási összeg, amit a költségvetés a határon túli magyarok intézményes támogatására fordít. Pomogáts Béla kedden Budapesten újságírók előtt azt mondta: „kezdettől fogva" elégedetlen a támogatás mértékével, ami jelenleg a költségvetés 0,018 ezreléke. Ezt nagyon kevésnek tartom és úgy gondolom, nem felel meg annak az erkölcsi szolidaritásnak, amelyet a Magyar Köztársaságnak adnia kellene a határon túli magyar közösségek számára – mondta, hozzátéve: a jelenlegi összeg többszörösére lenne szükség.
Elmondta: az IKA támogatása évről évre csökken, idén 800 millió forint. Utalt arra is, hogy a tavalyi egymilliárd forintos keretösszegből is elvontak 200 millió forintot. Pomogáts Béla közölte: akkor ígéretet kaptak, hogy ebből a Szülőföld Alap 100 millió forintot az IKÁ-nak visszatérít, ám ez nem történt meg. Elmondta, hogy nem érti azt sem, miért vontak el az idei keretből három százalékot közalkalmazotti bérfejlesztésre, amikor az IKA nem államigazgatási szervezet. Közölte, mint a kuratórium elnöke, tiltakozik a döntés ellen és „elfogadható" magyarázatot vár. Pomogáts Béla, aki mint mondta, szíve szerint már holnap megválna tisztségétől, „magánemberként" közölte: úgy látja, hogy az egész magyar támogatáspolitika válságban van, mert nincs rendezve, nincs megfelelően strukturálva és nem eredményes.
Amikor szeretteinktől örökre meg kell válnunk, a temetkezési költségek egy részének fedezésével kíván segítségünkre lenni az államkassza. Ennek a juttatásnak az értéke változó attól függően, hogy milyen rokonsági fokozatban álltunk az elhunyttal, illetve a halála bekövetkezte előtti időszakban fizetett-e vagy sem szociális biztosítást.
Amikor egy állami biztosításban részesülő személy vagy nyugdíjas elhalálozik, az, aki a temetkezési költségeket állja, legyen az férj, feleség, gyerek, szülő, gyám, örökös, vagy ezek hiányában bármilyen más személy, aki papírokkal bizonyítja, hogy ő fizette a temetkezési költségeket, egyszeri juttatásban részesül az állam részéről, aminek a neve elhalálozási segély (ajutor de deces). A juttatást egy alkalommal folyósítják, ennek értéke 2005-ben 1 077 (10 770 000) lej.
Ha olyan személy hunyt el, aki nem fizetette a szociális biztosítást, akkor csak egyik családtag igényelheti az elhalálozási segélyt. Nézzük meg, ki is számít családtagnak ebben az esetben:
• gyerek, örökbefogadott gyerek, nevelt gyerek (18 éves korig, illetve 26 éves korig, ha továbbtanult), munkaképtelen gyerek (kortól függetlenül, ha ez előbb jelzett korhatárok előtt vesztette el munkaképességét);
• a házastársak bármelyikének szülei és nagyszülei.
A juttatást egy alkalommal folyósítják, ennek értéke 2005-ben 538 (5 380 000) lej.
• halotti bizonyítvány – eredetiben és másolat;
• a kérvényező személyi igazolványa;
• temetkezési költségeket igazoló számlák.
• igazoló okmány a rokonsági vagy gyámsági viszony jellegéről, illetve az örökösi jellegről;
• fogyatékosságot vagy munkaképtelenséget igazoló bizonyítvány – abban az esetben ha munkaképtelen gyerekről van szó;
• nyilatkozat, amely által igazoljuk, hogy az illetőt mi tartottuk el.
Kihez kell forduljunk a segélyért?
• a munkáltatóhoz, amennyiben az elhalálozott érvényes munkaügyi viszonyban volt egy munkaadóval;
– a helyi munkaügyi hivatalhoz, amennyiben az elhunyt munkanélküli segélyben részesült;
• a helyi munkaügyi hivatal nyugdíjosztályához, amennyiben az elhunyt nyugdíjas volt;
• ha az elhunyt nem sorolható be az előbbiekben felsorolt kategóriákba, a fenti lehetséges esetek közül ahhoz a hivatalhoz, akivel a költségeket viselő személy jogi viszonyban állt.
Figyelem: az elhalálozási segély összegét minden évben kormányhatározattal állapítja meg a kormány, a fenti összegek 2005-re voltak érvényesek!
Forrás: az RMDSZ Szórvány, Szociális és Ifjúsági Főosztálya által összeállított és nemrég bemutatott Kisegítő - szociális segélyek és kedvezmények című tájékoztató füzet.
A Honosító Műhely - nem portál letöltési szolgáltatásaként - működő szoftverkönyvtár, a http://www.honositomuhely.hu/ domain néven kereshető fel. A gyűjtemény fokozatosan fejlődik. Sok értékes, népszerű és elismert szoftvert innen ismerhetnek meg a magyar felhasználók. A magyar nyelvű programok a számítástechnika szélesebb körű elterjedését eredményezik. Herczeg József Tamásnak, a Honosító Műhely szerkesztőjének köszönhetően a Bányavidéki Új Szó új rovattal bővül. Köszönet érte.
Ismertető: A több operációs rendszeren futtatható alkalmazás egy grafikus felhasználói kezelőfelület Helmut Dersch Panorama Tools Photoshop-beépülőjéhez. Ha vannak olyan fényképeink, melyeket egy tájról vagy látképről készítettünk, ezzel a programmal panorámaképet készíthetünk belőlük, vagy virtuálisan összeragaszthatjuk őket. A támogatott formátumú fájlokat a fájlkezelőből is ráhúzhatjuk az ablakára, vagy a Képek fülön látható gombokkal vehetjük fel a listára. A Kamera és lencse fülön választhatjuk ki a lencse típusát, ill. megadhatjuk a lencsekorrekció, a képközéppont-eltolás és a képvágás paramétereit. Az Illesztőpontok fül két képén az automatikus finomhangolás, az automatikus hozzáadás és az automatikus számítás lehetőségek aktiválása van hatással a pontok létrehozására. Az Optimalizálás fülön teszi a megfelelő helyre a program a képeket. Az Összefüző lapon választhatjuk ki a vetületet, és több más paraméter megadása után a kimeneti fájl formátumát.
Weblap: http://hugin.sourceforge.net/
Rendszerigény: Win98/Me/2000/XP
Magyar kiegészítő: tartalmazza
A program letölthető a Honosító Műhely honlapjáról is.
Sok szülő rengeteg játékkal halmozza el gyermekét. A kicsi sokszor azt sem tudja, mihez kapjon hirtelenjében. Vajon tudja-e valaki, hogy mennyi játékra van szüksége egy gyereknek?
A kép jól ismert: a gyerekszobában hatalmas rendetlenség honol. Játékok hevernek szanaszét. A gyerek mégsem tudja, mivel játsszon. Aztán ha valamit mégis megpróbálunk elajándékozni, netán kidobni, biztosan azt keresi. Néha napokig tartó munkával megpróbálunk rendet teremteni, de máris itt a következő születésnap, közeleg karácsony, és kezdődik minden újra. Kérdés, hogy miért van szüksége a gyerekeknek játékra? Nem lennének elegendők a hétköznapi tárgyak? Mondjuk egy üres doboz, amire ajtót, ablakot lehet vágni, ki lehet festeni, bele lehet bújni. De ilyesmit persze nem ad ajándékba az ember.
A szakemberek szerint a játékokra azért van szükség, mert egy-egy játékszer felcsigázza a gyerekek érdeklődését, a játékban megmutatkoznak az ember testi és szellemi képességei. Egy-egy új játék megmozgatja a gyerekek fantáziáját, ki lehet valami újat próbálni, és eközben fejlődnek a gyerekek képességei. Ehhez pedig egy egyszerű kartondoboz - úgy hisszük -, mégsem elegendő.
A kislányok először megelégednek azzal, hogy bebújnak a mama cipőjébe, vagy ruhájába, utána azonban már sminkelni is akarnak. Ugyanígy a kisfiúk először beérik egy Matchboxszal, ha "autóst" akarnak játszani, később viszont már mentő és rendőrautó is kell nekik, kék fénnyel és szirénával, lehetőleg jó nagy méretben.
A gyerekeknek mindig új és új darabra van szükségük, de ennek korlátot kell szabni. Mert ha túl sok a játék, akkor a gyerekek számára áttekinthetetlenné válik a helyzet, és végül egyikkel sem játszanak. A káoszt legjobban úgy kerülhetjük el, ha - lehetőleg a gyerekkel együtt - szétválogatjuk és elrendezzük a tárgyakat. Ha ebben a munkában gyermekünk is részt vesz, akkor később könnyebben meg fogja találni a játékokat, és rá is szokik a rendszerezésre.
(www.egyperces.hu)
Az alakító metszésben nem részesült, vagy rosszul kialakított koronaformákon úgy segíthetünk, hogy az oldalágakat egyharmadára kurtítjuk. Az erőteljes metszés hatására a már fölkopaszodott részekből is hajtások törnek elő. Később belőlük új, szabályos korona nevelhető. Célszerű ezeket a fiatalító metszéseket is mértékkel, két év alatt, részletekben elvégezni.
Mind a díszfáknál, mind a gyümölcsfáknál a korona teljes ifjítása akkor válhat szükségessé, ha a fa mechanikai sérülésektől károsodott, torzult, vagy betegség, esetleg fagykár sanyargatta, amely akár teljesen tönkre is tehette a koronafelületet. Ennek rendbetételét is részletekben, két éven át végezzük, egyébként a túlságosan nagy koronarész eltávolítása a gyökérzet ártalmára lenne, ami tovább fokozná a legyengülést.
Tartsuk minden esetben szem előtt, hogy először a már pusztuló, beteg, sérült, továbbá meredeken felfelé törő, valamint egymást keresztező, dörzsölő, illetve kifejezetten útban lévő részeket távolítsuk el. Ezután következnek az egészséges ágak: a vázágak külső részétől befelé haladva, körben a koronán. A külső koronarészben végzett erőteljesebb ritkítással ellentétben a koronabelsőben lehetőleg őrizzük meg a termőalapot is jelentő vesszőket és a két-három éves gallyakat.
Dr. Komiszár Lajos (Kertpont.hu)
A szalonnát kockázd fel, süsd ki, majd szedd ki a zsírjából, s tedd félre. Forralj fel 2,5-3 liter sós vizet, s kis adagokban - folyamatos keverés mellett - szitáld bele a puliszkalisztet. Ha az összes dara benne van (s közben sikerült csomómentesre is keverned), hagyd még egy percig a tűzön, majd tedd félre, s legalább egy fél órát pihentesd. Egy tepsit kenj ki zsírral, s az aljába teríts el egy réteg puliszkát, arra szórj sült szalonnakockákat, majd (jól kinyomkodott) savanyú káposztát, ekkor megint jöhet egy réteg puliszka, azt kend meg juhtúróval, majd puliszkával folytatva kezdheted elölről a rétegezést. Zárásnak puliszkát használj. Tedd előmelegített sütőbe, s jól süsd át.
(Konyhamester)
Oroszországban a Vörös téren két ember könyvet árul. Az egyik észreveszi, hogy a szomszédjánál tolong a tömeg, míg nála néha vesznek csak valamit. Megnézi, mitől van nagy sikere. Hát Lenin képét tette ki. Ő is kiteszi. Aznap minden könyve elkel. Másnap ugyanaz történik. Megnézi mitől megy oda olyan sok ember. Most Lenin és a családja című képet látja meg. Ő is kirakja. Aznap is minden könyve elkel. Harmadnap szintén ugyanaz a sztori. Ezúttal Lenin és az elvársak képét teszi ki. Ma is minden könyve elkel. Negyednap felkeresik a rendőrök. Le akarják tartóztatni, de az árus nem érti. A rendőrök megmagyarázzák:
- Azt még tűrtük, hogy Lenin képét kirakta az "Egy őrült naplójá"-ra. Sőt azt is tűrtük, hogy Lenint és a családját kirakta a "Nyomorultak"-ra, de azt már nem, hogy Lenint és az elvtársakat kirakta "Ali baba és a negyven rabló"-ra...
Vak pincérek szolgálják majd fel az ételt abban az étteremben, ahol a vendégek koromsötétben fogyaszthatják el vacsorájukat: a Dans Le Noir elnevezésű vendéglő jövő hónapban nyílik meg Londonban. A Franciaországban már bevált ötletet Edouard de Broglie francia vállalkozó vitte el a brit fővárosba. A vendégek normálisan kivilágított bárban választhatnak az étlapról - mintegy 80 százalék a Meglepetés menüt választja -, és aztán a vak pincérek kísértében lépnek be a sötét étterembe. De Broglie elmondta: azért alkalmaz vakokat pincérnek, mert ők magabiztosan mozognak a sötétben, és így némi biztonságot nyújthatnak a vendégeknek is, akik bizony alaposan megkeverednek attól, hogy nem látnak semmit. Olyannyira, hogy például képesek összetéveszteni a borjúhúst a tonhallal. "A sötétben nincs etikett. Nagyon nehéz nem beszélgetni a szomszédoddal, ha nem látod. A légkör elég fesztelen, és az ételek íze is egészen más" - tette hozzá, s bizakodónak mutatkozott a tekintetben, hogy a híresen merev angolok is feloldódnak majd. Párizsban mindenestre népszerű az ötlet, a nemrég nyílt koromsötét éttermet az elmúlt 18 hónapban már ezrek keresték fel. Mindenesetre nehéz úgy enni, hogy az ember ne borítsa fel a borospoharát, miközben a kését és a villáját keresgéli a sötétben. Marco Pierre White, díjnyertes séf, egy kedvelt londoni étteremlánc tulajdonosa megvetően nyilatkozott az új ötletről. "Az étkezésben a szem éppoly fontos, mint az íny. Ez a két dolog együttesen adja a finom vacsora élményét. Másrészről az étterem így biztosan jó pár fontot megspórol az elektromosságon" - mondta. Brogie-t nem nagyon zavarják a kritikák. Azt ajánlja, mindenki próbálja ki az éttermét, és nézze meg, hogy vajon trükk-e. "Az emberek a sötétben megértik az igazat" - mondta. (mti/reuters)
Kutyának "álcázta" magát egy betörő Nagy-Britanniában, bár nem nagy sikerrel. Az "ebbetörőnek" gazdija is volt: ketten követték el a bűntényt, egy idős testvérpárhoz törtek be. A kilencvenes éveikben járó háziak már azon is meghökkentek, hogy egyszerre elébük toppant két hívatlan férfi, de amikor egyikük négykézlábra ereszkedett, elkezdett ugatni és buzgón szimatolva körbemászta őket, teljesen elképedtek. A meglepetés bénító erejét kihasználva, a gazdit alakító betörő felkapta az asszony táskáját, és "kutyájával" együtt elrohant. Az utóbbi sem négykézláb távozott. A rendőrség nyomoz a tettesek után, talán kutyát is bevetnek.
Kifogyott a börtönből egy rab Ausztráliában: szándékosan azért adott le 15 kilót, hogy kiférjen egy résen és megszökhessen. A 36 éves férfi 2003 februárjában került rács mögé lopás és rablás miatt, 70 kilós "kezdősúllyal". A legutóbbi méréskor már csak 56 kilót nyomott. A férfinak sikerült elérnie, hogy a börtön kórházába kerüljön, ahol aztán lyukat furkált a téglafalba, és egyik éjjel átcsusszant rajta, végigsétált a börtönfalon és leugrott. A szóban forgó börtön az egyik legszigorúbban őrzöttnek számít Ausztráliában. Falait éjjelente ugyanakkor nem vigyázza külön őrség, a személyzet megelégszik a kamerás és mozgásérzékelős ellenőrzéssel. Most, hogy Cole kifog(y)ott rajtuk, felülvizsgálják a gyakorlatot. (mti/reuters)
Hal helyett "élő" bomba akadt a halászok hálójába a montenegrói partok közelében, de visszadobták az Adriai tengerbe és csak azután fújtak riadót. A parti őrség több hajóval indult a helyszínre, hogy átfésülje a tengert és felszínre hozza a hajózást veszélyeztető, mintegy 150 kilogrammos, föl nem robbant bombát. Megfigyelők föltételezik, hogy a szerkezetet a NATO egyik bombázója "veszíthette el" még 1999-ben, a Szerbia elleni légitámadások idején. Mint a Vesna IV. nevű montenegrói halászhajó legénysége elmondta, félelmükben dobták vissza a tengerbe a bombát, mert ha a robbanótöltet véletlenül működésbe lép, akkor nekik végük. (mti-panoráma)
A tévé a felére ritkítja a szeretkezések gyakoriságát, már ha a hálószobában is van készülék - tárta fel egy olasz felmérés. Pszichológusok és szexológusok összesen 523 párt kérdeztek meg, és kiderült, hogy a tévémentes hálószobájú párok hetente átlagosan kétszer szeretkeznek - egymással -, míg a tévések csupán egyszer. A felmérésből az is kiviláglott, hogy bizonyos műsorok különösen erősen veszik el a nemi életkedvet, így például az erőszakban gazdag akciófilmek a párok felénél állították le a szexet, míg a valóságshow-k csak az egyharmadánál. (mti-panoráma)
Tizenhét méteres bálnatetemet emelt ki Rostocknál a tengerből és szállított a berlini japán nagykövetség elé a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet, hogy így tiltakozzon a távol-keleti szigetország által folytatott bálnavadászat ellen. Az akcióval a japán kutatási minisztérium tevékenysége ellen protestálnak, az ugyanis saját állítása szerint tudományos célból a déli-sarkvidéki vizeken meglehetősen nagy tételben vadásztat bálnákra.
A Greenpeace a stralsundi tengeri múzeum megbízásából, a saját költségén emeltette ki embereivel a vízből az elpusztult tengeri emlőst, ami egyáltalán nem volt egyszerű művelet: hossza nagyjából egy csuklós buszénak felel meg.
Arról nem tájékoztatták a múzeum vezetőjét, hogy a tetemet mire akarják felhasználni, de megígérték, hogy amint lezajlott a tiltakozó akció a berlini japán nagykövetség előtt, visszaszállítják az állatot a múzeumnak.
A környezetvédők szerint egyértelmű, hogy a japánok nem kutatási, hanem étkezési célra pusztítják a tengeri emlősöket, amelyeknek húsa ott ínyencségnek számít, és nagyon drága. Egyébként nemzetközi egyezmény tiltja, illetve szigorúan korlátozza a bálnavadászatot, s a Greenpeace aktivistái életüket kockáztatva igyekeznek védeni a bálnákat a valóságos halfeldolgozó üzemmel felszerelt japán halászhajók elől. (mti/dpa)
Lascãr Panã sportcsarnok, kb. 700 néző.
HCM: Sabou (15), Vulturar, - Stoica 1, Rudics 4, Kengyel 5 (2), Balint, Herman, Buceschi 4 (1), Hentiu, Pop M. 2, Pomohaci 1, Geiger 10 (2), Negria 1. Edző: Bãban Ioan.
Rapid: Guresoaia (10), Bobeicã, Danciu, Doica 1, Nitu 1, Tutunaru 8 (3), Moise 10 (7), Dinu 1, Dincã 4, Catrinoi, Pavãl, Popa. Edző: Mãrgulescu Vasile, Popescu Constantin.
Vezette: Bãrcan Marius, Ciurea Stefan (Craiova)
A nagybányai csapat végig vezetett a mérkőzés alatt, megérdemelten nyert a Rapid ellen. Továbbra is nagyon sok sérültje van csapatunknak, egyre kevesebben maradnak a kispadon. A HCM végig tartotta háromgólos előnyét, az 53. percben pedig már 26-19-re, majd 28-22-re is vezettek, innen "jött fel" a bukaresti gárda.
További eredmények: Brãilai Dunãrea - Rm. Vîlceai Oltchim 25-25, Konstancai Tomis - Brassói Rulmentul 24-25, Romani HCM - Kolozsvári "U" Jolidon 30-21, Dévai Cetate - Zilahi Silcotub 23-32, Piatra Neamt-i HCF - Galaci Otelul 19-22, Szebeni CSM - Cîlnãu-i Astral Posta 29-39.
A tabellán: 1. Rulmentul 24 p. (352-255), 2. Silcotub 19 p. (342-291), 3. Oltchim 18 p. (317-275),... 8. Nagybányai HCM 11 p. (295-296).
A következő fordulóban (január 28., szombat): Otelul - Dunãrea, Rapid - Piatra Neamt, Astral - Nagybányai HCM, Silcotub - Szeben, "U" Jolidon - Cetate, Rulmentul - Roman, Oltchim - Tomis.
A nagybányai röplabdázók mindkét bajnoki mérkőzésüket megnyerték. Szombaton: Explorãri - Konstancai VCM Tomis 3-2 (22, -21, 16, -30, 12). Szerdán: Explorãri - Tulceai Deltacons 3-0 (7, 18, 8). Tegnap a Románia Kupában: Explorãri - Deltacons 3-0. Csapatunk az első mérkőzésen is nyert.
A nemzetközi labdarúgásban egyre elterjedtebb az a szokás, hogy az ellenfél kapujához közeli bedobást egy "specialista" végzi el, aki meglehetősen messzire tudja hajítani a labdát. Az angol másodosztályban szereplő Tranmere Rovers focistája, David Challinor bedobásai felértek egy szöglettel, és kivétel nélkül mindig zavart okoztak az ellenfél tizenhatosán belül. Egyszer lemérték, hogy mire is képes a játékos, és a végeredmény egy 46 méteres dobás lett!
A Tranmere természetesen élt is ezzel a fegyverrel, és ennek is köszönhetően 2000-ben bejutott a Ligakupa döntőjébe is. Az elődöntőben a Bolton Wanderers ellen a győztes gól éppen Challinor bedobása után született.
Igen ám, de a Bolton vezetősége tiltakozott, mondván, egyrészt a játékos a hirdetőtáblák mögül kezdi meg a nekifutást (mint közben kiderült, a klubok szándékosan hozták közelebb a pályához a hirdetéseket, hogy így akadályozzák Challinort), másrészt rendszeresen használ egy törülközőt, amivel megtörli a labdát a bedobás előtt.
Az angol szövetség jobb híján a FIFA-tól kért tanácsot az ügyben, de a nemzetközi szövetség kijelentette, hogy egyik megoldásban sincsen semmi szabálytalan. Ennek ellenére a kupadöntőben, a Wembleyben Challinor nem használhatta jól megszokott törülközőjét. Lehet, hogy ezért is, de a meccset a Tranmere elveszítette a Leicester Cityvel szemben... (FOCIVILÁG)
A labdarúgó Bundesligában szereplő Schalke 04 négy szurkolóját kitiltatta az összes német stadionból, mert december 6-án az AC Milan elleni idegenbeli Bajnokok Ligája-mérkőzésén görögtüzet gyújtottak a vendégszektorban. Három rajongó 2011-ig, negyedik társuk 2008-ig nem látogathatja a német arénákat, ezenkívül kitiltásuk alatt nem kísérhetik el külföldre sem kedvenc csapatukat és a Schalke 04 semmilyen rendezvényén nem vehetnek részt.
A formula.hu internetes szaklap beszámolója szerint Fernando Alonso leszerződtetésével, mintha valamiféle lavina indult volna el a McLarennél. Ron Dennis a csapat vezetője ugyanis úgy tűnik nem kíván élni sem a Kimi Raikkönenre, sem a Juan Pablo Montoyára fenntartott opciós jogával.
Kedden az autosport.com-nak Montoya elmondta, hogy amennyiben bármelyik versenyképes csapat hosszú távú ajánlattal keresné meg, elfogadná azt.
"Nem várok senkire" - mondta Montoya. "Teszem a dolgom, ahogyan eddig is, de ha valaki megkeresne egy jó ajánlattal, azonnal elhagynám a csapatot. Ron már korábban megmondta, hogy nem kíván élni az opciós előjogával, és én akkor elkezdtem keresgélni újabb lehetőségek után. Ez még Alonso szerződtetése előtt történt. Úgy döntöttem, ha nem tart rám igényt, akkor továbbállok."
"Tavaly a szezon elején nagyon jó autónk volt, de nem nyertünk vele futamokat. Rengeteg új ötlettel álltam elő, ami segített a munkában, és mi egyre jobbak lettünk. Tavaly is és idén is én voltam a legaktívabb az új autó fejlesztéseinek munkálatai alatt. Úgy gondolom, hogy megérdemeltem a helyem."
"Most már nem gondolkodom azon, hogy maradjak-e vagy sem. Ha nem akarnak engem, biztos, hogy van olyan csapat, amelyiknek kellek. Ha most kapnék egy hosszú távú szerződési ajánlatot a Ferraritól, a Renault-tól, vagy egy olyan csapattól, mint a Williams, akkor azonnal elfogadnám."
Arra kérdésre, hogy mit szólt, amikor megtudta, hogy Alonso a csapathoz szerződött, a következőket nyilatkozta Montoya: "Sokkal jobban fogadtam mint Kimi. Tudom, hogy Ron nem szívesen hívott fel, hogy közölje a hírt, mivel nem tudta, hogy hogyan reagálok majd. Amikor elmondta, csak annyit mondtam: "Jó neked, majd csöndben maradt. Mi mást tehettem volna? A te csapatod, a te dolgod, mit kezdesz vele. A legjobbat hozom ki magamból, de ha neki nem elég, akkor keres mást a helyemre." - fejezte be mondandóját Montoya. (hirado)
Összeállította: Deák László
• Magáncég KERES MENEDZSERI érzékkel rendelkező mérnök-közgazdász vagy mérnök-jogász, illetve közgazdász-jogász képzettségű személyt a 30-50 éves korosztályból. Tel: 0744-582411.
• EZÜSTÉKSZEREK, bizsúk eladók: Foto Rapid, Podul Viilor u. 6. sz. (hétfőtől péntekig 8-18-ig, szombaton 9-13 óráig).
• Hosszú távra 2 szobás tömbházlakás KIADÓ, a Cosbuc utca 3. szám alatt. Telefon: 0744535257.
• INFORMATIKAI ÓRÁK kezdőknek és haladóknak. Profi szintű fényképezés, filmezés és zene különböző alkalmakra. Velünk biztosan jól jár! Tel. 0724-353871; 0362-401205.
• KERTES HÁZ ELADÓ Felsőbányán. Tel: 260451.
• FESTMÉNYEKET VÁSÁROLOK. A hirdetés érvényes egész évben. Tel: 275793, 0740.685721.
• TELEVÍZIÓJAVÍTÁSOKAT vállalok az Ön lakásán. Tel: Szabó Imre - 437145, 0721-139102.
Fájó szívvel vettünk búcsút a szeretett édesanyától, nagymamától és dédmamától, KÁLLAY LÁSZLÓNÉ, szül. RAUSCHER ILONÁTÓL, aki hosszú szenvedés után 93. évében január 21-én elhunyt. Köszönjük mindazoknak, akik részvétüket fejezték ki és utolsó útján elkísérték. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy 2006. január 21-én 83 éves korában örökre eltávozott közülünk a szerető édesanya, nagymama, dédnagymama, KULIK MATILD, szül. MÁJERCSÁK BAB