A 75 éves Bitay Zoltán festő-, és grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás december 14-én, jövő csütörtökön 17.30 órai kezdettel a Teleki Magyar Házban. A tárlatot megnyitja Klacsmányi Sándor, közreműködnek a Művészeti Középiskola diákjai, Ambrus Vilmos vezetésével. Szeretettel várjuk a művészetkedvelőket! (Részletek a 3. oldalon.)
Üvegfújás és üvegfestés, karácsonyi üvegdíszek, valamint mézeskalács karácsonyfadíszek készítése szerepel a holnap délelőtti „Kézmíves szombatok" kínálatában. Várjuk a kicsiket és nagyokat december 9-én, szombaton délelőtt 10 és 14 óra között, a Teleki Magyar Házba. Meghívott oktatók: Szalma Zsolt és Anikó üvegművesek (Kolozsvár), valamint Bary Emma (Nagybánya). Költséghozzájárulás 1,5 lej (15 ezer régi lej). A gyerekek ne felejtsék magukkal hozni kézműves-könyvecskéiket!
1 EUR = 3,44 RON ?
Az évszakhoz képest meglehetősen enyhe időre számíthatunk, igaz, az éjszakai órákra akár fagypont alá is csökkenhet a levegő hőmérséklete. A csapadékfelhők nem kerülik el megyénket, de a hóval egyelőre spórol a természet. A nappali csúcshőmérsékletek +7/ 13, az éjszakaiak pedig -4/+1 fok között lesznek. A köd továbbra sem pártol el tőlünk.
Hozzánk is bekopogtatott a Mikulás. Csak annyit kérdezett:
Amit-akit hozott, nem az ablakba rakta, hanem a szülészet egyik szalonjába, édesanyja szívközelébe helyezte: ő a mi negyedik unokánk.
Köszönjük az értékes ajándékot, és megígérjük, hogy jó nagyszülők leszünk, vigyázni fogunk az ajándékra, hisz nálunk a soha nem szűnő gondoskodás és szeretet még nem ment ki a divatból, még természetes. Pont annyira, amennyire a napsütés, a felhőből lezúduló eső, vagy erdőben a madárdal.
Hisszük, hogy minden Isten által van, még a szülők, a kis unoka, a Mikulás és az orvos közös akarata is, ami a születés időpontját illeti: 2006. december 5.
Péter Károly
(BÚSz-interjú) Az erdélyi autópályáról már nagyon sok szó esett a hazai médiában. Vita vitát követett, szinte súrolták egymást az érvek és ellenérvek arról, hogy jogosan vagy jogtalanul nyerte meg a Bechtel a pályázatot. Közben lassan eltelt három év, kettő munkával, egy pedig várakozással (politikai okokból), de senki, vagy csak nagyon kevesen vették a fáradságot, hogy a helyszínen győződjenek meg a munkálatok menetéről. Azon kevesek közé tartozik a 10 éve megyénk építészeti főfelügyelőjeként tevékenykedő Virág Árpád, aki kétszer is ellátogatott már a helyszínre, így általa hiteles információkkal szolgálhatunk kedves olvasóinknak.
- Mint megyei építészeti főfelügyelő voltam meghíva az erdélyi autópálya Bors-Brassó szakaszán található munkapontok meglátogatására. Köztudott: a Bechtel cég építi az autópályát, hogy jogosan vagy jogtalanul nyerte a pályázatot, nem tudom, nem is ez érdekel, a lényeg az, hogy építi, ott voltam, a saját szememmel láthattam. Ez az autópálya nagyon sokat fog jelenteni számunkra, függetlenül attól, hogy lesz vagy sem Nagybánya-Nyíregyháza-Vaja bekötőút. Minket az kell "melegítsen", hogy tőlünk 80 kilométerre egy európai nívójú autópálya fog elhaladni. Külön öröm, hogy a Bors-Kolozsvár közötti szakasszal kezdtek, így megvan a lehetőség, hogy a Nagybánya-Zilah bekötőúttal - külföldi projektek segítségével, vagy közpénzekből - valahogy beleszúródjunk mi is. Ha addig ütjük a vasat, amíg meleg, sikerülhet bekerülnünk abba a vérkeringésbe, amelyik nem csak nyugat felé nyit, hanem az ország belsejébe, Marosvásárhelyig, Brassóig, esetleg majd Bukarestig is megkönnyítheti az utazást.
- A miniszterelnök nagybányai látogatása alkalmával ígéretet tett arra, hogy jövő év végéig elkezdik az említett gyorsforgalmi út építését. Ön szerint ez politika, vagy van reális alapja?
- Nem csak politika, azt mondják, dolgoznak rajta, s minden rendben megy, viszont hozzám még nem jutott el a terv, amikor majd látni fogom a dokumentációt, készen elfogadva, minden engedélylyel, akkor elhiszem. Számomra akkor válik kézzelfoghatóvá. Még nem jutottam el odáig, hogy lássam a nyomvonalát ennek a gyorsforgalmi útnak. Viszont városi és megyei szinten tovább harcolnak a Nagybánya-Zilah expressz útért, ami jó volna, ha az autópályával egyidőben készülne el.
- Visszatérve az autópályához, mit kell tudni róla?
- 415 kilométer hosszú lesz, amiből - s ez jelenti az igazi kihívást - körülbelül 32 kilométer viadukt (ezek az átkelők komplex építészeti, már-már művészi munkát igényelnek) és híd. Az építkezés futamidejéről annyit: 2004-ben kezdték, egy évig politikai okokból szüneteltették, 2005 körül, majd újrakezdték a munkálatokat. Ezt a tolódási évet is beleszámolva, elméletileg 2013-ra kellene elkészüljön az autópálya. Jelenleg közel 1500 alkalmazott dolgozik ott, erről személyesen győződtem meg. A dolgozók zöme angolul beszélő török. Nyolc munkaponton jártam, a Kolozsvárhoz legközelebb eső munkapontokat látogattam meg.
A nyomvonalat tekintve, az autópálya - amely össze lesz kötve majd az M3-as és az M4-es autópályákkal - Bors fölött jön be az országba, Margitta alatt feltér északnak, és Zilah alatt vagy 10 kilométerrel halad majd el. Kolozsvárt legközelebb úgy 18 kilométerre közelíti meg, Torda, Aranyosgyéres, Marosvásárhely (kb. 10-15 kilométerre) alatt, Segesvár, Fogaras mellett halad el, s Brassó nyugati részén fejeződik be. Természetesen egyik nagyvárosba se megy be. Ha minden terv szerint halad, 2008-ban már 8500 munkás fog ott tevékenykedni. A munka bonyolultságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2008-2009-ben, amikor tetőzik a munka, mintegy 300 szerződéses alvállalkozó csoporttal fognak majd együtt dolgozni.
Éppen a látogatásom idején jelentették be, hogy a román kormány kéri a terv átütemezését, a Bors-Kolozsvár szakaszra való összpontosítást, hogy amennyiben lehetséges, bizonyos szakaszokat át is adjanak a forgalomnak A Bechtel ugyanis meg akarta kezdeni a munkálatokat tovább is, Vásárhely felé. Most egy kicsit át kell gondolják az ütemtervet. Elképzelhető, hogy az aszfaltozást nem egyszerre végzik majd egy-egy hosszabb szakaszon, ahogy azt eredetileg tervezték, hanem 10-20-30 kilométerenként, ahogy elkészülnek, megpróbálják használhatóvá tenni az adott részeket.
- Hány szakasza van az autópályának?
- Három nagy szakaszra van felosztva: Bors-Kolozsvár, Kolozsvár-Marosvásárhely, Marosvásárhely-Brassó. Most a 164 kilométer hosszú Bors-Kolozsvár szakaszról szeretnék elsősorban néhány szót ejteni. Mint már említettem, 2004-ben indultak a munkálatok, 2013-ig kellene befejeződjenek, de megkérték az építőt, hogy amennyiben lehetséges, ütemezze át a tervet. A Kolozsvár-Marosvásárhely szakasz 90 kilométer, azt 2011-ig tervezték befejezni, bár az átütemezés miatt ez változhat. Úgyszintén a 161 kilométeres Vásárhely-Brassó szakasz munkálatainak az elkezdését is eredetileg 2010-től tervezték. A Bors-Kolozsvár szakasz fel van osztva alszakaszokra, ezekből nyolc munkapontot látogattam meg… Nagyon komoly munka folyik ott, nyugati mintájú munkaszervezéssel, technológiával és gépparkkal. Túl a politikai mellékzöngéken, tudni kell, hogy a Bechtel cég a közelmúltban 260 kilométernyi autópályát épített Horvátországban, s az az infrastruktúra vonult át ide. Bármilyen furcsának is tűnik, nálunk nehezebb dolguk van/lesz, mint Horvátországban volt. Ott éppen a sziklás hegyvidék tette könnyebbé az alapozást, nálunk gyengébb a talaj, jobban elő kell készíteni az alapot. A meglátogatott részeken is tapasztaltam, hogy rengeteg 20 méterig, vagy még annál is mélyebbre beágyazott vasbeton pillért kellett létrehozni. Ezen dolgoznak már egy éve, most sikerült csak a földfelszíni munkálatokhoz érniük, a felszerkezetet elkezdeniük. Ez természetesen növeli a költségeket. Rengeteg a mellékmunkálat a gyenge, agyagos-homokos, földcsuszamlásra hajlamos talaj miatt.
- A beruházás költségeiről lehet tudni valamit?
- Nem lehet pontosan tudni mennyibe fog kerülni, de engem személy szerint ez nem is annyira érdekel, számomra a technikai rész a fontos, az ellenőrzés, a minőség. Érdekességként említem meg, hogy a munkálatok során 91 millió köbméter exkavációs földet és 64 millió köbméter töltést kell megmozgatniuk és elhordaniuk. Nem használhatják ugyanazt a földet, más jellegzetességekkel bíró földdel kell helyettesíteniük azt, amit eltávolítanak. Több méteres vastagságokról van szó, 30 centinként vagy félméterenként hatalmas gépekkel kompaktálják a rétegeket. Érdekes még az is, hogy mindent helyben öntenek ki, korábban azt gondoltuk, hogy készen szállítják oda az előregyártott elemeket. 30-35 méteres gerendákat öntenek ki a legkorszerűbb technológiákkal. Tudni kell, hogy Közép-Kelet-Európa legnagyobb és legösszetettebb autópálya-építése ez.
A Bechtel céghez tartozó technikai vezetők Kolozsváron, Aranyosgyéresen vagy Tordán laknak. Január elseje után egy európai nívójú komplexumot fognak átadni számukra, irodarendszerrel, étkezdével, klubbal, mindennel. Az ellenőrzést végző cég francia, román részről csak a francia cégen keresztül kerülnek ellenőrzés alá bizonyos munkafázisok. Elmondható, hogy nagy profizmussal van megszervezve minden... Tehát dolgoznak, és örvendünk, hogy dolgoznak, hiszen számunkra fiataljaink jövője a fontos, s ez az út szavatolni fogja az Erdéllyel való kapcsolatteremtést.
Lejegyezte: Tamási Attila
DECEMBER 9., szombat, 16-19 óra,
DECEMBER 10., vasárnap 11-14 óra között a Teleki Magyar Házban!
• ÜVEGMŰVES-, KERAMIKUS-, GYERTYAKÉSZÍTŐ-, GYÖNGYFŰZŐ- ÉS MÁS KÉZMŰVESTERMÉKEK • gipszképek, ablakdíszek, ajándékdobozok, adventi koszorúk • KÖNYVEK • AJÁNDÉKTÁRGYAK • KARÁCSONYFADÍSZEK •
A karácsonyi vásárfiát Bálint Katalin kézműves, Kőszeghy István keramikus, Szalma Zsolt és Szalma Anikó üvegművesek, Túróczy J. Klára keramikus, Dudás Gyula festőművész, Bary Emma textilművész, Bertoti Péter grafikus, Győri S. Kinga festőművész, az Erdélyi Virtuális Antikvárium és Könyvesbolt, az Ex Libris Antikvárium – és sokan mások – biztosítják.
A vásár idején a Nagybánya és környéke c. könyvet 10% kedvezménnyel árusítjuk! SZERETETTEL VÁRJUK!
A Harag György Társulat következő előadása Nagybányán:
Carlo Goldoni: Különös történet
December 15-én, pénteken 18 órakor lesz megtekinthető a Németh László bérletesek számára. Aki nem rendelkezik bérlettel, korlátozott számban jegyet is vásárolhat, felnőttek számára 7 lejes, míg diákok és nyugdíjasok számára 5 lejes áron.
Carlo Goldoni:
FILIBERTO, gazdag holland kereskedő - Rappert Gábor;
GIANNINA, a leánya - Vencz Stella;
RICCARDO, üzletember - István István;
COSTANZA, a leánya - Némethy Zsuzsa;
DE LA COTERIE, francia főhadnagy - Nagy Csongor Zsolt;
MARIANNA, Giannina szobalánya - Csiki Orsolya;
GUASCOGNA, a főhadnagy tisztiszolgája - Péter Attila Zsolt;
Ügyelő: Fábry Zoltán
Súgó: Dobos Kati
Díszlet- és jelmeztervező: Gheorghiade Maria
Rendezőasszisztens: Iodi Renáta e.h.
RENDEZŐ: CSURULYA CSONGOR m.v.
Goldoni átmenet a commedia dell’arte* és a polgári színház között. Művészetében az fogott meg leginkább, hogyan lehet történeteket elmesélni úgy, hogy a színészet mesterségbeli eszközeit helyezze előtérbe. A mi előadásunkban is arra törekszünk, hogy ezt a fajta mesterségbeli tudást hangsúlyozzuk, ugyanis, ha az egyszerűen lejelzett, maszkírozott technikával élünk, megbukik a produkció.
Szándékosan választottam a szerző ezen kevésbé ismert darabját. Goldoni műveiből fölsejlik, hogy remek drámaíró volt, aki nagyon jó ritmussal, nagyon pontosan – szinte zeneileg lekottázva – szerkesztette meg darabjait. A Különös történet is ezek közé tartozik. (Ha jól tudom a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozata 1986-ban játszotta utoljára ezt a vígjátékot.) Az a célom, hogy az előadás szereplői önmagukra alkalmazzák a szöveget, s így a napjainkra vonatkoztassák a darabban foglaltakat. Ne a 18. századi komédia eljátszásának lehetőségeit keressék, hanem az önértelmezés alkalmát találják meg a játékban. Goldoni óta sok minden változott az életünkben, és szinte kötelező egy olyan színpadi világot létrehozni, amely a saját logikáján belül, következetesen végigviszi azt a vonalat, amit mi gondolunk az előadásról.
Engem alapvetően a színházban az érdekel, hogy mi történik az emberben, hogyan jut el bizonyos következtetésekhez, miért dönt úgy, ahogy dönt. A Különös történet több lehetőséget is nyújt ennek megmutatására. Mi az előadásban megpróbálunk a ,,félre" szerzői utasításokkal eljátszani. (Ezeket a színészek a nézők felé mondják.) Nem hiszem, hogy a gondolkodás steril, pusztán szellemi szinten nyilvánulna meg, hanem azt gondolom, igenis fájdalmas és torokszorító következményei is lehetnek.
Csurulya Csongor,
az előadás rendezője
Mindazok, akik e hónap folyamán egész évre előfizetnek a Bányavidéki Új Szóra, és az ezt igazoló nyugta másolatát eljuttatják szerkesztőségünkbe, résztvesznek a január elején tartott nyilvános sorsoláson, amelyiken gazdag ajándékcsomagok birtokába juthatnak.
Előfizetéseket a postahivataloknál, a lapkézbesítőknél, illetve a S.C. INA K. PRESS Kft.-nél (Nagybánya, Bukarest sugárút 23A/4, tel./fax: 0262-224217; 0362-402702; 0788-302928; e-mail: luminitabotar@yahoo.com) köthetnek
A támogatók névsorát, illetve az ajándékcsomagok tartalmára vonatkozó tudnivalókat jövő héten közöljük.
Az Új Szóval mindenképpen nyer!
Elárulom: először abban a tudatban ringattam magam, hogy egy zseni vagyok, a szerkesztés-tördelés Mozartja, hogy szerényen fejezzem ki magam. De aztán idejekorán rájöttem, hogy egy emberi cselekedet nem lehet ennyire tökéletes, csak egy felsőbb erő irányításával, annak a gondviselésével jöhetnek létre tökéletesnek tűnő dolgok. (Nézzék el nekem, hogy nem vagyok nagyképű.)
Egészen véletlenül megtudtam, hogy december első napja nem csupán az AIDS világnapja, hanem a románok nemzeti ünnepe is egyben. Na jó, bevallom, egy "picit" tudtam magamtól is..., de nem "nagyon". S hogy miért veregettem, sőt, döngettem előbb a mellemet? Egyszerű: mit gondolnak, a nagy román nemzeti ünnepen megjelent lapszámban - mint már mondottam: isteni sugallatra - milyen főcímet biggyesztettem az első oldalra? Mondjam, vagy visszalapoznak?... Inkább ide írom: "Hajrá, magyarok!"
Szép volt, fiúk! – mondhatnák stílszerűen? Ezért legalább egy Arany Billentyű-, vagy egy Arany Fuszulyka-díj megilletné a szerkesztőséget a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete részéről. Mert az itteni "díszmagyaroktól" nem várhatunk túl sok dicséretet. Bár ismétlem: ember ilyet csakis isteni sugallatra képes cselekedni, tehát amúgy is legfeljebb fohászok, imák formájában fogadhatnánk el és továbbíthatnánk a gratulációkat.
Nem tagadom: számomra mindig különleges napnak számított a fuszulykás ünnepnap, december elseje, pedig hál’ Istennek nem vagyok AIDS-es. Mert ugye korábban babgulyással, babfőzelékkel tisztelegtek a dicső múlt emléke előtt. Ha nagyon rossz akarok lenni, azt mondom: ezzel is azt akarták jelezni, hogy megeszik, felfalják, bekebelezik a magyarokat (ha a babot, mint - bizonyos szinten - nemzeti ételt katalogizáljuk, netán az anyaország formáját vesszük figyelembe).
Szóval, ünnep számomra látni, ahogy a "díszmagyarok", nemzetünknek hátat fordítva, megjelennek az egyesülés tiszteletére rendezett ünnepségeken. Ez önmagában még nem is lenne olyan nagy baj, csakhogy gyakran a világ legtermészetesebb módján "jópofáskodnak" is ott. Na, olyankor aztán kinyílik a bicska a zsebemben. Hogy lehetnek annyira "vakok", hogy ne vegyék észre, mire kényszeríti őket a hatalomvágy, a pénz és a becsvágy? Nem veszik észre, mennyire megalázó helyzetbe kerülnek? Azért ehhez gyomor kell!
Egy előnye van azonban ennek az egésznek: olyankor mindig kitisztul az ember látása. Észreveszi, hogy ki a gerinces magyar, és ki a csúszómászó. Nem szép dolog, de jót röhögök a kívül ünnepi, belül valószínűleg gyászszínű lepelbe öltözött, magas funkciókban levő magyarokon, s csendben megjegyzem magamnak: úgy kell nekik!
Süssék inkább rám, hogy nem szeretem a hazámat, hogy nem vagyok hazafi. Mert tényleg nem fűt a hazaszeretet, csak a szűkebb-tágabb szülőföldemet imádom. Mi közöm nekem Bukaresthez, Dobrudzsához, vagy éppen a déliekhez, keletiekhez? (Főleg most, hogy a valós és a képzeletbeli határok eltűnőfélben vannak, s egyre inkább a régiókra helyeződik a hangsúly.) Mi közöm nekem egy olyan országhoz, amelyiknek az alkotmánya még a rendszerváltást követően is nemzetállamként könyvel el egy olyan politikai formációban élő néptömeget, amelyiknek jelentős része nem román nemzetiségű? S ezáltal a kisebbségeket nem ismeri el hivatalosan. Jogos a kérdés: milyen lehet az az ország, amelyiknek még az alkotmánya is hazudik?
A "díszmagyarok" ünnepeljék csak december elsejét. Hadd lássák a "közmagyarok", kik azok, akik a mindenkori hatalmat szolgálják, s kik a szélirányba menetelők, a magyarság ügyének az igazi árulói.
Perrel fenyegettek meg, mivel a múlt heti lapszámban a "Hajrá, magyarok!" címmel fémjelzett interjúban állítólag "elcsattant" egy olyan mondat, hogy a Galaxia Rádió kényszerítette a szerkesztőket arra, hogy magyar nyelvű adást készítsenek. Nem tudom, ki fordította le a reklamálónak a cikket, csak azt tudom, hasonló dologról nem volt szó az interjúban. Igaz, az elhangzott, hogy a vezetőség a szerkesztőkre kényszerített egy olyan munkatársnőt, aki nem igazán ismeri a magyar nyelvet. A kettő ugye nem ugyanaz.
Most elvileg elnézést kellene kérnem azért, amit el sem követtem. Legyünk komolyak! Távol sem tartom magam újságírónak, legfeljebb sajtónapszámosnak (az igazi újságírókat két kezemen meg tudnám számolni), s elnézést, bocsánatot sem restellek soha kérni, ha hibázok. Sőt, ha kell, ki is rúgatom magam. Higgyék el, már nagyon rég ügyködöm ezen, hiszen nagyon elegem van már ebből az egész fontoskodó újságírósdiból. Nem szeretném magát az írást, az irodalmat is megutálni. Bár imádok a szerkesztőségben dolgozni, nagy megkönnyebbülés lenne számomra, ha kipenderítenének, mert magamtól úgy sincs erőm elmenni.
Egyedül az Olvasónak tartozom elszámolással, a lézengő elégedetlenkedők, ha megtanulnak helyesen magyarul írni, replikázhatnak a lap hasábjain. Ehhez joguk van. Nekünk pedig jogunkban áll cáfolni az általuk elmondottakat.
Azzal pedig, hogy milyen jó ügyvédjeik vannak, inkább ne dicsekedjenek. Nekem is van egy nagy darab, harapós Blöki kutyám, mégsem uszítom senkire. (Tamási Attila)
· A "Petre Dulfu" cintermi iskolában megkezdődtek a beiratkozások a 2007/ 2008-as tanév első osztályába, naponta 8.00 és 15.00 óra között.
Napközis program is beindul, ha arra a kedves szülők igényt tartanak.
Érdeklődni lehet Lakatos Nella tanítónőnél, a következő telefonszámokon: 0741-167922 és 0362-804996 (20.00 óra után).
· A nagybányai 11-es számú "Nicolae Iorga" Általános Iskolában is megkezdődtek a beiratkozások a 2007/2008-as tanév első osztályába.
Kérem azokat a szülőket, akik be szeretnék iratni gyermekeiket, tegyék meg mielőbb, az iskola titkárságán.
Ha a kedves szülők igénylik, hosszabbított programmal is indulhatunk.
Szükséges okmányok: a gyermek keresztlevelének fénymásolata és az oltásokról szóló igazolás a háziorvostól. A kitöltendő kérvény az iskola titkárságán szerezhető be. Cím: Gh. Bilascu utca, 1. szám. Jelentkezni lehet 8 és 15 óra között.
További információk Kása Matild tanítónőnél, aki szeretettel várja a magyar elsősöket. Telefon: 0262-276743 (19 óra után).
Városunkban, akár országszerte, vagy Kelet-Európa többi országában, gombamódra szaporodnak a szebbnél szebb, modernebbnél modernebb üzletek, szupermarketek. Jóformán alig sikerül megismernünk az egyik árajánlatait, már reklámozzák a másikat, s annak csalogató árait.
Ez itt nem a reklám helye, de nem tudom megállni, hogy meg ne írjam: a napokban is megnyílt egy ilyen modern bevásárlóközpont. Bár ez nem újság, mivel szinte gyakrabban nyílik egy-egy üzlet, mint ahogy jön a postás a nyugdíjjal. Az igazi hír az, hogy amikor belépünk, két üdvözlőtáblát fedezünk fel. Az egyikre BINE ATI VENIT! van írva, míg a másikra: ISTEN HOZTA! Na ez ám a jó hír! És képzeljék el, a két tábla megfér egymás mellett! Alattuk pedig a vásárlók békésen tolják a bevásárlószekeret, mindegy, milyen nemzetiségűek.
Ha sikerül elszakadni a Balkántól, az EU tárt karokkal vár. Ott pedig a tolerancia a jelszó. Kolozsvárról, a Babet-Bolyai Tudományegyetem vezetősége eljöhetne egy kis eszmecserére hozzánk.
Vagy még ne kiabáljam el a dolgot?
Kolozsváry István
Az Iskola Alapítvány november utolsó hetében 34 011 gyerek után folyósítja a nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást, továbbá 3 552 diáknak utalja a hallgatói támogatást. Ezáltal 2005–2006-os tanévi utalások sora lezárul, legkésőbb karácsonyig minden támogatásra jogosult gyerek és diák átveheti a megítélt összeget.
Kolozsvár, 2006. november 29.
Kelemen Hunor
Nagy Zoltán elnök irodavezető
* A Szentháromság római katolikus plébánián tartották keresztvíz alá Polbea Raul István és Boros Enikő kislányát, aki az Andrea-Mária nevet kapta (ksz.: Boros Miklós, Boros Danciu Angela, Tarta Éva).
* Ugyanebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Dizmacsek szül. Epli Margit (83), Traier István (61) és Miklosita szül. Ernszt Judit (42) testvéreinket.
* A nagybánya-óvárosi református egyházközségben keresztelték Munteanu Péter-Róbert és Tusai Eszter kislányát, aki a Kinga nevet vette fel (ksz.: Pricop Denis, Chiusbãian Simona, Tusai Dezső, Muretan Valeria), valamint Asztalos Éva Andrea kislányát, aki a Júlia-Éva nevet kapta (ksz.: Mezei Róbert, Asztalos Anna Hajnal, Radványi Sándor, Mezei Enikő).
* Szintén ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjukra Kósa István (50) és Győri Józsefné szül. Máté Lídia (70) testvéreinket.
* Az óvárosi gyülekezetben az adventi imanapot december 10-én, a délelőtti istentisztelet keretében tartják, amikor Szabó Józsefné Csokmey Edit törökszentmiklósi lelkipásztornő fog igét hirdetni, a Nőszövetség rövid ünnepi műsorral készül. Szeretettel várnak minden érdeklődőt!
* A katalini református egyházközségből kísérték utolsó útjára Konrád Attila (42) testvérünket.
* Koltón, vasárnap, a délutáni istentisztelet keretében sor kerül az 1983-ban konfirmáltak találkozójára.
Ecsedi Orsolya
Az RMDSZ idén is szervez szilveszteri mulatságot az Union (Casa Rusu) vendéglőben. Érdeklődni az RMDSZ székházban lehet.
December 16-án, szombaton 16 órától: „Rendhagyó történelemóra", 18 órától filmvetítés felnőtteknek. 23-án, szombaton karácsonyi filmvetítés gyermekeknek!
A nagybányai Táncházba a következő hetekben is várjuk a néptánc iránt érdeklődő fiatalokat, középkorúakat és idősebbeket is (ha lehet, párokat), Nagybányáról és a környékbeli településekről! A Teleki Magyar Házban minden hétfőn 18 órától Csiki Árpád és Nagy Béla foglalkozik a kisebbekkel, 19-21 óra között pedig a széki, mezőségi és moldvai táncrend oktatása zajlik, a kolozsvári Dóka Sándor irányításával. Parkettkímélő cserecipő kötelező! A költséghozzájárulás mindössze 1 lej (10 ezer régi lej), s minden harmadik alkalom ingyenes! Érdeklődni lehet a 212668 (13-20 óra között), vagy a 0740-751490-es telefonszámok valamelyikén!
Bitay Zoltán festő- és grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás 2006. december 14-én a Teleki Magyar Házban. A kortárs nagybányai képzőművészeti élet reprezentatív személyisége idén töltötte 75. életévét; a jövő csütörtökön nyíló tárlat egy közel félévszázados alkotói pálya előtt kíván tisztelegni.
«Bitay Zoltán festészetére jellemző a nagybányai festőiskola hagyományaiból eredő, új keletű „bányaiságot" mélyen magába rejtő kidolgozás. Festményei előtt nézelődve az ember elcsodálkozik, hogy az alkotói rendszer és szemlélet egy évszázad után sem változott és mennyire alkalmas még ma is az alkotómunkára. A természetszeretet, a nyitottság, a nagybányai „helyi színek" beépítése a képalkotásba, a festő Bitay Zoltán Nagybányához való hűségéből sugárzik – az ottani életet éli, az ottani világot látja. Képei nem téveszthetők össze más festőiskolát képviselő mesterek műveivel, mert nagy részükön rajta van születésük bélyege, a nagybányai festőiskola művészetének meghatározó vonása.» – írja dr. Turai Kamill esztéta.
Az életpálya eddigi legfontosabb állomásait sorolva: Bitay Zoltán 1931-ben született az Arad megyei Csermőn. 1958-ban szerzett diplomát a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán, tanárai többek között Kádár Tibor és Abodi Nagy Béla voltak. Azóta Nagybányán él. Az elmúlt közel 50 esztendő folyamán számos egyéni tárlata volt városunkban, valamint Nagyszalontán, Kézdivásárhelyen és Nagyváradon. Határainkon túl Zebegényben, Kecskeméten, a Katona József Színházban, Budapesten, a Magyarok Házában, valamint az ausztriai Klagenfurtban állította ki alkotásait. 1958-tól különböző alkotótáborok és csoportos kiállítások rendszeres résztvevője; Nagybányától Aradig, Kolozsvártól Brassóig, Konstancától Temesvárig számos romániai városban megfordult, de Barcelona, Budapest (Ernst Múzeum), Szentendre (Művészetmalom), Gyula, Stockholm, Zsolna, Zebegény, Szolnok, Kecskemét, Veszprém, illetve Siófok, Palicsfürdő (Vajdaság), Kőtelek, Lakitelek művészetszerető közönsége is megcsodálhatta pasztellképeit, grafikáit. 2002-től rendszeresen részt vesz a nagybányai Teleki Magyar Házban rendezett tavaszi és őszi tárlatokon, 2004-ben a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társaságának erdélyi vándorkiállításán, idén pedig a Társaság szolnoki tárlatán, a Damjanich Múzeumban.
A 75 éves születésnap előtt tisztelgő kiállítást jövő csütörtökön 17.30 órai kezdettel nyitja meg Klacsmányi Sándor újságíró, lapszerkesztő. Zenével közreműködnek a Képzőművészeti Középiskola diákjai, Ambrus Vilmos vezetésével. Szeretettel várjuk az érdeklődő közönséget! (dávid)
A témám egy része még a múlt héten papírra kívánkozott, de bizonyos dolgok miatt személyeskedőnek tűnhetett volna, amit mindenképpen el akartam kerülni. Ilyet csak akkor teszek, ha személy szerint vagyok kénytelen valakinek válaszolni. Ez hál' Istennek ritka esemény. Az utcai találkozások... azok sohasem sértőek, különben is "verba volant...", a szó elrepül. A kettőnk dolga marad. Ez most nem az. Aztán jött még valami, és akkor már nem sokat gondolkoztam. Pedig volt már, hogy megkérdezték tőlem, nem félek-e, hogy valahol fejbe vernek? Nem, feleltem. Egyszer már megtörtént Moldovának egy Sãveni nevű községében, ahol az elkövető a kolozsvári orvosi egyetem és a futballpálya közt nevelkedett. (?) Kolléga volt! Csontjaim épen maradtak, és a válaszom sem maradt el. Most, ebben a korban, amikor az embernek inkább csak múltja van, most féljek? De azért nem egészséges dolog fejjel a falnak menni. A tényeket le (vagy inkább körül-) írni könnyebb, mint a következtetéseket levonni, pedig az a lényeg! Csakhogy következhet utána egy nyomós érv, mint a Lendvay szoborra a vörös festék.
December az ünnepek hava. Azzal is kezdődött. A megszokott helyeken ünnepi nagygyűlések, misék, parádé. Az állami és közhivatalok zárva, de ezeken kívül mindenütt úgy folyt az élet, mint hétköznapokon. A zászlódísz sem lett nagyobb. Már megszokottá vált, hogy egyes épületek állandóan fel vannak lobogózva. Régen tudtuk, ha ki vannak tűzve, ünnep van! Ma? Ki tudja? Biztos vannak olyanok is, akik csak azért tűzik ki, hogy lássa a világ: az ott élők jó hazafiak, nem valami "jöttmentek". A szaporodó óhitű templomokon hamarabb van ott, mint a virágcsokor. De nem is ez az érdekes, hanem egészen más. Legalábbis számomra. Ha vallásos ünnep van, a takarítónőm aznap nem jön, szigorúan tartja a böjtöket is. Megünnepel minden szentet. Most az egyetlen hivatalos nemzeti ünnepen a régi főtér minden üzlete nyitva, kivéve a bankot. Nem állt le a Lakatos utca felújítása sem. A melós talicskázta a kavicsot, rakta a díszkövet, a teherkocsik hordták az anyagot. Ünnep? Hol volt ezeknek az embereknek a tudatában, lelkében az ünnep érzete? Ezé, amelyet Iliescu forradalma tett azzá. Az egyesülés napja azelőtt is ünnep volt, de akkor azt ünnepelte az ország, hogy megválasztották Cuzat a Romániává egyesült fejedelemségek uralkodójává. Annak idején, mikor mint kezdő orvos Moldovába mentem, "önként" mint sok más Vásárhelyen végzett kollegám, nem volt semmi bajom senkivel a lakosságból. Mikor az egyesülés napjára került sor, amit nem ünnepeltek annyira, mint május 1-ét vagy augusztus 23-át, ott voltunk a titkár lakásán a pópával, rendőrrel meg vagy két tanítóval, ünnepelni. Ezek az emberek még az ötágú csillag tövisei között is ünnepnek érezték a napot. Én is megértettem, mit jelent nekik, és eltáncoltam velük a "Hora unirii"-t, minden fenntartás nélkül. Ugyanaz az iga volt rajtunk. Most... egy másik eseményről, ami csupán a második, de díszkiadása volt ugyanegy dolognak. Egy olyan ünnepi tortához hasonlíthatnám, amelyen a hab ott volt, csak a torta hiányzott a díszes tálról. Voltak szónoklatok, de mikor az egyik kulturnyik elkezdte taglalni, hogy a saját művészetünk nem is a mienk, kiálltam a "hórából". És itt érek el ahhoz, amit végkövetkeztetésnek is nevezhetnék. Megkülönböztetni a nacionalizmust a sovinizmustól. Az elsőt lejáratta a magát nemzeti szocialistának nevezett párt. Ennek egészséges formája: a saját népünk kissé túlzott szeretete. A másik, ellenségnek tart mindenkit, aki más nemzethez tartozik, de főleg azt, akivel együtt kell élnie, szítja ellene a gyűlöletet a legalpáribb módon (Gh. Funar, V.C. Tudor). Adujuk? A magyarok el akarják venni Erdélyt, tehát ellenségek! Mi lenne a tanulság? Az ünnepet úgy kellene átérezni, mint a franciák a Bastille bevételét, az amerikaiak Jefferson nyilatkozatát, vagy mi március 15-ét. Náluk már nincs kit gyűlölni, itt van? Hosszú évekig január 24-e ünnep volt minden román számára. Úgy volt a lelkükben, mint most a vallási ünnepek, amelyek átélték a kommunizmust is. Ez is, azok is valami tiszteletreméltót ünnepelnek, nincs bennük gyűlölet senki iránt. A helyi tévéadó szúrópróbát végzett. Az eredmény? A nagyrész azt sem tudta, hogy ünnep, vagy milyen ünnep van! Még a tévében bemutatott csodagyermek is rájött, hogy a közömbösség egyik oka: jelképek profanizálása. De mi is történt december első napján annakidején? A gyulafehérvári népgyűlés (amelyre a MÁV különvonatokon szállította a résztvevőket) határozott, a hadsereg megindult foglalni a hadsereg nélküli szomszédba és meg sem állt a Dunáig. A birtoklásra majd csak a párizsi "békeszerződésen" nyomták rá a szentesítő pecsétet, valamivel későbben. Hol veszett el az esemény ünnepként érzése. Először a kommunizmus tüntette el a nacionalistának tartott hagyományok egy részét. A diktátor, amire szüksége volt, azt kiásatta, utódja pedig alkotott egy új ünnepet. Ezt a december 1-jét. A másik ok a nacionalizmust sovinizmussal helyettesítő politikai erők. Pedig a román paraszt nem gyűlölködős fajta, míg nem lázítják fel, mint a hodáki pópák, akik elővették a magyar mumust az új demokrácia nevében.
Ideje lenne már megférni egymással és egymás mellett, és akkor talán meg tudnánk ünnepelni együtt egy olyan ünnepet is, amely nem irányul senki ellen, úgy, ahogy a karácsonyt meg tudjuk együtt is ünnepelni.
De addig nem tudnám a "Hora unirii"-t táncolni.
A szociáldemokraták Prahova megyei fiókjának pártgyűlésén beszédet tartott a volt elnök, Iliescu, és többek közöt kijelentette, hogy Románia lemaradását a nyugati országokhoz képest, a török és osztrák-magyar nagyhatalmak ránk nehezedő árnyéka okozta.
Szerintem vissza mehetett volna távolabbra is a történelemben, elvégre a tatárjárás idején (amikor Magyarország porig volt égetve), Batu kán egyik alvezérének, Jeszun Nohájnak csapatával a prahovai "kara ulágyok" is megütköztek, amint az írva vagyon Szubotáj Bagatur történetíró, haditudósító történelemkönyvében.
Ez azt bizonyítja, hogy a prahovaiak napbarnított képű ősei ott már egy katonai erőt képviseltek, mivelhogy a "kara" jelző köztudottan feketét jelent az ázsiai nyelvekben, és Szubotáj nem győzelemként számol be a történtekről, az Úr 1242. esztendejéből. Iliescu megemlíthette volna a hunokat is, lett volna rá oka elég, de nem tette!
Azon csodálkozom a legjobban, hogy elfelejtette említeni, hogy a rómaiak néhány tonna aranyat és ezüstöt harácsoltak Decebal halálának alkalmából a boldog Dáciából, mint ahogy azt is elfelejtette említeni, hogy most - más külföldi harácsolók - valami hasonlóra készülnek Verespatakon; valószínűleg nem akarta, hogy idegengyűlölettel vádolhassák.
Térjünk itt vissza a tárgyra: azt elfelejtette említeni, hogy a kommunizmus ötven éve mennyivel vetette vissza az országot a boldog nyugathoz képest, mert abban az időben ő is főrangú elvtárs-úr volt. Azt se említette, hogy a pártjának csetlései-botlásai milyen károkat okoztak az országnak a rendszerváltás óta.
Elfelejtette azt is, hogy a nagyhatalmak állítólagos beárnyékolása óta Románia megnyert két világháborút, és az ország jó egyharmada éppen az addig árnyéktartó Magyarország területe volt, tehát nem lehetett és nem is volt elmaradott.
Az első világháború után fel is lendült Románia a győzteseknek kijáró nyereségből, egy kissé a frissen nyert területek rovására.
Hogy a második világháború után ez a fellendülés elmaradt, azért csak a szovjet típusú tervgazdálkodás és a kedves elvtársak a hibásak, vele az élbolyban.
Popovic Gergely
2006. november 25-e fontos dátum volt a fernezelyi (Nagybánya) Háló-soknak. Ezen alkalomból immár hetedszer rendeztük meg a helyi Háló Klubot (amely idén 2 éves). A klub programja a következő volt: fogadás, előadás, majd Szentmise. Ez a mostani találkozó a fernezelyi Árpádházi Szent Erzsébet templomban volt megtartva 13.45.
Találkozónk mottója a következő volt: „Legyenek egy, amint te Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk, s így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (János 17, 21)
Meghívott előadónk Tamás Barna SJ, jezsuita szerzetes atya volt, aki Szegedről érkezett, a Szent József plébániáról.
Rajta kívül jelen volt még Ft. Lieb József kanonok, a nagybányai Szentháromság templom plébánosa, valamint a házigazda Ft. Heinrich Ferenc címzetes kanonok, az Árpádházi Szent Erzsébet templom plébánosa.
Az előadás témája: „Árpádházi Szent Erzsébet a XIII., illetve a XXI. században". 2006. november 19-től kezdődően a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jubileumi évet hirdetett meg, a szent születésének 800. évfordulójára.
A Háló Klub helyszínéül a fernezelyi plébánia templom szolgált. A találkozót imádsággal kezdtük, miután Uglár Sándor felolvasott egy szép verset (Kértem Istent... címmel), amit a szatmárnémeti Háló Találkozóról hozott. Ezután következett Tamás Barna SJ jezsuita atya felemelő, lenyűgöző előadása Szent Erzsébet életéről és szellemiségéről.
Az előadás rövid változata Szent Erzsébet életéről a következő: az akkori szokás szerint, II. András királyunk leányát, Erzsébetet, alig négy évesen, 1211-ben elvitték Thüringiába, királyi hagyomány szerint, a jövendőbeli férje, Lajos őrgróf családjához, Wartburg várába. A kislányt leendő anyósa, Zsófia asszony nevelte. Erzsébet már otthon vallásos nevelésben részesült, amit új környezete nem szívesen fogadott. 1213. szeptember 28-án a pilisi erdőben meggyilkolják édesanyját, Gertrúd királynét. Ez az esemény mélyen megrendíti a hatéves kislányt, de már lelki nagysága ekkor megmutatkozik, összetört szívvel ugyan, de tudott imádkozni édesanyja gyilkosaiért is. Vallásosága olyan mélyen gyökerezett Isten hitében, hogy játék közben is sokszor megállt imádkozni. Már gyermekként is szeretetkapcsolat fűzte Lajos őrgrófhoz, aki játszótársa is volt. Ez a gyerekkori barátság szerelemmé alakult, és 1221-ben meg is tartották az esküvőt. Erzsébet 14 éves, Lajos 21 éves volt akkor. 1222-ben Isten megajándékozta őket első gyermekükkel. Ugyanebben az évben, késő összel meglátogatták Magyarországot. Akkor látta utoljára szülőhazáját, ahol 1207. július 7-én született, Sárospatakon, Gertrúd királyné harmadik gyermekeként. Szintén 1222-ben jelennek meg német földön az első ferences szerzetesek. A minden jóra fogékony Erzsébet lelkében fellobbant az önként vállalt szegénység vágya és a szegények iránt érzett őszinte szeretet. Férjével, Lajossal harmonikus, szeretetben elmélyült, Istenben bízó házastársi kapcsolatban éltek. Együtt imádkoztak még éjjel is, együtt lovagoltak ki, böjtöltek, étkeztek, a kor szokásaival ellentétben. 1224-ben megszületik második gyermekük, Zsófia. Hálából, Isten áldásáért, férjével együtt gyermekmenhelyet alapítottak.
1225-ben férje hadjáratba indult II. Frigyes hívására, és a tartomány kormányzását Erzsébetre bízta. Ő, férje távozása után, letette díszes ruháját, és munkába állt. Nehéz évek jöttek, éhinség és járvány pusztított a vidéken. Erzsébet 900 szegényt élelmezett, betegeket, elhagyatottakat ápolt. Mindenki megcsodálta buzgóságát. 1227-ben férje keresztes hadjáratba indult, ugyancsak II. Frigyes hívására, és IX. Gergely pápa biztatására. Erzsébet ekkor harmadik gyermekét várta. 1227. szeptember 29-én megszületett kislánya, akit édesanyja emlékére Gertrúd névre keresztelt. Nem sejtette, hogy már 18 napja özvegy, ugyanis férje útközben megbetegedett, és szeptember 11-én meghalt. Napokig titkolták előle a hírt, végül anyósa, Zsófia asszony adta tudtára, majd odaadta neki a Lajos jegygyűrűjét. Csak Istenbe vetett mély hite és gyermekei iránt érzett szeretete mentette meg attól, hogy bele ne őrüljön fájdalmába. Gondoskodnia kellett gyermekei sorsáról. Herman, az elsőszülött fiú, apja utódaként őrgróf lett. Zsófiát, második szülöttét, 1229-ben eljegyezte a bramanti herceg. Gertrúd leányát férjével tett felajánlásuk nyomán az eltenburgi Premontrei kolostorba adta, őt ma szentként tiszteljük.
Az udvar és főleg anyósa nem jó szemmel nézték adakozásait és a szegények felkarolását. Önként elhagyja a várat. Menhelyeket és kórházakat alapított.
1231. novemberében megbetegedett és rövidesen meghalt, csak 24 éves volt. Halála után négy évvel, 1235. május 26-án IX. Gergely pápa szentté avatta.
Minden édesanya, asszony és leány eszményképe kell hogy legyen, nemzeti megmaradásunkért.
Mit üzen nekünk 800 év távlatból Szent Erzsébet, akit az egész világ tisztel? Azt, hogy hozzá hasonlóan, mindenek felett szeressük Istent és felebarátainkat. A legelhagyatottabb beteg, szegény emberekben Jézust lássuk és szeressük. Szent Erzsébet megélte és gyakorolta a felebaráti szeretetet kitaszítottságában is. Szent Erzsébet a ferences rend patrónája és védőszentje. Kövessük példáját tiszta szívvel, szeretettel, sokszor csak egy jó szó erejéig.
A lelkileg felemelő, szép előadást hálaadó Szentmise követte. A résztvevő három lelkiatya közösen mutatta be a legszentebb áldozatot. Isten áldása kísérje őket. Ezután agapéra került sor, ahol az ügyes, aranyos fernezelyi asszonyok igazán kitettek magukért a finomabbnál finomabb süteményeikkel.
Az idei Partiumi HÁLÓ Találkozók zárósorozatát Nagykárolyban tartják december 9-én.
Erőss Endre,
a Szent Bonaventura FVR elöljárója,
a nagybányai Szentháromság plébániáról
A kevésbé ismert műemlékeinket számba venni szándékozó sorozatunk következő állomása Rónaszék. A helység kapcsán az itteni Apafi kastélyról, a Nepomuki Szent János nevét viselő kápolnáról és szoborról, valamint a római katolikus templomban található Hollósy képről igyekszünk szót ejteni.
A település megismerése és értékelése céljából rögzítenünk kell, hogy a középkori Máramaros legjelentősebb természeti kincse a só volt, mely Huszttól Konyháig (románul Cuhea - ma Bogdan Vodã) mintegy 100 km hosszan húzódott. Kitermelése királyi vagy fejedelmi kiváltság tárgyát képezte, és ennek felügyeletét a kamaraispánok és ezek beosztottjai látták el. A Huszt és Talaborfalva körüli aknák sókészlete a XV. században lassan megcsappant és a század közepétől a sókitermelés mindinkább a Szigettől délebbre elhelyezkedő sugatagi és főként a rónaszéki telepekre alapozott.
Rónaszék - román nevén Cottiui - a Máramarosszigetet a Hérán át a Visó-völgyével összekötő országút mentén található. Felsőróna községközponttól délnyugatra, a Róna patakának felső folyása mentén települt. Első írásos említése viszonylag későn, 1474-ben történik, de a Rónaszéken talált munkaeszközök és cserépmaradványok alapján keltezését legkevesebb egy évszázaddal korábbra datálják.
Az itt dolgozó sóvágók és kisegítőik, valamint a sót a Tiszán Tiszabecsig, Tokajig és néha még távolabb szállító hajósok családjai Técsőn, Hosszúmezőn és főként Szigeten éltek. Ezért a családjaiktól meglehetősen távol dolgozó sóvágók és kisegítőik, még a XVII. században is, a sókamara által az aknák közelében felépített szállásokon laktak és a XV. században megfogalmazott, valamint a király által megerősített szabadalmaik alapján. Az aknák mellett akkor már létező, Szent Lászlóról elnevezett kápolnában, hetente pénteken, szombaton és vasárnap a szigeti Szent Imre plébánia káplánjai által szolgáltatott miséken vettek részt.
Az említett szállások és a kápolna mellett Rónaszéken egyéb, főként gazdasági épületek is léteztek. Ezekről a máig is megmaradt leltárak és összeírások révén vannak ismereteink. A legrégibb ilyen összeírás 1549-ben készült. Egy későbbi, 1673-ban datált részletes leltárból tudjuk, hogy a kamaraház kúriája még egyszerű, "... talpokra czinált, sövényből font, kamara udvarház, egészen sendellyel hiazott" (fedett), mely a leltározók véleménye szerint is ekkor már javítást és erősítést igényelt. A javítások helyett azonban 1689 előtt a rónaszéki kamarának új székháza épült.
(folytatás a következő lapszámban)
Balogh Béla
Székely József
Levelet intézett az EP-képviselőkhöz a Magyar Emberi Jogok Alapítvány
Tükrözze az országjelentés a romániai magyarság igényeit — kéri a HHRF
Egyénileg címzett levélben fordult az Európai Parlament 732 képviselőjéhez a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation - HHRF), amelyben a magyar kisebbség számára fontos paragrafusokra hívta fel a figyelmet a csütörtökön szavazásra kerülő romániai országjelentésben. A New York-i székhelyű emberjogi szervezet a Pierre Moscovici francia szocialista raportőr által beterjesztett, majd az EP Külügyi Bizottsága által kiegészített Románia-jelentés 13., 15. és 18. paragrafusának változatlan formában történő megszavazását kérte a plénum tagjaitól.
A magyar EP-képviselők javaslatai alapján módosított szövegrészek sürgetik a kisebbségügyi törvény mielőbbi elfogadását, hangsúlyozzák a szubszidiaritás, a kulturális önrendelkezés és az államilag finanszírozott oktatás fontosságát, valamint szorgalmazzák az ingatlanok, különösen az egyházi és közösségi javak restitúciójának felgyorsítását. A levél kitér arra is, hogy a magát multi-kulturális intézménynek beállító kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetősége hétfőn elbocsátott állásából két magyar oktatót csupán azért, mert azok a román feliratok mellé magyar nyelvű táblákat helyeztek el az egyetem épületeiben.
A levél hivatkozik az alapítvány által kiadott EU Enlargement Watch – Romania c., angol nyelvű hírlevél második, novemberi számára, amely részletesen ismerteti a kisebbségi jogok terén tapasztalható hiányosságokat (www.hhrf.org/ newsletter/02). Az elmúlt héten Moldován Árpád Zsolt, a HHRF erdélyi munkatársa személyesen is találkozott Brüsszelben a 75 fős Külügyi Bizottság tagjainak közel felével. A sikerrel zárult érdekérvényesítő út célja az volt, hogy Moldován romániai magyarként megszólalva, a civil szféra oldaláról is megtámogassa a magyar képviselők módosítási indítványait.
A jelenlegi, ajánlásokat is megfogalmazó országjelentés az utolsó olyan EU-s dokumentum, amely hivatkozási alapot képezhet a jövőben, Románia 2007. januári csatlakozása előtt.
Magyar Emberi Jogok Alapítvány/Hungarian Human Rights Foundation
NEW YORK, telefon: 212-289-5488, e-mail: hamos@hhrf.org
BUDAPEST, telefon: 441-3297, 3298; e-mail: jozsa@hhrf.org
KOLOZSVÁR, telefon: 0742-490169, e-mail: mazs@hhrf.org
Amint arról már olvashattak, közzétették a 2007-es esztendőre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősség biztosítás díjszabásait. Januártól a külföldön érvényes biztosítás, az úgynevezett zöldkártya is a kötelező biztosítás részét fogja képezni, ami átlagosan 45-50%-os drágulást eredményez a tavalyi évhez képest. Ezzel egyidejűleg a kártérítési összegek is nőni fognak.
Mindemellett a biztosító társaságok díjszabásai között is eléggé nagyok lesznek a különbségek, mivel a társaságok a gépkocsitulajdonos korától, nemétől, illetve lakhelyétől függően szabják meg tarifáikat.
Az alábbiakban a piacvezető biztosító társaságok által nyújtott kedvezményekről szólunk, remélve, hogy ezáltal hozzájárulunk ahhoz, hogy a legolcsóbb, de egyben a legbiztonságosabb biztosítót válasszák.
Allianz-Tiriac. Technikai kritériumok alapján szabja meg díjait.
Asitrans. Lakhely szerinti, a városlakóknak nagyobb, a vidéken élőknek kisebb díjakat szab meg, a nyugdíjasoknak 30%-os kedvezményt biztosít.
Asiban. Technikai kritériumok alapján szabja meg díjait, ugyanakkor a nyugdíjas 20, míg a fogyatékkal élő gépkocsitulajdonosokat 50%-os kedvezményben részesíti.
Ardaf. A taxikként, oktatójárművekként üzemelő, illetve a bérautók biztosítási díja magasabb lesz a törvény által javasolt díjaknál.
Astra-Uniqa. A nyugdíjasok 20, a háborús veteránok 35, míg a fogyatékkal élők 50%-os kedvezményben részesülnek. Az alapdíjak egyezkedések nyomán további 15 (a magánszemélyek esetében), illetve 10-20%-kal (a jogi személyek esetében, a gépkocsipark nagyságának függvényében) csökkenhetnek.
Asirom. Az előző évihez képest, 2007-ben 50%-kal növekednek a díjak. A fogyatékkal élők 55%-os kedvezményben részesülnek.
BT Asigurãri. Azok, aki nem Bukarestben, Aradon, Kolozsváron, Konstancán, Galacon, Szebenben vagy Temesváron laknak, kevesebbet fognak fizetni.
BCR Asigurãri. Azok fizetnek kevesebbet, akik 2007. január elsejei érvényességgel kötnek biztosítást.
Generali. A 2,5 tonna összsúly alatti gépkocsik a biztosítás ideje alatt ingyenes Asist Plus szolgáltatásban részesülnek.
Omniasig. A nyugdíjasok 25, míg a fogyatékkal élők 50%-os kedvezményben részesülnek.
Unita. A hölgy gépkocsitulajdonosok 10, a nyugdíjasok 20%-os kedvezményt tudhatnak a magukénak. Ugyanakkor további 5%-os kedvezményt kapnak azok, akik egész évre egy összegben fizetik ki a biztosítást.
Alulírottak, mint a Teleki Magyar Ház Kuratóriumának tagjai, megismételjük felhívásunkat, amelyben közadakozást kezdeményezünk az intézmény nagyobbik épületének teljes megvásárlása és tulajdonjogi helyzetének rendezése érdekében.
Hosszas mérlegelés és alkufolyamat eredményeként döntöttünk úgy, hogy bár az intézmény anyagi erejét meghaladó feladatot vállalunk ezzel magunkra, megvásároljuk a főépület központi folyosójáról nyíló, bejárási joggal rendelkező, tehát stratégiai értékű szoba-konyhás lakrészt, amelyhez – egy jogsértő önkormányzati döntés értelmében – az épület teljes padlástere hozzátartozik. A lehetséges megoldások közül (részletfizetés – vagy kölcsön felvétele és azonnali kifizetés) az utóbbi, azaz a 35 ezer eurós vételár egyösszegű kifizetése mellett döntöttünk. Ehhez mintegy 20 ezer euró kölcsönt kellett igénybe vennünk, amelyet két év leforgása alatt kell visszafizetnünk hitelezőnknek. A fennmaradó összeget az Illyés Közalapítvány és a Szülőföld Alap támogatásai (960 ezer, illetve 1 millió Ft.), a magyarországi Éhn József és felesége (4000 euró), Szász György és Jaklovszky György nagybányai vállalkozók, valamint a Nagybánya-óvárosi Református Egyházközség (1000-1000 euró) biztosították. Az adásvételi szerződést október 30-án megkötöttük, így a kérdéses lakrész, a főépület többi részével együtt, már a tulajdonosi jogköröket gyakorló református egyház birtokát képezi. Ezzel újabb akadálya hárult el annak, hogy a Teleki család XIX. század végén épült lakóháza teljes egészében a nagybányai magyarság tulajdonába kerüljön, s hosszú távon is a vidék kulturális intézményeként szolgálja az itt élő magyar közösséget. A kisebbik épületben található egyetlen magánlakás egyelőre nem akadályozza az intézmény működését, így megvásárlása nem jelent prioritást.
Köszönettel fogadva a felvett kölcsön kifizetésére felajánlott eddigi adományokat, továbbra is számítunk az intézményalapító egyházak és szervezetek, a Házban működő egyesületek segítségére, a magyar vállalkozók és üzletemberek, a bányavidéki magyarság, s a szerte a nagyvilágban élő elszármazottak támogatására!
Címünk: 430322-Baia Mare, str. Minerilor nr. 5-7.
Telefonszám: 0262-212668, 0744-919166.
Számlaszámunk: Societatea Centrul Cultural Teleki Sándor,
RO-03-RNCB-3400-0004-2047-0002, BCR Baia Mare.
Adószám (cod fiscal): 17428053.
2006. október 31. Nagybánya
Balogh E. Csaba, Cziple Aurél, Dávid Lajos, Jaklovszky György, Kádár Miklós, Köncze G. Árpád, Markó Hajnal, Szaniszló József, Tasnádi András Zsolt kurátorok, Szász György t.b. kurátor
2006. december 3-ig begyűlt adományok: Kása Dávid 300 RON, Markó Gábor 100 RON, Balogh Béla 50 RON, Csendes Lajos 500 EUR, Haág Mária 50 RON, Horváth Attila 100 RON, Kiss Kornél 10 000 HUF, Asztalos Szilvia 200 RON, dr. Váradi Izabella 150 RON, névtelenül 50 RON, Czap család 200 RON, Magányosok Klubja - Nagybánya 50 RON, Pay Jenőné 100 RON, Sipos István és családja 100 RON, névtelenül 100 RON, Telegdi Pál 100 RON, Haranth Emma 50 RON, Újlaki Éva 50 RON, Komlósi Judit 150 RON, Koltói Református Egyházközség 500 RON, névtelenül 600 RON, Rákóczi Béla Pál 50 RON, Strenger Er Pol kft 1000 RON, Big Studio kft 100 RON, dr. Bónis István 360 RON, dr. Cãpusan Edit 50 RON, Vicsai János 200 RON, Kecskés Balázs 50 RON, Barcsy Zoltán 500 RON, Ambrus István László 100 RON, névtelenül 50 RON, Szász Lajos 100 RON, Kopányi Mária 50 RON, Kolozsváry Anna 100 RON, névtelenül 75 RON, Varga Imre 30 RON, ASPOR-Nagybánya 200 RON, Szaniszló József 100 RON, dr. Kiss Dezső 200 RON, Simon Csaba 100 RON, névtelenül 50 RON, Dudás András és családja 200 RON, névtelenül 50 RON, Makaricz Katalin 50 RON, Tóth Ilona 50 RON, Aranygyapjú kft - Nagybánya 100 RON, Weber család 50 RON, Korcsogh Mátyás 100 RON, névtelenül 50 RON, Moldován Györgyi 30 RON, névtelenül 100 RON, Antalffy Béla és családja 100 RON, névtelenül 50 RON, Újlaki Tünde és László 50 RON, névtelenül 50 RON, Róth Oszkár 50 RON. Az adományozók névsorát folyamatosan közöljük a Ház
http://telekihaz.erdely.org honlapján!
Múlt héten jeleztük, hogy a Communitas Alapítvány támogatásával az RMDSz kiadta az EU Okos című népszerűsítő könyvecskét, amelyikből mindenki választ kaphat csatlakozással kapcsolatos kérdéseire. Mivel úgy gondoljuk, hogy a kiadvány, bármennyire is népszerű, nem juthat el mindenkihez, erőnkhöz mérten mi is hozzájárulunk a problémák megértéséhez, megértetéséhez.
Románia 2007. január 1-től kezdve az Európai Unió tagállama lesz. Az EU szkeptikusok szerint, jó lett volna, ha nem mi csatlakozunk az Unióhoz, hanem az Unió csatlakozik hozzánk. De még mielőtt elkezdene gondolkodni azon, hogy milyen feltételeket szabna Brüsszelnek, hogy Romániához csatlakozzon (például feltörni az autópályákat, megoldani, hogy ráfizetéses legyen a mezőgazdaság, áttérni a lejre) következzen pár indok, amiért az országnak megéri EU tagnak lenni:
- a csatlakozás révén az infrastruktúra gyorsabb fejlesztésének lehetőségét kínálja az Európai Unió, ami tőkebeáramlással, több munkahellyel, és idővel magasabb bérekkel, nyugdíjakkal jár;
- javul az életminőség, a szigorúbb fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági szabályozás következtében; olyan mezőgazdasági támogatásokhoz jut az ország, ami elősegíti a versenyképes mezőgazdaság megteremtését;
- a tagállamokkal azonos jogokhoz és lehetőségekhez jutunk.
A gyalogosoknak is jó lesz ügyelniük az új közlekedési szabályzatra, mert az ő hibájukból történt baleset esetén felelősségre vonhatják őket. A 2002/195-ös törvény 72-es cikkelyének első bekezdése szerint a gyalogosok kötelesek a járdán, nem pedig az úttesten közlekedni, ha a járda hiányzik, akkor pedig minél közelebb az útszélhez. A gyalogosok elsőbbséget élveznek a gépkocsivezetőkkel szemben a zöld jelzőlámpán való átkeléskor, illetve a megfelelő jelzésekkel, jelekkel ellátott átkelőkön. A közutakon csak az erre kijelölt helyeken (esetleg zebrán) lehet átkelni, ezek hiányában a gyalogos az utca sarkán léphet le a járdáról, miután megbizonyosodott arról, hogy nem veszélyezteti saját és mások életét. Ha a gyalogos nem tartja be az átkelésre vonatkozó szabályokat, vagy piroson kel át és emiatt balesetet szenved, elüti egy autó, a felelősség nem a gépkocsivezetőt, hanem a gyalogost terheli. Gyalogosnak számítanak a tolókocsival, korcsolyával, gördeszkával közlekedő, illetve valamilyen járműt kézzel húzó vagy toló személyek is.
A régi bankjegyeket és pénzérméket december folyamán rendre kivonják a forgalomból. Fizetni egész hónapban lehet még a régi lejjel, de a kereskedők már nem adhatnak visszajáró összegeket régi pénzben, csak új lejben. A cégek és az intézmények kötelesek a régi pénzeket átadni a bankoknak, hogy kivonják őket a forgalomból.
A régi lej pénzérméket és bankjegyeket a közönségnek nem kell elfogadnia fizetőeszközként december folyamán – figyelmeztetett a Román Nemzeti Bank. A kereskedők mellett a hitelintézmények sem használhatják decemberben a régi pénzeket kifizetésekre. Január elsejétől ugyanis a régi pénzeket fizetőeszközként már sehol sem fogják elfogadni, így azokat jövőre csakis a kereskedelmi bankokban, a nemzeti bank területi kirendeltségeinél és az Állami Kincstár fiókjainál lehet majd új pénzekre beváltani.
2007 januárjában a régi pénzeket ezeknél az intézményeknél jutalékmentesen átváltják új pénzre, február elsejétől viszont, korlátlan ideig, már csak a nemzeti bank központi, illetve kolozsvári, temesvári és jászvásári kirendeltségeinél lehet majd személyesen vagy pedig postázott formában beváltani. A nemzeti bank fiókjai a műveletet február elseje után is jutalékmentesen kötelesek elvégezni.
A Román Nemzeti Bank közölte, hogy a régi bankjegyek és pénzérmék kereskedelmi és pénzügyi forgalomból történő kivonását már az elmúlt hónapok során megkezdte, s ennek az akciónak köszönhetően a jelenleg forgalomban lévő fizetőeszközök 90 százaléka már új lej.
A régi bankjegyek közül mintegy 61 millió darab maradt forgalomban, a legtöbb (30,9 százalék) 500 ezer, illetve 10 ezer lejes (28,9 százalék). Ugyanakkor 877 millió régi pénzérmét nem sikerült még a jegybanknak bevonnia, s ezek közül a legtöbb a száz lejes (36,8 százalék).
A jegybank december elsején forgalomba helyezte az új 200 lejes bankjegyet.
(Nyugati Jelen) Földrengés a politikai porondon? Vagy inkább vihar egy pohár vízben? Egyelőre csak az biztos, hogy az országnak kisebbségi kormánya van. Legalábbis papíron.
A sértett primadonnát játszó konzervatívok kiszámíthatatlanok maradnak: míg a kormánykoalíció tagjaként gyakran az ellenzékkel szavaztak, újdonsült ellenzékiként leszögezték, hogy politikai válság elkerülése végett támogatják a Tãriceanu-kormányt!
Jelenleg csupán két alternatíva létezik: kitart a kisebbségi kormányzás, vagy előrehozott választás.
A kisebbségi kormányzás stabilitását nem is érdemes firtatni: ilyen helyzetben a kormány számtalan érdek-összeütközésnek és egyezkedésnek van kitéve, a komoly reformtörvényeket pedig nagyon nehéz lenne keresztülvinni. Éppen a stabilitás volt a legfobb érv az előrehozott választás tavaly nyári ejtésénél, mivel az EU-integráció küszöbén az országnak politikai "nyugalomra" van szüksége.
Nos, mi is valósult meg az agyonhangoztatott stabilitásból?
Az eltelt közel másfél év alatt az akkor még csak eltérő szemléletű liberálisok és demokraták között annyira elmérgesedett a viszony, hogy gyakorlatilag ellenséggé váltak. Ráadásul a liberálisokat súlyos belső viszály emészti. Az RMDSZ is kénytelen rádöbbenni, hogy már a kisebbségi törvény megvitatásának napirendre tűzése is reménytelen, nemhogy elfogadása, ahogy tavaly remélték. A konzervatív "hölgy" vasárnapi "erényöv felvétele" hab a stabilitás keserű tortáján. Igaz, kettőjükre korábban sem lehetett biztosan számítani. Az integrációt elősegítő törvényeket ugyanis csak császármetszéssel sikerült megszülnie a parlamentnek.
Másfél év óta ez jelenti a "stabilitást", amelyért annak idején ejtették az előrehozott választásokat. Akkor még a mostaninál erősebb és jóval egységesebb SZDP és a liberálisok sem akarták. A belső ellenzék által akkor még kevésbé szorongatott RMDSZ-nek is jobban állt a szénája.
Gigi Becali viszont röhög a markába. Tavaly esélye sem lett volna. Másfél évnyi "stabilitás" után azonban sokkal biztosabb befutónak tűnhet…
Chirmiciu András
Lomhának, kövérnek érzed magad így ősszel? Szervezetednek alighanem pihenésre van szüksége. Beszéld rá magad egy rövidke, háromnapos böjtre, amellyel naponta fél kilót is leadhatsz.
Annyi hámozatlan almát ehetsz, amennyit csak akarsz - az étkezések között kétórás szünetekkel. A szomjúságot csapvízzel, ásványvízzel, cukormentes almalével oltsd (napi két liter).
Az almában rengeteg létfontosságú anyag található (pl. vitaminok, enzimek), de alig van kalóriaértéke (100 g-ban 55 kcal). A sejtek energiához jutnak, csökken a szervezet méregtartalma, gyorsul a zsírégetés, felpörög az anyagcsere. A tudomány eddig több mint 300 egészségjavító anyagot talált az almában. Ezek egymással 30 000 kémiai vegyületet alkotnak.
Sorra vesszük a legfontosabb hatásokat:
- A ballasztanyagok (cellulóz, pektin) úgy működnek a szervezetben, mint a takarítónők. Seprűként vándorolnak a bélcsatornában, és megkötik a mérgező bomlási anyagokat, baktériumokat.E fontos vegyületek zsilipként szorítják ki a mérgeket, salakanyagokat, anyagcsere-maradékokat. Erősítik és edzésben tartják a bél izomzatát, és serkentik az emésztőnedvek termelődését is.
- A pektin a gyomorban megduzzad, és gondoskodik arról, hogy tartós jóllakottság alakuljon ki. Az almaböjt során nem tapasztalható éhségérzet. A pektin ezenkívül megköti a zsírokat és a koleszterint, amelyek így könnyebben eltávoznak a szervezetből.
- Az almában lévő gyümölcscukor miatt az ember nem kívánja az édességet. Ez a vegyület kiegyensúlyozza a vércukorszintet, és felfrissíti a szervezetet.
- Az anyagcsere csak semleges vagy lúgos környezetben képes szinten maradni. A szervezet viszont a helytelen táplálkozás miatt rendszerint túlnyomóan savas kémhatású. Ezért halmozódik fel annyi salakanyag és anyagcsere-maradék. Ám így kevesebb kalória ég el (az anyagcsere szinte teljesen blokkolt állapotában). A zsír makacsul megmarad a sejtekben. A gyümölcssavak, de mindenekelőtt az almasav ezzel szemben lúgos kémhatást eredményez: savtalanítja a szöveteket, ezáltal élénkíti az anyagcserét. Több kalória ég el, és a zsírok jobban lebomlanak.
- A kutatások szerint a rendszeres almafogyasztók ritkábban fáznak meg. Az alma magas C-vitamin tartalma fokozza a szervezet ellenállását, sőt szinte megnyitja a zsírsejteket, és erősíti a kötőszövetet.
- A magnézium idegnyugtató és erősítő hatása közismert. Ily módon a diéta alatt is megőrizhető jó közérzetét. A magnézium olyan enzimeket is serkent, amelyek elszállítják a zsírokat a sejtekből.
- Az almában lévő kálium fokozza a veseműködést, kizsilipeli a vizet a szervezetből, és az emésztésnek is jót tesz.
(www.egyperces.hu)
Az Outpost Firewall Pro az első moduláris felépítésű személyi tűzfal volt, és azon elsők egyike is, melynek többnyelvű volt a kezelőfelülete. Ha elővennénk régi képernyőképeket, bizonyára szembetűnne, hogy a hét év alatt külsőleg tulajdonképpen nem is olyan sokat változott, pedig a legújabb, 4-es széria helyigény tekintetében vagy kétszerese az előzőnek.
A szeptember végén megjelent angol, ill. a kis késéssel november közepén megjelent magyar 4.0-s kiadás nagy durranása a proaktív biztonság funkció, vagyis olyan technikákat tud blokkolni, melyekkel kijátszhatják a biztonságvédelmet.
Az Internet Explorerrel szörfözők egy ideje már elérhetik néhány beállítási lehetőségét a böngészősávból. A 3.5-ös verzióban integrálták a kémprogramok elleni védelmet, amit néhány éve az Agnitum még Tauscan néven külön adott ki. A 4.0-s verzióban még pontosabb lett a spyware aláíráselemző, ami a variánsok kiszűrését teszi hatékonyabbá.
A régebbi operációs rendszerek (Windows 98/Me) tulajdonosainak még mindig nyújt védelmet, ugyanakkor már létezik változata 64 bites operációs rendszerekre is.
Ismertető: A moduláris felépítésű személyes tűzfal ellenőrzési és biztonságvédelmi feladatokat lát el. A titkos mód támogatásával a rosszindulatú internetezők számára láthatatlanná teszi a számítógépünket. Az állapotnyilvántartó vizsgálat technológia magasabb fokú biztonságot nyújt a csomagszűréshez. A Windowszal együtt indulva megelőzi a rosszindulatú programok betöltődését. A TCP, UDP és ICMP szintű szűréssel hozzáférhetünk az adatcsomag átvitelekhez. A portvizsgálat felderítése védelmet nyújt a behatolók ellen. A tűzfal motor az operációs rendszer lehető legalacsonyabb szintjén foglal helyet, ezáltal teszi lehetővé a RAW_SOCKET szűrést és az illesztőprogramokba történő közvetlen csomagküldést, így kikerülve a TCP/IP vermet. Figyeli a beérkező e-maileket, szűri a veszélyes mellékleteket és férgeket. A hálózati tevékenység figyelővel grafikusan áttekinthetjük a rendszert. A DNS-gyorsítótárazás lerövidíti a csatlakozási időt. A reklámok szűrése, a felbukkanó ablakok, a cookie-k és az aktív elemek blokkolása kényelmesebbé teszi a szörfözést. Egy gépen több felhasználó a saját beállításaival használhatja. Az új támadások elleni beépülő modulok és beállítások az Internetről frissíthetők.
Megjegyzés: A próbaváltozat 30 napig működik.
Weblap: http://www.agnitum.com/
Rendszerigény: Win98/Me/NT/2000/XP
Magyar kiegészítő: tartalmazza
Magyar honlap: http://www.agnitum.hu/
(Honosító Műhely)
A narancsos pác a mexikói konyha egyik fontos eleme. A narancs enyhén savanykás, jellegzetes, tiszta íze kellemes összhangot teremt a szárnyasokkal, sertéshússal vagy hallal. De zöldséget is pácolhatunk. Sáfrányt, köményt adhatunk a halételekhez készült páchoz, fokhagymát, zsályát, borsot a sertéshúsokhoz. A pácolási idők azonban eltérnek egymástól, még a sertéshúst egy éjszakán, addig a halat és a szárnyasokat 1-2 órán át, míg a zöldségeket kb. 30 percig pácoljuk.
Hozzávalók: 70 dkg sertéslapocka; 1 nagy narancs kifacsart leve; fél dl balzsamecet; fél dl szójaszósz; egy kupica tequila; 4 gerezd fokhagyma; szójaolaj; 4-5 szem bors, 4-5 darab szegfűszeg; só.
Elkészítés: A húst 7 cm-es darabokra vágjuk, lehártyázzuk, a zsíros részeket külön kisütjük tepertőnek. Egy jénaiba kifacsarjuk a narancsot, beleöntjük a szójaszószt, az ecetet, a tequilát és a fokhagymát, egy evőkanál olajat. Szükség szerint sózzuk. Az marinádot összekeverjük, és beleforgatjuk a húst, és egy éjszakára a hűtőbe rakjuk. Másnap a húsból kisült zsíradékot megforrósítjuk. A borsot és a szegfűszeget összetörjük, és belekeverjük a forró zsiradékba. Rövid ideig pirítjuk, majd beleöntjük a marinírozott húst, és gyakori kevergetés mellett, nem túl erős lángon rövid lére sütjük. Rizzsel tálaljuk.
Tipp: A húst narancslikőrrel flambírozhatjuk.
Garami Márta (Kertpont.hu)
• 2 kis, konyhakész pisztráng,
• 0,5 dl fűszeres olaj (pl. tárkonyos, rozmaringos vagy kakukkfüves), só
A ledörzsölgetett halat beirdaljuk. Sóval bedörzsöljük, citromlével meglocsoljuk és fűszeres olajjal kenegetjük. 20 percig állni hagyjuk. A nedvességet leitatjuk, a halat lisztbe forgatjuk és megforrósított vajon minden oldalon megsütjük. Zúzott fokhagymával meghintjük, mellédobjuk a lehéjazott mandulát és még 1 percig pirítjuk. Felöntjük a tejszínnel és összeforraljuk. Párolt rizzsel körítjük.
Négyéves fiúcska futamított meg egy rablót játéklézerkardjával Nagy-Britanniában. A bűnöző egy lakásba tört be, és pisztollyal sakkban tartotta a háziasszonyt és öt gyerekét. A kis Stevie Long azonban kióvakodott a szobából anélkül, hogy a rabló, aki közben ékszereket, készpénzt, hitelkártyákat gyűjtött be, észrevette volna. A kiscsoportos gyerkőc azután egyszerre csak visszaszökkent a szobába űrharcosi ruhában, kezében vadul hadonászva lézerkardjával. "El a kezekkel a családomról!" - üvöltötte meg-megsuhogtatva kardját, mire a rabló inkább menekülésre fogta a dolgot, és letett abbéli szándékáról, hogy magával kényszeríti a legközelebbi bankjegykiadó automatáig a fiúcska anyját, és kivetet vele pénzt. A gyerek igen büszkén mesélte el a rendőrségen, hogy miként rémítette meg a rosszfiúkat, és szilárd meggyőződése, hogy legyőzhetetlen. (mti-panoráma)
"A konyhaművészet a kultúra része" - vallják a leghíresebb francia séfek, akik azzal a kéréssel fordultak a francia kulturális miniszterhez, hogy kezdeményezze az UNESCO-nál, az ENSZ oktatási, kulturális és tudományos szervezeténél a francia konyha felvételét a világörökségek listájára. A kezdeményezéshez olyan híres francia mesterek csatlakoztak, mint Paul Bocuse, Alain Ducas, Michel Guérard, Marc Veyrat, Pierre Troisgros, Alain Passard és mások, akiknek szakácskönyvei, éttermei világhírűek. A kezdeményezés egyébként nem francia ötlet: már Mexikó is megkereste az UNESCO-t ilyen javaslattal saját gasztronómiai művészetét illetően. A kérést tavaly elutasították. A listán eddig műemlékek, épületegyüttesek, tájak szerepeltek, 2003-ben pedig a nem anyagi kulturális örökségről is UNESCO-egyezmény született, amelynek értelmében nyelvi hagyományok, veszélyeztetett nyelvek, művészeti kifejezésmódok - zene, tánc, hagyományos színházi formák -, rituális ünnepek, szociális megnyilvánulások, iparművészeti hagyományok is felkerülhetnek a listára. Az, hogy az új egyezményben sem szerepel a konyhaművészet, s hogy Mexikót elutasították, nem szegte kedvét a francia konyha szerelmeseinek. A párizsi kezdeményezők remélik, hogy javaslatukat legkésőbb 2008-ig a francia kormány előterjeszti az UNESCO-nak.
Csengőhangként hamarosan a Brazília őserdeiben élő xavante indiánok ősi dalait tölthetik le az európai és a kínai mobiltelefon-használók is. A nagyvárosoktól igen távoli, Mato Grosso szövetségi állam dzsungeleiben élő xavanték vadászdala, illetve az indián gyógyítók melódiája a brazíliai mobilhasználók számára néhány hónapja már hozzáférhető darabonként 1,4 dollárért, és a letöltött dalokból származó bevétel a törzs számára nyitott bankszámlát gyarapítja - jelentette ki Gilson Schwartz, a Cidade Movel elnevezésű segélyszervezet koordinátora. A Cidade Movel azt tűzte ki céljául, hogy alternatív bevételi forrásokat teremtsen az Amazonas mentén, a civilizációtól távol, rendkívül egyszerű körülmények között élő népek számára, akiknek mindeddig a primitív színvonalú bányászkodásból és fakitermelésből szerzett jövedelemből kellett fenntartaniuk magukat. A különös, városi emberek számára egzotikusan hangzó