(BÚSz-információ) A következő tanévtől remélhetően eggyel több óvoda várja a magyar gyermekeket Nagybányán – tájékoztatta lapunkat Váradi Izabella, magyar szakos tanfelügyelő. A Jupiter utcai 25-ös számú napközibe már most is jelentkezhetnek azok a szülők, akik gyermekeiket az ott induló magyar tagozatra kívánják beiratni.
– Szeretnénk segíteni azoknak a szülőknek, akiknek ősztől óvodába, iskolába fognak járni gyermekeik – mondta Váradi Izabella tanárnő. Mint már korábban közöltük, Nagybányán jelenleg öt óvoda keretében működnek magyar nyelvű csoportok. A 26-os óvodában (Victoriei 110.) Barcs Éva óvónéni foglalkozik a gyermekekkel, 8-tól 14 óráig. A 12-es óvodában (Industriei 1.) Ignat Etelka az óvónéni, és ugyancsak 8-tól 12 óráig tartanak a foglalkozások. A 20-as óvodában (Bukarest sugárút 20) Vári Renáta óvónéni vezetésével működik magyar csoport, egyik héten 8-12, másik héten 13-17 óra között. A 7-es számú óvodában, a V. Babes 2. szám alatt, alternatív nevelési módszerrel (step by step) működik napközi csoport, itt Polcz Katalin és Almási Lilla óvónénik várják a gyermekeket. Végül a 11-es óvoda (Crisan u. 15.) magyar napközi csoportjában Veress Ágnes és Hosszú Gizella óvónénik foglalkoznak a gyermekekkel.
Ami az iskolákat illeti: a 11-es számú Nicolae Iorga Általános Iskolában Hadnagy Mária tanítónéni kezd ősszel első osztályt, az igénylők számára hosszabbított programmal. A cintermi, 1-es számú „Petre Dulfu" Általános Iskolában pedig Bálint Tünde lesz az elsősök tanítónénije, szintén hosszabbított programmal, amennyiben erre igény van.
A beiratkozás megkezdődött – hívta fel a szülők figyelmét a tanfelügyelő asszony. Idejében el kell tehát dönteniük, hová szeretnék gyermekeiket óvodába/napközibe járatni. Ne felejtsék: a beiratkozás határideje május 1!
– Reméljük, az óvodákat illetően a következő tanévtől igényeinknek megfelelően bővülhetnek a lehetőségek – mondta Váradi Izabella. A felsorolt óvodák mellett a Jupiter utcai 25-ös számú napközi is szeretettel várja azokat a szülőket, akik az itt induló magyar tagozatra kívánják beiratni gyermekeiket.
– Bízunk abban, hogy a tavalyi „ovi-sokk" nem ismétlődik meg, s hogy azok az ígéretek, amelyeket az RMDSz, mint a nagybányai magyarság érdekvédelmi szervezete a Pedagógus Szövetség és a Tanfelügyelőség Magyar Nyelv és Irodalom Szakosztálya által ismételten felvetett óvodakérdésre válaszként adott, idén valóban megoldják óvodagondjainkat. Bónis István parlamenti képviselő és Ludescher István RMDSz-elnök, alpolgármester is közbenjárását ajánlotta. Kérem a szülőket, hogy beiratási szándékukat ne csak az óvodáknál, hanem a Pedagógus Szövetség irodájában is jelezzék (Németh László Gimnázium, kedd, szerda, csütörtök 8-14 óráig, Nagy Zoltán tanár úrnál), vagy nálam, a Tanfelügyelőség épületében (III. emelet, 305-ös terem, hétfőn 12-15 óráig) – hangsúlyozta Váradi Izabella.
(dávid)
(BÚSz-információ) Korunk egyik szomorú jellemzője, hogy egyre kevesebben és egyre kevesebbet olvasnak. Lapunk jóvoltából a Máramaros megyei olvasók is bekapcsolódhatnak a NAGY KÖNYV mozgalomba, amely a 2005. esztendő egyik legjelentősebb kulturális eseményének ígérkezik, s amelynek célja, hogy újra népszerűvé tegye az olvasást.
Bár világjelenségről van a szó, nálunk – a legfrissebb felmérések szerint – a helyzet gyorsabban romlik, mint másutt. Az érettségizettek egyharmada, a diplomások egyhatoda egyáltalán nem olvas könyveket. Márpedig, ha egy társadalomban az olvasás ügye háttérbe szorul, vele együtt azok az értékek is veszélybe kerülnek, amelyek az olvasáshoz kötődnek. Az irodalom olvasásának identitást erősítő funkciója van, emellett kreativitás, nyitottság, tolerancia és általában a belső harmónia jellemző az aktív olvasóra. Mindez nemcsak a gazdasági fejlődés, de a társadalmi béke alapfeltétele is. A társadalom tehát abban érdekelt, hogy minél több jót, s jól olvasó tagja legyen.
A Magyar Televízió, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma együttműködésében megvalósuló program, A Nagy Könyv, – amely a 2003-ban Nagy-Britannia-szerte sikert aratott BBC-műsor, valamint a rá épülő olvasómozgalom, a The Big Read magyar változata – várhatóan 2005 egyik legjelentősebb kulturális eseménye lesz. Legfontosabb célja, hogy az olvasás újra népszerű legyen, megállítsa, sőt megfordítsa a kedvezőtlen tendenciákat.
Az angol tapasztalatok azt mutatják, hogy a TV műsornak köszönhetően látványosan emelkedett a könyvek iránti érdeklődés. A The Big Read során a könyvtárakban tíz-húszszorosára emelkedett a végső listára került könyvek kölcsönzési statisztikája, s mintegy 14 000 olvasókör regisztráltatta magát a mozgalom ideje alatt. A TOP100-as listán szereplő könyvek eladásai megháromszorozódtak, egyes könyvekből tízszer több is elfogyott, mint korábban. Az ötlet sikerét igazolja, hogy tavaly szeptemberben a ZDF képernyőjéről indult útjára a német változat, Unsere Besten – Das grosse Lesen címmel.
A Nagy Könyv a BBC műsort követi fő vonalaiban, de alkalmazkodik a honi viszonyokhoz, a magyar kultúra hagyományaihoz. Fő üzenete, hogy az olvasáshoz pozitív életérzés kapcsolódik. A könyv könnyen elérhető, csak érte kell nyúlni, minden egyes könyv egy új világ, minden könyvvel gazdagabb és több lesz az ember. Az olvasás nem egy szűk kör privilégiuma, nem fárasztó intellektuális tréning, hanem örömteli élmény.
A program 2005. március elején indult és 2005. december 17-ig tart. A játék során az ország kedvenc regényét keressük. A műsorfolyam március közepi beharangozását követően a tévénézőket, rádióhallgatókat, újságolvasókat játékra szólítjuk fel: nevezzék meg kedvenc magyar és kedvenc külföldi regényüket. A jelölés módja változatos: a könyvesboltokban, iskolákban, könyvtárakban, színházakban, művelődési intézményekben, éttermekben, szórakozóhelyeken elhelyezett, ingyenesen beküldhető szavazólapok, és az internetes honlap egyaránt rendelkezésre áll. A bevezető adást (március 15-e) követő első hullám eredménye lesz a legtöbb jelölést kapott műveket tartalmazó TOP100-as lista, amelyen Magyarország 100 kedvenc regénye szerepel (április 23.). Az ezt követő újabb szavazásban már arra kérünk mindenkit, hogy a százas listából válassza ki a kedvenc regényeit, maximum tizenkettőt. Így alakul ki a június 11-i tévéadás idejére a legjobb tizenkét művet tartalmazó lista. A Nagy Könyv mozgalom őszi folytatását (október – november) a legjobb tizenkét könyvből készülő irodalmi kampányfilm sorozat alkotja. Minden regényt egy-egy neves, közismert személyiség képvisel, neki kell meggyőznie a nézőket arról, hogy az általa képviselt mű a „legjobb". A játékfilmes eszközöket, dramatikus elemeket is tartalmazó fél órás alkotások létrehozásához segítségül hívunk filmrendezőket, reklám- és kommunikációs szakembereket, és mindazokat, akik ezt a formabontó irodalmi-kampányt sikerre vihetik. A könyvek nagy csatája decemberben lesz látható, amikor a két középdöntőben és a döntőben a legtöbb voksot kapott regények és a köréjük szerveződő csapatok mérkőznek meg egymással a győzelemért. December 17-én derül ki, hogy melyik regény lesz Magyarország kedvenc könyve 2005-ben. A főműsorok mellett, amelyeket az MTV 1-es és 2-es csatornája párhuzamosan közvetít majd, irodalmi és műveltségi vetélkedők, egy-egy mű rajongótáborának „könyvpárbajai" színesítik, és mélyítik el a nézők irodalmi tudásanyagát.
Bár a projekt gerincét a televíziós műsorfolyam jelenti, számos kapcsolódó eseményt, rendezvényt is megszervezünk 2005-ben. Ehhez közösen kell megterveznünk, hogy mi is történjen a könyvtárakban, ezért kérjük, hogy az alábbi kérdésekre minél előbb adjanak pontos választ.
• Ki tudnak-e tenni szavazóládákat?
• Körülbelül mekkora a könyvtár forgalma? Az első szavazásig 6 hét, a másodikig 7 hét áll a rendelkezésükre
• Ki tudnak-e tenni Nagy Könyv Partner matricát?
• Ki tudnak-e tenni A2-es méretű plakátot? Ha igen, hány darabot?
• Létezik-e már a könyvtárukban olvasókör? Ha nem, vállalják-e olvasókör szervezését?
• Szeretnének-e író-olvasótalálkozókat, felolvasó esteket (lehetne 24 órás felolvasást is tartani), könyv-örökbefogadási akciókat rendezni?
• Tervezik-e A Nagy Könyvhöz kapcsolódóan irodalmi és műveltségi vetélkedők megszervezését?
• Létrehozható-e külön olvasósarok a könyvtárban, ahol a TOP100 vagy a TOP12 könyvei megtalálhatók?
Nagy segítség lenne, ha évekre visszamenőleg előkeresnének kölcsönzési statisztikákat, a legkülönfélébb és legérdekesebb adatokkal: ezeket jó lenne, ha írásban eljuttatnák részünkre, mert a televíziós műsorokban szeretnénk adatokat fölhasználni belőlük.
„A Nagy Könyv" program a könyvtárak számára további lehetőséget is jelenthet:
- A könyvtárak támogatást kapnak állományuk gyarapítására.
- A Programiroda az olvasókörök megszervezéséhez támogatást és segítséget nyújt (szakanyagok, promóciós anyagok) A könyvtári vetélkedők nyerteseinek és a legjobb olvasóköröknek a Programiroda ingyenesen biztosít különböző ajándékokat (póló, bögre). Az olvasókörök részt vehetnek a weboldalon folyó játékokban, a könyvtárak saját aloldalt nyithatnak a mozgalom internetes oldalán. Az intézmények látogatottsága emelkedhet a játékhoz kapcsolódó rendezvények népszerűsége folytán. A könyvtárak a mozgalomról minden fontos információt közvetlenül megkapnak e-mail-en vagy postán. A tévéműsorokban olvasóköröket, könyvtárosokat szeretnénk vendégül látni a közönség soraiban vagy vendégként. Minden potenciális olvasót szeretnénk elérni, a jelenleg nem olvasó fiatalokat éppúgy, mint az idősebb korosztályokat. A felnőtt társadalom alig fele olvasott el a megelőző évben legalább egy könyvet. A Nagy Könyv programnak ezt a negatív tendenciát kell megfordítania. A mozgalomnak el kell érnie, hogy egyre többen kezdjenek el olvasni, a már olvasó rétegek pedig minél színvonalasabb irodalmi alkotásokkal ismerkedjenek meg. Kérjük, hogy minden könyvtár jelöljön meg egy kapcsolattartót és adja meg pontos postacímét, hogy postázni tudjuk a különböző tájékoztató, promóciós anyagainkat.
Az újságban megjelent szavazólapot ki lehet vágni, egy borítékba elhelyezve küldjék el a következő címre.
Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány - Fundatia Culturalã Dr. Bernády György
540051 – Str. Horea nr. 6., Târgu Mures, Jud. Mures
Mint arról korábban beszámoltunk, a Máramaros Megyei Tanfelügyelőség Magyar Nyelv és Irodalom Szakosztálya február 5-én rendezte meg a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny megyei szakaszát. A hagyományhoz híven idén is a Németh László Gimnáziumban gyűlt össze az a 95 diák, akik iskoláikat képviselték a versenyen. Közülük hat diák jutott tovább az országos szakaszra. A Tanügyminisztériummal való egyeztetés után további két diákkal bővült a résztvevők csapata, így megyénket Bertóti Johanna (XI.), Czol Ernő (XI.), Karsay Eszter (VII.), Kása Boglárka (X.), Kása Enikő (XII.), Konyicska Kinga (IX.), Moldován Blanka (VII.) és Varga Zsuzsa (X.) képviselhette a verseny országos szakaszán, Bálint Beáta tanárnő kíséretében.
Március 20-24. között 168 diák gyűlt össze Aradon a verseny országos szakaszán. Az országos döntő szervezői az Arad Megyei Tanfelügyelőség és a Csiky Gergely Iskolacsoport volt.
Vasárnap délelőtt a javítóbizottság tagjai, megyei szaktanfelügyelők és módszertanos tanárok rövid értekezletet tartottak Murvai László, az Oktatásügyi Minisztérium kisebbségi oktatásért felelős igazgatója vezetésével, megbeszélve az idei vizsgák menetét, s a tantárgyverseny lebonyolításának néhány szervezési alapelvét. Az Országos Bizottság tagjai a következők voltak: dr. Máthé Dénes (BBTE, elnök), Kacsó Bodó Gabriella (Tanügyminisztérium, ügyvezető elnök), Nagy Gizella (Arad), Rudolf Ágnes (Arad), Ruja Ildikó (Arad, alelnök), Matekovits Mihály (aradi főtanfelügyelő helyettes, titkár), Sárkány Panna (Beszterce), Pásztor Gabriella (Bihar), Both Mária (Brassó), Stáb Ildikó (Fehér), Illyés Izabella (Hargita), László Anna (Hunyad), Péter Tünde (Kolozs), Fodor Dóra Andrea (Kolozs), Dobra Judit (Kovászna), Váradi Izabella (Máramaros), Soós Katalin (Maros), Gál Gyöngyi (Szatmár), Csiszár Zsuzsanna (Szilágy), Mészáros Ildikó (Temes). Feladatuk a tételszerkesztés, s a dolgozatok javítása volt.
A verseny ünnepélyes megnyitójának az Aradi Állami Színház adott helyet. Tapasztó Ernő színművész József Attila-versösszeállítása után többek között Kötő József oktatásügyi államtitkár kapott szót, pedagógusok, egyetemi előadótanárok, helyi és megyei önkormányzati és RMDSz tisztségviselők szóltak a résztvevőkhöz. Fellépett egy mazsorett-csoport, valamint a Sabin Drãgoi Líceum ütőhangszer-együttese. A megnyitó az ősi Székely Himnusszal zárult, melyet a Vox Juventutis kórussal együtt énekelt a közönség.
Miközben a diákok a verseny helyszínével ismerkedtek, az Országos Bizottság a tételek megszerkesztésén dolgozott. A vita hajnali fél háromig húzódott, ekkorra minden osztály számára három tételvariánst dolgoztunk ki.
Hétfő reggel 7 órakor a tételvariánsok véglegesítésével folytatódott a Bizottság munkája. A diákok 9 órakor kapták kézhez a borítékokat, amelyek a tételeket tartalmazták. A verseny résztvevői kora délután az aradi Szabadság-szobornál koszorúztak, a Bizottág tagjai pedig javítani vonultak vissza, miközben a diákok Arad szépségeivel ismerkedtek...
Időközben fény derül arra, hogy kovásznai diákok azt nyilatkozták a helyi rádiónak: örvendenek a XII-es tételnek, mert a megyei versenyen is ezt kapták... Mivel a Bizottság tagjai nem tartották etikusnak, hogy a verseny egy korábbi szakaszán megírt tétellel néhány gyermek „beavatottként" jusson jogtalan előnyhöz, vizsgálódásba kezdtek, újra átnézték a megyékből felküldött tételjavaslatokat. A viták során kiderült, hogyan is került be egy megyei tétel az országosok közé. A belső vizsgálat eredményeként a Bizottság elnöke megróvásban részerítette Kovászna megye javító tanárát és a felelőssé tehető tanfelügyelőt, kizárta a tanárnőt a Bizottságból és visszahívta a XII-es diákokat. Őszintén feltárta előttük a helyzetet, s arra kérte őket, hogy a verseny tisztasága érdekében mindannyian írják újra az ominózus II. tételt.
Este 20 órakor a Kölcsey Stúdió mutatkozott be a Jelen Házban. Műsoron többek között a következők szerepeltek: Balassi Bálint: Szép magyar komédia, Tabarin kincset talál – vásári komédia és Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája. Ezt fergeteges buli követte a Csiky Gergely Iskola tornatermében.
Kedden, miközben a Bizottság végre rendezte sorait és megkezdődött a dolgozatok javítása, diákjaink alternatív versenyeken vettek részt. Volt nyelvi vetélkedő, kézműves foglalkozás, helytörténeti vetélkedő, népdalverseny, szavalóverseny, drámapedagógiai foglalkozás és sportjátékok. Délután a pedagóguskollégák az új magyar-román szótárral ismerkedtek, este pedig Földes László (Hobo): Tudod, hogy nincs bocsánat – József Attila szavalóestjével várta az érdeklődőket a Jelen Házban. Este az eredmények kifüggesztése után a javítók kiértékelték a diákok dolgozatait.
Szerdán – végre fellélegezve a sok verseny után – a résztvevők kirándulni indultak a Radna – Lippa – Világos – Pankota – Szöllős – Zerind – Kisiratos útvonalon. A helyiek templomismertetővel, képtárismertetővel, Olosz Lajos emlékműsorral, táncházzal, búcsúesttel várták a diákokat.
A rendezvény utolsó napján a Jelen Ház lett ismét az ünnepélyes díjkiosztás színhelye. Értékelőt mondott dr. Máthé Dénes elnök, a díjakat közéleti személyiségek és a felajánlók adták át. A 2006. évi versenyt szervező Beszterce megyeiek átvették az aradiaktól a versenyzászlót, Pávai Margit tanító varrottasát.
S hogy hogyan szerepeltünk mi, máramarosiak? Büszkék lehetünk Kása Enikő II. díjára, mellyel felvételt nyert a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar szakára, és Konyicska Kinga III. díjára. Az alternatív versenyeken is szépen szerepeltünk: Konyicska Kinga III. lett a nyelvi vetélkedőn és dicséretben részesült a szavalóversenyen, Bertóti Johanna dicséretben részesült a népdalversenyen, Karsay Eszter pedig II. lett a helytörténeti vetélkedőn. Mindezekkel együtt Máramaros a 15 résztvevő megye közül mindössze a 10. helyre futott csak be. Bár szórványmegyének minősülünk, az utóbbi években nem volt ilyen gyenge az összesített eredményünk. Persze lehet, hogy egyszerűen rossz napunk volt. Vagy mégsem? Diákok is, felkészítő tanárok is elgondolkodhatnak ezen...
Váradi Izabella
magyar szaktanfelügyelő
– HÁZIMOZI: szombaton, április 2-án 16 órától gyermekeknek: Hófehérke (színes, szinkronizált Walt Disney-rajzfilm, 80 perc). 18 órától: Kontroll (színes magyar vígjáték, 2003, 102 perc).
– TÁNCHÁZ minden hétfőn 18 órától, kicsiknek és nagyoknak, a Teleki Magyar Házban. Minden harmadik belépés ingyenes. Cserecipő kötelező! Oktatnak Tamás S. Erzsébet, Csiki Árpád, Nagy Béla.
– GYÓGYTORNA. Találkozunk április 5-én, kedden 18.00 órától!
– FÉRFIdalárda! Minden nótázót szeretettel várnak szerdán 18 órára!
– PÁLYAválasztási és pszichológiai tanácsadásra Székely Ágota minden hétfőn 17-19 óra között várja az érdeklődőket.
– MUNKAerőközvetítés kedden 17 és csütörtökön 14 órától!
Horváth Kósa Zsuzsa verses – zenés előadóestje 2005. április 11-én 18 órai kezdettel a Teleki Magyar Házban!
Történt, hogy a közelmúltban egy csoport nyugdíjas ellátogatott az egyik közkedvelt és felkapott (ha nem a legfelkapottabb) megyénkbeli fürdőhelyre, hogy a „nyugdíjkuponosok" népes családjához tartozóknak járó kedvezményes üdülési jogot „tetterőre" emeljék. Más lehetőségük amúgy sem volt az átlagmunkaerőből nyugdíjassá „előléptetett" embereknek. Ha már kompenzált gyógyszereket nem kaptak, legalább kompenzált üdülésben legyen részük. Mert a kevéske nyugdíjból nem igazán futja senkinek nemhogy hawaii, de még hazai nyaralásra sem. Hacsak „előző életében" nem volt képviselő, szenátor, sztárügyvéd, vagy ügyész, esetleg rendőr.
Még mielőtt túl messzire kalandoznék, folytatom a történetet. A nyugdíjasok annak rendje és módja szerint három hetet töltöttek a „nyugdíjasparadicsomban". S hogy az a hely mégsem bizonyult paradicsomnak, még kisnyugdíjas mércével mérve sem, annak nagyon is prózai okai vannak.
Kezdem a jó oldallal. Az ételre semmi panaszuk nem volt. Sőt! Az ebéd és a vacsora sem szenvedett „húshiányban", a reggelit sem a vegetáriánus szakácskönyvből vett receptek alapján készítették. Minden finom és kiadós volt, ráadásul kedves kiszolgálással körítve. Ennyi a pozitívum, de ennél többet nem tudtak mondani a vendégek, bárhogyan is erőlködtek. A legkellemetlenebb dolog az volt, hogy egész nap hideg szobában voltak kénytelenek ücsörögni. Reggel 9-10 órakor lezárták a fűtést, s csak délután 5-6 óra körül adták vissza ismét, körülbelül 10 óráig. Hadd edződjön a test! Állítólag a nagy hideg miatt megvastagodott a fűtőanyag, gázolajra pedig nem volt pénz, mert a nyugdíjalapból nem utalták át az erre szánt összegeket. Voltak ugyan melegebb szobák is, ahol villanyradiátorokkal melegítették fel a levegőt, de oda csak a tömöttebb erszényű kisnyugdíjasok juthattak be, csak nekik árulták el a „kódot".
Egy másik dolog is felháborította a nyugdíjasokat. A medence vizét csupán tizennyolc naponként cserélik le – tudták meg hőseink –, így a víznek a szokásosnál is nagyobb volt a sótartalma. Nem csoda, hogy a kaja, amilyen jó volt, szinte olyan gyorsan ki is kívánkozott az emberből, ha sokat tartózkodott a medence környékén. Mert hiába a zuhanyzó és az illemhely, ha nem minden ember veszi igénybe. A testedzés mellett tehát az „illatkúra" is ingyen, bónuszként járt a jegyek tulajdonosainak.
Mindezt persze jobbító szándékkal mondták el nekem a panaszosok, hiszen jövőre is ugyanott szeretnének üdülni, csak természetesen jobb körülmények között. Egyrészt azért, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy távolabbi üdülőhelyre menjenek, másrészt pedig azért, mert – minden kellemetlenség ellenére – jól érezték magukat.
Tehát: jövőre veled ugyanott...
Vagy inkább: ugyanitt? (tami)
(MTI) A budapesti Szabó Ervin Könyvtár második alkalommal hirdeti meg a „Az úgy volt?" Janikovszky Éva meseíró pályázatot. 2004-ben 527 alkotás érkezett a pályázatra, ebből 138-at jutott előzsűrizés után szakmai bírálókhoz. Az idei pályázat egy kicsit más, mint a tavalyi, hiszen megpróbáltak nyitni: a budapesti 6-16 éves gyerekeken kívül igyekszenek bevonni a határon túli könyvszerető, könyvtárlátogató gyerekeket is a versenybe – mondta dr. Fodor Péter, a Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója.
A pályázatot, a Bábolna Rt. támogatásával, idén is két kategóriában hirdették meg: az elsőben a 6-10 éves gyerekek, a másodikban a 11-16 évesek indulhatnak. A beküldött pályaművek műfaji megkötés nélkül, bármilyen témában íródhatnak. A legfeljebb öt gépelt oldal terjedelmű alkotásokat április 25-ig lehet beküldeni a könyvtár címére: 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1., „Meseíró pályázat" jelöléssel.
Kategóriánként két első, három második, négy harmadik díj, illetve 17 különdíj kerül kiosztásra.
A pályázatot ünnepélyes eredményhirdetés zárja 2005. június 2-án, amelyre minden kis írót meghívnak, akiknek a műve a szakmai zsűri elé kerül.
* Az újvárosi református egyházközségből kísérték utolsó útjára Gergely János (71) testvérünket az Úrban. Nyugodjék békében!
* Az I. számú plébánia Szentháromság templomban keresztvíz alá tartották Kovács Attila és Kovács Ibolya kisfiát, aki a Norbert-Attila nevet kapta. Keresztszülő: Dulló Melinda; Halász Árpád és Halász Raluca kislányát, aki az Alessia-Maya-Maria nevet kapta. Keresztszülők: Riciciceac Raul, Riciciceac Sanda, Demian Dan, Demian Anca Cãtãlina, Moldovan Eva.
Varga Orsolya
feketék, fényes szőrűek és mindig éhesek. A „húsvéti nyuszi" hozta őket, alig pár naposan, a Teleki Magyar Ház közelébe, egy villanyoszlop tövébe. Arrajáró gyerekek megsajnálták őket – és most szerető gazdit, vagy gazdikat keresünk számukra. Érdeklődni lehet a Házban, személyesen, vagy a 212668-as telefonszámon, du. 17-20 óra között.
Tekintettel arra, hogy eljött a tavasz és az agrárgazdaságban tevékenykedőknek el kell készíteniük számításaikat, mekkora pénzforrásokkal rendelkezhetnek kitűzött céljaik eléréséhez, az alábbiakban összegezni szeretném azokat a fontosabb lehetőségeket és összegeket, amelyekkel az állam 2005-ben, támogatás formájában, hozzájárul a gazdálkodók költségeinek részleges fedezéséhez.
Állattenyésztéssel foglalkozó természetes és jogi személyek számára, akik mezőgazdasági termelőegységek keretén belül tartanak állatokat árutermelés, tenyésztés, illetve szaporítás céljából, az állami költségvetésben 1.540 milliárd lejt különítettek el, melyet a következő feltételek alapján osztanak ki:
Hústermelésért járó támogatások:
a) legkevesebb 450 kg súlyú növendékmarha húsáért, élősúlyban = 6.000 lej/kg;
b) engedélyezett vágóhídra szállított, egyenként 90-110 kg-os sertések húsáért, élősúlyban = 12.000 lej/kg;
c) legkevesebb 30 kg-os növendékbirka húsáért, élősúlyban = 7.000 lej/kg;
d) engedélyezett vágóhídra szállított broiler csirke húsáért élősúlyban = 8.000 lej/kg.
Igazolt ökológiai hústermelésért az alább felsorolt támogatásokat nyújtják (a mennyiségek élősúlyban értendők):
a) legkevesebb 450 kg-os növendékmarha húsáért = 7.000 lej/kg;
b) engedélyezett vágóhídra szállított, 90-110 kg-os sertés húsáért = 14.000 lej/kg;
c) ökológiai engedéllyel rendelkező vágóhídra szállított broiler csirke húsáért = 9.000 lej/kg;
d) ökológikus módszerrel termelt tojásért, darabonként = 1.000 lej.
A szakosodott feldolgozásra berendezkezett gazdasági egységekhez leadott, 6,5 egységnyi zsíradékkal és legkevesebb 1,033 sűrűséggel rendelkező juhtejért járó támogatás literenként 2.800 lej, illetve 3,3 egységnyi zsíradékkal és legkevesebb 1,029 sűrűséggel rendelkező kecsketej támogatása ugyancsak 2.800 lej literenként.
Elit- vagy árutermelő méhkaptárokért 100.000 lej támogatás jár családonként, azzal a feltétellel, hogy családonként legalább 10 kg mézet adjanak le engedélyezett feldolgozó egységhez.
A földrajzi övezet, valamint a szaporítás folyamán használt biotechnológia és a növendékállat faji értéke függvényében nyújtott támogatások a következők:
a) Első ellésből származó tehénborjúért (üsző) 2-6 millió lej/darabonként;
b) Tehenek, bivalyok borjaiért 0,6 – 5 millió lej/darabonként;
c) Első ellésből származó tenyészkocákért 2-5 millió lej/darabonként;
d) Juhokért, bárányokért 0,1-1,5 millió lej/darabonként;
e) Elit- és árutermelő méhkaptárakért 100.000 lej/családonként;
f) Selyemhernyótojásért (10 gr-os dobozokba csomagolva) 600.000 lej/ dobozonként
g) Halfélékért: süllő 12.000 lej/kg; harcsa 12.000 lej/kg; csuka 10.000 lej/ kg; tokhal (sturion) 40.000 lej/kg.
A felsorolt, az állattenyésztési ágazat keretén belül elnyerhető állami támogatásokat a kérvények beadásának sorrendjében folyósítják a rendelkezésre álló alapok kimerüléséig. Így tehát az érdekelteknek minél hamarabb be kell nyújtaniuk támogatást igénylő kérvényeiket, nehogy visszautasító választ kapjanak, azzal az indoklással, hogy a költségvetés által biztosított alapok elfogytak. Fontos tudni azt is, hogy a kormány megváltoztatta az eddig érvényben levő rendelkezéseket, ami a szarvasmarha-tenyésztők támogatását illeti, ugyanis a 12/2005 sz. törvényerejű sürgősségi kormányrendelet (megjelent a Hivatalos Közlöny 175. számában) lehetővé teszi 2006. december 31-ig a hivatalosan be nem jegyzett szarvasmarha-állomány állami támogatását is. (Czédly József)
(befejezés a köv. lapszámban)
Március közepén, a százhalombattai (Magyarország) Barátság Művelődési Központban nyílt meg a Munkácsy-díjas nagybányai festőművész, Véső Ágoston legújabb egyéni kiállítása. A több mint 100 esztendős Nagybányai Festőtelep emléke előtt tisztelgő tárlatot Kishonthy Zsolt művészettörténész – a Miskolcon épp 15 évvel ezelőtt indított, s nagybányai kiállításaival nevet szerzett MissionArt Galéria egyik alapítója, az elmúlt években megjelent népszerű Nagybánya Könyvek egyik szerzője-szerkesztője – nyitotta meg, s vallott egyben a ma már Budapesten működő galéria indulásáról is.
Hogy mi köze a két névnek egymáshoz azon kívül, hogy mind a kettő festő? Az összekötő kapocs a Mission Art Galéria, illetve helyesebb lenne úgy mondani, hogy Murillo az összekötő kapocs Véső Ágoston és a MissionArt között. Ez a dolog persze némi magyarázatra szorul:
Történt körülbelül 14 éve, hogy egy Máramarosszigetről frissen áttelepült fiatal orvos megkereste az akkor mintegy éve létező Galériánkat, jöjjünk át vele haza Szigetre, mert egy fantasztikus Murillo képet tud odaát, ami történetesen eladó is. Némi hezitálás után izgatottan útra keltünk újdonsült ismerősünkkel, azon gondolkodva, vajon hogy kerülhetett az a kép oda, és milyen lesz majd találkozni egy ilyen nagy és híres művész eredeti festményével e kis Észak-erdélyi városkában. A rejtély hamarosan megoldódott. Amikor hosszú körülményeskedés után végre elénk tették a felbecsülhetetlen remekművet, azonnal láttuk: egyszerű olajnyomattal van dolgunk, amelyet sok ezres példányszámban nyomtak annak idején, a 19. század végén. E reprodukciók képpótlóként szolgáltak az olyan családoknál, ahol nem tellett eredeti festményre a lakás díszítéséhez, számos nemzetközi és magyar remekmű sokszorosításával népszerűsítve a képzőművészet nagy alakjait.
Az eseten nem keseredtünk el olyan nagyon, és ha már ott voltunk, körbenéztünk egy kicsit a lakásban. Szép festmények voltak a falakon, sokkal modernebbek, és nekünk sokkal szimpatikusabbak, mint Murillo. Megkérdeztük a házigazdát, ki festette ezeket a képeket, de a válasz után sem lettünk sokkal okosabbak, mert életünkben nem hallottuk a nevét a festőnek, aki állítólag nagybányai volt. Megalkudtunk 200 dollárban az egyik képre, így vettük meg életünk első Nagy Oszkár festményét, amelyet később aztán még sok követett. Fiatal barátunk felajánlotta, hogy ha nem egyenesen haza indulunk, hanem egy kis kerülővel Nagybánya felé megyünk, szívesen elkísér minket. Ott ugyanis sok ilyen, vagy ehhez hasonló képet lehet látni, van is néhány ismerőse, akikhez elvinne és bemutatna minket. Hát így kerültünk kapcsolatba Nagybányával és néhány héttel később Véső Gusztival, akihez, mint „élő" nagybányai festőhöz vittek el minket és aki azóta is állandó kapocs köztünk és Nagybánya között.
Nem túlzás azt mondanom, életünk legszebb néhány hónapja – vagy inkább éve – az az időszak, amikor újra és újra visszatérve Nagybányára, fölfedeztük – először magunknak, majd később másoknak is – a nagybányai festészet addig nálunk ismeretlen alakjait. Tényleg a felfedezők izgalmával vetettük bele magunkat a munkába, az ugyanis az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy a hosszú múzeumi múltunk egy nagy kiállítás megrendezésére ösztönöz majd minket, bemutatandó e fantasztikus dolgokat. Meglepő volt felfedezni, mekkora teremtő erő lakozott a nagy alapítók, azaz a hőskorszak utáni nemzedékben is, hogy milyen nagyszerű művek születtek a telepen az 1905-1906-os évek után is. Bár ismertük a neósok működését, éreztük, hogy a most előbukkanó, eddig ismeretlen festmények – sok esetben főművek – egészen új megvilágításba helyezik működésüket, megnövelik jelentőségüket a századelő művészetében.
A városba tett látogatások legtöbbször Véső művész úrnál kezdődtek és gyakran ott is fejeződtek be. Megismertük Anikó asszony remek konyháját és Guszti barátunk nagyszerű életművét. A sztereotípiák szerint Nagybányán már rég véget ért a festészet, ami ellen természetesen az ott élő művészek tiltakoztak leginkább. Valóban, sokan gondolhatták, akik nem ismerték ezen művészeket és életműveket, hogy a nagybányai hagyomány folytathatatlan, a sokadik nemzedék már nem tud újat hozzátenni az elődök művészetéhez. Természetesen nem volt igazuk. Arra bíztattuk tehát Gusztit, tessék kiállításokat rendezni, megmutatni a még mindig élő Nagybányát Magyarországon, ott, Erdélyben ugyanis természetesen mindig is jól ismert volt annak múltja és jelene is. A sok együtt töltött év sok közös munkát eredményezett: jó volt látni barátunk megújult életkedvét és főleg megújult munkakedvét. Azt hiszem nagyon termékenyek voltak a 90-es évek Guszti művészetében, és nem csak a létrejött művek nagy számát tekintve, de a formai újításoknak, a korábbi ötletek újragondolásának, festői formanyelvének gazdagodását tekintve is. Akik ismerik például Grúber Béla jórészt a 60-as években megszületett életművét, tudják, a figurális, a természetre reflektáló, azt kiindulási alapnak tekintő festészet nem halt meg, e modern korban is képes korszerű gondolatok kifejezésére.
Véső Ágoston bátran tekintheti magát a nagybányai hagyományok folytatójának, hiszen festészete ezer szállal kötődik a nagy elődök művészetéhez. Sokan próbálták már megfejteni Nagybánya titkát: mi az az elrejtődött, titkos valami, ami összeköti, összefűzi Ferenczyt, Thormát, Nagy Oszkárt, Jándit, és a maiakat? Azt tudjuk, hogy nagybányai stílusról nem beszélhetünk, hiszen micsoda különbséget találunk még az egyes korszakokban létrejött életművek között, de még az egyes életműveken belül is! Ugyanakkor láthatjuk, hogy csak néhány alkalomra oda látogatók művészetén is milyen mély nyomot hagytak a Nagybányán töltött hetek, hónapok. Mi lehet hát akkor ez a rejtett koherencia, ez a titkos kód, amely láthatatlanul és mégis roppant határozottan és meggyőzően valamiféle egyneműséget eredményez az eltelt 110 év nagybányai festészetében?
A választ – legnagyobb bánatomra – sajnos most sem tudom megadni. Sok, borozgatással töltött, végigbeszélt este áll már mögöttünk, amikoris ezekről a dolgokról szót ejtve próbáltunk megfejtést találni az örökösen előkerülő kérdésekre. De a válaszok mindig csak részeredményt hoztak. Látjuk, hogy Véső festészete nem a Thorma-féle festői felfogást, hanem sokkal inkább a Pittner Olivér féle szerkezetességet, a Mund Hugó képekre jellemző feszességet, Dömötör Gizella lágy kubizmusát folytatják a lehető legtermészetesebb módon, élő párbeszédben az őt körülvevő nagybányai tájjal és élő párbeszédben az őt körülvevő festészeti hagyománnyal. Az utóbbi évek – tekintve, hogy Guszti nyugdíjas lett, így volt ideje dolgozni – termékeny munkával teltek. A napi alkotói munka és számtalan kiállítás mellett még arra is maradt energiája, hogy összejöveteleket, konferenciákat szervezzen, hogy művésztelepet gründoljon, szervezzen, működtessen. Remélem a most következő évek hasonlóan termékenyek lesznek, de egyre több idő jut majd a képcsinálásra is, a nyugodt műtermi munkára, ami egy festő számára mégis csak a legfontosabb kell legyen.
Huszár Sándor író, a kolozsvári Magyar Színház igazgatója vitt el minket Nagybányára Balla József festőhöz 1963 tavaszán, miután azt mondta a Hideg-Szamosnál tett kiránduláson:
– Jóskát meg kell ismernetek! Ilyen ember nincs több a világon. Én is ajándékba kaptam őt az ötvenes évek derekán, a Harag György vezette új magyar színházban pár napra lecövekelvén. Csiky András, Cseresnyés Gyula s Köllő Béla egyszerűen megajándékoztak vele. Azt mondta Köllő Béci: „Na, ide figyelj, kisapám, elviszünk téged Balla Jóskához, s ha majd azt kérdi: »Mi dolgunk a világon?«, csak azért teszi, mert ha felötlik benne, akkor fest egy képet! Mert a kezében mindig ecset van!"
Így avatott be minket – hiszen ketten jártuk ezen a tavaszon Erdélyt feleségemmel – Balla József barátságába.
Összebarátkoztunk. Még azon a nyáron eljött hozzánk, felírta nevét a vendégtökre, kivittem Szentendrére, régi barátját, a Nagybányán is alkotott Pirk Jánost kerestük, de helyette Barcsay Jenőt, Miháltz Pált találtuk. Lefilmeztem hármukat az akkor már haldokló (régi) művésztelep házai előtt, majd a Görög kancsó teraszán, ahol Barcsay mester vendégei voltunk. Nagy művészek találkoztak össze. Ugyan Ballát sosem kényeztette el a romániai művészetpolitika, kimaradt a díjazottak közül, de tudta ő is nagyon jól, hogy a díjak csak ideig-óráig adnak rangot ezen a tájon festőnek és írónak egyaránt.
Jóskával felmentünk a szentendrei vártemplomhoz.
És festett. Közben magyarázott:
– Nekem ez annyi, mint neked egy vers. Az akvarell ilyen műfaj. Negyedórás művészet. Itt nem lehet pepecselni...
Azt is mondta, de már otthonában, Bányán.
– Bohócnak kell ma öltözni a művésznek. Esetlennek kell mutatkozni, hogyha kiabál az ember: ki ne tessékeljék! Érted? Én azt üzenem a világnak: engedjétek hozzám az egyszerű vágyakat! Tanítsátok meg szeretni a gyerekeiteket. Tanítsátok meg arra, hogy nem csak az alkohol, de a vers, a zene, a festészet is felold, felemel. Tágítsátok ki az ember érzelmi határait, de ne a kozmosz, hanem a szomszéd irányába!
A már idézett Huszár Sándor egyik novelláskötetéhez megfestette önmagát: ő lett Kokó, a bohóc, ahogyan a kötetnek is ez lett a címe.
Érthető szavakat mondott. És nagyszerű képeket festett. Amit évtizedeken át festett és kiállított, az a rengeteg kép magánlakásokba költözött.
Mentünk, jöttünk, mi többször, ő ritkábban. Aztán fia, a Kicsi Jóska immár felnőtt fiatalemberként hozta az otthoni híreket. A fiú is festett. Lett volna hozzá tehetsége. Hogy mi lehetett volna, ha nem viszi el a rák? András fiam megsíratta, mert barátok lettek.
Balláékkal volt jó huszonöt évünk barátkozásra, kanasztapartikra, Máramaros bejárására, Trixi kutyájuk megsiratására, a család örömeire: mikor hangyás képernyőn nézték a Magyar Televíziót. De volt képük és lett hitük.
Elmondok egy történetet. Rímel a mára. Ma besúgók névsora borzolja a hazai közvéleményt. Romániában ezt nagyon egyszerűen intézték el a hatvanas évek közepén. Kinek-kinek jelentenie kellett, ha odaáti vendége volt. Jóska első alkalommal hímezve-hámozva azt mondta.
– Gyere, átmegyünk egy nagyszerű festőhöz. Az apja ugyan csendőr volt, ő román lett mára. Töri a magyart, de megbízható. Megnézzük a festményeit, neked van szemed a jó képekhez, iszunk egy-egy pohár cujkát, ezzel lejelentkezünk, és semmi dolgunk többé semmivel. Érted?
De jobban szerettem, ha a temetőbe mentünk látogatóba Ziffer Sándor, Mikola András festők sírjához. Vagy a teniszpartner Véső Ágoston festőhöz kopogtattunk be (Munkácsy-díjat kapott nem is olyan régen), vagy ha Koltóra autóztunk ki, ahol lefestette a régi somfát, ami alatt, és az asztalt, amin Petőfi írta a Szeptember végén csodálatos sorait.
Azután eljött az az idő – Kicsi Jóska halála után – , amikor az ember nem tud mit mondani, nem tud már levelet írni, és sírni is alig. Már csak gondolatban mentem fel a Kereszthegyre meg a Virághegyre, ahová Kicsi Jóskát – András fiam rákban meghalt barátját – temették 38 évesen.
Hadd idézzem írásom végén újra Huszár Sándort.
„1991 szeptember másodikán Jóska agyvérzést kapott. Tizedikén Klaudia, a menye azt mondta telefonba: »Apósom egyszerűen nem akar tovább élni«.
Ötödikén azt mondta feleségének, Bogyókának: Megyek Józsikámhoz.
Mindennek ellenére kijelentem: élni csakis úgy érdemes, ahogyan Balla József élt, aki másodállásban a romániai magyarság nagyon jelentős festője volt. A történelmi nagybányai festőiskola méltó folytatója térben és időben.
Főfoglalkozása más volt. Nagy Ember! Nagyon nagy!"
Nálunk ki ismeri? Ki gyűjtötte festményeit? Most húsvétkor lesz 42 éve, hogy először találkoztunk. Vajon művészetének és képeinek mikor lesz feltámadása?
Takács Tibor
Nagyszabású képzőművészeti tárlat nyílt Stockholmban a Kolozsvárról elszármazott Tamás György műgyűjtő rendezésében. Az EMKES (Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület) 10. évfordulójának szentelt kiállítás 37 alkotótól ötven munkát mutat be. Ezek közül a következők viszik műveiken keresztül kincses Kolozsvár üzenetét astockholmiaknak: Essig Klára, Imecs László, Macskássy József, Miklóssy Gábor, T. Opra Ágota, Starmüller Géza, Gy. Szabó Béla, Szolnay Sándor, Takács Gábor, Tóth István. Közülük ugyan, sokan, már a végtelen, kék, égi műteremben alkotnak, az élőkkel együtt azokban öregbítik Kolozsvár és Erdély művészeti hírnevét.
A kolozsváriak mellett – imponáló lista – összesen ötven (!) magyar képzőművész van jelen a világ magyarságának szórásából. A teljesség igénye nélkül, íme, néhányan közülük: Victor Vasarely - Párizs, Amerigo Tot - Olaszország, Ambrus Imre - Budapest, Barcsa Jenő - Szentendre, Baróthi Boglárka - Szászrégen, Egyesült Államok, Bihon Győző - Szentendre, Brugós Gyula - Debrecen, Damó István - Kecskemét, Dudás Gyula - Nagybánya, P. Emődi Etelka - Budapest, Ferenczy Béla - Nagyvárad, Leiter Artúr - Brassó, Maszelka János - Székelyudvarhely, Orgoványi Anikó - Pomáz, Paulovics László - Németország, Sarkady Antal - Sopron, Tolnay Tibor - Nagyvárad, Vassy Erzsébet - Nagyvárad, B. Reszler Gábor - Pomáz. (Tatár Zoltán, Hunsor)
A kolozsvári Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában 1934-40 között jelent meg gróf Bánffy Miklós trilógiája, „Erdélyi történet" összefoglaló címen, az 1914 előtti békeévek magyar társadalmáról. Az egyes részek címei (Dániel próféta jövendölésére utalva): Megszámláltattál; És híjjával találtattál; Darabokra szaggatol (Mene, Tekel, Ufarsin).
Az író kéziratos hagyatékában olvasható az a följegyzés, amit a gróf Kolozsvárott írt 1945-ben saját munkájáról: „Regénytrilógiámat belső parancsból kellett megírnom. Növekvő aggodalommal láttam, hogy dacára annak a szörnyű katasztrófának, ami népünket lesújtotta, senki sem akarta látni azokat a bűnöket, amik odavezettek... Mi minden bajt és hibát csakis magunkon kívül keresünk, szemet hunyva saját vétkeink fölött."
A magyar társadalom lelki egyensúlyvesztése – rendszertől, kormánytól és pártállástól függetlenül –, már egy évszázaddal ezelőtt éreztette hatását, Bánffy Miklós szavai azonban ma sem veszítettek időszerűségükből. A népesebb nagybányai történelmi egyházak adataira támaszkodva számadást készítettünk közösségünk számbeli alakulásáról, az alábbiak szerint:
2004
Összehasonlítva az adatokat – magukért beszélnek. Egyre kevesebben vagyunk. Ha nem teszünk ellene, beteljesedik a jóslat: Megszámláltattál és híjjával találtattál...
Bár hajlamosak vagyunk kegyes – vagy inkább kegyetlen – önáltatással idegen erőkre hárítani egyéni és közösségi felelősségünket, ébresszen s vigasztaljon minket a felismerés: a baj gyökerét nem Mohácsnál, Világosnál, vagy Trianonnál kell keresnünk. S az nem is a Kárpát-medence negatív kisugárzásának következménye...
Sz.J.
Néhány magát betörőnek képzelő polgár azt hiszi, hogy az újságpapír mindent elbír, s a krónikás is mindent kibír, még a filléres akciókat is. Néhány "bedolgozóm" olyan igénytelen "szolgáltatásokat" nyújt, hogy egy "tisztességes" betörő még az óvodában is szégyellt volna hasonló tetteket végrehajtani. Most az egyszer még "átveszem" tőlük a "selejtárut", de jövő héttől már csak első oldalas reklámtarifa fejében vagyok hajlandó teret biztosítani a gyerekes megnyilvánulásoknak.
Felsőszelistyén (Sãlistea de Sus) egy műhelybe törtek be a szakma feketebárányai, ahonnan egy mobiltelefont és egy mérőműszert vittek el. A kár - kapaszkodjanak meg! - alig érte el a 2,4 millió lejt. Azok sem fogják tudni egykönnyen lemosni a "becsületükön" esett szégyenfoltot, akik a Máramaros nagyáruházba törtek be. Nekik is csupán alig valamivel több, mint 4 millió lej értékben sikerült zsákmányolniuk javakat, úgymint: egy mobiltelefont, egy kazettás magnót, kazettákat és elemeket. Mondjuk azoknak a tettével sem dicsekednék nagyon, akik az egyik borsai panzióba törtek be. Alig 6,5 millió lej értékben vittek el húst és hústermékeket... Na de inkább térjek rá a komoly esetek ismertetésére.
Az első eset lehet, hogy mégis a szégyenlistára fog kerülni, ugyanis még nem lehet tudni, mennyi a kár. Csak az biztos, hogy ismeretlenek betörtek az egyik Oborului utcai kereskedelmi társasághoz, ahonnan nagyobb mennyiségű vasat loptak el. Szintén egy kereskedelmi társaságot szemeltek ki a betörők a Grãnicerilor utcában is. Egy ragasztógépet, egy motrot és egy matricarögzítő flansnit vittek el, összesen 30 millió lejnyi kárt okozva. Lénárdfalván (Recea) egy műhelybe törtek be a szakik. Két motrot, egy szerszámoskészletet, egy fúrópisztolyt, egy festőpisztolyt és több cserealkatrészt vittek el, összesen 50 millió lej értékben. Ha a Ferrarisok tudomást szereznek a roppant gyors "szerelőkről", minden bizonnyal munkát ajánlanak nekik, anélkül, hogy letesztelnék őket.
A rablók, a tolvajok és a zsebesek továbbra is a toplista élén állnak. A zsebekből élők eddig soha nem tapasztalt presztizsnek örvendenek. Lassan nehezebb lesz bejutni köreikbe, mint a rendőrakadémiára.
Az egyik hölgytől egy üzlethelyiségben loptak el egy táskát, amiben iratok és 1,5 millió lej volt. Egy másik hölgy az Unirii sugárúton maradt pénztárca és iratok nélkül. A "tiszta haszon" (leszámítva az iratokat) ebben az esetben is 1,5 millió lejt tett ki. Az Izvoarele-piacon egy 9,5 millió lej értékű mobiltelefon ragadt a zsebesek kezéhez.
A "sima" tolvajok sem tétlenkedtek az elmúlt napokban. Máramarosszigeten az egyik közintézmény irodájából, egy közalkalmazottól elloptak 15 millió lejt. Szintén egy irodából elloptak egy pénztárcát is, amiben személyi iratok és egy bankkártya volt. A kár összértéke: 9 millió lej. Ilobán három darab vasúti sínt loptak el ismeretlenek, összesen 100 folyómétert, vagyis öt tonnányi "ócskavasat". A hegesztőgéppel való feldarabolás után a tettesek feltételezhetően egy traktorral húzták ki a síneket a főútra, ahol valószínűleg tehergépkocsira pakolták a szajrét. Ez bizony nem semmi! Nagysomkút közelében ismeretlenek elloptak 30 almafa-csemetét. A kár: 5 millió lej. Lassan már az útmenti bokrok sem lesznek biztonságban.
Az egyik 44 esztendős "díszpéldány", kihasználva, hogy a lakók nyitva hagyták a bejárati ajtót, bement egy magyarláposi lakásba, s ellopott egy mobiltelefont. Gardánfalván (Gârdani), az egyik bár előtt, három fiatalember megtámadott egy férfit. A támadók egy 2,8 millió lej értékű mobiltelefont vettek el tőle. S hogy az értelmetlenül rongálókat se felejtsük ki a sorból: a Bukarest sugárúton ismeretlenek betörték az egyik kereskedelmi társaság székházának egyik termopan-ablakát. A kár: 4 millió lej. No de, uraim, semmi haszon nélkül "dolgoznak"? Vagy netán üvegesműhelyt működtetnek?
Az autófeltörőknek most nem szentelek egy teljes alrovatot, mert nem igazán érdemlik meg. Az alkalmi autószerelők lelopták az egyik haszongépjárműről az indítómotrot, a töltőt, a dudát és az akkumulátort. A kár összértéke: 30 millió lej. Az egyik személygépkocsiból pedig kiszereltek egy rádiósmagnót, elloptak tíz hangkazettát és egy hangfalat, összesen 5 millió lej értékben. Nem kommentálom az esetet, mert elég nagy szégyen ez így, kommentálatlanul is.
A December 22 utcában egy külföldi rendszámú Fiat Tiponak volt egy kellemetlen "találkája" egy útszéli oszloppal. Kiderült, hogy a 24 esztendős "kormányos" ittasan ült volánhoz. A rendőrök nem tudták bevonni a hajtásiját, mert nem volt neki olyan. Egy alig 17 éves nagynyíresi (Miresu Mare) vagány a nagybányai Petru Rares utcában okozott balesetet. Nem kevesebb, mint négy személygépkocsit és egy utánfutót ütött meg autójával a jogsi nélkül vezető "természeti katasztrófa". A Grivitei utcában egy alig 15 esztendős lányt találtak a rendőrök az egyik autó volánjánál. Az esetet súlyosbítja, hogy az anyósülésen ülő édesanya adta át a volánt a lánynak.
Végül pedig egy figyelmeztetés: vigyázat, nagyon sok gázolásos baleset történt az elmúlt napokban! Ha lehet, ne üttessék el magukat!
(ta)
Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt Kolozs megyei parlamenti képviselői lobbizni fognak annak érdekében, hogy a kormány ne mondjon le az erdélyi autópályáról a IV páneurópai folyosó útvonalát követő Bukarest-Nagyszeben-Arad-Temesvár pálya javára - tájékoztat a Ziarul Clujeanului című napilap. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor kijelentette: Nem vonja kétségbe az EU előtt vállalt kötelezettségekből következő prioritásokat, úgy gondolja, elmaradott régió leszünk, ha nem lesz autópályánk. Az RMDSZ ragaszkodik a Bors-Brassó autópálya tervéhez és igen határozott álláspontot képvisel az ügyben - tette hozzá Eckstein Kovács Péter. A Kolozs megyei liberálisok diplomatikus álláspontra helyezkednek az autópálya kapcsán. Igaz, hogy az Aradon áthaladó forgalom jelenleg intenzívebb, de számukra hasznosabb lenne az erdélyi autópálya - mondta Horia Uioreanu képviselő. Az Erdélyi Autópálya munkálatait folytatni kell akkor is, ha az Európai Unió nem mutat hajlandóságot a vállalkozás pénzügyi támogatására - nyilatkozta ma a Demokrata Párt ügyvivő elnöke, Emil Boc. Egyelőre az a legfontosabb, hogy sikerüljön elkülöníteni a tavalyi munkálatok kifizetéséhez szükséges 91 millió eurot, ugyanis a beruházás döntő hányadban a román államot terheli. Az említett összegből kellene fedezni a telektulajdonosok kárpótlását is. (MÚRE-hírcsere)
(MÚRE-hírcsere) LEÁLLÍTOTTA A SOLENZA MODELL GYÁRTÁSÁT az Automobile Dacia, miután 2003 áprilisától mintegy 80 000 Dacia Solenza gördült le a gépkocsigyártó üzem szerelőszalagjairól – nyilatkozta kedden Constantin Stroe, a cég alelnöke. A műszak végéig elkészült az utolsó 150 darab Solenza. Ezt a modellt 2003 áprilisában dobta piacra a Dacia, eleinte csak benzinmotorral, majd szeptembertől dízel-meghajtással is. Az Automobile Dacia 2004 végén jelentette be, hogy március végén leállítja a Solenza gyártását, és kizárólag a Logan típusra összpontosít. A cég azt tervezi, hogy bevezeti a harmadik műszakot a pitesti-i gyárban, amelynek kapacitása eléri majd a napi 600 Logan személygépkocsit. Kedden Colibasi-on felavatták a Logan CKD Export Központot. A CKD (Completely Knocked Down) csomagok egy teljes személygépkocsi alkatrészeit tartalmazzák, amelyeket szakosodott üzemekben lehet összeszerelni. A 35 000 négyzetméter alapterületű CKD-központ megnyitóján részt vett Cãlin Popescu-Tãriceanu kormányfő, valamint Louis Schweitzer, a Renault-csoport elnöke is. Az export-központ a Moszkvában, Casablancában és a kolumbiai Envigadoban működő szerelőcsarnokoknak szállít CKD-csomagokat, később Indiába és Iránba is indulnak szállítmányok.
(MÚRE-hírcsere) Az NLP-DP 48 százalékkal vezet a választói preferenciák listáján, a második az SZDP 30 százalékkal, a lakosság többsége nem kíván előrehozott választásokat, derül ki egy hétfőn ismertetett közvélemény-kutatásból, amelyet a CURS készített március 21. és 26. között.
Ha a következő vasárnap parlamenti választásokat rendeznének, az NLP-DP a szavazatok 48 százalékát szerezné meg, az SZDP 30 százalékot, az NRNP 8 százalékot, az RMDSZ 5 százalékot, az RHP 3 százalékot, a KDNP 2 százalékot, más pártok összesen 4 százalékot. A megkérdezettek 39 százaléka határozatlan, vagy nem menne el szavazni.
A D.A. Szövetség szavazótáborában az NLP-nek és a DP-nek egyenlő, 43 százalékos támogatottsága van, a válaszadók 14 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nincs különösebb szimpátiája egyik vagy másik párt iránt.
A lakosság többsége az előrehozott választások ellen foglal állást. A megkérdezettek 59 százaléka nem ért egyet azzal, hogy 2008 előtt parlamenti választásokat tartsanak, míg 41 százalékuk támogatja az előrehozott választások megrendezését. Az egyes pártok támogatói közül legtöbben az SZDP szavazói (50%) támogatják a törvényes időpont előtti választások kiírását, a D.A Szövetség választói körében ez az arány 48%. Az SZDP választóinak 40 százaléka és az NLP-DP szavazóinak 43 százaléka nem ért egyet az előrehozott választásokkal, 10%, illetve 9% nem tud, vagy nem akar válaszolni erre a kérdésre. Az RMDSZ szavazóinak 60 százaléka elutasítja, 35 százaléka támogatja az előrehozott választások megrendezését. A határozatlanok 65 százaléka az előrehozott parlamenti választások ellen foglalt állást.
A jelenlegi kormány az előzőnél "jobban" vezeti az országot - ezzel a megkérdezettek 37 százaléka egyetért, 29 százalékuk szerint "ugyanúgy", 23 százalékuk szerint "rosszabbul" kormányoz, 11 százalék nem tud, vagy nem akar válaszolni.
Hamis értékrendektől hál` Istennek egyáltalán nem mentes világunkban, szerencsére nagyon lecsökkent a fiatalok szakmák iránti érdeklődése. Egyre több fiatal látja úgy (ami egyébként nagyon helyes), hogy a munka nagy szégyen, kozmikus ívben kerülendő rossz. Oda kell hatnunk, hogy minden fiatalnak a bank jelentse a templomot, a pénz pedig a Mindenhatót, ha azt akarjuk, hogy társadalmunk jó irányba fejlődjön. Nem szabad engednünk, hogy csemetéink céltudatosakká, lelkiismeretesekké váljanak, mert az beláthatatlan következményekkel járhat. Ha szükséges, személyes példánkkal rettentsük el gyermekeinket, meséljük el nekik, hogy 17 év tanulás után hová jutottunk, s hová jutottak azok, akik a szorzótábla megtanulása után mindjárt kamatoztatták is hatalmas tudásukat. Meséljük el nekik, hogyan gürizünk mi most éhbérért ez utóbbiak vállalatainál.
Ehhez kívánunk segítséget nyújtani a kétségbeesett szülőknek most induló rovatunkkal. Tudjuk, nem lesz könnyű, de közös erőfeszítésünket egyszer talán teljes siker koronázza.
Először Naplopó Géza életművészt szólaltattuk meg.
- Hogyan sikerült elérnie ezt a szép kort úgy, hogy egyetlen napot sem dolgozott?
- Nem volt könnyű, fiam, de a lógásért mindent megtesz az ember. Nincs az a pihentető feladat, amit ne végeztem volna el azért, hogy még véletlenül se kelljen megmozdítanom valamit. Először fűtő voltam a Napnál, de csakhamar felmondtam, mert túl megeröltető volt számomra, és a konkurencia is óriási volt. Világéletemben szerettem a tétlenséget, akár délig is képes voltam aludni. Bezzeg a mai fiatalok... Na szóval, miután felmondtam, beálltam naplopónak, majd megalapítottam a Semmittevők Szövetségét. Érdemeimet azzal jutalmazta a választmány, hogy nyomban elnöknek választott. Hiába, a tehetség utat tör magának, főleg ha tétlenséggel is párosul.
- Mi kell ahhoz, hogy valaki az Ön nyomdokaidba léphessen?
- Szerencse is kell hozzá, de a legfontosabb az, hogy az illető szeresse a semmittevést, s ne tántorítsa el semmi életcéljától. Hiszen a semmittevés életcéljává kell váljon az embernek. Csak úgy lehet sikereket elérni ezen a pályán. Nagy áldozatokat kell hozni, de megéri. Nem szabad reggel hatkor felkelni és dolgozni menni, túlórázni, vagy szégyenszemre másodállást vállalni. Helyette délig kell húzni a lóbőrt, aztán, rövid ebédszünetekkel tarkítva, végig kell lazsálni a napot.
- Meg lehet élni a semmittevésből?
- Miért, szerinted én hulla vagyok?! Hát persze, hogy meg lehet élni, apuskám. De még hogy meg lehet élni! Azért nem kell telhetetlen legyen az ember. Érje be egy körlámpás Mercivel, két nyamvadt, utolsó generációs terepjáróval, három nyaralóval, féltucat nagyvállalattal, s egy kis öt hektáros birtokkal, amin egy ötvenmilliárdos kis házacska áll. Minek kell ennél több? Mondd meg nekem, öcsém, hát nem elég ennyi?! Persze az olyan apróságokra most nem térek ki, mint a yacht, a repülő, a helikopter... Ezek maguktól értetődő dolgok, ezek ma már minden normális háztartáshoz hozzátartoznak… Na de most fejezzük be a beszélgetést, ennyi munka éppen elég erre a hétre. A végén még nevetségessé válok ismerőseim szemében. Ismered a tizenegyedik parancsolatot, nem? "Szeresd a semmittevést, mint tenmagadat, és csak annak élj!"
"Lehetetlen kibúvókat keresni: hogy megosztottak vagyunk, hogy elveszítettük eszközeinket, hogy az érdektelenség és a népbutítás szellemének telekommunikációs árja lefegyverzi minden erőnket: minden szellemi-lelki-anyagi potenciálunkat." (FÚ - március 15.)
Vigyázzunk tehát, nehogy magával ragadjon minket az érdektelenség és a népbutítás szellemének telekommunikációs árja, mert a telekommunikációs és szellemi ősrobbanás következtében elveszített eszközeink szuperdimenziókon átívelő szellemvasútján legördülő lefegyverző stílusunk minden szellemi-lelki-anyagi potenciálunkat felemészti!
3. - Halló! Hófehérke? Itt Vidor. Nem beszélhetek sokat, mert lemerül a telefonom, s a SIM-kártyámon levő összeg is lassan még nehézlejben sem lesz kifejezhető. Figyuzzál csak: azért hívtalak, hogy elmondjam, mire haza érünk a bányából, finom vacsi várjon ám minket, különben balhézni fogunk. Szaladj el pár üveg borért is, mert buli lesz Aprajafalván... Hogyhogy miért?... Mert baromira szomjasak vagyunk. Aztán nehogy valami savanyú lőrét vegyél, mert beleállítom a csákányomat a fejedbe. Meg vagyok értve, anyukám? Ha nagyon unatkozol, s jót akarsz magadnak mosogass el, mosd ki a ruháinkat és rakj rendet. Különben úgy pofalemezen töröllek, hogy nyomban üvegkoporsóba tesznek... S még valami: a SRI-s haverom most szólt nekem, hogy néhány napja egy fehér Mercedeszes ürge ólálkodik a házunk körül. Valami királyfi,... nem is, drogbáró, vagy mi a rosszseb. Ha szóba mersz állni vele, úgy képen váglak, hogy kiköpöd az ádámcsutkádat. Érthetően beszéltem? Vésd be még azt is abba a szögesdróttal korlátolt agyadba, hogy újabban a vén szipirtyó már nem almával kínálja a jónépet, hanem naranccsal, mert az olcsóbb. Szóval figyuzzál csak, mucikám: nehogy beleharapj abba a rohadt mérgezett narancsba, mert k...ra begurulok, ha a vacsora helyett téged talállak terítéken, amikor haza megyek.... A k...va életbe! Pont most merül le ez az ócskavas, pedig a legfontosabbat még nem is mondtam... Halló!... Halló! Szóval az a hülye bátyám a ciános üveg helyett a pálinkásat hozta el, úgyhogy nem ajánlom, hogy unalmadban meghúzd a kamrában levő üveget... A francba!... Ezt már nem hallotta, most kereshetünk új fehérnépet. Ez még hagyján, de hogy a búsba fogjuk deríteni az ércet?
Kolláth György alkotmányjogász reggeli nyilatkozata: "Ma olyan rosszkedvű vagyok, hogy még magamnak sem ajánlom, hogy szóba álljon velem."
- Melyik Bãsescu kedvenc mondása?
- "Romániában nincsenek korrupt emberek, csak PSD-isták."
- Miért nem szeretik a román politikusok a "Trianon" c. filmet?
- Mert nem Sergiu Nicolaescu rendezte, nem Vadim a producer, zenéjét nem Angela Buciu szerezte, s ráadásul Iliescunak és Funarnak sem osztottak főszerepet.
A tőzegen kívül egyéb szervetlen és szerves alkotórészek is szerepelnek a földkeverékekben. Ha alaptulajdonságaikat ismerjük, tudjuk növényeink igényeit, akkor bátran kísérletezhetünk keverékek összeállításával.
A szennyeződésektől mentes folyami homok földkeverékek lazító-eleme. Magában szaporító-közegként is használható. A homoknak a levegőkapacitása jó, de víztartó képessége csekély. A bányahomok általában apróbb szemcséjű így tömörödésre hajlamos, ezt jobb híján is csak földkeverékekbe tegyük, de magában ne alkalmazzuk. Kavicsot földkeverékben lazításra, a cserepek tetején pedig díszítésre használhatjuk.
A lombföldek a különféle fajösszetételű erdők alján képződnek. Az évről-évre lehulló lomb egy idő után bomlani kezd, így képződik a lombföld. Ennek begyűjtésekor az erdő talajáról előbb távolítsuk el a száraz avart. Néhány centiméterrel lejjebb már annyira lebomlott a lomb, hogy a levelek szétporladtak, innen gyűjthető be a lombföld.
A bükkösökből kiváló minőségű, tápanyagokban gazdag enyhén savas kémhatású talaj gyűjthető. Az akácerdők alján képződő föld szerkezete nem tartós, ezért ez csak keverékek alkotójaként alkalmazzuk. Fenyvesből csak hosszútűjű fajok alól gyűjtsünk földet, ilyen a fekete- vagy az erdei fenyő. Mivel ezek nagyon savanyúak, ezért csak az ezt igénylő begóniák, ciklámenek, azáleák, és hangafélék talajába keverjük. A vadgesztenye és a nyárfalomb csersavat tartalmaz, ezért nehezebben bomlik le, de jó talajlazítók.
A kertben képződött komposzt is lombföld, csak az előbbiekkel ellentétben ez nem egy-két, hanem jóval többféle (a kertünkben előző években termesztett) növények lombjából alakult ki. A komposztálás során már különféle műtrágyákat és egyéb adalékokat (homok, perlit?) is keverhetünk a készülő talajunkhoz, így pozitívan befolyásolhatjuk annak paramétereit, míg az erdők alján képződő földeknél ilyen beavatkozásra nincs lehetőségünk. Az eddig felsorolt földkeverék-komponensekkel ellentétben a lombföldeknél már fennáll az esélye, hogy kártevőkkel, kórokozókkal és gyommagvakkal fertőzzük meg az általunk összeállított talaj-keveréket.
Közülük legjobb minőségű a marhatrágyaföld, ám jelentősége napjainkra nagymértékben lecsökkent. Ennek oka, hogy a nagyüzemekben a szalmaalmos tartási technológiát már nem alkalmazzák. Az itt tartott állatok trágyájába ezért különféle fertőtlenítő vegyszerek keveredhetnek, így azok kertészeti célokra alkalmatlanok. Az extenzíven, természetközeli módszerekkel tartott állatok trágyája is csak akkor alkalmas növényi közegnek, ha már szagtalan, morzsalékos szerkezetű, a benne található alom (szalma, faforgács) már szétesőben van. Ez pedig több év eredménye. A baromfitrágyákat is alkalmazták régebben földkeverékek készítésekor, ám ezek könnyen okozhatnak károkat túlzott foszfortartalmuk miatt.
A leírt összetevőkből többféle módon állíthatunk össze a növényeinknek megfelelő földkeverékeket. A fenti választék nem teljes, csak a gyakoribb komponenseket tartalmazza. Ezeken kívül virágföldek alkotóelemei lehetnek: a fakéreg, szárított moha, gyaluforgács, gyapot stb. A lombföldek, komposztok, trágyaföldek a lebomló szerves anyagaiknak köszönhetően tápanyagokat is tartalmaznak. A tőzegre, a homokra és a perlitre ez nem, vagy csak minimális mennyiségben igaz. Ezért, ha az elkészített keverék utóbbiakat nagy arányban tartalmazza, akkor műtrágyákkal, vagy tápoldattal kell dúsítani a földet.
Kaphatók már hosszú hatástartamú műtrágyák, amelyek gyantaburkolatban kerülnek forgalomba. Így abból a víz csak fokozatosan képes kioldani a tápanyagokat. A tápoldatozás előnye, hogy azonnal felvehető formában, oldott állapotban áll a növények rendelkezésére.
A növények tápanyagigényeire vonatkozóan nem lehet általános igazságokat megfogalmazni. A tápanyagszükséglet függ a növény fajától, életkorától, életszakaszától (épp kihajtott, növekedésben van, virágzik, vagy termést érlel), és az évszaktól, a tartási körülményektől is. A növények foszforszükséglete csírázáskor megnő, majd a hajtás növekedésekor nitrogén túlsúlyos tápoldatra van szükségük.
Virágzáskor újra a foszforigény lesz a meghatározó, terméséréskor pedig a kálium. E három fő tápanyag mellett azonban folyamatosan igénylik a talajban felvehető állapotban lévő mikroelemek jelenlétét is növényeink, hiszen ha egy tápanyagból is hiány lép föl, akkor az gátolja a többi elem felvételét is.
Fontos szabály, hogy a téli pihenőjüket töltő zöld társbérlőinket (kaktuszok, dézsás mediterrán fajok: leander, mályvarózsa, citrom, narancs stb.) ne tápoldatozzuk, mert ha a fényszegény időszakban emiatt indulnak növekedésnek, akkor hajtásaik rendellenesen megnyúlnak, és a betegségekre fogékonnyá válnak.
Nagy Z. Róbert
www.herbacio.hu
Hozzávalók: 1 csésze tejszín; 6 evőkanálnyi cukor; 6 tojássárgája; 2 evőkanálnyi Amaretto likőr; 15 dkg halvah, kis darabokra törve.
A tejszínből kemény habot verünk. Egy kisebb serpenyőben 6 evőkanálnyi vízzel 5 percig forraljuk a cukrot, majd ezt a szirupot hagyjuk langyosra hűlni. Egy nagyobb edényben vizet melegítünk; ha már forró (forrnia nem szabad), fölé helyezünk egy keverőtálat, abba beletöltjük a szirupot, a tojást, valamint az Amaretto-t, s ezeket habosra keverjük. Levesszük a tűzről, hozzáadjuk a halvah-t, s nagy sebességgel mixeljük 15 percig. Majd egy műanyag lapáttal óvatosan beledolgozzuk a tejszínhabot. A masszát egy olyan edénybe tesszük, amelyből majd könnyen ki tudjuk borítani, lefedjük, s legalább 6-8 órára hűtőszekrénybe helyezzük. (Ezt a desszertet vékony szeletekre vágva tálaljuk.)
Hozzávalók: 4 csésze liszt; 1 és 1/4 csésze víz; 1/2 teáskanálnyi só; margarin; paradicsomszósz; tejföl.
A lisztből, a vízből és a sóból sima tésztát keverünk. (Ha túl ragadós lenne, akkor még egy kis lisztet dolgozunk bele.) A tésztát két részre osztjuk, s mindkettőt vékonyra nyújtjuk (egy kb. 50x50 cm-es négyzetre), majd a felső oldalukat vékonyan megkenjük margarinnal. Ezt követően a lapokat - mint egy borítékot - összehajtjuk, azaz a négy sarkát felhajtjuk, úgy, hogy felül középen összeérjenek. A borítékhajtást még kétszer megismételjük, majd a tésztadarabokat letakarjuk, s hagyjuk állni egy fél óráig. Akkor egy-egy darabot 10 részre vágunk, s azok mindkét oldalát (bő zsiradékban) aranybarnára sütjük. Paradicsomszószszal vagy tejföllel kínáljuk.
Hozzávalók: 1 nagy vöröshagyma finomra vágva; 4 tojás; 6 közepes paradicsom; olaj; paprika; só.
Egy nagy serpenyőben - kevés olajon - aranybarnára pirítjuk a hagymát. A paradicsomot nagy lyukú reszelőn legyaluljuk, s a hagymához adjuk. Lassú tűzön, fedő előtt sütjük tovább még kb. 25 percig. Ekkor levesszük a fedőt, ráütjük a tojásokat, megkeverjük, s fedő alatt sütjük még 3-4 percig. Végül sózzuk, paprikázzuk. (Konyhamester)
• Lopez megszépítette egy kislány utolsó napjait. Jennifer Lopeznek köszönhetően egy 11 éves rákos kislány utolsó napjai szenvedés nélkül, álmokkal és reményekkel teltek. Az énekesnő Paige Patterson sorsát nagyon is a szívén viselte, és amikor a kislány a Los Angeles-i gyermekkórházba került, Jennifer ott is meglátogatta. A kislány szüleinek elmondása szerint a gyerek kedvence jelenlétének és bíztatásának köszönhetően az utolsó időszakban nagyon boldog volt, álmokat szövögetett színésznői karrierjéről és ha a betegség nem járt volna súlyos szövődményekkel, akkor még ma is élne. A család természetesen személyesen is köszönetet mondott J.Lo-nak, amiért megszépítette gyermekük utolsó napjait.
• DJ Bobo musicalt rendezne. DJ Bobo szívesen rendezne musicalt. A svájci zenész ezt a vágyát már régóta dédelgeti magában, de eddig valahogy soha nem jött el a megfelelő pillanat. A sztár azt mondta, hogy ha egyszer 3-4 évre elhallgat akkor biztos lehet benne a közönség, hogy éppen a musicaljét írja, de erre mostanság nem valószínű, hogy sor kerül. Bobo ugyanis április 29-én turnéra indul. A Pirates of Dance névre keresztelt koncertsorozat 18 német és svájci várost érint, ahol a zenész ismét különleges szórakozást ígér nézőinek.
• AZ FBI lezárta Notorius B.I.G aktáját. 8 évvel Notorius B.I.G halála után az FBI lezárta a gyilkosság aktáját. A rapper 1997-es meggyilkolása kapcsán több szálon indult nyomozás, de végül egyiken sem talált egyértelmű tettest a rendőrség. Az utolsó 18 hónapban az FBI azt vizsgálta, hogy valóban köze volt-e egy rendőrnek a hiphop sztár megöléséhez és, hogy mennyiben érintett az ügyben a hiphop mogul Marion Knight. Az ügyben sajnálatos módon szintén nem jutottak dűlőre, úgyhogy a rapper kegyetlen meggyilkolásának aktája is bekerült a megoldatlan esetek fiókjába.
• Britney: Most már elég! Britney Spears besokollt. Az énekesnő azt szeretné, ha a média kevesebbet, vagy ha lehet inkább egyáltalán nem foglalkozna vele. A pop csillag szerint az utóbbi időben túl sok pletyka kering róla és magánéletéről, ami kezd számára unalmassá válni. Brit egy amerikai lapnak azt nyilatkozta, hogy egyszerűen nem hiszi el, hogy az újságoknak rajta kívül nincs más témájuk. Lépten-nyomon ő van a címlapon és a legfelháborítóbb az, hogy akkor is róla írnak, amikor éppen nem történik vele semmi. Az interjúban a sztár azt is elmondta, hogy ezúton kér meg mindenkit, hogy a jövőben mellőzze a róla szóló cikkeket és valóban csak akkor írjanak róla, amikor történik is valami.
A múzeumi riasztóberendezés nem érzékelte, és az őröknek sem tűnt fel egy - magát csak Banksy névvel jelölő - brit grafittiművész garázdálkodása a New York-i Modern Művészetek Múzeumában és három másik kiállítási létesítményben. Banksy nem ellopott, hanem belopott képeket a tekintélyes intézményekbe március 13-án, és ezt csak húsvétra, telefonon árulta el a Reutersnak, akkor, amikor már visszatért a brit szigetekre. A 200 millió dolláros költséggel felújított Modern Művészetek Múzeumában egy lejárt szavatosságú paradicsomkonzervet ábrázoló művét akasztotta a falra - a személyzet csak három nap múlva fedezte fel az illetéktelen műremeket. Ugyanazon a napon a Brooklyn Museumba is "beállította" egy másik művét, egy 61x46 centiméteres festményt, amelyen egy brit katonatiszt látható gyarmati egyenruhában, egyik kezében festékszóróval, háttérben pedig háborúellenes feliratokkal. A harmadik "betörés" színhelye az amerikai természetrajzi múzeum volt, itt üvegdobozban cserebogarat helyezett el, testére erősített vadászrepülőgép-szárnyakkal és azok alatt rakétákkal, amivel nyilatkozata szerint szintén háborúellenes érzéseit kívánta kifejezésre juttatni. Hasonló mondanivalója volt a Metropolitan Museum of Artban kiakasztott képének, amely gázálarcos nőt ábrázolt. Az utóbbit fedezték fel a leghamarabb, már másnap levették a falról, a másik három műalkotásban viszont napokig gyönyörködhettek a látogatók. (index)
Több mint egy évszázadon keresztül a dinoszauruszok kutatása a megkövesedett csontok vizsgálatán alapult. Egy kutatócsoport most új távlatokat nyitott azzal, hogy egy hetvenmillió éves Tyrannosaurus rextől származó, vérlemezkéket tartalmazó lágyszövetet talált, írja a Wired magazin. A kutatásvezető Mary Higby Schweitzer szerint az észak-karolinai állami egyetem tudóscsoportja akkor tud további részletekkel szolgálni a dinoszauruszok életéről, ha sikerül a szövetből elkülöníteniük a fehérjét. Schweitzer még nem tudja, hogy sikerül-e a leletből a dinoszaurusz DNS-ét izolálniuk (A Jurassic Park című film alapját éppen ez az elképzelés szolgáltatta). A szövetet egy 18 &eacu