(BÚSz-tudósítás) Hétfőn Nagybányán is bemutatták az augusztus elsején megszüntetett Romániai Magyar Szó helyett ezentúl megjelenő Új Magyar Szót. A mintegy 60 fős régi-új munkatárs egy korszerű, ugyanakkor a hagyományokat is tiszteletben tartó lapot szeretne az olvasók asztalára tenni – derült ki a lapbemutatón.
Mivel a bemutató házigazdái – Böndi Gyöngyike kormánybiztos, Ludescher István, az érdekvédelmi szövetség elnöke, alpolgármester, valamint Farkas E. Zoltán újságíró – mint egyszerű olvasók mondták el a véleményüket a lapelődről, illetve az úgynevezett „mutatványszámról", magam is személyes megközelítéssel kezdem a beszámolót.
Huszonkét esztendeje olvasom rendszeresen központi, sokáig az egyetlen napilapunkat, s körülbelül ugyanannyi ideje rontom is színvonalát hébe-hóba megjelenő irományaimmal. Többször is előfordult, hogy 50 kilométert is képes voltam lekerékpározni egy-egy hiányzó lapszámért, nem csoda, hogy mára már lassan nem férünk el a házban a sok összegyűjtött újság miatt. Mondanom sem kell tehát, mennyire megviselt a lap megszűnésének híre, mai napig sem tudok belenyugodni abba, hogy közel 58 esztendő után miért kellett megszüntetni? Nem hiszem, hogy csak anyagi okai voltak...
Mindezt inkább felejtse el a kedves olvasó, s próbáljon meg örülni a poraiból újjáéledő lapnak. A hétközben 16 oldalon megjelenő új lap szerkezetileg két részből fog felépülni: az első a közéleti, politikai történések tükre lesz, míg a második a családokhoz, nőkhöz, gyerekekhez fog szólni, meg persze kulturális és egyéb hasonló jellegű anyagoknak fog helyet adni. Ezen kívül természetesen egy reklámblokk is színesíteni fogja a lapot (akár a szó szoros értelmében is).
Még ha némelyik rovat nem is hozza régi, megszokott formáját, az Új Magyar Szó egyszerre szeretne kezdet és folytatás lenni. Ahogy Farkas E. Zoltán mondta: biztosra veszi, hogy az olvasói vélemények át fogják formálni a lap szerkezetét, s az Új Magyar Szó egy igazán olvasóközeli sajtóorgánummá fog alakulni.
Sok olvasót kívánunk a régi-új lapnak, munkatársainak pedig erőt és kitartást! (tamási)
Közeleg a Mindszentek napja. Mind több embert látni kapával, ásóval, seprűvel a temetők sírhalmai közt. Azt mondják, hogy az örökre elmentek addig élnek, amíg valaki még gondol rájuk. S aki a temetőt járja, láthatja, hogy voltak szülők, testvérek, élettársak, gyermekek, akiket végleges eltávozásuk után is nagyon szeretnek, sírjukon évekig, évtizedekig soha nem hervad a virág, a fenyőág. Másokra hetente, havonta vagy évente egyszer gondolnak. Vajon ennyi a szeretet, amit maguk után hagytak? Vajon ennyi a szeretet azokban, akiknek életet adtak, akikkel együtt nevelkedtek, akiknek sorsot, életpályát köszönhetnek? Kérdések, melyekre soha nem lehet tiszta, meggyőző válaszokat adni. Érvényesüljön a közmondásba foglalt nagy törvény: „Élők az élőkkel, holtak a holtakkal!" De vajon igazságos ez az álláspont? S végeredményben, hol van igazság?
Bocsánat, kedves olvasó, ha olyan zongorahúrokhoz értem, amelyeken évtizedek óta nem játszott senki, s most váratlanul felszállt róluk a por. Velem is történnek ilyen dolgok – ember vagyok – fáj, sajog, és mégis jólesik, mert jelzi, hogy nem halt ki lelkemből az az érzés, amely emberré tesz, s amitől oly szép az engem körülölelő világ.
De térjünk konkrétabb dolgokra. Történt, hogy négy évtizeddel ezelőtt, amikor a sors szeszélye folytán Nagybányára kerültem, a lutheránus kápolna közelében egy sírkövön felfedeztem egy töredezett porcelán képet, amely egy szép fiatal leány arcára emlékeztetett. A nem mindennapi Mitó név is felkeltette a figyelmemet. S a város sajtótörténetét kutatva, adta Isten, hogy igen gyakran elém állt Mitó, verseivel, cikkeivel.
Ki volt ez a leány? – kérdeztem. S a választ Platthy Tamás barátom jóvoltából megkaptam. Megadta a Balaton partján élő nővér, Ily (Föző Józsefné) címét, aki levelekben tájékoztatott az édesapa Révész (Riszdorfer) János (1863-1933) evangélikus lelkipásztor és Révész Mitó (1905-1936) szerepéről, amelyet Nagybánya XIX. századfordulót megelőző és a XX. század első négy évtizedét átfogó művelődési életében betöltöttek. A kapott adatokat a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon címszavaiban értékesítettem. Ily levelét is közzétettem viszonylag kis példányszámú helyi napilapunkban.
Nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni. Az említett írásból kiderül, hogy Révész János több mint fél évszázadon át Nagybánya kiemelkedő egyénisége volt. Templomát, lelkészlakát újjáépíttette, mint kiváló szónok ő volt a lelke a város ünnepi eseményeinek, ő fogadta a városunkba látogató kiváló színészeket, írókat – Jókai, Krúdy, Zempléni Árpád, Tabéry, Tavaszy Sándor, Tamási Áron, Szentimrei Jenő… –, irodalmi, művészi előadói esteket szervezett, mint városi tanácsosnak jelentős szerepe volt a festőkolónia megalapításában, a Liget jelenlegi arculatának kialakításában, a Lendvay-emléktábla elhelyezésében, a Teleki Társaság létrehozásában…
Kezdetben lapszerkesztő, a XIX. század utolsó évtizedétől a Nagybánya és Vidéke tulajdonosa, szerkesztője…
Természetesen az édesapa aktív szereplése hatott a gyermekekre, Mitóra (Viola) is. Zenélt, verselt, novellákat, karcolatokat írt, színpadi szerepeket játszott és segített a lapszerkesztésben. Verseskötete, a Tavaszvirágok, 1928-ban jelent meg. Az 1929-es Pásztortűz egyik számában Dsida Jenő költőtárs méltatta.
Mitó költészetének alakulásában minden valószínűség szerint jelentős szerepet játszott Révai Károly, városunk másik ritkán emlegetett egyénisége, aki Révészék tőszomszédságában lakott. Révai Károly irodalomtörténeti szerepe azonban nem annyira a verselésében jelentős, noha három kötete is megjelent, hanem a román költészet első magyar nyelvű tolmácsolásában. Szerencsére a Mitó-versek túllépnek Károly bácsi múlt századvégi Petőfi-epigon hatásán, saját zenéjük, tipikusan női zengésük van. Meglepő, hogy ennek a tízen-, huszonéves, tehetségében és szépségében elismert leánynak a lantján szinte mindvégig a szomorúság, az elégedetlenség, a soha el nem érhető vágy húrja sír, mintegy előre vetítve a korán bekövetkező elmúlást. Harmincegy évesen a korszak akkor még gyógyíthatatlan betegsége, a tüdővész végzett vele.
Ha valaki többet szeretne tudni e különös sorsú nagybányai papleány feltételezett életéről, érzelmeiről, gondolatvilágáról, olvassa el Kiss Kornél, Mitó szerelmei címen ez év tavaszán megjelent elbeszélés-gyűjteményét. Ugyanis nem csak engem állított, indított meg a református temető sérült szemű emberre emlékeztető síremléke. Kornél tovább lépett, adatokat gyűjtött, s fantáziája, emberismerete forrásait megnyitva írásba foglalta mindazt, amit megtudott, feltételezett. Hogy a lélek milyen mélységeiből buzognak fel ilyen tettekre ösztönző erők, azt egy pszichológus valószínűleg könnyen megfejtené.
S ami még meglepett, Kornél azzal az engem is foglalkoztató gondolattal rukkolt elő, hogy fel kellene újítani a megsérült porcelán portrét. A végrehajtást rám bízta. S íme újra majdnem eredeti tökéletességben ragyog egy sírkő, amely egy évszázaddal ezelőtt született költői lélekre emlékeztet. Mitó él, bár se leszármazottai, se rokonai már rég nincsenek ebben a városban. Hogy milyen érzés ez? Kívánom, nagyon sokan éljenek át hasonló lelkiállapotokat az elkövetkező napokban, hetekben.
Klacsmányi Sándor
Az Amatőr Ásványgyűjtők Egyesületének nagybányai csoportja, az Északi Egyetemmel, a Reminnel és az Ásványtani Múzeummal együttműködve, meghívja az érdeklődőket a X. alkalommal megrendezésre kerülő ásvány-, kövület- és drágakő kiállítására, amelyre Nagybányán, az Unirii sugárút 13. sz. alatt található Ifjúsági Házban kerül sor. A kiállítás október 7-én és 8-án, pénteken és szombaton 9-19 óra között, október 9-én, vasárnap pedig 9-16 óra között tekinthető meg. A rendezvények a következő program szerint fognak lezajlani:
Október 7., péntek, 11.00 óra – Megnyitó; 15.00-15.15 óra között Gorduza Victor és Gorduza András „A nagybányai Ásványtani Múzeum Európában" címmel tart előadást. Október 8., szombat: 10.00-10.20 óra között a kolozsvári egyetem professzora, dr. Corina Ionescu tart előadást, „Drágakövek" címmel.
A szervezők más programokkal is várják az érdeklődőket, egyebek mellett különféle ásványokból, kövületekből és féldrágakövekből készült ékszerek eladására, cseréjére is lehetőség nyílik, de filmvetítés és tombola is lesz. Ez utóbbin három ásványgyűjtemény-sorozatot lehet nyerni.
Beléptidíj: 1,5 lej, nyugdíjasoknak és gyerekeknek 1,0 lej, szervezett csoportoknak ingyenes!
A Máramaros megyei magyartanárok idén is szavalóversenyt hirdetnek három korosztály számára. A szavalók egy kötelező, és egy szabadon választott verssel nevezhetnek be. A kötelező verseket Radnóti Miklós műveiből és műfordításaiból válogattuk: V-VI. osztály: Jean de la Fontaine: A felfuvalkodott béka (Radnóti Miklós fordításában), VII-VIII. osztály: Radnóti Miklós: Gyerekkor, IX-XII. osztály: Radnóti Miklós: Kortárs útlevelére. A verseny november 26-án 10 órától kezdődik a Németh László Gimnáziumban.
dr. Váradi Izabella magyar szakos tanfelügyelő
– AZ ASPOR (Csontritkulást Megelőző Romániai Társaság) továbbra is szeretettel várja az érdeklődőket, a minden kedden 18 órakor kezdődő gyógytornára, a Teleki Magyar Házba!
– INGYENES ingatlanügyi tanácsadás (ingatlanpiac, értékbecslés, befektetések) minden csütörtökön 18.00 órától a Teleki Magyar Házban!
Manapság egyre gyakrabban van okunk azzal fenyegetőzni, hogy menten kinyílik zsebünkben a bicska (vagy ahogyan székely komáim mondanák: a bicsok). Feltéve persze, hogy egyáltalán ott lapul zsebünkben az a bizonyos „öltözködési kellék". A bicskák iránti érdeklődésem nagyapámról ragadt rám, aki hamarabb ment ki a házból ruha, mint bicska nélkül. Valószínűleg ő is székely őseitől örökölte bicskák iránti ragaszkodását. Bizonyítottan már dédnagyapám is nagy bicskás volt; miután azt ígérte apámnak, hogy halála után övé lesz a nagy becsben tartott „ökölbevaló", apám (gyereklogikával) naponta megkérdezte tőle: „Mikor halsz már meg, tata?" Nem csoda, hogy magam is ebben a szellemben nevelkedtem, s a bicska-kultusz bűvöletében telt el gyermekkorom. Mai napig is őrzöm az ilyen-olyan alkalmakkor ajándékba kapott különféle nagyságú és formájú bicskákat. Nagyapám így tudta legjobban kifejezni szeretetét, s meglehet, hogy ajándék bicskákkal szerette volna elkerülni, hogy én is folyton nekiszegezzem a kérdést: „Mikor halsz már meg...?"
Nagyapámnak természetesen komoly bicskája volt (s van mai napig is): pengenagysága alapján nyugodtan beillett fehér fegyvernek. Nélküle soha, tapodtat sem volt hajlandó megtenni. Talán az egykor oly népszerű ököljog, a szibériai fogság, esetleg a kollektivizáció össznépi meghurcoltatásának hatására, de meztelennek érezte magát nélküle. Nem mintha kenyér- és szalonna-szeletelésen kívül másra használta volna, csak éppen megnyugtatta a tudat, hogy kezeügyében van a férfiemberi státuszát is bizonyító használati tárgy.
Általában amikor hosszabb útra megyek, táskám külső zsebében ott lapul a kis piros nyelű svájcibicska. Szinte már csak jelkép-jelleggel. S ilyen minőségében bizony gyakran ki is nyílik, ha a szükség úgy hozza.
Most, hogy korban már magam is inkább „túl" vagyok, mint „erről", gyakran elgondolkozom azon: talán nem ártana ezt a szép családi hagyományt továbbadni. Sőt, kiterjeszteni, ragályossá tenni sem volna badarság... (tami)
* Az óvárosi református egyházközségből kísérték utolsó útjára Balkó Károlyné Pap Zsuzsanna (76), Barabás Ferencné Kilin Magdolna (80), Szabó József Pál (77) testvéreket az Úrban. Nyugodjanak békében!
* A Szentháromság római katolikus templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Dascãlu Alin és Máriás Andrea, Dascãlu Costicã és Somcutean Rodica fia, Máriás István és Horváth Katalin lánya. Tanúk: Pãrbu Florian, Pãrbu Ligia, Muresan Claudiu, Muresan Laura.
* Keresztvíz alá tartották Walter Thomas és Nyiszter Ileana kisfiát, aki a Loris-Gabriel nevet kapta. Keresztszülők: dr. Bernardi Federico, Walter Claudia.
* HIBAIGAZÍTÁS: Pop Liliana gyermekének, Anda-Maria-nak keresztszülei: Anger Alfréd és Anger Izabella.
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Schultz Antal (67) testvérünket a Krisztusban. Nyugodjon békében!
* A romániai Református Egyház Zsinata 2005. október 10-15. között Szászrégenben ülésezik. A nagybányai Egyházmegyét Sipos István és Varga Károly zsinati tagok képviselik.
Ecsedi Orsolya
10.00 – Ünnepi istentisztelet. Igét hirdet Csűry István kerületi főjegyző.
10.50 – Ifjúsági Kórus; A vendégek köszöntése.
11.00 – A Koltó-katalini Református Egyházközség története; könyvbemutató (Csűry István)
11.15 – Zászlószentelés – Reményik Sándor, elmondja Papp Orsolya; A gyülekezeti zászló felszentelése, Sipos István esperes
11.30 – Egy igaz pap halálára – Olosz Lajos, elmondja Jenel Erika; A Katalinban szolgált lelkipásztorok emléktáblájának leleplezése
11.45 – Ifjúsági Kórus; A Magyar Köztársaság Főkonzulátusa képviselőjének köszöntő beszéde; Testvérgyülekezeti köszöntések
12.00 – A templomi ünnepség bezárása
A Teleki Magyar Ház és a nagybányai 15. sz. gróf Teleki Sándor cserkészcsapat újra „CSAKAZÉRTIS" játékos és öntevékeny városismereti vetélkedőre hívja Nagybánya és a környék ifjúságát. Jelentkezni 5 fős csapatokkal lehet, az V-VIII. vagy IX-XII. osztályos (esetleg nagyobb) korcsoportokban.
A vetélkedő 2005. október 15-én, szombaton 10 órakor indul a Teleki Magyar Háztól, a várostérképpel és feladatlapokkal versenyző csapatok ugyanide térnek majd vissza.
Rossz idő esetén a versenyt egy héttel később, október 22-én fogják megtartani. A „CSAKAZÉRTIS" eredményhirdetésére és a legjobb csapatok díjazására október 23án, vasárnap délután kerül sor!
Jelentkezni október 14-ig lehet, a Teleki Magyar Házban személyesen, illetve a 212668-as, vagy 0744-919166-os telefonszámokon.
Ajánlott forrásanyag az EMKE-füzetek Nagybányai Kalauza!
A szervezők
(BÚSz-interjú) Egy Szilágyi Adalbert-Bélával folytatott beszélgetés során szóba került Szemerjai Szász Kálmán, a Cavinton nevű gyógyszer atyja, akiről megtudtam, hogy rokoni szálak fűzték a megyeszerte ismert szinérváraljai pedagógushoz. Mondanom sem kell, felcsigázta az érdeklődésemet; utánanéztem a témának, s Szilágyi Bélával is elbeszélgettem a nagytudású rokonról.
Meglepetten tapasztaltam, mennyien mondják magukénak a Cavintont, szinte minden forrás mást jelöl meg mint feltalálót.
– Hogy is van ez? – kérdeztem beszélgetőtársamtól.
– A Magyar Televízióban annakidején volt egy sikeres embereket bemutató interjúsorozat, amit Vitray Tamás vezetett. A budapesti gyógyszergyárban is készült egy ilyen riport, akkor, amikor Szász Kálmán már nem élt. Szóba kerültek a budapesti gyógyszergyár sikerei, főleg a gyógynövényekből kivonható hatóanyagokkal kapcsolatos eredmények. Sorra megkérdeztek mindenkit, ki mivel foglalkozott, milyen eredményeket ért el. Mindenkinek volt valamilyen beosztása, megbizatása, szerepe, csak éppen arról nem esett szó, hogy ki volt az, aki ezt a gyógyszert feltalálta, kikísérletezte és előállította. Úgy látszik, ez már akkorra feledésbe merült. Végül aztán csak kibökték, hogy volt egy Szász Kálmán is, aki valamit tett ezért a dologért, de hogy tulajdonképpen ő volt az, aki feltalálta a gyógyszert, nem derült ki világosan abból, amit a televízióban bemutattak. Sajnos nagybátyám bele kellett egyezzen abba, hogy egy másik kutatóval közösen találták fel, csak így tudott találmányából némi anyagi hasznot is húzni. Az a szomorú valóság, hogy van egy-egy ilyen tehetséges kutató, aki nagyszerű eredményeket ér el, de mivel nincs adottsága ahhoz, hogy pénzzé váltsa tudását, kénytelen a sikert megosztani másokkal.
– Ki is volt tulajdonképpen Szász Kálmán?
– Szász Kálmán Sepsiszentgyörgyön született 1910. október 7-én, gyógyszerész, egyetemi docens volt, de a kémiai tudományok kandidátusa címet is magáénak tudhatta. Miután Bukarestben elvégezte a fizika-kémia szakot, a 30-as években állás nélkül maradt, ezért átment Magyarországra. Ott, mivel nagyon vonzották a gyógyszerek, beiratkozott a gyógyszerészeti fakultásra, s a második világháború idején gyógyszerészként dolgozott. Még Nagysomkúton is tevékenykedett egy bizonyos ideig patikusként, de aztán ahogy a front egyre közeledett, visszament Budapestre. A háború után pedig áttért a gyógyszerkutatásra. A különböző gyógynövények hatóanyagainak a kivonása foglalkoztatta, komoly kutatásokat végzett ezen a téren. Sikerült új gyógyszereket is előállítania, de azokat nem sikerült szabadalmaztatnia. Bizonyos körök megakadályozták ebben, mivel nem volt hajlandó eredményeit másokkal megosztani. Eltelt két-három év, a kutatásait folytatta, közben kiküldték külföldre is, Afrikában, az egykori Szovjetunióban is végzett kutatásokat, de az eredményei az asztalfiókban gyűltek. Közvetlen munkatársai, barátai mondták neki, hogy ez így nem jó, s leültek vele tárgyalni az okokról. Szász Kálmán elárulta nekik, hogy közölte vele egy illető, ha beleegyezik abba, hogy ketten találták fel a Cavintont, akkor ő elintézi a szabadalmaztatást, és lesz pénz. Még mindig nem tudott erre ráállni, de mikor rájött, hogy barátainak igazuk van (hogy jobb a fele, mint a semmi), beleegyezett. Így kezdték a gyógyszereit szabadalmaztatni. Először a Devincan nevű gyógyszerét szabadalmaztatták, amit aztán tovább javított, fejlesztett, s megszületett a Cavinton. 12 szabadalmazott gyógyszere közül ez a leghíresebb. Később aztán tovább tanult műszaki oldalon is, a matematika-fizika és a gyógyszerészi diploma mellé megszerezte a vegyészmérnökit is. Elkészítette a tervét egy egészen új üzemnek, az úgynevezett U-vibrációs extraktornak, amely lehetővé tette a gyógynövények hatóanyagának a kivonását. A gyógyszerek teljes elkészítésével is foglalkozni kezdett. Mivel a magyar állam anyagi fedezet hiányában nem volt hajlandó felépíttetni az üzemet, úgy döntöttek, külföldön értékesítik a tervet. Az Amerikai Egyesült Államok nyomban megvásárolta azt, és 1960-ban Szász Kálmánt bízták meg az üzem felépítési munkálatainak az irányításával és felügyeletével. Ott teljes ellátásban és komoly fizetésben részesítették. Mesélte, hogy olyan lakásban lakott, amit itthon még el sem lehetett képzelni abban az időben. Minden automatizálva volt, a konyhától a szobáig. Külön zeneszoba is rendelkezésére állt, ahol a hanglemezek teljesen automatizálva, gombnyomásra kerültek a polcról a lemezjátszóra, és utána vissza a helyükre.
Miután az üzem felépült, felajánlották neki az igazgatói állást, de visszautasította, mondván, hogy csak azért ment ki, hogy felépítse az üzemet, teljesítette a feladatát, és visszatér a hazájába, mert otthon akar tovább dolgozni. Nem fogadta el ezt az anyagilag igen kecsegtető állást. Mondjuk, ő ezt az attitűdöt éppen a családi neveltetésének köszönhette. Elődei, a Szemerjai Szászok vagyon nélküli székelyföldi kisnemesek voltak. A Szemerjai előnevet onnan kapták, hogy valamelyik ősük Sepsiszentgyörgy Szemerjai negyedének volt a lelkipásztora. A családban szinte valamennyien pedagógusok és lelkipásztorok voltak, komoly szellemi örökséget tudhattak magukénak. Azt tanították nekik, hogy ne anyagiakban, hanem lelkiekben és szellemiekben legyenek gazdagok. Csak úgy gazdagíthatják nemzetünket, csak úgy tudhatnak valamit is tartósan a magukénak. Szász Kálmán is ugyanezt az utat folytatta. Budapesten ő lett a gyógyszergyár egyik üzemrészlegének a vezetője, ahol aztán - igaz, nem olyan nagy mértékben, mint az amerikai üzemben - szintén a gyógyszerek gyógynövényekből történő kivonásával foglalkozhatott. Így vált ő tulajdonképpen gyógyszerkutatóvá, s maradt haláláig hűséges hazájához, nemzetéhez. Nem igényelte az anyagi jólétet; annak a szellemi örökségnek a hagyatéka volt neki igazi és jelentős, amit a családjától örökölt.
– Milyen ember volt Szász Kálmán, a családtag, a rokon?
– Tulajdonképpen ő a kutatásnak szentelte egész életét. Sepsiszentgyör-gyön, a Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, és az ottani találkozókon sokszor megemlékeznek róla… Nagyon szerény ember volt, elsőre senki nem gondolta róla, hogy olyan nagy tudású valaki. Minket, rokonokat is nagyon sok jótanáccsal ellátott. 1958 nyarán például egy hónapig Batizon tartózkodott, ahol Judit nővérének a családja élt, és ott nekünk azt mondta egy alkalommal: minél több teát, és minél kevesebb gyógyszert fogyasszatok! Mert a gyógynövényekből készült tea nem ártalmas, viszont mindenik gyógyszernek a haszna mellett megvan a maga ártalma is. Ezek a mellékhatások egy bizonyos idő után károsak lehetnek az emberi szervezetre nézve. Ezt a tanácsát én meg is fogadtam, megtanultam, hogyan kell teát főzni, és használom is a gyógyteákat.
Szemerjai Szász Kálmán 1978. augusztus 23-án bekövetkezett haláláig hű maradt nemzetéhez és szülőföldjéhez, még ha nem is kapta meg mindig a méltó elismerést. Ahogy dr. Hegedűs Lajos mondta a temetésén: „Kedves, közvetlen ember volt. Puritán egyénisége nem ismert akadályokat, fáradtságot. Közismert mondása: az élet dolgai azért vannak, hogy azokat helyükre rakjuk. Ő ennek érdekében mindent megtett. Igen népszerű, kedvelt volt munkatársai körében."
„Apja teológus-szépíró, a Székely Mikó Kollégium tanára. Nagyapja műfordító és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, akárcsak dédapja, Szász Károly, a reformkor kiemelkedő erdélyi személyisége. I. Károly, mert a magyar művelődéstörténet még négy Szász Károlyt tart számon. Csaknem valamennyien büszkén viselték a Szemerjai előnevet (a Bélákkal, Domokossal együtt), noha már az ük- és dédapák is elszármaztak onnan vízaknai városatyáknak" – írja róla „A Devincan és a Cavinton atyja" címszó alatt a Székely Mikó Kollégium Évkönyve.
1910. október 7-én született, Sepsiszentgyörgyön. 1933-ban Bukarestben gyógyszerészi, 1938-ban Kolozsvárott kémia-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Bukaresti tanulmányait követően Sepsiszentgyörgyön, a Szent György patikában dolgozott, 1936-ig. Az Ifjú Erdély hasábjain több tudomány-népszerűsítő írása is megjelent. 1939-től 1944-ig a Dr. Wander Gyógy- és Tápszergyár laborvezetője, közben 1943 és 1944 között a nagysomkúti patika gyógyszerésze. A front közeledtével viszszatért Budapestre. 1945-1953 között a budapesti Richter Gedeon Gyógyszerárugyár kőbányai gyógynövényosztályán, 1954-től pedig a növénykémiai osztály vezetőjeként dolgozott. A későbbiekben docensként Gyógynövények a gyógyszeriparban címmel tartott kurzusokat a budapesti és szegedi egyetemeken. Ösztöndíjjal dolgozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudomány Egyetem Ásványtani Intézetében.
Hat nyelvet beszélt, 1945-ben orosz-magyar tolmácsként is tevékenykedett Budapesten. Számos szakdolgozata jelent meg, munkásságáért Kabay János- és Wartha Vince-emlékérmet kapott.
A Devincan és a Cavinton mellett, rák elleni gyógyszerek kutatásával is foglalkozott, neve a Vinblastin és Vincristin készítmények létrehozatalával is összeköthető. 1960-ban az USA megvásárolta találmányát, az U-vibrációs extraktort. A sors iróniája, hogy pontosan 1978. augusztus 23-án hunyt el, Budapesten. A temetésen dr. Hegedűs Lajos méltatta a kolléga és jóbarát érdemeit.
Az „agyfényesítő" néven is ismertté vált Cavinton hatóanyaga, a vimpocetin (vincamin, a Devincan esetében) a kis meténg (Vinca minor L.) néven ismert növény egyik alkaloidjának ma már szintetikus úton előállított származéka.
A Magyarországon 1978-ban bevezetett gyógyszer befolyásolja az agyi anyagcserét és oxigén-ellátottságot. Emellett a memóriazavarokra és a halláskárosodásra is jótékonyan hat.
Számos országban törzskönyvezték a gyógyszert. A legnagyobb felhasználó Japán, ott Calan néven ismert.
Összeállította: Tamási Attila
Megalakulásának első évfordulóját ünnepelte a nagybányai ASPOR csoport ez év október 4-én.
A Teleki Magyar Házban 2004. október 1-én a Csontritkulást Megelőző Romániai Társaság (ASPOR) ismertette céljait és feladatait. A több rendezvénynek otthont adó Thorma-terem most főleg középkorú érdeklődő hölgyekkel telt meg, de – bár kevesebben voltak – az urak sem hiányoztak. Bartha Zsuzsa, az ASPOR képviselője ismertette a csontritkulás (oszteoporózis) okait, következményeit, az elvékonyodott, törékennyé váló csontok miatt kialakuló szövődményes végtag-, csipő-, és gerinctörések lehetőségét.
Előfordulásának gyakorisága, veszélyessége okán a csontritkulás közegészségügyi probléma, egyformán érinti a nőket és a férfiakat. Az ASPOR az oszteoporózis megelőzése érdekében nagy hangsúlyt fektet a közösen végzett tornára, a fizikai és szellemi felfrissüléssel járó testmozgásra. Kellő időben, odafigyeléssel és gyógytornával megelőzhető, késleltethető a betegség kialakulása.
Az egy évvel ezelőtti rendezvényen megalakult a nagybányai ASPOR fióktársaság, s megszerveződött a csoportos gyógytorna. Felismertük, olyan lehetőség áll előttünk, melyben eddig nem volt részünk. Szép számban veszünk részt a mind nagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozásokon, Zulestyán Annamária kinetoterapeuta vezetésével. Kellemes zene ritmusai mellett, kellemes hangulatban telnek az órák.
A nagybányai ASPOR-csoport jelenleg 14-18 tagból áll, de örömünkre szolgálna az új tagok bekapcsolódása. Sajnos csak nők vesznek részt a gyógytornán. Egyelőre heti rendszerességgel találkozunk, de igény lenne a gyakoribb találkozókra is. Reméljük, meg fog valósulni.
Csoportunk tagjai köszönik az ASPOR társaság és Zulestyán Annamária áldozatos munkáját, a Teleki Magyar Ház hozzájárulását, amely lehetővé tette csoportunk megalakulását, helyet biztosítva tevékenységünk számára. Nem utolsó sorban köszönetet mondunk a Lendvay Márton Alapítványnak önzetlen támogatásáért, valamint a Bányavidéki Új Szónak!
A nagybányai ASPOR-csoport
A II. világháború negyedik évében, 1944. március 29-től a keleti harctérre-irányítottak. A háborúról sokat lehet beszélni. Én most főleg azokat az eseményeket, élményeket ismertetem, amelyek kb.100 beosztottamat és engem érintettek. Az első ilyen meglepő esemény az volt, hogy engem nem tüzér felderítőtiszti beosztásba küldtek a frontra, amire kiképeztek, hanem a 25. hadosztály lőszerkezelő-oszlopához osztottak be, parancsnokhelyettesnek. Mi kellett biztosítsuk a több fegyvernemből álló hadosztály lőszerellátását: a szállítást, tárolást, szétosztást a harcoló alakulatok között. Ez alapos elméleti és gyakorlati tudást igényelt, mi pedig erre egyáltalán nem voltunk kiképezve. Oszlopparancsnokom, dr. Rápolty Nagy Jenő tartalékos főhadnagy, civilben állami közjegyző sem volt ezen a téren szakember. Így készültünk a harctérre egy hónapon át, elég kapkodásban. Különböző járművekre raktuk, tettük-vettük a lőszereket, s ugyanilyen változó volt ki- és berakodási helyünk is: Nagyváradról előbb Óradna felé indultunk, majd vissza Kackóra, Margittára. Innen indult 1944. április 24-én a 106 fős lőszerkezelő-oszlop Galícia felé, Érmihályfalva, Szatmárnémeti, Máramarossziget, Kőrösmező érintésével, a Tatár-hágón át, Kolomea felé. A hangulat jó volt, a magyar határ 1944. május 4-i átlépéséig. Könnyes szemmel, aggodalommal tettük fel magunkban a kérdést: „vajon ki fog közülünk majd hazajönni?"
A Kárpátokon-túli Delatinban parancs várt, hogy egy szakasz katonával, gépkocsival, azonnal induljak Kolomea felé, s az akkor kapott térképen megjelölt helyen, Kolomeától kb. 5 km-re, egy gyümölcsös kertben készítsek elő lőszerfelvételező helyet. Ez egészen ismeretlen feladat volt. Magamhoz vett beosztottjaim között volt a szintén nagybányai Habina Bandi, Kiss Tibi is, s együtt, józan eszünkre támaszkodva elkészítettük a felvételező helyet. Nemsokára ideérkezett a sok lőszer. Ezt „kezeltük".
Amíg idáig eljutottunk, szomorúan tapasztalhattuk meg, hogy milyen is az igazi véres háború. Sok volt a sebesülteket és halottakat szállító jármű. Körülöttünk jajgatások és lövések. És sok visszásság. A németek tankon ülve, kigombolt zubbonnyal, énekelve, pihenten mentek az első vonal felé. A mi szegény magyar honvédeink pedig gyalogosan, begombolt zubbonnyal, kézigránáttal megtűzdelt, szorosra húzott derékszíjjal. Minden két katona egy kétméteres rúdon 50 kg-os lőszeres ládát vitt a vállán, így vonultak a melegben, fáradtan Kolomea felé, ahol másnap már be is vetették őket. Csoda, hogy fele „hősi halottként" maradt a fronton?
Egy másfajta visszásságot is meg kellett ismernünk. Amíg mi csak kis hányadát adhattuk ki az írásban, indokoltan igényelt lőszernek, s azt is csak „felső utasításra", addig a szovjetek korlátlan mennyiségű lőszert használhattak, s könnyedén semmisíthettek meg minket. Ezt igazolta az 1944. május 18-i borzalmas szovjet támadás. A föld is dübörgött a fegyverek zajától, sírt a levegő a száguldó, megsebzett, gazdátlan lovak vad nyerítésétől, a szekerekről lecsüngő véres emberroncsok jajgatásától. Borzasztó látvány volt. Úgy éreztük, hogy ránk nézve új, súlyosabb szakaszba lépett a háború.
Vezetőink visszavonulásra készültek. Magukhoz rendeltek, csokoládékkal, likőrökkel halmoznak el, amit addig a fronton nem láttam, majd kedvesen közölték: vissza kell vonulniuk, új védelmi állást előkészíteni, én pedig maradjak itt a több mint 100 vagon lőszerrel, s kb. 80 emberrel. Igyekezzünk a lőszert felhasználni, ami megmarad, fel kell robbantani. Sem robbantáshoz értő szakemberünk, sem robbantó anyagunk nem volt. A lőszer 99%-át ellőttük, az otthagyott lőszerért szóbeli intést kaptam. Rosszul esett, de tudomásul kellett venni, hogy a parancsot végre kell hajtani.
A szovjetek pedig sikeresen támadtak. Ekkor írtam egy idősebb, falumbeli földbirtokos tanárnak, akkori főrendiházi tagnak, hogy az orosz átjön a Kárpátokon, nem fog megállni. Ezért is kaptam egy kis pirongatást, de 1946-ban a tanár úr elismerte: igazam volt.
A szovjet előnyomulást nagyon megkönnyítette a román hadsereg 1944 augusztusi átállása. A Kárpátok szorosai, átjárói megnyíltak. A szovjet-román hadsereg megkezdte Erdély és egész Románia „felszabadítását". Minket kivontak Galíciából és a tordai harcokba vetettek be. Alig érkeztem meg egy lőszerrel megrakott vonattal Apahidára, egy súlyos repülőtámadás felrobbantotta lőszeres vonatunkat. Kapkodva mentettük, amit lehetett, fejvesztett visszavonulás következett. Így érkeztünk Zilah felől Szilágyballára, ahol 1944. október 15-én közölték velünk Horthy kilépési nyilatkozatát, amit nagy örömmel fogadtunk, de pár óra múlva a nyilasok tovább folytatták a háborút.
Reggelre századom nagyrésze megszökött. Mi, megmaradtak, rohantunk tovább, Sarmaság, Nagykároly, Nyírbátor, Nyiregyháza, Kápona, Heves irányába. Majd Balassagyarmaton, Esztergomon át Veszprémig. Fokozatosan lemaradó embereim helyett leventéket, zsidó munkaszolgálatosokat, szovjet hadifoglyokat kaptam.
1944. december 6. volt. Családomról semmit nem tudtam, határ választott el egymástól. Így vártuk a karácsonyt. Elég csend volt 1945 márciusáig. Ezalatt Budapestet a szovjetek bekerítették, súlyos harcok után megadásra kényszerítették. Dr. Rápolty parancsnokom is ottrekedt. Egy darabig én küszködtem a lőszerelosztással, később Kupás Gyula nagybányai zászlós lett a lőszerkezelő-oszlop parancsnoka.
Közben a harctéri helyzet mind zavarosabb lett. Fájdalmas volt látni a német csapatok gyászos visszavonulását. Nagykanizsa, Marcali, Balatonszentgyörgy környékén megsemmisült a mi 25. hadosztályunk is. Engem áthelyeztek a 20. hadosztályhoz, de mire felderítettem, csüggedten jelentették: őket is szétverte az orosz.
Mindenütt nagy a zűrzavar. A vasúti állomások zsúfoltak. Nagykanizsa környékén mozdony nélkül maradtunk. Dönteni kellett: menekülünk nyugatra, vagy megadjuk magunkat a szovjeteknek? Egy kis tanácskozás után a csoportom úgy döntött: maradunk. Mozdony nélkül maradt szerelvényünktől nem messze volt egy pince, ide vonult be legénységem nagy része, készülve a megadásra...
Bolgár katonák ejtettek fogságba. A bolgár parancsnokság nagyon emberségesen bánt velünk. Megengedte, hogy csurgói civilek – ahová 1945. április 6-án érkeztünk – élelmet és olvasnivalót adjanak be nekünk. Dolgozni csak az ment, aki akart. Sajnos kosztunk, tisztálkodási lehetőségünk gyenge volt. Megteltünk tetűvel. Levelet nem írhattunk. Családunkról nem tudtunk. Ilyen körülmények között értesültünk arról, hogy 1945 május elején Berlin elesett, a németek letették a fegyvert.
Nagybányán maradt feleségem, egy átcsempészett levelem alapján, 1945. július 11-én, sok-sok nehézség árán Csurgóra érkezett. Pont akkor készült a bolgár parancsnokság a csurgói tábor felszámolására. 1945. július 18-án éjjel, Pécs, Mohács érintésével érkeztünk Bajára, a nagy szovjet gyűjtőtábor mellé, hogy másnap reggel átadjanak a szovjet parancsnokságnak. Kihasználva a zavaros helyzetet, feleségem segítségével sikerült megszökni. Egy heti hányódás után, sok jó ember megértő segítségével tértünk vissza Pécsre, ahol a Vöröskereszt hivatalos elbocsátó levelet adott.
Így jöttünk fáradtan, piszkosan, Érmihályfalván, Szatmáron keresztül haza, Erdélybe. Nagybányára 1945. július 26-án este érkeztünk, ahol anyósomék és két kis fiam szeretettel öleltek magukhoz...
id. Markó Gábor
1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok szabadságharcosok letették a fegyvert. A tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól, de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, s másnap átadták őket az osztrákoknak.
A „bresciai hiéna" október 6-ára tűzte ki a kivégzéseket. Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket – Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost – vezették a katonaság közé. Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János. Vécsey Károly büntetését – saját apja közbenjárásának köszönhetően – súlyosbították: őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését.
A vértanúk halála után egy babonás jövendölés forgott közszájon. Azt tartották, hogy a császár famíliájának 13 áldozattal kell bűnhődnie az aradi vértanúkért. Aki nem hisz a jóslatokban és az átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a későbbiekben az uralkodóra és családjára:
1. Ferenc József első gyermeke, Zsófia 1857-ben, alig több, mint 1 éves korában meghalt.
2. Sógornője, Charlotte mexikói császárné 1867 márciusában megőrült.
3. Alig két héttel később Habsburg Matild főhercegnő tűzhalál áldozata lett.
4. Újabb két hétbe se telt, és Queretaróban agyonlőtték Ferenc József öcscsét, Miksa császárt.
5. 1889. Január 30-án következett be a mayerlingi tragédia, amikor Rudolf trónörökös lett öngyilkos.
6. 1891-ben a tengereken eltűnt a főhercegi rangjáról lemondott furcsa Habsburg, Nepomuk János Szalvátor, aki az Orth János nevet vette fel.
7. Lovas baleset áldozata lett Vilmos Ferenc Károly főherceg.
8. Vadászbalesetben elhalálozott Ferenc József unokatestvére, László főherceg.
9. Tűzvész áldozata lett Zsófia főhercegnő, Ferenc József sógornője.
10. 1898. szeptember 10-én Genfben egy Lucheni nevű anarchista leszúrta Erzsébet királynét.
11. Mérgezésben meghalt a 19 éves Klotild főhercegnő.
12.-13. Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát.
(A Magyar Rádió Online nyomán)
Az új rendszer régi újságjai közt böngészek. Válogatok mi marad, mi megy a papírgyűjtőnek. Érdekes cikkek bukkanak elő a történelem közelmúltjából. Mind a két nyelvű sajtóból. Sajnos sok olyasmit találok köztük, amit ma se lenne szabad félredobnunk, elfelejtenünk, mert akik írták ma is köztünk vannak. Talán azóta csak annyi változott, hogy a vasgárdista lapot szabadon lehet vásárolni a kispiaci újságosnál, a borbélyműhellyel szemben. Nagyon hamar elfogyott. Közben Toroczkay Lászlót, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Kárpát-medencei elnökét, aki román nemzetiségű (!!) barátnőjét akarta meglátogatni, olyan balkáni kedvességgel utasította ki a határőr az országból, mintha Pestre járt volna valamelyik aluljáróba nyelvleckét venni: Na húzz el a francba! Kiutasították Bayer Zsoltot meg Eva Maria Barkit is, így nem ő az első...
De ez még csak bürokrácia. Mint a Trianon-film üldözése is. De sajnos szomszédaink primitívebbje nem áll meg itt. A napi hírek lassan már nem is teljesek, ha nem számolnak be vajdasági magyarverésről, s már családírtás és nyilvános kivégzés is akadt. Európa közepén! És Európa lenyeli, hogy ezek „nem etnikai alapú" tettek. Különben is belügy – mondják nálunk.
Déli szomszédaink elfelejtik, hogy Hunyadi védte őket a töröktől, akit azután (szintén hálából) a szerb vajda eladott a töröknek. Most Magyarországon a szentendrei „rácokat" ajnározzák, Sztevanovics Zoránt és Dusánt imádják, (a zenéjüket én is szeretem), egy kanadai magyar anya pedig Dragoszlavnak és Vladimirnek nevezte el gyermekeit.
Az anyaország ajnározza kisebbségeit, majd megmondom azt is, miért ez a naívság. Vagy másról van szó?
Hogy nálunk mi a helyzet, jól tudjuk. Istennek hála, az együttélés talán kezd békésebb lenni.Talán túlságosan is az. Közeledik az uniós csatlakozás? Újságunk házassági hirdetéseinek legalább fele vegyes házasság. Pedig a szélsőség nyíltan, szégyen nélkül hangoztatja véleményét az írott médiában is. A nagybányai Dialog írja a következőket, Raoul Sorban könyvét méltatva: „a barbár lovasok, akik nyereg alatt puhított hússal érkeztek utolsóknak, miután kiűzték őket Ázsiából, az évezredes »hungarizmusra« hivatkoztak egyes Házaknál, de sajnos nemcsak Európában, hanem Erdély szent földjén is. Ajánljuk a közelmúltban megjelent kiadványt: »A magyar birodalom kísértete és az Európa Ház«, Raoul Sorban tollából." Most pedig elnökünk, aki a Ház előszobájában toporog, megköszöni a már bent levő Magyarországnak a támogatást. Raoul Sorban is megköszönte, lássuk miként.
Családja földbirtokos volt Erdélyben. Nem menekült el 1941-ben. Róla így ír gróf Bethlen Béla „Észak Erdély kormánybiztosa voltam" c. könyvében, amely 1989-ben jelent meg Budapesten, a Zrínyi Katonai Kiadónál: „Özv. Sorbánné még egy alkalommal felkeresett, a másik fia – Raoul – érdekében, kit meglepetésszerűen beosztottak egy büntetőszázadba, amely éppen indulóban volt Miskolcról, a Don kanyar felé... Konkrét vád nem volt ellene, de sűrűn együtt látták egy olyan kétes és gyanús személlyel, aki állandó rendőrségi megfigyelés alatt állt. Személyesen jártam el érdekében [...] és éppen azon a napon engedték őt haza amelyiken társait a harctérre irányították [...] az egész századból egyetlen ember tért onnan haza..."
Nos, a neves műkritikus így hálálta meg azt, hogy Bethlen közvetlenül a hadügyminiszternél járt közben érette, hogy megmentse a Don kanyar poklából, ahol 100 000 magyar lelte halálát. „Művével" alkalmat adott a L.D. Dracea féle hivatásos hazafinak, hogy előkaparja a nyereg alól a húst, amely különben a lovak soknapi lovaglástól feltört lóhát sebeit gyógyította (sajnos őseinknek nem volt pópájuk, aki ráolvasással gyógyított volna).
Más ősi hagyományok azonban élnek. A védtelen magyarok gyilkolása, Abrudtól, Köpecen keresztül, Szárazajtáig. És ez csak azért, mert itt vagyunk. Ez folyik most is, az Európai Unión belül is. A Benes dekrétum az EU-tag cseh és szlovák államokban ma is érvényesen ítéli el a magyar és német etnikumokat kollektív bűnösség miatt, s mégis, mindkét ország bent van „Európában".
Most pedig a lemaradt Romániát tolná be, nagy igyekezettel. Az a gyanúm, csak azért, mert így minden felelősséget lerázhat magáról ez a kormány: majd eltűnnek a határok, nem kell kettős állampolgárság, autonómia még kevésbé. És mi naívak azt hisszük, hogy akkor majd bárány lesz a farkasból. Pedig előttünk a szlovák példa!
Eva Maria Barki mondta: „A Kárpát-medencében a magyarság nép, Erdélyben, Vajdaságban, Felvidéken a magyarság nép. Nincs erdélyi kisebbség. Csak egy magyar nép van, 1000 éves történelemmel, 1000 éves identitással. Ez a magyar népnek jár, ugyanúgy, mint minden más népnek, mint a letteknek, észteknek, horvátoknak. Ugyanaz a jog jár a magyarságnak is."
Üthetnek, mert tudják, hogy úgysem ütünk vissza, de álljuk, mint évszázadok óta. S azért is itt maradunk, és megmaradunk magyarnak! Mert mindenki, aki népéért szenved vagy meghal, a mi mártírunk lesz, és halhatatlan, akár az aradi tizenhármak.
Ne feledjük: a mártírok minden népnek erőt adnak!
A Dragos Vodã utcában az egyik délelőtt folyamán törtek be egy lakásba, ahonnan elektronikai és háztartási cikkeket, valamint egy mobiltelefont vittek el, összesen 1400 lejnyi kárt okozva. A Sãnãtãtii utcában a betörők "kitolattak" az egyik garázsból egy 14600 lej értékű központifűtési kazánnal. A Minerva utcában egy nyitva hagyott ablakon keresztül hatoltak be a hivatlan látogatók az egyik lakásba. Ékszereket és elektronikai cikkeket vittek el, összesen 5000 lej értékben. Az A. Muresanu utcában egy kereskedelmi társaság székhelyét látogatták meg a betörők. Egy monitort és egy számítógépes központi agyat vittek el. A kár: 2000 lej. A Traian sugárúton egy bódét törtek fel ismeretlen személyek, ahonnan cigarettát és csokoládét vittek el, összesen 1500 lej értékben. Szintén a Traian sugárúton egy templomot is meglátogattak gátlástalan polgártársaink; 1730 lej készpénzt vittek el.
Az egyik borsai óvodából 93 lej értékben loptak el élelmiszereket az "éjszakai csoport óvodásai". Dióshalmon (Surdesti), Dánpatakán (Vãlenii Lãpusului) és Drágosfalván (Drãghia) egy-egy üzlethelyiséget vettek célba a betörők. Cigarettát, kávét, telefonkártyákat és felvágottakat, összesen 1000 lej értékben, továbbá különféle javakat 2800 lej értékben és termékeket 350 lej értékben vittek el. Sebespatakon (Sãbisa) elektronikai és különféle háztartási cikkeket vittek el a betörők az egyik lakásból, összesen 1700 lej értékben.
Az Unirii téren leparkolt VW Transporter márkájú gépkocsiból(ról) ki(le)lopták a rádiósmagnót, illetve a visszapillantó tükröket. A kár: 350 lej.
A Gh. Bilascu utcából ismeretlen személyek ellopták az MM-13-JAN rendszámú, Opel Vectra márkájú személygépkocsit. A Rotundã (Kerek) sétányról a MM-02-YSL rendszámú, zöld színű, 1989-es gyártmányú Ford Scorpio márkájú személygépkocsit kötötték el az autótolvajok.
A rendőrök elfogták a 23 esztendős Dãnut Ovidiu H.-t, aki szeptember 23-án elkötött Nagybányáról egy Dacia 1310-es személygépkocsit. A nagybányai illetőségű autótolvaj Aranyosmeggyesen (Mediesu Aurit) lakott, anélkül, hogy ott be lett volna jelentve. A személygépkocsi visszakerült a tulajdonoshoz.
S ha már az ellopott járgányoknál tartok megemlítem, hogy a borsai rendőrök elfogtak két fiatalkorút, akik elloptak az egyik Decebal utcai lakóház udvarából egy kerékpárt. A kihallgatás során kiderült, hogy a két 15 esztendős fiatal, Cãlin G. és Marian B. korábban az egyik bányavállalattól is lopott, méghozzá különféle fémből készült alkatrészeket.
Szaploncán (Sãpânta) kiraboltak egy amerikai állampolgárságú férfit. Történt ugyanis, hogy a 30 esztendős Gheorghe S. lakásán italozott "cimborájával", a 26 esztendős Vasile B.-vel. Körülbelül fél órával éjfél előtt az áldozat elindult a községközpont felé, de mikor a "Mocira"-nak nevezett helyre ért, Vasile megtámadta őt, majd miután kézzel-lábbal ütlegelte, elvette tőle pénztárcáját, amiben a jogosítványa, egy bankkártya, 550 lej és 600 dollárról szóló utazási csekk volt. Az áldozat 5-6 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A Melodiei utcában reggel 6 órakor több fiatal ellopta az egyik hölgy válltáskáját. 40 perccel az eset után az áldozat megtalálta táskáját, benne irataival, csak éppen a pénz (60 lej) hiányzott belőle.
Buságon 17 fém kerítésoszlopot loptak el ismeretlen személyek, mintegy 1000 lejnyi kárt okozva. Az oszlopokat az egyik avasfelsőfalusi (Negresti-Oas) székhelyű cég alkalmazottjai "ültették el" előző nap, a telephely körbekerítésének céljával.
(ta)
Tovább folytatódott a kisebbségi törvény vitája a szenátusban. A volt államelnök felszólalásában a nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó passzusokat kifogásolta. Ion Iliescu szerint a kulturális autonómia eltávolítaná a kisebbséget a többségtől, párhuzamos kultúrákat hozna létre és nehezítené az integráció folyamatát.
Gheorghe Funar PRM-szenátor az RMDSZ-t azzal vádolja, hogy a törvény miatt megzsarolta koalíciós partnereit. Kolozsvár expolgármestere úgy látja, az RMDSZ azért ment bele a házelnökök leváltásába, hogy a kisebbségi törvény megszavazását várja el cserébe. Funar szerint a törvény csak "előkészíti a terepet a Székelyföld autonómiájához". (realitatea tv)
A novemberben esedékes országjelentéshez gyűjt tapasztalatokat október 5 és 7. között az az európai parlamenti küldöttség, melynek tagjait az EP külügyi bizottságának emberjogi albizottsága adja.
A megfigyelők különösen a kisebbségi, diszkriminációs és örökbefogadási ügyekre lesznek tekintettel. A küldöttségben részt vesz Dobolyi Alexandra, szocialista képviselő, a külügyi bizottság tagja, aki mind uniós, mind európai parlamenti delegációval többször járt Romániában s raportőrként szerepet játszott Bulgária és Románia csatlakozásának előkészítésében.
A küldöttség tagja a brit liberális Emma Nicholson of Winterbourne, a brit szocialista Michael Cashman, valamint a német zöldpárti Milan Horacek.
Az európai parlamenti képviselők találkoznak Bogdan Adrian Panait gyermekvédelmi államtitkárral, Eugen Nicolaescu egészségügyi, Monica Macovei igazságügyminiszterrel, Asztalos Csaba Ferenc diszkrimináció elleni fellépésért felelős államtitkárral, Theodora Bertzi örökbefogadási ügyekben illetékes államtitkárral és megbeszélést folytatnak a képviselőház külügyi bizottságában Mircea Geoanã elnökkel. (transindex)
Meglepetés nélkül ért véget az államfő tárgyalása a pártokkal az egykamarás parlamentről és az egyéni választókerületek bevezetéséről. Az ellenzék bojkottálta az egyeztetést, a többi párt a már ismert álláspontot képviselte. Adriean Videanu, a PD ügyvezető elnöke közölte: az elnökkel egy csapatból valók, így nehezen elképzelhető, hogy 9 hónap alatt a két kérdésről a párt álláspontja megváltozott volna. Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke is egyetért az alkotmány gyors megváltoztatásával, és ennek érdekében intézobizottság megalakítását javasolja. A PC szerint egy év múlva lehetne alkotmányba foglalni a parlament reformját. Az RMDSZ és a kisebbségi képviselők határozottan ellenzik a két javaslatot. Az RMDSZ már két évvel ezelőtt is közölte: a választókerületes szavazás egyértelmű hátrányba hozná a kisebbségeket. A PNL szerint is kétkamarásnak kéne maradnia a parlamentnek, azonban a párt nem zárkózik el az egyéni választókerületek bevezetéséről. (bbc)
(Nyugati Jelen) Állandó brüsszeli üldözési panaszaival az SZDP tulajdonképpen meg akarja akadályozni az ország EU-csatlakozását, jelentette ki nemrég Traian Bãsescu.
Az előző kormánypárt visszautasította az alaptalannak nevezett vádakat, és erősen sértő jelzőket vágott az államfő fejéhez. Pedig a parlamenti tevékenység megbénítását a házelnöki tisztségek megtartása érdekében – akkor, amikor számos integrációs törvényt kellene sürgősen elfogadni – nehezen lehetne az ország csatlakozásának támogatásaként bemutatni. Hogy az elaljasult rendszer továbbéléséhez feltétlenül szükséges igazságügyi reform megakadályozásáról ne is beszéljünk… Véletlen, hogy az SZDP legdurvább reakcióit éppen a korrupciós ügyeknek a magas politikával való összefonódásainak vizsgálata váltja ki? Végül is a széleskörű korrupcióval "érdemelte ki" tavaly az SZDP-s kormány a csatlakozás egyéves elhalasztását lehetővé tévő védzáradékot. Bizonyára sokan emlékeznek: a korrupt rendszerrel szembeni vérszegény fellépés végig kiemelt helyet kapott az előző kormányzatot Nyugatról ért bírálatokban: Brüsszel nem győzte hangsúlyozni, hogy a nagy halakat akarják! Amint Nãstase korrupciós ügyeiről esett szó, Ilie Botos főügyész rögvest a jelenlegi hatalom torkának esett. Nagyszerű bizonyítékaként a magas beosztású igazságügyi vezetők előző kormánypárttal szembeni "függetlenségének"!
Akárcsak az államfő, Monica Macovei igazságügyi miniszter asszony is hajthatatlan marad az SZDP politikai üldözésről szóló vádjait illetően.
A narancssárga hatalom azonban korántsem egységes a régi rendszer elleni fellépésben. A hivatalos cáfolatok ellenére szabad szemmel is látható a liberálisok és a demokraták közötti folyamatosan romló viszony. Az SZDP mellől az utolsó pillanatban hozzájuk csatlakozott két kisebb koalíciós párt elszántságát nem is érdemes szóba hozni.
A töréspontot kétségtelenül az előrehozott választások ejtése okozta. Hosszas tárgyalásokkal, egyeztetésekkel ugyanis roppant nehéz megtisztítani az országot a magát lejáratott rendszer képviselőitől!
Chirmiciu András
(Szabadság) Milyen is a hinta-pálya? Semmilyen. Mégis, próbáljuk meg párhuzamba állítani az autópályával, amelyen ugye száguldhatnak a kiskocsik, de ami ennél fontosabb: ma már az áruszállításnak is nélkülözhetetlen eszköze. A hintán a repülésnek csupán az illúzióját kaphatjuk, főként a gyerekek élvezik ezt a lehetőséget. A felnőtt autóba ülne, kátyúk nélküli, sima és gyors útra vágyik – ez felel meg üzleti, hivatali érdekeinek, magánéleti elképzeléseinek. Az autópálya és a hinta összekapcsolását a román kormányfő legutóbbi kijelentése juttatta eszünkbe: Cãlin Popescu Tãriceanu ugyanis (újra) nyilatkozott a Dél-Erdélyen áthaladó sztráda megépítésének prioritásáról, hozzátéve, hogy nem kezdhetnek bele ezzel párhuzamosan egy másik korszerű út építésébe. Vagyis az észak-erdélyi autópálya ügye ismét háttérbe szorul – hiába érvelt az RMDSZ ennek fontossága mellett. Az ügy pikantériája, hogy nemrég az államfő az amerikai Bechtel cég érdekeltségébe tartozó észak-erdélyi pálya jelentőségét emelte ki – igaz, Traian Bãsescu éppen Amerikában járt, volt hát oka így nyilatkozni. Különben az utóbbi hetekben-hónapokban megszokhattuk, hogy egyet mond Bãsescu, mást – ennek az ellenkezőjét – Tãriceanu. Ezalatt a romániai autópálya-ügy (a déli vagy az északi) egy kilométert sem haladt előre. Kérdés, van-e kijátszható kártyája az RMDSZ-nek – és kijátssza-e a romániai magyarságot a legközvetlenebbül érintő pálya-ügyben. Vagy maradunk a hintánál, az egyre letagadhatatlanabb hintáztatásnál…
Kántor Lajos
Tartása: A kutyának sok figyelemre van szüksége, különösen kicsi korában, elegendő időt kell fordítani nevelésére, a mozgásra és ápolására. A lakásban nagy felfordulást okozó kölykök kezelése nehéz, ha sokat vagyunk távol otthonról. A ház, kert és legfőképpen a közelben levő szabad terület nagysága befolyásolja a választható kutya méretét, fajtáját.
Ápolás, gondozás: Csak olyan alomból vásároljunk, mely tiszta, és ahol a kutyák közérzete és egészségi állapota jó. A kutya szeme és az orra nem lehet gennyes, a füle tiszta, az ínye pedig rózsaszín legyen. Ellenőrizd, hogy milyen oltásokat és féreg elleni kezelést kapott már meg a kölyök, és mi van még hátra.
Etetés: A kutya csak akkor maradhat egészséges és tarthatja meg jó formáját, ha fehérjében és rostanyagokban gazdag táplálékot adunk neki. Az emberi koszt maradéka nem elegendő a kutya testsúlyának megtartásához és az izmok fejlődéséhez. A hegyes csontok veszélyesek is lehetnek, mivel megakadhatnak a torkán. Ne feledkezzünk meg mindennap friss vizet adni a kutyának.
Tartása: A kiscicák megtanulják anyjuktól, hogyan ássák el ürüléküket, így könnyen szobatisztaságra szoktathatók, és gyorsan megtanulják használni az almot. Az almot csendes helyre kell tenni, távol az etetés helyétől, és tisztán kell tartani.
Ápolás, gondozás: A macskák sok időt töltenek mosakodással, de a hosszú szőrű fajták szőrzete rendszeres fésülést igényel. A fésüléssel könnyen eltávolíthatjuk az elöregedett szőrszálakat is. A kiscicákat a lehető legkorábban (általában 8 hetes korukban) be kell oltani, mert fiatalkorukban nagyon érzékenyek. Gyakran bolhásak is, ez pedig nemcsak a macska életét, de a gazdájáét is megkeserítheti.
Etetés: Az étrend szempontjából a macska nagyon bonyolult állat. Ezért a macskatulajdonosok többsége szívesen használ előre gyártott eledelt. Ezek a termékek kiegyensúlyozott étrendet biztosítanak, és használatuk is kényelmes. Mindig kapjon a macska elegendő folyadékot, különösen, ha szárazeledellel eteted.
Tartása: Viselkedése sokszor bohókás, és a hím egyedül tartva még hangutánzásra is megtanítható. Tartása nem túl drága: kicsi a helyigénye, etetése sem kerül sokba. Szereti a társaságot, ezért célszerű neki egy társat beszerezni. A kalitkában helyezzünk el rudakat, alulra tegyünk homokot.
Etetés: Tápláléka: vörösköles és zab keverékéből álló mageleség, amely mellett szívesen fogyasztja a fürtöskölest, hántolt zabot, fénymagot is. Feltétlenül adnunk kell neki némi zöldeleséget: salátát, tyúkhúrt, kelkáposzta levelét, gyermekláncfüvet, reszelt nyers sárgarépát, sóskát, spenótot, sárgarépa zöld levelét stb. A naponta friss ivóvíz is elengedhetetlen.
Tartása: Általánosságban a 20 centis akvárium csak egy aranyhalnak jó, a 30 centiméteresben kettő is elél, a 60 cm-esben már három is. De ne feledjük: halacskáink megnőnek - az átlag kifejlett aranyhal testhossza elérheti a 60 cm-t, úgyhogy ezt is vegyük idejében számításba. Az akváriumba tegyünk homokot, köveket, növényeket, játékos díszeket, amiket körülúszhatnak, Legfontosabb, hogy jól mossunk le csapvízzel mindent, mielőtt betennénk az akváriumba. Legalább egy nappal azelőtt, hogy hazavinnénk az aranyhalat, engedjük fel az akváriumot vízzel, és hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni.
Ápolás: A halak vizének részleges cseréjét hetente javasolják a szakemberek (a teljes vízcsere sokkot okozna az állatnak). Ez nagyon egyszerű: merjük ki egy edénnyel vize egynegyedét, majd hideg-meleg csapból langyosra kevert vízzel töltsük fel. Érdemes az akváriumba egy szűrőt is helyezni, hogy levegőztesse és tisztán tartsa a vizet.
Etetés: Hogy bizonyosan megkapjon minden vitamint, ásványi anyagot, aminosavakat és egyéb tápanyagot, amire szüksége van, adjunk neki naponta 2-3 alkalommal állateledel-szaküzletekben kapható speciális haleleséget. Az otthagyott élelmet viszont halásszuk le.
Tartása: Biztosítsunk megfelelő méretű lakóhelyet, tegyük azt kellően világos, nem huzatos, száraz, állandó hőmérsékletű helyre.
Ápolás: A hörcsögök benedvesített mancsaikkal mindennap mosakszanak és eltávolítják a kihullott szőröket, lesimítják bundájukat. A rövid szőrű egyedeket ezért nem kell fésülni. A hosszú szőrű angóra hörcsögök azonban ápolásra szorulnak, mert gyakran összetapad a szőrük. A hörcsög bundája jelzi egészségét. Szép, sima, fényes szőr esetén nincs mitől tartani, de a hulló, fénytelen szőr valamilyen problémára enged következtetni. Tipikus probléma a túlnőtt fogak és karmok. A fogak koptatását a megfelelő táplálékkal biztosíthatjuk (pl. széna, magvak), a karmok kopását pedig a lakóhelyükön elhelyezett keményebb tárgyak, illetve a mozgáshoz elegendő tér segíti elő.
Etetés: Rendszeresen etessük, a szakirodalom szerint javasolt táplálékot adjuk neki. A növényi eredetű táplálékon kívül ez az állatka esetenként szívesen elfogyasztja a sajtdarabkát, tehéntúró-golyócskát, de még az eleven szöcskét is!
Tartás: Az ékszerteknősök elhelyezésére úgynevezett akvaterráriumot kell berendeznünk, ami azt jelenti, hogy a megfelelő méretű üvegterráriumot (pl. 50 x 30 cm alapterületű, 30 cm magasságú) úgy kell berendezni számukra, hogy egyik felében mintegy 10-12 cm mélységű, úszkálásra alkalmas víz legyen, a másik felében pedig olyan kavics-, illetve sóderaljzatot képezzünk ki, amelyre a teknősök ki tudnak mászni, tehát lejtőt alakítsunk ki a vízben.
Ápolás: A teknősök nagyon szeretnek sütkérezni és általában kedvelik a meleget, ezért a víznek el kell érnie a 25-26 °C-os hőmérsékletet. Teknőseink viszonylag rövid idő alatt elszennyezik a vizüket, ezért gyakrabban kell cserélni. Az ékszerteknős társaságkedvelő, ezért helyes több példányt is együtt tartani.
Etetés-itatás: Az ékszerteknősök ragadozó állatok, ezért táplálásukra elsősorban az élő eleségek jöhetnek számításba. Ilyenek az apróbb halak is. Szívesen fogyasztják az élő vízibolhát, tubifexet, a nagyobb példányok az élő lisztkukacot, lepkéket, legyeket. Alkalmilag jó étvággyal bekebelezik az élő szúnyoglárvákat is. Élő eleség hiányában elfogadják a szárított vízibolhát, szárított kandicsrákot, hangyatojást is. Míg az apróbb példányokat naponta kell etetni, addig a nagyobbakat elegendő kétnaponta is.
(www.egyperces.hu)
Hozzávalók: 4 kg tök; borecet és víz (1 kg, előkészítés után mért tökhöz 1,25 dl ecet és 1,25 dl víz).
Az ecet és cukoroldathoz: 65 dkg cukor; 5 dl borecet; 5 dl víz; 4 szegfűszeg; 20 g feketebors; 4 babérlevél; 2 fokhagymagerezd; 4 szárított piros csilipaprika; 1 tasak tartósítószer.
A tököt negyedeljük, belsejét kiszedjük, meghámozva kis kockákra vágjuk, tálba tesszük. Az ecetet és a vizet elvegyítjük, a tökre öntjük, és letakarva egy éjszakán át hűvös helyen tartjuk. Ezután a tököt habszedő kanállal kivesszük és lecsöpögtetjük. Az ecetes cukoroldathoz a cukrot felforraljuk az ecettel, vízzel, szegfűszeggel, borssal, babérlevéllel, fokhagymával és a csilivel. A tököt adagonként kb. 5 perc alatt üvegesre (nem túl puhára) pároljuk benne, majd az előkészített üvegekbe tesszük. A levet újra felforraljuk, majd levesszük a tűzhelyről, és belekeverjük a tartósítószert. Átszűrve, az üvegeket peremig töltve, azonnal a tökre öntjük. Ezután mindegyiket lezárjuk és tetejükre fordítva kb. 5 percig állni hagyjuk.
(www.egyperces.hu)
Hozzávalók: 10 kifli (50 dkg); 90 g vaj; 1/3 - 1/2 l tej; 2 tojás; só; 10-20 dkg durva liszt.
Elkészítési módja: A kifliket feldaraboljuk és olvasztott vajon rózsaszínure pirítjuk. Tálba tesszük a kiflidarabokat és ha kihűltek, ráöntjük a megsózott és tojással elkevert tejet. Hozzászórjuk a lisztet és főzőkanállal könnyedén összekeverjük a kiflidarabokkal. A tésztát hagyjuk pihenni egy órányit, majd kisebb gombócokat csinálunk belőle és sós vízben 25 percig főzzük. A knédliket belisztezett deszkán kigömbölyítjük vagy a tésztát rögtön a tálból vízbe mártott nagy merőkanállal kiszaggatjuk és ebből engedjük a lobogó vízbe. A kifőtt knédlit megszórhatjuk zsemlemorzsával. Kitűnő körítés húshoz és párolt káposztához, párolt natúr vagy tejfölös mártásos húshoz.
Hozzávalók: 80 dkg forró krumpli; 40 dkg dara; 10 dkg zsír; szalonna vagy vaj; 1-2 tojás vagy csak a sárgája; fél kanálnyi só; (pirított zsemlekockák).
Elkészítési módja: A gyúródeszkára szórjuk a darát és bele az áttört forró burgonyát. Hozzáadjuk a tojást, a sót és összedolgozzuk tésztává. A tésztához adhatunk pirított zsemlekockákat is. Kis kerek gombócokat formázunk és kb. 15 percig főzzük őket. A kifőtt gombócokat kivesszük, szétrakjuk, vajjal, szalonnával vagy zsírral megkenjük (megszórhatjuk pirított zsemlemorzsával) és párolt káposztával húshoz adjuk körítésként. Ugyanebből a tésztából nagyon finom a gyümölccsel töltött gombóc.
Hozzávalók (4 személyre): 60 dkg sertéstokány csont nélkül; 1 nagy fej hagyma; 3 gerezd fokhagyma; köménymag; só; őrölt bors; 1 kanálnyi zsír; 1 kanálnyi sima liszt.
Elkészítési módja: A húst nyolc egyforma darabra vágjuk, tepsibe tesszük, rászórjuk a felszeletelt hagymát és az apróra vagdalt fokhagymát, megsózzuk, megborsozzuk, hozzáadjuk a köményt és a zsírt a liszttel. Az egészet jól összekeverjük, és előmelegített sütőben - vizet öntve alá - puhára sütjük. A kész „verebeket" savanyú káposztával és krumplis knédlivel szolgáljuk fel.
(Konyhamester)
Rembrandt-műként azonosítottak négy festményt, amelyekről eddig azt feltételezték, hogy a nagy holland mester (1606-1669) tanítványainak vagy utánzóinak alkotásai - jelentette a De Volkskrant című holland lap. A képekről kiderült: előtanulmányok Rembrandt ismert, nagy festményeihez. Ernst van de Wetering, egy tekintélyes Rembrandt-kutató csoport vezetője közölte: a Nő fehér főkötőben című tanulmánykép restaurálása közben jutott e felfedezésre. A holland professzor - saját beszámolója szerint - a Sotheby’s aukciósház megbízásából kezdett el foglalkozni a tanulmányképpel. Röntgenátvilágítással és más tudományos módszerekkel megállapította: azt a szőrmebundát, amelyet a fehér főkötős nő visel, és amelynek alapján XVIII. századinak vélték korábban a képet, valóban a XVIII. században festették, ám a röntgenfelvétel láthatóvá tette a szőrmebunda alatt a szobalányruhát, amelyet a nő az eredeti, XVII. századi festményen viselt. Másrészt azt is sikerült bizonyítani, hogy a falapot, amelyre a festmény eredetileg rákerült, ugyanabból a fából vágták ki, amelyből Rembrandt számos más festményének alaplapját is. A többi három, újonnan Rembrandt-műként azonosított olajfestmény emberfejeket ábrázol. Kettőn szakállas férfifej látható profilból, a harmadikon síró nő feje. Arra nem tért ki a jelentés, hogy e három utóbbi festmény esetében milyen jelek vezették nyomra a kutatókat. (kultura.hu)
A 27 éves, északnyugat-kínai állatkert lakója, Aj Aj gondozói aggódni kezdtek védencük egészségéért, ezért nekifogtak az emberek számára is oly nehéz akciónak, és fáradozásukat siker koronázta. Módszerük lényege az volt, hogy változatosabb életet biztosítottak Aj Ajnak - az egyik gondozó például még a walkmanjét is odaadta neki, hogy popzenét hallgathasson -, és a korábbinál finomabb ételekkel táplálták. Napirendjét is érdekesebbé tették: reggeli után sétálni vitték, ebéd után egy kis zene következett, vacsora után pedig torna. "Az első napokban néha vágyott a cigarettára, de amint élete változatosabb lett, elfeledkezett róla" - mesélte az egyik gondozó. Aj Aj 1989-ben a Senhszi tartománybeli szafari parkban kezdett el dohányozni, első párjának elvesztése után. Amikor pedig 1997-ben a második "férje" is elpusztult, lánykölykét pedig átvitték egy másik állatkertbe, szabályos láncdohányos lett - írta a kínai Új Kína hírügynökség, de azt nem említette, hogy ki adott neki először cigarettát, és utána ki biztosította számára a mindennapi füstölnivalót. (hirado.hu/mti)
A shanghai városvezetés megjelentetett egy olyan útmutatót, amely segítséget kíván nyújtani azoknak a városlakóknak, akik meg akarják különböztetni egymástól a valódi és a csaló koldusokat. A gazdagon illusztrált kalauz tartalmazza a csalók által használt leggyakoribb trükköket, amivel pénzt akarnak kicsikarni a járókelőktől: többek között szerzeteseknek adják ki magukat, diáknak, aki tanulmányaira gyűjt, vagy terhesnek álcázzák magukat. Az útmutató kiadvány fogadtatása pozitív volt a lakók körében, akik úgy érzik, valósággal ellepték a várost a professzionális koldulók. A helyi sajtó több alkalommal számolt be olyan esetekről, hogy a "koldus" taxival érkezik a "munkahelyére", vagy a városszéli teljes falvakról, amelyek kizárólag koldulásból élnek.
A nemi életet egyre korábban kezdik a romániai fiatalok, viszont a nemi betegségek kockázatával járó aktusok gyakorisága eléggé magas – derül ki a Nemzeti Egészségügyi Kutatásfejlesztő Intézet (INCDS) nyilvánosságra hozott adataiból. A nők legkorábban 12 évesen, legkésőbb pedig 18 évesen próbálják ki a szexet (1996-ban a legkésőbb 20.5 évesen tették). A férfiak esetében a legelső nemi aktus legkorábban 11 éves korra, legkésőbb pedig 16 éves korra tehető. A megkérdezett fiúk 15,3 százalékánál az első nemi érintkezésre már az első találkozó után sor került, a lányok viszont nehezebben adják oda magukat, első alkalommal csak 3,4 százalékuk érintkezett partnerével. A leggyakoribb – a nők esetében 57,9 százalék, a férfiaknál 37,3 százalék –, hogy az első nemi érintkezés előtt néhány hónappal már ismerték egymást a partnerek. Viszont igen magas azon fiatalok százalékaránya is (26%), akik alig ismerték egymást az első szeretkezéskor. A szexuális kapcsolatok jelentős része előre nem tervezett, ezért feltételezhető, hogy ilyenkor fogamzásgátlókat sem használnak. A kutatók szerint mindez aggodalomra ad okot, hiszen például a szifiliszbetegek száma az elmúlt tizenhárom évben megháromszorozódott, ami azt jelenti, hogy 100 ezer lakosból 45-öt sújt ez a kór. Az európai átlaghoz képest ez 20-szor nagyobb elterjedtséget jelent. A szifiliszben szenvedők zöme 20 és 29 év közötti férfi. A kutatók ezerkétszáz 15 és 24 év közötti alanyt kérdeztek meg Románia 14 megyéjében.
Két ausztrál tudós, Barry J. Marshall és J.Robin Warren kapta az idei orvosi Nobel-díjat - jelentette be hétfőn a stockholmi Karolinska intézet. A két kutató egy, a gyomorhurutot és fekélyt okozó baktérium felfedezéséért kapta az elismerést. Warren és Marshall megállapította ugyanis, hogy ezeket az emésztőrendszeri betegségeket előidéző gyulladásokat a Helicobacter pylori nevű baktérium okozza, ezáltal gyógyíthatóvá vált a betegség. Az 1937-es születésű perth-i patológus, J. Robin Warren figyelt fel eloször a baktérium és gyomorhurut, valamint a gyomorfekély közötti összefüggésre, miután megfigyelte, hogy pácienseinek felénél az élőszövet-vizsgálat baktériumoszlopok képződését mutatta ki a gyomor alsó részében és, hogy különösen azon a tájékon voltak gyulladásra utaló jelek, ahol ezek a baktériumok jelentkeztek. Az ő vizsgálatai alapján sikerült munkatársának, az 54 éves Barry J. Marshallnak kitenyésztenie a baktériumot. Az orvosi Nobel-díjat tavaly is megosztva kapta két tudós: akkor az amerikai Richard Axel és Linda B. Buck vehette át a díjat a szaglás területén végzett kutatásokért. (mti)
Copou stadion, kb. 100 néző. Vezette: Pîrtoc Emil - Copil Nicolae, Mesesan Horea (Kolozsvár).
REMIN: Rusu, Gorun, Grumaz A. (30. p. Bãlan, 70. p. Lucaci Vasile) - Grumaz R., Bîrlea (65. p. Cirtiu) - Lucaci Viorel, Buzatu, Macovei (41. p. Miu) - Pantîru (45. p. Manolache), Apjok (50. p. Dangã) - Gavriloaia, Lazãr, Maxim, Budusan (60. p. Ungureanu) - Pop. Edzők: Apjok J., Lucaci V.
A Remin folytatja jó szereplését, csoda lett volna, ha nem hozza el a pontokat Iasi-ból. A bajnokság 22-ig szünetel, igaz akkor sem biztos, hogy lejátsszák a fordulót, mivel a Steaua az Európa-kupákban szerepel. Jövő heti lapszámunkban a "fővárosi" csapatot mutatjuk be, mely minden, csak a Steaua nem. Romániában ez is lehetséges.
További eredmények: Steaua - Kolozsvári "U" 45-14, Iasi-i Poli - CSM "U" Remin 22-32; CS Bucovina - Aradi Contor Zenner 12-45, Bîrladi Rulmentul - Petrozsényi Stiinta 69-19, Konstancai Farul – Dinamo 3-30 .
A tabellán: 1. Steaua 35 p. (403-87); 2. "U" REMIN 34 p. (209-77), 3. Contor 31 p. (249-90), 4. Dinamo 30 p. (397-105).
A következő fordulóban (október 22., szombat): Remin - Steaua; Kv, "U"- Bucovina; Contor Zenner - Rulmentul; Stiinta- Farul; Dinamo - Iasi-i Poli.
Lascãr Panã sportcsarnok. Kb. 700 néző. Hétméteresek: 4-2 (4-2). Kiállítási percek: 6-4. Vezették Nicolae Popa / Valentin Cãlina (Pitesti).
HCM: Cetãteanu (17), Ziller-Sabou - Stoica, Pomohaci 1, Herman, Buceschi 7, Pop J. 5, Kengyel 10 (4), Hentiu, Pop M., Ferent, Balint 2, Osan, Moldovan. Edzők: Gherhard I., Rãdulescu S.
Tomis: Avram-Lupu (2), Cristescu (5), Rombescu - Blebea, Borcan, Duican 1, Jerebie 3, Mateescu 3, Mazur, Pîrîianu 2, Petrache 6 (2), Strungaru 1, Vãduva 7. Edző: Musi Dumitru.
Végre megszületett az első győzelem. A válogatott másodedzője egyre jobban hasonlít "főnökére", a zilahi Tadicira. Egy nőgyógyász is elszégyellte volna magát, ha hallja Musit. És ilyen alakok állnak a válogatott élén...
További eredmények: Dévai CSM Cetate - HC Dunãrea 24–24; Nagyszebeni CSM - Roman-i HCM 16–25; Piatra Neamt-i HCF – Oltchim 27–38; HC Otelul - Rulmentul 24–26. A Rapid CFR - "U" Jolidon és Astral – Silcotub találkozókat október 8-án rendezik.
Szerdán: Dunãrea - Silcotub (lapzárta után játszották); Jolidon - Astral 28-28; Rulmentul - Rapid 35-16; Oltchim - Otelul 23-23; Tomis - Piatra Neamt 40-30; Roman - Nagybánya 30-25; Déva - Nagyszeben 34-17.
A tabellán: 1. Rulmentul 12 p. (181-113), 2. Oltchim 10 p. (180-145), 3. Roman 10. p. (149-130)... 11. HCM Nagybánya 3. p. (136-155).
A következő fordulóban (október 22.): Nagyszeben - Dunãrea, Nagybánya - Cetate, Piatra Neamt - Roman, Otelul - Tomis, Rapid - Oltchim, Astral - Rulmentul, Silcotub - Jolidon.
Férfi kézilabda - Nemzeti Liga
Tîrgu Jiui-i sportcsarnok, kb. 300 néző. Vezette: Dobre Viorel (Bukarest), Fînatã Octavian (Arad).
Lignitul: Albici, Bichir - Filip 10, Mazilu I. 7, Ilies 7, Mustãtea 1, Clenciu 2, Andries 1, Apolzan 1. Edző: Andries Liviu.
Minaur: Apostu, Iordan - Sabou 3, Fotonea, Zinciuk 1, Csepreghi 8, Nedelcu, Bondar 1, Vizbovsky 6, Muresan D. 1, Kupcenko 5, Várady 2, Soancã, Mates. Edzők: Lascãr Panã, Chircu Ioan.
A gyengélkedő Minaur ismét vereséget szenvedett. Ilyen bajnoki rajt után edzőcserére került sor, Panã ezentúl csak elnök lesz, a kispadra Caba Vlad volt temesvári edzőt hozta. 4 könnyű mérkőzés következik, talán jönnek majd a pontok is. Végre pályára léphetett Csepreghi is, aki 8 góllal hálálta meg a bizalmat. Csak azt nem értem, miért nem kapott eddig lehetőséget, amikor nincs egy jó átlövője a csapatnak.
További eredmények: Steaua - Resicai UCM Univ 35 – 31; Konstancai HCM - Medgidiai CSM 27 – 23; Iasi-i Poli - Caracali Romvag 32 – 32; Ploiesti-i Uztel – Dinamo (elhalasztva); Nagyváradi CSM - Kolozsvári "U" 26 – 32; Brassói Dinamo - Temesvári Poli Izometal 27 – 27.
A tabellán: 1. Konstancai HCM 10. p. (173- 126), 2. Lignitul 10. p. (177-167), 3. Dinamo 10