(BÚSz-tudósítás) Sajtótájékoztatót tartott a Megyei Pénzügyi Igazgatóság frissen kinevezett igazgatója, Teodor Luputi, hogy tájékoztassa a megye lakosait a beiktatása óta eltelt két hétben végzett munkájáról és az elkövetkező időszak prioritásairól.
Megtudhattuk: külön foglalkoznak a 15-20 milliárd feletti államadósságot felhalmozott cégekkel. Elsősorban azokat a vállalatokat ellenőrzik, amelyek korábban kevésbé, vagy egyáltalán nem estek át ellenőrzésen. Egyre több cég használja ki megyénk kárára az egyébként legális Áfa-viszszaigénylési lehetőséget; a közeljövőben akár öt évre visszamenőleg is ellenőrizni fogják a hasonló ügyleteket lebonyolító kereskedelmi társaságokat. A leginkább érintett szektorok: fafeldogozás, alkoholgyártás, építőipar. Egyes kereskedelmi társaságok a végsőkig kihasználják a törvény kínálta kiskapukat és a hátrányos helyzetű régiókra vonatkozó engedményeket. Az intézmény felügyelői mindent megtesznek, hogy az ősszes büntetőjogba ütköző cselekedetet felderítsék. Ugyanakkor szeretnék elérni, hogy az igazgatóság és a területi kirendeltségek vezetői és felügyelői semmilyen módon ne kötődjenek az ellenőrizendő cégek vezetőihez, tulajdonosaihoz.
Az igazgatóság dolgozóinak java jól képzett pénzügyi szakember, elenyésző a velük szemben megalapozottan felmerülő panaszok száma. Az igazgató ígéretet tett: határozottan fellép azokkal szemben, akiknek a tevékenysége nem felel meg a szakmai és viselkedési követelményeknek. A három éven át ismételten gyenge minősítést kapó alkalmazottakat lemondásra kényszeríti. A nyugdíjkorhatárt elértek esetében szorgalmazni fogja a nyugdíjazást, hogy ezzel teret biztosítson a „kispadon ülő", jól képzett fiataloknak.
A közeljövőben változások várhatók mind a pénzügyi igazgatóság, mind az államkincstár berkeiben, ezzel is szeretnék könnyebbé, gyorsabbá tenni az ügyintézést. Elvégre a pénzügyi hatóság van az emberekért, nem pedig fordítva – hangsúlyozta Teodor Luputi. (tamási)
Soha nem látott tárlat nyílt a szentendrei MűvészetMalomban 2005 októberének első napján. A kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria és a Nagybányai Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből válogatott közel száz alkotás segítségével mutatja be az 1896-ban létrehozott Festőtelep első évtizedeit, az alapítók (Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István, Iványi Grünwald Béla stb.) munkásságát, s vázolja azt a fejlődést és útvonalat, amelyet a magyar képzőművészetet megreformáló, példa nélküli kezdeményezés az 1940-es évekig – az akkor már Mikola András és Krizsán János által irányított Szabad Festőiskola megszűnéséig – bejárt.
A tárlat egy tíz éve vajúdó elképzelés megvalósulását jelenti. A két ország kulturális intézményeinek együttműködésére már az 1996-os centenárum is ragyogó alkalmat nyújthatott volna, előbb azonban – emlékezhetünk rá – a rendezvények közös, állami szintű szervezésének terve dőlt dugába, majd a helyi közeledési kísérleteknek tett rendre keresztbe a szűklátókörűség, de legfőképpen a nagybányai művésztelep jelentőségének és szerepének eltérő, román és magyar művészetpolitikai értelmezése. A XIX. század végi Magyarország képzőművészeti világába berobbanó „magyar" nagybányaiakkal mai napig sem igazán tud mit kezdeni a csak jó két évtizedes késéssel, 1918-tól „felzárkózó", Bukarest-központú román történetírás. Amely a Trianont követő időszakra és annak multikulturális jellegére helyezve a hangsúlyt, a máig tartó folytonosságot emeli ki, miközben a magyar művészettörténészek többsége 1940-ben lezárja a „nagybányai festészet" időszakát, s 1996-ot megelőzően ezen belül is a kolóniaalapítók nemzedékéről beszélt leginkább; a második és harmadik nemzedék életművének feltárása és népszerűsítése már nagyrészt az elmúlt évtized kutatói munkásságának, a „nagybányai festészetet" újraértékelő kiállítások, monográfiák, tanulmányok sorának köszönhető.
Hogy ma, tíz évvel a centenáriumot követően is mennyire élnek a régi beidegződések, s hogy a nagypolitikai változások mellett és ellenére (a román közpénzzel is támogatott szentendrei tárlat fővédnökei Markó Béla román miniszterelnök-helyettes és Bozóki András magyar kulturális miniszter voltak, s a kiállítás előkészítése is a politika szereplőinek aktív közvetítésével zajlott) mennyire mélyen kell keresni az összegubancolódott szálakat, azt a szentendrei megnyitót kísérő román sajtóvisszhang is jelzi. „Magyarország karmai a nagybányai kincsben", „példa nélküli kulturális rablás" – csak néhány a jelzők közül, amelyek leginkább a „oláh (sic!) pénzből" learatott „magyar dicsőséget", s a magyar művészetpolitikai szempontok közvetett hazai elfogadását sérelmezik, „un anume Jenö Murádin"-nak és „tendentiosul asta"-nak minősítik az elismert Nagybánya-kutató kolozsvári művészettörténész Murádin Jenőt, megfogalmazásait pedig morálisan és tudományos szempontból elfogadhatatlannak állítják be. Markó Bélának pedig azt vetik a szemére, hogy „román" miniszterelnök-helyettesként nem a román, hanem a magyar kulturális érdekeket szolgálva működött közre a kiállítás megszervezésében.
Ehhez képest már csak hab a tortán, hogy a Gazeta de Maramures c. hetilap kis internetes szavazással egészítette ki a honlapján is közzétett beszámolót, ahol arra kérdez rá, hogy a magyarokat deportálni kell-e Romániából, esetleg a legnagyobb tolvajoknak és gyilkosoknak tartanak-e minket, vagy mindkettő…
A XXI. század elején, úgy látszik, Románia egyesek szemében még mindig nem az ország határain belül élő románok, magyarok, németek, cigányok stb. közös hazája, hanem csakis a románok hazája. S mindaz, amit Nagybánya és Erdély – múltjában és jelenében – értékként képvisel, nem közös örökségünk, hanem vagy CSAK a románoké, vagy CSAK a magyaroké, attól függően, hogy (1918 előtt) magyar közreműködéssel, vagy (1918 után) román közreműködéssel született érték és örökség.
Mindettől függetlenül, vagy éppen ezért: ha Szentendrén járnak, ne felejtsék el felkeresni a MűvészetMalmot. Először találkoznak ilyen élménnyel. Talán nem utoljára…
(Oldalainkon, a marosvásárhelyi Népújság nyomán, a szervezők szándékait összefoglaló közleményből és a kiállítást megnyitó Murádin Jenő beszédéből közlünk részleteket.)
A Máramaros megyei magyartanárok idén is szavalóversenyt hirdetnek három korosztály számára. Egy kötelező, és egy szabadon választott verssel lehet benevezni: V-VI. o.: Jean de la Fontaine: A felfuvalkodott béka (Radnóti Miklós fordítása), VII-VIII. o.: Radnóti Miklós: Gyerekkor, IX-XII. o.: Radnóti Miklós: Kortárs útlevelére. A verseny nov. 26-án 10 órától kezdődik a Németh László Gimnáziumban!
10.00 óra – Ünnepi istentisztelet. Igét hirdet Csűry István kerületi főjegyző.
10.50 óra – Ifjúsági Kórus; A vendégek köszöntése.
11.00 óra – A Koltó-katalini Református Egyházközség története; könyvbemutató (Csűry István).
11.15 óra – Zászlószentelés – Reményik Sándor, elmondja Papp Orsolya; A gyülekezeti zászló felszentelése, Sipos István esperes.
11.30 óra – Egy igaz pap halálára – Olosz Lajos, elmondja Jenel Erika; A Katalinban szolgált lelkipásztorok emléktáblájának leleplezése.
11.45 óra – Ifjúsági Kórus; A Magyar Köztársaság Főkonzulátusa képviselőjének köszöntő beszéde; Testvérgyülekezeti köszöntések.
12.00 óra – A templomi ünnepség bezárása.
Szeretettel várnak mindenkit!
Ma még lehet jelentkezni a „CSAKAZÉRTIS" játékos városismereti vetélkedőre! Öt fős csapatokat várnak a szervezők, az V-VIII. vagy IX-XII. osztályos (esetleg nagyobb) korcsoportból. A vetélkedő holnap 10 órakor indul a Teleki Magyar Háztól, a várostérképpel és feladatlapokkal versenyző csapatokat ugyanide várják vissza, legkésőbb du. 6 órára. Rossz idő (kitartó eső) esetén a versenyt egy héttel később, október 22-én fogják megtartani. Az eredményhirdetésre és az értékes díjak átadására október 23-án, vasárnap du. kerül sor! Jelentkezni a Teleki Magyar Házban lehet személyesen, vagy a 212668-as, 0744-919166-os telefonszámokon. Ajánlott és a verseny közben is használható forrásanyag az EMKE-füzetek Nagybányai Kalauza! A verseny résztvevői hozzanak magukkal uzsonnát, innivalót, esőkabátot!
A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör szeretettel meghívja a kedves nagybányai színházkedvelő közönséget a f. év október 28-i (péntek) 18 órakor kezdődő évadnyitó előadásra a Városi Színházba. Műsoron: Sommerset Maugham: Imádok férjhezmenni - zenés vígjáték három felvonásban (felújított változat). Jegyek elővételben október 27-én, csütörtökön 11-13.00 óra között, vagy az előadás napján, a kezdés előtt egy órával, a Színház jegypénztáránál!
Nem titok: itt van az ősz. A nyári zöld és az őszi sárga uralja a fák lombozatát. A nap még melegen süt, de a szél már jó hideg.
Olyan az ősz, mint az idős emberek. Állandóan a termésbetakarításra gondolnak, és halasztásért könyörögnek, mert tudják: minden ősz a télbe vezet...
Drága Istenem! Én jól ismerem a „Nagy betakarítás" napjának elodázhatatlan mivoltát, de amíg eljön, kérlek segíts, hogy emlékezéssel sikerüljön meghosszabbítanom a kurtuló „őszi" mákat, holnapokat, holnaputánokat: elmúlt tavaszok örömeit, nyarak érlelő melegét, a verőfényben ólálkodó őszöket, és a régi, kemény, csillagos teleket is. Hadd emlékezhessek még sokszor a barátainkkal eltöltött napokra: a csipkebogyószedésekre, a bográcsozásokra, disznóölésekre, borozgatásokra, nótázgatásokra, lakodalmakra, temetésekre, nevetésekre és sírásokra... Mindaddig, amíg el nem jön... (Péter Károly)
* A Szentháromság római katolikus templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Ratiu Petru és Otic Florina, Ratiu Petru és Naszódi Erzsébet fia, Otic Vasile és Zaharia Silvia lánya. Tanúk: Otic Nelu és Simona, Ratiu Ludovic és Simona; Markocsányi Mihály és Bota Alina, Markocsányi István és Orosz Mária fia, Bota Nicolae és Bota Maria lánya. Tanúk: Orosz Mihály és Mária, Suta Darius és Mária.
* Szombaton 18.00 órakor püspöki szentmise lesz a Szentháromság templomban!
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Matiszovszky Gyula (49), Schmidt István (83) testvéreket a Krisztusban. Nyugodjanak békében!
* Az óvárosi református templomban örök hűséget esküdtek egymásnak Kolozsi Rudolf és Kirmaier Alida Aliz, Kolozsi Sándor és Lőrincz Mária fia, Kirmaier Elek és Bölönyi Mária lánya.
* A katalini református egyházközségből kísérték utolsó útjára id. Balázs Sándor (66), Turuczkó Ferenc (62) testvéreket az Úrban. Nyugodjanak békében! (Ecsedi Orsolya)
– OKTÓBER 24-től újraindul a Táncház a Teleki Magyar Házban. Egyelőre 18 órától várjuk az aprókat és nagyobbakat (természetesen felnőtteket is), kezdőket és haladókat! Költséghozzájárulás: 10 ezer lej, minden harmadik alkalom ingyenes! Kötelező a tiszta, parkettkimélő tornacipő!
– Az ASPOR (Csontritkulást Megelőző Romániai Társaság) továbbra is szeretettel várja az érdeklődőket, a minden kedden 18 órakor kezdődő gyógytornára, a Teleki Magyar Házba!
– INGYENES ingatlanügyi tanácsadás minden csütörtökön 18.00 órától a Teleki Magyar Házban! Pszichológiai és pályaorientációs tanácsadás, minden hétfőn 17 órától. Munkaerőközvetítés kedden 17 és csütörtökön 14 órától! Új munkalehetőségek!
A Teleki Magyar Ház a Gesztenye Ünnep HÁZ SAROK-jáért köszönetet mond a következőknek: Polgármesteri Hivatal - Ludescher István, UNIVER - Oláh Zoltán, Aurori Attila, a 15. gr. Teleki Sándor cserkészcsapat apraja-nagyja, EKE Gutin osztálya, Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány - Simori Sándor, Városi Színház, Óvárosi Református Egyházközség - Márton Jenő gondnok, Vári Zoltán, Gyarmathy Gábor, Szász Imre, Kishegyi Endre, Derczény Imre, ALMA kft - a Kálmán család, Frauenbach kft, Székely Erzsébet - Compact kft, Klacsmányi Sándor, Koltói Polgármesteri Hivatal - Incze József, Bábszínház - Süle Zsolt, Ernszt József, Bertóti Johanna, Fülemile - Balogh E. Csaba, Fűszál Együttes, Balázs László, Szutor Péter, valamint mindazoknak, akik jól érezték magukat a Ház Saroknál! (fotó: Dávid L., Deák L.)
A 15 éves gr.Teleki Sándor cserkészcsapat köszönetet mond a háromnapos évfordulós programsorozat megvalósításához nyújtott segítségért a következőknek: Olajos Rolland - Mountain Bike & Music Box, Simori Sándor és a Lendvay Márton Alapítvány, a Varga család és Muresan Angéla, Cressent kft – Sztupár László, Berki Pál – Mons Medius Investments kft, Barcsy Zoltán, Jaklovszky György, Szász György, Lieb József kanonok, Tasnádi András Zsolt lelkipásztor, Komlósi József – Urbis, Scheip kft, a Bertoti család, a Konyicska család, dr. Varga Gizella, Karsay Gábor, dr. Bónis Csaba, név nélkül, Korcsog Mátyás, Korponay Barna, Ludescher István alpolgármester, Incze József polgármester, Duli Marika néni, Frind Ilona, Kulik Árpád, Szutor Péter, Geiger Levente és testvére.
...a cserkészcsapat! Szombatonként 12 órára várják elsősorban a II-IV. osztályosokat, esetleg kisebbeket (I. osztály) és a komolyabban érdeklődő nagyobbakat is a Teleki Magyar Házba! Érdeklődni lehet Markó Hajnalnál (telefonszám: 212668, naponta 17-20 óra között)
A szentendrei MűvészetMalom újabb vállalkozása Európa művésztelepeinek bemutatása. Az intézmény a Szentendre Művészetéért Közhasznú Alapítvánnyal közösen több éves kiállítás-sorozatot tervez, amelyben a jelentősebb európai művésztelepeken és festőiskolákban a XIX-XX. század fordulóján született művek kapnak helyet.
Első alkalommal 2005. október 1. és 2006. január 15. között a Nagybányai Művésztelepet mutatják be. A kiállítás anyaga a Nagybányai Megyei Múzeum gyűjteményében fellelhető anyagból került kiválasztásra, kiegészítve a Magyar Nemzeti Galériában található művekkel, így kb. 100 műalkotást állítanak ki. A válogatás elsődleges szempontja volt, hogy a Nagybányai Művésztelep 1896-tól kezdődő évtizedeinek története egyenletesen és hitelesen rajzolódjon ki. Ilyenformán sikeresen megvalósulhat az a régi álom, amely sem 1996-ban Budapesten és Nagybányán, sem 1999-ben a Bukarestben rendezett Nagybánya-kiállításokon nem valósulhatott meg, azazhogy a két gyűjtemény (Magyar Nemzeti Galéria, Nagybányai Megyei Múzeum) fontos darabjai végre egymás mellett szerepeljenek.
A válogatásnál fontos szempont volt, hogy az alapítók nemzedéke (Hollósy, Ferenczy, Thorma stb.) nagy számban legyen képviselve. A válogatás néhány két világháború között született művel (Aba-Novák Vilmos, Boldizsár István, Orbán Dezső stb.) került kiegészítésre, mivel rajtuk jól tanulmányozható a korábbi tendenciák továbbélése. A lista a 40-es évekkel zárul, tekintettel arra, hogy az 50-es évek „szocreál" cenzúrája után egy másfajta művészeti gondolkodás alakult ki mind Magyarországon, mind Romániában.
Az egykori Nagybányai Festőiskolában alkotó művészek csoportja 1928-ban hozta létre a Szentendrei Művésztelepet, amely egyrészt folytatója, másrészt továbbfejlesztője lett a múlt század elején méltán európai hírű nagybányai műhely művészeti törekvéseinek, így ennek a páratlan kiállításnak a megvalósítására a legmegfelelőbb helyszín Szentendre.
Már többször, többen megpróbálták Magyarországra hozni a Nagybányai Múzeum műtárgyait, eddig sikertelenül, így a Nagybányai Festőiskola mostani magyarországi bemutatása a magyar művészettörténet egyik kiemelkedő eseménye...
Történeti áttörést hozó, páratlanul érdekes kiállításnak ad otthont a szentendrei MűvészetMalom. Olyan tárlatnak, melyet – megelőlegezve a bizalmat – a 2005-ös esztendő kiemelkedő művészeti eseményei között tartanak majd számon.
Tíz éve tervezett, örökké meghiúsult elképzelés vált ezúttal valóra. Csalódások zátonyán átverekedve csak a mindig újrakezdők szívóssága hozhatott eredményt. Szentendrén vannak ilyen emberek.
Nagybánya-kiállítást, a festőtelep múltjából merített tárlatot láthattunk az elmúlt időkben eleget. Ez a színvonalas, reprezentatív bemutató több ennél. Rejtett értékeket hoz napvilágra, olyan műveket, melyeket eddig Magyarországon soha sehol nem láthattak. A kiállítás képeinek közel fele része romániai közgyűjteményből, a nagybányai múzeum képtárából került át ide. Ami pedig ennél is több, nem csupán a múzeumi alapkiállítást bontották meg érte, hanem raktárak rejtekéből hoztak elő igényelt és kért műveket.
A festőtelep centenáriumán, 1996-ban ez a próbálkozás nem járt sikerrel. Mint ahogy akkortájt a volt Jugoszláviából, a Vajdaságból ígért képek sem érkeztek meg soha. Szándéknyilatkozatok elhangoztak ugyan, de a tényleges politikai akarat hiányzott hozzá. Az Európai Unió felé haladó térség és esetünkben a román-magyar kultúrkapcsolatok szervesebbé válása nyitott valamivel könnyebb utat az értékek határokon átívelő cseréjéhez. Így talán lassacskán szertefoszlik a szakmai körökben közszájon forgó paradoxon, hogy tudniillik, „könnyebb a Louvre-ból képeket elhozni, mint Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagybányáról bármit is kölcsönözni."
Most tehát egymás mellett áll, ami valamikor összetartozott. Egy művésztelep – Kelet-Európa legjelentősebb festőkolóniája – ötvenéves működésének a helyszínen megőrződött értékei és a Magyar Nemzeti Galériából a kép teljességéért hozzákölcsönzött, ismert alkotások.
Mintegy nyolc-tíz év intenzív munkáját igényelte a nagybányai művésztelep öröksége, és a közelebbről nehezen meghatározható „nagybányai festészet" újraértékelésére indított kutatás. Azt az állóképet kellett a köztudatban is megváltoztatni, amit memoárirodalmában a kolóniaalapítók nemzedéke hagyott reánk. Kezdődött 1992 táján a neósok föllépésének elemző fölmutatásával és mozgalmuk tárgyi-képi illusztrálásával. Ez jelentős lépés volt: tudatosította a modernizmus magyarországi térhódításának útját és mikéntjét. A művésztelep nagyszabású budapesti centenáris kiállítása, a Magyar Nemzeti Galéria kiadásában megjelent tanulmánykötet, valamint monográfiák, tanulmánysorozatok megjelentetése a kolónia történetének újabb, teljesebb képét mutatta be. Beemelődött a magyar művészeti irodalom látókörébe a kolónia utolsó negyedszázadának, két világháború közötti korszakának valósága, mely a kutatók többsége előtt is szinte ismeretlen volt. Folytatódott azután a föltárás a művésztelep irodalmi forrásainak, teljes sajtójának közzétételével, társítva a kolónia művészeinek levelezését publikáló kötettel.
Mindez nemcsak teljesen új, szemléletében kritikai megközelítését hozta meg a magyar és tágabb értelemben a Kárpát-medencei művészet e fejezetének, hanem átformálta a műkereskedelmet is. Művek százai vándoroltak határokon át, és addig soha sem hallott kismesterek egyébként érdemleges alkotásai értek el árverési csúcsokat. Bátran kimondhatjuk, a magyar műkereskedelem meszsze nem volt ugyanaz Nagybánya „fölfedezése" előtt, mint annakutána. Mindez akkor is igaz, ha ma már leszálló ágban van a képkereskedésnek ez a forrása.
Ez a rendhagyó szentendrei kiállítás és a neósok, a magyar fauve-ok 2006-ra (föllépésük századik évfordulójára) tervezett budapesti tárlata az átértékelő Nagybánya- kutatás zárókövét képezi.
A nagybányai múzeum képtárának most „láthatóvá lett" anyaga azt a kérdést mindenképp nyitva hagyja, milyen formában módosíthatják a klasszikus Nagybánya-képet vagy a teljességében újragondoltat a határokon túli gyűjtemények kiemelt darabjai. Kétségtelen, hogy a kolóniaalapítás utáni első tíz-tizenöt év fő művei magyarországi gyűjteményekben vannak. De nem kizárólagosan. Aligha képzelhető el olyan öszszefoglaló mű, amelyben ne lenne helye Hollósy Simon Huszti várának a Máramarosi Múzeumból, Ferenczy Károly Keresztlevétel című 1903-as monumentális művének és Szinyei Merse Pálról készült nagyszerű portréjának a Marosvásárhelyi Képtárból, Iványi Grünwald Béla Fürdőzők a Lápos partján című kompozíciójának a nagybányai múzeum képtárából. Folytathatom a sort azután a festőtelep ún. második és harmadik nemzedékének alkotóival, kiknek pályája jószerint meg sem közelíthető a gyűjteményekben őrzött műveik nélkül. Ezt a kiállítás is jól mutatja, csak példaként Ziffer Sándor, Maticska Jenő, Krizsán János, Nagy Oszkár, Jándi Dávid, Klein József, Szolnay Sándor, Pascu Eugen (Pászk Jenő) esetében. A múzeumi gyűjtés, különösen az elmúlt ötven évben a nagybányai művészet vonatkozásában is fölértékelt olyan intézményeket, mint a kolozsvári, aradi, nagyváradi, sepsiszentgyörgyi vagy éppen a nagybányai képtár [...]
Gondosan összeállított a Magyar Nemzeti Galériából Szentendrének kölcsönzött nagybányai képkollekció. Válogatója, Szűcs György arra figyelt legelébb is, hogy a nagybányai képtárból teljesen hiányzó vagy alulreprezentált alkotók tegyék teljessé a látogatóban kialakuló képet. Így került be a kiválasztott művek közé Aba Novák Vilmos, Ferenczy Károly, Horthy Béla, Orbán Dezső, Glatz Oszkár, Vörös Géza, Koszta József, Szőnyi István, Szobotka Imre és Tihanyi Lajos egy vagy több munkája. Ezek többsége jól ismert, kiállításokon gyakran látott alkotás. Fölerősítette a nagybányai képtár reprezentációját az MNG-ből kölcsönzött művek Hollósy Simon, Ziffer Sándor, Thorma János, Perlrott Csaba Vilmos, Boldizsár István esetében.
Ha pedig valaki aziránt érdeklődne, miért éppen Szentendre az a hely, az a város, amely otthont ad egy ilyen nagy ívű és létrejöttében határon túli összehangoltságra alapozó kiállításnak? – a válasz egyértelmű. A Szentendrei Iskola, bármennyire nehezen meghatározható ez a fogalom, alapvetően két összetevőre épült: a nagybányai hagyományok folytatására és az Európai Iskola, Vajda Lajos örökségét fölvállaló konstruktív-szürrealista festészetére. Hadd emlékeztessünk rá, hogy a Szentendrei Festők Társaságát 1928-ban a Nagybányáról távozó Iványi Grünwald Béla alapította. A posztnagybányai Gresham-körnek pedig olyan mesterei dolgoztak itt, mint Czóbel Béla és Kmetty János. Sorolhatnánk azután a már Nagybányáról annyira ismerős neveket – Boromisza Tibor, Pirk János, Gráber Margit, Deli Antal – akik ebben a Budapest vonzáskörében is egyéniségét megőrző, festői kisvárosban találtak otthonra.
Murádin Jenő
Előző cikkemet azzal fejeztem be, hogy a magyar területen levő csurgói bolgár hadifogságból megszökve, több napos nyomorúságos bolyongás után, 1945. július 26-án este hazaérkeztünk Nagybányára, ahol egészen „új világ" fogadott. Vagyis, amikor a frontra vittek Nagybánya még Magyarországhoz tartozott. Most, hazaérkezéskor, Nagybánya újra Romániáé volt. Ezt már a fogolytáborban is hallottuk. Azt, hogy Románia a németek mellől a Szovjetunió mellé állt és 1944. augusztus 23. után nagy erővel vett részt a fasisztaellenes felszabadító harcokban, érdemeként ismerték el a győztes nagyhatalmak, így visszakapta a „Bécsi döntéssel" elvett Észak-Erdélyt. Ugyanakkor Románia szovjet befolyás alá került.
Hazaérkezésünkkor már érezhettük a szocializmus szellemének és vezetési formáinak hatását. Az új szocialista (majd kommunista) rendszer alapjában támadta a kapitalizmust, s mindent, ami útjában volt. Elsősorban azokat a személyeket támadta, akik a négy éves magyar megszállás alatt román-, vagy szovjetellenes magatartást tanúsítottak. Fokozatosan jött a többi megszorítás, amire még sokan emlékszünk. Az új helyzettel mi, erdélyi magyarok kettős kisebbségi helyzetbe kerültünk. Függtünk a román vezetőktől, és függtünk a Szovjetuniótól is. Kettős alkalmazkodás kellett.
Ilyen jövő előszelében kezdtünk magunknak tanügyi állást biztosítani. Sikerült Fernezelyre visszakerülni, de megjelenésünkkel azonnal megindult ellenem, főleg mint magyar leventeoktató ellen, egyes elfogult románok támadása. Megkezdődtek a kivizsgálások, a fernezelyi csendőrségen, a nagybányai és szatmári rendőrségen. Sok volt az alaptalan vád. A fizetésünk nagyon kevés. A drágaság annál nagyobb. Hogy élhessünk, almát szedtem napszámban Erdélyi Gábor gyümölcsösében.
A bizonytalan helyzetet tetőzte, hogy október 1-én visszajött Fernezelyre az 1940-ben elmenekült óvónő. A feleségem azonnal át kellett adja a lakást, az állást. Leköltöztünk Nagybányára, apósomékhoz. Szerencsénkre a még működő magyar tanfelügyelőség október 15-én mindkettőnket áthelyezett Nagybányára. Itt sem lehettünk nyugodtan, mert egyes fernezelyiek tovább folytatták támadásaikat ellenem. 1946. március 18-án a nagybányai szolgabíróság politikai bizottsága előtt tárgyalták ügyemet. Habár az engem védő magyar aláírások mellett románok aláírása is volt, köztük Sãlãjan Mihai volt román igazgatóé, aki nem felejtette el 1940 szeptemberi bíztató beszélgetésünket, a bíróság magyar sovinizmus és kommunizmus-ellenség vádjával Nagybánya elhagyására ítélt.
Lehangoltan adogattuk el kevéske ingóságunkat, mert pénz kellett az újabb „meneküléshez". 1946. április 10-én vasúti kocsiba raktuk még megmaradt dolgainkat. Tudva, hogy áttelepülésünk térben és időben hosszúra nyúlik, a vagonban főzési és alvási lehetőséget is biztosítottunk. Tüzelőanyagot 6 és 4 éves kisfiaink gyűjtöttek össze az állomásokon való vesztegléseink ideje alatt. Hat napi megalázó utazás után érkeztünk a szülőfalumtól 10 km-re eső vasúti állomásra. Innen 75 éves apám és két testvérem szállított haza, Olasztelekre, három nagy, falusi szekérrel. Apámnál szálltunk meg, ahol egyik bátyám is lakott, négy kisgyermekével.
Feleségem varrogatott a rokonoknak. Én komolyan segítettem a mezei munkákban. Fiaim gondtalanul játszottak az ottani gyermekekkel. Többszöri kérésünkre, 1946. augusztus 10-én megkaptuk tanügyi kinevezéseinket, a szülőfalumtól négy km-re fekvő Vargyas nagyközségbe. A feleségem óvónői, én tanítói állást kaptam. Augusztus 12-én át is költöztünk Vargyasra, a nagy, kényelmes, de üres óvónői lakásba.
Minden jól indult. Olaszteleki rokonaim nagyon segítettek. Ez jól is fogott, mert a háború nehézségei, s a nagy szárazság miatt minden nagyon drága volt. A fizetésünk meg nagyon kevés. Hogy még nyugodtabb legyen az életünk, a feleségemmel együtt óraadást is vállaltunk, az akkor létező egységes gimnáziumban. Így mentünk értünk 1947-be.
A Szovjetunióból is jövögettek haza a hadifoglyok. Folytak a béketárgyalások, s 1947. február 10-én Észak-Erdély hivatalosan is visszacsatolódott Romániához. Az „osztályharc" fájóan kezdte éreztetni hatását. Eközben 1947. július 14-én megszületett harmadik gyermekünk, akit egy 99%-ban magyarlakta községben a helyi székely-magyar jegyző, felső utasítás alapján nem írhatott be Gyöngyinek, csak „Gheoghi"-nek. Ilyen demokrácia volt!
A pénzhigulás miatt 1947 augusztusának közepén megtörtént a pénz „stabilizációja". Családonként 5 millió lejt váltottak be, a többi megsemmisült. Akinek sok leje volt, szegény emberré vált, illetve egyenlőkké lettünk. Emellett újra nagy volt a szárazság. A gyárak még nem termeltek. Kevés volt az áru. Ruhaneműt nem vásárolhattunk, csak kiutalásra. Rokonaim segítsége mellett új szerencse ért: 1947. szeptember 1-től az Egységes Gimnázium igazgatásával bíztak meg, ahol jobb volt a fizetés. Ez segített rajtunk.A szocialista eszmék hódítottak. Felsőbb „tanácsra" mi, Erdővidék összes tantestületi tagjai mind párttagokká váltunk. Korábbi viszolygásom után fokozatosan belenyugodtam párttagságomba. Fokozatosan azonban látnom kellett a különbséget az elmélet és a gyakorlat között. Ezt itt-ott ki is nyilvánítottam, hivatalos pártszervek előtt is. Így 4 évi párttagság után kizártak a pártból. Vargyason az MNSZ (Magyar Népi Szövetség) keretében az ifjúsággal foglalkoztam, maradandó sikerrel. Így jutunk el 1947. december 30-ig, amikor Románia királyságból „népköztársasággá" alakult. Majd jött 1948 júniusában az államosítás, amikor a nagy üzemeket, földbirtokokat, az egyházi (felekezeti) iskolákat államosították, felszámolták. Megszűntek az Egységes Gimnáziumok.
Mint Vargyason feleslegessé vált kádert, áthelyeztek Lövétére, a 16 tanerős, volt római katolikus iskolához, igazgatónak. Nehéz terep volt, mert a lakosság nagyon vallásos volt. Nem tudott belenyugodni felekezeti iskolájuk elvesztésébe. Feletteseim „kemény munkát" vártak tőlem. Próbáltam így tenni, de nem ment mindig. Átéreztem a lakosság fájdalmát. Nem tetszett a helyzet. Ezt betetőzte, hogy bár tanügyi és pártfeletteseim mellett sok lövétei lakos is elismerte iskolai és iskolán kívüli munkám eredményét, Nagybányáról támadás indult ellenem. Rosszalólag bírálni kezdték a múltamat. Ekkor úgy gondoltam, hogy ha már székely véreim is támadnak, jobb ha visszamegyek Nagybányára, inkább az ottaniak üssenek. Így kértük lövétei tanügyi felmentésünket, és visszahelyezésünket Nagybányára.
Közel öt évi hányódás után újra vagonba rakodtunk, s 1950. szeptember 1-én Nagybányán voltunk. Elég sok huzavona után a 2. sz. elemi iskola tanítója lettem. A feleségem óvónőként dolgozott. Az akkori szokás szerint nagyon gyakran helyeztek át egyik iskolából a másikba. Hogy fizetésünk több legyen, meg azért is, mert az V-VII. osztályokban akkor már szakosítva folyt a tanítás, Nagybányán pedig nem volt elég szaktanár, 1952-ben mi is beiratkoztunk a kolozsvári Bolyai Egyetem levelező tagozatára, a biológia-földrajz-kémia szakra. Négy évi kemény munka után – mert a tanulás és dolgozatok írása közben itthon tanítottunk –, 1956-ban mindketten diplomás tanárok lettünk.
Továbbra is Nagybányán tanítottunk. Akkor még itt erős magyar osztályok léteztek. Az 1-es, 2-es, 3-as számú iskolákban, önálló igazgatással, de jó együttműködéssel, külön-külön dolgozott a két tagozat. A volt református iskola 1959-ig tisztán magyar nyelvű volt. Az '50-es évek elején a nagyobb szabású gyűlések, kultúrtevékenységek két nyelven folytak.
A szocializmus erősödésével fokozatosan kezdett kiszorulni a magyar nyelv. Megszűntek az önálló magyar nyelven igazgatott iskolák. A magyar osztályok csak mint tagozatok létezhettek, román igazgató vezetésével. Ez is azt igazolta, hogy a fő cél a „beolvasztás", a magyar tudat visszafejlesztése volt.
Megkezdődött a bizalmatlanság egyes magyarokkal szemben. Akit nem minősítettek megbízhatónak, félreállították. Ez fokozódott az 1956-os magyarországi események után. A református iskolában tanítottam, amikor 1959. február 14-én, minden komolyabb előjelzés nélkül, rögtönzött tantestületi gyűlés keretében közölték velem, hogy a tanügy felbontotta munkaszerződésemet. Munkanélküli lettem, három gyermekkel. Sehova sem akartak felvenni, még fizikai munkára sem. Végülis Uglár Vilmos, volt fernezelyi leventém közbenjárására, Schvartz Sándor igazgató vett fel a IORAC-hoz (később IGO), kevés fizetéssel.
Sorozatos kéréseimre válaszolva, hogy vegyenek vissza a tanügybe, előbb a hatvani 5 sz. elemi iskolához neveztek ki tanítónak, szintén kevesebb fizetéssel, mint volt a tanári díjazásom. 1961-ben a volt református iskolához helyeztek, „műhelygyakorlati mester" beosztásban. Nem volt semmilyen szaktudásom ezen a téren, s a felszerelés is kevés és kezdetleges volt. Ilyen körülmények között dolgoztam három évet, míg végre visszakaptam tanári állásomat.
1965-ben a volt református iskolából „kisegítő iskola" lett, s minket áthelyeztek a Zazar negyedi új, ma 4. számú kb. 60 tanerős, I-VIII. osztályos iskolához, ahol akkor még erős magyar tagozat is működött. A román és magyar tagokból álló nagyszámú tantestület kölcsönös megértésben, barátságban tevékenykedett. Ez a kölcsönös megértés volt nevelői tevékenységem célja. Ha külső okok miatt ez nem mindig sikerült, a sértettektől most bocsánatot kérek.
Több közös kirándulást szerveztem, vezettem, amire román és magyar tanítványaim ma is szívesen emlékeznek. Sokan emlegetik azt az országos kirándulást, amikor a 40 fős csoportot, székelyföldi kis falumban friss kürtőskalácscsal és borvízzel fogadták.
Így zajlott életem utolsó szakasza, 1965-től 1976 júniusáig, a 4 sz. iskola keretében, nyugdíjazásomig. Nyugodtan mondhatom, hogy szép élet volt. Egyetlen sérelmem az volt, hogy bár 3-szor is javasoltak „érdemfokozatra" (ami pénzzel is járt), ezt mégsem kaptam meg, mert „nem voltam párttag". De ezt is elviseltem, s nyugodt lelkiismerettel mentem nyugdíjba 1976 júniusában, a tantestület, a szülők és tanítványaim tiszteletétől erősítve.
Nyugdíjas lettem, de azóta sem élek tétlenül. A ház körüli és kerti munkát ma is én végzem. Emellett olvasok, tanulmányozok, előadásokat tartok, újságcikkeket írok. Fő célom a magyar tudat ébrentartása, a román-magyar bizalom, megértés, barátság erősítése, a becsületes, vallás-erkölcsi alapokon nyugvó, nyugodt társadalmi élet megvalósítása. Az 1989-es változások után új utak, lehetőségek nyíltak. Az egyházak, az RMDSz, EMKE, cserkészet, EKE, a sajtó, és minden szervezet szabadabban működhetett. Ahol lehet, ahol tudok, még ma is besegítek, senkit bántani nem akarva. Szeretném, ha cikksorozatom is említett céljaim megvalósítását szolgálná. Szeretném, ha cikkeimből is azt olvasná ki a kedves olvasó, hogy egy sok nehézséggel járó életformát is át lehet vészelni, s 90 évet megérve értelmesen le is írni.
Ehhez Isten segítsége, feleségem megértő és segítő volta és a magam szívós akarata kellett. Mivel mindezek megvoltak, így életem szomorúan is szép volt.
Id. Markó Gábor
Három hete kíváncsian várom a BÚSZ megjelenését, böngészem a különböző témájú cikkeket, eszmefuttatásokat közben arra figyelek, hogy eszébe jut-e az illetékeseknek vagy valakinek a hálás utókor tagjai közül, de amint látom mindenkinek lemerült a telefonkártyája, pedig a „ma kilencven éves erdélyi székely-magyar férfi" megérdemelne néhány köszönő-köszöntő szót.
Isten éltessen soká, Gábor Bátyám! Köszönjük szépen a 70 éve tartó fáradhatatlan munkádat. Úgy is mint pedagógus-népnevelő, de úgy is mint igaz hazafi. Sajnos azt kell mondanom, Gábor Bátyám, hogy rossz lóra ültél. Ma már egy ilyen becsületes, igazságos, önzetlen, önérzetes oktató-nevelő ember nem érdekes.
Lám a Viszkis Rabló 38. születésnapjára az egész börtönt felnyalták, hasznos, de főleg használható TV riportot készítettek vele, melyből a még szabadlábon futkosó bankrabló-társai megtudhatták, hogy annakidején ő milyen hibákat követett el, nehogy ők is hasonlókba bukjanak bele. Képzeld el mi lesz két múlva a 40.-en. Az egész Amerika meg fog mozdulni, mert addig a róla írt könyvet mind elolvassák az írástudók, de az analfabéták sem maradhatnak ki a jó buliból, ezért meg is filmesítik ezt a tanulságos, gazdag és tartalmas életpályát. Te a kis 90 éveddel még legalább 10-et kell várj, hogy felfigyeljenek rád, addig is törd a fejed, hátha a te életedben is volt valami izgalmas, mondjuk rablóhajlam, ami útközben annyira elfajult, hogy kénytelen voltál a becsületes életutat választani. Így lettél bizonyára négy generációs pedagógus, mert én a magam hét X-ével még csak első tanítványaim unokáiig jutottam el. Dolgom egyre könnyebb, mert ezeket se tanítani, se nevelni nem lehet.
Végezetül egy javaslattal jönnék, a kétkamarás parlament feloszlatása előtt szeretném megkérni szenátorainkat és parlamenti képviselőinket, hogy alkossanak egy törvényt, amely kimondja: a három vagy több generációs pedagógusokat érdemeik elismerése mellett Temetési Emléklappal jutalmazzák, amelyet a megboldogult aláírása és a vágóhíd pecsétje hitelesítsen!
Szilágyi Adalbert-Béla
Mikor 1896. május 6-án Hollósy Simon és tanítványai a bányai születésű Réti István javaslatára a városba érkeztek, nem gondolták, hogy a dátum örökre bevésődik nemcsak Nagybánya, hanem a magyar művészettörténet lapjaira is. Olyannyira, hogy legendává válik.
Az iskola megalapult, a festők jöttek, mentek, vagy itt maradtak, akár műveik jórésze. De a festő nem csak azért fest, mert tehetsége, belső tüze arra készteti, hanem vásznakat, festékeket kell vásárolnia, hogy tovább alkothasson, s nem utolsó sorban meg kell élnie valamiből.
Kevés olyan volt, mint Rácz Péter, vagy Husovszky, akiknek biztos létalapjuk volt, a festők zöme a művészetéből igyekezett megélni. És ez sohasem volt könnyű. Sajnos a társadalom nem tartja el művészeit, még akkor sem, ha ez szerintük kötelessége lenne, amint ezt egy markáns nagybányai művész is kinyilvánította. A pártállam ezt némileg biztosította, olyan formában, hogy egy Balla József mondjuk kapott egy sufnit a Phőnixnél, ahol pannókat volt kénytelen festegetni, amelyeknek csak annyi köze volt a művészethez, hogy festékkel készítette őket egy művész. (Madách Az ember tragédiájának falanszter jelenetében Michelangelo bútorlábat farag.)
Ahogy a finomságok illata nem csak az inyenceket csalogatja, hanem akármilyen éhes élőlényt, legyen az macska, vagy patkány, a kép is csalogatja az embert, aki már az őskorban is kidíszítette lakóbarlangjának falait rajzaival. Azt az embert, aki ma sem szeret csupasz falak között élni. Manapság is kell valami a falra.
Csakhogy amikor az iskola idejött Nagybányára, más volt a viszony a művész és művészetszerető, a kész mű és a „fogyasztó" között. Sajnos ez a viszony mindig függött az anyagi helyzettől, nem csak az egyénétől, hanem a társadalométól is. Így aztán a művész, a festő utakat keres, hogy műveit értékesítse. Nos, ennek a szükségletnek megvoltak a nagylelkű támogatói is, mint pl. a Berger cukrászda, no meg az István Szálló vendéglője. (Az utóbbiban is volt a művészeknek törzsasztaluk. Én még azt is megértem, amikor a falakat a helyi művészek nagyméretű képei díszítették.) De voltak olyanok is, akik tisztességes, vagy tisztességtelen módon maguk is a művészek munkájából, műveiből akartak megélni.
Ma, amikor a várost keresztül-kasul járják a régi iskola festményeire vadászó bel- és külhoni gyűjtők, nepperek, seftelők, eszembe jutnak azok a régi nagybányai figurák, akik annak idején kereskedtek a képekkel. Ők a képeket azoktól vásárolták fel, akiknek nem volt megfelelő kultúrájuk ahhoz, hogy értékeljék őket, vagy meg voltak szorulva, és honi gyűjtőknek adták el.
Akinek volt hozzá pénze, szíve, vagy mindkettő, szép dolgokat tudott venni annakidején. Volt aki ki is használta ezt, így igen értékes gyűjtemények alakultak ki. Én is így gyűjtöttem össze azt, amim volt, és amim megmaradt.
Olvasom a naplómat – mert azt is írtam, amíg be nem keményedett a diktatúra. Most 22 éve, február 29-én ezt írtam: Megjelent Weisz úr, a képügynök. Felhajtott Szatmáron egy Maticska- és egy Berkes-képet. A Berkes szép, olajkép. A pesti utca, a századeleji, elég modern felfogásban. A Maticska nagy, 91x70 cm. Ilyen nagyot nem láttam még ezen kívül, ezt viszont már láttam Slekánál (Slevenszky Lajos festőművész, Maticska unokaöccse). Nála volt a legtöbb Maticska-kép mint örökösnél. Habár nem élt kitűnő anyagi körülmények közt, nem szeretett eladni belőlük. Egykor ez is ott volt a szobája falán, de az öreg Maticska asztalosműhelyében már nem láttam a falon. A kép tulajdonképpen egy mezőt ábrázol. A láthatáron egy sötétebb csík, talán erdőt jelez. Egy boglya és a csíkon egy ház. A mező nagy területet foglal el. (Aki született nagybányai létére ilyen petőfiesen sík vidéket mer festeni, az nagyon tehetséges és nagyon tud. A kettő nem mindig párosul, de nála igen. A láthatárt lezáró vonal bitumos barna, elárasztja enyhe fehérekkel a finom kék eget. Szóval mozgalmas, szép, nagybányai kép.
Kollégám, Gábor, nagy dilemmában volt, az ár igen magas, nem engedheti magának. – Van pluszod, más mesterektől – mondtam. Adj el azokból és megvan rá a pénzed, lehet, még nyersz is valamit a bolton. Mert mégegyszer egy ilyen Maticska-képet biztosan nem fogsz találni. Sajnos én sem.
(folytatás a következő lapszámban)
A Bukarest sugárúton található egyik üzlethelyiségből két központifűtési kazánt és egy vízszivattyút loptak el a betörők. A kár összértéke: 5445 lej. Szintén a Bukarest sugárúton, egy irodahelyiség is a tolvajok útjába került. Onnan egy mobiltelefont és egy gépkocsiiratokat, több kulcsot és 200 lejt tartalmazó táskát lovasítottak meg, összesen 500 lejnyi kárt okozva. A Decebal sugárúton egy bőrdíszmű-műhelybe törtek be vastag arcbőrű polgártársaink, ahonnan 2000 lej értékben vittek el különféle javakat. Az Unirii sugárúton található egyik üzlethelyiséget 12500 lej értékben "vetkőztették le" ruházati cikkeitől a betörők. A George Cosbuc utcában két monitort, egy számítógépes központi agyat és két számítógép-külsőt vittek el a számítástechnika szerelmesei az egyik kereskedelmi társaság üzlethelyiségéből, összesen 3200 lej értékben. Az egyik nagybányai hölgynek, aki a Republicii sugárúton lakó barátait látogatta meg, ellopták a táskáját. A károsult csupán félórát töltött ott, de közben a nyitva hagyott bejárati ajtón keresztül, a konyhából ellopták 700 lejt, több dokumentumot és két mobiltelefont tartalmazó táskáját. A kár összértéke: 1450 lej.
Batizán (Botiza) a községközpontban levő vegyesboltba törtek be ismeretlenek, ahonnan különféle javakat vittek el, összesen 2000 lej értékben. Jódon (Ieud) az egyik büfében ejtettek egy látogatást az éjszakai baglyok. Miután betörték a kirakatüveget, összesen 470 lej értékben vittek el cigarettát, szeszes italokat, egy 50 eurós bankjegyet és egy váltópénz-érmét.
A Gh. Bilascu utcában leparkolt egyik autóról "alkalmi autószerelők" leszerelték a hűtőrácsot, a Ferenczy Károly utcában pedig a pótkereket lopták ki az egyik személygépkocsi csomagtartójából. Az elkövetők összesen 800 lejnyi kárt okoztak. A Petőfi Sándor utcában "ablakbetöréses" módszerrel loptak ki az egyik személygépkocsiból két (dokumentumokat és 100 lejt tartalmazó) pénztárcát. A rosszfiúk szintén ablakbetöréses módszerrel jutottak be a Tiblesului utcában leparkolt egyik személygépkocsiba is. Csak ebben az esetben éppen a módszer "balos" változatát alkalmazták. Egy 600 lej értékű CD-lejátszót vittek magukkal. Ugyancsak az igen népszerű ablakbetöréses módszert (a változatosság kedvéért annak "jobbos" változatát) alkalmazták a Crisan utcában leparkolt egyik Mercedes márkájú személygépkocsinál is. Egy 750 lejt érő rádiósmagnót vittek el. A V. Alecsandri utcában leparkolt egyik személygépkocsinál úgy döntöttek az autófeltörők, hogy a népszerű módszer "jobbos" változatát alkalmazzák. Jó döntés volt, hiszen egy 200 lej értékű CD-lejátszóval gazdagodtak. A Republicii sugárúton egy 600 lej értékű CD-lejátszót loptak ki ismeretlenek az egyik személygépkocsiból. Az Independentei sugárúton leparkolt egyik személygépkocsiból 200 lejt loptak ki ismeretlenek, miután álkulcs segítségével kinyitották a célautó ajtaját.
A rendőrők elfogták a 22 esztendős, farkasaszói (Fãrcasa) illetőségű Bogdan C.-t, aki néhány nappal korábban két személygépkocsit is elkötött, egy Ford Scorpiot és egy Opel Vectrat. A két gépkocsi visszakerült a tulajdonosokhoz, a fiatalember pedig előzetes letartóztatásban várja, hogy minősített lopásért kiosszák neki a "jutalmat".
A V. Babes utcában (hajnali öt órakor) az egyik járőrcsoport tagjai felfigyeltek két alakra, akik éppen az egyik kamion gázolajtartályát csapolták meg. A szorgosan ügyködő "olajosok", amint észrevették a járőröket, olajra léptek, hátrahagyva egy 40 literes kanisztert. Egyikük kétségbeesésében megpróbálta beindítani a G-561 FS rendszámú, VW márkájú személygépkocsit, hogy motorizálva tegye hatékonyabbá a menekülési folyamatot, de nem sikerült neki, ezért felhagyott a próbálkozással, és eltűnt a tömbházak között.
A helyszínelés során a rendőrök további két kanisztert találtak még a magát megmakacsoló gépkocsi csomagtartójában, összesen 100 liternyi gázolajjal, de a járgányból előkerült még két baseball-ütő és egy kés is. A rendőröknek sikerült elfogniuk az egyik elkövetőt, a nagysikárlói (Cicârlãu) illetőségű, 29 esztendős Nicolae Victor D. személyében. Társát még keresik.
(ta)
(Nyugati Jelen) Nehéz eldönteni, hogy mi zavarta össze inkább a romániai halandót október első dekádjában: az állítólagos madárinfluenza, vagy a határátlépést szabályozó (bonyolító) intézkedések összevisszasága, az egymást felülbíráló rendeletek, a vámtól visszafordított utasok beszámolói.
Előbbi esetében legalább azt tudni, hogy ha tényleg valós a veszély – és nem csak túlbuzgóságból, vagy néhány baromfiimportőr előre kiszámított érdekében irtják száz- meg ezerszámra a Duna-delta környéki falvakban a szárnyasokat –, azt a természet "küldte ránk", utóbbit viszont mi okoztuk magunknak. Pontosabban a megválasztott és kinevezett, a nyakunkra ültetett és hágott vezetők.
Nyár óta teljes bizonytalanságban tartják a külföldre látogatni szándékozókat, hiszen hónapról hónapra, hétről hétre változtatták a kiutazási feltételeket. Hol "kapupénzt", hol meghívót kellett felmutatni, hol mindkettőt; most éppen nem kell meghívó az új EU-tagállamok – köztük Magyarország – esetében, de az utasok és néhány olvasónk elmondásából tudjuk, hogy ezt a jogszabályt is úgy értelmezik, ahogy akarják. Az is "magától értetődő", hogy azok jártak rosszul, akik az éppen érvényes rendelkezések alkalmazásának első napjain értek a vámhoz, mert utána enyhült a szigor, az útlevélbe simuló valuta, a figyelmességként átadott cigaretta megnyitotta az utat.
Aki eddig is ment csencselni, feketézni, ezután is fog, miközben egy átlagos hazai családnak mindjárt nehezebb átlépni a határt, mint 1989 előtt, és nem csak azért, mert egy vagyont kell költenie csak az előkészületekre. Ez minimum kettős mérce, hogy ne kiáltsunk mindjárt korrupciót! Azok a honfitársaink, akiktől óvni kellene Európát, továbbra is a nyugati nagyvárosokban rontják majd a levegőt, tengődnek lopásból, koldulásból, feketemunkából. Tudjuk, hogy Brüsszel ezért vette elő Bukarestet, nem azt kérte, hogy "vasfüggönyt" emeljen állampolgárai előtt, ami minimum megalázó a 21. században, egy állítólagos jogállamban. Mégis, a román kormány az EU-konform előírásokkal takarózik, ami azt jelenti, hogy nemcsak ingatag, következetlen, kapkodó, hanem demagóg és lódító is. Ami már kezd egyre inkább zavaró lenni.
Pataky Lehel Zsolt
(Szabadság) A leggazdagabb román, egyszersmind az első román állampolgár, akinek az „értéke" meghaladta az egymilliárd eurót: Ion Tiriac, írta a múlt héten a Ziarul Financiar című gazdasági lap.
Az első román eurómilliárdos legnagyobb befektetése a Banca Comercialã Ion Tiriac volt, amely májusban egyesült a HVB Bank Romaniával, a Bank Austria Creditanstalt (BA-CA) romániai leánybankjával, létrehozva a HVB Tiriac bankot, Románia nagyságra negyedik bankját, több mint 72 fiókkal és 720 ezer ügyféllel. Ion Tiriac részesedése az új pénzintézetben nem egészen 50 százalékos, ez 300–400 millió eurót ér az újság szerint.
Az egyesülés előtt a 66 éves Ion Tiriacé – az egykori teniszcsillagé – volt a Banca Tiriac 92 százaléka, és akkor még, 700 millió eurós vagyonával, a második leggazdagabb románként tartották számon. Az 1991-ben alapított Banca Tiriac 620 millió eurós mérlegfő összegével a tizenegyedik hazai bank volt, tavaly az adózott eredménye 17 millió euró lett.
A HVB Bank Romania – mérlegfőösszege szerint korábban a hetedik a hazai bankok sorában – tavaly több mint egymilliárd eurós mérlegfőösszeget mutatott ki, adózott eredménye 20 millió euró volt.
Tiriac vagyonában szerepel továbbá az Allianz-Tiriac biztosítóintézet, több autóipari vállalat, a Tiriac Leasing, kisebbségi rész a Metro áruházlánc hazai ágazatában és több ingatlan.
– Egy üzletember értékét nem a saját pénze határozza meg, hanem az, hogyan képes pénzhez jutni – mondta Tiriac a Business Magazinnak nyilatkozva.
Korábban a Micula-fivérek, Ioan és Viorel voltak, együtt, a leggazdagabb románok, egymilliárd euróra becsült vagyonnal, de ebben jelentős a hitel aránya. Tulajdonuk, a European Drinks mindazonáltal a legnagyobb élelmiszeripari cég Romániában.
(Nyugati Jelen) Habár a rendszerváltás után rekord-alacsonynak számító 5,5% inflációval, s jelentősnek tekinthető 6% gazdasági növekedéssel számol, jövőre is takarékossági költségvetése lesz az országnak. Akárcsak az utóbbi 15 évben. Sokkal többre nem is nagyon lehetett számítani, hiszen felelőtlen alamizsnáival az SZDP még a tavalyi választási kampányban "gondoskodott róla", hogy előre feje tetejére állítsa az amúgy is sovány államkasszát. A maradék elosztása mégis jelentős nézeteltéréseket eredményezett. Jóllehet szinte valamennyi tárca többet kért és kevesebbre számíthat, mint idén, a takarékosságnak megvan az első "áldozata": Mircea Miclea tanügyminiszter beadta becsületbeli lemondását, amikor világossá vált, hogy az állandóan kiemelt fontosságúnak titulált tárcája nem egészen 4,1%-ra számíthat – 6% helyett! Átfogó reformprogramjának köszönhetően Mircea Micleát az egyik legsikeresebb miniszternek tartották, aki komolyan vette az EU-kompatibilitás megvalósítását a krónikusan alulfinanszírozott, mély válságban tengő tanügyben. Tisztségét szolgálatnak tekintette, s amennyiben belátása szerint ezt már nem folytathatja, a miniszteri tisztségre sem tart többé igényt. Holott a tapasztalat éppen arról tanúskodik: a beosztás nem eszköz a közérdek eléréséhez, hanem maga a cél, s a sokat hangoztatott közügy szolgálata üres szólam. Amelynek természetes velejárója a tisztséghez és a kiváltságokhoz való görcsös ragaszkodás. Talán mi sem példázza ezt jobban, mint a parlament ellenállása a tervezett költséglefaragással szemben. Takarékosság? Ugyan kérem, ez vonatkozhat tanügyre, egészségügyre, s általában közügyekre, a képviselők kiváltságaira viszont semmiképpen, vélik a honatyák. Akik még több pénzt kérnek, noha a parlamentre fordított összeg már idén is "potom" 1200 milliárd lejjel nőtt tavalyhoz képest. A közügy ilyen "felelősségteljes", "önfeláldozó" szolgálási készsége mellett csodálkozhatunk még, hogy nemrég valósággal rettegtek a lakossággal való közvetlen találkozástól, az előrehozott választástól?
Chirmiciu András
• 60 dkg tiszta bélszín (hátszín, marhagerinc)
• 5 dkg szalonna
• 10 dkg zsír
• 2-3 evőkanálnyi liszt
• 3-5 dl tejföl
• 25 dkg zöldség (sárgarépa, fehérrépa, zeller)
• 1 fej vöröshagyma
• 1 szem bors
• 5 szem szegfűbors
• babérlevél
• kakukkfű
• ecet vagy inkább citromlé
Az íntól, hártyától megtisztított húst a rostok mentén megtűzdeljük szalonnacsíkokkal. A zsírt felforrósítjuk és abban a húst egész felületén hirtelen körbesütjük. Kivesszük a húst és a zsírban megpároljuk a darabokra vagdalt sárgarépát, fehérrépát, zellert. A zöldséghez hozzáadjuk a húst, a hagymát és az összes fűszert, majd az egészet megsózzuk, és vízzel vagy húslevessel felöntve egy óra hosszat vagy még tovább pároljuk, amíg elkezd megpuhulni a húst. (A levet hagyjuk megbarnulni, hogy a mártás is szép barna legyen.) Ezután újból vizet öntünk a hús alá. Sütőbe tesszük és megsütjük. Közben a levével öntözgetjük, hogy ne száradjon ki.
A megpuhult húst kivesszük és 1,5 – 2 cm vastagságú darabokra szeleteljük. A zöldséges levet szűrőn átpasszírozzuk vagy turmixoljuk, újból tűzre tesszük, tejföllel felöntjük, beleszórjuk a lisztet, és ízlés szerint ecettel vagy citromlével savanyítjuk. A felszeletelt húst ismét visszatesszük a mártásba és együtt felforraljuk.
A mártást feljavíthatjuk, ha a tejföl nem elég sűrű: friss vajat vagy előzőleg üvegesre párolt szalonnadarabkákat keverünk hozzá. A mártás színéhez és ízéhez egy kiskanál cukrot is karamellizálhatunk szalonnán, amit forró vízzel felöntünk, felfőzünk és a mártásba öntünk. Ha a mártás hamar elfogyna és nincs már tejföl a szaporításra, akkor 4 dkg olvasztott zsírból és két kanál lisztből készítsünk barna rántást, felhígítva forraljuk fel és öntsük a mártásba. Ilyenkor valamilyen savanyú befőttet is főzzünk bele, hogy elvegyük a rántás ízét.
Körítésként knédlit vagy burgonyakrokettet adhatunk, kompóttal, leginkább vörös áfonyával és kevés tejszínhabbal díszíthetjük.
(Konyhamester)
Hozzávalók: 2 konzerv vörösbab; két fej apróra vágott hagyma; fél kg darált pulykamell; 1 konzerv kukorica; 1 doboz paradicsompüré; 2 dl tejföl; só, bors, chili por, oregano, kumin (ízlés szerint); 2 evőkanál oliva olaj.
A hagymát az olajon megdinszteljük. Hozzákeverjük a darált húst, sózzuk, és gyakori kevergetés mellett puhára pároljuk. Amikor a hús elkészült hozzátöltjük a babkonzerveket, a kukoricát, a paradicsompürét, ízlés szerint fűszerezzük. Az egészet összerottyantjuk, friss péksüteménnyel tálaljuk. Díszíthetjük csíkokra vágott sárga, fehér paprikával. Vörösbor illik hozzá.
Ha száraz babot használunk, főzés előtt 8-12 órára áztassuk be. A vesebabot először negyed óráig forraljuk, majd lassú tűzön főzzük mindaddig, amíg a babszemek meg nem puhulnak. A kemény, vagy főtlen vesebab ugyanis az emberi szervezet számára emészthetetlen anyagot tartalmaz, melynek elfogyasztása súlyos ételmérgezést vonhat maga után.
Garami Márta (Kertpont.hu)
• A sárgarépa és petrezselyem betakarításával még egészen a fagyokig ráérünk.
• A sütőtököt pedig csak akkor szedjük le, ha már a dér kissé megcsípte.
• A szárazbabot kicséplés után 48 órára tegyük fagyasztóba, hogy az esetleges zsizsikek mindenképpen elpusztuljanak benne.
• Szedjük fel a burgonyát. Zsákbarakás előtt néhány órát pihentessük a földön, hogy parásodjon a héja.
• A vöröshagymát felszedés után pár napig szikkasszuk, hogy záródjon. Mindkettőt szellős, hűvös, fagymentes pincében, kamrában tároljuk.
• Vethetünk még áttelelő spenótot.
• Ültessük szét az áttelelő fejes saláta palántáit.
A kifejlett répákat a tenyészidőtől függően - augusztustól októberig takaríthatjuk be. Első menetben a talajt ásóval (ekével) meglazítjuk, majd alulról a termést kissé megemeljük. Ezt követően lombjánál fogva a gyökereket kihúzzuk a talajból. A felszedést mindig alapos válogatás kövesse, beteg, sérült termést nem szabad betárolni. A sárgarépával és a petrezselyemmel együtt, nedves homokban 4-5 °C-on 85-90 %-os levegő páratartalom mellett pincében, veremben vagy kiegyenlített hőmérsékletű kamrában lehet tárolni. A gyökérzöldségeket érdemes az eltárolás előtt megmosni. Használjunk kádat vagy teknőt, töltsük meg vízzel, majd óvatosan helyezzük bele a zöldségeket. Áztassuk 10-20 percig, hogy a rátapadt föld fellazuljon, majd emeljük ki őket, a vizet gyengén permetezve távolítsuk el a talajmaradványokat, és itassuk szárazra a zöldséget. Ezután következhet a tárolás. A földbe ásott verem, amelynek oldalát kideszkáztuk, jó tárolóhelye a gyökérzöldségeknek. Az egymás mellé sorba rendezett gyökereket homokkal takarjuk, majd erre helyezzük a következő réteget. Hasznos a verem felszínét diólevelekkel borítani, mert ezeket a rágcsálók nem kedvelik.
(Kertpont.hu)
Az elkövetkezendő héten még vethetünk füvet. Ha hosszú őszünk lesz, még rendesen begyökeresedhetnek. Mielőtt hozzálátnák a vetéshez, a talaj felszínén található zöld növényi részeket kaszáljuk le és távolítsuk el a kövekkel együtt. Az ásás után a gyökérmaradványok eltávolításával sok gyomnövénytől is megszabadulhatunk. Ha túlságosan homokos vagy agyagos kertünk talaja, a talaj javítása érdekében célszerű istállótrágyát vagy kerti komposztot szétterítenünk az ásás előtt. A vetés előtt annyira kell tömöríteni a talajt, hogy a lábunk ne tudjon belesüppedni.
A vetéstől a magvak kikeléséig két-három hétnek kell eltelnie. Miután a magvak kikelnek 30-40 nap alatt, a kis növénykék bokrosodásnak indulnak, és összefüggő gyepfelületet adnak.
Több mint 35 éve nem volt olyan alacsony az Amazonas folyó vízállása, mint jelenleg. A folyó perui szakaszán 1969 óta nem haladt még át ilyen kevés vízmennyiség a világ legnagyobb és legbővizűbb folyóján - közölte Limában az Amazonas Hidrológiai Projekt központja.
A jelentés megállapította ugyanakkor, hogy ez csupán a tartós perui szárazságra vezethető vissza és nincs szó környezeti változásokról.
Legutóbb másodpercenként csupán 12 000 köbméter víz átfolyását mérték Iquitosnál, ahol rendes körülmények között ennek a mennyiségnek a kétszerese áramlik keresztül.
Több mint négy évtized legsúlyosabb aszálya sújtja a világ legnagyobb esőerdejét, a brazíliai Amazonas vidékét.
A hajdan bővizű, de mára elapadt őserdei folyókban milliószám pusztulnak a halak, emberek betegszenek meg a zavarossá, szennyezetté vált víztől, több, a folyami szállítástól függő településen veszélybe került a lakosság ellátása.
A két hónapja tartó aszály miatt a folyókból élő emberek nem találnak élelmet és - vízi szállítás hiányában - nem tudják eladni terményüket. A folyókban, ahol korábban emberek fürödtek, most autók furikáznak. Sok helyen erdőtüzek égnek. Amazonas állam kormányzója szükségállapotot hirdetett négy városban, 15 másikban pedig készültséget rendelt el a rendkívüli szárazság miatt.
Az Amazonas felső folyásánál fekvő Manaquiri, Atalaia do Norte, Anorie és Caapiranga városok teljesen el van vágva a külvilágtól, mivel egyedül vízi úton közelíthetők meg, de az alacsony vízállás miatt most a hajók sem tudnak eljutni oda. A helyi hatóságok a szövetségi államtól várnak segítséget, a veszélyben lévő városok lakosságának légi úton való ellátásához élelmiszerrel és gyógyszerrel. Az állam fővárosában, Manausban még nem kritikus a helyzet, de óvintézkedéseket hoztak a katasztrófa megelőzésére.
Manaus folyójának, a Rio Negrónak - az Amazonas mellékfolyójának - vízszintje már csak 16 méterrel van a tengerszint fölött, vagyis majdnem olyan alacsony, mint az utóbbi száz év legsúlyosabb térségbeli aszálya, az 1963-as szárazság idején volt (akkor mindössze 13,5 méterrel haladta meg a tengerszintet).
Szeptember hagyományosan a legkevésbé csapadékos hónap az Amazonas vidékén, de idén az átlagosnál is kevesebb eső esett. Egyes tudósok a tengerek hőmérsékletének a globális felmelegedés okozta emelkedését okolják a természeti katasztrófáért. (MTI)
Egész kis rakomány Viagrát kapott postán egy pap az Egyesült Államokban, ami igencsak meglepte, hiszen hivatásánál fogva nőtlenségi fogadalom köti és nem hódolhat szexuális örömöknek. A férfiúi állóképességet erősítő 500 pirula vételárát levették a pap bankkártyájáról. Az egyházfi azt állítja, hogy amikor Kanadában vakációzott, ellopták a kártyáját. "Értem a viccet, de nem igazán tudok rajta nevetni" - mondta. A pirulákat kiadó cégnek kanadai telefonszáma van, a csomagon viszont egy indiai cím szerepel arra az esetre, ha nem sikerülne kézbesíteni a küldeményt. A rejtély kibogozásába bekapcsolódott az FBI amerikai szövetségi nyomozó iroda, a küldeményt pedig megsemmisítették. (mti)
Okos söröskorsó-tartozékot ötölt ki két müncheni mérnök: a szerkentyű érzékeli, amikor már majdnem üres a korsó, és jelzi a pincérnek, hogy jöhet a következő. A nyomás-érzékelővel és közvetítővel ellátott szerkezet, amelyet a nyugodt este érdekében nem árt zsebbe csúsztatnia a kocsmatúrára indulónak, egyszerűen ráilleszthető a söröskorsóra. (libertatea)
A könyvnyomtatás alig ismert koreai feltalálóit mutatja be a Frankfurti Kommunikációs Múzeum. Koreai buddhista szerzetesek ugyanis 78 évvel Gutenberg előtt már fémbetűkkel nyomtattak könyvet. Nem a Bibliát, hanem Buddha tanításait nyomtatták papírra elsőként fémbetűkkel, derül ki a Frankfurti Kommunikációs Múzeum kiállításán, ahol egy jóval Gutenberg Bibliája előtt nyomtatott könyvet tekinthetnek meg a látogatók november 20-ig. A kiállítás a Frankfurti Könyvvásárhoz kapcsolódik, melynek vendége idén Korea. A nyomtatott könyv alakjában megjelent Jikji című buddhista gyűjtemény 1377-ben, 78 évvel korábban keletkezett, mint Gutenberg világszerte ismert 1455-ben készült Bibliája. A Frankfurtban kiállított példány reprodukció: eredetije hosszú ideig a Francia Nemzeti Könyvtárban rejtőzött, és jelenleg páncélszekrényben őrzik Párizsban. A könyvtár egyik koreai származású munkatársa 1972-ben talált véletlenül a kötetre. A könyv a XIX. században került Franciaországba, miután egy francia Ázsia egyik bolhapiacán ráakadt. Eredetileg még egy másolata is volt a Jikjinek, de annak holléte nem ismeretes. A koreai buddhista szerzetesek technikája annyiban különbözött a Gutenberg által alkalmazott eljárástól, hogy az előbbiek betűit bronzból vagy rézből, Gutenbergéit ólomból öntötték, és eltérő nyomtatási technikát is alkalmaztak. Különböztek azonban a célok is: Gutenberg a Bibliával - az egyház révén - pénzt akart keresni, Ázsiában viszont szigorúan tilos volt pénzért eladni kinyomtatott könyveket - mutatott rá Eva Hanebutt-Benz múzeumigazgatónő. (mti)
A magas nők ambiciózusabbak a karrierépítésben, de kevésbé vágynak családra, mint a gyengébbik nem alacsonyabb képviselői – derül ki egy friss felmérésből. A kutatás készítői – Denis Deady a Stirling Egyetem és Miriam Law Smith a St. Andrews Egyetem pszichológusai – 1220 nőt kérdeztek meg az Amerikai Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Kanadából és Ausztráliából. Arra a következtetésre jutottak, hogy a magas nőknek kevésbé vannak "háztartási hajlamaik", kevesebb gyerekük van, és erősen vágynak a munkahelyi sikerekre. Ugyanakkor sokkal inkább jellemző rájuk a kései gyerekvállalás. "Azt gondoljuk, a magas nőknek sokkal több a tesztoszteron szervezetükben, mint alacsonyabb társaiknak. Éppen ezért több maszkulin jellemvonás figyelhető meg személyiségükben." – magyarázta a kutatás eredményeit Denis Deady.
Válni akar egy romániai asszony, akinél 10 hónap házasság után kiborult a bili, mert nap mint nap anyósa társaságában kellett ebédelnie. A 22 éves Elena T. azt állítja, hogy az esküvő óta lidércnyomássá változott az élete. Az anyós ugyanis csípős megjegyzéseivel az őrületbe kergeti az asztalnál. A bíróság azt javasolta az asszonynak, hogy fontolja meg a válást, mert egyszerűbb lenne valahogy szeparálni a nem kívánatos rokont.
Él egy 97 éves néni Kolumbiában, akit negyedszer nyilvánították hivatalosan is halottnak, de ő - saját elmondása szerint - jól van, és úgy is akar maradni, mert szeretné megérni századik születésnapját. A matróna legutóbb a hét második felében támadt fel. Diabetikus kómába esett, és mivel a kihívott orvos, Jorge Curi nem érzékelt a betegnél életjeleket, kiállította az elhalálozásról szóló hivatalos papírt. Alig néhány perc múlva azonban a néni felült az ágyban - az orvos nem kis megrökönyödésére. "Egy kicsit rosszul éreztem magam, mert beteg voltam, de már jobban vagyok" - mesélte később Ramona asszony. A "notórius feltámadót" már ismerik: a legújabb visszatértével kapcsolatban a helyi tévében megszólaltattak egy orvost, aki elmesélte, hogy neki is volt már hasonló dolga a nénivel. Kihívták hozzá, ő megállapította, hogy megállt a szíve, de amikor a mentőautóval megérkeztek az ügyeletre, feléledt. (hirado.hu/mti)
Harminchét alkalommal húzták meg az elméleti vizsgán azt a belga nőt, aki immár – harmincnyolcadik nekifutásra – jogosítványa boldog tulajdonosa. A hölgynek minden újabb próbálkozáskor 15 eurót kellett befizetnie. Miután az elméleti megmérettetésen végül túlesett, a gyakorlat problémamentesen sikerült. Nyilatkozata szerint sorozatos bukásának oka az izgalom volt.
Férfi kézilabda - Nemzeti Liga
Lascãr Panã sportcsarnok, kb. 500 néző. 7 méteresek: 3-4 (bedobva 2-4). Kiállítások (perc): 6-2. Vezette: Lupsa Adrian, Lupu Daniel (Resica).
Minaur: Apostu (13), Iordan (5) - Kupcenko 8 (2), Vizhbovsky 8 (1), Zinciuk 3, Csepreghi 1, Muresan, Kauka 5, Bondar, Soancã, Nedelcu, Várady 3, Sabou 7, Fotonea 1. Edzők: Caba Vlad, Chircu Ioan.
Leonardo: Andrei (19), Vlãdut - Simeria, Roman 1, Libert 5, Pankler 1, Nitã 1, Bernicu 1, Mãries, Sandru 5, Munea 7, Boescu, Colesnic 8 (4). Edzők: Pop Alexandru, Stot Adrian.
Végre győzött a Minaur. Ideje is volt, ugyanis eddig a tabella alján tanyázott. Az új edző tehát jól mutatkozott be, mondjuk ez nem is volt nehéz, mivel a nagyváradi csapat nem képvisel valami nagy játékerőt. Ennek ellenére nem volt olyan könnyű az első félidő, még mindig nagyon sok helyzetet hagynak ki a nagybányai játékosok. Talán Caba edzőnek sikerül összehozni a csapatot, de nem lesz könnyű. Ez nem a tavalyi Minaur. Jönnek az Európa-kupa mérkőzések, és ilyen szerepléssel nincs sok esély a továbbjutásra. A héten kisorsolták csapatunk ellenfelét, ez pedig a francia Union Sportive de Créteil. Ők sem szerepelnek a legjobban a bajnokságban, de Panã elnök szerint jobb lenne mindkét mérkőzést ott játszani, mivel nem hiszi, hogy továbbjuthatunk, s egyúttal pénzt is megspórolna a csapat. A franciáknál szerepel Petrea Adrian és a volt nagybányai Pîrîianu Eremia, mindketten a román válogatott tagjai.
További eredmények: Bukaresti Dinamo Baumit - Tîrgu Jiu-i Lignitul 34-30, Resicai Universitatea - Temesvári Poli Izometal 25-20, Kolozsvári "U" - Brassói Dinamo 31-29, Caracali Romvag - Ploiesti-i Uztel 29-30, Medgidiai CSM - Iasi-i Politehnica 34-25, Bukaresti Steaua - Konstancai HCM 29-36.
A tabellán: 1. Konstanca 12 p. (209-155), 2. Dinamo 12 p. (230-198), 3. Lignitul 10 p. (177-167)... 8. Minaur 5 p. (179-180).
A következő fordulóban (október 16.): Konstanca - Resica, Iasi - Steaua, Uztel - Medgidia, Lignitul - Romvag, Leonardo - Dinamo 30-38, Brassó - Minaur, Temesvár - Kolozsvár.
Lascãr Panã sportcsarnok, kb. 200 néző.
"U" Explorãri: Vînãtoru, Borota, Neamt, Ion I., Brezeanu, Tutea, Batin. Edző: Botea M.
VCM: Ionescu, Iancic, Gheorghitã, Todoran, Mocanu, Stefurã, Gavril, Ciortea, Dumitrache, Ocneanu, Baba. Edző: Gavrilã D., Burus N.
A mérkőzés előtt sokan még vendéggyőzelmet jósoltak. Az utóbbi két évben minden alkalommal a moldvai csapat nyert. Ezúttal bekövetkezett a meglepetés, a nagyon jól szereplő Explorãri ellen semmit sem tehettek, és mindhárom játszmát elvesztették.
További eredmények: Rm Sãrat-i VCM - Konstancai VCM 1-3, Bukaresti Steaua - Ploiesti-i Petrolul 1-3. A forduló többi mérkőzését elhalasztották.
A tabellán: 1. Konstanca 6 p. (9-2), 2. Explorãri 5 p. (6-3), 3. Petrom 4 p. (6-1).
A következő fordulóban (október 15.): Remat - Petrom, Piatra Neamt - Steaua, Konstanca - Explorãri, Stiinta - Rm. Sãrat, Deltacons - Dinamo.
Egy meleg, egy hideg. A nagybányai csapat idegenben nyert, a szigetieknek viszont nem sikerült pontot hozniuk idegenből, pedig nem álltak messze ettől. Kolozsvári Sãnãtatea - Nagybányai FC 0-2 (0-1), Florenta - Máramarosszigeti ASM 1-0 (1-0).
A tabellán: 5. Nagybányai FC 10 p. (9-2),... 10. Máramarossziget 5 p. (5-5).
A következő fordulóban (október 14): Nagybányai FC - Somesul, Rapid - Máramarossziget.
Mindössze a pótselejtezős helyek kiadóak a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra. Tízen még reménykedhetnek a németországi utazásban.
Európából a csoportgyőztesek mellett a két legjobb csoportmásodik jut ki a vb-re, míg a többi ezüstös helyen befutó pótselejtezőn küzd egymással.
1. csoport - Hollandia a vb-n, cseh pótselejtező
2. csoport - ukránok a vb-n, török pótvizsga
3. csoport - portugál elsőség, szlovák ezüst
4. csoport - francia siker, svájci pótselejtező
5. csoport - olasz diadal, norvég ezüst
6. csoport - lengyel-angol, kéz a kézben
7. csoport - szerb kijutás, spanyol pótselejtező
8. csoport - horvát-svéd kijutás
Afrikában befejezték a selejtezést, és a fekete kontinensen születtek a legnagyobb meglepetések: nem jutott ki a vb-re Nigéria, Kamerun és Dél-Afrika sem, ellenben négy olyan együttes is ott lesz Németországban, amelyek még soha nem szerepeltek világbajnokságon.
Ázsiában Bahrein szerezte meg az utolsó pótselejtezős helyet.
A CONCACAF zónából hárman már korábban biztosították helyüket a németországi világbajnokságon, most pedig az is eldőlt, hogy Trinidad és Tobago játszhat pótselejtezőt Bahreinnel a kijutásért.
Dél-Amerikában is csupán egy helyért csatáztak a felek. Uruguay futott be a zóna ötödikjeként, így Ausztráliával vívhat pótselejtezőt.
Akik már kijutottak: Németország (rendező), Hollandia, Ukrajna (újonc), Portugália, Olaszország, Franciaország, Lengyelország, Anglia, Szerbia-Montenegró, Horvátország, Svédország, Japán, Koreai Köztársaság, Irán, Szaúd-Arábia, Ghána (újonc), Elefántcsontpart (újonc), Tunézia, Togo (újonc), Angola (újonc), Argentína, Brazília, Paraguay, Ecuador, Mexikó, Egyesült Államok, Costa Rica. (Ma)
Összeállította: Deák László
• TURISTATÉRKÉPEK, BÁNYAVIDÉKI BARANGOLÁSOK, Erdélyi Gyopár kapható az Erdélyi Kárpát-Egyesület Gutin Osztályánál. Aki a megyében szeret kirándulni, keresse fel osztályunkat a szerdai, Teleki Házban tartott gyűléseinken!
A nagybányai LENDVAY MÁRTON Színjátszó Kör tagjai születésnapjuk alkalmából nagyon sok szeretettel gratulálnak SZILÁGYI A. BÉLÁNAK, MEZEI ANNÁNAK, LAJOS ISTVÁNNAK. Isten éltesse őket sokáig!