(BÚSz-interjú) A nagybányai Nicolae Iorga Iskola a megye egyik legjobb hírnévnek örvendő általános iskolája. A magyar nyelvű oktatás egyik fellegváraként is számontartják. A tanintézet ezekben a napokban ünnepli újkori történetének tizedik évfordulóját, ebből az alkalomból beszélgettünk el Bolos Mihai igazgatóval.
– Bevezetésül mondjon néhány szót az intézmény történetéről.
– Az iskolát 1959-ben létesítették, amikoris tizenkét osztályteremben 404 tanuló kezdhette el a tanévet. 1963-ban újabb nyolc osztályteremmel bővült az iskola, majd 1965-ben további kilenc tantermet csatoltak hozzá, kialakítva ezzel mai arculatát. A három épületrészből egy nagyobb iskolaépület alakult így ki, amely jelen pillanatban huszonnégy osztályteremmel és hét kabinettel rendelkezik. Az 1975-ben átadott sportcsarnokot 2004-ben újítottunk fel.
– 1995-ben az iskola felvette a Nicolae Iorga nevet. Ilyen tekintetben úttörőknek számítottunk Nagybányán, de a megyében is csak egy olyan általános iskola volt a mienken kívül, amelyet egy híres emberről kereszteltek el.
– Hány pedagógus dolgozik az iskolában?
– A magyar tagozaton tizennyolcan tanítanak, ebből tizenketten magyar nemzetiségűek. Hat olyan tanárunk van, aki mindkét tagozaton tanít, olyan tantárgyaknál, mint a testnevelés, technológia, a román nyelven tanított történelem és a földrajz. A román tagozaton hatvanhét tanár tevékenykedik, összesen nyolcvanöt tanárunk van.
– Minek köszönhető, hogy ilyen hírnévre tett szert iskolájuk?
– Elsősorban az itt folyó oktatási munka komolyságának. Iskolánkban elsődleges követelménynek számít a lelkiismeretes, rendszeres tanulás. Tanáraink igen felkészültek, javarészt egyes és kettes fokozattal rendelkeznek. Fiatal pedagógusaink pedig ambíciózus emberek, s abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy van itt kitől tanulniuk, bátran tekinthetik példaképeiknek idősebb kollégáikat. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy folyamatosan fiatalítsuk a tanári kart. Persze ez önmagában még nem elég a sikerhez, a minőségi „alapanyag", azaz a diákok is nagyban hozzájárulnak a kiemelkedő eredményekhez. S éppen ezek láttán iratja sok szülő iskolánkba a gyermekét. A nyolc osztály elvégzése után diákjaink 90%-a gimnáziumokban, elméleti líceumokban folytatja tanulmányait.
– A továbbtanulókról van valamilyen statisztikájuk?
– Nem készült ugyan szigorú felmérés erről, de úgy gondolom, hogy a líceumot végzettek 70%-a folytatja tanulmányait valamilyen felsőoktatási intézményben. Ha a diákok megtanulnak nálunk tanulni, a magasabb szintű oktatásban is példásan megállják a helyüket. Az évforduló kapcsán elkészítettük iskolai „tiszteletlapunk" második számát (az első 1995-ben jelent meg) amelyben közöltük az olimpiászokon és versenyeken kiemelkedő teljesítményt elért diákok névsorát. Az erre szánt két oldal kevésnek bizonyult, alig volt elegendő az országos versenyeken elért eredmények ismertetésére. Egy teljes folyóiratnyi terjedelemre lenne szükségünk ahhoz, hogy csupán az utóbbi tíz év megyei versenyein dobogós diákjaink nevét felsoroljuk.
– Legyen szíves mondjon pár szót az ünnepség programjairól.
– A Nicolae Iorga Általános Iskola Napjai elnevezésű rendezvény nagyrészt ezen a héten zajlott. Múlt szombaton kezdtünk, a Longman Kiadó napjaival; több mint 80 angoltanár találkozott a kiadó képviselőivel. A sportrendezvények, amelyeken más nagybányai iskolák csapatai is részt vettek, szintén az elmúlt hétvégén kezdődtek. Kerekasztal-megbeszélések és tudományos ülésszakok mellett a város hat legjobb osztálya számára versenyeket, az I-IV. osztályosok számára álarcosbált, az V-VIII. osztályosok részére pedig diszkót szervezünk.
– Ma 10 órától kerül bemutatásra az iskolai „tiszteletlap" második száma, 11 órától pedig a diákok és a tanárok alkotásaiból, munkáiból összeállított kiállítást lehet megtekinteni. Olyan tanárokkal, tanítónőkkel büszkélkedhet iskolánk, akik a tankönyvírás és szöveggyűjtemény-összeállítás terén is jeleskedtek, mint például Hadnagy Mária és Vezsenyi Éva, akik román tankönyvet, valamint egy munkafüzetet állítottak össze a magyar tagozaton tanuló harmadikosok számára...
– A tulajdonképpeni zárórendezvényre 12 órától kerül sor, a Városi Színházban. Ezen volt tanárok, jeles meghívottak is részt vesznek, majd a Máramaros étteremben látjuk vendégül a szülőket, tanárokat, meghívottakat.
Lejegyezte: Tamási Attila
A „kézmíves szombatok" programsorozat keretében a Teleki Magyar Házba várjuk a gyermekeket és nagyobbakat december 17-én, szombaton délelőtt 10-13 óra között. Meghívottaink Bary Emma és Váradi Izabella Nagybányáról, valamint Homei Timea Hosszúmezőről, akik többek között a gyertyaöntés és a mézeskalács karácsonyfadíszek készítésének titkaiba avatják be az érdeklődőket. Költséghozzájárulás: 1,5 lej (Teleki-kártyásoknak 1 lej).
Ezzel a címmel adnak elő műsort a felsőbányai 1. Számú Általános Iskola magyar tagozatán tanuló diákok december 22 -én 18 órai kezdettel, a fesőbányai Kultúrházban. Mindenkit szeretettel várnak, ünnepeljük együtt a Megváltó születését!
...a felsőbányai Nagybánya-festőtábor tárlata a nagybányai Teleki Magyar Házban. Látogatható keddtől szombatig naponta 13-18 óra között!
Újabb könyvbemutatóra kerül sor 2005. december 20-án este 18 órakor a Teleki Magyar Házban. Az „Őszirózsák" című kötet szerzője Kaszta István, három év alatt a negyedik kötetével jelentkezik az olvasóközönség előtt. A rendezvény egyben az Erdélyi Féniks Szabadegyetem mementója kíván lenni, amelynek alapítója, főszervezője, Csoma György hat hónapja búcsúzott el végleg a világtól. Az est további részében magyar költők verseit és Pellegrini, Gruber, Händel karácsonyi dalaiból hallhatnak ízelítőt. A 350 oldalas, javarészt interjú-kötet számos színes és fekete-fehér fotóval, színes fedőlappal várja a könyvbarátokat és a bemutató alkalmával 100 ezer lejért megvásárolható!
A SZILVESZTERI KABARÉ, amelyen mindenki derül, vagyis minden kiderül! A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör tagjai szeretettel hívják kedves nagybányai közönségüket legújabb szilveszteri kabaréjuk, a
A bemutatóra folyó év december 28-án, szerdán este 6 órakor, a Városi Színházban kerül sor. Jegyek elővételben december 27-én, kedden 10-13 óra között, vagy 28-án, az előadás előtt egy órával kaphatók a színház jegypénztáránál!
A következő előadásra 2006. január 13-án, pénteken kerül sor a Városi Színházban. JÓ SZÓRAKOZÁST!
Szombaton 15.30 órai kezdettel: Harry Potter és a titkok kamrája (2002, 161 perc). 18.30 órai kezdettel: Szindbád (1971, 95 perc), Krúdy Gyula klasszikus művének feldolgozása, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva főszereplésével!
...Bertóti Johanna ma délutánra beharangozott előadása, mivel a tehetséges diáklány bejutott a „Médiabefutó" hétvégi marosvásárhelyi döntőjébe.
A közönség szíves elnézését kérjük!
Másfél-két óra az egymásra figyelésről, az együttlétről, lassan hömpölygő szavak és gondolatok ízlelgetéséről, a kávé és tea illatáról... Hívjuk mindazokat, akik szeretnék velünk együtt újraélni, újra felfedezni az olvasás, az egymásnak olvasás örömét. Találkozunk MA délután 18 órakor is, a Teleki Magyar Házban. Ha lehet, hozz magaddal egy novellát, elbeszélést, verset, regényrészletet, olyan olvasnivalót, amelyet másokkal is szívesen megosztanál!
Olvass nekem...
…szerdán 18.00 órától a Teleki Magyar Házban, az EKE-gyűlés keretében, a Kanári-szigetek növényvilágáról (kaktuszok). Meghívott: Savu Mircea (az Aztékium Kaktuszgyűjtő Társaság elnöke). A szilveszterezés kapcsán ugyancsak a gyűlésen érdeklődhetnek a turistaszervezet tagjai és szimpatizánsai!
Bevallom: nincs kedvem jegyzetet írni. Csak tudnám, hogy intézzem el, a rovatnak szánt hely se maradjon üresen, s agyamat, kezemet se kelljen megerőltetnem. Mindezt ráadásul úgy, hogy senki ne vegye észre a turpisságot.
Megboldogult lakatos koromban volt egy tuti megoldásom a hasonló helyzetekre. Az egyik idősebb szakitól tanultam. Okos ember volt, kérem alássan, nagyon okos ember. Elég, ha annyit mondok K2-s magasságokat döngető tudásáról, hogy mifelénk ő honosította meg a korszakalkotóan zseniális, messze földön híres csőlopási módszert. Melyiket? A legjobbat. Azt, amelyik abból áll, hogy egy vastagabb csőbe beteszi a „csöves" a kisebb átmérőjű csövet, majd miután a külső „vas-spagettit" kifizeti, kimegy a vállalat udvarából a „bónuszként" kapott, átmenetileg csövessé vált csővel együtt.
Tehát – mondom – nagyon okos ember volt a mester, igazi szaktekintélynek számított a vállalati szarkaságok tudományában. Ő tanított arra is, hogy amikor lógni akarok, mert mondjuk éppen nincs kedvem dolgozni (ami bevallom, elég gyakran előfordult), vagy csak egyszerűen ki szeretnék ugrani a sarki kávézóig egy kávét, egy serkentővel feltuningolt feketét (vagy inkább feketével beszennyezett vizet) inni, csak vegyek a kezembe egy bármilyen szerszámot, s bátran, sietve, határozott léptekkel hagyjam el a vállalat területét, mert még a kapus sem fogja megkérdezni, hová megyek. Azt fogja hinni, valamilyen fontos tennivalóval bíztak meg, amolyan „külső" munkával. Higyjék el, mindig bevált a módszer. Nemhogy a kapus, de még a kutya sem kérdezte meg soha tőlem, hogy hová megyek. Ha éppen nem vettem magamhoz semmilyen szerszámot, két lépés után lebuktam. Szóval működött a dolog, mint Stoica Caritasa az első hónapokban. Baj csak akkor volt, ha véletlenül mondjuk a lakatos egy feszültségmérővel a kezében próbált meg kiosonni, s valamelyik főnököcske megkérte, ellenőrizze le, van-e áram a stablondeszka alatt csüngő kábelben... Isten nyugtassa szegény kíváncsi főnököcskét!
A katonaságban aztán a dolgok fordítottját is megtanultam: hogyan kell becsempészni ezt-azt az alakulatba. Az „ezt" alatt italt értek, az „azt" pedig az első pontban leszögezetteket jelenti. Hurcoltuk a piát hősiesen, megállás nélkül, a kenyeres szekérbe, vagy éppen az egészségügyi táskába rejtve. Elképzelhetik, milyen kellemesen éreztem magam, mikor a lövészeten az egyik bamba tiszt elvágta az ujját, s nekem kellett elsősegélyben részesítenem, az italos üvegekkel teli egészségügyi táska segítségével…
Úgy néz ki, jó tanítványa voltam a korábban említett öreg szakinak, hiszen csak-csak megtelt a rovatnak szánt hely, s agytekercseimet sem kell újratekercselni. Egyszóval: jól átvertem Önöket! (tami)
* A Szentháromság római katolikus templomban keresztelték Rézműves Romulus és Gáspár Katalin kislányát, Laurát. Keresztszülő: Farkas Csilla Emőke.
* A Nagybánya-óvárosi református egyházközségből kísérték utolsó útjukra Márton Miklósné sz. Simon Zsuzsánnát (59), Szabó Sándorné sz. Szabó Jolánt (63).
* Hétfőtől bűnbánati hetet tartanak, az istentiszteletek kezdési időpontja de. 9 és du. 17 óra. Szombaton, december 24-én 17 órától ünnepi istentiszteletet tartanak. Karácsony I. és II. napján a délelőtti istentiszteletek keretében úrvacsoraosztásra kerül sor.
* A Nagybánya-újvárosi református templomban vasárnap du. ifjúsági adventi ünnepi műsorral egybekötött istentiszteletet tartanak.
* Hétfőtől bűnbánati hét veszi kezdetét, amikor de. 9 és du. 17 órától kezdődnek az istentiszteletek.
* Utolsó útjukra kísérték özv. Miszovits Péterné sz. Fazakas Erzsébet (Gyöngyi)-56, özv. Kovács Dénesné sz.Bálint Ilona (77) testvéreket.
* Misztótfaluban advent III. vasárnapján az avasújvárosi MADISZ egy kisebb csoportja végzett szolgálatot.
* A koltói református egyházközségből utolsó útjára kísérték Móré Rudolf (64) testvérünket.
* Katalinban vasárnap 15 órától a délutáni istentisztelet keretében a koltói baptista gyülekezettel közösen tartanak adventzáró istentiszteletet.
Ecsedi Orsolya
Az ünnepek időszakában is minden hétfőn 18.00 órától várjuk a Teleki Magyar Házba az aprókat és nagyobbakat (felnőtteket is), kezdőket és haladókat! Költséghozzájárulás: 10 ezer régi lej, minden második alkalom ingyenes! A padlókímélő cserecipő kötelező!
A jövő héten CSAK hétfőn lesz, 16.45 órától, a nagybányai ASPOR szervezésében. A szerdai torna ezúttal elmarad. A mozgás, egészség!
Les Gábor kerámiákkal, színes asztali és falinaptárakkal, Rajcsányi István, Kiss Kornél, Vánk Sándor, Kaszta István, dr. Sasi Nagy Béla, Popovic Gergely könyveivel, helytörténeti kiadványokkal, az Erdélyi Gyopár lapszámaival, turistatérképekkel, Teleki kártyával, Teleki pólókkal. Érdeklődjön a Teleki Magyar Házban!
A tanügyi sztrájkról szóló két héttel korábbi cikkünkben helytelenül állítottuk, hogy az 1. számú Általános Iskolában nem kérdezték meg a szülőket a sztrájk miatt elmaradt órák pótlásának módjáról. Az érintettek elnézését kérjük. (dávid)
DECEMBER 16-22. (Télelő, Álom, Szentkarácsony hava)
December 16., péntek, az év 50. hete és 350. napja. Névnapok: Etelka, Aletta, Alida, Beáta, Tihamér.
Napkelte: 7:26, napnyugta: 15:53; holdkelte: 16:06, holdnyugta: 8:36.
December 17., szombat, az év 50. hete és 351. napja. Névnapok: Lázár, Olimpia.
Napkelte: 7:26, napnyugta: 15:54; holdkelte: 17:08, holdnyugta: 9:25.
December 18., vasárnap, az év 50. hete és 352. napja. Névnapok: Auguszta, Dezső, Mária.
Napkelte: 7:27, napnyugta: 15:54, holdkelte: 18:16, holdnyugta: 10:01.
December 19., hétfő, az év 51. hete és 353. napja. Névnapok: Viola, Ibolya.
Napkelte: 7:28, napnyugta: 15:54; holdkelte: 19:25, holdnyugta: 10:29.
December 20., kedd, az év 51. hete és 354. napja. Névnapok: Teofil, Ignác, Krisztián.
Napkelte: 7:28, napnyugta: 15:55; holdkelte: 20:34, holdnyugta: 10:51.
December 21., szerda, az év 51. hete és 355. napja. Névnapok: Tamás, Péter.
Napkelte: 7:29, napnyugta: 15:55; holdkelte: 21:41, holdnyugta: 11:08.
Ez az esztendő legrövidebb napja: a csillagászati napforduló. Amennyiben Tamás napjának reggelén friss hó esik, békés, boldog lesz a karácsony. Ezen a napon szokás leölni a karácsonyi disznót, ezért december 21-e helyenként Disznóölő Tamás napjaként vonult be a köztudatba.
December 22., az év 51. hete és 356. napja. Névnapok: Zénó, Anikó.
Napkelte: 7:29, napnyugta: 15:56; holdkelte: 22:47, holdnyugta: 11:23.
Felemás napok következnek az ön életében. Egyrészt örömteliek (ami munkáját, munkahelyi kapcsolatait illeti), másrészt kevésbé gondtalanok (anyagi helyzete és párkapcsolata tekintetében). Örüljön annak, aminek éppen lehet.
Ön is inkább munkahelyén, mint magánéletében könyvelhet el sikereket ezen a héten. Családtagjai nem igazán akarják tudomásul venni, hogy az ön energiái is végesek, amúgy pedig az elmúlt napokban a szokásosnál is jobban kihasználták azt, hogy túlságosan jószívű.
Ha teheti, ezen a héten inkább üljön otthon, hiszen könnyen közlekedési baleset áldozatává válhat. Bár rengeteg munkája mellett nem biztos, hogy megengedheti magának a lazsálást. Mindenesetre legyen óvatos, ha kilép az utcára.
Meglehetősen paprikás lesz a hangulat ön körül ezekben a napokban, ráadásul a pénznek sem lesz ideje leértékelődni önnél. Szerelmi téren jövőjét nagyban befolyásoló, fontos döntést kell hoznia.
A dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan ön elképzelte. Mintha egész héten bal lábbal kelne fel. Vígasztalja a tudat: a völgy után mindig kaptató következik.
Szerelmi és párkapcsolati téren csak jóra számíthat, viszont fokozott óvatosságra intjük a közlekedésben, ugyanis könnyen balesetet szenvedhet.
Az eddigieknél több pénz áll a házhoz, viszont hatványozott kiadásai miatt így is költségvetési hiánnyal kénytelen zárni a hetet. Ne feledje az aranyigazságot: ha többet keres, többet is költ!
Eléggé lehangolódik az elkövetkező napokban, úgy érzi, mindenki az ön érdekei ellen cselekszik. Pedig lehet, hogy nem is mások tehetnek erről, az egész "csak" a körülmények szerencsétlen egybeesésének köszönhető.
Önnek is fokozottan kell vigyáznia az utcán. Egyrészt azért, mert baleset érheti, másrészt pedig azért, mert könnyen zsebesek áldozatává válhat. Ügyeljen mobiltelefonjára!
Szerelmi téren komoly változásra számíthat. Ez a negatívnak tűnő változás (szakítás, válás) elképzelhető, hogy a későbbiekben javára válik. Fokozottan figyeljen pénzügyeire!
Magánélete nem mondható a legrózsásabbnak ezekben a napokban. Próbálja meg orvosolni a problémákat, még mielőtt krónikusokká válnának. Plusz keresethez, prémiumhoz is juthat ezekben a napokban.
Minden nagyszerűen alakul. Bármibe kezd, sikerre viszi. Fantáziája, találékonysága nem hagyja cserben. Kár, hogy ez a remek csillagzat nem lehet mindig hatással önre.
Ezt a cikket a múlt héten akartam megirni. Akkor nem sikerült megfelelő gondolatokat összehozni. Az Új Szó előző számának 5. oldalán olvasható kedves Péter Károly cikk („Édesanyám és a konyha) elolvasása azonban erőt adott és írásra kötelezett. Emlékeztetett a család, főleg az édesanyák karácsonyi előkészületeire, az angyalvárásra. Péter Károllyal együtt még sokan az édesanyánkban találtuk meg az igazi „ajándékozó, szeretetet sugárzó Angyalt".
Mivel én egy tíz gyermekes falusi család 1915-ben született kilencedik gyermeke voltam, nem tudhatom, milyen volt idősebb testvéreim karácsonya. Feltételezem, hogy a sok gyerekes, anyagiakban nem gazdag édesanyánknak sem ideje, sem pénze nem lehetett drága ajándékok elkészítésére, megvásárlására. Mi ezt tudtuk, láttuk, meg is értettük. Nem vártunk sok, főleg drága ajándékot. Tudtuk, hogy a lényeg nem a túlzott ajándékozás, hanem az általa szerzett anyai, szülői, családi szeretet öröme.
Igaz, hogy akkor más világ volt, mind városon, mind falun. Én falusi gyermek voltam. Petróleumlámpa világa mellett tanultunk és írtunk a palatáblára és a füzetbe. Közben ugyancsak petróleumlámpa mellett fontak a nők, beszélgettek a férfiak. A rádió, televízó még ismeretlen volt, így nem zavart. És hol volt a számítógép!? Hol volt a mai sok, drága bolti ajándék?
Ilyen egyszerűségben vártuk Jézuskát és az angyalt. Az egész család várta. Ha édesanyánk nem ért rá mindezt elkészíteni – s már nem is bírhatta sok munkája mellett – a talán csipőficammal született, sánta Juli néném intézte a karácsonyi angyaljárást. Szeretett énekelni, templomba járni, nagyon szerette a virágokat, az embereket, főleg a családtagjait. Mindig tudott szerezni legalább egy fenyőágat. Erre felrakta a titokban elkészített, színes papírból kivágott, csirízzel összeragasztott karácsonyfadíszeket, az általa sütött piskótákat, a diókat, almákat, gyertyácskákat. Ezt a feldíszített fenyőágat beleszúrta valamelyik kedvenc virága mellé, a virágcserépbe. A „Mennyből az Angyal" eléneklése után megjött a család angyala, aki kiosztotta a szerény ajándékot, ránk sugározta az igazi családi örömet.
Mi, akkori kisgyermekek, ennek nagyon örvendtünk. Én most is hiszem, hogy ez az egyszerűen előkészített, látott, hallott, átélt karácsonyi angyalvárás, a Jézuska várása, őszintébb, közvetlenebb volt, több és tartósabb örömet ajándékozott az akkori gyermekeknek, mint a mai sok, drága ajándékot adó karácsony, amiből hiányzik az őszinte szeretet. Futunk a földi gazdagság után, s megfeledkezünk a lelkiekről: egymást megértésről, a megbocsátásról, az őszinte szeretetről. Így valóban „szegény gazdagok" vagyunk.
Legyünk lélekben gazdagabbak! Az én gyermekkoromban ezt adta a karácsony.
id. Markó Gábor
Szegények voltunk, nagyon szegények. Pénz nem volt a háznál. Volt azonban megelégedés és megértés. Éppen ezért, még ma is boldogan emlékszem az összetákolt karácsonyfára, a kalácsra, almára, dióra, a cukorrépából főzött „szaloncukorra", és a pattogatott kukoricából készített füzérekre.
Sokan kérdezzük: miért nincs ma olyan boldog karácsony? Pedig most minden van: a kivilágított karácsonyfa a földtől a plafonig ér, finomabbnál finomabb tészták borítják az asztalt, különböző színű és ízű italok az üvegekben, drága ajándékok halmaza a karácsonyfa alatt stb. Csak nincs meg az a megelégedés, megértés és szeretet. Miért van ez így?
Erre jó volna feleletet keresni és találni most, a karácsonyt megelőző időszakban, adventben.
Péter Károly
2006-ban a nagybányai festőtelep alapításának 110. évfordulóját ünnepeljük. Az évfordulóhoz méltó kiállítás-sorozat megszervezése érdekében a Teleki Magyar Ház, a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület és Teleki Társaság
romániai és határon túl élő magyar képzőművészek számára.
Várjuk kortárs alkotóművészek (festők, grafikusok, szobrászok, keramikusok, fotóművészek stb.), illetve képzőművész-csoportok jelentkezését, legalább 10 reprodukcióval és rövid szakmai életrajzzal. A pályázatok alapján szakmai zsűri fogja kiválasztani azokat a képzőművészeket, akiknek 3-4 hetes kiállításra kínálunk lehetőséget a nagybányai Teleki Magyar Házban.
A kiállítótermekben hozzávetőlegesen 30-40 átlagos méretű alkotást tudunk elhelyezni (kérésre alaprajzot küldünk, pontos méretekkel). A tárlatszervezés, illetve a megnyitók szervezési költségeit, valamint a kiállító művész(ek) szállását a megnyitó idejére a Teleki Magyar Ház biztosítja. Utazási költséget nem áll módunkban téríteni, s a művek szállítása is az alkotó feladata, ez utóbbihoz azonban lehetőség szerint próbálunk segítséget nyújtani. A Teleki Magyar Ház gróf Teleki Sándor (1821-1892) szabadságharcos, emlékíró 1882-ben épült nagybányai lakóháza, ma a vidék egyetlen magyar kulturális intézménye, a nagybányai magyarság otthona. Patinás nagytermeiben és központi folyosóján az elmúlt négy évben félszáz egyéni és csoportos tárlatot, erdélyi, magyarországi, németországi és holland festőt, szobrászt, fotográfust láttunk vendégül. A Nagybányai Magyar Képzőművészek Társaságának rendszeres tavaszi és őszi tárlatai mellett többek között Gally Katalin (Kolozsvár), Bagyinszki Zoltán (Gyula), Burai István (Debrecen), Roel Bos, Wim Oudijk, Willem Van Dam (Hollandia), David Beeri (Magyarország), Deák Janó (Nagybánya), Paulovics László (Németország), Süli Zakar Szabolcs és Ludman Éva (Debrecen), Kovács Géza (Sepsiszentgyörgy), Les Gábor és Kőszeghy István (Nagybánya), Sáli Róza (Budapest), Zeőke Szotyori Edit (Németország), Láng Eszter (Debrecen), Kondrák Károly (Nagybánya), Vassy Erzsébet (Nagyvárad), Győri Sánta Kinga (Nagybánya), Kovács László Attila (Sepsiszentgyörgy), Nagy Előd (Budapest), Dudás Gyula (Nagybánya), Török Éva Cecília (Gyergyószentmiklós), Wagner Péter (Budapest), Balázs Janó (Torockószentgyörgy), a szilágysági IPP-ART képzőművészeti alkotótábor résztvevői és még sokan mások állítottak ki eddig nálunk. Az itt kiállító művészek által felajánlott alkotások a Ház egyre gazdagodó gyűjteményét gyarapították.
A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet a 004-0262-212668-as telefonszámon, vagy a 0744-919166-os mobilszámon, hétköznapokon 17-20 óra között, vagy a telekihaz@tmh.alphanet.ro e-mail címen. A pályázatok benyújtásának meghosszabbított határideje: 2006. január 15. Postacím: Teleki Magyar Ház, 430322-Baia Mare, str. Minerilor nr. 5-7. Románia.
Csendes, téli reggel volt, amikor elgondolkozva és meglepő szelídséggel ballagtam a posta felé nagyanyám levelével.
– Vigyázz rá, kisfiam – figyelmeztetett nagyanyám – egyenest a postára menj és ne a ládába dobd, hanem magának a postamester bácsinak add a kezébe.
– Igen, nagymama – mondtam, bár ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy: miért mondom én, hogy nagymama és miért nem mondom, ahogy a faluban minden gyerek mondta: Öreganyám...
És a falu is, mintha csendesebb lett volna, mint máskor. Még a kutyák is hallgattak a karácsony-est várakozásában, s nekem eszembe se jutott: megrúgni a kis kapukat, hogy az illetékes ebet éktelen ugatásra ingereljem.
Szerencsére: baráti köröm tagjai is otthon tartózkodtak, így mentve voltam minden csábítástól, hogy menjünk a malomgát jegére csúszkálni, vagy nézzük meg, Bodóéknál mekkora görényt fogott a csapda – mert ebben az esetben a levél ráért volna...
Közben – észre sem vettem – köd ereszkedett a szérűkre s az utca vályújába, és mire a faluvégre értem, a postáshoz, a köd már megvastagodott, s úgy látszott, mintha a csomai úton jönne a nyárfák között, amelyek kissé és némán északra hajoltak.
Ezekután a levelet átadtam a postamester bácsinak, aki zsidó volt és Weisz Sándornak hívták, de ezzel nem törődött senki, sőt bizonyos előkelőséget kölcsönzött viselőjének. Ilyen előkelőség volt a faluban még Strancinger bácsi, aki tejcsarnokos volt és német, azaz sváb, és Skandera bácsi is, akire az öregek azt mondták, hogy „Törökhagyás" és mint szövőmester működött a faluban.
Weisz bácsi a postamesterség mellett még gazdálkodott is és apám volt a tanácsadója. Mire tehát összes, gazdaságunkban előforduló állattenyésztési kérdésére válaszoltam, már nem lehetett kilátni az ablakon, olyan vastagon folyt be a köd a faluvégen.
Ilyen vastag ködöt azóta sem láttam! A posta utcai kis kapujánál meszszebb látni nem lehetett és amikor kiértem az utcára, majdnem nekidőltem a kerítésnek az ámulattól, és kicsit az ijedtségtől is, mert a néma ködből egy kis medve lépegetett elő, és csak később láttam meg az embert, akit – úgy látszott – hosszú, vékony láncon, a medve vezetett.
– Jó napot, fiúcska – mosolygott az ember – szép, nagy medve, mi? Tánzolni is tudja... – és megsimogatta a medve fejét, mire az leült.
– Szabad te is simogat... – mondta a kissé cigányképű ember. – Ursu nem harapsz... Teség, teség...
Úgy éreztem: ezt az ajánlatot nem lehet visszautasítani, tehát – ugrásra készen ugyan – de megsimogattam a kis medve fejét s ezzel kapcsolatban eszembe jutott az a kockacukor, amelyet a reggelinél vágtam zsebre egy óvatlan pillanatban.
– Szabad neki cukrot adni? – néztem a medve tulajdonosára.
– Ursu nagyon szeretsz cukor – mondta az ember, s a kis medve olyan hirtelen kapta ki kezemből a reggelinél zsebrevágott kockacukrot, hogy majdnem az ujjam is odakerült ragyogó fogai közé, utána pedig újra leült s arra gondoltam: ha kutya lett volna, talán a farkát is csóválná...
Szép medve, jó medve – mondta az ember – senkit nem harapsz és tánzolni is tudsz... szereti cukor és a Domnu főbíró nekem adott papírt, szabad táncoltatni...
Tehát a főbíró, azaz Trombitás bácsi is adott engedélyt és ezekután az Alszeg jobboldalán, mint hivatalos vezető ajánlottam be a medvét és gazdáját, figyelmeztetve az ismerős néniket és bácsikat, hogy a kenyérhez egy kis darab szalonna is illetékes...
– Nahát, ez a Pisti! – hallottam az egyik háznál, ahol Deres néni csak újabb figyelmeztetésemre adott a kenyér mellé egy kis darab szalonnát – ennél nagyobb lókötő nincs a faluban...
Ez egy kicsit rosszul esett és pár pillanatig gondolkodtam, megdobjam-e Deres néni kendermagos kakasát, de közben annyira beleszerettem a kis medvébe, hogy ez a haragos bosszúvágy azonnal kútba esett.
Közben a köd ritkulni kezdett, hogy amikor házunkhoz értünk és befordultunk a kapun, apám majdnem hanyatt esett, pedig amúgy nem volt valami nagyon olyan „hanyattesős" ember. A medve valódi tulajdonosa ugyanis még ködben volt...
– Medve! – mondtam szerényen. – Ezé a bácsié – tettem még hozzá, mintha feltételeztem volna apámról, hogy azt gondolhatná: a medvét a Kács alatt, vagy a Potyondy-malom mellett fogtam.
Apám elmosolyodott s ezzel rendben is lett minden.
– Kicsit táncolni is tud – tettem még hozzá... erősítve poziciómat – ... és ez a bácsi talán meg is alhatna az istállónkban... és szeretnék még kicsit velük maradni...
– Szamár! – mondta apám. – A lovak szétrúgnák az istállót... de majd gondolkodom. Harangszóra itthon légy és – nézett az emberre, aki foszlott kucsmáját a kezében tartotta – a barátod is kap ebédet.
Szabadságos szép délelőtt lett ezután és szinte megfeledkeztem a karácsonyfáról, a várható ajándékokról, amelyeket az est hoz majd meg angyali segédlettel.
Ebédre, azaz harangszóra pontosan érkeztünk, bár nem tudtam, mit kezdek majd legújabb barátaimmal. Hová teszszük őket? A konyhába? Vagy – reménykedtem – Ganzler bácsi szobájába? (Ganzler bácsi apám segédtanítója volt.)
Apám az udvaron beszélgetett Bíró bácsival, de amikor megérkeztünk, az iskola felé mutatott.
– A hátsó tanterembe vidd barátaidat. Vittem be pokrócot, szalmát, Rozi be is fűtött. Ott meg is alhatnak. Ebédet, vacsorát kapnak... de, ha a bolhák megeszik őket, hát arról nem tehetek...
A medvetulajdonos bácsi neve Juon volt, ami – szerinte – magyarul Jánost jelent, de az összkomfortos iskolaszobának úgy megörült, hogy még talán a nevét is elfeledte. Amikor azonban a keresztet meglátta a falon, vidámsága egyszerre ellobbant. Komoly lett, mintha templomban lenne, térdet hajtott és keresztet vetett.
Én ezen – amikor otthagytam őket – nagyon elgondolkoztam. Az ebéd azonban kitűnő volt és gondolataimban már az esti karácsonyfagyertyák lobbantak fel, bár nem annyira, hogy az ajándékokat is látni lehetett volna.
Ezek után Juon bácsi délután már egyedül kéregetett a medvével és – bevallom – meg is feledkeztem róla, de eszembe jutott, amikor anyám estefelé azt mondta Margitnak: – Erre a szegény oláhra legyen gondod és azt a kis csomagot is add neki...
Aztán fellobbantak a karácsonyfa békés kis gyertyái és én elmerültem a karácsonyi öröm, szeretet és vidámság játékaiban. De amikor egészen este lett, megint eszembe jutott „az a szegény oláh" és kisurrantam, hogy megnézzem: mit csinál?
Beleskelődtem az ablakon és megláttam.
A vacsora és minden a tanító bácsi asztalán érintetlenül. „Az a szegény oláh" pedig ott térdelt a feszület előtt meghajolva és mozdulatlanul, mintha semmi, de semmi más nem is lenne a világon...
Megdöbbentem, mintha valami végzetes és nehéz kérdés indult volna meg eszméletemben, amit csak később és már későn fogalmaztam meg magamban, hogy „imádkoztak-e és imádkoznak-e így szerte az országban büszke és nagyvérű, nemes és nagyszájú magyarok?"
(1969)
Mindig csodáltam a piramisokat. Íme, mire volt képes az ember ezelőtt ötezer évvel, amikor óriásdaru még az emberek álmában sem létezett. Az égnek meredő gúlák a nagyratörés, az emberi munka dicshimnuszai. Annak az embernek, akinek a múmiája odalent feküdt, vagy még fekszik, utódaitól nem háborgatva, csak egyetlen vágya volt: a halhatatlanság és testének feltámadása. A munka a névtelen sokakat dicséri.
Egy hús-vér ember, aki a minap itt állt előttünk, a mi vérünkből való erdélyi magyar. Nem magas, nem alacsony, nem izompacsirta, sem sovány. Ha ránézel: átlagember. Egy közülünk. Kis szakállából kivillanó mosolya mögül előtűnik fehér fogsora; látszik, hogy örül az életnek, hogy létezik, s hogy megtehette azt, amit megtett, vagy megpróbálta, amit lehetett. Megpróbált feljutni arra a piramisra, amit az Úristen talán haragjában emelt két nép közé, amikor megrengette a földet India és Kína között. Ki tudja?
Tény, hogy ezeknek az óriási kőszirteknek a közepén áll egy kőgúla, olyan, amilyen mellett Egyiptom világcsodái csak szánalmas vakondtúrások. Ez a hegymászók által K2-nek nevezett, 8 611 m magas hegy, a világ második legmagasabb csúcsa. Erőss Zsolt, miután valóra váltotta minden alpinista álmát és a Mount Everest (Csomolungma) csúcsáról nézett le a lába alatt heverő világra, a legnagyobb után a legnehezebbet választotta a nagyok közül: a piramisok piramisát, amelynek hóval, jéggel borított meredélyein a legtöbb rohamra induló hegymászónak lett örök pihenője.
Hiszen ez a hó- és jégtömeg mozog! Az expedíció filmjének egyik utolsó képsora megrázó bizonyítéka annak, hogy aki ott fejezte be életét, nem nyugszik. A mozgó hó lábcsonkot, bakancsot hozott magával, meg öltözetmaradványokat. Kegyetlen ez a hegy.
Miért akarják mégis meghódítani?
Az Everest első két meghódítója, E. Hillary szerint azért, „mert ott van!" Társa, Ten-zing pedig azt mondja a hegyről: „vad, csodálatos, borzalmas. De azért nem éreztem borzalmat. Ahhoz nagyon is szeretem a hegyeket."
A hegy olyan, mint az élő víz: aki nem szereti, nem bízik benne, hagyja békén, mert csak azt fogadja be, aki szereti!
Nézzük a filmet, a valószínűtlenül bizarr sziklaalakzatokat, titáni méretekben. Vagy teljesen hó- és jégtakaró alatt, vagy csak a kőcsipkék között fehérlő foltokkal díszítve. Mert a 100 km sebességű szél sem ritka ezen a tájon, s amikor végighúzza seprűjét a szirtek felett, az felér egy nagytakarítással! Ezek a hegyek választják el egymástól a páradús, forró Indiát, a hidegebb, szárazabb északtól. A monszun felhői, mint hatalmas lovashadsereg támadják a hegyláncot, s a csúcsok között hóviharrá válnak. Felöltöztetik a hegyóriásokat és maguk alá temetik a túl merész, mindenre elszánt, hódítani vágyó hegymászókat.
A magyar MOL Expedició tagjai tudták, hogy ezt a hadsereget nem lehet legyőzni. Már közel a csúcshoz adták át a teret a fenyegető hóviharnak. Pedig alig 300 méterre voltak a céltól, 8 200 m felett! A kép innen is csodálatos.
A film már véget ért, s Erőss Zsolt elővette az expedicióról készült nagyon szép naptárt. Bebizonyította, hogy nemcsak kitűnő hegymászó – nemhiába nevezik a legkiválóbbaknak kijáró hópárducnak – de nagyon jó filmes, kommentátor, s nem utolsó sorban üzletember. Naptárát csodálatos felvételekkel illusztrálta. Nem tudom, a fentről fényképezett csúcstömkeleget csipkéhez hasonlítsam-e, amely a felhők felett lebeg, mert a csipke finom, de ezt a kőtömeget csak Ten-zing szavaival lehet jellemezni. Inkább hasonlítanám egy nagy csomó egymás mellé rakott tölcséres fagylalthoz. Köztük jégbefagyott folyamrendszer kanyarog, amelynek ágai lennebb egyesülnek. A megolvadt hó jéggé fagyva csúszik, maga alatt görgetve a levált szikladarabokat. Méltó méretekben a hegyekhez. Mint egy valószínűtlenűl nagy sztráda halad a mélyben, s fogy el végül India trópusi melegében.
Eszembe jut egy régebbi cikkem, egy kis országról, amelyik megnyert egy nagy versenyt. Annak is a „Merjünk nagyok lenni" címet adtam, szemben egy szégyenünkre magát magyarnak nevező politikussal, aki arra biztatott: merjünk kicsik lenni! A címet valaki megváltoztatta, itt most ismét elmondom. Ki volt ezen a világon nagyobb, mint Erőss Zsolt, amikor már-már a világ tetejét is elérte? Ez az erdélyi magyar nem volt-e nagy akkor is, amikor sem társai életét – köztük egy nőét –, sem a magáét nem kockáztatta puszta becsvágyból?
Vágyainkat legyőzni talán nagyobb lelki nagyságot jelent, mint a mások lebírása. Ez a mosolygós magyar nem felejtette el régi nagyságunkat, s hála Istennek, nem akart megtanulni kicsinek lenni! Jutalma: a Himalája csúcsáról lenézve lábai alatt láthatta az egész világot.
Merjünk nagyok lenni, mert nem vagyunk senkinél sem alábbvalók. Mai nagyságunkat nem a győztes háborúk jelzik, hanem Nobel-díjasaink, vagy olimpiai győzteseink száma. Ne bíztasson senki másra, csak arra, hogy képesek vagyunk a legnagyobbra is. Mert az emberiséget már nem a fegyver, hanem az ész és akarat teszi naggyá. Minket is.
Könyvbemutató a Teleki Magyar Házban
Kettős könyvbemutatót ajánlottunk múlt heti lapszámunkban a könyvbarátok figyelmébe. Dr. Sasi Nagy Béla „Szélmalomharc" és Popovic Gergely „Vidám Abszurdisztán" című kötetét lapunk munkatársai, Dávid Lajos és Tamási Attila ismertették, majd a szerzők olvastak fel saját, és egymás írásaiból. Az alábbiakban Tamási Attila méltatását olvashatják.
Kérem, nézzék el nekem, nem vagyok nagy szónok, de az egyetemen mindig ellógtam a retorika kurzusokról. S talán pont ezért hozta úgy a sors, hogy nekem kelljen bemutatnom a „Szélmalomharc" című kötetet, melynek írásai túllépik a cifra szólamok, a hangzatos, de tartalomban szegény, öncélúan kacifántos monológok szintjét. Nyíltan, egy az egyben, szemtől szembe, vagy – ha úgy tetszik – négyszemközt az olvasóval mondja el azt, amit legtöbben csak a kulisszák mögött mernek rebesgetni, vagy ha mégis elmondanak, tíz kötet sem elég nekik, hogy kitárgyalják a témát.
Meglátszik, hogy a most bemutatásra kerülő kötet szerzője civilben röntgenorvosként tevékenykedett, hiszen cikkei valóságos társadalmi röntgenképet vetítenek szemeink, vagy inkább tudatunk elé. Egy olyan röntgenképet, amelyik immár több mint másfél évtizede gyengélkedő szűkebb-tágabb életterünkről szól. Arról az élettérről, amelyik magyar önazonosságunk táptalaja is. Bármennyire is sajátunk ez az élettér, néha mégis nehezen igazodunk el benne „vakvezető" nélkül. Mindennapi elfoglaltságainktól fásultan legtöbbször nem vesszük észre a nyilvánvalót, vagy csak nincs elég időnk és erőnk lehámozni a sok hazugságot az igazságról, átvilágítani az értelem röntgensugarával a körülöttünk zajló eseményeket.
Sasi Nagy Béla nem vesztegeti az időt a cafrangok, cafatok és sallangok bemutatásával, legfeljebb a nemes egyszerűség szintjén érinti ezeket, s a dolgok vázát, gerincét, vagy éppen gerinctelenségét tárja elénk a maguk szikár valóságában. Teszi mindezt bátor szókimondással úgy, hogy még a többértelműség látszatát is kerüli. Bölcsességből fakadó magabiztossággal néz át a felesleges rétegeken, díszítéseken, s a dolgok lényegét látja és láttatja az olvasókkal.
Bár önmagát nem tartja sem újságírónak, sem pedig írónak, vagy költőnek, „csak" numizmatikai szakírónak, kétségtelen: Sasi Nagy Béla tanúbizonyságot tett mind újságírói, mind írói – vagy éppen költői kvalitásairól, merthogy verseskötetét már korábban kézbe vehették a költészetet kedvelő olvasók. A szerző – minden tiltakozása ellenére – jelen kötete előszavában elismeri, vagy inkább beismeri: „... az újságírás is irodalom, tehát stílusának és tartásának kell lennie." Mindettől függetlenül, bármilyen műfajt is művel éppen Sasi Nagy Béla, mélyen áthatja, átitatja az olvasók iránti tisztelete. Cikkeinek mondanivalóját nem a hatalmasságok kénye-kedve, vagy a politikai szélfúvás pillanatnyi iránya határozza meg, s végképp nem az általa „bérhazafiaknak" keresztelt emberek elvárása, hanem a mindenkori olvasói igény.
Néhány éve készítettem egy körinterjút, s több interjúalanyom is minősítette az Új Szó írásait, rovatait. Szinte kivétel nélkül mindenki Sasi Nagy Béla jegyzeteit jelölte meg kedvenc olvasmányának. Irigykedtem is rendesen rá emiatt. Akkor határoztam el, ha nagy leszek, Sasi Nagy Béla leszek. Mert azt hiszem, ez a tollforgatás lényege: olyan cikkeket írni, hogy a nagybetűs Olvasó szeresse. Nem a műfaj számít, hanem az, hogy amit ír az ember, az eljusson az olvasók szívéig, lelkéig, tudatáig. S ha ez sikerül, akkor nincs lehetetlen, akkor minden sikerülhet.
Forgassák szeretettel öt év szellemi termésének legjavát, a számszerint 67 írást, s egy ajánlót magába foglaló kötetet. Annál is inkább, mivel – figyelembe véve országunk csigagyorsaságú felzárkózását – jó ideig még nagyon is aktuálisak lesznek ezek a jegyzetek. S ezzel már meg is cáfoltam a kötetcímet: egyáltalán nem szélmalomharc, amit Sasi Nagy Béla vív!
Tamási Attila
... tevékenykedtek az elmúlt napokban a betörők. Misztótfaluban az egyik üzlethelyiséget rámolták ki a betörők. 2 900 lej értékben vittek el cigarettát és készpénzt. Kolcséren (Coltirea) és Zazáron (Sãsar) is egy-egy üzlethelyiséget látogattak meg a betörők. Az első helyről 287 lej értékben vittek el élelmezési cikkeket, míg a második helyszínről 3 000 lej értékben pakoltak fel cigarettából, édességekből és ruházati cikkekből. Máramarosszigeten a Zimbrului utcában jártak a betörők. Az egyik ott található üzletből 2 000 lej értékben loptak el cigarettát, kozmetikai cikkeket, telefonos feltöltőkártyákat, édességeket és kávét.
A Teatrului utcában leparkolt egyik személygépkocsiból, miután betörték a jobb oldali ablaküveget, ismeretlen személyek kiemeltek egy diplomatatáskát, amiben 1 300 lej, a tulajdonos személyi iratai, valamint a károsult munkahelyéről származó dokumentumok voltak. A kár összértéke: 5 000 lej. A Victor Babes utcában is kiloptak az egyik személygépkocsiból egy iratokat tartalmazó aktatartót. A kár: 500 lej.
Lebukott három fiatalkorú autófeltörő: a 16 esztendős B. Sergiu, a 15 esztendős C. Vasile, valamint a mindössze 13 éves V. S.
Egyik hajnalban egy járőrcsoport igazoltatott két 15 esztendős fiatalt, név szerint F. Gabriel busági és M. Sabin nagybányai lakost, akiknél több villanyégőt és egy villanykábelt tartalmazó zacskót találtak. Kiderült, hogy a "fővilágosítók" a Mara-parkban felállított karácsonyfáról csenték el a villamossági cikkeket.
Nem csak karácsonyfadíszeket, hanem karácsonyfákat is loptak élelmes polgártársaink az elmúlt napokban. A 36 esztendős, felsőbányai illetőségű S. Petru lakásán 13 "Duglas" fajtájú fenyőfát talált a rendőrökből és az erdészeti hivatal munkatársaiból verbuvált operatív csapat. A kár: 390 lej.
A Tãul Rosu utcában, az egyik családi ház udvarából ruházati cikkeket, szőnyegeket próbált meg ellopni a 29 esztendős A. Nelu. A kár összértéke: 1 450 lej. A rendőrség megérkezéséig a lakók "szórakoztatták" a peches tolvajt. A rendőrségen kiderült: Nelu 408 napi börtönnel adósa az államnak, s november elsején került feltételesen szabadlábra.
A Filaturii sétányon az egyik arra járó hölgy táskájával próbált meg kereket oldani a 18 esztendős, büntetett előéletű, nagybányai illetőségű A. Flaviu-Beniamin. A rablót a járókelők nyakoncsípték, így a rendőröknek nem maradt más hátra, mint rátenni a bilincset az elkövető csuklójára.
Láposbányán (Bãita), miközben a szakemberek az óvoda tetőszerkezetét bontották, az egyik gerenda alatt fegyvereket és lőszereket találtak. A helyszínre érkezett rendőrök megállapították, hogy egy revolverről, egy katonai fegyver csövéről, egy részben elrothadt, 460 kis kaliberű, ólomhegyű töltényt tartalmazó zsákocskáról, valamint egy öt katonai töltényt tartalmazó fémfoglalatról van szó. A sorozatszámokat már nem lehetett azonosítani az előrehaladott rozsdásodási folyamat miatt.
(ta)
A MÚRE Igazgatótanácsa megdöbbenéssel értesült arról, hogy Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, az Erdélyi Televízió Alapító Testületének tagja és Nagy Zsolt, a „Janovics Jenő Alapítvány" kuratóriumi elnöke azzal a kéréssel fordult a Magyar Köztársaság Kormányához, hogy az említett Televízió létrehozása céljából nyújtott támogatás rendeltetését megvátoztassa. A kérés értelmében, arra alapozva, hogy a felajánlott támogatás nem elégséges televízió-alapításra, a meglevő összeget szétosztanák hazai televíziós műhelyek között.
Az önálló egész-napos televízió létrehozását a MÚRE kezdeményezte, és továbbra is szorgalmazza.
A romániai magyar nemzeti közösségnek szüksége van egy teljes műsoridős önálló vizuális médiumra. Ha ezen médium létrehozásáért tett erőfeszítéseink folytatásáról lemondunk, az eredeti cél megvalósítása bizonytalan időre halasztódik.
Takács Csaba és Nagy Zsolt eljárása nélkülözte a demokratikus ügyintézés szabályait, mivel a Janovics Jenő Alapítvány kuratóriuma tagjainak véleményét nem kérték ki.
Marosvásárhely, 2005. december 10.
A MÚRE Igazgatótanácsa
Az összefogáshoz olyan emberek kellenek, akikben élő erőként éljenek a lélek gyümölcsei: az öröm, a békesség, a béketűrés, a jóság, a hűség, a szelídség, a mértékletesség, a felebarátaink iránti tisztelet és a másságának elfogadása, a szívesség, a segítőkészség, az adakozási készség és főleg a szeretet. Mutassuk meg, hogy tudunk ilyen erőkkel kötődni egymáshoz, mert: „Ahol szeretet van, remény és jövő van."
Így szólítanak fel az erdővidékiek minden jószándékú embert, hogy segítsenek Imola életének megmentésében. A baróti, Bocz-Zoltán Imola alig hétévesen a leukémiával kell szembenézzen. Életének megmentését egy műtét szolgálná, mely nem kevesebb, mint 35 000 euróba kerül. Ennek érdekében december 20-án Baróton kerül sor az Erdővidéki Összefogás Napjára, ennek érdekében kérnek mindenkit, adakozzon Imola megmentéséért.
Imola mosolyáért. Élni még jó formán nem is élt. Nem tudja még milyen öröm, ha tízest adnak az iskolában, ha ákombákom betűkkel írt szerelmes levelet dugnak táskájába, ha szülei felügyelete alól kiszabadulva kirándulni mehet, ha először fogják meg kezét, s padokon vacogva éjjelbe nyúlóan hallgatja a szív dobbanását, ha alkalmazzák álmai vállalatánál, ha… és a sort még folytathatnánk. Ha nem segítünk, ha nem vállalunk részt az életért folytatott küzdelemben a mindössze hatéves baróti Bocz-Zoltán Imolának talán esélye sem lesz ezekről az érzésekről valamit is megtudni. Imola arcára vissza kell csalnunk a mosolyt. Egyszer az életben a szó legnemesebb értelmében fogjunk össze, vállaljunk feladatot a csöppség felépülése érdekében.
Adományát a következő számlaszámra juttathatja el: BCR Agentia BaraoltRO35RNCB2410000105260002 (lej), RO08RNCB2410000105260003 (euró).
A Hypericum cég gyógynövényekből és erdei gyümölcsökből gyógytermékeket és táplálékpótlókat gyárt.
1995-ben alapította Pop Maria biológusnő, aki nagy szaktudású kutatócsapatot vont be a tevékenységbe.
A Hypericum laboratóriumai a Gutin hegység lábainál Desesti (magyarul Desze) találhatók, ahol a tiszta, érintetlen, szennyeződésmentes természet szolgáltatja a változatosabbnál változatosabb gyógynövényeket, az erdei gyümölcsök gazdag skáláját. Ezek kivonatából hatásos gyógytermékek, táplálékpótlók készülnek, amelyek egészségünk megőrzésére, immunrendszerünk erősítésére szolgálnak és hatékonyak a betegségek gyógyításában.
Első termékünk az ORBÁNCFŰ TEA (Hypericum Perforatum) volt. A helybeliek az orbáncfüvet Úrunk Vérének is nevezik, csodálatos gyógyító ereje és a szirmaiból vagy leveleiből nyerhető piros nedv miatt, ami a Szent Vérre emlékeztet. E tea sikere továbblépésre bátorította a céget. Előállítottuk 30 értékes gyógynövény kivonatából a BITTERT, amely hírnevet szerzett a Hypericum cégnek. Idővel ennek a választéka is bővült: megkezdtük a szív-és érrendszeri betegségekre javallt BITTERt és az Élet füvei BITTERt, amely a harmonikus testi és lelki egyensúly kialakítását segíti.
További termékeink a tudományos szempontok alapján összeállított gyógynövénykeverék teák és kivonatok.
A különböző erdei gyümölcsökből hidegen préselt szirupok különlegesen hatékonyak az egészség megőrzése szempontjából. Az ökológiailag tiszta vidékről begyűjtött és szakszerűen feldolgozott áfonya, fehér homoktövis, erdei málna, fekete ribizli, skorus-szirupok mellett megemlítjük a bizonyítottan jó hatású Élet Nektárját és a természetes Immunotonic-szirupokat.
A Momyrtidiab szirupot a kifejezetten cukorbetegek és magas vércukorszintűek számára állítottuk elő. Ez egy Amerikában honos, de nálunk is termő Momordica Charantia nevű növény kivonatát tartalmazza, antibiotikumos hatása világszerte elismert.
Külön kategóriába tartoznak a gyógynövényport tartalmazó kapszulák, amelyeket Dr. Ovidiu Bojor és Dr. Dan Arizan neves gyógyszerészekkel együttműködve fejlesztettünk ki.
Jó minőségű alapanyagokból kiváló minőségű, hatékony gyógytermékeket gyártunk.
Ha pozitívan gondolkodunk és bízunk az Isten által teremtett növények hatásában látványos eredményt érhettünk el.
Központ: HYPERICUMIMPEX, Nagybánya, Revolutiei tér 3/26.
Az ünnepekre díszítsünk élő növényekkel. Ha virágos növényeket szeretnénk, akkor most a rövidnappalos növényeknek van itt az ideje.
Kezdjük a mikulásvirággal. Ez a szobanövény nálunk így Mikulás, karácsony táján a legkeresettebb. Már csak azért is, mert rövidnappalos lévén ilyenkor virágzik. A vörös fellevelek, amelyek majd két hónapig megmaradnak, jellegzetes díszei a téli lakásnak. Bár önmagukban is tökéletesek, szépségüket kiemeli, ha borostyánok, páfrányok társaságába helyezzük őket.
Aztán itt van a karácsonyikaktusz, amely valódi kaktusz. Levelük nincs, de a tüskék is hiányoznak. Amit levélnek látunk nem más, mint módosult szár. A karácsonyikaktusz virágrügyei késő nyáron vagy kora ősszel alakulnak ki, amikor a nappalok hosszúsága csökkenni kezd. Ebben az időszakban a dús virágzás érdekében hűvös és száraz helyen kell tartani.
Ne feledkezzünk meg a hajtatott hagymás és gyöktörzses növényekről (amarillisz, jácint, hóvirág, tulipán, koronásliliom) sem. E növényeket szó szerint becsapjuk: előre eltervezett virágzásukat hónapokkal előbbre hozzuk azáltal, hogy a nyugalmi időszakot megszakítjuk. Ha tél elején meleg és világos helyre tesszük őket, elhitetjük velük, hogy itt a tavasz, ideje virágozni! Ha a hajtatásról lekéstünk, vásároljunk.
A borostyán is ünnepi hangulatot kölcsönöz a lakásnak, különösen, ha piros kaspóba, kosárba kerül. A hűség, a halhatatlanság, a lelki élet megtestesítője. Ha mostanában vásároljuk, válasszunk fácskaformára metszett növényt. A borostyán kúszó szárából kialakíthatunk például gömböt vagy karácsonyfára emlékeztető formát. Ehhez válasszunk harminc vagy negyven centiméter átmérőjű agyagcserepet. A cserepet töltsük meg gyengén savanyú virágfölddel, majd a cserép széléhez közel ültessük bele előzőleg vízben gyökereztetett borostyánhajtásokat. A kívánt alakzatot drótból alakítsuk ki, azt rögzítsük a cserépben, majd erre csavarjuk föl a fejlődő indákat.
Népszerűek a törpe boróka, tuja. Edényben évekig elélnek. Ha apró fácskákat választunk, akár fel is díszíthetjük őket. Aztán a gyerekek szobájába kerülhet, hogy saját karácsonyfájuk is legyen. Választhatunk számukra karácsonyi dekorációs edényt, földjüket pedig fenyőággal takarhatjuk. Később kiültethetjük őket a kertbe.
Garami Márta (Kertpont.hu)
A sikeres állatfelvételek alapvető feltétele az állatok alapos ismerete. Hiába a sokrétű fotóstudás és a drága felszerelés, ha nem ismerjük a kiszemelt téma szokásait, élőhelyét. Egy zoológus még egyszerű felszereléssel is közelebb kerülhet a témához, mint egy komoly telével rendelkező, de az állatokat egyáltalán nem ismerő fotós. A hazánkban és a Kárpát-medencében előforduló állatokról számos könyv, DVD jelenik meg. Érdemes a fotózást ezek begyűjtésével kezdeni.
A következő információk nélkülözhetetlenek egy igazi természetfotós számára:
• mennyire jók az érzékszervei,
• milyen hangokkal kommunikál,
• társas viselkedésük megnyilvánulásai,
• milyen nyomokat hagy maga után,
• zsákmányállataik, ill. ragadozóik,
• vándormadaraknál az érkezés és távozás,
• egyéb, a célunknak megfelelő ismeretek.
A profi fényképészek többnyire heteket töltenek az állatok megfigyelésével, jegyzeteket, próbafelvételeket készítenek, megpróbálják meghatározni az ideális időszakot, technikát és helyszínt. Csak ezek után kezdik a tényleges fényképezést. A nemzetközi magazinok címlapfotói is ilyen hosszú munka gyümölcsei. (Részlet a "Természetfotózás digitális fényképezőgéppel" című könyvből).
(www.egyperces.hu)
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek.
Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
Gyorshajtás miatt gyűlt meg a baja egy Mikulásnak a rendőrséggel Németországban. A 36 éves télapó férfi 155 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott, de nem rénszarvasszánnal, hanem autóval, egy olyan szakaszon, ahol csak 100 kilométer a megengedett. A Mikulás hiába mondogatta a rendőröknek, hogy bánja tettét, de egy ünnepség miatt siet nagyon, ahol ő a főszereplő. Megbírságolták és három hónapra elvették a jogosítványát is.
Biztosan tartja első helyét a németországi bűnözők népszerűségi listáján a berlini Tages-Bar: 12 év alatt 81 alkalommal látogatták meg. Legutóbb sem távoztak üres kézzel, hét televíziót, 15 tranzisztoros rádiót és több tucat snapszosüveget zsákmányoltak. Brigitte Hoffmant, a közkedvelt szórakozóhely tulajdonosnőjét november elején, a 80. illetéktelen behatolás után virágcsokorral köszöntötték a bár legális törzsvendégei. A jubileum alkalmából még azt is felajánlották, hogy záróra után felváltva állnak őrt a Treptow negyedben szórakozóhely ajtaja előtt. Az azonban fel sem merül, hogy bezárja a boltot. "Ellenállok!" - jelentette ki harciasan. Szerinte a pimaszság csúcsa, hogy a nemkívánatos vendégek még a telefonját is használják. Az egyik behatolás után borsos számlát kapott, mert egy éjszakai kliens hosszú percekig vette igénybe egy randivonal szolgáltatásait.
A zab és a széna a múlté, a mai ló inkább a csípős curryt szereti – állítják brit tudósok. Kiderítették ugyanis, hogy a lovak maguktól soha nem választanák a zabot, hanem a fűszeres és gyümölcsös ízű étkeket kedvelik igazán. Mégpedig elsősorban a banánt és az indiai curryt. Ezzel szemben a fokhagymát, amelyet gyakran kevernek a lovak étkeibe, nemigen szeretik. A 15 különböző aromával folytatott kísérletek eredménye hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyes állatoknál mutatkozó viselkedési problémákat megoldják - mondta a kutatás vezetője, Dr. Debbie Goodwin. Hozzátette: érdemes elgondolkodni azon, hogy a lovaknak mennyire elege lehet az örökké változatlan étrendből, hiszen az az ember sem szeretne mindig mondjuk sült halat és krumplit enni, aki ezt néha szívesen fogyasztja. A kísérletek azt mutatták, hogy a változatosabban táplált lovak kevesebb viselkedési problémát mutattak, és megszűnt az alomként terített szalma rágcsálása, ami kólikát és egyéb egészségügyi gondot okozhat.
A négy autóból álló konvoj gyászhuszárai – a sofőrök – éppen csak bevitték az elhunytat a koporsóban a ravatalhoz Londonban, és mire visszaérkeztek, már autójukon virított a büntetéscédula – jelenti a The Sun bulvárlap. A halott cipeléséhez mindegyik sofőrre szükség volt, így aztán – ha szabályosan parkolnak – jóval messzebbről vihették volna a koporsót, végig hosszú utcákon, nyomukban a gyásznéppel. A bírság a halottaskocsira és a három limuzinra 50 font, azaz 266 új lej körüli összeg. (mti-panoráma)
Hi-fi készülékeket kínált, de csak krumplit küldött a megrendelőknek jó pénzért két nyugdíjas bácsi Olaszországban. A 75 és 74 éves szélhámosok interneten hirdették legkorszerűbb tévéiket, DVD-lejátszóikat, hi-fi tornyaikat, és akadtak is kliensek bőven. A két nagypapa a vevőknek utánvéttel krumplit küldözgetett. Az áldozatok a postán fizettek, a csalásra rendszerint otthon, a csomag kibontásakor jöttek rá. Akadt, aki 9800 euróért vett krumplit – igaz, elég jó minőségűt. A vevők feljelentést tettek, a rendőrség razziaszerűen csapott le a két csaló lakására, ahol tucatnyi postázásra váró küldeményt talált. "Az összes krumpli értéke nem haladta meg a nyolc eurót, viszont tényleg jó fajtájú volt" – mondta az egyik rendőr az Il Giorno című olasz lapnak.
Egy kukáskocsi sofőrjének vizelése mentette meg annak a részeg német férfinak az életét, aki egy szemetes konténerben keresett menedéket az eső elől a Télapó tiszteletére rendezett esti ivászat után. A hajnalban érkező kukáskocsi sofőrje a konténer egész tartalmát bezúdította a kocsi rakterébe és működésbe hozta az őrlőberendezést, majd, hogy könnyítsen magán, kiszállt a vezetőfülkéből. Az utcán aztán meghallotta az időközben felébredt áldozatot, aki rémülten ordítozott és káromkodott. A sofőr visszarohant és leállította a gépet, amely különben valószínűleg beőrölte volna a férfit.
A húszas, harmincas éveikben járó japánoknak csaknem a háromnegyede unja munkáját, egyáltalán nem kötődik hozzá – derült ki egy felmérésből. A Nomura Kutatóintézet jelentése szerint a fiatalok munkájukat társadalmilag jelentéktelennek érzik, hiányolják a személyes fejlődési lehetőségeket és azonnal másik állást váltanának, ha ott jobban megfizetnék őket és tér nyílna önmegvalósításukhoz. Az eredmény alapján úgy tűnik, hogy alaposan megváltozott az alkalmazotti munkaszemlélet Japánban, letűnőben van a munkaadó vállalat iránti szinte rabszolgai hűség, áldozathozatal és alázat. (mti)
A New York-i Duvet étteremben nem asztaloknál ülve, hanem luxusmatracokon fekve fogyasztják el a vacsorát a vendégek. Ennek megfelelően itt inkább az ágyneműt cserélik úgy, mint más étteremben az abroszt. Ráadásul még a toalettekről is ki lehet látni a terembe, és bár a bent lévő rejtve marad, a nyilvános és a magánélet némiképp összefolyik. A vendégek azonban abban egyetértenek: az ételek fekve történő elfogyasztása, ami a rómaiaknak látszólag igen könnyedén ment, éppen úgy gyakorlást kíván, mint a pálcikával való étkezés.
E hétvégén nemzetközi tornát szervez a Lascãr Panã sportcsarnokban a Nagybányai HCM. Résztvevő csapatok: DVSC Debrecen, Kongó nemzeti válogatottja, Kolozsvári "U" Jolidon, Nagybányai HCM.
19 óra: HCM - "U" Jolidon
Férfi kézilabda - Nemzeti Liga
Lascãr Panã sportcsarnok, kb. 500 néző. Vezette: Tîlvîc Nicolae - Cîndea Gheorghe (Nagyszeben)
Minaur: Apostu (14), Iordan, Irimus - Soancã 2, Fotonea 2, Nedelcu 1, Csepreghi 5, Vizhbovsky 7, Bondar 6 (2), Várady 7, Muresan, Sabou, Rogoz. Edző: Caba Vlad, Chircu Ioan.
Medgidia: Coadã (20), Selaru - Puscasu 2, Savenco 3, Rãpciugã, Dinescu 7, Mocanu, David, Tascã 1, Enescu 5 (3), Nemenco 5 (1), Cazan 3, Maftei, Zamfir. Edző: Crãciun Ion.
A tabellán egymás mellett levő csapatok találkozóját a Minaur nyerte. Annak ellenére, hogy 9 góllal is vezetett csapatunk, nem nagy a különbség a két gárda között. Nagyon jól védett Apostu, jól teljesített Várady, Vizhbovsy és Csepreghi. Nedelcu az utolsó mérkőzését játszotta a Minaur színeiben, tavasztól a Resicai Unversitatea játékosa. Ugyancsak távozni készül az ukrán Zinciuk is, akit e mérkőzésen már nem is használt Caba edző.
Kemény "vakáció" elé néz a Minaur, a kitűzőtt célt - az európai porondon való szereplés - csak komoly téli alapozással és főleg a játékoskeret kibővítésével lehet elérni.
További eredmények: Tîrgu Jiu-i Lignitul - Resicai Universitatea 29-27, Nagyváradi CSM - Ploiesti-i Uztel 26-26, Brassói Dinamo - Iasi-i Politehnica 32-28, Bukaresti Dinamo - Caracali Romvag 49-30.
A tabellán: 1. Konstanca 24 p. (427-310), 2. Dinamo 21 p. (440-372), 3. Lignitul 21 p. (383-373), ... 6. Minaur 14 p. (397-386).
A következő fordulóra 2006. február 12-én kerül sor, amikor a Minaur vendége a fővárosi Steaua lesz.
Paolo Di Canio ismét eljárás elé nézhet az újabb fasiszta karlendítése miatt. A Livorno elleni összecsapáson lecserélése után a római drukkereket köszöntötte ismét a szalutálással. A két gárda mérkőzései amúgy a két politikai ellenoldal a szélsőbal és a szélsőjobb csatájaként is felfogható, a laziósok a radikális nacionalizmus képviselői, míg a Livorno drukkerek előszeretettel lengetik a sarló-kalapácsos vörös zászlókat, és kommunista klubként emlegeti őket mindenki Olaszországban. Di Caniót márciusban tízezer euróra büntette meg a labdarúgó szövetség, miután az Angliából hazatért támadó az AS Roma elleni városi rangadó után tett hasonló karlendítős gesztust. A közönség kedvenc egyébkén a napokban a torinói olimpia lángjával is fog futni Francesco Tottival együtt a fővárosban. Az Olasz Olimpiai Bizottság a "megbékélés jegyében" kérte fel a két rivális gárda emblematikus játékosát egy kis fáklyás kocogásra. Az újabb náci megnyilvánulás után talán el kéne gondolkodniuk azon, hogy valóban erre Di Canio lenne a megfelelő személy? (topfoci)
Kisorsolták a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokság csoportjait. A ceremónián számos egykori kiváló futballista vett részt.
Meghívott vendég volt Lothar Matthäus, a magyar válogatott szövetségi kapitánya is: a német szakember a negyedik kalapból húzta ki a csapatokat.
A nyitómérkőzést június 9-én Münchenben Németország játssza Costa Ricával.
A csoport: Németország, Ecuador, Lengyelország, Costa Rica
B csoport: Anglia, Paraguay, Svédország, Trinidad és Tobago
C csoport: Argentína, Elefántcsontpart, Hollandia, Szerbia és Montenegró
D csoport: Mexikó, Angola, Portugália, Irán
E csoport: Olaszország, Ghána, Csehország, Egyesült Államok
F csoport: Brazília, Ausztrália, Horvátország, Japán
G csoport: Franciaország, Togo, Svájc, Koreai Köztársaság
H csoport: Spanyolország, Tunézia, Ukrajna, Szaúd-Arábia
A 2008-as svájci-osztrák közös rendezésű Európa-bajnokság mérkőzéseinek otthont adó svájci városok tiltakoznak a túl magas rendezési költségek miatt. Az állam a 180 millió svájci frankos összköltségből 72 milliót vállal magára, a fennmaradó 108 milliót a kantonoknak és a mecscsek házigazdáinak kell előteremteniük. A svájci Eb-városok (Bern, Genf, Bázel, Zürich) nagyobb anyagi szerepvállalásra szólítják fel az államot – ellenkező esetben, írják közös nyilatkozatukban, a rendezéstől való visszalépést is kikényszeríthetik.
Összeállította: Deák László
A nagybányai LENDVAY MÁRTON Színjátszó Kör tagjai születésnapja alkalmából nagyon sok szeretettel gratulálnak MÉHES ÉVÁNAK. Isten éltesse sokáig!
• Hosszú távra 2 szobás tömbházlakás KIADÓ a Cosbuc utca 3-as szám alatt. Tel. 0744.535257
• Banki LAKÁSHITELEK intézése kisjövedelműeknek is. Tel: 0744- 337456.
• BELSŐ ÁTALAKÍTÁSOK, hőszigetelés, csempézés, festés, VILLANYSZERELÉS és mindenféle LAKATOSMUNKA. Tel: 0740-370636.
• FESTMÉNYEKET VÁSÁROLOK. A hirdetés érvényes egész évben. Tel: 275793, 0740.685721.
• INFORMATIKAI ÓRÁK kezdőknek és haladóknak. Profi szintű fényképezés, filmezés és zene különböző alkalmakra. Velünk biztosan jól jár!
Tel. 0724-353871; 0362-401205.
• FÜRDŐKÁDFELÚJÍTÁS bármilyen színre, 2 év garancia. Tel. 0740-864611.
• TELEVÍZIÓJAVÍTÁSOKAT vállalok az Ön lakásán. Tel: Szabó Imre - 437145, 0721-139102.
Fájó szívvel búcsúzunk a drága, szeretett férjtől, édesapától, nagyapától, testvértől és apóstól, a koltói MÓRÉ RUDOLFTÓL, aki életének 64. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése ma, pénteken 13 órakor lesz Koltón. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy a drága jó édesanya, nagymama és dédnagymama, özv. KOVÁCS ILONA 77 éves korában december 13-án átadta lelkét a Teremtőnek. Nyugalma legyen csendes, emléke áldott. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, MISZOVITS GYÖNGYI oly váratlanul megtért Teremtőjéhez. Ezúton mondunk köszönetet mindazon barátoknak, rokonoknak, ismerősöknek, akik utolsó útjára kikísérték, sírjára koszorút, virágot helyeztek, mély fájdalmunkban osztoztak. Nyugalma legyen csendes! A gyászoló család
Egy fiatal élet elvesztése mindig fájdalom és tragédia. Őszinte részvétünk édesanyjának, Bencze Jutkának, valamint Bencze Józsefnek és Rozáliának szeretett fiúk és unokájuk, MORAR VIKTOR váratlan elhunyta miatt. Nyugalma legyen csendes és békés. Özv. Kiss Zsuzsanna és családja, Lönhardt István és családja, Bencze Miklós és családja
A nagybányai LENDVAY MÁRTON Színjátszó Kör tagjai őszinte együttérzésüket fejezik ki Miszovits Olivér tagtársuknak szeretett édesanyja korai elvesztése felett érzett mély fájdalmában. Nyugodjon békében!
Őszinte együttérzéssel osztozunk kollégánk Móré Lóránt fájdalmában, amelyet szeretett