Felhívjuk a néptánc iránt érdeklődő fiatalok és idősebbek, s különösen a pedagógusok (tanítónők, tanárok!) és diákok figyelmét, Nagybányáról és a környékbeli településekről: hozzávetőlegesen két hónapra a kolozsvári Dóka Sándor táncoktató is bekapcsolódik a nagybányai (és koltói) táncházak programjába, aki már a jövő hétfőtől a széki táncrendet oktatja városunkban! A következő időszakban tehát a következőképpen alakul a Teleki Magyar Házban szervezett táncház programja: minden hétfő 18 órától Csiki Árpád és Nagy Béla foglalkozik a kisebbekkel, 19-21 óra között pedig a széki táncrend oktatása zajlik, Dóka Sándor vezetésével. Dóka 19 éve táncol, többek között a kolozsvári Zurboló Együttesben is közreműködött. Várjuk a néptánc iránt érdeklődőket (ha lehet, párokat), vidékről is! Ne feledjük: parkettkímélő cserecipő kötelező, a költséghozzájárulás 1 lej (10 ezer régi lej). Minden harmadik alkalom ingyenes! Érdeklődni lehet a 212668 (13-20 óra), vagy a 0740-751490 telefonszámon!
1 EUR = 3,51 RON ?
Változékony, igazi késő őszi idő várható az elkövetkező napokban. Több helyen lehet számítani csapadékra, s a szél is negatívan befolyásolhatja hőérzetünket. A nappali csúcshőmérsékletek 7-12, míg az éjszakaiak - 4– +1 fok között lesznek.
Úgy néz ki, bármennyire is tiltakozunk, lassan-lassan csak beköszönt a hideg évszak.
Korábban már beszámoltunk róla, hogy az évek óta húzódó áldatlan helyzet megoldódni látszik, új magyar napközicsoportot terveznek indítani a nagybányai 26-os óvoda épületében. Kis csúszással ugyan, de végülis hétfőn, a Megyei Tanfelügyelőség, a helyi önkormányzat, az RMDSz és a szülők hathatós segítségével beindult az a bizonyos csoport.
A Victoriei utca 110-es szám alatt működő napközicsoport adminisztratív szempontból a 30-as Számú Napközihez fog tartozni, s Bendel Gizella lesz az óvónő. A hét elején 15 gyermek vehette át az újonnan felszerelt óvodát, a feliratkozási listán további 11 gyermek szerepel.
A megvalósítással részben tehermentesítették a létszámon felül működő nagybányai napközicsoportokat. Ugyanakkor a magyar nyelvű óvodába iratkozók számát is jelentősen növelheti az új napközicsoport; tavaly mindössze 155 gyermek járt magyar napközi- és óvodacsoportba a 405 nyilvántartott magyar ajkú gyerek közül Nagybányán. (t.a.)
Felkérjük a város magyar lakosait, hogy amennyiben segíteni óhajtják a nagybányai 26. számú óvodában most indult magyar nyelvű napközicsoportot játék, meséskönyv, diafilm, lemez vagy egyéb óvodásoknak szánt tárgyak adományozásával, jelentkezzenek az nagybányai RMDSZ-nél, a Felsőbányai (Lucaciu) utca 1. sz. alatt.
* Nagy Bandó András előadása Nagybányan, november 22-én, 19 órakor, a Zeneiskola dísztermében, Máramarosszigeten november 25-én, 18 órakor a Zeneiskola dísztermében. Egy jegy ara 10 lej. Jegyek a nagybányai, illetve a máramarosszigeti RMDSZ-irodákban.
* A Szatmárnémeti Északi Színház előadása Nagybányán, a Németh László bérlettel rendelkező nézőink számára, november 10-én, 18 órakor a Városi Színház termében lesz megtekinthető. Jegyek kaphatók a helyszínen is: felnőtteknek 7 lej, nyugdíjasoknak és diákoknak 5 lej. További információk Stier Péter szervezőnél, a 0745 25 37 00 telefonszámon. (Részletek a 6. oldalon)
* Nagybányán, folyó hó 18-án, szombaton, 16 órai kezdettel a Városi Színházban;
* Máramarosszigeten, folyó hó 19-én, 17 órai kezdettel a Zeneiskola nagytermében.
Jegyek elővételben a Teleki Magyar Házban és az RMDSz-székházban, valamint a máramarosszigeti Hollósy-házban szerezhetők be.
Szeretettel várjuk a cigányzene kedvelőit!
Hogyan készül a méhviasz-gyertya? Miként díszíthetjük szalmából, csuhéból készült díszekkel karácsonyfánkat? Várjuk a kíváncsi kicsiket és nagyokat a „Kézmíves szombatok" programsorozat novemberi rendezvényére, holnap, szombaton délelőtt 10 és 14 óra között, a Teleki Magyar Házba. Meghívott oktatók: Molnár Judit (Domokos) és Bálint Katalin (Nagybánya). Költséghozzájárulás ezúttal 1,5 lej (15 ezer régi lej). A következő, decemberi „Kézmíves szombatok" (december 9.) kínálatában többek között üvegfújás és üvegfestés, karácsonyi üvegdíszek készítése szerepel. Ugyanezen a napon nagy karácsonyi vásár lesz a Teleki Magyar Házban, ahol könyveket, kézműves termékeket lehet majd vásárolni! Részletek a következő heti lapszámokban!
Ismét megkezdődött az angol nyelvtanfolyam a Teleki Magyar Házban! Kedden és csütörtökön 18 órai kezdettel a haladókat, szerdán és pénteken 18 órai kezdettel a kezdőket várják. Egy nyelvóra időtartama 90 perc, költségtérítés 9 RON/ hét. Nyelvtanár: Ion Profeanu. Érdeklődni lehet a 212668 (du. 13-20 óra között), vagy 0744-919166-os telefonszámon.
Jönnek a hosszú, téli esték... Ha szeret olvasni, zenét hallgatni, másokkal beszélgetni, Önnek szólnak az „Olvass nekem" újrainduló alkalmai: másfél-két óra az egymásra figyelésről, az együttlétről, lassan hömpölygő szavak és gondolatok ízlelgetéséről, a tea illatáról... Találkozunk MA, november 10-én pénteken 18.00 órától, a Teleki Magyar Házban! Szeretettel várjuk!
Talán nem is választhatna „nagybányaibb" karácsonyi ajándékot szeretteinek, barátainak, mint a Teleki Társaság kiadásában idén megjelent „Nagybánya és környéke" c. kiadványt! A tartalomból: Nagybánya és vidéke természeti leírása; Nagybánya rövid története; Adatok a bányavidéki turizmus történetéhez; Séta Nagybánya utcáin; Séták Nagybánya körül; Túralehetőségek a Rozsály-Gutin hegységben; Emberek, várak, templomok, emlékházak. A kötet új grafikai köntösben az 1990-es évek népszerű nagybányai közművelődési kiadványsorozata, az EMKE Füzetek javított, részben átszerkesztett anyagára támaszkodik, újabb adatokkal, térképekkel, gazdag fehér-fekete és színes képanyaggal egészítve ki az azokban foglalt ismereteket. Ajánljuk mindenkinek, aki szeretné jobban megismerni múltunkat és jelenünket, s hiteles tájékoztatást szeretne kapni a Bányavidék történelmi, művészeti és művelődési hagyományairól! Kapható a Teleki Magyar Házban, a Thököly (Minerilor) utca 7. sz. alatt (ára itt 25 RON), vagy az Ex Libris Antikváriumban és a Compact könyv és írószer kereskedésben.
Legközelebb november 18-án, jövő szombaton lesz vetítés a Teleki Magyar Házban: 16 órától a gyermekek tekinthetik meg a Némó kapitány c. rajzfilmet, 18 órától pedig a felnőtteknek vetítik A szív hídjai (The Bridges of Madison County) című romantikus amerikai filmet, Meryl Streep és Clint Eastwood főszereplésével. A történet: egy világutazó fényképész egy eldugott iowai tanyán találkozik egy nővel, aki nem hitte volna már, hogy megváltoztathatja bárki életét vagy bárki megváltoztatná az övét. Csak négy napot tölthetnek együtt. Váratlan boldogságuk minden perce kincs, és az teszi különösen értékessé, hogy mindketten tudják, milyen rövid ideig fog tartani. Örökké. Rövidre szabott boldogságuk kitörölhetetlenül bennük marad, amíg csak élnek, sőt még azután sem tűnik el nyomtalanul…
Előrejelezzük, hogy Takaró Mihály irodalomtörténész, Wass Albert kutató tart előadást hamarosan, november 21-én 17.00 órai kezdettel a Teleki Ma- gyar Házban. Részletek következő heti lapszámainkban!
Minden szerdán és pénteken 17.45 órakor találkozunk, a Teleki Magyar Házban!
Orvosi tanácsadás (ingyenes vérnyomásmérés) minden szerdán 16 órától a Teleki Magyar Házban.
Változott a Tersánszky J. Jenő Könyvtár órarendje. Ezután szerdán 10-12 óra, csütörtökön pedig 15-17 óra között várja az olvasókat a Thököly utca 7. szám alatt, a Teleki Magyar Házban!
Szeret játszani, de nincs hol, nincs kivel? A Teleki Magyar Házban minden hétfőn 17 órától fűtött teremmel, otthonos környezetben várjuk azokat, akik sakkozni, römizni szeretnének!
Számítógépes tanfolyamot készül indítani a Teleki Magyar Ház kezdőknek. Az igények felmérése érdekében az érdeklődők jelentkezzenek mielőbb személyesen a Thököly (Minerilor) utca 7. szám alatt, illetve a 212668 (du. 13-20 óra között), vagy 0744-919166-os telefonszámon.
Várjuk programjainkra!
November 10., péntek, az év 45. hete és 314. napja. Névnapok: Réka, András, Ariel, Tünde.
Napkelte: 7:41, napnyugta: 17:14; holdkelte: 21:18, holdnyugta: 13:12.
November 11., szombat, az év 45. hete és 315. napja. Névnapok: Márton, Martin.
Napkelte: 7:42, napnyugta: 17:13; holdkelte: 22:32, holdnyugta: 13:43.
Márton napja régen a gazdasági év fontos őszi zárónapja volt. Mártont gonoszjáró, időjósló, rámutató és tiltó napnak is tartották. Különféle mondókák is kötődnek ehhez a naphoz, mint például: "Márton olykor fehér lovon jár", "Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál", vagy "Ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél." A naphoz kapcsolódva emlegetik Márton lúdját, ugyanis ez a lúd hízlalásának az ideje, ezen a napon ludat illik enni, ha nem akarunk egész évben éhezni. Ilyenkor az új bort is megkóstolják, ezért mondják azt, hogy "a bornak Márton a bírája."
November 12., vasárnap, az év 45. hete és 316. napja. Névnapok: Jónás, Renátó, Emil, Krisztián, Levente, Renáta, Tihamér.
Napkelte: 7:44, napnyugta: 17:12; holdkelte: 23:43, holdnyugta: 14:06.
November 13., hétfő, az év 46. hete és 317. napja. Névnapok: Szilvia, Jenő, Miklós.
Napkelte: 7:45, napnyugta: 17:11; holdkelte: 0:51, holdnyugta: 14:24.
November 14., kedd, az év 46. hete és 318. napja. Névnapok: Aliz, Klementina, Vanda.
Napkelte: 7:47, napnyugta: 17:09; holdkelte: -, holdnyugta: 14:39.
November 15., szerda, az év 46. hete és 319. napja. Névnapok: Albert, Lipót, Dezső, Richárd.
Napkelte: 7:48, napnyugta: 17:08; holdkelte: 1:58, holdnyugta: 14:53.
November 16., csütörtök, az év 46. hete és 320. napja. Névnapok: Ödön, Ágnes, Alfréd, Gertrúd, Margit, Péter.
Napkelte: 7:50, napnyugta: 17:07; holdkelte: 3:03, holdnyugta: 15:06.
Az önzetlenség az egyik legfontosabb emberi tulajdonság, mert rajta keresztül tud legjobban kiáramlani a külvilág felé a szeretet.
Őrangyalom, az önjelölt újságírók nem létező védőszentje, vagy lelkiismeretem vekkere hajnali három órakor ébresztett. Ha már egyszer megébredtem, s visszaaludni sem tudtam, pénzt számolni pedig "nem volt kedvem", gondolkozni, meditálni kezdtem, hogy az időt valahogy agyonüssem (vagy legalábbis hét órán túl gyógyuló sérülést okozzak neki).
Summa summarum, arra a következtetésre jutottam, hogy soha annyi rosszat nem tettem az embereknek, mint azóta, hogy főállásban firkálásnak adtam a fejem. Nagy okosan megállapítottam, hogy tevékenységemmel - legtöbbször akaratomon kívül - részesévé váltam annak a nagy gépezetnek, amit akár hazugsággyárnak is nevezhetnénk, s amely menő passzióból, szórakozásból elrontja, tönkreteszi a világot, vagy legalábbis azt, ami jó, szép, erkölcsös és értékes benne. A nagy kollektív hazugságszecska egy parányi fogaskereke lettem. Nem csoda, hogy egy ideje már önmagammal is szégyellek szembenézni.
Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, csupán annyit említek meg, hogy ez az EU-s (elő)játék csak fokozza a hazugságáradatot, s mint az árral sodródó falevél, az őszt hirdetem, amit ugye már csak egy évszak követ. Azzal vígasztalom magam, hogy ez az egész nem mai keletű, a baj akkor kezdődött, amikor az emberiség áttért a csere alapú kereskedelemről (az úgynevezett "trok"-ról) az érték alapú kereskedelemre. Ez utóbbi ugyanis lehetővé tette nem csupán a felhalmozást, hanem az erre alapuló kizsákmányolást, harácsolást is, legyen szó közösségi, vagy globális mércéről. Nem annyira az áru, mint inkább az általa kifejezhető érték vált mérvadóvá, s holmi önmagukban értéktelen, vagy csak alig-alig értékes tárgyak (fizetőeszközök) váltak bűvöletünk tárgyává. Megszületett az új vallás, amelyik templomok helyett bankokat emelt, s a társadalomból kivált egy hibrid réteg, amelyik a nagy pénzistenhez fohászkodik. Oda jutottunk, hogy mára a gazdaság tetemes része, hányada olyan távol került a tulajdonképpeni terméktől, mint Nagybánya az autópálya-tervtől, vagy mint a modern maroktelefon a telefonálási funkciótól.
Azzal kapcsolatban, hogy mennyire komolyan gondolom azt, hogy szükség volna egy rendszercserére, vagy inkább egy "színtársulat"-cserére, elég megemlítenem: A. Hitlerrel egy napon születtem, tehát predesztinált vagyok az őrültségekre. Egy (kis)regényt is írtam a témáról, körülbelül tíz évvel ezelőtt, bár soha nem tisztáztam vagy adtam ki az irományt. Valószínűleg már nem is fogom. Kifejtettem benne abbéli véleményemet, hogy ez a világ a vesztébe rohan. Függetlenül attól, hogy van vagy nincs egy felsőbb hatalom, a világnak el kell pusztulnia ahhoz, hogy újjá tudjon születni. Új alapokról kell mindent kezdeni. Túl romlott ahhoz, hogy javítani lehessen rajta. Egy új Özönvízre van szükség a megtisztuláshoz. Csak attól félek, egyetlen ember sem lesz alkalmas arra, hogy felvállalja Noé szerepét.
Tudom, most felhördülnek azon kevesek, akik nem csak a műsormellékletért vásárolják a lapot, de nem tehetek róla, hogy túl korán ébredtem. Legközelebb altatót veszek be... (tami)
Ma és holnap Nemzetközi Ifjúsági Napokat tartanak Nagybányán, melynek rendezvényeire a szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt. A program:
- 12.00 óra: képzőművészeti kiállítás;
- 13.00 óra: sziklamászás, graffiti;
- 15.00 óra: kerékpárverseny, motorkerékpár-verseny, görkorcsolya- és gördeszka-verseny;
- 17.00 óra: DJ Session és DJ Alca.
A fiatalok minkét nap ingyen látogathatják a helyi múzeumokat. Helyszín: Ifjúsági Ház. Jó szórakozást!
* A nagybánya-újvárosi református egyházközségből kísérték utolsó útjukra Szabó Julianna (83) és Veres János (74) testvéreinket.
* A Szentháromság római katolikus plébániáról búcsúztatták Gáti Mária Terézia (87) és Nagy József (92) testvéreiket.
* A nagybánya-óvárosi református egyházközségből temették Tálas Zsigmond (49), Szerbina Olga (74) és Kántor Sándorné szül. Szabó Éva (76) testvéreinket.
* A koltói református egyházközségből kísérték utolsó útjára özv. Kádár Mihályné szül. Tar Mária (78) testvérünket.
Ecsedi Orsolya
A Máramaros Megyei Tanfelügyelőség Magyar Nyelv és Irodalom Szakosztályának verseny- és rendezvénynaptára
(folytatás az előző lapszámból)
November 6-án 17 órától a máramarosszigeti Leövey Klára Gimnázium aulájában kerül újra bemutatásra a Köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam - In memoriam Márai Sándor című előadás.
A kisiskolások őszi vakációja utáni héten kerül sor a csapatversenyben megrendezett Mesevetélkedőre a Petre Dulfu Általános Iskolában. Ugyanekkor rendezik a Kis nyelvészek és Kis matematikusok verseny I fordulóját.
November 9-11. között az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a Kovászna Megyei Könyvtárral és a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületével közösen konferenciát szervez Sepsiszentgyörgyön, melynek témája: Változó olvasói szokások a digitalizált világban – újabb kihívások kereszttüzében a könyvtár és az iskola. A rendezvénnyel egyidőben az AESZ küldöttgyűlést tart, melynek egyik fontos témája lesz az idei versenyek lebonyolításának megbeszélése.
November 11.: A fakultatív magyar okatásban részesülő diákok találkozója, Nagybánya. Szervező Selek Vanda. Támogató a Communitas Alapítvány.
Novermber 13-a a határideje annak a karácsonyi irodalmi pályázatnak, amit Mi a jó és mi a rossz témában a Soroptimist Club Sopron hirdetett meg diákjaink számára is, három korcsoportban.
November 16-19.: Bartalis János Szavalóverseny, Brassó. Megyénket Varga Zsuzsa, a Medáliák Társaságának elnöke képviseli.
November 17-18.: Ady Endre Szavalóverseny, Nagyvárad. Megyénket Konyicska Kinga és Moldován Blanka képviseli, hozzájuk csatlakoznak a máramarosszigeti Leövey Klára Gimnázium diákjai.
November 24-én 16 órától a Németh László Gimnáziumban kerül sor a Hét próba című helytörténeti vetélkedőre, melyet a Medáliák Társasága III-IV-es és V-VI-os diákok háromfős csapatai számára hirdetett meg.
November 25.: A román tagozatra járó magyar gyermekek Ki mit tud? – gálája, a Teleki Magyar Házban 9 órától.
dr. Váradi Izabella,
magyar szakos tanfelügyelő
Amennyiben új munkaajánlatot kap, bármennyire is kecsegtetőnek tűnik elsőre, ne siesse el a döntést. Egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz helytállni, ugyanis egy képességeit jócskán meghaladó feladatról van szó.
Ne szaladjon el a kihívások elől, hiszen a csillagok nagyszerű esélyeket jövendölnek önnek. Minden téren sikereket érhet el: bátran pályázhat, résztvehet különféle versenyeken, vagy éppen előnyös szerződéseket írhat alá.
Pénzügyeinek szenteljen fokozott figyelmet, főleg ha jelentősebb összegekről kénytelen dönteni. Most fokozottan érvényes önre a mondás: addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér.
Ha nem figyel oda kellőképpen, magánéleti problémái kihatnak a gyermekeivel való kapcsolatára is. Próbáljon meg ennek tudatában nekivágni az ön előtt álló hétnek. Semmi sem lehet fontosabb a gyermekeinél!
Egy kisebb titokról hullhat le a lepel. Ez nem fogja éppen jókedvre deríteni, de szomorkodnia sem érdemes, inkább örüljön annak, hogy időben kiderült az igazság, s tudja, mihez tartsa magát.
Kicsit lecsendesednek ön körül a történések, végre kipihenheti az elmúlt időszak fáradalmait. Csak a játéktermeket, fogadóügynökségeket kerülje nagy ívben el, ha azt akarja, hogy anyagilag ne kerüljön padlóra.
Ajánlott takarékra állítania magát az elkövetkező napokban, ugyanis a sietség könnyen rossz döntések meghozatalát eredményezheti. Inkább torlódjanak a megoldatlan ügyek, mintsem a helytelen döntések vagy cselekedetek.
Minden téren kedvező lesz a jegy szülöttei számára az elkövetkező hét. Mind szakmai, mind pedig érzelmi téren csupa jóra számíthat. Az egészségére azonban nem árt több figyelmet szentelnie.
Kisebb-nagyobb megpróbáltatások várnak önre az elkövetkező napokban. Irigyei, rosszakarói ugyanis nem nyugszanak bele abba, hogy náluk sikeresebb. Ne mérgelődjön feleslegesen.
Próbáljon meg többet törődni önmagával, karrierjével, magánéletével. Csakis akkor foglalkozzon mások problémáival, ha már a maga életét normális mederbe terelte. Fontos, hogy ne adja fel a küzdelmet semmilyen téren.
Ne fojtsa magába az indulatait, bánatát, mert jobb ma egy felszisszenés vagy egy felhördülés, mint holnap egy dühkitörés vagy egy "robbanás". Több önbizalommal közelítsen a dolgokhoz.
A hét elejétől igazán sikeres időszak köszönt önre. Elsősorban a karrierépítési szempontból számíthat pozitív változásokra. Arra azonban vigyázzon, hogy csak testreszabott feladatokat vállaljon el.
Nagybányai polgár lévén, felháborodásomnak szeretnék hangot adni, a nagybányai Horea utcai katolikus temetőben uralkodó siralmas állapotokról, és amit jó volna, ha megszellőztetnének a sajtóban is. A rendezetlenség, az enyhén szólva koszos halottvivők, a tömény kosz, a vízhiány, a szeméttárolók teljes hiánya, a "roma" kéregetők, csak egynéhány szempont, ami már önmagában is felháborító. Az elöregedett fák szeles időben reális veszélyt jelentenek az arra járókra és a sírokra nézve, amelyekre ráesnek a letöredező ágaik. A temetések után valóságos csatatér marad a környező sírokon, letört fejfák, meghasadt keretek, sár, piszok, mocsok, a seprű fogalma, gondolom, teljesen ismeretlen temetői berkekben, viszont a sírásási tarifa sokszámjegyű... A lehullott leveleket senki nem takarítja, sőt mitöbb, akik elmennek és kigereblyézik a sírok közül a leveleket, azokat "roma kölykök" szólítják fel, hogy hordják ki a 10-20 zsákot is kitevő szemetet a főútra (ami nem kis távolság, nem beszélve arról, hogy a levelek sárosak). Máskor a fák alól összegyűjtött levelet a temetői alkalmazottak szállították el, de úgy látszik ehhez újabban már nem füllik a foguk, inkább letámadják az idős embereket. Világításkor (és nem csak) a főút mentén legalább méter magas szemétdomb húzodik métereken keresztül.
A másik probléma a víz. Csak a főbejáratnál van vízcsap, öreg emberek hazulról cipelik sokszor azt a 4-6 liternyi vizet, amire szükségük van a síroknál.
Már csak egy költői kérdést tennék fel a felsoroltak után: kegyeleti hely-e a temető, ahol számunkra kedves emberek pihennek, vagy gyomrot felfordító, idegeket megviselő rémálom?
Szerk. megj.: Általában nem szoktunk helyet biztosítani a lapban névtelen véleményeknek, de ebben az esetben kivételt teszünk, mivel szerintünk egy igen sajnálatos jelenségről van szó. Nem csupán a Horea utcai temetőben uralkodnak hasonló viszonyok. Korábban már jeleztük - szintén egy olvasói panasz kapcsán -, hogy a virághegyi temető sem éppen a rend és tisztaság mintaképe.
Bizony-bizony ráférne temetőinkre egy alapos "tuning", hiszen a hozzátartozókon kívül, elvétve bár, de turisták is látogatják azokat.
Remélhetőleg az illetékesek olvassák lapunkat, s beszámolnak arról, hogy milyen rövid, illetve hosszú távú intézkedéseket terveznek az ügy orvoslása érdekében. Azt azonban mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy nem mindig és mindenért a gondnokok tehetők felelőssé. Gyakran rajtunk is múlik, hogy például a szemét ne kerüljön a konténer mellé, vagy - ami még súlyosabb - a szomszédos sírokra.
Szika Levente Zoltán újságírónak: Levelét megkaptuk, észrevételeit, pontosításait figyelembe vettük, és igyekszünk hasznosítani azokat. Őszintén reméljük, hogy sikerül újságíróként elhelyezkednie, s céljait elérnie. Megismételjük: semmilyen hátsó szándék vagy rosszindulat nem vezérelt minket, amikor megváltoztattuk az ön által tavaly hozzánk eljuttatott beszámolót - ahogyan ezután is csak indokolt esetben élünk a „drasztikus szerkesztői valtoztatások" jogával .
Kedves sülelmedi olvasónk értesített minket e-mailben arról, hogy a november másodikáról harmadikára virradó éjszakán valaki összefestette a helybeli római katolikus templom homlokzatát. Olvasónk le is fényképezte a piros festékkel felírt "Moarte ungurilor" ("Halál a magyarokra") feliratot. Ezúton is köszönjük a fotókat!
A rendőrség szerencsére elindult a forró nyomon, s hamarosan el is kapta az elkövetőt, aki nem más, mint a 19 esztendős P. Raul. A tettes azt nyilatkozta, hogy nem tagja semmiféle nacionalista csoportosulásnak, s nem is nemzetgyűlölő. Cselekedetét egész egyszerűen meggondolatlan csínynek minősítette. Az csak természetes, hogy nem fog önmaga ellen vallani, a rongálás is elég súlyos vád egy hozzá hasonló fiatalember számára, mert ennél kevesebbel ugye nem úszhatja meg a dolgot, ha már az ügyészség eljárást indított ellene.
Az mindenképpen dicséretes, hogy a rendőrök tették a dolgukat, s gyorsan kézre kerítették a feltételezett elkövetőt. Ha így folytatják, a végén még neadjisten megkedvelem őket... (t.a.)
Több ismerőssel találkozva a cikk megjelenése után, elismerően nyilatkoztak, hogy igen, a költőre kell emlékezni elsősorban, hiszen ő volt és van a középpontban, de nem utolsósorban a falu, hiszen az tartotta életben emlékét, még akkor is, amikor ezt sokan eltörölték volna.
Azt is szóvá tettem, amikor a "Bányavidéki Fáklyá"-ban azt írták, hogy miért kell Petőfi-bálnak nevezni ezt a rendezvényt. Úgy lehetne Eminescu vagy egyéb nevet adni neki.
És most az utórezgésről: a nagypiacon járva összetalálkoztam egykori osztálytársammal, aki többek között a cikk iránt is érdeklődött, hogy én írtam-e? Ő nem bírált, lehet, csak illendőségből. De oda jött egy fiatalasszony, és harciasan nekem támadt: mit akarok én Koltóval? Miért nem tetszik nekem a falunapok elnevezés? Menjek Berkeszre, hisz ott is a közelmúltban volt a szüreti bál. Miért nem írok arról, hogy nincs elég legény a faluban, hogy el tudják táncolni a sormagyart, stb.?
Javasoltam, hogy olvassa el újra a cikket, és ha talál valami sértőt a falura nézve, akkor elnézést kérek, de ő csak tovább dühöngött.
Tisztelt ellenzőim! Mindig is csodáltam önöket a kitartásukért, de nem szerettem volna egy ilyen jelentős megemlékezést leegyszerűsíteni, elszürkíteni, de ha önöknek így megfelel, az önök döntése. Elvégre a falu az önöké. De Petőfi a mienk! Mindannyiunké!
Esetleg Berkeszen fogjuk a szüreti bált átkeresztelni, hiszen ott is járt Petőfi. Na nem a szüreti bálban, hanem a Teleki birtokon szüretelni. Ott is írt verset, például a "Véres napokról álmodom" címűt.
Cikkemmel csak jelezni akartam, hogy KOLTÓ a KÖLTŐnek köszönheti hírnevét, mert híres emberek még voltak a környéken, elég csak gróf Teleki Blankát megemlítenem, aki Hosszúfalu szülötte, s a szabadságharc idején néhány cikkéért tíz évi börtönbüntetést kapott Kuftensteinben, amiből öt évet le is ült. Vagy Pribékfalván gróf Teleki Pál, aki miniszterelnök volt. Rájuk emlékszik valaki? Egy-egy kerek évfordulón az újság hasábjain olvashatunk személyükről. De Koltó gróf Teleki Sándor barátja által lett még ismertebb, akit úgy hívtak, hogy Petőfi Sándor!
Tisztelettel: Kolozsváry István
Kezembe került egy régi könyvecske, amely érdemes rá, hogy ismertessem: "A Néma Mester az az olly' házi könyvecske melyben Némely Különös Köz-Jóknak fel-jegyzései egybe-szerkesztve fel találtatnak. Irattatott Szegeden S*** E*** által A' Magyar Nemzetnek javára. 1803."
Az első lapon a tulajdonos bejegyzése: "Joó István kedves Élete Párja Ábel Zsuzsanna A szeretetnek láncával össze köttetett egyes párok kik szép békességben gyönyörködnek kedves két leányaikban Úgy mint Terézia, Zsuzsanna ezek gyenge virágjokban ékeskednek. Ao 1818 dis 2 Aug."
A szerző udvarias, mert az első részt a hölgyeknek szenteli, ami viszont nem akadályozza meg abban, hogy egy akkor természetesnek tartott kifejezéssel illesse őket, ami ma már súlyos sértésnek számít. Nos az első rész, amely XVIII. cikkelyben tárgyalja a házasságot és ad jó tanácsokat, az "Asszonyokkal tartandó Házasságbéli Békességről".
Lévén hogy a "művelt" nyugat és a globalizáció, no meg a szabadosan értelmezett liberális elvek miatt a házasság ma már nem szentség. Nem harcolnak érte csak a homoszexuálisok. Míg maholnap a félvilág vadházasságban él, ők hivatalosan össze akarnak házasodni, sőt!! gyermeket is nevelnének! Nos azok a "maradiak" akik komolyan veszik a család fogalmát és küldetését, érdekes tanulságokat kaphatnak ebből a 203 éves Könyvetskéből.
Lássuk őket, szép sorjában. Az első cikkelyből: "A férjfi az ő haragos és morgolódó Feleségének békével szenvedje el, mert semmi kígyó nintsen e földön olly' mérges, mint a megharagudott Asszony-állat. A haragot egyfelől dorgálni, másfelől babusgatni, semmi nem egyéb ingerlésnél". Ezek szerint, kedves férfitársaim, ha a szívünk választott házisárkánya haragra gerjed, fogjuk a szánkat és várjuk meg, mig a vihar elvonul.
A továbbiakban megállapítja, hogy a házban meg kell lennie a szükséges dolgoknak! "Mert gyakorta megtörténik az, hogy mikor ő magok az Asszony-állatok kezdenek a maguk szükségletére gondot viselni, néha olyan dolgokban akadnak meg a mely nem tsak nem szükséges, hanem még tisztességeknek is megárt. Nyomorult férjfiu az aki a Felesége kezében látja a mástól neki adatott ajándékot." Figyelem, uraim! A házban minden szükségesnek meg kell lennie, mert a nők leggyakoribb betegsége a vásárlási láz!
Gondol a mester a hölgyek-feleségek viselkedésére is. Az V. cikkely megállapítja, hogy "amely Asszony egyszer az urához szemtelenül kezdi magát viselni, az annak-utána valóban szemtelenné kezd lenni. "Aztán azt ajánlja a férjeknek, hogy mutassanak a feleség iránt bizalmat. "Mert olly' elméjek és természetek vagyon az Asszony-állatoknak, hogy azt, amit semmiképpen sem hittél volna, hogy meg-cselekedjenek, annyival hamarabb meg-cselekszik és amit kívánnál, hogy meg-megcselekednének azt el-hallgatják és hagyják."
Nehéz dolga volt akkoriban a férjnek, mert, ha bizalmat is mutatott, ébernek kellett lennie, mert akkoron a feleségek nem úgy jártak-keltek, mint most. Ismerősök, szomszédok árgus szemekkel figyelték minden lépését. Nem mintha ma nem történne meg ilyesmi, de a mérce mégis alacsonyabb. De hogy nem eléggé, azt a válások száma mutatja. Akkoriban egy templomi igen egy életre szólt, és nem mentek hétszer férjhez, mint Liz Taylor. A házasságot nemcsak a társadalom alapjának tartom, mint "maradi" ember, de a nemzet fenntartása zálogának is. A büszkén karriert építő hölgyek egy külön kategória, akik annak érdekében feláldozzák a családi életet és vele együtt az előmenetelt akadályozó gyermeket. A legtöbbje aztán öregségére magányos marad. Sajnálom őket, mert hátrányban maradnak a boldog nagymamákkal szemben. Megérdemelnék a családi élet szeretetét, melegét. Nincs tiszteletre méltóbb lény, mint egy édesanya. Évezredeken át a termékenység istene nő volt! Anya!
A Mester aztán jótanácsokat ad, mik a békés élet feltételei: "Mert aki az ő feleségével békességben akar élni, mind egyebek előtt, mind pedig szomszédai előtt, őket igen dicsérje". Egy másik cikkely szerint: "Gyakorta intse, ritkán dorgálja, soha meg ne verje Ember Feleségét."
Ne tévesszen meg senkit az előbbi szövegekben az Asszonyi állat kifejezés, mert a középkori egyházi szóhasználat maradványa. Az asszonyokat a magyar mindig tisztelte. Szent István Szűz Máriának ajánlotta országát, a magyarok Nagyasszonyának, a Boldogasszonynak. Hogy tisztelték, azt a "rebellis" Petőfi egyik legszebb, feleségéhez írott verse igazolja.
Pedig az asszonyok nem mindent méltányolnak. Erről szól a következő cikkely: "A ki az ő feleségével békességben akar élni, mind egyebek s mind pedig szomszédi előtt őtet igen dicsérje", merthogy: "Mindentől kívánjanak ditsértetni és nem is szenvedik, hogy valaki őket gyalázza." Más jótanács: "Azt is meg-lássa a Férjfi, hogy az ő Felesége előtt más asszony-állatokat ne ditsérjen". Míly igaz, ilyen baja csak egy aszszonynak nem volt: Évának! A XIV. cikkely szerint "hogyha szintén rút felesége vagyon is, de mindazonáltal szépnek mondja és hitesse el vele hogy igen szép és ékes ábrázatú 's termetű. Még a tiszta életűek is gyönyörködnek abban, ha szépnek hirdetik őket" - idézi Ovidiust a Mester. Ami az utolsó cikkelyt illeti, ma már változtak a dolgok. Hiába, a piacgazdaság meghozza az ő áldásait. Mert nem biztos, hogy "inkább örül az asszony szintén egy hazugsággal nyert győzedelemnek is, hogy sem mint két vagy háromszáz forint nyereségnek." Nos, a ma nőjének nem csak a győzelem a fontos, de a pénzzel is azt csinál, amit akar, mert a férji felügyelet már nincs, mint akkor, habár Madách úgy írta, hogy volt! Más volt akkor a családi élet. Dolgozó nő inkább falun létezett, ahol szinte tulajdona volt urának, akit azért is hívtak úgy. A Könyvetskében sehol nem olvastam, hogy a férj a nő ura! Ne feledjük, hogy a reformkor elején vagyunk, és a francia forradalom után! A kort tükrözi a könyv maga is, mert a polgárságnak és a kisbirtokosoknak szól főleg.
Az itt is leírt kommentárok jótanácsok a házaséletről - a férfiaknak -, csak tíz oldalt tesznek ki a 138-ból. Hogy a hölgyeknek nincs külön, az az akkori társadalmi helyzetükből adódik. Az ő kötelességük a háztartás vezetése, a gyermeknevelés és a férjnek való engedelmesség volt. A Néma Mester ezekben nem ad tanácsokat, de azért a fogak tisztaságáról, a hajfodorításról, tojás eltartásáról ad. Ha Isten segít, és ha valakit szórakoztat, majd szemelgetek ezekből is, hiszen sok belőlük még ma is hasznos. Néha elgondolkodom róla, mi lenne fejlett civilizációnkból, ha egy hétig nem lenne víz és villany? Hűtőszekrény és vízlefolyásos WC nélkül!?
Talán akkor jól fognának a Néma Mester tanácsai. Ha nem is mind.
Jól csináljuk. Még pár év, és a jövő szociológusai kétségbeesve fogják keresni a múlt egyik érdekes társadalmi jelenségét, a családot és annak maradványait. A lehetséges definíció szerint ez egy olyan kezdetleges érdektársulás volt, melyben két, kezdetben ellenkező, később már azonos nemű ember is, nagy ünneplések közepette egymásnak olyan ígéretet tett, amit szinte soha nem tudott megtartani. Majd ezek után - néha már előtte is - összeköltöztek, valószínűleg azért, hogy a napi huszonöt, huszonhat órás munka után, legyen kivel veszekedni és ősi szokásaikhoz visszanyúlva, a tányérokat dobálni. Esetenként oly annyira felelőtlenné is váltak ezek az úgynevezett párok, párocskák, hogy alkalmasnak hitték magukat egy - Isten ments! -, kettő vagy akár még három gyermek felnevelésére is.
A szociológusok az így összeállt meghatározást kiegészítették egy lábjegyzettel, melyben említést tettek egy, a mai napig érthetetlen és tudományosan megmagyarázhatatlan momentumról, a szerelem és szeretet jelenségről is. Persze, ez csak apróbetűs jegyzet, mivel a XXI. századból már nincsenek erre vonatkozó feljegyzések, és egyébként sem érthető, hogy mi köze volt a család intézményéhez.
Kovács Vanda (ujember.hu)
Reggelente mindig találkoztak.
Óramű pontossággal, a nő hét órakor már a bolt előtt aprította a tüzelőfát, a férfi pedig munkahelyére sietve éppen akkor kerülte ki a járdára hullott fadarabokat. Kezdetben rezzenéstelen volt az arcuk, de egy idő után felfigyeltek egymásra.
A férfi kezdte, előbb szemében villant a ráismerés fénye, aztán már rá is mosolygott. A nő, szája sarkában bűvös félmosollyal végigmérte, a fejét felvágva bevonult a kis üzletbe. Ez tetszett a férfinak. A visszautasítás vonzóbb és izgalmasabb volt számára az azonnali győzelemnél. Attól kezdve leste, hogy kezében a fejszével mikor jön a nő, lépteit úgy irányozta, hogy el ne kerülhessék egymást.
A favágás kapóra jött, megtörte a hallgatás jegét. Hétköznapi dolog: a felaprított fa egyik darabkája éppen akkor ugrott elég messze a favágó tőkétől, amikor egyvonalba kerültek.
- Tessék parancsolni - szólt harsányan a férfi, visszaszolgáltatván a rebellis fadarabkát.
- Köszönöm! - nézett rá a nő, s pillanatra megállt, kezében a fejszével.
Az a nő a leendő feleségem volt, a férfi pedig én. Már negyvenöt éve házastársak vagyunk!
Péter Károly
Lázban égünk. Uniós lázban, mely napról napra egyre magasabb hőfokot ér el. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy púderrel beszórt, álcázott sebhelyeinket csókokkal, enyhülést adó puszikkal borítsák el a kapuban ránk várakozó, már bentlevő elvtársak (értsd: elv-társak). A magasabb hőfok elérését a nap minden órájában, mozzanatában felénk szóló, zúduló ilyen-olyan propaganda is kiváltja, mely egyben tanácsokkal is ellát minket. Ezek halmazából választottam ki az augusztus végén a vidékiekhez is eljuttatott tájékoztató, felvilágosító jellegű, két nyelven (legalábbis ennyihez jutottam hozzá) megjelentetett szórólapokat. A Kormánystratégiák Hivatala kiadásában "Az én falum az Európai Unióban" címmel illetett színes nyomtatványokban olyan témákat feszegetnek, mint például a sertések és bárányok levágása, az állatok azonosítása és megjelölése, a hibridszőlők, a kisüsti pálinka sorsa 2007. január elseje után.
De lássuk csak, hogy is szólnak a szórólapokon szereplő kérdések és a rájuk adott válaszok, útbaigazítások, jótanácsok. Kérdés: továbbra is levághatja a gazda a disznóját vagy a bárányát az udvaron, mint eddig tette? Válasz: igen, de az állat húsát a családnak kell elfogyasztania, nem lehet értékesíteni. Ebből azt hámozom ki, hogy jövőtől disznóvágás után tilos lesz a rokonoknak kóstolót vinni. Vendégeinket hússal ne traktáljuk. Szigorúan szűk családi körben fogyasszuk el azt, amit magunknak tenyésztettünk, ha nem akarunk gyanúba keveredni.
Milyen gyönyörű is lesz! Ülünk majd a disznótor napján az állat feldolgozott "alkatrészei" mellett, a konyhában megterített asztalnál, nyeljük a frissen kisütött falatokat, tíz ujjunkról és szánk két sarkán csöpög a zsír, és közben kötelezően hallgatjuk gyermekünk vagy unokánk selypítő hangján tolmácsolt versét, a "Családi kör disznóvágáskor" címűt, brüsszeli módra. Szánkat a vers hallgatása közben kis időre tátva felejtjük, de azonnal be is csukjuk, ha rágondolunk arra, hogyan is vágtuk, gyilkoltuk, kábítottuk szegény párát. A szórólap következő kérdése így szól: hogyan vágják majd le az állatokat, miután Románia 2007-ben belép az EU-ba? A kérdésre a válasz, főleg a saját vágásra vonatkozólag: a vágóhídon kívül, a tulajdonos által saját fogyasztásra leölt állatokat kötelező elkábítani levágás előtt. Az állatnak nem szabad feleslegesen szenvednie.
Tehát vidéken vagyunk, és 2007-es évet írnak a falinaptárak. Disznóvágások ideje. A gazda és a gazdasszony pirkadatkor már talpon. Előkészítve minden kellék. Disznólefogókat a gazda már nem hív, csupán saját tudományára, fortélyára alapoz. Kimegy a házból, kezében egy liter kisüstivel és két pohárral. Csizmája szárában ott van a már előző nap kiélezett, hosszú pengéjű kés. Bemegy a halálra ítélt disznóhoz. Ráköszön:
Leül. Kitölt két kupica gatyaszaggatót. Az egyiket felhörpinti, szemrebbenés nélkül, amúgy bemelegítésképpen. Ismét megtölti a poharat, majd vakargatni kezdi a szalmán lustálkodó állat bőrét, a farkától az orra hegyéig, és vissza. Ha az állat élvezi, és eltátja a száját, zutty, egy hirtelen mozdulattal beleönti az előkészített kisüstit. Behörpinti a magáét is, majd újratölt. Ha krákogni kezd az erős pálinkától, kér az asszonytól, aki a pajta mellől figyeli az eseményeket, egy fánkot vagy egy dióskalácsot. Aztán újból próbálkozik. Vakargatás, símogatás, intimebb részeken is. A disznó élvezi, tátja a száját, kapja a kisüstit. Teljes kábulatig. Ha első nap a gazda jobban elkábul, mint a disznó, másnap megismételi a dolgot, nagyobb odafigyeléssel, és több önmegtartóztatással (ami a kisüstit illeti). De ki lehet próbálni a marihuánás cigarettát, vagy be lehet vetni a Rambo-stílusban házilag gyártott stukkert is.
Eljön még az idő, amikor Pista bekiált Marinak reggel az udvarból:
- Mari, hozd a fanyelű durrogtatómat, mert lelövöm a Lacit! Már kikötöttem az ól sarkához...
- Melyik Lacit, te, a komádat? Uramisten!
- Ne bomolj, asszony! Azt, amelyik mostanában az ólban volt. Az ártányt. Disznóvágás van ma, vagy mi a fene...
Milyen más állatokat lehet még otthon levágni? - szól a következő kérdés. Válasz: szárnyasokat, nyulakat, juhokat és kecskéket. Azt viszont nem említik, hogy le lehet-e vágni háziállatainkat, ha valamilyen nyavalyában szenvednek...
A bélyegzésre is felhívják a gazdák figyelmét, ami, ha már az Unióban vagyunk, ingyenes. Bélyegzés alatt az állatok azonosítását és megjelölését értik. Az azonosító jelölés nélküli állatokat nem lehet eladni, szállítani, kihajtani a legelőre, nem részesülhetnek állatorvosi ellátásban és nem lehet vágóhídon levágni őket. A bejegyzetlen állatoktól származó termékeket nem lehet értékesíteni. Csak azt ne vezessék be, hogy a gazdáknak is kötelező legyen az állataikéval azonos fülönfüggőket viselniük. Szépen is néznének ki, amikor a csarnokba vinnék a tejet, vagy kihajtanák állataikat a legelőre, a vásárba.
A sertésvágáskor lemaradhatatlan kisüstit már említettem. Ezzel is gondok lesznek, mert a 3-as számú szórólapon ez áll: főzhetünk-e otthon kisüsti pálinkát az EU-integráció után? Válasz: igen. Továbbra is főzhetünk pálinkát, saját kazánunkban, családi fogyasztásra. Aztán arról tájékoztatnak, hogy azt a bizonyos kazánt engedélyeztetni kell, és a családonkénti 50 liternél kisebb mennyiség után az EU-ban alkalmazott adószint felét kell majd kifizetni. Ha a pálinka eladásán törnénk gyér- vagy dúshajú, gondolkodásra kényszerített, fejnek nevezett tetőzetünket, akkor tudnunk kell, hogy csakis az a pálinka forgalmazható, amelyet a hazai törvények betartásával engedélyezett kazánban főztek. És ha már benne vagyunk az EU-ban, ahová oly régóta kívánkozunk, mint télen a veréb a meleg tehénlepénybe, akkor bizony pár év múlva szőlős és persze bor nélkül maradunk, mert a szórólap szerint a román szőlőfajták kiírtásra kerülnek, helyükre minőségi fajtákat ültetnek. Tizenöt év a kiszabott felszámolási határidő. Addig bort termelni házi használatra lehet, de eladni csak lepárlás céljával szabad.
Amint látom, előírások vannak, betartásukhoz emberek kellenek, bárányszelídségűek. Csak arra az egyre vagyok kíváncsi, hogy az évtizedeken át szállóigévé vált "minden csoda három napig tart" mondás EU-s változatban meddig tart?
Vicsai György
Amolyan falu bolondjának tartotta mindenki. Nem is csoda, hiszen a településen senkinek sem volt úgy kidíszítve EU-s relikviákkal az udvara és a lakása, mint neki. Mindent beszerzett, amit csak a témával kapcsolatosan be lehetett szerezni. Féltve őrzött szerzeményeit aztán olyan gondosan, mondhatni műértelemmel rendezte el, hogy mindenki csodájára járt.
S bár minden falubelije bomlott agyúnak tartotta, gyakran kérdeztek tőle az Unióval kapcsolatban ezt-azt az emberek, hiszen nála jobban senki sem értett a témához. Túlzás nélkül állítható: ő volt a környék EU-tudora. Ezért is szólította mindenki Uniós Pistának. A rendes nevét alig ismerték néhányan. Hóbortja rányomta a lekaparhatatlan bélyeget. Elvégre mindenkinek megvan a maga dilije, mindenkit be kell valahová sorolni, rendszerezni, mindenkit azonosítani kell valamilyen jellegzetességéről. Ennek a társadalmi törvénynek a fennhatósága alól senki sem szabadulhat, még egy olyan félkegyelmű sem, mint Uniós Pista. Olyan ez, mint mikor a vadnyúl a gépkocsi fényszórójának "ösvényén" lohol, nem tér le semerre, pedig az autó sokkal gyorsabb nála, előbb-utóbb úgyis utoléri. De addig még nincs veszve semmi, minden lehetséges, a remény sugara nem bomlik fotonjaira.
Uniós Pista olyannyira komolyan vette küldetését, hogy híre a magasabb szintek dicsfényében sütkérező arctalan hivatalnokokhoz is eljutott. Azokhoz, akik a nagy "szereposztás" alkalmával a könnyebb utat választották, akik mindent számszerűsítve láttak, akik nem tettek hozzá és nem vettek el, csak élvezték azt, ami van. Ők nem voltak hajlandók egy pillanatra sem mások bőrébe bújni, legfeljebb a feletteseik bőre alá vájták be magukat, hogy megerősítsék az önmaguk köré emelt bástyájukat. Szemükben Uniós Pista nem volt több egy meghibbant polgárnál, egy statisztikai adatnál. Éppen ezért érthető, hogy soha nem hallgatták meg, véleménye, panasza mindig a süllyesztőbe került. Sőt, egy alkalommal még az elmegyógyintézet munkatársait is ráküldték, s csakis annak köszönhette szabadságát, hogy egyik rokona vállalta a gyámságot.
Persze Uniós Pista azért is örvendett ilyen népszerűségnek, mert a megyei lap egyik szemfüles munkatársa felfigyelt a cseppet sem rendhagyó életmódot folytató egyénre, s gazdagon illusztrált riportot kanyarított róla. Amikor az újságíró megkérdezte tőle, hogy miért pont az EU lett a fixa ideája, ő csak legyintett:
- Azért... Mert még senkinek sincs ilyen kiállítása a környéken. Ami már többeknek, vagy mindenkinek van, arra senki sem kíváncsi. Az Unió is addig hatott az újdonság erejével, amíg csupán néhány ország tartozott hozzá. Ma már nem az országok akarnak az Unióba kerülni, hanem az Unió kebelezi be a számára stratégiailag fontos országokat. Ma már pont az ellenkezőjéről szól ez az egész "társasjáték". Vagy inkább piramisjáték, amelyik addig képes fennmaradni, ameddig akadnak még új balekok. Aztán összeomlik, s maga alá temeti a sok hiszékenyt.
- De az Uniós tagság előnyökkel is jár... - próbálkozott a riporter.
Uniós Pista előbb ironikusan mosolygott, majd neki szegezte a kérdést:
- Na most akkor döntsük el, én vagyok a bolond, vagy maga? Látom, önnél sikeres volt az agymosás... Csak azt ne mondja, hogy sajnálja a szegény svájciakat a semlegességük miatt. A kis szigetet a nagy össznépi óceán kellős közepén... Szegény hajótöröttek... - tette még hozzá, majd elindult befelé a házba. A tornácról még visszakiáltott:
- Viszlát, az Unióban!... Aztán ne legyen olyan hiszékeny, mert nem áll jól magának!
A riporter még készített néhány fotót a feldíszített udvarról, majd kisietett a buszmegállóba, s felszállt a fűtetlen, sűrű füstöt okádó autóbuszra. Leült egy "belső szerveitől" megfosztott, obszcén feliratokkal gazdagon díszített ülésre (ami úgy nézett ki, mint egy kiszuperált szoc-reál alkotás), s tekintetét a szürke tájra szegezte. A busz csigalassúsággal rágurult a behavazott, utoljára tavaly télen kotort főútra, majd felvette az eszeveszettnek egyáltalán nem mondható utazósebességet.
A busz elment, a kiállítás ott maradt. (Tamási Attila)
Alulírottak, mint a Teleki Magyar Ház Kuratóriumának tagjai, megismételjük felhívásunkat, amelyben közadakozást kezdeményezünk az intézmény nagyobbik épületének teljes megvásárlása és tulajdonjogi helyzetének rendezése érdekében.
Hosszas mérlegelés és alkufolyamat eredményeként döntöttünk úgy, hogy bár az intézmény anyagi erejét meghaladó feladatot vállalunk ezzel magunkra, megvásároljuk a főépület központi folyosójáról nyíló, bejárási joggal rendelkező, tehát stratégiai értékű szoba-konyhás lakrészt, amelyhez – egy jogsértő önkormányzati döntés értelmében – az épület teljes padlástere hozzátartozik. A lehetséges megoldások közül (részletfizetés – vagy kölcsön felvétele és azonnali kifizetés) az utóbbi, azaz a 35 ezer eurós vételár egyösszegű kifizetése mellett döntöttünk. Ehhez mintegy 20 ezer euró kölcsönt kellett igénybe vennünk, amelyet két év leforgása alatt kell visszafizetnünk hitelezőnknek. A fennmaradó összeget az Illyés Közalapítvány és a Szülőföld Alap támogatásai (960 ezer, illetve 1 millió Ft.), a magyarországi Éhn József és felesége (4000 euró), Szász György és Jaklovszky György nagybányai vállalkozók, valamint a Nagybánya-óvárosi Református Egyházközség (1000-1000 euró) biztosították. Az adásvételi szerződést október 30-án megkötöttük, így a kérdéses lakrész, a főépület többi részével együtt, már a tulajdonosi jogköröket gyakorló református egyház birtokát képezi. Ezzel újabb akadálya hárult el annak, hogy a Teleki család XIX. század végén épült lakóháza teljes egészében a nagybányai magyarság tulajdonába kerüljön, s hosszú távon is a vidék kulturális intézményeként szolgálja az itt élő magyar közösséget. A kisebbik épületben található egyetlen magánlakás egyelőre nem akadályozza az intézmény működését, így megvásárlása nem jelent prioritást.
Köszönettel fogadva a felvett kölcsön kifizetésére felajánlott eddigi adományokat, továbbra is számítunk az intézményalapító egyházak és szervezetek, a Házban működő egyesületek segítségére, a magyar vállalkozók és üzletemberek, a bányavidéki magyarság, s a szerte a nagyvilágban élő elszármazottak támogatására!
Címünk: 430322-Baia Mare, str. Minerilor nr. 5-7.
Telefonszám: 0262-212668, 0744-919166.
Számlaszámunk: Societatea Centrul Cultural Teleki Sándor,
RO-03-RNCB-3400-0004-2047-0002, BCR Baia Mare.
Adószám (cod fiscal): 17428053.
2006. október 31. Nagybánya
Balogh E. Csaba, Cziple Aurél, Dávid Lajos, Jaklovszky György, Kádár Miklós, Köncze G. Árpád, Markó Hajnal, Szaniszló József, Tasnádi András Zsolt kurátorok, Szász György t.b. kurátor
Eddig begyűlt adományok: Kása Dávid: 3 000 000 ROL, Markó Gábor 1 000 000 ROL, Balogh Béla 500 000 ROL, Csendes Lajos 500 EUR, Haág Mária 500 000 ROL, Horváth Attila 1 000 000 ROL, Kiss Kornél 10 000 HUF, Asztalos Szilvia 2 000 000 ROL, dr. Váradi Izabella 1 500 000 ROL, névtelenül 500 000 ROL, Czap család 2 000 000 ROL, Magányosok Klubja - Nagybánya 500 000 ROL, Pay Jenőné 1 000 000 ROL, Sipos István és családja 1 000 000 ROL, névtelenül 1 000 000 ROL, Telegdi Pál 1 000 000 ROL, Haranth Emma 500 000 ROL, Újlaki Éva 500 000 ROL, Komlósi Judit 1 500 000 ROL, Koltói Református Egyházközség 5 000 000 ROL, névtelenül 6 000 000 ROL, Rákóczi Béla Pál 500 000 ROL, Strenger Er Pol kft 10 000 000 ROL, Big Studio kft 1 000 000 ROL, dr. Bónis István 3 600 000 ROL, dr. Cãpusan Edit 500 000 ROL, Vicsai János 2 000 000 ROL, Kecskés Balázs 500 000 ROL, Barcsy Zoltán 5 000 000 ROL, Ambrus István László 1 000 000 ROL, névtelenül 500 000 ROL, Kolozsváry Anna 1 000 000 ROL.
A Szatmárnémeti Északi Színház előadásában tekinthetik meg november 10-én, 18 órai kezdettel a Városi Színházban Gaál József: A peleskei nótárius című bohózatát.
Gaál József a magyar reformkor, az irodalom fejlődésének egyik jelentős képviselője. A peleskei nótárius című bohózatát, Gvadányi József Egy falusi nótárius budai utazása című verses elbeszélése alapján írta. A zenés mű friss szemléletével, ügyes kézzel megrajzolt figuráival, vidámságával, a falu, a puszta és a főváros eleven ábrázolásával, az 1838-as ősbemutató után kedvelt darabja lett a főváros közönségének. A bohózat a Nemzeti Színház életében igen jelentős szerepet játszott, hiszen a Pesti Magyar Színház néven megnyílt színháznak ez volt az első komoly sikere.
Az Egy falusi nótáriusnak budai utazása máig élvezetes olvasmány. Ezt bizonyítják a Gvadányi-hős színházi utazásai is. A XIX. század elején Gaál József bohózatot írt az elbeszélő költeményből, s azzal szép sikert aratott akkor is, később is.
Gaál József darabját az ismert dramaturg, Bognár Róbert alkalmazta mai színpadra, és a kiváló költő, Várady Szabolcs írt hozzá újabb dalszövegeket, érdekes, eleven zenét pedig Darvas Ferenc komponált a bohózathoz. A jól ismert komikus helyzetek a legújabb színházi változatban is megismétlődnek. Zajtayt, a peleskei nótáriust ezúttal is engesztelhetetlenül üldözi Tóti Dorka, a boszorkány – egészen addig, míg az éj királynője meg nem elégeli sikertelen intrikálását. A jórészt szülőföldünkön játszódó sikeres darab előadásában találkozhatunk elmés juhászokkal, érző szívű betyárokkal, kísérteties hangulatú német vasasokkal, fájdalmasan félelmetes haramiákkal, csaplárokkal, színházi kellékesekkel. Jókai Mór romantikus világa ez – csak éppen Petőfi szatirikus népi humorával megjelenítve.
1790-ben tartották Szatmáron az első "Komédia Játékot", a három tagot számláló Móricz János társulata tolta be először a városba Thália szekerét. Jeney János egykori szemtanú tesz említést az első hazai magyar nyelvű színielőadásról:
"Nagy örömöt okozott a város népének sok bajai között Móricz János direktor komédia-játszó társasága, mely három tagból állott, a primadonnája a direktor úr hütöstársa, Lengyel Mária vala. Ez volt Szatmár városában az első színtársulat, s július 8., 10. és 13. napján tartotta előadásait."
Szatmár és Máramaros megyei turnét kezd november 22-én a szatmárnémeti Magyar Ifjúsági Kezdeményezés és a Cultur Art Egyesület szervezésében Magyarország egyik legismertebb humoristája, Nagy Bandó András. A művész, aki már lassan huszonnégy éve van színpadon, a tavalyi évben a Szatmári Magyar Ifjúsági Napok keretein belül tartott fergeteges sikerű előadást Szatmárnémetiben, a szervezők pedig, a közönség kérésének eleget téve, újra meghívták, ezúttal több előadásra, a megye különböző pontjain.
De mit is kell tudni Nagy Bandó Andrásról? 1947 novemberében született Deszken, építőipari technikumot végzett, majd több mesterséggel is megpróbálkozott: volt segédmunkás, kőműves, kertész, újságkihordó, kisiparos. Próbálkozásai közben már érett humorista karrierje, hiszen írásokat és rajzokat közölt különböző újságokban, de igazán a köztudatba 1982-ben, a Magyar Rádió Humorfesztiválján robbant be. Onnantól kezdve karrierje felfelé ívelt, 1988-ban pedig a magyar humoristáknak járó lehető legnagyobb elismeréssel, a Karinthy-gyűrűvel jutalmazták munkásságát. Fellépései mellett többek között fafaragással és fotózással foglalkozik, több könyve is megjelent már, és jelen pillanatban is egy újabb könyvön dolgozik.
Nagy Bandó András turnéja november 22-én, szerdán veszi kezdetét, amikor a Nagybányai Zeneiskola dísztermében fog fellépni 19 órai kezdettel. Csütörtökön, 23-án 19 órakor a Nagykárolyi Városi Színházban lép majd fel, 24-én, pénteken pedig az Északi Színházban tart előadást, 19 órai kezdettel. Szombaton, 25-én a Máramarosszigeti Zeneiskola dísztermében lesz a turné következő állomása, 18 órakor, majd 26-án két Szatmár megyei színhelyen: 16 órától a Kálmándi Kultúrházban, 19 órától pedig a Csanálosi Kultúrházban lép fel. Az előadásokkal az előadóművész legkedveltebb számait hozza el a munkás hétköznapok során megfáradt közönségnek, amelynek minden bizonnyal kitűnő kikapcsolódást jelent majd a humorista műsora.
Az előadásokra jegyek 10 RON egységáron kaphatók, Nagybányán az RMDSZ-székházban (Vasile Lucaciu utca 1. szám), Nagykárolyban a Városi Színházban (Iuliu Maniu utca 12. szám), Szatmárnémetiben az Északi Színház jegyirodájában (Horea utca 6. szám), Máramarosszigeten az RMDSZ-székházában, Csanáloson és Kálmándon pedig a helyi kultúrházakban.
Hétfő, november 13. (15.30-17.00)
30 éve halt meg Szilágyi Domokos. A költő halálának évfordulóján megszólalnak jóbarátok, a kutató történész, a család és az az egyetemi társnő, akit 1958-ban tíz évre ítéltek egy Balogh Ferenc fedőnevű ügynök Securitatenak szolgáltatott jelentéseit is felhasználva.
A Szemből, halál című film nem oknyomozó riport, de nem is kerüli meg a mára fájdalmasan kényessé vált temát.
A hét legfontosabb eseményeit összefoglaló tudósítások.
Kedd, november 14. (16.00-17.00)
Faluhelyen a lakóház határozza meg a település arculatát. Ha az ember kocsival megy át erdélyi falvakon, azt látja, hogy a hagyományos parasztházak mellett színükben és stílusukban eltérő lakóházak épülnek. Simonffy Katalin tényfeltáró riportjában építészek, a közigazgatásban dolgozó tanácsadók és háztulajdonosok beszélnek az épített örökség jelenlegi helyzetéről és jövőbeni sorsáról.
Irodalmi rovatunkban Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő A nagy Kilometrik című kötetéről beszél.
Csütörtök, október 19. (15.00-16.00)
Szó lesz az ötven évvel ezelőtti időkről, de egy mai miniportré is sorra kerül. Az Etika Patika asztalánál Jakabffy Tamás és dr. Juhász Tamás tégelyezi az erkölcsi értékeket.
Csütörtök, november 16. (19.00-19.30)
A Kulturális csatornán Szilágyi Domokos halálának 30-ik évfordulójára emlékezünk versein keresztül.
Hétfő, november 16. (15.00-16.00)
Adásunkban megismételjük a tavalyi Médiabefutó csíkszeredai nyerteseiről készült összeállításunkat, illetve a Kishomoród völgyében található borvízforrásokról készült riportunkat. Nézőinknek ugyanakkor a budapesti Bartók Vonósnégyes bukaresti előadásából ajánlunk részleteket.
2006-os költségvetéshez képest jövőre közel 700 millió forinttal irányoznak elő kevesebbet határon túli támogatásokra – ez derül ki Magyarország a 2007-es költségvetés-tervezetéből. A 687 milliós „hiány" alig kevesebb az Illyés Közalapítvány (IKA) büdzséjénél, és ez a párhuzam nem véletlen: már eldöntött dolog, hogy többek közt az IKA is áldozatul esik majd a támogatási rendszer átszervezésének. Az államháztartásról szóló törvény módosító javaslata szerint 2007. december 31-tol megszűnnének a közalapítványok, a hivatalos indoklás szerint azért, mert sok esetben a közpénzek elfolyatásának egyik alapvető csatornájává váltak. A korábbi elképzelések szerint az Illyést más, kisebb közalapítványokkal együtt (Apáczai Közalapítvány, Új Kézfogás Közalapítvány stb.) beolvasztották volna a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) hatáskörébe tartozó Szülőföld Alapba (SZA), melyet mintegy „kárpótlásképpen" hoztak létre a kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazás után. Az átszervezéssel az volt a cél, hogy a határon túli politikusok pénzosztásra való befolyása minimálisra csökkenjen – a politikusoknak ezután csak a prioritások meghatározásába van beleszólásuk, a konkrét támogatásokról szakértők döntenek.
A 2007-es SZA-büdzsében nem feltétlenül tükröződik az IKA „jelenléte". Az Alap költségvetése ugyan a törvényes rendelkezések által előírt 1 milliárdra nő a 2006-os 600 millióról, de ez a növekedés nem arányos a megszűnőfélben levő, idén mintegy 800 millió forintnyi támogatást szétosztó Illyés után maradó „lyukkal", a többi közalapítványról nem is beszélve. Közvetlenül a Szülőföld Alap tétele alatt azonban szerepel egy új, Nemzeti jelentőségű intézmények támogatása című költségvetési tétel, 2,3 milliárd forinttal. A Transindex úgy tudja, ebből a keretből nemzeti jelentőségű intézményeket fognak támogatni régiónként – a magyar kormány a határon túli magyar szervezetekkel fog konzultálni, hogy melyek legyenek ezek a támogatott intézmények. Bár a Szülföld Alap is nagyrészt hasonló célokra költi el a rendelkezésére álló 1 milliárdot, egyelőre még nem egyesítették a két keretet. Egyébként a 2,3 milliárdos tétel nem is tűnik nagynak, ha arra gondolunk, hogy csak a Sapientia Egyetemnek 2 milliárd forintnyi támogatást különítettek el korábban. Hozzá kell tenni, hogy nem rendelkezünk információkkal arról, hogy a Sapientiát ebből a tételből, vagy valami más forrásból támogatják majd. A tervezetben továbbra is megjelenik és 7,8 milliárd forint fölött rendelkezik a HTMH, annak ellenére, hogy 2007 január 1-től megszűnik. A hivatal feladatkörét – büdzséjével együtt – a MeH veszi majd át.
A határon túliak körében igen népszerű oktatási-nevelési támogatás számára 3,5 milliárd forint lett előirányozva a költségvetési tervezetben – értesüléseink szerint ez a keret „felülről nyitott", vagyis igény esetén több pénz is rendelkezésre áll. A 2007-es évben ez 5 milliárd, vagy valamivel több forintot jelent (idén ilyen célra jóval kevesebb pénz, mintegy 3,5 milliárd állt rendelkezésre).
Egy új, korábban sosem szereplő tétel is megjelent a tervezetben, Határon túli magyarok egészségügyi ellátásának a támogatása címmel, 116 millió forint értékben. Azért különös ez, mert tudomásunk szerint a magyar kormánynak nincsen olyan programja, mely ebbe az irányba mutatna – valószínűleg egy, az Egészségügyi Minisztériumnál levő, korábban meg nem nevezett tételt nevesítettek.
A tervezet adataival számolva a támogatás jövőre újabb 8 százalékkal csökken. Miközben a magyar állam költségvetése 18 százalékkal nő (7056 milliárd forintról 8340 milliárd forintra), jövőre a büdzsé idei 0,13 százaléka helyett 0,1 százalékára számíthatnak biztosan a határon túliak. Ami azt jelenti, hogy a magyarországi adófizetők minden 1000 forintja után 1 forint jut határon túlra.
(Transindex)
A Közéleti Felkészítő Erdélyi Magyar Környezetvédő Fiataloknak képzési programunk célja az erdélyi zöld mozgalom erősítése a képzett, fiatal és új humán erőforrás biztosítása által. A képzési programban résztvevő fiataloknak lehetőségük nyílik elsajátítani mindazon alapismereteket, amelyek a hatékony szerepvállaláshoz szükségesek egy környezetvédelmi szervezetben. Ugyanakkor célunk elősegíteni a környezetvédelemmel foglalkozó fiatalok közötti kapcsolatrendszerek létrejöttét.
Programunk három képzéshétvégét foglal magába. Az első képzéshétvége tematikája:
• Civil szervezetek szerepe a környezetvédelemben
• Hogyan írjunk jó önéletrajzot
• Hol a helyem az erdélyi zöld mozgalomban
Az első képzés időpontja 2006 december 1-3 (péntek-vasárnap), helyszíne Gyergyóditró (Erdős panzió).
A második és harmadik képzéshétvége tematikáját a résztvevők igényeinek megfelelően alakítjuk. Szó lesz projekttervezésről és projektmenedzsmentről, pénzforráskeresésről és pályázatírásról, arculattervezésről és PR-ről, szervezetfejlesztési alapismeretekről és hatékony kommunikációról. A Zöld Erdély Egyesület lehetőséget kínál a tanultak gyakorlati kipróbálásához is.
Képzési programunkra bárki jelentkezhet, aki eleget tesz az alábbi pályázati feltételeknek:
- érdeklődik a természet- és környezetvédelem iránt és/vagy ilyen jellegű civil szervezetek munkájában részt vesz vagy részt kíván venni
- állandó lakhelye a következő megyék egyikében van: Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Krassó-Szörény, Máramaros, Maros, Szatmár, Szeben, Szilágy és Temes.
- nem töltötte be 30. életévét
A pályázati csomagnak tartalmaznia kell:
A pályázati űrlap e-mailen igényelhető az office@greentransylvania.ro vagy a greentransylvania@yahoo.com címeken illetve letölthető a www.greentransylvania.ro oldalról.
A pályázati csomagot e-mailben – csatolt formában – kérjük elküldeni az alábbi címekre:
További információkért ugyanide lehet folyamodni.
Beküldési határidő: 2006. november 20. (hétfő), 24.00 óra.
Képzésen résztvevők száma: 14 fő.
A nyertes pályázókkal a szervezők telefonon és/vagy e-mailben veszik fel a kapcsolatot.
A résztvevőknek a három képzéshétvége költségeihez 10 RON jelképes hozzájárulást kell a helyszínen befizetniük. A szállást és étkezést mindhárom hétvégére a szervezők ingyen biztosítják. Útiköltséget nem áll módunkban megtéríteni.
A Közéleti Felkészítő Erdélyi Magyar Környezetvédő Fiataloknak program főtámogatója a magyarországi Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium.
Eurázsia a búzatermesztés bölcsője. Hét ezer évvel ezelőtt kezdték az összegyűjtött vadbúza magvait elvetni. Spontán mutációk és kereszteződések vezettek a kenyérbúza kialakulásához.
A kenyér az emberiség megjelenésével egyidejű, a pék mesterség úgyszintén. Ötezer évvel ezelőtt sütött kenyér szeletei láthatók a British Múzeum egyiptomi kiállításán. A sírkamrákban talált búzaszemek szintén ötezer évesek. De gabonaszemek kerültek elő nyolcezer éves települések feltárásakor is. Ásatások során bukkant elő hétezer ötszáz éves kőkorszaki dörzskő és mozsár. A megpörkölődött búzaszem magmaradványok azt sejtetik, hogy a magokat törés-őrlés előtt megpörkölték. A belőle készült lisztet vízzel összekeverték. Ezt a pépet forró kőre öntötték, illetve parázson sütötték. Az első kenyér lepényszerű volt. A búzatermesztés ösztönözte a vándorló életmód felváltását, a lakóközösségek kialakulását. Ez az időszak az emberi civilizáció kezdete. Kelesztett kenyeret először az egyiptomiak sütöttek, időszámításunk előtt kb. 3000 évvel. A feljegyzések szerint az ókori görögök mintegy 70-féle kenyeret sütöttek. Plinius szerint i.e. 2. századig mindenki maga sütötte a kenyerét. Ie. 168-ban alakultak az első pékségek. A rómaiak becsben tartották a pékeket, ők szabadokként űzték ezt az ipart, míg a többi iparág mesteremberei rabszolgák voltak. A fehérkenyér fogalma is az ókori Rómából eredeztethető. Míg Platón szerint a hosszú öregkor megéréséhez teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér kívánatos, addig Szókrátész gúnyosan úgy értelmezte ezt a javaslatot, hogy az embereknek disznóknak szánt moslékot kellene fogyasztaniuk. A rómaiak például az osztrigához "osztriga" kenyeret fogyasztottak. Igazi ínyencségeket is készítettek sajttal, tojással, tejjel. Megint másokat süteményként ettek.
Az idők folyamán a sütés technológiája is sokat változott. A felforrósított lapos köveket a kemencék ősének tekinthető sütőharang váltotta fel. Az első ilyen építmények a Nílus völgyében épültek égetett agyagból. Ezeket úgy használták, hogy egy nagy lapos kövön tüzet raktak, mikor forró lett, a parazsat letörölték, a kenyeret rátették, majd a haranggal beborították. Sütőharangot ma már csak a világ egyes távoli részein használnak, a kenyérsütés hagyományos eszköze mindenhol a kemence lett. A kenyér történetében két felfedezés jelentett nagy áttörést. Az egyik, amikor kb. 200 évvel ezelőtt egy felfedezés nyomán elkezdték gyártani az élesztőt, ami gyorsan és biztosan keleszt. A másik a Mechwart-féle hengermalom (Mechwart András, 1834 - 1907), amely magyar találmány. Az egész világon hírnévre tett szert, mivel forradalmasította az őrlés technológiáját.
A Nílus völgyiek tápláléka a lótuszkenyér volt. Már 5000 évvel korábbi időkből van bizonyítható nyoma, hogy Kínában és Tibetben árpakenyeret fogyasztottak. Gyorsan elterjed, és nyoma van az egyiptomiaknál, Kis-Ázsiában, Észak Afrikában az ókori rómaiaknál, sőt Amerika őslakosai is fogyasztották. Ősi kenyérfajta volt a hűvös-nedves éghajlatú vidékeken, Skóciában, Norvégiában a zabkenyér. A rizs ma is sok százmillió ember mindennapi tápláléka és kenyere. Míg a búza és a rizsliszt közismerten elsőbbséget élvez a világon, addig kevés szó esik a kölesről, holott háromezer évvel ezelőtt már India déli részén termesztették. Ma ismét a figyelem középpontjába kerül, mert szárazságtűrő, magas tápértékű. Nem csupán kenyeret, de például sört is készítenek belőle.
A nép mindennapi kenyere sokszor nem csak a gabonából készített kenyér, hanem fák gyümölcsei, gumók és egyéb növényi részek. Például ilyen a kenyérfa, amely másfél-két kilogrammos súlyú gyümölcsöket érlel. Az indonéz szigetvilágban őshonos. Ugyancsak emberek tömeges táplálkozásául szolgál a banán, a datolya. A mauricia-pálma és a szágó-pálma 20-25 éves fáit kivágják, legértékesebb belsejét kiszedik, szeletekre vágva megsütik, vagy vízzel kiáztatják a benne levő rizspor-szerű anyagot, a szágót, ezt összegyúrják s az így kapott "tésztát" egy forrón hevített agyagtányérba teszik, néhány perc alatt átsül, s ez szolgál az indiai népek kedvenc alaptáplálékául: ez a szágólepény.
Fontos élelmiszernövény az eredetileg Amerika trópusi tájain őshonos, ciántartalmú manióka (másnéven kasszava), amelyből lisztet, kenyeret, keményítőt, alkoholos italokat készítenek. Először valószínűleg a maják termesztették a Yucatán-félszigeten, ma mindenütt termelik a trópusi tájakon. Afrikába a portugálok vitték el háromszáz évvel ezelőtt. A maniókagyökér legalább félmilliárd ember étrendjében szerepel. Trópusokon szolgál kenyérként a batáta is. (Mi édesburgonyaként ismerjük.) Földben lévő gumóit sütve, vagy főzve fogyasztják. Íze hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb.
Magyarországon a 19–20. században a házikenyér nyersanyagában és készítésmódjában sokféle változat fordult elő. A Kelet-Dunántúlon, az Alföld és Erdély nagy részén búzalisztből, a Dunántúl többi részén, a Duna–Tisza közén, a Nyírségben, &eac