(BÚSz-riport) Hazafelé tartunk a vonattal. Négyen ülünk a kupéban, valamennyien szinérváraljaiak, igaz, különböző utcákban lakunk. Már tudjuk, hiszen telefonon értesítettek minket: nagy baj van, az állomás felé vezető úton hömpölyög a víz. Utcánkat már el is öntötte. Tényleg nagy lehet a baj – állapítom meg döbbenten –, hiszen még az 1970-es árvíz sem árasztott el. Nem csoda ha úgy érzem: aggodalmam nem alaptalan, sőt tovább fokozódik, amikor Szinérváralja irányában fekete esőfelhőket pillantok meg.
Ülünk a kupéban, s közben telefonon tudakoljuk a pillanatnyi helyzetet. Mire Szinérváraljára érünk, az eső is megered. Igaz, csak cseperegve, s nem túl nagy intenzitással. Szerencsére a felhők, amilyen ijesztőek, olyan hamar el is vonulnak.
Ahogy a főtér felé tartok, utcánk bejáratánál nagy tömeget pillantok meg. Tudtam, hogy ott van az ár, de azt gondolni sem mertem volna, hogy akkora. Utcánkat szabályos patakká, vagy inkább folyóvá változtatta. Nem akarok hinni a szememnek. Mindenütt homokzsákok védik a portákat, de hiába: a víz könnyedén legyűri az akadályt. Csak akkor tudatosul bennem az egész, amikor kénytelen vagyok lábammal a jéghideg vízbe gázolni.
Otthon is szörnyű látvány fogad: ha még két lépcsőnyit emelkedik a víz, „úszómedencéssé" alakul lakásunk. Előkerül a gumicsizma, bár nem sok hasznát veszem; mihelyt lelépek az udvarra, átmegy rajta a víz. Kutyám hűségesen követ mindenhová, hiába parancsolok rá, hogy maradjon a teraszon. Úgy néz ki, rám már a kutya sem hallgat. Megállás nélkül pakoljuk és cipeljük kerítéseink elé a homokzsákokat, bár egymásnak sem merjük bevallani, nem mondjuk ki, de tudjuk: hiába dolgozunk, a víz úgyis benyomul.
Az éjszakát azzal töltjük, hogy figyeljük a víz állását és kémleljük az égbolton a felhőket. Örömmel nyugtázunk minden egyes centiméternyi csökkenést, s minden centiméternyi növekedés aggodalommal tölt el minket.
Vannak, akik már azt fontolgatják: felszedik a parkettát, legalább az ne menjen tönkre, ha kopogtatás nélkül átlépi küszöbüket a víz.
Reggelre szerencsére mintegy két-három centimétert csökken a víz szintje. Már viccelni is van kedvem: „Seini, szenszan szantimeter..." – mondogatom.
Mindenki elindul információkat gyűjteni, hiszen annak érzi a legnagyobb hiányát. A helyi tévéadón néma csend, mintha mi sem történt volna. A szatmárnémeti adás csak feliratozva, s nagy általánosságban tesz említést az árvízről, de semmi konkrétumról nem számol be. Azt, hogy árvíz van, pedig amúgy is tudjuk. Attól, hogy a képújság is megerősíti, nem leszünk se okosabbak, se boldogabbak. Mindenki szomjazza az információt, jó volna érezni, hogy gondolnak ránk az ár túloldalán, s nem vagyunk senkifiai. Bezzeg mikor kampányolni kellett, arra lehetett műsoridőt szakítani. Ezt tényleg csak zárójelben jegyzem meg, s csakis azért, mert mások sem hagyják szó nélkül. Az emberek nagyon ki vannak kelve a városvezetőkre. Főleg mióta megtudták, hogy szándékosan árasztották el térségünket, a főtér vízmentesítése érdekében. Bár erről is különféle mendemondák terjednek, nem lehet tudni, hogy mi az igazság. De nem kell aggódni, hiszen a másik véglet felé is hajlamos átbillenni az emberek gondolkodása. Mivel az egyik városi tanácsos egyből segítségünkre siet, s hordja hátán a nehéz homokzsákokat, intézkedik, próbál mindenben segíteni, ráfogják, hogy biztosan kampány-megfontolásokból teszi, amit tesz. Szóval sehogyan sem jó. Az emberek mindenben összeesküvést vélnek felfedezni. Tény azonban, hogy a polgári védelem nincs a helyzet magaslatán. Ez abból is világosan kitűnik, hogy a polgároknak kell intézkedniük, dönteniük a további teendőkről, mert nincs egy olyan hivatalos szerv, amelyik szakszerűen kezelné a válsághelyzetet. Legalábbis idebentről így látszik.
A feszültséggócok a két végen találnak leginkább tápdús talajra. Az utca elején, ahol a víz beáramlik, s az utca végén, ahol le kellene hömpölyögnie, de nem hömpölyög le, mert az amúgy is szűkre méretezett hidak el vannak tömítődve földdel, szeméttel, s a Szamos felé vezető csatornát szinte csak a katonásan sorakozó bokrok alapján lehet behatárolni. A szántóföldön átkígyózó dús növényzet jelzi csak, hogy ott valamikor egy vízelvezető árok volt. Ma már legfeljebb papíron, vagy térképen létezik.
Az utca elején lakók nem hajlandók engedni, hogy homokzsákokkal gátolják meg a víz beáramlását az utcába, mert féltik házaikat az elzárás hatására megduzzadó víztől, a beljebb lakók pedig el szeretnék érni valahogy, hogy ne kapjon utánpótlást az utcájukban keletkezett ad-hoc Velence. Az utca végén viszont a kertjeiket féltik a lakók és nem hajlandók megengedni, hogy különben szinte vízhatlan hídjaikat megbontsák, s ezzel utat biztosítsanak a víznek. Mindkét gócpontnál szinte tettlegességig fajulnak a dolgok, még karók is előkerülnek. Persze a karhatalmiak tudomást sem akarnak venni a helyzetről, s amikor végre nagy nehezen kivonul egy árva rendfenntartó, majd később egy járőrcsoport, egyik sem igazán tudja lehűteni a felforrósodott hangulatot. Homokzsákok és szitkok, fenyegetések röpködnek, a tévések pedig filmezik, hogy legyen meg a napi cirkusz. Igaz, bár anyaguk van bőven, nehezen tudnak összevágni egy pár perces szalonképes anyagot az esti híradó részére.
A viták eredménye: az utca elejét nem zárják le, az utca végén viszont sikerül felszedni két hidat. A harmadik még mindig fékezi a vizet, mert a lakók még kártérítés ellenében sem hajlandók átmenetileg lemondani két éve készített, autóparkolóval is felszerelt, de alig 140-es átfolyóval ellátott hídjukról. Ami a bokrokkal benőtt csatornát illeti, két munkagéppel is próbálják kitisztítani, de egyik sem tud boldogulni a puha terepen. Feladják a további próbálkozásokat. Este kenyeret és ásványvizet osztanak nekünk. Állítólag egyik éppen szabadságát „Velencében" töltő, külföldön rekedt hazánkfia állta a csekket, bár lehet, ez is csak a mendemonda kategóriába tartozik. Legjobban talán a mosdóvíz hiányzik...
Kezdődik minden előlről. A járőrözés, a sétálgatás, a veszekedés. Pénzt gyűjtünk, hogy egy lánctalpassal próbáljuk meg a csatorna kitisztítását. Sikerül valamennyire utat biztosítani a víznek. Ugyanakkor az időközben leapadt Színér-patak felé is elkészül egy levezető árkocska. A hajthatatlan polgár hídja továbbra is akadályozza a víz lefolyását. Este sikerül végre egy árkot vájni a híd elé, de még mielőtt teljesen elkészülne, elromlik a kotrógép. Hamarosan új alkatrész kerül, de a traktorista nem hajlandó tovább dolgozni. Elvégre maszek, akkor hagyja abba a munkát, amikor akarja. Különben is jól felöntött a garatra, szakszóval alaposan „elfáradt", s nincs kedve kotorni, így elkotródik. Előtte azonban még egy kis vezetéstechnikai bemutatót tart; mindenki menekült, ahová tud...
Ott maradunk szépen hömpölygő vizünk társaságában, s próbáljuk „mutatni" neki, hogy merre van a Szamos. Akiknek a házai még nincsenek veszélyben, karbatett kézzel néznek minket, viszont nem restek epés megjegyzéseket tenni. S azt még nem is említettem, hogy éjszaka valaki betömte az előző nap ásott árkot.
Motorhangra ébredek. A szomszédban az út túloldalán lévő árokba szivattyúzzák a vizet az udvarból. Kimegyek, hogy hasznossá tegyem magam. Bár még mindig folyik be az utcába a barna, bűzös lé, reggelre szépen leapadt a víz. Néhol már a betonút is előbukkan, az udvarok viszont még mindig víz alatt állnak.
Délre a harmadik szomszéd udvaráig érünk. A víz alig akar elfogyni. Az utca másik oldalán lakók még álmodni sem mernek vízmentes udvarról, ugyanis az utca azon oldala sokkal alacsonyabban fekszik. Az egyik szomszéd meg is jegyzi, hogy mi az utca elit negyedében lakunk. Tudniillik a túloldal valamikor víz alatt állt, egy nagy tócsa volt a házsor helyett. Azért is nevezték el az utcát Bãltoaianak (=„Ingoványos, mocsaras terület"), szabad fordításban: Balta utcának. Sokan ma is ezen a néven ismerik, nem úgy, hogy Crisan utca.
Mire befejezzük a szivattyúzást, sötét felhők lepik el a horizontot. „Fiúk, úgy néz ki, friss áru érkezik" – mondom, hogy teszteljem az emberek morálját. Mosolyognak, így megállapítom, már nincs túl nagy baj.
Szerencsére az eső elkerül minket, ettől tovább javul a közhangulat. Az is nyugtató hatással van az emberekre, hogy a tűzoltók folyamatosan szivattyúzzák a vizet. Közben a mi kis „kampánycélokat szolgáló" szivattyúnk átkerül egy másik utcában lakó emberhez. Alighogy elviszi, már jön is vissza, s mondja, hogy nem akar beindulni a fránya pumpa. Ketten elindulunk szivattyút javítani. Körülbelül két órán át szerelünk, mire ismét üzemképessé válik. A diagnózis nem súlyos (beszippantott egy követ, s az blokkolta le), a terápia viszont időigényes.
A víz folyamatosan apad. A tűzoltók éjszaka sem hagyják abba a szivattyúzást. Pont a házunk előtt tevékenykednek, így egész éjszaka „altatódalt" hallgathatok. Következő éjszaka ugyanaz a zaj ringat álomba, de nem bánom. A fontos, hogy végre eltűnjön a víz.
Kiürítjük a homokzsákokat, mindenki szorgoskodik, méregeti a károkat. Megállapítható: rosszabbul is végződhetett volna.
Még néhány nap, és nyoma sem marad az árvíznek. Megbizonyosodhattunk: kedvező fekvése ellenére a mi utcánk sincs „beoltva" árvíz ellen. Ez jó lecke volt a jövőre nézve. Csak ne felejtsük el. Csak ne felejtsék el.
Kicsit már bánom is, hogy levonult az ár. No persze nem a vizet hiányolom, hanem az emberi összefogást, a szolidaritást, amely a szürke hétköznapokban bizony hiánycikk. „Látásunk" is sokat javult az elmúlt napokban. Aki mellett eddig csak úgy elhaladtunk, azt most már jó ismerősként üdvözöljük. Akiről azt hittük, hogy barátunk, kiderült, hogy ellenségünk. Ha volt jó oldala ennek az egész kalandnak, csakis ez lehetett az.
Tamási Attila
15.00 óra – Emlékműsor a kastélykertben: a nagybányai fúvószenekar műsora, helybeli és szomszéd községek hagyományőrző együttesei és versmondóinak fellépése
Előadás után népünnepély és reggelig tartó bál!
10.30 óra – Ünnepi istentisztelet
12.00 óra – Koszorúzási ünnepség Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobránál.
13.00-15.00 óra – Ünnepi ebéd a meghívottakkal
15.00 óra – Emlékműsor a kastélykertben:
* Koltó és Tiszapüspöki testvértelepülések együttműködési szerződésének aláírása. Díszpolgári oklevelek átadása.
* Kiváló és érdemes hazai és külföldi művészek, hagyományőrző együttesek és versmondók fellépése: Madarász Katalin nótaénekes, a sárospataki Nyolckor Színház művészei („Emlékszel-e Európa?", zenés-verses műsor), „Utazás Operettországba" (a pesti Magyar Operettszínpad művészeivel: Mádi Piroska, Magocs Ottó, Szabó Dávid, Márton Marcsi. Örökzöld dallamok Kálmán Imre, Eisemann, Huszka, Fényes Szabolcs, Sally Géza, Lehár műveiből.)
* Balázs Pali könnyűzene énekes
Szeretettel várnak mindenkit!
Nagybányán idén ma és holnap, szeptember 2-án és 3-án kerül sor a Szépkorúak Nemzetközi Vers- és Prózamondó Találkozójára, a Teleki Blanka Nyugdíjas Klub szervezésében. Helyszínek: a Fekete Sas nagyterme valamint a Városi Színház.
– 10.00 óra: Ludescher István alpolgármester köszönti a résztvevőket.
– 10.30 óra: a verseny kezdésének időpontja.
Ebéd után szabadprogram, illetve város- és múzeumlátogatás a versenyzők számára.
Szeptember 3. (Városi Színház)
– 19.00 óra: Gálaműsor. Benne: dr. Pohl Antal valamint Jóna Bálint énekes-zenés előadása. A 15 éves barátságra emlékezik a szolnoki pedagógusok nyugdíjas klubjának elnöke. Emléklapok és plakettek átadása.
Az est fénypontja: a budapesti Operettszínház fiatal művészeinek előadása.
Jegyek elővételben az RMDSz székházban kaphatók.
Ára 5 lej (50 000 régi lej).
(BÚSz) Gyermekek, fiatalok zsivajától hangos ezen a héten a Teleki Magyar Ház és udvara. Nemezelés (nemeztarsolyok és -ékszerek készítése), korongozás-agyagozás, népi gyermekjátékok készítése vesszőből, gyékényből, kákából, valamint kötélverés, szövés szövőszéken és szövőkereten szerepeltek eddig a kézműves tábor programjában, de táncházra, íjazásra, népi játékok és énekek tanulására, esti tábortűzre is maradt idő, s az István tornyot, a Kereszthegyet, a Néprajzi Múzeumot és virághegyi Falumúzeumot is felkeresték a táborlakók. (Közülük sokan most jártak először ezeken a helyeken...)
A kézműves táborral párhuzamosan épül-készül a Magyar Ház nemezsátora. A két programba összesen ötven-hatvan fiatal kapcsolódott be Nagybányáról, Tasnádról és Domokosról. (dávid)
Tizenöt esztendei várakozás után végre valahára társadalmunk megérett arra, hogy megszülethessen a 247. sz. törvény, amely egyebek mellett a tulajdonjogot hivatott új dimenziókba helyezni. Nehéz szülés volt, már ha csak a hosszú érlelődési, megvalósulási időszakot is nézzük. Ráadásul komplikációmentesnek sem mondható a világrajövetel, hiszen kisebb-nagyobb szépséghibái azért vannak az „újszülöttnek".
Most nem a jogi szempontból érdekes megfigyeléseket, hanem az egyszerű logikai következtetéseket, az amolyan szemet szúró dolgokat emelném ki.
Csak nálunk van olyan, hogy egy törvénybe, amelyik egyébként büntetőjogi kitételeket is tartalmaz, külön antikorrupciós fejezetet iktassanak be, külön paragrafusokkal hívva fel a figyelmet, hogy a törvényt igenis illik betartani. Mintha az általános rendelkezések és a törvénybe foglalt büntetőjogi cikkelyek nem volnának elégségesek.
Aztán arról is rendelkezik a törvény, hogy az annakidején államosított, s természetben vissza nem szolgáltatható ingatlanok tulajdonosainak a kártalanítására egy ún. Tulajdon Alapot hozzanak létre. Az Alap pénzügyi hátterét, fundamentumát egyebek mellett néhány (számszerint vagy 14), állam adósságának átruházása fogja biztosítani. Ide sorolható a teljes krivojrogi adósság (amit a nem működő kombinát bevételeiből kellene törleszteni), illetve Szudán, Szíria, Mozambik, Líbia, Guinea, Nigéria, valamint Tanzánia, Irak, Észak-Korea, Kuba, Mongólia és Szomália esedékes adóssága is. S ha ez még önmagában nem elég „szószátyár" bizonyíték arra, hogyan mennek mifelénk a dolgok, megemlítem azt is, hogy nagylelkű kormányunk minap elengedett Irak 2,5 milliárd dolláros adósságából kétmilliárd dollárt. Ezt még tavaly eldöntötték, amikor az Irak hitelezőit magába tömörítő Párizsi Klubban egyezség jött létre arra vonatkozóan, hogy elengedik az adósságok 80%-át. A hírt valószínűleg a szomáliaiak is kitörő lelkesedéssel fogadták, az észak-koreaiakról és a szudániakról nem is beszélve. Szerintem alig várják, hogy számukra is alapítsanak egy klubot…
Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem!…
Na de ne legyek olyan szőrösszívű, a törvénynek jó rendelkezései is vannak. Az egyik ilyen fejezet az, amelyik arról szól, hogy az államosításkor az épületekben maradt ingóságokat is vissza kell szolgáltatni, ha a kérvény beadásakor azok még léteztek. Vagy az, amelyik a földtulajdonosoknak juttatandó, eladásból vagy bérbeadásból származó, államilag garantált életjáradékról szól. Igaz, ezeknek is van egy kis szépséghibájuk: közel másfél évtizeddel ezelőtt kellett volna megszületniük. Akkor, amikor a kollektivizálás és az államosítás igazi szenvedő alanyai még éltek. Nagy részük azóta sajnos már meghalt. Azok pedig, akik még életben vannak, mivel nem bírtak már dolgozni, rég eladták (elpotyázták) földjeiket. Mert ugye a békebeli gazdák szemében nincs annál nagyobb szégyen, mint parlagon hagyni a földet. Így tehát nem is vállalt olyan nagy terhet az állam az életjáradékokkal kapcsolatos kezességgel.
Hogy kik a törvény igazi nyertesei? Természetesen az ügyvédek. Egy élelmes ügyvédbojtár, aki a 18-as Törvény csillagzata alatt kezdte el pályáját, s még ma sem zárta le akkor elindított ügyeit, mire a mostani törvényből kihajtó (r)ügyeket is tisztázza, már mehet is nyugdíjba. De az is lehet, hogy le sem zárja addigra az összes dossziét. Elvégre fiának is dolgoznia kell majd valamit…
Legalább a szinte mindenki által jól ismert vicc kedvéért. (tami)
* A római katolikus plébánia Szentháromság templomában örök hűséget fogadott egymásnak Tóth Laurentiu és Tivadar Ramona, Tóth Károly és Andreicut Maria fia, Tivadar Gheorghe és Rákóczi Erzsébet lánya (tanúk: Pocol Virgil, Pocol Gabriela, Resteman Olimpiu és Resteman Maria); Csatári János-Gáspár és Licz Ibolya-Gyöngyi, Csatári János és Turuczkó Ilona fia, Licz György és Zvolenszki Ibolya lánya (tanúk: Boros György, Zvolenszki Katalin, Fedorán Zoltán, Schiller Tünde, Köllő István, Sós Gyöngyi, Kuhn Ferenc és Dézsi Mária); Száviczki Félix és Szabó Erzsébet, Száviczki Károly és Susa Veronica fia, Szabó József és Szabó Ibolya lánya (t: Téglás Gábor és Mónika, Rãursan Gavril, Szabó Ferenc és Zsuzsánna, Szabó József és Ramona).
* Szintén a Szentháromság templomban tartották keresztvíz alá Somai Péter-Norbert és Somai Mészáros Erzsébet kislányát, aki az Edina-Erzsébet nevet kapta (keresztszülők: Mészáros Csaba, Mészáros Csilla, Popa Ovidiu és Popa Éva), valamint Fortuber Alexandru és Fortuber Edit-Erzsébet kisfiát, aki a Patrick-Angel nevet vette fel (keresztszülők: Szigyartãu Annamária, Fejér Krisztina, Stevans David-Filip és Vakon Nicolae).
* Az óvárosi református egyházközségben esküdött örök hűséget egymásnak Simon Sándor és Tóth Annamária, Simon József és Kiss Sarolta fia, Tóth Lajos és Klein Katalin lánya (tanúk: Keresztes József és Gyöngyi, valamint Erni István és Angéla).
* Ugyancsak ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Kovács Józsefné, sz. Kovács Mária (89 éves) testvérünket.
* Az újvárosi református egyházközségben örök hűséget fogadott egymásnak Csatári János-Gáspár és Licz Ibolya-Gyöngyi, Csatári János és Turuczkó Ilona fia, Licz György és Zvolenszki Ibolya lánya (tanúk: Boros György, Zvolenszki Katalin, Fedorán Zoltán, Schiller Tünde, Köllő István, Sós Gyöngyi, Kuhn Ferencz és Dézsi Mária).
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Túróczy Eduárd (70) testvérünket.
* Az újkenyérért való hálaadás ünnepén bemutatkozott Fazakas Ildikó segédlelkésznő.
* Koltói református egyházközség. A hagyományos Petőfi-ünnepség alkalmából, szeptember első vasárnapján Kovács Sándor egri lelkipásztor hirdeti az Igét. Szolgál a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium énekkara.
Varga Orsolya
Szeptember 4-én a felsőbányai református templomban, a délutáni (5 óra) istentisztelet keretében kerül sor a Véső Ágoston Munkácsy-díjas képzőművész által vezetett festőtelep megalakulásának 10. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre. Igét hirdet Tőkés László királyhágómelléki püspök, majd Czakó Gábor képzőművész, a Duna Televízió munkatársa, valamint Szűcs György műtörténész tartanak rövid, de tartalmas előadást.
Tisztelettel várnak minden érdeklődőt! (varga)
Közelebbről ugyan veszített valamit az aranyásó kastélya a messziről táplált illúziókból, de három lépésnyiről is fölébresztette a szemlélőben a gyermekkori álmokat. Ilyen kastélyt szeretne építeni magának minden gyermek ama karácsonyi forgácsdobozokban rejlő játékszerekből, és ilyen kastélyt szeretne építeni magának minden felnőtt, akinek gyermekkorában nem volt játékszere. Cifra volt itt minden, mintha egy mézeskalácsos sátorból vette volna a motívumokat háza fölépítéséhez a cigányosképű házigazda. Vagy talán egy keleti szertartású templomot gondolt el magában az építkezésnél az aranyásó, ahol ő valamikor talán csak a sekrestyés után következett rangban, és papja volt a leghatalmasabb úr, akit életében látott. A fonókban, kukoricahántásoknál, tollfosztásoknál elmondott mesék kastélyát akarta megépíteni, amely csak tán azért nem forgott, mint a ringlispil, mert a nagybányai építész nem tudja ennek a szerkezetét. És mégsem volt ízléstelennek mondható ez a kastély itt, az aranyásás vidékén, ahol az emberek nem gondolnak egyébre, mint a pillanat alatt való meggazdagodásra. Az itteni fantáziákhoz éppen úgy idomult ez az épület, mint keleten a minaretek és mecsetek alakulnak az odavaló képzelethez. És a házigazda fekete selyem bársonyruhába öltözve várta a vendégeit, és még csak egyetlen aranyzsinór se volt a ruháján – csak barna kezén villogott egy mélytüzű briliánsgyűrű.
Akik szeretik a régi urasági kastélyok öblös ebédlőit, ahol kényelmes székekben mindaddig el lehet üldögélni, amíg nem következik be az álom ideje, Pokol úr ebédlőjében nem érezték volna jól magukat. Mindegyik szék, amely az ebédlőasztal mellé volt készítve, olyan faragványos, magas, kényelmetlen volt, mint egy-egy trónus. Mintha ezzel is ki akarná fejezni megbecsülését vendégei iránt: ő maga egy sokkal kisebb széken foglalt helyet, hogy anélkül is köpcös, alacsonyas, hízásra hajlamos alakja szinte eltűnni látszott a vendégek trónszékei között. Mosolygott, minden eledelnek külön örvendett, mintha csak akkor juthatna hozzájuk, ha vendégei fölkeresik. Pedig nem volt valamely különösebb ebéd, mert utazásaimból néha inkább szoktam emlékezni a nevezetesebb ebédekre, mint akár a nőkre és más dolgokra: nem emlékszem, hogy mivel kínálta meg az aranyásó vendégeit. Ám a bora, mint ez rendszerint azok között a hegyek között történni szokott, amely hegyek nem teremnek bort: kitűnő volt.
És a ház többi része is magán viselte gazdájának egyéniségét. A falakon a nagybányai piktorok képei között mérnöki rajzok. Bizonyára a bányagrófság egy fiatal mérnöke rajzolta meg Pokol úrnak mindazokat az utakat, amelyeket aranyásó korában bejárt, mint a nagy fölfedezőknek útjait szokták megrajzolni a messzi földrészeken. Föld alatt és föld fölött vezetnek el ezek a cinóberrel, kékkel, arannyal rajzolt vonalak. Itt-ott egy aranyfolt mutatja azt a helyet, ahol Pokol úr valamikor nagyobb leleményre tett szert. Íme, ezek a térképek mutatják az aranyásó életét, mindaddig, amíg vándorlásaiban eljutott volna a borpataki kastélyig. Nem kell titokban tartani többé ezeket az utakat, hiszen Pokol úr elvitte az utak mentéről mindazt az aranyat, amely a föld mélyében található.
Kérdést intéztem hozzá, hogy milyen volt az az úgynevezett aranyfészek, amelyet legelőször felfedezett:
– Milyen is volt? – mormogta elgondolkozva. – Akkora lehetett, mint egy juhászkalap.
Többre nemigen emlékszik a dologról, aminthogy nagyon szűkszavú, amikor a maga mesterségére terelődik a szó. Az aranyásó azt hiszi, hogy vendégei unatkoznának, amikor a maga dolgairól beszélne nekik.
A völgyben korán alkonyodott, és a kastély, amely eddig csak cifraságaiban, bús pompájában élt: megelevenedett. Vendégek léptek elő a vásári viaszgyertya ékességű oszlopok mellől; a kapu, amely valamely kisebb faluba elmehetett volna oltárnak: gyakran nyílott zajtalan sarkain; a nagy ebek folytonosan nyugtalankodva ugattak láncaikon, és a park kavicsos útjai megtelnek vala ama keserves, félénk csikordulásokkal, amelyeket a szegény emberek lépései szoktak előidézni gazdag házakban. A jövevények a házigazdát keresték, mire Pokol úr engedelmet kért a nagybányai uraktól, hogy néhány pillanatra magukra hagyja őket. A kertből behallatszott a hangja, de az most sokkal érdesebb volt, mint itt az ebédlőben. Néha pattant is ez a hang, mint az ostor; máskor szünetelve, magyarázva, szavakat megismételgetve hangzott, mint amikor a gazda az ispánjával vagy a béresével közli a másnapi teendőket.
A nagybányai polgármester a nyitott ablakhoz vitt; és ott magyarázta meg a Pokol-kastély kertjében történő eseményeket:
– Ezek az emberek, akik itt vannak: a Pokol úr régi cimborái, azok az aranyásók, akik szegények maradtak.
Gubás, földfekete, koldus módjára állongó férfiak húzódnak meg a homályban. Némelyik a földön ült a halálos fáradtságtól, a másik félig elheveredett, mint egy agyonhajszolt állat, a harmadik térdepelt, és az arcát fürösztötte a kert nedves füvében, mint a búcsújárók nedvesítik magukat a kegyes helyek vizeivel, amelyektől betegségeik elmúlását remélik. Valóban búcsújárók voltak ezek a borpataki Pokol-kastélyban, az arany búcsújárói, akiket a hiú Pokol úr tán azért rendelt ide, hogy jótékony hatalmának híre terjedjen Nagybányán is. És voltak ott a háttérben asszonyok is, habár a babona szerint az asszonyoknak nem szabad aranyásással foglalkozni. Állítólag az arany elbújik az asszonykéz elől. Nos, ilyen rongyos öregasszonyokat még a pesti templomok körül se láttam életemben, pedig a pesti koldusok elég rafináltak a maguk dolgaiban.
Úgynevezett kihallgatási napot tartott Pokol úr, amikor a környékbeli hegyekből mind előjöttek azok az elátkozott aranyásók, akik hasztalan küzdenek az ördögök ellen, munkájukat nem kísérte szerencse. A tarisznyájukból mindenféle kődarabokat vettek elő, amelyeket mustrának hoztak arról a helyről, ahol a hegyet ássák. Pokol úr az alkonyi világosságnál megnézte a köveket, boszszúsan elhajította őket, vagy visszaadta az aranyásónak. És közben beszélt olyan nyelven, amelyet én nem értettem.
A polgármester a fülembe dörcögte:
– A környékbeli szegény aranyásók halálosan bíznak Pokol szerencséjében, jóságában, okosságában. Valóban, Pokol szerencsés fickó, mert többnyire ezeknek az elátkozott aranyásóknak az elbeszéléséből tudja meg, hogy hol rejtőzik arany a hegyekben, mely területekre kell „kutatmányi jogokat" szereznie a bányagrófságtól, merre mutatkozna eredménye a befektetésnek. Mert Pokol úr maga már nem ás az arany után, hanem ásat. Egy esztendőt töltött valamely kémiai intézetben, ahol az arany felismeréséről egyet-mást megtanult; laboratóriuma is van a kastélyban. Azokat az eldobált köveket ő majd még egyszer megvizsgálja.
Odakünn a kertben pénz csörgése hallatszott. Pokol úr osztogatott pénzt a szegény aranyásók között, lámpásba való olajra, szerszámra, élelemre, „kutatmányi jogokra"... A földfekete emberek csókolgatták Pokol úr pénzadó kezét, hálás, szinte kutyavinnyogás-szerű hangokat hallattak, és áldást mondtak, amikor a diadalíves kaput behúzták maguk után.
Most az asszonyokra került a sor... Azokkal már nem is állott szóba Pokol úr, hanem a konyha felé mutatott, ahol bizonyára akadt valami ebédmaradék.
Mikor visszatért az ebédlőbe Pokol úr, odalépett a sarokban álló nagy zongoraverkli mellé, amelyet egy pesti korcsmárostól vásárolt, és víg, dobos, csengős keringőt játszatott a hangszerrel. (1925)
Szinte pontosan 3 éve, 2002. augusztus 23-án jelent meg ugyanitt „Európa víz alatt" címmel egy írásom. Sajnos a téma ismét időszerűvé vált, Európa újból úszik. Ha most három éve úszott Prága ódon főtere, meg a drezdai műemlékek, most azok is megpróbálják milyen áldozatnak lenni, akik eddig csak segélyeket küldtek és sajnálkoztak a kárvallottakon. A víz elöntött olyan helyeket is, ahol mindeddig nem is gondoltak arra, hogy őket is érheti ilyen szerencsétlenség. Ki gondolta volna, hogy Székelyudvarhely közepén térdig fogsz vízben járni, vagy hogy Farkaslakán gyilkol az ár?
Eddig rossz évünk volt. Először a Bánság, majd Moldva, odaát Felsőmagyarország és a Dunántúl, Muraköz, most pedig a Székelyföld, Svájc és Németország déli része, Ausztria kerültek víz alá. Csak Portugália menekült meg az árvíztől, mert ott olyan szárazság volt, hogy több mint 100 ezer hektár erdő égett le. Nem menekültünk meg mi sem, úszik a környék, Felsőfernezely, Szinérváralja.
Az okok egy részéről a múltkor is írtam. Az első helyen a levegőszennyezés áll, amiből nekünk is volt-van bőven részünk. Most azonban, ha valaki felmegy a Kereszthegyet „díszítő" apácakolostorig és lenéz, nem a Phőnix melletti óvárost, hanem az újat nem látja a füstködtől.
Akkor, három éve azt írtam: „sok százmillió kocsi kipufogógáza aktívan hozzájárul a Föld éghajlatváltozásához". Sajnos úgy néz ki, hogy ez igaz. Menj ki utcáinkra: kocsi kocsi hátán. Ugyan az óváros, mint egy felcicomázott koldus. A málladozó István alatt luxuskocsi (mármint nekünk az...) luxuskocsi mellett, a parkolóban, a járdán, a zebrán. Azóta megépítették a sétálóutcát. Ismét idézek: „a Szatmár utca elején... átalakítják az utcát... úgy mondják sétálóutca lesz..." (azért a díszes útburkolat). Nos, megvan, lehet benne gyönyörködni, az Istvántól a rendőrségig. Mivel sétálóutcának készült, virágosládák szegélyezik, de csak arra jók, hogy megakadályozzák, oda ne parkoljanak. Mert nem sétáló, inkább (ingyen) parkolóutca lett belőle, közlekedéssel.
Van a Fekete Sas előtt sétálóutca is, ahol a baloldalon még álló lerobbant házak mocskában gyönyörködhet, aki arra jár. Jó lenne, ha a polgármester úr látná az olajfoltokat a szép, új díszkövezeten. Milyen jó lehet az amerikaiaknak, ahol a városi rendőrség a polgármesternek van alárendelve! Ott van aki kérdőre vonja, s el is bocsájthatja őket! Mert a mienk nem töri össze magát a városi közlekedési rendért.
A másik ok: a zöldövezetek ellenségei. A városban virágot, ágakat, lombokat szaggatnak, vagy erdőt irtanak. Megyénket ezért figyelmeztette is a Minisztérium. A törvénytelen irtásokért. Sárlavina csak ott van, ahol nincs erdő, ami fogja a talajt. Ha nincs, akkor megindul a domboldal. Hátha egyszer a Tolvaj Dénes alatt is megindul?
Írtják az Amazonas, az Indonéz szigetek, Hátsó-India dzsungeleit. Kell a fa, s a termőföld is. Az egyre szaporodó emberiség enni kér. Hallom, hogy az EU 200 millió euró büntetést akar kiszabni többek közt Magyarországra is a (szerintük) túl nagy gabonaállomány miatt! Amikor Afrikában tízezerszám halnak éhen gyermekek. Az EU urainak csekkfüzet költözött a szíveik helyére?
Így aztán kezet fog a két ok. A levegő szennyeződik, mert az ipar, főleg az autógyártás, nem állhat le. Oda a profit, de a munkahelyek is. A kereset nagy, a benzin ára nő, vele együtt mindené. Új fegyverek helyett többet kellene költeni új hajtóanyagokra, amelyek nem szennyezőek, dehát az olaj is nagy üzlet. Aztán ahogy nő a szennyezés, úgy csökken az oxigéntermelő zöldvilág földünkön. Ha ebben az iramban csökken, megjósolták mi lesz a vége... Nem az esőzések miatt fogunk úszni, hanem az elolvadt jéghegyek miatt megnőtt óceánok vizében.
Észhez kellene térni, amíg nem késő. Nem mehet mindenki a déltengeri szigetekre, vagy költözhet a spanyol tengerpartra, mint a svédek. Különben azt is hallottam, hogy ők is kaptak segélyt a természeti katasztrófák következményeinek orvoslására... Románia 1970 óta rendszeresen kér és kap, csak – hogy is mondjam – az akkor kapott sátrakban például egyes elvtársak kempingeztek. Úgy mondják, a Temes megyei hatóságok is tetemes összegeket kaptak a vízvédelemre, gátak megerősítésére. Idézem a nótát: hová lettél, hova, ábrándok világa!
Ez lenne a nagyvizek harmadik oka: a védelmi rendszerek elégtelensége, a gondozatlan vízelvezető árkok a falvakban, az utak mentén. Országunkat mindig váratlanul érik a természeti csapások. Néztem a megduzzadt Zazart. Percenként kb. 20 műanyag palackot vitt, amelyek valahol fent a természetet „ékesítették". Ha valahol elakadnak és összegyűlnek, a fauszadékokkal milyen szép gát lehet belőlük! Majd összeszedi a szomszéd a Szamosból, a Tiszából. Ha nem, leúsznak a Deltáig és ismét a miénk lesznek!
Rossz év volt eddig. Viharok, felhőszakadás, árvizek, lezuhant repülőgépek. Mi lesz még? Hiszen a cunamiról nem is szóltam. Talán Isten keze sújt le a gőgös emberiségre?
A pesti orvosi kar első jeles örmény származású egyetemi tanára Csausz Márton volt. Felsőbányán született 1796. augusztus 8-án. Apja, Csausz Kristóf jelentős vagyonnal rendelkező gazdag kereskedő volt, aki sokat áldozott gyermekei neveltetésére, közvetlen környezete művelésére. Iskoláit – beleértve az egyetemi tanulmányokra feljogosító „bölcseleti tanfolyamot" – Nagyváradon végezte, majd 1815 őszén, Pesten, orvosi tanulmányait is megkezdte. 1820. május 6-án avatták orvosdoktorrá. A következő években seborvosi és szülészmesteri oklevelet is szerzett, ezután magánorvosi gyakorlatot folytatott Pesten. A pesti örmény kereskedők közössége részére a Szent Rókus Kórházban létesített három betegágy orvosi tisztségét is betöltötte, ami egyben az itt élő örmények „körorvosi" tisztségét is jelentette.
1831-ben koleraorvosként működött Észak-Erdélyben, ahol naponta 80-100 beteget látott el. 1823-ban még eredménytelenül pályázta meg a pesti seborvosképzés sebészeti tanszékének tanári állását, de 1834-ben – eredményes pályázat után – az anatómiai tanszék vezetését bízták rá. Volt kari jegyző, 1840-1844-ben pedig dékán. Az egyetemi reform híve volt, 1834-ben azok pártján állt, akiknek javaslatára megszüntették a korszerűtlen és az egyetemi képzést rossz irányba befolyásoló régebbi rendszert, az ún. „külső orvosi kart".
Híve volt a reformkor társasági szellemének, amelynek nyomán sorra alakultak meg a különböző tudományos társaságok, a szellemi élet pezsgését jelentő körök. Egyetértett a budapesti Királyi Orvosegyesület megalakulásával (1837). Bár ennek létét és működését akadályozta az egyetemi orvosi tanári kar egyesülete, így az ott elfogadott tartózkodási magatartás őt is „megkötötte", amikor 1841-ben ezek a megkötések feloldódtak, az elsők között lépett az Orvosegyesületbe. Híve volt a nyelvújításnak, a magyar orvosi nyelv megalkotásának. Felemelő érzés lehetett számára, amikor az orvosi karon kihírdethette a magyar nyelv tannyelvvé nyilvánításának királyi leiratát.
A nyári szüneteket, általában minden szabad idejét utazásokra fordította, sorra kereste fel a közeli és távoli egyetemeket, klinikákat, orvosi intézeteket. 1838-ban tanulmányi körúton járt Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Angliában, Spanyolországban, Algírban, Oroszországban, Svájcban, Olaszországban. Ezek az utak adtak neki ösztönzést arra, hogy létrehozza a fiatal kollégák és medikusok „utazási alapítványát", amelynek alaptőkéjét orvosi gyakorlatából biztosította. Elsősorban a rossz anyagi körülmények között élő tehetségeken kívánt ilymódon segíteni, főleg a tehetséget és szakmai szorgalmat akarta jutalmazni.
Lelkes híve volt a magyar szabadságharcnak, a visszaemlékezések szerint 1848. március 15-én az egyetemi ifjakkal együtt vonult a Nemzeti Múzeum elé. 1848. május 1-én a Vallás-és Közoktatási Minisztériumban miniszteri tanácsosi rangban az egyetemi ügyek egyik intézője, a pesti egyetem egyik alelnöki tisztével is megbízták. E tisztséget – bár nem követte a kormányt Debrecenbe – 1849. február 1-ig töltötte be. 1849. áprilisában nem értett egyet a függetlenségi nyilatkozattal, ideiglenesen visszavonult, így az 1849 őszén megtartott igazoláson nem távolították el az állásából, csupán megfeddték 1848-as magatartásáért.
1859-ben helyezték nyugdíjba. 1860. szeptember 14-én hunyt el. Végrendeletében vagyonából 35 ezer forintot az egyetem orvosi karára hagyott, 100 ezer forintot a Magyar Tudományos Akadémiára, 20 ezer forintot az orvosjelöltek külföldi utazására. Az alapítvány kamataiból évente hat hallgatót kellett külföldre utaztatni. Könyvtárát az orvosi kar könyvtárára hagyta, külön összegben emlékezett meg a Magyar Orvosi Könyvkiadóról is, amelynek egyik alapitója volt.
Dr. Marian Felix
Ismét egy ablakon keresztül hatoltak be a betörők az egyik nagybányai csarnokba. Igaz, ezúttal a tulajdonosok nem hagyták nyitva az ablakot, csak egész egyszerűen nem vágattak üveget az ablakkeretbe, így az elkövetők könnyűszerrel elvihettek egy villanyfűrészt, egy tekercs kábelt, egy fúrópisztolyt és egy kerékbontó szerszámkészletet, 2000 lejnyi kárt okozva.
Erősen megszomjazhatott a 21 esztendős Cosmin V., ha a Libertãtii téren képes volt betörni az egyik üzlet kirakati üvegét, csak azért, hogy két üveg alkoholhoz jusson. Az alig egy hónapja szabadult nagylegényt az egyik őrző-védő cég alkalmazottja csípte el.
A Traian sugárúton egy számítógépet és egy monitort loptak el ismeretlen személyek az egyik üzlethelyiségből. A kár: 3000 lej. A Frumuseaua utcában álkulcs segítségével hatoltak be a betörők az egyik lakásba, ahonnan egy 400 lej értékű DVD-lejátszót vittek el. A G. Cosbuc utcában egy tömbházlakás került a hivatlan látogatók útjába, méghozzá nem is egy alkalommal, ugyanis tudták, hogy a lakók nincsenek otthon. Egy DVD-lejátszót, egy videót, három telefont és három csomag kávét vittek el, összesen 1500 lejnyi kárt okozva.
Mojsfalván (Moisei) a Polgármesteri Hivatal épületébe, a könyvelő irodájába hatolt be a 28 esztendős Ciprian M. Az egyik fémszekrényből elvitt egy szintén fémből készült kazettát, amiben a tanács pecsétje, valamint a könyvelő 600 eurója, 50 leje, a diplomája és a katonakönyve volt. Nagyfentősön (Finteusu Mare) 35 g aranyneműt és egy 70 millió lejes, névre szóló csekkkönyvet vittek el a betörők az egyik lakásból.
Máramarosszigeten az egyik C. Coposu utcai szórakozóhelyet látogatták meg több ízben is a betörők. Összesen 6000 lej értékben vittek el különféle javakat. Alsóvisón (Viseu de Jos) 1100 lejnyi kárt okoztak a hivatlan látogatók azzal, hogy cigarettát, telefonkártyákat, kávét és csokoládét lovasítottak meg az egyik üzlethelyiségből. Sebespatakon (Sãbisa) két fegyvert, egy muskétát, egy íjat nyilakkal, egy televíziót, egy DVD-lejátszót és különféle háztartási gépeket loptak el az egyik lakásból. A rendőrök körülbelül 300 méterre a betörés helyszínétől, egy elhagyott lakásban találták meg az ellopott javakat, viszont az elkövetőket még nem sikerült elfogniuk.
A Gãrii negyedben található piacon 4 millió régi lejt loptak ki a zsebesek az egyik asszony zsebéből. Magyarláposon, az Unirii sugárúton is egy asszony esett áldozatul a zsebeseknek. A károsult elmondása szerint, két fiatal feléje közelített, s egyikük kitépte kezéből a táskáját. Az elkövetők pillanatok alatt eltűntek a tömbházak között. A táskában több mint 18 millió régi lej, a nő személyi igazolványa, jogosítványa, valamint autójának a törzskönyve volt. Az egyik felsővisói (Viseu de Sus) kereskedelmi társaság telepéről, a 62 esztendős őr, Petru A. közreműködésével, aki 500 ezer lej ellenében hajlandó volt szemet húnyni, elloptak mintegy 3,39 köbméternyi farönköt. A 15 és 24 esztendő közötti tettesek - név szerint Ioan S., Vasile Ioan S., Viorel-Gheorghe B. és Vasile V. - rendőrkézre kerültek, a fát pedig visszajuttatták a telepre.
Az egyik kamionsofőr feljelentést tett a rendőrségen, hogy miközben Bukarestből Nagybányára szállított árut, valakik kivágták az autó utánfutójának ponyváját, s ily módon a pótkocsiból különféle árukat loptak ki, több mint 12591 lej értékben (Áfa nélkül). Sajnos a gépkocsivezető nem tudott felvilágosítást adni azzal kapcsolatban, hogy pontosan hol is történt a dolog.
Három égerháti (Arinis) gazdának a falu határában legelő lovaikat lopták el ismeretlenek. A rendőrség keresi a négy elkötött lovat. Remélhetőleg a tolvajok nem teszik őket lóvá.
A 18 esztendős M. Katalin az egyik Transilvaniei utcában található fogászati rendelőből ellopott egy táskából 100 dollárt. Kiderült, nem ez volt az első esete, s most is csak terhessége miatt volt szabadlábon. Az egyik Traian sugárúton található üzletből, egy öt személyből álló "takarítóbrigád", kijátszva az elárusítónő figyelmét, ellopott a pult alól, egy táskából, 35 millió lejt.
A Carpati utcában leparkolt személygépkocsiból ismeretlen személyek kiloptak egy diplomatatáskát, amiben nem kevesebb, mint 90 millió lej volt. A Bukarest sugárúton is egy táskát loptak ki az egyik autóból. A kár ebben az esetben 500 lejt tesz ki. A Június 1 téren egy mobiltelefont "operáltak" ki az egyik "peches" személygépkocsiból az alkalmi sebészek. A kár: 1100 lej. (ta)
Megnőhet az adózás foka az elkövetkező időszakban a hatékonyabb költségvetési bevételek biztosításáért, mivel Romániának 2007. elején a GDP 3%-ának megfelelő kiegészítő pénzalapra lesz szüksége – jelentette ki Cãlin Popescu Tãriceanu.
A kormányfő emlékeztetett: ahhoz, hogy Románia a GDP 4%-ának megfelelő csatlakozási pénzalapból részesüljön, társfinanszírozóként részt kell majd vennie ezekben a projektekben, ehhez pedig nagyobb költségvetési bevételekre van szükség. Ehhez hozzáadódik az EU költségvetéséhez való hozzájárulás értéke, valamint a nyugdíjak újraszámolásával járó plusz kiadások. Megoldásként Tãriceanu megemlítette a költségvetési bevételek hatékonyabb begyűjtését is.
Ezzel szemben a Demokrata Párt hallani sem akar fokozott adóztatásról, illetve az áfa megemeléséről. Emil Boc kedden leszögezte: a demokraták nem értenek egyet azzal a tervvel, hogy növeljék a nyugdíjasok és a gazdák társadalmi biztosítását, de a héa (tva) emelését sem támogatják. Adriean Videanu, a PD ügyvezető elnöke úgy vélte, hogy most semmi sem indokolja a héa megemelését. (mediafax)
A romániai utazásszervező vállalkozások a hét végén kisebb adókat követeltek a helyi szállodai és vendéglátóipari szolgáltatókra, hogy így váljon versenyképesebbé Románia, mint idegenforgalmi célország. Szerintük egyszerűen el kellene törölni a külföldi turisták esetében a hozzáadott értékadót (tva). Az utazási irodák szövetsége szerint ezen adók terén jelentkező előnyei miatt sikeresebbek a szomszédos országok, így Bulgária és Magyarország a külföldi turisták becsalogatásában.
Emellett a fenti országok a román utazásszervezők szerint hosszabb távú turizmus-fejlesztési stratégiával is rendelkeznek. Romániába az idei év első felében 2 millió külföldi turista érkezett, a múlt évben összesen 6,6 millió. (mti)
Együttérzéssel halljuk a döbbenetes híreket az árvíz Székelyföldön, Partiumban, és egész Európában okozott pusztításairól. A mélység árjai zúdultak véreinkre, iszaptenger öntötte el házukat, templomaikat. Nagy vizek hullámai ölnek, gyászba borítva családok, gyülekezetek életét.
Közös imádságra hívjuk fel híveinket népek közösségében Isten kegyelméért és szeretetéért. Alázatos lélekkel emeljük fel szívünket, és mondjuk a zsoltárossal együtt: "A folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak, a nagy vizek zúgásainál felségesebb az Úr a magasságban." (Zsolt.93,4). Isten megindul népéért, a bűnbánatban fogant imádságot meghallgatja. Legyünk mindannyian részesei a fohászkodók közösségének, töltsük meg templomainkat, és könyörögjünk egymásért.
Emlékeztetjük híveinket felhívásunkra, amelyben kértük a jókedvű adakozók segítségét az árvíz okozta károk enyhítésére. Megismételjük korábbi felhívásunkat, hiszen a szükség mérhetetlenül megnőtt, ezért kérünk mindannyiatokat, hogy adományaitokat, mint Istennek szánt áldozatot, gyűjtsétek össze, és a lelkészi hivatalokon keresztül juttassátok el az esperesi központokhoz. Megszervezzük, hogy a legrövidebb időn belül a kárvallottakhoz elkerüljön minden adomány, hogy enyhüljön a bánat és csökkenjen a félelem.
A 32. zsoltár 6-7. versével áldunk Benneteket:
"Hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. Te vagy oltalmam, Te mentesz meg veszedelemtől, végy körül engem a szabadulás örömével".
Ezzel a reménnyel kérjük Atyánk szeretetét életetekre és szolgálatotokra.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Elnöksége
Tekintettel arra a tényre, hogy a napokban Európa több államaiban dúló természeti katasztrófa Romániát is rendkívüli árvízzel sújtotta, a Nagybánya-központú Területi RMDSZ bankszámlát nyitott a hazai árvízkárosultak megsegítésére. Kérjük mindazon polgártársainkat, akik pénzbeli adománnyal szeretnék segíteni bajbajutott honfitársainkat, a következő bankszámlára juttassák el a felajánlott összegeket:
U.D.M.R. Baia Mare. SANPAOLO IMI BANK Baia Mare;
vagy az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége által nyitott bankszámlára:
UDMR - AJUTOARE SINISTRATI -BANCA ROMÂNÃ DE DEZVOLTARE - G.S.G- CLUJ NAPOCA
RO04BRDE130SV25189851300 USD
Az Európai Néppárt (EPP) bővítési és tagsági munkacsoportjának keddi, brüsszeli ülésének kiemelkedő napirendi pontját két román politikai alakulat, a Demokrata Párt (PD) és Konzervatív Párt (PC – volt Humanista Párt) idén leadott tagsági kérelmének elbírálása képezte. Mindkét alakulat a 2004-es választások után váltott ideológiát és a szociál-demokrata helyett konzervatív, kereszténydemokrata értékeket kíván képviselni.
A munkacsoport döntése tulajdonképpen ajánlás, amely az Európai Néppárt Állandó Bürója elé kerül. Eszerint javasolják, hogy a Demokrata Párt kapjon megfigyelői státust az európai politikai alakulatban. Ugyanakkor felkérik a Demokrata Pártot, hogy alakítson ki szoros együttműködést a már tagsági státust kapott politikai pártokkal és szervezetekkel, vagyis a Kereszténydemokrata Néppárttal (PPCD – volt Kereszténydemokrata Parasztpárt) és az RMDSZ-szel.
A Konzervatív Párt tagfelvételi kérelmét a munkacsoport nem javasolja elfogadásra. Az indokok között szerepel többek között az is, hogy az alakulat még soha nem indult önállóan egy választáson. (szabadság)
(Nyugati Jelen) Be kell szüntetni az RMDSZ-t, mivel Romániában nincs helye egy etnikai alapú pártnak! Bizonyára sokan emlékeznek a kilencvenes évek eleji gyakori "csatakiáltásra". Manapság legfeljebb a Vadim- vagy Becali-féle bohócok részéről hallani ilyesmit.
A román sajtó azonban nem győzi dicsérni a természeti csapások sújtotta székelyek összefogását. Akik nem várták ölbe tett kézzel a hatóságok beavatkozását, hanem szinte egy emberként munkához láttak falvaik rendbe hozására és szomszédjaik megsegítésére. Szöges ellentétben, például, a moldvaiak semmittevésével!
La Multi Ani, Ungaria! címmel jelentetett meg tartalmas mellékletet augusztus 20. alkalmával egy több megyében hetilapokat kiadó sajtóvállalat. Nemcsak Szent István előtt hajtottak fejet, hanem a roppant hasznosnak ítélt magyar–román történelmi, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok előtt is.
Néhány éve még elképzelhetetlen lett volna. 1996-ban a helyi románság tiltakozása miatt az RMDSZ lemondott a prefektusi tisztségéről a 30%-ban magyarok lakta Szilágy megyében. Manapság már nemcsak a szórvány Beszterce-Naszódban, de a Kárpátokon túli Mehedinti-ben is természetesnek számít a magyar nemzetiségű prefektus. Zsombolyán, Szatmárnémetiben vagy Szászrégenben a helyi román többség nagy számban szavazott a magyar polgármesterekre. Egyre többen tudatosítják, hogy az embert tettei, nem nemzetisége alapján kell megítélni. A kilencvenes évek elején a román értelmiségiek akár a nemzetáruló váddal is szembesültek kevésbé művelt honfitársaik részéről, amikor ezen elv alapján szálltak az erdélyi magyarság védelmére!
Már a kétnyelvű helységnévtáblák lefestése is egyre ritkább jelenség. Egy évtized alatt jelentősen javult a többség viszonya az erdélyi magyarsághoz.
Mégsem fenékig tejföl: amikor a húsosfazékhoz jutnak, a magyarok sem jobbak, állapítják meg keserűen az RMDSZ felső vezetésének politizálási módszerei alapján azok a román értelmiségiek, akik tíz évvel ezelőtt még a magyarság valós európai értékrendjének hangsúlyozásával követeltek egyenlő jogokat az ország összes állampolgárának.
Chirmiciu András
(Szabadság) Előreláthatólag a „nemzeti felelősség öt pontja" által meghatározott keretek között maradnak majd a kormányzati javaslatok azon a szeptember 5-re tervezett találkozón, amelyen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a határon túli tíz legjelentősebb magyar szervezet vezetői tekintik át a kisebbségiek helyzetének javítására irányuló lehetőségeket – írta hétfői számában a Népszabadság.
A találkozó előkészítését a teljes hírzárlat jellemzi. A kormányzat egyelőre semmilyen írásos előkészítő anyagot nem bocsátott a külhoni részvevők rendelkezésére, amit az érintettek közül többen furcsállnak.
Mint emlékezetes, az említett kormányzati elképzelés magában foglalja a Szülőföld-programot, valamint a nemzeti vízum bevezetését, a honosítási folyamat felgyorsítását, az autonómiatörekvések támogatását és a határon túli magyarság alkotmányosan rendezett jogállásának kialakítását.
A lap szerint bizonyosra vehető, hogy a konzultáción anyaországi részről komoly formában nem fog felmerülni a kettős állampolgárság kérdése; ez annál is valószínűtlenebb, mivel az európai nemzeti jogász-konzultáción ettől határozottan eltanácsolták Gyurcsányékat. Ugyanakkor nyilvánvalóan napirendre kerül az úgynevezett „görög" útlevél ügye. Vagyis továbbra is él a kormánynak az az ötlete, hogy magyar okmányokkal kellene ellátni a határon túli magyarokat az Unión belüli utazásaikhoz.
Úgy tudni, hogy a találkozó egyik legneuralgikusabb pontja a Szülőföld-program támogatási része lesz. A kisebbségiek keveslik a nemrég létrejött támogatási alap által kezelt összegeket – de általában is úgy látják, hogy vontatottan halad az anyaországi pénzek átutalása és összegszerűen is keveslik a határon túlra érkező magyar költségvetési forrásokat. A Szülőföld Alappal szemben már megfogalmazódtak az első határon túli igények: a szlovákiai magyar párt értesülésünk szerint egy újabb anyaországi finanszírozású hidat akar valamelyik határfolyón, míg az RMDSZ az oktatási támogatási összeg emelését javasolja.
Az idén egy kilométer sem készül el az észak-erdélyi autópályából, hiszen az amerikai cég a három hónapos átmeneti időszak után végleg elbocsátott 540 munkást. A Bechtel szakszervezeti vezetője a közlekedési minisztert vádolja a kialakult helyzetért, mivel a tárcavezető nem hajlandó pénzt folyósítani az amerikai cégóriásnak, amíg nem zárul le a szerződés újratárgyalási folyamata. Ennek is köszönhető, hogy Romániában az autópálya-építés helyben topog, az elmúlt nyolc hónapban mindössze 10 kilométer autópálya épült meg.
A Bechtel munkásainak nyári kényszerszabadsága szeptembertől is folytatódik, hiszen a Bechtel vezetősége nem kapott elég pénzt ahhoz, hogy folytassa az építési munkálatokat.
Iovian Ognean, a munkások szakszervezeti vezetője élesen bírálta a liberális-demokrata szövetséget, amely az autópályaterv jegelésével kiszúr „az őket választásokon győzelemre vivő erdélyiekkel". – Traian Bãsescu államelnök „éljenek jól" kampányjelszava most kiderült, hogy csak a bukarestieknek szólt, Erdély csak arra jó, hogy a kormányzat megfejje – mondta a szakszervezeti vezető. Mint ismeretes, a román kormány azzal érvel a késlekedés indokoltsága mellett, hogy a román államra nézve káros szerződést kötött a szociáldemokrata kabinet. A miniszterelnök legutóbbi kolozsvári látogatásán példaként a betonvas különböző típusait említette, amelyeknek az ára az európai átlag duplája és ötszöröse között ingadozik. Emellett az amerikai érdekeltségű cég a munkagépeket is a román féllel vásároltatja meg magának.
Az észak-erdélyi autópálya ügye lekerült a napirendről. Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnök hét végi nyilatkozatából kiderült, hogy Budapestet Bukaresttel összekötő korszerű út mindössze harmadik a fontossági sorrend szerint, előnyben részesül a Bukarestet Konstancával összekötő autópálya, illetve a dél-erdélyi autópálya. Nagy remények fűződnek az RMDSZ-hez, sokan azt várják, hogy kiálljon a terv mellett, és megzsarolja kormányzó partnereit, amelyek nem hajlandóak elsődleges fontosságúként kezelni az ügyet. (A Szabadság nyomán)
Délkelet-Ázsiából terjedt el az egész trópusi világban. Amikor a polinézek ősei 2000 évvel ezelőtt Délkelet-Ázsiából indulva meghódították a csendes-óceáni szigetvilágot, többféle növényt vittek magukkal, ezek voltak az ún. Kenu-növények. A hagyományos útiholmi részét képező 12 növény között a noni volt a második legfontosabb a kókuszdió után, mivel ezt használták általánosan előforduló betegségek kezelésére, az egészségi állapot fenntartására. A növényt elsőként Linné írta le és nevezte el.
A noni 5-10 méterre is megnövő hol cserje, hol faalakú növény az egész trópusi világban elterjedt. Megtalálható a nyílt parti vidékeken éppúgy, mint az erdőkben 500 m magasságig.
Nem válogatós, jól érzi magát a savas, de a lúgos talajokon is. A növény gyakran nő lávaömlések mellett és azok tetején a repedésekben, a fűfélék mellett az első növény, amely itt megtelepszik. Bár itt alig jut csapadékhoz, már egy éves kora előtt termést hoz. A sós víz sem árt neki, tengerparti lagúnákban is megtalálható.
Az amerikai kormány hivatalos kiadványában sótűrő növényként ajánlja a tengerparti telkek szélére védősávként. A karib-szigeti államok nonival tervezik beültetni a homokdűnéket, hogy a hurrikánok által okozott környezetvédelmi károkat mérsékeljék.
A gyümölcs göbös felületű, sokszögű bemélyedő vonalak veszik körül az egyes szemeket. Különösen kettévágva hasonlít az eperfa (Morus sp) terméséhez, csak jóval nagyobb annál, a 12-15 cm nagyságot is eléri. Először sötét, majd sárgászöld, éretten áttetszően fehéres, ilyenkor rendkívül kellemetlen romlott (bűdös sajtra emlékeztető) szaga lesz.
A gyümölcsöt élelmiszerként is fogyasztják, főleg éretlenebb állapotban, mivel akkor még nem alakultak ki benne a penetráns szagot okozó vegyületek. James Cook kapitány már az 1790-es években leírta, hogy gyümölcsét Tahitin, a Fidzsi szigeteken élelmiszerként fogyasztják, ugyanezt későbbi tanulmányok lejegyzik Délkelet-Ázsia, Ausztrália, India őslakóiról is. Indonéziában egy népszerű élénkítő ital egyik fontos alkotórésze.
A noni növény gyógyhatásainak tudományos alátámasztása a 90-es évek után kezdődik, előtte szórványosan népi gyógyászati szerként használták a meghűléses, daganatos betegségek leküzdésére, de a cukorbetegség, allergia, mély vágások zúzódások, fekélyek, sebek, törött csontok kezelésére is.
A noni növényből nagyszámú fontos hatóanyagot mutattak ki: a xeronin alkaloida (a serotonin természetes nyersanyaga) scopoletin fájdalomcsillapító, 7 vitamin + 10 ásványi só, aromás észterek) polifenolok (gyulladásgátló) antrachinon-glycosidek, betasitosterol, karotin flavonglycosidák, (daganatellenes hatás) - aminosavak, linolsav, kaprilsav, urzolsav choleszterol-triglicoridaoldók) rutin, flavonol-glycosidák, iridoidglycosidák (a levélből vérnyomáscsökkentő, szívkoszorúértágító, damnachantal (2001-ben izolálták a leukémia, tüdő, gyomor, hasnyálmirigy, vastagbél) tumorális kezelésében.
J. Wodsworth Stephen Story élelmiszervegyész, táplálkozáskutató a 90-es évek elején kifejleszti a Tahiti Noni Juice szabadalmaztatott ízesítési és gyártási eljárását, elindítva világkörüli útjára a Noni termékeket.
Dr. Neil Solomon belgyógyász főorvos, az USA nemzeti egészségügyi intézetében több mint 10 éven át nonikutatással foglalkozott, mint a CNN egészségügyi kommentátora vált közismertté az egész világon. 1996 óta végez kutatásokat a Tahiti Noni Juice egészségjavító hatásáról, könyvében több mint 20000 fogyasztó tapasztalatait dolgozza fel és összegezi, amelyek összegyűjtésében 50 ország, több mint 200 egészségügyi szakembere segítette.
A fogyasztók az allergiától arthritis, cukorbetegség, daganatos betegségek, elhízás, emésztési panaszok, fájdalom, immunrendszer, vérnyomás, közérzet, szellemi, szexuális teljesítőképesség, szívbetegség, szklerózis multiplex, agyvérzés, vesebetegség, alvászavarokig, csoportba osztva 57-87 százalékos eredményt értek el
A Noni jótékony hatásainak legfőbb okát dr. Ralph Heinicke - aki több mint 50 éve foglalkozik a noni kutatásával - úgy foglalja össze xeronin-elméletével, hogy a betegségbe beavatkozó sejtek a Helper "T" sejtek (limfocita T) működését fokozza. Elmélete szerint a "proxeroninból" a proxeronináz enzim segítségével egy olyan anyag keletkezik, amely alkalmas a sejtek megfiatalítására. Ha a T sejtek megfiatalodnak és számuk növekszik, a szervezet sokkal inkább képes elhárítani a betegségeket és fenntartani az egészséges működést.
A tápanyag összetétele 89 % gyümölcslé, francia Polinéziából származó tiszta sűrítményből, 11% tiszta természetes szőlő- és áfonyalé koncentrátum természetes ízesítéssel összehangolva. Átlagos napi mennyisége 2 kanállal reggel és 2 kanállal este étkezés előtt, 16 év alatti gyermekeknek a féladag szükséges.
Az ősi ayurvedikus írások a nonit Ashyuka néven említik, amely szanszkrit nyelven "hosszú életet" jelent. Az írások szerint a noni egyensúlyban tartja a szervezetet és tökéletes harmóniát biztosít.
Az "Istenek ajándéka", amivel képesek vagyunk kényes, problémás életünket fenntartani, a Noni segítségével kamatozik a legjobban. Próbáljuk ezt az ajándékot magunknak és szeretteinknek adományozni.
Dr. Korcsog Mátyás
gyógyszerész
Nincs jobb, mint a frissen szedett, lédús, napérlelte gyümölcs. Igen ám, de a szorgos hangya tudja: ha nyáron nem spájzol be, télire nem lesz ám zamatos, illatos gyümölcse. Ha szorgos hangya vagy, esetleg szereted a különleges lekvárokat, folyamatosan bővülő - mert mi is szorgos hangyák vagyunk... - ötlettárunknak bizonyára örülni fogsz.
Hozzávalók kb. 4 db 2 dl-es üveghez:
Előkészítés: A ribizlit megmossuk, a szemeket villával lehúzzuk a szárakról, kissé szétnyomjuk.
Elkészítés: A gyümölcsöt összekeverjük a cukorral, letakarjuk, és 3-4 órát állni hagyjuk. A masszát kevergetve felforraljuk, a forrástól számítva 4 percig főzzük. Belekeverjük a camparit, még egyszer felforraljuk, és azonnal az üvegekbe töltjük. Lezárjuk, pár percre fejtetőre állítjuk, majd hűvös helyen tároljuk.
(www.egyperces.hu)
Világkonyha-ajánlat: Török Köztársaság
Hozzávalók:
• 1,25 kg hosszúkásra szeletelt báránycomb
• 1 kg hagyma
• fél pohár étolaj
• fél pohár paradicsomlé
• 1 pohár víz
• só, bors, oregánó
• mexikói kevert zöldség (sárgarépa, kukorica, zöldborsó)
• 2 csomag leveles tészta
• 2 db tojás
• 2-3 kanálnyi étolaj (a tészta nyújtásához)
Töltelék: A hagymát karikára vágjuk és a felét az olajban 5 perc alatt megpirítjuk. Hozzáadjuk a húst és a paradicsomlét, megfűszerezzük és 10 percig összefőzzük. Ezután vizet öntünk hozzá. Először nagy lángon forraljuk, majd - a lángot közepesre véve - főzzük. Ha lefővi a vizét, pótoljuk. Ha a hús megpuhult, a maradék hagymát is hozzáadjuk. Forró sütőbe téve még 10 percig sütjük. A sütőből kivéve, leszűrjük és a levét félretesszük. A mexikói zöldségkeveréket sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük és összekeverjük a hússal.
Tészta: A tésztát 0,5 cm vastagságúra kinyújtjuk és megsózzuk, majd összehajtogatjuk és ismét kinyújtjuk 1 cm vastagságúra, végül 10-12 centi széles négyzetekre vágjuk. Ezeket egyenként újra hajtogatjuk és kis cipókat csinálunk belőle. 10-15 percig pihentetjük, majd étolajjal megkenve egyenként 20 cm-es átmérőjű és 0,5 cm vastagságú darabokra kinyújtjuk. Minden tésztácskát megtöltünk a töltelékkel és négyszögbe összehajtjuk. Kevés olajjal kikenjük a tepsit és a hajtogatott tésztát lefelé fordítva belehelyezzük. A tojásokat felverjük és rákenjük a tésztára. Forró sütőben először 10 percig sütjük, majd közepes lángálláson még 15 percig sütjük. A világos barnára sült tésztákat a hússzósszal leöntve melegen tálaljuk.
(Konyhamester)
• Ötnapos nyaraláshoz elég egy kézitáska.
• Egyedül ki tudok nyitni minden üveget.
• Ha bírálják a munkámat, nem hiszem, hogy titokban az egész világ engem gyűlöl.
• Időt és pénzt takarítok meg azzal, hogy háromhetente, nagy tételben mosogatok.
• Ha elfelejtenek meghívni valahova, az azt jelenti, hogy elfelejtettek meghívni, nem pedig azt, hogy utálnak és többet látni sem akarnak.
• Ha 34 évesen egyedül élek, senki sem csodálkozik.
• Virággal mindent rendbe lehet hozni.
• Hátramenetben parkolni gyerekjáték. (előremenetben is...)
• Nem érzem úgy, hogy ki kell takarítanom, ha jön a villanyszámlás.
• Fütyülök rá, ha nem veszik észre az új frizurámat.
• Az ősz haj és a ráncok karakteresebbé teszik az arcomat.
Új-Zélandon egy 73 éves volt katona arra készül, hogy nővé operáltatja magát, az állam pedig kifizeti a több mint 20 ezer dolláros operáció költségeit. Vicki Harvey hosszú csatát vívott azért, hogy elismerjék új szexuális identitását, és ő az első transzszexuális, aki visszaigényelheti az államtól a sebészeti beavatkozás költségeit. Ezt egy olyan program teszi lehetővé, ami által "újra definiálhatja" saját nemét. Harvey húsz évig szolgált tankvezetőként az új-zélandi hadseregben. Az idős férfi egy idei katonai rendezvényen már blúzban és szoknyában jelent meg.
Nagy lépést tett az orvostudomány a szervpótlás, jelen esetben a tüdő helyettesítése felé. Brit tudósok bejelentették, hogy emberi őssejtekből kiindulva tüdősejteket állítottak elő. A légzőszerv pótlása meglehetősen nehézkes feladat, még a szervátültetések korában is. A legtöbb menthetetlen beteg számára nem jut megfelelő terápia. Az Imperial College kutatóinak eredménye azonban reményt jelenthet: emberi őssejtből kiindulva előállították azt a sejttípust, amely az oxigén és a szén-dioxid kicseréléséért felelős. A sejtekből nem feltétlenül szükséges a teljes szervet "felépíteni", a tudósok szerint elég hatékony lehet a tüdő "foltozása" is. "Bizonyosan több évre van szükség, mire működő emberi tüdőt tudunk előállítani, de ez akkor is nagy lépés a sérült tüdők újfajta terápiája felé" - mondja Dr. Anne Bishop, a kutatás vezetője. A tüdőgyógyászok azonban kicsit lehűtik a lelkesedést. "Nagyon izgalmas és érdekes az eredmény, de nagyon sok munka kell még a tökéletesítéshez" – mondta el Stephen Spiro professzor, a londoni egyetem orvosprofesszora. (ma.hu/spicy press)
A perui hatóságok fedezték fel, hogy kábítószer-kereskedők összesen száz kék cápa testébe rejtve akartak drogot csempészni Amerikába. Mexikói drogkereskedők akarták útjára indítani a kábítószert Paita kikötőjéből hazájukba, valamint az Egyesült Államokba. A cápákba kokainnal teli ásványvizes palackokat rejtettek, melyeket papírba csomagoltak, és ragasztószalaggal tekertek körül. A kék cápa egyébként igen gyakori halfajta a Csendes-óceánban, amely a négy méteres hosszúságot is elérheti. (ma.hu)
Rendeletben tiltotta be a play-back-elést Szaparmourat Niazov türkmén elnök (ragja szerint türkménbasi, azaz minden türkmén vezetője). Élő előadást felvétellel pótolni nemcsak koncerteket, hanem az országos tévéadó műsoraiban és esküvőkön is tilos. A türkménbasi azzal indokolta a döntést, hogy a felvételek használata visszaveti az éneklés és az előadóművészet fejlődését. Niazov közlése szerint a rendelet célja a nemzeti kultúrát megvédeni a káros idegen befolyástól. Az elnök rendszeresen részt vesz olyan koncerteken, melyeken megzenésítve adják elő a saját magáról írott, dicsőítő költeményeket. Az előadóknak Niazov akár 10 ezer dollárnyira rúgó jutalmakat szokott adományozni. (reuters)
Valószínűleg Viagra-túladagolás miatt infarktust kapott és meghalt egy 84 éves férfi Dolj megyében, Malu Mare községben. Az áldozat 86 éves barátja javaslatára vett be a kék színű gyógyszerből, mielőtt 59 éves barátnőjüket meglátogatták volna. Az asszony közlése szerint a baleset azért következett be, mert az elhunyt mindenáron meg akarta mutatni neki, hogy mennyire potens. Egy másik falubeli asszony úgy tudja, az áldozatot korábban már többször kórházba utalták, mindannyiszor Viagra-túladagolás miatt. A falu lakói úgy tudják, hogy a haláleset bekövetkeztekor az áldozat barátjának élettársa is jelen volt – az elbeszélés szerint valószínűleg közös szexpartit szerveztek. A hír szerint egy hasonló akcióban korábban már egy másik személy is meghalt. (libertatea)
Az angol királyi család skóciai birtokán a nagyon érzékeny biztonsági berendezéseket folyamatosan beindítják Károly herceg indiai kacsái. A hat kacsát a trónörökös azért vásárolta, hogy környezetbarát módon szabadítsa meg Balmoar birtokát a csigáktól és egyéb kártevőktől. Több, igencsak mediatizált birtokháborítást követően a biztonsági berendezést föld alatti szenzorokkal bővítették ki, és a szenzorok nem képesek megkülönböztetni a kacsák lépéseit az emberekétől. Minthogy az indiai kacsák nagyon aktívak, inkább szaladgálni szeretnek, mint totyogni, gyakran beindítják a szenzorokat, a kétségbeesésbe kergetve a biztonságiakat.
Az amerikai National Science Foundation saját kezdeményezésével szeretné megújítani a világhálót, amelyben a legfontosabb részletnek az egyes hálózatok biztonságának fokozását tartja. Az új projekt keretében az NSF tervbe vette egy fejlesztői labor felállítását, amelynek feladata az új hálózati architektúrák kidolgozása és kipróbálása. Ennek részletei jelenleg nem ismertek, mindössze annyit tudni, hogy a költségeket illetően mintegy 300 millió dollárral számolnak. A projekt teljes neve Global Environment for Networking Investigations. A GENI a szervezet ismertetője szerint a 21. század világába hivatott bevezetni a világhálót, amely több vonatkozásban is kívánnivalókat hagy maga után. A főbb feladatok közé tartozik a robusztus, biztonságot növelő felépítés megvalósítása, a mobil és vezetéknélküli hálózatok fokozott integrálása, valamint az infrastruktúra kritikus pontjainak könnyebb kezelhetősége. Ezt egészítené ki az új eszközök és szolgáltatások egész sora, amelyek nagyban növelnék a felhasználhatóságot, és gördülékenyebbé tennék a működtetést. A GENI tesztlaboratóriuma nagy valószínűséggel csatlakozik majd az Internet2, illetve a National LambdaRail hálózatára, ám az NSF szerint merőben új megoldásokat és eszközöket használ majd.
Az idei Minaur Kupára eljött a bajnok Dinamo is. Eljött és mindent elvitt, a torna legjobbja volt. A Minaur játékosai sem tudták felvenni velük a harcot. Mi lesz a bajnokságban, amikor a fővárosi csapat legjobbjai is a pályán lesznek? Nehéz periódus következik, a nagybányai csapatból nagyon sokan távoztak a nyáron, akik jöttek még nem követik pontosan a kispad utasításait. Az ukrán légiósok inkább egymás közt adogatják a labdát, egyedül Vizsbovszky bizonyított.
Vezették: Bud Vasile, Sechel Dumitru. Hétméteresek: 4-4/ 2-3; elhibázták: Vizsbovszky, Csepreghi / Alesu. Kiállítási percek: 8-6.
Minaur: Apostu (8 jó védés), Iordan (11), Irimus (1) - Sabou 4, Várady 3, Kupcsenko 3, Zincsiuk 3, Kauka 4, Vizsbovszky 5, Fotonea 2, Csepreghi 2, Bondar 2, Muresan, Soancã, Ghiurcãnas, Brãdãtean. Edzők: Lascãr Panã, Ioan Chircu.
Romvag: Rusu (2 jó védés), Emancipatu (8, kivédett 2 hétméterest) - Fojicã 1, Gavrilã 4, Mocanu 2, Marinicã, Radovici 2, Alesu 3, Truicã 6, Marinescu 3, Ruseanu, Cocean, Dumitrescu, Stîngã 1, Bucur. Edző: Liviu Prica.
Dinamo - Swinlotechnic 28-25
Vezették: Marta Ionut, Hendrea Stefan. Hétméteresek: 1-3/ 1-3. Kiállítási percek: 4-10.
Minaur: Iordan (6 jó védés), Apostu (6), Irimus (1) - Sabou 7, Vizsbovszky 2, Kupcsenko 8, Kauka 2, Soancã 1, Zincsiuk 5, Csepreghi 1, Brãdãtean 1, Bondar 3, Nedelcu, Várady 4. Edzők: Lascãr Panã, Ioan Chircu.
Brovary: Potavcsiuk (7), Rozkov (4) - Palmar, Maszlyukivszki 2, Sokur, Balinszki, Tibulevicsi 4, Konovalenko 7, Csiorevszki 8 (3), Marcenko, Berezanszki, Evdokimov 4, Zborcsik. Edzők: Leonid Ornstein, Alexandr Andruscsenko.
Dinamo Baumit - Romvag Caracal 38-22
Vezették: Hendrea Stefan, Marta Ionut. Hétméteresek: 4-7/ 4-6; elhibázta: B. Voica. Kiállítási percek: 12-20 (Piros lap:Iordan (36.) Kupcsenko (45.)/ Szkyba (57.).
Minaur: Apostu (8 jó védés, kivédett 1 hétméterest), Iordan - Sabou 3, Zincsiuk 3, Vizsbovszky 8, Kauka 2, Kupcenko 7, Soancã 1, Fotonea 1, Brãdãtean, Csepreghi 1, Bondar, Várady 2, Nedelcu. Edzők: Lascãr Panã, Ioan Chircu.
Dinamo: Dragomir (13 jó védés), Bîrzã (10) - Cozma 2, Armanu 6, Jurcã 9, Szkyba, Plesovszki 6, Balea 2, Anca, B. Voica 9. Edzők: Stefan Constantin, Gãnãu. Ioan.
Romvag Caracal - HC Switlotechnic 30-19
• A végső sorrend: 1. Dinamo, 2. Minaur; 3. Romvag; 4. HC Swinlotechnic.
• A legjobb játékos - Jurcã(Dinamo)
• A legjobb kapus - Bîrzã(Dinamo)
Augusztus 27-én és 28-án IV. alkalommal szervezték meg a MARAMONT sziklamászó versenyt a Kakastaréjon. Az idő szerencsére kedvezett a versenyzőknek, pedig a hét közepén még latolgatták, hogy nem tartják meg a versenyt. A rendezvényen 43 versenyző indult. Motica Gabriel főszervezőnek köszönhetően a Maramont Kupa színvonala évről évre növekedett, az ez évi versenyre már nagyon sok helyről érkeztek (Brassó, Nagyvárad, Kolozsvár, Csíkszereda, Turnu Severin, Bákó, Déva, Beszterce, Nagybánya), egy versenyző például az Egyesült Államokból. Versenybíró: Kulik Tibor.
Motica Gabriel külön köszönetet mond a hegyimentőknek, mindazoknak, akik biztosították e verseny lebonyolítását.
Nők: 1. Stângaciu Annemarie (Brassó), 2. Török Annamária (Csíkszereda), 3. Dogaru Elena (Brassó).
Férfiak: 1. Petrescu Cãtãlin (Brassó), 2. Sedevi Imre (Nagyvárad), 3. Iancu Adrian (Brassó).
Vasárnap a Pintea vendégfogadónál került sor a díjazásra. Támogatók: Maramont, Kayland, Cassin, Roca, Mad Rock, Had, Vibram, Mountain Experts, Music Box, Gotech, Izvora, Plus Design, Knox Group, Proema, Pintea vendégfogadó.