(BÚSz-tudósítás) El kell érni, hogy a könyvtár a „harmadik lakás" szerepét töltse be a polgárok életében – hangsúlyozta a Megyei Könyvtár igazgatója a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársaival lezajlott szerdai találkozón.
Július 13-án került sor a Petre Dulfu Megyei Könyvtárban arra a sajtótájékoztatóra, amelyet a magyarországi Jász-Nagykun-Szolnok megyei Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársainak látogatása alkalmával tartottak. A háromnapos látogatás első napja a küldöttség fogadásának, a közös gondok és tapasztalatok megvitatásának, cseréjének jegyében zajlott. A második napot a történelmi Máramarosban tett tartalmas látogatás tette színesebbé, melynek során a vendégek – Bertalanné Kovács Piroska, a Verseghy Ferenc Könyvtár igazgatónője, Illés Julianna, a könyvtár területi szolgálatának vezetője, László Cecília, az Európai Információs Pont munkatársa, valamint Gyurcsik László gépkocsivezető – megyénk jellegzetes tájaival, nevezetességeivel, az itt élő emberekkel ismerkedtek, ízelítőt kaptak a hamisítatlan máramarosi kultúrából. A sajtótájékoztató napján a küldöttség tagjai találkoztak a Megyei Tanács elnökével, Kovacs Marinellel, valamint Böndi Gyöngyike prefektussal, majd meglátogatták Nagybánya megújult régi főterét, a város múzeumait. Ezt követően Koltó nevezetességeit tekintették meg a szolnokiak.
A Petre Dulfu Könyvtár igazgatója, Theodor Ardelean elmondta: a mostani találkozó célja az együttműködési dokumentumok aláírása és az ősszel esedékes szolnoki látogatás előkészítése. A mostani találkozó kellő alapot jelent a továbbépítkezésre, annál is inkább, mivel a két könyvtár megoldásra váró gondjai kísértetiesen hasonlítanak. A továbbiakban szélesíteni szeretnék az együttműködés kereteit, s következő lépésként a hosszabb-rövidebb ideig tartó munkatársi cserekapcsolatokat szorgalmazzák. Hiszen – mint Bertalanné Kovács Piroska hangsúlyozta – az emberek közötti megértés és jókapcsolat szavatolja az intézmények közötti együttműködés sikerét. Távlatilag el kell érni, hogy a könyvtár a „harmadik lakás" szerepét töltse be a polgárok életében, akárcsak Norvégiában – vonta le a következtetést Theodor Ardelean könyvtárigazgató.
Tamási Attila
Három nap alatt legalább 6 halott, 4 eltűnt, sok ezer kilakoltatott személy, tomboló vízesésekké vált patakok, 256 víz alá került falu és város, földcsuszamlások – ez a részleges gyorsmérlege a harmincegy megyét sújtó árvíznek. Körülbelül ezerre tehető az árvizek csapása alatt öszszeomlott, súlyosan megrongált házak száma, közutakat és vasutakat mosott el az ár.
Csupán egy diáknak nem sikerült az érettségije a Németh László Gimnáziumban levizsgázott 94 maturandus közül, s ő is óvást nyújtott be. A diákok átlagban 8-as körüli médiát értek el. Az országos adatok szerint idén több mint 165 ezer diák iratkozott fel a vizsgára, a nem végleges adatok szerint a diákok 85,06 százaléka érettségizett sikeresen. Az erdélyi megyék közül Beszterce-Naszód megyében volt a legmagasabb (93,21) a sikeresen vizsgázók százaléka. Leggyengébben a Brassó megyei tanulók szerepeltek, akiknek 71,40 százaléka vette sikeresen az akadályt.
A nagybányai Szentháromság Plébánia és a Teleki Magyar Ház újra meghirdeti Szent István napja előtt tisztelgő augusztusi énekversenyét, Cantate Dominum Canticus Novum címmel.
Műfaji, stílusbeli megkötés nincs. Az „Isten, haza, nemzet" témakörhöz kapcsolódva a versenyzők szabadon választhatnak komolyzenei vagy egyházi dalok, népdalok és könnyűzene között.
Egyéni jelentkezőket várnak Máramaros megye bármely településéről. Jelentkezni lehet augusztus 10-ig, a nagybányai Szentháromság Plébánián, Czol Ernő kántornál személyesen, vagy a 212-772-es telefonszámon. Kérjük, hogy azok a versenyzők, akik zenekari kíséretet is igényelnek, juttassák el a plébániára augusztus 1-ig a választott dal kottáját, vagy hangfelvételét kazettán. A rendezvényre a cintermi római katolikus templomban kerül sor, augusztus 16-án, kedden 16 órai kezdettel.
Nagybányáról is voltak versenyzők az idei, ötödik székelyudvarhelyi Univer Gulyásfőző Fesztiválon. A verseny minden évben nagy érdeklődés közepette zajlik, amihez bizonyára az is hozzájárul, hogy a fakanálforgatók többsége a férfinépség közül kerül ki, s bizonyára nem elhanyagolható az íz-kavalkád, amit a tányérokba varázsolnak. Fontos szempont, hogy ezeken a versenyeken nem lehet veszíteni, csak abban az esetben, ha a gulyás mind odapörkölődne a bogrács aljára, de ilyenre még nem volt példa. A sörfesztivál égisze alatt megrendezett gasztronómiai találkozóra egyébként idén 14 csapat nevezett be, a legnagyobb bogrács 60 literes volt, a legkisebb 5....
Várhelyi T. Imola Marosvásárhelyen élő nagybányai festőművész kiállítása tegnap nyílt meg a Teleki Magyar Ház Thorma János termében. A tárlat augusztus 11-ig látogatható, keddtől-szombatig 13-18 óra között. Szeretettel várják az érdeklődőket!
– EKE-TÚRA szombaton és vasárnap az augusztusi vándortábor helyszínének előkészítésére. Indulás mindkét napon a klastromréti szobortól, reggel 8.00 órakor, de aki sátorozni szeretne, az éjszakát is kint töltheti a helyszínen. Szükséges szerszámok: ásó, csákány. Akinek személygépkocsija van, kérik, hogy azzal jöjjön!
– VÁRJA a gyermekeket a Teleki Magyar Ház játszóháza, óvodás kortól IV. osztályosokig. Az óvodásokat inkább a délelőtti, a nagyobbakat a délutáni csoportba várják. Jelentkezés személyesen, illetve a 212668-as telefonszámon!
– GYÓGYTORNA az ASPOR (Csontritkulást Megelőző Romániai Társaság) szervezésében. Találkozunk július 19-én, kedden 18.00 órai kezdettel a Teleki Magyar Házban!
– MUNKAerőközvetítés kedden 17 és csütörtökön 14 órától!
– TERSÁNSZKY könyvtár: hétfőn 16-18 óra, szerdán 10-12 óra, csütörtökön 16-18 óra, pénteken 16-18 óra között látogatható a Teleki Házban!
– MEGNYÍLT a nagybányai magyar képzőművészek eladással egybekötött ÁLLANDÓ TÁRLATA a Teleki Magyar Ház központi folyosóján. NYITVA: kedd-szombat, 13-18 óra között. Szeretettel várjuk a művészetkedvelőket!
– SZERET(NE) asztaliteniszezni? Itt a lehetőség! Szép idő esetén, hétfőtől péntekig 17-21 óra között, szombaton 16-21.30 óra között a Teleki Magyar Ház udvarán. Érdeklődni a számítógépes teremben lehet. Teleki-kártyásoknak kedvezmény!
Az augusztusi Szent István Napok – a nagybányaiak és az innen elszármazottakközös ünnepe – a szervezők szándéka szerint idén is a kultúra, a hagyomány,a város bányászattörténeti múltjának és örökségének jegyében fog lezajlani… (fotó: Dávid Lajos)
Aki a Csau-korszakban ette meg életének vagy fiatalságának java (fekete)kenyerét, annak nem kell ecsetelni, hogy milyen az igazi, hamisítatlan román lecsó. A hal- és paszulykonzerveken, Nadia-kekszen, illetve lecsón kívül egyebet aligha talált akkoriban az üzletekben a (hogy ezzel a reklámokban oly divatos kifejezéssel éljek) „hagyományos" halandó. Hogy mi mindent főztek bele az úgynevezett „Agrofructok" a lecsós borkánokba, azt jobb volt nem tudni...
Az üzletek valódi élelmiszerkészlete nem a polcokon, hanem a pult alatt, illetve a raktárak legeldugottabb szegleteiben volt csak fellelhető. A hátsó ajtón keresztül lehetett hozzájutni az akkor csemegének számító termékekhez. Természetesen csakis annak sikerült ez a bravúr, aki ismerte a „jelszót". A közönséges („hagyományos") halandónak jó volt a lecsó is, ő nem nyerhetett bebocsájtást az élelmiszerek szocialista szentélyébe. Az illetékesek gondoskodtak arról, hogy ne feküdje meg az étel az átlagemberek gyomrát. Nem is volt annyi beteg ember, mint manapság.
Átvitt értelemben társadalmunkat, politikai palettánkat, sőt, egész tipikusan balkáni életünket is jellemezni lehet ezzel a kurta, ám annál beszédesebb, nosztalgiával telített, miért ne, hangulatos szóval: LECSÓ. Még a fizetőeszközünk is lecsóvá vált újabban; egymás nyakába borulva siratja sanyarú sorsunkat a „nehéz" és a „könnyű" lej, valóságos monetáris lecsó tölti ki zsebünket, vagy pénztárcánkat, ha egyáltalán kitölti valami.
A politikai lecsót sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nincs miniszterelnök, van miniszterelnök, lemond a kormány, nem mond le a kormány, lesznek előrehozott választások, nem lesznek előrehozott választások, csökkentjük a parlamenti bejutási küszöböt, nem csökkentjük a parlamenti bejutási küszöböt... Mindez egy befőttes üvegbe, azaz országba sűrítve jól megfér egymás mellett. Hogy a cimkére nem „Lecsót"-t írtak, az már nem lep meg senkit. Mint ahogy az sem, hogy a név mellé festett ínycsiklandozó táplálék cseppet sem hasonlít arra, ami az üvegben található. Valahogy el kell adnunk magunkat, valahogy el kell érnünk, hogy felfigyeljenek ránk a nagy európai üzlethelyiség polcán, s ne maradjunk magunkra, mint egykoron a Nadia - keksz a vegyesboltban.
Szóval lecsó minden körülöttünk, még ez a jegyzet is úgy van összekutyulva, összelopkodva, puzzle-szerűen összerakva. Elvégre miért pont mi lógjunk ki a sorból? Hiszen a nyájban is a szélen tébláboló juhok vannak a legnagyobb veszélynek kitéve. Ha nem a farkas ragadja el őket, akkor a kutyákkal kerülnek összetűzésbe, vagy éppen a juhász üt rajtuk egyet botjával. Csak úgy a rend kedvéért. Vagy pusztán megszokásból... (tami)
* Az óvárosi református egyházközségben örök hűséget esküdtek egymásnak Dombi Rudolf és Máriás Andrea-Kinga, Dombi Imre és Kovács Anna fia, Máriás Zoltán és Barata Erzsébet lánya. Tanúk: Antal Lóránd, Deák Laura, Nuszer Norbert, Rusz Lídia; Munteanu György és Szőke Erika-Noémi, Munteanu György és Kádár Márta fia, Szőke Sándor és Hentes Ilona lánya. Tanúk: Kádár Klára, Gagyi Ákos, Pál Adél, Erdődi Károly, Szabó Zsuzsanna, Telegdi Pál, Moni Zsófia; Varga Ciprian Zamfir és Stenicica Katalin-Otilia, Varga Zambor és Puscas Doinita fia, Stenicica Octavian és Szántó Etelka lánya. Tanúk: Puscas Gheorghe, Puscas Florica-Sorina, Stenicica Ioan Florin, Pop Liliana.
* Utolsó útjára kísérték Major Zoltán (44) testvérünket az Úrban. Nyugodjon békében!
* Az újvárosi református egyházközségben keresztvíz alá tartották Sel Károly-Róbert és Bencze Gyöngyi Melinda kisfiát, aki a Ruben-Márk nevet kapta. Keresztszülők: Kálmán Béla-Szabolcs, Ernst Réka.
* A koltói református egyházközségben szombaton a Szatmárnémeti Református Gimnázium által szervezett Kárpát-medencei Református Gimnáziumok X. találkozója alkalmából a résztvevők – 120 diák, 40 pedagógus – a fenntartó Nagybányai Egyházmegye alábbi gyülekezeteiben tesznek látogatást: Szinérváralja, Misztótfalu, Koltó. Koltón a gimnáziumok igazgatói és tanárai 14.30-tól 17.30-ig konferenciára ülnek össze, majd 17.30-tól a templomban Takaró Mihály, a budapesti Károli Gáspár Egyetem tanára tart előadást.
* Ugyancsak Koltón a jövő héten gyerek bibliahetet tartanak a móri testvérgyülekezet képviselőinek irányításával. (Varga Orsolya)
Az utcapadra frissen érettségizett fiatalok telepedtek. A pad mindezt akkor tudta meg, amikor egyikük jó hangosan kijelentette:
– Mától kezdve érett emberek vagyunk!
Eközben mindahányan nagy előszeretettel köpködték a napraforgómag héját a pad melletti homokbuckában éppen békésen játszadozó gyerekek nyakába.
– Még nem látszik viselkedéseteken – mondta az utcapad.
Ezután minden utcapadnak köszönni fogok. (Péter Károly)
A nyári vakáció ideje alatt a nagybányai Táncház oktatói – Betty néni, Nagy Béla, Csiki Árpi és Csoma Zsuzsi – a koltói Somfa Együttes tagjait tanítják, minden pénteken du. 5-9 óra között. Az oktatás színhelye Koltó falu, de minden alkalommal más-más gazda portáján, hogy minden gyermek részesülhessen a játszóház és táncház élményében. Ezen a héten pénteken özv. Kovács Jolánka udvarában találkoznak, illetve eső esetén a gyülekezeti házban.
(BÚSz-interjú) Magyarláposon járva arról értesültünk, hogy van a városban egy igen sikeres vállalkozó, Molnár János, akivel méltán büszkélkedhet az ottani magyar közösség. Természetesen megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot vele, de sajnos nem sikerült összehoznunk a találkozót. Telefonon keresztül azonban megbízta egyik pékségének vezetőjét, Groza Ionelt, hogy lásson el bennünket a kívánt információkkal.
Groza Ionel csak második esztendeje dolgozik a sikeres vállalkozó magyarláposi pékségében. Azelőtt a kórháznál dolgozott, de mivel baráti szálak fűzik Molnár Jánoshoz, az üzletember unszolására munkahelyet váltott. Nem bánta meg döntését, hiszen a pékségben jó munkakörülmények és megfelelő bérezési feltételek várták.
– Két pékségünk van, egyik Magyarláposon, a másik pedig Erzsébetbányán – meséli Groza Ionel. – A magyarláposi pékségben három műszakban dolgozunk, napi 3000 kenyeret állítunk elő. Az erzsébetbányai pékség egyelőre csak két váltásban üzemel. Nem csupán a környékbeli településeket látjuk el kenyérrel, hanem Nagybányára is szállítunk néhány üzletbe. A pékségeken kívül van négy üzletünk is, amelyekben élelmezési cikkeket árusítunk. Italt, cigarettát nem kínálunk, mert az összeegyeztethetetlen a tulajdonos vallásos meggyőződésével.
– A magyarláposi pékségnél huszonnégyen, Erzsébetbányán tizenöten, az üzleteknél pedig összesen körülbelül negyvenen állnak alkalmazásban. Ezen kívül körülbelül tízre tehető azok száma, akik az adminisztratív feladatokat látják el.
– Mikor és hogyan indult ez a vállalkozás?
– Egy mechanikai műhellyel indult az egész, mindjárt a forradalom után. Ugyanis 1990 előtt Molnár úr hasonló munkaterületen dolgozott, kapukat, kerítéseket és más hasonló jellegű termékeket készített kovácsolt vasból és hagyományos módszerrel. Abból fejlődött ki a mostani vállalkozás. Először a magyarláposi pékséget indította el, úgy 1994 körül, 6-7 alkalmazottal. A kezdet, mint minden kezdet, nem volt könnyű. Ma már oda jutottunk, hogy csupán a Nagybánya-Dés útvonalon levő üzleteknek napi ezer kenyeret és más péktermékeket szállítunk. Mint már mondtam, Nagybánya irányába (Csókásra, Kápolnokmonostorra, Kovácskápolnokra, valamint a településekhez tartozó falvakba) és Nagybányára is szállítunk. A környéken nem igazán van konkurenciánk.
– Milyen munkafeltételeket biztosítanak az itt dolgozóknak?
- Az alkalmazottak jó körülmények között dolgozhatnak, vannak szellőztető ventillátorok, zuhanyzófülkék. A tulajdonosok nagyszerű emberek. Élelmiszerjegyeket nem kapunk ugyan, de naponta vihetünk haza egy-egy kenyeret. Az alkalmazottak átlagéletkora úgy 25 évre tehető, tehát egy fiatal munkaközösségről van szó. Javarészt magyar ajkúak dolgoznak a cégeknél.
Tamási Attila
2002. június 27-én alakultunk Erdélyországban, a Székelyföldön található Barót nevű kisvárosban – áll az együttes honlapján. A zenekart alapító Cseresznyés Szilamér basszusgitáros egy etno-rock zenekart szeretett volna verbuválni. Már az elején jól meghatározott célt fogalmaztunk meg, és repertoárunk is ezen alapelvhez igazodik. Népdalfeldolgozásainkkal szeretnénk hozzájárulni népzenei hagyományunk átmentéséhez, megismertetéséhez, népszerűsítéséhez. A megzenésített versek a magyar nemzeti öntudat megerősítését hivatottak szolgálni. Ha értékeink a lelkekben és szívekben élnek, ha Erdélyben valóban magyarnak érzik magukat a magyarok, akkor könnyebb itthon maradni, maradandót alkotni.
Így kezdtünk tehát muzsikálni. Néhány erdélyi és anyaországi fellépés után sorsdöntő találkozásnak lehettünk részesei. 2002 szilveszter éjszakáján a Duna Televízió néhány dalt közvetített élőben a szilveszteri koncertünkből, a televízió budapesti stúdiójában pedig a Kormorán várakozott a fellépésére. Rádöbbentünk, hogy közös céljaink vannak. 2003-ban következett egy közös erdélyi-székelyföldi turné, majd megjelent az együttes első lemeze Legyen úgy, mint régen volt címmel. A producer Koltay Gergely volt.
Szeretnénk, ha muzsikánk minél több magyar emberhez eljutna – vallják magukról a népszerű zenekar tagjai, akik augusztusban lépnek fel Nagybányán, a Szent István Napok alkalmával! (-helyi)
Ami eddig csupán a fővárosban lett volna kötelező, végül az egész országra kiterjesztették, és 2006. január 1-jétől a lakástulajdonosoknak biztosítást kell majd kötniük az ingatlanaikra. Hogy pontosan milyen típusú biztosításról lesz szó, azt még Borbély László területfejlesztési megbízott miniszter sem tudta, de a részleteket idejében nyilvánosságra hozzák. Mindez újabb költséget jelent a lakosságnak.
Az év első felében 16,7%-kal nőtt az állami, költségvetési bevétel az elmúlt év megfelelő időszakához képest. Ez reális értékben 6,7%-os növekedést jelent.A legnagyobb növekedést a profitadónál jegyezték, annak ellenére, hogy a tavalyi 25%-os profitadóhoz képest az idén január 1-jétől 16%-ra csökkent. A jövedelmi adóból befolyó összeg minimális mértékben csökkent.
Megszűnik a kötelező sorkatonai szolgálat 2007. január elsejétől. A hadsereg hivatásos katonákból áll majd, és besorozás csak önkéntes alapon történhet – erről szóló jogszabályt hagyott jóvá a román kormány keddi ülésén. Romániában 2006-ban lesz az utolsó kötelező sorozás 12 ezer fiatal számára. A kormánydöntés nem vonatkozik a közigazgatási és belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó alakulatokra, amelyekbe továbbra is besorozhatók sorköteles fiatalok.
Trianon után – ha jól tudom – Kós Károly mondotta volt, hogy Erdélyben mindenkinek meg kell tanulnia románul, de ezt a nyelvet úgy kell beszélnie, hogy kiérződjék a saját anyanyelve, etnikai hovatartozása. Ezt az elvet sikerült betartanunk, mert még a magyar iskolahálózat szétrombolása idején román iskolákba íratott gyerekeink sem beszélték-beszélik a román nyelvet anyanyelvi szinten. Mert nem az anyanyelvük! Számunkra a magyar nyelv a világon a legszebb, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is lebecsülnénk mások nyelvét.
Vitathatatlan, hogy egy nem magyar ember számára a nyelv megtanulása nehéz, mert nyelvünk szerkezetében eltér a legtöbb nyelvtől. Ennek ellenére megtanulható, de minden esetben már az első mondat után kiderül a magyar nyelven beszélőről, ha nem magyar, hogy nem az anyanyelvét használja. Ami végképp nem zavaró. Persze szeretnénk, ha a világon minél többen beszélnék a magyart – még ha nem is anyanyelvi szinten.
Nyelvünk egyik sajátossága a névírás. A legtöbb nyelvben a magyar keresztnév (a román prenume-nak felel meg) a családnév (magyarul vezetéknév) elé írandó (Papp János - Ioan Pop).
Ne adjuk fel hagyományainkat, tiszteljük nyelvünket és követeljük meg annak elismerését, akkor is, ha az hivatalos helyen szerepel!
Három példát hozok fel, amely elvezetett a megoldáshoz:
– Az első szakcikkemet az éves betűrendi besorolásnál a szakfolyóirat a „T" betű alá osztotta be, mert magyarul írtam alá a nevemet.
– A Parlamentben végzett munkám során elég hamar elértem, hogy a nevemet a magyar nyelv szabályai szerint szerepeltessék,
– Munkahelyem az igazságszolgáltatás. Végképp nem volt nehéz elérnem, hogy minden hivatalos papíron (végzés, ítélet stb.) a nevem a magyar nyelv szabályait kövesse.
A megoldás roppant kézenfekvő:
ui. Éltem azzal a lehetőséggel is, amit a törvény lehetővé tesz: egyszerű adminisztratív eljárás alapján visszakaptam azt a keresztnevet (Tamás), amit az 1954-es anyakönyvi szabályozás alkalmával Toma-ra fordítottak.
Jó dolog ismerni és megismerni a miliőt, ahol élsz, éltél, vagy élni vágytál. Tudatosítani magadban, hogy nem egyedül és kizárólagosan te irányítod a lépéseidet, hogy vannak célok, amelyeket nem te, hanem mások határoztak meg, hogy vannak utak, amelyek megszabják az irányt, amerre mehetsz, hogy vannak gyökerek, amelyek fölött fölnézhetsz egy fára, és megláthatod az ágat, amelyikhez föl kell kapaszkodnod, hogy levehess egy igazán zamatos gyümölcsöt.
Ha nem figyelsz ezekre, könnyen eltévedhetsz, vagy nem azt a gyümölcsöt szakítod le, amelyik igazán kielégíthetné az étvágyadat.
Erre az odafigyelésre és odafordulásra – a te saját fádhoz, gyökereidhez –, szeretnélek bíztatni. Tegyük fel, hogy nagyon szerencsés embernek születtél, nem nyelt el a sivatag, nem rabolta el otthonodat a szökőár, csak kisebb kellemetlenségek estek meg veled, amelyekről igyekszel megfeledkezni. Ha pedig voltak olyan sorstragédiák is, amelyek olyannyira befolyásolták az életedet, hogy miattuk más ember lettél, talán egy jobb ember, akkor már te magad is tűzhetsz ki célokat, először magad elé, de olyanokat, amelyek mások számára is csábítóak, és ha együtt eléritek őket, megédesülhet az életetek.
Nem sivatagi vándorlásra ítéltettél tehát. A sors megadta neked, hogy életed egy bizonyos szakaszában elkerülj egy olyan helyre, ahol számtalan lehetőséged nyílik, hogy megismerd a világ szépségét. Persze, te tudod, hogy a sivatagnak is megvannak a maga szépségei, de hiába csábítják az élelmes utazási ügynökök sivatagi sétára a kikapcsolódni vágyó embereket. De itt nem kirándulásról van szó, vagy ha igen, akkor nem egyről, hanem többről.
Mindjárt el is kezdem, mégpedig egy kérdéssel: mit tudnak a könyvek Nagybányáról?
A Tolnai Új Világlexikona 1928-as kiadásában ezt olvashatod: Nagybánya (Baia Mare) rendezett tanácsú város Szatmár vm.-ben, az Avas tövében, a Fernezelyi patak mellett, (1920) 12 780 l. (azaz lakos) Igen szép fekvésű város, a környékbeli nemesfémbányászat közigazgatási központja. Szt. István tornya a XIV. sz.-ból való. Ősidők óta híres arany-, ezüst- és ólombányászat színhelye volt. A túlnyomóan magyar lakosság főfoglalkozása a bányászat, kohászat, szőlő- és gyümölcstermelés. Az utóbbi időben látogatott nyaralóhely volt, művésztelepét sokan felkeresték. Már a római időkben is bányahely, várossá 1142-ben II. Géza tette, egyúttal szászokkal népesítette be a várost. 1468-ban alapították pénzverőjét. Erős vára birtoklásáért sok harcot folytattak. Régi várából mindössze egy bástya maradt fenn. Trianon óta Romániáé.
Ennyit mond az első könyv, amelybe belelapoztál. Persze nem véletlenül lapoztál bele, tudtad előre, hogy az „n" betűs címszavak között olvashatsz valamit erről a városról. Mert bár régi a lexikon, amikor kiadták, valószínűleg még nem is éltél, de Nagybányáról már tudsz annyit, hogy nem egy jelentéktelen kis tanya, nem is olyan újkeletű település, hogy nyoma se legyen ebben a lexikonban. Lehet, hogy azért kerestél információkat Nagybányáról legelőbb ebben a kiadványban, mert már vannak bizonyos információid róla, az is lehet, hogy vannak már megélt tapasztalataid erről a városról, vagy talán te is egy lexikont szerkesztesz, és össze akartad hasonlítani ismereteidet azzal, amit 1928-ban tudtak róla. Például, hogy lakossága ekkor túlnyomórészt magyar, és hogy volt itt egy híres művésztelep. Ha ezt megértetted, akkor jó helyen állsz, úgy értem jó gyökerek fölött, és már el is értél egy ágat. Hogy jó-e a gyümölcs, ami rajta terem, majd később elárulhatod.
Tehát Nagybánya Trianon óta Romániáé. Látod, emiatt nem volt még alkalmad belhoni magyarként (na, most majdnem elárultam a kilétedet!) megismerni Nagybányát úgy, ahogy esetleg Kecskemétet vagy Sopront ismered. Trianon óta sok idő telt el. Azóta a lakosok száma közel kétszázezer lett, és már nem „túlnyomórészt" magyar. De hogy vannak annyian magyarok, mint a trianoni szomorú időkben, az biztos. S ha szeretnéd megismerni őket is, most bepótoljuk a mulasztást. Közben történeteket is hallasz, olyanokat, amelyek megeshettek volna veled, ha történetesen Nagybányán éled le az életed egy részét.
Máris elindulunk. Egy erdő szélén kaptat az út valahová, ahol a vágy megismeréssé alakul. A fák alatt a tavasz virágai illatoznak, a dombok egymást sejtetőn furakodnak egymás elé, ahogy haladsz, haladsz az úton, beazonosítatlan cél felé. Ez csak egy séta, egy alkalom, egy hely, egy kirándulás. Tegnap voltál egy másik kiránduláson, egy színpompás, régi temetővel tarkított domboldalon, ahol rövid gyaloglás után kitárulkozott a táj, mint egy igaz mese legszebbik lapja. Akivel mész, barát, jóakaró, kirándulni csábító társ, élményt keres a természetben, talán azért, hogy megfesthesse. Hiszen tudod, Nagybányát a festők városának tartották, s erről az örökségéről nehezen tudna lemondani.
Ezeken a dombokon jártak régen ők is, a festők, egymás kirándulótársai, sőt „iskolatársai". Magányosan is elindultak, festőállványaikat cipelték a Mária-ligeten át fel a Jókai-dombra. Kellemes ez a liget, az utolsó megálló a Jókai domb előtt. Félútról visszanézel és látod alattad a várost. Épp az egyik háza mellett állsz, itt kiszélesedik kissé az út, mintegy alkalmat adva a megfordulásra, a visszatekintésre. A ház, amely mellett megálltál, magányos, mégis nagyon barátságos. Hiszen még a városhoz, a városodhoz tartozik, habár lakóinak nem kis fejtörést, esetleg kéz- és lábtörést jelent telente aláereszkedni élelemért, miegymásért a városba. De most tavasz van, a jeges útnak se híre- se hamva, az út mellett már a hóvirágok is leélték parányi életüket, készülnek sötétkék fejüket kidugni az ibolyák. Olyan zsenge, fiatal a táj, mintha most születne hepehupás talajával az erdő, mintha most emelkedett volna az utat tartó domb, mintha most járna itt először ember. De te tudod, hogy már sokan jártak itt. Megálltak itt a kaptatón, visszanéztek a városra, gondolkodtak, hogy keressenek-e máris a festőállványuknak megfelelő helyet. De csak elmosolyodtak, mert olyan csábító előttük az ösvény, szinte hívogat, hogy tovább, tovább, majd csak később találod meg, amit keresel.
Megtörténhet, annyira rabul ejt a táj varázsa, hogy nem is figyelsz a holmidra. Valahol letérdelsz, megnézni egy katicabogarat. Most bújt elő a föld göröngyei közül, gyámoltalan, kicsi jószág. A kezed fejére teszed, és elnézed, milyen tanácstalanul indul el, keresgéli a megszokott otthont, a föld barna szemcséit, a fűszálakat. Te is ilyen tanácstalan vagy, elindultál valami után, keresni egy helyet, ahol jól érzed magad, ahol körülölel az otthon melege. De még kora tavasz van, a nap alig-alig villantja meg nyári bőségeit, a hősugarakat. Tovább indulsz. Valaki jön veled szembe, egyszerű ruhába öltözött, csibész kinézetű fiatalember. Mintha már láttad volna a körvonalait, miközben térdepeltél. Megjárod a dombot, és visszaindulsz. Rátaláltál az otthonodra? Nem tudod, de úgy érzed, menned kell, lefelé, a távolból zsúfoltnak vélt, de közelebb érve egyre inkább szellősebbnek tűnő nagybányi utcákra. Így mondják sokan errefelé, nagybányi. Ne csodálkozz ezen, nem hibás nyelvhasználatról van szó. A múltszázad eleji festők is így címezték gyakran a képeiket: Nagybányi táj. Gondolj például Kmettyre, Sztelek Norbertre. Ő is így mondja, a kirándulótársad, aki egy gyönyörű nagybányai tavaszon olyan ékes csábítással bírt rá, hogy körbejárd a város környékét, megismerd lankáit, dombjait, temetőit. De most nélküle jöttél. Keresztbe rakod a karjaidat és elgondolod, hogy most milyen jó volt egyedül. Akkor megrettensz. A kezedből hiányzik a táskád, az agyonviselt, mindennapos, minden útra, még kirándulásra is elcipelt kis jószág, amiben nagyjából egy zsebkendőt és egy pénztárcát szoktál tartani. A pénztárca miatt van az ijedtség. Volt még benne annyi pénz, hogy mostani szűkös körülményeid között egy vagyonnak számít. Néhány napra, vagy hétre való élelem ára. Nem szoktál a pénz értékén gondolkodni, nem tudod pontosan mire lett volna elég. Az infláció nyomában rohanó román lej amúgy is már egyre kisebbnek látszik. De ha csak néhány napra lett volna elég, akkor is baj, hogy elveszett. Elveszett? Hogy lehet elveszíteni egy vállon hordott táskát? Akkor eszedbe jut: amikor letérdeltél. Végigsimítod a homlokodat és fellélegzel. Hátha ott van még! Visszaindulsz és keresgéled a bokrot, amelynek tövében letérdeltél. Megvan a bokor, de nincs meg a táska. Szegény kis katicabogár! Most már nem érdekel, nem is gondolsz rá. A katicabogaras pillanat varázsát megtörte a pénz durva csörtetése. Szomorúan indulsz vissza, lefelé.
Felbukkan a város képe a kanyarban, s csodálkozol, hogy milyen kihaltnak, szürkének látod most az alig egy órával még tündökölni tudó várost. Eléd kerül egy arc, a fiatalember arca. Ott van, a valóságban is melletted, s nem érted milyen rejtekhelyről léphetett elő. Az előbb nem beszélgettél vele, de most muszáj. – Nem talált valahol egy táskát? – Nem – válaszolja. – Mi volt benne? Nem mondasz semmit erre. A fiatalember átnyújt egy rózsát. Megdöbbensz tőle. Nem láttad a kezében, honnan vette elő? Furcsa, furcsa fiatalember. Ő is onnan jöhetett, a városból. – Maga hol lakik? – kérdezed. – Csak itt egy közeli utcában. Egérnek hívnak, engem így szólítanak. Egér, Egérke. Tényleg, mintha egérből lenne az arca, olyan kis semmitmondó, fintoros, furcsa. Megtudod tőle, hogy kocsmákba, játéktermekbe jár, ott ragadt rá a név. Neki tetszik, büszkén viseli.
– Szép volt a kirándulás? – Ezt is ő kérdezi, válaszolnod kell. – Igen, de a táskám… Valahol letérdeltem, és azt hiszem, akkor letettem a földre. De már nincs ott. Imádkoztam, hogy találjam meg. – Ó, igen, válaszolja Egér, ez a hegy – így mondja: hegy, pedig csak egy dombon vagytok – valóságos imádság. Nézed a kezedben a rózsát, Egér arcát, és hallod a hangját, azt, hogy imádság. Közben arra gondolsz, hogy ellopta a pénzedet. Igen, ki más tehette? Egér és imádság. Egér és rózsa. És nincs meg a pénz. Ez hát a város, ahová igyekszel, ahová Egér is tartozik:
Kis házak és terek és ódon kapuboltok.
A zöld, selyemfüves kertekben csupa gyermek.
A szarvas a szagos völgyben bolyongva boldog,
a patakban a kövek, mint holt szívek, hevernek.
Az agg, özvegy torony töprenkedőn mered le,
a nyárfa és a nyírfa egymást köszöntve borzan,
szerelmek emlékétől zenél a lányok keble,
s galambok csókolóznak, fehérek, hosszan, hosszan.
Másutt pokol a föld, itt édenkerti jóság.
Kapujában a vén Idő merengve áll ma,
kutakban víz csobog és örökkévalóság –
és nász és esküvő a holt menyaszszony álma.
(Emil Isac: Nagybánya; Dsida Jenő fordítása)
Az az Emil Isac írja ezeket a sorokat, aki 1946-ban, az erdélyi kortárs író, Bogdán László minősítése szerint „nemtelen és ízléstelen" sajtótámadást indított az Erdélyi Helikon egykori főszerkesztője, Bánffy Miklós ellen. 2002-ben ezt már nem tulajdonítják Emil Isac bűnéül a Bányavidéki Új Szó szerkesztői. Az idő megbocsátja a múltat, s ebben a költőben volt szeretet eziránt a város iránt.
Ámbár, ha kötekedni akarnál, megmondhatnád a költőnek, hogy volt és van itt pokol is, ha akarod képletesen, ha akarod a maga valóságában. A vidéken élt a nagy hírű Pokol Elek is, „országos hírű aranyember", akinek a közeli Borpatakon volt a kastélya, de gyakran bejárt Nagybányára és nagy hírt szerzett magának. (folytatjuk)
KISS MÁRIA KATALIN – a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-mechanika szakán végzett 1973-ban. Hosszú ideig Nagybányán élt, 1989 előtt versei jelentek meg a Bányavidéki Fáklyában is. Jelenleg a magyarországi Turán dolgozik informatikusként. Fenti esszéje a marosvásárhelyi Látó c. szépirodalmi folyóiratban jelent meg 2005 júniusában.
Hét esztendő után hazatérő képzőművészt üdvözölhettünk tegnap a Teleki Magyar Ház Thorma János termében. Úgy alakult, hogy a megtisztelő felkérésnek eleget téve 1998-ban is magam méltathattam a búcsúzó, Marosvásárhelyre költöző ember és festőművész „elköszönő, szép kiállítását", annál nagyobb örömömre szolgál, hogy most, amikor egy tárlat erejéig hazalátogatott, házigazdaként megintcsak én fogadhatom.
Trella Várhelyi Imola – talán megbocsátja, ha eláruljuk – jó hét évtizeddel ezelőtt, 1928. március 8-án született Kézdivásárhelyen. Már gyermekkorában szeretett rajzolni, ez későbbi életútját is meghatározta. A brassói érettségi után egy ideig tanított, amikor azonban a kolozsvári képzőművészeti intézet létesítését megelőzően tehetségkutatást végeztek Erdélyben, a felmérést vezető Kádár Tibor festőművész felfigyelt a fiatal lányra. Bíztatására felvételire jelentkezett, s 1948-ban be is jutott a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészet szakára.
Első éveiben Kovács Zoltán, Kádár Tibor, Nagy Imre, majd harmadévtől Miklóssy Gábor festőművész tanítványa volt. Ötödéves, amikor Nagybányára küldték tanulmányútra. Ekkor ismerte meg a várost, vallomása szerint elbűvölte az, ami csodálatos színekkel, atmoszférával, s híres kék egével körülvette az akkori bányásztelepülést. Az őszi színpompában tobzódó Virághegy, a Kereszthegy, a lilás hegyvonulatok mesés tájat varázsoltak a szemei elé.
Pedig nem lehetett könnyű dolga. Még közel a régi festőiskola, kísért a múlt – és kötelez. Nem lehetett könnyű feladat a Hollósy, Ferenczy, Réti, Iványi Grünwald Béla, Thorma János, Ziffer és mások által elültetett fa árnyékában kibontakozni...
1955-től pedagógusként dolgozott városunkban, s ezzel nemcsak festészete szín- és motívumvilágát – de népszerűségét is megalapozta. A mostani kiállításra szóló meghívókat osztogatva, itt is, ott is felcsillant a volt tanítványok, pedagógustársak tekintete: Imola néni? Hazajön? Ott leszünk...!
Várhelyi Imola Nagybányán vált a természet szerelmesévé – mint maga is vallotta, a 25 éves tanári pályától való megválás alkalmából szervezett 1983-as egyéni tárlatán. Akvarelljein, pasztelljein egyaránt megtaláljuk a tipikus nagybányai témákat, színlátását pedig ugyanúgy a jellegzetes kékek, sárgák, barnák határozzák meg, mint csaknem minden piktorét, aki a nagybányai táj hangulatát kísérelte meg vásznain viszszaadni.
Az elmúlt évtizedekben számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt Nagybányán, Szatmárnémetiben, Bukarestben, Marosvásárhelyen. 2002-ben szülővárosa, Kézdivásárhely fogadta festményeit. Nagybányára való költözését követően igyekezett valamennyi csoportos tárlatba bekapcsolódni, s Prágától Varsóig, Budapesttől Gyergyószárhegyig számos alkotótáborban megfordult.
Lírai érzékenységű tolmácsolójává vált az itteni környezetnek, az évszakonként változó pompázatos bányai színeknek. Legfontosabb feladatának a gyönyörködtetést tekintette: ez lett az ő igazi területe, itt tudott igazán kibontakozni technikája, igazi piktorra valló színlátása, a természet szépségei iránti fogékonysága. Várhelyi Imola nem tartozott a gyakran önmagukat is megtagadó kísérletezők közé; piktúrája egyenletesen fejlődő képet mutatott, ha voltak is kísérletei eszközeinek gazdagítására, azok nem terjedtek tovább egyegy óvatos, inkább formai mint lényegi próbálkozásnál. Derűt és napfényt sugározó festményei azóta is fölényes, biztos technikai tudásról tanúskodnak.
„Egy Várhelyi Imola képen tartalmilag soha nincs több, mint amit a cím kifejez, de hangulatban, harmóniában, egyszóval a kép hatásában mindig többet kapunk, mint amennyit saját egyedi élményeinkben őrzünk." – írta róla egyik méltatója. Hogy jó ez a nyílt, világos képzőművészeti nyelvezet, érthető megfogalmazás, vagy sem, ennek illusztrálására engedjék meg, hogy egy másik róla szóló újságcikkből idézzek egy régi gondolatot:
„Manapság igazán úgy van az ember a festészettel, nem tudja hogyan kezdje, mit csináljon és mi is volna helyes. Ha így csinálom, rossz, nem tetszik a kritikusoknak, ha úgy csinálom, megint csak rossz, nem tetszik a közönségnek. Ha értelmes a piktúra, azt dörgik a kritikusok, nincs benne forradalom, újszerűség, egyéniség, útkeresés, ha megvannak ez utóbbi kellékek, egy csomó értelmetlen, kérdő ábrázattal áll szemben a művész, nem tudják, mit is akar az ilyen piktúra; másik része fontoskodva úgy tesz, mintha értené: hozzászól, bólogat: így, igen, értem, csodás, nagyszerű, befelé pedig töprengve kérdik, vajon jó helyen tettem-e meg elismerő megjegyzéseimet, vágnak-e gondolataim a művész szándékaival. E két szélsőség közt helyes út, ha a művész nem hódol sem a kritikusnak, sem a közönségnek, de még a divatnak sem, hanem megy a maga útján, ha azt az utat biztosnak találja, mindig ugyanazon halad, ha nem, új utak keresésével próbálja művészetét kiszélesíteni, mélyebbé tenni..."
Nos, Várhelyi Imola mindig a maga biztosnak és helyesnek vélt útját járta. Akkor is, amikor – magára maradva művésztelepi lakásában –, 1998-ban úgy döntött: 43 év után feladja nagybányai lakhelyét, addigi életét és Marosvásárhelyre költözik, családja körébe.
Szomorúan köszöntünk el tőle akkor. Hiszen személyében az elmúlt években olyan képzőművészt voltunk kénytelenek nélkülözni, aki előtt nem csak a természeti, de az emberi környezet sem volt közömbös, művészi gőg és másokat lenéző büszkeség nélkül mindig örömmel és elsők között tett eleget felhívásainknak, ha kiállításról, rendezvények támogatásáról volt szó.
Akárcsak most, amikor hazahívtuk. S amikor legfeljebb az utazás öregséggel járó nehézségei miatt aggodalmaskodott kissé, no meg amiatt, hogy vajon kíváncsi-e még valaki rá, annyi távol töltött esztendő után.
Ez a mostani kiállítás, ez a mostani közönség is bizonyság rá, hogy IGEN.
Isten hozta Imola néni!
(elhangzott a tárlatmegnyitón)
Az egyik Republicii sugárúton található lakásból 520 ezer lejt és egy fényképezőgépet vittek el egyik éjszaka ismeretlen személyek. A Nucului utcában is egy magánlakást látogattak meg a betörők. A nyitva hagyott ablakon keresztül hatoltak be, s egy para-bola antennához használatos erősítőt, egy fényképezőgépet, egy rádiósmagnót és ruházati cikkeket lovasítottak meg, összesen 2600 lej értékben. A Dragos Vodã utcában a nyitva hagyott bejárati ajtón mentek be a "vendégek" az egyik lakásba. Míg a tulaj a balkonon tartózkodott, a látogatók elvitték mobiltelefonjait, mintegy 2100 lejnyi kárt okozva neki. A Traian sugárúton az egyik tömbház alagsorában négy pincehelyiséget törtek fel ismeretlenek. Összesen 1500 lej értékben vittek el különféle javakat, melyekből néhányat elhagytak a tömbház mögött.
Felsőbányán, a Forestierului utcában egy üzlethelyiséget látogattak meg a betörők, ahonnan 1000 lej értékben vittek el élelmezési cikkeket. Kovácskápolnokon (Fãuresti) az iskolaépület egyik ablakát törték be ismeretlenek, majd behatoltak az intézménybe, s elvittek három számítógépet, összesen 6230 lejnyi kárt okozva.
Magyarláposon (Tg. Lãpus) azonosították két betörés elkövetőjét, a 17 esztendős Adrian C. személyében, aki egyik éjszaka a helybeli bárba, míg következő éjszaka a gyógyszertárba tört be. Az első helyről 5,7 millió lej értékben vitt el csokoládét és illatszereket, míg a második helyről 7,5 millió lejnyi készpénzzel távozott. A felsővisói rendőrök elfogták a 34 esztendős Mihai Marius S.-t, aki egy 1000 lejnyi kárt eredményező betörésért tehető felelőssé.
A nagybányai Grigore Ureche utcában betörés közben érték tetten a 37 esztendős Simion U., Arad megyei lakost, aki hamis személyazonosság megadásával próbálta fedezni nem éppen makulátlan múltját a rendőrök előtt. Az őrsön kiderült, hogy Simion 411 napnyi börtönnel adósa az államnak, s hogy Nagybányára való érkezése (azaz július 7) óta hat betörést és egy autófeltörést követett el, a Nucului, Gheorghe Pop de Bãsesti, Garibaldi, Stefan Luchian és Grigore Ureche utcákban, tehát egyáltalán nem tétlenkedett az elmúlt napokban. Eddig csupán a kár 30%-át sikerült visszaszerezni a vidékünkön nyaraló "turistától".
Szombaton Vasile M. feljelentést tett a rendőrségen, azt állítva, hogy rablás áldozata volt, melynek során pénztárca, mobiltelefonok és készpénz nélkül maradt. Miután józanon visszapörgette a korábbi eseményeket rájött, hogy tulajdonképpen ismerőse vette el tőle a tárcát és a telefonokat, nehogy bódultságában elveszítse azokat. Ami a 900 euró készpénzt illeti, az csak ígéret formájában létezett, ugyanis Olaszországban tartózkodó édesanyja korábban közölte vele, hogy el fogja küldeni neki az említett összeget. Tehát a pénz még nem volt Vasile kezében, illetve pénztárcájában. Abban nem tévedett, hogy összetűzésbe került néhány számára ismeretlen fiatallal, melynek során 4-5 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
Az egyik Gãrii utcában leparkolt személygépkocsiból ismeretlenek kiloptak egy táskát, amiben két fuvarozói engedély, 300 lej és 8 nyugtatömb volt. A kár összértéke: 2000 lej. A rendőrség keresi a tetteseket.
Borsán egy autólopást jelentettek a rendőrségen. A 44 esztendős Ioan T. borsai lakos egy 1300 eurós adósság fejében vitte el és rejtette el a bejelentő Mercedes Sprinter márkájú furgonját. Az elkövető beismerte tettét, de a furgon hollétét csak az ügyész jelenlétében volt hajlandó elárulni.
Az egyik Unirii sugárúton található üzletben, a pult egyik fiókjából 750 lejt loptak ki ismeretlenek.
Láposbányán (Bãita) villanyáramot lopott a 32 esztendős Adrian Stefan G., aki a szomszédja házától végigvezetett a vakolatban egy kábelt, amelyen keresztül körülbelül egy éven át lopta az villanyáramot.
… történt az elmúlt napokban. Felsővisón a 61 esztendős Gavrilã A. akasztotta fel magát lakásában. Zazaron (Sãsar) szintén akasztás útján vetett véget életének az 56 esztendős Vasile G. is. Az öngyilkossággal már korábban is többször próbálkozó férfi egy fára kötötte fel magát. A Vasile Lucaciu utcában található korház ideg-elmegyógyászati osztályán egy beteg, a 44 esztendős E. M. követett el öngyilkosságot, egy otthonról beszerzett konyhakés segítségével. (ta)
Az Országos Munkaügyi Felügyelőség jelentése szerint az elmúlt időszakban közel nyolcszáz céget büntettek meg a munkaviszonyok területén tapasztalt szabálytalanságok miatt. Az országos szintű ellenőrzési kampányt ezúttal az építkezésekben dolgozóknál végezték. Összesen 1578 munkaadót ellenőriztek, és 272 cégnél derült ki, hogy 392 munkavállalót – közülük 21 nő és 4 kiskorú – hivatalos egyéni munkaszerződés nélkül foglalkoztattak. Az 1947 kihágásért 44 ezer új lejben megállapított pénzbírságot szabtak ki, ebből a feketemunkáért 28 ezer (új) lejt kell törleszteniük a munkaadóknak.
A munkaügyi felügyelők által tapasztalt törvénytelenségek: az egyéni munkaszerződés írásban történő megkötésének az elmulasztása; a szerződések bejegyzési határidejének túllépése; az éjszakai munka gyakori alkalmazása anélkül, hogy ezt jelentenék a munkaügyi felügyelőségeknek; a munkaidő és a heti pihenőidő tartamának be nem tartása; a fizetési lapok aláírásának elmulasztása; a pihenőszabadság kiadásának megtagadása és az írott belső rendszabályzat hiánya.
Munkaegészségügyi és munkabiztonsági szabálytalanságokért 41 ezer új lej pénzbírságot alkalmaztak 434 megbüntetett cégnél.
(Nyugati Jelen) Ezer szerencse, hogy időről időre közzéteszik a hivatalos statisztikai adatokat, különben a fizetésből és bérből élő átlagpolgár – mindennapi gondjai negatív hatására – még azt hinné, hogy meredeken romlik az életszínvonala. Pedig távolról sincs így. Az Országos Statisztikai Hivatal minap közzétett összesítése szerint júniusban mindössze 0,3 százalékkal nőttek az árak, ami még a statisztikában járatlan olvasó számára is gyakorlatilag azt jelenti, hogy helyben maradtak. Mert legyünk őszinték: ki tudja be drágításnak, ha az eladó a 100 000 lejes árura még rátesz sima háromszázat, azaz három darab százlejes érmét. Legfeljebb nehezen kotorjuk elő a pénztárcából, mert ezt a fajta pénzt már nemigen érdemes tartogatni, hisz semmire sem jó. Olyannyira nem, hogy a jobb érzésű elárusítók, ha nagy a sor, "majd legközelebb megadja" megjegyzéssel elejét veszik a pénztárcában való turkálásnak. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy a százlejes kerekítgetések már senkit sem zavarnak. Ergo, a júniusi árnövekedéstől senkinek sem lenne szabad, hogy felmenjen a cukra. Csakhogy...
Csakhogy a statisztikai bukfencek a gyakorlatban mit sem érnek. A fizetésből és bérből élők számára egyetlen mérvadó mutató létezik csupán: a múlt hónaphoz képest miként tudnak kijönni a jövedelemből. És amikor elkezdik beosztani a pénzt, akkor derül ki, hogy valójában milyen mértékű az árnövekedés. Ez történt most is.
A közzétett statisztika szerint például a földgáz árát – úgymond, engedve a fogyasztói nyomásnak – 3,4 százalékkal csökkentették. Örülnünk kellene a hírnek, a gázszámlák azonban másfajta érzést keltenek bennünk. Azt, hogy szemtől szemben orcátlanul becsapnak bennünket. Mert mihez képest lett olcsóbb közfelháborodásra a földgáz köbmétere? Természetesen az előző hónapban önkényesen megduplázott árhoz. A statisztikai bukfenccel el akarják hitetni, hogy engedtek a nyomásnak. Mi több, krokodilkönnyeket hullatnak, hogy az engedmény miatt nehéz helyzetbe jutott a gázszolgáltató. Holott a valóságban a földgázszolgáltatás nem csökkent a fennebb említett 3,4 százalékkal, hanem 96,6 százalékkal nőtt az előző árhoz viszonyítva, azaz szinte megduplázódott. És íme, a statisztikában mégis vívmányként került bele, tapsolnunk kellene hozzá. Nem tesszük. Mert ha az összes többi mutatót is megkapirgatnánk, kiderülne, hogy az életszínvonalat érintő árnövekedés messze meghaladja a 0,2 százalékot.
A látszategyensúly a nehezen eladható termékek kényszer-árleszállításának tudható be. Ám az idejét múlt bóvli gyakran ingyen sem kell!
Sipos János
(Szabadság) Politikailag független jogászok véleménye is megoszlik abban, hogy valóban ütköznek-e az alkotmányba azok az igazságügyi reformtörvények, amelyekért a kormány a parlamentben felelősséget vállalt. A szigorúan szakmai szempontok konfrontációja látványosan elmaradt ugyanis, s helyette a politikai érdekek szerint történő értékelés tanúi lehettünk.
Kíváncsisággal vártam tehát az alkotmánybíróság írott döntését, amelyet vegyes érzelmekkel olvastam. Jogi szemszögből nem merem ennek a döntésnek a vitatott, az igazságüggyel kapcsolatos részét megítélni, s bár nyilvánvaló, hogy a bírák jogaikat foggal-körömmel védik, a testület okfejtése sok más szempontból megállja a helyét. Nem hangsúlyozta eddig senki, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az alkotmánybírák a szociáldemokrata és a nagy-romániás kifogások többségét elutasították.
Volt azonban valami, ami a döntést olvasva megdöbbentett. Tételesen az, hogy ez a legfobb jogásztestület a tulajdonrestitúciót (újra)szabályozó törvényekben kivetnivalót, kifogásolhatót egyáltalán nem talált. Habár ha valamilyen alkotmányellenességet meg kellett volna állapítania, akkor a magáningatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó jogszabálynak mindenképpen fent kellett volna akadnia a testület rostáján.
Mire gondolok? A demokrata-liberális többségű kormány azt ígérte a választási kampányban, hogy a tulajdon kérdését az (új) alkotmánynak megfelelően rendezi. A 2003. október 31-én megszavazott alkotmány 44. cikkelyének 2. bekezdése pedig leszögezi, hogy a magántulajdont a törvény „egyenlő módon" (!) szavatolja és védelmezi, a tulajdonos személyétől függetlenül.
Ennek az alkotmányos előírásnak a módosított 2001/10. számú törvény nyilvánvaló módon ellentmond. Ez a jogszabály ugyanis figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az államosítás az 1948. évi kommunista alkotmány szempontjából is jogellenes volt. Az akkori alkotmány 8. cikkelye kimondta, hogy a magántulajdont és az öröklési jogot a törvény elismeri és szavatolja, a hogy a munkából és megtakarításból származó magántulajdon „különleges védelemnek örvend". Az akkori államosítási törvények tehát szigorúan alkotmányellenesek voltak, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a „jogcímmel" (értsd: kommunista törvénnyel) elvett ingatlanok államosítása sem tekinthető semmiképpen legálisnak.
Másfelől 1995. július 19-i döntésében maga az alkotmánybíróság kimondta, hogy azok az ingatlanok, amelyeket 1945 után jogcím nélkül vettek el a tulajdonosoktól, soha nem váltak az állam tulajdonává, az állam tehát nem is idegenítheti el őket, hiszen egykori birtoklóik soha nem vesztették el tulajdonosi minőségüket. (Ezt a döntést később több legfelsőbb bírósági határozat is megerősített.) E döntés alapján az 1995/112. számú törvény kizárólag a magánszemélyektől „jogcímmel" elkobzott ingatlanokra vonatkozott, a „jogcím nélküliekre" (értsd: azokra, amelyeket úgy vettek el, hogy még kommunista törvény sem volt rá, vagy pedig a kommunista törvény éppenséggel tiltotta elkobzásukat). Ez azonban senkit nem érdekelt, az állam 1995 után egyformán elidegenítette a jogcím nélkül elvett, illetve a korábban nem magánszemélyek tulajdonát képező ingatlanokat is.
A most módosított törvény ahelyett, hogy ezt a jog- és alkotmányellenességet orvosolná, újabb törvénytelenséget követ el. Kimondja, hogy a bármilyen módon (jogcímmel vagy anélkül (!) is) elvett és már elidegenített ingatlanokat a tulajdonosok természetben nem kaphatják vissza, még akkor sem, ha azok léteznek. Ez igen! Ez ragyogó alkalmazása annak az alkotmánybeli előírásnak, miszerint az államnak „egyenlő módon" kell szavatolnia és védelmeznie a tulajdont.
Nincs kétség: a módosított jogszabály mélyen alkotmányellenes, ezért sem rendezi tehát megnyugtatóan az elkobzott tulajdonok kérdését. Megnyugtató rendezésnek az számított volna, ha különbség nélkül mindenki visszakapta volna annak tulajdonjogát, amije neki vagy felmenőinek volt, s az 1995 után jogellenesen tulajdonossá tett bérlőknek az állam záros határidőn belül (3–5 év alatt) hasonló felületű lakásokat épített volna, hogy az utcára senki ne kerüljön.
Rendkívül érdekes, hogy ez a nyilvánvaló alkotmányellenesség sem az RMDSZ-t, sem koalíciós partnereit nem zavarta, de a saját érdekeikre rettenetesen finnyás alkotmánybírókat sem. Ez pedig ismét igazolja: a hatalom felső bugyraiban megegyezés született arról, hogy a kilencvenes években jogellenesen és bagóért eltulajdonított vagyont a „demokratikus" kormány se szolgáltassa vissza. Egyébként annak, aki egy félmillió eurós villát párszáz dollárért megvásárolt (ez volt a nagy romániai mannahullás), nyilvánvalóan esze ágában sincs visszaszolgáltatni azt. Ha a volt tulajdonosok nem vesztették volna már teljesen el a türelmüket az évtizede tartó adminisztratív eljárásokban és bírósági perekben, azt tanácsolnám nekik, tömegesen tagadják meg ezeknek az értéktelen (és pusztán mások meggazdagodására kitalált) papíroknak az átvételét.
A kommunista államosítás során kifosztott embereket következésképpen másodszor is kifosztották. Papírokat kapnak házaik helyett. Hogy mennyit érnek majd azok a papírok, pontosan egyelőre nem tudjuk, de sokatmondó tény, hogy azok, amelyeket a Nãstase-kormány nagyon korlátozott számban uralkodása idején kiosztott, a névértékük tíz százaléka körüli áron alig keltek el. Ebben áll tehát a nagy lopások „demokratikus" jogorvoslása, azaz a koalíció által ígért restitúció. A volt tulajdonosok végérvényes kifosztásában.
Brávó demokrácia! Brávó D. A. Szövetség! Brávó RMDSZ! Csak így tovább!...
Tibori Szabó Zoltán
A kolozsvári BBTE Tanártovábbképző Főosztálya 2005. július 30-án a kolozsvári Református Kollégiumban (Farkas u. 16. sz.), reggel 9 órai kezdettel szervezi meg pedagógusok számára a VII. Tantárgymódszertani konferenciáját, amelynek témája a fizika éve alkalmából: Élményszerű (fizika)oktatás. Délelőtt jeles hazai és külföldi előadók pedagógiai pszichológiai-, illetve módszertani előadásokat tartanak, délután pedig a résztvevők mutatják be dolgozataikat. A részvétel ingyenes. Az igénylőknek a kollégiumban olcsó szállást tudunk biztosítani. A továbbképzésről Főosztályunk igazolást ad. A konferencia programját a http://dppd.ubbcluj.ro/mag honlap Hírek címe alatt lehet elérni. Érdeklődni a kovzoli@phys.ubbcluj.ro elektronikus levélcímen lehet.
Dr. Kovács Zoltán, igazgató
Kertünkbe mi is varázsolhatunk egy darabka sziklás hegyi legelőt, a törpefenyők, fatermetű fenyők hangulatos egyvelegével. Őket követhetik a hegyvidéket jellemző lombhullató fák, cserjék.
A hóhatár közelségét imitálhatjuk az elfekvő fenyőkkel (Juniperus, Chamaecyparis elfekvő fajták stb.) ha nyírfával, fenyővel összeültetjük. Továbbá ültethetünk alacsony, nem szürke lombú, párnás évelőket, talajtakaró cserjéket (Cotoneaster, Euonymus, Hedera, Vinca stb. talajtakaró fajtái). Ugyanitt mutatósak a gyepbe ültetett hagymás virágok (nárcisz, tulipán, krókusz, törpe tárnics stb.). A sziklás hegyoldal imitálására sziklakertszerű részeket alakítsunk ki. Javasolt növények a teljesség igénye nélkül: daravirág (Draba), mészkövi szegfű (Dianthus alpinus), széleslevelű tárnics (Gentiana acaulis), törpe írisz (Iris pumila), gyönygköles (Lithospermum), heverő kerítéskaktusz (Opuntia compressa), pillás kőtörőfű (Saxifraga azoides), kövirózsa (Sempervivum).
A törpefenyő eredeti élőhelyén foltszerű csoportokban, vagy egész hegyoldalakat beborító áthatolhatatlan bozótként fordul elő. Alpesi hangulatú kertünkben fatermetű fenyőkkel határoljuk őket. Alakja elfekvő, hogy megóvja magát a jeges széltől, talaját az átfagyástól és a lemosódástól. Télen teljesen belepi a hó, ez megvédi a fagy káros hatásától. A Kárpátokban honos a Pinus mugo var. Mughus, az Alpokban található a párnát alkotó var. Pumilio, mindkettőt megkaphatjuk faiskolákban. A törpefenyő nagy tűrőképessége miatt még a száraz és meleg területeken is megél. A meszes talajt is jól tolerálja.
Alacsony, de nem törpe méretű, 1,5-2 méter. Elágazó törzsű, Lassú növekedésű. A teljes árnyékot nem kedveli, de egyike azoknak az örökzöldeknek, amelyek tűrik az árnyas helyeket. Előkertekben, parkokban egyaránt mutatós. Ültethetjük magányosan, vagy foltszerűen. Rézsűkön kiváló az eróziós hatások kivédésére. Metszéssel karban tarthatjuk.
Magassága: 40-90 cm, Szélessége: 100-250 cm. Fiatalon elterülő ágai idősebb korában felfelé törnek és lassan kialakul a lapított gömb alak. Hajtásai-ágai felfelé állnak sűrűn egymás mellett. Zöld színű tűi 4 cm hosszúak, párosával állnak. Nem igényel sok gondozást. Kiváló talajtakaró, sziklakerti növény. Ha nagyon elburjánzik, metsszük vissza.
Az északi kert további jellegzetességei a karácsonyfa típusú fenyők. A kedveltebb kúpos koronájú, egysudarú fenyők kétségtelenül hegyvidéki hangulatot keltenek. Hasonló hangulat hordozói a hamisciprusok, az erdei fenyő, a tuja. A fenyőfajok közül a legnépszerűbb a lucfenyő (Picea), amely Európában gyakori. Sudár termetével, szabályos alakjával vívta ki magának az első helyet. Csapadékos, párás viszonyok között, jó vízgazdálkodású, tápdús talajon óriási fává nőhet, de valamivel rosszabb körülmények között még megél, legfeljebb növekedése lesz gyengébb. A városi levegőt, a füstöt és a kormot nem viseli. Megtámadhatják a fenyőgubacstetvek. A jegenyefenyő (Abies) alakja hasonlít a lucfenyőhöz, de ágai sűrűbbek. Mindegyikük magányosan vagy csoportosan is ültethető. A fenyők sötét színét évelőkkel és a gyepbe ültetett hagymás virágokkal (nárcisz, botanikai tulipán stb.) oldhatjuk.
Ahogy virtuálisan lejjebb haladunk, a fenyőket válthatják a lombos fák. Ilyenek a bükkösök övében élő fajok (Fagus sylvatica, Acer pseudoplatanum, Tilia platyphyllos). Ültethetünk bodzát (Sambucus), madárberkenyét (Sorbus aucuparia), nyírfát (Betula). A lombhullató cserjék közül a világos virágszínűek (Philadelphus, Jasminum, Sambucus, Cotoneaster stb.) választásával izgalmas színkontrasztot hozhatunk létre.
Alpesi klímát igénylő növényeket ágyásokban is nevelhetünk. Az alpesi klíma megközelíthető, ha az ágyást árnyékosabb helyen építjük meg, a talaj vízelvezető képességét kavicsos réteg kialakításával fokozzuk.
Garami Márta (Kertpont.hu)
• A Queen túlszárnyalta a Beatles-t. A Queen most már hivatalosan is minden idők legsikeresebb zenei formációja. A legendás rockegyüttes a brit listák eredményeinek összegzésével szerezte meg magának az első helyet, maga mögött hagyva a sokáig legnagyobbként számon tartott Beatles-t. A Ringo Starr, George Harrison, Paul McCartney és John Lennon alkotta csapat a contactmusic.com beszámolója szerint a második a sorban, őket pedig a dobogó bronzérmeseként, a szintén legendaként emlegetett király, Elvis Presley követi.
• Pink Floyd: nem ér véget a jótékonykodás. A Pink Floyd számára a Live 8 után sem fejeződik be a jótékonykodás, hiszen a lemezeik többleteladásából származó bevétel is jótékony célra fordítódik majd. A különleges felajánlást David Gilmour tette, aki egykori együttese teljes körű támogatásával nyilatkozott és aki zenész társait is arra szólította fel, hogy tegyenek hasonló lépéseket a szegények és éhezők megsegítése érdekében. A Live 8 szemmel láthatólag több bandának is jót tett: a Pink Floyd lemezei iránt 1343 %-kal, Sting CD-i iránt 300%-kal és a Eurythmics Greatest Hits-e iránt 500%-kal nagyobb az érdeklődés, mint korábban.
• Bono visszakapta a kalapját. Pert nyert a U2 egykori stylist-ja ellen. A napokban meghozott ítélet szerint Lola Cashman igen is bűnös. A régi kolléganő a hírek szerint 1987-ben a banda tagjainak megkérdezése nélkül nyúlt le néhány fellépőruhát, amelyeket egy aukció keretében próbált meg értékesíteni. Az eladásra szerencsére nem, vagy csak részben került sor, megkerült többek között Bono kedvenc kalapja is, illetve jó néhány ismert és igen közkedvelt ruhadarab is. A 18 évvel ezelőtti ügyet a csapat azért is fújta fel ennyire, mert Cashman az elmúlt években az együttesről szóló személyes anyagokat is nyilvánosságra hozott, amihez persze se joga, se engedélye nem volt.
• Bob Geldof és a Béke Nobel-díj. A sikeresen lezajlott Live 8 koncerteket követően a brit „The Sun" magazin Béke Nobel-díjat adományozna a szervező Bob Geldof-nak. Az újság szerint a zenész határozottságával és energiájával már második alkalommal is felkeltette a világ figyelmét és két nagyszerű jótékonysági rendezvényt is sikerült megszerveznie. 1979-ben a nevezetes díjat a szegénység és a nyomor elleni küzdelme miatt Teréz anya kapta meg, a következő elismerés pedig ki másé is lehetne, mint Gedolf-é?
• Mark Knopfler Torontóban sem okozott csalódást. Mark Knopfler a napokban megtartott torontói fellépésével sem okozott csalódást rajongóinak. A Dire Straits egykori frontembere zenésztársaival hihetetlen nyugodtsággal és profi előadásmóddal kápráztatta el a közönséget, az est során több Dire Straits sláger és önálló Knopfler szerzemény is elhangzott. A zenész, akinek munkájában és koncertjeibe szinte sohasem lehetett kivetnivalót találni, egész eddigi pályafutása során a visszafogottság híve volt és többször bebizonyította azt, hogy egy sztár mindenféle botrányok nélkül is a középpontba kerülhet.
• Ringo Starr menekül az adózás elől. Ringo Starr a hírek szerint azért költözött ideiglenesen Monte Carlo-ba, hogy mentesüljön az angliai és Los Angeles-i adófizetés alól. Az egykori Beatles sztárnak már Angliában és Kaliforniában is van egy otthona, de mint elmondta mindkét helyen túlságosan magas adót kellene fizetnie, sőt Monte Carlo-ban sokkal többet is elkérhet egy fellépésért. A zenész saját elképzelései szerint a jövőben megpróbálja teljesen megtagadni az adózást és ha esetleg valamely hatóság elkapja, egész egyszerűen ad néhány koncertet és azzal minden el lesz intézve.
A borsó az egyik legősibb kultúrnövény, régészeti leletek szerint már Kr. e. 6000 évvel is termesztették. Több mint 250 fajtája létezik. Nálunk legismertebb a zsenge borsó, és mostanában kezd népszerű lenni a cukorborsó, mely - mint azt neve is sejteti - a legédesebb valamennyi közül.
Hozzávalók 6 személyre: 1 nagyobb csirke (1,5 kg) feldarabolva; 2 nagy sárgarépa; 1 hagyma; 2 gerezd fokhagyma; 2 zellergumó; 1 csokor petrezselyem; 2 evőkanál olívaolaj; 1 evőkanál sűrített paradicsom; 1 dl száraz fehérbor; 3 dl csirkeleves kockából; 30 dkg zöldborsó.
Előkészítés: A csirkét megmossuk, feldaraboljuk. Megmossuk, meghámozzuk a sárgarépát, a hagymát, a fokhagymát, a zellert, a zellert apró kockákra, a többit vékony karikára vágjuk. A petrezselymet leöblítjük, felaprítjuk.
Elkészítés: Az olajat egy nagyobb edényben felforrósítjuk, megpirítjuk rajta a csirkedarabok minden oldalát, és tányérra szedjük. A visszamaradt olajban megdinszteljük a hagymát, a fokhagymát, hozzáadjuk a sárgarépát, a zellert, elkeverjük a sűrített paradicsommal. Néhány percig az egészet erős lángon kevergetjük. Visszatesszük a csirkét az edénybe, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Hozzáöntjük a fehérbort, a levest, és lassú tűzön 40 percig főzzük. Negyedórával a főzési idő vége előtt hozzáadjuk a zöldborsót, és befejezzük a főzést. Tálaláskor meghintjük a petrezselyemmel.
Teletömte magát süteménnyel, majd beragadt az ablaknyílásba egy 140 kilós betörő Fogarasban. A férfi közel kilenc millió lejt zsákmányolt, de kifele jövet nem tudott ellenállni a süteményespultnak. A zabálásnak szorulás lett a vége, így a bűnöző kénytelen volt megvárni az első eladót. Vasile Mandache vidáman idézte fel a helyi lapoknak a betörőfogást: "Először egy csomó sütimorzsát láttam a földön, majd két kövér lábat és egy irdatlan hátsót az ablakban. Kimentem az udvarba, és ott megláttam a dagadt tolvaj ijedt képét. Mielőtt kihívtam a rendőröket, összehívtam az összes haveromat, hogy jöjjenek, mert ilyen jót már rég röhögtek." A pórul járt bűnözőt a rendőrök rángatták ki végül az ablakból - nem kis munkával.
Harcot indítottak az amerikai szövetségi államok a táplálkozástudósok által rendkívül egészségtelennek tartott kalóriadús italok és ételek iskolai forgalmazása ellen. Egyre-másra születnek azok a jogszabályok, amelyek megpecsételik a csokoládé- és szénsavasüdítő-automaták sorsát: New Jerseyben például a napokban lépett életbe az a törvény, amelynek értelmében 2007 szeptemberétől teljes mértékben tilos lesz édességeket és üdítőket eladni az oktatási intézményekben, míg Connecticutban csak a kormányzó vétóján bukott el egy hasonló rendelkezés. Az egykori Mister Universum, Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó tervei között ugyancsak szerepel a diákok táplálkozásának egészségesebbé tétele. Ennek érdekében azt szeretné, ha a menzák és az iskolai automaták hamburger, sült krumpli, kóla és más "bóvliételek" helyett friss zöldséget és tejet kínálnának. A Handelsblatt szerint könnyen lehet, hogy a dohánygyárak után az üdítőital- és édességgyártóknak is kemény korlátozásokkal és borsos kártérítésekkel kell szembenézniük az Egyesült Államokban. Richard Daynard, a cigaretta-multik elleni "keresztes hadjáratot" megindító jogászprofesszor legalábbis úgy véli: az üdítőitalos cégek megérdemelnék, hogy most ők kerüljenek sorra. Egyes államokban már zajlanak olyan perek, amelyek tárgya a kólagyártók és a helyi iskolák közötti szerződések jogszerűsége. Ezek lényege, hogy a gyártók bizonyos összeg fejében elhelyezhetik automatáikat az iskolákban vagy egyetemeken, növelve forgalmukat és megnyerve a fiatal fogyasztókat. A kilencvenes évek eleje óta virágzó üzlet volumenét jelzi, hogy egyes oktatási intézmények bevételének egynegyede származik ilyen forrásból.
A válás után általában boldogabbak a volt házastársak, de a nőkre sokkal inkább jellemző – derül ki egy nemrég nyilvánosságra hozott amerikai tanulmányból. Bár a válás alapvetően stresszes folyamat, a változás jó hatással lehet a felekre, és a nők, úgy tűnik, könnyebben megbirkóznak az új helyzettel, mint a férfiak. Míg a válások után a nők általában megkönnyebbültnek, szabadnak és boldognak érzik magukat, a férfiak hajlamosabbak a szomorúságra, elárultnak és elveszettnek érzik magukat, sőt az öngyilkosság gondolata is gyakrabban foglalkoztatja őket. A 3500 személy bevonásával elvégzett felmérés szerint a válás utáni első két évben a nők 53%-a vallotta magát felszabadultnak, míg a férfiaknak csak 46%-a, ugyanakkor boldognak a nők 31, a férfiak 22%-a érezte magát. Az öngyilkosság gondolata a férfiak 7, a nők 3%-ában merült fel. A nők 61%-a állította azt, hogy boldogabb, mint a házassága idején, 10%-kal több, mint ahány férfi gondolta ugyanezt. A kutatók szerint az eltérést az magyarázza, hogy a válás után a nők igyekeznek új tevékenységbe kezdeni: társaságba járnak vagy pszichológushoz mennek. A férfiak viszont hajlamosabbak az ivásban és futó kalandokban keresni a vigaszt, vagy gyorsan felkeresnek egy társközvetítőt. A férfiak ráadásul inkább hagyják, hogy a válás a szakmai életükre is kihasson. Általában az ex-férj az, aki hamarabb újraházasodik: két évvel a válás után a férfiak 15%-a már ismét nős volt, és ez arány háromszor nagyobb, mint az egykori feleségek esetében. (libertatea)
Kleopátra egyiptomi királynő áspiskígyó harapásától halt meg, amelyet egy paraszt hozott neki egy fügével teli kosárban - állította Plutarkhosz, a görög-római történetírás egyik legnagyobb alakja szerint, de az újabb kutatások szerint ez nem igaz. Az áspiskígyóról szóló legendát évszázadok során írók és festők sokasága tartotta életben. Most azonban Fulco Pratesi kutató a Corriere della Sera című olasz lap hasábjain beszámolt róla: történelemi dokumentumokban és a kígyómérgekkel foglalkozó szakirodalomban böngészve rájött, hogy ez nem volt lehetséges, ugyanis az áspiskígyó nem honos Egyiptomban. Található volt ugyan egy másik viperafajta, de az megnőtt két méter hosszúra, és súlya is nagy volt, tehát a fügekosárba aligha férhetett bele. Mérges kígyó volt még az egyiptomi kobra, amelyet istenként tiszteltek, de termete szintén meghaladta a kosár adta lehetőségeket. Él viszont Észak-Afrikában és Egyiptom száraz tájain az Echis Carinatus kígyó, amely a szakértők szerint a világ egyik legagresszívabb, legfélelmetesebb mérges kígyója. Harapása csaknem mindig halálos. És mivel csak 40-60 centiméterre nő meg, jól elférhetett a fügék között. (hvg/mti)
A 66 éves bákói Stefan Triscát a felesége zárta be a hálószobába, mert megelégelte, hogy minden nap a barátaival italozik. A botcsinálta akrobata azonban kimászott az ablakon, és egy liánszerű kúszónövénybe kapaszkodva próbált meg a földre lendülni, de megcsúszott, leesett és több helyen összetörte magát. A férfi a helyi lapoknak elmondta, hogy a film alapján könnyűnek tűnt a mutatvány, valójában azonban Tarzan jobb kondiban lehetett.
Horvátországi etológusok azt állítják, ez a medve megtanulta becsapni az embereket azért, hogy beengedjék a házba: előbb "udvariasan" bekopogtat. A barnamedve feltehetően véletlenül jött rá a trükkre, amikor megpróbált bejutni a házakba: kaparászását az ajtón a lakók kopogásként értelmezték, és ajtót nyitottak a vendégnek. A sikeren felbuzdulva a medve többször megismételte a módszert. Az észak-horvátországi Gerovo városban lakó Loknar család tagjai azt állítják, háromszor kopogtattak az ajtón, mire ők kinyitották, és legnagyobb meglepetésükre egy medve állt a küszöbön. Az állat bejött, mint aki csak haza megy, és szétverte a konyhát – a lakók az ablakon keresztül menekültek ki. A medvék viszonylag gyakoriak a város körüli erdőben, de ez az első, aki ilyen trükkhöz folyamodott. (liberatatea)
A formula.hu internetes szaklap beszámolója szerint a hét Michelin csapat ellen hozott döntést akár napokon belül megsemmisítheti az FIA, tudta meg az Autosport-Atlas.
Az új döntés, amely pontot tehetne a jelenleg dúló politikai vagdalkozás végére, napokon belül megszülethet, miután az FIA egy rendkívüli ülést hívott össze, hogy meghallgassa a csapatok legfrissebb bizonyítékát.
A szóban forgó bizonyítékot a McLaren csapatfőnöke, Ron Dennis, és a Red Bull Racing sportigazgatója, Christian Horner fogja bemutatni az FIA elnökének, Max Mosleynak Monacóban. Előfordulhat, hogy amennyiben a bizonyíték újabb adalékkal szolgál az Indianapolisban történtekkel kapcsolatban, akkor az FIA vizsgálóbizottsága faxon keresztül kérheti a Motorsport Világtanácsot, hogy szavazzon arról, a korábbi "bűnös" határozatot megváltoztatja-e.
Az FIA Motosport Világtanácsa korábban a hét Michelin tanácsot bűnösnek találta két vádpontban, melyek szerint szégyent hoztak a sportra Indianapolisban, mivel nem rendelkeztek a versenyzéshez megfelelő gumikkal, valamint nem voltak hajlandók részt venni a versenyen.
Habár egyelőre nem egyértelmű, milyen bizonyítékot fog Dennis és Horner Max Mosley asztalára tenni, de egyes források szerint majdnem biztosan elegendő ahhoz, hogy bizonyítsa, a csapatoknak semmilyen más lehetőségük nem volt, minthogy visszavonják autóikat a versenytől, mivel a Michelin gumijai nem voltak biztonságosak.
Mosley többször elmondta, hogy szerinte egyértelműen a Michelint kell hibáztatni az Indianapolisban történtekért, ám az, hogy ők csupán gumiszállítók a Forma-1-ben, az FIA nem tudja megbüntetni őket.
"Nem bűnbakok, hanem a felelősek", mondta Mosley a Michelinről a múlt hónapban. "Rossz gumikat szállítottak és a csapataik nem tudtak versenyezni."
A csapatok szintén elmondták, hogy semmilyen más lehetőségük nem volt, mint hogy ne versenyezzenek Indianapolisban. Egy közleményben közösen nyilatkoztak a Világtanács ítéletének nyilvánosságra hozatala után, s azt mondták, bármely más cselekedet felelőtlenség lett volna részükről.
"A csapatok elmondták a Motorsport Világtanácsnak, hogy a Michelin egyértelmű és írásos javaslata alapján, melyben az állt, hogy a cég által szállított abroncsokkal veszélyes lett volna Indianapolisban versenyezni, a csapatoknak nem volt más választásuk, mint visszautasítani a versenyzést", állt a közleményben.
"Bármely más döntés felelőtlenség lett volna. A jelenlegi Forma-1-es versenyzők közül 19 egyetértését fejezte ki a csapatok döntésével kapcsolatban."
A csapatok büntetésének kiszabására szeptemberben került volna sor a két "bűnös" döntés kapcsán, amelyek ellen már fellebbeztek. Többen aggódtak amiatt, hogy a szeptemberi meghallgatás hátrányosan érinthette volna a Forma-1 imázsát, és csak fokozná a már így is komoly nyomást, különösen akkor, ha a kiszabott büntetések kemények lettek volna.
Az új fejlemények híre csupán 24 órával azután került napvilágra, hogy Flavio Briatore visszautasította a vádat, mely szerint a csapatok Max Mosley ellen szervezkednének.
"Biztonságosabbá, izgalmasabbá és olcsóbbá kell tennünk a Forma-1-et", mondta Briatore. "Ezek eléréséhez szükségünk van egy kemény FIA elnökre, mint amilyen Mosley is, hogy szabályozzon dolgokat."
Az FIA egyelőre nem kommentálta a hírt, mely szerint lehetséges, hogy az Indianapolisban történtekkel kapcsolatos ítéletet ej