Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek.
Havazás lennék, mintha volna
kedvem és pénzem annyi hóra,
mellyel ember ily hitvány bőrben
havazhat egész esztendőben.
Lassún, mint akit nem is kérnek,
lennék Föld felett lengő ének,
egy szál ingben is elringatnám,
elmúlásommal sem ríkatnám.
Lennék mindenség ingecskéje,
öltözködnék a szegénységre,
ne üssön át az éjszakákon
vacogó lélek, fázó álom.
Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
csitítgató is ott, hol láz van.
Méltóságos a pusztulásban.
(BÚSz-tudósítás) Ezer töltött káposzta, harminc méter kolbász, több mint száz domokosi kürtőskalács, több tál farsangi fánk várta január 29-én, szombaton a mulatságot kedvelőket Domokoson. A helyi RMDSz és a MARARÁT Kulturális Egyesület égisze alatt, Molnár Judit és Németh Erzsébet tanítónők által szervezett farsangi bál évről-évre színvonalasabb szórakozási lehetőséget nyújt mindenkinek.
Már kora délután megpezsdült az élet a máskor csendes Domokoson. Szülők és nagyszülők kísérték óvodás és iskoláskorú gyermekeiket a számukra külön is megszervezett farsangi buliba. Szebbnél szebb, ötletesebbnél ötletesebb jelmezeket mutattak be gyermekeink, a legsikeresebb maszkok tulajdonosai díjakkal térhettek haza.
Alig hagyták el a gyermekek a kultúrotthont, máris a felnőttek számára terült az asztal. Hozzávetőlegesen másfélszáz domokosi és magyarláposi vendég jelent meg az este hét órakor kezdődő farsangi mulatságon. Az érkezőket taps fogadta, így üdvözölték a középkori nemesi pár, Piroska, farkas, nagymama és vadász (a végén már nem a vadász, hanem a farkas vitte a vadászpuskát), ócska ruhát áruló cigány, falusi öregember, hadirokkant, kéményseprő, diplomatatáskás ügynök és sok más ötletes jelmez felvonulását.
Volt nevetés, jókedv, s nem utolsó sorban jó zene; a nagyenyedi zenészek mindent elkövettek, hogy a Lápos mentén is jól elhúzzák mindenki nótáját. Még a polgármester is jól érezte magát körünkben, aki magyar nyelven kívánt jó szórakozást mindannyiunknak.
A farsangi bábot elbúcsúztattuk, a „bánatos szívű asszonyok" meg is siratták, majd a kultúrotthon udvarán pálinkázás közben elhamvasztottuk.
Őrizzük és ápoljuk hagyományainkat! Külön dícséret azoknak az idősebb és fiatalabb asszonyoknak és lányoknak, no meg férfiaknak, akik elővették a nagyszülőktől örökölt népviseleti ruhákat, és úgy jöttek el a mulatságra. Nem volt hiábavaló a több napos készülődés. Reggelig roptuk a táncot! Mindenki közreműködését megköszönve, most egy időre elbúcsúzunk a farsangtól. Viszontlátásra 2006-ban!
A szervezők
Az utcán hallottuk... igazság szerint legszívesebben ezt a címet adtuk volna a hírnek, miszerint február 8-án, kedden 19 órától a GYÖRGYIKE DRÁGA GYERMEK c. előadással Nagybányán lép fel a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata. Ugyanis, valamilyen furcsa okból kifolyólag csak ilymódon, nemhivatalos forrásból értesülünk most már sorozatosan a szatmári színészek nagybányai előadásairól és bérlethirdetéseiről. Természetesen minden rendezvényszervezőnek, így a nevezett társulat szatmári és nagybányai munkatársainak is privát ügye, hogy hol és milyen formában próbálnak közönséget verbuválni. Hogy azonban nem túl jól végzik munkájukat, azt az előadásokról lemaradó olvasók reklamációi és a „teltházas" bemutatók is bizonyítják. S talán az sem egészen fair, ahogy egy amúgy kis példányszámú napilap olvasottságát egy jobb sorsra érdemes művelődési esemény rovására próbálják emelgetni. Vagy a kibicnek semmi se drága...? (déel)
Február 5-én, szombaton újabb érdekes filmeket tekinthetnek meg a Teleki Magyar Ház filmklubjában:
16 órától: Csibefutam, magyarul beszélő angol animációs film, 80 perc.
18 órától: Sose halunk meg (1993). Koltai Róbert első, nagysikerű rendezése. A kb. 85 perc hosszúságú színes produkció megtekintését csak tizenkét éven felülieknek javasoljuk!
Kiállítás Wagner Péter kolozsvári származású budapesti építész rajzaiból és fényképeiből, a Művelődés folyóirat és a Teleki Magyar Ház szervezésében. Megnyitó: február 10-én, csütörtökön 17.30 órai kezdettel. A tárlatot megnyitja Mitru Ildikó építész, közreműködnek a Gesztenyefa Együttes és a nagybányai Táncház tagjai. Utána Kriterion és Művelődés könyvvásár! Vasile Susca maszk-kiállítása február 8-ig látogatható a Teleki Házban.
Az idei nagytáborral kapcsolatos megbeszélésre hívja tagjait és az érdeklődőket szerda 19 órára az EKE Gutin Osztálya.
Közhírré tétetik! Szinérváralján a farsangi bál MA február 4-én, 19.00 órakor kezdődik! A „Chilly Vendéglőbe" gyűljön apraja-nagyja, ha a mulatságra 250 000 lejt áldozna. Lesz ott móka, kacagás, tombola és táncolás, viccelődés, versengés, lakodalom, temetés. Aki eljön, haza ne siessen, hogy virradatig velünk nevessen! A helyi RMDSz szervezésében sorra kerülő bál fővédnöke: Böndi Gyöngyike prefektus.
Farsangi időket élünk. Egymást érik a bálok, minden és mindenki álarc mögé rejti valódi énjét. Ilyenkor semmi és senki sem az, aminek, illetve akinek látszik. Hogy ez nálunk egész évben így van, nem csak farsangkor? Lehet, de ebben az időszakban különös árnyalatot kap midez: felvesszük álarcainkat, mert igazi arcunkat nem szívesen mutogatjuk mások előtt. (Néha még a tükör előtt is rejtegetni próbáljuk.) Félünk, hogy sebezhetőkké válunk.
A melankólikus alkatú egyének bohócnak, a dörzsölt, minden hájjal megkent alakok Hófehérkének, a nyúlszívűek oroszlánnak, az oroszlánszívűek (ha nem is Richárdok) nyuszinak öltöznek. Mintha minden a feje tetejére állna.
Mifelénk még a termékek is álarcba bújnak. Olvasom a mézként vásárolt, napalmszerű készítmény címkéjén az összetevőket, s nem hiszek a szememnek. Az, amit méznek hittem, alig 5%-nyi arányban tartalmaz mézet. A többi cukor, és néhány fura nevű adalék keveréke. Igaz, a gyártó nem is nevezi méznek a terméket, energiapótló készítményként forgalmazza. A cimkén azonban valóságos méhrajzás látható a szöveg alatt, s a lépből úgy csurog-csöpög a méz az üvegedény oldalán látható kétdimenziós változatban, hogy az ember önkéntelenül is megnézi, nehogy összekenje az abroszt. Még Teddy macit sem felejtették el felrajzolni a cimkére, amint éppen kanalát készül belemártani a készítménybe. Ha tudná szegény, hogy mit eszik...
Aztán itt vannak a gyümölcslé tartalmú üdítőitalok. Amelyek alig 5%-nyi gyümölcslevet tartalmaznak. Ilyen erővel akár tabletta formájában is forgalmazhatnák, hogy ne foglaljon annyi helyet az üzletek polcain. Sőt, patikákban árusíthatnák... A macskáknak szánt, viccesen húskonzervnek becézett termékek 5%-os hústartalmáról már ne is beszéljünk. Hogy miként tudnak ezzel a „temérdek" hústartalommal annyi húsdarabot a dobozba varázsolni, örök rejtély marad számomra. Nem is próbálom megfejteni; szerintem az X-akták kategóriájába tartozik a dolog... De hogy még a teagazos zacskókban is ritkán haladja meg a teafű a 20-25%-os arányt, az azért már elgondolkoztató...
Mint már említettem, farsangi időket élünk. Fura egy világ ez, hiszen semmi sem az benne, aminek látszik. Senki sem az, akinek látszik. A valóságot már csak nyomelemeiben fedezhetjük fel, a műanyaggal, polisztirénnel bélelt színes csomagolások és álarcok mögött... (tami)
Cãlin Popescu Tãriceanu szerint Romániában több mint 40 000 pedagógus felejti el adóbevallásában bejelölni azokat az összegeket, amelyeket magánórák tartásával kerestek. A miniszterelnök drasztikus ellenőrzéseket akar foganatosítani az ügyben. Számítások szerint az államkasszába évente 84 milliárd lejes plusz bevételt lehetne elkönyvelni, ha a magánórák adózása a helyes kerékvágásba kerülne. A magánórák adóztatását – a globális adóbevallás keretében – Traian Remes egykori pénzügyminiszter vezette be 2000-ben. A rendeletben szó szerint ott áll a megtisztelő figyelmesség: „az állampolgárok, a tanárokat is beleértve, kötelesek bevallani minden egyéb jövedelmüket". A közoktatási szakszervezetek utaltak arra: az adócsalások elleni harcot nem a pedagógus társadalommal kellene kezdeni, ahol a nettó átlagbér alig emelkedik hatmillió lej fölé, s nevetségesnek tartották, hogy az ügy valamiképpen befolyásolná a nemzetgazdaság helyzetét.
A tanügyminisztérium úgy döntött, hozzájárul ahhoz, hogy a különféle vizsgatételek interneten elérhetőek legyenek. Az érettségi vizsga, képességvizsga tételei a http://subiecte.edu.ro honlapon kérhetők le. A tanárok is megtalálhatják itt a különféle fokozati vizsgák tételeit. A honlapon a 2004-es, de a korábbi évek vizsgatételei is szerepelnek, s a magyar irodalom tételek is megtalálhatók itt. A tételgyűjtemény óriási segítséget jelenthet a vizsgázni készülő diákoknak, annál is inkább, mert a pontozás-értékelés rendszere is megtekinthető. Az említett honlapon ugyanakkor a próbaérettségi, próba képességvizsga tételei is szerepelnek.
A „Napsugár" és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége idén is meghirdeti a II. Országos Mesemondó Versenyt, három korosztály számára. Az I-IV. és az V-VIII. osztályosok legfeljebb 3 perc, a középiskolások 5 perc alatt elmondható népmesével nevezhetnek be. A megyei szintű döntőt a Tanfelügyelőség idén is a Teleki Magyar Házban szervezi, február 26-án, szombaton. Minden korcsoportból 2-2 mesemondó jut tovább az országos versenyre, amelyet „A Magyar Nyelv Napjai" keretében szerveznek meg. Kérjük a pedagógus kollégákat, hogy ha még nem tették, mielőbb nevezzék be tanítványaikat Váradi Izabella tanfelügyelőnél!
A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör nagy sikerrel bemutatott „A KÖR KÖZEPÉN ÁLLUNK(?)" című zenés-humoros kabaréját MA, február 4-én, pénteken 18.00 órai kezdettel újra láthatja a nagybányai közönség. Jegyek elővételben a Városi Színház jegypénztáránál, az előadás előtt egy órával.
Érdeklődők, középiskolások figyelem! Ingyenes pszichológiai és pályaorientációs tanácsadás indul február 7-től, jövő hétfőtől a Teleki Magyar Házban! Székely Ágota tavaly végzett a kolozsvári Babes Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai és Neveléstudományi karának pszichológia szakán. Jelenleg a megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság pszichológusa. A Teleki Magyar Házba minden hétfőn 17-19 óra között várja az érdeklődőket, akiket általános pszichológiai problémák megoldásában, s nem utolsó sorban a pályaválasztásban kíván segíteni.
A kiállítóterem K-Sz: 13-18 óra között látogatható n Az internet klub H-P: 17-21, Sz: 16-21.30 óra között van nyitva n Orvosi tanácsadás minden szerdán 16 órától n Jogi tanácsadás jövő csütörtökön 18.00 órától n Munkaerőközvetítés minden kedden 17 és csütörtökön 14 órától.
…a jövő kedden is. Találkozunk február 8-án 18 órától, a Teleki Magyar Házban! Szerettel várjuk az új tagokat, érdeklődőket!
Szerda: 9-11 óra; Csüt.: 16-18 óra
Péntek: 16-18 óra; Szombat: zárva.
Tizenegyezer kötetes könyvállományunk feldolgozása folyamatban van, így szó szerint hétről-hétre változik, gazdagodik a polcokon lévő kínálatunk. A kölcsönzés mellett digitális adatbázis, olvasóterem, internet, nyomtatási, fénymásolási lehetőségek várják a könyvbarátokat. A Teleki-klub tagjai (zöld, fehér, piros és arany kártyák tulajdonosai) kiemelt kedvezményekben részesülnek, többek között ingyen barangolhatnak az interneten!
A vajdához elmegyünk
Mert most Csömét temetünk
Szánon visszük Csömét is utolsó útjára
Szánon megyünk magunk is búcsúztatására
Eltemetjük a telet
Gyere Te is, ha lehet!
Február 7., Nagybánya,Teleki Magyar Ház
Februárnak elején
A farsangnak legvégén
Húshagyónak hétfőjén
Jöjjetek a táncházba
Hogy elűzzük a telet
Az iszonyú hideget
Közben játszunk, nevetünk
S finom fánkokat eszünk.
Deák László, az EKE Gutin osztályának elnöke:
(BÚSz-interjú) 1880-ban Nagyszebenben alakult meg a „Siebenbürgischer Karpathen-Verein", amely a turisztika felkarolását és fellendítését tűzte célul. Kezdetben Brassó, Szeben, Maros és Beszterce-Naszód megyékben működött az egyesület, s egyebek mellett mintegy 22 turistaházat is üzemeltetett. 1891-ben Kolozsváron is létrejött egy hasonló, immár magyar nevű szervezet: az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület, a mai EKE jogelődje. Az alábbiakban az EKE Gutin-osztálya elnökével, Deák Lászlóval készült interjúnk második részét olvashatják.
– Gondolom, ide is jönnek vendégtúrázók?
– Jönnek, mindenhonnan. A nyíregyháziakkal, vagyis a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Természetbarát Szövetséggel 2001 óta van együttműködési szerződésünk. Segítjük egymást, túrákra, továbbképzésekre járunk. Nekik köszönhetjük többek között, hogy országos szinten elsőként az EKE Gutin-osztályának 14 tagja szerezte meg a nemzetközi bronzjelvényes túravezetői minősítést. Egy reggeltől estig tartó, túrázásokkal, terepgyakorlatokkal egybekötött tíznapos felkészítésen vettek részt. A tulajdonképpeni vizsga, amelynek alapján megkapták az oklevelet, a magyarországi Természetbarátok Szövetségének vizsgáztató bizottsága előtt zajlott. Nagyon sok erdélyi és magyarországi turistaszervezettel építettünk ki kapcsolatot. Több száz, vagy akár már ezer fotónk van a harmincas, negyvenes, ötvenes évekből, amikor még működött a régi nagybányai EKE-szervezet. Összehoztunk egy szép gyűjteményt, egyéb iratokkal együtt mindent CD-re másoltunk, s elküldtük a Magyar Hegymászótörténeti Társaságnak. Ezért kaptuk tőlük 2003-ban egy díszoklevelet.
– Olvastam, hogy az egyesület legfiatalabb tagja mindössze három éves.
– Annyi volt, mert mostanára megnőtt. Gyermekeink jelentik az utánpótlást. Talán az egyedüli baj, hogy főleg az EKE-tagok ifjabb családtagjai túráznak velünk. Pedig jó lenne, ha az ifjúság – általános iskolások, gimnazisták – jobban bekapcsolódna. Ők sajnos kevésbé képviseltetik magukat programjainkon. Ha valamilyen különlegesebb vetítés van, még láthatunk fiatalokat, de különben csak az EKE-tagok, vagy az idősebbek jönnek el. Így volt azon a vetítésen is, amit Erőss Zsolt, az első magyar Himalája-megmászó ittlétekor tartottunk. Vagy Szendrő Szabolcs budapesti hegymászó látogatásakor (őt kétszer is vendégül láthattunk), aki az első magyar Everest-expedícióról vetített, s bemutatta „Fél lábbal a csúcson" című könyvét. Ő is megmászta a Himaláját (második vetítésének címe: „Börzsönytől a Himalájáig"), de nem a „hagyományos" csúcsot, hanem egy másik, 8 000 méter fölötti magaslatot. Peruról, Chiléről, Afrikáról is tartottunk vetítést...
– Aki kedvet kap arra, hogy bekapcsolódjon a mozgalomba, hol jelentkezhet?
– Eljöhet valamelyik, szerda esténként hét órától tartott gyűlésünkre, a Teleki Magyar Házba. Nem kell a „gyűlés" szótól megijedni, tulajdonképpen megbeszélésről van szó. Bárki jöhet, mindenkit szívesen fogadunk, bárki bekapcsolódhat, résztvehet a hétvégekre meghirdetett túrákon. Ha megfelelőnek tartja a csapatot, a hangulatot, máskor is szívesen látjuk. Vannak akik be sem iratkoztak az EKÉ-be, de rendszeresen jönnek a túrákra. Az EKÉ-nek egyébként hivatalos lapja is van, az Erdélyi Gyopár. Kéthavonta jelenik meg, akár tőlünk, akár Kolozsvárról meg lehet rendelni.
– A túrák alkalmával bizonyos szabályoknak, követelményeknek eleget kell tenni. Volt már rá példa, hogy valaki nem tudott a csapatba beilleszkedni?
– A balesetek elkerülése végett természetesen be kell tartani a szabályokat. Előfordult, hogy valakinek túl keménynek bizonyult egy-egy túra, vagy épp egy ilyen túrára jelentkezett (pedig ezt általában előre jelezni szoktuk), s másodszorra már nem jött el. Az ilyen azt a túrát egy életen át észben tartja; jó vagy rossz emlékként, nem tudom. Különbözőek vagyunk, ez így természetes... Olyan, hogy valakit kifejezetten a hozzáállása miatt kellett volna eltanácsolnunk, nem volt. Akinek nem tetszik valami, vagy látja hogy nem tud beilleszkedni, az egyszerűen nem jön többet.
– Néhány szót az idei tervekről...
– Az EKE ebben az évben – „természetvédelmi szakkifejezést" használva –, két fontos dologba vágta a fejszéjét. Augusztus 3-7. között tartjuk az országos vándortábort. Ez legalább 1300-1400 turistát jelent az egész országból és külföldről. Múlt szombaton voltak itt Nyíregyházáról az MTSZ vezetőségi tagjai, s ők mondták, hogy csak ebből a városból legalább 150 turistára számíthatunk. Tehát egy nagyszabású akcióról van szó, nagyon jól meg kell szerveznünk, ha helyt akarunk állni. Maga a táborhely Kapnikbánya közelében lesz, s a Gutin-hegységet, a Ciblest, a Máramarosi hegyeket fogjuk bejárni. Ez óriási felelősséggel jár és komoly szervezést igényel, bármilyen segítséget szívesen fogadunk. Azokra is gondolnunk kell, akik óvodáskorú és kisiskolás gyermekekkel érkeznek. Számukra egy nagyobb sátrat fogunk felállítani a tábor területén, ahol felnőttek felügyelete mellett vesznek részt különböző foglalkozásokon (rajzolgatnak, játszanak), hogy a szülők felszabadultan túrázhassanak. Oda is elkel a segítség; azoktól, akik már korábban is részt vettek programjainkban, de azoktól is, akiknek ez lenne az első találkozásuk a szervezett természetjáró mozgalommal.
– A másik komoly dolog amibe belekezdtünk, hogy 49 évre koncesszióba kaptunk Kapnikon egy gyönyörű területet. Szeretnénk felépíteni egy menedékházat, amelynek neve Idegenvezetők Képzési, Szakosítási és Továbbképzési Központja (Centrul de Instruire, Calificare si Perfectionare a Ghizilor în Turism) lesz. Tulajdonképpen hegyimentőket, oktatókat fognak ott kiképezni. Még az idén el szeretnénk kezdeni az építkezést. Persze egy ilyen dolog rengeteg pénzt igényel, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy saját erőből, pályázatok útján, vagy éppen az idéntől felajánlható adószázalékok segítségével fedezni tudjuk a költségeinket. Szeretnénk, ha az idei egy százalékos és a jövő évi két százalékos adófelajánlásokkor minket is támogatnának a természetkedvelők.
Lejegyezte: Tamási Attila
Fotó: Deák László, Kinczel Ferenc
„Feneketlen a múltnak kútja – Szék 1970-2003. Egy mezőségi falu változásai" címmel nyílik a jövő héten kiállítás Nagybányán, WAGNER PÉTER kolozsvári származású budapesti építész rajzaiból és fényképeiből, a Művelődés folyóirat és a Teleki Magyar Ház szervezésében. A tárlat anyagát (hatvan tabló, harminc panoráma és nyolcvan rajz) tavaly Budapest után több erdélyi város galériáiban is kiállították. Szék életének és építészetének dokumentumaiból, a kiállított fényképekből, felmérési rajzokból díszes kötet készül, „Feneketlen a múltnak kútja" címmel.
A fotósként is becsülettel helytálló, Ybl, Europa Nostra és Pro Architectura-díjas építész az 1970-es években tapasztalatszerzési céllal látogatott el több ízben is Székre, így a mára kordokumentummá érett akkori felvételek, valamint a 2003-ban készített újabbak együttese – a népi építészet hű lenyomatainak számító rajzokkal és a változatlan tájat megörökítő panoráma-felvételekkel, többszínnyomatú linómetszetekkel kiegészülve –, háromrétegű képmonográfiává állnak össze, követhetővé téve a látogatók számára a korral együtt fejlődő székiek életét. Emberi sorsok elevenednek meg a pannókon, személyes ismerősök, barátok arcvonásai villannak fel, az együttlét öröme, a zenés-táncos mulatságok, a táncházak meghittsége, az ünnepek, hétköznapok hangulata – a közösség életérzése. Előzetesként és kedvcsinálóként készített képösszeállításunkat, Nagy Olga néprajzkutató „Széki emlékek" című írásának rövidített változatával illusztráljuk.
Paraszt dekameron című kötetem 1977-ben, Budapesten, a Magvető kiadónál jelent meg. (Hadd jegyezzem meg – és erre büszke vagyok – 2002-ben, szintén Budapesten, hasonmás kiadásban újra megjelent.) E kötet... a 237 tréfás elbeszélés, „igaz történet"... a paraszti életrendet a születéstől a halálig végigkíséri. E fejezetek a megélt Lét fejezetei. A valóság minden kérdését felölelik, férj-feleség-szülő-gyermek, a falubeliek egymás közötti viszonyát...
Az 1982-ben Budapesten megtartott tudományközi konferencián a Paraszt dekameront azok közé a könyvek közé sorolták, amelyek legyőzték a korabeli előítéleteket, és egy liberálisabb elvű eszmeiséget alakítottak ki. Fontos szerepe volt e kötet megjelenésében Győri Klárának, a széki fonóház alakítójának, hiszen a 237 történet mind tőle származik.Győri Klára... a Paraszt dekameron történeteinek forrása... a széki fonóház asszonya, aki a fonó asszonyokat állandóan tréfáival, anekdotáival szórakoztatta. S hogy ez milyen fontos tevékenysége volt, az kiderül abból is, hogy több széki asszonytól gyűjtöttem olyan tréfákat, tréfás meséket, melyeket Győri Klárától hallhattak, s amelyeket ők is szűkebb környezetükben tovább meséltek. Másként szólva: Győri Klárának fontos szerepe volt abban is, hogy a folklór nem halt ki Széken, még abban az időszakban sem...
Ám Győri Klára abban is különbözött széki asszonytársaitól, hogy az elemi osztályok elvégzése után nemcsak vásárolt könyveket, de el is olvasta azokat, sőt, ihletődött belőlük. Így került a kezébe – általam – Boccaccio Dekameronja, melynek elolvasása után több „elszékiesített" Boccaccio történettel gazdagította amúgy is gazdag repertoárját. Hadd valljam be, azért ajándékoztam neki a Boccaccio könyvet, mert kíváncsi voltam: vajon mi az olvasottakról a véleménye? Esetleg elszékiesített változatát megpróbálja-e majd továbbmesélni? Ami megtörtént, hiszen 12 újabb elbeszélését jegyezhettem le, melyek eredete a Boccaccio-kötet volt, anélkül, hogy ezt jelezte volna.
Megkérdeztem: Milyennek találja a Boccaccio novellákat?
Azt válaszolta: „Mi ilyeneket mondunk a fonóban." Egyben próbált meggyőzni: „Az asszonyok is szeretik az öszszebúvást, huncutkodást." S bár Boccaccio minden novelláját elolvasta, csupán 21-et mesélt tovább – erről 1983-ban a Boccaccio-novellák folklorizációja címen külön tanulmányt írtam.
Kiszáradt az én örömem zöld fája – ezt a címet viseli önéletrajzi memoárja, emlékirata, mely a Kriterion kiadásában 1975-ben jelent meg... A megjelenéshez én is hozzájárultam azáltal, hogy felszólítottam, írja meg élete emlékeit. Úgy éreztem, tartozom azzal drága adatközlőmnek, hogy rávegyem: saját vallomásával gazdagítsa a Székkel kapcsolatos emlékeket. Arról nem tudtam, hogy közben, valamilyen belső késztetésből már írt részleteket, egyfajta önéletrajzi vallomásként, anélkül, hogy abban reménykedett volna, hogy mindez meg is jelenhetik. Megrendítő önéletrajzi vallomás, sajátos irodalmi érték... a paraszti élet-valóság... belső titkait fedte fel, és ez megmagyarázza azt a szélsőségesen ellentmondásos kritikát, mely könyvét illette.
Kötete megjelenése hatalmas botrányt kavart itthon – dokumentálva azt a felismerésemet, hogy az erdélyi kisebbségi lét konzervatívvá teszi lakóit. A kisebbségi lét nem segíti a szellemi fejlődést, s az erdélyiség egyfajta szellemi provincializmust jelent. Az erdélyi és az anyaországi felfogás, értékelés különbözőségéről Győri Klára könyvének pere című írásomban elmélkedtem (1987, Bp.). Megírtam, hogy az elnyomottság, elmaradottság együtt jár a kisebbségi lét kiszolgáltatottságával.
De ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy csodálatos a széki folklór gazdagsága. Felbecsülhetetlen értékei bizonyítják: el kell fogadnunk a valóság látszólagos ellentmondásosságát...
Székváros nagyközség – ahogyan régen nevezték – legszebb emlékeimet jelenti, gazdagítja életemet. Máig csodálkozom a székieken, hogy csodálatos módon, valamiképpen minden időben rebellisek voltak. És soha nem vártak semmi jót a hatalomtól. Mert amikor a zsidókat deportálták, akkor spontánul, senkitől meg nem szervezve, gyalog, vagy vonattal bementek Kolozsvárra... Ételt csempésztek az elhurcolt, a kolozsvári téglagyárba bezsúfolt széki zsidóknak... Mindjárt az elhurcolás másnapján és mindent kockáztatva!
Megtörtént az, hogy valami új párok voltak, alig pár hónaposak. S találkozik egy barátjával az ember:
– Na, szerusz, hogy vagy, kedves barátom?
– Hát hogy vagytok a páros élettel?
– Jaj, nagyon aranyosan, nagyon kedvesen vagyunk. Vagy én kacagok, vagy ő sír. Csak ez nem egyszerre menyen.
– Hát esetleg – azt mondja –, ha haragszik reám, ha lábos, ha fazék van a keziben, hajítja a fejemnek egyenesen. Ha nem tanálja el, én kacagok, ő sír. Megint, ha eltanálja, ő kacag, s én sírok. (Paraszt dekameron)
Nem lanyhul a decemberi földrengés és az azt követő szökőár áldozatai iránti magyarországi jótékonykodás: csak a hétfői lapokat szemlézve kiderül, hogy a múlt héten a Budapesti Olasz Kultúrintézetben rendezett jótékonysági koncerten (amelyen kétszázhuszonkét művész, szólista, zenekar és népi együttes lépett fel) rekordnagyságú bevétel, csaknem hatmillió forint gyűlt össze, a szabadbattyáni Gróf Batthyány Lajos Általános Iskolában pedig kétszázötvenkilenc adakozó – zömében kisdiák – száztizenkétezer forintot adott össze a tízóraipénzből.
A tragédia helyszínére elsőként érkező két nagy magyarországi civil szervezet telefonjai folyamatosan csörögtek az eltelt hónapban. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet számlájára eddig százmillió forintnyi adomány érkezett, és ezzel még nincs vége, hiszen az egyházi gyűjtések még jelenleg is folynak. A pénz nyolcvan százalékát magánszemélyek fizették be. A Magyar Baptista Szeretetszolgálat szimbolikus örökbefogadási programjára – amely során egy éven át havi háromezer forinttal lehet támogatni egy árvát Srí Lankán vagy Indonéziában – eddig soha nem tapasztalt mennyiségben jelentkeztek az emberek. Tizenegyezer-kétszáz jelentkező tizenkétezer árvát fogadott örökbe - olyan magánszemély is akadt, aki tíz gyerek támogatását vállalta. (Összehasonlításképpen: a 2003. karácsonyi iráni földrengés után – amely során Bám városában harmincezren haltak meg – ezer árva talált magyarországi támogatóra.) A magánszemélyek mellett nagy- és kisvállalatok, sajtóorgánumok, kisebbségi önkormányzatok és mindenféle szervezetek tartották fontosnak a támogatás eme formáját, a bábszínházak szövetségétől a Fővárosi Közgyűlésig. Ötmillió lejt adtak össze (ez 33 ezer forint) például a székelyhídi roma gyülekezet tagjai, akik a télre összegyűjtött rőzséjüket tették pénzzé, de több erdélyi magyar gyülekezet is támogatta az anyaországi humanitárius szervezetet a dél-ázsiai országok árváinak megsegítésére. A baptistákhoz eddig csaknem félmilliárd forintnyi felajánlás érkezett be, most folyik a pénzek konkrét begyűjtése.
A pénzbeli adományok mellett más típusú segítségre is képes volt a haza: Srí Lankán állami és civil orvoscsoportok dolgoztak, a tervek szerint pedig gyerekotthon és magyar falu épül. Indonéziában két váltásban is voltak kint magyar egészségügyi szakemberek, mobiltelefonok ezreit küldte ki adományként az egyik távközlési társaság, és ott is hallani egy magyar árvaház létrehozásának szándékáról. Tonnákban mérhető a kiküldött gyógyszerek mennyisége, a magyar segélymunkások vizet és élelmet, valamint az újrakezdéshez szükséges ruhákat és háztartási felszereléseket osztottak több tíz millió forint értékben.
Jó és dicséretes dolog, hogy a sok problémával küzdő magyar társadalom képes még a szolidaritásra, és az emberek – nem túl fényes anyagi helyzetük ellenére – tudnak és akarnak segíteni a rászorulókon. De érdemes azon is elgondolkodni, hogy miért pontosan ez az esemény váltotta ki ezt a korábban nem tapasztalt adakozási kedvet. Talán fel szabad tenni a kérdést úgy is: mi kell ahhoz, hogy ennyire megmozduljon a magyar társadalom? Százezer halott lépi át az emberek ingerküszöbét? Akkor segítünk, ha a katasztrófa elég távol van ahhoz, hogy az áldozatok-menekültek ne jussanak el a határokig? Akkor nyílnak meg a pénztárcák, ha karácsonykor sugározza a sokkoló képeket a televízió? Az kell, hogy a kormány is buzdítson az adakozásra?
Határon túli magyarként – és a decemberi katasztrófa helyszínein járó újságíróként – talán jogom van párhuzamot vonni két decemberi esemény között. Az ötödikei népszavazást sokan a magyar nemzet tragédiájaként élték meg, az Észak-Szumátra szomszédságában bekövetkezett földrengés és az azt követő gyilkos hullám pedig de facto megölt majdnem háromszázezer embert. Az egyik esemény rólunk, Kárpát-medencében élő magyarokról szólt, a másik egy tőlünk sok ezer kilométerre lévő térség tragédiája. A népszavazás elbukott az érdektelenség és a nemzettársak iránti szolidaritás hiánya miatt, miközben a cunami áldozatainak megsegítésére megmozdult az ország. Pontosabban fogalmazva a népszavazás előtt sokan és sokat tettek ugyan a referendum sikeréért (önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek álltak ki határozottan az igen mellett), de a szavazópolgárok többségének az ingerküszöbét nem lépte át ez a probléma, ezért nem mentek el voksolni. Igaz, nem mutatott a CNN lassított felvételeket Böjte Csaba árváiról, a délvidéki magyarverések sem uralták napokig a hírműsorokat, és Gyurcsány Ferenc sem adott át két pokrócot a magyaróráról eltiltott csángó gyerekeknek.
Talán soha nem fogjuk megtudni, hogyan és mitől alakulnak a társadalmi szolidaritás fokozatai. Bár nem szeretem a „mi lett volna, ha" típusú gondolatkísérleteket, ennek ellenére néha csendben elmerengek azon, mi történt volna, ha a magyar miniszterelnök a dacos nem helyett egy „hazafias" igenre buzdít december ötödike előtt. Ha a két pokróc adományozása mellett két igen is belefért volna a népszerűség-fokozás személyre szabott PR-koncepciójába. Ha a Magyar Szocialista Párt Székelyudvarhelyen hárommillió olyan szórólapot nyomtat, amelyen a „felelős döntés" helyett a nemzettársak iránti szolidaritásra agitál. Ha a nagy kereskedelmi tévék különkiadást szánnak a határon túli magyarok ügyének, Fókusz-riportok tucatjait készítik el magyarságukban megalázott kisemberekkel, és sármos határon túli magyarokat hívnak az Activity Show-ba. Talán nemcsak a déli kívánságműsorba lehetne bekapcsolni ízes kiejtésű határon túli hallgatókat a kereskedelmi rádiókban (lám, ott is hallgatnak minket – dicsekedik a kérés után a műsorvezető), hanem lehetett volna ácsokat toborozni a leégett szovátai árvaház újjáépítésére is.
Miközben végtelenül sajnálom a földrengés és a szökőár áldozatait, kicsit keserű a szám íze. Nem tudom, hogy igazuk van-e azoknak, akik meggyőződéssel állítják, hogy az év végi szolidaritási hullám egy kicsit a magyar társadalom december ötödike kapcsán érzett lelkiismeret-furdalásának is köszönhető. Ha ez tényleg így van, még nagyobb az ok a keserűségre, hiszen megint a saját kicsinyességünknek és bűnös hanyagságunknak lettünk az áldozatai.
Mielőtt bárki félreértene: örülök annak – és büszke vagyok rá –, hogy a magyar társadalom ilyen mértékben mozdult meg az áldozatok megsegítésére. De jó, ha tudjuk azt is: a határon túli magyar közösségekben is gyűjtenek ugyanezért. Őszintén remélem, hogy természeti tragédia kapcsán soha nem kell kiállni a magyar-magyar szolidaritás Kárpát-medencei próbáját.
Lukács Csaba, Magyar Nemzet
Néhány napja Nyíregyházán jártam, mint tudjuk, 80 km a határtól, az országúton, 60 légvonalban. Vásárolnom kellett néhány babacuccot, ezért hosszasan kerestem egy ilyen boltot és rá is akadtam egy sarkon. Kedves, ötven körüli asszony volt a kiszolgáló, hamarosan előkerült kolléganője is, hasonló korú hölgy, mindent megmutattak, elővettek, dícsértek, ahogy kell, vásároltam is, több mindent, elég hamar végeztem. Nem voltam egyedül, s míg társaim még válogattak, beszédbe elegyedtem a két hölggyel. Hogy havazik, meg hideg van, mire én, hogy látnák csak nálunk, Csíkszeredában (aznap volt a Hargitán az útlezárás a nagy havazás miatt) „Ja", mondják erre, Csíkszereda, az ugye Románia? Hm, mondom, igen... Erre a másik: valahonnan onnan van Anikó is, na, hogy is mondják annak a helynek, na, tartozott Magyarországhoz is, na, mondjad már! Ja, megvan, Erdély, na!...
Csak álltam és bámultam, aztán gyorsan kimentem a havazásba...
Körössy Miklós, Erdély.ma
Ropog a kert, a bokrokat
forgatja már a sárga lé,
mohón a hídlásba harap,
zúdul a csűrkapun elé.
Fölkapja Illés szekerét
sarjústól; s fölpuffadt lovak,
döglött malacok ázalék-
naszádja nő az ár alatt.
Főzőtök-bálnák, paripák
törik a házat, rengetik,
lemarják jobbágykék falát,
a pince torkig megtelik!
Nézi a székely, könny csurog
bajszára, reszket, úgy kacag:
„Vigyed, uram, a házat is,
vigyed, ami még itt maradt!
Vigyed az asszonyt, kölyköket,
a böjtöket, az éjszakát,
vigyed a gólyafészkeket,
lássunk világot legalább!"
Dühöng az ár, s az ég alól
rongy falvak úsznak mennybe fel.
A bárka késik valahol,
a víz, a víz csak énekel.
*) Háromszéki költő, műfordító. A napokban visszautasította a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, amelyre a jelenlegi magyar miniszterelnök terjesztette elő. Indoklása szerint 2004. december 5-e után nevetségesnek érezte volna egy ilyen kitüntetés örvén kiemelkedni sorstársai közül...
A farkasordító hideg ellenére, a betörők rendíthetetlenül tették a dolgukat. Hálánk, meg persze a rendőrség örökké üldözni fogja őket. Mihez is kezdenénk lelkiismeretes honfitársaink nélkül?
Az Electrolizei utcában egy műhelyt látogattak meg a szakik, ahonnan két sarokcsiszolót és egy fúrógépet vittek el, 15 millió lej értékben. A Bukarest és a Republicii sugárutakon, valamint a Vlad Tepes utcában egy-egy tömbházlakás került a "szolgálatosok" útjába. Aranyékszereket, pénzt és szeszes italokat vittek el a hivatlan vendégek, összesen 54 millió lej értékben. Akit tételesen is érdekel, annak elmondom: az első helyről 40, a másodikról 10, a harmadikról pedig 4 millió lej értékben szedett össze javakat a három brigád. Elárulom: csak az első kapta meg a "Szocialista Munka Hőse" kitüntetést.
A Victoriei utcában egy bárt látogatott meg egy sztahanovista brigád. 25 millió lej értékben "küldtek exportra" szeszes italokat, cigarettát, két CD-lejátszót és egy hangerősítő berendezést. Az egyik Traian sugárúton található, élelmezési cikkekkel "feltankolt" bódéból cigarettát, telefonkártyákat és üdítőitalokat vittek el a látogatók, összesen 7 millió lej értékben. Annyit azért illene tudniuk törvénykerülő polgártársainknak, hogy télen pálinkát és bort szokás lopni, nem cukros vizet! Szintén a Traian sugárúton voltak szolgálatosok azok a betörők is, akik 7 millió lej értékben vittek el - a hidegre való tekintettel - ruházati cikkeket az egyik üzlethelyiségből. A Bucovinei utcában található egyik üzletből mindössze 3 millió lej értékben loptak el különféle ipari cikkeket a betörői titulusra áhítozó pancserek. A Bukarest sugárúton egy üzlethelyiségbe törtek be az éjszakai baglyok. 5 millió lej értékben vittek el különféle mobiltartozékokat. Az egyik G. Cosbuc utcában található kereskedelmi társaság irodájából 3,4 millió lejnyi készpénzt vágtak zsebre a szerintem most nagyon szégyenkező, tehetségtelen személyek (betörőknek nem is merem nevezni őket, mert azt a titulust ki kell ám érdemelni).
Sebespatakon (Sãbisa) egy üzlethelyiséget "sebesítettek" meg a sebeskezű ismeretlenek. Cigarettát, szeszes italokat, kávét és édességeket vittek el, egyelőre nem tudni, milyen értékben. A változatosság kedvéért Jódon (Ieud) egy családi házat vettek célba a rosszfiúk, ahonnan elvittek egy hi-fi-tornyot és egy hordozható televíziót, összesen 10 millió lej értékben. Felsővisón egy kereskedelmi társaság irodájából vittek el 20 millió lej értékben javakat a fogadóórák után ott járó "ügyfelek".
Lebukott három máramarosszigeti ifjú (két 13 és egy 23 esztendős) muskétás. A fiatal tehetségek nem kevesebb, mint 19 kerékpárt kötöttek el, összesen 33,5 millió lejnyi "örömöt" szerezve a tulajdonosoknak. Persze, az előszeretettel garázsokat és raktárakat látogató betörőnövendékek, ha már ott jártak, egyéb javakat is elvittek, négymillió lej értékben.
Az autófeltörők sem ültek a kandalló mellett az elmúlt napokban. Az egyik Nufãrului utcában parkoló autóból egy CD-lejátszót és (szintén a hidegre való tekintettel) egy pár kesztyűt vittek el, 4 millió lej értékben. Bizony nem erőltették meg magukat, uraim! A Fűrész utcában szolgálatot teljesítő autófeltörőket most nem rovom meg, igaz, meg sem dicsérem őket. Szintén CD-lejátszót loptak, csak az egészet megspékelték egy irattartóval is, amiben - az iratok mellett - pénz is volt, így 20 millió lejnyi kárt sikerült okozniuk. Az egyik Ioan Slavici utcában leparkolt autóból a "tahók" kilopták a tahográfot és a CD-lejátszót. A kár: szintén 20 millió lej.
Ami a zsebeseket illeti, ők ismét a Renel Cosbuc utcai kasszája körül keresték meg a betevőjüket. Az egyik sorban álló személytől elloptak egy 1,7 millió lejt és több iratot tartalmazó pénztárcát. Ezt az igénytelenséget! Szégyen és gyalázat!
Aki rablókkal szeretne találkozni, annak ajánlom, hogy a V. Alecsandri utcában sétálgasson, s mobiltelefonját, esetleg pénztárcáját jól látható helyre tegye. Figyelembe véve az elmúlt hét krónikáit, nem elképzelhetetlen, hogy az említett utca egyszer felveszi a Rabló utca nevet. Egyik este, bő negyven perc alatt, két rablást is elkövettek az említett helyen. Az első esetnél egy taxiból szállt ki a tettes, és az egyik ott tartózkodó fiatalembertől erőszakkal elvett egy ötmillió lej értékű mobiltelefont. Az eset után a motorizált rabló visszaült a taxiba, s távozott. Hiába, rablóéknál is változnak a szokások. Ma már saját sofőr, könyvelő és ügyvéd dukál minden valamirevaló szaki mellé. Szintén mobiltelefonjától fosztották meg a rablók a másik "ügyfelet" is. Ebben az esetben két eddig ismeretlen fiatalember volt a kivitelező. A kár 600 ezer lejjel több, mint az előző akciónál. Ha így folytatják, egyszer talán ők is iparkodó iparosok, sőt, sztárbetörők lesznek, s nekik is rendelkezésükre fog állni egy saját sofőr, egy könyvelő és egy sztárügyvéd…
(ta)
Az ártámogatott gyógyszerek márciustól új rendszer szerint kaphatók - jelentette be Mircea Cintezã egészségügyminiszter.
Jövő hónaptól kétféle ártámogatott gyógyszert írhatnak fel az orvosok. Lesz egy 80%-ban ártámogatott jegyzék, amely az alapgyógyszereket tartalmazza majd és lesz egy 40%-ban támogatott lista, amelyen az újonnan kifejlesztett gyógyszerek találhatók.
A szaktárca honlapján két héten belül megjelenik az ártámogatott gyógyszerek előzetes jegyzéke.
A listán több mint 270 orvosság szerepel majd - mondta a miniszter.
(Mediafax)
(MÚRE-hírcsere) 34 százalékkal többet kell fizetni a vezetékes telefonbeszélgetésekért, mivel az összes bérleti díjat növelte a Romtelecom telefontársaság.
Az úgynevezett szociális bérlet ára a havi 1,8-ról 3,5 euróra, az alapbérlet (direkt vonal automata központon keresztül és beszélgetések nélkül) 3,31-ről 4,9 euróra, a 0,8 euró értékben lebeszélhető bérlet 4,1-ről 5,7 euróra, az 1,65 euró értékben lebeszélhető bérlet értéke 4,9-ről 6,4 euróra drágult.
Viszont 10 százalékkal kevesebbe kerül a megyeközi és nemzetközi beszélgetés, illetve percenként 5 eurocenttel kevesebbet kell fizetnünk, ha vezetékes telefonról mobiltelefont tárcsázunk.
(Nyugati Jelen) Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy annak idején az RMDSZ aláírásgyűjtési akciót szervezett egy önálló magyar állami egyetem létesítése, illetve újraalakítása érdekében, hisz régiónkban is sokan elláttuk kézjegyünkkel e követelést.
A mintegy félmillió erdélyi magyar ember kérelme semmivé vált, pedig közben – 1996–2000 között – érdekvédelmi szövetségünk kormányon volt, 2000–2004 között pedig kormánytámogatási szerepet vállalt, s ezzel akkor példát mutatott a szomszédos országok nemzeti kisebbségei és többségi lakossága számára egyaránt.
Ma már nem mi leckéztetünk másokat, hanem mások minket.
Valljuk be őszintén: úttörő szerepünket elvesztettük, még akkor is, ha az RMDSZ ismét kormányon van sőt, miniszterelnök-helyettesi, további négy miniszteri és tíz államtitkári tisztség megszerzésével is dicsekedhet.
Ma már az sem számít újdonságnak és furcsaságnak, ha mondjuk, a román és a magyar kormány távközlési miniszterei magyar anyanyelvükön tárgyalnak Budapesten, mint ahogy az sem, hogy egy román kormányfő-helyettes, akit Markó Bélának hívnak, egy szlovák kormányfő-helyettessel folytat megbeszéléseket, akinek a neve Csáky Pál.
Hiszen ezen a múlt hét végi találkozón nemcsak az hangzott el, hogy a néhány évvel ezelőtt még nacionalista mumusnak tartott Szovákia készséggel osztja meg Romániával EU-csatlakozási tapasztalatait, hanem az is, hogy a kisebbségi törvény tapasztalatait is készséggel átadja.
Az pedig csak hab a tortán, hogy Szlovákiában már tavaly létesült állami magyar egyetem, ami után immár mi irigyelhetjük Komáromot, hisz nálunk még a Budapest által támogatott nem állami Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet sem hajlandó anyagilag támogatni az a kormány, amelynek tagjai vagyunk, s melyben az oktatásért éppen Markó a felelős.
Oktatási miniszterünk a múlt hét végén ismét kategorikusan kijelentette: szó sem lehet magyar egyetemről, sőt magyar karokról sem. Ami felháborító álláspont. Még akkor is elfogadhatatlan, ha hiszünk a kis lépések politikájában. Az apró lépésekében vagy az egy helyben topogásban ugyanis nem hihetünk.
Kilin Sándor
Traian Bãsescu államfő hétfőn este kijelentette, "széles körben ismertek" a Brassó-Bors autópálya tervezetének hátrányai, a terv megvalósítása kedvezőtlenül befolyásolhatja a térségbeli szász települések konzerválását, sőt, lerombolhatja Románia történelmének egy részét. Bãsescu Károly herceggel folytatott beszélgetése során, a Brassó-Bors autópálya megépítésének környezetvédelmi, illetve a szász településekre gyakorolt hatásáról is tárgyalt.
Bãsescu elmondta, a Brassó-Bors autópálya a kelet-nyugati és nyugat-keleti forgalomnak maximálisan mintegy 15 százalékát bonyolíthatná le, és így gazdasági szempontból nincs alapja, ebből az előfeltevésből kiindulva kérdőjelezte meg az autópálya megépítésének szükségességét.
Hivatalos megbeszélései során Bãsescu kifejtette: a jelenlegi kormány prioritása a IV-es, VII-es és IX-es páneurópai folyosó korszerűsítése, a Brassó-Bors autópálya "tükörképe" pedig a IV-es páneurópai folyosó a Nagylak-Temesvár-Déva-Nagyszeben-Pitesti-Bukarest-Konstanca szakaszon.
Bãsescu közölte, a kormány által vizsgált szerződések között van a Brassó-Bors autópálya megépítéséről szóló szerződés is, az elemzés során pedig abból indulnak ki, hogy a szerződés versenytárgyalás nélkül, "a közbeszerzési szabályok megszegésével" jött létre, de tekintettel lesznek a szerződések felbontása esetén fizetendő kártérítésekre is. (Mediafax)
A napokban járt le a 2012-es Eb pályázat-leadási határideje. Románia is pályázott, de semmi esélye. Akkor meg? Elmagyarázzuk.
Egy évvel ezelőtt a román kormányt is, de a labdarúgó-szövetséget (FRF) is váratlanul érte Gyurcsány (akkor még a Medgyessy-kormány sportminisztere) javaslata, hogy Magyarország és Románia pályázzon közösen a 2012-es Európa-bajnokság megrendezésére.
Januárban mégis mindkét ország jelezte az Európai Labdarúgó Szövetségnek (UEFA), hogy meg szeretné rendezni az EURO 2012-t: Magyarország Horvátországgal közösen, míg Románia egyes-egyedül.
Az, hogy a sorrendben harmadszor pályázó magyarok a horvátokkal, és nem a románokkal társultak, elsősorban annak tudható be, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szakmai irányvonala érvényesülni tudott a politikai tervekkel szemben.
Gyurcsány ugyanis egy olyan pillanatban dobta be az Eb-rendezés ötletét, amikor erősen sportellenes kép alakult ki a Medgyessy-kormányról. Gondoljunk arra, hogy a kormány leállította Budapest olimpia-rendezési tervét, illetve a stadionrekonstrukciós programot, majd közvetlenül Gyurcsány bukaresti látogatása után visszavonta a Baumgartner Zsolt Forma–1-es szereplésére azelőtt megítélt 800 millió forintos állami támogatást.
Röviden:a magyar–román Eb-rendezés az első pillanattól teljesen kilátástalan volt. Mindkét oldalon elsősorban a politikai kommunikációról szólt. A potenciális helyszínek sem voltak igazán szerencsésen összeválogatva.
Míg a magyarok főkent dunántúli városokat (Győr, Székesfehérvár, Kaposvár) jelöltek meg, a románok Bukarest mellett Konstancát, Bákót, Craiovát javasolták. A közös határ közelében csupán Debrecen és Szeged, illetve Temesvár merült fel. Közben a Gyurcsány-látogatás előestéjén a horvátok bejelentkeztek az MLSZ-nél, s ez a lehetőség nemcsak a sokkal jobb infrastrukturális feltételek miatt tetszett a magyar futball-vezéreknek, hanem azért is, mert a MOL éppen akkor lett a zágrábi labdarúgó-szövetség főszponzora.
Nem csoda, hogy miközben 2004. során alaposan megélénkült a magyar–horvát sportdiplomácia, a konkurrens román változatról hónapokon keresztül egyetlen érdemleges szó sem esett.
Ebben pedig Bukarest is ludas, mert Eb-ügyben januártól szeptemberig semmit sem tett. Akkor ugyan az Országos Sportügynökseg (ANS) megbízott elnöke, Constantin Diaconu ellátogatott Magyarországra, míg az ügynökség az amerikai PriceWaterhouse & Coopers cégnél megrendelt egy hatástanulmányt a rendezés lehetőségeiről – ám a FRF még ennek elkészülte előtt, a decemberi magyar–horvát megegyezés bejelentése után letett pályázási szándékáról. Ezt Mircea Sandu elnök maga jelentette be, egy hónap elteltével azonban meggondolta magát, és közölte: mégis jelezték a rendezési szándékot az UEFÁ-nak.
Románia az elmúlt negyedszázadban csupán egyetlen jelentős nemzetközi sporteseményt látott vendégül, a 2000-es női kézilabda Európa-bajnokságot. Másra amúgy nem is pályázott. Akkor azonban elég volt két városban két sportcsarnok (Bukarest és Rîmnicu Vîlcea), most viszont legalább nyolcban legalább 10 modern stadionra lenne szükség.
De egy ilyen sincs. A létesítmények mellett rengeteg új szállodára, valamint a városokat összekötő autópálya-hálózatra is szükség lenne, hiszen a rendező csapat mellett a háromhetes tornán részt vevő 15 együttest egyenként több tízezres nagyságrendű szurkoló-tábor kíséri majd el.
Mircea Sandu egymilliárd euróra becsülte a rendezés költségeit. Ezt persze főkent állami forrásokból teremtené elő (a kormányzati garancia amúgy is alapvető feltétele a pályázásnak), ám kérdéses, hogy a politikai vezetés hajlandó lenne-e finanszírozni egy – igaz, hosszú távon valószínűleg megtérülő, de az esemény előtt a költségvetésre jelentős terheket rovó – befektetést.
Ionut Popescu pénzügyminiszter szerint például a döntés meghozatala előtt a lakosságot is meg kellene kérdezni. Ugyanakkor az is rontja a FRF esélyeit, hogy Sandu a PSD felső vezetéséhez közel álló személyként van elkönyvelve, akinek neve a novemberi választások előtt a lehetséges szenátor-jelöltek között is felmerült.
Jogos tehát a kérdés, hogy Sandu miért vágott bele egy eleve vesztes projektbe. A FRF-elnök szerint a pályázat tapasztalatszerzésre is jó lehet, hogy négy vagy nyolc év múlva már Románia is eséllyel induljon harcba a rendezésért (ezt a változatot decemberben Diaconu ANS-elnök is megemlítette).
A háttérben azonban inkább Sandu személyes ambíciói állnak. A szövetséget 1990 óta vezető elnök negyedik mandátuma egy év múlva jár le, s ő az ötödikért is versenybe akar szállni. Míg a korábbi választások során a válogatott eredményessége mindig megfelelő kampány-alapot jelentett számára (legutóbb kihívója sem akadt), most erre már nem lehet igazán hivatkozni.
Az Eb-rendezés megpályázása Sandu korteskedésének kezdetét jelentheti, ráadásul felelősség nélkül, hiszen a döntő szót úgyis a kormányzat mondja ki.
Érvek és ellenérvek
- Az UEFA már régóta jelezte, hogy szívesen ítélné oda a rendezést kelet-európai ország(ok)nak, hiszen a régió csupán 1976-ban látta vendegül az Eb-t, de az akkori lebonyolítási rendszer szerint csupán négy együttes vett részt a jugoszláviai döntő tornán.
- Az olaszokat kivéve a többi pályázó is Kelet-Europát képviseli.
- Megfelelő létesítmények teljes hiánya. Az UEFA nem szereti a "makett-pályázatokat", ez vezetett a magyarok kudarcához a 2008-as Eb-ért vívott harcban.
- Fejletlen infrastruktúra, a többi pályázónál gyengébb gazdasági és pénzügyi mutatók. 2004-ben a portugál gazdaság szinte beleroppant az Eb-rendezésbe, s az athéni olimpia szintén utolsó pillanatban, hatalmas többletköltséggel elkészült létesítményei is óvatosságra intik az UEFA-t, amely szeretné elkerülni a hasonló eseteket.
- Leszálló ágban levő válogatott: Romániánál valamennyi egyedül pályázó ország, illetve a közös pályázatok esetében Ukrajna és Horvátország is előrébb áll a világranglistán.
- Korrupt sportvezetés, amely a FIFA oldalára állt az európai és a nemzetközi szövetség "csatájában": Mircea Sandu 2002-ben egyetlen európai futballvezetőként szavazott Sepp Blatter FIFA-elnök újraválasztására, akinek Lennart Johansson UEFA-elnök volt az ellenjelöltje.
Az Eb-mérkőzéseket rendező stadionok kapcsán alapvető:
- Legalább 25 ezer egyéni ülőhely a nézőtéren, 30 cm magas háttámlával
- Fedett díszpáholy és sajtószektor
- A játéktér minimum 1400 lux fényerősségű megvilágítása
- 30 ezer ferohely esetében legalább 27 vízcsap
- A mozgássérültek számára fenntartott speciális ülőhelyek, parkolók és WC-k
- A nézőtéri kapacitás egyharmadával megegyező számú gépjárművet befogadó parkoló
- Legalább 40 ezer négycsillagos szállodai hely a városban és vonzáskörzetében
- A stadiontól legfeljebb 100 km-re található nemzetközi repülőtér
A 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság megrendezésére a január 31-i határidőig négy önálló (Olaszország, Oroszország, Görögország és Románia), valamint két közös (Magyarország–Horvátország és Lengyelország–Ukrajna) pályázat érkezett be az UEFA nyoni központjába. Ezen országok labdarúgó-szövetségei februárban kapják meg az ún. feladatfüzetet, amely alapján összeállíthatják az előzetes pályázatot. December 16-án az UEFA háromra szűkíti a lehetséges rendezők listáját, s a versenyben maradt országoknak már részletes rendezési tervet kell benyújtaniuk. Az UEFA szemlebizottsága a jövő évben felkeresi ezeket az országokat, majd ajánlást tesz a végrehajtó bizottságnak, amely 2006. december 14-én dönt a rendezési jog odaítéléséről.
(Transindex)
A növények elhelyezése örök feladata a növénykedvelőknek. A fantáziánkat ötvözzük a praktikummal. Tegyünk növényeket fürdőszobánkba is.
Hová tegyük növényeinket? Ezzel a kérdéssel szinte mindig szembesülünk, télen, nyáron, új lakásba költözéskor és lakásunk átrendezésekor. Továbbá ha új növényt kapunk, vásárolunk stb. stb. A zöld levelek behozzák lakásunkba a természetet. Ám ahány növény, annyiféle igény. Nincs siralmasabb látvány, mint a sínylődő, valaha jobb napokat látott növény. A szobanövények helyének megválasztásánál körültekintőnek kell lennünk.
Bármennyire hihetetlen, olyan lakás, ahol ne lehetne növényeket tartani, valójában nem létezik. Sok növény a legmostohább viszonyokat, még a nagyfokú fényszegénységet is elviseli. Ilyenek pl. a házmesterpálma (Aspidistra elatior), a japán vízipálma vagy rákvirág (Aglaonema modestum), a borostyánlevelű arália (Fatshedera lizei), és a kúszó filodendron (Philodendron scandens).
Ne siránkozzunk, hogy nem tudunk helyet szorítani növényeinknek! Függesszünk növénytartót falra, mennyezetre, szabad falrészre, tegyünk növényt tartókampóra felfüggesztett kerámiába, vesszőfonatú, fali tartóba. Egy edénybe több, közel azonos igényű növény is kerülhet. Helyet kaphat a növény térelválasztókon, polcokon, szinte mindenütt, ahol nincsenek útban, és az öntözéssel sem okozunk gondot. A víz ne kerüljön a politúrra. Ezért használjunk rafia alátétet, gyalult deszkát. Vigyázat, a cserép alátét nem jó, mert alatta kicsapódik a pára.
Mielőtt behurcolnánk növényeinket a fürdőbe, gondoljuk át az alábbiakat: Fürdőszobaméret, növénynagyság, fényigény, páraigény, valamint a fürdőszoba forgalma.
Világos fürdőben tarthatunk orchideát, azáleát, szobapáfrányt (Nephrolepis). A nagy, tarka levelű szobanövények tolerálják a kevésbé világos helyeket.
Ha virágokban is akarunk gyönyörködni, tegyünk vágott vagy cserepes virágot a fürdőbe. Világos meleg helyen próbálkozhatunk a fokföldi ibolyával, egylevelűvirággal (Streptocarpus). Hűvös fürdőben tartsunk cikláment. Illatos lesz a fürdőnk, ha télen jácintot vagy tazettát (Narcissus tazetta), tavasszal húsvéti liliomot (Lilium longiflorum), nyáron fehérliliomot (Lilium candidum) vagy gyömbérliliomot (Hedychium spp.) tartunk benne.
A növényeket tarthatjuk polcon, sarokpolcon, szekrényke tetején, kád sarkában, akár WC tartályon is. A földre állíthatunk szobapalkát (Cyperus alternifolius), csüngőágú fikuszt (Ficus benjamina). Kis fürdőbe helyezzünk fel fali növénytartót, függőkosarat. Használjuk a fantáziánkat, a jacuzzi környékén egész növénydzsungelt alakíthatunk ki. A fürdőszobaablakba helyezett növények megakadályozzák, hogy kíváncsi szemek bekukucskáljanak. Az okosan elhelyezett tükrök növelik a zöldfelület látszatát.
Garami Márta (Kertpont.hu)
• Kylie Minogue beperelte a producerét. Kylie Minogue beperelte azt a producert, aki egykor segített neki karriere elindításában. A sztár azt állítja, hogy a Pete Waterman által vezetett PAL Productions nem fizetett elég royaltyt az 1992-ben megjelent, majd 2002-ben újra kiadott Greatest Hits albumáért. A turpisságra egy könyvvizsgáló cég jött rá, amely Minogue pénzügyeit tanulmányozta át. Szerintük a PAL Productions tartozása körülbelül 800 ezer dollár lehet. Az egyik bulvárlap szerint ebből félmilliót már kifizettek, és most a maradékért, plusz a késedelmes fizetéssel okozott károk megtérítéséért folyik a harc.
• Bell „akarta az HIV"-t. Meglepő kijelentést tett a minap Andy Bell. Az Erasure frontembere néhány héttel ezelőtt jelentette be, hogy HIV pozitív, és a minap nyíltan beszélt a dologról. „Biztos furcsállni fogjátok, de én akartam, hogy HIV pozitív legyek. Azt gondoltam, hogy ez egy mérföldkő a melegek életében. Egy igazi harcos vagyok, és nem adom meg könnyen magam a kórnak." – nyilatkozta. Zenésztársa, Vince Clarke hozzátette, hogy a különböző gyógyszerek kifejlesztése miatt ma már egyre jobban javulnak a gyógyulás esélyei, ezért nem úgy fogták fel a hírt, mintha egy halálos ítélet lenne. Bellről 1998-ban derült ki, hogy hordozza a HIV vírust, amikor tüdőgyulladása miatt vizsgálták.
• Csillagok útján - Omega-turné Magyarországon és Európában. A legendás rockcsapat tavalyi, szeptemberi koncertjén a Puskás Stadionban harmincötezer néző füle hallatára Kóbor János egy ígéretet fogalmazott meg: "jövőre folytatjuk." Az ígéret most valóra válik! Március végén az Omega a 2004-es, közel százezer nézőt vonzó turné után ismét a közönség elé lép világszínvonalú produkciójával. Már tavaly is több, az akkori sorozatból kimaradt város jelezte, hogy örömmel fogadná a zenekart. A lemezrekordokat magáénak tudó csapat március 19-tól április 28-ig tizennégy (!) koncertet ad Magyarországon, majd előreláthatóan néhány külföldi városba is ellátogat. A világszínvonalú fény- és hangtechnika, valamint a jegyárak tavalyhoz képest nem változnak. A programban a legnagyobb slágerek mellett tavaly nem játszott, de közkívánatra bekerülő dalok is szerepelnek.
A zenekar négy évtizedes történetében először koncertezik Erdélyben a legendás Omega együttes.
A két „megakoncert" Csíkszeredában és Marosvásárhelyen lesz május 11-én és 14-én. A bulikra Csíkszeredában a Szabadság téren, Marosvásárhelyen pedig a Stadionban kerül sor, mindkét helyszínen díjmentesen.
BÁNYAVIDÉKI UNIVER KONYHA játék!
Hozzávalók: 3 dl besamelmártás, 2 tojás sárgája, 8 dkg gépsonka, 8 dkg trappista sajt, só, 1 késhegynyi bors, 1 késhegynyi szerecsendió, 1 kiskanál UNIVER fokhagyma, 1 kiskanál UNIVER Édes Anna
A bundázáshoz: liszt, tojás, olaj, zsemlemorzsa.
A fogyasztáshoz: UNIVER tartár vagy remouladé mártás
Elkészítés: A hideg besamelmártásba keverem a két tojássárgáját. Hozzáadom az apró kockákra vágott gépsonkát és sajtot, majd sót, törött borsot, reszelt szerecsendiót, az UNIVER fokhagymát, Édes Annát, jól összekeverem és lehűtöm.
Lisztezett deszkán hengereket formálok a masszából, bundázom (lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatom) és bő, forró olajban ropogósra sütöm.
Egyéni ízlésnek megfelelően különféle UNIVER tartár-remoulade mártások illenek hozzá a legjobban.
Szépi Imréné
Hozzávalók:
• 60 dkg marhacomb, 180 g UNIVER EXTRA MAJONÉZ
• 2 db marhahúsleves kocka
• friss rozmaring
• 1 dl olaj
• só, őrölt fehérbors
• 0,5 dl száraz fehérbor
Elkészítés: A megmosott és lecsepegtetett marhahús minden oldalát meghintjük sóval, őrölt fehér borssal. Előhevített olajon pirosra pirítjuk, majd húslevessel felöntve, lassú tűzön, lefedve puhára pároljuk. Ujjnyi vastagságú szeletekre vágjuk. Közben az UNIVER EXTRA MAJONÉZ-t elkeverjük kevés száraz fehérborral, és vágott rozmaring levéllel ízesítjük. Tálaláskor bevonjuk vele a húst. Főtt, vajas metélttel és sült burgonyával körítjük.
- Miért nem támadják meg a cápák az ügyvédeket?
- Szakmai becsületből.
Egy betörőcsapat tévedésből betör az ügyvédek klubjába. Sajnos, a klubban még voltak tagok, így a banda menekülni kényszerül. Megállnak egy sötét sikátorban, hogy számbavegyék a zsákmányt:
- Úgy néz ki, 25 dollárt tudunk elosztani.
- Ugye mondtam - mondja a főnök - hogy vigyázzatok az ügyvédekkel. Mikor betörtünk, még 100 dollárunk volt.
- Vádlott, próbáljon végre más ember lenni!
- Én megpróbáltam bíró úr, de éppen ön adott három évet okirat hamisításért.
Meghal a pap és az ügyvéd, mindketten felkerülnek a mennyországba. Míg az ügyvédet körülrajongják az angyalok, a pappal senki sem törődik.
- Halljátok, egész életemben Istent szolgáltam, talán megérdemelnék én is egy kis törődést! - mondja sértődötten.
- Ugyan, hagyd már! - válaszol az egyik angyal - Papok naponta többször is jönnek, ügyvédből viszont ez az első!
A repülőn elromlik az egyik hajtómű, a pilóta rádión kéri az utasokat, hogy üljenek le, csatolják be magukat, kényszerleszállást hajtanak végre. A bejelentés után megkéri az egyik stewardesst, ellenőrizze az utasokat:
- Mindenki leült, és becsatolta magát?
- Igen, már csak egy ügyvéd osztogatja a névjegykártyáját.
A balti flotta parancsnokságán elmondták, hogy egy Szu-27 típusú vadászgépet vetettek be a kalinyingrádi övezet és Litvánia határán, miután egy radar egy behatoló könnyű repülőgépet észlelt. A vadászpilóta semmit sem talált a megcélzott körzetben, Kybartai litván város közelében. A balti flotta légi parancsnoksága később a litván és a lengyel katonai hatóságokkal közösen kiderítette, hogy a radart egy sűrű felhő tévesztette meg, amelyet gyorsan hajtott az erős szél. A litván védelmi minisztérium közölte, hogy incidens nem történt, orosz gép nem hatolt be Litvánia légterébe, sem litván gép Oroszországéba. (mti)
"La Mancha egyik falujában – a nevét említeni sem akarom – élt nemrég egy nemesember, olyasféle, akinél a fogason dárda, régi pajzs függ, van egy girhes paripája" – így kezdődik Cervantes 400 éves regénye, amely a Biblia után a második legtöbb nyelvre lefordított könyv. Kiadásának négyszázadik évfordulójára készülve a madridi Complutense Egyetem tíz kutatója – irodalmárok, geográfusok, történészek, filológusok, szociológusok és matematikusok – két éves vizsgálódással felvázolta Don Quijote és szolgája barangolásainak útvonalát. Cervantes ugyanis a történetben később néhány utalást elejtett. Így a kutatók számításokat végezhettek a mű néhány megnevezett helysége és az említett utazási idők alapján, valamint kalkulációkat készíthettek arra nézve is, hogy milyen évszakban mekkora sebességgel haladhatott a lovag és lova, illetve Sancho Panza és szamara. A kutatók úgy találták, hogy a meg nem nevezett la manchai falu Villanueva de los Infantes, amely Madridtól 225 kilométerre délre, Ciudal Realtól pedig 50 kilométerre délkeletre helyezkedik el. Az elzárt és barátságtalan vidék ma is bővelkedik szélmalmokban és rosszhírű fogadókban. De a kis falu a felfedezés nyomán most reménykedik, hogy az idegenforgalma fellendül. A falu azonosítása után egyébként felerősödtek azok a hangok is, amelyek szerint a lovag és hű szolgája szintén nem a képzelet szülöttei voltak. (national geographic)
Idegenforgalmi látványosság lett Izraelben Harry Potter sírja, a Tel Aviv közelében lévő Ramla városának brit temetőjében. A turisták, akik egyre nagyobb számban tekintik meg a sírt, valójában egy angol katonát gyászolnak, akit ugyanúgy hívtak, mint később J. K. Rowling brit írónő páratlan sikerű fantasztikus regénysorozatának és a könyvből készült filmek főhősét - jelentette a Maariv című izraeli napilap. Harry Potter, a brit katona valóban létezett - 19 éves korában, ezelőtt hatvanhat évvel, a ciszjordániai Hebronban vesztette életét egy csatában. (mti)
Nagy riadalmat keltett a Kambodzsában az a 4,5 kilogrammos meteorit, amely múlt szerdán csapódott be az indokínai állam északkeleti részén. A lakott területektől nem messze ért földet a viszonylag kicsi "égitest", ám ha épületre zuhant volna, emberéletben is kárt tehetett volna. Minthogy azonban rizsföldeken landolt a meteorit, nem emberéletben okozott kárt, hanem több száz hektáros területen pusztító tüzeket gyújtott. Mindez megrémítette a helyi lakosságot. Az emberek rögtön imádkozni is kezdtek, minthogy valamilyen felsőbb erő beavatkozására gyanakodtak. A helybéliek riadalma azzal is magyarázható volt, hogy a meteorit becsapódásakor robbanásszerű hangot hallatott, ez pedig a háborús időszakra emlékeztette a rizsföldek művelőit. A meteoritot időközben szakértők kezdték vizsgálni. (transindex/national geographic)
Olívaolajjal az emlőrák is megelőzhető. Ismert tény, hogy a földközi-tengeri országokban - ahol szinte kizárólag olívaolajjal főznek - magasabb az átlagéletkor, mint Észak-Európában vagy az Egyesült Államokban, ahol inkább az egyéb növényi és állati zsírok fogyasztása dominál. A chicagói Northwestern University kutatói arról számolnak be, hogy vizsgálataik szerint az olívaolaj (egyéb áldásos hatásai mellett) az emlőrák kialakulásának kockázatát is csökkenti. A vizsgálatokból kiderült: az olajsav nemcsak a káros fehérjét kódoló gént blokkolja, hanem növeli egyes rákellenes gyógyszerek hatékonyságát is. A vizsgálat egyúttal megerősíti azokat a már ismert tényeket is, hogy a mediterrán konyha jót tesz a szívnek, valamint késlelteti az öregedést. Egyes orvosi körök azonban megkérdőjelezik az eredményeket. Szerintük az étrend és az emlőrák összefüggésében idáig csupán csak az bizonyított, hogy az elhízás és az alkohol jelentős kockázati tényezőnek számítanak. Az olívaolaj rákmegelőző hatásával kapcsolatban azonban nem egyértelműek és elégségesek a csupán laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok, ezért a mechanizmusok pontosabb feltérképezésére mindenképpen további kutatások szükségesek. (origo)
A Volkswagen beperelte a londoni Lee and Dan ügynökséget, amely azt a reklámot készítette, amelyben egy arab terrorista felrobban az új Volkswagen Polo kisautóban. A német autógyár tagadja, hogy megrendelte volna a reklámfilmet, amely már hetek óta kering az interneten, és most azért perel, mert véleményük szerint sokat ártott a cég jó hírének, hogy a Volkswagen márka a reklám miatt az egész világon összekapcsolódott a terrorizmussal. A Volkswagen a Guardian médiarovatának értesülései szerint azt akarja elérni, hogy a reklám készítői a nyilvánosság előtt kérjenek elnézést a cég jó hírnevének megsértése miatt. (mti)
Nagybánya Polgármesteri Hivatala és a városi tanács díjazta az általuk legjobbnak tartott nagybányai sportolókat és edzőiket. A helyi tanács sportbizottsága döntése alapján 2004-ben a következők érdemelték ki e kitüntetéseket:
- Csorba Attila (CSM - koronglövészet)
- Orbán Andrea (CS Dragonul - taekwon-do)
- Mãdãian Mihai (CS Dragonul - taekwon-do)
- Olaru Tudor (CSM - úszás)
- Nagy Melinda (CS Stiinta Electro Sistem - tájfutás)
- Mãrcut Mihaela (CSM - ökölvívás)
- Mãdãian Mircea (CS Dragonul - taekwon-do)
- Ghionea Valentin (HC Minaur - kézilabda)
- Hosu Adriana (CSM - ökölvívás)
- Deghid Ioan Sergiu (LPS-CSS - úszás)
- Moja Petru (CSM - testépítés)
- Rácz Adél (CS Star-Team - tájfutás)
- Chiuzbãian Sorin (CS Stiinta - tájfutás)
- Csorba Árpád (CSM - koronglövészet)
- Serban Diana (CS Stiinta - tájfutás)
- Bordás Zoltán (CSM - rádióamatőrködés)
- Crãciun Laura (Selmont - kézilabda)
- Kengyel Magda (Selmont - kézilabda)
- Ungur Mihai (CSM "U" Remin - rögbi)
- Teusan Ovidiu ("U" Explorãri - röplabda)
Edzők: Apjok Jenő (rögbi), Bachner János (úszás), Botea Marius (röplabda), Gherhard Ioan (kézilabda), Goron Dan (taekwon-doo), Hecko Iosif (tájfutás), Man Gheorghe (ökölvívás), Marinescu Emil (koronglövészet), Lascãr Panã (kézilabda), Rácz Károly (tájfutás), Slavic Marian (úszás), Szabó József (testépítés), Bughesiu Carol (rádióamatőrködés).
Az akció nem rossz, de a jövőben vigyázni kellene arra, hogy ne egy összecsapott rendezvényre hasonlítson a díjátadás. Mégis a város legjobb sportolóiról van szó, illene bemutatni őket a helyi tanácsnak is. Ezért az átadási "ceremóniát" (is) szakemberre kellene bízni. Voltak elégedetlenkedők, ami a boríték vastagságát illeti. Erről csak annyit, hogy aki a kicsit nem becsüli...
Selmont: Cetãteanu (19 védése volt - 2 hetest fogott), Pop L., Stoiciu - Kengyel 8 (1), Geiger 6, Ferent 3, Pomohaci 2, Crãciun 2, Nodis 1, Pop J. 1, Pop M. 1, Osan, Sandor, Moldovan. Edző: Gherhard Ioan, Rãdulescu Sorin.
A kiesési zóna elkerüléséért fontos győzelem. A találkozó előtt a Selmont a 10., a Cetate a 11. helyen állt a tabellán. A mérkőzést a feketébe öltözött két bohóc tette izgalmassá, akik messze állnak a játékvezetés tudományától. Ne csodálkozzunk, ilyen a szövetség színvonala is.
Minaur: Viman (22 védése volt), Ghiulai, Varó - Kovacs, Vizhbovzkyy 6, Bondar, Balint 6, Cosma 1, Várady 5, Cristian 3, Ghionea 18, Nedelcu, Muresan, Sabou 5. Technikai igazgató: Lascãr Panã. Edző: Palkó János.
A Románia Kupa nyolcaddöntőjében az A divíziós nagyváradi csapattal került össze a M