(BÚSz-összefoglaló) Nagybánya környékén többnyire a hét végén zajlanak a március 15-i ünnepségek. Felsőbányán, Koltón és Szinérváralján vasárnap emlékeznek 1848 márciusára, Nagybányán szombaton, hétfőn és kedden lesznek ünnepi programok.
A nemzeti ünnephez kapcsolódó nagybányai programok március 12-én, szombaton kezdődnek. A „Márciusi Zarándoklat" elnevezésű tájékozódási-honismereti vetélkedőn résztvevő csapatok 9.00 órakor gyülekeznek a Teleki Magyar Házban, majd 10.00 órától innen indulnak útnak (5-10 perces időeltolódással), s járják végig térképpel a kézben a város és környéke 12 „kiáltványpontját", azaz Nagybánya ’48-as emlékhelyeit, a Teleki-háztól a Petőfi-tanyáig.
Akik versenyen kívül vállalkoznának a zarándoklatra, s esetleg egy havas-zimankós szalonnasütésre is kaphatóak lennének, 15 óra körül legyenek a Fokhagymás völgy végében, a Petőfi-tanyánál!
A hagyományos koszorúzásokra – egyházi énekkarok közreműködésével, római katolikus és református lelkipásztoraink szolgálatával – ugyancsak szombaton kerül sor Nagybányán. Pontban 11.00 órakor a református temető honvédsíremlékénél találkozunk, majd a Lendvay szobor érintésével (a színművész nemzetőr-őrnagyként vett részt a szabadságharcban) vonulunk a Teleki Magyar Házhoz, a „vad gróf" emlékét őrző márványtáblához, ahol 12.00 órakor lesz koszorúzás. A következő helyszín a Fekete Sas fogadó (Petőfi emléktábla), végül a római katolikus temető, ahol (13.00 órától) Fésűs Menyhért ‘48-as polgármester síremlékénél helyezzük el a megemlékezés és tisztelet virágait.
A programsorozat március 14-én, hétfőn 17.30 órai kezdettel a Teleki Magyar Házban folytatódik, a kortárs Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága hagyományosan ekkorra időzített tavaszi tárlatának megnyitójával. Kiállítanak: Barkóczy Veronika, Bary Emma, Bertoti Péter, Bitay Zoltán, Crãciun Judit, Dudás Gyula, Győri Csaba, Győri S. Kinga, K. Matyikó Margit, Kőszeghy István, Schneller István, Schneller Mária, Strébeli Róbert, Szántó András, Vigh Ágota. Meghívottak: Láng Eszter (Debrecen), Vassy Erzsébet (Nagyvárad), Burai István (Debrecen) és Wim Oudijk (Hollandia). Közreműködik a nagybányai Schola Rivulina Énekkar.
A nemzeti ünnepet köszöntő kiállításon – hagyományteremtő kezdeményezésként – Dudás Gyula festőművész egyik alkotását is kisorsolják. A részvételre feljogosító jegyek kaphatók a Teleki Magyar Házban, illetve a rendezvény helyszínén is lehet vásárolni belőlük.
A nagybányai megemlékezéseket március 15-én, kedden 18.00 órai kezdettel díszelőadás zárja a Városi Színházban; fénypontja a Sárospataki 8-kor Színház műsora lesz. Az ünnepet köszöntő beszédeket követően itt kerül sor (egyházaink támogatásával) a Márciusi Zarándoklaton legjobban teljesítő csapatok díjazására, valamint a Teleki tanulmányi-közéleti ösztöndíjak átadására is.
Most már bizonyos: az előző években Szász György nagybányai vállalkozó által támogatott, fejenként 100 dolláros ösztöndíjat idén valódi közösségi összefogás eredményeként sikerül átnyújtani a kilenc kitüntetett középiskolás diáknak. A Teleki Magyar Ház segítségkérő levele közel ötven bányavidéki vállalkozóhoz és közéleti személyiséghez (önkormányzati tisztségviselőkhöz, tanácsosokhoz) jutott el, s a felhívásra válaszolva mintegy 25-en járultak hozzá ténylegesen az ösztöndíjalaphoz (az összegszerű adományok listáját a 2. oldalon közöljük). A március 15-i előadáson közreműködnek az újvárosi és óvárosi református énekkarok, s a Gesztenyefa Együttes és a nagybányai Táncház tagjainak rövid műsorát is megtekinthetik.
Felsőbányán március 13-án, vasárnap ünnepelnek. A temetőkertben 11.15 órakor lesz koszorúzási ünnepség, majd 16.00 órai kezdettel a Kultúrházba várják ünnepi műsorral a helybelieket.
Szinérváralján vasárnap 12.30 órától a református gyülekezeti házban lesz ünnepi megemlékezés, helybeli iskolás gyermekek közreműködésével.
Koltón ugyancsak március 13-án, vasárnap de. fél 11-kor ünnepi istentisztelet lesz az érmihályfalvi lelkipásztor asszony és gyülekezeti kórus szolgálatával. A program koszorúzással folytatódik a Petőfi-Szendrey Júlia szobornál, valamint Teleki Sándor és Szabó Lajos lelkipásztor sírjánál. Végül az általános iskolások és a Somfa Együttes műsorára kerül sor a Kultúrházban.
„Tekintve, hogy a demográfiai mutatók szerint nemzetünk egyre fogy, a Királyhágómelléki Egyházkerület kezdeményezte „Áldás, népesség" mozgalom szellemében elültetjük a Reménység Fáját, népünk hitbéli reménységének és hitből fakadó szolgálatunk vállalásának bizonyságaképpen." – tájékoztatott Varga Károly koltói református lelkipásztor, aki ugyanakkor elmondta: a szervezők, a hagyománynak megfelelően szeretettel várnak minden nagybányai és környékbeli érdeklődőt az ünnepségre! (dávid)
A „Márciusi Zarándoklat"-ra várakozáson felül, mintegy 27 csapat jelentkezett. Úgy gondoljuk, a fiatalok ilyen mérvű érdeklődése a verseny iránt olyan teljesítmény, amelyet mindenképpen jutalmazni kell! A szervezők felajánlásokat, adományokat várnak a díjazáshoz telefonon vagy személyesen, a Teleki Magyar Házban!
Kézimunka-kiállítás nyílik szombaton, a koszorúzásokat követően, a Teleki Blanka Nyugdíjas Klub szervezésében, az RMDSz székház emeleti előadótermében. Szeretettel várnak mindenkit!
Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szívembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai.
Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs... vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?
Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!
Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!
Ezzel köszöntlek, ez legyen útravalód az életben. Élj boldogul! Nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfierőd a vészeken diadalmaskodni!
Késő éj van. Jó éjszakát szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbéli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek. Jó éjszakát!... Ha elalszom, jelenj meg álmamban úgy, a milyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek!
– HÁZIMOZI: jövő szombaton, március 19-én 16 órától, közkívánatra ismét: Ludas Matyi (színes magyar rajzfilm gyerekeknek, kb. 70 perc). 18 órától: Zúgjatok harangok-1848. Rockopera (zeneszerző Koltay Gergely, rendező Koltay Gábor) .
– TÁNCHÁZRA legközelebb kedden 18 órától, a Városi Színházban szervezett március 15-i díszelőadáson kerül sor!
– MEGALAKULT a Férfi Dalárda! A kezdeményezők minden nótázót szeretettel várnak szerdán 18 órára, a TMH-ba!
– A NAGYBÁNYAI Táncház és a koltói Somfa Együttes '48 márciusát idéző „Énekes-táncos krónika" c. összeállítása március 11-én, azaz ma du. a koltói ref. gyülekezeti házban, 14-én a szamosardói iskola bentlakásában tekinthető meg, 18 órai kezdettel.
– GYÓGYTORNA. Találkozunk március 15-én, kedden 18 órától!
– KÉZMŰVES szombat lesz március 19-én, virágvasárnap szombatján 10-13 óra között a Teleki Magyar Házban: tojásfestés, tojásírás, vesszőfonás. Vendégeink: Szentlászlai Manyi néni és unokái, valamint Molnár Judit tanító néni Domokosról.
Nem igazán jut eszembe semmi érdemleges, amiről írhatnék, ezért semmit nem írok. Vagy inkább a semmiről vetek papírra néhány (egyeseknek talán semmitmondó) szót, s nem véletlenül.
Tudják: a semmiről jó sokáig lehet beszélni, írni. Talán tovább is, mint a valamiről. Pedig pont fordítva kellene legyen. A tartalmas dolgokról illene többet filozófálni, szónokolni, s a semmi kellene jelentse az igazi retorikai kihívást. Így lenne logikus. Hiszen hogy lehet beszélni, írni valamiről, ami nem is létezik? A semmit gyakorlatilag nem lehet felfogni, megfogni, megérteni, látni, hallani, megérinteni, körüljárni, elemezni. Hogy miért lehet ennek ellenére könnyebben beszélni, írni róla, mint a valamiről? Talán azért, mert a semmit bármekkorára fel lehet fújni, anélkül, hogy felrobbanna, kényünkre-kedvünkre aggathatunk rá masnikat. Sőt, csimbókokat is köthetünk „a semmi ágára".
Sokan akkor sem hagyják abba a semmi magyarázását, ha MIG-ek potyognak és katapultáló pilóták esnek az égből. S mégis, a semmi alapjára rengeteg bevehetetlennek, lerombolhatatlannak látszó szó-vár épült már. De a várak egyszer mégis összeomlanak. Azt hihetnénk, a semmi alapjára épült szó-várnak nem lehetnek romjai, a semmi – ha összeomlik – következmények nélkül semmivé válik. S mégis, csodák csodájára, ártatlan emberek százezreit temetik maguk alá a semmi romjai.
A semmi ily módon materializálódik. Arra a kérdésre, hogy mi történt, a felelősök csak legyintenek, s azt mondják: „Á, semmi!" Ezek után felvetődik a kérdés: lehet, hogy a semmi is valami?
Van egy másik kategória is. Ebbe azok tartoznak, akik a valamiről is csak semmitmondó beszédeket tudnak mondani. Nem a szövegek hosszúságával, hanem az ürességével van a baj. A szó végigtekergőzik a valamin, s ha nem lép senki közbe, elhalványítja azt. Látszólag megfojtja, felfalja, semmivé teszi. Azért csak látszólag, mert a valamit lehetetlen teljességgel semmivé tenni. A veleje, a lényege elpusztíthatatlan. Erre is mondanak valamit az illetékesek: „Ugyan, nem nagy valami!"
S hogy miért pont a semmiről meg a valamiről írtam? Március 15-ét készüljük megünnepelni, hallhatunk majd épp elég semmitmondó szónoklatot. A tavasz elindítja az árt, s a hömpölygő víz mindent letarol, semmi nem állja útját. Csak a nagyobb kövek és a sziklák maradnak a helyükön.
Mintha még akartam volna valamit... De mégsem. Semmit. Semmit... (tami)
* A Nagybánya-óvárosi református egyházközségben vasárnap délelőtt 10 órától imaheti záróistentiszteletet tartanak, melyen dr. Juhász Tamás, a kolozsvári Protestáns Teológia rektora hírdeti Isten igéjét.
* Március 19-én szombaton a délutáni istentisztelet keretében 18 órától a Magyarországon élő, nagybányai születésű Törpényi Sándor tart orgonahangversenyt.
* Keresztvíz alá tartották Molnár Gyula és Miclos Florica-Mihaela kisfiát, aki a Norbert nevet kapta. Keresztszülők: Suciu Dan, Zommer Gertrud.
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Szaniszló Gáborné szül. Konyó Ilona (70), Szolga István (47), Rettegi Sándor Zoltán (61) testvéreket az Úrban. Nyugodjanak békében!
* Az újvárosi református templomban tartották keresztvíz alá Kiss Dezső István és Leta Silvia Georgeta kisfiát, aki a Sándor nevet kapta. Keresztszülők: Naghiu Anton és Kiss Enikő, Span Florin, Span Cleopatra.
* Ebből az egyházközségből kísérték utolsó útjára Papp Sándorné szül. Dormány Magdolna Ágnes (62), Dobai Mihály (52) testvéreket az Úrban. Nyugodjanak békében!
* Az I. számú plébánia Szentháromság egyházközségből örök nyugalomra helyezték Pálfi Lajos (75), Gircsis János (83), Madarász József (73) testvéreket a Krisztusban. Nyugodjanak békében!
* A Szentháromság templomban március 18-án, pénteken du. 19 órától a Magyarországon élő, nagybányai születésű Törpényi Sándor tart orgonahangversenyt.
Varga Orsolya
Berki Pál - Schneider László: 5 millió 500 ezer lej, Kálmán Miklós - Kálmán Béla: 5 000 000 lej, Antal Sándor: 2 000 000 lej (felajánlás), Bencze Ferenc: 1 000 000 lej, Székely Erzsébet: 1 500 000 lej, névtelenül: 1 000 000 lej, Komlósi József: 500 000 lej, Sztupár László 3 000 000 lej, Bónis István: 3 millió lej, Böndi Gyöngyike 1 000 000 lej (felajánlás), Ludescher István 1 millió lej (felajánlás), Virágh Árpád 1 millió lej (felajánlás), Mátyás Mihály 1 millió lej (felajánlás), Kovács Richárd 500 ezer lej (felajánlás), Jaklovszky György 2 000 000 lej (felajánlás), Gutin melléki Friss Újság szerkesztőség 1 millió lej (felajánlás)
Olajos Rolland: 100 USD, Barcsy Zoltán: 100 USD, Valdman István-Bonyhai Eleonóra: 20 EUR, Karsay Gábor: 50 USD (felajánlás), Szász György: 100 USD, Németh László Iskola Alapítvány 100 USD (felajánlás)
Összesen: 450 USD + 20 EUR
Nem keresek göböt a sáson és a mákszemet sem akarom ékkel vágni kettőbe, hiszen én is azok közé tartozom, akik örömmel nyugtázzák, hogy végre elindult műemlékértékű épületeink felújítása a régi főtéren.
Ha azonban közelebbről megnézzük az eddig elkészült néhány épületet, látni lehet, hogy azért van némi különbség a munkálatok minőségét illetően épület és épület között.
Például a Lendvay ház, az utána következő volt Hoffman ház és a Fekete Sas fogadó külső falai szépen, simára vannak vakolva, míg a Bay és Schreiber házakon helyenként a festés alatt is látszanak a maltersimító kezének nyomai. És nem kell ahhoz szakembereknek lenni, hogy bárki megállapítsa: amíg a magyarországi cég által kivitelezett három épületre rézlemezből készült mutatós csatornarendszer van felszerelve, addig a hazai vállalat javította két épületen egyszerű bádogcsatorna, néhány helyen rozsdás csavarokkal rögzítve. Bizonyára jöbb lett volna egységesre tervezni és kivitelezni ezeket.
Mindezt nem azért jegyeztem meg, mert talán elfogult vagyok a nyíregyházi vállalattal szemben; a volt Számítóközpont felújított épületén (Bukarest sugárút) látható, hogy hazai építők is tudnak szép munkát végezni.
Varga Imre
Márcus 16-án 13.00 órától: Róbert Gida és barátai
Márcus 16-án 11.00 órától: Hófehérke (bábelőadás)
A VÁROSI SZÍNHÁZBAN!
Izgalmasnak ígérkezik a tavasz. A nap már magasabban jár, a baj csak az, hogy melege nem a naptárhoz igazodik, egyetlen biztos jele a mindent előre megérző macskák „kis éji zenéje".
A február vége már ígéretes volt: megindult az olvadás és a hó a háztetőkről, hol a cserepekkel együtt, hol csak a járókelők fejére... De aztán meggondolta magát az időjárás és visszakanyarodtunk a télbe. Akár a gazdaságpolitika. Meguntuk a reszketést, nemcsak az alulfűtött lakások hőmérséklete miatt, hanem a pénzünkért is, ami – nem csak a kisfizetésekhez, nyugdíjakhoz viszonyítva, de az átlaghoz képest is – igencsak vékonyan csordogál egy háztartás fenntartásához. A költségek embertelenül magasak, s egyesek számára (és nincsenek kevesen az ilyenek) megfizethetetlenek.
Feltevődik a már szinte hamleti kérdés: enni vagy fűteni? Az EU-ba vezető utat úgy kezdjük, hogy az árakat uniós szintre srófoljuk, miközben a fizetések és nyugdíjak balkáni szinten maradnak?
Hogy az országnak nincsenek európai színvonalú útjai, az autópályákról nem is beszélve, az egy dolog. De hol az utak téli karbantartása? Vajon nem akadtak volna a segélyen élők között olyanok, akik egy kis plusz pénz fejében vállalkoztak volna hólapátolásra? De persze erre sincs pénz, mint annyi másra.
Koldus országot visz az államvezetés az Unióba?
A prédikátort parafrazálva – mindennek megvan az ideje, így a tavasznak is. Biztos hogy előbb-utóbb megérkezik, csak hamarabb jöjjön, mint a gázáremelés. Szerencsére ez „csak" áprilistól kezdődően lép életbe, s állítólag az utolsó lesz az idén.
Én úgy hiszem, hogy valóban ez lesz az utolsó – a következőig!
A piacon már megjelent a hóvirág. Ami azért nem annyira holtbiztos jele a tavasz jöttének, mint azt hisszük, vagy hinni szeretnénk. Egyszer fent a hegyen magam is láttam, amikor egy barnabőrű „vállalkozó" kisszekéren vitte haza a gumóstól begyűjtött erdei virágot. Jóval feljebb megtaláltuk a helyet is, ahonnan kiásta őket. Hála Istennek maradt elég. Vajon maradt-e? Szerencsére a Demetermező túl messze van a hétvégi turistáknak, az autósoknak pedig ilyenkor túl rossz az út arrafelé.
Így vagy úgy, a korai piacra már az említett „háztáji" erdei virág kerül. Jólesik látni, még akkor is, ha 8-10 ezer lejt kell fizetni egy csokorért. A márciuska árusok is kipakoltak, már el is tették az árut a következő márciusra.
Kedves szokás a márciuska, de nem magyar. Azért aki kapja és szereti is viselni, csak viselje nyugodtan. A szép szokást nem bűn átvenni a szomszédoktól! Bár én inkább a jövő hét elején tennék ki valami hasonlót. Aki hordani akarja, biztosan van otthon kokárdája. Hátha az időjárás is meggondolja magát addigra: belenéz a naptárba, s csakugyan kitavaszodik. Elkezdenek színesedni a Klastromrét öreg fűzfái, amelyek a tavasz vitathatatlan kezdetét jelentik számomra...
A márciuska reszketett a hidegben, s a nőnapi csokrokat is fagytól védve, a kabátunk alatt kellett vinnünk anyáinknak, testvéreinknek, szeretett asszonyainknak. Mert megérdemlik. Ahogy a tavasz az új életet hozza el, a nők az élet folytonosságát biztosítják. Világra hoznak, gondoskodnak rólunk, s sokszor utolsó perceinket is ők teszik könnyebbé. A kettő között...? Talán izgalmasabbá teszik életünket. A sok örömben egy-egy csepp ürömmel.
Sajnos a globalizált világ a nőből is árut szeretne csinálni, a megszűnő régi családforma az anya szerepét is lefokozza. Pedig – sötétruhás, diplomatatáskás uraim – a nő nem áru! Ő hozott világra szerelemből, ő nevelt fel szeretettel, sokszor, mint a mondabeli madár, saját vérével táplálva minket. Gondoljatok csak erre férfitársaim! S ha lehet, a nőnapi ünneplés után soha ne menjetek ittasan haza. Megérdemelnék asszonyaitok ezt is – a tisztes ünneplést –, a virágcsokor mellett.
Tartsa meg az Isten őket szépeknek, jóknak. És mi tartsuk meg őket Nőknek. Olyanoknak, akik nem árucikkek és tisztelni lehet őket.
Hölgyeim, maradjanak tehát szépek, s várjuk együtt, hogy milyen meglepetéseket tartogat még számunkra a tavasz. Az a szép, zöld kikelet.
Nagybányáról elszármazott magyar állampolgárként igen kellemetlen meglepetés ért a közelmúltban: március 1-én negyedmagammal (feleségem, valamint a nálunk „telelő" édesanyám és anyósom társaságában) éppen hazafelé tartottunk Nagybányára – rokonlátogatóba. A magyar-román államhatárt – szokásunk szerint – a Csengersima-Pete határátkelőnél léptük át, ahol – az új román törvény értelmében – meg kellett vásárolnunk az úthasználatra jogosító matricát. Egy kétnapos vignettáért 2 eurót fizettünk a román vámnál, azonban – mint később kiderült – ezért az összegért csupán kritikán aluli minőségű úton jöhettünk tovább, tengelytörés kockázata mellett. Ami – őszintén szólva – kissé bosszantó volt számunkra, hiszen, míg a határ magyar oldalán meg sem döccent az autónk, ideát a sok kátyú miatt szinte csak szlalomban jöhettünk... Féltettük is a vadonatúj autónkat, amiért becsülettel megdolgoztunk.
Véleményem szerint arcátlanság, hogy ilyen minőségű utak használatáért még útadót is kell fizetni. És csak remélni tudom, hogy a befolyt (számításaim szerint egyáltalán nem kevés) euróösszegből az utak javítására és karbantartására is áldoznak majd a bukaresti „illetékesek"...
E kis incidens természetesen nem akadályozott meg minket abban, hogy elmondhassuk: jó volt ismét hazajönni és egy kis időt itthon eltölteni!
Tisztelettel,
Józsa László, Budapest
Bocskai a magyar nép szabadságáért, jogaiért küzdött, így Erdély fejedelmévé választotta „az erdőn túli ország" és Magyarország hálás népe. Illik hát valamivel többet tudnunk róla.
Bocskai régi magyar nemes család sarja volt. Rokonságban állt Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemmel. Kolozsváron született 1557-ben és 1606. december 29-én halt meg. Előbb nemes-apród volt a bécsi udvarban, majd bihari főispán, tanácsadó, szabadságharcos és fejedelem.
Hogy tisztán lássuk Bocskai életét, fel kell elevenítenünk egy kis történelmet. Nehéz idők jártak 1557-1606 között. Még éreztette hatását az 1526-os mohácsi vereség, miután Magyarország két, majd három részre oszlott. Nyugaton kialakult egy „Német-Magyarország", Pozsony fővárossal. Középen „Török Magyarország" volt, Buda várával, mint központtal. Keleten pedig ott volt az önálló erdélyi fejedelemség, török gyámkodással. Az akkori erdélyi fejedelmek: Izabella, János Zsigmond, a Báthoryak, Rudolf császár király, majd Bocskai. Az akkori német-magyar-Habsburg királyok: I. Ferdinánd, I. Miksa, Rudolf.
Zavaros évek voltak 1571-1606 között. A szeszélyes Báthory fejedelmek inkább Habsburg-pártiak voltak, akik nagyon megnyírbálták a székely-magyar nemesi jogokat. Ezért a székelyek Vitéz Mihály román fejedelmet hívták be Erdélybe segítségül. De Mihály vajda sem tartotta be ígéretét: végleges fejedelem akart lenni Erdélyben, az ellenszegülőket szigorúan megbüntette. Az elégedetlen erdélyi magyarok Rudolf Habsburg császár-királytól kértek segítséget. Rudolf a kegyetlen Básta tábornokot küldte Erdélybe, aki súlyos nyomorúsággal járó rémuralmat idézett elő: szegénységet, jogfosztottságot, katolikus-protestáns ellenségességet... Nyugat-Magyarországon sem volt jobb a helyzet.
Az ilyen igazságtalanságok miatt lázadt fel Bocskai 1604-ben. Katonái kezdetben a német, török által meggyötört jobbágyok, nemesekből lett hajduk voltak, akik vitézül harcoltak. Kezdeti, kb. 3000 fős csapata mellé fokozatosan állt oda az elnyomott magyarság, így lassan általános felkelés bontakozott ki. Így lett e felkelésből – szabadságharc.
Sikeres csaták után Bocskai Rudolf császár és Básta seregeit is megverte. A sikerek hatására 1605. február 21-én Erdély fejedelmévé választják Nyárádszeredában, majd 1605. április 20-án Szerencsen is, Magyarországon. A szultán királyi koronát küldött neki, s ezzel elismerte Magyarország királyának. Bocskai azonban nem fogadta el sem a koronát, sem a királyságot, mert nem koronáért, hanem elnyomott nemzete szabadságáért harcolt.
Hadi sikereinek hatására 1606-ban Rudolf császár békét kötött Bocskaival, aki még ebben az évben a törökkel is kibékült. Ez az alkotmányosság betartását és vallásszabadságot biztosított Erdély számára. A kb. 10 ezer fős hajdu sereget a Debrecen környéki Hajduságban telepítette le a fejedelem, nemesi jogot és földet biztosítva számukra.
Sajnos nemsokára, 1606. december 29-én Bocskai váratlanul meghalt. Budapesten 1903-ban, Nyárádszeredán 1905-ben, Hajduszoboszlón és Debrecenben 1906-ban avatták fel az emlékét őrző szobrokat.
Bocskai István 1605. február 21-i fejedelemmé választása 400. évfordulóját Erdélyben is méltó keretek között ünnepelték 2005 februárjában. Főleg Nyárádszeredán és Kolozsváron, a szülőháznál. Mi most így ismerjük meg és zárjuk szívünkbe nagyságát, mert a múlt nagy tetteit nem szabad elfelejteni.
Id. Markó Gábor
Victor Hugo egyik Telekinél eltöltött ebéd után elkérte a cifraszűrt az „ezredestől", aki oda is adta neki, pénzt sem fogadott el érte. Később szétfejtette és hozzávarratott más hímzett textildarabokat, s ebben a formában háló- és dolgozószobája tölgyfa faragásokkal gazdagított, négyszögletű plafonjának díszítéséhez használta fel. A ház ma is egyedülálló tárgyi bizonyítéka Victor Hugo orientalista és romantikus érdeklődésének – a cifraszűr későbbi sorsáról azonban semmit sem tudunk.
Már a 18. század végi nemzeti megújulási mozgalom résztvevői hangoztatták, hogy a magyar nemzet legfőbb ismertetőjegyei és megtartói a nyelv és a ruha. A magyar nyelv védelmével párhuzamosan a magyar ruháért és táncért is komoly nemzeti mozgalom indult ebben a korszakban. Az ősi, az igazi magyaros viselet keresésének mozgalma a 19. században is számos alkalommal felerősödött, így például a reformkorban, vagy 1859-ben.
Noha a cifraszűr a paraszti öltözködés kiemelkedő darabja, sajátos nemzeti jellege miatt egyfajta politikai deklarációként, a „nemzeti törekvések" szimbólumaként is szolgált. Főként ennek köszönhető, hogy – egyes adatok szerint már 1848 előtt is, tömegesebben azonban az 1860-as évektől – a felsőbb társadalmi rétegek között is népszerűvé vált. A paraszti ruhadarabok közül példátlanul gyorsan vált nemzeti ruhadarabbá. A cifraszűrös ember pedig a magyar nép, a magyar köznép szimbólumaként bukkant felt a 19. századi politikai vagy életképfestészetben, olykor a szobrászatban.
A liberális-nemzeti ellenzék cifraszűrviselése szorosan összefüggött a reformkorban meginduló nemzeti mozgalommal. Tagjainak fontos célja volt a hazai, vagyis magyar ipar védelme és pártolása az osztrákkal szemben. Ezt a törekvésüket fejezte ki a magyar durva posztóból készült ruhák, például a cifraszűrök viselése is.
Az országgyűlési választások idején a cifraszűr egyértelműen szimbolikus „nemzeti" jelentést kapott, az ellenzék kortesei közül sokan, így Kossuth és Batthyány is cifraszűrben vonultak be Pestre 1847-ben, a Pest megyei követek megválasztására. Báró Podmaniczky Frigyes naplójában beszámol arról, hogy ekkoriban Kossuth pártjának tagjaként korteskedett Vácon, és három hétig le sem vehette a korábban vásárolt cifraszűrét. A cifraszűrviselésnek egy másik oka lehetett, hogy a ruhadarab egyik kedvenc viselete volt a szavazók nagy tömegét kitevő kisnemességnek, akik gyakran folytattak a parasztokéhoz hasonló életmódot.
„A menet élén lovagoltak részint díszmagyarban, részint szűrt vagy fekete gubát öltve, keleti díszben ragyogó kitűnő hátaslovakon gróf Batthyány Lajos, gróf Teleki Domokos, gróf Ráday Gedeon, Beniczky Ödön, én s utánunk a segédkortes vezérek", őket követte háromezer kortes, Pest nagy bámulatára – írta Podmaniczky az 1847-es országgyűlési választásokról. Ezt az eseményt örökítette meg a Kossuth korteseinek díszmenete a Nemzeti Múzeum előtt című litográfia is. (Weiss, H., a Budapest Történeti Múzeum gyűjteményében).
Egy korabeli nemesi cifraszűr története sajátos francia aktualitást kapott. Gróf Teleki Sándor ruhadarabjáról van szó, amelyet – 1873-ban keletkezett visszaemlékezése alapján – Victor Hugónak ajándékozott.
A gróf az 1840-es években Kolozsváron kapta a cifraszűrt egyik barátjától. Mint tudjuk, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc bukása után menekülnie kellett Magyarországról, ahol távollétében halálra is ítélték. Belgrádon keresztül jutott Párizsba, majd Londonba, s végül Jersey szigetére. Itt találkozott 1852-ben Victor Hugóval, aki ekkor kezdte meg közel húsz évig tartó száműzetését.
Mészáros Lázár és főként Teleki az Hugo-család közeli barátja lett. Sokat tartózkodtak egymás társaságában, sőt az írót Teleki tanította meg lovagolni, és tőle kapta Chougna (Csúnya?) nevű kutyáját is.
Teleki cifraszűre – saját szavaival „ez a hungaricum unicum" – az emigráció során gazdájával együtt elkerült Jersey, majd Guernesey szigetére is, ahol az ágyát takarta le vele. A cifraszűr szimbolikus és jellegzetesen magyar, „exotikus tárggyá" vált: Teleki minden látogatója megbámulta. Victor Hugónak különösen tetszett. Fia, Charles Hugo le is fotózta cifraszűrében Telekit.
Victor Hugo számára a cifraszűr és a magyarok elsősorban a romantikus távoli Keletet, az egzotikumot jelentették. Ez természetesen szorosan összefüggött az író sajátos Kelet-imádatával. Jól bizonyítja ezt egy megjegyzése, amit gróf Teleki Sándorról és Mészáros Lázárról készült fényképekhez fűzött egy Pierre Jule Hetzelhez írt, 1853-ban kelt levelében:
„Három felvételt küldök önnek, amelyek ötlettel szolgálnak ahhoz, hogy mit adhat a fotográfia illusztrációként. Charles [Victor Hugo fia] készítette őket Mezzaros tábornokról (hadügyminiszter Magyarországon) [sic!], Teleki ezredesről és Leflő ezredes [egy francia] gyerekeiről. Mezzaros ezredes a török bundájában és Teleki a magyar kabátjában. Szerepeltesse a két figurát az Orientales egyik illusztrációjában."
Victor Hugo egyik Telekinél eltöltött ebéd után elkérte a cifraszűrt az „ezredestől", aki oda is adta neki, pénzt sem fogadott el érte. Victor Hugo később végigvezette új házában. Ezt a házat több mint három éven át rendezte be saját tervei alapján keleti tárgyak, faragott breton ládák, falikárpitok, képek sokaságával. Teleki visszaemlékezései szerint a tőle kapott cifraszűrt, miután szétfejtette és hozzávarratott más hímzett textildarabokat, háló- és dolgozószobája tölgyfa faragásokkal díszített, négyszögletű alacsony plafonjának díszítéséhez használta fel:
„A tetőzet olyan szép, olyan eredeti, olyan sajátságos, amilyet képzelni is alig lehet. Elbámultunk rajta s rá ismerénk, hogy a magyar szűrből készült".
A ház ma is egyedülálló tárgyi bizonyítéka Victor Hugo orientalista és romantikus érdeklődésének – a cifraszűr későbbi sorsáról azonban semmit sem tudunk (Teleki 1879-1880:212).
„A szivárvány minden színe ezer vegyületben, mint virágmező, illatos réten úgy tarkázott rajta a színáramlat. A fehér abaposztó, melyen a himzet volt a hellyel-közzel, s ott is csak rejtélyesen mutatá magát; nagy kitaréjozott, berovátkolt halvány ezüst csatt rajta, melyről térdig érő nemzeti szín kettős sallang, mint szomorú kőrisfa ágai, csüngöttek alá, – fényesre csiszolt csiholó-acél hullott le róla, másik oldalt kis zacskó kovának, taplónak, rajta csókolózó fehér galambok voltak hímezve, – mint misemondó pompás taláron, vakítólag borítá a díszítmény elől, – a mell helyén tenyérnyi nagyságú kerek tükör, száz színű keretben, – négyszögű gallérján tulipánrózsa, nefelejts, violás szőnyegszerű csoportozat, a két ujja végbe bevarrva, vérveres, narancssárga, ultramarin kék posztóval ki-farkasfogazva, – a varrás helyei keresztöltésekkel cifrán beborítva, s a szegélyzet, mint virágfüzér, keríté az egészet körül; az ujjakon, a könyök helyén egyiken badar lovas betyárlegény, karikás ostorral, – másikán alvó kanász legény, fejét macája ölébe hajtva. Ilyen volt az alkotmány."
(Teleki Sándor: Emlékeim 1-2. 1879-1880., 206-207. oldal. Az eredeti felvételt Charles Hugo készítette 1853-ban. Musée Victor Hugo, Villequier.)
D.L. (Forrás: www. neprajz.hu)
Közel száznegyvennégy éve, 1861. október 25-én zajlott le a springfieldi halálroham, az amerikai polgárháború történetének ezen kicsiny, mégis jelentőségteljes epizódja. A ragyogó győzelem egy volt negyvennyolcas magyar honvédtiszt, a Szinérváralján született Zágonyi Károly testőr őrnagy nevéhez fűződik. Zágonyiról a közelmúltig csupán egy bizonytalan eredetű rajz volt ismeretes előttünk, nemrég azonban több hiteles fotót is sikerült felfedezni róla a világhálón.
Közel száznegyvennégy éve, 1861. október 25-én zajlott le a springfieldi halálroham vagy más néven a „Zagonyi’s death ride" (Zágonyi halállovaglása). Az amerikai polgárháború történetének ezen kicsiny, mégis jelentős epizódja során a Missouri államban fekvő Springfield városát foglalták vissza az északiak, akik első igazi győzelmüket aratták a rajtaütéssel a déliek felett, s ezzel egész Missouri államot felszabadították. Tovább növelte a győzelem súlyát, hogy a közel 2200, több mint tízszeres túlerőben lévő déli katonát egy alig 300 főt számláló csapat, az ún. „Frémont’s Body Guard" (Frémont testőrsége) verte meg, illetve kergette el Springfieldből.
A ragyogó győzelem egy volt negyvennyolcas magyar honvédtiszt, a Szinérváralján 1822-ben született Zágonyi Károly testőr őrnagy nevéhez fűződik. Ő volt ugyanis a republikánus politikus és korábbi elnökjelölt, John C. Frémont tábornok testőrségének megszervezője és vezetője. Bár a roham alig két óráig tartott, ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy végrehajtói örökre bevonuljanak az amerikai történelembe.
Zágonyi Károlyról, akinek emlékét pár éve kopjafa őrzi szülővárosában, több alkalommal is írtunk a Bányavidéki Új Szó hasábjain. Nem utolsósorban Balogh Béla ny. levéltáros kutatásainak köszönhetően tudjuk róla, hogy ősei a háromszéki Zágonból, Mikes Kelemen szülőfalujából rajzottak a Szamos-Tisza közére és a Debrecen körüli Hajdú-vidékre. A család 1821 őszén kerülhetett Szinérváraljára, mert a következő év márciusában Zágonyi Imre uradalmi tiszttartó már keresztszülőként szerepel az itteni református anyakönyvben. 1822. október 19-én pedig megszületik a család Károly nevű gyermeke.
A korán félárva sorsra jutó Károly előbb Szinérváralján, majd 1833 szeptemberétől a hajdan híres máramarosszigeti Református Líceumban tanul. Miután eddig ismeretlen okok miatt megszakítja szigeti diákéveit, 1848 nyaráig semmi biztosat nem tudunk személyéről. Tény, hogy 1848. szeptember 15-én mint a Maróthy János százados vezette Szatmár megyei önkéntes lovas nemzetőrszázad egyik tizedese szerepel az okmányokban. Részt vesz a Katona Miklós vezette Kővár vidéki csatározásokban, majd december első felétől a legendás Bem tábornok vezetésével újjászervezett erdélyi hadseregben harcol. 1849. február másodikáig a csucsai, dési, kolozsvári, bethleni, naszódi, tihucai, gálfalvi, szebeni, szelindeki, vízaknai, szászsebesi, szászvárosi és alvinci csatákban vett részt. Egyes történészek tudni vélik, hogy már mint huszárfőhadnagy kétszer is Bem apó közvetlen megmentői között küzdött.
A világosi fegyverletételt követően orosz, majd osztrák fogságba esik. Egy horvátországi fogdából megszökik, s több társával együtt, kalandos úton, egy görög hajón érkezik az Újvilágba. Itt előbb szobafestő, majd szabóként dolgozik, s énekel a volt szabadságharcosok dalárdájában.
Szinte természetes, hogy az 1861-1866-os észak-amerikai polgárháború kitörésekor önkéntesként (őrnagyi rangban) az északi csapatokba áll, akik 1861. október 25-én éppen a Zágonyi Károly vezette lovasoknak köszönhetően aratták első győztes csatájukat a déliek felett. „Zágoni halálvágása" bevonult az amerikai történelembe, s mint ilyen később a washingtoni Capitolium falára is felkerült, ahol most is látható.
Zágonyi Károlyról a közelmúltig csupán egy bizonytalan eredetű rajz volt ismeretes számunkra, a világhálón böngészve azonban nemrég több hiteles fotót és vele kapcsolatos ábrázolást is sikerült felfedezni. Úgy gondoljuk, nem érdektelen ezekről az internet világában kevésbé otthonosan mozgó olvasóinknak is beszámolni.
A legszebb fotográfiát a Missouri Polgárháborús Múzeum (The Missouri Civil War Museum) honlapján találtuk (http://missouricivilwarmuseum.org/mo-hungarian.htm), rövid életrajz és méltatás kíséretében. Az egészalakos műtermi felvétel egyenruhában, karddal az oldalán ábrázolja az őrnagyot; bal keze a kardmarkolaton, jobb kezében sapkáját tartja A hasonlóság alapján valószínűsíthető, hogy az eddig ismert rajz is ezen fotó után készült. Ugyanezen a honlapon egy másik jó minőségű rajz is található, amely Zágonyi Károly táborát mutatja be, a felirat szerint a Missouri állambeli Wheatland közelében, 1861. október 14-én.
Az előbbi honlapon olvasható szöveg – egy másik fotó kíséretében – a Vasváry Collection Newsletter internetes változatán is felbukkan (http://www.sk-szeged.hu/szolgaltatas/vasvary/newsletter/03dec/beszedits.html). Szerzője bizonyos Stephen Beszedits (Toronto), akinek e-mail címét is közlik: s.beszedits@utoronto.ca. Az itt látható mellkép ugyancsak karddal, egyenruhában ábrázolja Zágonyit. Maga a Vasváry Collection Newsletter egyébként 1989-től jelenik meg (évente kétszer) a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár kiadásában, s egyáltalán nem érdektelen számunkra, hogy egyik fontos célja éppen az amerikai magyarság történetével kapcsolatos kutatási eredmények közzététele!
Két illusztrációval megint csak egy amerikai honlapon (http://www.pamelasmithhill.com/pages/Books-Voice.html) találkoztunk, ahol egy korabeli, 1859-ben készült fotográfia látható a springfieldi főtérről, valamint egy rajz, amely a nevezetes halálrohamot ábrázolja. Ugyancsak ez utóbbit mutatja be az a rajz (festmény), amelyet – a Zágonyi-tábor illusztrációjával társítva –, egy másik honlapon (http://clevelandmemory.org/ Hungarians/pg089.htm) találtunk.
Végül, de nem utolsósorban az egyik, történelmi emlékhelyeket bemutató springfieldi honlapon (http://thelibrary.springfield.missouri.org/ lochist/historicalsites/17.cfm) fedeztük fel azt a fotót, amely az emlékezetes győzelem helyét 1931 óta megjelölő emléktáblát mutatja be. A honlap, a tábla (és az ütközet történelmi körülményeinek) ismertetése mellett annak az angol nyelvű jelentésnek a szövegét is közli, amelyben Zágonyi a sikeres rohamról tájékoztatja feletteseit...
Összeállította: Dávid Lajos
Ezen a héten is minden mozdítható dolgot elloptak a tolvajok és a betörők. Meg kell mondjam: "alkalmi bedolgozóim" cseppet sem válogatósak. Nagyon adnak arra, hogy edzésben maradjanak, s ne veszítsék el a rutinjukat. Bárcsak a magyar focisták lennének ilyen lelkiismeretesek...
Az egyik kereskedelmi társaság székházából elloptak egy monitort, egy nyomtatót, két telefonkészüléket, egy órát és egy... artézi kutat. Már semmin sem csodálkozom. Azon sem lepődnék meg, ha jövő héten toronyórát láncostól lopnának. Az egyik Dobrogei sétányon található üzlethelyiségből cigarettát, csokoládét és 550 ezer lejt loptak el a betörői óvoda növendékei. A kár összértéke még az 5 millió lejt sem érte el. Máramarosszigeten egy nyitva hagyott ablakon keresztül hatoltak be az alkalmi pókemberek egy lakásba. Egy 20 millió lejt érő számítógép vált "kompatibilissá" elképzeléseikkel. A bódéfeltörők sem várták ölbe tett kézzel a tavaszt. 8,7 millió lej értékben vittek el az egyik nagybányai bódéból kávét, cigarettát, csokoládét, konzerveket és szeszes italokat. A tyúktolvajok is hallattak magukról. Alsóújfaluban (Satu Nou de Jos) ismeretlenek elloptak 37 tyúkot. A kár összértéke: 10 millió lej.
Amint az "sportolóéknál" lenni szokott, egyesek kispadra kényszerültek. Így járt az a két kiskorú is, akik még tavaly decemberben, fuszulykás nemzeti ünnepünk másnapján törtek fel egy bódét, ahonnan élelmiszercikkeket és nyolc üveg bort vittek el, összesen 6 millió lej értékben. Vagy az a négytagú brigád, amelyik múlt héten egy felsőbányai műhelybe tört be. De az a 36 esztendős fiatalember sem járt jobban, aki az egyik rogozi kereskedelmi társaságnak okozott 8 millió lejes kárt. A bódéfeltörőkre is rájárt a rúd a héten. Két (11, illetve 14 esztendős) kiskorú akadt fenn a rendőrök hálóján. Karrierjük három bódéfeltörés után futott zátonyra. De inkább nem untatom tovább a kedves Olvasót a peches betörők sikertelenségeivel. Helyette lássuk, mit remekeltek a zsebesek, a tolvajok és a rablók.
Az Izvoarele-piacon ellopták az egyik hölgy pénztárcáját, amiben 200 fontsterling, 700 ezer lej és 15 euró volt. Ez "globalizálás" után 20 millió lejt tesz ki. Egy másik hölgytől a Bukarest sugárúton loptak el egy 10 millió lej értékű mobiltelefont. A már említett sugárúton történt egy rablás is. Az esti órákban három alak megtámadott egy férfit. Erőszakkal elvettek tőle közel 1,5 millió lejt, és elszakították a ruháját is. Tipikus romániai rablásnak minősül ez az eset, mivel a 3 milliós kár kevesebb mint fele jelentette a tiszta hasznot a rablók számára. A többi elment "adóba". A Luptei (Harc) utcában is történt egy rablás. Ott egy kiskorú volt az áldozat, akitől egy mobiltelefont és 100 ezer lejt vett el az azóta már rendőrkézre került rabló. Az áldozatnál alig egy évvel idősebb elkövető , így most egy darabig nem fog harcra készen állni a Harc utcában.
Lebukott egy 17 esztendős bolti "szarka", aki az egyik Traian sugárúton található üzlethelyiségből próbált meg elemelni egy üveg bort. Lehet, hogy a "borban az igazság..." mondás ezentúl nem fog a tettes kedvenc szólásai közé tartozni?
A fémtolvajok sem "rozsdásodtak" be az elmúlt napokban. Az egyik 35 éves fiatalember rézzel tömte tele autója csomagtartóját a felsőbányai bányavállalatnál, de szerencsétlenségére összefutott a rendőrökkel. Azt hiszem, elmondhatjuk róla, hogy nagyon "berezelt". Az egyik most elfogott 32 esztendős fiatalemberről kiderült, hogy mintegy 24 tonna vasúti sínt tulajdonított el az elmúlt, alig pár hónapos időszakban. Az egyik ócskavas után kutató borsai fiatalember súlyos balesetet szenvedett. Lement egy elhagyatott bányába, hogy vasat keressen, de sajnos ráomlott a vájat plafonjának egy meglazult része. Csak nagy erőfeszítések árán tudták kórházba szállítani.
Egy eléggé szokatlan esetet ismertetek az alrovat végén. Az egyik fogorvosi rendelőbe azzal ment be két fiatalember, hogy egyikük meg szeretné csináltatni a fogsorát. Miután a két egyén távozott, a fogorvos észrevette, hogy eltűnt a pénztárcája, amiben 100 ezer lej, 10 euró és a személyi igazolványa volt. Mit mondjak, jól sikerült az "érzéstelenítés"!
Úgy néz ki, hatott a múltkori dorgálás, mivel az autófeltörők a héten már nem "sztrájkoltak". Igaz, nem is döntötték meg az autófeltörések világcsúcsát.
Az egyik Bukarest sugárúton leparkolt személygépkocsiból kiloptak egy MP 3-as CD-s rádiót. A kár: 6 millió lej. Ezt már nem szégyellem leírni, mint a korábbi rádiósmagnó-lopásokat. Miközben a következő hírt írtam, éreztem, ahogy szégyenemben lassan a föld alá süllyedek. Megértik, miért, ha elolvassák az alábbi esetet. Az egyik Independentei sugárúton található kereskedelmi társaság udvarában leparkolt autóból kiloptak egy rádiósmagnót és két hangfalat. A kár alig érte el az egymillió lejt. Nem is tudom, ki kell jobban szégyellje magát: az, aki hasonló őskori cuccokat lop, vagy az, aki autójában olyat tart? Egy biztos: a 35 esztendős tettes megérdemelte, hogy lebukjon.
(ta)
A Román Humanista Párt országos aláírásgyűjtő kampányt indít annak érdekében, hogy a honatyákat személyre szóló szavazással válasszák, s ennek értelmében változtassák meg a választási törvényt – közölte Daniela Popa RHP-képviselő. A lakosságtól két aláírást kérnek: egyet a személyre szóló szavazás bevezetésére, egyet az erről szóló országos népszavazás kiírásának támogatására. "Ha összegyűl a 100 000 aláírás, Traian Bãsescu államfőhöz fordulunk, hogy a parlamenten keresztül kezdeményezzen népszavazást – nyilatkozta a képviselő. (Nyugati Jelen)
Az amerikai külügyminisztérium közzétette 2004. évi emberjogi országjelentését Romániáról
A romániai magyarság ellen elkövetett jogtalan intézkedések, mulasztások és törvények is helyet kaptak abban az emberi jogok helyzetéről készített országjelentésben, amelyet február 28-án tett közzé Washingtonban az amerikai Külügyminisztérium. A 2004. évi helyzetet értékelő dokumentum már a Romániával foglalkozó rész felvezető bekezdésében – ahol rögzíti az ország koordinátáit és megemlíti Traian Bãsescu elnökké választását – bírálja az ország jelenlegi vezetését: „Bár az Alkotmány garantálja az igazságszolgáltatás függetlenségét, a gyakorlatban a bírák a politikai szféra állandó nyomásának vannak kitéve. A széles körű korrupció továbbra is probléma, annak ellenére, hogy az új kormány kezdetben – sajnos csak részleges – lépéseket tett ennek felszámolása érdekében."
A Paula Dobriansky, a külügyminisztérium helyettes államtitkára által bemutatott dokumentum szerint a román hatóságok rendkívül megnehezítik a kommunizmus évtizedei alatt elkobzott az egyházi-, közösségi- és magánjavak visszaszolgáltatását. A romániai egyházak által visszaigényelt 7.568 ingatlan közül a kormány által felállított Különleges Restitúciós Bizottság (KRB) mindezidáig csak 574 esetben hozott pozitív döntés – áll a jelentésben. Elsőként a görög-katolikus egyházat említi, mely az igényelt 2.207 ingatlanja körül mindezidáig csupán 50-et vehetett birtokba. Még elkeserítőbb a helyzet a négy történelmi magyar egyház esetében, ugyanis a ’90-es években különböző kormányhatározatok által visszaszolgáltatott 33 épület közül csupán 20-at vehettek birtokba. A KRB újabb 340 épületet juttatott vissza papíron a magyar egyházaknak, de amint az amerikai külügyi jelentés megállapítja, a tulajdonképpeni restitúció nagyon kevés esetben történt meg (a négy történelmi magyar egyház mindezidáig összesen 32 épületet vehetett birtokba – HHRF megj.).
Románia megrovásban részesült diszkriminatív választási törvénye miatt is, mely megakadályozta számos nemzeti kisebbségi csoportosulás – többek között a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) – indulását a tavaly nyári helyi választásokon. „Például az MPSZ-nek 15 megyéből és Bukarestből összegyűjtött 25 ezres támogatói listát kellett leadni ahhoz, hogy jelöltjei indulhassanak a helyhatósági választásokon. Mindeközben a romániai magyarság másik képviseleti szervezete, az RMDSZ úgy indíthat jelölteket a helyhatósági és parlamenti választásokon, hogy nem kell tagjainak számát bizonyítania" – állapítja meg az amerikai külügyi jelentés.
A csángó gyerekek magyar nyelvű oktatása elé gördített akadályoknak is tág teret biztosít a washingtoni jelentés. „Egyes – archaikus magyar nyelvet használó – moldvai római-katolikus közösségek számára a hatóságok nem tették lehetővé, hogy az ide vonatkozó kormányhatározat értelmében kérésre magyarul tanulhassanak. E közösségek a 2002-2003-as tanévben felállítottak két magyar tannyelvű iskolát előbb Pusztinán és Klézsán, majd ezt kiterjesztették kilenc településre, ahol összesen 450 gyermek tanulhat magyarul. Továbbá, egyelőre nem tudták megoldani az anyanyelvű misézést a (Iasi) Római Katolikus Püspökség ellenkezése miatt" – áll a State Department által kiadott országjelentésben.
A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) folyamatosan tájékoztatja az amerikai és európai döntéshozó testületeket a magyar kisebbségeket ért jogsértésekről. Az elmúlt 15 évben a HHRF kiemelt figyelmmel követte az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását, ezért 2004 november óta többek között egy olyan adatbázist (www.hhrf.org/restitucio) működtet, amely elősegíti a restitúció naprakész nyomon követését.
Magyar Emberi Jogok Alapítvány
Hamis értékrendektől egyáltalán nem mentes világunkban, nagyon lecsökkent a fiatalok szakmák iránti érdeklődése. Sokak szemében a becsületes munka, ha nem is szégyen, de lehetőség szerint kerülendő rossz. Gyakran szembesülhetünk azzal, hogy a fiatalok nem tudják, mit szeretnének az élettől, melyik az a mesterség, hivatás, amelyik egyéniségükhöz, adottságaikhoz leginkább közel áll. Ráadásul az utóbbi évek pénzcentrikussága rányomta bélyegét az ifjúság pálya- és útkereséssel kapcsolatos gondolkodásmódjára is.
Most induló sorozatunkkal pályaválasztási támpontokat, fogódzókat próbálunk kínálni, különféle szakmák rövid és szubjektív bemutatásával. Természetesen nem vagyunk naívak, tudjuk, elsősorban a szülőkön, nagyszülőkön múlik, hogy törekvésünket némi siker koronázza. Elsősorban tehát rájuk számítunk, ők kell jelentsék a kezdeményezés és az ifjúság közötti összekötő kapcsot.
Először egy asztalosmestert, Rozsi Ottót szólaltattuk meg.
"Egy jó asztalos többet keres, mint egy rossz ügyvéd"
- Hogyan lett belőled asztalos?
- Nagyon vonzottak a technikai dolgok, mindenfélét csináltam, kereket, kisautót, vonatot, repülőt... Volt egy fafaragó barátom, akihez gyakran elmentem, előbb nézelődni, majd ezt-azt faragni. Mivel megszerettem a fát, szinte magától értetődő volt, hogy asztalosképzőbe iratkoztam. Elég jól tanultam, hiszen szerettem a mesterséget. Körülbelül így indultam el ezen a pályán.
- Milyen adottságokkal kell rendelkeznie annak, aki asztalos szeretne lenni?
- Az kell hozzá, hogy az ember ne úgy szeresse az asztalosságot, hogy mondjuk odateszik deszkát vágni, és akkor csak vágja a deszkát, nem figyel arra, hogyan lehetne jobban, szebben elvágni, mit lehetne másképp csinálni, szebben alakítani. Kell még hozzá némi tehetség, egy kevés rajz- és tervezési készség és képzelőerő. Valamit elképzelni, s azt megvalósítani - ezt kell elsősorban tudnia egy jó asztalosnak. Ugyanakkor bátornak is kell lennie, mernie kell nekifogni és megcsinálni egy adott munkát. Nem szabad másoktól kérdezni, mert csak akkor alakul ki az anyagból valami egyedi.
- Mi a szép ebben a mesterségben, mi az, ami megfogott téged?
- Nekem az tetszik benne, hogy minden faanyagnak más a szerkezete, mások a tulajdonságai, és minden anyagot másegyébre használunk. A keményebb fákat jól lehet faragni, a puhább fák ajtóknak, ablakoknak kiválóak. Ezen kívül a fa puha, meleg, nem olyan, mint a vas. Igaz, hogy kicsit poros szakma, de a fát viszonylag hamarabb és főleg szebben meg lehet munkálni, mint a vasat. Azt is szépnek tartom ebben a szakmában, hogy akármilyen bútrot, ajtót, ablakot stb. ezer féleképpen el lehet készíteni. Ugyanakkor nagyon kell vigyázni arra, hogy pontos legyen az a munka, a derékszög derékszög legyen, ügyelni kell a méretekre, semmilyen szakmai szabályt nem szabad elhanyagolni. Elsősorban nekem, a mesternek kell tetszedjen a munka eredménye, mert akkor az ügyfélnek is tetszeni fog, ő is meg lesz elégedve... Persze, ha nem túlzottan finnyás - teszi hozzá mosolyogva Rozsi Ottó.
- Anyagilag mennyire kifizetődő ezt a szakmát gyakorolni?
- Asztalosnak akkor érdemes menni, ha az ember nem elégszik meg azzal, hogy bemegy egy munkahelyre, s ott csak szalagmunkásként dolgozik, és naponta például csak azt a körfűrészt használja, vagy csak egy bizonyos munkafázist végez. Így nagyon unalmas és kevésbé kifizetődő. Ha az embernek van rá lehetősége, nyisson saját műhelyt, ha erre nincs módja, akkor béreljen, és alkosson, mert úgy válik igazán széppé és érdekessé ez a munka. Pénzt keresni csak ilyen formában lehet. Mint alkalmazott nem igazán lehet megélni a kevéske fizetésből. Ritka a mai világban az a mester, vállalkozó, aki rendesen megfizeti a munkást. Ha az embernek van alkotókészsége, és szeret is alkotni, nagyon szépen kereshet az asztalossággal. Egy jó asztalos többet keres, mint egy rossz ügyvéd - jegyezte meg a végén ironikusan interjúalanyom. (ta)
Nevem: Alicia Keys. Újságíróként dolgozom egy nagy példányszámú lapnál. Körülbelül egy hete furcsa megbízást kaptam a főszerkesztőtől. Közölte velem: az egyik eldugott falu lakói láttak egy kölyöksárkányt, s hát utána kellene nézzek a dolognak.
Elmentem tehát a faluba, ahol mindössze két ember élt. Nem vesztegettem sokat az időt, elindultam abba az irányba, amerre a két lakó (vagyis a polgármester és az alpolgármester) látni vélte a titokzatos kissárkányt. Hamarosan fura lábnyomokra bukkantam. A nyomokat követve elértem egy hatalmas sziklához, amelynek az aljában egy barlangot fedeztem fel. Először nem mertem bemenni, de aztán arra gondoltam: ha bebizonyítom, hogy ez a sárkányhistória igaz, bizonyára megkapom a Pulitzer-díjat.
Hirtelen hangos zokogást hallottam a barlang irányából, így nem vacilláltam tovább, bementem a barlangba. Nem akartam hinni a szememnek: a barlang fala drágakövekkel volt kirakva, középen pedig egy hatalmas, kristályvizű medence díszelgett. Gyorsan elővettem fényképezőgépemet, és mindent rögzítettem. Alig fejeztem be a fotózást, ismét zokogás törte meg a csendet.
- Kkkk.. kérlek, ne bánts! - szólt a síró hang.
- Ki vagy? - kérdeztem félelemtől remegő hangon.
- Csak én..., Sweety - jött a válasz, s a homályból egy sárkánykölyök lépett elő.
Miután meggyőződtem róla, hogy nem álmodom, megkérdeztem a sárkányfiókától, hogy mit keres ott?
- Álomföldről kerültem ide - válaszolta.
- Mert egy gonosz manó mindenkit elaltatott Álomföldön. Engem a barátom, Nagy Vándor mentett meg.
- Egy csillag - válaszolta Sweety édesen.
Mivel a történet hihetetlennek tűnt, s eléggé el is fáradtam, azt javasoltam, aludjunk egyet az egészre, s majd tiszta fejjel megbeszéljük a teendőket. Alig aludtam el, egy furcsa zajra rettentem fel. Azt láttam, hogy egy boszorkány seprűjén berepült a barlangba, megragadta Sweetyt, s pillanatok alatt eltűnt. Az ijedtségtől szinte lebénultam. Csak ültem magamba roskadva, és sírtam, sírtam, sírtam... Egyszer csak egy vékony hang ért dobhártyámhoz:
- Ki van ott? - kérdeztem megrettenve.
Hirtelen, szinte a semmiből, egy csapat tündér bukkant elő. Nagyon meglepődtem. Miután valamelyest magamhoz tértem, elpanaszoltam nekik a bánatomat. Közösen elhatároztuk, hogy kidolgozunk egy tervet Sweety kiszabadítására. A terv hamar megszületett.
A tündérek elvittek Tündérországba, és tündérré változtattak, hogy velük mehessek boszorkányföldre.
A gonosz boszorkány egy sűrű, félelmetes erdőben lakott. A patakokban valamilyen bűzös, bugyborgó zöld folyadék folyt, a fák kérge csúszós, nyálkás masszával volt átitatva, az állatok pedig torzszülöttekre, mutáns élőlényekre emlékeztettek. Nagyon féltem. Csak az nyugtatott meg kicsit, hogy láthatatlan vagyok, és a tündérek is velem vannak.
Amikor bementünk a boszorkány házába, a rondaság éppen a ház gerendáján aludt, Sweety pedig megkötözve a földön ült, és zokogott. Először odakötöttük a boszorkányt a gerendához, majd kiszabadítottuk Sweetyt. Ez jó stratégiának bizonyult, mivel a boszi nemsokára meg is ébredt. Elszabadulni nem tudott ugyan, de parancsot adott seprűjének, hogy verjen el minket. Amikor a seprű felénk közelített, hirtelen láthatókká váltunk, s elvágtuk a boszi kötelét, aki egyenesen a szoba közepén fortyogó üstbe esett. Még mielőtt kikászálódott volna az üstből, ismét láthatatlanokká változtunk, s elhagytuk boszorkányföldet.
Hanem a neheze csak azután következett. A tündérek elárulták: többé nem tudnak visszavarázsolni emberré. Nagyon elszomorodtam a hír hallatán, de aztán rájöttem, hogy minden tündér csodálatos kislányból lett. Miután ezt tisztáztam magammal, ismét Sweety ügye kezdett el foglalkoztatni.
Újdonsült barátaimmal elhatároztuk, hogy megkeressük a csillagok között a Nagy Vándort. Háromszor is végigjártuk a ragyogóbbnál ragyogóbb csillagokkal teletüzdelt Univerzumot, de a Nagy Vándort sehol sem találtuk. Már majdnem feladtuk a keresést, amikor megpillantottam egy kicsi, könnyező csillagocskát. Oda repültem, s megkérdeztem, hogy mi bántja, miért sír?
- Elveszítettem hű barátomat, Sweetyt - panaszolta. - Nem hiszem, hogy valaha még viszontlátom.
Volt öröm, amikor a Nagy Vándort elvittem Sweetyhez. Nem győztek hálálkodni nekem, s egymással is alig tudtak betelni.
Néhány nap múlva könnyes búcsút vettünk egymástól, Nagy Vándor és Sweety visszatértek Álomországba, hogy rendre tanítsák a gonosz manót.
Én azóta is Tündérországban élek. A főnököm már biztosan sejti: hiába várja a szenzációs cikket. Boldogságomat csak fokozza, hogy tudom: a kissárkány is boldog, s ez egy kicsit nekem is köszönhető. Biztos vagyok benne, hogy amerre jár, csillagok világítják útját.
Jakab Karin,
a színérváraljai 2. sz. Ált. Iskola VII. o. tanulója
* "Új Word-dokumentumot úgy hozunk létre, hogy létrehozunk egy új Word-dokumentumot."
* Soroljátok fel az ablak építőelemeit! "Fájl, nemzet, súgó."
* "Aktív ablak lehet: az egér, a dokumentum."
* "Az ablak felépítése: az ablakban mindent lehet."
* " A Futtatás segít megkeresni az elveszett ablakot"
* "Megnyomjuk az N billentyűt, és megjelenik a bárbeszédablak"
* "Itt a vége, fuss el véle!"
Várjuk írásaitokat, ötleteteiket, javaslataitokat, rajzaitokat a Bányavidéki Új Szó címére. A következő Bányavidéki DiákDuma áprilisban jelenik meg.
Szerepelj Te is új rovatunkban!
A cím természetesen A. A. Milne (1882-1952) Micimackójának (1926) egyik változata. Milne a Micimackót eredetileg fia számára írta. A történetben fia játékállatai elevenednek meg. Mi, Karinthy Frigyes csodálatos tolmácsolásában ismerhettük meg Milne klasszikusát, s azóta minden rendes magyar háztartásban fellelhető legalább egy olyan kegytárgy, melyet a torkos medve és barátai fémjeleznek.
A Micimackó több, mint egy mese, a californiai Berkley Egyetemen kötelező olvasmány az elsőévesek számára. Ezért nemcsak gyermekeinknek lesz rendkívüli élmény a Százholdas Pagony megismerése, hanem szeretettel ajánljuk felnőtt közönségünk figyelmébe is.
Márk-Nagy Ágota rendezésében minden szereplőt a szívünkbe zárunk: a félénk Malackát, a csekély értelmű, ám nagyon jószívű Micimackót, a mélabús Fülest, a fontoskodó Nyuszit, az álomszuszék Bagolyt, a játékos kedvű Zsebibabát, az élelmes Kangát és nem utolsó sorban mindannyiunk barátját, Róbert Gidát.
Az előadásban elhangzó dalok zeneszerzője Nyeső Mari (a budapesti Kolibri Színházban 1996 óta vannak önálló estjei), akinek dalszövegeiben mese, humor, irónia van és eredeti, közvetlen előadói stílusa minden korosztályt rabul ejt.
A szatmárnémeti Északi Színház Brighella bábtagozatának első nagyszínpadi előadása
egy klasszikus Grimm mese, a Hófehérke. A mesét Kovács Ildikó, Blattner Géza díjas rendezőnő írta át bábszínpadra és rendezte meg.
Az ő ötlete alapján került a bábcsoport repertoárjába pont ez az mese, lévén ez a mindenki által ismert történet, megmozdította a bábelőadásokhoz még nem szokott szatmári szülőket, nagyszülőket, pedagógusokat, így az érdeklődés, mindenki örömére a vártnál is nagyobb lett. Az előadásban „szereplő" egypálcás marionett figurák, egy bábszínész által mozgatott hét külön alakos törpék figurája, a famozdony és kerekes lovacska, mind a gyermekjátékok és tárgyak varázslatos, megelevenedő világába vezetnek. Ez a játékvilág, a mi mesénk szerint, a nagypapa padlásán található.
Az előadás díszlettervezője, a temesvári nyugdíjas báb- és díszlettervező Krizsowetczky Zofia, zenéjét összeválogatta Kovács Ildikó, a bábokat a kecskeméti Ciróka bábszínháztól kapta a szatmárnémeti Északi Színház, a bábok tervezője a pár éve elhunyt nagybányai bábtervező Grumaz Ida. Kisebb képzőművészeti javításokat, restaurálást, varrogatást, ragasztgatást a társulat maga végezte el. Az előadásban részt vettek:
Rendező munkatársa: Szilágyi Regina
Szilágyi Regina
Március 16-án, szerdán 19 órai kezdettel a Nagybányai Városi Színházban lép fel „Öninterjú — Best of Maksa" című önálló kabaréestjével Maksa Zoltán humorista. A fergeteges humorú magyarországi előadót a nagybányai közönség a Szeszélyes Évszakokból és az EZ+AZ című szórakoztató műsorokból ismerheti leginkább, bár az előadó számos humoros tartalmú nagylemezt is megjelentetett az elmúlt években. Bár kevesen tudják, a népszerű humorista eredeti szakmája vegyész, ám 1981–ben a Rádiókabaré által szervezett humorfesztivált követően csatlakozott a könnyed szórakoztatás magyarországi élmezőnyéhez.
Nagybányai fellépésére az elmúlt évek előadásainak legsikeresebb részleteit válogatta össze, úgyhogy a szerda esti műsor mindenképp jó szórakozást és könnyed kikapcsolódást ígér a dolgos munkanap lezárásaként.
Maksa Zoltán előadására jegyek 100 ezer lejes egységáron kaphatók a nagybányai RMDSZ székházában (Vasile Lucaciu 1. szám), illetve a helyszínen.
Japánul az origami papírhajtogatást jelent. Hagyományos művészetről van szó, melynek a népszerűsége Japánban igen nagy volt, s mára e kreatív "játék" világszerte elterjedt. Eredetére vonatkozó egyértelmű bizonyíték nem létezik, egyes feltételezések szerint Koreából, esetleg Kínából került át a Felkelő Nap Országába. Az első feljegyzések az 1600-as évek végéről származnak.
Nem csoda hát, ha az interneten is találunk origamis oldalakat. Közülük a Joseph Wu Origami honlap ötletessége ragadott meg. A honlapon a gallery és az illustration menüpontokban nézegethetjük a látogatók által elkészített és publikált alkotásokat. A kis képekre kattintva, annak nagyítása is megjelenik, valamint a leírása - ami nem más, mint elkészítési útmutató. Ez utóbbi azonban - sajnos - nem mindegyik origami esetén publikus! A publikus útmutatók általában PDF formátumúak, ezek megnyitásához az ingyenes Adobe Acrobat Reader jelenléte szükséges a számítógépen.
Ugyanez a szoftver nyitja meg a honlapon szintén rendelkezésre álló origami témájú könyveket is. E téren szintén gazdag választéknak örvendhet a látogató. Nem csoda, hiszen a művészeti ág irodalma igen gazdag. Még két hasznos információra érdemes figyelnünk a leírások használata esetén. Az egyik az illető hajtogatás nehézségi foka (ez öt fokozatban halad az egyszerűtől a bonyolultig). A másik szintén jelentős információ - melyre a honlap tulajdonosa külön felhívja a látogatók figyelmét - az esetenként megtalálható szerzői jog. Vigyázzunk tehát azoknak az alkotásoknak a használatával, melyek jogvédelem alatt állnak!
A hajtogatások tematikája gazdag, a hagyományosnak mondható maszkok, állatok, virágok mellett megtalálhatjuk a modern élet "képviselőit" is, mobiltelefon, laptop vagy videókamera formájában.
Kezdők figyelmébe az instructions menüpont alatt letölthető könyvek közül elsősorban a "Basic" (alapok) gyűjteményt, valamint az "Origami symbols" (szimbólumok)-at ajánlanám. Akit a téma végképp magával ragadott, az oldal áttanulmányozása után a linkek követésével folytathatja kutatásait. Itt még magyar nyelvű honlap is található.
Joseph Wu Origami oldalának címe: http://www.origami.as/home.html
(www.egyperces.hu)
• Alicia Keys tarolt. Február 28-án éjjel Los Angelesben került megrendezésre a 19. Soul Train Awards. Az igen színvonalas díjkiosztón Alicia Keys ismét tarolt. A fiatal sztár több kategóriában is díjat kapott, többek között a legjobb R’n’B albumnak és a legjobb női előadónak járó díjat is hazavihette. Az est folyamán elismerték még a Destiny’s Child és Ciara; illetve Usher zenei tehetségét is. Az utóbbi rapper 3 kategóriában vitte el a pálmát. A legjobb rap videó címet Jay-Z 99 Problems címu klipje kapta. • Aguilera fehér lagzira vágyik. Christina Aguilera nemrégiben büszkén jelentette ki, hogy férjhez megy. Rajongói természetesen arra tippeltek, hogy az énekesnő lagziján is valami szexi rucit fog viselni, amivel még inkább felhívhatja magára a figyelmet. A R’n’B díva azonban éppen az ellenkezőjét szeretné. Diszkrét fehér ruhában képzeli el magát az oltár előtt és természetesen romantikus ceremóniát szeretne. Az esküvő időpontjáról Christina egyértelműen még nem nyilatkozott, de annyit azért elmondott, hogy új albumát mindenképpen szeretné lezárni, mielőtt ilyen nagy horderejű magánéleti projektbe kezd.
• Megkezdődött Jackson zaklatási pere. Február utolsó napján vette kezdetét annak a pernek a bírósági tárgyalása, amit szexuális zaklatás tette miatt indítottak Michael Jackson ellen. A sztár, ahogyan az a tárgyalóteremben február utolsó napján elhangzott, leitatott jó néhány fiatalt, akiket azután fajtalankodásra kényszerített. A védelem természetesen minden Jackson ellen felhozott vádat elutasít. A vádlott maga úgy véli, hogy nem lehet szó másról, mint egy nagy összeesküvésről, aminek az a célja, hogy irigységből, vagy akár egyéb okokból kicsináljanak egy ártatlan embert.
• Jennifer Lopez: újjászületés. Ahogyan azt az új album címe (Rebirth) is mutatja, Jennifer Lopez újjászületett. Hosszú szünet után végre piacra dobta vadonatúj nagylemezét, amely saját elmondása szerint rengeteg újdonságot tartogat rajongói számára. Az énekesnő hosszú időt töltött zenehallgatással, főleg James Brown-t és soult hallgatott és közben rádöbbent, hogy meg kell újulnia. A korongon megjelent számok mindegyike Lopez egy új arcát mutatja meg és mintegy hírnökként vezetik J. Lo új életfázisának kezdetét.
Évente ötmillió ember hal meg világszerte a dohányzással összefüggésbe hozható betegségekben, a statisztikák szerint ha nem történik beavatkozás, a szám 2020-ig megkétszereződhet. Múlt vasárnap hatályba lépett a világtörténelem első globális egészségügyi paktuma: 168 ország írta alá és 57 már ratifikálta is a dohányzásellenes törvények szigorításáról szóló egyezményt. Ahol már a ratifikáció is megtörtént, csak olyan dohánytermékek kerülhetnek forgalomba, amelyek csomagolása figyelmeztet az egészségügyi kockázatra. Ezekben az államokban öt éven belül tilos lesz a dohányreklám, és az eddigieknél is hatékonyabb lépéseket tesznek a passzív dohányosok védelmében. A világ dohányipara ellenezte az egyezményt, de az egyik legnagyobb dohánygyártó cég, a British American Tobacco mára változtatott álláspontján, és kész együttműködni a WHO-val (az ENSZ egészségügyi szervezetével). Az aláíró és ratifikáló országok között van például az Egyesült Királyság, India, Kanada és Ausztrália; ugyanakkor néhány nagy ország, mint például az USA, még nem kötelezte el magát a paktum mellett.
Különleges versenyt rendeztek egy nicaraguai bevásárlóközpontban. A feladat - amelyre kizárólag párok jelentkezhettek - igen egyszerű volt: ébren kellett maradni minél tovább az épület közepén felállított ágyakon, méghozzá fekve. A megmérettetésen végül hat pár vett részt. A győztesek nem kevesebb, mint 51 órát töltöttek alvás nélkül. Mindezt természetesen nem puszta szórakozásból tették, a verseny fődíja ugyanis egy személyautó volt. (uno)
A fizikai agresszivitásra való hajlam mutatója lehet a férfiaknál, hogy a mutatóujj rövidebb-e a gyűrűs ujjánál, és ha igen, mennyire, állapították meg kanadai kutatók. Az agresszivitást nem önmagában a hosszú gyűrűs ujj okozza. A titok nyitja a férfi nemi hormon, a tesztoszteron szintjében rejlik. Az anyaméhben a magzatok különböző mértékben vannak kitéve tesztoszteron hatásnak, és a legújabb kutatások szerint azok a férfiak, akiket magzati életükben nagyobb mértékben ért e hatás, hosszabb gyűrűs ujjal rendelkeznek, jelentette ki a kanadai kutató csoport egyik tagja, dr. Peter L. Hurd. "A mutató ujjnál hosszabb gyűrűs ujjal bíró férfiak szervezetébe tehát feltehetően magzati létük során nagyobb mennyiségű férfihormon épült be" - fogalmazott. Az ő tesztoszteronszintjük a kutatók szerint egész életükben az átlagnál magasabb lesz, és másoknál nagyobb hajlamot mutatnak a fizikai agresszióra" - tette hozzá. A vizsgálat megállapításai csak férfiakra érvényesek, figyelmeztetett a kanadai kutató. Hozzátette, kizárólag a fizikai agresszivitás mértéke hozható összefüggésbe a mutató és gyűrűs ujj hosszúsága közötti különbséggel, az agresszív magatartásformák egyéb típusai nem.
Elárverezik azokat a mellbetéteket, amelynek tulajdonosa az amerikai Gyémánt Babák (Diamond Dolls) sztriptízbárban dolgozott. Miután felhagyott korábbi munkájával Tawny Peaks táncosnő, plasztikai műtéttel vetette ki a betétet melleiből. Az implantátumokat éveken át a kamrában tartotta, de aztán úgy döntött, megválik azoktól. "Annyi őrült dolgot árulgatnak. Ráadásul ezek híresek, mivel az első mellper szereplői" - mondta a volt táncosnő. Korábban a hölgy egy legénybúcsún az ünnepelt férfi ölébe ült, és hatalmas kebleivel megütötte a vőlegény arcát, aki ezért kártérítést követelt. A peres ügyben eljáró bíró elutasította a kártérítési igényt, mert úgy ítélte meg, a mell nem volt annyira kemény, hogy a panaszosban kárt tegyen. Az implantátumra eddig mindössze tíz ajánlat érkezett, és a legnagyobb licit 71 dolláros. (mti)
Két méter vastag hóréteg alá préselődve sikerült telefonálnia egy férfinak Csehországban. A 29 éves Jaroslav Formacek nem Guinness-rekorddöntés végett használta mobilját ilyen körülmények között, hanem lavina temette be. "Elképesztő, miként sikerült neki annyi helyet szorítania magának, hogy telefonálni tudjon. Lavinák által betemetettek közül még soha senki nem hívott személyesen minket" - mondta a hegyi mentőszolgálat vezetője. A férfi bő egy órát töltött hóba temetve, mínusz 10 Celsius-fokban, de végig telefonkapcsolatban volt kimentőivel, akiket sikerült magához irányítania. A mentésben egy helikopter és egy daru is részt vett. (hírtv)
Egy kanadai felmérés szerint a férfiak vonzóbbnak találják a jó étvágygyal falatozó nőket, mint azokat, akik csak csipegetnek. Patty Pliner, a Torontói Egyetem pszichológusa szerint a férfiak érdeklődését sokkal inkább felkelti egy olyan hölgy, aki lelkesen tömi magába a hamburgert, mint aki egykedvűen turkálja a salátáját. A pszichológus hozzátette, ez az állítása kizárólag a csinos hölgyekre vonatkozik. A felmérés után összegzett tapasztalatai szerint ugyanis minél kövérebb egy nő, annál kevésbé nyújt vonzó látványt evés közben a férfiak számára.
Férfi kézilabda, Challenge Kupa
Lascãr Panã sportcsarnok, kb. 2400 néző.
Minaur: Apostu (11), Viman (3) - Ghionea 10 (2), Sabou 8, Vizhbovsky 7, Cristian 3, Irimescu 2, Várady 1, Balint, Bondar, Nedelcu, Cosma, Mihai, Kovacs. Technikai igazgató: Lascãr Panã. Edző: Palkó János.
Braga: Ferreira (17) - Marinho, Coelho 8 (4), Andrade 8 (2), Bogas 5, Gaifem 4, Galambas 2, Vieira, Lourenco, Costa B., Costa J., Silva. Technikai igazgató: Antonio Casaca. Edző: Jorje Rito.
Vezette: Raposlav Kavulik, Milan Sivalc (Szlovákia). EHF-megfigyelő: Viktor Konoplasti (Ukrajna)
A Challenge Kupa negyeddöntőjének első mérkőzésén a Nagybányai Minaur a portugál ABC Braga csapatát fogadta. Az első félidőben még minden jó irányban haladt, a Minaur játékosai sorra dobták a szebbnél-szebb gólokat. A portugálok nem tudták fogni Ghioneát és az ukrán Vizhbovskyt. Kapusuk sem mutatott sokat, szünet előtt már nyolc góllal vezetett csapatunk. Ekkor már csak arra tippeltünk, hogy milyen előnnyel fejeződik be a felpaprikázott hangulatú mérkőzés. Sajnos nem így gondolták a portugálok vezetői és szünet után teljesen más taktikával küldték pályára a csapatot. A szoros, nem egyszer agresszív emberfogás,