(Inteneten) Egyre fiatalabb korúak nyúlnak kábítószerekhez – derül ki a belügyminisztérium keretében működő Kábítószer-ellenes Országos Ügynökség felmérésének eredményéből. A felmérés 3500, 15-64 év közötti személy megkérdezésével készült.
A dohányzás és az alkoholfogyasztás a 25-34 év közötti személyek esetében a leggyakoribb, a korosztály 70,5%, illetve 77,4% hódol e szenvedélyeknek. A dohányzásra vagy alkoholfogyasztásra való hajlam egyenesen arányos a képzettséggel: az elemit végzettek 75,6%-a kóstolt valaha alkoholt, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében ez az arány 92,9%. A dohányzók esetében az elemi végzettséggel rendelkezők 33,3%-a, míg az egyetemet végzettek 76%-a cigarettázik, vagy próbálta ki a dohányzást. A megkérdezetteknek 87,1%-a fogyasztott alkoholt. A jelenleg is dohányzók aránya Bukarestben a legnagyobb (44%), míg az alkoholfogyasztás terén Moldva vezet, ahol a 15 éven felüli lakosság 92,5%-a legalább egyszer fogyasztott alkoholt, s 66,3 százalékuk az utóbbi évben is ivott. A cigarettázást a mai fiatalok jóval korábban kezdik, mint pár évvel ezelőtt: a lányoknál 22 évről 18,6, a fiúknál 18,6 évről 16,5-re csökkent a küszöb. Utóbbiak 66,6%-a már a részegséget is kipróbálta, a szebbik nem képviselőinél ez az arány 18,3%. A megkérdezettek 62,1%-a cigarettázott már életében, 31,3 százalékuk kimondott dohányos.
Bár a megkérdezettek kis száma miatt általánosítani nem lehet, a felmérésből néhány érdekességre fény derült. A lakosság körében legismertebb kábítószerek a heroin (91,1%), a kokain (89%), a cannabis (77,9%) és az ecstasy (57,6%). Azok közül, akik használtak is valaha kábítószereket, a legtöbben a cannabis (vadkender) felé „hajlottak" (1,7%), ezt követi a kokaint (0,4%), ecstasyt (0,3%) és heroint (0,2%) kedvelők tábora. Az LSD kimondottan erdélyi kábítószer, a máshol élők egyike sem próbálta ki. Erdélyben ellenben nincs keletje a heroinnak, míg például a kokaint, ecstasyt és a cannabist az ország minden részében fogyasztják. A legjobban Bukarestben fogynak a kábítószerek, míg erdélyi viszonylatban a cannabist a megkérdezettek 2,8%-a, az ecstasyt és a kokaint 0,2-0,2%-a próbálta ki, fogyasztja.
A megkérdezett 3500 személy 27%-a véli úgy, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás nem veszélyes, 3,6%-uk hasonlóan vélekedik a cigarettázásról és az ecstasy fogyasztásáról. Ezzel szemben 96,4% szerint napi egy csomag cigaretta és 73% szerint heti öt pohár szeszesital elfogyasztása már veszélyes. A rendszeres cannabis-fogyasztást 98,1% tartja veszélyesnek, az egyszer-kétszeri ecstasy-, illetve kokainfogyasztást pedig 96,3%, illetve 98,3%. A 15-24 éves korosztály a legtoleránsabb a drogosokkal szemben, a tolerancia a korral arányosan csökken.
Romániában a drogfüggők betegnek számítanak, így kórházi kezelésre szorulnak. A fogyasztók választhatnak néhány év börtön és a kórházi kezelés között, ha hajlandók részt venni egy drogellenes programban. A kábítószerfüggő státuszt egy összetett vizsgálat nyomán lehet „megkapni", ebben bírák, orvosok és a drogellenes hivatal képviselői vesznek részt.
(Interneten) A kormány módositotta az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek felírásának és kibocsátásának rendszerét. Törölték az egy millió lejes határt az „A" tipusú jegyzékről a krónikus betegeknek. Ezekből a gyógyszerekből azonban ezentúl legtöbb négy félét lehet felírni. Ugyancsak törölték a 3 millió lejes határt a „C" jegyzék esetében. Mindenik betegség tipusra havonta legtöbb 3 gyógyszer irható fel. Az új rendszer a Hivatalos Közlönyben való megjelénést követően 15 napon belül lép életbe.
(Interneten) A következő tanévtől azok az állami egyetemeken, nappali tagozaton tanuló falusi környezetből származó egyetemi hallgatók, akik vállalják, hogy tanulmányaik elvégzése után szülőfalujukban fognak dolgozni, havi 350 erős lej (3,5 millió lej) értékű ösztöndíjat kapnak. Ha az ösztöndíjas diáknak elmaradnak a vizsgái vagy évet ismétel, elveszti a havi 350 lejt. Ha a tanulmányaik végeztével mégsem mennek falura dolgozni, akkor vissza kell fizetniük az államnak az évek során kapott öszöntdij értékét. A programhoz 450.000 erős lejt különítettek el a tanügyminisztérium költségvetéséből.
(BÚSz-információ) Július 9-én, szombaton 12 órától kerül sor a Teleki Magyar Ház idei bábos táborának záró előadására. Az intézmény idén mintegy 25 táborlakót fogadott, a kezdő bábosok mellett külön csoport indult azoknak a gyerekeknek, akik ebben a formában már harmadik alkalommal ismerkednek a bábozás, bábkészítés titkaival. A tábori program idén is mozgásgyakorlatokkal, bizalomerősítő és közösségfejlesztő játékokkal kezdődött, a gyermekek – Bereczki Gyula kolozsvári bábos vezetésével – fokozatosan tértek rá a kiosztott szerepek betanulására, a bábok elkészítésére. A tábor utolsó napjaiban Varga Csilla, a kolozsvári színház vezető színésze is bekapcsolódott a darabok előkészítésébe. A táborzáró előadáson a következő bábdarabok kerülnek bemutatásra: Két kismadár, Egyél libám, A kiskakas rézkrajcárja, Dióbél királyfi, Hamupipőke, Furulyás Jani, Hófehérke, Jelmezbál az óvodában.Szeretettel várnak minden érdeklődőt! (vásárhelyi)
A nagybányai Szentháromság Plébánia és a Teleki Magyar Ház újra meghirdeti Szent István napja előtt tisztelgő augusztusi énekversenyét.
Műfaji, stílusbeli megkötés nincs. Az „Isten, haza, nemzet" témakörhöz kapcsolódva a versenyzők szabadon választhatnak komolyzenei vagy egyházi dalok, népdalok és könnyűzene között.
Egyéni jelentkezőket várnak Máramaros megye bármely településéről. Jelentkezni lehet augusztus 10-ig, a nagybányai Szentháromság Plébánián, Czol Ernő kántornál személyesen, vagy a 212-772-es telefonszámon. Kérjük, hogy azok a versenyzők, akik zenekari kíséretet is igényelnek, juttassák el a plébániára augusztus 1-ig a választott dal kottáját, vagy hangfelvételét kazettán. A rendezvényre a cintermi római katolikus templomban kerül sor, augusztus 16-án, kedden 16 órai kezdettel.
Várhelyi T. Imola Marosvásárhelyen élő nagybányai festőművész kiállítása július 14-én, csütörtökön 17.30 órai kezdettel nyílik meg a Teleki Magyar Ház Thorma János termében. Közreműködik a koltói Somfa Együttes és a nagybányai Táncház tagjai. Köszöntőt mond Dávid Lajos. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!
– EKE-TÚRA szombaton és vasárnap az augusztusi vándortábor helyszínének előkészítésére. Indulás a klastromréti szobortól, reggel 8.00 órakor. Szükséges szerszámok: ásó, csákány. Akinek személygépkocsija van, kérik, hogy azzal jöjjön!
– VÁRJA a gyermekeket a Teleki Magyar Ház játszóháza, óvodás kortól IV. osztályosokig. Az óvodásokat inkább a délelőtti, a nagyobbakat a délutáni csoportba várják. Jelentkezés személyesen, illetve a 212668-as telefonszámon!
– GYÓGYTORNA az ASPOR (Csontritkulást Megelőző Romániai Társaság) szervezésében. Találkozunk július 12-én, kedden 18.00 órai kezdettel a Teleki Magyar Házban!
– MUNKAerőközvetítés kedden 17 és csütörtökön 14 órától!
– Szent István napi Bál, Nagybánya, 2005. augusztus 19. Az est a Magyar Köztársaság kolozsvári Főkonzulátusa, dr. Cseh Aron Gusztáv főkonzul fővédnökségével kerül megrendezésre.
Az idei nyár egyik legjelentősebb turisztikai eseménye lesz az Erdélyi Kárpát Egyesület vándortábora Kapnikbánya közelében. Az EKE GUtin Osztálya másodszor vágja ekkora fába a fejszéjét: az augusztus 3-7. közti időszakra megközelítőleg 1200-1400 vendéget várnak a Gutin alatti táborhelyre Erdélyből és az anyaországból. (déel)
* Az I. számú plébánia Szentháromság templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Ember Marius és Schiopu Daniela, Ember Vasile és Kádár Mária fia, Schiopu Bogdan és Goga Susana lánya. Tanúk: Busecan Gheorghe, Mora Gábor.
* Keresztvíz alá tartották Péter Tivadar és Ceteras Petruta kisfiát, aki az Alex-Cosmin nevet kapta. Keresztszülők: Ursa Petrisor, Ursa Emilia, Schváb Piroska; Rézműves Costel és Váradi Annamária kislányát, aki az Andrea-Annamária nevet kapta. Keresztszülő: Varga Izabella.
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Gazsi Józsefné szül. Pável Anna (72), Simori József (74) testvéreket a Krisztusban. Nyugodjanak békében!
* Az újvárosi református egyházközségben örök hűséget esküdtek egymásnak Páskuj Csaba és Kállay Katalin, Páskuj László és Zulestean Éva fia, Kállay Árpád és Rácz Éva lánya. Tanúk: Hadadi Botos Teodor, Hadadi Rozália, Varga Imre, Kállay Ildikó.
* Az óvárosi református egyházközségben örök hűséget esküdtek egymásnak Baksay András és Paludjai Szilvia, Baksay Pál és Mészáros Vilma fia, Paludjai Tibor és Szilágyi Ibolya lánya. Tanúk: Jánki György, Nagy Ibolya, Pap István, Szilágyi Erzsébet.
* Utolsó útjára kísérték Berindán Lászlóné szül. Duli Juliánna (72), Tordai Sándorné szül. Gergely Juliánna (83) testvéreket az Úrban. Nyugodjanak békében!
* Július 10-én az egyházközségbe látogat a szolnoki gyülekezet kb. 45 fős csoportja. Igét hirdet Hamar István lelkipásztor.
Varga Orsolya
A nagybányai Táncház hétfőn tartotta évzáró programját. A nyári vakáció ideje alatt az oktatók – Betty néni, Nagy Béla, Csiki Árpi és Csoma Zsuzsi – a koltói Somfa Együttes tagjait tanítják, minden pénteken du. 5-9 óra között. Az oktatás színhelye Koltó falu, de minden alkalommal más-más gazda portáján, hogy minden gyermek részesülhessen a játszóház és táncház élményében. Ezen a héten pénteken idős Tar Zsuzsanna és idős Tar András udvarában találkozunk, illetve eső esetén a református gyülekezeti házban.
Egyik nap megálltam egy pillanatra autómmal a régi főtéren. Egy 10-12 év körüli kislány lépett oda hozzám, s nekem szegezte a kérdést:
Hirtelen azt sem tudtam, mire gondoljak. Ezt nyilván a kislány is észrevette, mert mindjárt magyarázatot is fűzött kérdéséhez:
– Mondok egy verset, ha kapok egy kis pénzt ennivalóra...
A meglepetéstől szinte automatikusan tárcám után nyúltam, s adtam egy tizest a gyereknek.
– A verset meghallgatja? – kérdezte, mikor már kezében érezte a bankót.
– Köszönöm, talán máskor – válaszoltam, majd sietve gázt adtam. A kereszteződésig sem értem, s már bántam is, hogy nem ajándékoztam meg magam néhány lélekmelengető pillanattal.
A fura közjáték nem hagyott nyugodni. A sajnálat mellett egy jóleső érzés is elfogott: lám, a költészet még nem teljesen halott, ahogyan azt Székely János immár klasszikussá vált esszéjében néhány évvel ezelőtt beharangozta. Kell-e annál nagyobb dicsőség, boldogság a lélekemelő szavak Don Quijotejának, mint látni, hogy árucikké vált a vers? Ha egy versszak egy darab kenyérre cserélhető, azt jelenti, van még kereslete a költészetnek, szükség van még a poézisra, még ha ilyen kevésbé magasztos megnyilvánulási formákban is. Ma már rá kell erőszakolni az emberekre a verset, agresszív módszerekkel kell propagálni a költészetet, csatolt áruként kell forgalomba hozni a strófákba menekített örök igazságokat. Ilyen szempontból pont a sokat szidott televízió és az internet bizonyulhat a leghatékonyabbnak. Egyszer talán segítségükkel a vers tőzsdei árfolyama is megugrik, elvégre nem vagyunk olyan gazdagok, hogy egyszerűen veszni hagyjuk azt, ami igazán értékes.
Már kezdtem úgy érezni, ebben az elanyagiasodott, eldurvult világban szégyen verset írni és olvasni, egyfajta lelki fogyatékosságra vall ez a praktika. Nem divat elérzékenyülni, meghatódni, hiszen azzal gyengeségünket mutatjuk ki, és sebezhetőkké válunk. Talán így is van, de most még ne higyjük el. Legalábbis addig ne, amíg sanyarú sorsú gyerekek ily módon koldulják betevőjüket. Persze észre sem vesszük, vagy (gőgösen, gyáván?) észre sem akarjuk venni, hogy közben mi is koldulunk. Koldulunk egy kis szeretetet, egy versszaknyi meghittséget, egy pillanatnyi boldogságot. A látszat csal. Ha úgy is tűnik, hogy mások koldulnak tőlünk, valójában mi vagyunk az igazi koldusok. S ezzel a vers máris elérte célját: ha csupán egy pillanatra is, de jobbá tett minket, szebbé varázsolta életünket és környezetünket.
A szivárvány is szertefoszlik, s mégsem hiábavaló. (tami)
Interjú Bónis István parlamenti képviselővel
(BÚSz-interjú) Olvasóink talán még emlékeznek a tavalyi óvoda-ügyre (hadd ne nevezzük botránynak). Akkor több szülő fejezte ki elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy Nagybányán nem volt elegendő hely a gyerekek számára a magyar óvodai csoportokban. Beiratni minden szülőnek sikerült a gyermekét, csak éppen nem minden gyerek kezdhette el ősszel a tanévet a lakóhelyéhez legközelebb eső, vagy egy magyar tannyelvű óvodában. Az akkor kialakult vitát mai napig nem sikerült lezárni, azaz mai napig nem született megnyugtató válasz a kérdésre: ki tehető felelőssé a kialakult helyzetért? Egyáltalán: mi a megoldás?
Az RMDSz, a tanfelügyelőség, a civil szervezetek, valamint az óvodák vezetői, s nem utolsó sorban maguk az óvónők próbáltak a lehetőségekhez mérten elfogadható megoldást keresni a felmerült problémára. Egyesek ígérgettek, mások bűnbakot kerestek, megint mások reménykedtek a legutolsó pillanatig. Hátha mégis... Legkellemetlenebbül talán az óvónőket érintette a dolog, hiszen a szülők „rajtuk verték el a port", velük vitatkoztak, veszekedtek, tőlük kértek számadást.
Az alábbiakban dr. Bónis István parlamenti képviselőt szólaltattuk meg, akit elsősorban a korábban magyar csoportnak is otthont adó, 25. sz. óvodával kapcsolatban kérdeztünk.
– Személy szerint az utánpótlást tartom az egyik legfontosabb dolognak. A gyermekhiány valós veszélyt jelenthet nehezen kiharcolt oktatási intézményeinkre. Hogy az anyanyelvű oktatás minősége nem mindig felel meg az elvárásoknak, az egy dolog, de ha bezárnák iskoláinkat, az katasztrófa lenne. A gyerekhiány következtében sajnos ez bekövetkezhet. Ha nem figyelünk az óvodákra, maholnap nem lesz honnan pótolni a Németh László Gimnázium osztályait, s 10-15 év alatt elveszíthetjük az intézményt. Gondolom, ezt senki nem szeretné.
– Térjünk a 25. számú óvodára...
– Már 3-5 évvel ezelőtt is hiányoltam, hogy a különböző oktatási fórumokon kevés óvónő van jelen. Úgy másfél éve megjelent egy cikk az Új Szóban Nagy Zoltán tanár tollából, aki jajkiáltásként írt arról, hogy nem foglalkozik senki az óvodákkal. Mielőtt képviselővé választottak volna, fölvettem vele a kapcsolatot. A felsőbányai tanügyi és óvodai viszonyokkal természetesen tisztában voltam, de a nagybányai helyzetről keveset tudtam. Így jutott tudomásomra a 25. sz. óvoda helyzete, s tudtam meg, hogy 2003-ban 19 szülő kérvényezte: szeretné gyermekét ebbe a hosszabbított programmal működő intézménybe beiratni. Aztán ugye következtek az előválasztások, a választások, s úgy adta Isten, hogy parlamenti képviselő lettem. Első dolgom volt, hogy januárban a parlamenti irodába hívjam Nagy Zoltánt (akkor már a megyei Magyar Pedagógus Szövetség elnökét) és Váradi Izabella szaktanfelügyelőt, megtárgyalni a teendőket. A beszélgetés után úgy döntöttünk: szervezünk egy mini-fórumot, amelyre óvónőket és tanítónőket hívunk meg. Egy hétre rá sort is kerítettünk a találkozóra. A területi RMDSz elnök, a város alpolgármestere is jelen volt ezen a megbeszélésen.
– Úgy tudom, az épület körül vannak gondok...
– A 25. sz. óvoda helyzete nagyon sokat bonyolódott. Ami egyszer kicsúszott a kezünkből, nehéz helyrehozni, visszaszerezni. Az épületegyüttes minket érintő részét a Megyei Tanács szerződéses alapon átadta a Vasile Goldis Egyetemnek. Ez az épületrész eléggé elhanyagolt állapotban van: jártam ott, beszéltem az igazgatónővel is, tehát ismerem a helyzetet. Fel kell újítani. Az is világossá vált, hogy az egyetemmel kötött szerződést elég nehéz felbontatni. Beszéltem az egyetem gazdasági igazgatójával, Berlinger Vasile úrral. Elmagyaráztam, hogy gyermekeink kettesével alszanak egy ágyban, s hogy évente 40-50 gyereket irányítanak román óvodák felé a helyhiány miatt; felét megmenthetnénk, ha ez az óvoda befogadna egy-két csoportot. Berlinger úr persze csak úgy volt hajlandó tárgyalni, s lemondanani az épületrészről, ha cserébe kap egy számára megfelelő épületet. Egyeztetni kellett a rektorral, Aurel Ardelean szenátorral és a prorektorral, Ifrim Mircea professzorral, akadémikussal is, aki egyben az én szakbizottságomnak az elnöke. Nagyon kedvesek, előzékenyek voltak. Közölték velem: adott esetben hajlandók felbontani a szerződést anélkül, hogy most megkapnák a csereépületet. Így szeptemberben meg lehetne kezdeni az óvodai évet. Kértem a területi elnök segítségét is, aki felajánlott a Polgármesteri Hivatal részéről egy parkolót, majd egy fűtőházat. Úgy tűnik, végre felbontják a szerződést. Az épületegyüttes visszakerül a Megyei Tanács tulajdonába, majd tanácsi határozattal átkerül a Helyi Tanácshoz, s a felújítási terv elkészítésére, majd a munkálatok elvégzésére is kiírhatják a pályázatot.
– Ismerve a hazai ügyintézési szokásokat, nem futnak ki az időből?
– Igen, ez egy eléggé hosszú folyamat. Ha annakidején mindenki részéről megfelelő lett volna az akarat és hozzáállás, ez ma már nem jelentene gondot. Ha márciusban megkaptuk volna az épületegyüttest, most már a felújításnál tartanánk. Itt a probléma, itt tévedtünk, kicsúszott az épület a kezünkből. Ha 2003-ban volt igény az óvodára (nálam van 19 aláírás), 2004-ben hogy nem figyeltünk erre? Nagyon egyszerűen és könnyen megelőzhettük volna, hogy az épületszárny átkerüljön a Vasile Goldis Egyetemhez, s lehet hogy már második éve működne az óvoda.
– Ha beiratták ide gyerekeiket, hagyják is itt őket. Ha késünk is egy kicsit, egy hónapot, másfelet, megpróbáljuk minél rövidebb idő alatt elvégezni a szükséges munkálatokat, s reméljük, hogy idén be tudjuk indítani a magyar csoportot. Részemről meglesz a segítség, akár abban a formában is, hogy saját szakállamra fogok egy munkacsoportot odavinni. Minden szinten egyeztetve van a dolog. Arra várunk, hogy lejöjjön az egyetem könyvelője és jogásza Aradról, hogy felbontsák a szerződést. Addig nem lehet tovább lépni. A bürokrácia megfojt minket. Aggasztó, hogy egy ilyen sürgős döntést nem tudnak soron kívül letárgyalni a Megyei Tanácsban, hiába szorgalmazom. Időben szóltam a területi RMDSz-elnöknek is, hogy tudja előkészíteni a talajt. Időt nyerhetnénk, ha a feltételeket már előre meghatároznánk, s bizonyos papírmunkák előre elkészülnének. Nagyon sürget az idő, de ha idén nem fog összejönni, soha nem lesz abban az óvodában magyar csoport.
– Sokkal keményebb hozzáállást, több odafigyelést vártam volna el a helyi adminisztrációtól, hiszen gyerekeinkről, jövőnkről van szó. Nem csak a magyar csoport számára fontos kérdés ez, hanem a két román csoport számára is. Nagyon szeretem a gyermekeket, számomra minden szempontból ők az elsők. Végigjártam az óvodákat, s megállapítottam, hogy tényleg nagyon zsúfoltak, az óvónők is idegesebbek, feszültebbek, hiszen nem könnyű annyi gyereket felügyelni. Nagyon jól jönne tehát számunkra ez a plusz óvodai csoport, onnan lehetne biztosítani például a 11-es iskola utánpótlását. Ilyen szempontból a 25. sz. óvoda stratégiai pontnak számít. Kár, hogy évekkel ezelőtt nem karolták fel ezt az ügyet. Lépni kellett volna, ha volt rá igény, márpedig volt. Két-három év alatt több mint száz gyermeket veszítettünk. S ha már a gyereket román óvodába iratták, tovább is románul fog tanulni, aztán jön a szokásos szöveg, hogy jobb jövője lesz, meg könnyebben érvényesül. A gyermek hazamegy az óvodából, s még otthon is románul beszélnek vele a szülők, hogy a gyerek nehogy véletlenül is megtanulja a magyar nyelvet, az anyanyelvét...
Tamási Attila
Gyakran ér bennünket a vád – s nem egy esetben joggal, hogy széthúzó nemzet vagyunk. Azonban történelmünk számos példája igazolja: bajban össze tudunk fogni. Akár a mindennapok eseményei is megerősíthetik bennünk ezt a felismerést.
Az elmúlt hetekben Koltó-Katalin lakossága ennek az összefogásnak szép példáját bizonyította.
Egy háromgyermekes család, s a velük élő idős szülők otthonát, gazdasági épületeit egy villámcsapás a tűz martalékává tette. Megrendítő volt a látvány: Adyval szólva „... pirosan / Mordul az égre a láng... amikor jön a reggel / S pernyét fujnak a szelek".
Ismerve és megértve a népi bölcsességet – „kétszer ad, aki idejében ad" – a két falu lakossága felekezetre s nemzetiségre való tekintet nélkül fogott össze, hogy a bajbajutottakon segítsenek. Néhány nap alatt közel 110 millió lej adomány gyűlt össze az újjáépítés támogatására. Az épp falunkban tartozkodó turisták között is akadtak olyanok, akik együttérzésből jelképes összeggel siettek a károsultak segítségére. Mesterembereink jóvoltából pedig alig egy hét alatt újra fedél került a gyermekek s a család feje fölé.
Ime, ha a bibliai elvárást – „egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét" (Galata 6:2) – a szavak szintjéről a cselekedetek magasságába emeljük, „csodákra" lehetünk képesek.
Varga Károly
A Nagybányán májusban lezajlott nemzetközi műemlékvédelmi konferencia alkalmából jelent meg a Művelődés c. kolozsvári folyóirat Nagybánya-különszáma, amelyet a Teleki Magyar Házban mutattak be a lapszám szerkesztői. A kiadványból, amely számos érdekes helytörténeti vonatkozású írást közölt, sajnos eleve kevés jutott városunkba, azt a keveset is felvásárolták a lapbemutatón, de ma már kolozsvári könyvesboltokban is hiába keresnék az olvasók. Ízelítőül és vígasztalóul a hopponmaradtaknak, alább Balogh Béla levéltáros írását adjuk közre.
Az ostrom alkalmával a városnak főként a délkeleti része szenvedett sokat: sok ház leégett, és a várhoz közel eső városfalak nagy része is megrongálódott.
A városfalakról és a hozzájuk csatlakozó belső és külső erődítményekről, ezek nagyságáról főként a város számadásai nyújtanak ismereteket. Ezek tanulmányozása alapján bizton állíthatjuk, hogy a falak szinte teljes egészükben, de a bástyák és a lőtornyok többsége is, 1620-ig fából készült. Kivételt csupán a két főkapu és a két kisajtó épületei jelentettek, amelyek már az 1600-as évek kezdetén is kőből voltak. A két főkapu alatt már ekkor is tömlöc volt. A kapuk emeltyűinek több alkatrésze is még fából készült, a fémből – főként vasból – készült szereléseket, kerekeket, de a kapuk emeléséhez szolgáló, csigákon függő köteteket is szinte állandóan cserélni, javítani kellett.
Kutatásaim szerint 1622-ben a déli oldalon, a városfalak leginkább veszélyeztetett részén kezdték a palánkot kőfallal kicserélni. Az ebben az évben tizenhárom hétig dolgozó kőműveseknek és segítőiknek ekkor 640 forintot fizetett a város. Ez a felújítás, kisebb-nagyobb intenzitással több mint 30 éven át tartott. Előbb az öreg (értsd nagy) vagy más néven kerek, általunk Mészárosok bástyája néven ismert erősség magasbítása és a hozzá kapcsolódó falrészek kőfalazására került sor. Utána a Rák utca végénél „erigált kű falanak építésére, megvételével együtt" a város 506 forintot és 27 dénárt fizetett.
A kőfalak vastagsága is különböző lehetett. Így 1652-ben „az öreg bástya mellett 1 öl temérdek kőfalnak az függő lábig" történő megépítéséért 2 forintot fizettek, de a „Függő lábon felyül rakott 112 öl temérdek kőfal és 40 öl keskeny kőfal" munkabéréért, mészért, kő és porond hordásért 832 forint 96 dénárt fizetett a város. 1654-ből az elvégzett munkáról nem maradt részletes kimutatás, de az összesítő számadás szerint ebben az évben új falak építéséért 1147 forint 88 dénárt számoltak. Ilyen adatokat az utolsó békés évig, 1557-ig sorolhatnánk. Ehelyett annak érzékeltetésére, hogy a fennebb közölt pénzösszegért mit lehetett vásárolni, álljon itt néhány alapvető élelmiszernek az ára: 1 font (= 0,5 kg) tehénhús ára 21/2 dénár, 1 cipó 3 dénár, 1 font sajt 8 dénár, 1 tyúk 12 dénár, 1 font szalonna 15 dénár.
E rövid kitérő után, témánkat érintően rögzítenünk kell, hogy az említett időszakban a Magyar kapu előtti térségben, a város vesztőhelyeként is elhíresült Kákás mezőn, egy a falakon kívül épült bástya, az úgynevezett Veres torony is elkészült. Ugyancsak a déli oldalon, a falakat övező sáncokat és árkokat is felújították. Még arra is volt gondjuk, hogy az árkok vízbőségének biztosítása érdekében ezeken gátakat építsenek, a vízen való átkelést megkísérlők elrettentése érdekében pedig az árkok alját fölfelé is hegyes végű karókkal verték tele: korabeli szóhasználattal élve a városfalak köré így latorkertet vontak. Nagybánya esetében ebbe az árokba, a kissé délebbre folyó Cigány-patak vizét vezették be, amely még az 1970-es évek elején is a mai központi élelmiszerpiac déli oldalán folydogált.
1642-ben, csupán az árkokat szakmányban ásó tótoknak 350 forintot fizettek. A nagy bástyát pedig belül földdel töltötték meg, eleibe „eöregh, faragott fából csináltatván és rovatván fel a felső felől". Megközelítésére „az eöregh torony alatt lévő kerengő garádicsnak felépítésére" 20 darab, egyenként „öt-öt arasz, kovási faragott követ" hozattak és építettek be.
II. Rákóczi György rossz emlékű lengyelországi hadjáratának kudarca után a város falainak és bástyáinak erősítése létszükségletté vált. A szükséges foldozásokon túlmenően, nagy sietséggel, a Híd kapu és a pénzverde és a Szatmár utcai kisajtó között két fabástya, a Híd kapu és a pénzverde épülete közötti térségben pedig egy másik lőtorony épült. Ez utóbbi Sámuel deák egyéni költségén készült, de még Felsőbánya városa is, ez évben, 100 forinttal segíti Nagybányát. A falakat övező 6 bástyát megtisztították, s ezzel együtt a falakat, bástyákat szegélyező lövőlyukakat is megerősítették.
A következő 1659-es esztendő is még a további javításokkal telt el. Év végére azonban a helyzet már kritikussá vált. A városi tanács 1659. december 5-i gyűlésének jegyzőkönyvéből idézek: „Benn lévén a pogány török ellenségh Erdélyben Fejérvárnál, mivel újabb zendüléstül és zavarkodástul méltán félhetünk, amint annak költöződő embereket jeléül láttyuk lenni… illendő, hogy kicsiny oltalmunkat, mellyel az úr Isten meglátogatott, afféle atyánkfiaitul megh ne vonjuk, hanem hogy afféle idegen emberek javai bébocsáttassanak…" Fél évvel később pedig „az vigyázás felől úgy végeztek, hogy megh kell hirdettetni és serie parancsolni, hogy kinek-kinek mind fegyverbűl s mind egyéb aránt jó készülése legyen és az elébbi ordinantia szerént az céheknek is és egyéb lakosoknak statiojok ahol vagyon elrendelve, kinek bástyákra, kinek piacra arra szorgalmatosan gondolt visellyenek és magokat készítgessék, hogy mihelyt kévántatik, mingyárt helyekre mehessenek."
1660 nyarán azonban, amikorra már a portyázó törökök az egész környéket kirabolták, és sok települést felégettek, de Nagybánya városfalakon kívüli külvárosát is feldúlták és részben felégették, a városi tanács nem mert szembeszállni velük, és a város megostromlásának elkerüléséért 10 000 tallér váltságdíjat fizettek a budai vezír emberének. A törökök elvonulása után közvetlenül, a külvárosban tett pusztítás számbavételével egy időben a tanács úgy rendelkezett, hogy a városfalakhoz kívülről korábban hozzáépített összes házat azonnal le kell bontani.
A török-tatár veszedelmet így túlélt városra 1661 decemberétől a Montecuccoli vezetése alatt álló császári csapatrészek pusztítása következett: a külvárost ezek ismét felprédálták, és a tanács minden ellenkezése ellenére, év végére a városban 125 német katonát szállásoltak el télire. A vasvári béke (1664) következményeként Nagybánya végképp a királyi Magyarországhoz kapcsolódott. A következő években a városfalak építését időnként maguk a császári tisztek is sürgetik. Ezek elvégzése érdekében 1665-ben I. Lipót a város évi 250 forint értékű adóját is tíz évre elengedte. Ismét, főként a déli falakon-bástyákon dolgoznak. A Mészárosok kerek bástyája alatt lévő „kisded bástyát" végleg lebontották, és a felszabadult köveket a Szűcsök bástyájának erősítésére használják. 1670-ben a Magyar kaput kőrakásokkal erősítik.
Két évvel később azonban a Wesselényi Pál vezetésével kirobbant kuruc lázongások idején a város a felkelők oldalára áll. De a hadiszerencse változását követően Cob császári generális csapatai ismét a városfalakon belülre kerülnek, a parancsnok pedig ekkor a bástyák és falak lebontását rendelte el. Ennek elvégzésére a sziléziai eredetű lengyel Georgius Mauritius Kotthiuskót bízták meg. A rombolások – a város időhúzása eredményeként – lassan haladtak, majd a hadi helyzet átértékelését követően Karaffa generális, a pénzverde védelmi lehetőségeit is számon tartva, a városfalak bontását beszüntette.
Ezzel a határozattal minden elölről kezdődött. A város éveken át a rontások eltüntetésén fáradozik. A tanács által megfogalmazott cél arra irányul, hogy az elszaporodott betyárbandák támadásaival szemben a város biztonságát megőrizze. S ez nagyjából sikerült is. A kuruc mozgalom 1697-es kiújulását követően ismét a császáriak sürgetik hogy a város népe „a kőfalakon, ahol rossz volna, becsinálják és töltsék, ha vasárnap légyen is, Isten vétkül nem tulajdonítja".
1703 augusztusában a II. Rákóczi Ferenc hívó szavára felkelt kurucok első győzelmeik után egyebek mellett a szatmári vár ostromához kezdtek. A vár császári parancsnoka a nagybányai helyzetet még ekkor is úgy ítélte meg, hogy a város falai eléggé erősek ahhoz, hogy a kurucokkal felvehessék a harcot. Ennek ellenére a Máramaros felől érkezett kurucokat, rövid tárgyalások után Nagybánya népe falai közé fogadta. A város kézművesei, a városfalak oltalmában sietnek a kuruc seregek fenntartásához szükséges termékek biztosítására, puskapor gyártására, a pénzverdékben pedig 1705 novemberéig II. Rákóczi Ferenc pénzérméit verték. Időközönként, főként a bástyák erősítéséhez erőt és pénzt szakítottak. 1704-ben a Szűcsök és a Szabók bástyájánál, valamint a Híd utcai kapu körül dolgoztak a kőművesek. De ezen kívül a város két ökrös fogata ebben az évben még a Mészárosok, a Király, a Szent Miklós utcai, vagy más néven a Kádárok, a Szombati utcai, vagy más néven a „Vár utca végén fellyül lévő" bástyákhoz, valamint a Felsőbánya és Szatmár utcai kisajtókhoz hordanak építőanyagot. A fentiek mellett még egy „Felsőbánya utcai bástyáról" is szó esik, de itt minden bizonnyal csupán a Felsőbánya utcai kiskapu felett kiépített erősségre kell gondolnunk. 1705-ben a pénzverdétől keletre, a Zsellér utca végére épít a város egy fabástyát. A számadások ezen kívül arról értesítenek, hogy „a Magyar kapu felett való bástya zsendelyét kívánták a kurucok vigyázásának okáért, mind az Tulsó bástyát, mind pedig az Új bástyát híjaztatni." Ez utóbbiról tudjuk, hogy a Magyar kapunál volt, de hogy a többi elnevezés mögött a felsoroltak közül melyik rejtőzik, azt nem sikerült eldöntenem. Le kell azonban szögezni, hogy a városfalakat erősítő bástyák és lőtornyok közötti távolság sehol sem volt oly nagy, hogy a két szomszédos létesítményről ne lehessen átkiabálni a másikhoz. Ezt a megállapítást egy városi tanácsi határozat is megerősíti.
Ennek ellenére a védőrendszer még ebben az időben is csupán tüzérségi támadást nélkülöző veszély esetén volt biztonságos. Ezt II. Rákóczi Ferenc kuruc vezérei is tudták, s ezért az 1705. november 11-i zsibói csatavesztésük után már attól félnek, hogy a császári erőknek nem okozna nagy gondolt Nagybánya elfoglalása. S ez esetben a labancok a következő telet a városfalak védelmében vészelhetnék át. Ebből a meggondolásból Károlyi Sándor kuruc generális kiadta a parancsot: a nagybányai védelmi rendszert le kell bontani! Akárcsak bő harminc évvel korábban, a bontások ellenőrzését katonákra bízták. A nagybányaiak azonban most is inkább eláldomásozták az időt, inkább a katonákat itatták, mintsem a falakat bontották volna.
Ennek következtében, a város védelmét szolgáló falak és bástyák kevés károsodást szenvedtek. A szatmári békekötést (1711) követő utolsó tatár invázió (1717) most sem tudott kárt tenni a városban. A Mezőségtől – Széket is beleértve – északra, el egészen a Tisza beregi és ugocsai részéig, a tatárok öldöklése, gyújtogatása és a védtelenek rabszíjra fűzése olyan szomorú emlékeket hagyott, hogy arra még közel fél évszázaddal későbben is rettenettel gondoltak. 1762-ben még Nagybánya vénei is borzadva gondoltak az egykori tatárveszedelemre. Ezért nem meglepő, hogy amikor augusztus 4-én a város arról értesült, hogy a lengyelországi Podoliai-fennsíkon tatárok portyáznak, és Máramaroson keresztül Magyarország területére készülnek betörni, a megrémült lakosság, a városi tanács irányításával ismét a város magját védő falak, bástyák és kapuk megerősítésére siet. A javításokra bizony nagy szükség volt, mert a kerítés „igen rongyos és az palánk fák sok helyt oda vannak, kivesztek, vagy megégettek". Ezért „azoknak reparációjokra és béfoldozásokra rendelést tétetik… bezárván az kövekhez ágjait keményen tövissel; valahol pedig palánk fát lehet tenni, az tétessék, melyre való mészt, elegendő fát és tövist, mindjárt hordassanak. Azon felül nem szükséges lévén illyen félelmetes üdőben a Felső Bánya és Szatmár utzában lévő kisajtók, azért rakattassanak és zárattassanak bé és az nagy kapuk fogyatkozásai is reparáltassanak és corrigáltassanak".
Az elrendelt javítások nagy erővel folytatódtak. Két hét múlva azonban bizonyossá vált, hogy a tatárok ez alkalommal más irányba vonultak és az időközben a hegyekbe menekült síkvidékiekkel egyetemben a nagybányaiak is fellélegezhettek. Mostantól kezdve a falak és erődítmények sorsa is gyorsan feledésbe merült. Amit az idő vasfoga nem képes tönkretenni, elvégzik azt az emberek. 1783-ban a térképet készítő Landau még pontosan fel tudja mérni az egykori falak és kapuk helyét és irányát. De a rontás-bontás elkerülhetetlen. Az építmények, maradványok a város arculatát csúfították, helyükre az építkezések miatt is szükség volt. 1803-ban már a Magyar kaput is lebontják: faanyagát elárverezik, környező falak törmelékének elhordásáért pedig a város 27 forintot és 55 krajcárt fizetett. Még ugyanabban az évben a Híd kapu „emelcsőit" is leszerelték.
A rontás-bontást senki sem ellenőrizte. S mire a műemlékvédelem Nagybányán is bontogatni kezdte szárnyait, a bástyákból csupán a Mészárosok bástyája maradt meg. 1931-ben, amikor a város régi főteréről a piacot a bástya szomszédságába költöztetik, ennek tulajdonosa a romos bástyát megvételre a városnak ajánlotta. A városi tanács, főként a festők javaslatára, kiállítások vagy más rendezvények céljaira akarta restaurálni. A munkálatok elvégzéséhez azonban hol a pénz hiányzott, hol pedig a II. világégés időszaka nem kedvezett a kezdeményezésnek. A restaurálást végül 1959 és 1961 között sikerült megejteni.
Az egykori falakból két helyen is, a Híd utcai kapuhoz közel maradt valami, az egyik rom nyugatra, részben a volt református iskola talapzatába úgy lett beágyazva, hogy egy kicsiny része az épület mögött található, és az azt eltakaró épületmaradványok lebontása és a falrész konzerválása révén vált láthatóvá. (Vége)
A múlt hét végén olyat láttam a régi főtéren, amit utoljára gyermekkoromban, '44 tavaszán bámultam meg a szatmári Református Főgimnázium második emeleti ablakából. Akkor gépkocsik, teherautók, mindenféle járművek tömege érkezett az iskola tágas udvarára, ahol máskor a tízpercekben játszottunk, az órák után pedig kemény labdarúgó mérkőzések folytak.
Most, annyi év után, a városvezetés jóvoltából, Nagybánya történelmi főterén volt szerencsém hasonlót látni. Hatalmas, színes szállítójárművek lepték el a helyszínt, konténereket, vásári sátrak tucatjait, s még ki tudja mennyi mindent raktak le az omladozó István Szálló elé, ahová hatalmas emelvényt építettek. A munkásokat, szerelőket, rakodómunkásokat csendőrök, rendőrök és még ki tudja milyen óvó-védő zsoldosok sokasága őrízte – amilyet csak bányász-, vagy egyéb tüntetések alkalmával lehet látni, hétköznap még egy is csodaszámba megy belőlük. Olyat ritkán láttam, hogy a közlekedést, parkolást valaki törvényes útra terelje, az viszont megtörtént, hogy amikor a szemem előtt folyt a jövés-menés a tilos jelzés ellenére, s rákérdeztem az ott ácsorgó „közegre", csak unott vállvonogatás volt a válasz...
A sörfesztivál előkészítése, úgy látszik, fontosabb volt, mint a szabályos közlekedés. Ezt különben egyszerűen megoldották, mint a sebész, aki úgy oldja meg az elfertőzött ujj kezelését, hogy levágja. Lezárták a Híd utcát, a Szatmár utcát, a Magyar utcát is. Jól beidegződött balkáni szokás szerint azonban itt-ott megnyitották a zárat, hogy egyesek mégis be tudjanak menni. A kettesek kerülgettek a mellékutcákon. Az autóbuszok pedig ismét kiszorultak az ortodox katedrálist, Thököly utat érintő kerülőre. Ez az utasoknak időpazarlást, az URBIS-nak többletfogyasztást jelent, de hát meg kell hozni az áldozatot, ha már a város valószínűleg kellő anyagi elismerésben részesült a temesvári sörgyár sörfesztiválnak nevezett reklámhadjáratáért. Tudom, kell a pénz, de talán másképpen is meg lehetett volna oldani.
A gyártmányt nem akarom bírálni. Az egyik legolcsóbb sör, s a minősége meg is felel az árnak. Oda jutottunk, hogy a város kettévágta a történelmi főteret a megfelelő közlekedés érdekében, aztán amikor megszervezte ezt a sörfesztigyált rájött, hogy egy piac mégiscsak egészében piac, nem lehet csak úgy kettészelni. Rögtön elfeledkezett a közlekedésről, akár az URBIS, amikor megnyírbálta a 3. számú autóbuszjárat útvonalát és közlekedési idejét. Persze csakis a mi érdekünkben! Ez a zárlat csak egy pár napig fog tartani – vigasztaltak. Hát két pár napig tartott...
Ha már vásár van, legyen ricsaj is. Erről már pénteken gondoskodtak a szervezők, egy a mikrofont hisztérikusan teleüvöltöző „sómen", majd egy mindent túlharsogó nagydob közreműködésével, amely messze túllépve a civilizált országokban megengedett hangküszöböt, egyesek szerint még a T. Vladimirescu utcában is hallatszott, mint az „átkosban" az Agitprop megafonja. Nálam, a Lakatos utcában még a szobai rádiót is túlharsogta. Csak azt nem volt kitől megkérdeznem, hogy a szombati esőben vajon kit szórakoztatott? Talán csak nem egy esőűző varázslót szerződtettek?
Ha újra lesz Gesztenye ünnep, ugyanerre a sorsra jutunk? Lehet, hogy ott, ahonnan a fesztivál szervezői jöttek, a harsány zenebona jelenti a szórakozást? Aki a nagydobot veri jobban tudja mi kell nekem? Mert nem mindenki szeret egyformán mulatni.
Szeretnék egy ilyen „feszt igyál-t" a tüdőkórházon túli negyedben megszervezni. Vajon hogyan fogadnák az ottaniak az éjszakai dobdübörgést?
Nos, a Diazepámnak köszönhetően Lakatos utcai lakásomban átvészeltem a két fesztiváléjt. Pedig azt mondják, vasárnap éjjel úgy kettő felé vetettek véget a zenének. Valahogyan be kellett pótolni az esős szombatot. Csodálom, hogy hétfő délelőttre már összeseperték a termelt szeméthegyeket, csak a mellékutcákban maradtak meg a széttört poharak.
Betévedtem a Central Áruházba. Egy eladó éppen illatos sprayt szórt szét a levegőben, az utcáról beáramló maszszív vizeletszagot ellensúlyozandó. Nem csoda, hogy erre kényszerült: a hátam mögött is megálltak „lazítani", s teljes nemtörödömséggel végezték a dolgukat, mindenki szeme láttára. Pedig volt tábori WC, két helyen is, csak éppen elfelejtettek jelzést kitenni, hogy hol-merre találhatók.
A téren már csak nagy piszokfoltok emlékeztetnek a kultúreseményre. Kár a drága díszburkolatért. A padokon jól látni a cipőnyomokat; majd csak feltörli a nyugdíjas nadrágja. Előttük a balkáni hangulatot árasztó megszokott napraforgómag-maradványok.
Na ennyi rosszat. A jót majd megírják mások. Nem vitatom és nem is kérdezem, mi volt a rendezvény haszna erkölcsileg, vagy anyagilag. Van azonban egy javaslatom. A legközelebbi fesztivál alkalmával felajánlom Lakatos utcai lakásomat két ilyen éjszakára, akármelyik főtisztviselőnek a Városházáról. Próbálja ki, milyen érzés. De Diazepámot nem adok!
Egyre nehezebb nyomon követni a betörők tevékenységét. No nem azért, mert olyan széleskörű, hiszen azt már megszoktam, hanem azért, mert mind könnyű, mind nehéz lejben is számolnom kell, a rendőrségi közlemények nem mindig egyértelműek a pénz "súlyát" illetően.
A Pãltinisului utcában egy tömbházlakásba törtek be a betörők, ahonnan két televíziót és egy mikrohullámú sütőt vittek el. A Május 9 utcában egy kereskedelmi társaság székházát látogatták meg ismeretlenek. Egy DVD-lejátszóval, egy WEB-kamerával, egy laptoppal, egy fényképezőgéppel és két mobiltelefonnal, azaz 70 millió régi lejjel lettek gazdagabbak. Az egyik Nucului utcában található raktárból egy hegesztőgépet és egy villanyfűrészt loptak el, összesen 43 millió lej értékben. A Grãnicerilor utcában egy felújítás alatt álló üzlethelyiséget vettek célba a betörők, viszont nem sikerült "beszerzési" tervüket végigvinniük, mivel a rendőrök nyomukba eredtek. A nagybányai illetőségű Aurel V. és Gratian R. több ablakot és egy ajtót is betört, hogy egy központifűtési kazánt és néhány radiátort ellopjon. A rendőrök viszont nem csak az ellopott és hátrahagyott javakat találták meg, hanem az összesen 30 milliónyi kárt okozó tetteseket is.
Szilágyillésfalván (Bãsesti) Gheorghe B. garázsába, majd lakásába hatoltak be a betörők, ahonnan egy rádiósmagnót, valamint ruházati és élelmezési cikkeket vittek el, összesen 6 millió lej értékben. Szintén Szilágyillésfalván a helyi általános iskolában is megejtettek egy látogatást a betörők, onnan 1,5 millió lej értékben vittek el különféle javakat. Máramarosszigeten 30.000 új lej értékben vittek el javakat az egyik üzletből, annak ellenére, hogy a helyiség riasztóberendezéssel és kamerával is el volt látva. Annak dacára, hogy a rendfenntartók három percen belül a helyszínre érkeztek, az elkövetőknek sikerült meglógniuk. Ha már a tetteseknek bottal üthették a nyomát, kikövetkeztették: a betörők - nevükhöz hűen - betörték egy kővel a bejárati ajtó ablakát, majd ugyanazzal a kővel a vitrinüveget is beverték, s elvittek 12 fotókamerát, 3 videókamerát, 10 mobiltelefont, egy MP 3-as lejátszót, több telefonkártyát, valamint 30 darab RDS-kártyát. Szintén egy üzlethelyiségbe (s szintén "ablakbetöréses" módszer alkalmazásával) hatoltak be Felsőszelistyén (Sãlistea de Sus) is. Igaz, onnan mindössze egy 140 nehéz lej értékű kerékpárt lovasítottak meg. Szurdokon (Strâmtura) egy bárba törtek be ismeretlenek, ahonnan 2,5 millió lej értékben vittek el szeszes italokat és cigarettát. Felsőbányán 12 millió lej értékben loptak el javakat a hivatlan látogatók az egyik lakásból.
Az egyik Nicolae Iorga utcában leparkolt autóból kiloptak egy 3,5 millió lej értékű CD - lejátszót. Az éj leple alatt tevékenykedő autófeltörőket keresi a rendőrség. A Soimului és a Veresvíz utcákban is feltörtek egy-egy autót. Egy mobiltelefont és egy különféle iratokat tartalmazó irattartót vittek el, összesen 7 millió lej értékben. A Ferenczy Károly utcában egy 1310-es Dacia személygépkocsit törtek fel ismeretlenek. A kár ebben az esetben is 7 millió lejre rúgott. Egy mobiltelefont és iratokat tartalmazó táskát nyúltak le az eddig még nem azonosított elkövetők.
A 20 esztendős, nagybányai Andrei Ionut P. a Metro áruházból próbált meg ellopni 141.621 lej értékben élelmezési cikkeket, viszont fennakadt a biztonsági hálón a kijáratnál. A Pãltinisului utcában a 14 esztendős Teodora T.-t fogták el, amint éppen 1 millió lejt próbált "megsétáltatni" az egyik üzlet kasszájából. Az Unirii sugárúton egy 9,5 millió lej értékű mobiltelefonnak kelt szárnya az egyik üzlethelyiségben. A Simion Bãrnutiu utcában 730 ezer lejt lopott el a 17 esztendős Lavinia L., máramarosszigeti lakos. Az elkövetőnek sikerült elmenekülnie, viszont az ellopott pénzt megtalálta a rendőrség a szintén máramarosszigeti, 34 esztendős Mariana S.-nél.
(ta)
Az Iskola Alapítvány megkezdte a 2004-2005-ös tanévben igényelt nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatások folyósítását – közölte az intézmény vezetősége.
Az ösztöndíj összege a forint bankközi licitárfolyamának megfelelő 3 220 000 lej. Mivel július 1–től a banki és postai kifizetések kötelezően erős lejben történnek, ennek megfelelően a támogatás összege 322 RON. Az alapítvány eddig 29 571 nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz támogatásra jogosult személynek folyósította a támogatás összegét.
Az alapítvány július elején további 18 602 pályázónak postázza az értesítő levelet. Nevelés-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra idén összesen 97 ezer, hallgatói támogatásra pedig közel 5 700 támogatási kérelmet nyújtottak be az igénylők.
Nem használhatják többé a kábeltévés cégek a RomTelecom oszlopait, vagyis ilyen haszonbérleti szerződést senkivel sem kötnek, a még érvényes megállapodásokat lejártuk után nem hosszabbítják meg – jelentette be a távközlési rt. igazgatója, James Hubley. Az igazgató a döntést nem indokolta meg.
Hogyha az Electrica áramszolgáltató is hasonlóképpen dönt, akkor jelentősen megnőhetnek a kábeltévés bérleti díjak – közölte Radu Filip, az Audiovizuális Tanács (CNA) elnöke. A tanács a kábeltévések szakmai szervezetével és a magánkézben levő rádió- és tévétársaságokkal együtt tiltakozni fog a kormánynál a 49%-ban még állami kézben levő nagyvállalat döntése ellen. (hotnews)
(Nyugati Jelen) Erdély kezdi megelégelni, hogy a központi bukaresti hatóságok semmibe veszik, akadályokat gördítnek fejlődése elé.
Erdély kezdi megérteni, hogy a Dâmbovita-parti politikusok Dâmbovita-parti gondolkodásával nem sokra megy, lépnie kell tehát.
Erdély kezdi felfogni, hogy ha továbbra is tétlen marad, a Balkánba zuhanhat, ahelyett, hogy motorja legyen Románia Európába vezetésének.
Félreértések elkerülése végett: az erdélyi román ember, az erdélyi román politikus is, nemcsak a magyar, aki autonómiáért küzd, vagy úgy tesz, mintha azért küzdene.
Az elmúlt hét végén ezért születhetett meg Nagyváradon az Erdélyi Kiáltvány, s hadd hangsúlyozzuk, hogy korántsem az RMDSZ, a Polgári Szövetség, vagy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére, hisz mi egymással civakodunk, hanem egy román liberális honatya javaslatára.
"Erdély – társadalmi, történelmi, földrajzi és kulturális sajátosságai révén – olyan hatalmas turisztikai potenciállal rendelkezik, amelynek bölcs és felelősségteljes kihasználásával az egész Románia valódi fejlődési motorjává válhat, és követendő példává az ország más övezetei számára. Erdély, mint Románia olyan szellemi központja, melyben a hagyományok fennmaradtak, és a nép hitében és látásmódjában ma is élnek, képes arra, hogy magára vállalja Romániában a vezető szerepet a nemzeti gazdasági stratégia újraorientálásának versenyében" – olvasható az elgondolkoztató dokumentumban, melyet az elmúlt hét végén tartott tanácskozás után harmincöt helyi politikus írt alá.
Prefektusok, megyei tanácsi elnökök és alelnökök, egy államtitkár, magas rangú vezetők Bihar, Arad, Kolozs, Szatmár, Szilágy, Fehér, Hunyad és Maros megyéből (vajon hol voltak a Máramaros megyeiek? - szerk. megj.), tehát nem "holmi civilek", akiknek a szavára nem szokás még odafigyelni.
És az elkövetkező napokban a kezdeményezők más megyék – többek között Hargita és Kovászna – helyi politikusainak neveire is számítanak, hogy aztán elküldhessék a kiáltványt az államelnök, a parlament és a kormány címére.
Egy ilyen kezdeményezésből kimaradni, ahogy mondani szokás, nem bűn, hanem hiba.
Ezt az erdélyi kiáltványt nem szabadna lebecsülni csak azért, mert nem magyarok kezdeményezték.
Kilin Sándor
(Transindex) Sztrájkőrséget állnak a nyugdíjasok a kormány és a prefektúrák épülete előtt. A tiltakozó akcióra július 18-án kerül sor, célja felhívni a hatóságok figyelmét a rendkívül alacsony nyugdíjakra.
A Nyugdíjasok Országos Szakszervezeti Szövetsége úgy véli, a kormány elhanyagolta ezt a társadalmi réteget. A szervezet kérvényben fordul a kormányhoz követeléseivel, és amennyiben nem érkezik válasz, a nyugdíjasok megkezdik a tiltakozó akciót.
A nyugdíjasok többek közt jövedelmük évharmadonkénti növelését, az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kiutalási rendszerének módosítását kérik. Követelik továbbá, hogy amennyiben lakásukat visszaszolgáltatják az egykori tulajdonosoknak, az állam biztosítson számukra új lakhelyet.
A munkaügyi igazgatóságok, a pénzügyi hivatalok és a nyugdíjosztályok alkalmazottai ugyanakkor munkakonfliktust hirdetnek szeptemberben.
A dolgozók nem értenek egyet a kormány azon szándékával, miszerint ősztől befagyasztják a béreket. A munkaügyi és társadalomvédelmi szakszervezetek munkakonfliktust hirdetnek, az érdekvédelem a fizetések emelését kéri, 2006-ra pedig 50%-os béremelést.
A kisbabák kezdetben testükkel és parányi arcocskájukkal beszélnek csupán. Egy olyan - a világ minden pontján ismert - nyelven, amelyben nincsenek szavak, mondatok, nincsenek kérdések, válaszok, a szülők mégis megértik őket. Hogyan lehetséges ez?
A csecsemők, bár nem beszélnek, mégis már a születésüktől fogva informálják a külvilágot arról, éppen hogy érzik magukat. Már az újszülötteknek is erős a mimikarendszerük, ezzel jelzik környezetüknek, hogy dédelgetésre, kicsivel több törődésre vagy csak egy kis pihenésre, nyugalomra vágynak. Amikor egy baba érdeklődik, szülei felé fordítja a fejét, tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal nézi őket. Ha viszont elege van az egészből, azt akarja, hogy végre békén hagyják, elfordítja fejét, és tekintetét lefelé irányítja. Minél idősebb lesz a baba, annál erősebben uralja a testét, és egyre ügyesebben fejezi ki kívánságait, ha viszont kérései süket fülekre találnak, biztosak lehetünk benne, hogy sírás lesz a reakciója.
A testbeszéd ősidők óta a világ minden újszülöttjében genetikailag kódolva van, és árnyalatnyi különbséggel, de mindenhol ugyanúgy működik. A különbségek a környezeti sajátosságokból fakadnak, de nem számottevőek, a szülők pedig belső megérzéseikre hallgatva nagyon rövid idő alatt képesek megtanulni babáik egyedi "nyelvét".
Sajnos, még a legfejlettebb empátiaképesség ellenére is előfordulhat, hogy félreértjük gyermekeink reakcióját. Azt gondoljuk róla, hogy szívesen játszana, ezért arra biztatjuk: - gyere, kicsim, rakjuk össze a kockás játékodat! - Erre kurtán ránk pillant, vagy egyáltalán nem is reagál. A megismételt hívó szóra duzzogni kezd, majd elsírja magát. Persze hogy sír, hiszen félreértettük, semmi kedve játszani, éppen ellenkezőleg, nyugalomra van szüksége, egyedül szeretne maradni. Amikor a baba tényleg játszana, mókázna, akkor nemcsak pillantásával, de fejével, egész testével a játék és a szülő felé fordul. Ha nem így tesz, nyilván mást szeretne, ezért sírja el magát, amikor látja, hogy félreértették. Ilyenkor nem kell a játékaival nyaggatni, békén kell hagyni, hogy azt tegye, amihez kedve van.
A babák mindig előre jelzik, ha úgy érzik, hamarosan "eltörik náluk a mécses", rosszkedvűek, nyűgösek, sírni akarnak. Figyeljünk jobban rájuk! Ha azt látjuk, hogy a csecsemő figyelmetlen, nyugtalan, izeg-mozog, a szemét dörzsölgeti, lefelé görbül a szája: fektessük le, takargassuk be, simogassuk meg! Ezzel elkerülhetjük a kitörni készülő, szívet szaggató zokogást, melyet sokkal nehezebb elmulasztani, mint jó tempóban elébe menni bajnak.
Még a legfelkészültebb, a leghiggadtabb szülő sem tudja mindig, minden helyzetben megnyugtatni a babáját. Egyszerűen vannak olyan pillanatok, amikor az anyuka/apuka nem érti meg a gesztusait, nem tudja kitalálni, hogy mivel tehetne kedvére. A baba kiscicaként nyöszörögni kezd, tekintete elhomályosul, a semmibe mered, teste elernyed, és úgy tűnik, aludni szeretne. Legjobb, ha karunkba vesszük őt, és addig cirógatjuk, addig duruzsolunk csendesen a fülébe, míg feszültsége oldódni kezd, és újra kiegyensúlyozottá válik. Így sem biztos, hogy elkerüljük a sírást, de sokat segíthetünk neki, ha kimutatjuk, megértjük az érzéseit, és a "bajban" vele vagyunk.
Gátolják-e a babák beszédkészségének kialakulását a szülők azzal, hogy testbeszédükre azonnal reagálnak? Szakemberek szerint a babák másfél éves koráig jobb, ha a szülők azonnal reagálnak testbeszédükre. Később azonban már kifejezetten káros hatással vannak rá, ha lesik minden óhaját, és mielőtt a gyermek kimondaná, mit akar, máris teljesítik kéréseit. Nagyon fontos, hogy a gyereket ösztönözzük a beszédre. Nem jó, ha helyette beszélünk, ezzel visszavethetjük a természetes fejlődésben. A kommunikációs készséget növeli, ha a gyermekkel együtt képeskönyveket nézegetünk, és a látottakat együtt fel is soroljuk. Segíti a kicsik tanulási folyamatát, ha hétköznapi munkánkat is folyamatosan kommentáljuk: mindig elmondjuk a babáknak, hogy éppen mivel foglalkozunk. Ha pedig a kicsi próbálkozik, egy játékra mutogat, és egy-egy szót, hangot ismételget, ne adjuk azonnal a kezébe, hanem kérdezzünk rá: A játékot szeretnéd megkapni? Így sokkal inkább kedve lesz kifejezni magát. Természetesen sok türelem és kitartás kell, hogy ezeket a mozzanatokat a mindennapi élet szintjén megfelelően kezeljük.
- nem reagál hangos zajokra vagy a szülői közeledésre
- nem nyúl a tárgyak után, illetve nem fogja meg őket
- nem mutat rá arra a tárgyra, amit szeretne
- nem tud felülni, kúszni, mászni
- nem tudja a kisméretű tárgyakat két ujjal felemelni
(www.egyperces.hu)
A szervezők szerint a föld lakóinak 85 százaléka látta vagy láthatta a közvetítést
De miként vált az ötletből ilyen ambiciózus vállalkozás, és ami ennél is fontosabb: elérheti kitűzött célját? Az ír rocksztár, Bob Geldolf volt az eredeti Live Aid, az 1985-ös koncert szülőatyja. Az ő ötlete volt a kezdeményezés, amely összehozta a popzene világának akkori vezető egyéniségeit, hogy dollármilliókat gyűjtsenek össze Afrika legszegényebbjeinek megsegítésére.
Húsz évvel később meggyőzték, hogy még egy hasonló koncertet szervezzen, de ezúttal nem azért, hogy pénzt gyűjtsön, hanem hogy a világ figyelmét felhívja Afrikára.
„Itt most nem politikai kérdésről van szó, hanem erkölcsiről, bármilyen furán hangozzék is. Intellektuális abszurditás, hogy Afrikában évről évre több ember hal éhen, mint amennyi az AIDS, a tébécé, a malária és a különböző háborúk miatt összesen. Húsz évvel később még mindig morálisan visszataszítónak és abszurdnak tartom, hogy abban a világban, ahol mindenből fölösleg van, emberek a nélkülözés miatt haljanak meg" - mondja Bob Geldolf.
Geldolf tudta, hogy a G8 csoport vezetői július 6-án Skóciában találkoznak majd. Azért, hogy nyomást gyakoroljon rájuk a segélyek növelése és a világ legszegényebb országainak adósság-elengedése érdekében, koncertek sorozatát hirdette meg a tanácskozást megelőző szombatra Londonba, Párizsba, Berlinbe, Rómába és az amerikai Philadelphiába.
Csakúgy, mint a Live Aid idején, a résztvevők közt most is ott volt a rock- és popvilág krémje. De ez nem minden. További egy millió embert arra szólított fel, hogy vegyenek részt egy edinburghi tiltakozó felvonuláson.
A szülők és tanárok nem lelkesednek az ötletért, hogy diákjaik Geldolf hívásának engedve iskola helyett inkább tüntetni menjenek. Sokan azt is kifogásolták, hogy a koncertekre kevés afrikai zenészt hívtak meg.
„Ezt a rendezvényt értünk szervezték, és ami a Live 8-en történt, az jelképes: világszerte az a helyzet, hogy az afrikai művészek nem kapják meg az őket megillető elismerést sem Afrikában. sem azon kívül. Pedig csak arra volna szükségünk, hogy megmutathassuk magunkat, és ez Afrika minden gondja szempontjából szimbolikus. Mi is meg tudjuk tenni, amit kell, képesek vagyunk rá, csak lehetőségünk nincs" - mondta Eric Wainiana kenyai zenész.
Desmond Tutu dél-afrikai érsek szerint viszont nem az a lényeg, ki lép fel, hanem az, hogy mire hívja fel a figyelmet:
„Nem biztos, hogy mindenbe bele kellene kötni. Szerintem örülnünk kell, hogy ilyen sok emberhez eljut az üzenet, és hogy a G8 csúcstalálkozóra valamiféle népi nyomás nehezedik. Bob Geldolf és Bono ismertségét arra használja, hogy Afrika helyzetére felhívja a figyelmet - mondta az érsek.
Az csak ezután derül ki, hogy a politikusok valóban meghallják-e a koncertek üzenetét, azt, hogy az ambiciózus szervezők és a koncertlátogatók milliói mit is kérnek tőlük valójában.
(www.nagybanya.ro/bbc.hu)
Hozzávalók: 1 kis fej karfiol, 5 dkg sajt, 3 dkg vaj, 1 pohár joghurt, 1 gerezd fokhagyma, 1 csipet só, 1 mokkáskanál kurkuma, 1 csipet kapor, 3 dkg mandula vagy dió.
Elkészítés: A megtisztított karfiolt felrakjuk főni, közben a sajtot megreszeljük. Ha jó puha már a karfiol, leszűrjük, kihűtjük. Turmixgépbe öntjük a joghurtot, a vajat, az apró rózsáira szedett karfiolt, a reszelt sajtot, a zúzott fokhagymát és a fűszereket. Bő 3-4 percig turmixoljuk, ha nehezen forog, villával megkavargatjuk. A masszát félretesszük pihenni (akár hűtőbe), hogy az ízek jól összeérjenek. Sült húsok mellé kínáljuk, lehet előételként is zöldségmártogatós, de pirított kenyérre kenve is kitűnő.
Bemegy az orvoshoz a páciens, és elpanaszolja, hogy magas a vérnyomása.
- Ez egy örökletes betegség - teszi még hozzá. - A családomtól jött.
- És melyik ágról? - érdeklődik az orvos. - Az apai vagy az anyai ágról?
- Ugyan már, a felesége családjából nem származhat a magas vérnyomás!
- Doktor úr, ha ismerné őket, nem kételkedne!
Perbe akarja fogni plasztikai sebészét a tavalyi Miss World verseny perui győztese, Maria Julia Mantilla, mert úgy véli, az orvos nevével visszaélve csap reklámot magának. A 20 éves szépség azt elismerte, hogy az egyik legismertebb perui plasztikai sebész, Cesar Morillas, mellnövelő beavatkozást hajtott végre rajta. Azt viszont határozottan tagadja, amit az orvos híresztel, hogy az orrát és a fenekét is átszabta volna. Létezett ugyan egy szerződés a felek között, hogy amennyiben a fiatal lány elnyeri a Peru Szépe címet, akkor reklámozni fogja a klinikát, de Mantilla szerint a szerződés áprilisban lejárt. A szépségkirálynő szerint az orvos számítógépen módosított képeket mutogat, amikor azt akarja bizonyítani, teljes egészében ő varázsolt belőle szépséget.
Megdöbbentő következtetésekre jutott egy svéd kutatóintézet, amelyik a munkahelyi stressz hatását igyekezett felmérni. Megállapították például, hogy ha valaki nagyon szoros határidőre végez el egy munkát, az azt követő 24 órában az átlagosnál hatszor nagyobb nála a szívroham veszélye. Az egészség, az élet nyilván nem mérhető pénzzel, de a veszély kimutatható, és a munkáltató számára is mérhető. Magyarországon a munkahelyi stressz ma már szinte járványszintű méreteket ölt – állítja Kopp Mária, a magyar Magatartástudományi Intézet igazgatója. Egyebek mellett a munkahelyi biztonság hiánya, a túlterheltség, a feladatok torlódása, az elismerés hiánya, a képességek kihasználatlansága és a túl rövid határidők vezethetnek stresszhez, azután pedig egyenes az út az infarktus, az agyvérzés, a gyomor- és bélbetegségek, a fekély és a reumás fájdalmak felé. Az EU-ban 1999 óta szerveznek munkahelyi stresszmegelőző programokat, mert kiszámították, hogy a korábbi 15 tagállamban évente 20 milliárd euró veszteséget okozott a munkahelyi stressz. 2002-re már ki is dolgoztak egy EU-s szabályozást, amely kötelezővé teszi a vezetők számára, hogy a korábbi balesetvédelmi felelősség-vállalás mintájára beosztottjaik lelki egészségével is törődniük kell.
A nemrég elhunyt katolikus egyházfő szerepére a CBS megtalálta az ideális személyt: az idős Karol Wojtylát a Gyűrűk ura öreg hobbitja, Ian Holm alakítja majd. Az életrajzi filmben az ifjabb Wojtyla szerepére még folyik castingolás. A Vatikán történészei már ellenőrizték a szövegkönyvet, és kizárólagos hozzáférést adtak a Szent Péter térre és környezetére, így a rendezői csoport már jövő hónapban el is kezdheti a forgatást Olaszországban és Lengyelországban. A négyórásra tervezett mini-sorozat amerikai debütálása november elejére várható.
Egy berlini üzletember pert indított a Ferrari ellen, mondván, hogy a neki eladott sportkocsi lassúbb, mint ígérték. A 60 éves Jörg Winterberg egy Ferrari F360 Challenge Stradale tulajdonosa, és a német autópályán ki akarta próbálni az autó 300 km/h-s végsebességét, de csak 280 lett az eredmény. A férfi ezek után megpróbálta visszaadni az autót, visszakérve a 165 ezer eurós vételárat, de a Ferrari német képviselete nemet mondott, mivel szerintük az autóval semmi baj. Mindezt annak ellenére, hogy a panaszos vásárló véleményét független szakértő is alátámasztotta. Így került az ügy a bíróság elé. "Ha megelégednék ilyen teljesítménnyel, akkor vettem volna egy sokkal olcsóbb Porschét. Vissza akarom kapni a pénzem" - mondta Winterberg, röviden összegezve problémája lényegét. Máshol valószínűleg ki sem derült volna, hogy a sportkocsi nem elég gyors, de a német autópályák korlátozásmentes szakaszain mindenki annyival repeszt, amennyivel csak tud.
Hivatalos bejelentés szerint a holland Hendrikje van Andel-Schipper 115 évével a világ legöregebb embere. A nyugdíjas tanárnő úgy tartja, azért ért meg ilyen magas kort, mert mindennap megeszik pár falat heringhúst. Az öreg hölgy 1890-ben született. A hoogeveeni idősek otthonában élő asszony egészséges, világos gondolkozású, gond nélkül kommunikál bárkivel – mesélik az otthon alkalmazottai.
Falk van Helsing német szerző és jogász Szex közben szigorúan tilos sakkozni című könyvében összegyűjtötte a világ képtelen törvényeit. Egy kis ízelítő a könyvből: A Connecticut állambeli Warrenville-ben törvény tiltja szerelmi aktus közben a tubákolást. Észtország fővárosában, Tallinban pedig szigorúan tilos szeretkezés közben sakkozni. Georgia államban férfiak nem használhatnak lasszót kedvesük féken tartásához, Riverside-ban pedig a szerelmesek csak akkor csókolózhatnak, ha előzőleg karbolsavas rózsavízzel lemosták ajkukat. A brazil nőket törvény kötelezi házastársi hűségre. Férjük ellenben annyi szeretőt tarthat, amennyit meg tud engedni magának. A legtöbb országban tilos a bigámia, de van olyan állam, ahol annak, akinek ennek ellenére egynél több felesége van, az büntetésből köteles mindkét asszonnyal együtt élni ugyanabban a házban és szigorúan betartani minden házastársi kötelességet.
A terveknek megfelelően, hétfő reggel közép-európai idő szerint néhány perccel nyolc óra előtt, becsapódott a Temple-1 üstökös magjába a Deep Impact amerikai űrszonda - jelentette be Kaliforniában lévő pasadenai repülésirányító központ.
A bejelentést a vezérlőteremben óriási üdvrivalgás követte. A manőver a Földtől 133 millió kilométerre sikeresen zajlott le. Az űreszközt január 12-indították a floridai Cape Canaveral Kennedy űrközpontból, és a Deep Impact 431 millió kilométer kozmikus út megtétele után érkezett meg az alig valamivel 6 kilométernél nagyobb égitesthez,
A tudósok várakozása szerint az ütközés következtében kivágódott anyagminta vizsgálata magyarázatot adhat a Naprendszer keletkezésének a körülményeire.
London rendezheti a 2012-es olimpiai játékokat. Így döntött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szingapúri ülésén. Az angol főváros óriási versengésben múlta felül a mindvégig esélyesebbnek tartott Párizst. London az első olyan város, amely 1908 és 1948 után, harmadszor adhat otthont a világ legnagyobb sportrendezvényének. A britek óriási összeget, 3,9 milliárd fontot költenek a világeseményre.
A tavalyi athéni olimpiát megelőző, igaz, annak sikerességét gyakorlatilag nem befolyásoló problémák megelőzését tanácsolta a londoni szervezőbizottságnak Georgesz Alogoszkufisz görög pénzügyminiszter. "Kezdjék korán, időben a felkészülést" - mondta a tárcavezető.
Alogoszkufisz hozzátette: Londonnak valószínűleg nem jelent majd olyan hatalmas pénzügyi terhet az ötkarikás játékok megrendezése, mint Athénnak. Athén három évet eltékozolt az előkészületek során, így több mint 9 milliárd euró lett az olimpia végszámlája, főként az utolsó pillanatokra hagyott építkezések megnövelt költsége miatt. Ez több, mint a duplája volt az előzetes terveknek.
II. Erzsébet angol királynő is csatlakozott a gratulálókhoz, "legmelegebb üdvözletét" küldte Sebastian Coe-nak, a győztes londoni pályázat vezetőjének. "Igazán kimagasló eredményt értek el, amikor felülmúlták ezt a nagyszerű mezőnyt. Legmelegebb gratulációmat küldöm Önnek és a London 2012 pályázati bizottság valamennyi tagjának, hogy sikerre vitték az Egyesült Királyság kandidálását" - közölte a szigetország uralkodója. II. Erzsébet februárban a Buckingham-palotában látta vendégül a NOB szemlebizottságát, s támogatásáról biztosította a londoni pályázatot. A vacsora után a távozó vendégeknek még a balkonról is búcsút intett, s ez különleges gesztus volt, erre ugyanis korábban csak családi esküvők és ünnepségek alkalmából került sor. A királynő lánya, Anna hercegnő évek óta tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, s a végső, szingapúri prezentáció során segített a londoniaknak, ő nyitotta meg ugyanis az egy órás előadást.
Az eredmény után a szingapúri helyszínen is nagy volt az ölelkezés és a boldogság - persze csak az angolok körében. Érdekesség, hogy a végső győztes London, előzetesen gyengébb minősítést kapott a NOB szemlebizottságától, mert az előkészítésben nem jeleskedtek. Az angol főváros 3,9 milliárd angol fontot költ 2012-ig az olimpiára. Új olimpiai stadion épül fel Stratford keleti részén, és az új olimpiai falura is több száz milliót költenek. A grandiózus költségvetésben pedig még nincs is benne, hogy 7 milliárd fontot költenek a tenger alatti csalagút korszerűsítésére és a kelet-londoni metróhálózat meghosszabbítására.
A bevételi oldalon ugyanakkor a fogadásokból remélik a szervezők a legnagyobb hasznot. Az olimpia idejére egy új lottójáték bevezetését tervezi a kormány, amiből 1,5 milliárd fontos bevételt remél, és legalább ugyanekkora összegre számítanak a televíziós jogdíjakból, a szponzoroktól és a jegybevételekből. (hirado)
Jövő szombaton jótékony célú barátságos mérkőzést játszik az 1994-ben világbajnok brazil válogatott a nyolcvanas évek legjobb román futballistáiból összeállított csapattal Temesváron.
A gálán többek között olyan nagyságok lépnek pályára, mint Bebeto, Romario, Taffarel, Branco és Aldair, illetve a házigazdák részéről Prunea, Stelea, Gâlcã, Popescu és természetesen Gheorghe Hagi.
Utóbbi, a "Kárpátok Maradonájának" becézett csillag szerint csupán egy gond lehet: több társa is felszedett már néhány kilót, így nehezen tudják majd belepréselni magukat a mezekbe.
A Daily Express motorsport tudósítója, Bob McKenzie a hétvégén megrendezésre kerülő Brit Nagydíjon nagy húzásra készül, miután az elmúlt évben elvesztett egy fogadást.
McKenzie túlságosan merészen, és elhamarkodottan cselekedett, mikor már a szezon elején leírta a wokingi bázisú csapatot, és kijelentette, a McLaren még versenyt sem fog nyerni 2004-ben - ám ha mégis, akkor hajlandó meztelenül körbefutni Silverstone-ban.
"A McLaren egyszer nyert a tavalyi évben - de ez éppen elég." - mondta. "A fogadás az fogadás. Így őszinte tisztelettel végrehatom ígéretemet, és a 3.22 mérföld hosszú pályán meztelenül végigrohanok."
Összeállította: Deák László
Pályázhatnak: Olyan szülők, akiknek igazolhatóan kiváló képességű, a 2004–2005-ös iskolai évben magyar nyelven tanuló 6, 7, 8 vagy 9. osztályos gyermekük van, és a következő feltételeket teljesítik:
1. Falusi vagy szórványkörnyezetben élnek, és gyermekük is ott tanul. Rendkívül tehetséges és ugyanakkor halmozottan hátrányos helyzetű tanuló a lakóhelyi környezetétől függetlenül is pályázhat.
2. A család anyagi helyzete nem teszi lehetővé a gyermek továbbtanulását.
3. A szülő kötelezettséget vállal arra, hogy támogatás esetén legalább érettségiig tőle telhetően biztosítja gyermeke továbbtanulását magyar nyelven.
A pályázat leírása: Statisztikailag is igazolható tény, hogy az elmúlt évtizedben jelentős mértékben csökkent a középiskolában továbbtanuló falusi gyermekek száma, a kedvezőtlen környezetben élő és anyagi gondokkal küszködő családok gyermekei hovatovább kiszorulnak az oktatásból, esély és támogatás híján tehetségek kallódnak el nagy számban. A jelképesen „Fogadj örökbe" címet viselő, a világ magyarságához intézett magyarországi felhívás támogatókat keresett és talált tehetséges erdélyi magyar falusi gyermekek oktatási támogatására. Egy gyermekre havonként 9000 forintnyi támogatás jutna két magánszemélytől, akik személyesen is figyelemmel követik majd a támogatott tanuló előmenetelét. A cél az, hogy a legtehetségesebbek ilyen hátrányos helyzetből is eljuthassanak középiskolába, majd egyetemre. Ezért a pá