(BÚSz-információ) És ismét itt a Gesztenye Ünnep! Városunk nevezetes (bár sajnos pusztuló) gyümölcséről, a szelídgesztenyéről elnevezett színes, őszi vásári forgatag az elmúlt másfél évtizedben a város napjává nőtte ki magát. Az itt lakók és környékbéliek mellett külföldiek, magyarországiak is egyre nagyobb számban érdeklődnek a változatos kulturális, szórakoztató programok iránt.
Az önkormányzat támogatásával magyar programokra is sor kerül a Lendvay Márton Alapítvány, a Teleki Magyar Ház, az EKE Gutin Osztálya és a Németh László Alapítvány szervezésében. Lesz színházi előadás, kézművesség, utcaszínház, szabadtéri koncert, táncház, bűvészbemutató, íjászat, természetfotó-kiállítás és vetítés, bográcsgulyás-főzés, valamint civil sátor. Az alábbiakban ezekből a programokból válogatunk olvasóinknak.
A gyergyószentmiklósi Dezső László természetfotó-kiállítása ma délután 17.00 órakor nyílik a Teleki Magyar Házban, az Erdélyi Kárpát Egyesület Gutin Osztálya szervezésében.
A megnyitót vetítés követi a Békás-szoros, Nagyhagymás Nemzeti Parkról.
Ugyancsak ma délután 16.30 órára a Városi Színházba várja kedves közönségét, egy kellemes, két órás együttlétre a Lendvay Márton Színjátszó Kör. Műsoron: Kabaré best-off, valamint a budapesti „Bordély Fransois" Együttes Villon-estje. A belépés díjtalan!
A Teleki Magyar Ház (a gr. Teleki Sándor cserkészcsapat és az EKE Gutin Osztálya közreműködésével) péntek délutántól vasárnap estig kínálja változatos programjait a „Ház sarok"-ban, ugyanott ahol tavaly, azaz a Mara Parkban, az Unirii sugárút, a Progresului utca és az úgynevezett „Y tömbházak" zöld háromszögében. A programból:
Péntek 19.00 óra: a Fabatka együttes koncertje (Sepsiszentgyörgy).
Szombat 11.00 és 15.00 óra: Belloni bűvészbemutatója (Kolozsvár); 17.00 óra: Rigófüttynek volna jó... (Bertóti Johanna verses-zenés előadása); 18.00 óra: a Fűszál együttes koncertje (Kolozsvár); 20.00 óra: Fabatka-koncert.
Vasárnap 11.00 és 17.00 óra: Belloni bűvészbemutatója; 15.30 óra: Lúdas Matyi (utcaszínház, a nagybányai Fülemile Diákszínjátszó Körrel).
A felsorolt programok mellett a Ház-sarokban állítják fel újra a tavaly már látott magyar nemezsátrat (sőt mindjárt kettőt!), lesz élő népzene és táncház, íjazás, célbalövés (utóbbi naponta 10-19 óra között), kötélverés, bográcsgulyás-főzés (bemutató és kóstolás, az UNIVER támogatásával), valamint civil sátor, ahol pólókat, könyveket lehet vásárolni. Esténként projektoros vetítés lesz a régi Nagybányáról!
Keressék a „Ház-sarok - Colt de casã" feliratot a Mara-parkban, pénteken délután, valamint szombaton és vasárnap 10-22 óra között! A Teleki Magyar Ház bármely Nagybánya-környéki magyar civil szervezetnek bemutatkozási lehetőséget kínál a helyszínen, érdeklődni lehet a 0744-919-166-os telefonszámon!
– vásárhelyi –
(Krónika) A Nagybányai Művésztelep munkáit mutatják be elsőként Szentendrén annak a programnak a keretében, amelyet a MűvészetMalom a Szentendre Művészetéért Közhasznú Alapítvánnyal közösen Európa művésztelepeinek bemutatására hozott létre. Többéves tárlatsorozatot terveznek, a jelentősebb európai művésztelepeken és festőiskolákban a 19-20. század fordulóján született művek bemutatására. A nyitótárlatra a Nagybányai Megyei Múzeum gyűjteményéből válogattak, és kiállítottak a Magyar Nemzeti Galériában található művekből is. A válogatásba bekerült közel száz alkotás a Nagybányai Művésztelep 1896-tól kezdődő történetét igyekszik hitelesen bemutatni, valóra váltva azt a régi álmot, hogy a Magyar Nemzeti Galéria és a Nagybánya Megyei Múzeum festményei végre egymás mellett szerepeljenek. A válogatásban fontos szempont volt, hogy az alapító nemzedék – Hollósy Simon, Ferenczy István, Thorma János – alkotásai nagy számban legyenek jelen. A kollekciót néhány, két világháború között született alkotás gazdagítja – Aba-Novák Vilmos-, Boldizsár István- és Orbán Dezső-képek –, majd a lajstrom a Nagybányai Művésztelep 40-es éveinek termésével zárul. A kiállítást október 1-jén 17 órakor nyitják meg, és naponta 10–18 óra között lesz látogatható.
110 éve annak, hogy vidékünk első útikalauza, a Palmer Kálmán által szerkesztett „Nagybánya és környéke" megjelent. Színvonalát – bár történtek rá kísérletek – azóta sem sikerült túlszárnyalni. Az 1930-as évek elején Krizsán P. Pál szerkesztésében kiadott „Nagybánya tükre", s a Tréger Lajos által 1935-ben megjelentetett „A Baia-Mare-i kirándulók népszerű útmutatója" is a Palmer-könyv adataira támaszkodott. Az 1990-es évek kedvelt-keresett sorozata, az „EMKE Füzetek" részben pótolta ugyan az évszázados hiányt, ezek a kiadványok azonban nagyrészt elkeltek, ma már nemigazán van mit adni az időközben felnőtt generáció, s az egyre nagyobb számban érkező, Nagybánya és környéke iránt érdeklődő turisták kezébe.
A Teleki Társaság által kiadásra előkészített új bányavidéki kalauz az EMKE Füzetek javított, aktualizált, részben átszerkesztett írott anyagára támaszkodik, de újabb adatokkal, sőt egy teljesen új fejezettel egészíti ki az azokban foglalt ismereteket, s az időközben nagyot fejlődő nyomdatechnika lehetőségeivel élve színes borítóval, fotókkal és térképmellékletekkel lát napvilágot. VALÓSZÍNŰLEG OKTÓBERBEN!
A tartalomból: Előszó; Nagybánya és környéke természeti viszonyai; Lapok a vidék történelméből (Nagybánya rövid története, Adatok a bányavidéki turizmus történetéhez); Ahol élményként köszön rád a múlt és a jelen (Séta Nagybánya utcáin, Séták városunk körül), Kirándulások távolabbra (Kirándulások a Rozsályra és az Izvorára, Felsőbánya, A Bódi-tó és a Feketehegy, A Gutin); Emberek, várak, templomok, emlékházak (Szinérváralja, Misztótfalu, Koltó, Sárosmagyarberkesz, Nagysomkút, Hosszúfalu, Felsőbánya, Kapnikbánya).
Érdeklődni lehet a Teleki Magyar Házban!
A készülő új bányavidéki kalauz RÖVIDÍTETT különkiadása, amely csak a turistaútvonalakat és a bányavidéki turizmus történetét tartalmazza, s a nyári EKE tábor alkalmából látott napvilágot, megvásárolható a Gesztenye Ünnep alkalmával, a Ház-sarokban! (déel)
– AZ ASPOR (Csontritkulást Megelőző Romániai Társaság) szeretettel várja kedves tagjait október 4-én, kedden 17 órára a Teleki Magyar Házba!
– INGYENES ingatlanügyi tanácsadás (ingatlanpiac, értékbecslés, befektetések) minden második csütörtökön 18 órától a Teleki Magyar Házban!
– INGYENES pszichológiai és pályaorientációs tanácsadás, minden hétfőn 17 órától a Teleki Magyar Házban.
– MUNKAerőközvetítés kedden 17 és csütörtökön 14 órától!
– A TERSÁNSZKY könyvtár megváltozott órarendje: szerdán 10-12 óra, csütörtökön 16-18 óra között várjuk az olvasókat!
Cibles-túrát szervez az EKE Gutin Osztálya a hét végén, október 2-án, vasárnap. Indulás a volt OJT előtti parkolóból!
Botcsinálta hegesztők előtt ismerős helyzet, amikor meghegesztenek valamit, de úgy vélik, ha jó is a munka, nem tökéletes, s még egyszer, utoljára próbálják tökéletessé tenni, egyet még pontoznak, felvisznek a felületre még egy varratot. Mondanom sem kell, akkor rontják el az egészet, akkor lyukasztják ki, görbítik el az anyagot, hiszen még a félkegyelmű is tudja, amit ők soha nem akarnak tudomásul venni: tökéletes munka nem, csak nagyon rossz, rossz, elfogadható, vagy jó munka létezik. Jó munkából bármikor lehet rosszat csinálni, tökéleteset soha. Ez a praktika természetesen más szakmák művelőinél is megfigyelhető. Egész életünkben arra törekszünk, hogy elérjük a tökéletességet, legalább szakmailag, ha már emberileg magunk sem hisszük, hogy lehetséges. Soha nem adjuk fel a kísérletezést, vagy ha mégis, azok már nem mi vagyunk.
És mégis: nem lehet, vagy nem érdemes úgy nekifogni egy alkotásnak, akár egy egyszerű hétköznapi feladatnak, hogy eleve kompromisszumot kötünk, lemondunk a tökéletesség ideáljáról. Vagy mégis az jár jól, aki tudja, mikor kell megállnia? Aki tudja, hogy tilos ideálokat hajszolnia, aki eleve nem törekszik arra hogy tökéleteset alkosson, hiszen tudja: még Istennek sem sikerült ez a bravúr (lásd az embernek nevezett főművét), s ha a Teremtőnek nem sikerült tökéleteset alkotnia, akkor a teremtettnek még annyira sem sikerülhet? Aki állandóan tökéletességre törekszik, soha nem lesz elégedett, soha nem fogja örömét lelni abban, amit csinált – csak abban, amit csinálni fog...
Bár ezzel be is fejeztem mondanivalómat, mégis úgy érzem: nem magyaráztam el mindent a lehető legtökéletesebben. Valami kimaradt ebből a jegyzetből. Mégsem próbálom meg kideríteni, hogy mi az, inkább Önökre bízom a dolgot, s a jól (de nem tökéletesen) végzett munka örömének tudatával vonulok vissza. Egy hétig azt hazudom magamnak, hogy újságíró vagyok... (tami)
Jó hangulatú, mozgalmas három nappal ünnepelte tizenötödik születésnapját a hét végén a nagybányai cserkészcsapat. Pénteken 15 tablóra való fotó, az elmúlt másfél évtized emléktárgyai fogadták az ebből az alkalomból szervezett kiállítás látogatóit, szombaton délelőtt, a „Vén gombacsináló" kérésére a Meseerdő lakóit szabadították meg a gonosz, vén boszorka varázslatától, délután pedig a Ligetben vettek részt akadályversenyen. Kicsik és nagyok, cserkészek és nem cserkészek, negyven-ötvenen a vasárnapi ünnepi eseményre is ellátogattak a koltói kastélykertbe, ahol 37-en tettek/újítottak fogadalmat; bizony egyetlen falat sem maradt a hatalmas születésnapi tortából... (Fotó: Dávid)
A Teleki Magyar Ház és a nagybányai 15. sz. gróf Teleki Sándor cserkészcsapat újra „CSAKAZÉRTIS" játékos és öntevékeny városismereti vetélkedőre hívja Nagybánya és a környék ifjúságát. Jelentkezni 5 fős csapatokkal lehet, az V-VIII. vagy IX-XII. osztályos (esetleg nagyobb) korcsoportokban.
A vetélkedő 2005. október 15-én, szombaton 10 órakor indul a Teleki Magyar Háztól, a várostérképpel és feladatlapokkal versenyző csapatok ugyanide térnek majd vissza.
Rossz idő esetén a versenyt egy héttel később, október 22-én fogják megtartani. A „CSAKAZÉRTIS" eredményhirdetésére és a legjobb csapatok díjazására október 23-án, vasárnap délután kerül sor!
Jelentkezni október 14-ig lehet, a Teleki Magyar Házban személyesen, illetve a 212668-as, vagy 0744-919166-os telefonszámokon.
Ajánlott forrásanyag az EMKE-füzetek Nagybányai Kalauza!
A szervezők
* Az újvárosi református templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Radics István és Lazãr Nadia, Radics István és Széll Ilona fia, Lazãr Ioan és Popan Sabina leánya. Tanúk: Tóth József, Radics Ibolya, Irimescu Kruk Ovidiu, Kruk Ingrid; Iesek Csaba Antal és Sesták Gabriella Maria, Iesek Antal és Tintas Maria fia, Sesták György József és Kozma Gabriella Mária lánya. Tanúk: Husãu Daniel Sorin, Bãban Melinda, Chirigut Radu Lucian, Buciuman Adriana Mihaela.
* Keresztvíz alá tartották Fodor Marius és Varga Erika kislányát, aki a Gabriella nevet kapta. Keresztszülők: Csolti András, Cseresznyés Edit, Vãlenas Radu, Moitas Violeta.
* A Szentháromság római katolikus templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Moldovan Claudiu és Szántó Ibolya, Moldovan Ioan és Leva Elisabeta fia, Szántó Ferenc és Veres Márta lánya. Tanúk: Brandel Adolf, Dãrãban Elisabeta, Begyes László, Begyes Klára Éva.
* Keresztvíz alá tartották Pop Liliana kislányát, aki az Anda-Maria nevet kapta. Keresztszülők: Ster Lavinia, Misila Dana, Anghel Onofrei, Anghel Izabella, Szász Ildikó, Mironiuc Cezar, Mironiuc Doina.
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Gálné szül. Bujáki Margit (86) testvérünket!
* Szeretettel meghívunk a Nagybányai HÁLÓ Találkozóra, 2005. október 15-én. Helyszín: Nagybánya, Krisztus Király templom és hittanterme. Szervezők és további infomáció: Uglár Sándor, telefonszám: 210151, 0746-014930, Polcz Katalin, telefonszám: 213158, Feldman Ancuta, telefonszám: 0726-104733.
Ecsedi Orsolya
Két keréken közlekedők, figyelem!
(BÚSz-információ) Mivel az utóbbi időben meglehetősen sok olyan közúti baleset történt, amelyeknek okozói és/vagy elszenvedői motorosok, robogósok voltak, a közlekedésrendészet ajánlására az alábbiakban szeretnénk ismertetni olvasóinkkal a hasonló járművekre vonatkozó szabályozásokat.
A „robogó" („ciclomotor") szó alatt a törvény olyan két, illetve három kerekű járművet ért, amely egy belsőégésű motorral van ellátva, motorjának löktérfogata legtöbb 50 köbcentiméter, őrzi a kerékpárok jellemzőit, azaz pedálok segítségével is hajtható, s végsebessége nem haladja meg az 50 km/h-t. Motorkerékpárnak minősül az a két, illetve három kerekű jármű, amelynek motor-löktérfogata 50 köbcentiméternél nagyobb, rendelkezik, vagy sem oldalkocsival, és/ vagy végsebessége gyárilag meghaladja az 50 km/h-t, de önsúlya nem haladja meg a 400 kg-ot.
A törvény értelmében – a kerékpárok és a robogók kivételével – minden két, illetve három kerekű jármű (sőt, még a négykerekű úgynevezett QUAD is) be kell legyen jegyezve a forgalomba ahhoz, hogy közutakon közlekedhessen. Ugyanakkor a robogó hatékony fékberendezéssel, akusztikus jelzőberendezéssel, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő kipufogórendszerrel, valamint elöl fehér, hátul pedig piros fénnyel, illetve macskaszemmel kell legyen ellátva ahhoz, hogy a közutakon való közlekedésre alkalmas legyen. A motorkerékpárokkal, illetve robogókkal közlekedők nappal is be kell kapcsolják a tompított fényt.
Robogóval tilos közutakon ittas állapotban, más járműhöz kapaszkodva, vagy jeges, síkos, csúszós, havas utakon közlekedni, illetve 7 évesnél idősebb személyt szállítani (eddig a korig is csak speciális ülésen szállítható bárki). Ezen kívül tilos olyan helyekre behajtani, ahol a kerékpárok behajtását jelzőtábla tiltja. A motorkerékpárok és robogók vezetői, illetve utasai kötelesek honosított bukósisakot viselni.
Robogót közúton csak a 16. életévét betöltött személy vezethet. Ahhoz, hogy valaki közutakon motorkerékpárt vezethessen, rendelkeznie kell A1 vagy A kategóriájú jogosítvánnyal, annak függvényében, hogy könnyű motorbicikliről (125 köbcentiméter és 11 kw teljesítmény alatt) vagy különleges tulajdonságokkal bíró (vagyis a leírt jellemzőknél jobbakkal rendelkező) motorkerékpárról van szó. Az első esetben legalább 16, a második esetben legalább 18 esztendősnek kell lennie a személynek.
A fenti szabályok be nem tartása akár bűncselekménynek is minősülhet, s egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. (tamási)
Nagyokat szusszantott. Látványosan forgolódott. Ásítozott. Szörcsögött. Aztán kitartóan nézett. Jóllehet bástyának szántam a könyvet, amelynek, ki tudja, hányadik oldalát, ki tudja, melyik sorát olvastam már századszor, legszívesebben a földhöz is vágtam volna, mert így, ha kibámulják az ember kezéből még ezt is, nem lehet nyugodtan ellazulni, pihenni. ,,Jó magának. Tud olvasni’’ – nyögte ki fájdalmasan, s akkor már tudtam, nincs alvás, nincs magány, nincs menekvés. ,,Én meg csak unatkozom. A gyerekeim se jönnek, pedig megígérték. Igaz, van lent a földszinten egy ismerősöm, felkereshetném, hogy elbeszélgessünk, de nem merek beszállni a liftbe. Nem tudom kezelni.’’ Hát akkor menjen le a lépcsőn – biztatom lelkesen, hátha megszabadulok a kényszerű csevegéstől. ,,Ó, lányom, ha azt az én forgóim meg a lábaim kibírnák...’’ És ha már belekezdett, csorog belőle a szó, mint csapból a víz. ,,Tíz gyerekem van, nem volt nekem időm iskolába járni. A kapát adták a kezembe a ceruza helyett. Én még azt se tudtam, hogy miért kezdek el gömbölyödni. Mikor elindult a szülés, azt mondtam az istállós fiúnak, csikar a hasam, megyek, mert befosok. Persze mindenki röhögött rajtam, még az anyám is.’’ Már számon a kérdés, amikor elneveti magát: ,,Hát igen, azt se tudtam, mit csinál, amikor bedugta. Persze, láttam én, hogyan lesz malac, meg borjú, meg csikó, de hogy velem mi történik... Aztán meg tökrészegen mindig az kellett neki, hogy az a...’’Valaki rászól, hogy sokat káromkodik. ,,Én-e? Én Istenfélő vagyok. Mikor hallotta, hogy a nevét a számra vettem? Azt soha. Nekem nagy a nyelvem, de nem káromolom Istent, mint a mai írástudó fiatalok, akik a tévében is csak a verekedős, dugós filmeket nézik, aztán amikor megszólalnak, csak ömlik a szájukon a ganélé...’’
És valahonnan távolból bevillan egykori házinénim, Ilonka néni képe is, aki szintén két kereszttel írt alá a postásnak, amikor átvette a nyugdíját. Soha nem járt templomba, de ha véletlenül kiszaladt a száján valami csúnya kifejezés, vagy megbántott valakit, bement a szobájába, és az ágya felett függő, ovális, súlyos aranykeretből figyelő Szent előtt legalább háromszor elmondta a Miatyánkot és a Szűz Máriát. Éjszaka csak úgy tudott nyugovóra térni, ha puha gyapjúkendőjével letörölte a képkeretet, ránézett bocsánatkérőn és esdeklőn a Szentre, aztán leült az ágya szélére, papucsait mértani szabályossággal a rongyszőnyegre tette, és imára kulcsolta kezét... Többször beverték írástudó suhancok a rolóját, az ablakát, sokszor hergelték vadászkutyáját a vasárnapi miséről hazavánszorgó gyerekek, mérgezték meg macskáit a ,,jó szomszédok’’.
Még gimnazista koromban egyszer az egyik zeneelméleti órán arról vitatkoztunk tanárunkkal, mi lenne a roszszabb: ha a hallásunkat vagy a látásunkat veszítenénk-e el? Ő természetesen, zenész lévén, kitartott amellett, hogy a fülünk a legértékesebb érzékszervünk. Mi többnyire a szemünkhöz ragaszkodtunk. Mert azt, hogy nem hallom, hogy hullámzik a tenger, nem akkora kár, mintha nem látnám végtelen kékségét. Ha nem hallom a vihar tombolását, arcomon azért érzem a szél erősségét, látom az ablakon a hó- és esőcseppeket. S micsoda lángoló színpompát adhat egy pipacstenger! Milyen megnyugvást nyújthat egy hófödte csúcs...
Nem tudom, ma mit válaszolnánk tanárunknak. Mi lenne a jobb: nem látni a falakon azt a sok csúnya és megalázó falfirkát, utcákon, tereken, erdőkben, tavakban azt a sok piszkot, vagy nem hallani a fiatalok szájából azt a sok ocsmányságot, politikusaink szószékéről azt a sok gyalázkodást, azt a sok népbutító hazugságot...
Vagy nem tanultunk meg helyesen írni, olvasni, mit gondol, tisztelt Tanár úr? Üzeneteket venni, s gondolatokat helyesen tolmácsolni? Talán itt buktunk meg?
(Krekity Olga, Szabad Hét Nap)
1940. szeptember 20. után, Alsófernezelyre való érkezésemmel új világ kezdődött 25 éves életemben. Magyarországon vagyok! Én, aki pár héttel azelőtt még lenézett, kigúnyolt kisebbségi magyar voltam, szabad emberként élhetek. De azonnal jött a másik gondolat: Fernezely lakóinak zöme román, akik bizonyára ugyanúgy óhajtják az emberi bánásmódot és az anyanyelvű oktatást, ahogyan mi is igényeltük kisebbségi sorsunk alatt. Hogyan kell ezután élnem – gondolkoztam az új körülmények között –, hogy az én korábbi fájdalmaim hatására ne okozzak hasonló fájdalmat most másoknak, nem magyaroknak?
Így tervezgettem fernezelyi életemet. De ebbe több külső körülmény is beleszólt. A két évtizedes kisebbségi sorsban önértékelésünk odaveszett, elveszítettük önbizalmunkat, bátorságunkat. Nem mertünk felelős beosztást vállalni. Annál inkább az anyaországból érkezettek, akik nem ismerték az erdélyi helyzetet. Így lett belőlünk, más értelemben, de másodszor is kisebbségi! Talán fokozta ezt a rendellenességet az a tudat is, hogy vezetőink nagyon bíztak a német „felsőbbrendűségben", s a német „villámháború" gyors, sikeres befejezésében, amikor egy olyan új világ alakul ki, ahol nem lesz „magyar-román kérdés".
Ilyen alaphangulatban kezdtem az új életet, majd a következő négy esztendőt. Nem volt könnyű, volt benne siker is, de több a kudarc, a csalódás. Hogyan is volt?
Kezdjem az önbizalom hiányával. Amikor 1940. szeptember 21. körül a nagybányai katonai parancsnok tanítói állást biztosított Fernezelyen, iskolaigazgatói megbizatást is szánt nekem. Nem bízva a magam képességeiben, nem mertem vállalni a tíz tanerős iskola igazgatását. Az ezredes „anyámasszony-katonájának" minősített, és talált más igazgatót, Czeiszperger Lipót személyében, akinek nem volt annyi pedagógiai tudása és vezetői képessége mint nekem, de volt önbizalma! Vezetésével azonban nem voltunk megelégedve.
Így kezdődött fernezelyi életünk. A folytatás sem volt rózsás. Bár Fernezelyen kényelmes lakás várta az óvónőt, feleségemet, nem költözhettünk fel, mert nem volt semmi bútorunk, sem más felszerelésünk. Ami volt, még Felvincen várta az ideszállítást. Egy darabig Bányáról jártunk ki Fernezelyre. Később nagybányai nagynénink adott egy heverőt és egy pár edényt. Így vártuk a szebb jövőt és november elejére a kisbabát.
Mivel még semmi fizetést nem kaptunk, apámtól kértem és kaptam 200 pengőt. Ebből éldegéltünk, kettesben. 1940. október elsején apósomék is átjöttek Fernezelyre, de a bútort és egyebeket csak október 26-án hozhatta át anyósom. Apósom is Fernezelyen kapott tanítói állást, de fizetést csak november végén: havi 120 pengőt. Ez volt a havi fizetésünk egy éven át, amikor 163 pengőre emelték. Visszamenőleg semmit sem kaptak a menekültek, miközben a helybeliek 1000-1500 pengőt vehettek fel visszamenőleg. Ez is ütött rajtunk.
Hogy fenntarthassuk magunkat, iskolánkívüli munkát vállaltam: leventéket oktattam, s a református egyház keretében kántoroskodtam, hittant tanítottam. Magántanítványaim is voltak, főleg románok. Így elég szépen kerestem. De kellett is a pénz, mert 1940. november 8-án megszületett első gyermekünk, Gabika, ami többlet kiadást jelentett számunkra. Állami gyermeksegélyt nem kaptunk. (Annál többet az 1943 februárjában megszületett II. fiunkért.) Úgy éreztük, hogy mind családi, mind társadalmi helyzetünk fokozatosan a jobb irányba halad, fejlődik.
A 11 fős tantestületben 8 nő volt és 3 férfi, őszinte barátság, összhang alakult ki köztünk. Ezt néha csak igazgatónk magatartása zavarta meg. Jó volt a kapcsolat Jonuc római katolikus plébánossal, Szabó József református gondnokkal, Magos községi bíróval. A helyi románsággal is kielégítő volt a kapcsolatunk. Szép megnyilvánulás volt részükről, amikor Serban Toma, Serban Dumitru, Chira Gheorghe lovas fuvarozók ingyenes segítségüket ajánlották fel, amit el is fogadtam.
Fernezelyre érkezésemkor az akkor iskolaigazgatót, Sãlãjan Mihait románul arra bátorítottam, hogy ne meneküljön el innen. Pár hét múlva egy éjszaka mégiscsak átment Romániába, de 1945-ben írásban vett védelmébe, mert nem felejtette el 1940 szeptemberi beszélgetésünket.
Ezt az aránylag jól induló hangulatot néha a jegyzőnk és igazgatónk önkényessége zavarta meg. Egész nap tanítottunk, szombaton is. Feleségemnek 70-80 óvodása volt nekem 60-70, V-VI-VII. osztályos, jóindulatú, szorgalmas, főleg román nemzetiségű tanulóm. Csak magyarul tanítottunk, az anyaországból behozott, nehézkes tankönyvekből. A magyarul nem tudókat igyekeztem segíteni a megértésben. Ezt ma is számos volt román tanítványom hálával ismeri el, közülük sokan magas beosztásokban álltak helyt.
Tanítói munkám mellett komolyan foglalkoztam az ifjú leventék nevelésével is. Munkámban igyekeztem megértő és igényes lenni, de talán túlságosan is igyekvő voltam a felsőbb rendeletek végrehajtásában. Ennek kellemetlen következményei is lettek, főleg 1945 után.
A jegyző és az iskolaigazgató egyszer szülői értekezletet hívott össze, amelyen főleg az írástudatlanság felszámolásáról volt szó. A gyűlés végefelé igazgatóm egy üres ívet adott a kezembe és közölte, hogy a papír felső részét hagyjam üresen, alább pedig írják oda a nevüket a jelenlevők. Így is történt. A szülők távozása után az igazgató a papír felső üres helyére azt írta, hogy a szülők kérik, miszerint az iskolába ezután is magyarul folyjon az oktatás. Ez félrevezetés volt. Magam sem helyeseltem. Ma Fernezelyen egyáltalán nincs magyar nyelvű tanítás, s ehhez talán a fenti esemény is hozzájárult...
Így zajlott fernezelyi életünk. Dolgoztunk, de fizetésünk és állampolgárságunk még mindig nem volt rendezve. Ennek ellenére 1941. április 24-én 6 hónapos katonai átképzésre vittek Szilágysomlyóra, a 25-ös lovas tüzérekhez. Tiszti iskolába kerültem. Fokozatosan a zászlós rangig jutottam, s én, a hajdani munkaszolgálatos, büszke voltam erre. Végre Ember, sőt tiszt vagyok! Ezidő alatt a németek nagy sikereket értek el Nyugat-Európában, majd 1941 júniusában megtámadták a Szovjetuniót. Ezredünkből is küldeni kellett a keleti frontra egy üteget, de mivel már gyermekem volt, nem vittek el. Sőt 1940. szeptember 27-én hazaengedtek.
Otthon tanítottam, leventéket oktattam, ahogyan előírták. Nem volt minden ifjú egyenlő. A románokat sok esetben fizikai munkára használtuk a levente gyakorlótér karbantartásánál, a zsidók pedig csak bent, a leventeotthon körül dolgozhattak. Biztosan fájt nekik e bánásmód, de így szabta meg a felső parancs.
1941. március elejétől két hónapig Budapesten voltam hiradós tanfolyamon. Utána egy hónapos levente-parancsnoki tanfolyamon vettem részt Isaszegen. Majdnem ugyanebben az időben a feleségem egy hónapos óvónői tanfolyamot végzett el Délvidéken, Szabadkán.
1943. február 26-án megszületett a második fiunk. Rá egy hónapra, március 11-én SAS behívó alapján Nagyváradra kellett bevonulnom, frontszolgálatra. A frontra indulás előtti éjjel azonban sürgősen leszereltek. Jött egy nőtlen tüzér zászlós, aki feltétlenül ki akart menni a frontra, s mivel nekem két gyermekem volt, hazaküldtek.
1943 nyara elég nyugodtan telt el, de szeptember 27-én újabb SAS behívóval levente körzetparancsnoki beosztásba tettek, Erdőszáda körzetébe. Hétfőn mentem, pénteken jöttem. Minden nap máshol ettem, máshol aludtam, s közben irányítottam a leventemunkát. A terepre nehéz volt kijutni: hol vonat, hol kerékpár, hol síléc segített ebben. Nehéz vándorcigány-élet volt.
Így érkezett meg 1944. március 24. A szovjet hadsereg a Kárpátokig verte vissza a német-magyar hadsereget. SAS behívóval újra Nagyváradra hívtak, a 25-ös tüzéreknél kellett jelentkeznem. Itt közölték, hogy ha pár napon belül megérkezik egy másik, nőtlen tüzér zászlós, akkor engem, mint nős embert leszerelnek. A zászlós megérkezett, így már-már le is szereltek, de Prutkay százados úr még megkérdezte, hogy hova szeretnék inkább menni: a frontra, vagy haza? Mire én naívul így feleltem: inkább haza. A százados biztosan más választ várt, de én nem akartam feltétlenül hősi halott lenni. Élve – úgy gondoltam – jobban tudom szolgálni hazámat.
Prutkay dühében frontszolgálatra osztott be, így kerültem 1944 áprilisában a keleti frontra.
idős Markó Gábor
Talán volt két hónap nyarunk, mondhatnám szerencsés nyarunk. Nem volt felhőszakadás, szélvihar, árvíz, vagy gátszakadás, sem tornádó vagy hurrikán. Volt egy-egy 34 fokos meleg hetünk, és annyi. De ezek sem voltak kellemes, kirándulni való idők, mindenki számára. Általában kevés volt a kirándulóidő.
Most már itt az ősz. A naptári is, meg a valódi, amikor a hajnalok hidegek, a reggelek meg hűvösek lesznek. Reggel dzsekit, vagy öltönyt veszel, de délben már leizzadod magadról. Nyár vége, ősz eleje keveredik egymással. Ahogyan mondják: vénasszonyok nyara. Így nevezték régen, amikor még a dolgokat néven nevezték, nem mint a mai, álszent világban, amikor a vak nemlátó lett, az öreg meg szépkorú. (Ez utóbbit majd meglátja, aki megéri, hogy milyen szép!) Szóval a szép, kora ősz neve az „idős hölgyek nyara" lenne? A műveltebbek indián nyárnak is hívják...
Nekem jó a régi elnevezés. Jó a séta is a délutáni, meleg napsütésben, a még majdnem zöld erdőben. Az eljövendő változásokat csak néhány kósza, hulló falevél jelzi. A természet, miután elénk tálalta a nyár gyümölcseit, téli pihenőre készül visszavonulni, hogy erőt gyűjtsön egy újabb nyárra, amikor ismét gyümölcsöket fog érlelni.
A múlt héten írtam az utakról. Most a Garbonácra tartót jártuk végig. Büdös víz után mentünk. Hogy az út mit jelentett a szegény, kicsi, piros Renaultnak, csak ő és vezetője tudta. Nekem, mint utasnak, minden figyelmemet a táj kötötte le, aminek van egy különös varázsa. Nem csodálom, hogy a Telekiek itt telepedtek le. Költői lélek kell hozzá – vagy csak a természet szeretete?
„Még nyílnak a völgyben"... erdőn, mezőn a kerti és a vadvirágok. Minden évszaknak megvan a magáé. Már nincs margaréta, de annál szebben virágzik sárga, napraforgóhoz hasonló testvére, a pompás teleki virág (Telekia speciosa). Pár szálból szív- és szobaderítő csokrokat készítünk. Mindkettőnknek egyet-egyet. Ezzel szinte már utunk értelme is megvan. Egy kis darab csodálatos természet virul még egy darabig asztalunkon, s ez a jellegzetesen magyar virág akarva, akaratlanul magával hozza a táj képét is. Nem hiába nevezték el a Telekiekről.
A kénesvizes forrás siralmas állapotban van, de senki sem akadályoz meg abban, hogy megkerüljük a tiltó felirattal „ékesített" kaput. Hiszen már csak a területet védi, vízért mindenki jön. Lassan telnek a palackok. Ez nem borpataki víz, ebéd utáni ital, hanem gyógyszer. Viszünk egy hétre valót legalább. Nagyon jót tesz az emésztőszerveknek. Hát még a reumának! Ha volna annyi, hogy fürödni lehessen benne... Sajnos eltűntek a máramarosi fürdőhelyek, az egy Sugatag kivételével.
Miután megteltek palackjaink, a kapufát őrző somfa felé fordulunk. Bogyói érettek, a mosolygós nyárvégi pirosból a gutaütés kerülgette vénember arcának színét veszik fel, mielőtt halálra éretten sárba hullanának. Mert ott folyik valami patakféle, a fa tövénél, kis gödröt vájva, amelyben úgy hevernek lehullott gyümölcsei, mint egy véres ütközet halottjai. Vigyázva szedjük, mert sokuk már az érintésre is lehull. Hasznos gyümölcs, a sok vitamint tartalmazó lekváron kívül finom itókát is lehet belőle készíteni.
Alaposan megszedjük tarisznyánkat, de aztán odébb, az erdőben is sok bokrot találunk. Válogatunk az érettjéből, amíg meg nem unjuk. Lesz vele dolog otthon. Míg én az erdőt járom gombát keresve, a párom gyógynövény gyűjtéssel foglalkozik. A galagonya (Crataegus monogynia) piros bogyói szinte delejként vonzanak, s van belőlük bőven! És ő szedi, azzal az asszonyi lelkesedéssel, amire csak egy segíteni kész női szív képes. Míg én két hatalmas, kivénhedt pitonkát találok (úgy félkiló az egyik), teleszedi a tasakját galagonyával. Besegítek, nem nehéz.
Esteledik, a kocsi megtelt, indulhatunk. Jobbra, a völgyön túl, jólismert hegyeink sorakoznak. Nem kell őket bemutatnom, aki erre él és jár, ismeri őket. A Rozsály és a Fekete hegy ormán ember-emelte építmények. Jó nagyok. Ez nem a Zengő, hogy tüntessenek az építkezés ellen. Pedig a Rozsály sziklagombái megérdemelnék a védettséget...
Kirándulásunk tulajdonképpen egy megszokott kis séta volt. A leírása is megszokott. Miért írtam akkor? Mert azt szeretném az olvasóval tudatni, hogy a legmegszokottabb hely is nyújt valamit a természet nagy egészéből. Rengeteg apró örömet tud felkínálni, kincseket, ingyen. Anélkül, hogy kárt tennénk benne. A vadgyümölcs úgy is lehull, ha nem cigánymódra, ággal együtt szedjük, akár a nárciszt sarlóval. Ők a nyugdíjas ingyenpatikája!
Lehet, hogy télen, amikor reuma kínoz, s megiszunk egy galagonya teát, eszünkbe jut a táj is, ahol felkínálta magát a gyümölcs, amiből készült. S miközben a somlekvár vitaminszükségletünket pótolja, talán Petőfi régvolt somfáját is eszünkbe juttatja, s két lekvároskenyér között a költő egy-egy versét is elolvassuk. Hiszen mindezeket szeptember végén gyűjtöttük!
A székelyudvarhelyi Sándor Kiadó megjelentette a HADAK ÚTJÁN című, a hunok nagy össztörténelmét tárgyaló kétkötetes könyv átdolgozott harmadik kiadását.
A kiadvány részletesen, a történelmi hűségnek megfelelően, igényes szakmai pontossággal ismerteti a nagy hun nép teljes össztörténelmét, több mint három és fél, közel négy évezrednyi hatalmas korszakot, és öt évezrednyi régiségre vezeti vissza az események láncolatát. A hunok az i.e. III. évezred kezdetén jelentek meg a világtörténelem nagy színpadán, ettől a kortól indul el ismert-írott történelmük is, és véget ér az i. sz. I. évezredének második felében. Az eseménydús, izgalmas és világrengető hun történelem vérzivataros zajlása átfogja az általuk lakott, bejárt és meghódított óriási földrajzi távolságokat, birodalmakat döntve és birodalmakat teremtve úgy Ázsiában, mint Európában.
A hun történelmet tárgyaló munka két előző kiadása a világ minden sarkába eljutott, s sikert, értékelést és elismerést váltott ki az olvasók körében, igényt mutatva a jelen, harmadik kiadásra. Kiadónk igyekezett egy minőségileg jobb, tökéletesebb kiadást nyújtani át Önöknek, Tisztelt Olvasók, s kérjük, fogadják szeretettel és bizalommal ezt a munkát.
A könyvterjesztők és a hun történelem iránti érdeklődők szíves figyelmébe ajánljuk postacímünket és telefonszámainkat, melyeken keresztül közölhetik megrendelésüket:
EDITURA SÁNDOR (SÁNDOR KÖNYVKIADÓ), Odorheiu Secuiesc, 535600, Str.Insulei nr.22, ap.15, Jud. Harghita.
Tel. 0266-212825, 0742-162407.
Városokban, településeken, kertekben, utak mentén sokszor találkozhatunk sorfának ültetett vadgesztenyével. Nemcsak kertekben, parkokban, utak mentén, hanem erdei vadak takarmányozása céljából is telepítik.
A vadgesztenyefélék családjába (Hippocastanaceae) fák tartoznak 15 fajjal. A levelek tenyeresen összetettek, átellenesen állnak. Virágaik karácsonyfára emlékeztető, fürtös-bogas virágzatot alkotnak. Termésük húsos, tüskés falú tok. A tokban két mag fejlődik, óriási sziklevelekkel. A család névadója a vadgesztenye vagy bokrétafa (Aesculus hippocastanum) hazánkban régóta kedvelt díszfa.
Az Aesculus nemzetség 13 fajt számlál. Ebből 6 Észak-Amerikában, 6 Eurázsiában és 1 Mexikóban őshonos. Házikertbe a rendelkezésre álló méretek függvényében telepítsünk vadgesztenye fát.
A vadgesztenye hazája Elő-Ázsia és a Balkán félsziget, de mára már sok helyre eljutott. Ugyanis a fagyokat jól bírja. Városokban, településeken, kertekben, utak mentén sokszor találkozhatunk sorfának ültetett vadgesztenyével, de erdei vadak takarmányozása céljából is telepítik. A fa 25 méteres magasra is megnő. Kérge sötétbarna, pikkelyesen leváló. Rügyei vastagok, kúposak, ragadósak. Nagy levelei tenyeresen összetettek.
Virágai április végén, május elején nyílnak. A virágok fehér, tövükön sárga, később pirosló szirmú bugákakat alkotnak. Rendkívül mutatósak. Májusra a gesztenyefák marcipán-tortadíszre emlékeztető, rokokó virágzatain belüli, egyes virágok közepe sárgából pirosra vált. A gesztenyevirág gyógyszer reumatikus fájdalmak ellen. Ilyenkor a gesztenye virágjából készült teát kell fogyasztani. Borogatást is tehetünk a fájó testrészekre. Tegyünk az esti fürdővízbe egy jó liter, két liter, friss vagy szárított virágból készült virágforrázatot.
Szeptemberre alakulnak ki a tüskés, háromfelé repedő toktermések, melyek 1-3 fényes, gesztenyebarna magot tartalmaznak. Jelentős mennyiségű szaponint, keményítőt, cukrot, B, C- és K-vitamint, zsírolajat, cseranyagot tartalmaznak. A magokból előállított készítmények főként érfal erősítő, véralvadást lassító hatásúak, ezért érgörcsök, keringési zavarok esetén használatosak, a perifériás keringést javítják. A magvak elfogyasztva azonban mérgezőek.
A vadgesztenye tűri az agyagos vagy homokos talajt. A napot vagy a félárnyékot kedveli. Száraz időben öntözzük! Szeles helyre ne ültessük. Légszennyezésre érzékeny. Az idős fák alatt kipusztul a növényzet, ezért a földig hajló ágakat kissé nyessük le, a fa alatt is öntözzünk, ősszel pedig a lehullott lombot gereblyézzük össze. Az utóbbi időben a hazai állományokat jelentősen károsította a gesztenye-aknázó moly.
Hússzínű vadgesztenye (Aesculus x carnea)
A közönséges vadgesztenye rokonai az észak-amerikai kisebb termetű sárga vadgesztenye (Aesculus flava) és a még kisebb vörös vadgesztenye (Aesculus pavia). A vörös (Aesculus pavia) és a közönséges vadgesztenyét Franciaországban keresztezték. Ennek eredményeképp megszületett az 1818 óta ismert hússzínű vadgesztenye (Aesculus x carnea). Európai szülőjétől szép termetét, nagy virágait, az amerikaitól pedig rózsaszín-piros színét örökölte. 14-16 méter magasra is megnő. Az aknázó molyra a rózsaszín vagy piros virágú hibridek kevésbé érzékenyek. A hússzínű vadgesztenyét kötöttebb, jó vízgazdálkodású talajba ültessük. Szél, só és szárazságtűrő. Jól bírja a városi környezetet. Betegségekkel szemben ellenálló. Sokféle változata ismert. Ennek a fajtának a trianoni kastélyparkban fél évszázaddal később spontán keletkezett magonca (Aesculus x carnea "Briotii") nagy, ragyogó, élénkpiros virágaival, fényes sötétzöld leveleivel és kisebb termetével egy időben Európa kertjeinek valóságos sztárja lett.
Sárga vadgesztenye (Aesculus flava)
A 12 méteres, sárga vadgesztenye kiterjedő, ovális lombkoronájú, sötétzöld lombozatú. Őszi lombszíne sárgás narancsos. Helyigényes. Jó vízgazdálkodású, gyengén savanyú talajt kedvel. A szárazságot, meleget kevésbé tűri, ilyenkor levelei károsodnak. Napos helyre ültessük.
Pirosló vadgesztenye (Aesculus pavia)
A 6 méter magas, cserje termetű pirosló vadgesztenye a nedves, humuszos talajt, a félárnyékot kedveli. Fás területek cserjeszintjébe, nagyobb lombárnyékos területekre való.
Cserjés vadgesztenye (Aesculus parviflora)
Az alig 3—4 m magas cserjés vadgesztenye (Aesculus parviflora) a kötöttebb, gyengén savanyú, szerves anyagban gazdag talajokon szépen fejlődik. A napot és árnyékot egyaránt tűri. Ellenálló. Magas díszítőértékű aranysárga őszi levélszínnel, kompakt formájával. Virágai kellemesen parfümös illatúak. Fehér virágai jól mutatnak örökzöldek társaságában.
Garami Márta (Kertpont.hu)
Hozzávalók (2 személyre): 160 g marhahús; 200 g zsiradék; 20 g leforrázott hagyma; 20 g gyalult savanyú uborka; 5-10 g sima liszt.
Elkészítési módja: A megtisztított húst kockára vágjuk, mérsékelten megpirítjuk szárazon. A zsírt pároláskor adjuk hozzá. Csontlevet vagy vizet öntünk alá, és az előzőleg felszeletelt, leforrázott hagymával tovább pároljuk. A megpuhult húst megszórjuk liszttel, hozzáadjuk a meghámozott, legyalult uborkát és készre pároljuk. A levét ne főzzük el! Ízlés szerint sózzuk.
Hozzávalók: 60 dkg tiszta bélszín (hátszín, marhagerinc); 5 dkg szalonna; 10 dkg zsír; 2-3 evőkanálnyi liszt; 3-5 dl tejföl; 25 dkg zöldség (sárgarépa, fehérrépa, zeller); 1 fej vöröshagyma; 1 szem bors; 5 szem szegfűbors; babérlevél; kakukkfű; ecet vagy inkább citromlé.
Elkészítési módja: Az íntól, hártyától megtisztított húst a rostok mentén megtűzdeljük szalonnacsíkokkal. A zsírt felforrósítjuk és abban a húst egész felületén hirtelen körbesütjük. Kivesszük a húst és a zsírban megpároljuk a darabokra vagdalt sárgarépát, fehérrépát, zellert. A zöldséghez hozzáadjuk a húst, a hagymát és az összes fűszert, majd az egészet megsózzuk, és vízzel vagy húslevessel felöntve egy óra hosszat vagy még tovább pároljuk, amíg elkezd megpuhulni a húst. (A levet hagyjuk megbarnulni, hogy a mártás is szép barna legyen.) Ezután újból vizet öntünk a hús alá. Sütőbe tesszük és megsütjük. Közben a levével öntözgetjük, hogy ne száradjon ki.
A megpuhult húst kivesszük és 1,5–2 cm vastagságú darabokra szeleteljük. A zöldséges levet szűrőn átpasszírozzuk vagy turmixoljuk, újból tűzre tesszük, tejföllel felöntjük, beleszórjuk a lisztet, és ízlés szerint ecettel vagy citromlével savanyítjuk. A felszeletelt húst ismét visszatesszük a mártásba és együtt felforraljuk.
A mártást feljavíthatjuk, ha a tejföl nem elég sűrű: friss vajat vagy előzőleg üvegesre párolt szalonnadarabkákat keverünk hozzá. A mártás színéhez és ízéhez egy kiskanál cukrot is karamellizálhatunk szalonnán, amit forró vízzel felöntünk, felfőzünk és a mártásba öntünk. Ha a mártás hamar elfogyna és nincs már tejföl a szaporításra, akkor 4 dkg olvasztott zsírból és két kanál lisztből készítsünk barna rántást, felhígítva forraljuk fel és öntsük a mártásba. Ilyenkor valamilyen savanyú befőttet is főzzünk bele, hogy elvegyük a rántás ízét. Körítésként knédlit vagy burgonyakrokettet adhatunk.
(Konyhamester)
Nagyon fontos tisztában lennünk talajunk kémhatásáról, ugyanis meghatározó a növényválasztás szempontjából. Talajunk kis kivételekkel lúgos kémhatású. Ezért rododendronokat, magnóliákat, vagy hangaféléket eredményesen csak nagy talajcserékkel érdemes ültetni. Természetesen, ha nem túl nagy a kémhatás különbség, akkor talajjavításnál be lehet állítani a megfelelő kémhatást. Gipsszel, tőzeggel, nitrátos műtrágyával. A talaj összes sótartalmát is figyelembe kell venni.
Célszerű egyéb vizsgálatot is végezni, például hogy milyen sebességgel szivárog át a víz a talajon. Fontos, mivel így tudjuk megtervezni a tápanyag kijuttatás ütemét és, hogy az öntözést megtervezzük. A túl sok víz ugyanúgy káros lehet, mint a kevés. Például ha a zöldborsó gyökerei 24 órát pangó vízben töltenek, a termésnek több mint a fele kiesik. Ha virágzáskor és a hüvelyesedés kezdetén keveset kap, szintén felére eshet a termésmennyiség. Dísznövények közül a muskátli kimondottan érzékeny a pangó vízre.
(Kertpont.hu)
Ki ne emlékezne Eminem és a Source hip-hop magazin hónapokon át tartó csatározására? Az újság azt állította a rapperről, hogy korai felvételein rasszista szövegek hallhatóak, amire ő elég élesen reagált. A botrány azóta lecsengett, azonban a közelmúltban újra a fajgyűlölet vádja érte Eminemet.
Suge Knight, a Death Row Records kiadó főnöke az MTV-nek adott interjúban bírálta Marshall Matters-t: „Amikor Eminem felbukkant, nagyon tetszett. Tudott rappelni és volt humora is. Aztán később elkezdte a néger nőket degradálni. Nekem van anyám, vannak lányaim. Van egy bizonyos határ, amit nem léphetsz át. Eminem a fekete emberekből és a kultúrájukból él, mégis hátba támadott minket. Tényleg rasszista."
Eminem egyelőre nem reagált az őt ért vádakra, de valószínűleg nem várat sokat magára a válasszal.
Iuliu Hateganu stadion, kb. 150 néző. Vezette: Petrescu Radu - Nitulescu Alexandru, Frãsineanu Dãnut (Bukarest). Megfigyelő: Chirac Rene.
Kv. "U": Mihãilã, Gheta, Cerces - Maris, Popean - Andronic, Merdan, Boita - Eva, Hîmpea - Teodorescu, Gál, Kántor, Ciuntu (75. p. Utiu) - Bors. Edzők: Sava Gheorghe, Ionescu Stefan.
REMIN: Bãlan, Apostol (55. p. Grumaz A.), Lucaci V. (41. p. Rusu) - Cirtiu, Bîrlea - Buzatu (63. p. Cîrstea), Macovei, Duma (41. p. Lucaci V.) - Pantîru (57. p. Manolache), Apjok - Ungureanu, Lazãr, Gavriloaia, Budusan - Pop. Edzők: Apjok J., Lucaci V.
A nagybányai csapat elszenvedte első vereségét e bajnokságban. A csapat nagyon sok helyzetet hagyott ki az első félidőben, majd a bírók is közbeléptek. A csapat legjobbjait (Gavriloaia, Budusan, Macovei) kiállították a játék(el)vezetők, majd "nem vették észre" a kolozsváriak durvaságait. Ugyancsak lincselési hangulat alakult ki a szurkolók között is, a házigazdák mindenkire rátámadtak, még az újságírókra is. Nagybányát megfenyegette a szövetség, vajon milyen lépésre szánják el magukat a huligánok ellen?
További eredmények: Aradi Contor - Bukaresti Steaua 17-21, Petrozsényi Stiinta - Suceavai Bucovina 12-23, Bukaresti Dinamo - Bîrladi Rulmentul 65-11, Konstancai Farul - Iasi-i Poli (elhalasztva).
A tabellán: 1. Steaua 30 p. (358-73); 2. "U" REMIN 29 p. (197-55), 3. Contor 26 p. (204-78), 4. Dinamo 26 p. (367-102).
A következő fordulóban (október 1., szombat): Steaua - Kv. "U"; Poli - "U" Remin; Bucovina - Contor; Rulmentul - Stiinta, Farul - Dinamo.
Traian sportcsarnok, kb. 400 néző. 7 méteresek: 3-5 (bedobva 2-3). Kiállítások (perc): 8-2. Vezette: Mocanu Viorel, Pop Laurentiu (Vajdahunyad).
Oltchim: Guiu (10), Bistriceanu - Grigore 9, Braniste 8 (1), Meirosu 3, Tîlvîc 3, Rãcealã 2 (1), Nechita 2, Gîscã 1, Cristoaica, Mojoiu, Ivan, Vãdineanu. Edző: Rasic Djordjie.
HCM: Cetãteanu (10), Vulturar (3) - Kengyel 7 (3), Balint 3, Stoica 2, Buceschi 3, Pop I. 2, Herman 2, Pomohaci 2, Hentiu 1, Pop M., Ferent. Edzők: Gherhard Ion, Rãdulescu Sorin.
Az Oltchim otthonában nem sok keresnivalója volt a HCM-nek. Négy játékos sérülés miatt nem játszott, főleg Geiger nagyon hiányzott Gherhard edzőnek. Szerencsére egyre jobban játszik a csapat, reméljük, hamarosan a győzelmek is jönnek.
További eredmények: Brãilai Dunãrea - Cîlnãu-i Astral Posta 30-29, Zilahi Silcotub - Bukaresti Rapid CFR 31-21, Kolozsvári "U" Jolidon - Galaci Otelul 28-26, Brassói Rulmentul - Piatra Neamt-i HCF 34-22, Konstancai Tomis - Nagyszebeni CSM 28-17, Romani HCM - Dévai CSM Cetate 23-21.
A tabellán: 1. Rulmentul 8 p. (120-73), 2. Tomis 8 p. (117-90), 3. Silcotub 8. p. (119-94)... 10. HCM Nagybánya 1. p. (86-101).
A következő fordulóban (október 1.): Cetate - Dunãrea, Szeben - Roman, Nagybányai HCM - Tomis, Piatra Neamt - Oltchim, Otelul - Rulmentul, Rapid - Kv. "U", Astral - Silcotub.
Férfi kézilabda - Nemzeti Liga
Lascãr Panã sportcsarnok, kb. 700 néző. 7 méteresek: 8-3 (bedobva 4-2). Kiállítások (perc): 8-10. Vezette: Cojocaru Remus, Coman Nicolae (Brassó).
Minaur: Apostu (4), Iordan (5) - Kupcenko 9 (3), Vizhbovsky 4 (1), Zinciuk 3, Bondar 2, Soancã, Nedelcu 1, Várady 4, Sabou 2. Edzők: Lascãr Panã, Chircu Ioan.
Uztel: Macri (3), Marchis (10) - Roaua, Voica 7, Ghizdãvescu G. 1, Milea, Ghizdãvescu M., Savloski 2, Dimache 3, Marin 1, Stanciu, Georgescu 6, Cîrstoaia 5 (2). Edzők: Samunghi Valentin, Ene Ionel.
Nem lehet könnyű dolga Panã edzőnek. A Minaur még véletlenül sem hasonlít a tavalyi csapathoz. Az új gárda még nem szokott össze - gondoltuk eddig. De egy találkozó alatt négy hétméterest kihagyni, melyből kettő még csak meg sem közelítette a kaput, nyolcszor kapufát dobni, és számtalan helyzetet kihagyni már nem összeszokottság kérdése. Talán jó lenne igazi Panã-féle keményebb edzéseket tartani a játékosokkal, míg sztárok lesznek.
További eredmények: Kolozsvári "U" - Tîrgu Jiu-i Lignitul 32-34, Resicai Universitatea - Brassói Dinamo 34-27, Temesvári Poli - Nagyváradi CSM Leonardo 25-29, Bukaresti Dinamo Baumit - Iasi-i Poli 40-33, Caracali Romvag - Konstancai HCM 30-38, Medgidiai CSM - Bukaresti Steaua 25-28.
A tabellán: 1. Konstancai HCM 8. p. (146-103), 2. Lignitul 8. p. (118-106), 3. Resicai "U" 7. p. (130-108), 4. Dinamo 6. p. (123-106), 5. Steaua 6. p. (127-115)... 9. Minaur 3 p. (116-122).
A következő forduló (október 2., vasárnap): Steaua - Resica, Konstanca - Medgidia, Iasi - Romvag, Uztel - Dinamo Baumit, Lignitul - Minaur, Nagyvárad - Kv. "U", Brassó - Temesvár.
Explorãri: Vînãtoru, Borota, Neamt, Brezeanu, Tutea, Ion I. Batin. Edzők: Botea M., Pop S.
Steaua: Andries, Grigorie, Serban, Pricop, Rosu, Hagiu, Ilie, Tobosi, Dascãlu, Trandafir. Edzők: Rauch M., Macavei S.
Egy órányi idő elég volt a "katonaveréshez". A találkozó második játszmája volt a legizgalmasabb, ekkor 20-20-ig fej-fej mellett haladt a két csapat. Jó kezdés, reméljük a folytatás is jó lesz. Szombaton a bajnokság egyik legjobb csapatának otthonába, a Ploiesti-i Petromhoz látogat az Explorãri.
Egy hideg és egy langyos hétvége a máramarosi csapatoknak: Bethleni Somes Gaz - Nagybányai FC 2 - 1 (1 - 0) Szatmárnémeti Somesul - Máramarosszigeti Marmatia 2 - 2 (1 - 2). A tabellán az FC az ötödik, a Marmatia a kilencedik helyen áll. Szeptember 30-án: Marmatia - Petresti-i Fink Fenster. A Nagybányai FC áll.
Összeállította: Deák László
A nagybányai LENDVAY MÁRTON Színjátszó Kör tagjai születésnapja alkalmából nagyon sok szeretettel gratulálnak HITTER ERZSÉBETNEK. Isten éltesse sokáig!
• DOHÁNYTERMÉKEKET importáló cég ÜZLETKÖTŐT ALKALMAZ Máramaros megyébe. Önéletrajzot küldjenek a következő fax számra: 0259-447152.
• 38 éves családos HÖLGY, számítógépes képesítéssel, MUNKÁT KERESEK. Tel: 432645.
• Idős édesanyám mellé megbízható HÖLGYET KERESEK nappali felügyeletre 13-20 óra közötti időszakra. Telefonszám: 435028, 12-16 óra között.
• Banki LAKÁSHITELEK intézése kisjövedelműeknek is. Tel: 0744- 337456.
• BÉRBE ADOK kereskedelmi célokra alkalmas TERÜLETET az élelmiszerpiac mellett (Eminescu 2.). Érdeklődni lehet a 212033-as telefonszámon naponta 19-20 óra között.
• ELADÓ Minora PIANÍNÓ. Érdeklődni a 218204-es telefonszámon naponta 9-16 óra között.
• ELADÓ egy felnőtt- és egy gyerekBICIKLI. Tel: 0740-827155.
• INFORMATIKAI ÓRÁK kezdőknek és haladóknak. Profi szintű fényképezés, filmezés és zene különböző alkalmakra. Velünk biztosan jól jár! Tel. 0724-353871; 0362-401205.
• ELADÓ régi típusú 4 karikás ARAGÁZ. Tel: 212355, 16-18 óra között.
• TELEVÍZIÓJAVÍTÁSOKAT VÁLLALOK az ön lakásán. Szabó Imre, 437145; 299172.
• FESTMÉNYEKET VÁSÁROLOK. A hirdetés érvényes egész évben. Tel: 275793, 0740.685721.
Megtört szívvel tudatjuk, hogy a legdrágább, nemes lelkű édesanya, nagymama és testvér, GÁL MARGIT hirtelen eltávozott közülünk. 2005. szeptember 27-én a Horea utcai temetőben helyeztük örök nyugalomra. Emléked örökké élni fog közöttünk. Nyugodj békében! Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérték és sírjára virágot helyeztek. A gyászoló család
Fájdalommal emlékezünk, egy éve annak a szomorú napnak, amikor a drága édesanya, nagymama, anyós, özv. KRISZT LAJOSNÉ, szül. TÖRÖK ROZÁLIA örökre eltávozott szerettei köréből. Emlékét kegyelettel őrzi lánya Ildikó, veje Mircea, unokái Dia és Radu.
"Nem hal meg az, ki szerettei szívében él tovább." Fájdalommal emlékezünk október 1-jére, amikor 1 éve lesz, hogy a szeretett feleség, édesanya, anyós és nagymama, ROZS EDITH örökre eltávozott közülünk. Emlékét kegyelettel őrizzük. Férje, lánya és fia családjaikkal
Megtört szívvel emlékezünk, szeptember 28-án volt két éve, hogy a szeretett férj, édesapa, testvér, sógor, GÖMÖRI TIBOR örökre eltávozott közülünk. Nyugalma legyen csendes! Emlékét kegyelettel őrzi a bánatos család.
Fájó szívvel, könnyes szemmel emlékezünk, október 1-én lesz 6 hónapja, hogy a szeretett feleség, édesanya, testvér, sógornő, anyós, anyatárs, MATOS MÁRTA JULIÁNNA, szül. KEMKA jóságos szíve megszűnt dobogni. "Egész életen át dolgozva éltél, / Bánatot ránk hagyva elmentél, / Fájdalmas az út, mely sírodhoz vezet, / A jó Isten őrködjön pihenésed felett." Férje Jancsi és fia Norbert, lányai Andrea, Márta, vejei S. Robi, B. Robi, unokái Denisza, Timea és Erik
Szeptember 20-án volt 30 éve, hogy szeretett édesanyánk, BAROK SÁNDORNÉ (PELLÁDI) örökre itthagyott bennünket. Emlékét kegyelettel őrzik leányai Manci, Bözsi, Kati, valamint unokái és dédunokái.
Fájdalommal emlékezünk, 2 hónapja annak a szomorú napnak, amikor KURPÁS JÁNOS örökre eltávozott közülünk. Fia Krisztián és Gyöngyike
Horea utca 6. szám, tel. 0262-213855; 0742-608638; 0745-337534
* koporsók * temetkezési kellékek * a temetés előkészítése * szállítás * és minden szolgáltatás
Amennyiben apróhirdetést akarnak közölni a Bányavidéki Új Szóban, nem kell bejönniük a székhelyünkre. Igényüket, címüket jelezzék a 218204-es telefonon és munkatársunk felkeresi Önöket nyugtatömbbel.
Copyright © Bányavidéki Új szó - 2005