Semmit ne adj, ha nem adod
adó magad egészen.
Gyertyát se gyújts, ha nem hagyod:
a tűz, hogy megemésszen.
Meggyalázva, letörve
találd meg boldogságod,
ha nem vakulsz meg, ne lásd
soha a napvilágot.
Keserű legyen étked,
szögesdrótból a párnád,
poklok kínja vetítse
pihenésedre árnyát!
Megcsúfolt bolond légy
és börtöntöltelék,
részed a fájdalomból
sose legyen elég!
Felőrlött élet légy,
pusztába halt kiáltás;
neved – te átkozott pap –,
hogy így lehessen áldás!
*) Péter Miklós, református lelkész, a kolozsvári Protestáns Theológiai Intézet 1956 kapcsán letartóztatott hallgatóinak egyike. Versét a szomosújvári börtön „papi szobájában"írta, 1960-ban.
* Csak azok a diákok részesülnek számítógépvásárlási támogatásban, akiknél a szülők jövedelme nulla, vagy nagyon kicsi. * Az engedélyezett minimális konfiguráció ára természetesen magasabb, mint a támogatás összege, a különbözetet pedig ki kell fizetni.
(BÚSz-interjú) Megérkeztek a számítógép-vásárlási utalványok Nagybányára. A kormány 5 millió eurós költségvetéséből, amelyet a számítógépvásárlási támogatásra különítettek el, országszerte 25 ezer diák/egyetemista számára válik hozzáférhetővé egy saját PC. A kérdésről Dávid Erzsébet főtanfelügyelő-helyettest faggattuk.
– Az Euro 200-as projekttel kapcsolatosan elmondhatom, hogy megérkeztek a Megyei Tanfelügyelőségre a 200 eurónak megfelelő számítógépvásárlási utalványok. Hétfőn és kedden az iskolaigazgatók vették át ezeket az utalványokat, jegyzőkönyv ellenében. Megyei szinten 4436 kérvény futott be számítógépvásárlási támogatásra. A kérvények (pályázatok) közül 996-ot bíráltak el pozitívan, ennyi 200 eurós utalványt kapott a Tanfelügyelőség. Azok a diákok részesülnek ebben a támogatásban, akiknél a szülők jövedelme nulla (tehát jövedelem nélküliek), vagy nagyon-nagyon kicsi jövedelemmel (105 ezer lejig) rendelkeznek. A következő fázis: meg kell vásárolni a számítógépeket, egy minimális konfigurációnak megfelelően, ami azt jelenti, hogy 1,6 GHz-es, 128 MB-os és 40 GB-os, vagy ennek megfelelő paraméterekkel kell rendelkezniük. A segélyben részesülők a számítógépeket bárhol megvásárolhatják.
– Mivel szerény anyagi háttérrel rendelkező családokról van szó, s a 200 eurós támogatás nem fedezi az imént vázolt konfigurációjú gép teljes vételárát, lehet-e például külön csak egy bizonyos számítógép-elemet vásárolni?
– Nem lehet. A törvény előírja, hogy minimum az agyat, a monitort, a billentyűzetet és az egeret, tehát egy alapfelszerelést kell megvásárolni, és mindenből feltétlenül újat. Ami végülis érthető, hiszen a számítógépek nagyon rövid idő alatt értéküket vesztik, s az állam nem fektet be szívesen egy régi, elavult technológiába.
– Mit kell tenniük azoknak, akiknek kedvezően bírálták el a kérelmét?
– Miután a szülők megkeresik az adott céget, ennek képviselői kiszámolják a számítógép árát, ami természetesen magasabb, mint a támogatás összege. A különbözetet ki kell fizetni, egy összegben vagy részletekben. A fizetés módjával kapcsolatban a tanfelügyelőségnek semmiféle beleszólása nincs. Ezt a vásárló és az eladó közötti megállapodás határozza meg. Ezután következik a 200 euró adminisztrációja: a cégek az utalványt, különböző bizonyító iratok bemutatása mellett – adásvételi szerződés, számla (facturã), jegyzőkönyv, a cég adatait tartalmazó irat –, viszszajuttatják a Tanfelügyelőségre, az pedig 30 napon belül átutalja a cég számlájára a 200 eurónak megfelelő összeget.
Az iskolák az utalványok számlatörzsét (cotor) vissza kell juttassák a Tanfelügyelőségre. Abban az esetben, ha a támogatásra jogosult nem talált olyan számítógépet, amelyik megfelel a zsebének, vagy ízlésének, tehát nem használja fel a támogatást, a 200 eurós utalványt vissza kell vinnie az iskolába, az iskola pedig eljuttatja hozzánk, és mi megsemmisítjük. Ezekről az utalványokról tudni kell, hogy ugyanolyan rendszerük van, mint a hivatalos okmányoknak, vagy bankjegyeknek, nagyon sok biztonsági elemmel vannak ellátva, és nagyon nehéz lenne őket hamisítani. Amennyiben a szülő nem tartózkodik az országban, a gyermek felügyeletével megbízott nagyszülő, vagy rokon is eljárhatja a kötelező formaságokat, s felhasználhatja számítógépvásárlásra a 200 eurót. Az utalványok kitöltésével kapcsolatban az iskolákat a Megyei Tanfelügyelőség tájékoztatta arról, hogy hová milyen adatokat kell beírni, ki kell pecsételjen stb.
– Iskolákra, településekre lebontva hány utalványt osztottak ki?
– Nagyon sok iskola részesült ilyen segélyben, de hangsúlyozom, nem az iskolákat, hanem a szülők jövedelmét vették figyelembe. Tehát a nemzetiségnek, a diákok tanulmányi eredményének nem volt jelentősége a kérelmek elbírálásakor. Az egyetlen kritérium a jövedelem volt. Ilyen alapon szerintem örülnünk kellene, hogy kevés a nagyon szegény magyar szülő, mert nagyon kevés magyar osztályba járó gyermek részesült ilyen támogatásban. Ardóból például csak egy, a Németh Lászlóból négy, a 11-es sz. iskolából kettő, Koltóról 23 gyerek részesül ilyen segélyben. Azt hiszem, ez egy nagyszerű program, amely lehetőséget nyújt a szerényebb anyagi körülmények között élő gyermekeknek, hogy a számítógépek világában az elkövetkezőkben otthonosan mozogjanak. (Tamási Attila)
– Erdélyi Féniks szabadegyetem. Október 27., szerdán 18 órától Rajcsányi István Valahol Oroszországban című önéletrajzi könyvének bemutatójára kerül sor a Teleki Magyar Házban!
– Cserkésztoborzó. A gróf Teleki Sándor cserkészcsapat szeretettel várja a cserkészet iránt érdeklődő kisiskolásokat (I-IV. oszt.), esetleg nagyobbakat, október 30-án, szombaton 16 órára a Teleki Magyar Házba.
– Crãciun Judit tájképkiállításának megnyitójára október 22-én, 17.00 órakor kerül sor, a Bukarest sugárút 6. sz. alatti Galériában. Ajánljuk olvasóink figyelmébe!
–EKE-gyűlés lesz szerdán 18.30 órától a Teleki Magyar Házban. Fontos megbeszélésre kerül sor a jövő évi nagytáborral kapcsolatban!
– Újraindult a jogi tanácsadás (csütörtökön 18 órától), és a munkaerőközvetítés (kedden 17, csütörtökön 14 órától) a Teleki Magyar Házban.
– Csoportos gyógytorna a csontritkulás megelőzésére és kezelésére! Találkozunk október 26-án, kedden 18 órától, a Teleki Magyar Házban.
Nem tudom Önök hogy vannak vele, de nekem az utóbbi időben szinte semmire sincs időm. Úgy haladnak el mellettem a napok, a hetek, a hónapok, az évek, mint az autópályán száguldó autó ablaka előtt a reklámtáblák és útjelzők. Kezemben sárgul meg a napilap, a reggel szinte az este sarkára lép, a tavalyi hó pedig jóformán el sem olvad, s máris jön az új hótakaró. Aztán: alig szavazom meg azokat, akik érdekeimet képviseljék, novemberben újabb politikai nagyotmondó versenyre hívnak „zsűrizni". Nem panaszképpen mondom, csak egyszerűen megállapítom a tényállást.
Vannak akik úgy tartják, ez a felismerés az öregedés első jele. Az öregedés pedig gyógyíthatatlan „betegség". Gyakran felejtünk el dolgokat (s nem csak szándékosan), például nem jut eszünkbe számítógépünk jelszava, egyes dolgokban felületesekké, más dolgokban szőrszálhasogatókká válunk. Persze amikor elkezdtük ezt a „játékot" tisztában voltunk vele: egyszer mindenki megöregszik. Azt azért nem hittük volna, hogy még mi is.
Mi az első és legbiztosabb jele annak, hogy öregszünk? Nem az, amikor tükörbe nézünk és felfedezzük (fel kellene fedeznünk) fejünkön az első ősz hajszálakat, vagy a kopaszodás kezdeti megnyilvánulásait (esetleg mindkettőt egyszerre). A tükröt hiába nézzük, mert csak azt látjuk benne, amit látni szeretnénk, s nem azt, amit valójában mutat.
Afelett már kevésbé tudunk átsiklani, hogy életünk közepén járva (most megint optimista voltam a magam 35 esztendejével), ide-oda kapkodva, még mindig nem sikerült megváltanunk a világot, nem ismertük meg a Föld minden csodáját (még önmagunkat sem igazán), s nem csak hogy maradandó értékeket nem alkottunk, de még egy nyamvadt Nobel-díjat sem kaptunk. Pedig korábban azt hittük, hogy ez utóbbiból legalább hármat sikerül begyűjtenünk életünk során, csak úgy „desszertként", világmegváltó cselekedeteinket követően. Azzal vígasztalódunk, hogy a parlamenti „színjátszók" is fűt-fát ígértek, s még szénát-kórót sem juttattak nekünk.
A legbiztosabb jele azonban annak, hogy öregszünk, amikor egy szép, verőfényes nyári napon sétálunk az utcán, s a járda egyik tőlünk távol eső pontján megpillantunk egy felénk közeledő bombázót. „Tyű, az anyját, micsoda nő!" – kiáltunk fel magunkban, bár látásunk sem a régi már, az ilyesmire azonban gyorsan helyrekattan. S szemünk eme ünnepi pillanatának tárgya mellé érve a „micsoda nő" megszólal: „Csókolom, Attila (Laci, Lajcsi, Norbi, Sanyi) bácsi!" Nos, ekkor omlik össze bennünk az a bizonyos világ, amit a tükör oly épnek, oly szépnek mutatott.
S akkor gondolatban lenullázzuk az addigi időt, s új időszámítást kezdünk. Új célokkal, új ábrándokkal, de a régi naivitással. Elhatározzuk: ezentúl nem öregszünk, csak az időt hagyjuk telni. Aztán gőgösen, egy világmegváltó nyugalmával figyeljük, ahogyan kétszerannyi idős bácsikák irigykedve néznek ránk, ahogyan mi is irigykedve tekintünk a politika nagymestereire, amint közömbösen haladnak el a „micsoda nők" mellett.
Azért ne feledjék: az ember mindig annyi idős, amennyinek érzi magát... Legalábbis a mondás így tartja... S a politikusok imádják a bölcsességeket, főleg ha tetteikre szolgáltatnak alibit. (tami)
* Az I. sz plébánia Szentháromság templomában esküdtek egymásnak örök hűséget Lázár Attila és Bánya Casima, Lázár Dezső és Illi Margit fia, Bánya József és Jurij Reginia lánya. Tanúk:Cosma Zamfir, Puscas Radu; Kiss László és Szabó Sanda, Kiss Ernő és Burjan Margit fia, Szabó György és Krec Katalin lánya.Tanúk: Oswald István, Goja Daniel; Iacob Virgiliu és Sülle Zsóka, Iacob Virgiliu Gheorghe és Vanca Valeria fia, Sülle Kálmán és Tóth Rózália lánya. Tanúk: Jude Dan, Sülle Zsolt.
* Keresztvíz alá tartották Dragomir István és Horváth Izabella kisfiát, aki az Aris András nevet kapta. Ker. sz.: Horváth Mária; Kiss Ervin és Bîrgovan Laura kisfiát, aki a keresztségben az Ervin nevet kapta. Ker. sz.: Kiss Sándor és Szilvia; Giesswein Ede és Petrovan Ioana kisfiát, aki a Patrick nevet kapta. Ker. sz.: Sãsãran Mihai és Stela.
* Utolsó útjára kísérték Susa Livia (67), Lãpãdus János (70), Bányai József (96) testvéreket a Krisztusban. Nyugodjanak békében !
* Az óvárosi ref. templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Cristian Schiffer és Haág Imola, Carsten Schiffer és Haumann Veronika fia, Haág Zoltán Sándor és Kató Mária lánya. Tanúk: Smitkó István, Szaniszló Eszter.
* Keresztvíz alá tartották Nagy Gabriella kisfiát, aki a Gábor nevet kapta. Ker. sz.: Nagy Csaba, Magurán Zsuzsanna; Balogh Enikő kislányát, aki az Emőke Noémi nevet kapta. Ker. sz.: Szűcs Miklós, Balogh Judith; Csatári Sándor és Toma Mariana kisfiát, aki az Erik Sándor nevet kapta. Ker. sz.: Jurj Cristina; Rusznyák András Róbert és Scheik Ingrid kisfiát, aki a Márk Róbert nevet kapta. Ker. sz.: Rusznyák István, Mátyás Aranka.
* Örök nyugalomra helyezték Csáki Bálintné Botos Veronika (79), Csapó Ferencz (70), Katona Miklós (60), Kemény József (86), Takács Sándorné László Eulália (91), Rencz Istvánné Zékány Irén (80), Nagy László (45), Sárközi László Ferenc (62), Lakatos Károly (80), Szabó István (41), Mátyás Tibor (41), Barsai Miklósné Lőrincz Irén (62), Jakab Béni Lajos (42) testvéreket az Úrban. Nyugodjanak békében!
* Bűnbánati hetet tartanak az óvárosi ref. templomban, istentiszteletek 9 és 18 órától.
* A reformáció ünnepére, október 31-én, vasárnap de. a 10 órai istentiszteleten úrvacsoraosztás lesz. Du. 17 órától ünnepi istentisztelet lesz az evangélikus hívekkel együtt. Igét hirdet Köncze-G. Árpád evang-luth. esperes-lelkész, előadást tart Kádár Miklós ref. lelkipásztor. Az ünnep fényét az IKE szavalói és az énekkar szolgálata emelik.
* Az újvárosi ref. templomban tartották keresztvíz alá Dul Csaba és Galgola Amália kisfiát, aki a Richárd Dacian nevet kapta. Ker. sz.: Dúl Lőrincz, Háj Éva, Rus Mirel, Birle Jenica; Cocioarvã Alexandru és Kiskasza Timea Ágnes kislányát, aki a Carla Alexandra nevet kapta. Ker. sz.: Csolti András, Ceresznyés Edith, Katra András, Kiskasza Melinda; Halász Annamária kisfiát, aki a Márk nevet kapta. Ker.sz.: Gulyás András, Szappanyos Ilona, Faragó Vasile és Judith.
* Örök hűséget esküdtek egymásnak Illyés Lóránd Tamás és Bölönyi Helga Tünde, Illyés Béla és Fehérvári Magdolna fia, Bölönyi Zoltán és Ghirosan Angéla Simona lánya. Tanúk: Móni Ágnes, Ghecevici Gheorghe, Varin Angela; Câmpean Vasile és Újhelyi Zsuzsanna, Câmpean Isaia és Mos Floare fia, Újhelyi Károly és Pataki Ildikó lánya. Tanúk: Olaru Radu, Bálint Annamária, Pataki József, Görömboi Zsuzsa.
* Utolsó útjára kísérték Kira Erzsébet (82) testvérünket az Úrban. Nyugodjon békében!
* Bűnbánati hét lesz az újvárosi ref. templomban, istentiszteletek 9 és 18 órától.
* Október 31-én, vasárnap de.10 órától az istentiszteleten úrvacsoraosztás lesz, a reformáció emlékére. Délután reformációi istentisztelet.
* Az evangélikus lutheránus templomban a vasárnap de. 10 órakor kezdődő istentiszteleten emlékeznek az evangélikus hívek a reformációra.
* Keresztvíz alá tartották Csegzi András és Romok Eszter Csilla kislányát, aki a Viola Gyöngyvér nevet kapta. Ker. sz.: Hapka Romok Adrian és Ágota, Cseh Zoltán és Cecília.
* Utolsó útjára kísérték Csavdári Anna (74) testvérünket az Úrban. Nyugodjon békében!
Köncze-G. Árpád
Hivatalos magyarországi utamról hazatérve, leveleimet s az írott sajtót böngészve élvezettel olvastam a BÚSz október 15-i számában megjelent „tanítómesét". Minden tiszteletem és elismerésem a cikk írójának, hiszen egy már szinte feledésbe merült műfajt elevenít fel írásában. Emlékeztetőül talán annyit, hogy e műfaj első képviselője az európai irodalomban a görög Aesopus volt. Nálunk Pesti Gábor (1536) és Heltai Gáspár (1575) voltak a parabolikus mese úttörői.
No, de térjünk vissza a meséhez! Annak lényege az én olvasatomban, tisztázni: mit takar a „furã" kifejezés, a bíró, a pap és tanító vonatkozásában.
Mint egy az „érintettek" közül, könnyű helyzetben vagyok, hiszen közel 30 évi szolgálatom inkább az „eredeti oltyán nyelvjárás" gondolatmenetét követte: „ott voltam", s ha tetszik szervezője voltam megannyi koltói rendezvénynek. Ha ezt valaki másképp tudja és értelmezi, várom nyilvános jelentkezését.
Fogadatlan prókátor nem szeretnék lenni, de a nyájas olvasó tájékoztatására szabad legyen megjegyeznem: a felsorolt három „vezetőt" illetően legfennebb a „tanító" folytathatná a mesét. Hisz a „bíró" a bizonyításnak még csak az elején jár, különösen, ha az „oltyán nyelvjárás" eredeti értelmét veszszük figyelembe. (Koltó utoljára a bécsi döntést követően volt önálló községközpont.)
Hogyan lesz jó vége (happy end) a tanítómesének? Ha szereplői le tudnak ülni beszélgetni. Ha a bíró, a pap s a tanító közösen tud tenni valamit kisebbségben élő nemzetünkért!
Varga Károly
A nagybányai EMKE és RMDSz közadakozást kezdeményez Misztótfalusi Kis Miklós, a neves tipográfus és betűmetsző egészalakos bronzszobrának felállítására.
A megvalósításra felkért neves nagybányai szobrászművész, Tőrös Gábor által megálmodott és az Ilylyés Közalapítvány támogatásával 1:3 méretarányban megmintázott köztéri műalkotás a város történelmi központjában, a Cinteremben kerülne felállításra, annak a helynek a szomszédságában, ahol Tótfalusi annak idején a hajdani főiskola, a „Schola Rivulina" padjait is koptatta.
Nagybánya mindeddig egyetlen magyar vonatkozású köztéri szobrát több mint száz esztendővel ezelőtt állították fel, s a Városliget fái közé rejtve őrzi Lendvay Márton színművészünk emlékét. Tótfalusi Kis Miklós vonásait egyetlen korabeli, hiteles ábrázolás sem őrzi, nagyobb méretű szobor sem készült róla. Maga Tőrös Gábor így vallott a szoborral kapcsolatos elképzeléseiről: „Egy apollói figurát képzeltem el, a környező épületek magasságát, az alkotás térbeli elhelyezkedését is figyelembe véve egy 2.25-2.50 m magas bronzfigurát, terméskővel borított talapzaton. Misztótfalusi Kis Miklós rendkívüli életművet tudhatott magáénak. Élete heroikus küzdelem volt, hatalmas munka, önfeláldozás. Elkötelezettje volt népének, anyanyelvének, egyike az olyan személyiségeknek, akiket életük során eszméik vezettek, irányítottak. Élve a művészi szabadsággal, a mintázás során azt a rendkívüli teljesítményt próbáltam ábrázolni, amit csak egy ilyen különleges személyiség képes felmutatni."
A négy éve született kezdeményezés megvalósítását korábban több alkalommal is támogatta az Illyés Közalapítvány. A megkezdett munka azonban az elmúlt két évben elakadt. Az IKA felfüggesztette a nagybányai EMKÉ-nek folyósítandó támogatásait, s egy-két évvel korábban közölt felhívásunkra is mindössze – írd és mond – 100 ezer lej magánadomány gyűlt össze. Támogatás hiányában a valós (1:1) méretarányú agyagmodell elkészítése, a tervezett műalkotás befejezése és kiöntése, valamint felállítása a bizonytalan jövőbe tolódott.
Kérjük a nagy betűmetsző tisztelőit, a nagybányai, erdélyi és anyaországi magyarság, határainkon innen és túl élő vállalkozóink, magánszemélyek támogatását és pártoló mellénkállását! Amennyiben szeretne hozzájárulni a szobor megvalósításához, adományait a következő bankszámlára várjuk:
RO60 WBAN 2511-0000-2560-5465 (lej), vagy RO40 WBAN 2511-0000-2560-5465 (euró), SANPAOLO IMI BANK S.A. Sucursala Baia Mare, Maramures, Romania.
A számlatulajdonos intézmény neve: Societatea Maghiarã de Culturã din Transilvania, Filiala Baia Mare.
Az átutalásnál feltétlenül tüntessék fel: „pentru statuia M. Kis Miklós."
„Szüret dolgában nem ért el Nagybánya még ilyen rekordot, nem is fog elérni talán soha. A szőlő gyönyörűen be van érve, a bakator szinte sötét piros és mégis áttetsző, a furmint, mézes-fehér festői nemes rozsdával ékes, és édes is minden fürt, mint a méz, mint a Hegyalján. Ezért elsején lesz a szüret. Máskor október közepe volt ennek az ideje. Tavaly 8-ikára rukkolt, de az idén még melegebb volt az időjárás... Ha így haladunk, valahol az egyenlítőnél fogunk kikötni, s pár év múlva augusztusban fosztogatjuk le a tőkéket" – áradozott a Nagybánya és vidéke krónikása az 1917. szeptember 30-i lapszámban.
Városunk ma már legkevésbé szőlőjéről híres, legendás szelídgesztenyései is pusztulóban – bár reméljük, menthetőek még a titokzatos gomba által megtámadott évszázados telepítvények. A régi nagybányai szüreteket idéző sorokat sem ez, hanem a mellékelt kép juttatta eszünkbe. Bizonyára sokan felismerik: a ligeti vendéglő közelében, a Jókai domb aljában álló pince bejáratát ábrázolja. Valamikor bort tárolhattak benne a mulatni vágyó bányaiak, vagy vidám piktorok kedvére, esetleg jégveremként használták... Ki tudná azt már megmondani?
Annyit tudunk, hogy a ligetnek ebben a részében már Petőfi idejében is vendéglő állt. A pince korát illetően azonban legfeljebb azok a faragott kövek vallanak, amelyek a sajnálatos módon nemrég beomlott pinceboltozatból bukkantak elő, s melyekhez hasonlókat az 1802-ben épült, ám később átépített és nemrég felújított Fekete Sas oldalfalában is láthattunk. Talán itt is a Szent István templom 1847-ben felrobbantott „tisztes maradványai" kerültek napvilágra, amelyeket a város lakossága hordott szét s használt fel saját építkezéseihez? Ki tudja?
De nem is ez a lényeg. A ligeti pince ugyanúgy egy darab nagybányai történelem, mint a régi főtér, jóval patinásabb épületeivel. Vigyáznunk kéne rá. Reméljük a Polgármesteri Hivatal illetékesei is így gondolják, s mielőbb EREDETI ÁLLAPOTÁBA állítják vissza a magába roskadt építményt.
Nem véletlenül hangsúlyozzuk: eredeti állapotába! Mert a közelben álló kerti pavilon, amely egykor fúvósok térzenéinek nyújtott otthont, s amelynek felújítását pár éve örömmel üdvözölhettük, újabban – reá egyáltalán nem jellemző módon – „gubózni" kezdett. Falakat növesztett, szinte várható, hogy mikor fogják a divatnak hódolva „betermopánozni", s alakul át szép lassan – kocsmává. Akárcsak a kicsit odébb, a klastromréti korcsolyázó tó partján álló „melegedő"... (dávid)
(BÚSz-összeállítás) Néhány évvel ezelőtt hosszabb riportot készítettem a Krónika c. napilap számára. Idős nagybányaikat kérdeztem a második világháború során elszenvedett megpróbáltatásaikról, köztük orosz hadifogságot szenvedett, egykori munkaszolgálatos emberekkel is elbeszélgettem. Történeteik azóta is gyakran eszembe jutnak. Az elviselt csapások súlyától és egyéni beállítottságtól függően ki szomorúsággal, ki az idős és bölcs emberekre jellemző, szinte derűs tárgyilagossággal emlékezett a régi dolgokra, mint aki megtanulta: az életben vannak sorsszerű, megkerülhetetlen történések, s hogy előre kell tekinteni, a megváltoztathatatlan dolgok miatt hiábavaló a kesergés.
Rajcsányi István ny. nagybányai pedagógus sorsa kétszeresen is a fenti életbölcsességet példázza. Alig volt 21 éves, amikor a Budapestre bevonuló orosz csapatok, sokezer civil fogolytársával együtt a Donyec-medencében található irminói lágerbe hurcolták, ahonnan csak jó három év elteltével szabadulhatott. És alig töltötte be a 76. évét, amikor egyik pillanatról a másikra megvakult, látóideg-sorvadás miatt szinte teljesen elveszítette a látását.
Az első kétségbeesést, lelki válságot követően életének mindkét megpróbáltatását igyekezett, a lehetőségekhez mérten, felemelt fejjel elviselni. Az orosz munkatábort, német nyelvtudásának köszönhetően viszonylag elfogadható körülmények között, tábori tolmácsként, a tábori kultúrmunka szervezőjeként vészelte át. A vakság okozta új élethelyzetben pedig – néhány hónapos vergődés után – olyan lehetőségeken kezdett el gondolkozni, amelyek újra értelmet adhatnának mindennapjainak. És – írni kezdett. A felesége segítségével megszületett visszaemlékezés, a fogság éveit idéző memoár, újabb olvasmányos és tanulágos kötettel gyarapította az elmúlt évtizedben kibontakozó „hadifogoly"-irodalmat.
A szovjet fegyveres erők által végrehajtott tömeges elhurcolások – olvasható Stark Tamás, a Kortárs c. irodalmi és kritikai folyóiratban megjelent tanulmányában – előzménytelenek a magyar történelemben. Az oszmán uralom XVII. századi bukása óta nem fordult elő, hogy egy ellenséges hatalom civilek tömegeit szállítsa ki az országból. Bár a lakosság, a német és a magyar híradásokból hallott már a szovjet hadsereg által elkövetett atrocitásokról, a nők tömeges megerőszakolásáról és az elhurcolásokról, mégis váratlanul érte mindaz, ami a megszállás után következett.
Magyarországon, harci cselekmény következtében viszonylag kevesen estek hadifogságba. Jórészt azok a katonák, akik hittek a szovjet röplapoknak, és a gyors szabadulás reményében megadták magukat. A magyar foglyok mintegy harmada azonban civil volt. Elhurcolásuk két hullámban történt. Az első hullámra közvetlenül a hadműveletek után került sor, amikor egy-egy nagyobb település elfoglalása után, rendszerint romeltakarítás ürügyén gyűjtötték össze és vitték el az embereket. Az ilyen esetekben hangoztatott bátorítás – a „málenkij robot" (kis munka) – a korszakot legjobban tükröző kifejezéssé vált. Az évekre elhurcolt civileket a köznyelv „málenykij robotosoknak" hívta, és ez a megnevezés ma már a tudományos irodalomba is bekerült.
Az elhurcolás második hulláma, az első után egy-két hónappal, a korábbinál jóval szervezettebb, gondosan előkészített akció volt, amely azonban nem terjedt ki az egész országra. A visszaemlékezések alapján úgy tűnik, hogy a szovjet belügyi csapatoknak területekre lebontott fogolykontingenst kellett a Szovjetunióba szállíttatni. Ha a kontingenst a német nemzetiségűekkel nem lehetett feltölteni, akkor jöttek a német, majd a magyar nevű magyarok. Viszont ha a kontingens már megvolt, akkor – a fenti utasítás ellenére – már nem hurcolták el a még helyben lévő német nemzetiségűeket sem. A kommunista párt egyik vezetője, Révai József ezt írta 1945. január 7-én a még Moszkvában tartózkodó Rákosi Mátyásnak: „a munkabíró német lakosság elszállítására vonatkozó akció, sajnos, nem járt azzal a hatással, amivel kellett volna járnia… Az történt ugyanis, hogy a parancsnokságok a legtöbb helyen úgy hajtották végre a dolgot, hogy családnevekből indultak ki és fix kontingensekből. Ha nem volt elég német, vettek magyarokat. Vettek olyanokat, akik egy szót sem tudtak németül, bizonyítottan antifasiszták, ültek, internálva voltak, mindegy: vitték őket." A legkülönösebb szelektálásra a bodrogközi Ónodon került sor. Itt németnek tekintettek mindenkit, akinek a családneve „r" betűvel végződött, mondván, Hitler nevének utolsó betűje is „r". Így kerültek az elhurcoltak listájára olyan színmagyar nevek, mint Pásztor, Molnár, Bodnár, Csíger, Gyüker stb.
Az elhurcoltak számáról csak szórványos adatok állnak rendelkezésre. Kolozsvár elfoglalása után a szovjet haderő mintegy 5 ezer városi polgárt hurcolt el. Budapest elfoglalása után Malinovszkij marsall 138 ezer hadifogolyról tett jelentést. Mivel a valódi hadifoglyok száma a német katonákkal együtt sem lehetett több 40 ezernél, a hiányzó fogolymennyiséget budapesti és Pest környéki civilekkel pótolták. A magyarországi Központi Statisztikai Hivatal 600 ezerre becsülte a szovjet fogságba került magyarok számát. Hogy ezen belül hányan voltak civilek, azt nehéz meghatározni, de számuk a 200 ezret is meghaladhatja.
Az elfogottakat előbb a fronttól 25-30 kilométerre lévő felvevőtáborokba kísérték. Ezek mögött működtek a gyűjtőtáborok. Magyarország területén tíz olyan tábor volt (Baja, Debrecen, Gödöllő, Jászberény, Székesfehérvár, Vác, Kecskemét, Cegléd, Szeged, Gyula), ahol 20 ezernél több foglyot őriztek. Ezekből a foglyok útja a román területen lévő tranzittáborokba vezetett. A két legnagyobb átmenőtábor Foksányiban és Máramarosszigeten volt, ahonnan az internáltak többhetes, marhavagonokban való szállítás után kerültek a szovjet táborvilág valamelyik bugyrába.
A magyar foglyok mintegy 2000 munkatáborban szóródtak szét. A munkaerő-szükséglet kielégítésén túl azonban a kollektív büntetés szándéka is ott volt az elhurcolások hátterében. V. M. Molotov 1943. június 7-i levelében többek közt ezt írta a moszkvai brit nagykövetnek: „A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott… a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak kell viselnie, hanem kisebb-nagyobb mértékben a magyar népnek is." Néhány hónappal később, 1943. december 14-én Molotov, Beneš magyarellenes kirohanásaira válaszul, ismét kifejtette: „A magyarokat meg kell büntetni."
E kijelentések szellemében az elhurcoltak 10-20 százaléka már szállítás közben meghalt. Sokan a táborokban, a fertőző betegségek vagy végelgyengülés következtében vesztették életüket. A munkaviszonyok és rossz életkörülmények miatt számtalan fogoly sohasem tért vissza hazájába.
A legrosszabb viszonyok a Gulag-táborokban voltak, ahol az elítélteket tartották fogva. A három leghírhedtebb körzetben, az Északi-sarkkörön túl, a visszaemlékezők szerint a hőmérséklet télen nemegyszer megközelítette a mínusz 60 fokot. A raboknak mínusz 36 fokig szabadban végzett munkára kellett kivonulni. Mínusz 36 és mínusz 42 fok között zárt térben voltak munkára foghatóak. Ilyen hidegben már a munkahelyre való több kilométeres menetelés során is sokan fagytak meg. Mínusz 42 fok alatt a rabokat a táborzónán belül dolgoztatták.
A táborvilágnak is megvoltak a maga mártírjai és hősei. A Donyec-medence körzetében lévő szénbányákban dolgozott például Szerednyei János, a Tarcalból elhurcolt pap, aki több száz honfitársában tartotta a lelket. A túlélők elmondása szerint mindig mosolygott, bár az őrök sokszor megverték, mert imádkozott a rabokkal. A bányában halt meg baleset következtében. A hűség és a tisztaság erényét hősiesen gyakorolta a Tokajból elhurcolt fiatal menyasszony, Trakberger Mária. Az egykori falusi szépségkirálynő ételhordóként dolgozott a Donyec-medence egyik táborában, amikor egy tiszt szeme megakadt rajta. Ki akarta emelni, és maga mellé kérte tolmácsnak az oroszul nem is beszélő lányt. Mivel Máriának otthon vőlegénye volt, visszautasította a tiszt közeledését, és lemondva a konyhai munkáról a többi rabbal együtt bányába ment dolgozni. A tiszt becsületére vált, hogy többé nem zaklatta. Amikor Mária egy balesetben életét vesztette, megengedte, hogy koporsóban temessék el.
Nem maradt fenn a vezetékneve annak az asszonynak, akit hároméves fia mellől hurcoltak el Temesvárról. Helga állandóan a gyerekéhez akart visszaszökni. Az első szökési kísérletét megúszta annyival, hogy kopaszra nyírták, és egész nap a láger udvarát kellett söpörnie. Második szökési kísérlete után már nagyon megverték; a fiatalasszony hamarosan belehalt sérüléseibe. Annak a bátor magyar vasutasnak a nevét sem ismerjük, aki segítette az általa szállított foglyok szökését. A foglyok gyakran felszedték a vagonok alját, de a vonatból mégis nagyon nehéz volt megszökni, mert a szovjet őrök azonnal lőttek a menekülőkre. Az erdélyi vasúti pályát jól ismerő mozdonyvezető azonban a foglyok értésére adta: lassít, és hármat fütyül, ha gyors menedéket nyújtó erdős, hegyi terepre érnek. A váratlan lehetőséggel sokan éltek, és a hiányra már csak szovjet területen derült fény.
Mindezen körülmények ellenére a Szovjetunióba hurcolt magyarok sorsát a magyar kommunista párt és az ellenőrzése alatt álló sajtó „egyszerű" hadifogolyügyként kezelte: A Szovjetunióból visszatért foglyok rendszerint „hadifogoly"-igazolványt kaptak, segélyezésükkel a Népjóléti Minisztérium „hadifogoly"-osztálya foglalkozott. „A vájná az vájná" (A háború az háború) – magyarázta Rákosi Mátyás, s ezzel arra utalt, hogy az elhurcolás és a fogság a háború természetes következménye, tehát okokat és felelősöket – a háború kirobbantóin kívül – nem érdemes és nem is lehet keresni.
A kényszermunkára hurcolt katonákról és civilekről csak a rendszerváltást követően kerültek nyilvánosságra hitelt érdemlő adatok. Ezek szerint a Szovjetunióból hazaszállított foglyokat 1946 júniusától regisztrálták. Az addig érkezettek számát a legtöbb forrás 100-150 ezer közé teszi. 1946 júniusa és 1948 decembere között a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság 202 ezer visszatérő foglyot vett számba. 1949-1951 között mintegy 20-25 ezren tértek vissza. Az 1951 után hazaszállítottak pontos száma nem ismert, 1953 és 1955 novembere között azonban mintegy háromezer magyar rabot szállítottak haza. Magyar források alapján tehát a visszatérők összlétszáma 330-380 ezer főre tehető. A folyok és a visszatérők száma közötti 270-370 ezres hiány tükrözi hitelesen a szovjet táborvilágban, illetve az oda vezető úton elpusztult magyarok számát...
Bár 1989 óta számos dokumentumfilm foglalkozott az elhurcoltak sorsával, és több tucat visszaemlékezés is megjelent velük kapcsolatban, a „hadifogság" legendája még ma is tartja magát. A levéltári dokumentumokból, visszaemlékezésekből eddig ismeretlen összefüggések drámai sorsok rajzolódnak ki. Kétségtelen, hogy hatalmas, jórészt még feldolgozatlan történelmi örökségről van itt szó, amelynek felderítéséhez most Rajcsányi István könyve* is hozzájárul. A könyv ünnepélyes bemutatójára október 27-én, szerdán 18 órai kezdettel kerül sor a Teleki Magyar Házban. A szervező Erdélyi Féniks Szabadegyetem szeretettel várja az érdeklődőket a rendezvényre!
Hol zsarnokság van,ott zsarnokság vannemcsak a puskacsőben,nemcsak a börtönökben,nemcsak a vallató szobákban,nemcsak az éjszakábankiáltó őr szavában,ott zsarnokság vannemcsak a füst-sötétenlobogó vádbeszédben,beismerésben,rabok fal-morse-jében,nemcsak a bíró hűvösítéletében: bűnös!ott zsarnokság vannemcsak a katonásanpattogtatott „vigyázz!"-ban,„tűz!"-ben, a dobolásban,s abban, ahogy a hullátgödörbe húzzák,nemcsak a titkonfélignyílt ajtónijedtenbesuttogott hírekben,a száj elé hulltanpisszt jelző ujjban,ott zsarnokság vannemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásbans e rácsban már szótlanvergődő jajsikolyban,a csöndetnövelő néma könnyekzuhatagában,kimeredt szembogárban /.../
hol zsarnokság van, ott vanjelenvalóanmindenekben,ahogy rég istened sem /.../nemcsak a szögesdrótban,nemcsak a könyvsorokbanszögesdrótnál jobbanbutító szólamokban /.../
fönt a Tejút is már más:határsáv, hol fény pásztáz,aknamező; a csillag:kémlelő ablak,a nyüzsgő égi sátor:egyetlen munkatábor;mert zsarnokság szóllázból, harangozásból...
(Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról - részletek)
*) Rajcsányi István: Valahol Oroszországban. Megjelent a Helvetica Lap- és Könyvkiadó Gondozásában, 2004-ben.
Összeállította, a Kortárs 2002 februári számának felhasználásával:
Dávid Lajos
(BÚSz-interjú) Mint azt már hírül adtuk, május elsején, Magyarország EU-csatlakozásának napján indult útnak az a magashegyi túrázókból álló hat tagú csapat, amely nem kisebb feladatot tűzött ki célul, mint hogy a Kárpátok gerincén végighaladva, hét ország érintésével, több mint 2500 kilométert gyalogoljon végig. A Kárpát-koszorú Nemzetközi Túramozgalom Orsováról induló alapcsapata a Magyarországi Kárpát Egyesület öt tagjából (Mályi József, Vámos László, Csima Mihály, Mocsári László), valamint az EKE Gutin osztályának képviselőjéből állt össze, ám a 29 szakaszból álló távot csupán ketten, a miskolci Mocsári László és a nagybányai Ratiu Krisztián vitték végig.
– Figyelembe véve az elszigeteltséget és az együtt töltött időszakot, gondolom voltak köztetek bizonyos dolgokban viták, nézeteltérések...
– Amikor hat ember, ha nem is összezárva, de a lakott településektől elszigetelten kell huzamosabb ideig éljen, a nézeteltérések, viták elkerülhetetlenek. Ezek főleg abból adódtak, hogy egyesek csak térképről ismerték a terepet, mások, így jómagam, saját helyszíni tapasztalataim alapján is tájékozódtam. Mikor ködben kellett haladnunk (a Fogarasi-havasokban például), azt javasoltam, hogy egy bizonyos ösvényen menjünk tovább, mert az biztonságosabb, a többiek viszont a GPS és a térkép alapján szerettek volna tájékozódni. Ilyen nézeteltérések persze bárhol előfordulnak. A szakasz végére a problémák mindig megoldódtak, s mindenki kezet fogott a másikkal.
– Elmondható, hogy a nehézségek összekovácsolták a csapatot?
– Az említett nézeteltérések inkább a túra legelejére voltak jellemzőek. A szakasz közepe felé igencsak összekovácsolódott a csapat, s az „egy mindenkiért, mindenki egyért"elv honosodott meg.
– Gondolom, barátságok is szövődtek az öt hónap alatt...
– Az alapcsapatból korábbról csak Mályi Józsefet ismertem. Szerencsésnek érzem magam, hogy résztvettem ezen az expedíción. Nagyszerű embereket ismerhettem meg és baráti kapcsolatokat alakíthattam ki a csapat valamennyi tagjával. Meghívtak magukhoz, s mert egyelőre nincs lehetőségünk meglátogatni egymást, interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot.
– Átlagosan milyen súlyú felszerelést kellett cipelnetek, s hány kilométert tettetek meg naponta?
– Nem volt mindenkinek egyforma nehéz a hátizsákja, mindenki saját elhatározásának megfelelően terhelte magát. Átlag 20-25 kilóra töltöttük fel a zsákokat. A tervezett táv, amit 90%-ban be is tarottunk, 25-32 kilométer között volt naponta. Természetesen voltak pihenőnapjaink is. A leghosszabb, egy huzamban megtett távolság a Máramarosi havasok vízválasztója, az Asztag (az Asztag-csúcstól Repedő faluig) volt, ami 38 kilométer. Ez az utolsó erdélyi szakasz hozzávetőlegesen 2000 méteres szintkülönbséget is jelentett. A távot muszáj volt egyetlen nap alatt teljesíteni, mert át kellett érjünk Magyarországra.
– A szintkülönbség által okozott légnyomásváltozást nehéz volt elviselni?
– Légnyomás-változásról nem beszélhetünk, inkább a szintkülönbség-változások okoztak nehézségeket. Úgy kell elképzelni, mint a hullámvasúton való utazást. Le-fel, le-fel, nem igazán lehetett letérni a kitaposott csapásról (ösvények nem igazán voltak); jobbra meredek völgy szabott gátat, balra szakadék tátongott.
– Az étkezést hogyan oldottátok meg?
– Egy hegymászó fő táplálékát a különféle levesporok és kalóriadús ételek (a hagyományos szalonna, különféle szárított szalámik, gyümölcsök, multivitamin-tabletták) képezik. Mivel kenyérhez nagyon nehezen jutottunk hozzá, puffasztott rizzsel és bioélelmiszerekkel pótoltuk a hiányát. Az erdélyi szakaszon nem volt problémánk az ivóvízzel, hiszen rengeteg a forrás. Az ukrán részen azonban az egyik támogatónk, egy hegymászó, egy úgynevezett katadinnal (ez egy víztisztító berendezés) segített ki minket. Ez egy kerékpárpumpához hasonlítható, 12 cm átmérőjű tubus, amellyel bárhonnan tiszta vizet lehet szűrni, pocsolyából, koszos patakból stb. A berendezés 99,9%-ban tiszta vizet biztosít, nyugodtan lehet inni belőle.
– A számos csodálatos táj közül melyik ragadott meg leginkább?
– Két kedvenc hegyem van: a Radnai-havasok és a Tátra-hegység. Volt szerencsém egy történelmi helyen, a lengyel-szlovák-cseh hármashatárnál aludni. Úgy állítottuk fel a három sátrat, hogy mindenki más országban aludt, én a lengyel oldalon, mert az tűnt szimpatikusabbnak. A távolság csupán 30-40 méter volt köztünk, s egy kb. 10 méteres völgy választott el egymástól. Egy másik hármashatár, az ukrán-lengyel-szlovák Kremenyec. A szép, háromszög alakú gránitkő három oldalára a három határos ország címere, s persze a hegy magassága van rávésve.
– Voltak-e humoros élethelyzetek az út során?
– Természetesen. Az egyik eset akár kellemetlen élményként is elkönyvelhető. Szlovákiában, a Duklai-hágónál történt a dolog, ahol a szakasz végére érve megálltunk a térképen jelzett motelnél, de sajnos az nem működött. Így kénytelenek voltunk a motel teraszán lesátorozni. Sajnos nem vettük észre, hogy a teraszra riasztóberendezés van felszerelve, amely este 11-kor beindult, s egy félóráig egyfolytában sípolt. Persze utána kikapcsolt, s így mi visszafeküdtünk, negyed egy körül azonban kivonult a rendőrség meg a járőrszolgálat és igazoltattak. Szerencsére nem kísértek be a rendőrségre, de össze kellett szedjük a sátrakat, az éjszaka hátralevő részét egy katonai temetőben töltöttük. A másik, immár legendás történet azzal kapcsolatos, hogy útlevelemet az autóban felejtettem, s az visszatért Budapestre. Ukrajnába, ha nehezen is (magyar konzulátuson való közbenjárással), de be tudtam jutni, amikor azonban visszamentünk az Asztagra, jöttek a határőrök. Azzal volt szerencsém, hogy volt ott egy miskolci srác aki hasonlított rám, csak a haja volt valamivel szőkébb az enyémnél. Átadta nekem az útlevelét, ő pedig lement a völgybe, én pedig folytattam az utamat felfelé a gerincen. Ukrajnát úgy hagytam el, Szlovákia felé, hogy bemásztam a mikrobuszba, a többiek pedig rám pakolták az összes cuccot, csak egy kis rés maradt, hogy azért kapjak levegőt. A konzul kíséretében mentünk át, nem volt semmi bonyodalom.
– Egyéb túrázással kapcsolatos terveid?
– Nagy szerencsém volt, hogy az expedíció végén magyarországi hegymászókkal ismerkedhettem össze, és 2005-re olyan meghívásaim vannak, mint a Mont Blanc meg egy kaukázusi expedíció. Ha Isten segít, remélem, legalább az egyik összejön.
– Hogy sikerült minderre időt szakítani?
– Nem volt könnyű, de ha az embernek olyan munkahelye van, be lehet úgy osztani az időt és a munkát, hogy erre lehetőség legyen. Persze itt nem a Kárpát-koszorú expedícióhoz mérhető túrákra gondolok. Egy Mont Blanc vagy egy kaukázusi expedíció maximum egy hónapig tart, s ráadásul előre tudjuk az indulási időpontot, úgy intézhetjük ügyeinket, hogy akkorra szabadok legyünk.
– Ha ismét lehetőség adódna rá, megismételnéd a túrát?
– Ezt a kérdést már sokan feltették. Van egy olyan terv, hogy Románia EU-csatlakozásakor az ATTA cég ismét megszervezné ezt a Kárpát-koszorú túrát, annyi különbséggel, hogy Dévénytől indulnánk és Orsovánál érnénk célba. Azért csinálnánk fordítva, mert az időjárás májusban sokkal kedvezőbb volt ott, mint a Déli-Kárpátokban.
Tamási Attila
Szokványos, szinte rutinos hetet tudhatunk a hátunk mögött, már ami a lopásokat, betöréseket és egyéb hasonló cselekedeteket illeti. Nem tétlenkedtek (de nem is teljesítették túl a "tervet") a tolvajok, autófeltörők, betörők, de még a tyúktolvajok sem, hogy a bódéfeltörésekre szakosodott "mintapéldányok" áldásos tevékenységéről ne is beszéljünk.
Az egyik kővárfüredi (Cãrbunari) gazda arra ébredt egyik reggel, úgy fél öt körül, hogy baromfióljánál egy ismeretlen ember ólálkodik, hóna alatt egy tyúkkal, s az udvarban szanaszét, kitekert nyakkal hevernek baromfiudvarának egykori büszkeségei. Az 52 esztendős "tyúkidomár" egymillió lej kárt okozott a gazdának.
Ismét kezd feléledni a bódéfeltörés hagyománya. Már kezdtem aggódni, hogy teljesen kihal ez a szép múltra visszatekintő szokás. Az egyik Pãcii téren található újságárudából 15 millió lej értékben vittek el ismeretlenek cigarettát, parkolójegyeket és ajándék CD-ket tartalmazó folyóiratokat.
Az autófeltörők is csak úgy "alapjáraton" tevékenykedtek. A Republicii sugárúton egy rádiósmagnót, két hangszórót és iratokat loptak ki az egyik autóból. A kár alig érte el az 5 millió lejt. Pedig többször megmondtam már, hogy manapság minimum CD-lejátszót kell lopni ahhoz, hogy ne égesse le magát az ember. Ezeknek beszélhet az ember... A Melodiei utcában horgászbotokat és -felszereléseket "halásztak" ki az egyik autóból a "sporthorgászok". 10 millió lejnyi érték akadt a horgukra.
A tolvajok szerintem csupán azért "dolgoztak" az elmúlt napokban, hogy ne maradjanak ki a "Kékhírek"-ből, s ne szakítsák meg ezt a szép hagyományt. Mert túl sok hasznuk nem származott akcióikból. A Republicii sugárúton egy kerékpárját éppen lekötni készülő hölgyre figyelt fel az egyik "szaki". Amíg a nő kétkerekűjével volt elfoglalva, a "szolgálatos tolvaj" kiemelt a csomagtartóból egy iratokat, mobiltelefont és 500 ezer lejt tartalmazó táskát.
Az egyik ócskavasbegyűjtő cég "lelkiismeretes" ügyvezetője, az üzlet fellendítése céljából, megbízta alkalmazottait, hogy a felsővisói vasútállomás depójánál vágják le az ott található vagonok néhány "felesleges" alkatrészét. Az adminisztrátor nem sikerült pótolja "vashiányát", mert az illetékesek rájöttek a turpisságra.
Még mondja valaki, hogy a betörők nem előrelátók. Minap egy Bogdan Vodã utcai orvosi rendelőbe törtek be, ahonnan 1,5 millió lej értékben vittek el influenza elleni oltóanyagot tartalmazó flakonokat és ingyenességre jogosító recepteket. Ez utóbbiaknak egy kis "szépséghibájuk" is volt, ugyanis hiányzott róluk a pecsét. Most már jöhet az influenzajárvány, mert a betörők biztosan nem fognak táppénzt igényelni. A Victoriei utcában egy szórakozóhelyet vettek célba a tétlenséget elutasító polgártársaink. 19,5 millió lej értékben vittek el cigarettát, italt és egy mikrohullámú sütőt. Máramarosszigeten, egy magánlakásból 6 millió lej értékben vitt el javakat két betörőinas. Az egyik tanonc 20, a másik pedig 13 (!) esztendős.
A Gh. Sincai utcában egy játékboltba tévedtek be a valószínűleg második gyermekkorukat élő betörők. Miután betörték a raktár ajtajának ablakát, a rácson keresztül 2,4 millió lej értékű játékot emeltek ki. Mindezért Szép Ernő tehető felelőssé, mert így buzdította versében sanyarú gyermekkorú embertársait: "Kérem, én nem játszottam, / Nem játszottam, / Nem játszottam, / Játszani szeretnék mostan." A rendőrök már kiadták a körözést az akció értelmi szerzője ellen…
(ta)
Erős lejre tér át jövő júliustól Románia: egy dollár csak 3 lejt ér majd, a kenyér ára 70 bani lesz majd – ha a kereskedők nem kerekítenék fel az árakat. Milyen következményei lesznek (az oroszlánt jelentő) leu reformjának?
A Román Nemzeti Bank (BNR) tervei szerint jövőre az ország visszatér a 100 lejesek korszakához: a millió végéről eltűnik a négy nulla. Románia az egyetlen kelet-európai ország, amelyik már több éve sikertelenül próbálja rávenni magát a döntő lépésre.
A legutóbbi pénzreform 50 éve zajlott, akkor a stabilizációt a pénznem teljes cseréje okozta – és részben a lakosság kifosztását okozta a kommunista hatalomátvétellel együtt. A jövő júliusi változás ennél szerényebb, de a hozzá fűzött remények nagyok: a lakosság jobban bízik majd a lejben, csökken az infláció, fellendül az üzleti élet.
A bankok szakmai egyesületük révén már 2002 óta igénylik az intézkedést, azonban ehhez politikai döntésre volt szükség, mivel a kormány a választások előtti években tartott a negatív következményektől, illetve az inflációt is erősen szabályoznia kellett. 2005 ilyen szempontból is alkalmasak tűnik, mert az infláció elfogadható szinten mozog.
A térségben hasonló folyamaton több ország is átesett már, köztük Horvátország (1994 május/ három nulla mínusz), Lengyelország (1995 január/ 4 nulla), Ukrajna (1996 szeptember/5 nulla), Oroszország (1998 január/3 nulla), Bulgária (1999 július/3 nulla), Fehéroroszország (2000 január/ 3 nulla).
Az infláció hosszú távú csökkenése lenne a BNR egyik fő célja, ha Lengyelország példáját nézzük – ahol a pénzcserét követő évben az infláció 28,1%-ról 19,9%-ra csökkent – , akkor nem tűnik túlzott optimizmusnak jövőre Romániában 7%-kal számolni. Ha viszont a Bulgáriát figyeljük, ott pont fordított a végeredmény: a pénzromlás 2,5%-ról 10,3%-ra ugrott. Törökország Romániához hasonlóan jövőre készül a török líra megerősítésére, méghozzá hat nullától mentesítené a nemzeti pénznemet.
Az átértékelés pusztán technikai folyamat: eltűnnek a régi bankjegyek, megjelennek az újak, de a vásárlóerő ennek következtében nem is nő, de nem is csökken. Más pénzreformokkal ellentétben a lakosságnak ez esetben nem kell erőfeszítéseket tennie azért, hogy a pénzt becserélje, mert ezt fokozatosan, a napi használat során történik majd meg.
A pszichológiai tényező döntő lehet: a milliós fizetések helyett százasokban lesznek mérhetők a bérek. Adrian Vasilescu, a BNR szóvivőjének elmondása szerint pont erre a sokkra építenek: hogy az emberek felelősségteljesebben bánnak majd az új pénzzel, és leszoknak arról, hogy vásárláskor ne törődjenek az aprókkal. Ezáltal pedig jobban értékelik majd a lejt.
A Business Magazin szerzője szkeptikusabb, véleménye szerint az ellentétes, negatív folyamat is bekövetkezhet: a hirtelen elszegényedés érzése uralkodhat el a lakosságon. Az emberek nem szívesen változtatnak szokásaikon, főleg ha a saját pénzükről van szó, a romániaiak többsége például továbbra is kézpénzhez ragaszkodik.
Bár évek óta bevett gyakorlat, hogy a fizetés bankszámlára érkezik, a többség azonnal felkeresi az első pénzautomatát, és egyszerre felveszi a teljes összeget.
A félelmek egyike, hogy a lakosság nem érti meg pontosan, miről is van szó, instabilnak érzi majd a helyzetet, és ezért tartalékképzésként eurót-dollárt vásárol fel majd. A Bussines Magazin által megszólaltatott valamennyi pénzügyi szakember egyhangú véleménye azonban az, hogy nem kell tartani attól, hogy a megnövekedett kereslet miatt a lej a valutához képest leértékelődne.
A bankok egyébként a fő támogatói az erős lej bevezetésének, mert a nullák eltűnése jelentősen megkönnyítené a munkájukat. Liviu Olaru, az ABN Ambro Románia-szakértőjének előrejelzése szerint 2005 júliúsában, az erős lej bevezetésekor egy euró 43 050 lej lesz, azaz csak 1%-kal több, mint júniusban, és csak 5%-kal magasabb a jelenlegi árfolyamnál. Olaru ráadásul 2005 augusztusára enyhe árfolyamcsökkenést jósol.
A másik feltételezett következmény, hogy tartva attól, hogy a pénz értékét veszti, az embereken vásárlási láz törhet ki. Ez a BNR rémálmát váltaná valóra: az import növekedése miatt megbillenne a kereskedelmi egyensúly, nyomás nehezedne az árfolyamra, és ez az infláció növekedéséhez vezetne – a szóvivő nem tartja valószínűnek ezt a változatot.
Sokkal realistább elképzelés, hogy az infláció azért ugrik meg, mert kapva az alkalmon, a kereskedők az árakat felfele kerekítenék: hasonló folyamat játszódott le az eurót bevezető uniós országokban, vagy Bulgáriában, Lengyelországban és Oroszországban.
Például egy kenyér 70 bani helyett 1 lejbe kerülhet majd. A hatóságok azzal próbálják elejét venni a folyamatnak, hogy kötelezik az üzleteket a régi és az új ár feltüntetésére, hogy a vevő eldönthesse, történt-e visszaélés. A pénzügyőrség és a fogyasztóvédők büntetné a kihágásokat. Ezzel viszont nem lehet gátat vetni annak, hogy az árak régi és az új pénzben is egyaránt emelkedjenek.
Az átállást követően hat hónapig a vállalatok a könyvelést a régi és az új lejben párhuzamosan számolva kell elkészíteniük. A 2005-ös pénzügyi jelentéseket azonban már erős lejben kell összeállítani, ami a használt számítógépes programok aktualizálását feltételezi.
A kereskedőknek az jelenthet gondot, hogy másfél évig mindkét pénznem forgalomban lesz, így a kasszagépeket át kell alakítani, és a számlázási folyamatot is elbonyolíthatja, ha a kliens egyszerre fizet majd régi és új lejjel.
A papírpénz könnyebben számolható és kezelhető, ám az ismét forgalomba kerülő banikhoz nincsenek még pénzszámoló gépek. A bankoknak a pénzautomaták, a pénzszámolók, illetve a hamisítványokat kiszűrő készülékek átalakítása okoz komolyabb kiadást, viszont az ingatlanpiac biztosan nem érzi majd meg a változást, mivel jelenleg is dollárban és euróban számol.
Hogy miért nem vár még pár évet Románia, és tér át közvetlenül az euróra? Az euró romániai bevezetése egyelőre még nem biztos tény, és bár a valószínusége nagy, ennek bekövetkezésének idejét nehéz lenne megjósolni. Jelenleg a legnagyobb román bankjegy értéke megközelítőleg 25 eurót ér.
Optimális címletkibocsátások esetén ez el kellene érje a 100 eurót. A különbséget egyre nagyobb és nagyobb címletek bocsátásával lehetne kiküszöbölni, és ennek költségei összeségében nagyobbak lennének, mint az erős lej bevezetése.
A legfontosabb előny Románia külföldi megítélése: a hazai pénznem is sokkal decensebb árfolyamon lesz váltható a jelentősebb valutákhoz képest. Az ideális az lenne, ha az áttérést követően az euró/lej arány 1/3 vagy 1/5 lenne – állítják a szakemberek. De az erős lej önmagában nem csökkenti látványosan az inflációt, nem hoz majd több befektetést, és nem teszi versenyképesebbé sem az országot.
Forrás: Transindex/Business Magazin
A Csontritkulást Megelőző Társaság (ASPOR) eredeti módon emlékezett meg a csontritkulás világnapjáról
Az ASPOR minden évben megszervezi a csontritkulás világnapját. Idén - szerdán - rendezvényének központjában a férfiak csontritkulása volt.
Az idei világnap egyik helyszíne a szenátus, szereplői a honatyák. A társaság egy rövid - egyperces - kérdőívet nyújtott át a szenátoroknak, ami által mindenki felmérhette, hogy milyen veszélyeztetési tényezőknek van kitéve. Akik a teszt alapján veszélyeztetettek, helyben megmérhették csontsűrűségüket.
Miért a férfi oszteoporózis a téma, míg ezt a betegséget a nőkkel szokták összefüggésbe hozni? Vetődik fel a kérdés. A legújabb felmérések igazolják, hogy a betegség sokkal jobban elterjedt a férfiak körében, mint ahogy korábban állították. A Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány által elkészített és az ausztráliai Sydneyben nyilvánosságra hozott Osteoporosis a férfiaknál című jelentésben az áll, hogy minden 50 év fölötti öt férfi közül egy csontritkulásos törést szenved. Továbbá a felmérések azt is bebizonyították, hogy a férfi oszteoporózis gyakoribb a prosztata megbetegedéseknél.
Az oszteoporózis a csontok betegsége, ami mind a nőket (minden harmadikat), mind a férfiakat (minden ötödiket) érinti. A korai felismerés hiányában a csontritkulás "láthatatlanul", klinikai tünetek nélkül halad előre és csak a következményes törések (csukló, csigolya-összeroppanás, csípőtörés) alkalmával diagnosztizálódik. A betegséggel krónikus fájdalmak, deformitások társulnak és a beteg mozgásképtelenségéhez vezethet. Mindez jelentősen csökkenti az érintettek életminőségét. Medencecsonttörés esetén a kórházi ápolási időszak meghaladja a leggyakoribb betegségek kezelési periódusát: mint a szívinfarktus, érszűkület, vagy a cukorbetegség.
A betegség megelőzhető: erős csontok "építésével", mozgásban gazdag életmóddal, kalciumban és D vitaminban gazdag étrenddel, a hajlamunk korai felismerésével, mérsékelt alkoholfogyasztással, nem- dohányzással.
Az ASPOR tagja a 162 egyesületet magába foglaló Nemzetközi Osteoporosis Alapítványnak (IOF). Az ASPOR tevékenységének elismeréseként 2003-ban elnyerte az IOF által felajánlott Linda Edwards - a legígéretesebb egyesületnek járó- díjat. E kitüntetés egyben a Társaság Romániában kifejtett, oszteoporózist ismertető tájékoztatási projektjeinek világszínvonalon történő elismerését is jelenti. E témáról részletesebben olvashatnak a www.aspor.ro vagy a www.osteofound.org internetes honlapokon.
(radio.hu) Önállóan indul az erdélyi Magyar Polgári Szövetség, az MPSZ a romániai parlamenti választásokon, vezetői azonban még reménykednek abban, hogy az RMDSZ-szel az utolsó pillanatban is meg tudnak állapodni egy közös programban, illetve listában.
Kisebbségi szervezetként nyújtotta be kedden késő este a bukaresti központi választási irodánál a Magyar Polgári Szövetség, a fenyőfát ábrázoló jelvényét és a választási részvételhez szükséges aláírásokat, szám szerint 26 ezret, ezerrel többet annál, mint amennyit a törvény előír. És szintén a jogszabálynak megfelelően a támogató szignókat 15 megyében és Bukarestben gyűjtötték össze, egyébként szűk egy hét alatt, mert ennyi idő állt rendelkezésükre attól kezdve, hogy a hivatalos közlönyben megjelent az aláírási ív modellje. Az MPSZ román ügyvédje szerint most technikailag lehetetlen, hogy az országos választási iroda visszautasítsa az aláírási íveket, hiszen a rossz tavaszi tapasztalatokból okulva, a helyhatósági választások előtt elgáncsolt magyar szervezet kínosan ügyelt arra, hogy a taglista minden formai és tartalmi követelménynek megfeleljen. Az MPSZ vezetője, Szász Jenő és választmányi elnöke, Szilágyi Zsolt kijelentette: a szervezet kötelessége, hogy minden körzetben, ahol aláírásokat gyűjtött, jelölteket is indítson. A Kossuth Rádió felvetésére, hogy ha az RMDSZ mellett most az MPSZ is versenybe száll a választásokon, megoszlanak a magyarság szavazatai és megszűnhet a romániai magyarság parlamenti képviselete, Szász Jenő azt mondta: az MPSZ elfogadta Tőkés László közvetítési szándékát és bármikor, bárhol találkozna Markó Bélával s az RMDSZ van abban a helyzetben, hogy engedményeket tegyen. A választási kampány kezdetéig, október 28-ig egy közös programban és választási listában is meg lehetne egyezni - vélte Szász Jenő MPSZ-elnök.
• Kiértékelő az EKE XIII. Vándortáboráról
• Az EKE tisztújító közgyűlése
• Kárpát-Koszorú Nemzetközi Túramozgalom
• Az első Wass Albert teljesítménytúra
Kapható a 18.30 órakor kezdődő szerdai EKE-gyűléseken (Teleki Magyar Ház).
Az ősz az ültetések, az átültetések ideje is. A gyökerek számára ez a legkedvezőbb alkalom. Márpedig a gyökereken áll vagy bukik sok minden. Ilyenkorra már túl vannak a fejlődés, a növekedés, a szárazság okozta streszszen, megterhelésen, és jóval kevesebb a dolguk. Használjuk ki az alkalmat! Növényeink ősszel kevésbé sínylik meg az (át)ültetést, mint tavasszal.
A növényeink számára optimális helyet akkor találjuk meg, ha mind térigényét, mind egyéb környezeti igényeit a legoptimálisabban ki tudjuk elégíteni. Ha a növény legfontosabb része ültetésnél a gyökere, akkor az ültetés átültetés legfontosabb tényezője a talaj. Ha a talaj szerkezete, összetétele nem megfelelő, akkor vagy le kell mondanunk az ültetésről, vagy talajt kell javítanunk.
Az ültetést, átültetést kezdjük az évelőkkel szeptember elején. Nekik még stabilizálódniuk kell a fagyok beállta előtt. Ha szerencsénk van, jó időben még némi fejlődésre is kilátásuk van az átültetés után. Az ősszel virágzó növényeket, pl. őszirózsa ne bolygassuk. Az idejük koratavasszal jön el.
Ezután már koncentrálhatunk az örökzöldekre. Nekik kimondottan kedvez a hűvös őszi időjárás. A tűlevelek, de a többi örökzöld levél is megerősödött már, felkészült a télre. Amíg a talaj nem fagy meg, a gyökerek tovább erősödnek, növekednek.
Most jöhetnek a lombhullatók. Az átültetés ideje a levélhullással jön el. Kisebb a megpróbáltatás, ha már nyugalmi állapotba kerül a növény.
Az átültetés általában földlabdával optimális, de tavasszal kisebb bokrokat, és 3 cm-nél vékonyabb törzsátmérőjű fákat gyökérlabda nélkül is ültethetünk. Ha átültetünk, ügyeljünk arra, hogy a talaj kellően nedves legyen. Az őszi eső sokat segít, de száraz időjáráskor nem árt már átültetés előtt néhány nappal jól beöntözni a talajt. Ekkor a gyökerek kevéssé sérülnek, és életképességük is optimális lesz. A sérülések elkerülése végett kössük fel az alsó ágakat. Ha törzset megjelöljük, akkor növényünket ugyanabba az irányba tájolhatjuk, ahogy eredetileg volt.
Csak akkor ültessünk, ha előtte némi talajjavítást végeztünk. Például a talajt jól fellazítottuk, az ültetőgödröt pedig kibéleltük komposzttal, tőzeggel, gombatrágyával.
Ne feledkezzünk meg az ültetést követő beöntözésről. Bár az idő ősszel hűvösre fordult, a gyökerek tovább növekednek, amihez az optimális talajszerkezetet, a megfelelő tápanyagfelvételt öntözéssel biztosítjuk. A rendszeres öntözést kiváltja az őszi esőzés. Ha már fagyosra fordul az idő, álljunk le az öntözéssel. Az 5-8 cm vastag mulcsréteg megtartja a nedvességet, óv a gazosodástól, és az erős fagyhatástól.
Ne dobjuk le a növényt a kocsiról, ha helyére érkeztünk vele, mert ezt a traumát nem biztos, hogy ki tudja heverni. Elég sérülés éri enélkül is.
Távolítsunk el minden műanyag védőhuzatot a földlabdáról. Ha ezzel együtt ültetünk, a gyökerek hosszan agonizálnak, mielőtt a növény végleg kimúlik. A műanyag zsinegtől ugyancsak meg kell szabadulni.
Ne ültessünk a szükségesnél mélyebbre! Ha a földlabda tetejéről levágjuk, és visszahajtjuk a zsákot, meglátjuk, hogy a faiskolában milyen mélyen ült a növény a talajban. Ennél kissé sekélyebbre ültessünk! Tavasszal kipótolhatjuk a megsüllyedt talajt. Agyagtalajon már 5 cm-rel mélyebb ültetés is megfojthatja a gyökereket.
A konténeres növény földlabdája értelemszerűen szabadon áll, ha kiütögetjük a konténerből. A konténeres növény földlabdáját meg kell kurtítani, a külső gyökereket meg kell lazítani, enélkül a külső gyökerek nehezebben nőnek bele földbe, és nem jutnak friss táplálékhoz. A konténeres növényeket ugyanolyan mélyen tegyük a gödörbe, mint amilyen mélyen a konténerben voltak.
Garami Márta (Kertpont.hu)
• Nagy port vert fel Prince új klipje. A napokban bemutatták Prince új videóklipjét, amely már azelőtt nagy feltűnést keltett, hogy elkezdték volna játszani a zenetévék. A sztár rövidfilmje a Cinnamon Girl című dalához készült, és egy arab származású lányról szól, akit a szeptember 11-i terrorakció után rendkívül sok támadás ér, és elkeseredésében arról álmodozik, hogy egy forgalmas reptéren öngyilkos merényletet hajt végre, felrobbantja a testére szerelt bombát. A főszerepet Keisha Castle-Hughes, Oscar díjra jelölt színésznő játssza. Bár több amerikai szervezet is tiltakozott az erőszakos jelenetek miatt, sokan felismerték a sokkoló klip jelentőségét, és helyesnek tartják, hogy Prince felhívja a figyelmet az ártatlanul szenvedő amerikai muzulmán lakosságra. A sztár szóvivője elmondta, hogy céluk elsősorban az volt, hogy a felkavaró videóval rávegyék az embereket arra, hogy beszéljenek a témáról, és ha ez sikerült, már megérte elkészíteni.
• Ozzy az ördöggel szimpatizál. Ozzy Osbourne nem hazudtolta meg önmagát, hiszen ördögi hírnevéhez méltóan a Sympathy for the Devil-t választotta, amikor felkérték őt, hogy énekeljen fel egy dalt a februárban megjelenő feldolgozás albumra. A négy CD-ből álló díszdobozban megjelenő korongon többek között a Beatles és a King Crimson slágerei is megtalálhatók lesznek, természetesen mai átiratban, a maradék három lemezre pedig az Ozzy szólókarriere alatt összegyűlt ritkaságok kerülnek. A veterán rocker rajongói például biztosan a szívükhöz kapnak, ha megtudják, hogy a Bee Gees diszkóslágere, a Stayin Alive is helyet kapott a pakkban, természetesen Osbourne sajátos előadásmódjában.
• Lionel Richie ex-feleségének kedveskedik. Lionel Richie a válása után is szeretné, ha ex-feleségével megmaradna a jó viszonya, és ezért minden áldozatot képes meghozni. A sztár a napokban írta alá a vagyonmegosztásról szóló dokumentumokat, amely alapján az 5 millió dollárt érő villa az asszonyé lett, valamint hajlandó havi 100 ezer dolláros tartásdíjat is fizetni a nőnek. Richie ismerősei szerint az énekes számára rendkívül fontos, hogy egykori szerelmével megmaradjon a kapcsolata, ha másért nem is, de két gyermekük érdekében biztosan.
Hozzávalók: 60 dkg marhacomb 180 g UNIVER EXTRA MAJONÉZ, 2 db marhahúsleves kocka, friss rozmaring, 1 dl olaj, só, őrölt fehérbors, 0,5 dl száraz fehérbor
Elkészítés: A megmosott és lecsepegtetett marhahús minden oldalát meghintjük sóval, őrölt fehér borssal. Előhevített olajon pirosra pirítjuk, majd húslevessel felöntve, lassú tűzön, lefedve puhára pároljuk. Ujjnyi vastagságú szeletekre vágjuk. Közben az UNIVER EXTRA MAJONÉZ-t elkeverjük kevés száraz fehérborral, és vágott rozmaringlevéllel ízesítjük. Tálaláskor bevonjuk vele a húst. Főtt, vajas metélttel és sült burgonyával körítjük.
Hozzávalók: 3 sertésnyelv, 5 dkg füstölt szalonna, 1 nagy fej vöröshagyma, UNIVER fokhagymakrém jó bőven, 1 evőkanál liszt, 5 borókabogyó, 1+1 kiskanál UNIVER Piros Arany (csemege + csípős), UNIVER mustár ízlés szerint, 2 babérlevél, só, őrölt bors. Köretnek: 30 dkg spagetti.
Elkészítés: A megmosott sertésnyelveket babérlevéllel és borokabogyóval ízesített sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük. A nyelvekről lehúzzuk a fehérkártyát, majd vastagabb szeletekre vágjuk. A kis kockákra vágott szalonnát zsírjára sütjük és megpároljuk rajta a megtisztított apróra vagdalt hagymát. Megszórjuk liszttel, kissé megpirítjuk, majd felengedjük egy kevés főzőlével. Sóval, őrölt borssal, UNIVER mustárral, UNIVER Piros Arannyal és UNIVER fokhagymakrémmel ízesítjük, kevergetve felforraljuk, majd beletesszük a hússzeleteket. Négy deci főzőlevet ráöntünk, lefedve tíz percig kis lángon főzzük. Melegen, sós vízben főtt spagettivel tálaljuk.
Figyelem! A Bányavidéki Univer Konyha 2004/5-ös szelvényeit október 26-ig még beküldheti!
A New Scientist írása szerint a rejtélyes lényt a Kongói Demokratikus Köztársaság északi részén fekvő Bondo és Bili városok környékén látták az őserdőben. A kevés szemtanú szerint, illetve egy videofelvétel és a csontleletek alapján az állatnak nagy fekete arca van, körülbelül 2 méter magas, súlya pedig 85 és 100 kilogramm között lehet. Ezek alapján a gorillák csoportjába lehetne sorolni, viszont a terület, ahol találkoztak vele, 500 kilométerre fekszik a nyugati és a keleti gorillafajok ismert előfordulási területeitől. Az állat koponyájának van olyan jellemzője, amely a gorillákéval, mások a csimpánzokéval mutat hasonlóságot – mondta a tudományos lapnak Colin Groves, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem szakértője. Ami az életmódjukat illeti, a gorillák a földön készítenek fészket maguknak, a csimpánzok viszont a fákon. De eltérően a gorilláktól, melyek utálják a vizet, és minden éjjel új fészket építenek, a most felfedezett főemlősök mocsaras területen készítik el alvóhelyüket, és többször is használják ugyanazt a fészket. Az alvóhelyek környékén talált ürülék vizsgálata azt mutatja, hogy gyümölcsben gazdag táplálékon él, ami a csimpánzok jellemzője. Shelly Williams, amerikai főemlőskutató az állatot 2002-ben vette videóra a helyiek segítségével, és egyszer rövid ideig találkozott egy négy fős csoportjukkal. Ezek alapján úgy gondolja, lehetséges, hogy az állat egy új főemlősfajnak – az ember egy eddig ismeretlen genetikai rokonának – bizonyul. További lehetőség, hogy az állat a gorilla és a csimpánz keveréke, vagy egy új csimpánz alfaj. (transindex/national geographic)
Szerbiában sokkal agresszívebbek a diákok, mint tíz évvel ezelőtt. Miután mindez a pedagógusok fokozódó ingerlékenységével párosul, a tanár-diák verekedések sem ritkák az osztálytermekben. Az iskolapszichológusok beszámolója szerint a frusztrált oktatók gúnyolják és ingerlik a tanítványaikat, akik gyakran szembeszállnak a tanáraikkal. A minap például egy cacaki iskolában egy osztályfőnök felpofozta diákját, aki azonnal visszaadta azt a feladónak. (glas javnosti/duna tv)
A Külső-Naprendszer bolygóira, holdjaira több évig tart az űrutazás. A jövőben iderepülő űrhajósok számára a legoptimálisabb megoldás az lenne, ha a többéves elszigeteltséget, bezártságot folyamatos alvással tölthetnénk. Az Európai Urhivatal szakértői azon dolgoznak, hogy valósággá váljon az ember többéves hibernálása. Sci-fi-nek tűnik, pedig már különféle kémiai anyagok segítségével a kutatók egyes sejteknél képesek felfüggesztett életfunkciós állapotot előidézni. Abból indultak ki, hogy a téli álmot alvó állatok, mint a medvék és a mormoták esetében, a kemény hidegtől és az élelmiszerhiánytól megóvó hibernáció nagy valószínűséggel egy speciális génhez kötődik. Az Európai Űrhivatal kutatói patkányokon vizsgálnak, egy DADLE (D-Ala,D-Leu-enkephalin) elnevezésű, ópiumszerű tulajdonságokkal rendelkező, az emberi agyban termelődő molekulához hasonló vegyületet. Ennek segítségével hibernált állapotot idéztek elő a sejtkultúrákban. A vegyület csökkentette a sejtek osztódását, és visszaesett genetikai aktivitásuk is. A kutatók szerint is a hibernációt csak valóban hosszú utakra célszerű használni, egy kétéves Mars utazásnál még nem vetnék be. De alkalmazható lenne 2045-ben, a Jupiter egyik nagy holdjára, a Callistóra induló hatszemélyes misszióban. Az utazás öt évig tartana. A tervek szerint a kutatócsoport egy hónapot töltene a Callisto felszínén. A sejtek hibernálása még távol áll attól, hogy szervek életfunkcióit időlegesen leállítsák. Az emberi hibernációra több évtizedet kell még várnunk. Az eredmények azonban nem csak az űrutazások során lesznek alkalmazhatóak, szervátültetés vagy súlyos szervi sérülések során is hasznosnak bizonyulhatnak.(national geographic)
A szállodákhoz hasonlóan, csillagokkal fogja értékelni a közeljövőben az oktatási minisztérium az állami és magán tanodákat egyaránt. Az óvodákat, iskolákat felszereltség, a tanárok képzettsége és a diákok felkészültsége alapján fogják minősíteni. Megyénként értékelő bizottságokat alakítanak a tanfelügyelők, a helyhatóság és a szülők bevonásával. A bizottságok jövő év őszétől kezdődően iskoláról-iskolára járva pontozni fogják az összes intézményt, az iskolák 1-5 csillagot, illetve átlagos, reprezentatív és kiváló minősítést kaphatnak. A maximális pontszám a 400 lesz, míg az alsó határérték 150. A 150 pontszám alatti intézmények egy évig javíthatnak színvonalukon, ellenkező esetben felszámolhatják őket. A kritériumok közé tartozik majd az állandó alkalmazott és a helyettesítő tanárok aránya, a tanrenden kívüli felkészítő órák. Sokat nyom a latban az iskolák "őszintesége" is: amennyiben önértékelésük megegyezik a bizottságéval, 20 pontnyival lehet jobb az eredményük. A diákok teljesítményét is számbaveszik, ehhez azt is felmérik, hogy az osztálynaplók jegyei valósak-e. A tárca a csillagok alapján differenciált támogatást nyújtana az oktatási intézményeknek – a jobban teljesítő diákokat nevelő tanárok nagyobb fizetést kapnának, a többcsillagos iskolák többet költhetnek majd felszerelésre. A kritikusok szerint az intézkedés így a létező egyenlőtlenségeket erősítené: a városi iskolákkal való összehasonlításban az eddig is alulfinanszírozott, rossz állapotban levő vidéki iskolák vesztenének. (evenimentul zilei)
A Padovai Egyetem kutatói különböző bárokban és szórakozóhelyeken 98 homoszexuális és 100 heteroszexuális férfivel töltettek ki kérdőíveket a családfájukkal kapcsolatban. Összesen 4600 hozzátartozó gyermekeinek számára kérdeztek rá, tudakozódtak többek között a homoszexualitás családban való előfordulásáról, a testvérek számáról is. Az eredmények szerint a homoszexuális férfiak édesanyja átlag 2,7 gyermeket szült, szemben a heteroszexuális férfiak családjában született átlag 2,3 gyerekkel. A meleg férfiak anyai nagynénjeinél az átlagos gyerekszám 2,0 volt, míg a nőket kedvelő férfiak anyai nagynénjeinél ez a szám 1,5-nek adódott. Andrea Camperio-Ciani, a vizsgálat vezetője szerint ez arra utal, hogy a homoszexualitásnak genetikai komponense is van, ami anyai ágon öröklődik. (Az X-kromoszóma nőkben és férfiakban egyaránt megtalálható nemi kromoszóma, azonban a fiúgyermekek ezt minden esetben az édesanyjuktól öröklik, apjuktól az Y-kromoszómát kapják). Elképzelhető, hogy ez a tulajdonság, ami férfiaknál homoszexualitáshoz vezet, valójában a férfiakhoz való vonzódás mértékét határozza meg. Így az a nő, aki ilyen tulajdonságot hordoz magában, erősebben vonzódik a férfiakhoz, „szuper-heteroszexuális" lesz, és így több gyermeknek is ad életet. Ezzel a kutatócsoport azt is alátámasztja, hogy a homoszexualitás fennmaradási esélye magas. A teória kritikusai vitatják az álláspontot. Úgy tartják, hogy az azonos nemű ember iránt érzett vonzódás hajlama lassan eltűnik majd, mivel a meleg párok egymás közt nem tudnak új utódokat létrehozni, így a génjeiket nem örökítik tovább. (transindex/ BBC)