(BÚSz-információ) Szeptember 20-án mutatták be a Bányászati Kutatóintézet épületének egyik irodájában a nagyszabású tervet, melynek alapján egy hozzávetőlegesen 180 lakásból álló zárt lakónegyedet, egy úgynevezett „francia falut" szeretnének megvalósítani a Metro-áruház környékén, mintegy 19 hektárnyi területen.
A két bejárattal, sorompóval ellátott és folyamatosan felügyelt lakócentrum házai három tervváltozat szerint kerülnek kivitelezésre, hozzávetőlegesen 80, 100 és 120 ezer eurós egységárakon.
Az amerikai technológiával épülő lakóházak, a rendkívül gyorsan és praktikusan összeszerelhető kerámialapoknak köszönhetően (amiket a kivitelező cég állítana elő), már jövő októberre elkészülnének. Az egyenként körülbelül 100-120 négyzetméteres lakások felépítéséhez az egyik kereskedelmi bank nagybányai fiókja biztosítana hitelkeretet.
Ez a fajta lakásépítési praktika már jól bevált Bukarestben is, de Nagybánya lenne az első vidéki város, ahol tényleges sikerre lehetne vinni a kezdeményezést. Minden esély megvan arra, hogy a negyed megvalósuljon. Az előkészületek megtörténtek, a szükséges engedélyeket a kivitelező beszerezte, s a Városi Tanács vonatkozó határozatai is megszülettek, csupán az infrastruktúrát érintő határozatok vannak még függőben.
A megrendelők nem csupán a ház és a telek felett nyernek tulajdonjogot, hanem a negyed közös területei és infrastrukturális elemei felett is. Ugyanakkor a kivitelező sem szorítkozik kizárólag az építkezési munkálatok elvégzésére, hanem évtizedeken át a lakópark házainak karbantartását is biztosítaná.
A sajtótájékoztató célja az volt, hogy ismertesse a tervet a potenciális vásárlókkal, s feltérképezze a leginkább kedvelt és vélhetően leginkább igényelt háztípusokat.
Mihelyt a bankfiók vezetőivel lezajlanak a tárgyalások (ami csupán napok kérdése), a kivitelezők a lakásigénylőket a sajtótájékoztató színhelyéül szolgáló irodában, azaz a Bányászati Kutatóintézet V. Babes utcai épületébe várják!
Tamási Attila
Megalakulásának 15. évfordulóját készül megünnepelni a nagybányai 15. sz. gr. Teleki Sándor cserkészcsapat ezen a hét végén, 2005. szeptember 23-25-én. A péntek-szombat-vasárnapi ünnepi rendezvények programja a következő:
18.00 órától – Kiállításmegnyitó és vetítés a Teleki Magyar Házban: 15 esztendő emlékei képekben, filmekben és tárgyakban.
10.00 órától – Meseerdő (elsősorban kisebbeknek, hetedikesekig).
Indulás a „titkos" helyről, a Háztól.
Gyertek erdőjáró ruhában (bakancs, esőköpeny) és a batyuban (hátizsák) hozzatok kulacsot meg elemózsiát!
16.00 órától – Akadálypálya-rohampálya (elsősorban mindenkinek), a Liget felső végében, majd szabadtéri játékok (méta, botdöntés...) a Klastromréten.
20.00 órától – Tábortűz a Ház udvarán. (Rossz idő esetén vigaszprogram a Teleki Magyar Házban.)
12.00 órától – Fogadalomtétel a koltói kastély kertjében, majd táncház. Autóbusz 10.00 órakor indul a Háztól.
Szeretettel várjuk jelenlegi és egykori cserkészeinket, a jelenlegi és egykori cserkészszülőket, öregcserkészeinket, támogatóinkat egy kis nosztalgiázásra, játékra, közös ünneplésre, meg azokat is, akik cserkészek (vagy cserkészszülők) szeretnének lenni! Szóval mindenkit!
A gr. Teleki Sándor cserkészcsapat
Az önkormányzat támogatásával magyar programokra is sor kerül a jövő hét végi nagybányai Gesztenye Ünnepen. A kínálatban többek között kézműves-bemutató, a Fülemile csoport diákszínjátszóinak utcaszínháza, a kolozsvári Fűszál és a sepsiszentgyörgyi Fabatka együttesek koncertjei, szabadtéri táncház, a kolozsvári Belloni bűvészbemutatója, íjászat, természetfotó-kiállítás és vetítés, valamint Villon-előadás szerepelnek.
A gyergyószentmiklósi Dezső László természetfotó-kiállítása jövő pénteken délután 17 órakor nyílik a Teleki Magyar Házban. A megnyitót vetítés követi.
Ugyancsak jövő pénteken 16.30 órára a Városi Színházba várja közönségét egy kellemes két órás együttlétre a Lendvay Márton Színjátszó Kör. Műsoron: Kabaré best-off, valamint a budapesti „Bordély Fransois" Együttes Villon-estje (a belépés díjtalan!).
A Teleki Magyar Ház péntek délutántól vasárnap estig kínálja majd változatos programjait a „Ház sarok"-ban, valószínűleg ugyanott ahol tavaly: az Unirii sugárút, a Progresului utca és az úgynevezett „Y tömbházak" zöld háromszögében. A bevezetőben említett programok mellett itt állítják fel újra a tavaly már látott magyar nemezsátrat, lesz a régi Nagybányát bemutató nyilvános projektoros vetítés, s egyedül itt kapható majd a készülő új „Nagybányai kalauz" rövidített különkiadása, amely a nyári EKE tábor alkalmából látott napvilágot. A rendezvények, koncertek, előadások részletes időpontját a jövő heti lapszámban olvashatják, s természetesen a helyszínen is lehet majd érdeklődni!
A Teleki Magyar Ház bemutatkozási lehetőséget ajánl a „Ház-sarok"-ban bármely Nagybánya-környéki magyar civil szervezetnek (érdeklődni lehet a 0744-919166-os telefonszámon)!
A Gesztenye Ünnep magyar programjainak megvalósítására az EKE Gutin Osztálya, a Teleki Magyar Ház, a Németh László Alapítvány és a Lendvay Márton Alapítvány nyújtottak be közös pályázatot a Polgármesteri Hivatalhoz. A „város napja" XIII. alkalommal kínálja közönségének színes vásári forgatagát, változatos kulturális, szórakoztató programjait. Az itt lakók és környékbéliek mellett messziről érkezők, külföldiek, magyarországiak is egyre nagyobb számban érdeklődnek az őszi rendezvény iránt, a Teleki Magyar Ház által tavaly először megvalósított „Ház-sarok", vagy az EKE Gutin Osztályának hagyományos szeptember-végi természetfotó-tárlata még a román anyanyelvű közönség elismerését is kiérdemelte. (vásárhelyi)
– LEGKÖZELEBB szeptember 27-én, kedden 18 órára várják gyógytornára az érdeklődőket a Teleki Magyar Házba, az ASPOR (Csontritkulást Megelőző Romániai Társaság) szervezésében!
– INGYENES ingatlanügyi tanácsadás (ingatlanpiac, értékbecslés, befektetések) minden második csütörtökön 18 órától a Teleki Magyar Házban!
– INGYENES pszichológiai és pályaorientációs tanácsadás, minden hétfőn 17 órától a Teleki Magyar Házban.
– MUNKAerőközvetítés kedden 17 és csütörtökön 14 órától!
– A TERSÁNSZKY könyvtár megváltozott órarendje: szerdán 10-12 óra, csütörtökön 16-18 óra között várjuk az olvasókat!
Cibles-túrát szervez az EKE Gutin Osztálya a jövő hét végén, október 2-án, vasárnap. Az érdeklődők jelentkezzenek a szerda 19 órai EKE gyűlésen!
Kapnikra, az EKE házhoz szervez munkatúrát vasárnap is a turistaszervezet. Indulás 8-kor a klastromréti szobortól. Aki teheti autóval jöjjön és hozzon magával szerszámokat!
... meg még egy, meg még egy. Az már három. Mint a magyar igazság. De melyik igazság? Mert legtöbbször igazság gyanánt csak féligazságokat (hadd ne mondjam: hazugságokat) kapunk, természetesen eredeti „csomagolásban". Aztán persze nem tudjuk elképzelni, hogy miért látjuk mindig másképpen a már „kicsomagolt portékát", miért változtatja színét akár a kaméleon, a (szöveg)környezet függvényében. Ez az igazságnak címkézett „eredeti" hamisítvány is többféle lehet, még akkor is, ha magyar. Vagy főleg akkor, ha magyar.
Ha két magyar elkezd beszélgetni, bizonyára legalább három „alapigazság" is születik ugyanarról a témáról az eszmecsere során, s csodák csodája, valószínűleg mindhárom szöges ellentétben lesz egymással. Talán ezért is tartja úgy a mondás, hogy három (vagy még annál is több?) a magyar igazság. Mert esetünkben még a népmesékben is legalább háromszoros „kamattal" dolgozik az „igazságbank". Elárulom: az az igazság, hogy már ez a fajta „ágas-bogas igazság" is amolyan hungarikumnak számít, mint a paprika... S manapság már nem csak a paprikát hamisítják.
Mindenkinek megvan a saját külön bejáratú igazsága, amit önös céljai elérésének a szolgálatába állít. Viszont az igazság már nem igazság, amikor szolgasorba kényszerítik. Hiszen az igazság csak önmagát szolgálhatja, nem állítható semmi és senki szolgálatába. Meg kell őriznie oszthatatlanságát, nem sajátítható ki, különben megsemmisül, megszűnik létezni, „szivacsossá" válik, elveszíti „töménységét", lényegét.
Nem hiába vitatkoznak immár évszázadok, sőt, évezredek óta a filozófusok azon, hogy mi is tulajdonképpen az igazság? Egyáltalán létezik olyan kategória, hogy igazság? Vagy az egész csupán a felsőbb dimenziókban tud érvényre jutni, egy olyan tartományban, ahol az emberi gondolkodás még nem szennyezte be a környezetet (kölcsönvéve tanult kollégám észjárását azt is mondhatnám: ahová emberi gondolkodás még nem tette be a lábát)? S még tovább menve: létezik külön magyar igazság, vagy csak egy nagy, általános, nemzetközi igazság létezik, melynek a magyar igazság is szerves része?
Ezekre a kérdésekre talán soha nem fogunk válaszokat kapni. S mi mégis szünet nélkül keressük azokat. Keressük, s időnként azzal áltatjuk magunkat, hogy ismerői, birtokosai vagyunk az igazságnak. Pedig csak a saját igazunknak találunk egy újabb mankót. (tami)
A Teleki Magyar Ház és a nagybányai 15. sz. gróf Teleki Sándor cserkészcsapat újra „CSAKAZÉRTIS" játékos és öntevékeny városismereti vetélkedőre hívja Nagybánya és a környék ifjúságát.
Jelentkezni 5 fős csapatokkal lehet, az V-VIII. vagy IX-XII. osztályos (esetleg nagyobb) korcsoportokban.
A városismereti vetélkedő 2005. október 15-én, szombaton 10 órakor indul a Teleki Magyar Ház-tól, a várostérképpel és igencsak agyafúrt feladatlapokkal versenyző csapatok ugyanide térnek majd vissza.
Rossz idő esetén a versenyt egy héttel később, október 22-én fogják megtartani. A „CSAKAZÉRTIS" eredményhirdetésére és a legjobb csapatok díjazására október 23-án, vasárnap délután kerül sor.
Jelentkezni október 14-ig lehet, a Teleki Magyar Házban személyesen, illetve a 212668-as, vagy 0744-919166-os telefonszámokon.
Ajánlott forrásanyag az EMKE-füzetek Nagybányai Kalauza!
A szervezők
* Az újvárosi református templomban keresztvíz alá tartották Ciure Ioan és Jónás Hajnal Margit kisfiát, aki a Vlãdut Daniel nevet kapta. Keresztsz.: Jónás Mária, Ciure Daniel.
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Ferenti Jenő (53) testvérünket az Úrban. Nyugodjon békében!
* Az óvárosi református egyházközségből kísérték utolsó útjára Huszár Árpádné Horváth Ilona (62) testvérünket az Úrban. Nyugodjon békében!
* A Szentháromság római katolikus egyházközségből utolsó útjára kísérték Nikkel Ernőné Weith Olga (94), András Benedek (39), Dumitranné Szitár Angéla (77), Stevlikné Doma Teréz (71) testvéreket a Krisztusban. Nyugodjanak békében!
Ecsedi Orsolya
A szatmárnémeti Északi Színház társulata idén is négy előadással látogat Nagybányára.
Bérletek az RMDSZ székházban kaphatók. Felnőtt bérlet: 25 RON. Diák és nyugdíjas bérlet:18 RON.
1. Poós-Horváth-Presser-Adamis: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról
2. Háy János: A senák (színmű)
4. W. Shakespeare: A velencei kalmár (színmű)
Szeretettel várjuk szeretett közönségünket!
Jövő évtől 10%-kal nő a munkanélküli segély. Akik legalább egy éves munkarégiséggel rendelkeznek, a bruttó minimálbér 75%-át fogják kapni. A legalább 3 év régiséggel rendelkezők esetében ez 3%-kal, az 5 évvel rendelkezőknél 5%-kal, a 10 évet ledolgozottaknál 7%-kal egészül ki. Akik több mint 20 évig fizettek társadalombiztosítást, 10%-ot kapnak a bruttó minimálbér 75%-a felett.
Ugyancsak január 1-jétől nyolcmillió régi lejre emelkedik a két évig járó gyereknevelési segély. Ugyanakkor azok az anyák, akik a kétéves időszaknál hamarabb visszatérnek munkahelyükre, fizetésük mellett hárommillió lejes támogatást kapnak.
Egyesek szerint az 1970-es esztendő jelentette a magyar labdarúgás hanyatlásának kezdetét, ugyanis a mexikói világbajnokság volt az első, amelyikre a magyar nemzeti tizenegynek nem sikerült kiharcolnia az indulás jogát. (1930-ban és 1950-ben Magyarország válogatottja egyszerűen nem nevezett be.) Ugyanakkor egy hosszúmezői magyar "bőrkergető", Dembróvszki Imre (Csöpi) komoly sikereket ért el a román válogatott színeiben, s ezáltal világhírnévre tett szert...
Bevallom őszintén, Dembróvszki Imre nevével tavasszal, egy hoszszúmezői riportút során találkoztam először. Akkor hallottam azt is, hogy az egyébként klasszisnak számító (csak éppen általam addig nem ismert) aranylábú középpályásnak a mendemonda szerint szobrot állítottak Mexikóban. A hosszúmezői falunapok alkalmával találkoztam a jelenleg Temesváron élő focistával, aki készségesen állt rendelkezésemre egy riport erejéig.
- Figyelmeztetem: a világmindenség leghirhedtebb futball-antitalentuma áll önnel szemben, tehát ennek a tudatában fogadja kérdéseimet. Kezdjük talán egy rövid bemutatkozással.
- 1945. október 6-án születtem Hosszúmezőn, az általános iskolát is itt végeztem, majd Máramarosszigeten folytattam a tanulmányaimat. Utána Bukarestbe kerültem katonának, onnan pedig Romanba irányítottak. Romanból, mivel jól fociztam, elvittek játszani Bákóba, a B divízióba. Nem sokkal később csapatunk bekerült az A divízióba. Elmondhatom, hogy egy év alatt - ahogy Temesvárról és Románból, ahol C divízióban játszottam, elmentem - bekerültem a válogatottba. Harminc válogatott játékot tudhatok a hátam mögött, de az 1970-es mexikói világbajnokságon is játszottam. A focizást 1981-ben abbahagytam, s utána össze-vissza vagy nyolc-tíz évet Temesváron edzősködtem, hol az A, hol pedig a B divízióban tevékenykedtem, egy időben a klub alelnöke is voltam. Mindig ott, Temesváron maradtam, mert nem szerettem vándorolni. Jelenleg nyugdíjas vagyok.
- Mi az igazság az állítólagos mexikói szoborral kapcsolatban?
- Akartak állítani szobrot nekem, meg még másik tizenöt játékosnak, de végülis nem lett belőle semmi. A mexikói szervezők készítettek egy tervet arra vonatkozóan, hogy mind a tizenhat résztvevő csapat jelöljön ki egy-egy játékost egy úgynevezett világválogatott összeállítása érdekében. A román csapat részéről engem jelöltek. Szerettek volna csinálni a mexikói Azteca- stadionnál egy úgynevezett "Futballsétányt", ahová a tizenhat szobor felállítását tervezték. Ez viszont csak terv maradt. Két év múlva kellett volna találkoznunk, hogy összejöjjön az a bizonyos világválogatott. Ez sajnos nem történt meg, s a szobor ügye így abbamaradt. Számomra azért érdekes ez a dolog, mert az egész egy személyemet körüllengő legendaként maradt fenn: Dembróvszki és a szobor. Mindenki tud valamit, hallott a dologról, de kevesen ismerik az igazságot. S igaz, hogy a szobor soha nem készült el, de a szobros Dembróvszki legendája máig él.
- "Lefordítom" magamnak: ez azt jelenti, hogy 1970-ben önt a világ legjobb tizenhat játékosa között tartották számon?
- Itthon milyen fogadtatásban részesült a csapat?
- A bajnokság után meghívtak minket egy tévéadásba, ami nagy szó volt akkoriban. Ott annak ellenére, hogy azért begyakoroltatták velünk az előre megírt forgatókönyvet, nem úgy sült el a dolog, ahogy kellett volna. Mindenki mindenkinek köszönetet mondott a sikerért, csak éppen a kommunista pártnak nem köszönte meg senki. Ennek a főbenjáró bűnnek az lett a következménye, hogy a korábban beígért 35 ezer lejes prémiumból mindössze 5 ezer lejt kaptunk kézhez, s ráadásul abból is levontak 1400 lej adót. Továbbá az ugyancsak korábban beígért Dacia személygépkocsikat hat hónapos késéssel utalták ki nekünk. Finoman mondva, nem voltam a rendszer kegyeltje.
- Idehaza is komoly sikereket ért el…
- Mikor Bákóban voltam, s az UEFA-kupában játszottunk, a miénk volt az első romániai csapat, amelyik bekerült a negyeddöntőbe. Ez is 1970ben volt. Akkoriban az UEFA-kupát vásárvárosok kupájának nevezték a drukkerek. A temesvári csapattal is játszottam az UEFA-kupában, 1981-ben a Románia Kupát is megnyertük.
- Mit jelent az ön számára hazatérni Hosszúmezőre?
- Hogy is mondjam? Nagy örömöt jelentenek számomra ezek a hazalátogatások. Életem egyik legnagyobb sikerének tartom, hogy a tiszteletemre egy szobrot állítottak itt. Meghívtak a felavatására, nagyon szép volt, feledhetetlen emlék marad számomra. Főleg az tölt el nagy büszkeséggel, hogy mindenki hozzájárult ahhoz, hogy ezt sikerre vigyék. Aztán idén összehoztak egy csapatot is, ami a hosszúmezői Foresta nevet kapta, a rólam elnevezett kupa tornája pedig már harmadik alkalommal kerül megrendezésre. Most a falunapokra, ezelőtt két héttel pedig a csapat felavatása alkalmából szervezett ünnepségre hívtak meg. Mindig örömmel jövök haza. Úgy gondolom: az, hogy itt, Hosszúmezőn több éves kihagyás után ismét megalakult egy csapat, jó előjelnek számít. Őszintén remélem, hogy hamarosan eléri azt a színvonalat, amit korábban is képviselt a hosszúmezői foci, s ez a nagymúltú, szép hagyomány ismét feléled.
Tamási Attila
Azzal az 1940. szeptember 4-5-i, vasgárdistákkal teli éjjeli vonattal, szeptember 5-én reggel, Predealon át Felvincre érkeztem, apósomékhoz. Idegfeszítő hangulat uralta az egész családot. Hogyan tovább? Én hivatalosan katonaszökevény voltam, mert csak egy írnoktól pénzzel megváltott, tehát nem hivatalos hazabocsátó írással jöttem el a munkatáborból. Így mindenképpen menekülnöm kellett Dél-Erdélyből.
Már a vonaton úgy tervezgettem, hogy a Székelyföldre meneküljünk, ahol apám és számos rokonom élt. Ezt megelőzően apósomék úgy tervezték, hogy nekünk, fiataloknak előnyösebb lenne Kolozsvárra menekülnünk, mert ez közelebb van Felvinchez, mint a Székelyföld. Apósomék egyelőre Felvincen kívántak maradni. Az idő sürgetett, mert a bécsi döntés értelmében szeptember 10-én, 12 órakor véglegesen lezárták az új határt. Ezelőtt kellett bejutnunk Kolozsvárra.
Úgy határoztunk, hogy 7 hónapos várandós feleségem és 20 éves húga már másnap, szeptember 6-án átmegy Kolozsvárra. Én még maradok 1-2 napot, hogy valamicske pénzhez jussak, mert egy ilyen bizonytalan, háborús-hangulatban a meneküléshez feltétlenül pénz is kell a szerencse mellé. Tervemben volt eljutni Küküllővárra, remélve, hogy egész évi természetbeni fizetésemből, az ún. kepéből csak kapok valamit, még ha egész évben főleg csak katonáskodtam is. Feleségemmel megbeszéltük, hogy Kolozsváron majd hol találkozunk, egy nagyon jóindulatú zsidó család házában, s hozzáfogtunk a terv megvalósításához.
Feleségem és a húga szeptember 6-án valóban átmentek Kolozsvárra, egy román katonai teherautón. Én pedig lovas szekérrel, járatlan mezei utakon, mert már nem volt tanácsos a nyílt országuton utazgatni, visszamentem a kb. 50 km-re eső Küküllővárra. Az ottani református egyház vezetősége tudta, hogy végleg távozom, így a jogosnak vélt összegnek alig 4 %-át kaptam meg. Nagyon lehangoltan tértem vissza Felvincre.
Másnap, szeptember 9-én én is elindultam Kolozsvárra, a bizonytalan jövő felé, egy jól megfizetett román katonai teherautóval. Poggyászom egy veszszőből font utazókosár, benne főleg babakelengye. Az autón 12 menekült.
Torda után, a feleki tető előtt, egy tisztás közelében, kb. 100 fős, gyalogosan közeledő, rendezetlen román katonacsoport intett megállást autónknak. A sofőr nem állt meg. A katonák autónkra lőttek. Az autó megállt. Egy magasabb rangú tiszt dühösen, illetlen szavak használatával, bosszútól vezérelve mindannyiunkat, csomagostól leszállított az autóról. Iratokat kért, igazoltatott. Ennek alapján a leszállítottak nagy részét jobbra állította. Amikor rám került a sor, csak ketten álltak a baloldalon. Reszketve nyújtottam át a szeptember 4-én este, Bârladban titokban, törvénytelenül kapott leszerelési papíromat, amelyen mint „Marcu Gavrila, soldat" szerepeltem.
A tiszt kérdésére, honnan jövök, hova megyek, nagy határozottsággal jelentettem ki: Kolozsvárra, a kórházba szeretnék eljutni, hogy ott lévő feleségemet kivegyem a kegyetlen magyarok kezéből, s hazavigyem Felvincre, Romániába. „Esti al nostru!" (a miénk vagy) – válaszolta a tiszt, és balra küldött, az ott sápadozó másik kettő mellé. Majd hármunkat visszaengedtek az autóra, és szerencsésen eljutottunk Kolozsvárra. A többi kilenc személy ottmaradt.
Elismerem, hogy magatartásom, válaszom nem volt becsületes, de nagy tétről volt szó. A jelek ezt mutatták! Kolozsváron a megbeszélt családnál találkoztunk, s kissé megnyugodva néztünk a jövő felé. De vártak még meglepetések!
Szeptember 10-én korán reggel anyósom állított be hozzánk, fáradtan, csapzottan, kétségbeesve. Amikor engem meglátott, kezét összecsapva ezt kérdezte: „Te még élsz?" Majd így folytatta: „A sofőr, akivel Kolozsvárra indultatok, este eljött hozzánk és közölte, hogy a Feleken leszállítottak benneteket az autóról, s durva igazoltatás után csak hárman mehettek tovább Kolozsvárra. Hogy ki volt ez a három nem tudta, de amikor délután Kolozsvárról jött viszszafele, Feleken, a nevezett helyen, több holttestet látott. Rátok gondoltam. Ha Gabi is meghalt, titeket, kettőtőket sem hagyhatlak itt. Együtt megyünk vissza Felvincre. Így rohantam utánatok, hegyen-völgyön át, gyalog, rohanva, megtéve vagy 40 km-t. Itt vagyok! De ha Gabit az Isten megsegítette és él, azonnal rohanok vissza Felvincre, hogy megnyugtassam kétségbeesett apátokat. Majd valamikor mi is átjövünk, törvényes úton. Isten áldjon meg titeket". S máris rohant hazafelé.
Mi Kolozsváron maradtunk, próbáltunk álláshoz jutni. De Kolozsvár nem fogadott be arra hivatkozva, hogy ott is van elég tanügyi ember, és Dél-Erdélyben szükség van értelmiségire, menjünk vissza. Hiába érveltem, hogy katonaszökevény vagyok, s ha visszamegyek hadbíróság, vagy további munkaszolgálat fogad. Két heti kilincselés után sem fogadott be Kolozsvár. Állás nem lett, a pénzünk nagyon fogyott. Jöttek a csalódások.
Ilyen ideges hangulatban láthattuk a honvédség bevonulását a kincses városba, majd valamivel később Horthy kormányzót is. A kezdeti csalódások közepette jól esett átélni ezeket az eseményeket. Én, aki azelőtt 2-3 héttel még nehéz földmunkát végeztem a Prut mellett, ma szabad emberként várhattam a szebb jövő kibontakozását.
A szebb jövő azonban igen lassan jött. Még szeptember 21-én sem volt állásunk! E reményvesztettségben Nagybányáról jött reménysugár, ahol anyósom lánytestvére, Juci néni és román férje lakott. Hívtak Nagybányára, ahol nehéz sorsunk remélhetően könnyebben lesz megoldható. 1940. szeptember 21-én Nagybányán voltunk, feleségem nagyszüleinek lakásában, ahol ma is lakunk.
Juci néni és férje jóindulatú közbenjárására pár nap múlva a Nagybányától 4 km-re fekvő Alsófernezelyre nevezett ki a katonai parancsnok. Feleségemet állami óvónőnek, engem állami tanítónak. Ehhez jöjjön egy kis történet.
A katonai parancsnok ezredes, a nevemet (Márkó Gábor) hallva erélyesen szólt rám: „Hallottam Markó Károly festőről, Markó utcai börtönről, de a Márkó nevet nem hallottam. Ezután sem akarom hallani. A válaszom: „Nekem is így magyarosabb. Legyen Márkó helyett Markó." Azóta így használom a nevem, így használják gyermekeim is. De az is igaz, hogy Olasztelek nevű székely falumban sem a múltban, sem most nem Markók vannak, hanem Márkók. Hazamenve engem is mindenki Márkó Gábornak szólít.
De nem is itt van a baj, mert ez nem nagy ügy. A nagy baj ott kezdődik, amikor a bécsi döntéssel idejött, ideküldött egyének nagyon éreztették velünk, hogy mi erdélyiek kisebb értékűek vagyunk az anyaországiaknál. Lenéztek, lekezeltek. Ez volt és van ma is.
Ez a fájdalmas. De erről majd a következő cikkben.
idős Markó Gábor
Az utak érhálózat a világ testén. Az utak visznek el a szomszédhoz, a távoli vidékekre. Az út nem egyidős az emberiséggel. Sokkal régebbi. Akárhogyan is képzeljük magunkat a teremtés koronájának, az utat állattestvéreink találták ki. Ahol egy jó forrás, egy enyhén lejtős partú patakrész van, odajár az erdő vadja inni. A vízhez vezető út az erdei csapás: az itatásra menő őz, szarvascsoport nyoma, ott, ahol huzamosabban legázolta a füvet. Nyom, amelyen bárki eljuthat a vízhez. A csapásból út lett. Az útkészítést az ember csak utánozta. Aztán rájött, hogyha bármilyen időben használni akarja, tartósítania kell. Egy lehetőség volt erre, a kő.
Európa civilizátorai készítették az első olyan utakat, amelyek (ahol fennmaradtak) ma is járhatók. A városok utcáit hamar kikövezték, de ezek mellett a Római Birodalom nagyon jó minőségű, kiterjedt úthálózatot létesített. Ez kötötte össze Rómát a birodalom majd minden részével. Ahogy ma is mondjuk: minden út Rómába vezet. És ezek az utak tartósak voltak.
Amikor 1959-60-ban Moldovában voltam körorvos, nagy öröm volt, ha a szomszéd faluig az utat a Prut nagy sóderköveivel szórták le. Aztán lett a tört kő, ami Máramarosban sem ritka. A kőutak jobb változatai a kockakő, meg a makadám, amivel a városi utakat burkolták. A köves út már nem a mai autóközlekedésre készült, de a letaposott földesúthoz képest haladás volt. Felgyorsult a közlekedés és a hírközlés.
Sajnos megyénkben bőven vannak még köves utak, falusi utcák. Próbáljon valaki kimenni Garbonácra egy kis büdös, kénes vizért, vagy a bajfalusi (Dãnesti) fürdőhöz! Hiába próbálják értékesíteni ezek természetadta kincseit, ha nincs jóminőségű út, ami odavezet.
Egy ismerősöm holland vendégeket fogadott Borsán. Minden nagyon tetszett nekik, de amikor hazaindultak, azt mondták: otthoni ismerőseikkel közlik, ha kedves a kocsijuk, ne jöjjenek erre! A Demeter-mező mellett nyaralót és persze aszfaltozott utat is épített a hajdani pártállam. Pedig nincs közel Bányához! Az út odáig gyönyörű tájon visz keresztül, de az aszfalt állapota katasztrofális. Már csak nyomokban található. De az is lehet, a „zöldek" szempontjából jobb is így, mert megmarad a patakparti tőzikemező.Nekem nincs kocsim, hogy bejárjam a megyét, pedig annyi a szép hely Máramarosban, ami szemet-lelket gyönyörködtet. És nem messze a várostól. A fatemplomok, a vidám temető, meg a civilizáció minden áldásával (az aszfaltutat is beleértve!) ellátott Rohia kolostor mellett más is van ebben a megyében. Vajon a magyar alföldről miért nem jönnek sízni a Mogosára? Nem lenne jó egy reklámtáblát felszerelni a város bejáratánál a környék látnivalóit népszerűsítendő? Talán az utak minőségét is jelezve...
A város mellett van egy község is: Koltó. A Teleki kastélyban van egy szép Petőfi-múzeum. Odáig aránylag jó az út. Virágozgat már a faluturizmus is. Takaros házakban fogadják a vendéget. Ezt azonban csak az tudja, aki kimegy Koltóra. Ha ezt a városban is reklámoznák, lehet hogy akadna olyan vendég, aki inkább a falusi csendet választaná a zajos és drága város helyett. Reklámot nemcsak a hirdetés csinál, hanem az ott megszállt vendég is. Sajnos, ha valaki ki akar menni a Telekiek sírjaihoz – és nincsenek kevesen – inkább gyalogszerrel ajánlott mennie, mert a paplaktól arrafelé az út gondozatlan, nem aszfaltozott. Pedig az út mentén még vendégváró házak is vannak.
A város utcái is utak, de hogy ezek karbantartása milyen kritériumok szerint történik, nem egészen világos. A felelet minden bizonnyal: „nincs rá pénz". A Prefektúra előtt, a Rendőrségig, nem tudom hányadjára kerül új aszfalt. Csak oda kell, ahol látszik? A történelmi központ új burkolatot kapott, a Cinterem útjaira viszont, ahova a főtérről egy kis közön át lehet kijutni, nem jutott az utcát burkoló díszkövekből, itt járda sincs, csak gödrök. A templom előtti téren úgyszintén.
Azt az egyháznak kellene kikövezni?
Alig lépsz ki a főtérről a kispiacra, a kihalt, szeméttel borított közvécé körüli utak is az előbbiekkel versenyeznek. Egy külföldi kirándulóbusz utasai megkérdezték: hol található egy WC? Azt kellett felelnem: itt ez nem szokás. Pedig az idegenforgalomnak ez is része, uraim! Nem jó reklám, ha a térről egyenesen a rongyos szegénységbe cseppen a turista.
Minket, a mi civilizációnkat minősítik ezek a dolgok. Pedig adót mind fizetünk, szeretett és általunk választott vezetők! Nem beszélve arról, hogy Európába csak európai utakon lehet eljutni! Elnökünk azonban az erdélyi autópályáról alkudozik, amit pár kilométer után abbahagytak. Természetesen pénzhiány miatt. Azon pedig Európa sem jut el Bukarestig, ahogyan mi sem jutunk (vendégeink meg pláne nem) fel a Demeter-mezőre, vagy ki a koltói temetőbe. Csak gyalog.
Ahhoz pedig sok idő és tartós bocskor kell.
Megjegyzés: Vespasianus római császár (69-70) adót vetett a közvécékre. Azóta a regátban úgy is hívják őket, hogy „vespasiane". Ő mondta, hogy a pénznek nincs szaga!
Nem kell megijedni, csupán arról van szó, hogy az elmúlt napokban Máramarosszigeten járva feltúrva találtuk a főteret. Mivel Béres István alpolgármester úrral – előzetes egyeztetés hiányában – nem sikerült találkoznunk, megkérdeztük hát Misu bácsit az ásatások miértjéről. A szigetiek – és nem csak – tudják kiről van szó: Zahoránszky Mihályról, aki a már az „átkosban" is, mind a mai napig egyik legismertebb, kisebb-nagyobb vezetői tisztséget betöltő személyisége a városnak. Régi ismerősökként üdvözöltük egymást és máris neki szegeztem a kérdést:
– Misu bácsi, mi ez a nagy felfordulás Szigeten, Dárius kincse után kutat a polgármesteri hivatal?
– Még a helyhatósági választások előtt – akkor még alpolgármester voltam – egy kormányrendelet jóváhagyta, hogy Máramarosszigetet is bekapcsolják az országos gázszolgáltatási hálózatba. Semmiféle ilyenszerű tapasztalattal nem rendelkeztünk, elmentünk tehát Szászmeggyesre, a központba, hogy tanuljunk. Meg is magyaráztak nekünk egyet s mást, azt tanácsolták, hogy menjünk el Csíkszeredára, mert ott éppen folyamatban van a gázbevezetés. Ott valamivel okosabbak lettünk. Sikerült elkerülnünk bizonyos, a gázelosztási licittel kapcsolatos buktatókat. A minisztérium szervezte a licitet, magától értetődően bukaresti cég nyerte a pályázatot, mi viszont egy olasz céget szerettünk volna megbízni, amely jó munkát végzett Kolozsváron. Szerencsénk volt, mivel a bukarestiek sokat késtek, kifutottak az időből. A tenderfüzet alapján a cég elkészítette a terveket, amely három fázisból állt: először az állami intézményekbe vezetik be a gázt, a második lépésben a tömbházakba, ahol gázolajjal fűtöttek, azután kerül sor a mellékutcákra, magánházakra, ahol fával fűtöttek.
– Hogyan fogadta a lakosság a jó hírt?
– Megoszlanak a vélemények. Az első két lépcsőfokkal nem is lenne gond, ám a magánlakásokkal rendelkezők nem ujjonganak érte, mivel a gázbevezetés egy kisebb vagyonba kerül, azonkívül a gáz ára emelkedik, viszont a tűzifa ára csökken. Mindezek ellenére jó, hogy végre itt a gáz Máramarosszigeten, hiszen az állami intézetekben – lásd a sokat nélkülöző kórházakat – végre egy kis melegben lesz részük az embereknek és ez nem kis dolog.
Lejegyezte: Simori Sándor
(BÚSz-összeállítás) A jövő télen nyújthatnak utoljára jelentős támogatást a kormány és az önkormányzatok a hőenergia árának szubvencionálására, ha Románia tagja lesz már 2007. január 1-től az Európai Uniónak. Ez azt jelenti, hogy az idén még kordában tudják tartani az árakat a hatóságok, 2006 után azonban a rezsiköltségek robbanására számíthatunk. Erről Emil Boc, Kolozsvár polgármestere számolt be, aki meglehetősen riasztó számokkal illusztrálta bejelentését. Kiderült, hogy a hőenergia ára gigakalóriánként 1 millió 52 ezer lej, de a lakosságnak csak 896 ezer lejbe kerül az önkormányzati támogatásnak köszönhetően. Az egyszobás lakásban élőknek 2 millió 400 ezer lejjel kellene többet fizetniük a támogatás elmaradása esetében. A költségek a lakás méretével arányosan emelkednek, így a kétszobás lakásért 4 millió 800 ezer, a háromszobás lakásért 7 millió 200 ezer, a négyszobás lakásért pedig 9 millió 600 ezer lejjel kellene többet fizetniük a lakóknak.
Az elöljáró közölte: a kabinet szakértői olyan stratégián dolgoznak, amely az uniós csatlakozás után is lehetővé tenné, hogy az emberek elfogadható rezsiköltséget fizessenek, mindenekelőtt az egyéni hőközpontok beszereltetésének ösztönzése, illetve a kazánházak berendezésének felújítása révén.
Az országos földgáz hatóság egyébként bejelentette: október elsejétől nem emelik a földgáz árát és év végéig nem is kell drágulásra számítani. Azok, akik április elsejétől június 10-ig kifizették a gázbérletet, 2,4%-kal kevesebbet kell fizetniük.
A fűtéspótlékot illetően: a lakók idén választhatnak: vagy egész évre kérik a támogatást, és ekkor havonta kisebb összeghez jutnak, vagy csak 5 hónapra, és ekkor jelentősebb támogatásban részesülnek. Mintegy 223 lejes támogatásban részesülnek azok a családok, egyedül élő személyek, akiknek az egy főre eső jövedelmük nem haladja meg a 110 lejt. A 150-190 lej közötti jövedelemmel rendelkezők 97 lejben részesülnek. A 190-225 lej közötti jövedelműek 65 lejes havi támogatást, a 225-260 lej közöttiek 49 lejt, míg a 260-310 lej közötti jövedelműek havi 32 lejes támogatást kapnak.
A Március 8 utcában az egyik kereskedelmi társaság által fenntartott raktárhelyiségből és bárból ismeretlen személyek elvittek egy Samsung márkájú hi-fi-tornyot, egy elektromos mérleget és egy Rohnson márkájú mikrohullámú sütőt. Ezen kívül még némi csokoládéval, rágógumival, cigarettával és kávéval 3379 lejre "kerekítették" az ellopott javak értékét. A Fabricii utcában egy mechanikai műhelyt látogattak meg a betörők, ahonnan egy Machita márkájú fúrópisztolyt, egy Bleckendecker márkájú sarokcsiszolót, valamint egy Bosch márkájú csiszológépet vittek el. A "márkás" betörők mintegy 12 millió lejnyi kárt okoztak. A Motorului utcában található egyik magánlakásban is márkás "áru" keltette fel a betörők érdeklődését. Onnan egy 1000 lej értékű, Platinium márkájú televíziót vittek el. A Progresului utcában egy gyógyszertárból rágógumit és készpénzt lovasítottak meg a betörők. A kár összértéke: 350 lej.
Az egyik máramarosszigeti kereskedelmi társaság autóalkatrész-üzletéből 8 millió lejnyi készpénzt és egy Dacia személygépkocsihoz használatos áramfejlesztőt vittek el a betörők, összesen 1200 nehéz lejnyi kárt okozva. Szintén Máramarosszigeten, a Dragos Vodã utcában, egy üzlethelyiségből ismeretlenek elloptak egy DVD-lejátszót, egy beépített DVD-vel ellátott képernyőt, egy rádiósmagnót és több Orange feltöltőkártyát, összesen 800 lej értékben.
A rendőrség azonosította az alig 13 esztendős mojsfalvi (Moisei) Valentin B.-t, aki nem kevesebb, mint négy Borsán elkövetett és egy Felsővisón kivitelezett betörésért tehető felelőssé. S ez még nem minden: a fiatalkorú számlájára korábban már felróttak hat Borsa környékén elkövetett betörést. Az "ígéretes tehetség" kihasználta, hogy a tulajdonosok nyitva hagyták a lakások ablakait, illetve szem előtt tartották a lakáskulcsokat. Borsáról összesen közel 140 millió lej értékben lovasított meg javakat. Ehhez még hozzájön a felsővisói "jutalék", ami nem kevesebb, mint 90 millió lej. Az ellopott javak értékesítésével az "értékesítési osztályon" tevékenykedő, 29 esztendős, felsővisói illetőségű Cristian A. foglalkozott.
A Május 9 utcában leparkolt egyik személygépkocsiból ismeretlenek kiloptak egy személyi iratokat, több kulcsot és 5,2 millió lej készpénzt tartalmazó, fekete színű táskát. A kár összértéke: 800 lej. A Grãnicerilor utcában egy CD-lejátszót és egy pénztárcát loptak ki az egyik ott leparkolt személygépkocsiból. A kár: 500 lej.
A Ciocârliei utcában "pihenő" egyik személygépkocsiból fényes nappal loptak ki egy mobiltelefont és egy irattartót. A kár: 800 lej. A focipálya közelében leparkolt, MM-03-KAR rendszámú Dacia 1310-es személygépkocsiból ismeretlenek kiemeltek egy akkumulátoros videólámpát és egy iratokat tartalmazó pénztárcát. A kár összértéke: 1000 lej.
Több autófeltörő is lebukott az elmúlt napokban. A 35 esztendős, misztótfalusi illetőségű Iosif G. alig fél hónap alatt négy személygépkocsit rámolt ki. Tőle valamivel lagymatagabb volt a nagybányai illetőségű Mihãitã S., aki "mindössze" két személygépkocsi feltöréséért tehető felelőssé. Igaz, Mihãitã csupán 16 esztendős, így bőven van még ideje "szakmailag" kibontakozni.
A Macului és a Grãnicerilor utcák kereszteződésénél találták meg a rendőrök az MM-01-FIR rendszámú Dacia 1300-as személygépkocsit, amit az egyik Mãrãesti utcai tömbház elől kötöttek el a lóerő-tolvajok. Az egyik sárvédőjénél és ajtójánál sérült gépkocsi visszakerült a tulajdonoshoz.
Az Izvoarele-piacon egy 200 euró értékű, Kodak márkájú digitális fényképezőgépet loptak ki az egyik ott járkáló külföldi polgár nadrágjának jobb zsebéből a "kezesek". Egy misztótfalusi férfi zsebének a kiürítésénél is "kezeskedtek" rossz útra tévedt polgártársaink. A károsultat, aki sajnos alkoholos befolyásoltsága miatt nem tudott felvilágosítással szolgálni a rendőröknek az elkövetők kilétét illetően, a Traian sugárúton fosztották meg 250 lejétől.
(ta)
A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának tagszervezetei, a MÚRE, a VMÚE, a MÚKSZ és a HMFÚE, a 2005. szeptember 18-án és 19-én Tihanyban megtartott tanácskozáson felvázolták a 2006. évi közös rendezvények, szaktanácskozások és szakmai továbbképzések tervét, amelyet a tagszervezetek véleményezése után véglegesít a KMÚEK konzultatív tanácsa.
A külhoni magyar újságírók megvitatták a kisebbségi magyar sajtóban és a szerkesztőségek munkájában jelentkező gondokat, amelyek elsősorban a szakma és a politikum közötti tisztázatlan kérdésekből erednek.
A KMÚEK képviselői ennek kapcsán egyhangúlag a következő
1. Az újságírói szakma függetlenségének és pártatlanságának szavatolása végett, a szakma etikai kódexszével összhangban javasoljuk, hogy a tagszervezetek hivatásos újságírói tartózkodjanak a politikai szerepvállalástól.
2. A KMÚEK felhívással fordul a külhoni magyar politikai pártokhoz és érdekvédelmi képviseletekhez, elsősorban azokhoz, amelyek felvállalták egyes kisebbségi médiumok alapítói jogait, hogy rövid távú politikai megfontolásból ne korlátozzák a kisebbségi magyar sajtó szakmai függetlenségét és ne kényszerítsék politikai állásfoglalásra az újságírókat.
3. A külhoni magyar politikum és a média viszonyával kapcsolatos nyitott kérdések tisztázása végett a KMÚEK szorgalmazza a határon túli magyar érdekképviseletek és a sajtó szakmai szervezeteinek folyamatos párbeszédét. Az első ilyen jellegű beszélgetésre a 2005. október 8-án Marosvásárhelyen megtartandó mini MÁÉRT keretében nyilna alkalom.
2005. szeptember 19-én Tihanyban
a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete
a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete
a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége
a Horvátországi Magyar Független Újságírók Egyesülete
Új rendelettel szabályozná Vasile Blaga belügyminiszter a román állampolgárok határátlépését. A tervezet legnagyobb újítása, hogy csökkenne a határátlépéskor felmutatandó összeg.
Míg eddig minimum 500 eurót kellett felmutatni a schengeni övezet tagországaiba utazás előtt, most minimum öt napra napi 30 euró – azaz összesen 150 euró – felmutatására kötelesek a kiutazók.
A volt szocialista blokk nem EU-tag országaiba való beutazáskor napi 20 euró (azaz minimum 100 euró) felmutatását kérik. Az összeget nem feltétlenül kell készpénzben felmutatni: a határnál utazási csekket, illetve nemzetközi bankkártyát is elfogadnak, amennyiben az utóbbi 24 órában kiállított kivonat bizonyítja, hogy a kártyán szerepel a megfelelő összeg.
A kiutazónak ezenkívül oda-vissza jegyet kell felmutatnia, ellenkező esetben további 150 euró felmutatását kérhetik a határnál. A határőrök ugyanakkor az utazás célját és körülményeit igazoló iratok felmutatását is kérhetik.
A minisztériumi rendelet október 1-én lép életbe, mikor a szöveg a Hivatalos Közlönyben megjelenik.
A tervezetet éles hangon bírálta nyilatkozatában a Romániai Üzletemberek Egyesülete (AOAR), amely elfogadhatatlannak tartja, hogy az üzletemberek kiutazáskor be kell mutassák az őket fogadó cég meghívóját (és annak román fordítását). Véleményük szerint ez azt bizonyítja, hogy a belügyminisztérium elfogadta, hogy Európában másodrangú emberekként kezeljék a román állampolgárokat. Az AOAR júliusban folytatott tárgyalásokat Gheorghe Copos miniszterelnök-helyettessel a rendelet kapcsán, de azóta sem történt előrelépés az ügyben. Az üzletemberek képviselői azonban, miután tárgyaltak a minisztérium képviselőivel, már elégedetten nyilatkoztak a rendelet új változatáról, amelyet már ők is elfogadhatónak tartanak. (transindex)
Szigorítja határrendészet az állategészségügyi ellenőrzést, továbbá tilos Oroszországból és Ukrajnából tyúkhúst és tojást behozni. A döntést annak hatására hozta meg az állategészségügyi hatóság, hogy a fenti két országból egyre több madárinfluenza-esetet jelentenek.
A tiltás nemcsak a céges importra vonatkozik: magánszemély sem hozhat át a határon sem tyúkhúsféléket, sem tojást vagy élő állatot. A tiltás azokra a határállomásokra is vonatkozik, ahol nincs kiépített állategyészségügyi labor. Romániában 1942 óta nem volt madárinfluenza-járvány. (bbc)
A 100 négyzetméternél nagyobb alapterületű lakások, házak minden 100 nm-ért 10%-kal több adót kell fizetni januártól. Az autók éves adója úgy számítandó ki, hogy a hengerűrtartalom minden 200 köbcentijéért 10-60 lejt kell majd fizetni – jelentette be a pénzügyminisztérium.
Ugyanakkor a tárca elengedné az örökösödési adót, amennyiben a végrendeletet vagy az örökösödési per rendelkezését az utódok az örökhagyó halála utáni egy évben végrehajtják. További változtatás, hogy a községi, városi kültelkek adója a helyi költségvetésbe folyna be.
Tãriceanu az ülésen közölte: a legtöbb költségvetési bevétel a 16%-ra leszállított profit- és jövedelemadóból folyt be, de a szesziparban, a dohánygyártásban, a kőolajiparban jelentős mértékű az adócsalás. A munkaadók több évre érvényes, kiszámítható adóstratégia kidolgozását várják el a kormánytól. (bbc)
A Bányavidéki Új Szó szerkesztősége mély együttérzését fejezi ki a megye diákjainak, és osztozik velük az iskolakezdés miatt érzett fájdalmukban.
Nevem: Tomi. Tanáraim Feledékeny Tominak szoktak szólítani. Pedig igazán nem értem, hogy mi okuk volt ezt a becenevet rámragasztani. Mindjárt be is bizonyítom, mekkorát tévedtek. Érthetetlen, hogy a tanárok miért nem fogadják el magyarázataimat. Talán Önök nem olyan szőrösszívűek, s megértenek.
Vegyük például a mai napot... Első óránk matek volt. A tanár kérte a házi feladatos füzetemet. Nem tagadom, otthon felejtettem. De a feladatokat megoldottam. Meg ám!...Különben sem az én hibám, hogy nem pakoltam be a füzetet a táskámba. Édesanyám tehet mindenről. Miért kellett neki pont akkor bejönnie a szobámba, amikor a kalandregényt olvasgattam, amúgy kikapcsolódásképpen?! Persze, hogy hirtelen a számtanfüzetbe rejtett kisregényt el kellett dugnom. Közben természetesen megfeledkeztem a füzetről, ami érthető is. Én sem tarthatok mindent észben. Elég volt nekem azt észben tartani, hogy Norbinak vigyem el a számítógépes játékokat tartalmazó CD-t. Hiszen már három napja ígérgetem neki.
Aztán következett a rajzóra. Hogy a vízfestéket otthon felejtettem, arról pedig végképp nem tehetek. Amikor rágógumis matricáimat elvittem az iskolába, hogy osztálytársaimmal csereberéljek, ugyanolyan dobozba raktam azokat, mint amilyenben a vízfesték is volt. Csoda, hogy véletlenül a matricás dobozt tettem a vízfestékes helyett a táskámba?! Ez bárkivel előfordulhatott volna. Pechemre pont velem fordult elő. "Tévedni emberi dolog"- mondtam a tanárnak, de őt ez valószínűleg nem győzte meg, mert intőt kaptam az ellenőrzőmbe. Közben meg azt mormogta: attól, hogy gyakrabban tévedek az átlagnál, még nem leszek felsőbbrendű emberi lény, de még emberibb ember sem...
Harmadik óránk olvasás volt. Itt tisztáznom kell egy kellemetlen félreértést. Ugyanis nem azt felejtettem el, hogy az elbeszélést elolvassam, hanem azt, hogy olvasásóránk is lesz. Vigyázat, nem mindegy ám! De még mennyire, hogy nem mindegy! Mert míg az első esetben csak egyszerű feledékenységről vagy lustaságról beszélhetünk, addig a második esetben már árnyaltabb a dolog. Nem olyan nyilvánvaló a bűnösségem. Tudniuk kell ugyanis, hogy nyelvtan helyett tartottunk olvasásórát. Be kellett hoznunk a lemaradást. Ezt tudatta velünk előző órán a tanár, csak én éppen Leventére figyeltem, aki pont akkor kért meg arra, hogy vásároljak neki olyan újfajta hajlítható ceruzát, ha már hazafelé nekem úgyis útba esik az üzlet. Milyen ember az olyan, aki nem hallgatja meg a barátja kérését?! Elvégre a barátság szent kötelék. Ezt még a tanárok sem vitatják.
Őszintén bevallom, a biológiaórával kapcsolatban kicsit, egészen kicsit én is hibás vagyok. A rám igazán nem jellemző feledékenység is közrejátszott az események ilyetén való alakulásához. De csak elenyésző mértékben. Persze, azt is meg tudom magyarázni, hogy a szárítottnövény-gyűjteményemet miért hagytam otthon, csak éppen nem húnyhatok szemet saját hibám felett. Ezt férfiasan vállalom... Megsúgom, az igazság az - de ez maradjon köztünk - későn jutott eszembe, hogy ma jár le a határidő, s így csak tegnap sikerült összegyűjtenem a növényeket. Mivel klorofilltól duzzadó növényeket mégsem vihettem be az órára, hosszú töprengés után, zseniális, mondhatni korszakalkotóan forradalmi ötletem támadt. A zöld növényeket betettem édesapám fényképszárítójába, hogy a gyorsfagyasztás mintájára, gyorsszárításon essenek át. Úgy terveztem, hogy reggel korábban kelek, s kiszedem a szárítóból a növényeket. Csakhogy elfelejtettem korábbra állítani az ébresztőórát. Egyébként apám azt állította reggel, hogy éjszaka füstszagra ébredt, s kidobta az elszenesedett növényeket a szemetesbe. Még alaposan meg is dorgált a dolog miatt. Felelőtlennek nevezett, pedig szerintem dicséretet érdemeltem volna az ötletért. Hiába, a zseniket nem szokta kellőképpen megbecsülni a társadalom... Így került az én várva-várt jelesem a kukába. Helyette elégtelent kaptam, pedig ez nem kizárólag az én feledékenységemnek, hanem a körülmények szerencsétlen egybeesésének is köszönhető.
... A földrajzi atlaszt pedig nem otthon, hanem az iskolában felejtettem. Az úgy történt, hogy tegnapelőtt az egyik szünetben kimentünk osztálytársaimmal a sportpályára országosdit játszani. Az atlaszt csak azért vittem, hogy puskázhassunk, ha esetleg valamelyik ország elhelyezkedése nem jut eszünkbe. Tehetek én arról, hogy olyan jól megy nekünk a földrajz?! Egyáltalán nem kellett igénybe vennünk az atlaszt ... Persze, hogy a sportpálya szélén felejtettem. Eminens földrajzosoknak fejükben az atlasz. Ma, földrajzóra előtt, amikor eszembe jutott a dolog, hiába kerestem már az atlaszt. Nem volt ott. Valaki meglovasította. Mondják meg őszintén: tehetek én róla, hogy tolvajok is vannak az iskolánkban?
Még szerencse, hogy elmeséltem önöknek a mai napomat, mert így eszembe jutott a történelemkönyvem, amit néhány napja adtam kölcsön az egyik felsősnek, "védelmi pénz" fejében. Öt perc múlva kezdődik az óra. Vissza kell kérnem tőle a törikönyvemet. Már megyek is. Köszönöm, hogy meghallgattak! Legalább önöket meggyőzhettem, hogy nem szolgáltam rá a Feledékeny Tomi névre... Ja, egyébként most jut eszembe, azért küldtek ide, hogy tájékoztassam önöket valamiről... Miről is?... Ja, hogy a szülői értekezlet az alagsori teremben lesz megtartva. Az osztályfőnök már biztosan türelmetlen ...
(tamási)
Tünde haladt az úton. A sötét éjszakában csak a csillagok, s a Hold világítottak neki. Hűséges kiskutyája, Foltos bátorította, hogy ne féljen, mert ő mindentől megvédi.
Egy idő után leült, hogy megpihenjen, viszont a kiskutya azt javasolta neki, hogy induljanak el, mert mire megvirrad, otthon kell lenniük.
Elindultak, viszont nem sokra rá Foltost szörnyű hasfájás kezdte el gyötörni. Tünde ráparancsolt, hogy egyen valamit, de nem hallgatott rá. Kisvártatva azt hazudta, hogy már elmúlt neki, nem kell aggódni.
Ahogy mentek, egyszer csak a kislány elcsúszott és leesett. Sírni kezdett. Nem azért sírt, mert elesett, hanem azért, mert félt, hogy édesanyja majd észreveszi ruháján a foltot, s megtudja, hogy az erdőben járt. Foltos azt javasolta, ne hazudjon, inkább őszintén mondja el az igazságot, hiszen nem szép dolog hazudni. Főleg az édesanyádnak nem szabad valótlant állíts. A kislány belátta, hogy Foltosnak igaza van. Tovább mentek, de újabb akadályba ütköztek. A kislány ruhája beleakadt egy faágba, s elszakadt. Tünde kétségbeesve sírni kezdett, mivel félt, hogy nem érnek haza reggelig. Sietniük kellett, nem húzhatták az időt.
Útközben találkoztak egy bácsikával. Megkérdezték tőle, hogy biztosan arra van-e az ő falujuk? A bácsika eligazította őket. A kislány megköszönte a segítséget, és tovább ment.
Nemsokára egy házhoz értek, az út mellette vezetett el. A jó úton járunk, legalábbis a bácsika szerint – állapította meg Tünde. A bácsika tulajdonképpen egy idős pap volt, aki jól ismerte a kislányt és a szüleit. A pap szomorú volt, amiért a kislány nem ismerte meg, pedig csak egy éve, hogy megismerkedtek.
Arra gondolt, jó lenne meglátogatni őket, és ő is elindult azon az úton, amelyiket a kislánynak is ajánlotta.
Tünde hazaért. Édesanyja nem verte meg, hanem megölelte, és nagyon örült, hogy nem hazudott neki. A pap azért követte Tündét, hogy meggyőződjön arról, elmondja-e az igazat édesanyjának arról, hogy merre járt. Az édesanya büszkén újságolta: az ő kislánya nem rossz, csak az igazat mondja a szüleinek, nem hazudik, mint a rossz gyermekek. Megreggeliztek, majd a pap fiatalkori emlékeiről mesélt. Nem volt köztük vita, de mikor megérkezett a lány édesapja, a pap nagyon megijedt, de az édesapa szívesen látta őt, s maga is leült az asztalhoz. Az édesanya elmondta, hogy a kislány az erdőben járt a kiskutyájával, de ő nem tagadta le, sőt, tőle tudta meg először, hogy mi történt. Az édesapa örült ennek, és megölelte kislányát.
A kislány egész életében igazat mondott, és mindig boldog volt.
(Vas Boglárka, VI. o. tanuló, Szinérváralja)
Nagyon sokan most kezdik el kertjüket rendezni, átalakítani, vagy talán újat készíteni. Sajnálatos tapasztalat az, hogy a talajjavításra szánt földet, földkeveréket onnan szállítják, ahonnan a legközelebb és legolcsóbb, nem meggondolva, hogy milyen növények kerülnek bele, avagy a meglévő növényeknek mi az igénye. Gyakran látni az elkeseredést a hobbikertészek arcán (amikor egy savanyú talajt igénylő növény alá lúgos került), ahogy tapasztalja miként sorvad és pusztul el szeretett növénye.
Az adott talajtípus területi kiterjedése mellett, megismerhetjük mélységi sajátságait, valamint a talaj egyes rétegeinek összetételét, fizikai, kémiai tulajdonságait. A vizsgálat tárgya ilyenkor a talajszelvény, vagyis az adott terület egy szeletének, a felszín és a talajképző kőzet közötti függőleges metszete, amely lehet ásott gödör, természetes feltárás, útbevágás, esetleg fúrt szelvény.
Először is szerkezete alapján három nagy csoportba osztjuk a talajokat: homokos, vályog és agyag, ezek között vannak átmenetek. Ezen szerkezetek ismerete nagyon fontos. A homoktalajon a víz gyorsan átszalad, magával sodorva a tápanyagot. Ilyen esetben a tápanyagokat célszerű a vegetációs időben, több lépésben kijuttatni. A vályogtalaj ideális jó szerkezete egyenletesen biztosítja a növényeknek mind a vizet, mind a benne oldódó tápanyagokat. Az agyagtalaj víz hatására megdagad vízzáró réteget képezve, megkötve azt, így növény számára felvehetetlen, és ráadásul a tápagyagok egy részét is megköti.
Természetesen nem szabad megfeledkezni a humusztartalomról sem. Ezt legeredményesebben istállótrágyával, komposzttal lehet elérni. A díszkertekben elég kellemetlen a szervestrágyázás, mivel gyakran rosszul kezelt trágya kerül forgalomba, aminek igen kellemetlen szaga van. Én valahogy nehezen tudok elképzelni, például egy szép rózsakertet, istállószaggal fűszerezve. A kitermett gombakomposzt nagyon jó talajjavító. Természetesen önmagában a talajjavítás nem mindig biztosítja a növények számára a megfelelő tápanyagellátást.
Nem szabad megijedni a műtrágyáktól! Sajnos sokan idegenkednek tőle, de ha szakszerűen, csak a megfelelő mennyiséget kijuttatva, akkor nem okozunk vele semmiféle környezeti károsítást. Ráadásul ma a piacon, olyan speciális granulált műtrágyákat is be lehet szerezni, amelyek kimondottan növényfajokra, növénycsoportokra vannak készítve. Külön a fenyőkre, egynyáriakra, hagymásokra, örökzöld és lombhullató cserjékre. Ráadásul hosszú a hatóanyagaik leadásának ideje, azaz nem egyszerre oldódnak fel és mosódnak a talajba, hanem speciálisan a növény igényei szerint az egész vegetációs időszak alatt. Például a fenyőfélékre használatos granulált műtrágya a legtöbb nitrogént a hajtásnövekedés megindulása idején adja le egészen a növekedés végéig, és nem a kora tavaszi kijuttatáskor. Fontos a talajfertőtlenítés is. Nem a vakondok ellen kell küzdeni, hanem a számára szolgáló táplálékot (drótférgek, pajorok stb.) kell kiirtani, amivel nem csak a kellemetlen vakondtúrást előzzük meg, hanem növényeinket is megvédjük a gyökérkártevőktől.
(Kertpont.hu)
A legnépszerűbb, legsokoldalúbb, legtöbbre értékelt kutya szerte a világon. Külseje tetszetős, természetére nézve eleven, ugyanakkor nyugodt, bátor, de megfontolt, agilis, mégis szelíd, engedelmes. Szinte bármilyen feladatra alkalmas lehet, kivételes adottságait nem szabad parlagon hagyni. Kizárólag olyan emberek válasszák társul, akik igényesek a kutyával szemben, ugyanakkor maguk is megfelelnek a kutya igényeinek.
Tiszteletet parancsoló, csupa izom, rámenős, kemény kutya, nem ismer félelmet. Kisebb lakásba nem való, viszont kiválóan alkalmas kertes házak vagy telephelyek őrzésére. Kissé kiszámíthatatlan. Gyenge kezű gazda irányítása alatt akár veszélyessé is válhat: ne hagyjuk, hogy a fejünkre nőjön!
Egyike a legszebb fajtáknak, elkeskenyedő fejével, dús, hosszú szőrével, nemes arányaival valóban különleges jelenség. Persze a szőrzet szépségéért gondos és rendszeres ápolással kell fizetnünk. Szépsége mellett küzdőszelleme, hűsége is páratlan. Eric Knight Lassie-je világszerte számos hívet szerzett a fajtának.
Sokakat rabul ejt barátságos, rendkívül értelmes feje, "aranyos" megjelenése és elsősorban aprócska termete. A nem beavatottak szemében szőrös játékszernek tűnhet, amellyel nem kell majd sokat törődni. Tévedés! A tacskó többnyire nem könnyű fajta, nem díványra termett öleb, hanem igazi vadászkutya, tapasztalt, határozott gazda kezébe való. Nagyon erős egyéniség, de szilárdsággal, következetességgel és türelemmel csodálatos társunkká formálható. Aki nem tud ellenállni annak, hogy elkényeztesse, inkább gondolja meg választását: a kövér, menni is alig tudó tacsi látványnak is kellemetlen, ráadásul hajlamos a gerincbetegségekre.
Elegáns megjelenésű, könnyű léptű, büszke tartású kutya, hasonló adottságú gazdával jól harmonizál. Szőrzete rendszeres ápolást és nyírást igényel. Fura fazonját sokan egyenesen visszataszítónak, kutyához méltatlannak találják, mások viszont saját piperkőc hajlamaikat élik ki általa. Bár mostanában divatos a kevésbé trimmelt óriás, közép, törpe, toy változat is.Temperamentumos, élénk, rendkívül értelmes, könnyen tanítható. Ezt nem sokan tudják, így a fajtában rejlő nagyszerű lehetőségek nemigen szoktak kibontakozni.
Kis termete, mókás külleme miatt gazdái rendszerint agyonkényeztetik. Bár tényleg leginkább játékkutyára emlékeztet, a yorkie igazi terrier: merész, agilis és agyafúrt jószág, képes a nála sokkal nagyobbakkal is bátran szembeszállni. Éppen ezért helytelen, ha teljesen megfosztjuk kutyajellegétől. A masnik, hajcsavarók és hímzett kabátkák alatt ugyanis valódi kutyaszív dobog. Intelligens, vidám és élénk természetű, képes felismerni gazdája hangulatait, és mindig készen áll arra, hogy némi mókával elűzze a komorságot.
Az összefoglaló név sok fajtát takar (pl. angol agár, whippet, perzsaagár, orosz agár, magyar agár). Régi korok nagyra becsült tanúi, nemes megjelenésű, kecses, karcsú vadászkutyák. Idegenekkel szemben bizalmatlanok, távolságtartók, gazdájukhoz feltétel nélkül ragaszkodnak. Zárkózott, a méltóságra sokat adó gazdák kiváló társai lehetnek, feltéve, ha sikerül biztosítani hallatlanul nagy mozgásigényük kielégítését.
A szibériai husky-k, alaszkai malamutok, szamojédek, eszkimó kutyák eredetileg falkában éltek, tehát elvárható tőlük, hogy fegyelmezhetőek, toleránsak és a társaikkal, valamint az emberekkel szemben béketűrők legyenek. Ugyanakkor nagyon intelligensek, és önálló döntéshozatalra is képesek, ami bizonyos helyzetekben akár önfejűségnek is tűnhet. Határozott, keménykezű gazda való hozzájuk, aki megfelelő korlátok közé szorítja természetes függetlenedési törekvéseiket. Lakásba egyáltalán nem valók, mozgásigényük óriási.
(www.egyperces.hu)
• Morrissey elegánsan öregszik. A 46 éves Morrissey ki nem állhatja azokat az újságírókat, akik folyton egyre jobban őszülő hajára célozgatnak. A SMITHS formáció frontembere saját bevallása szerint nagyon odafigyel külsejére és súlyát is folyamatosan nyomon követi. A zenész úgy véli, hogy ő is azon kevesek közé tartozik, akik elegánsan, sőt méltósággal viselik az öregedést és bár nem tesznek semmi természetellenest a folyamat késleltetése érdekében, mindent megtesznek azért, hogy közel az ötvenhez is jól nézzenek ki. Morrissey táplálkozására is különös gondot fordít, egyik titka például, hogy este 8 után semmi esetre sem eszik.
• Világszerte tarol a Stones. A rockzene mesterei hozták a formájukat és „A Bigger Bang" című albumukkal ismét a csúcsra kerültek. Jagger és bandája, a Rolling Stones néhány országban kapásból az első helyen indított, ami még mindig azt bizonyítja, hogy az öregfiúk egyszerűen verhetetlenek. Az együttes hatalmas sikereivel maga mögött hagyta az új befutó James Blunt-ot, aki a katonaság után fogott éneklésbe, illetve a brit gitárost Eric Claptont is, aki korábban szintén szépen szerepelt „Back Home" című aktuális lemezével.
• White Stripes: live klip. A White Stripes rajongóinak nemrég a tévében is élvezhették az együttes Teatro Amazonas-beli koncertjét, akinek viszont ez nem volt elég, vagy esetleg lemaradt róla, annak sem kell elkeserednie. Az internetnek köszönhetően ugyanis bárki hozzájuthat a Brazíliában készült felvételekhez, amelyek a helyi adottságok miatt igazán exkluzívra sikerültek. Az Amazonas vidékén a WS énekese, Jack megragadta az alkalmat és oltár elé vezette kedvesét, így az ott eltöltött napok több szempontból is emlékezetesek voltak.
Evolúciós szempontból nézve az utódnak, a magzatnak érdekében áll, hogy egészséges anya hozza a világra, és amint most szingapúri biológusok kimutatták, a magzat tesz is ezért valamit: a placentán is átjutó őssejteket, "javító kommandókat" küld az anya szervezetébe, amelyek akár még arra is képesek, hogy az anya sérült agyát befoltozzák. Mint arról a The New Scientist című brit tudományos folyóirat beszámolt, Gevin Dawe és Hzsiao Zsi-cseng, a Szingapúri Nemzeti Egyetem, illetve a Szingapúri molekuláris és sejtbiológiai intézet munkatársa kimutatta, hogy várandós egereknél egyes magzati őssejtek átjutnak a placentán és az anya vér-agy gátján, s az anya agyában különféle idegsejtekké alakulnak. Az agyban előforduló minden sejttípus előfordul közöttük. A kísérletben genetikailag módosított hímekkel pároztatták a normális nőstényeket. Az apáktól származó sejtek egy medúzától származó fehérjét tartalmaztak, amitől a magzati sejtek is élénk zölden világítottak. Az is kiderült, hogy a magzati őssejtek nem egyenletesen oszlottak el az agyban. Amikor a kutatók agyvérzéshez hasonló károsodást okoztak az anyák agyában, a sérült területeken hatszorosára nőtt a magzati őssejtek koncentrációja. Ez valószínűsíti, hogy az őssejtek részt vettek a javításban, de nem világos még, hogy miért jutottak oda, adtak-e a sérült sejtek valamilyen SOS jelet. A felismerésnek a terápiában való alkalmazásáig azonban még sok a nyitott kérdés. Őssejtek okoztak már súlyos immunproblémákat is, de azt sem tudni, hogy az agyba eljutó új sejtek meddig élnek, és hogy a kifejlett idegsejtek működnek-e egyáltalán. (mti)
Cápák gyűrűjében, csaknem kihűlve, sokkos állapotban, de egészségesen találtak rá két brit búvárra, akiket egy áramlat sodort el társaiktól. Gordon Pratley (31) és barátnője, Louise Woodger (29) körül emberevő tigriscápák köröztek órákig, és máig nem hiszik el, hogy megúszták. A pár az ausztrál Queensland partjainál esett a tengerbe hajójukról. - Nemrég láttuk barátnőmmel a Nyílt tenger című filmet, az egész olyan volt, mintha egyenesen oda csöppentünk volna - mondta a brit The Sun riporterének a páros férfi tagja. - Egy erős hullámverés sodort el a társainktól, és néhány perc múlva hétméteres cápák köröztek körülöttünk. Ellbúcsúztunk az élettől, és egymás kezét szorongattuk, mást nem tudtunk tenni. A keresésükre indult mentőosztag hat óra után akadt a nyomukra. A szakértők szerint csupán azért úszták meg, mert a cápák késő este étkeznek, a búvárok pedig délben lebegtek közöttük a víz felszínén.
A magát Abe Sintarónak és nyolcvanegy évesnek mondó tolvajt akkor kapták el, amikor éppen kiemelte a pénztárcát egy férfi zsebéből a Tokiótól mintegy 300 kilométerre nyugatra lévő nagyvárosban, Oszakában. "Nem sok 80 éves vagy annál idősebb bűnöző van nálunk, ő a legidősebb, akit körzetünkben az idén őrizetbe vettünk" - mondta egy rendőrségi illetékes. A férfi, akinél nem volt semmilyen személyazonosító okmány, azt mondta a hatóságnak, hogy nincs állandó bejelentett lakhelye. Sintaro kevés pénz miatt bukott le: hatezer jen volt az ellopott pénztárcában. (mti)
Japánban az elmúlt öt évben megduplázódott azoknak a száma, akik betöltötték századik évüket. Ennek kapcsán kiéleződött az ország nyugdíj-biztosítási rendszerének válsága. A százévesek létszáma augusztus végén elérte a rekordnak számító 22 606 főt. Ebből tavaly 2568 főt regisztráltak – ami szintén rekordnak számít. A különösen idős népesség 85%-a – tehát több, mint 20 ezer ember – nő, közölte az Egészségügyi, Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium abból az alkalomból, hogy szeptember 19-e Japánban nemzeti ünnep, az Idősek Tiszteletének Ünnepe. Az ünnepen a japán kormány minden századik életévét betöltött állampolgárnak egy könyvet és egy ezüst csészét ajándékoz. Ez az első alkalom a 128 millió lakosú Japánban, hogy minden 100 ezer állampolgárra több mint 20 ünnepelt esik, ami azt jelenti, hogy minden ötezredik japán megél egy évszázadot. Ez az arány a Japán-szigetcsoport déli részén, Okinawán a legnagyobb. A városok közül Tokió 2387 százon felüli lakossal a listavezető. Akik megéltek egy évszázadot, azok elmondása szerint a titok a stressz-mentes és aktív életmód. Ha Japán ebben az iramban halad, 2050-re majdnem egymillió lesz azoknak a száma, akik a százéves kort megérték. Shigechio Izumi élt eddig a legtöbbet: 120 évet. 1986-ban halt meg, ő az, aki bizonyítható adatok alapján a világranglistát is vezeti. (el país)
Háromlépcsős "biovárosrendezési" tervet léptetne életbe az amerikai Indiana államban lévő Reynolds. A településnek alig félezer lakosa van, viszont rengeteg disznó veszi körül a környező sertéstelepek révén. A terv szerint az állatok ürülékéből nyert gáz elégetésével áramot termelnének, és azzal fedeznék energiaszükségletüket a reynoldsiak. Ugyanakkor az összes lakos áttérne benzinüzemű autóról - vásárlás vagy csupán kölcsönzés révén - bioüzemanyagúra, etanolosra. Ezt a gázt azonban nem a disznók szolgáltatnák, hanem kukoricából, szójából nyernék ki. Harmadik fázisa is van a projektnek: a lakosok saját székletükből szintén energiát nyernének. Az egész biováros-tervezetet lelkesen szorgalmazza Indiana állam környezetbarátságáról híres kormányzója, Mitch Daniels, aki maga is etanol hajtotta autón közlekedik. (national geographic)
Nem büntethetők az erőszaktevő nők Oroszországban: a törvények szerint kizárólag a férfiak vonhatók felelősségre nemi erőszakért. A jogi kuriózumra azután derült fény, hogy három nő megerőszakolt egy fiatal taxist Nyizsnyij Novgorodban. A negyven körüli részeg nők a megadott címre megérkezve fizetés helyett letámadták a férfit, megerőszakolták, majd otthagyták. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz, bár kétséges, hogy be tudják-e bizonyítani bűnösségüket. Arra pedig végképp kevés az esély, hogy felelősségre is vonják őket, ugyanis a 2002-ben elfogadott új orosz büntetőtörvénykönyv kizárólag a férfiak által elkövetett nemi erőszakot említi. (hirado.hu/mti)
Lascãr Ghinet stadion, kb. 1200 néző. Vezette: Sabãu Gheorghe (Kolozsvár) - Clapon Claudiu (Iasi), Nechifor Pãtru (Pascani). Megfigyelő: Straton Gheorghe, a szövetség elnöke.
REMIN: Bãlan (75. p. Grumaz A.), Apostol, Lucaci V. (55. p. Rusu) - Cirtiu, Bîrlea - Buzatu, Lucaci V. (60. p. Cîrstea), Macovei - Manolache (73. p. Pantîru), Apjok - Borz (41. p. Ungureanu - Maxim), Lazãr, Gavriloaia, Budusan - Pop. Edzők: Apjok J., Lucaci V.
Contor: Chiroiu, Maxim, Buzea (46. p. Vlãdeanu) - Paraschiv (65. p. Bradu), Ursache - Stoica V., Ene, Borcea - Stoica D., Dimofte - Stoichitã, Preda, Mamuc, Floroiu (55. p. Bacalu) - Petcu. Edző: Serban Ovidiu.
Végig izgalmas mérkőzésen sikerült legyőzni a listavezető aradi csapatot. Ezzel az eredménnyel a REMIN a tabella első helyére ugrott, s reméli, hogy ott is marad. A szünet előtt Macovei célt ér el, melyet Budusan értékesít: 7-0. A 63. percben Budusan ismét jól végez el egy büntetőrúgást és már 10-0. A vendégeknek a 75. percben sikerül a cél és annak értékesítése: 10-7. A találkozó utolsó percében ismét Budusan szerez 3 pontot, ezzel be is állítva a végeredményt: 13-7. Az utolsó percekben a játékvezető kiállít két játékost durvaságért. Megtehette volna hamarabb is, a vendégcsapatból többen is idő előtt pihenhettek volna.
További eredmények: Bukaresti Steaua - Petrozsényi Stiinta 80-7, Iasi-i Poli Agro - Kolozsvári "U" Agressione 5-37, Suceavai Bucovina - Bukaresti Dinamo 17-40, Bîrladi Rulmentul - Konstancai Farul 18-17.
A tabellán: 1. "U" REMIN 28 p. (164-39), 2. Steaua 26 p. (337-56), 3. Contor 25 p. (187-57), 4. Dinamo 20 p. (302-91).
A következő fordulóban (szeptember 24., szombat): Contor - Steaua, Kolozsvári "U" - REMIN, Stiinta - Bucovina, Dinamo - Rulmentul, Farul - Poli.
Férfi kézilabda - Nemzeti Liga
Lascãr Panã sportcsarnok, kb. 1600 néző. 7 méteresek: 7-9 (bedobva 6-6). Kiállítások (perc): 12-6. Vezette: Cîrligeanu Alin (Bukarest), Bejenariu Gheorghe (Pitesti).
Minaur: Apostu (3), Iordan (11) - Muresan, Bondra 5, Zinciuk 8, Sabou 8, Nedelcu, Kauka 2, Vizhbovsky 8 (6), Kupcenko 1, Soancã, Várady 2, Csepregi, Fotonea. Edzők: Lascãr Panã, Chircu Ioan.
Konstanca: Stãnescu (10), Popescu (3) - Stavrositu 4 (3), Nicolae 3, Buricea 2, Bãiceanu 6, Iacob 11, Toma 5, Dragicevic 3, Timofte 2, Butulja, Kazic 4 (3), Soldãnescu. Edzők: Aihan Omer, Ali Nurhan.
Ez a Minaur második veresége, igaz, eddig csak az éllovasokkal találkoztak. Persze ez nem mentség, az igazság az, hogy a csapat még nem játszik. Az ukránok nem értik csapattársaik nyelvét, így játék közben nehéz taktikai "megbeszélést" tartani. A másik rossz pont az erőnlét. Mindkét mérkőzés második félidejében hullott össze a Minaur. Alig kezdődött el a bajnokság és már jól jönne a téli felkészítő. Nem lesz könnyű bajnokság.
További eredmények: Resicai Universitatea - Nagyváradi CSM Leonardo 33-21, Brassói Dinamo - Tg. Jiu-i Lignitul 26-27, Temesvári Poli Izometal - Ploiesti-i Uztel 25-23, Kolozsvári "U" Armãtura - Iasi-i Poli 29-24, Caracali Romvag - Medgidiai CSM 30-31, Bukaresti Dinamo Baumit - Bukaresti Steaua 36-32.
A tabellán: 1. Konstanca 4 p. (86-52), 2. Resica 4 p. (67-52), 3. Dinamo 4 p. (62-51)... 13. Minaur 0 p. (62-74), 14. Nagyvárad 0 p. (49-64).
Lapzárta után került sor a bajnokság 3. fordulójára, melyben a Minaur a Iasi-i Poli otthonában játszott.
A bajnokság első három fordulója nem sok jót hozott a Nagybányai HCM (volt Selmont) csapatának. Eredmények: Nagybányai HCM - Zilahi Silcotub 24-27 (14-12); Kolozsvári "U" Jolidon - Nagybányai HCM 21-21 (11-14); Nagybányai HCM - Brassói Rulmentul 18-26 (6-11)