(BÚSz-tudósítás) Sok a megoldásra váró probléma a településeken, ahhoz azonban, hogy a minisztériumok segíteni tudjanak, konkrét elképzelésekkel kell előrukkolni. Másrész sokan nem csak a közigazgatási-gazdasági, de a jóval egyszerűbb kulturális pályázatok terén sem mozognak otthonosan. A helyi önkormányzatok nem csak ebben, hanem a helyi és megyei stratégiai tervek összehangolásában is segítséget várnak az RMDSz-től – derült ki az érintettek és Bónis István parlamenti képviselő múlt pénteki találkozóján.
Az eseményen a Gutinon-inneni területek magyarlakta településeinek (Magyarlápos, Erzsébetbánya, Szamosardó, Monó, Koltó, Felsőbánya, Kapnikbánya, Szinérváralja, Sárosmagyarberkesz és Misztótfalu) önkormányzati tisztviselői voltak jelen.
Erzsébetbányán a munkahelyteremtést és a turisztikai lehetőségek bővítését tartják a legfontosabbnak – számolt be erről a jelenlévő polgármesterasszony, aki, bár román nemzetiségű, megtisztelte jelenlétével a találkozót. Az infrastruktúra, a vasút, a földgáz hiánya, valamint a hoszszan tartó tél azonban elriasztja a befektetőket. Iskolájuknak kb. 400 diákja van, mikrobusz kellene a környékről bejáró gyermekek szállításához.
Az általános demográfiai mutatókhoz igazodva Szinérváralján is csökken a gyereklétszám; még egy-két év és nem indul első osztály, mert nem lesz elegendő gyermek. Megoldás lenne, ha a Szatmár megyéhez tartozó, közeli (10 km) Apáról „importálnának" a váraljaiak gyermekeket, ehhez azonban itt is egy kisbuszra lenne szükség. Székely Miklós alpolgármester ugyanakkor elmondta: tornatermet szeretnének építeni, s harminc ANL tömbházlakás is befejezésre vár a városban. Tudomása szerint utóbbira nemigazán van pénz, a tornaterem-építési program azonban már országszerte zajlik, jó lenne, ha Váraljára is jutna az országos költségvetésből. Egy derítőállomásra is szüksége lenne a városnak. Hiszen a szennyvízhálózat egyre bővül, a szenny azonban egyelőre tisztítás nélkül kerül a patakba, majd a Szamosba.
A váraljai magyarok másik gondja a magyar iskolai tagozathoz kapcsolódik, amely a folyó tanévtől önálló épületbe költözött. Az ingatlan azonban római katolikus egyházi tulajdont képez, ami azt jelenti, hogy, bár az intézmény maga továbbra is állami kézben van, az épület javítására nem tudnak közpénzt fordítani.
Jó hír viszont, hogy a volt mozitermet sikerül Phare támogatással szociális étkezdévé alakítani; a munkálatok már folyamatban vannak.
Szilágyi István Monóról a jelenlévők visszatérő véleményét öntötte szavakba: hasznos lenne, ha a hasonló találkozókon legalább a megyei tanácsosok, esetleg az RMDSz-t képviseletében megyei hivatalt betöltő tisztviselők is jelen lennénnek. Ezáltal gyorsabb lenne az információcsere, s az érintettek gyorsabban, egyszerűbben kapnának választ kérdéseikre.
Bónis István félig tréfásan, félig komolyan elmondta: úgy gondolta, hogy a találkozóra kész elképzelésekkel érkeznek a vidék képviselői, neki már csak annyi dolga lesz, hogy a megfogalmazott, formába öntött kívánságokat (projekteket) továbbítsa az illetékes minisztériumokhoz. A parlamenti képviselő úgy vélekedett: jó ha minél több tornaterem épül, s ha nagyobb méretű csarnokot sikerül egy községben vagy kisvárosban felépíteni, az esetleg más programokra, rendezvényekre is használható. Vigyázni kell azonban a fenntarthatóságra, egy ekkora épületnek a működtetése is elég tetemes összeget emészt fel. Egy nagyobb csarnok viszont akár különböző bajnokságok, sportversenyek lebonyolítására is alkalmas, ami bevételi forrást jelenthet.
– Sok a megoldásra váró probléma, ahhoz azonban, hogy a minisztériumok segíteni tudjanak, kezdeményezésekre van szükség, tervpályázatokat kell készíteni, konkrét elképzelésekkel kell előrukkolni. Elsősorban a terveket kellene elkészíteni, aztán majd lehet pénzért koldulni – mondta Bónis. A többi megyéhez képest Máramaros megye roszabbul áll, jóval kevesebb a kezdeményezés.
Egyfajta magyarázatot jelenthet erre Székely Miklós szinérváraljai alpolgármester felvetése, miszerint az önkormányzatoknak egyelőre még a tervek elkészítéséhez is alig van pénze. Erre kellene valamiféle támogatás, hiszen egy ilyen projekt költsége a 7-800 millió lejt is elérheti. Tízezer fölött van Szinérváralja lakossága, ebből 17,5 százalék a magyar. Ha most, ebben a politikai konjunktúrában nem tudunk felmutatni eredményeket, akkor soha – hangsúlyozta Székely Miklós.
Mások elmondásából kiderült, sokan nem csak a közigazgatási-gazdasági, de a jóval egyszerűbb kulturális pályázatok terén sem mozognak otthonosan. Segíthetne ezen, ha valaki szervezne ilyen képzéseket, tréningeket, s minden településre kerülne legalább egy-két olyan személy, aki otthonosan mozog a pályázatírás terén. Jablonovszky András volt megyei tanácsos azonban már azt is előrelépésnek tartaná, ha területi szinten, az RMDSz-en belül működne egy olyan 2-3 fős munkacsoport, amely feltérképezné az egyes magyarok-lakta településeken felmerülő gondokat, igényeket, elképzeléseket. Jablonovszky plasztikusan fogalmazott, amikor azt mondta: ennek a testületnek lenne feladata a kistelepülések sóhajait – óhajokká alakítani, s azokat, közös fejlesztési stratégiát alakítva ki belőlük, az RMDSz önkormányzati képviselőin keresztül a Megyei Tanácsban, a parlamenti képviselő segítségével pedig magasabb szinten érvényesíteni.
Dávid Lajos
(BÚSz) Pontosításra kérte szerkesztőségünket Dávid Erzsébet helyettes főtanfelügyelő múlt heti cikkünkkel kapcsolatban, amelyben az óvodai beiratkozásokkal foglalkoztunk. Ebben – Váradi Izabella magyar szaktanfelügyelő tájékoztatása alapján – jeleztük: az eddigi öt óvoda mellett a Jupiter utcai 25-ös számú napközi is szeretettel várja azokat a szülőket, akik az itt induló magyar tagozatra kívánják beiratni gyermekeiket. Dávid Erzsébet szerint azonban egyelőre még szó sem lehet beiratkozásról. Az ingatlan sorsa, amelyben az új tagozat működne (s amelyhez különböző érdekek fűződnek...), rendezetlen; ahhoz, hogy napközi működhessen benne, a Megyei Tanács tulajdonából előbb a Városi Tanács tulajdonába kell átkerülnie, majd használhatóvá kell tenni, fel is kell újítani az épületrészt. Új napközi-csoport indulásáról és beiratkozásról legfeljebb ezt követően lehet beszélni. Kérdésünkre, hogy látja-e valószínűségét annak, hogy erre még a beiratkozások május 1-jei határideje előtt sor kerülhet, a helyettes főtanfelügyelő nemmel válaszolt.
A kérdés tisztázása érdekében újra megkerestük Váradi Izabellát, aki úgy vélekedett: a Jupiter utcai épület sorsa idestova két éve húzódik. Ahhoz, hogy új óvodai csoport, napközi alakuljon valahol, legelőször is szülői igénylésre van szükség – ezt korábban az RMDSz illetékesei és maga a helyettes főtanfelügyelő is így jelentették ki. A szülők tehát mindenképpen jelezzék a Jupiter utcai óvodában (és a Pedagógus Szövetségnél, vagy magánál Váradi Izabella tanfelügyelőnél) amennyiben szeretnék ha magyar nyelvű napközi indulna az intézmény keretei között, de – és ezt már mi tesszük hozzá – ettől függetlenül a jelzett határidőig irassák be gyermekeiket valamelyik, már működő óvodai csoportba! Felhívjuk a szülők figyelmét, hogy – mint Dávid Erzsébettől megtudtuk – a magyar tagozattal rendelkező óvodák közül a Victoriei utcai, 26-os sz. intézményben ősztől nem egy, hanem két óvodai csoport fog működni!
Telefonon a 25. számú óvodában is érdeklődtünk, ahol megerősítették: bár hivatalosan is kérték a Tanfelügyelőségtől, hogy ősztől magyar napközi csoportot indíthassanak, erre mindmáig nem kaptak engedélyt. Jelen pillanatban nem rendelkeznek ehhez szükséges helyiséggel, az ingatlan bővítésére csak az említett tulajdoncserét követően kerülhet sor.
A magunk részéről annyit fűznénk hozzá: a nagybányai óvódák és napközik hálózata (főleg az utóbbira lenne igény) évek óta alatta marad az elvárásoknak. Nem tud ott, és annyi helyet felkínálni, ahol és amennyit a szülők igényelnének, ebből következően az intézmények és csoportok többnyire túlzsúfoltak. A helyhiány miatt valószínűleg évről-évre gyermekek tucatjait íratják magyar szülők román csoportokba. A következményeket ismerjük...
Ehhez képest sokkal operatívabb lépésekre és gyors döntéshozatalra lenne szükség. A mostani eset is jelzi: az érintett hivatalok, szervezetek, sőt egyazon hivatal munkatársai között is hiányzik a kommunikáció, s méginkább az együttműködés. A Rákóczi Szövetség múlt évi kezdeményezése, amelynek eredményeként az 1996-2003 között született magyar gyermekek teljes kataszterét sikerült nem kis munkával elkészíteni, s az óvodaérett gyermekek szüleinek opcióit is feltérképezték (arra vonatkozóan, hogy hol lenne szükség magyar óvodai csoportokra), süllyesztőbe került, mert nem a kezdeményezés volt a fontos, hanem az, hogy kik állnak mögötte.
Nem kérdőjelezzük meg senki jóhiszeműségét. A demográfiai hullám azonban a gyermeklétszám csökkenését vetíti előre. Ha ebben az iramban halad adott esetben a Jupiter utcai óvoda ügye, könnyen lehet, hogy mire lesz helyiség, már gyermek nem lesz, akit oda beirassunk, s addig is gyermekek százait fogjuk a magyarság számára elveszíteni... (-helyi)
– József Attila: A SZÉPSÉG KOLDUSA. Horváth Kósa Zsuzsa verses – zenés előadóestje 2005. április 11-én, hétfőn, 18 órai kezdettel, a Teleki Magyar Házban!
– A Lendvay Márton Színjátszó Kör és a Németh László Gimnázium diákjai szeretettel várják a verskedvelő közönséget április 14-én, csütörtökön 18 órára, a Városi Színház Stúdió-termébe. Az előadás címe: Curriculum vitae - József Attila születésének 100. évfordulója. A belépés díjtalan!
– EKE-túra: Szalonnasütéssel egybekötött túrát szervez az EKE Gutin Osztálya vasárnap, a Hármastölgyeshez. Indulás 10 órakor, a klastromréti szobortól! Könnyű túra.
– TÁNCHÁZ minden hétfőn 18 órától, kicsiknek és nagyoknak, a Teleki Magyar Házban. Minden harmadik belépés ingyenes. Cserecipő kötelező!
– GYÓGYTORNA. Találkozunk április 12-én, kedden 18.00 órától!
– PÁLYAválasztási és pszichológiai tanácsadásra Székely Ágota minden hétfőn 17-19 óra között várja az érdeklődőket.
* Az I. számú plébánia Szentháromság egyházközségből kísérték utolsó útjára Naszódi József (81) testvérünket az Úrban. Nyugodjék békében!
* Az újvárosi református templomban vasárnap de. 10 órától Berndt Rothers Veldhausen-i (Németország) lelkipásztor hirdeti az Igét.
* Keresztvíz alá tartották Váncza Róbert és Budai Mária kislányát, aki a Nóra nevet kapta. Keresztszülők: Szilvásy Gabriella, Szilvásy Zoltán.
* Utolsó útjára kísérték Vajda János (58) testvérünket. Nyugodjék békében!
* Az óvárosi református templomban keresztvíz alá tartották Aurori Attila és Kisjancsi Melinda kislányát, aki az Emese nevet kapta. Keresztszülők: Koncz László, Szabó Gabriella, Keresztes Zsolt, Mihály Csilla; Geiger Tibor és Boros Emese Erika kisfiát, aki a Norbert-Mátyás nevet kapta. K.sz: Boros Csaba, Matula Gabriella, Geiger Attila, Péter Erika.
* Utolsó útjára kísérték Kardos Tibor (60), Matos Jánosné szül. Kemka Márta Juliánna (56), Szálka Pál Béla (83) testvéreket.
* Hosszúmezőn lezajlott az év első keresztelője, Rábecz Pál református édesapa és Zelevics Anetta görög-katolikus édesanya, Elias-Géza nevű harmadszülött fiúgyermekét tartották keresztvíz alá. K.sz: Szabó Lehel, Zelevics Erika.
* A magyarországi református lelkészek vendégszolgálata a nagybányai egyházmegyében az alábbiak szerint alakul: Koltón és Katalinban Fodor József taktaharkányi, Magyarberkeszen Fodorné Mészáros Klára taktaharkányi, Misztótfaluban Vass Nógrádi Béla újcsanálosi, Magyarláposon id. Csoma Zoltán nyírbogáti, Kőszegremetén id. Koós Csaba ófehértói, Felsőbányán ifj. Csoma Zoltán nyírkátai lelkészek szolgálnak.
Varga Orsolya
Képzőművészeti pályázatot ír ki József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából a Teleki Magyar Ház, nagybányai és környékbeli V-VIII. osztályos, valamint középiskolás diákok számára, anyanyelvtől függetlenül, a költő „Medáliák" című verse alapján. Semmilyen műfaji, technikai megkötés nincs, grafikával, festménnyel, plasztikával, fotóval, montázzsal stb. egyaránt lehet jelentkezni. Egy pályázó legtöbb két alkotással vehet részt a versenyen. A megjelölt versből, általában József Attila költészetéből, életéből, személyiségéből ihletődött pályamunkákat legkésőbb április 28-án, csütörtökön 20 óráig kell leadni a Teleki Magyar Házban (Minerilor utca 5-7. szám). A pályázatokat szakmai zsűri fogja elbírálni, a legsikerültebb alkotásokból pedig 2005. május 5-én kiállítás nyílik a Ház Thorma János termében.
A „Medáliák" c. verset szükség esetén a Teleki Magyar Ház számítógépes termében lehet igényelni!
Az egyszerűség kedvéért ezúton szeretném megcáfolni az egyre inkább terjedő rosszindulatú pletykát, miszerint a Teleki Blanka Nyugdíjas Klub nem tarthatja társasági összejöveteleit a Teleki Magyar Ház nagytermében, erre vonatkozó kérésüket „valakik" többször is kereken elutasították, így „kénytelenek voltak" az RMDSz székházat igénybe venni.
A Ház a nagybányai civil szervezetek otthona; működési szabályzata pontosan leírja a feltételeket, amelyek betartása mellett bármely egyesület igénybe veheti termeit. A Teleki Blanka Nyugdíjas Klub részéről azonban ezügyben hozzám semmilyen megkeresés nem érkezett, így azt el sem utasíthattam.
A TMH nevében: Dávid Lajos
A koltói kastély mindenki számára arról nevezetes, hogy Petőfi Sándor és Szendrey Júlia itt töltötte a mézesheteit, s itt születtek Petőfi talán legszebb szerelmes költeményei. A kastély tulajdonosa, gróf Teleki Sándor idejében igazi kincstár volt itt. Jókai Mór feljegyzése szerint: „A legelső belépésnél meglepnek a nagybecsű olajfestmények, amikkel a termek falai tetőtől talpig fedve vannak. Bronzino, Saleruo Andrea, Guido Reni, Gerardo de la Nosse, Salvator Rosa, Artemisi, Gentileschi, Giordano Luca (üvegfestő), Pauji, Ribeyras, Solimene, Marko, Velasquez, Murillo, Tiepulo, Delamonica, Pagliano Palini és számtalan más nagy mesterek remekművei, miket Teleki Sándor széles e világon barangoltában hol zsibvásáron potom árért, hol drága pénzen összeszerzett". A Teleki gyűjteménybe tartozott még Victor Hugo több rajza, egy történelmi fegyverkollekció, okiratok, ókori majolikák, porcelánok és egy páratlan szépségű bőrgyűjtemény.
Bár a gróf idős éveiben Nagybányára költözött, örökösei 1936-ig – amikor a politikai helyzet következtében kénytelenek voltak a falut és az országot elhagyni – megőrizték a kastély pompáját. Ezt követően az épületnek végig kellett élnie azt a barbár pusztítást, melyet a megváltozott értékrend rámért: a második világháború után menekültek szállták meg, a megmaradt bútorokat a környékbeliek hordták szét. Az államosítást követően restaurálás címén lebontották a kastély romantikus csigalépcsőjét és néhány falát, hogy a kultúra ezen fellegvára a falu szórakozóhelyévé válhasson. A termelőszövetkezet ugyanakkor raktárként és irodaként használta a kastélyt, amelyben ekkor már semmi sem emlékeztetett a Telekiekre. Később nagyrészét iskolává alakították, földszintjén ma is iskola és óvoda működik.
A tarthatatlan állapot láttán a Teleki családhoz hű egykori kocsis, Sebők Mihály fejében fogalmazódott meg a gondolat, hogy ezen az irodalmi vonatkozású helyen emlékszobát létesítsen. A magát autodidakta módon művelő, a kultúra iránt fogékony, tehetséges tollforgató Mihály bácsi támogatóra is talált, Palkó Gábor iskolaigazgató személyében. Közös kezdeményezésük révén jött létre, kezdetben egyetlen szobában, a mai múzeum. Gyűjtőmunkájuknak köszönhetően és Varga Rozália tanárnő áldozatos munkája által terjeszkedhetett egyre jobban a kiállítás.
Miután az emeleti rész kiállítóhelylyé vált, 1994-től, Sebők Mihály nagyapánk halála után, mi unokái vettük át a múzeum irányítását. Kapcsolatba lépve a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal, valamint a Hadtörténeti Múzeummal és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, közösen, pályázatok útján, korszerű kiállításokat hoztunk létre. Így a koltói kastély az utóbbi néhány évben ismét a kultúra fellegvárává válhatott. Köszönhető ez nemcsak a szakszerű irányításnak és a nagy számban idelátogató vendégeknek, de annak is, hogy Koltó az elmúlt időszakban az irodalmi muzeológusok tanácskozásának színhelyévé vált...
Nemrég azonban Koltó községgé alakult. Az új vezetés minden bejelentés nélkül, erőszakos módon próbálja érvényre juttatni hatalmi törekvéseit, s igényt formál arra, hogy a Megyei Múzeum szárnyai alatt működő koltói intézmény irányításába is beleszóljon.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a község vezetősége felmérte: egy múzeum vezetése nem csupán adminisztratív, de szakmai-intellektuális feladat is. Működtetése pedig nem csupán abból áll, hogy kinél van a kulcs. Meggyőződésem, hogy a község jelenlegi vezetése pusztán bevételi forrásnak tekinti a múzeumot. Vajon korábban hányszor lépték át a múzeum küszöbét? S tudja-e a polgármester úr, hogy az ominózus Petőfi-epizódon kívül mi másról is nevezetes az a község, amelynek az élén áll? Az utóbbi időben rendezett koltói emlékünnepségen tartott előadása (felolvasása) nem ezt bizonyítja. Egy ilyen kettős identitástudatban élő ember tudja-e, hogy mire emlékezünk március 15-én? Az elmúlt években megszokottá vált, hogy ilyenkor a falu vezetője is emlékbeszédet tart, idén a község vezetője némán hallgatott.
Tisztában van-e azzal polgármester úr, hogy mit mutat be a múzeum? Hiszen mindenki tudja, hogy korábban egészen más szakterületen tevékenykedett és polgármesterré való választásáig nem igazán érdekelte, mi van az épület falai mögött. Ma pedig durván kijelenti, hogy a múzeum eddigi fenntartóinak semmi keresnivalója a kastély falai között, s lakatot tesz a múzeum ajtajára, hogy rajta kívül senki más ki ne nyithassa. Polgármester úr, ha már tárlatvezetést senki nem tart a múzeumban, ideje lenne legalább azt megtanulni, hogy hol kell a világítást felkapcsolni!
Az erőszakos fellépés és a féktelen hatalmi vágy az államosítás utáni időszakra emlékeztet. Pedig a múzeumvezetés nem hatalmi ügy, hanem szívügy. Nemcsak birtoklási vágy, hanem önfeláldozó lelkesedés is kell hozzá. Sokan nem tudják, hogy a múzeum alapítása és működtetése olyan áldozatokkal járt, mint a szekuritáté alagsorában való számadás, az állandó megfigyeléstől való rettegés, amely nemcsak Sebők Mihályt érintette, hanem a vele sorsközösséget vállaló református lelkészt, Varga Károlyt is.
A múzeum körül szerveződő értelmiségiek akkor is rendeztek kulturális jellegű emlékünnepségeket, amikor tankok dübörögtek a falu útjain. Hol volt akkor a polgármester úr, aki az ilyen jellegű rendezvényeket nemigen tisztelte meg jelenlétével? Hol volt akkor, amikor a mostaninál lényegesen nehezebb körülmények között anyagi alapot teremtettünk a kastély épületének felújítására és a kiállítás bővítésére? Legutóbbi kijelentésében Ön – szó szerint idézve – „balféknek" nevezte azokat az intézményeket és embereket, akik nem kevés pénzzel és munkával támogatták a kastély restaurálását és a kiállítás bővítését.
Az új rend szerint a múzeumnak szigorú nyitvatartási ideje van, hétfőtől péntekig 8-16 óra között. Korábban bármely látogató számára, bármilyen időpontban, hivatalos nyitvatartási időn kívül is lehetővé tettük, hogy megtekinthesse a kiállítást. Különös tekintettel arra, hogy a múzeum vendégkörét olyan megszállott Petőfi-rajongók alkotják, akik többnyire több száz kilométert utaznak azért, hogy az irodalomtörténet eme szentélyébe bejuthassanak. A polgármester úr kijelentése szerint pedig meg kell szokniuk, hogy a múzeum nyitvatartási időn kívül nem látogatható!
Sajnos az utóbbi időben elég gyakran előfordult, hogy a Koltóra érkező vendégek és turistacsoportok kénytelenek voltak visszafordulni, mivel nem tudtak bejutni a múzeumba. A körülményes bejutás hírére neves utazási irodák jelentették be – akik korábban a múzeum bevételének jelentős részét biztosították azzal, hogy úticélul Koltót választották: idén nem kívánnak vendéget hozni Koltóra és a múzeumba.
Kinek használt ezzel a polgármester úr?
Ha így vezetik a múzeumot, előbb-utóbb már köze sem lesz ahhoz a nemes célhoz, amelyért alapították.
Kádár Emőke
múzeumi gondnok
A gróf Teleki Sándor cserkészcsapat mintegy tizenöt tagja képviselte Nagybányát a „Csodaszarvas nyomában" elnevezésű országos rovásírásversenyen, amely a múlt hét végén zajlott Szamosújváron. A verseny résztvevői öt kategóriában bizonyították ügyességüket, jártasságukat. A nyertesek (köztük a nagybányai Mátyás Orsolya) könyvjutalomban részesültek, s minden résztvevő egy emléklappal távozott.
A rovásírás olyan kultúrtörténeti örökségünk, amelyhez hasonlóval egyetlen európai nép sem dicsekedhet. Nem csoda, hogy a Romániai Magyar Cserkészszövetség és a Czetz János cserkészcsapat által a hajdani örmény kisvárosban hatodik alkalommal megszervezett program iránt évről-évre növekszik az érdeklődés. Idén nyolc erdélyi megye 23 településének közel 250 fiatalja versenyzett az elsőségért, s vett részt a rendezvényt kísérő kézművességeken.
Kőszeghy István nagybányai keramikus a kép tanúsága szerint is nagy népszerűségnek örvendett a gyermekek körében... (dávid)
„Romániában mindenki mindent megpróbál, mindenki mindent tudni akar. Az emberek mindenhez értenek egy picit, de semmihez sem értenek rendesen. Viszont nagyon vendégszeretőek, közvetlenek. Mindenhová bemehetsz, ennivalóval, itallal kínálnak, itt még a legnagyobb ellenségednek is van számodra egy mosolya..."
A szinérváraljaiak előtt nem ismeretlen a Darle név. Annakidején, az átkosban, a család szódavíz-előállító vállalkozást működtetett, persze szövetkezeti keretek között. De az üvegezés, a festménykeret-készítés területén is „monopolhelyzetben" voltak a településen. A mindig is vállalkozó szellemű családot a hatalom oldalán állók ezért érthető okokból nem nézték jó szemmel. Ehhez nyugatias életfelfogásuk, életstílusuk is nagy mértékben hozzájárult. Magam is jól emlékszem interjúalanyom, Darle István „vadmotoros" édesanyjára, aki egy reggel, csak úgy egyszerűen, eltűnt Szinérváraljáról, s kalandos körülmények közepette Németországba emigrált. Senki nem mert nyíltan beszélni a dologról, de mindenki ismerte a történetet. Később férjét és fiát is kivitte Németországba. A család azóta is Bajorországban, egy München és Passau közötti kisvárosban, Marktlban él.
Furcsa módon, az alig tízévesen Németországba került „Pistike" (legtöbben ma is így szólítják), ha kevés ideig is élt Romániában, imádja szülőföldjét. Amikor csak teheti, ellátogat Szinérváraljára. Legutóbbi látogatása alkalmával megragadtam az alkalmat, s elbeszélgettem vele a világ dolgairól.
„Vertek, mert nem tudtam németül, majd vertek, mert nem tudtam bajorul"
– Tízévesen kerültél ki Németországba. Milyen Romániával kapcsolatos gyermekkori emlékeid vannak?
– Nagyon szép volt itt, gyönyörűek az emlékeim... Anyukám szerette volna, hogy tanuljak gitározni, de én mindig elszaladtam az órákról. Az első órára elmentem, de nem tetszett, s többet nem láttak arra... Jó tanuló voltam, és nagyon szerettem az óvónőimet és a tanáraimat. Emlékszem, egyszer tíz tízest kaptam az ellenőrzőmbe. Szívesen gondolok vissza az osztálykirándulásokra is, arra például, amikor a tengerparton voltunk.
– Családotokról nem lehetett elmondani, hogy egy konvencionális szocialista család lett volna...
– Szüleim, nagyszüleim mindig is nagyon pártellenesek voltak, s mindent megtettek annak érdekében, hogy ne kelljen beiratkozzanak a pártba. Nagyapám tűnt ki legjobban a pártellenességével. Mindenki, aki nem szerette a pártot, imádta nagyapámat. Szüleim, nagyszüleim szinte csak azért éltek, hogy nekem minél jobb legyen. Mindenki szeretett a családból.
– Mivel még gyerek voltál, amikor kikerültél, gondolom, nem volt nehéz beilleszkedned...
– Ellenkezőleg: nagyon, nagyon nehéz volt. Nem ismertem senkit. Csak megérkezésem után fél évvel kezdtem iskolába járni. A nyelvet még nem ismertem. Kerékpározni sem tudtam, pedig nagyon fontos lett volna, hiszen hoszszú volt az út az iskoláig. Mintha egy nagy, hideg vízbe dobtak volna, anélkül, hogy úszni tudtam volna. Iskolatársaim vertek, mert nem tudtam németül. Miután megtanultam németül, azért vertek, mert nem tudtam bajorul. Aztán megtanultam bajorul is. Akkor meg az volt a baj, hogy romániai vagyok; az előítéleteiket nem tudták levetkőzni. Ugyanakkor féltek is tőlem, mert mindenkinek egyenesen megmondtam a véleményemet, nem kerteltem. „Repedt szájúnak" tituláltak. Azóta viszont már nincsenek problémáim.
– A magyar és a román nyelven kívül, beszélem a németet és az angolt is.
„Két-három hét után közölték velem: megtarthatom az állást"
– Az iskola elvégzése után mihez kezdtél?
– Elmentem dolgozni. Egyik ismerősünk szólt, hogy munkaerőt keresnek egy számítógépes cégnél. Felkerestem őket, s ma is ott dolgozom. A cégen belül három évig tanultam programozást. A három év letelte után maradni szerettem volna, de nem volt hely. Szerencsémre a rendszergazda pont akkor ment el a cégtől, s megkértek, hogy végezzem el én a munkáját. Kötöttek velem egy fél éves munkaszerződést, s azt mondták: a hat hónap letelte után eldöntik, megtartanak, vagy sem. Két-három hét után azonban már közölték: rendben, maradhatok.
– Nagy gépkocsigyártó cégeknek készítünk szoftvereket, programokat: a BMW-nek, az Audinak... Hosszú a lista. Egyedül a Fordnak nem dolgozunk. A Lufthansanak is tervezünk szoftvereket. A cégek képviselői megkeresnek, elmondják mit szeretnének, s mi eldöntjük, vállaljuk, vagy sem. Hetven ember dolgozik a cégünknél, mindenkinek van számítógépe, legtöbbjüknek laptopja is. Én tartom karban, s látom el a legújabb és legjobb szoftverekkel a gépeket. Gondoskodnom kell arról, hogy minden rendben legyen, ne vesszenek el a fontos adatok. Nem unatkozom, mindig van mit tenni. Ha minden működik, akkor nagyon szép, de amikor becsúszik egy hiba, elromlik valami, rögtön intézkednem kell. Tíz perc múlva ismét működnie kell a rendszernek, hogy ne álljanak le az emberek.
– Negyven órát hetente, nyolc órát naponta, hétfőtől péntekig. Viszont kötetlen a munkaidőm. Ha mondjuk egyik nap csak tízkor kelek és tizenegyre megyek be, s nem dolgozom aznap csak hat órát, másnap bepótolhatom. Ha mégsem, akkor úgy csinálom, hogy kijöjjön a havi óraszám. Úgyhogy nagyon-nagyon rugalmas a programom. Egyeztetni persze kell. Harminc nap szabadságom van egy évben. Úgy próbálom beosztani az időmet, hogy minél többet lehessek Romániában.
– Hol szereted jobban: itt vagy ott?
– Szinérváralján jobban érzem magam, de itt nem lenne semmi esélyem az érvényesülésre. Sokszor elképzeltem: ha visszaköltöznék ide, vennék vagy építenék egy házat, mihez is kezdenék? Németországban ilyen szempontból jobb. Magasabb a civilizációs szint, fejlettebb a gazdaság, de ugyanakkor az emberek is hidegebbek. Ezért szeretem inkább itthon, de sajnos a szakmámmal éhenhalnék.
– Igen, Bajorországban, és ez nagyon fontos, Passau és München között.
– Vannak ott még Romániából kivándorolt magyar, vagy román családok?
– Románok vannak, nagyon szépen megtanultak németül, s a tanáruk éppen az az ember, aki engem a céghez beajánlott. Vannak tehát mások is, de nem váraljaiak: temesváriak, kolozsváriak... Igaz, nem túl sokan.
– Igen, de csak néhányan, akik ugyanott tanultunk németül. Azok a román kivándorlók, akik már nem járnak haza, vagy csak nagyon ritkán, már olyan szinten németekké váltak, hogy egyáltalán nem találkozgatnak egymással. Átvették a német szokást, csak maguknak élnek... Ez nem tetszik nekem.
– Nagyon sok időt töltesz Romániában...
– Amikor csak tudok, hazajövök. Mindjárt az iskola befejezése után elmentem az egyik németországi barátommal Európába, majd Tunéziába. Annyira megtetszett nekünk, hogy elhatároztuk, minden évben elmegyünk valahová. Mindig más országba. Voltunk már Svédországban, Franciaországban, mindenhol. Oda jutottunk, hogy ma már egyszerűen nem tudjuk eldönteni hová is utazzunk, ezért elővesszük a térképet, rádobunk egy dobókockát, vagy egy kis golyócskát, s ahol megáll, az lesz az úticél. De ez csak egy-két hetet vesz igénybe egy évben, a szabadidőm többi részét kizárólag Romániában töltöm.
– Korábban említetted, hogy szeretnél készíteni egy honlapot Szinérváraljáról. Mikorra tervezed a véglegesítését?
– Egyelőre még nem tudom, hiszen sok a munkám és kevés a szabadidőm. Folyamatosan dolgozom rajta, alakítgatom. Remélem, idén elnyeri a végleges formáját és szinérváraljai jellegét. A www.pistike.de jelenleg is megnyitható, látható, olvasható. Sok fénykép van rajta, de egyelőre csak nyaralásaimról és néhány ismerősömről.
„Az első és legfontosabb dolog, hogy az ember ismerje a nyelvet"
– Aki most szeretne Németországban szerencsét próbálni, de nem ismeri a nyelvet, s a szakmájában is csak átlagos teljesítményt tud nyújtani, milyen esélye van az érvényesüléshez?
– Tudni kell, hogy a németek még az osztrákoknál is hidegebbek. Ha egy kicsi kis akcentust fedeznek fel a beszédedben, már csúnyán néznek rád. Ha még az is kiderül rólad, hogy Romániából vagy, egyből rádsütik: tolvaj vagy, ez vagy, az vagy. Elfelejtik, hogy ők sem voltak túl rózsás helyzetben Hitler idején. Ez már nem fontos, nem lényeges számukra. Főleg a románokat, lengyeleket (akikről azt mondják, hogy nagyon sok autót lopnak el) szokták hasonló felületes katalogizálással „megtisztelni", vagy az ukránokat. Ez eléggé megnehézíti az ember életét. Az első és legfontosabb, hogy az ember ismerje a nyelvet, de legalább értse, amit mondanak neki. Ha szakmája sincs az illetőnek, és nem is tanul semmit, még nehezebb elhelyezkednie. Kizárólag autószerelő műhelyekben, vagy az építőiparban találhat munkát. Más lehetősége nem marad. Legtöbben a nyelvtudás hiánya miatt „törik ki" a nyakukat.
– Ha párhuzamot kellene vonnod a két ország között, például a munkához való hozzáállás, az életvitel, vagy az emberközi kapcsolatok tekintetében, mit mondanál?
– A németek nem olyan nyugodtak, mint a románok, akik a „majd meglesz, majd lesz valahogy" elv szerint teszik a dolgukat, legalábbis én így látom őket. Tegyük fel, hogy kell intézned valamit az útlevéllel kapcsolatban. Elmész egyik nap, aztán kiderül, hogy még ez az irat is hiányzik, az is hiányzik. Másnap ismét mész, akkor ismét kitalálnak valamit, hogy ez kell még, az kell még... Szóval a jobbkéz nem tudja, mit csinál a bal. Senki sincs aki megmondja az ügyfélnek: neked ez az irat kell, ilyen bélyeg, olyan dosszié stb., hanem küldenek egyik helyről a másikra. És mindent fizetni kell, bárhová mész. Németországban, ha van egy elintéznivaló ügyed, elmész az adott helyre, s ott a hivatalnok mindent elrendez. Ott is fizetni kell, de csak egy helyen, nem százfelé, s tudod, hogy az ügyedet becsületesen elintézik. Odaát mindenkinek az a célja, hogy csak egy szakmát sajátítson el, de azt alaposan. Ha például egy számítógépes szakembert pénzügyi dolgokról kérdezel, azt mondja: sajnálom, nem értek hozzá, ahhoz és ahhoz menj, mert az tudja. Romániában mindenki mindent megpróbál, mindenki mindent tudni akar. Az emberek mindenhez értenek egy picit, de semmihez sem értenek rendesen. Ami a különösebb szakértelmet nem igénylő munkákat illeti, a román, ha megfizeted, gyorsabban elvégzi a feladatot. Egyébként, mint mondtam, a németek nagyon zárkózottak. Hazamennek a munkahelyükről, esznek, nézik a tévét, lefekszenek, reggel felkelnek és kezdik az egészet előlről. Hogy hétvégén elmenjen valaki valakihez látogatóba, olyan nincs. Nem mennek sehova, de nem is fogadnak vendégeket. Romániában viszont, ahová csak mész, mindenhol ennivalóval, itallal kínálnak, ha akarod, ha nem. Mindenhová bemehetsz, mindenki a barátod, még a legnagyobb ellenségednek is van számodra egy mosolya. Nagyon-nagyon vendégszeretőek, közvetlenek itt az emberek. S ez számomra nagyon fontos. Ha nem így lenne, nem jönnék ide.
„A csatlakozást követően addig lesz rossz az ittenieknek, amíg megszokják az uniós munkastílust"
– Ha nálunk is emelkedne az életszínvonal, hazaköltöznél?
– Igen, természetesen. Azonnal. Azt azért már most is fontolgatom, hogy vegyek itt egy lakást. A túlzott bürokrácia az, amit nehezemre esne megszokni. Megszoktam az ottani ügyintézést: elmész, megcsinálják, fizetsz és kész. Számomra túl bonyolult az, ami itt van. Remélem, mielőbb bekövetkezik a változás, a „nagyfőnök" (Bãsescu) megígérte. Mindenképpen alapítanék egy céget, hogy ne függjek másoktól. Sajnos az én szakmámnak Romániában még nem igazán alakult ki a piaca. Én azonban ezt tanultam, s csak ezt tudom csinálni. Egy biztos: nem Németországban fejezem be az életemet.
– Egy kicsit nem ide tartozó kérdés: szerinted ha Romániát felveszik 2007-ben az EU-ba, az jó hatással lesz az ország gazdaságára, vagy inkább későbbi időpontra kellene halasztani a csatlakozást?
– Magam sem hiszem, hogy Románia 2007-ben EU-taggá válik. Szívből kívánom, hogy így legyen, de a törökökkel is rengeteg baj van, s Romániában is nagyon sok mindenen kellene még változtatni. A csatlakozást követően azt hiszem inkább rossz lesz az ittenieknek, de csak addig, amíg az emberek megszokják az uniós munkastílust, értékrendet, jogrendszert. Elsősorban Romániától, az itt élő emberektől függ, hogy milyen gyors és sikeres lesz az átállás. Attól, hogy az emberek hogyan fogják kezelni a felmerülő problémákat. Korábban Magyarországon is, ha bementél egy üzletbe, úgy beszéltek veled, mint az utolsó ronggyal. Amióta azonban beléptek az EU-ba, az eladók tudják, hogy nem szabad gorombán viselkedni a vásárlókkal. Ezt Romániában is gyorsan el fogják sajátítani, legalábbis nagyon remélem.
Tamási Attila
Elment közülünk egy nagy személyiség. Egy emberi test megvált lelkétől, visszaadva annak akitől kapta, mindenek alkotójának, Urának, Istenünknek.
A varsói bíboros volt '56 óta a második komoly fenyegetés az istentelen kommunista rendszer számára, jelzés, hogy a világ nem mondott le rólunk, akik a vasfüggöny mögött éltünk.
Ennek az embernek komoly része volt abban, hogy megválasztása után a katolicizmus és általában a vallás tért hódít ismét, felemeli a fejét ott is, ahol addig a vörös csizma próbálta porba taposni hátunkat, gerincünket.
Nem volt megközelíthetetlen szentség, egy elvont hatalom hozzáférhetetlen képviselője. Ember volt, egy közülünk, mert úgy is viselkedett, mint egy EMBER. Nem a múltat, a dogmát, hanem az egyház, a hit állandósságát képviselte. Modernizálta az egyházi államot, még internetezett is. Katolikus híveit és az egyistenhivőket egyaránt látogatta. Én mint református is tiszteltem, nemcsak azért, mert a debreceni nagytemplomban ökumenikus istentiszteletet tartott, s a bocsánatkérés jeleként meghajolt a gályarab protestáns prédikátorok emlékműve előtt, hanem azért, mert békét hozott.
A jeruzsálemi siratófalnál szokás szerint, mint akármelyik zsidó hívő, a fal résében hagyta levelét a legfőbb hatalom számára. Meglátogatta híveit az egész világon, hogy az is megismerhesse, akinek nincs lehetősége Rómába zarándokolni. Elment, hogy mindenhol a szeretet igéjét hirdesse. Hozzánk a lengyelek mindig közel álltak, de ez a pápa kétszeresen közel. Sajnálatos, hogy a hatalom méregkeverői itteni látogatása alkalmával megakadályozták, hogy meglátogassa Csíksomlyót, pedig 2002-ben a Gyimesekből ment Rómába a karácsonyi fenyő!
Ha a gonosz meg is akadályozhatta, hogy itthon fogadjuk vendégként szívünkbe, abban már senki nem tud megakadályozni, hogy megőrizzük szíveinkben annak emlékét, bármily felekezet hívei is vagyunk, hogy egy ilyen szentéletű ember kortársai lehettünk.
Remélem, hogy az a Boldogasszony, akit annyira tisztelt mint mi magyarok, azóta méltó helyére, az Atya jobbjára segítette.
Szűk ösvényen magamban járok.
Jobbról árok, balról is árok.
Ködben és porban, fázva, félve,
Járok, didergek sok-sok éve.
Világtalan vakon születtem,
De már tudtam, hogy látni lettem.
Amikor még csak félig voltam,
Az egész életet daloltam.
Sárban jártam, sivár sötétben,
Keserű könnycsepp volt az étkem.
Százszor elestem, százszor keltem,
Sótlan kenyerem sírva szeltem.
És didergőn, sírón, rekedten,
Én akkor is csak énekeltem.
Tudtam, hogy egyszer odaérek,
Hogy egyszer enyém lesz az Élet.
Elalszanak a csalfa lángok,
És megölelem a világot.
Hogy egyszer, egy hívatlan esten,
Megszületik bennem az Isten.
S amért az ösvényt végigjártam,
És meg nem álltam, sose álltam,
S ha rongyosan, ha megtiportan,
Mindig az Egészet daloltam,
Himnusza lettem tűznek, fénynek:
Éneklő tűz és tűzi ének.
Úgy néz ki, az autófeltörőknek és autótolvajoknak használt a korábbi dorgálás, hiszen az elmúlt napokban, ha nem is teljes erőbedobással, de csak-csak tevékenykedtek. Ez az oka annak, hogy bátorításul most az ő tetteik kerülnek "címlapra". Éreztem én, hogy nem kell teljesen leírjam őket, hogy számíthatok még rájuk, s lám, nem csalódtam.
Az autófeltörők kedvenc operációs területe ezen a héten a Megyei Kórház parkolója volt. Az ott gyakorlatozó tanoncoknak az sem jelentett gondot, hogy fényes nappal kellett végrehajtsák "hadműveleteiket". Igaz, nem dolgoztak túl nagy haszonkulccsal, ezért évet kell ismételniük, még nem kapják meg az autófeltörői diplomát. Nem felejtettem el, hogy múlt héten megfogadtam: többé nem biztosítok helyet a szégyenteljes cselekedeteknek, de most mégis megszegem az adott szavam. Elárulom, magam sem gondoltam komolyan a dolgot, csak meg szerettem volna ijeszteni igénytelen "bedolgozóimat".
Az első eset során egy rádiósmagnó került kiemelésre az egyik ott "pihenő" autóból. A kár annyira kicsi, hogy szégyellem bárkinek elárulni, ezért csak Önöknek mondom el: 2 millió lej. A másik esetben is egy rádiósmagnó esett "áldozatul" a pancserek galád cselekedetének. Ez utóbbi brigád tagjai egyszerűen betörték a kiszemelt személygépkocsi szélvédőjét, és kiemelték a muzeális zenegépet. Csak emlékeztetőül ismétlem el, hogy mindez fényes nappal történt. A Progresului utcai autófeltörők is nappali műszakban dolgoztak. Ők egy Fiat márkájú személygépkocsit vettek célba, amelyből kiloptak egy 3 millió lejt és személyi iratokat tartalmazó táskát. A kár összértéke elérte a 18 millió lejt, de mit értek vele a tettesek, ha a luxusadó a tényleges haszon hatszorosa volt? A Bukarest sugárúton is egy táskát loptak ki az egyik ott parkoló autóból. A táska iratokat és egy mobiltelefont tartalmazott. A kár ebben az esetben is minimálbér-jellegű volt (3,5 millió lej). A máramarosszigeti autótulajdonosok sem panaszkodhatnak, őket is "kiszolgálták" az ottani brigád tagjai. Az egyik Május 1 utcában leparkolt személygépkocsiból 5 millió lej értékben vittek el javakat, úgymint: egy rádiósmagnót, egy távcsövet, egy dzsekit és iratokat. Oláhtótfaluban (Sârbi) egy pótkereket lopott el egy udvarból két Szatmár megyei "vendégmunkás".
Az autótolvajok sem lazsáltak az elmúlt napokban, bár inkább pihentek volna. Kapnikbányán a polgármesteri hivatal VW Passatját kötötte el egy 17 esztendős kezdő, aki kihasználta, hogy a nyitva hagyott gépkocsiban hagyták a kulcsot. A Passat hamar meglett, nem kevésbé az ittas, jogsi nélküli elkövető is. Egy Imuz-Borex márkájú traktort is elloptak a Gãrii utcában. Az alkoholgőzös aurájú, 27 esztendős elkövető felfeszítette a mezei Ferrari ajtaját, majd jogsi nélkül sétatraktorozásra indult. Nem jutott túl messzire, ugyanis a traktorral sem tudott egyenesebben menni, mint gyalog, így két személygépkocsit is megrongált.
A betörők most nem igazán tettek ki magukért. Ráadásul a betörők deontológiai kódexét is semmibe vették, mivel nem minden esetben szenteltek megfelelő figyelmet a haszonszerzésre, néha az értelmetlen rongálás jelentett számukra élvezetet.
Az egyik Melodiei utcai tömbházlakásban 30 millió lej értékű kárt "kiviteleztek" a betörők. Tönkretettek egy hűtő-fagyasztót, egy bútrot és egy konvektort, és elloptak egy színes televíziót, egy porszívót, ékszereket és két pár sportcipőt. A Betörők Szövetségének Máramaros megyei filiáléja belső vizsgálatot indított a szégyenteljes akció kivitelezőivel szemben.
Egy 27 esztendős magyarláposi fiatalember az egyik hétvégi házat látogatta meg, ahonnan 5 millió lej értékben vitt el különféle javakat. Serpenyőket, tányérokat, evőeszközöket és egy... kályhát cipelt el a helyszínről. Már csak az alapanyagokat kell beszereznie, s elkészítheti, sőt, "élőben" élvezheti a lapunkban közzétett Univer-konyha receptjeit.
A közbiztonságiak elfogtak egy férfit, aki nemrég betört a Máramaros nagyáruházba, ahonnan több mint 4 millió lej értékben vitt el javakat. Az "ügyfél" akkor került horogra, amikor másodjára is megpróbálta felfeszíteni az említett nagyáruház bejárati ajtaját, hogy autóalkatrészeket lopjon.
A rablóknak és a testvérszakmák képviselőinek most az egyszer nem biztosítok helyet a "címlapon". Tetteikkel nem emelkedtek ki a bűnözői társadalom egészéből.
Két, eddig ismeretlen betyár megtámadott és késsel megfenyegetett egy fiatalkorút az egyik internet-kávézóban. Egy mobiltelefont és 60 ezer lejt (!) vettek el tőle, ami "bankónyelvre" lefordítva nem haladja meg az 1,7 millió lejt.
Olvasóink előtt nem ismeretlen a Plesu becenév. A 27 esztendős fiatalember már többször szerepelt rovatunkban. Igaz, eddig Pukával (magyar helyesírással) "dolgozott", s most úgy néz ki, önálló utakon jár. Így lehet, hogy jövedelmezőbb, de semmivel sem kifizetődőbb, mint a csapatmunka, ugyanis egyedül sem úszta meg a rendőrökkel való találkozást. Most éppen 2000 euró ellopásáért kell felelnie. Addig jár a tolvaj az Izvoarele-piacra, amíg el nem kapják.
Az alumíniumtolvajok Lénárdfalván (Recea) ügyködtek, ahol két kilométernyi villanykábelt szereltek le az ülepítőállomáson. A Republicii sugárúton a taxisok elfogtak két személyt, akik 14 fenyődeszkát próbáltak meg szekerükön elfurikázni az egyik közeli építkezésről. Pechükre - hiába volt náluk annyi deszka - nem tudtak lelécelni.
(ta)
(MÚRE-hírcsere) A német Focus című lap szerint az EU bővítése Romániával és Bulgáriával további 44,3 milliárd eurós kiadással jár az uniónak. A lap egy háttértanulmányra hivatkozik, melyben az összeg szerepel, s melyről első ízben most szerezhettek csak tudomást az Európai Parlament képviselői – vagyis a Brüsszeli Bizottság nem tájékoztatta őket megfelelően, annak ellenére, hogy a parlamentnek április közepén már szavaznia kellene az ügyben. A Focus szerint ezen összeg mintegy negyedét Németországnak kell majd állnia.
Piros szívecske a Teleki Magyar Ház ablakában
A nagybányai Teleki Magyar Ház munkatársai a Transindex cikkét olvasva arra gondoltak, miért ne szerethetnék ők is a leveskocka helyett - ingyen és bérmentve -, inkább a Teleki Magyar Házat? Vagy Nagybányát? Vagy a hegyeket? Vagy a szomszédokat? Ez egy pozitív módja a reklámfogásként amúgy zseniálisnak bizonyult Maggi-szívek ellenkampányának. (hírszerk./Transidex)
(MÚRE-hírcsere/Krónika) „A román politikusoknak el kell dönteniük: vagy segítik Erdélyt, vagy hagyják, hogy segítsen önmagán. Nincsen más alternatíva" – üzente Markó Béla miniszterelnök-helyettes Marosvásárhelyen a koalíciós partnereknek az autópálya ügyében. Az RMDSZ elnöke úgy vélte, míg az Arad–Nagyszeben vonalon tervezett dél-erdélyi pálya afféle tranzitútvonal lenne Nyugat-Európa és a Balkán között, az észak-erdélyi pálya elsősorban a belső fejlődést szolgálná.
„A török kamionok kedvéért nem mondhatunk le Erdély jövőjéről. Ezt meg kell értenie Bukarestnek is, Brüsszelnek is" – hangoztatta Markó. Szokatlanul kemény kijelentésével az RMDSZ elnöke arra reagált, hogy egy héttel ezelőtt Gheorghe Dobre szállításügyi miniszter és Cãlin Popescu-Tãriceanu miniszterelnök is kijelentette, nincsen pénz az észak-erdélyi pályaépítésre, ezért a 4-es páneurópai folyosón kijelölt dél-erdélyi autópályának biztosítanak elsőbbséget.
A 2005-ös költségvetésben a Nãstase-kormány elkülönített ugyan egy 360 millió eurós keretet az észak-erdélyi pálya építésére, a Tãriceanu-kabinet azonban e ponton is módosítaná a költségvetést. A helyzetet az is nehezíti, hogy a kormány 2004-ben 91 millió eurós adósságot halmozott fel az észak-erdélyi pálya építésével megbízott Bechtel társasággal szemben.
Eckstein-Kovács Péter szenátor javaslatára az SZKT és a SZET együttes ülése állásfoglalásban bízta meg Markó Bélát, hogy határozottan álljon ki a gyors ütemű pályaépítés feltételeinek a biztosítása mellett. A szenátor az észak-erdélyi pályaépítés elkezdését az elmúlt 15 év RMDSZ-politikája legnagyobb eredményének tartotta. Határozott fellépést sürgetett ez ügyben Böndi Gyöngyike Máramaros megyei prefektus, Lakatos Péter képviselő pedig arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a Bihar megyei politikusok pártállástól függetlenül felhívást indítottak útjára ugyanebben a kérdésben. Pénteken a Kolozs megyei parlamenti képviselők is elhatározták: nyílt levélben fordulnak ez ügyben a bukaresti kormányhoz, és nemcsak az erdélyi, hanem a moldvai térség képviselőit és szenátorait is felkérik levelük aláírására. Az SZKT-SZET-ülésen Winkler Gyula kereskedelmi miniszter elmondta, már csak azért is ki kell tartani az észak-erdélyi nyomvonal mellett, mert itt a munka elkezdődött. A dél-erdélyi nyomvonalon kedvező fejlemények esetében is csak 2007-ben indulhatna a tényleges pályaépítés.
A Krónikának adott nyilatkozatában Markó Béla elmondta, ha az RMDSZ „beszorulna" álláspontjával, az autópálya kérdése akár koalíciós szakítópróbává is válhatna. Úgy vélte azonban, hogy ez azért nem valószínű, mert az RMDSZ pártállástól függetlenül maga mellett tudja az erdélyi politikusokat. Az államminiszter szerencsés körülménynek tartotta, hogy a költségvetésben már előirányzott összeget kell megvédeni, és nem azt kell keresni, hogy honnan lehetne elvonni pénzt a pályaépítésre.
Borbély László területrendezési miniszter úgy vélte, az is elfogadható lenne, ha lefaragnának százmillió eurót a pályaépítésre előirányzott 360 millióból. A miniszter szerint semmiképp nem versenghet egymással a két autópályaterv, hiszen ezek más-más, jól meghatározott anyagi forrásból épülnek. „A politikai harcok csak a döntés meghozataláig indokoltak - jelentette ki a miniszter. - Utána mindenkinek kötelessége tiszteletben tartani azt."
A ciklámen hűvös, 12-16 °C-os helyen érzi magát a legjobban. A magasabb hőmérséklet lerövidíti virágzásának tartalmát. Miután a magas páratartalom kedvező számára, állítsuk kavicsos tálcára, vagy vegyük körbe nedves tőzeggel. Tartsuk a földjét mindig nedvesen. Növekedési időszakban a cserepet helyezzük vizet tartalmazó tálba, fél óra után vegyük ki, és hagyjuk lecsepegni. Öntözéskor lehetőleg csak az alátétbe vagy a kaspóba öntsük a vizet, és fél óra múltán távolítsuk el a felesleget. Ahol jól érzi magát, ott hosszú hónapokig virágzik. Az elhervadt virágokat és a sárgult leveleket ne vágjuk le, hanem az alapjuknál fogjuk meg, és tőből tépjük ki őket. (Ezzel a gumót védjük a rothadástól.)
A virágzás ideje alatt háromhetente tápoldatozzuk a növényt. A virágzási időszak befejeztével fokozatosan csökkentsük az öntözést. Nyáron a ciklámen nagyon jól érzi magát a szabadban, a kert árnyas, védett sarkában. Virágzás után, amikor levelei sárgulni kezdenek, és könnyen eltávolíthatók, érdemes egy-két hónapig pihentetni a töveket. Augusztus vége felé, amikor a növekedés ismét megindul, helyezzük jól kimosott edénybe, amelybe virágföldkeverék és perlit 1:1 arányú keverékét tettük. Kezdjük el öntözni és tegyük az edényt napos helyre. Az első levelek megjelenése után kaphat tápoldatot is. Így nagyobb esélyünk lesz arra, hogy a ciklámen ősztől ismét dúsan virágozzon a lakásban. (Kertpont.hu)
• Eric Clapton végre békére talált. Eric Clapton hosszú zenei pályafutását a sikereken kívül több mélypont is végigkísérte, és magánélete sem mindig alakult úgy, ahogyan azt szerette volna. A zenész most közel a 60. életévéhez úgy gondolja, hogy végre békére talált. Szerencsére túlélte a drogos, alkoholos napokat, valamint a csalódásokat, amivel az élet lépten-nyomon meglepte és manapság a harmónia, a család és a zenélés tölti ki a napjait. Clapton az utóbbi időben már fellépést sem szívesen vállal, de közelgő születésnapját mindenképpen koncerttel szerette volna megünnepelni. A különleges műsorra, amely főleg B.B. King-es hangulatú, blues számokban bővelkedik majd, a Royal Albert Hallban kerül sor, amelyre ugyan már minden jegy elkelt, feketén mégis hozzá lehet még jutni néhányhoz, nem kevesebb, mint 1200 dollárért.
• Jerry Hall elénekli Mick Jagger viszonyait. Jerry Hall, Mick Jagger ex-felesége dalt írt a rocklegenda félrelépéseiről. Az, hogy Hall színészi próbálkozásai után zenei vénáját is megmutatja, csak és kizárólag Jaggernek tudható be. A zenész bonyolult viszonyai ugyanis minden kétséget kizáróan komoly hatással voltak az egykori modellre, akinek így megszületett, Around The Table című dala a tervek szerint még idén megjelenik. A dal állítólag annál az asztalnál játszódik, ahol Jerry, Mick és gyerekeik együtt étkeztek és ahol az asszony minden egyes megcsalást követően keserves pillanatokat élt át. Hall számából az is kiderül, hogy volt férje szinte minden alkalommal saját házukban lépett félre, ami még szörnyűbbé tette életük közösen átélt napjait.
• Még várat magára az új Who lemez. Bár korábban idén nyárra harangozta be új lemezét a Who, most úgy tűnik még egy évet várni kell. A brit banda, aki utoljára 1982-ben adott ki albumot, egyelőre még sehol sem tart a munkával, úgyhogy Pete Townshend egy nyilatkozatban a rajongók türelmét kérte. A sztár elmondásai alapján a fiúk már stúdióba vonultak, de kicsit több időbe kerül visszarázódniuk a mindennapokba, mint ahogy azt ők gondolták. A fiúk közül leginkább a gitáros miatt késlekedik a lemez, aki képtelen úgy beosztani az idejét, hogy valóban minden zökkenőmentesen haladjon. A csapat egyébként az idei turnéját is lemondta, hogy még nagyobb erővel tudjon összpontosítani a stúdiós munkára.
A játék célja az olvasáskultúra fejlesztése, az olvasás népszerűsítése, a magyar olvasóközönség kedvenc regényének kiválasztása. A Nagy Könyv eseménysorozata 2005. március 1-től az év végéig tart és három szakaszból áll.
Az első szakaszban (március 1. - április 23.) a játékban részt venni kívánó olvasók szabadon jelölhetnek egy regényt a magyar irodalom, és egyet a világirodalom köréből (választ adva arra a két kérdésre, hogy „Mi az Ön kedvenc magyar regénye? Mi az Ön kedvenc külföldi regénye?"), tehát mindenki személyenként két szavazatot adhat le.
Tetszés szerint jelölhető bármely szerző bármely regénye, amely ma-gyar nyelven bármikor megjelent. A regény műfaja tágan értelmezhető: beletartozik például a kisregény, az önéletrajzi regény, a gyerek- és ifjúsági regény, de nem tartozik bele a mese, a novella, az elbeszélő költemény stb.
Az olvasók jelölései alapján alakul ki a száz legnépszerűbb regényt tartalmazó lista. A következő szakaszban már csak ez a száz mű vesz részt az év végéig tartó játékban.
• Újságokban megjelentetett, kivágható szavazólapon
• Könyvtárakban, könyvesboltokban, kapható szavazólapon
• Interneten keresztül (www.anagykonyv.hu)
A szavazólapokat 2005. április 15-ig lehet eljutatni a megadott címre.
A később beérkező szavazólapok már nem érvényesek. 2005. április 15-23. között már csak a weboldalon keresztül lehet szavazni.
A játékban egyéni szavazatokkal részt vehet bármely olvasó (gyerek, felnőtt). Közösségek (például olvasókörök, iskolai osztályok, családok) tagjai csak egyenként szavazzanak. A levelezőlapon vagy a weboldalon (www.anagykönyv.hu) keresztüli szavazáskor a személyes adatok (név, lakcím, életkor) megadása kötelező.
Levelezőlapon és a weboldalon - az első és a második fordulóban - regisztrált személyenként csak egy-egy szavazat adható le.
A regisztrált szavazók között egy db. 150 000 Ft, egy db. 100 000 Ft, és egy db. 50 000 Ft értékű könyvutalványt sorsolunk ki.
Mindenkinek van egy kedvenc regénye. Egy történet, amelyet mintha személyesen neki írtak volna. Egy könyv, amelyet nem tudott letenni. Ön melyik műre szavaz? Melyik regény kerüljön a legjobb 100 közé?
A Nagy Könvv erdélyi program szervezője a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány
Az újságban megjelent szavazólapot ki lehet vágni, egy borítékba elhelyezve küldjék el a következő címre.
Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány - Fundatia Culturalã Dr. Bernády György
540051 – Str. Horea nr. 6., Târgu Mures, Jud. Mures
Minden harmadik lakos elégedetlen a munkahelyével – derült ki egy internetes közvélemény-kutatásból. Az alanyok 38%-a vallotta azt, hogy egyáltalán nem vonzó a munkahelye. Ezzel szemben a pozitív választ adók 25%-ának jelent állandó kihívást a foglalkozása, az alanyok 21%-a munkatársaiért jár be szívesen dolgozni. A megkérdezettek mindössze 15%-a jelölte meg motiváló erőként a keresetét. Az országban a krajovaiak és a bukarestiek a legelégedetlenebbek, előbbiek 44, utóbbiak 39%-a közölte, hogy nem tetszik a munkahelye. A fizetésekkel legnagyobb mértékben a jászvásáriak elégedettek, a megkérdezettek 29%-a válaszolta, hogy a bérezésért kedvelik foglalatosságukat. A bánságiak a csapatszellem miatt ragaszkodnak állásukhoz, az alanyok 33%-át motiválja ez a tényező. (marosvásárhelyi rádió)
Az emberek mintegy 0,3 százaléka valódi hajnali pacsirta, azaz az átlagosnál jóval korábban felébred, illetve lefekszik. Ez, ha kismértékű, nem okoz problémát, azonban sokuk hajnali kettő-három óra körül ébred, és délután öt-hat körül fekszik le. Így a társadalom túlnyomó többségétől eltérő ritmusban élik az életüket, és ez szocializációs gondokat okoz. A San Franciscoi California Egyetem idegkutatói Ying-Hui Fu vezetésével már hosszú évek óta keresik azt a gént, amely a familiáris előrehozott alvásfázis szindrómának nevezett állapotban ezért az „óraátállításért" felelős, hiszen az extrém korai kelés családi halmozódást mutat. 2001-ben találtak is egy mutációt, amely azonban nem jelentkezett az összes vizsgált korán kelőben. Most azonban Fu és munkatársai felfedeztek egy mutációt, amely az összes vizsgált alanyban jelen volt. A kazein-kináz I-delta (CKI-delta) nevű fehérje aktivitását lassító génmutáció áll nagy valószínűséggel a familiáris előrehozott alvásfázis szindróma hátterében. Megfigyelték azt is, hogy a fenti ritmus szerint élőknél a depresszió előfordulása jóval gyakoribb, mint az átlagpopulációban. Egyelőre nem tudni biztosan, hogy az újonnan felfedezett génmutáció vagy az eltolódott életritmus miatti szociális izoláció áll-e ennek hátterében. (national geographic)
Ellopták egy neves párizsi aukciósházból Auguste Renoir impresszionista mester egy kis méretű festményét. A Kislányfej (Tete de fillette) című 1913-ban készült (20,5x16 centiméteres) olajjal festett portré a francia sajtó jelentései szerint múlt csütörtökön került volna árverésre a Tajan aukciós házban, s annak bemutatóterméből tűnt el, ahol az egyik ablakban volt kiállítva. A rendőrség tolvajlásra gyanakszik, miután nem talált betörésre utaló nyomokat. Egyelőre azt sem tudják, hogy pontosan melyik nap tűnt el a kép. A Renoir-festmény piaci értékét 170-200 ezer euróra becsülték a szakértők. (mti)
Mindenki tud eredményesen flörtölni. Vagy legalábbis ezt állítja Ezequiel Lopez pszichológus, aki most a Kanári-szigeteken műhely-tanfolyamot indít "A csábítás öröme" címmel. A tanfolyamon a résztvevők azt sajátíthatják el, mit kell tenniük, hogy szexuálisan vonzó hatást fejtsenek ki, s hogyan lehet e cél érdekében a legjobban felhasználni hangjukat, pillantásukat, mosolyukat. Arról is tájékozódhatnak, mi gyakorol vonzó hatást a férfiakra, illetve a nőkre, s megtanulhatják, hogyan kell megfelelően értelmezni az "ellenfél" jelzéseit. A professzor szerint a titok abban áll, hogy saját erényeinket a lehető legjobban "adjuk el", de fogadjuk el a kevésbé jó tulajdonságokat is. (mti)
A németek a leghagyományosabb szexhelyet szeretik a leginkább: a Lisa című folyóirat felmérése szerint a 498 megkérdezett férfi és nő 94 százaléka ágyban tartja pásztoróráit, de 83 százalék kedveli a nappaliban álló díványt is, 81 százalék pedig a fürdőszobát sem veti meg. A 20-49 év közötti megkérdezettek válaszaiból az is kiderült, az egykori Kelet-Németországban az emberek jobban szeretnek kísérletezni: míg a volt Nyugat-Németországban 58 százalék élvezi a szabad természetben gyakorolt szexet, addig a keletnémetek 75 százaléka tartja az erdőt-mezőt alkalmasnak ilyesmire. A németek 83 százaléka nem köti időhöz, órarendhez a szexet, hanem szabad folyást enged ösztöneinek. A megkérdezettek több mint fele nyilatkozott úgy, hogy nem tud szabadulni bizonyos helyekhez kötődő "szexi emlékektől". Jó negyedüknél azonban a megszokás az úr: nem sokat töprengenek azon, hogy melyik helyen miért tartanak pásztorórát. A jelszó: "Mindig itt szoktuk csinálni!" (mti)
A Franciaországban élő romániai romák eredeti módszert találtak ki a koldulásra: a párizsi metróban táblákat akasztanak a nyakukban, miszerint ők a dél-kelet ázsiai cunami áldozatai, és segítségre van szükségük. Ezzel a módszerrel számos francia szociális érzékenységét sikerül felébreszteniük. A jelenséget egy bákói diákcsapat és tanáraik figyelték meg Párizsban, amikor metróssztrájk miatt kénytelenek voltak több órán keresztül az egyik állomásban várakozni. (evz)
Az európai nők arcán fiatal korukban megjelennek az első ráncok. Ezzel szemben az ázsiai nők körülbelül 50 éves korukig teljesen ránctalanok, de az ez után megjelenő ráncaik gyorsabban mélyülnek - állítják francia tudósok, akik a Chanel intézet megbízásából Párizsban végeztek kutatást. A Dr. Erwin Tschachler bécsi dermatológus vezette vizsgálatokat női arcokról készült fotók segítségével folytatták, amelynek során 281 francia, 258 japán és 298 koreai nő portréját elemezték. A vizsgált személyek kora 18 és 80 év között volt. Az orvosok tapasztalatai szerint a francia nők mimikai ráncai már az érettségi ideje táján megjelennek, és a 18-34 éves korosztály 51 százalékánál a homlokon is láthatók ráncok. Ezek az ázsiai nőknél szinte egyáltalán nem jelentkeznek 35 éves koruk előtt. 65 felett azonban a japán nők 82 százalékánál erős homlokráncok láthatók, amíg ilyen jellegű ránc a francia hölgyek 51 százaléknál jelentkezett. A homlokráncok és a szarkalábak az idős koreai nőknél a leggyakoribbak, több mint 70 százalékuk esetében felfigyeltek rájuk az orvosok. A kutatók nem tartják kizártnak, hogy az európai nőknél a korai ráncképződés az erős mimikára vezethető vissza. Ezen felül úgy vélik, hatással van az arcbőrre a dohányfüst, és a napozás. Az európai nők nagy része kedveli a napsütést, míg az ázsiai nők általában folyamatosan védik a bőrüket a nap sugárzásától. (mti)
Minaur: Apostu, Viman - Vizhbovsky 8, Ghionea 7, Sabou 6, Várady 5, Mihai 4, Cristian Z. 2, Cosma 1, Bondar. Edző: Lascãr Panã, Palkó János.
Nagyon fontos győzelem ez egy olyan csapat otthonában, mely minden pontért foggal-körömmel harcol. A brassói gárda nagyon közel áll a kiesést jelentő helyekhez, így nem könnyű otthonukból pontot hozni. A Minaur végig uralta a mérkőzést, Ghionea, Vizhbovsky és Sabou ezúttal is ontották a gólokat.
További eredmények:Suceavai Bucovina - Bukaresti Steaua 26-31, Tg. Jiu-i Lignitul - Medgidiai CSM 32-27, Resicai Universitatea - Bukaresti Dinamo 31-38, Ploiesti-i Uztel - Iasi-i Poli 30-26, Piatra Neamt-i HCM - Kolozsvári Universitatea 22-27, Konstancai HCM - Temesvári Poli 31-25.
A tabellán: 1. Dinamo 34 p., 2. Minaur 33 p., 3. Konstanca 31 p., 4. Steaua 29 p.
A következő fordulóban (április 9., szombat): Nagybányai Minaur HC - Piatra Neamt-i HCM.
Selmont: Cetãteanu (16), Stoiciu (2) - Pomohaci 2, Pop J. 4, Geiger 9, Kengyel 5 (1), Crãciun 4, Pop M. 2 (1), Herman, Sandor, Osan. Edző: Gherhard Ioan, Rãdulescu Sorin.
Nagyon gyenge első félidő után sikerült összehozni a győzelmet. A Selmont játékosai 5 hétméteres dobást hagytak ki. Talán ezt is gyakorolni kellene, de nem ez az egyedüli dolog, amit meg kellene tanulnia a csapatnak.
Április 9-én: Zilhai Silcotub - Nagybányai Selmont.
Nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Cojocaru Grigore (Kitty) emlékverseny. Április 2-án, szombaton az izvorai sípályán került sor a sí- és hódeszka versenyre.
Lányok - sí: 1. Veres Ágnes - Kolozsvár, 2. Takács Anda, 3. Vass-Gál Emese, 4. Karetka Mezey Éva, 5. Potânc Corina, 6. Kandó Eugenia
Fiúk - sí: 1. Joltvinski Rãzvan, 2. Mulea Mihai, 3. Dancos Marinel, 4. Török "Joe" János - Kolozsvár, 5. Lupse Petru, 6. Lazar Gheorghe
Lányok - hódeszka: 1. Ciorbu Andra, 2. Sima Andra, 3. Gicã Raluca, 4. Gicã Cristina, 5. Kirchmayer Alina, 6. Suciu Erika
Fiúk - hódeszka: 1. Görög Áron, 2. Virágh Péter, 3. Cristea Tudor, 4. Sumo, 5. Lazãr Ovidiu, 6. Debreczeni Tamás
Támogatók: Lázár László, AF Selãgeanu, Korponay Barna, Tãtaru Cãlin, Tomonicska László, EKE, Salvamont Nagybánya.
FC: Bota - Han (80. p. Georgiu), Ciceu, Hausi, Dacin, Ernszt, Szentlászlóy, Dan V. (70. Filip), Bichiri (54. p. Hotico), Negrea, Petrovan. Edző: Rozsnyai Adalbert, Kemenes Emil.
Könnyű győzelem egy nagyon gyenge csapat ellen. A felsőszőcsiek azt gondolták, hogy hazai pályán játszanak, ahol a mellékhelyiség egy földbe dugott karó lehet. Civilizáció?
Összeállította: Deák László
A nagybányai LENDVAY MÁRTON Színjátszó Kör tagjai születésnapja alkalmából nagyon sok szeretettel gratulál KRIZSANOVSZKI ENIKŐNEK. Isten éltesse sokáig!
• ELADÓ 2 szobás, javított komfortú TÖMBHÁZLAKÁS az Unirii sugárút 11/8 szám alatt. Tel: 224823, 18-22 óra között.
• ELADÓ 2 ajtós Arctic HŰTŐSZEKRÉNY (230 l). Tel: 0744- 337456.
• ELADÓ KÖNYVSZEKRÉNY (1.200.000 lej), 2 ajtós RUHÁSSZEKRÉNY (2 millió lej). V. Babes u. 9/47 vagy tel. 425150.
• Jó minőségű ZENÉT, FILMEZÉST biztosítok DVD-vel, jutányos áron. Tel: 0724-353871 (Geiger).
• ELADÓ 3000 könyvből álló KÖNYVTÁR, egyben. Tel: 0261- 753220 vagy 0741-990014.
• ELADÓ KUKORICA nagy mennyiségben. Tel: 0744-869396, 0745-873501.
• ELADÓ CINEMA folyóiratkollekció 1996-2002-ig. Tel: 422907, 0744- 516538.
• ELADÓ régi típusú 4 karikás ARAGÁZ. Tel: 212355, 16-18 óra között.
• KIADÓ 100 m2 ÜZLETHELYISÉG Felsőbányán. Érdeklődni hétfőtől péntekig 9 - 17 óra között a 220137-es telefonszámon.
• RENDSZERES NAPI JÁRAT: Nagybánya - Budapest (oda-vissza kedvezmény). Iratkozás naponta 8 - 20 óráig. Tel: 427578, 0724-629242, 0740-819728, 0036-202116337, 0036-705-817618 (Andrea).
• FÜRDŐKÁDFELÚJÍTÁS, 2 év garancia, bármilyen színre. Tel: 0740- 864611.
• TELEVÍZIÓJAVÍTÁS háznál. Tel. 0740.843701.
• FESTMÉNYEKET VÁSÁROLOK. A hirdetés érvényes egész évben. Tel: 275793, 0740.685721.
Fájdalommal megtört szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, apa, nagyapa, VASZITA JÓZSEF visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése szombaton, április 9-én 13 órakor lesz a Rozália kápolnától. A gyászoló család
Fájó szívvel búcsúzunk a szeretett feleségtől, anyától, anyóstól, nagymamától, MATOS MÁRTA JULIANNÁTÓL, szül. KEMKA, akinek jóságos szíve megszűnt dobogni április 1-én. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérték és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család
Április 8-án, ma egy éve annak a szomorú napnak, amikor a szeretett édesapa, após, nagyapa és dédnagyapa, METZ JÓZSEF nemes szíve megszűnt dobogni. Nyugalma legyen csendes, emléke áldott. Metz Győző és családja
Bánatos szívvel emlékezünk MAROSAN ZOLTÁNRA halálának 12. évfordulóján. Lépteid nyomát már elfújta a szél, / de emléked szívünkben örökké él. A bánatos család
Április 11-én lesz egy éve, hogy a szeretett édesanya, nagymama, dédnagymama, anyós, testvér, özv. SZABÓ IMRÉNÉ, szül. SZABÓ ERZSÉBET szíve megszűnt dobogni. Szép emléke örökké élni fog szívünkben. / Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! Három lánya: Ibi, Böbe, Éva és a gyászoló család
Fájó szívvel emlékezünk arra a hét évvel ezelőtti napra, április 11-re, amikor örökre itt hagyott bennünket a drága jó férj, édesapa, após, nagyapa, testvér, sógor, MÓRA MIHÁLY. Legyen áldott és békés örök pihenésed, / szívünkben megmarad szép emléked. A bánatos család
• Jókívánság, adásvétel, szolgáltatás - 3000 lej/szó
• Gyászjelentő, köszönetnyilvánítás - 1500 lej/szó
• Megemlékezés - 2500 lej/szó
• Keretes hirdetés plusz az összeg 30%-a.
• Fotó - 30000 lej
Céghirdetés belső oldalakon 0,20 euró/cm2, első oldalon 0,60 euró/cm2, utolsó oldalon 0,40 euró/cm2 napi árfolyamon számítva.
Amennyiben apróhirdetést akarnak közölni a Bányavidéki Új Szóban, nem kell bejönniük a székhelyünkre. Igényüket, címüket jelezzék a 218204-es telefonon és munkatársunk felkeresi Önöket nyugtatömbbel.
Copyright © Bányavidéki Új szó - 2004