(BÚSz-információ) Teleki Társaság néven új egyesületet alapítottak a Teleki Magyar Házban működő szervezetek. Az egyesület legfontosabb célja a Ház és a tagszervezetek tevékenységének, programjainak támogatása és közös érdekeinek képviselete, illetve a művelődési-közösségi élet intézményes kereteinek fejlesztése Nagybányán és a Bányavidéken.
Az alapító közgyűlésre október 26-án, kedden került sor. Az alapító jogi személyek a következők: EKE Gutin Osztálya (képviselője: Páll Terézia), Lendvay Márton Színjátszó Kör (Simori Sándor), Máramarosi Vállalkozók Egyesülete (Jaklovszky György), Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület (Szaniszló József). A jogi személyiséggel nem rendelkező társaságokat a következő fizikai személyek képviselik: Balogh. E. Csaba (Fülemile Diákszínjátszó Kör), Csoma György (Erdélyi Féniks Szabadegyetem), Dudás Gyula (Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága), Kormos Sándor (Magányosok Klubja), Markó Hajnal (Gr. Teleki Sándor Cserkészcsapat), Méhes Éva (Cimbora Gyermekszínjátszó Kör), Nagy Zoltán (nagybányai Rákóczi Szövetség). Dávid Lajos, Cziple Aurél János, Köncze G. Árpád, Szász György, valamint Tasnádi András Zsolt a TMH Kuratóriumát képviselik a Társaságban.
Az alapítók megvitatták a Teleki Társaság alapszabályzat-tervezetét és egyhangú döntéssel a vezető tanácsot is megválasztották. A Társaság elnöke Dávid Lajos lett, alelnök Szaniszló József, titkár pedig Markó Hajnal. Megbizatásuk két évre szól. Az egyesület természetesen új tagok számára is nyitott, csatlakozásra a bejegyzést követően, a valószínűleg 2005. januárjában sorrakerülő közgyűlés után lesz lehetőség. (dl)
(BÚSz-interjú) Sok település számára a faluturizmus jelentheti az egyedüli esélyt. Ahhoz persze, hogy egy adott helység vonzza a pihenni, tartalmasan kikapcsolódni vágyó turistákat, elsősorban rendelkeznie kell valamilyen nevezetességgel, esetleg földrajzi fekvése, természeti szépségei folytán kell valami különlegeset nyújtania.
Vannak helyek, ahol a lakosok élnek a kínálkozó lehetőségekkel. Az egyik ilyen település a megyénkben Koltó, ahol Szász Imrének is köszönhetően új értelmezést kapott ez a nagy hagyományokkal rendelkező szolgáltatási ágazat. Az alábbiakban a vele készült rövid interjút olvashatják.
– Koltón mindig is működött a faluturizmus, csak korábban nem így nevezték. A tény, hogy ott volt (s valamennyire ma is ott van) a múzeum, nagy vonzerőt kölcsönzött a településnek. Koltónak mindig is megvolt a maga turisztikai vonzereje, s jöttek is a vendégek. Korábban azonban baráti alapon szállásolták el az idelátogatókat a koltóiak. Ezt ők úgy nevezik, hogy „amikor paprikáért fogadtak vendéget"-korszak. A látogatók némi ajándékkal hálálták meg a vendégszeretetet. Aztán a kilencvenes évek közepétől kezdtünk azon gondolkozni, hogy hivatalosítsuk ezt a dolgot, ami meg is történt. Ma már minden koltói vendégfogadó egyéni vállalkozó. Ezt persze nem egyik napról a másikra valósítottuk meg, hanem egy hosszadalmas folyamat eredményeként értük el.
– Milyen változásokat hozott ez a falu életében?
– Ahhoz, hogy megkapják a működési engedélyt, a házak nagyon sok feltételnek kellett megfeleljenek. A tulajdonosok tulajdonképpen saját házukat fektették be ebbe a vállalkozásba. A legtöbb házban nem volt megoldva a csatornázás. Nem volt benti WC, nem volt zuhanyzófülke, vagy fel kellett újítani a fürdőszobát. Körülbelül 12-15 ház üzemel ma Koltón ebben a formában. Vannak akik szinte teljesen felújították a házukat. Mások emeletet építettek, szobákat létesítettek, vagy rendeztek be, megint mások a bútorzatot cserélték ki. Egy biztos, mára már nagy változásokról, fejlődésről tanúskodnak az emberek lakásai. Mindezt fokozatosan érték el, a bevételekből. Ugyanakkor megnőtt az emberek igényessége is. Meg kellett őket tanítani, hogyan kell asztalt teríteni, finomat és ugyanakkor gazdaságosan főzni, hogyan kell a vendégek után járni, őket kiszolgálni. A vendégszeretet mindig megvolt ezekben az emberekben, csak hiányzott a szakmai tudás. Tavaly télen egy vendéglátói tanfolyamot is elvégeztek, amelynek végén oklevelet szereztek arról, hogy ők most már szakképzett vendégfogadók. Bár ez pénzbe került, kifizetődő volt számukra, mivel ma már érdemesebb faluturizmussal foglalkozniuk, mint mezőgazdasággal. Az utóbbival sajnos gondok vannak, tehát a piacolás már nem hoz számukra akkora jövedelmet, mint korábban.
– Hány személyt tudnak egyszerre elszállásolni?
– Jelenleg két, három csoportot is el tudunk szállásolni, attól függően, hogy hányan vannak egy csoportban. Hozzávetőlegesen 90 embert fogadhatunk egyszerre.
– Gondolom, a vendégek többsége Magyarországról jön.
– Többnyire igen, egyszer azonban volt két bukaresti vendégünk is, egy másik alkalommal pedig négy nagyváradi segédmunkásunk. Eddig több ezer magyarországi turistát láttunk vendégül. Távolabbi országokból nem igazán érkeznek hozzánk, kivéve, ha nyugat-magyarországi csoportokhoz csapódnak osztrák turisták. Ezek száma azonban elenyésző. Koltó inkább magyar idegenforgalmi hely.
– Vannak, és olyanok is, akik már azt latolgatják, hogy vállalkozást indítanak itt, annyira megtetszett nekik ez a vidék. Vagy olyanok, akik azt tervezik, hogy átköltöznek ide. Érdekes módon az Európai Unió elől költöznének (itt nyilván vállalkozókról van szó).
– Nagyon sokan leveleznek velünk, rengeteg fotót őrzünk, s a vendégeink általában nagyon-nagyon hálásak az itt töltött emlékezetes napokért.
Lejegyezte: Tamási Attila
Újraindulnak a Teleki Magyar Házban a rendszeres filmvetítések! A HáziMozi keretében október 30-án, szombaton 18 órától Koltay Gábor TRIANON c. filmjét tekinthetik meg újra, amelyet az idei Szent István Napok alkalmával a rendező társaságában láthattak az érdeklődők. November 6-án, szombaton pedig a gyermekeknek vetítjük le a GARFIELD c. filmet. A pontos időpontot a jövő héten közöljük! Szeretettel várunk mindenkit a vetítésekre!
A gr. Teleki Sándor cserkészcsapat szeretettel várja a cserkészet iránt érdeklődő kisiskolásokat (I-IV. oszt.), esetleg nagyobbakat (V-VII.), a következő három szombaton, október 30-án, ill. november 6, és 13-án 16 órára, a Teleki Magyar Házba!
...a csontritkulás megelőzésére és kezelésére! Találkozunk november 2-án, kedden 18 órától, a Teleki Magyar Házban!
Egy olyan nap után, amikor a szószátyárság tőzsdei árfolyama a csillagos égig ugrott, szinte sóvárgunk egy kis csend és nyugalom után. Agysejtjeinket teljesen szétbombázzák az összefüggéstelen duma-támadások, s csak irigyelhetjük a földönkívülieket, amiért képesek gondolatátvitellel kommunikálni. Ők biztosan nem locsognak, fecsegnek feleslegesen, mivel mondandójuk továbbításában agyukat hívják segítségül, nem a szájukat. Rájuk nem lehet azt mondani: „Hallgass már, mert korodhoz képest eleget beszéltél!"
Nos, egy ilyen dumatúltengéses nap után hazafelé tartottam autómmal, amikor Buság határában egy 45 év körüli férfi intett le. Mivel a közelben egy feje tetejére állt Dacia rondította a tájat, gondoltam, bizonyára a pórul járt vezető szeretné a segítségemet kérni. Nem így volt. Erre hamar rájöttem, miután megálltam, hogy felvegyem az ismeretlen stoppost. Jóformán be sem ült autómba, már ömlött is belőle a szöveg. Nem telt bele sok idő, s a korábban ismeretlen polgárról szinte többet tudtam, mint a saját anyja. Egy darabig próbálkoztam a rádióhallgatással, hogy közömbösítsem a már-már fullasztó hipermonológ agysejtkárosító hatását, de aztán feladtam. Kikapcsoltam a rádiót, s védtelenül szenvedtem végig a pszichikai kínzásnak is beillő tortúrát. (Esküszöm: én még részegen sem tudok annyit beszélni. Bár útitársam józanságára sem mertem volna mérget venni...)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Ádámmal és Évával kezdődően mindenről tájékoztatott, de az már nem áll messze a valóságtól, hogy átfogó képet kaptam az elmúlt negyven év történéseiről, s alkalmi utasom életéről. Bár ha így utólag belegondolok, a cipő- és ruhaméretét nem közölte velem, de minden egyebet igen... Kifejtette továbbá, hogy milyen sokra tartja a baráti kapcsolatokat, s hogy ez az egyre jobban elanyagiasodó világ nagyon önzőkké tette az embereket.
Összeszorítottam fogamat, és tűrtem. Közben arra gondoltam: Istenem, nem vagyunk egyformák, nem lehet mindenki olyan hallgatag, mint én. Minden ember egy külön világ. Vannak, akik félszavakkal, sőt, gesztusokkal is ki tudják fejezni mondandójukat, s vannak, akiknek a bővített szótár minden alapszava, s az alapszavak összes származéka sem elegendő arra, hogy kellőképpen elmagyarázzák... a semmit.
Szerencsére radar nem volt az úton, mert csak úgy repesztettem, hogy mielőbb megszabaduljak kellemetlen utasomtól. Istennek hála, valahogy megérkeztünk Szinérváraljára. Mikor kinyílt a jobb oldali ajtó, úgy örültem, mint még soha. Örömöm azonban korai volt, a „dumagép" nem szállt ki olyan könnyen az autóból. De nem ám! Előbb rámerőltette telefonszámát, hogy amennyiben valamikor segítségre szorulok, bátran hozzáfordulhassak. Még a rendőrségen is közbenjár érdekemben, ha szükséges. Hiszen számára a barátság szent, ő soha nem hagyja cserben a barátait, soha nem marad adósa senkinek. S ez még semmi! Nyugodtan szólhatok barátaimnak is, ha összeakad a bajszuk a zsarukkal, vagy más dolgokban szorulnak segítségre. Mert az én barátaim az ő barátai is, s a barátaim barátai...
Fel is írtam gyorsan a telefonszámot, mert tudtam, addig úgysem szabadulok tőle. Bokros teendőimre hivatkozva sikerült azt is elérnem, hogy ne vegye rossz néven, amiért visszautasítom meghívását a közeli bárba. Már azt hittem, végre feladja, amikor telefonszámáról kezdett el egy kiselőadást. Ne feledjem, csak az első két számot kell észben tartanom, a másik kettő az előző kettő duplája, míg az utolsó kettő az első kettő fordítottja... De ha így nem tudom megjegyezni, akkor...
Szóval, ha bármikor és bármiben segítségre szorulnak, csak szóljanak. Hiszen én Önöket (engedelmükkel) barátaimnak tartom, s szívesen rendelkezésükre bocsátom a bűvös telefonszámot. Bármi történjék is, ne csüggedjenek. Majd Oxy elintézi... (tami)
A 487 éve megindult reformáció egyik legjelentősebb eredménye volt, hogy a nép saját nyelvén olvashatta Isten szent igéjét. Ebben az összeállításban a német és a magyar kezdetekre tekintünk vissza, a fordítóktól származó néhány mondatos idézetekkel emlékezve az első bibliafordításra.
482 éve, 1522-ben jelent meg Luther Márton első német nyelvű Újszövetség-fordítása.
A Nyílt levél a fordításról című füzetében reformátorunk 1530-ban így ír: „A fordításban mindvégig azon iparkodtam, hogy tiszta és érthető német nyelven szóljak. Nemegyszer megesett velünk, hogy két, három vagy négy hétig egyetlen szót kerestünk, olykor teljesen hiábavalóan. (...) Ne a latin nyelv betűit faggassátok, ha németül akartok beszélni, mint ahogyan ezek a szamarak teszik, hanem kérdezzétek meg az anyát otthon, a gyermeket az utcán, az egyszerű embert a vásárokban, az ő beszédüket figyeljétek meg, és csak azután kezdjetek a fordításnak. (...) Nem engedtem szabad folyást a szavaknak, hanem segítőimmel együtt nagy gonddal ügyeltünk arra, hogy ahol fontos volt, a betű szerinti értelmet megtartsuk..."
470 éve, 1534-ben jelent meg Luther Márton első német nyelvű teljes bibliafordítása.
Az Ótestamentumhoz írt előszavában 1523-ban ezt írja a fordító: „Úgy gondolkodj az Írásokról, mint a legnagyszerűbb, legnemesebb szentségről, mint legdúsabb kincsesházról... így rátalálsz arra az isteni bölcsességre, amit Ő olyan szerény és egyszerű szavakkal mond el... Megleled itt a pólyát és a bölcsőt, Krisztus fekvőhelyét... noha rossz és hitvány pólyák ezek, drága kincs a Krisztus, aki fekszik bennük. (...)
463 éve, 1541-ben jelent meg Sylvester János első magyar nyelvű Újtestamentum-fordítása.
A Sárváron kinyomtatott Újszövetség-fordítás nevezetessége az Ajánlás, az első magyar nyelvű időmértékes vers:
„Próféták által szólt rígen néked az Isten / Azkit igírt ímé, vígre megadta fiát. / Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal, / Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess. (...) / Azki zsidóul és görögül, és, vígre diákul / Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul: / Minden nípnek az ű nyelvin, hogy minden az Isten / Törvínyínn íljen, minden imádja nevít."
414 éve, 1590-ben jelent meg Károli Gáspár első magyar nyelvű teljes bibliafordítása, a Vizsolyi Biblia.
A fordító Ajánlásában ezeket olvashatjuk: „Meggondolván azért az anyaszentegyháznak az mi nemzetségünk között ez dologban való fogyatkozását és jövendő épülését, másfelől az mi tisztünket, az Istennek nevét segítségül híván minekutána hozzákezdettem volna egynéhány jámbor, tudós atyafiakkal, kik nékem az fordításban segítséggel voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem az Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálódtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig ez nagy munkát el nem untam, hanem nagy serénséggel és szeretettel munkálódtam..."
Az Olvasóknak így ír az „istenes vénember": "Bizonnyal tudom, és semmit nem kételkedem, hogy ez mi munkánknak, minekutána az emberek közé az kimegyen, sok irigye és rágalmazója leszen. (...) Annakokáért minden keresztyén olvasókat kérek, hogy az én munkámért engemet ne rágalmazzanak, és meg ne keserítsenek, hanem nagy isteni félelemmel és hálaadással vegyék és olvassák ez magyar nyelvre fordíttatott Bibliát. Ha valahol ez fordításban tévelygettem és az célt nem találtam. (...) az olyan helyeket az olvasók ugyan regestrum szerint jegyezzék meg, és engemet intsenek meg, hogy míg az Isten ez testben tart, jobbíthassam meg az mi fordításunkat..."
1986-ban válogatás jelent meg az eredeti Vizsolyi Bibliából a Világirodalom klasszikusai című sorozatban.
A válogatás és a kísérő tanulmány Vas István munkája. Néhány szemelvény a kísérő tanulmányból:
„E válogatás legnagyobb sikere az volna, ha sokan kapnának kedvet egy kis tallózásra a Bibliában. Tudvalevő, hogy a Vizsolyi Biblia a maga eredeti szövegében sohasem jelent meg másodszor – csak 1981-ben a hasonmás kiadása. Az egyházi kiadások 1590 óta szinte minden alkalommal javítottak, változtattak rajta. Ebben a válogatásban a Vizsolyi Biblia eredeti szövegét használjuk fel..." Végezetül ebből a kötetből álljon itt egy idézet, az egyik legismertebb gyöngyszem, a XXIII. zsoltár:
„Az Úr az én pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörűséges és füves helyeken legeltet engemet, és kies vizek mellé viszen engemet. Az én lelkemet megvidámítja, és visel engemet az igazságnak ösvényin az ő nevéért. Még ha szinte az halálnak árnyékának völgyében járok is, nem félek az gonosztól, mert te énvelem vagy; az te vessződ és az te botod vigasztalnak engemet. Asztalt szerzesz énelőttem azok ellen, kik énnékem ellenségim, meghizlalod olajjal az én fejemet, és megtöltöd az én poháromat bővségesen. Sőt még bizonnyal az te jó voltod és irgalmasságod követnek engemet életemnek minden idejében, és lakozom az Úrnak házában hosszú ideiglen."
Összeállította, a budapesti Evangélikus Élet alapján:
Köncze-G. Árpád
A Máramaros megyei magyar szakos tanárok sok szeretettel várnak minden kedves V-XII. osztályos diákot a Németh László Gimnáziumban november 20-án de. 10 órától megrendezendő szavalóversenyre. Minden szavalónak egy szabadon választott és egy kötelező verssel kell jelentkeznie magyartanáránál legkésőbb november 10-ig. Az idei kötelező verseket Nagy László költeményei közül választottuk: V. oszt.: Tengeritörők, VI-VIII. oszt.: Csodafiú-szarvas, IX-XII. oszt.: Lánglakodalom. (A verseket a mostani és a következő lapszámban közöljük.)
Az égbolt sikolt: rátokszakadok,
a föld meginog: széthasadozok,
jajgat a kő is: közelítenek
csikorgó csontú páncélistenek.
Az asszony szája lázzal cserepes,
ölbeli gyerek didiket keres,
rívó leányok, megritkult család
lesik topogva a nap hajnalát.
Egy pillanatra béke lett,
orosz katona kér aludt-tejet.
Most vastüdejű gonosz angyalok
szárnyától az ég sajog, ragyog,
borulj a földre, ne less repülőt,
zúdít a földre foszforos esőt.
Barát-e, ellenség-e ő?
Ki bűne ez a mennyegző?
Ripeg-ropog a lánglakodalom
a háztetőkön, sárga kazlakon.
A lángok ujja égre esküdött,
most kulcsolódik két házsor fölött!
Az utcán én vagyok csak vakmerő,
a férfiakkal tele a mező,
ott óbégatnak hogy: idesanyám!
Gyámoltalanok, kell nekik a gyám,
s a lécketrecben ég a kiscsikó,
jászol tüzébe vicsorít a ló,
lángok közé a tehén borjazik,
szénfeketére ökrök sülnek itt –
Lángok közül te árva vakmerő,
mi menthető volt, az se menthető.
Nagybányai olvasónk, Popovics Gergely észrevételére a következőket közöljük: a BÚSz október 15-i számában, az „Innen-onnan" c. rovatban megjelent rövidhírben szereplő adatok egy tudományosnak kikiáltott kutatás eredményéről számolnak be. Az elmélet (mert kizárólag egy elméletről van szó) nyilvánvalóan nem egyezik meg a témához kapcsolódó korábbi ismereteinkkel. Köztudott, hogy az első értelmes ember (Homo sapiens) már 250-700 ezer évvel ezelőtt megjelent, hogy kronológiailag több millió évvel ezelőttre tehető déli majomemberekről (Australopithecus), vagy az emberszerű ősmajmokról (Ramapithecus) ne is beszéljünk.
Köszönjük olvasónknak a kiigazítást, és elnézést kérünk azoktól, akik félretájékoztatásként értelmezték az (ál)tudományos kuriózumot!
Tíz napra cserkésztáborrá változott a Ház. Zöld és sárga nyakkendős lányok, asszonyok, meglett férfiak és fiatalemberek mindenütt: a Maticskában, a Teleki Blankában, a Lendvayban, a Telekiben, a nagyház folyosóin és előadótermében, kora reggeltől, késő éjszakáig. Nyugati rendszámú gépkocsik az udvaron, leptopok a vendégház reggelizőasztalán, nemzeti zászló a terasz fölött. Furcsa érzés: reggel, amikor szokás szerint háromnegyed nyolckor megérkezem, nem én vagyok az első. Az udvaron tisztjelöltek jönnek-mennek. A tornácon Puma – a táborparancsnok –, valamint Imre, Gábor és Balu élcelődnek egymással. Négy ember, három világtáj: Bécsből, Amerikából és Budapestről érkeztek Nagybányára. Hamarosan Farkinc is feltűnik (civilben pesti történelemtanár), a számítógépem mögül Kismedve néz rám, Felvidékről, álmosan nevető szemekkel.
– Akad még számomra is hely valahol? – mocorog bennem a barátságtalan gondolat, de gyorsan elhessegetem. Nem illik vendéget morcosan köszönteni...
Teljes a „törzs" – azaz mégsem, amíg hamarosan Hajni is be nem gurul az udvarra, elmaradhatatlan biciklijével. A népdal-tanítás, esti tábortüzezés és közös kiértékelők mellett amolyan intendánsi szerepet tölt be az oktatók között, mint gróf Teleki Sándor Bem apó erdélyi hadseregében. A „sereg" itt ugyan valamivel kisebb, de nem kevésbé étkes és igényes; a szakácsnénik – Marika néni és Andi mama – a megmondhatói. A velük való folyamatos egyeztetés, a bevásárlás, a hűtő feltöltése újra és újra, a programhelyszínek előkészítése, a meghívottak, segítők mozgósítása több embernek is bőven biztosítana tennivalót...
– Mindjárt kész vagyunk – mondja Kismedve megnyugtatóan, és valóban: pár percen belül kézbe vehetem a Bocskai Hírmondó aznapi számát. „A Magyar Cserkészszövetségek Fóruma 3. sz. cserkésztisztképző tanfolyamának napilapja" – áll a fejlécen. Vezércikk, interjú, rejtvény, humor, meg persze erdélyi fejedelmünkről egy-két életrajzi adat, magvas gondolat. Hiszen Bocskai-évet írunk, a szabadságharc kitörésének 400. évfordulóját. A négyoldalas tábori újságot a négy őrs, a Muskátli, a Kuvasz, a Komondor és a Sárgarigó készíti felváltva – valamikor az éjjeli órákban. A reggeli mellé kötelező felszolgálniuk.
A tábor ideje alatt a napszakok valamiféle végtelen viszonylagosságban úsznak el egymás után. Mégis mindennek jól meghatározott helye van: ébredés hétkor, zászlófelvonás fél nyolckor, reggeli nyolckor, ebéd egykor, vacsora hatkor, tábortűz kilenckor, majd zászlólevonás. Közben előadások, filmvetítés, gyakorlatok, vetélkedők, éneklés, játék, feladatok, városnézés, és megint: előadások, filmvetítés, gyakorlatok, vetélkedők, éneklés, játék... Nagy bögre kávé a fűtőtesten. Réka – ő a jobbkéz konyha-ügyekben, egyébként maga is cserkésztiszt –, nem győzi az utánpótlást. Puma és Balu kíméletlenül pörgetik az eseményeket, nincs holtidő, nincs pihenés, nincs nappal, nincs éjszaka. Ökumenikus istentisztelet este tízkor, táncház tíztől egyig, filmnézés hajnali egykor-kettőkor. Hogy aludni is kéne? Majd.
Botladozom a számítógépeket öszszekötő kábelek között. Új kifejezéssel ismerkedem: „rekk". Mozgatható számítógépes agy, nagy mennyiségű információ tárolására. Elárasztják a hálózatunkat, beköltöznek a gépeinkbe, majd, miközben pár méterrel odébb emberi agyak és szívek töltekeznek, mintegy a tábor járulékos történéseként, költözni kezdenek maguk a dokumentumok is: filmek, fotók, zeneszámok, népdalszövegek, áttekinthetetlen kavalkádban. Először bosszankodom, aztán magam is beállok a sorba. Copy, paste. Van mit tanulnom. Kár kihagyni a lehetőséget.
Október 23., az ‘56-os magyar forradalom ünnepe. Az előző esti gyertyás tábortűznél, az ilyenkor szokásos jókedvű rögtönzések helyett most szűk félóra alatt előkészített megrendítő előadásban idézik fel, jelöltek és kiképzők, a fájdalmas-lelkesítő eseményeket. „Itt Erdély, itt Erdély! Budapest jelentkezz, vétel!" „Itt Budapest, itt Budapest! Erdély, Felvidék, vétel! Kihirdették a statáriumot!" Puma meglobogtatja a középen lyukas magyar lobogót, s lassú beszéddel idézi fel kamaszkori emlékeit. Kilián laktanya, Kossuth tér, Blaha Lujza tér, Bródy Sándor utca, Magyar Rádió. Békésen tüntető egyetemisták. Sortűz. Orosz tankok, vér, fegyverropogás. Halottak... Az emigrációról nem beszél. De tudjuk, érezzük, nem felejt...
A tábor utolsó napjaira még jobban felduzzad a létszám: megérkeznek a világ magyar cserkészszövetségeinek vezetői, a hétvégi Fórum-ülésre. Amerika, Nyugat-Európa, Vajdaság, Magyarország, Erdély, Felvidék. „Egy nyelvet beszélünk, te, meg én" – mintha mindig is ismertük volna egymást. Csak Horvátország és Kárpátalja hiányzik.
Már a Schönherr is tele, a folyosó is tele, a vendégház is tele – sőt Szász Gyuri bácsi vendégháza is tele, a Kereszthegy oldalában. A két párhuzamos rendezvénnyel csordultig a Ház. Nagyon kéne a padlás. Nagyon kéne a pince. Látogatók érkeznek, az őszi tárlatot szeretnék megtekinteni. Hogy micsodát? Ja igen, őszi tárlat. Elnézést kérünk, inkább a jövő héten...
A fórumosok zárt ülése után találkozó a tisztjelöltekkel. Kérdéseik célkeresztjét Puma fordítja sorban a központi asztalnál helyet foglaló öt elnök felé. Pár perc jut egy-egy válaszra, majd meglepetés következik: a jelöltek saját stratégiai elképzeléseiket szegezik szembe a vezetőkkel. Kívülállóként inkább csak sejtem a kijelentések élét, érzem, itt-ott, a bírálatot. Na meg a válaszok is sokmindent elárulnak. De ismét fordul a kocka: most a jelölteknek kell elmondaniuk, hogy ők maguk, személyesen, hogyan kívánnak résztvenni imént elhangzott ötleteik megvalósításában. Nincs kibúvó. Egyenlő felek néznek egymással farkasszemet, egyenlő felelősséggel...
– Csak egy pillanatra zavarlak – hallom, s már emelkedem is fel éppenhogy megmelegített helyemről. Pavlovi reflex? Vége a reggelinek, egyre többen vagyunk a Maticskában. A délelőtti előadások megkezdése előtt ki levelet küldene, ki feladatokat nyomtatna, ki éppen keres valakit, vagy valamit.
– Itt ma már nemigazán lesz hely számomra – vonom le nagyot sóhajtva magamban a konzekvenciát és búcsúzni kezdek a társaságtól.
– Szervusztok – mondom a megszokott fordulattal, s kilépek az ajtón. A Teleki ajtaján felirat néz szembe velem: „Ebben a teremben a Szórád Gábor Munkaközösség tartja rendes napi fekvését. Kérjük, halkan létezzenek itt. A munkaközösség fekvésén pártoló tagok is részt vehetnek, de tagjelöltségük felfüggesztését vonja maga után erőteljes horkolásuk. Napirend: 1. ima, 2. napirend elfogadása, 3. fekvés. A fekvésnek akkor van vége, amikor külső erők nyomására fel kell függeszteni."
Hiába, a nyilvánvaló fáradtság ellenére is töretlen a derű, ahogyan az egyik jelölt fogalmazott, az „egészséges cserkészhumor". Bár a társaság alig aludt valamit, a tíz nap alatt egyetlen morcos arcot sem látni, a rövid szünetekben a kirobbanó jókedv hangjai töltik be a házat.
– Jó munkát! – köszönnek vissza új ismerőseim, s én úgy érzem: valamit ismét tanultam tőlük.
– Jó munkát nektek is – köszönök vissza mégegyszer, s gondolatban, amúgy cserkészmód', balkézzel, kezet fogok ismét, mindannyiukkal...
(dávid)
A közvéleménykutatásokkal és azok eredményeivel szemben, általában fenntartásaim vannak. Ugyanis az eredmények többnyire a megrendelők szándékait hivatottak alátámasztani. Megdöbbenéssel olvasom a magyarországi balliberális média egyik Tv- csatornájának szalaghírei között, hogy az aznapi közönségszavazatra váró kérdés szerint Orbán Viktor amerikai útjának megítélését illetően szeretnék megtudni a betelefonálók véleményét. Volt már arra példa, hogy az exminiszterelnököt kikezdték egy-egy külföldi útja miatt. A mostani szégyenteljes próbálkozás viszont 1956 szellemét gyalázza meg. Tudniillik arra vonatkozott a körmönfont kérdés: helyesnek tartja-e, vagy sem a nyájas betelefonáló, hogy Orbán Viktor október 23-án Amerikában tartózkodik?
Vajon a kérdés kiötlője, s az a hatvan-egynéhány százaléknyi (a kiagyaló szándéka szerint) NEM-mel szavazó gondolt-e arra, hogy azok hívták Orbánt kegyelettel emlékezni, a templomban beszédet tartani, akiket a jelenlegi vezetés elődei tettek földönfutóvá?
Íme, hogyan folytatódik a magyarság agyafurt megosztása.
Ha kell, 23 millió román munkavállalóval riogatják a közvéleményt. A kettős állampolgárság megadásával szociális nyomorba döntetik az anyaország – folytatódik a forgatókönyv. Aki a „külföldre szakadt hazánkfiával" szolidarizál, az lebecsüli az ünnep méltóságát.
Nem csoda hát, ha sokan azt szeretnék: kies tájainkra se tegye be lábát, se ünnepnap, se hétköznap a méltán népszerű politikus. (Varga Károly)
Bizonyára többen emlékeznek még arra, hogy a Duna Televízió, a múlt hónap közepén, Régiók nevű műsorában, Nagybányáról (is) összeállítást sugárzott. A történelmi bevezetőt egy az István torony erkélyén velem készített rövid interjú lett volna hivatott betölteni. Másokkal együtt azonban azt láthattuk, hallhattuk, hogy a műsorvezető Nagybányát az Avas hegység lábaihoz helyezte, a város középkori történetét Árpádházi II. Géza idejétől eredeztette és egyéb „jól informált", tudálékos, bennem lúdbőrözést kiváltó információ-özönnel képesztette el az adás nézőit. Szerencsére egy-két perccel később az én állításom is elhangozhatott, miszerint a város történetével kapcsolatos, máig megőrzött első irásos levéltári emlékek 1327, 1329 illetve 1347 évekből valók, kibocsájtóik pedig az Anjou házhoz tartozó Róbert Károly és I. (Nagy) Lajos királyok, akik az 1141-1162. között uralkodó II. Géza korához viszonyítva közel két - két és fél évszázaddal később uralkodtak. Akkor miért kötik mégis egyesek a Gutin hegység délnyugati lábainál keletkezett bányásztelepülések kezdeteit II. Géza idejéhez?
Itt is alighanem az ábrándozó, de lusta diák esete ismétlődik. A Borovszky Samu által szerkesztett „Magyarország vármegyéi és városai" címet viselő monográfia-sorozat 1908-ban megjelent, Szatmár vármegyét és Szatmárnémeti szabad királyi várost bemutató kötetének első részében, a fejezet bányászatban és geológiában valamint a fémkohászatban otthonos, de a történelmi okfejtéshez nem sokat értő írói, kritikátlanul átvéve a XIX. század első évtizedében alkotó Szirmai nézeteit, a megye gazdasági életét nagyban meghatározó bányászat ismertetése során újból elvetik a sulykot, amikor II. Géza uralkodásához kötik a Gutin alatti bányászat kezdeteit. Állításukat meg sem kísérlik bizonyítani (ennek szüksége talán fel sem merült bennük), a szaktudomány friss eredményeit pedig nem ismerik! Bizonyára ezeket az információkat tekintik irányadóknak még ma is mindazok, akik Nagybánya múltját illetően a kezdeteket II. Géza korához kötik. Nézeteik felülvizsgálatához nem kellene egyebet csinálniuk, csupán a már jelzett Borovszky kötetben néhány tíz oldallal hátrébb található, „Nagybánya" című fejezetet kellene elolvasniuk, s könnyűszerrel a már Schönherr Gyula által is megfogalmazott történelmi igazság ismerőjévé válnának.
Akik e sorokat olvassák, legtöbben gondolom egyetértenek azon állításommal, miszerint a történelemtudománynak és a történelem írásának is megvannak a meghatározó munkamódszerei és szabályai. A felvetett kérdés tisztázása céljából, amennyiben nincs birtokunkban a helység(ek) alapítását minden kétséget kizáróan bizonyító okirat, sok más lehetséges bizonyítási módozat mellett mindenekelőtt a birtokadományozásokat, vagy öröklési szerződéseket követő határjárásokat rögzítő oklevelek vizsgálatához fordulhatunk. Ebben a vonatkozásban mi sem tehetünk mást, mint hogy felkutatjuk azokat a legkorábbi okiratokat, amelyek vidékünk helyrajzi neveit tartalmazzák. Márpedig az 1241-es első tatárjárást megelőző időből egyedüli támaszpontjaink az 1231-es határjárások, amelyekben a kékesi és fentősi erdőbirtokok határait rögzítik.
A Kékesi erdők határait bejárók a Szamos vizétől a Gutin havasáig és a Máramaros forrásáig elterülő hatalmas területen a Nagy-Szaszor (nyilván Zazar), Hegyes erdő, Miszot pataka (nyilván Miszt), Liget és Kékös földjén kívül más helynevekkel nem találkoztak. Ezért ezeken kívül másakat nem rögzít az oklevél. Az ugyanakkor körüljárt Fentős erdő helynevei a Kékös erdő és vize, a kisebbik Szaszor, a Kaszó és a Máramaros vizek forrása, valamint a Gutin havasa elnevezéseket tartalmazza. A fenti adatokból levonható következtetés Szász Károly megfogalmazásában így hangzik: „E határjárást magában foglaló oklevél azonban a két erdő területén sem bányáknak, sem városi életnek még a nyomát sem jelzi. Az említett két oklevél cáfolja meg leghatározottabban a régi felfogást, mely szerint a Gutin alji bányavárosokat II. Géza (1141-1161) telepítési politikája hívta volna életre."
A tatárjárást követően közel kilenc évtizednek kell eltelnie, míg a mai Nagybánya és Felsőbánya helyén létesült bányatelepülések nevét okiratilag is bizonyítottnak tekinthetjük. Ezzel a ténnyel nyilván nem ellentétes a megalapozott következtetés: az 1347-es oklevélben rögzített jogi, közigazgatási és egyházi állapotok megléte azt bizonyítja, hogy a későbbi Nagybányát övező térség első szervezett betelepedése és a bányászati tevékenység megindulása legkorábban az 1270-1280-as évek tájékára datálható.
Nem tisztáztunk azonban egy kérdést. A már említett 1327-es és 1329-es oklevelek melyikét tekintjük Nagybánya létezését bizonyító első okmánynak?
A Máramaros megyei Múzeum épületében és rendezésében a nyáron megnyílt várostörténeti kiállítás keretében, de az idei Gesztenye ünnep során is több alkalommal, az 1329-es év mellett tették le voksukat az „illetékesek". Mi több, az 1327-es oklevéltöredék fénymásolata alá is, nyilván a kevésbé tájékozottak „eligazítása" céljából, az 1329-es évet biggyesztették. Ez pedig már nem más, mint hamisítás!
A Nagybánya középkori történetét valamelyest ismerők tudják, hogy a későbbi város az egykori Zazarbánya és Asszonypataka, latinul Rivulus Dominarum összenövéséből keletkezett. A „Zazarbánya" elnevezéssel először egy 1327-ben keltezett okmányban találkozunk, ahol Károly Róbert, Erdő és László nevű személyek jutalmául, Erdőszáda környékén, a szamosi réven való átkelésnél, vámszedési jogot adományoz ezeknek, de ennek fizetése alól a zazarbányai vendégeket („hospites de Zazarbánya") mentesíti. Az oklevél törzséből és végéről jelentős rész hiányzik, ezért egy másik olvasat és következtetés is létezik (Szász Károly), miszerint a vámszedés jogának megadása miatt a király a zazarbányai telepesek véleményét is kikérte.
Annak megállapítása, hogy az átirás és értelmezés melyik változatát fogadjuk el, most nem lényeges. Számunkra bizonyított tény azonban, hogy az okirat 1327-ben egy Zazarbánya nevű település létezését igazolja. Ennek meglétét az 1347-es oklevélben is megtaláljuk, hiszen a város későbbi közigazgatási, közjogi, bányajogi és templomépítésével kapcsolatos királyi előjogokat Nagy Lajos királyunk Zazarbánya és Rivulus Dominarum polgárainak és vendégeinek biztosította.
A másik, 1329-es oklevél, csupán egy jóval későbbi periratban maradt fenn, kivonatosan. Tanúsága szerint Rivulus Dominarum (Asszonypataka) és Mons Medius (Középhegy), a későbbi Felsőbánya közös bírája királyi jogot nyert a két település közötti erdős területen egy új falu (a későbbi Giród-, másnéven Felső Tótfalu) létesítésére. Mindkét okirat (az 1327-es és 1329-es) egyenrangú települések meglétét tanúsítja. Ha ez így van, mi jogosít fel bennünket arra, hogy az 1970-es évek helyi pártkorifeusa és „udvartartása" által „szentesített" 1329-es oklevéltől származtassuk városunk létezésének első írásos bizonyítékát?
A város román nyelvű monográfiája első kötetének 1979-ben történt kiadása körüli érdekek megfogalmazása és ennek továbbélése tehát nyilvánvaló történelemhamisítás. „Ez nem a mienk, a vétek elkövetéséért mossuk kezünket, s ha már a többség ünnepel, mi miért ne kövessük őket?" – mondják egyesek a mi táborunkból is! Sőt! Ha nincs is alapunk az ünneplésre, az sem baj. Keresünk rá módot, hogy mi se maradjunk el a többségtől!
Jórészt ezzel a gondolkodással magyarázhatjuk azt a nyilvánvaló csúsztatást is, amely a tavaly nyári kapnikbányai emléktábla felállítása, és az azt követő nagybányai ünneplések során megtörtént.
A kétségtelenül Kapnikbányán született Papp Simon (1886-1970) – a dunántúli kőolajmezők felfedezőjeként ismert jó nevű geológus, akit 1948-ban a magyarországi kőolaj kitermelésének szabotálásával vádoltak, s előbb halálra, majd életfogytiglani szabadságvesztésre és akadémiai tagságának megfosztására ítéltek – egykori kiválóságról történő megemlékezés kezdeményezőit azzal az ajánlattal lepték meg Kapbikbányán, hogy Papp Simonnal egyidőben Born Ignácnak (1742-1792), egyebek mellett a modern kőzettan megalapítójának tiszteletére is készüljön emléktábla, s őt is iktassák Kapnikbánya halhatatlanjai közé. Meggyőző bizonyítékként egy több mint 10 éve megjelent újságcikket mutattak be, amelyben Born, mint kétségtelenül kapnikbányai születésű tudós szerepel.
Az idő sürgetett, a Papp Simon ünneplésére készülők pedig nem ellenőrizték kellőképpen a kapnikiak „bizonyítékait". A közös ünneplés programját gyorsan összeütötték, a közös emléklap elkészült, az ünnepségeket megtartották, a bosszúságában fületövét vakargató esetleges ellenzőket pedig kész tény elé állították. Így most csak utólag van alkalmam a Born Ignáccal kapcsolatos igazság közlésére és nemtetszésem jelzésére.
Az újságcikkben, amely a kapnikbányaiak vélt igazának alapjául szolgált (szerzője: Berényi Zsuzsánna) az áll, hogy Born, a Kapnikon tett hivatalos látogatásáról közölt beszámolójában, a helységről latinul mint „solum natale" emlékezett meg. Ezt a kifejezést pedig magyarra fordítva mint „szülőfalut" értelmezték, s megfeledkeztek arról, hogy helyes magyar értelmezése: szülőföld. Ez pedig egészen más dolog! Berényi és vele együtt mindazok, akik ezen a magyarázaton csúsztak el, bizonyára szem elől tévesztettek egy történelmi igazságot. Born Ignác kapnikbányai látogatása idején ugyanis a helység Kővárvidékéhez, s ezzel együtt az Erdélyi Nagyfejedelemséghez tartozott. Ennek tudatában cseppet sem hangzik véletlennek és különösnek Born kijelentése, hiszen a magyar királysághoz tartozó Nagybánya és Felsőbánya felől Kapnik határába érve, valóban szülőföldjére érkezett (de semmiképpen sem szülőfalujába).
Fenti értelmezésem ellenzői figyelmébe ajánlom még azt a tényt, hogy a kapnikbányai római katolikus anyakönyvek (1742-től!) ma is a felsőkapniki plébánia megőrzésében találhatóak, de Born Ignác keresztelésével sem ebben az évben, sem pedig a közeli évek jegyzékeiben nem találkozunk. Márpedig ha Born Kapnikbányán született, ebben az anyakönyvben szerepelnie kellene!
Nincs tehát egyetlen elfogadható indok sem arra, hogy Born Ignácot Kapnikbánya szülöttjének tekintsük. Számtalan róla szóló tanulmány és cikk alapján, s úgy, ahogy a Magyar Nagylexikon 1995-ben megjelent IV. kötetében is szerepel, fogadjuk el őt gyulafehérvári születésűnek.
Így is a mienk ő, s emléke tisztelete okán nem kell történelmi hamisítással mocskolnunk magunkat!
Balogh Béla ny. levéltáros
Egy nemzet nem csak nyelvében él, de történelmében is. A nyelvről, szép magyar nyelvünkről írtam eleget, de a reklámok hisztérikus üvöltése s a szép csendesen belénk plántált, nagy és dicsőséges többségi történelem oktatása mellett szavam szinte a pusztába kiáltó szó maradt. De kiáltanom kell, akkor is ha egyedül maradok, mert ha nem, én is elveszek!
Hallottam, hogy a konfirmálandó református gyermekek egyike-másikának már románul kell megmagyarázni a Kátét, a magyar történelem nagyjai közül pedig főleg (talán kizárólag) a „román származású" Corvin Mátyásról emlékeznek meg. Pedig történelmünk nemcsak nemzeti létünk alapja, de a mának szóló tanulság is! Okulhatunk belőle. Megtanulhatjuk, hogy fajrokonok nélkül élünk a Kárpát-medencében, olyan népek között, amelyek mind „nagyok" akarnak lenni. Minket pedig a lóképű magyar pártvezér arra oktat, hogy merjünk kicsik lenni.
Hát bizony e tekintetben nagy mersze van neki. De mit várunk azoktól, akik a pártkongresszus után az Internacionálét éneklik lelkesen. Nem a nemzetközi munkásság, hanem a nemzetközi tőke világa ez a nemzetköziség! Mert „nemzetközivé lesz holnapra a világ". Ehhez időnként hozzáfűzik, ha valakinek nem tetszik: ne magyarkodj! És ezt az országház előtt felállított menora alól vágják a magyar zászlót lobogtató emberek szemébe. Szerencsére a zászló, amit most 400 éve bontott ki Bocskai István, szabadon lenghetett, s a megkínzott magyar nép, a paraszt, a nagyúr és a nemzet legharcosabb rétege, a szabad hajduk, mind ez alá a lobogó alá sereglettek, hogy véget vessenek az osztrák császár országrablásra, magyarpusztításra alapuló politikájának.
Nem akarok történelmi leckét tartani. Bár nem ártana, mert az utóbbi 60 évben felcseperedettek közül kevesen tudják, hogy egyáltalán létezett egy Bocskai István. Talán az idősebbek emlékeznek még a bocskai-sapkára, amit 1940-45 között, mint diákok hordtunk. Lássuk tehát, legalább dióhéjban, ki volt Bocskai.
1557-ben született Kolozsvárott, s titokzatos körülmények közt halt meg Kassán, 1606. december 29-én. Mint főnemesi család sarja, hosszabb ideig élt a bécsi udvarban. Ezt megunva hazatért, s mint Báthori Zsigmond fejedelem nagybátyja, közel került az erdélyi fejedelem udvarához. Miután a nagy Báthori István, a lengyelek Krol Báthorija meghalt, erdélyi csapatai visszaszállingóztak hazájukba és a végvárakban nyertek elhelyezést. Így az akkor váradi kapitány Bocskainak is jutott belőlük. Ezek a katonák nemcsak egymás között, hanem uraikkal is tartották az összeköttetést.
A törökellenes Bocskai szövetkezik Vitéz Mihály vajdával, és a 16 ezer fős munténiai sereg, valamint a 23 ezer székely és Bocskai katonái a giurgiui csatában a Dunától délre szorítják a törököt. A dicsőséget természetesen Zsigmond aratja le s lesz így a kereszténység lovagja! Az őt ért méltánytalanságok miatt Bocskai visszavonul, és kapcsolatba lép a törökhöz menekült erdélyi nagyurakkal. Az udvar Belgicioso gróf császári hadvezért küldi elfogatására. Bocskai kénytelen védekezni, de a császári sereg színe-java, a hajduk, 1604. október 15-én fellázadnak és melléje állanak.
Érdekes játéka a sorsnak, hogy 348 évvel később, a kommunisták élcsapata, a munkásság fog fegyvert, hogy egy idegen hatalom seregeit kiűzze az országból. Nekik nem volt sem szerencséjük, sem egy olyan vezérük, mint Bocskai. Miért van az, hogy mi a gyászünnepeinket megüljük, a győzelmeinket pedig elfeledjük? Hiszen ez a fejedelem két nagyhatalommal kötött számára előnyös békét, mint egyenlő fél!
Tanulságos a mi történelmünk: 1514 - Dózsa lázadása, 1604 - a Bocskai féle felkelés, 1704 a Rákóczié, majd 1848-49., végül pedig 1956. október 23. Csupa olyan alkalom, amikor arra kényszerítették a magyarságot, hogy fegyverrel védje meg jogait. Most más a fenyegetés. A nemzetközi nagytőke megszerzi a magyar gazdaság nagyrészét, s a magyar egy adott pillanatban azon veszi észre magát, hogy a saját országában – már semmije sincs...
Bocskai ki tudta használni a helyzetet. Tudott harcolni „két pogány közt egy hazáért", megszerezve az akkor legalkalmasabb haderőt, a hajduságot, ezeket a pogányok által földjükről elűzött magyarokat. 1605-ben, majd 1606-ban földet adott nekik, letelepítette őket és miután 1604-ben bevonult Kassára, kollektív nemességet adott nekik. November 11-én itt ismerte el a szultán Erdély fejedelmének. Sőt, sikeres magyarországi harcai után, a szerencsi országgyűlés Magyarország fejedelmének is kikiáltotta, a szultán pedig koronát küldött neki, amelyet sohasem viselt. „Természetesen" ez most a bécsi Schatzkammerben látható.
Bocskai lovas hajdúi 1605 áprilisa és júniusa között elfoglalták a Habsburgok által uralt Magyarországot, sőt még Ausztriába is betörtek. Bocskai végül a bécsi békével a keleti megyék egy részét is megkapta a császártól, köztük Szatmárt, ahová Nagybánya is tartozott. A végleges béke akkor köszöntött Erdélyre, amikor megkötötte a törökkel a zsitvatoroki békét.
Bocskai nagy érdeme volt, hogy felismerte a független Erdély fontosságát a magyarság számára. Íme egy rész végrendeletéből: „... meghagyom s írom, szeretettel intvén mint az erdélyi és magyarországi híveinket az egymás között való szép egyezségre. Atyafiui szeretetre az Erdélyiekért, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőllök el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és Ő véreknek, tagoknak."
Milyen időszerű ez a végrendelet ma is. Ki kellene függeszteni a Magyar Parlamentben, amikor a kettős állampolgárság ügyét húzzák-nyúzzák. Nem lenne jó ezt a végrendelet-darabkát az anyaországi euroglobalizált urak és elvtársak orra elé tartani? Hátha lesz aki okul belőle...
Úgy néz ki, a betörők megszégyelték magukat, amiért múlt héten megdorgáltam őket a gyenge teljesítményükért. Most kitettek magukért, hogy ne legyen rájuk több panaszom. Ha tudom, hogy így hallgatnak rám, inkább azt kérem tőlük, hagyjanak fel teljesen törvényellenes cselekedeteikkel. Okulva az eddigieken, most tehát azt kérem tőlük, hogy jövő héten vegyenek ki szabadságot.
Felsőújfaluban (Satu Nou de Sus) egy raktárépületet vettek célba ismeretlenek. Elvittek két univerzális asztalossági gépet, egy fémmegmunkáló gépet, valamint több, különböző méretű csövet. A kár összértéke: 100 millió lej. Többször mondtam már, hogy szerszámokat, gépeket nem érdemes lopni, mert azokkal dolgozni is kell. Magukra vessenek a felelőtlen betörők, ha nem fognak tudni megszabadulni a szajrétól, s kénytelenek lesznek egy műhelyt nyitni.
Letartóztatták azt a 22 éves fiatalembert, aki - illuminált állapotban - nemrég Dragomérfalván (Dragomiresti) betört egy resztibe, ahonnan ellopott 250 ezer lejt és két doboz cigarettát. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, csakhogy a helyiséget is felgyújtotta, így az anyagi kár 376 millió lejre rúgott. Három tolvajtanoncnak is volt egy "nulladik típusú találkozásuk" a rendőrökkel. A három zöldfülű számláján négy betörés szerepel, összesen 51,5 millió lej értékű kárral. Egy zazari paragrafus-kerülő is a rendőrök horgára akadt. A 39 esztendős férfi egy miszbányai (Nistru) asszony lakásába tört be, ahonnan 22 millió lej értékben vitt el különféle javakat. Egyebek mellett egy elektromos hajnyíró is a kezéhez ragadt, aminek nagy hasznát veheti, mivel mostanában divat a kopaszra nyírt nyakfedő a börtönben.
A Gãrii utcai szupermárketből két üveg italt emelt el két nagybányai fiatal. Az alkoholt nem sikerült leküldjék a garatukon, mert a biztonságiak résen voltak, s nyakoncsípték a "szomjas vásárlókat".
A bárokat, szórakozóhelyeket sem kerülték el a "szakma" képviselői. A G. Enescu utcából cigarettát, italt és egy CD-lejátszót vittek el, összesen 15 millió lej értékben. Limpedean csak az alkoholra tartottak igényt az egyik bárt meglátogató betörők. 8,2 millió lej értékű bódítószert vittek el.
A rendfenntartók elfogtak egy 34 éves férfit, aki betörte az egyik Grãnicerilor utcában található üzlethelyiség kirakati ablakát, s elvitt négy tubus deót. Erre mondják azt, hogy többe kerül a leves, mint a hús, hiszen a vitrinüveg kicserélése 6 millió lejbe kerül.
A betörők is készülődnek a hideg évszak eljövetelére. Ez abból is kitűnik, hogy az egyik G. Cosbuc utcai lakásból elloptak egy 20 millió lej értékű kazánt. Azt remélik, nem fáznak rá. Jogukban áll, hiszen a remény hal meg utoljára...
A bódéfeltörők sem voltak restek az elmúlt napokban. Az egyik M. Eminescu utcai bódéból 1,7 millió lej értékben vittek el rágógumit. Csak azt nem tudom, fogorvosi ajánlásra, vagy csak úgy magánszorgalomból.
A pletykákkal ellentétben, az autófeltörők nem nyugdíjaztatták magukat. Igaz, hogy olyan tempóban dolgoztak, mintha betegnyugdíjasok lennének, de azért még nem kell leírni őket.
A Nufãrului utcában autófeltörőt fogott az egyik polgár. Az éppen serényen munkálkodó "alkalmi lakatos" dühbe gurult, amiért munka közben megzavarták, s még kését is elővette, hogy menekülését biztosítsa, azonban a bátor polgár esélyt sem hagyott neki a menekülésre.
Az egyik V. Babes utcában parkoló Dacia 1300-as személygépkocsiból kiloptak egy 2 millió lej értékű kazettás magnót. Komolyan mondom, már én restellem annyiszor hangsúlyozni: manapság minimum CD-lejátszót illik lopni, ha nem akar az ember világ szégyenévé válni. Egy másik személygépkocsiból, amelyik a Bukarest sugárúton volt leparkolva, egy négymillió lej értékű mobiltelefont távolítottak el egy "műtét" során az autófeltörő "sebészprofesszorok". A műtét ugyan sikerült, de az "orvosnál" még léphetnek fel komplikációk...
(ta)
Bírál a bukaresti amerikai nagykövet
(MÚRE-hírcsere) Az új bukaresti amerikai nagykövet szerint a románok még sok megpróbáltatásnak néznek elébe a demokrácia megszilárdításában és a gazdasági hatékonyság növelésében - írta a központi sajtó.
Minden jelentős bukaresti politikai napilap beszámolt Jack Dyer Crouch II előadásáról, amelyet a bukaresti politikatudományi fakultáson tartott. Az Egyesült Államok új bukaresti nagykövete első nyilvános fellépése alkalmával elődje, Michael Guest nagykövet nyomdokain haladva, udvarias diplomáciai csomagolásban ugyan, de határozott vonalakkal vázolta fel a politikai és gazdasági élet, a reformok és a demokrácia helyzetét Romániában.
A liberális értékeket valló Ziua pedig egyenesen "Crouch vádiratáról" számolt be. Az Egyesült Államok és Románia erőteljesebb partnersége felé című előadásában a diplomata "építő és optimista formában" ugyan, de számos bíráló észrevételt fogalmazott meg a román hatóságok tevékenységéről - írta a lap. Egyebek között azt javasolta a kormánynak: értse meg, az üzleti élet az állam beavatkozása nélkül kell hogy működjön. Bírálta az amerikai nagykövet a romániai reformok vontatottságát, és arra ösztönözte a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a sajtószabadságot, amit "a demokrácia alapkövének" nevezett.
Ezzel kapcsolatban a tömegpéldányszámban megjelenő Evenimentul Zilei és más lapok (Curentul, National, Curierul National) kiemelték: az amerikai nagykövet figyelmeztette a román kormányt, hogy hagyjon fel az állami hirdetések adminisztrálgatásával.
A korrupció még mindig nagyon sebezhető pontja a román rendszernek - írta a National a nagykövet megjegyzéseit idézve, miszerint a román politikusok saját meggazdagodásukra használják a kormányzást. Márpedig egy működő demokráciában választaniuk kell: vagy kormányoznak, vagy üzletelnek. "Várom a napot, amikor a politikusok kilépnek a kormányból, hogy pénzt csináljanak" - idézte az Evenimentul Zilei az amerikai diplomatát.
A diplomata figyelmeztette Bukarestet arra, hogy a Románia és az USA közötti "jobb partnerség nem épülhet csupán a jó katonai kapcsolatokra". Stratégiai helyzeténél fogva Románia a NATO keleti határán csak "a transzatlanti demokrácia, az eurázsiai béke és biztonság értékeinek érvényesítésével nyithat kaput a Nyugat felé" - idézte a sajtó a bukaresti amerikai nagykövetet.
Románia idén a 89-ik azon a korrupciós listán, amelyet a Transparency International nemzetközi korrupcióellenes szervezet állított össze, 146 államot vizsgálva. Az ország megítélése így Iránéval és a Dominikai Köztársaságéval megegyezo, a sereghajtók Nigéria, Haiti és Banglades. Magyarország 4,8 ponttal a 42. lett a listán. Románia tavaly még a 85-ik volt, tény, hogy ekkor még csak 133 országot vettek figyelembe.
A felmérés szerint a legkevésbé korrupt ország továbbra is Finnország, a maximálisan kapható 10 pontból 9,7-et ért el. A szervezet a korrupciós indexet az utca emberének megkérdezése, a sajtóban megjelent hírek, illetve üzletemberek és gazdasági elemezok válaszai alapján állította össze.
A Transparency International jelentésében az áll, Romániában a korrupció általános jelenség. Idén az ország 2,9 pontot kapott, ami kevesebb, mint amit más csatlakozásra váró országok, így például Bulgária vagy Törökország teljesítettek. Az EU tagországainak utóbbi pár éves átlaga 7,71 volt, az idén májusban csatlakozóké 4,66.
Románia immár ötödik éve folyamatosan 3 pont alatti osztályzást kap, a tavalyihoz képest az eredmény egytizeddel magasabb ugyan, de az 1997-2004 között átlag alatt marad. Moldova Köztársaság a tavalyhoz hasonlóan 2,3 pontot kapott, ezzel 114-ik. (bbc)
(Szabadság) Október 19-én őszentsége II. János Pál pápa tiszteletére adott fogadást Msgr. dr. Jean Claude Périsset apostoli nuncius-érsek, a Romániába kinevezett diplomáciai testület dékánja. A kiemelkedő eseményre az Apostoli Szentszék, illetve Vatikán állam bukaresti nagykövetségén került sor. Részt vettek a hazánkban külképviselettel rendelkező országok nagykövetei, konzuljai, a Püspökkari Konferencia mindkét rítusú tagjai — akik azelőtt egy nappal kezdték meg soros összejövetelüket —, a női és férfi szerzetesrendek elöljárói, valamennyi vallásfelekezet képviselője, miniszterek, az államelnökség vezető beosztású tisztségviselői, a társadalmi-kulturális és politikai élet kimagasló személyiségei. Tiszteletét tette Teoctist Arãpasu ortodox pátriárka is.
A jelenlevők megemlékeztek arról, hogy 26 éve, 1978. október 16-án választották meg pápának II. János Pált, aki ugyanazon év október 22-én kezdte meg pontifikátusát, azaz a katolikus egyház egyetemes főpásztori szolgálatát.
Egyben a szentatya pappá szentelésének közelgő 58. évfordulójára is emlékezünk, hiszen Karol Wojtyla 1946. november 1-jén kapta meg Krakkóban a papság szentségét — hangsúlyozta Jean-Claude Périsset nuncius-érsek.
A pápa, 26 éves pontifikátusa ideje alatt, mindvégig megkülönböztetett figyelmet szentelt az ifjúságnak, mondhatnánk állandó kapcsolatot tartott a fiatalokkal. Folyó év augusztus 26-án tették közzé II. János Pál üzenetét, amelyet a 2005-ben (Kölnben) sorra kerülő ifjúsági világtalálkozóra írt, s amelynek mottója: "Eljöttünk, hogy hódoljunk neki" — Szent Máté apostol evangéliumából vett idézet. Ezen ifjúsági világtalálkozó célja, hogy a világ földrészeinek fiataljai lélekben végigjárják a három királyok útját, akiknek ereklyéit éppen Kölnben tisztelik. "Kedves fiatalok, ti is ajánljátok fel az Úrnak életetek aranyát, vagyis szabadságotokat, hogy kövessétek őt szeretetből, szálljon fel az égbe buzgó imáitok tömjénfüstje, hálával teli szíveteket ajándékozzátok neki, az igazi Embernek, aki annyira szeretett bennünket, hogy meghalt értünk a Golgotán, mint egy gonosztevő. Imádjátok az egyetlen igaz Istent, tartsátok fenn számára az első helyet életetekben! (...) A fiatalok ne engedjenek a hazug illúzióknak, a múló divatoknak, amelyek gyakran tragikus lelki ürességet hagynak maguk után. Utasítsák vissza a pénz, a fogyasztói társadalom csábítását, az alattomos erőszakét, amelyet olykor a médiumok is gyakorolnak" — írja üzenetében a szentatya.
II. János Pál pápaságának 26 esztendeje alatt következetesen kiállt az erőszakcselekmények beszüntetéséért. Szeptember 1-jén, a VI. Pál teremben tartott általános kihallgatáson pedig — hétezer hívő előtt —, emlékeztetett arra, hogy 65 évvel ezelőtt rohanták le a nácik Lengyelországot és akkor tört ki a II. világháború, amely gyászba borította Európát és a többi földrészt is. Olasz nyelvű felhívásában a szentatya kérte, hogy napjaink súlyos feszültségekkel terhes világában emlékezzünk azokra a napokra, és kérjük Istent, valamennyi ember atyját, hogy adja meg számunkra a béke értékes ajándékát.
A nunciatúrai fogadás valamennyi résztvevője II. János Pál pápa egészségére ürítette poharát. Hozzájuk társul mindannyiunk jókívánsága: Ad multos annos, szentatya!
Confr. Fodor György O.Sch.P.
(MÚRE-hírcsere) A zsinat által meghatározott választási szabályzat értelmében hatévenként újul meg az egyházmegyei és kerületi vezetőség. Kilenc egyházmegyéből kilencvenöt képviselő rendelkezik szavazati joggal, ebből kilencvennégy jött el Nagyváradra. Tőkés László hatvankét szavazatot kapott.
- Két jeles évforduló forog a fejemben: az 1956-os forradalom kirobbanásának 48. évfordulója van szombaton, két emberöltő telt el azóta, másfelől 15 éve bukott meg a Ceausescu diktatúra - mondta Tőkés László. Ez utóbbival kezdve, azt hiszem, hogy a most újraválasztott püspök emberileg ugyanaz, mint az akkori temesvári lelkipásztor. A tisztség, a rang csak forma, körítés, a lényeg nem változott, tovább kell folytatnunk egyházunk felszabadítását, a vallás és az egyházi szabadság kivívását, a romániai magyarság felszabadítását. Úgy érzem, hogy nagy eredménynek számít, hogy egyházunkban immár 15 éves folytonosságot tudhatunk magunk mög ött. Mandátumot kaptunk arra, hogy aminek letettük az alapját, azt felépítsük, ami építkezés folyamatban van, azt befejezzük, és ami még hiányzik, azt is elvégezzük.
A választások rendben zajlottak le, a szavazás eredménye a 15 napos fellebbezési határidő lejárta után válik jogerőssé.
(Nyugati Jelen) Lapunk is hírt adott annak idején arról, hogy a kormány programot indított a hátrányos anyagi helyzetű diákok számítógéphez való juttatásához. 1,5 millió lejes felső határt szabott meg a családi egy főre jutó havi bruttó jövedelemre, s 200 eurós támogatást a kritériumnak eleget tevőknek.
Az akció első fázisa lezajlott, országosan 120 486 igényt iktattak, közülük 24 298-an kapták kézhez a 200 eurós kupont ezekben a napokban. Ugyanakkor elhangzott az ígéret: az akció tavasszal folytatódik.
A tulajdonképpen jó hír kapcsán érdekes részlet került napvilágra: a "nyertesek" valóságos családi havi átlagjövedelme országosan 104 500 lej! Mi a magyarázat? A legalacsonyabb jövedelműekkel kezdték, s ezek között nagyon sokan 0 (azaz nulla) lejt jegyeztek be. Amint azt Simon János, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója egy korábbi írásban jogosan megjegyezte: mivel a 200 euró csak hozzájárulás, ezt a diákok családjainak további 150-200 euróval kell kiegészíteniük, hogy eleget tegyenek a kormányrendelet kikötésének, miszerint korszerű gépet kell vásárolniuk. De miből?!
Amikor tanügyi illetékesektől megkérdeztük, miként képzelhető el, hogy a semmilyen jövedelemmel nem rendelkező családok előteremtsék a nem kis összeget, egyrészt a vállukat vonogatták, másrészt közölték: az összegre kedvezményes kamatú hitelt vehetnek fel a CEC-től. Jó, jó: de azt is vissza kell fizetni.
Hivatalosan a 200 eurós kuponokat vissza kell szolgáltatni, ha azt záros határidőn belül nem használják fel a megjelölt célra. Kérdés: hogyan vállalhatták írásban jövedelem nélküli családok, hogy képesek számítógép-vásárlásra?
Több magyarázat is lehet erre. Először is semmiből úgy általában sem lehet megélni. A nulla lej jövedelem mindenekelőtt azt jelenti, hogy a szóban forgó családok valóságos jövedelme nem hivatalos. Magyarán: feketemunkából származik. Polgármesterek is gondban vannak amiatt, hogy jól öltözött, netán még luxuskocsival is közlekedők szociális segélyt igényelnek, mert igazolják, hogy semmi jövedelmük, s aztán még a kötelező pár napot sem dolgozzák le.
Másik magyarázat, hogy már eleve tudták, képtelenek arra, amire vállalkoztak, s csak a nevüket adják az ügylethez, hogy náluk jóval tehetősebbek fél áron juthassanak a korszerű szerkentyűhöz. Hiszen, ha a gyerek még el is szólná magát az iskolában, hol van az az apparátus, amelyik mindezt le tudná ellenőrizni?
Simon János azt gyanítja, hogy a számítógépes jótékonykodás mögött kampányfogás sejthető. Valószínűleg nem téved, hiszen valakik mindenképp jól járnak, s talán meg is hálálják azt alkalomadtán a voksukkal. Ám, ha végül mégis nagyon szigorúan vennék a vonatkozó megszorító intézkedéseket, netán visszaszednék egyesektől a 200 eurós kuponokat, öngólt lőnének.
Arról már nem is beszélve, hogy a folytatást már esetleg mások, azaz egy más összeállítású kormány számlájára ígérték meg...
Kiss Károly
Behordott dézsás növényeinket tegyük a lakás legvilágosabb, viszonylag hűvös részébe. Ha a növények kintről a lakásba kerülnek, bizony megváltozik életük, kevesebb a páratartalom, a fény, és nem szabad számításon kívül hagyni a légszennyeződést sem. A gyógynövények, fás szárúak gyakran eldobálják leveleiket. Jobb a helyzet, ha a növényt már fiatal korában eddzük a bentlakáshoz.
Kerti évelőt is menthetünk a lakásba. Ha a vezérhajtásról lemetsszünk kb. 15 cm-es darabot, lecsupaszítjuk az alsó leveles szárt, és vízbe, nedves homokba, tőzegbe dugjuk, néhány hét alatt megindul a gyökérképződés. Ha a gyökerek már megerősödtek, eljött az ültetés ideje. Aztán már nem kell más, csak egy világos lépcsőház vagy veranda.
A dézsában tartott babér kerüljön fedett verandára. A 3-4 éves, nagyobb metélőhagyma-töveket, amelyeket nagy cserépben tartottunk, vigyük fedett helyre. A zellergumót életre kelthetjük, hogy friss zellerzöldhöz jussunk a konyhában. A zeller betakarításakor távolítsuk el a gyökereket és a zöld hajtásokat a gumóról, és fagymentes, hűvös helyen tároljuk. Később nincs más teendőnk, mint a kamrában, pincében tárolt zellergumó tetejéből levágunk egy 3-5 cm-es darabot, amit aztán a vágási felülettel lefelé fordítva földdel töltött cserépbe helyezünk. A gumó felső harmada a felszín fölé kerüljön. A konyhaablakban kellő fényhez jutva, rendszeres öntözés mellett hamarosan megjelennek a friss zöld hajtások, amelyekkel ételeinket télen is ízesíthetjük. A konyhaablakban tarthatunk még rozmaringot, bazsalikomot, kakukkfüvet, oregánót.
A nem télálló bambuszokat nyugodtan tarthatjuk a lakásban, akár egész évben is. A legtöbb gondot a száraz levegő okozza. Megfelelő páratartalmat biztosíthatunk, ha a bambuszaink cserepét mosott sóderrel borított tálcára állítjuk, amelyet állandóan nedvesen tartunk. Ha tíz fok körüli hőmérsékleten teleltetjük, akkor a vízellátást csökkenthetjük, ami nem a teljes vízelvonást jelenti. Meleg szobában azonban fontos a rendszeres öntözés. A túlöntözés azonban gyökérrothadáshoz vezethet. A nagylevelű növények kellő fotoszintetizáló felülettel rendelkeznek, és a viszonylag kevés fényt is tolerálják. Kis méretű bambuszokat tehetjük az ablak közé. A Bambusa venrticola jól tűri a száraz levegőt, és száraz körülmények között törpe növekedésű. A Pseudosas japonica pedig a fényszegény helyet is elviseli. A törpe fajok közül a Pleioblastus fortunei variegatus ajánlható beltéri nevelésre.
Válasszuk az alábbi beültetéseket: válasszunk kis növésű fenyőt (cukorsüveg), szürke cipruskát, kúszó kecskerágót, deres csenkeszt, citromillatú kakukkfüvet, tarkalevelű borostyánt, téli árvácskát, eperjácintot. A konténer előkészítése után ültessük a fenyőt középre, hátul mellé a cipruskát, a sarkokba a kecskerágót. Elöl középre a deres csenkeszt, mellé a kakukkfüvet, a sarkokba a borostyánt. A hézagokat elől töltsük ki a téli árvácskával, hátul pedig a jácinttal.
Garami Márta (Kertpont.hu)
BÁNYAVIDÉKI UNIVER KONYHA játék!
Hozzávalók: 0,5 kg darált hús, 25 dkg főtt burgonya, 1 evőkanál búzadara, 1 db tojás, 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 10 dkg zsír, 2 db nagyobb hagyma, 2 db zöldpaprika, 2 evőkanál Univer Édes Anna, 10 dkg reszelt sajt.
Elkészítés: Az apróra vágott hagymát a zsíron megfuttatjuk, a kis kockákra vágott zöldpaprikát hozzáadjuk, belekeverjük az Univer Édes Annát, és kiforraljuk. A húst az áttört főtt burgonyával, a búzadarával, a kis kockákra vágott hagymával, a zúzott fokhagymával, a tojással, sóval összegyúrjuk, és vizes kézzel kis gombócokat formázunk belőle. Egy edényben egymás mellé téve a gombócokat a kész mártással leöntjük, és lassú tűzön kb. fél óráig lefedve pároljuk, közben megforgatva a gombócokat. Tálalásnál a reszelt sajtot külön adjuk fel. Friss fehér kenyeret kínálunk hozzá.
Hozzávalók: 8 darab paprika, 25 dkg maradék sülthús, 2 kemény főtt tojás, 2 ecetes uborka, 2 deci tejfől, 1 nagy tubus UNIVER majonéz.
Elkészítés: A megmosott zöldpaprikát sütőlapon megsűtjük, majd hideg vízbe mártva hártyáját lehúzzuk. A sülthúst az uborkával és a kemény főtt tojásokkal együtt apró kockákra vagdaljuk, megsózzuk és egy kevés tejföllel meg majonézzel kötjük. Ezután a sültpaprikákat kicsumázzuk, megtöltjük a húsos masszával, egy tálba egymás mellé fektetjük és leöntjük a maradék tejföllel hígított UNIVER majonézzel. Puha kenyérrel kínáljuk.
Szász Erzsébet
• Újra elindul az Omega együttes. Tavasszal folytatja magyarországi koncertkörútját az Omega együttes. Sot a zenekar tervbe vette, hogy jövő nyáron európai turnéra indul. Kóbor János, a banda énekese A Blikknek elárulta: főleg Németországot, Csehországot és Lengyelországot tűzték ki célul. - Jelenleg a nagy sikerű, Puskás stadionbeli koncertből készülő lemezen dolgozunk, ami karácsonyra sajnos aligha tud megjelenni - mondta az énekes. - A turné tervezett folytatásának kezdetére minden bizonnyal elkészül majd a dupla koncertalbum. Több nagyváros jelezte az együttesnek, hogy szeretnék, ha jövőre hozzájuk is ellátogatnának, amelynek eddig az volt az akadálya, hogy nem rendelkeznek 3000-3500 főt befogadó csarnokkal. - Igyekszünk eleget tenni a kérésnek, még ha kevesebb ember is fér be a koncerttermekbe. Megpróbáljuk a költségvetést eszerint tervezni - mondta Kóbor.
• Magyarokért énekelt Elvis 57-ben. Szenzációs archív felvételekre bukkantak, melyeken Elvis Presley a szabadságáért küzdő magyar nép megsegítéséért kampányol az 1956-os forradalom után. A filmszalagra Andrew Salt rendező bukkant rá az amerikai televíziózás mérföldkövének számító Ed Sullivan-show filmarchívumában. Saltnak hosszú éveibe telt, míg végignézte a több mint ezerórányi anyagot. Döbbenten fedezte fel a történelmi jelentőségű jelenetet az 1957. január 6-i adásban. Sváby András, a Napló műsorvezetője elérzékenyült, amikor meglátta a felvételt. - Fantasztikus, esküszöm, meghatódtam, amikor először láttam - emlékezett vissza a pillanatra, amikor az archív filmen Sullivan komoly bejelentést tesz vendége, az ifjú Elvis Presley nevében. A fiatal sztár arra kéri az amerikai népet, hogy minden erejével segítse Magyarországot. Kampányba kezd a forradalomban megroppant ország megsegítésére, és a maga módján próbál hatni a nézőkre: harmincmillió amerikai ember előtt elénekel egy szívbemarkoló dalt, hogy így serkentse adakozó kedvüket.
• Légikisasszonynak öltözött. Celine Dion (36) koncerttel és divatshow-val egybekötött rendezvényen mutatta be a kanadai Air Canada légitársaság légikisasszonyainak új egyenruháját. A Reuters beszámolója szerint a popcsillag hatalmas sikert aratott a cég alkalmazottai körében. A kanadai születésű sztár mindig is nagy kedvvel vesz részt a hazáját érintő eseményeken. A golfimádó és 500 pár cipővel bíró Celine Dion montreali, floridai és Las Vegas-i otthona között ingázik, hiszen csupán a szerencsejáték fővárosában három év alatt 200 előadást kell tartania - igaz, mindezt 100 millió dollárért (20 milliárd forint).
Marc Spehr, a Maryland Egyetem és Katlen Schwane, a Ruhr-Egyetem munkatársa felfedezték, hogy az a receptor (jelfogó) fehérjemolekula, amelynek szerepe, hogy a hímivarsejt és a petesejt találkozását elősegítse a megtermékenyítés során, a szaglórendszerben is jelen van. A hOR17-4 nevű receptor a hímivarsejtek felszínén található, és kulcsszerepet játszik a hím- és női ivarsejtek közötti kommunikációban, valamint elősegíti a kemotaxist, azaz a vegyi jelzések alapján történő tájékozódást. A kutatók standard molekuláris technikákkal igazolták e molekula jelenlétét a szaglóhámban, és tesztelték működését egyszerű szaglási próbával és elektromos mérésekkel. Arra a következtetésre jutottak, hogy a hOR17-4 alapvető receptorfunkciója megegyezik a szaglás és a megtermékenyítés során. Elképzelhető, hogy a jövőben ennek kiaknázásával szaglási próbákkal lehet majd vizsgálni a termékenységet. (transindex)
A jekatyerinburgi Ökológiai Központ tudományos vezetője, Gennagyij Cseurin azt állítja, sikerült kiderítenie a nyomdafestéket nem tűrő szavak eredetét és kísérleti úton bizonyítania, a káromkodás negatív hatással van a férfierőre. A tudós elmondta, a trágárnak számító kifejezések egykor varázsigék voltak, amelyeket az erősebb nem képviselői a férfierő védelmében végzett szertartások alkalmával mondtak el. Évente mindössze 16 olyan nap volt, amikor engedélyezték a varázsigék használatát, amelyek egyébként szigorú tilalom alá estek. A gátlástalanul káromkodó férfiak így az impotencia veszélyének teszik magukat, a trágárkodó nők pedig lassacskán férfiasodnak – véli Cseurin. (mti)
Hamarosan az ausztriai temetőkben lehetőség nyílik arra, hogy a haldoklók a Feng Shui (vagyis az életünk és otthonunk harmóniájának megteremtésére törekvő ősi kínai filozófia) szerint rendeljék meg maguknak a sírhelyet. Linzben első alkalommal indítottak tanfolyamot „Sírberendezés Feng Shui módra" címmel. A tananyagban olyan fejezetek szerepelnek, mint a „Szerencsehozó irány a mennyországhoz" vagy az „Optimális sírkörnyezet".
Németország, Franciaország és Olaszország felhagytak a nagy sebességű szupervonat tervével, mert túl sok technikai akadályba ütköztek volna a projekt megvalósítása során. A Die Welt szerint az új, nagy sebességű vonat megvalósításakor közel 10 ezer technikai kérdés vetődött fel, amiből 500-at semmiképp sem tudtak megoldani. A Deutsche Bahn szerint az egyik fő gond az volt, hogy francia SNCF Európa-szerte "terjesztette" volna saját TGV-gyorsvonatát, de hazai piacát nem nyitotta volna meg a versenytársak előtt. A szupervonatot német, francia és olasz nagysebességű vonatok komponenseit felhasználva tervezték és valósították volna meg.
Egy taoista ünnep alkalmával Malajziában az egyik hívő megfőzte saját magát, ezzel próbálva bizonyítani, hogy az istenek vigyáznak rá. Az 56 éves Lim Boon Hwa mintegy fél órán keresztül üldögélt egy hatalmas üstön elhelyezett deszkán, amelyben tésztás-kukoricás étel rotyogott. Az eseményre egy taoista templomban került sor, és Lim ezzel a tettével jelképesen feláldozta magát a taoista isteneknek. A templom szóvivője szerint az istenek bizonyították, hogy vigyáznak híveikre, mert Limnek nem esett komolyabb baja. A félig megfőtt fanatikus hívő végül a kész ételt - melybe nem kevés izzadság is belecsöpögött - szétosztotta a mintegy ezer néző között. (X press)
Az albán telekkönyvi hivatal adatai szerint a lakosság 40 százaléka nem rendelkezik lakcímmel. A nagyvárosok szegénynegyedeinek sincs neve, az utcáknak meg pláne nem, a házakon pedig még számjelzés sem látható. A helyiek hozzávetőleges címet adnak meg, érdeklődésre. "Egy nagy zöld házban lakom" – hangzik az egyik variáció, hasonlóan pontos megjelölés: "A híddal szemközti házban élek", vagy éppen: "A pékség mögötti nagy barna épületet keresse, ott megtalál." (mti)
Különleges képi élményt ígér egy brit mobiltelefon-szolgáltató cég a fotókat is fogadni tudó ügyfeleinek. Az ígéretes ajánlaton felbuzdulva egy hölgy felhívta a céget, hogy kipróbálja telefonjának képfogadását. A próba jól sikerült, hiszen a hölgy olyan képeket kapott, amit álmában sem gondolt volna, mindegyik képről egy hímvessző meredt rá. A nagytotálban fényképezett péniszsorozatról nehezen hitte el, hogy ez a különleges képi élmény, ezért magyarázatért felhívta a vállalatot, amely közölte, hogy egy már elbocsátott kolléga rossz viccéről van szó. (mti)
Normálisan a férfiaknál a tesztoszteron vérben mérhető szintje jóval magasabb, mint a nőké. A Bath Egyetem férfi kutatóinál azonban a tesztoszteronszint alacsonyabb, mint az egyetemen kívüli férfitársaiké, ösztrogénszintjük viszont az átlagnál magasabb, amely révén jobb agyféltekéjük meghatározóbb, így térbeli és analitikai képességeik is erősebbek. A British Journal of Psychology-ban megjelent tanulmány szerint a „nőies" hormonszintek miatt a kutatók kisebb eséllyel nemzenek gyermeket. A felmérés szintén érdekes eredménye, hogy az elnőiesedett kutatók rokonságában az átlagnál nagyobb arányban fordulnak elő diszlexiások (olvasási zavarban szenvedők). A betegség kialakulása részben a magas ösztrogénszinttel áll kapcsolatban. A kutatás meglepő eredménye, hogy a szociológiai és más társadalomtudományi tanulmányokat folytató nők jellemzően magasabb tesztoszteron szinttel rendelkeznek, ami feltételezhetően agyuk férfiasabb karakterét okozza. (ng)
Két muzulmán diáklányt - egy 12 illetve egy 13 évest - kicsaptak a mulhouse-i iskolából, mert nem voltak hajlandók levenni az osztályteremben muzulmán fejkendőjüket. Két tizenhét éves diáklány áll ugyanilyen okból strasbourgi iskolája fegyelmi bizottsága elé. A francia parlament márciusban fogadta el a szóban forgó törvényt, de csak szeptemberben lépett hatályba az új jogszabály, amely mindenféle feltűnő vallási jelkép és öltözet iskolai viselését tiltja, köztük a zsidó fejfedőét és a nagy keresztekét is. Összesen 72 diáknak kell szembenéznie a közeljövőben a fegyelmi bizottsággal feltűnő vallási jelkép vagy öltözék iskolai viselése miatt. Többségük muzulmán diáklány, mindnyájan a fejkendő osztálytermi viselésében vétkesek. Az új törvénnyel dacoló tanulók, diákok száma eredetileg jóval magasabb volt, a tanév szeptemberi kezdetekor hatszáz körül járt, de az iskolai vezetőknek az esetek többségében sikerült rábeszélniük őket a törvény tiszteletben tartására. Ha a kicsapott diák nem töltötte még be 16. életévét, tehát nem jutott túl az iskolaköteles koron, folytatni köteles tanulmányait. Ez