De jó, hogy nem kell verset írni,
Elég ha szólítani, hívni
a múlhatatlan nevű falvakat
s már jönnek is, már versbe állanak:
Szatmárhegy, Pálfalva, Amac
Hirip, Homoród, Ombód.
Aztán a másik költemény:
Szinérváralja, Handal,
Sikárló, Iloba.
S innen már kavicshajításnyira
a világ közepe
ahol nem adja erdőnél alább
a szelídgesztenye,
ahol zöldnél zöldebb a zöld,
ahol az alma bévül is piros,
ahol a Zazar úgy szalad,
csempészve visz a víz alatt
homokszemekbe csukott aranyat,
ahol a Ferenczy család
úgy vert tanyát
fénycölöpökre épített
hódító iskolát,
ahol a toronyban a csókák
s a piacon a népek
tersánszkyul beszélnek,
ahol a ligetben az ágak
mint az ő hosszú karjai úgy szállnak
megáldva minden kapualjban háló
kocsma-búvó szegényt,
hát szólítsuk, hát hívjuk az
egyszavú költeményt,
hogy elénk álljon Isten földre küldött
kék homlokú, derengő arcú lánya:
NAGYBÁNYA.
A négyjegyű kerek szám a fejléc alatt, azt mutatja, hogy a Tisztelt Olvasó az 1989-es fordulat óta ennyi Új Szó lapszámot vehetett kézbe, kimaradás nélkül, szigorú rendszerességgel, pontos időben.
Folytatás ez az újság, nyelvében jogutódja a Bányavidéki Fáklyának. Sokan tamáskodtak annak idején, amikor szó szerint légüres tér alakult ki a szerkesztőség körül. Úgy nézett ki, senki újságjává válik, nincs ki vállalja a továbbvitelt a kezdetleges piacgazdaság körülményei között. Voltak, akik félreálltak, de a maradék kis konok csapat csekély anyagi önerőből, támogatás nélkül létrehozta a Genius Kiadót, hogy a máramarosi magyar újság hagyományait új szellemben vigye tovább. Ennek pont tizenöt éve. Ünneplésre méltó kerek évforduló.
Ez alatt a másfél évtized alatt sok viszontagság nehezítette a lapkihozatalt, de ebből leginkább három dolog hiányzott: a pénz, a pénz, a pénz. A szerkesztőség tagjai közül nem mindenki tudta elviselni a bizonytalanságot, az anyagi, fizikai és lelki gyűrődést, a lemondást, az adott feltételek közt kötelező csapatmunkát: lemorzsolódtak. Sajnáltuk, szegényebb lett nélkülük a lap. A szívósabbak azonban maradtak és jöttek újak, olyanok, akik tudják, újságot csak odaadással, áldozatvállalással, szerény alázattal lehet csinálni. Továbbra is várunk fiatal, jótollú elkötelezett embereket, az utánpótlást, hogy a 2000. s majd a sokezredik lapszám is kikerülhessen a nyomdából.
Belső oldalainkon kollegáink, Tamási Attila és Deák László tallózó munkája eredményeként szellemes kommentár kíséretében pillanthatnak vissza az elmúlt másfél évtized lapszámaiból csipegetett témákra, a korszellemet tükröző eseményekre.
Szilveszter Mária
(BÚSz-tudósítás) Koltón, magyarokra jellemző módon, amolyan nemzeti igazságként, csak harmadik nekifutásra sikerült összehívni a Petőfi Sándor Művelődési Ház termébe a „CSERE" elnevezésű közbirtokossági társulat 220 tagjának többségét, hogy végre megvitathassák a vezetőség leváltásának az ügyét. Az elején úgy nézett ki, ismét kudarcba fullad a kísérlet, de az utolsó pillanatban szinte özönleni kezdtek az emberek, nehéz teherként cipelve magukkal panaszaikat.
Hogy mi váltotta ki az elégedetlenkedést? A polgármester 20 évre átruházta egy állítólagos német cégre a közbirtokossági földek használati jogát. Mindezt úgy, hogy a tagság beleegyezését – ismét állítólagosan – nem éppen törvényesen szerezte meg. Ezzel szemben a polgármester és a közbirtokosság elnöke azt hozta fel, hogy az emberek „megérezték a pénz szagát", ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák a szerződés betartását. Mivel közben a német cég visszalépett, a polgármester vette kezébe a dolgok irányítását, s ezt a tagok egy része nem nézi jó szemmel. Visszaéléseket gyanítanak a háttérben, nem tartják helyénvalónak azt, hogy őket megkerülve intézkedjenek parcelláik sorsáról. Egyebek mellett a társulat pénzügyeire, s a haszon leosztására vonatkozóan szerettek volna felvilágosítást kapni.
Végül, a sok vita és a még mindig tisztázatlan részletkérdések ellenére, a közgyűlés megszavazta az eddigi elnökség leváltását és az új, nyolc tagból (öt elnökségi tag és három cenzor) álló vezetőséget. Ezzel az indulatok némileg csitultak, de a feszültségek megmaradtak. Az új elnökségnek és a cenzori testületnek talán majd sikerül a dolgok végére járnia. Június másodikán, a dr. Bónis István képviselő által kezdeményezett lakossági fórumon minden bizonnyal újra terítékre kerül a közbirtokosság ügye, sok más feszültséget gerjesztő témával egyetemben.
Ahogyan helyénvalóan megjegyezte az egyik résztvevő: nem a jelölés, a tisztség elnyerése, hanem munka a fontos. Ezúton is üzenem: egyik fél által sem lettem lefizetve, hogy mit írjak, ahogyan azt rebesgették. Pedig (s ezt fogják fel viccként) – igencsak jól jött volna egy kis zsebpénz...
(tamási)
Török Gáspár marosvásárhelyi fotóművész munkáiból nyílik kiállítás a jövő héten a Teleki Magyar Ház Thorma János termében! A Marosvásárhelyi Fotóklub elnöke 1988-ban a Nemzetközi Fotószövetség AFIAP (Artist) címét, majd 1995-ben a kitüntető EFIAP (Excelent Artist) címet érdemelte ki alkotásaival. A nagybányai kiállítás megnyitójára július 29-én, jövő csütörtökön 17.30 órai kezdettel kerül sor. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!
A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör folyó év július 6-án, csütörtökön (!) este fél héttől színházi bemutatóval jelentkezik a Városi Színház színpadán. Műsoron:
Andai Ernő-Harmath Imre-Borodszky Miklós:
c. zenés vígjáték 2 felvonásban és 4 részben.
Rendezte: Simori Sándor és Józsa András. Szaktanácsadó: Bessenyei István, a szatmárnémeti Harag György Társulat színművésze. Jegyek elővételben július 5-én, szerdán 11-13 óra között, vagy az előadás előtt egy órával, a Színház jegypénztáránál kaphatók!
...lesz Koltón, július 2-án, vasárnap 17 órai kezdettel, a kultúrházban, Bónis István RMDSz-es parlamenti képviselővel. Meghívottak: megyei tanácsosok, mezőgazdasági szakemberek.
Bizonyára értesültek már róla, hogy 36 darab dák csodával gazdagodott a Megyei Rendőrkapitányság gépkocsiparkja. Igaz, egy országos szintű beszerzésről volt szó, a többi megyébe is juttattak négykerekűeket, így most sajnos nem irigykedik senki sem ránk.
„Ez az első lépés a normalitás felé" – nyilatkozta a megyei rendőrkapitány. Ő csak tudja... Mindenesetre, ha eddig nem születtek rendőrviccek, ezután tuti születésszabályozást kell bevezetni. Képzeljék csak el, amikor a BMW-s, kopaszra nyírt, kigyúrt legények, úgy 200-250 km/h sebességgel elszáguldanak majd az autópályán a világítótornyokként kimagasló rendőrautók mellett… Persze csak akkor, ha az a nyamvadt autópálya olyan állapotban lesz, hogy száguldozni lehessen rajta. Az üldözésükre indulók csak úgy érik el a 200-250-et, ha karjukra csatolják a vérnyomásmérőt.
De semmi gond, bármi áron támogatni kell a hazai gépkocsigyártó ipart. Akkor is azt tették, amikor az állami intézményeket terepjárókkal látták el. Gondoljanak csak az alig pár éves, de már siralmas, „bőgedelmes" állapotban lévő iskolabuszokra. Így hosszú távon bizony többe kerül a leves, mint a hús, de mit csináljunk, ha mi a „hosszúlével" vagyunk megszokva. Elvégre a műhelyek és az autóbontók is meg kell éljenek valamiből.
Jó egy évvel ezelőtt beszámoltunk Önöknek arról is, hogy a rendőrség országos szinten 3000 kerékpárt vásárolt, amiből 64 drótszamár megyénkben kötött ki. Agyas főtörzs, vagy inkább Agyas ezredes bizonyára túl sokat nézte a televíziót, s bilincsbe verték a Baywatch-os történetek, nem sikerült kiszabadulnia a hatásuk alól. Még jó, hogy óceánt nem rendelt a kerékpárokhoz.
Ez mind nagyon szép, mind nagyon jó… Csak egy kérdésem van: az elmúlt évben hány kerékpáros rendőrrel találkoztak az utcákon? (tami)
* A Nagybánya-óvárosi református templomban tartották keresztvíz alá Tóth Pál Zoltán és Bondics Laura kislányát, aki a Nóra nevet kapta. Keresztszülők: Molnár Melinda, Bálint István.
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Kulcsár Ferenc (56) testvérünket. Nyugodjon békében!
* A Szentháromság római katolikus templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Radu Alin (Radu Valer és Lantos Mária fia) és Miszner Tünde (Miszner Traian és Rácz Rozália lánya). Tanúk: Vas Attila, Vas Viktória.
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjukra Farkas Margit (81), Hirni Erzsébet (90) testvéreinket. Nyugodjanak békében!
* A Nagybánya-újvárosi református templomban tartották keresztvíz alá Fekete Ferenc József és Papp Melinda Erzsébet kisfiát, aki a Patrik-Áron nevet kapta. Keresztszülők: Székely András, Klapek Margaréta.
* A hétvégén a Nagybánya-újvárosi református egyházközség vendége a jászberényi református egyházközség gyülekezeti küldöttsége. Vasárnap az Igét Nt. Szabó J. Róbert jászberényi lelkipásztor hirdeti.
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjukra Major József (68), Sándor Teréz (63) testvéreinket. Nyugodjanak békében!
Ecsedi Orsolya
JÚNIUS 23-29. (Nyárelő, Szent Iván hava)
Június 23., péntek, az év 25. hete és 174. napja. Névnapok: Zoltán, Édua.
Napkelte: 4:47, napnyugta: 20:45; holdkelte: 2:26, holdnyugta: 19:08.
Június 24., szombat, az év 25. hete és 175. napja. Névnapok: Iván, Beáta, János, Levente.
Napkelte: 4:47, napnyugta: 20:45; holdkelte: 3:03, holdnyugta: 20:19.
Virágos Szent Iván a nyári napforduló ünnepe. Az év legrövidebb éjszakájához kötődő különféle szokások egyes helyeken máig élnek.
Június 25., vasárnap, az év 25. hete és 176. napja. Névnapok: Vilmos, Vilma, Viola, Violetta.
Napkelte: 4:48, napnyugta: 20:45; holdkelte: 3:51, holdnyugta: 21:18.
Június 26., hétfő, az év 26. hete és 177. napja. Névnapok: János, Pál, Dávid, Örs.
Napkelte: 4:48, napnyugta: 20:45; holdkelte: 4:51, holdnyugta: 22:02.
Június 27., kedd, az év 26. hete és 178. napja. Névnapok: László, Olga.
Napkelte: 4:49, napnyugta: 20:45; holdkelte: 5:59, holdnyugta: 22:36.
Június 28., szerda, az év 26. hete és 179. napja. Névnapok: Levente, Irén, Gyula, Irina, Laura, Marcella, Tivadar.
Napkelte: 4:49, napnyugta: 20:45; holdkelte: 7:11, holdnyugta: 23:01.
Június 29., csütörtök, az év 26. hete és 180. napja. Névnapok: Péter, Pál, Aladár, Aliz, Beáta, Ditta, Emma Petra.
Napkelte: 4:50, napnyugta: 20:45; holdkelte: 8:22, holdnyugta: 23:20.
Péter és Pál napján kezdődik az aratási időszak. Szent Pétert egyébként a halászok védőszentjükként tisztelik.
"Furcsa tűz a szeretet; minél távolabb van tőlünk, annál jobban melegít."
Karádi Emil
A Teleki Magyar Ház NYÁRI JÁTSZÓHÁZA idén július 3-án indul és szeptember 1-ig várja (hétfőtől péntekig délelőtt 9-13 óra között) a magyarul beszélő óvodáskorú gyermekeket! Kérjük a szülőket, 2006. július 1-ig jelezzék érdeklődésüket a Teleki Magyar Házban (Minerilor u. 7. sz.) személyesen, vagy a 212668-as (17-20 óra között), illetve 0744-91166-os telefonszámon! Költséghozzájárulás: 30 000 lej/nap, testvérek esetében kedvezmény!
Idén is lesz KÉZMŰVES TÁBOR, mégpedig a július 17-23. közötti időszakban, I-V. osztályosok, esetleg érdeklődő nagyobbak számára! Izelítő a programból: korongozás, agyagozás, gyertyaöntés, gyertyamártogatás, kopjafafaragás, famunkák, rézdomborítás, bogozás stb. A délelőtti kézműves foglalkozások után táncház, játék- és énektanulás, kirándulások, tábortűz, városnéző séták, múzeumlátogatás lesz. Jelentkezési határidő 2006. július 1. Igény esetén kedvezményes áron ebédet és (vidéki gyermekeknek) egyszerűbb ingyenes szálláslehetőséget is biztosítunk. Költséghozzájárulás: 600 000 lej, testvéreknek és Teleki-kártyásoknak: 500 ezer lej személyenként.
Részletekkel kapcsolatban érdeklődni lehet a Teleki Magyar Házban!
Kirándulni szerető vakációzó diákoknak szól a Teleki Magyar Ház „BARANGOLÓ" néven meghirdetett programja. A nyári szünidő ideje alatt minden pénteken szervezünk kisebb túrákat, kirándulásokat.
Első alkalommal, június 23-án, pénteken a Petőfi tanyához látogatunk. Indulás 10.00 órakor a Teleki Magyar Háztól, Markó Hajnal (0740-751490) vezetésével. Szükséges felszerelés: kényelmes túracipő és esőkabát. Hozzatok uzsonnát, innivalót, szalonnasütéshez elemózsiát! Visszaérkezés 16-17.00 óra között.
Június 30-án, pénteken az Almásmezőre barangolunk. Figyelem, ez már komolyabb és hosszabb kirándulás lesz! Főbarangoló: Gergely Ervin (0746-186150). Találkozunk 9 órakor a Teleki Magyar Háznál. Szükséges felszerelés: kényelmes túracipő és esőkabát, réteges öltözék. Hozzatok ezúttal is uzsonnát, innivalót! Visszaérkezés: 16 óra.
ROSSZ IDŐ ESETÉN MINDEN PÉNTEKEN DÉLELŐTT 10-TŐL VIGASZ-VETÍTÉS A HÁZNÁL!
...szerveznénk a vakáció ideje alatt a Teleki Magyar Házban, NEM MAGYAR TAGOZATRA JÁRÓ gyermekeknek. Az igény és érdeklődés felmérése érdekében kérjük legkésőbb július 1-ig jelentkezzenek a Minerilor u. 7. sz. alatt személyesen, vagy a 212668-as telefonszámon, hétfőtől péntekig 13-20 óra között!
Ezúton hívjuk fel az érdeklődők figyelmét, hogy a múlt heti lapszámban beharangozott „Nagybánya és környéke" c. kötet (a nyomdai átfutás csúszása miatt) jó egy hetes késéssel, várhatóan jövő hét végétől lesz megvásárolható a Teleki Magyar Házban. Ára 250 000 lej. Előjegyezni ugyancsak a Házban lehet, a Minerilor u. 7. szám alatt, hétfőtől szombatig minden DÉLUTÁN 13-20 óra között (tel.: 212-668).
2006. június 27-ig, a Teleki Magyar Házban, keddtől-szombatig naponta 13-18 óra között.
"A hadsereg az egész országban a helyzet ura. Mindenki jelentkezzék munkahelyén. Ma reggeltől az élet térjen vissza normális mederbe." (Gusã Stefan vezérőrnagy - december 23.)
"Az elmúlt napokban levél érkezett a Nagybánya municípiumi Nemzeti Megmentési Fronthoz, amelyben Szolnok város alpolgármestere ajánlatot tesz a két helység testvérvárossá nyilvánítására és a gazdasági, társadalmi és művelődési együttműkdésre." (Klacsmányi Sándor - január 23.)
"Gyermekeidet úgy neveld, hogy unokád is olyan nemzetiségűnek érezze és vallja magát, mint amilyen te vagy!" (Szilágyi Adalbert-Béla - január 26.)
"Amint korábbi lapszámainkban jeleztük, január 25-én megtartotta első közgyűlését a nagybányai Magyar Demokrata Szövetség. Elnézést kell kérnünk az olvasótól, hogy csak most számolunk be az eseményről, de a Szövetség vezetősége annakidején határozottan kérte a közzététel elnapolását." (Klacsmányi Sándor - január 30.)
"Két lapszámmal korábban Pusztai János «dokumentuma» kapcsán, a nagybányai RMDSz műemlékvédelmi bizottságának, személy szerint Oszoczki Kálmán levéltárosnak a felhívására «nyomozást» kezdeményeztünk a múlt év nyarán immár másodszor titokzatos módon eltávolított Lendvay emléktábla felkutatására."
(A szerkesztőség - január 30.)
"Ezennel felhívom nagybányai magyar embertársaimat, hogy járjunk lehetőleg kilencven fokban meghajlított gerinccel és csak fal mellett! (...)
Legyünk gyávák, mert akkor szépen halunk meg!" (Pusztai János - február 13.)
"Uram! Marakodjunk csak... s ha lehet, essünk mindjárt egymásnak!
Erről is híres volt egykor a magyar.
Emlékeztetnék két mondásra: «Mikor ketten civakodnak...» és «Divide et impera!» (Oszd meg és uralkodj!)
Tisztelettel: Dr. Pohl Antal (február 16.)
"Kivágtak egy fát. Egy szép, magas cseresznyefát. A fa a Cosbuc utca 5-ös tömbház előtt volt és eddig nem zavart senkit. Azaz, hogy akik kivágatták, már a tavaly is aláírásokat próbáltak gyűjteni a fa kivágásának érdekében." (Soltz Anna - július 13.)
Manapság ez fordítva szokott történni.
"Szemtől szembe Reizer Pállal, a szarmári római katolikus egyházmegye új püspökével" (május 8.)
Még szerencse, hogy a korrektor résen volt!
"Rosszabbul dolgozunk, mint tavaly" (május 15.)
Rímel arra, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. Mi már akkor megmondtuk!
Máramarosban nem lesz munkanélküliség" (június 26.)
Ha-ha-ha!
"Friss az Új Szó! Ezt kiáltozza minden kedden és pénteken Kádár Ferenc a koltói gazdák háza előtt. Hogyan, nem ismerik Kádár Ferencet? Koltón mindenki csak úgy ismeri: a kisbíró." (Simori Sándor - november 22.)
"A Bányavidéki Új Szó szerkesztősége szolidarizál az Adevãrul, România Liberã és a Tineretul Liber szerkesztőségének az újságpapír árának emelése miatt meghirdetett sztrájkjával." (december 13.)
"Ki hazudik nagyobbat?" (július 16.)
"Ha elseje, akkor áremelés!" (július 26.)
Na ugye, semmi sem változott… Végre egy biztos pont az életünkben!
"Tényleg olyan szegények vagyunk?" (november 1.)
Ma már, ebben a rohanós világban így kérdezzük: tényleg vagyunk?
"Hogy holnap mi lesz, azt nem tudom!" (november 12.)
Lassan már azt sem tudjuk, hogy ma mi lesz...
"Benzin van, de futja-e rá?" (november 22., vagy 2006. júniusa?)
"Márpedig van Mikulás" (december 06.)
Helyénvaló megállapítás! A hit csodákra képes...
"Mi vár még ránk?" (december 13.)
Jó kérdés!
" Utazni jó! - mondanánk a klasszikus szállóige módosításával, viszont a valóság egészen más megjegyzésekre kényszerít. Útjaink csapnivaló állapotban vannak!"
"Nemcsak láttuk vagy hallottuk, sajnos napokon keresztül tapasztalhattuk, hogy az ivóvíz - enyhén szólva - nem éppen a legtisztább."
Méghogy a történelem nem ismétli önmagát...
"A Kereskedelmi Kamara egyik kimutatásából kiderült, hogy az 1991-es esztendőben Máramaros megyében egyetlen csődöt mondott vállalat sem volt." (március 03.)
Ki hinné?
"Ki hitte volna? Ki hitte volna, hogy a decemberi «fordulat» nagy kebelreborulásai után, a sok ígérgetés után, minden, vagy legalábbis majdnem minden maszlaggal való etetésnek bizonyul?" (július 24.)
Még ma is ezen csodálkozunk.
"Mit eszik a szegény ember?" (március 03.)
Ma ez már nem kérdés. Rég leszokott az evésről.
"Rövidesen finom nagybányai sört iszunk" (március 10.)
Addig is érjük csak be azzal a keserű Heinekennel…
"Kinek van igaza?" (április 10.)
"Épül az óriáskémény. Pénz is lesz hozzá?" (május 15.)
Azóta már tudjuk, hogy végül téglából építették...
"A polgármesteri hivatalban osztják a szegénységet" (május 15.)
"A rövidlátás, úgy látszik, ragályos" (május 29.)
"Nem működik a szavazógép. Képmutató honatyák. A szenátusban sok a szócséplés!" (június 5.)
No comment!
«csapatunkat a lélek tartja öszsze...»" (augusztus 07.)
Akkor legalább még volt valami kötőanyag...
"A benzin ára a csillagos eget súrolja" (október 23.)
Csak ki ne gyulladjon a surlódás szikráitól.
"Fejetlenség felsőfokon" (október 23.)
"Egy lépés előre, két lépés hátra?" (november 6.)
Egy lépés előre, két lépés hátra!
"A «letűnt» rendszer egyik erőssége a cenzúra volt. (…)
Szerkesztőségünkbe számos telefonhívás, levél érkezett. A fő téma: miért nem találtak pénteken Új Szót a Tulipán üzletében? Talán nem jelent meg? Az «értesültebbek» másként fogalmaztak: ha már egyszer kitették, miért vették be a lapot az üzletből?" (Deák László – március 5.)
Vetni kéne, de kié a föld?" (február 19.)
Nem mindegy? A lényeg, hogy bevessük!
"Csak lelkesedni nem elég!" (március 12.)
Még mindig megfontolandó ez a jótanács…
"Régi idők szép focija" (március 25.)
"A siker kulcsa az önök kezében van!" (április 8.)
"Kevés hiányzott a sikerhez" (április 22.)
"Bort iszunk és vizet prédikálunk?" (április 30.)
Ma már vizet iszunk és bort prédikálunk.
"Az elszegényedés ezerfejű sárkányként támad ránk" (május 7.)
Úgy kell nekünk, ha génmanipulált termékekkel etettük!
"Ne beszéljünk mellé és ne hamisítsuk meg az igazságot!" (július 23.)
"Német kombájn koltói búzát arat" (július 30.)
Már hideg vizünk sincs" (augusztus 13.)
Azóta az életszinvonal tovább emelkedett. Egyébként mi az a víz?
"A pénz beszél…" (szeptember 17.)
"Télen fagyoskodni fogunk" (szeptember 24.)
Pedig akkor még Bãsescu előtti időket éltünk, nem tudtuk, hogy a tél nem olyan, mint a nyár.
"Itt volt a Mikulás" (december 10.)
Tudjuk, puttonya annyira tele volt ígéretekkel, hogy máig sem ürült ki.
"Mint már hírül adtuk, 1994. első felében új útleveleket bocsátanak ki. Ezek grafikai minősége európai színvonalú lesz és kizárt a hamisításuk."
Ha-ha-ha!
"Szegények vagyunk, de a szemetünk az gyűl. A hulladéktároló konténerek csordultig, körülöttük jó néhány méteres körben szintén szemét és ... bűz. Pechünkre még hó sem hull, hogy befedje." (január 7.)
Ez tényleg pech!
"Munkaközvetítéssel áll az RMDSz az érdekeltek segítségére idestova egy éve - így talán azzal a tudattal is élhet, hogy egyeseknek kenyeret juttat, másoknak esetleg kenyérre valót." (február 11.)
Csak kenyértörésre ne kerüljön sor...
"Állítólag Vãcãroiu kormányfő és Florin Georgescu pénzügyminiszter elhatarozták, hogy áprilistól teljesen liberalizálják a lej árfolyamát, ami mindenképpen újabb árnövekedést von maga után... Bár az említett illetékesek úgy nyilatkoztak, hogy ennek hatása alig lesz érzékelhető a lakosság részéről (sic), ugyanis a lépés gyakorlatba ültetésénél egyelőre nem közölt óvintézkedéseket is foganatosítanak... A vak is azt hiszi, hogy meglátja, aztán..." (marcius 25.)
A foganatosított óvintézkedéseknek ma is isszuk a levét.
"Látott, hallott, ígért... s elment, gondjaink maradtak" (április 15.)
"Ezelőtt négy évvel, amikor az RMDSz létrejött, felfokozott lelkes hangulatban tízezrek támogatták megalakulását, iratkoztak a szervezet soraiba.
Az elmúlt négy év alatt, úgy tűnik, ez a lelkesedés fokozatosan lelohadt. Sok ember mind kevesebb érdeklődéssel fordul az RMDSz felé, vállvonogatva kérdik egyre többen: mit ad nekem az RMDSz ? " (Dr. András Zsófia - május 13.)
"Május 23-tól, kezdve - a 34-es számú törvény értelmében - a Román Nemzeti Bank tízezer lej névértékű papírpénzt bocsátott forgalomba. Állítólag az új tízezer lejes kibocsátásának nincs inflációgerjesztő hatása." (május 27.)
"Közeleg az orszagos Caritas - botrány?" (július 22.)
"Újabb fizetés- és nyugdíjkiegészítés" (augusztus 12.)
Örültünk, mint kutya a farkának...
"Személyi jövedelemadót fogunk fizetni, saját felelőségünkre bevallott jövedelmünk után; szigorúan büntetni fogják bármilyen jövedelem eltitkolását; az adókulcs felső határa azonos lesz a cégek legalacsonyabb profitadó-kulcsával, az ígéret szerint." (november 11.)
Ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó.
"A román parlament fáradni látszik" (november 18.)
Még szerencse, hogy kényelmesek a székek. Csak ne interpellálna folyton valaki...
"Nagybányán megalakult a Teleki Blanka Nyugdíjasok Szövetsége, amely elnyerte jogi személyiségét és írásban nyilvánította ki azon óhaját, hogy társult tagja lehessen a nagybányai RMDSz-nek." (április 7.)
"Nem vagyunk kiválasztott nép" (január 20.)
"Úgy néz ki, hogy csak a szavazatainkra van szükség" (február 10.)
Keleten a helyzet azóta is változatlan.
"Európa itt otthon lesz!" (február 17.)
Csak mi nem leszünk európaiak.
"Árok is van, gödör is van…" (március 3.)
Mit mondjunk? Rendhagyó módon árokból és gödörből ma sem szenvedünk hiányt.
"Megoldva vagy elodázva?" (március 3.)
"Árak a magasba, életszínvonal a mélybe!" (április 14.)
"Ha egyik felbukik közülünk, felemeljük…" (május 5.)
Ma is, igaz, csakis azért, hogy újra elgáncsolhassuk.
"A bányász a geológus nélkül semmit sem ér és ez fordítva is igaz" (május 26.)
Ma már együtt sem mennek túl sokra…
"Csak semmi pánik, lesz ez még rosszabb is" (június 16.)
"Rövidesen minden nagykorú állampolgár elméletileg milliomos lesz Máramarosban" (augusztus 11.)
Azóta már gyakorlatilag is milliomosokká váltunk, még sem vagyunk elégedettek.
"Ma avatják fel Nagybánya új helyi közszállítási rendszerét: a trolibuszvonalat." (február 16.)
"Elszigetelve az ország többi részétől" (január 19.)
"Egyelőre nincs pénz a rendezvényekre" (január 16.)
"Polgári fórum – polgárok nélkül" (január 16.)
Nagybánya közelében lezuhant egy Antonov 24-es repülőgép" (február 23.)
"A gyűlöletet fentről szítják" (április 19.)
"Az RMDSz a mérleg nyelve lehet" (május 10.)
Ha a szükség úgy hozza, mindig kinyújtjuk azokra, akiket nem szeretünk. (Kormánypárti Béla)
"Nagybányának magyar alpolgármestere van!" (június 28.)
Na és… Debrecennek még a polgármestere is magyar.
„Az áremelés olyan mint az időjárás, holnap is várható." (január 10.)
"Vasile Berci tanári állását hagyta ott, hogy a megyevezetői tisztet elvállalhassa. Az új kormánymegbízottat az időjárás okozta országos problémák miatt sürgősségi eljárással iktatták be hivatalába, ami azt jelenti, hogy az eseményen a kormányt senki sem képviselte." (január 10.)
Az időjárás azóta sem sokat változott.
"A külföldi szakemberek arra nézve is biztosítékot vállaltak, hogy az új üzem eleget fog tenni a romániai környezetvédelmi előírásoknak." (február14.)
Már akkor vicces kedvükben voltak.
"Február 17-től kétszeresébe kerülnek a vasúti személyjegyek." (február 21.)
Ez már igen! Nem csak ígérgetéseket kaptunk…
"Az adósságok miatt ünnepi luxus a közvilágítás" (március 14.)
Na és, mifelénk úgyis majdnem minden nap ünnepnap.
"Régi vágya teljesült a szinérváraljai magyarságnak akkor, amikor a Máramaros megyei utcanévadó- és módosító bizottsága március 6-i határozata folytán a kisváros szülöttéről, az első magyar nyelvtan szerzőjéről, a tudós humanista reformátor Erdős Szilveszter Jánosról nevezték el azt a teret, amely a református templom előtt található." (március 21.)
"Majdnem 40 éves megszakítás után újra önálló magyar középiskola fog műkodni Nagybányán, amely városunk neves szülötte, Németh László nevét fogja viselni." (szeptember 12.)
"Az RMDSz nem vakációzott" (január 17.)
"Lesz-e magyar iskola Nagybányán?" (február 28.)
"Még 59 nap a nagybányai ÖNÁLLÓ MAGYAR ISKOLÁÉRT!" (május 2.)
"Elpusztult a koltói Somfa" (június 20.)
"Nagybánya – a 670 éves város" (június 27.)
"Még Funar sem hiányzott… senkinek" (június 25.)
"A nagybányai RMDSz felhívja mindazok figyelmét, akik a felsővisói MEDUMAN RT-be jegyezték kuponjaikat az 1995/55. számú magánosítási törvény értelmében s még nem kapták kézhez részvényeiket, hogy legkésőbb február 20-ig jelentkezzenek az RMDSz Felsőbányai utcai székházában." (január 16.)
Régi szép idők…
"Több mint félévszázados kényszerszünet után újjáalakult az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) nagybányai szervezete. A régi-új egyesület első közgyűlésére – amely a két világháború között s a II. világégés ideje alatt a Gutin Osztály nevet viselte – az 1. számú római katolikus plébánia gyűléstermében került sor." (Dávid Lajos-április 17.)
"Az ősziesen változékony időjárás ellenére több ezer ember gyűlt össze szeptember 6-án Koltón, hogy jelen legyen Petőfi Sándor és Szendrey Júlia első közös szobrának leleplezésén. A szolnoki nyugdíjas pedagógusok által kezdeményezett és a nagybányai testvéregyesület, a Teleki Blanka Nyugdíjas Klub mellett számos erdélyi és magyarországi magánszemély, szervezet, vállalkozás által is felkarolt akció eredményeként, vasárnaptól az egykori Teleki kastély kertjét díszíti a szolnoki szobrászművész, Pogány Gágor Benő «Szeptember végén» című alkotása." (Dávid Lajos-szeptember 11.)
"Egy új iskola megnyitása nem mindennapos esemény. Különösen igaz ez, ha magyar nyelvű tanintézetről van szó – Romániában. Nagybányán legutóbb 1955 őszén nyitotta meg kapuit önálló magyar tannyelvű középiskola." (szeptember 18.)
"November 21-én szombaton délelőtt ünnepélyes körülmények között írta alá dr. Dénes Tibor és Tântas Virgil polgármester a két település testvérvárosi kapcsolatát szentesítő dokumentumot." (Dávid Lajos-november 27.)
"Lassul a reform" (január 16.)
"Mit ad nekem az RMDSz?" (január 23.)
"Elfogyott a türelem" (március 27.)
"Nem minden új, ami régi" (április 10.)
És nem mind arany, ami hamis.
"Ígéretéhez híven 20 ezer lakás melegvízellátását szüntette be szerdán a nagybányai Energoterm." (április 16.)
Ez aztán a jó hír! Szinte leforrázta az embereket…
"Bonyolult nyugdíjemelés" (január 8.)
Akkor még nem ismerték a mostani praktikákat…
"Nem élhetek muzsikaszó nélkül!" (január 22.)
"Gondtalan szegények, gondos gazdagok" (április 2.)
Ma már szinte mindenki gondtalanul él drága hazánkban.
Betörtek a nagybányai RMDSz-hez" (szeptember 24.)
… És még van, aki ezek után csodálkozik?
A gépjárműforgalom elterelését javasolja a városháza" (december 17.)
Eláruljuk: nem sikerült neki.
"Ökogyarmatosító az Esmeralda?" (február 11.)
"Ez a méreg, nem a ciánkáli" (február 18.)
"Ne vágj ki minden fát!" (február 18.)
Egyet hagyj meg, hogy legyen mire felkösd magad, ha sikere lesz az aláírásgyűjtő akciónak.
"Továbbra is hullámvölgyben vagyunk" (április 28.)
"Ahol értéke van az adott szónak" (május 5.)
Mielőtt még hazafias büszkeségtől dagadna a mellük elmondjuk, hogy a cikk Chiléről szól.
"A szívélyesség nem adóköteles!" (június 1.)
Psszt! Meg ne hallják odafenn…
"Most már tényleg lépni kell!" (augusztus 25.)
"Lesz-e Bányán Váci utca?" (szeptember 1.)
"Küldöttségben az Úristennél" (október 6.)
Azóta sem sikerült a színe elé járulni. Túl sok a gáncsoskodó (ál)szent…
"Nagybányán járt a tiszai kormánybiztos" (november 17.)
Ez biztos?
"Még olvasóink közül is kevesen ismerik szerkesztőségünk új otthonát, a Bányaipari Kutatóintézet Victor Babes utca 62. szám alatti épületét. Rosszakaróink azonban úgy tűnik, így is megtalálnak – ha másképp nem, hát a modern technikát igénybe véve. Hivatlan vendégeink a számítógépes világháló, az internet segítségével törték fel – bizonyára szórakozásból – központi számítógépünket, s szinte teljesen kiürítették annak tartalmát: számítógépes programok, fotók, archive anyagok, az e heti lapszám szinte teljes tartalma veszett kárba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez kedd délután történt. Egy kis hajrával sikerült részben pótolni a veszteségeket, így hűséges olvasóink ezen a héten sem maradtak hetilapjuk, a Bányavidéki Új Szó nélkül." (február 2.)
"Lesz Magyar Ház Nagybányán?" (január 12.)
"Lesz Magyar Ház Nagybányán!" (június 15.)
"Beszéljünk komolyan!" (április 6.)
Öt nappal április elseje után…
"Itt vagyunk, számíthatsz ránk!" (június 1.)
"Vádlott: a díszalmafa" (október 19.)
Valakire, valamire csak rá kell mindent varrni…
"A határon túli irodákban már kitöltötték az első kérelmeket azok a szomszédos országokban élő magyarok, akik magyar igazolványt kérnek a tárca közigazgatási hivatalától – hangzott el a Magyar Belügyminisztérium budapesti sajtótájékoztatóján, ahol az új dokumentumokat is bemutatták. Nagybányán és környékén egyelőre még nem tudják fogadni a magyarigazolványért folyamodók kérelmeit, s január 15. előtt nem is számíthatunk a helyi iroda beindítására – tudtuk meg Ludescher István RMDSz-elnöktől." (január 4.)
"Orbán Viktor miniszterelnök, a Külügyminisztérium vezető tisztségviselői és a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke munkatalálkozón beszélték meg a határon túli magyar szervezetek vezetőivel a január 1-jén életbe lépett kedvezménytörvény gyakorlati alkalmazásának első tapasztalatait és időszerű kérdéseit." (január 11.)
Volt egyszer egy HTMH...
"Pragmatikus politizálás, szakmailag megalapozott döntések, nyitás a vállalkozók és az ifjúság irányában – ezek lesznek a Reform Tömörülés Nagybánya-központú szervezetének legfontosabb irányelvei a következő időszakban." (február 8.)
A következő szélvihar pedig elvitte a reformistákat.
"Minden eddiginél többen vettek részt Nagybányán a március 15. alkalmából szervezett szabadtéri rendezvényeken. A Teleki Magyar Ház udvarán 3-400-an gyűltek össze a magyar kulturális intézmény avatóünnepségén..." (március 22.)
Kis lépés a politikusoknak, nagy lépés a nagybányai magyarságnak.
"Az EKE Gutin Osztálya természetfotósainak tárlatát tegnap nyitották meg, a Teleki Magyar Ház nagytermeiben." (május 10.)
"A kormány döntése értelmében a pedagógusoknak idén több részletben fizetik ki a 33 százalékos béremelést, amely 13 százalékkal nagyobb a tervezett inflációnál. Az egyetemi tanszemélyzet bére idén 8 százalékkal emelkedik. Az első béremelés június 1-től 5 százalékos lesz." (június 7.)
Csak az emelés évét nem közölték.
"Újra felhívjuk a nagybányaiak figyelmét: a Tanügyminisztérium által felajánlott „szerény" díjakon kívül szeretnénk a kiváló eredményt elért diákokat méltóképpen megjutalmazni, mindehhez azonban szükségünk lenne az Önök, nagybányaiak és Nagybánya környéki magyarok anyagi támogatására!" (január 24.)
Legalább mi adjunk azoknak, akik megérdemlik.
"Az eddig megszokott vidéki négyjegyű irányítószámok helyett az ország minden településének hatjegyű irányítószáma lesz. Ezentúl tehát sokkal többféle irányítószám lesz, nem ritkán egy városon belül, sőt akár utcarészenként is más-más irányítószám lesz használatos." (április 25.)
"Működési helyeit illetően, káplán volt a következő plébániákon: Nagykároly I., Szatmár II., Nagybánya I. és Nagybánya II. plébánosként működött: Mezőpetriben, Szatmáron a Szent Család templomban. Innen Gyulafehérvárra rendelték és a Teológia spiritualisa volt..." (május 2.)
„A mi Fokhagymás völgyünk" címmel nyílt fotókiállítás a Képzőművészeti Alap Bukarest sugárúti Galériájában. A tárlat valószínűleg a legszebb arcait mutatja be a kedvezőtlen változásai ellenére még ma is egyik legkedveltebb kirándulóhelyünknek." (május 23.)
Egy kirándulóhely, melyet sikerült szétrombolni. És a Polgármesteri Hivatal hallgat...
"Akár szelíd, akár vadgesztenyéről van szó, a gesztenyeszedés a nagybányai ősz elmaradhatatlan ceremóniája. Van aki még télire is raktároz a szelídgesztenyéből, hogy akkor majd illatos, forró sültgesztenyével adjon fricskát a zimankónak." (szeptember 26.)Lassan csak az ünnep marad, a gesztenyét pedig a sör váltotta fel.
"Ma, január 16-án, pénteken 19 órától a Paprikáscsirkét láthatja a kedves közönség a Lendvay Márton Színjátszó Kör előadásában" (január 16.)
Azóta a csirke influenzás lett.
"Tudományos-technológiai park, sportlétesítmények, lakó- és irodaházak, turisztikai létesítmények, szállodák, mindez egy több mint százmillió eurós beruházás eredményeképp valósulna meg, a felsőfernezelyi tó környékén." (február 13.)
Volt egyszer, hol nem volt...
"Ha engedi a tél, felújítják a nagybányai utcákat" (március 5.)
"Lopják a vasat!" (március 26.)
"A főtéri fákat nem mi irtottuk ki!" (április 30.)
Há kidűttek vóna azuk maguktó is.
"Enduro EB döntő Nagybányán" (július 30.)
Egyszer volt Budán kutyavásár.
"Működik Koltón a faluturizmus" (október 29.)
Végre valakik, akik tudják, hogy miből lehet megélni.
"Szombaton a Megyei Tanács épületének nagy gyűléstermében került sor Máramaros megye új, RMDSz-es prefektusa, Böndi Gyöngyike beiktatására. A ceremóniát Gönczi István, az intézmény főtitkára vezette. Románia kormányát Nagy Zsolt távközlési és hírközlési miniszter képviselte, aki felolvasta a Tãriceanu miniszterelnök által aláírt kinevezést, majd Böndi Gyöngyike letette a hivatali esküt." (január 14.)
Még szerencse, hogy nem Tőricsánunak hívják... visszafoglaltuk Erdélyt?
"Bár a kormány pénzügyi törvénykönyvet módosító sürgősségi rendelete megduplázta az eredeti összeget, idén még csupán személyi jövedelemadójuk 1%-át ajánlhatják fel a magánszemélyek non-profit szervezetek." (január 21.)
Nem rossz törvény, csak nehezen működik.
"Hogyan vélekedünk városunkról?" (január 28.)
"Mesemondó mesemanók" (március 4.)
Politikusképző tanfolyam gyerekeknek.
"Luxusadó-luxusélet áprilistól: fele se tréfa" (március 25.)
Luxusadó a népnek, luxusélet a felső rétegnek.
"Késni fognak a mai vonatjáratok" (április 22.)
"Még egyszer az erős lejről!" (május 27.)
Olyan erős, hogy nem bír magával.
"EKE-vándortábor: startra készen!" (július 29.)
Jól bírta 1300 turista az esőt.
"A megbeszélésen négy stratégiai területet határoztak meg: környezetvédelem, gazdasági tevékenység, szociális problémák és információtechnológia-kommunikáció. A gondok egy részére már született megoldás, más részükre rendelkezésre áll az ehhez szükséges anyagi fedezet." (február 18.)
Valahol Amerikában.
"Olvasóink talán még emlékeznek a tavalyi óvoda-ügyre (hadd ne nevezzük botránynak). Akkor több szülő fejezte ki elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy Nagybányán nem volt elegendő hely a gyerekek számára a magyar óvodai csoportokban." (június 3.)
Na igen.
"Varga Károly lelkipásztor: „A koltói egyházközség története" c. kis munka megírására, ugyanis az egyháziság közel 450 esztendeje szorosan kötődik a 600 éves falutörténethez." (június 10.)
"A licitet egy Stuttgart-i cég, az Evo Boss nyerte, amelyik felajánlotta: amennyiben legalább 19 Mercedes autóbuszt rendel a város, egyet ráadásként szállítanak, s egy Mercedes Vito márkájú mikrobuszt is adnak ajándékba." (december 23.)
Szépek, közlekednek.
Megjelent az ezredik lapszám! (június 23.)
MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK ROMÁNIAI EGYESÜLETE
A romániai magyar közvélemény aggodalommal értesült a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetéséről, az MTV műsorainak drasztikus csonkolásáról, a határon túli magyarok irányába történő támogatások csökkentéséről. Ezért, mint a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelősei kérjük Önöket, hogy a végleges és Kárpát-medencei magyarságunk szempontjából végzetes döntések előtt vegyék figyelembe a következő tényeket:
1. A Határon Túli Magyarok Hivatala fennállásának egész ideje alatt, de főként az utóbbi hónapokban, jelentősen hozzájárult a magyar–magyar párbeszéd eredményességéhez, az anyaország és a határon túli magyarság közötti pragmatikus, partneri viszony kialakításához. A HTMH megszüntetését semmilyen takarékossági szempont nem indokolja. Amennyiben a Hivatal mégis megszűnik, reméljük, hogy a kancellária részeként működő igazgatóság súlya megmarad, az anyaország és a határon túli magyarok közti kommunikáció közege, katalizátora marad.
2. Fontosnak és kívánatosnak tartjuk, hogy az elmúlt hónapokban kezdeményezett, a civil és szakmai szervezetek bevonásával megtartott tanácskozások az anyaországi és határon túli magyarok közt folytatódjanak. A Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója, amely az anyaországon kívüli magyar újságíró egyesületeket tömöríti, ezt a célt eredményesen szolgálja. Megbeszélései a Magyar Országgyűlés és a HTMH vezetőivel a magyar–magyar párbeszéd elősegítését célozták.
3. A határon túli magyarok számára eddig biztosított támogatások az országos költségvetésnek a 0,02%-át jelentik. Egy ekkora összeg megtakarítása nem biztosíthatja az államháztartás egyensúlyát.
Mi, a határon-túli magyarok – Széchenyi kifejezésével élve – kiművelt emberfők tízezreit adtuk az anyaországnak, akiknek képzését mi biztosítottuk szülőkként és adófizetőkként. Az Illyés Közalapítvány , az Új Kézfogás Alapítvány, a Szülőföld Alap által visszajuttatott támogatások értéke, illetve a Sapientia Tudományegyetem működtetése csak parányi töredéke az általunk vállalt áldozatnak. Az anyaország támogatása nélkül a határontúli magyar kultúra károkat szenved, sőt a magyar közösségeknek a léte, megmaradása is kétségessé válhat.
4. Egyszerű számítással is kimutatható, hogy nem ablakon kidobott pénz az, amit határontúliakra költ a magyar állam, hiszen még ma is jelentős az anyaország irányába történő beáramlás.
Bízunk abban, hogy átgondolva döntésük fontosságát olyan határozatot hoznak, amely a Kárpát-medence egész magyarságának jövőjét, a magyar–magyar partnerség lehetőségét megalapozza. Remélve, hogy érveink hozzájárulnak közös céljaink megvalósításához, maradunk tisztelettel a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében:
Ambrus Attila elnök
Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök
Csép Sándor alelnök
Brassó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, 2006. június 20.
(Szabadság) Miután Magyarországon tavaly óriási botrány kerekedett amiatt, hogy az érettségi tételek kiszivárogtak, most Bukarestben bizonyosodott be, hogy a kisérettségi vizsgatételeinek kidolgozásával, felügyelésével és iskolákba továbbításáért felelős rendszer törékeny. Az Adevãrul című napilap egyik újságírója szombaton délelőtt bement a minisztérium székhelyén működő bukaresti központi bizottsághoz, ahonnan a vidéki vizsgáztató bizottságok képviselői elhozhatták a tételeket. A „behatoló" közölte, hogy Dâmbovita megyét képviseli. Mivel senki nem ellenőrizte személyazonosságát, az épületből 32, vizsgatételeket tartalmazó és nyolc javítási kulcsot magában foglaló borítékkal távozott. A történelemtételeket ezek után kicserélték.
A botrány után Mihail Hãrdãu oktatási miniszter elbocsátotta tisztségéből Adrian Stoicát, aki az országos kisérettségi lebonyolításáért felelős osztályt vezette. A kisérettségi-botrányt azonban a minisztérium nem úszta meg egy menesztéssel, mivel Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnök leváltotta tisztségéből Paloma Petrescu államtitkárt is, aki az országos vizsgabizottság elnöke volt. A kormányfő a minisztert is hibáztatja, leszögezte: „legyen nagyon világos, hogy a történtek miatt a felelősség a minisztert és az államtitkárt, nem az intézmény kapusát terheli". Ugyanakkor nem ért egyet Tãriceanu döntésével Hãrdãu, aki szerint nem az államtitkárnak kellene távozni, hiszen Tãriceanu tulajdonképpeni őt szeretné meneszteni.
A demokrata Hãrdãu már hónapok óta feszült viszonyban van a kormány liberális és RMDSZ-es tagjaival. A tanárok bérezésével kapcsolatos tervezet halogatása miatt Hãrdãu és Tãriceanu egymást hibáztatják.
Markó Béla sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette: az RMDSZ támogatja, hogy Románia történelmét és földrajzát anyanyelven oktassák az iskolákban. Ne csak az alsó tagozaton, hanem az V–XII. osztályokban is. Az RMDSZ elnöke szerint a tanügyi törvény diszkriminatív elemeket tartalmaz, ugyanis az említett két tantárgy oktatása továbbra is kötelezően román nyelven folyik az I–IV. osztályok kivételével. Markó szerint ez a képességvizsgán és az érettségin is nehézséget okoz a magyar gyerekeknek, s véleménye szerint minél hamarabb módosítani kell a tanügyi törvényt.
Államfői mandátumának kezdete óta első alkalommal szólalt fel a parlament két házának együttes ülésén Traian Bãsescu. Az államfő a legaktuálisabb kérdéskörökben fogalmazta meg álláspontját, a legnagyobb hangsúlyt a csatlakozáshoz szükséges prioritásokra fektetve.
Ugyanakkor leszögezte, nem az integráció idopontja a legfontosabb, hanem a csatlakozásra való felkészülés, az uniós realitást pedig Bãsescu szerint egyetlen szóval lehet összefoglalni, a „teljesítménnyel". Hiszen, mint mondta, nagyon sok EU-tagállam vezetői és polgárai úgy teszik fel most a kérdést, hogy „púp" lesz-e majd a hátukon Románia. Az államfő szerint ugyanis Románia gazdasági és társadalmi vonatkozásban egyaránt a középszerű kategóriába sorolható be.
„A valós közdelem nem a piros lapokkal folyik, hanem a teljesítmény szükségességével. Egy olyan ország leszünk, amely saját teljesítményeivel járul hozzá az Európai Unió fejlődéséhez. Érthetetlen azon politikusok hozzáállása, akik nem akarják a kormányátalakítást. A legnagyobb kihívás ugyanis az állami intézmények modernizálása" – fejtette ki az államfő.
Majd a legsürgetőbb tennivalók közül a tanügyi, egészségügyi, illetve mezőgazdasági problémák megoldását emelte ki. Továbbá leszögezte, a román állampolgárok nem bíznak az igazságszolgáltatásban, ezt pedig szintén mielőbb orvosolni kell. (hotnews)
Ismételten kijelentette hétfő este a Realitatea Tv Robert Turcescu által vezetett 100% című műsorában Dan Voiculescu konzervatív pártelnök, hogy nem működött együtt a Securitateval. A kormányfőhelyettes-jelölt ugyanakkor arra a kérdésre, hogy ha csupán vállalati jelentéseket adott, akkor miért futottak a dokumentumok Felix fedőnév alatt, megjegyezte: a szekus tiszt adta ezt a fedőnevet.
Mintegy beismerve, hogy fedőnév alatt jelentgetett, Voiculescu hangsúlyozta, nemhogy együttműködött volna a titkosszolgálattal, még ő volt a szenvedő alany, akit a Szeku kínzott.
Hozzátette: annak idején nem volt tudomása arról, hogy a Dunãrea külkereskedelmi vállalat, amellyel együttműködött mialatt a Crescent igazgatója volt, tulajdonképpen a Securitate tulajdonában volt. (realitatea tv)
Csakis abban az esetben szavazza meg a Demokrata Párt (PD) a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, ha nem marad benne a kisebbségi autonómiatanácsokról, és ezek vétójogáról szóló fejezet – jelentette be Emil Boc, az alakulat elnöke.
Mint mondta, az általa vezetett párt csak egy olyan kisebbségi törvényt hajlandó elfogadni, amely egyaránt megfelel a román alkotmány előírásainak, és a velencei Bizottság ajánlásainak. (realitatea tv)
(Nyugati Jelen) Nagy a kancelláriaöröm.
Államfőnk is, kormányfőnk is mosolyogva tért haza az EU-csúcsról.
Most már biztos, ami eddig még nem volt biztos: 2007. január elsején befogad minket a kontinens elitklubja.
Akár már ihatunk is a medve bőrére.
Csak néhány törvényt kell még elfogadnia a parlamentnek, csak arra van már szükség, hogy létrehozzuk az euró milliárdok lehívásának és elköltésének mechanizmusát.
Csak arra, hogy az elkövetkező hónapokban jól működjenek az állami intézmények, az ellenzék pedig ne játszadozzon holmi bizalmatlansági indítványokkal – mondta Tãriceanu miniszterelnök.
Románia Európa kellemes meglepetése lesz az elkövetkező esztendőkben – jósolta Bãsescu elnök az elmúlt hét végén szervezett könyvfesztiválon, melyen azt is bebizonyította, hogy már teljesen egészséges: a rekkenő hőségben leült sörözni a bukaresti polgárokkal.
E nagy örömhír a Cotroceni és Victoria palota közötti villongó ellentéteket is enyhítette, s már azt az új hivatalos álláspontot is megtudhattuk: nem is olyan rossz ez a kormány, melyet mikor megdönteni, mikor – előzetes választásokkal – mássá varázsolni, mikor átalakítani vagy átszervezni akartak.
Még azt is jól tette, hogy árdrágított, hisz így csökkentette a csatlakozás után várható sokkot.
Miközben ez a hangsúlyváltás történik, miközben államfőnk hétfőn premiert tartott a parlamentben a honatyák előtti első beszédével, elfeledkezhetünk mindenről.
Nem igazi téma már sem a madárinfluenza, sem az árvíz utáni helyzet, sem a CIA-börtönök ügye, sem a korrupcióellenes harc, sem az, hogy hány miniszter lesz, s megtartják-e továbbra is a miniszterelnök-helyettesi tisztségeket, sem a kisebbségi törvény, amelyet továbbra sem akarnak elfogadni, sem az autonómia, amelyet vasárnap is sürgettek a székelyek.
A politikai elit már készül a boldogságra.
A hatalom úgy, ahogy fennebb elmondtuk, a szociáldemokraták úgy, hogy kormánydöntő bizalmatlansági indítványt fogalmaznak, a Nagy-Románia Párt fehér öltönybe öltözött Vezére pedig úgy, hogy bejelentette pártja megalakulása tizenötödik évfordulójának diadalünnepén: ezen a héten elhelyezi egy több ezer férőhelyes börtön alapkövét a maffiózók, a haza ellenségei számára.
Kilin Sándor
Ismertető: A Voice Mail Compressor segítségével hangüzeneteket küldhetünk e-mailben a barátainknak, ismerőseinknek. A hangfelvételt hat féle hangminőség közül kiválasztott lehetőséggel készíthetjük. Az e-mailhez csatolt hangfájlt a címzett az ő médialejátszójával hallgathatja meg. Az e-mailhez szöveges üzenetet fűzhetünk. Saját címjegyzékkel rendelkezik, ami ugyan épp csak a legfontosabb adatokat tárolja, viszont fényképpel illusztrálhatjuk.
Weblap: http://www.lagolento.com/
Rendszerigény: Win9x/Me/NT/2000/XP/2003
Magyar kiegészítő: tartalmazza
(Honosító Műhley)
• 25 dkg darált dió,
• 3 tojás,
• 10 dkg vaj,
• 15 dkg cukor,
• 2 zsemle,
• 1 dl tej,
• őrölt szegfűszeg és fahéj
A zsemlék héját levágjuk, majd tejbe áztatjuk. A puha vajat habosra keverjük a cukorral, majd belekeverjük a tojássárgáját is. A kinyomkodott zsemlét szitán átpasszírozzuk és a krémbe keverjük. Hozzáadjuk a darált diót, őrölt szegfűszeggel és fahéjjal fűszerezzük. Végül hozzáadjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét is. A krémet kivajazott, durvaszemű kristálycukorral vagy zsemlemorzsával beszórt kis pudingformákba töltjük. Tepsibe állítjuk, annyi vizet öntünk alá, hogy a formák feléig érjen, majd meleg, de nem forró (150 fokos) sütőben kb. 40 percig gőzöljük. Tányérra borítva, borsodóval leöntve kínáljuk.
Jó tudni, hogy a puding sülés közben megnő, ezért csak annyi tésztát öntsünk bele, hogy a forma háromnegyedéig érjen! (www.egyperces.hu)
Az emberiség jelenlegi és következő generációjának alapvetően új helyzettel kell szembenéznie, amilyennel az eddigi nemzedékek nem találkozhattak. A mai ember, a Homo Sapiens története körülbelül a Cro Magnon-i korig nyúlik vissza, azaz mintegy 25-30 ezer évre. Ha egy generációt kb. 20-30 évnek tekintünk, jó közelítéssel azt mondhatjuk, ma az ezredik generáció körül járunk. Állításom az, hogy olyan feltételek közé kerültünk, amelyenekre a minket megelőző nemzedékek tapasztalatai nem készítettek fel minket, genetikailag nem erre vagyunk "hangolva".
Tekintsünk egy sejtet egy tápoldatban. A sejt osztódása mintegy húsz percet vesz igénybe. Negyven perc múltán négy, egy óra elteltével nyolc sejt lesz a lombikban. A laboratóriumi tapasztalat az, hogy körülbelül két hét alatt telik meg egy lombik, ez éppen ezerszer húsz percet jelent. Azaz a duplázódó sejtek mintegy ezer nemzedék után töltik ki a számukra adott teret.
A folyamatot dinamikailag két élesen elütő szakasz jellemzi. Az első az, amikor több a táp, a tér, mint a sejt. Minthogy duplázódásról van szó, ez egészen a legutolsó osztódásig tart. Egy ezer lépéses osztódási folyamat során a 997-edik során a sejtek a lombiknak csupán a tizenkét és fél százalékát töltik ki, nyolcvanhét százalékban még táppal van teli a tér. A 998-ban a sejtek a tér egynegyedét foglalják el, s háromnegyed részben még mindig szabad a hely. A 999-edik lépés eredményeképpen lesz a lombikban éppen fele-fele arányban sejt és táp. És az ezredik lépés a végzetes, amikor a sejtek teljes egészében kitöltik a teret, eltűnik a táp és a szabad tér, s az egész tenyészet elpusztul.
Az első szakasz tehát az összfolyamat 99.9 %-áig tart, míg a második (amikor több a sejt, mint a hely) csupán 0.1 %-nyi ideig; a két szakasz teljességgel aszimmetrikus. Az emberiséggel is hasonló a helyzet. Az első 997 generáció azt érezhette, hogy a tere végtelen, kitölthetetlen, a természet hatalmas és elfogyaszthatatlan, a források kimeríthetetlenek. A 998-ik generációban bukkanhatott föl a végesség érzése, amikor az ő fogyasztása és készletek mennyisége már összemérhetővé kezdett válni – de még mindig bőven a készletek javára. Aztán a 999-ik nemzedék döbbent rá, hogy az általa uralt tér immár azonos a még szabadon maradttal. Ők értették meg, hogy a következő kettőződés már átdobja őket a második dinamikai szakaszba, abba, amikor az ősidők óta tartó, szabad és határtalan növekedés egy hirtelen, kényszerű és teljes összeomlásba fordul át.
Hiába azonban a tudatos megértés, génjeikben az előző 998 nemzedék tapasztalatai rögzültek. Elvárásaik, cselekvési reakcióik ebből az időszakból származnak. Semmilyen eddigi tudás, semmilyen magukkal hozott biológiai vagy kulturális tradíció nem mutat túl ezen. Nem hisznek a szemüknek: el sem hiszik, amit látnak – a fal, a telítettség még sohasem volt látható közelségben. Nem hiszik el, hogy a táp a következő fordulóban szükségszerűen el fog fogyni. S nem tudnak mit tenni: nincsenek kész reflexeik, újak kialakulására nincs idő, a tudatos cselekvés tömegméretekben pedig szinte megszervezhetetlen.
A néhány, aki előre lát, rádöbben a dinamikaváltozás közelségére. Egyre többen vannak ilyenek. A "jövő nemzedékek jogai"-ról kezdenek beszélni (a pesszimistábbjaik szerint pedig már nem is több, csupán egyetlen ilyen nemzedékről van szó). A többséget mindez nem érdekli. Nem hajlandók elfogadni, hogy ők nem a korábbi 998-ba tartoznak; hogy rájuk más törvények érvényesek. Nem értik, miről van szó – genetikai determinációink szerint ez a tragikus realitás.
Miként lehetne mégis a fordulópontot elodázni? Lassítani kell a növekedést, leállítani a duplázó szaporulatot és csökkenteni a táp fogyását. A lombikkal szemben ugyanis a valóságos Földön a tápnak van egy természetes megújulása. Ha csak abban a tempóban fogyasztjuk, ahogyan az a maga természetes forrásaiból feltöltődik, beállhat egy egyensúly. Ma ettől igen távol vagyunk, sokkal nagyobb mennyiségben habzsoljuk fel, mint amilyen mértékben újratermelődik. Ráadásul az elfogyasztott anyagokból visszabocsátunk a lombikba olyan hulladékokat, amelyek megmérgezik a még megmaradt tápot is, elszennyezik a fennmaradt szabad teret. A 999-ik lépésben bekövetkezik a drogalizáció, a mérgező globalizáció: a teljes lombik kitöltése mérték felett fogyasztó és szennyező ágensekkel. Komoly viták folynak arról, hogy a gyomrunkba jutó földi és a tüdőnkbe kerülő levegőbeli táp gyors leromlása vajon a mi szennyezésünk következménye-e. Holott éppen az elmúlt három-négy generáció volt az, amely a jelenséget észlelte – és pontosan ebben az időszakban nőtt fel a hatásunk, a fogyasztás és a kibocsátás a természetet immár befolyásolni képes, összemérhető nagyságúra.
A sejtek a lombikban csak akkor élik túl az ezredik duplázódást, ha leáll a növekedésük, s a szaporulat csupán a veszteség pótlására szolgál. Vonatkozik ez a létszámra éppúg