(BÚSz-tudósítás) Ígéretünkhöz hűen, folytatjuk korábban elkezdett beszélgetésünket Molnár Judittal, a domokosi iskola igazgatónőjével. Ezúttal a falu kultúréletével kapcsolatban kérdeztük, de a demográfiai, foglalkoztatási problémákat sem kerültük meg.
– Hány magyar ajkú lakosa van Domokosnak?
– A falunak körülbelül 900 református lakosa van. Van néhány katolikus is, de a számuk elenyésző, úgy ötvenre tehető. Nemrégen még 1000 református élt Domokoson, s a változás előtt 200 gyermekünk volt, szemben a jelenlegi, alig valamivel több mint százas létszámmal (78 iskolás és 35 óvodás).
– Milyen munkalehetőségek állnak a domokosiak rendelkezésére?
– A gazdálkodáson kívül nem igazán van munkalehetőség. Főleg zöldségtermesztéssel foglalkoznak az emberek, ami azt jelenti, hogy sokat dolgoznak és keveset keresnek. Pedig nagyon tudják, hogy mit kell piacra vinni, mi a kereslet. Ennek ellenére a jövedelemből alig futja kenyérre. Ilyen szempontból csak Balláék fafeldolgozó vállalata és kertészete jöhet számításba. Vannak, akik magyarláposi varrodákban vállalnak munkát, kis fizetésért, minimálbérért.
– A továbbtanulás terén mi a helyzet?
– Elég kevesen vannak ilyenek. Tanulmányaik befejezése után vannak akik viszszatérnek Domokosra, mások nem. Nagyon sokan Nagybányán telepednek le. Ami azokat illeti, akik nyugaton próbálják a megélhetésükhöz szükséges anyagi feltételeket előteremteni, elmondhatom, hogy szerencsére általában hazajönnek. A szomszédos faluból, Rogozból vándoroltak ki elég sokan és telepedtek le Spanyolországban. Domokosról inkább Magyarországra mennek munkát vállalni, de Spanyolországban is vannak néhányan. A fontos az, hogy nem maradnak ott a fiatalok. Csupán két Magyarországon letelepedett családról tudok. Általában, ha már összegyűjtik a lakásra való pénzt, visszatérnek a faluba, s megpróbálnak újra itthon boldogulni.
– Milyen iskolán kívüli programokat szokott szervezni a gyerekek számára?
– Megbeszéltem a Teleki Magyar Ház vezetőjével, Dávid Lajossal, hogy jövő nyáron szervezzünk egy kézműves tábort a Házban, amelyben, a nagybányaiak mellett, domokosi gyermekek is részt vehetnek. Ugyanakkor ősztől szeretném beindítani az iskolában is a kézművességet; a szülők már sérelmezték, hogy miért hanyagolom el a domokosiakat. Egyik héten az I-IV., másik héten pedig az V-VIII. osztályosokkal foglalkozom két-két órát. Ezen kívül a felnőttek részére is szeretnék – tervem szerint kéthetente – kézműves foglalkozást tartani. Van egy színjátszócsoportunk is, bár munkám miatt kissé elhanyagoltam a társulatot az utóbbi időben. Karácsonyra remélhetően sikerül összehoznom egy előadást. Nagyon sajnálnám, ha felbomlana a csoport, így is kevesen vagyunk, utoljára mindössze heten voltunk. A társulat szinte kizárólag fiatalokból áll. Legtöbben a VIII. osztály elvégzése után csatlakoznak, s egy bizonyos életkor felett általában lemorzsolódnak. Aki megházasodik, az már nem vállal szerepeket. Egyik harminc éven felüli volt tanítványom már öt évvel ezelőtt megmondta, hogy inkább segédrendezőként segítene, mint játszana. S tényleg sokat segít, a táncok betanításában például, de játszani csak akkor játszik, ha történetesen valaki megbetegszik, vagy más okból hiányzik. Akkor is csak rövid szerepeket vállal.
Mivel Molnár Judit igazgatónő említést tett arról, hogy a faluban működik egy fafeldolgozó vállalat, oda is ellátogattunk. Balla Csabát a munka hevében leptük meg. Szabadkozott, nem igazán ér rá nyilatkozni, aztán mégis kötélnek állt. Elmesélte, hogy a vállalkozást édesapja, Balla János indította, még 1991-ben. Asztalossággal próbálkozott, de nem igazán ment az üzlet. Fia tanácsára, aki azon a véleményen volt, hogy azt kell csinálni, amire kereslet van, áttért a fafeldolgozásra. Miután Balla János nyugdíjba vonult (és elkezdett kertészkedni), fia, Csaba vette át a fafeldolgozó cég irányítását.
– Kitermeléssel nem foglalkozom. A rönköket az erdészettől vagy a kitermelőktől vásárolom. Az így beszerzett alapanyagot felvágjuk, osztályozzuk, feldolgozzuk, majd deszkaként eladjuk. Persze, nem csak deszkát állítunk elő, egyéb termékeket, például parkettát is készítünk – tájékoztatott Balla Csaba. – Igyekszünk minél többet exportálni. A legtöbb deszka Németországba és Hong-Kongba megy. Ami onnan leesik, abból a négyfejes gép segítségével bútorelemek készülnek, ami pedig innen esik le, abból frízek lesznek (ezeket szintén Németországba visszük). Amiből nem sikerül frízeket csinálnunk, de egyik oldala tiszta, abból parkettát készítünk, ugyanis van egy parketta-vonalunk is. A parketta nagy része belföldön kerül értékesítésre, de egyre nagyobb a külföldi kereslet is.
– Mennyi fát dolgoznak fel havonta?
– Átlagosan ötszáz köbmétert. De volt rá példa, hogy 1500-at is feldolgoztunk egyetlen hónap alatt – persze nem ez a jellemző. Ebből közel száz köbmétert exportálunk: 28-30 köbméter bútorlécet, ugyanannyi parkettát és deszkát is. A többit belföldön értékesítjük. Havonta úgy három kamionnyi áru megy el innen.
– 54-en vagyunk, de két cég alkalmazásában. Az egyik belföldnek, a másik külföldnek dolgozik, mert csak ilyen formában tudom visszaigényelni az ÁFÁ-t.
– Az alkalmazottak domokosiak?
– Sajnos kevés falubeli dolgozik itt, úgy 10-12 személy. A többit a környező falvakból toboroztam: Alsószőcsről, Felsőszőcsről, Libatonról. A domokosiakkal az a gond, hogy sokan közülük inkább Magyarországra mennek dolgozni, bár tudom, hogy ott szinte semmire nem viszik, csak a büszkeséggel maradnak, hogy ott dolgoznak, élnek. Nem egyszer kölcsönpénzen utaznak haza, s innen szintén kölcsönpénzen utaznak vissza. Itthon persze verik a mellüket féltéglával, hogy ki vagyok én, ott azonban alig találnak munkát, feketén dolgoznak. Persze vannak – főleg a régebben kimentek között –, akik már bevágódtak egy-egy komoly helyre, ott megbecsülték magukat és megtalálták a számításukat. Azonban keveseknek jön össze a dolog.
Mivel az édesapa, Balla János, éppen Aradon tartózkodott, egy rózsanemesítő kertésznél, az ő vállalkozását is Balla Csaba mutatta be. A fiatal és sikeres cégvezető lelkesen, nagy szakértelemmel beszélt a kertészetről. Elmondta, hogy a fafeldolgozásnál visszamaradt hulladékot az üvegházak fűtésére használják, így semmi sem megy kárba. Megpróbálják a legoptimálisabb módon összekapcsolni a két tevékenységet, segítenek, kölcsönöznek egymásnak, ha a helyzet úgy hozza.
– Öt 4 x 50 méteres üvegházunk van, plusz két kinti kertünk, amit csak nyáron használunk. A virágokat kizárólag a belföldi piacon értékesítjük. Azon kívül, hogy viszonteladóknak szállítunk, tehát nagy tételben árusítunk, koszorúkat, menyasszonyi csokrokat is készítünk. Mivel már nem divatos a szegfű, inkább a kálával foglalkozunk. Három várost, Kolozsvárt, Szatmárnémetit és Nagybányát is ellátunk kálával. Kisebb területen ugyan, de kardvirágot is termesztünk. A rózsa itt helyben elkel. A rózsa mindig divatos...
Nem bántam meg, hogy meglátogattam ezt a vállalkozást. Igazán szép, követendő példáját tapasztalhattam meg annak, hogy itthon is lehet boldogulni, ha az ember elég szorgalmas és kitartó, s a családja is mellé áll. Igaz, Balla Csabát nem egy kényelmes irodában találtuk meg, öltönyben és nyakkendőben, hanem a telepen, munkaruhában...
Tamási Attila
Október 10-én olyan lehetőség áll előttünk, amilyenben még nem volt részünk az elmúlt tizenöt évben: közvetlen, állóurnás szavazással a máramarosi magyarság maga döntheti el parlamenti képviselőjelöltjeinek sorrendjét a választási listákon. Gyakorlatilag arról szavazhatunk: kit fogunk a következő négy évre a bukaresti parlamentbe küldeni, hogy ott a Máramaros megyei magyarság érdekeit képviselje.
Úgy gondoljuk, döntésével a Nagybánya-területi és máramarosszigeti RMDSz a politikai és közéleti demokrácia mellett szavazott. Bátorságát mi sem tanúsítja jobban, mint hogy egész Erdélyben és a Partiumban csak a székelység, valamint Kolozs és Máramaros megye merte vállalni az ezzel járó szervező munkát, anyagi terhet és felelősséget.
A kezdeményezés sikere azonban elsősorban rajtunk múlik. Ha elegendően veszünk részt az előválasztáson (több mint 3500-an a Gutinon inneni településekről), ezzel azt bizonyítjuk, hogy szükségünk van a demokráciára. Ha kevesen leszünk, úgy veszendőbe megy a sok munka és áldozat, s a jövőben is mások döntenek helyettünk. De akkor többé ne sírjunk, ne panaszkodjunk. Megérdemeljük a sorsunkat.
A jelöltek személyét és a szavazóurnák helyét illetően egyelőre nincsenek pontos információink. (Valószínű, hogy a legtöbb egyháznál – plébániákon, parókiákon – lesznek urnák.) Azt sem tudni még, hogy ki, hol teheti meg szavazatát. Az idő azonban kevés. Mindenképpen érdeklődjünk időben a Területi Választási Bizottságnál, a nagybányai RMDSz székházban (telefon: 217103; 216593) vagy a helyi szervezeteknél.
Végül leszögezzük: jelen sorainkkal nem az egyes jelöltek személye, hanem az előválasztások sikere mellett foglalunk állást. Október 10-én mindannyiunknak a szavazóurnák előtt a helyünk!
A szerkesztőség
Az EKE Gutin Osztálya mellett az idei Gesztenye Ünnepen először a Teleki Magyar Ház is önálló programmal jelentkezik. A Mara Park zöldövezetében (az Unirii sugárút és a Progresului u. kereszteződésében) kialakított, „Ház-sarok - Colt de casã" névre keresztelt helyszínen, naponta 10-22 óra között egy ősmagyar jurta, valamint egy honfoglaláskori ruházatba öltözött fiatalember várja a közönséget. Folyamatosan lehet majd íjazni, lesz élő kézművesbemutató (rézdomborítás), valamint spontán néptánc és népdaléneklés.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület természetfotó-kiállításának megnyitója és filmvetítés: péntek 18 óra, a Teleki Magyar Házban.
Élő népzene, Gesztenyefa Együttes: péntek 16, szombat 12, vasárnap 12 óra, a Ház-sarok-ban.
Somfa Együttes (Koltó) műsora: péntek 18 óra, a Ház-sarok-ban.
Bűvészbemutató: szombaton és vasárnap 11 és 16 órától, Ház-sarok.
Ugyanitt napközben képernyőn, esténként 20 órától vetítővásznon követhetik a Teleki Magyar Ház négy évének eseményeit, s a régi Nagybányát bemutató képsorokat.
Szeptember 24., péntek: 9.45 óra: Nagybánya 675 éve-dokumentum-kiállítás, Polgármesteri Hivatal előcsarnoka; 10-19 óra: Népi Mesterségek Vására, Mara park; 12 óra: Expo Flora, Ifjúsági Ház (nyitva: péntek 12-21, szombat 9-21, vasárnap 9-20 óra); 12 óra: „Rivulus Dominarum" fogyasztási cikkek kiállítása Hortensiei sétány, 5. sz. (nyitva péntek 12-19, szombat és vasárnap 10-20 óra között); 17.00 óra: képzőművészeti kiállítás (UAP) a Festőtelepen.
Szeptember 25., szombat: 10 óra: „Nagybánya, a középkori város", filmvetítés és középkori zene, Mészárosok Bástyája; 12.30 óra: interaktív bábszínház, Ifjúsági Ház; 12.30 óra: Dancs Annamari koncert, nagyszínpad; 17.00 óra: Giuseppe Verdi „Messa da requiem" c. műve, a Zazar-negyedi Szent Kereszt Katedrálisban.
Szeptember 26., vasárnap: 11.00 óra: az aranylakodalmukat idén tartó házaspárok megünneplése, Polgármesteri Hivatal; 13.00 óra: VW bogarak felvonulása, Unirii sugárút-Bukarest sugárút-Culturii utca-Progresului utca-Unirii sugárút; 22.00 óra: tűzijáték.
Szép időt és jó szórakozást!
Szeptember 28-án, kedden 18 órától Kaszta István Hontalanság c. önéletrajzi kötetének bemutatója, majd dr. Korcsog Mátyás gyógyszerész vetítéses-zenés előadása, Nagybányától az Atlanti-óceánig címmel. Mindenkit szeretettel várnak a Teleki Magyar Házba!
Nekünk, romániai magyaroknak szinte már jelszavunkká vált a Reményik-gondolat, miszerint ne hagyjuk a templomot, s az iskolát. S valóban: megmaradásunkat csak ez a két intézmény szavatolhatja. Hangoztatjuk is ezt az intelmet úton-útfélen, szinte nincs olyan magyar érdekeltségű rendezvény, ahol ne hangzana el a verssor. Mai szóhasználattal akár azt is mondhatnám: igazi slágerré nőtte magát az idézet. Csoda, hogy eddig még nem zenésítették meg a verset; bár az is lehet, hogy én vagyok „vérszegényen" informálva.
Sportnyelven szólva, szinte pajzsként, csatakiáltásként használják az idézett bölcsességet. Érdekképviseleti szövetségünk vezetői, egyházi személyiségek, tanárok ezzel a verssorral buzdítják a szülőket, hogy magyar óvodába, iskolába irassák csemetéiket, hogy gyakorolják vallásukat, s ne tagadják meg anyanyelvüket.
A baj csak az, hogy ezek csak szavak. Szép, igaz, lelkesítő szavak, amelyek csupán tettekkel megkoronázva érnek valamit. Önmagukban olyanok, akár a tele-shoping reklámok mesés ígéretei, amelyek szinte bűntudatot ébresztenek az emberben, ha nem vásárolja meg az éppen reklámozott terméket. Aztán, mikor megérkezik címére a várva-várt csomag, kiderül: a „sokoldalú" csodamasina nem egyéb egy újabb konyhai porfogónál. Persze erről a „funkciójáról" szó sem esik a reklámban.
No de ne kalandozzak túl messzire, mert végül magam is ugyanazt a hibát követem el, mint azok, akik csak beszélnek, beszélnek, ígérgetnek, buzdítgatnak, miközben megfeledkeznek a lényegről. Vagyis arról, hogy a magyarság számaránya napról napra csökken.
Mivel az „iskola" szó alatt Reményik a teljes anyanyelvi oktatási hálózatot értette, ejtek néhány szót az óvodai oktatásról. Köztudott, hogy gondok vannak ezen a téren Nagybányán. Vannak gyerekek, de nincs hely. Az iskolákban van hely, de nincsenek gyerekek. Vajon miért? Ismerek egy idevágó viccet, de nem írom le, mert félek, hogy elromlik a nyomdagép, amikor a csattanóhoz ér a nyomtatással.
Sovány vígasz: román „házigazdáink" sincsenek jobb helyzetben. Ezzel viszont nem szabad takaróznunk, mert megfázunk, ráfázunk. Amíg a szülők fel vannak háborodva, az óvónők pedig nem mernek szólni, mert félnek a megtorlástól, amíg két népszámlálás között 20%-kal csökken a magyarság számaránya, amíg az RMDSz-székházban helyet lehet biztosítani egy magánkézben levő káeftének, de egy óvodának már nem akad hely és épület, addig semmi sincs rendben. Ha nem is a Polgármesteri Hivatal által megígért 5-600 millió lejből, de más forrásokból bizonyára alkalmassá lehetett volna tenni az oktatásra az említett helyiségeket is. Nem beszélve arról, hogy még kampánycélokat is szolgálhatott volna a kezdeményezés. Mert bármit is mond a közmondás, a jó bornak is kell a cégér. Hát még a savanyú lőrének.\
Vannak vállalkozók, akik korábban már bizonyították, hogy hajlandók nemes ügyekre áldozni. Vannak testvérvárosi kapcsolatok, vannak jó példák arra, hogy sokkal kisebb, de lelkesebb közösségeknek sikerült összefogni és sorsukat jó irányba terelni (szinérváraljai, domokosi iskolák, óvodák). Kizárólag az állami „hozományra" várni, ha nem is naívság, de nagy tévedés.
Végül, ami a címet illeti: tisztában vagyok vele, hogy most már csak a széket kell kirúgni alólam. Mert a hurkot magamtól a nyakamba tettem... (tami)
Már jó néhány éve a nagybányai közélet szereplője vagyok a magyar közösség képviseletében, és hozzászoktam, hogy ebben a szerepben sokan figyelnek rám, arra hogyan látom el feladataimat. Vannak olyanok is, akik elégedetlenek velem, és ezt szóvá is teszik, hibáimat a fejemre olvassák, sokszor joggal, de jobbító szándékkal, vannak azonban olyanok is, akik személyes érdekből vagy nehezen magyarázható gyűlöletből fakadó rágalmakkal próbálnak lejáratni.
A jó szándékú bírálatot mindig elfogadom, de a személyemet lejárató támadásokra nem szoktam válaszolni, mert az a meggyőződésem, hogy az emberek többsége tetteim alapján ítél meg, nem pedig a kétes jellemű firkászok koholmányai, vagy pedig magyarázkodó replikák alapján. Nem válaszolnék most sem a Bányavidéki Új Szó múlt heti számában Bónis István által szignált írásra, ha az nem csak személyemet érintené, és nem támadná méltatlanul a Nagybánya Központú Területi RMDSz szervezetet is.
A cikk szerzője úgy látszik a demokrácia egyedüli zászlóvivőjeként óhajt tündökölni újabban a rendkívül gyakori média szereplésével. Az öntömjénezés látványos produkciójával párhuzamosan a demokrácia kerékkötőinek táborába sorol szinte válogatás nélkül mindenkit, aki részt vesz egy vitában, és mérlegelés közben az érvek mellett ellenérveket is felsorakoztat.
Ez derül ki mindabból, amit Bónis István a Területi Választmány tanácskozásából hírül ad a sajtónak, vagy roszszul „ihletett" pillanatában leír. Különben azt is megkérdezhetném, hogy mennyire becsületes dolog egy zártkörű tanácskozásról az érintettek megkérdezése nélkül részleteket nyilvánosságra hozni. De hagyjuk ezt, mert itt nem etikáról, hanem B.I.-féle demokráciáról van szó.
„A nagybányaiak nem tudnak és nem is akarnak beletörődni a közvetlen előválasztásokra vonatkozó határozatba" – így ostorozza egyértelmű kollektív megbélyegzéssel a nagybányaiakat a demokrácia felsőbányai bajnoka, mellőzve azt a tényt, hogy a többségében nagybányaiakból álló Választmány közel három órás tanácskozáson kidolgozta a közvetlen előválasztás minden részletét.
Az viszont igaz, hogy B.I. öntörvényű egyéni értelmezését a szabályról, ami a nyilvántartásban levő RMDSz tagokat illeti, a testület nem volt hajlandó elfogadni. B.I. nem ismeri ezek szerint az erre vonatkozó SZKT határozatot sem, amely csak állóurnás szavazást engedélyez, az esetleges csalások megelőzése érdekében, tehát nem lehet mozgóurnát használni, még betegek esetében sem. Ez az utóbbi tájékozatlanság azért is furcsa, mert maga B.I. is megszavazta az SZKT határozatot.
B.I. írásából végül az is kiderül, hogy mi indította az ominózus cikk megírására: azt érzékeli, hogy lejáratják mint „esetleges ellenjelöltet". Ez a vád ellenem szól, habár én nem pályázom a jelölésre, sőt a BUSz-cikk megjelenése előtt nem is tudtam B.I. effajta szándékáról. A vélt sérelem abból fakad, hogy a Választmánnyal ismertettem azt a panaszlevelet, amit Hitter Ferenc intézett a Területi Szervezethez, jogorvoslatot kérve. Gyűlésvezető területi elnökként a kérelmet kötelességem volt előterjeszteni. Azt zárt ülésen olvastam fel, nem hoztam nyilvánosságra, hanem átutaltam az illetékes Területi Szabályzat Felügyelő Bizottságnak kivizsgálás végett. Ily módon B.I.-t jogsérelem nem érte, de úgy látszik, hogy a demokrácia egyéni értelmezése szerint B.I. ellen még panaszkodni sem szabad.
A dühbe gurult úr emlékezete még előkotor a múltból személyeket és történéseket, amelyeket méltánytalan lenne újból kommentálni, de hogy Jablonoczki Andrást is az én számlámra írja, azt nem hagyhatom szó nélkül, mert ez a valótlanság netovábbja. Mindenki tudja ugyanis, hogy J.A. Bónis István számára vált szalonképtelenné, nem éppen dicséretes megyei önkormányzati tevékenysége, és főleg immár négy éve tisztázatlan politikai múltja miatt. Ezért nem vehetett részt jelöltként a megmérettetésen, a jelölő területi küldöttgyűlésen, és nem mások „penderítették ki" az önkormányzatból.
A szóban forgó írás csúsztatások, alaptalan vádak garmadáját sorolja fel személyem és az RMDSz Területi Szervezete ellen. Nem fogok sorra mindent megcáfolni, hiszen a figyelmes olvasó észreveheti, hogy B.I. szándéka a haragból táplálkozó értelmetlen hitelrontás. Kinek jó ez? B.I.-nak a potenciális képviselőjelöltnek biztosan nem, mert annak a szervezetnek rontja a hitelét, amelynek jelöltje kíván lenni, és amelynek támogatását igényli.
Egyetértek viszont B.I.-nal abban, és ez mindannyiunk akarata, hogy minden lehetséges eszközt fel kell használnunk, hogy hatékonyan mozgósítsunk minden magyart az előválasztásokon való részvételre.
Ludescher István
Van egy régi Lúdas Matyi-kollekcióm, abból az időből, amikor jómagam még szüleim nulladik és első ötéves tervében sem szerepeltem, vagy ha mégis, csupán direktíva formájában. Akkor, a hatvanas években, az említett lap hetente közölte – a Hacsek és Sajó mintájára – Árti és Zéki, azaz kormánypÁRTI és ellenZÉKI csípkelődéseit.
Sajnos megyénkben nincs magyar nyelvű vicclap, hát még Lúdas Matyi. (bár sokan nem osztják ezt a véleményt), Árti és Zéki élcelődései azonban ma sem hiányoznak a máramarosi magyar nyelvű írott sajtóból. Árti úgy gondolja, hogy csak akkor válhat közössége hasznára, csak akkor őrizheti meg alárendeltjei egységét, ha elhallgatja a valós problémákat, s csak a szép dolgokról ír, a negatív dolgokat szőnyeg alá söpri. Zéki, ellenkezőleg, azon a véleményen van, hogy elsősorban a visszásságokat érdemes napvilágra hozni, ha „tartósítani" szeretnénk az egységet. Mert egyszerűbb ma a vadhajtásokat lenyesni, mint holnap az egész fát kivágni...
Mindketten a maguk módján szemlélik a világot. Hiszen tudják: ahány ház, annyi szokás. Vagy, ahogy tanult kollégám mondaná: egyik a fülét, másik a farkát fogja meg a dolgoknak, a hatalomfüggők (továbbiakban: h.f.) pedig rágják a koncot, ahol érik . Hogy ki tesz nagyobb szolgálatot közösségének, azt döntse el az Olvasó.
Aki figyelmesen olvassa az újságot, gyakran ráismerhet a két csibészre. Igaz, a hajdani vörös csillag eltűnt már az eszmék égboltjáról, s manapság már valóságos Göncölszekerekben, sőt, Nagymedve-csillagképekben gyönyörködhetünk. S a basáskodás is fénykorát éli, egyre több az önjelölt h.f. Tehát, minden körülmény adott ahhoz, hogy Árti és Zéki elemében érezze magát.
A két, egykor közkedvelt figura körül ma is egyre puskaporosabb a levegő. Árti szabotőrnek, bomlasztó elemnek, népellenségnek – árulónak tartja Zékit. Nemhogy egy elvtársi puszira, de még egy baráti kézfogásra sem méltatja. Ha tehetné, elvitetné az ÁVO-sokkal, vagy megvonná tőle a párt bizalmát, esetleg befizetné egy életfogytiglani szibériai utazásra.
Bár a világ megváltozott (igaz, a látszat most is csalóka, mint egy szivárvány, vagy mint egy délibáb...), ma is hiányzik a „műsoron kívüli" partnerség, barátság.
S míg ők ölre menve marakodnak, a h.f.-ek kiáltoznak: „Inkább a fogamat húzta volna ki cikkírás helyett!" (vári)
Nagyra becsülöm az erdélyi magyarság sorsáért való aggódását és Koltóhoz való vonzódását. Községünk minden időben „élni akart" és hagyományaihoz ragaszkodott. Erről most még erősebben meggyőződhetünk, hiszen jelentős és nagyon fontos esemény, hogy önálló község lett, melyhez természetesen a helység lakosságának akarata is hozzájárult.
A „történelminek nevezett fordulat után" is észrevehette a koltóiak szívvel lélekkel megtartott „emberségét", a hagyományok ápolására hajló magatartásukat. Nem csak Petőfi-nap alkalmával. Az ünnepségek után szellemiekben gazdagodva térhetett haza Ön, a „neves helyi és anyaországi közéleti és politikai szereplők és kiváló művészek" láttán.
Az idén megrendezett ünnepségre azonban, úgy veszem észre, késve érkezett. Mivel csak a meglepetésnek szánt programot látta, emlékeztetni szeretném, hogy a délelőtti istentisztelet szónokát, dr. Lipp László atyát Budapest-gazdagrétről, mindannyian megcsodálták akik hallgatták és valóban, szellemiekben gazdagabban dicsérték elhangzott szavait. Bevallom, hogy szalagra rögzített beszédét többször is meghallgattam. Megemlítem önnek azt is, hogy a nap ünnepi eseményére az istentisztelet után került sor, amikor az ismert irodalomtörténész, Dávid Gyula és a Budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóasszonya, Ratzky Rita emlékeztek a nagy költőre, majd számos hazai és külföldi közéleti személyiség helyezte el az emlékezés virágait a szobornál, a nemzeti színű szalaggal átkötött koszorúkat. Ezeket késői érkezése ellenére is megcsodálhatta volna. Ha érdekelné, mellékelhetem a rendezvény programját, amelyből megtudhatja: híres hazai, helybeli és anyaországi művészek mutatták be előadásaikat, elismerem, igen változatos és rangos színvonalon. Gondolom a színpadon szólókat azonban csak látta, hiszen gróf Teleki János és fiacskája is ott voltak, a magyarságot buzdítva örökségünk megtartására.
Aztán mitől lepődött meg asszonyom?
A polgármester intellektuális szintjétől? Ugyan miért? Nem emlékszem, hogy alkalmunk lett volna elbeszélgetni, sem Koltó gondjairól, sem jövendő terveimről, sem pedig eddigi cselekedeteimről. A popsztár szereplése, mint minden népünnepélyen szokás, nagy megelégedésnek örvendett. Majdnem mindenki tetszését nyilvánította, esetleg csak ön volt kivétel. Szervezési munkám minden bizonnyal erősen kifárasztott. Ennek ellenére szólni kívántam a jelenlevőkhöz, de úgy veszem észre, hogy a szöveg tartalma, amellyel „megbirkóztam" nem jutott el Önhöz. Amiért nem volt rutinom ekkora ünneplő tömeg előtt szólni, ezért szíves elnézését kérem.
Koltón tehát elsősorban nem utcabál volt, hanem Petőfi-nap. Hagyománytisztelő és emlékező ünnepség.
Engedelmével, jövőre már most meghívom: ha egészsége megengedi, szíveskedjék időben érkezni és jobban odafigyelni, hiszen az újságban közölt levele alapján nem éppen legjobb szándékáról, inkább felületességéről győződhettem meg. Hátha jövőre meglepetésnek szánt programom is tetszeni fog önnek. Tisztelettel:
ui.: Megérdeklődtem, a nevezett címen nem lakik özv. Csanádi Árpádné...
(BÚSz-interjú) Augusztus utolsó napjaiban csángómagyar gyermekek érkeztek Szatmárnémetibe, hogy részt vegyenek a negyedik alkalommal megszervezett nyári tábor színes és változatos programjaiban. Az egy hetes táborozás egyik napján Nagybányára és Koltóra is ellátogattak. Itt-tartózkodásuk alatt meglátogatták a megyeszékhely éppen átépülő régi főterét, az István-tornyot, az állatkertet, valamint a koltói nevezetességeket. Kísérőjük, Kánya László tájékoztatott a részletekről:
– 22 csángó gyerek jött Szatmárnémetibe táborozni, családoknál vannak elszállásolva. Eredetileg 30 gyermeknek kellett volna jönnie, de a frumosa-i pap úgy szervezte az otthoni programjukat, hogy ne tudjanak eljönni. Így Frumosa-ról csak két gyereket sikerült a táborba hozni. Negyedik alkalommal tartunk ilyen tábort. Először 1992-ben szervezte meg a csángó gyerekek nyári táborát a szatmári MADISz-osok előző generációja, akik a nagy moldvai árvizet követően hoztak Szatmárra csángó gyerekeket. Úgy gondoltuk, jó volna folytatni ezt a kezdeményezést. Ezért 2001-ben felújítottuk az elgondolást, somoskai és klézsei gyerekeket hoztunk ide. Tavaly Külsőrekecsinből jöttek gyerekek, idén pedig három faluból (Külsőrekecsin, Pusztina és Frumoasa) toboroztuk a táborozókat. Körülbelül 2000-ben, vagy egy évvel korábban elindult a fakultatív magyar oktatási program a Csángóföldön, a magyar állam, az Illyés Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával. Házakat béreltek, ahol egyetemet végzett önkéntes fiatalok tanították a csángó gyermekeket. A tanfelügyelőség, a Iasi-i Római Katolikus Püspökség minden eszközt bevetett annak érdekében, hogy megakadályozzák a tanítást. Megpróbálták a román érzelmű csángó lakosságot is ellenük uszítani. Sokszor tettlegességig fajult a dolog. Azóta megnövekedett azon falvak száma, ahol fakultatív magyar nyelvű oktatás zajlik, és sikerült kiharcolni, hogy ha nem is támogatják, de megtűrik ezt az oktatási formát. Sőt, már félhivatalossá tették azáltal, hogy a bákói tanfelügyelőség, az ottani főtanfelügyelő-helyettes felel a magyar oktatásért, aki persze egy kukkot sem tud magyarul. Történt az a cifra eset, hogy idén szombaton osztották ki a posztokat a magyar nyelvet oktatóknak. Tavaly vasárnapra időzítették. Ilyen ürüggyel, a gyerekeket kísérő három oktatót, Szász Csillát, Vas Ibolyát és Száva Csanádot most hazarendelték a táborból. Tegnap utaztak el... Néha szélmalomharcnak látom ezt a dolgot. A csángók már nagyon elrománosodtak, csak az idősebbekben tartja még magát a magyar identitástudat. A gyermekek, ha tudnak magyarul, egymás között akkor is szinte csak románul beszélnek. Az iskolában hátrányos megkülönböztetés éri azt, akiről tudják, hogy magyar órákra jár, vagy magyarul beszél. Szomorú dolog, hogy egy Európába igyekvő országban ez előfordulhat.
– Magam is megfigyeltem, hogy a gyerekek egymás között csak románul hajlandók beszélni, pedig külön-külön magyarul válaszoltak nekem, ha kérdeztem valamit. Egyfajta önkéntelen védekezési reakció ez?
– Így van, sőt tudok olyan esetről, hogy a szülők szándékosan románul beszéltek a gyerekkel, azért, hogy ne érje őt hátrányos megkülönböztetés az iskolában és az életben. A szülőket állandóan érték hasonló megkülönböztetések, s nem akarták, hogy gyermekük is átéljen ilyen súlyos és kellemetlen élményeket.
– Milyen programokat szerveznek a gyerekeknek?
– A napi programok mellett (mesefilm-vetítés, kákafonás, magyaróra, vallásóra, gyermekjátékok), a gyerekek voltak a tasnádi strandon, meglátogatták a Püspöki Palotát, az avasújvárosi cipőüzemet, bábszínházi előadásokon és más hasonlóan érdekes programokon vettek részt. 2001-ben egy bábszín-darabbal ment ki hozzájuk a szatmárnémeti MADISz, hat faluban adtuk elő az „Irgum-Burgum Benedek" című darabot. Ha őszre sikerül előkészítenünk a „Lúdas Matyit", remélem, hogy jövő nyáron egy újabb turnéra kerül sor. 2001-ben Pusztinán is játszottuk a darabot, mégpedig a magyar nyelvű mise után (amit egy magánház udvarán tartottak, mert az ottani papok nem engedik, hogy a templomokban magyar nyelven misézzenek). Nagyon sok idős ember is végignézte a darabot. Aranyos volt, amikor azt hallottuk egy asszonytól: „Hát lelkecskéim, 65 évet megéltem, de én még ilyet nem láttam..." Jó érzés volt... Tiszteljük azokat az oktatókat, akik a magyar nyelvű oktatást vállalják! Ha belegondolunk, például mi, szatmáriak, hogy milyen volt Szatmárnémetiben a magyarság aránya az ötvenes, hetvenes, kilencvenes években, és milyen most, lehet, hogy a mi unokáink, dédunokáink, ükunokáink valószínűleg ugyanolyan helyzetben lesznek, mint most a csángók.
– A gyerekeket vendégül látó családokról mit tud mondani?
– Nagyon segítőkészek, bár nehezen fognak bele egy ilyen vállalkozásba. Ilyenkor mindenki szabadságon van, nyaral, s ez egy plusz felelősség. Amikor azonban már ott vannak náluk a gyerekek, nagyon megszeretik őket. Vannak családok, amelyek már többször is szállásoltak. Remélem, jövőre is tudunk ilyesmit szervezni. Talán jó volna egy olyan táboron gondolkozni, ahová kevesebb gyermeket hozunk el, de hoszszabb időre. Ehhez persze olyan családok kellenek, akik hosszabb időszakokra is vállalnak gyermekeket (egy-két hónapra). A cél az volna, hogy a csángó gyerekek (lehetőleg családonként egy) a család saját gyerekeivel együtt éljenek, mert úgy hatékonyabb lenne a magyar nyelv elsajátítása. A gyerekek csupán hétvégeken gyűlnének össze, hogy elmenjenek az ifjúsági misére, vagy a közös foglalkozásokra. Ezt a táborozási formát hatékonyabbnak tartanám, csak nehéz lesz ilyen feltételekkel befogadó családokat találni. Bár most is volt olyan háromgyermekes család, amelyik három csángó gyermeket is vállalni akart – igaz, csak egy hétre.
– Mivel a kísérőket visszarendelték, kik foglalkoznak most a gyermekekkel?
– Szatmáron a programokat leginkább fiatal tanítónénik, óvónénik vezetik. Aztán van egy zenetanárnő, meg egy tornatanárnő, s besegít két diák is a Kölcsey Líceumból: Tündik Boglárka és Szabó Mirjám. Hadd soroljam fel a többiek nevét is: Szász Ildikó, Mekker Melinda, Badar Enikő, Elekes Betti, Ilyés Orsolya, Biriki Ramóna, Veres Andrea, Müller Erika, Duczon Katalin, Domokos Katalin, Lévai Márta, Sike Tünde, Nezezon Enikő, Hadházi Éva. Nekik köszönhető, hogy meg tudjuk tartani a programokat. Mint már említettem, hittanóra is van, minden nap, mert odahaza azt is román nyelven tartják nekik. Két bábszínházi előadást is megtekinthettek, egyet a mi előadásunkban, egyet pedig az Északi Színház bábcsoportjának előadásában (amit külön köszönünk Lőrincz Ágnes igazgatónőnek!). Remélem, hogy a csángó táncház is össze fog jönni. A gyerekek között vannak, akik nagyon jól furulyáznak csángó népdalokat, és jól is táncolnak. Úgy vettem észre, hogy ami legjobban megmaradt bennük, az a népdal-tanítás.
– Köszönöm a beszélgetést, és kitartást kívánok további munkájukhoz! (Tamási Attila)
Legyünk őszinték, igazából egyik hatalom sem akarja, hogy erős civil társadalom alakuljon ki, s ennek valódi beleszólása legyen a társadalom életébe, vagyis hogy igazi demokrácia és hatalommegosztás alakuljon ki – vallják a szakértők.
A civil minőség megélése – a személyiség kiteljesedése, a gyülekezés és a szervezetalapítás szabadsága, a sokszínűség és a másság elismerése és tiszteletben tartása, a szabad cselekvés mások ellen nem irányuló lehetőségének átélése – az alapvető emberi szabadságjogok egyike. Dr. Bódi György szerint – aki a VI. Civil Fórumon (lásd múlt heti lapszámunkat) "A civil lét fogalma és tartalma az Európai Unióban, ennek hatásai a csatlakozó országok civil társadalmára" címmel tartott nagysikerű előadást –, a civil társadalom dióhéjban azon szervezeti struktúrák öszszessége, amelyek tagjai közérdekű célokat és felelősséget vállalnak, s közvetítenek a közhatalom és az állampolgárok között. Eszerint, az Európai Unió nemcsak politikai, jogi és gazdasági közösség, hanem emberek, személyiségek, kultúrák, hagyományok és szokások, normák és ezek kölcsönhatásának közössége is.
A civil társadalom fontos szerepet jászik az állampolgárok ügyeinek felvállalásában, illetve az ennek megfelelő szolgáltatások biztosításában. Ugyanakkor egyre inkább a politika- és társadalomformálás terepeként tekint Európára. Reális lehetőség mutatkozik arra, hogy a polgárok aktívabban bekapcsolódhassanak az Unió ügyeibe, és arra is, hogy a megfelelő csatornákon keresztül viszszajelezhessenek, kritizálhassanak, tiltakozhassanak – áll a vonatkozó uniós dokumentumokban.
A civil szektor az EU-ban több, mint szolgáltatás: maga a demokrácia. A „civil kurázsi" fontos mozgatórugója és jellemzője a civil társadalomnak: alapvetően nonkonformizmusból fakad, a konvenciók és tekintélyelvűség elvetéséből. Ezáltal lerántja a fátylat rossz beidegződéseinkről, társadalmi vaskalaposságunkról, az értelmetlen, kafkai bürokráciáról. A „civil kurázsi" arról is szól, hogy legyen merszünk a jóra, a szépre, a maradandó értékekre, legyen merszünk a türelemre, toleranciára. S ha úgy hozza a sors, legyen merszünk bocsánatot kérni.
A civil szervezeteknek egyre növekvő szerepük van a szociális kérdések, kisebbségi jogok, környezetvédelem, hagyományőrzés, a tájvédelem és településfejlesztés, kultúra számos területén. A munkahelyteremtés által növekvő a hozzájárulásuk a nemzeti össztermékhez (GDP), így fontos gazdasági tényezőt jelentenek. A civil társadalomnak van egy „piros lámpa"-funkciója is: jelzi, ha a képviseleti demokrácia, az állami szolgáltatási rendszer, a bürokrácia nem megfelelően működik.
Mindennek következménye a hármas tagoltságú társadalom kialakulása az Unióban: piac – állam (önkormányzat) – civilek.
Legyünk őszinték, igazából egyik hatalom sem akarja, hogy erős civil társadalom alakuljon ki, s ennek valódi beleszólása legyen a társadalom életébe, vagyis hogy igazi demokrácia és hatalommegosztás alakuljon ki – vallják a szakértők.
Hogyan működik a civil szféra?
„Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan" – hirdeti a jelszó.
Értelmezzünk civilül egy helyi hírt:
– jogos lakossági igény magyar nyelvű óvoda, vagy óvodai csoportok kialakítására, a város népes, lefedetlen területén.
– szülők, nagyszülők, akik gyermekeik és unokáik nevében igénylik ezt.
– magyar főtanfelügyelő-helyettes, aki egyszerűen aktának tekinti az ügyet, és a hatalomnak való megfelelési kényszerében nem csak hogy nem ismeri fel a megoldásra váró kérdést, de megorrol a civil szervezetre, aki erre emlékezteti.
– az egyedüli érdekvédelmi szervezet önkormányzati frakciója (alpolgármester, szervezeti elnök és három városi tanácsosa), akik versenyhelyzet hiányában nem mennek elébe a kérdésnek, inkább a belső hatalmi harcra összpontosítanak.
– a civil szervezet, amely felismerte az igényt, felvállalta a szülők gondját, összeállította az óvodás- és iskolás korú gyermekek kataszterét – ami, egyáltalán nem mellesleg, szakmailag a tanfelügyelő munkája, érdekvédelmi szempontból pedig az egyetlen politikai szövetség kötelessége lett volna.
– az önkormányzat egésze (városi tanács és polgármesteri hivatal), amelynek törvénybe foglalt kötelezettsége biztosítani a tanintézmények anyagi hátterét (épület és működési költségek).
– nincs, azaz amit a civil szférának sikerült elérnie, azért is meghúzták a fülét.
– minél jobb munkát végeznek a civilek, annál ingerültebbek a hivatalos felelősök.
– a kialakult helyzetben szembeötlő a kommunikáció és az empátia hiánya, ami szükséges volna ahhoz, hogy a szereplők ne ellenfélnek, hanem társnak tekintsék egymást.
Ebben a helyzetben csak a „civil kurázsi" segíthet:
– kurázsi az igény következetes és kitartó kezelésére, még akkor is, ha a határidők miatt csak a jövő tanévben remélhető megoldás,
– kurázsi a jobb kommunikációra, arra, hogy nem haszontalan dolog segítséget és tanácsot kérni,
– s végül, ha másképp nem megy, kurázsi a dolgok megváltoztatására, úgy, ahogyan Bibó István értette: a társadalomnak „joga és kötelessége a maga fölött álló hatalmasságokat megválogatni és szükség esetén elkergetni".
Csak azt kívánhatom: kurázsi, civilek!
Szaniszló József
BEMUTATOM A LAKÓHELYEMET címmel a Határon Túli Magyarok Információs Központja Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány pályázatot hirdet, elsősorban iskoláskorú fiatalok részére.
I. díj: 50.000 Ft értékű magyarországi utazás két személy részére, vagy könyvutalvány ugyanebben az értékben.
II. díj: 30.000 Ft értékű könyvutalvány
III. díj: 20.000 Ft értékű könyvutalvány
Azok az iskolák, amelyek diákjai a nyertesek között szerepelnek, 10.000 Ft értékű ajándék könyvutalványt kapnak.
A pályamunkákban szeretnénk sajátos, egyéni hangvételű bemutatást kérni egy tetszőlegesen választott nem magyarországi településről és környékéről.
A bemutatást a következő szempontok szerint szeretnénk kérni:
– A település nevei, földrajzi elhelyezkedése, lélekszáma
– Helyi és környékbeli nevezetességek és látnivalók
– Szálláslehetőségek (levelezési címmel, telefonszámmal, és egyéb elérhetőségi címekkel) felsorolása és bemutatása
– Oktatási és művelődési intézmények, kulturális csoportok felsorolása és bemutatása (eredményeik, munkájuk, levelezési címmel, telefonszámmal, és egyéb elérhetőségi címekkel)
– Egy kézzel rajzolt vázlatos térkép a település megközelíthetőségéről, a környékbeli településekkel és főbb nevezetességekkel.
Szívesen fogadunk képeket is. Akinek van rá lehetősége, kérjük, hogy minél kisebb települést válasszon.
Legyenek kedves feltüntetni életkorukat, elérhetőségeiket, valamint jelenlegi, vagy egy korábbi oktatási intézményük nevét és elérhetőségeit.
Kérjük, hogy munkájukat 2004. karácsonyáig adják postára.
A nyertesek névsora 2005. január végén a http://www.htmik.hu címen található honlapunkon olvasható lesz. A beérkező munkák nagy részét honlapunkon tesszük közzé, a beküldők nevével együtt. Ha elegendő mennyiségű pályamunka érkezik, nyomtatott formában is megjelentetjük.
A pályamunkákból egy példányt e-mailben, és egy példányt nyomtatott formában szeretnénk kérni:
Postacím: HTMIK Alapítvány, 1077 Budapest, Jósika u. 26.
Az utóbbi napokban meglehetősen sok gázolásos baleset történt a megye útjain. A figyelmetlenség, a sietség gyakran végzetes következményekkel járhat.
Talán a legtragikusabb eset a DJ 109-es úton történt, ahol egy felügyelet nélkül hagyott, alig öt éves kislányt gázolt halálra egy Roman márkájú teherautó. Ugyancsak egy Roman márkájú teherautó gázolt el egy 74 éves barcánfalvi (Bîrsana) embert is, aki nem a gyalogosoknak kijelölt helyen próbált meg átkelni az úttesten. Elsősegélynyújtás után a figyelmetlen gyalogost beszállították a máramarosszigeti kórházba, de megtagadta az orvosi ellátást.
Az egyik 38 éves, máramarosszigeti illetőségű személy tolatni kezdett Daewoo Cielo márkájú autójával, de nem volt elég figyelmes, s elgázolt egy 47 esztendős asszonyt, aki súlyos sérülésekkel került kórházba. Magyarláposon egy részeg kerékpárost ütött el egy személygépkocsi. A kerékpáros áthaladt egy autóbusz előtt, s az autóbuszt szabályosan előző személygépkocsi előtt elvesztette az egyensúlyát. A baleset következtében a 26 éves kerékpáros kórházba került. Nagybányán, a Decebal sugárúton egy Mitsubishi személygépkocsi a gyalogátjáró közelében gázolt el egy 49 éves személyt. Az áldozat szerencsére könnyebb sérülésekkel úszta meg a nemkívánt találkozást.
Kováson (Coas) egy 16 éves fiú kiszaladt egy kocsma udvarából, s nekivágódott az egyik éppen akkor elhaladó Dacia 1310-es személygépkocsi hátsó ajtajának. Szerencsére könnyebb sérülésekkel úszta meg a kalandot. Dánpataka (Vãlenii Lãpusului) határában egy Mercédes haszongépjármű, miközben egy marhacsordát előzött, elgázolta a hirtelen autója elé ugró két idős hajcsárt. S még egy "állati" eset: Nagysikárló közelében vaddisznót gázolt egy autó.
Valószínűleg bojkottálják munkámat a rendőrök, ugyanis az elmúlt napokban csupán egyetlen autófeltörési esetről kaptam tőlük hírt. Ismerve az előzményeket, lehetetlennek tartom, hogy csak úgy, előzetes bejelentés nélkül szabadságra mentek volna "lelkiismeretes külső munkatársaim".
A "magnak" szánt eset a Bukarest sugárúton történt, ahol az egyik személygépkocsiból egy 9 millió lej értékű CD-lejátszót szereltek ki az "egykék".
Nem sajnálták viszont tőlem a rendőrök a betörésekről szóló híreket. Valószínűleg így akartak kárpótolni...
A Gh. Sincai utcában egy ruházati cikkeket árusító üzletet látogattak meg a divattal lépést tartani kívánó "vásárlók". A "divatdiktátorok" 16 millió lej értékben szereztek be maguknak új ruhákat. A Bogdan Vodã utcában található egyik lakásból is vittek el ruházati cikkeket (hiába, a betörők adnak magukra!). Két bőrdzseki tetszett meg nekik, s ha már ott voltak - hogy ne járjanak kétszer -, elvittek egy Samsung márkájú televíziót és egy hi-fi-tornyot is. A kár összértéke: 30 millió lej. A Forestierului utcában található egyik üzletből kizárólag cigarettából sikerült 30 millió lej bevételhez jussanak a "szakik". Nem volt ilyen szerencséje viszont annak a 20 esztendős fiatalembernek, aki az egyik kereskedelmi társaság Victoriei utcai raktárát vette célba. Igazi kontármunkát végzett, ugyanis az akció előtt nem ellenőrizte, hogy védi-e riasztóberendezés a helyiséget. Elárulom: védte, s ez lett a pancser veszte.
Előre szólok: amennyiben jövő héten sem juttatja el hozzám a rendőrség az autófeltörésekről és -lopásokról szóló híreket, figyelmeztető sztrájkot szervezek. Az autófeltörők és -tolvajok megyei szakszervezete is biztosított szolidaritásáról.
(ta)
Markó Béla szövetségi elnökhöz intézett levelére válaszolva, szeretném ismételten leszögezni a választásokkal kapcsolatos álláspontunkat:
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2004 őszén egyértelmű, demokratikus üzenetet közvetít a választók felé: mind szavazóként, mind jelöltként, bárki részt vehet az előválasztásokon. Célunk ugyanis, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség sikeresen szerepeljen a parlamenti választásokon, és így a romániai magyarságnak erős, hatékony parlamenti képviselete legyen az elkövetkező négy évben is.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség éppen ezért sajnálattal értesült az önök álláspontjáról, miszerint ez a nyitottság „csak porhintés". Ezt a kijelentést ismételten megcáfolja a Szövetségi Képviselők Tanácsának a lehető legnyitottabb megmérettetést biztosító határozata. Hasonló nyitottságot érvényesítünk az előválasztásokon szavazásra jogosultak tekintetében is. Az RMDSZ, az SZKT határozata révén ugyanis szavazati jogot biztosít minden magyarnak: azoknak, akik az előválasztás napjáig betöltötték 18. életévüket, és állandó lakhellyel rendelkeznek a választást szervező szervezet területén, akik RMDSZ-tagok vagy valamely társult szervezet tagjai, vagy magyar igazolvánnyal rendelkeznek, illetve eleget tesznek a magyar igazolvány megszerzése feltételeinek. Ezáltal tehát lehetőséget kap minden romániai magyar, hogy szavazzon az RMDSZ előválasztásain.
Természetesen a választási törvény értelmében egy választásokon részt vevő párt vagy szervezet listáin csak az illető párt, szervezet tagjai szerepelhetnek, de mint tudják, a tagság kérdését is nagyon rugalmasan értelmezzük, beszámítjuk a társult szervezetek tagságát is, sot, a belépésre sem szabunk határidőt. Amennyiben két szervezet közös listát állít, az viszont választási koalíciónak vagy politikai szövetségnek minősül, így a bejutási küszöb 8 százalékra emelkedik, ez a megoldás tehát már csak ezért sem lehetséges.
Ezúton is megismételjük az RMDSZ előválasztásain való részvételre vonatkozó felhívásunkat, mindenki vegyen részt, méretkezzék meg, így az MPSZ tagjai is. A megmérettetésen való részvétel lehetőséget teremt mindenki számára megfigyelők, az előválasztások szabályosságát felügyelő személyek megnevezésére, tehát ezáltal gyakorlatilag részt vehetnek az előválasztások megszervezésében és ellenőrzésében is. Egyébként tudomásom szerint az MPSZ tagjai közül már többen is jelentkeztek az előválasztásokon.
A romániai magyarság erős parlamenti képviseletének létrehozása a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által a teljes nyitottság jegyében lebonyolított előválasztások révén valósulhat meg, ezért kérünk minden erdélyi magyar szavazót, hogy vegyen részt az RMDSZ előválasztásain.
Kolozsvár, 2004. szeptember 20
NAGY ZSOLT ügyvezető alelnök, az Országos Kampánystáb vezetője
(Transindex) Meg lehetne könnyíteni a magyar állampolgárság megszerzését, de nem lehet egyetérteni a kettős állampolgárság alanyi jogon való megadásával – ez az álláspontja az RMDSZ államelnök-jelöltjének, Markó Bélának. A fentiek az RMDSZ ügyvezető elnökségén, a sajtótájékoztatón hangzottak el. Markó „jogi nonszensznek" nevezte ez utóbbi variánst.
A sajtótájékoztatón Markó mellett Nagy Zsolt kampánystáb-vezető beszélt a kampány állásáról. Az erdélyi megyékben elkezdték már az aláírás-gyűjtést az államelnök-jelöléshez: mint ismeretes, ehhez 200 ezer aláírás szükségeltetik – elhangzott, hogy nem magyarlakta megyékben is terveznek aláírásokat gyűjteni.
Közben az október 10-i előválasztásokra készülnek – legfőképp Székelyföldön lesz nagy a konkurrencia egy-egy befutónak tartott helyezésért a választási listákon. Független, illetve MPSZ-politikusok is részt vesznek az előválasztásokon: két ismertebb név az MPSZ-es táborból a szatmári Pécsi Ferenc és a csíki Szondy Zoltán. Markó a Maros megyei szenátusi lista első helyén szerepel, és nem indul az előválasztásokon.
Ami az autonómiát illeti, megtudtuk: a következő négy évben megfelelő jogi keretet hoznának létre a kulturális autonómiához – Markó elképzelése szerint ezeket az intézményeket a kisebbségek képviselői ellenőriznék, illetve irányítanák. Ami a területi autonómiát illeti, első lépésben általános decentralizációra törekednek, illetve a székely megyék közti együttműködést segítenék elő.
A választási kampánynak ugyanakkor kevésbé lesz ideológiai töltete: mint Markó elmondta, a reformok és a csatlakozási folyamat gyorsítása legfontosabb. Az is elhangzott, hogy az első fordulóig sem a PSD-vel, sem pedig a PNL-PD szövetséggel nem folytatnak majd tárgyalásokat a választások utáni esetleges együttműködésről – bár mindkét oldal felől érkeztek már ilyen irányú, pozitív jelzések.
A Magyar Polgári Szövetséghez intézett levelük kapcsán szeretném figyelmükbe ajánlani a következőket:
A Magyar Polgári Szövetség megfontolt, építő szándékú javaslattal fordult az RMDSZ elnökéhez, az összmagyar előválasztások közös megszervezése ügyében. A kérdés súlyához méltatlan az Önök zavaros, semmitmondó válasza, nyílt levélként pedig egyenesen félrevezető szándékú. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Szövetségünkhöz intézett nyílt levél újabb porhintés, újabb félrevezetés, hiszen Önök egészen sajátságosan értelmezik a demokratikus választásokat, a nyitottság fogalmát, önkényesen egyenlőségjelet téve az RMDSZ és a romániai magyarság közé. Emlékeztetni szeretném az Önök által szeptember 4-én elfogadott, a választásokra vonatkozó SZKT határozat alábbi pontjaira:
„4. cikk: 1) Képviselőjelölt, vagy szenátorjelölt lehet az a személy, aki tagja az RMDSZ területi szervezetének, illetve az illető területen működő valamely társult szervezetnek.
3) A TKT vagy a választmány nem térhet el a jelen határozatban meghatározott jelölési feltételektől, és nem szabhat meg újabb feltételeket."
6. cikk: c) Nem lehet jelölt az a személy, aki: "a parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon más párt, illetve szervezet színeiben indult."
Az RMDSZ számára az a „lehető legnyitottabb megmérettetés", hogy csak azok a magyarok szavazhatnak és mérettethetnek meg az RMDSZ által meghirdetett, az RMDSZ szabályai alapján és az RMDSZ tagjai által megszervezendő „előválasztásokon", akik az RMDSZ által megszabott feltételeknek eleget tesznek. Világos tehát, hogy Önöknek csak a parlamenti választásokkor van szüksége minden erdélyi magyarra, nem a döntések meghozatalakor. Az RMDSZ „nyitottságát" mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a területi szervezeteiknek többségében nem tartanak állóurnás előválasztásokat, csak elektoros jelölőgyűléseket, ahol kizárólag az RMDSZ szűk tagsága dönti el a jelölt kilétét. Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy az RMDSZ vezetősége semmibe vette a tisztességes közös előválasztásokra tett javaslatunkat, és ezért a parlamenti választásokon való megmérettetés más módját kell választanunk. Egy kérdésben azonban egyetértünk, mégpedig abban, hogy a romániai magyar nemzeti közösségünknek erős, hatékony parlamenti képviseletre van szüksége. Ezt sajnos az RMDSZ ezzel az elutasító hozzáállásával végzetesen veszélybe sodorta.
Tisztelettel, Nagy Pál
ügyvezető elnök
Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti delegációjának vezetője meggyőződését fejezte ki, hogy az október elején várható országjelentés nem mondja ki, hogy Romániának olyan működő piacgazdasága van, amely képes megbirkózni az egységes piacon uralkodó versenyhelyzet nyomásával.
Scheele azt követően juttatta el álláspontját hétfőn a Mediafaxnak, hogy egy Romániában angol nyelven megjelenő lap idézte egy nyilatkozatát az országjelentéssel kapcsolatban, amelyet szerdán tett az EBRD és a BCR Lea-sing közti hitel megállapodás aláírása alkalmával. Az EB-delegáció tájékoztatása szerint Jonathan Scheele szerdán azt mondta, hogy nem beszélhet az EB országjelentésében szerepelő adatokról és a jelentés következtetéseiről, de meggyőződését fejezte ki, hogy a dokumentum nem fogalmazza meg, hogy Romániának működő piacgazdasága van, amely képes megbirkózni az egységes piacon uralkodó versenyhelyzet nyomásával. Scheele leszögezte: különbséget kell tenni a Románia által 2003-ban "majdnem" elért "működő piacgazdaság" részfeltétel és a "versenyhelyzeti nyomásokkal szembeni ellenállóképesség" részfeltétel között, amelynek 2007-ig kell eleget tenni.
Ezzel szemben Vasile Puscas uniós főtárgyaló reméli, hogy az Európai Bizottság október 6-i országjelentése működő piacgazdaságnak nevezi majd Romániát, azzal a hozzáfűzéssel, hogy ha folytatja a reformokat, teljes kapacitással képes működni az egységes EU-piacon. Vasile Puscas a Mediafaxhoz eljuttatott közleményében kifejti, az uniós csatlakozási tárgyalások lezárásához szükséges, hogy Románia teljesítse a működő piacgazdasággal kapcsolatos feltételt, míg a közösségi piacon való helytállás képességét a csatlakozás időpontjáig kell majd bizonyítania. A két részfeltételt a gazdasági kritérium egyesíti, amelyet 1993-ban, Koppenhágában dolgoztak ki.
(Nyugati Jelen) Szombaton kifütyülték Iliescut.
Mivel hasonló incidensek máskor is előfordultak, az esetnek nem is lenne hírértéke, hisz még arra is legyintett az adófizető polgár, amikor néhány nappal ezelőtt államfőnknek az Avram Iancu sírja elől kellett elmenekülnie.
Csakhogy szombaton nem Bukarestben, nem is a románok Mekkájában, még csak nem is Erdélyben vagy régiónkban fütyülték ki, hanem Montrealban.
És nem a tősgyökeres kanadaiak – ők Iliescu nevét sem ismerik, sőt többségük azt sem tudja, hogy Európában, Ázsiában, vagy Afrikában van-e Románia –, hanem a kanadai románok.
Akik viszont szépszámú közösséget alkotnak ott, lévén, hogy évente mintegy 3000 állampolgár hagyja el mioritikus tájainkat, immár nem a politikai terror, hanem a nyomor és a kilátástalanság miatt.
A kanadai állam pedig olyan nagylelkű, hogy nem csak jól fizetett munkahelyeket, méltó életszínvonalat biztosít számukra, de azt sem bánja, ha megőrzik román identitásukat, külön teret is kaptak néhány hónappal ezelőtt, melyen szombaton még Eminescu-szobrot is avattak.
És a kanadai román közösség nem az ellen tiltakozott, hogy e szobor művészi értéke megkérdőjelezhető, a nemzet nagy költőjéhez méltatlan, hogy lepelben, mezítláb álljon a Place de la Romanie-n, amely mellesleg egy spanyol negyed központjában fekszik.
S még csak nem is azért, mert Eminescu e furcsa figurája inkább egy holdkóroshoz vagy Elena Ceausescuhoz hasonlít, elvégre a művészi ízlések különbözőek, hanem azért, mert azt éppen Iliescu avatja fel, az a személy, aki, és akinek a rezsimje miatt kénytelenek voltak elhagyni hazájukat.
A szépre tervezett szombati montreali ünnepség e füttykoncertjének külső dekorációját magasra emelt táblák jelszavai képezték, melyek közül a legenyhébbeknek számítanak az olyanok, mint: "Elűztetek minket az országból, hogy kirabolhassátok!", "Eladtad Moldovát, elárultad Romániát!", "Követeljük a kommunizmus perét!" "Vedd le a kezed Eminescuról, mert bepiszkolod!"
A diaszpóra valaha még Ceausescut fogadta hasonlóan. Nem hisszük azonban, hogy a jelenlegi hatalom és Iliescu felfogta a füttyszó értelmét.
Kilin Sándor
Ha egyszer rákapunk a házilag szárított fűszerekre, nincs az a kereskedés, ahol megelégednénk a fűszer minőségével.
Szárításhoz csak a kertben frissen szedett fűszert használjuk. Hajnalban, még napsütés előtt gyűjtsünk. Esetleg egy csokor frissen vásárolt fűszerrel is kísérletezhetünk. Vágjuk 10 cm-es darabokra és alaposan mossuk meg őket.
Ne használjunk permetezett növényeket! Szárogassuk le a hajtásokat, akár hajszárítót is használhatunk a leggyengébb fokozaton. Majd egy csokornyi összefogott hajtás egyik végét rögzítsük gumigyűrűvel. Még tökéletesebb, ha rafiával rögzítünk. Egy csokorba kötve száríthatunk francia levendulát, rozmaringot, kakukkfüvet, zsályát. Használjunk közönséges fémkampót, amihez rögzítsük a csokrot, és lógassuk a csokrot fejjel lefelé.
A szárítás sarkalatos pontja a megfelelő hely kiválasztása. Röviden keressünk számukra hűvös, száraz, sötét helyet. Erre a célra a spájz sokszor megfelelő. De tehetjük őket a padlásfeljáróba is. A pince, alagsor általában túl nedves, a garázs pedig az égéstermékek miatt nem ajánlott. Ha nedvesség miatt nem indul rothadásnak, illetve nem kezd penészedni, akkor rendkívül aromás illatú lesz a környék. Ha a csokrunk túl sok fényt kap, akkor zöld színe kifakul, bár ez inkább a küllemet rontja, az ízt, illatot kevésbé befolyásolja.
A csokrot ne bolygassuk. Kb. két hét múlva már meg is vagyunk. Ha a csokrot leszedtük, a száraz növénydarabokat törjük kisebb darabokra, és töltsük jól zárható üvegedénybe. Ha túl apróra morzsoljuk, a fűszerolajak elillannak, és a fűszer elveszti jellegzetes aromáját. Főzéskor már nyugodt szívvel morzsolhatunk belőlük a szükséges mennyiségben.
Készítsünk a konyhába dekoratív üvegedényeket, amelyek kellemes illatot árasztanak. Ha egy kicsi kompótos üveg fedelét középen vagy több helyen megfúrjuk, és a lyukas tetőt tiszta vászonnal borítjuk, gumigyűrűvel rögzítjük, akkor a frissen behelyezett fűszerágak kiszáradnak. Az így tárolt fűszert fel is használhatjuk, de addig is konyhánkat díszíti.
Garami Márta (Kertpont.hu)
A muskátlit még most is szaporíthatjuk. Az elvirágzott egészséges hajtásvéget vágjuk le és dugványozzuk homokos komposztföldbe.
A tél végén virágzó amarillisztől vonjuk meg a vizet 2-3 hónapig, amíg elszárad a levele, majd aztán újból öntözzük.
A karácsonyi kaktusz vízadagját is csökkentsük a virágbimbók megjelenéséig (október).
A leanderről most vághatunk hajtásdugványt és vízben gyökereztethetjük.
Szobanövényeink átültetésének is most van a tavasz mellett a legkedvezőbb ideje.
Telepíthetjük a pázsitot, illetve a csúnya gyepfoltokat újravethetjük. Ez utóbbihoz elég néhány cm friss, laza földet kicserélni.
• Még nem késő elültetni az apróhagymás növényeket (hóvirág, krókusz, írisz). A gyepben csoportosan is szépek. Az ültetési mélységük 5 cm.
• Az apróhagymások és a liliomok ültetése után szeptemberben ültetendők a jácint, nárcisz, tulipán hagymái.
• A rózsa elvirágzott virágait a virág alatti levéllel vágjuk le, ezzel elősegítjük a későbbi szebb virágzást.
(Kertpont.hu)
BÁNYAVIDÉKI UNIVER KONYHA játék!
2 db sertésnyelvet megfőzünk fűszeres lében (só, bors, babérlevél, fokhagyma, ecet) aztán megtisztítva szeletekre vágjuk, egy tálba helyezzük és egy üveg UNIVER tartárszósszal leöntjük. Előételként hidegen tálaljuk.
1/2 kg tehéntúrót összetörünk, lehintjük egy kávéskanál szódabikarbonával, 20 percig pihentetjük. 1 margarint felolvasztunk és hozzáadjuk a túrót, kb. 20 percig főzzük, UNIVER Gulyáskrémmel vagy Piros Arannyal, sóval, apróra vágott kaporral ízesítjük, tálba öntjük és hagyjuk kihűlni.
8 db sertésszeletet megpotyolunk, megfűszerezünk majd vékonyan UNIVER mustárral bekenjük és forró olajban hirtelen kisütjük. A rizset sós vízben megfőzzük, kikent tűzálló tálba tesszük, ráhelyezzük a hússzeleteket. 2 hagymát apróra vágunk, 2 murkot megreszelünk és fedő alatt puhára pároljuk, felengedjük egy fél flakon Univer mustárral és szűrön átpasszirozzuk a hússzeletekre. A tetejére 2-3 savanyú uborkát apró kockára vágunk és forró sütőben átsütjük.
1-2 hagymát apróra vágunk, 1 kg darabokra vágott, megfűszerezett (só, bors, UNIVER Piros Arany, Univer Erős Pista, curry, szerecsendió) nyúlhúst fedő alatt puhára párolunk. Hozzáadunk egy doboz gombát, amivel még egy kicsit sütjük és 2 deci tejfölt. Körítésként sós vízben rizset főzünk, hozzáadva egy kevés zöldborsót és 1-2 murkot apróra vágva, melegen tálaljuk.
Villand Terézia
• A frászt hozta egy fanatikus rajongója George Michaelre a minap. A sztár jó ideje észrevette, hogy egy ismeretlen nő kempingezik londoni háza körül, de különösebben nem zavartatta magát. Akkor kezdte csak komolyan venni a dolgot, amikor a nő valahogy bejutott a pincéjébe, és elsikította magát, amikor meghallotta George hangját. Az énekes rögtön kihívta a rendőröket, akik először kikérdezték a fanatikust, majd miután a perszóna felpofozta egyiküket, le is tartóztatták. A történet azonban nem ért véget, hiszen a nő újra Michael körül legyeskedik. Valaki szólhatna neki, hogy a sztár a férfiakat részesíti előnyben…
• Christina Aguilerát választotta a Mercedes Benz, hogy ő népszerűsítse új modelljeit Európában. A sztár és menedzsmentje nem árulta el, hogy szerződésében mekkora összeg szerepel fizetségként, ám az is biztos, hogy egy ilyen kaliberű autógyártó céggel megállapodni már önmagában is rang és óriási promóciós értéket jelent Aguilera számára is. Christina mellett a divattervező Giorgio Armani és az egykori tenisz-csillag, Boris Becker is részt vesz majd a reklámhadjáratban.
• Az utóbbi idők botrányos hírei után végre a zenével kapcsolatban is hallani Whitney Houston felől. A sztár ezúttal azzal az emberrel vonul stúdióba, aki annak idején felfedezett és szupersztárt csinált belőle. Whitney biztos abban, hogy Clive Davis az az ember, akivel képes lesz visszatornászni magát az élvonalba.
• Mark Knopfler - Shangri-La. A legtöbben talán a Dire Straits frontembereként ismerjük, ám Mark Knopfler szóló munkái is figyelemre méltók. Új albuma szeptember végén kerül a boltokba.
• Lenny Kravitz – Baptism. Ki hinné, hogy Lenny Kravitz idén ünnepelte negyvenedik születésnapját és már 15 éve készít lemezeket. A gitáros-énekes talán nem véletlenül éppen erre az alkalomra időzítette új albumának megjelenését is – amely újra energikus, tiszta és húzós rock and roll. Mintha újra az első lemezeit hallanánk, mintha az énekes-gitáros nem öregedne. Aki szereti a stílusok keveredését, annak bizonyára bejön Kravitz úr zenéje. 1989 óta gyártja ugyanis lemezeit ugyanazon módszerrel: jó arányban keveri össze a rockot, a soult és funkyt, mindezt összegyúrja érzelmes szövegekkel. Így jön össze a sok millió eladott lemez, a Grammy-díjak, no és a hatalmas rajongótábor, aki istenként tiszteli az énekest. Három év kihagyás után azonban itt a folytatás.
• Október 8-án jelenik meg Ákos új dupla koncertlemeze. A koncertfilm novemberben VHS-en és DVD-n is kapható lesz.
Kínai paleontológusok egy felnőtt és 34 kis dinoszaurusz kövületére bukkantak. A felfedezés azt sugallja, hogy a dinoszauruszok nem érzéketlen szülők voltak, hanem kicsinyeikről azután is gondoskodtak, hogy azok kikeltek a tojásból. A leletek az ún. tülkös dinoszauruszok közé tartozó Psittacosaurus-tól származnak. A kutatók a felnőtt és a 34 fiatal egyed kövületeire 0,5 négyzetméteres területen belül bukkantak rá. Bár még nem bizonyított, a dinoszauruszok nagy valószínűséggel rokonságban álltak egymással. Bár a kutatók már más fajokról, például a Theropodok-ról és a Hadrosaurusok-ról is feltételezték, hogy gondoskodó anyák lehettek, és feltehetően fészket is építettek, ez az első közvetlen bizonyíték a szülői gondoskodásra. A felnőtt egyedről egyelőre nem tudni, hogy hím vagy nőstény-e. A szülői gondoskodás szempontjából nem is biztos, hogy van jelentőssége, hiszen számos ma élő madárfajnál a hímek és a nőstények is részt vesznek a fészekalja nevelésében. Szintén nem tudjuk, mit is jelentett a dinoszauruszok esetében a szülői gondoskodás. Elképzelhető, hogy a szülők az első időkben táplálták és óvták a kicsinyeket. Most talált felnőtt egyed egyébként 75 centiméter, a kicsinyek pedig 20 centiméter hoszszúak voltak. Ugyancsak rejtély, mi okozta az életszerű, összekuporodó pozícióban feltárt dinoszauruszok halálát. A kutatók több forgatókönyvet is elképzelhetőnek tartanak: végezhetett velük vulkánkitörés, áradás, de földalatti fészkük beomlása is. (transindex/national geographic)
Egy 73 éves svájci asszonyt szélütéssel szállítottak kórházba. Betegsége következtében agyának egy hátulsó területén, a nyakszirti lebenyben szenvedett zavart a vérellátás. Kezdeti tüneteiben nem volt semmi rendkívüli: látási zavarai voltak, és testének egyik oldala gyengült. Pár nappal később azonban, amikor ezek a tünetek enyhülni kezdtek, az asszony megszűnt álmodni, holott korábban heti 3-4 alkalommal álmodott. Az álmok régóta foglalkoztatják a tudósokat, de mindeddig nem sikerült egyértelmű választ találni az álmok funkciójára és arra, hogy mely agyterület felelős kialakulásukért. Sokan azt állítják, hogy akik nem álmodnak, azonban legtöbbjüknél pusztán arról van szó, hogy reggelre elfelejtik álmaik tartalmát és magát az álmodás tényét is. Claudio Bassetti, a hölgy kezelőorvosa, a Zürichi Egyetemi Kórház munkatársa vizsgálatokat végzett álomtalanná vált betegén. A normális alvás négy, különböző „mélységű" szakaszból áll össze. Ezek közül a gyors szemmozgások (rapid eye movement, REM) szakaszában jönnek az álmok. Hat hét alatt összesen négy éjszakán keresztül rögzítették az asszony agyhullámait alvás közben. Azt tapasztalták, hogy bár a beteg még az REM szakaszban felébresztve sem számolt be álmokról, sem az alvás mintázata, sem a mentális funkciók nem károsodtak. (national geographic)
Az Afrika nyugati partja és Madagaszkár között, a Mozambiki-csatorna és az Indiai-óceán határán fekvő Comore-szigeteken csupa illatos dolgot termelnek. A monszunéghajlaton kialakított ültetvényeken többek között vanília, szegfűszeg, kávé, kakaó, kókusz és ylang-ylang terem. Ylang-ylangból a három nagyobb és több kisebb szigetből álló Comore-szigetek a világ szükségletének 80 százalékát fedezi. A ylang-ylang virágból készült illóolaj a legdrágább parfümök, szappanok, piperecikkek alapanyaga. Az első ylang-ylang fák a 19. század végén a Fülöp-szigetekről érkeztek a Comore-szigetekre, a gyarmatosító franciák hozták be. A fák sárgás virágait havonta háromszor szedik, állandó jövedelmet biztosítva ezzel a termelőknek, lepároló üzemeknek. Száz kilogramm virágból három liter illóolaj keletkezik, és a lepárlás 18 órán keresztül zajlik. Lepárlóval nem rendelkezik minden termelő, a lepárló tulajdonosok több kisebb birtok ylang-ylang termését is felvásárolják. A Comore-szigetek három nagyobb (Grande Comore, Moheli, Anjouan) és számos kisebb szigete 1975-ben nyerte el függetlenségét. Érdekesség, hogy a szigetcsoport negyedik szigetének (Mayotte) lakói a Franciaországhoz való tartozás mellett szavaztak. (transindex/ng)
Chris Melhuish, a nyugat-angliai egyetem kutatója és kollégái léggyel táplálkozó robotot fejlesztettek ki Bristolban. Kellemetlen jelenség kíséri azonban az autonóm robotok elterjedésének kedvező felfedezést, a gyanútlan legyeket ugyanis emberi ürülékből készített csalétekkel csábítják az éhes robot elé. Az EcoBot II elnevezésű robotot arra hozták létre, hogy eljusson az emberekre veszélyes ipari vagy katonai területekre, és rádióján adatokat küldjön például a hőmérsékletről vagy a mérgező gázok koncentrációjáról. A robot a légy kitinvázában található cukormolekulákat alakítja energiává. A robot gyomrában levő nyolc üzemanyagcella mikrobákkal alakítja át a cukrot, a termelt árammal a robot haladni képes. Az EcoBot II jelenlegi változatát még kézzel etetik, maréknyi halott dongólégy a vacsorája, de a fejlesztőcsoport célja egy olyan predátorrobot kidolgozása, amely szennyvízcsalétekkel édesgeti magához a legyeket. Az EcoBot II nem túl gyors, óránként tíz centimétert tesz meg, és nem is nagyétkű, a teszteken öt nap alatt csak nyolc kövér legyet fogyasztott el. "Tizenkét percenként termeli meg azt az energiamennyiséget, amellyel újabb adattovábbításra és egy két centiméteres lépés megtételére képes" - fogalmaz Melhuish. Egy korábbi változat, a farmokon alkalmazott csigaevő Slagbot emésztője energiaforrásként is használható metángázt termelt az elejtett csigákból. A csigaevő robottal az volt a probléma, hogy a metánalapú rendszernek túl sok idő kellett az energia előállításához. (index)
Hétfőtől tilos halottakkal közösülni Kaliforniában. Arnold Schwarzenegger, bezárva egy jogi kiskaput, hétfőn aláírta a nekrofíliát tiltó büntetőtörvénykönyvi paragrafust. A kaliforniai jogszabályok eddig nem tiltották a halottgyalázás ezen módját. A nekrofília nem számít túlzottan elterjedtnek, az elmúlt évtizedben elkövetett tucatnyi esetben azonban nem lehetett jogi lépéseket tenni. "Az ügyészség legfeljebb betöréssel vagy illetéktelen behatolással vádolhatta az elkövetőket", nyilatkozta Tyler Ochoa, a Santa Clara Egyetem jogprofesszora. Ám ha az elkövetők például egy halottasház dolgozói voltak, még ennyit sem lehetett tenni. A hiányosság orvoslása két évig tartó törvényhozási huzavona után oldódott meg. Az állami szenátusban is jóváhagyott döntés értelmében ezentúl akár nyolc év börtönnel is büntethető az, aki halottal létesít nemi kapcsolatot. (mti)
Lascãr Panã sportcsarnok, kb. 2200 néző.
Minaur: Apostu (16), Viman (1) - Ghionea 14 (5 gól hétméteresből), Alexandru I. 6, Cristian Z. 1, Sabou 2, Irimescu 4, Várady 3, Nedelcu, Kovacs 1, Soancã, Bondar 2, Balint 3, Mihai. Edző: Lascãr Panã, Palkó János.
Dinamo: Dragomir (13), Varo - Voica 7 (3), Muraru 3, Jurcã 3, Cojocea, Armanu 4, Ustinov 3, Skyba, Nicolae, Tancãu, Cozma 5, Bibirig 4. Edző: Voiculescu Florin, Stefan Constantin.
Vezette: Bejenariu Gh. (Pitesti) - Pripas Octavian (Rîmnicu Vîlcea).
Fantasztikus hangulat fogadta a hazai csapatot a Lascãr Panã sportcsarnokban. Kézilabdázóink pedig a valamikori nagycsapat fergeteges játékával hálálták meg az állandó biztatást. Minden téren fölülmúlták a bukaresti gárdát, a Dinamo a "saját" játékvezetőinek köszönheti, hogy "csak" ennyire kaptak ki. Hiába, ami 89 előtt szokásos volt, az most is az.
Csapatunk a mérkőzés egész ideje alatt vezetett, a 11. percben már 6-1-re. A játékvezeők sorozatos kiállításokkal akarták megtörni a Minaur lendületét, de ez nem sikerült, Apostu tökéletesen zárta a kaput, Alexandru jól irányította csapatát. Az utolsó percekben már valóságos kézilabdashow szemtanúi lehettünk, Apostu saját kapujától dobott gólt, Alexandru Iulian pedig háttal a kapunak küldte vinklire a labdát. Nevezhetnénk a mérkőzés góljának.
Minaur: Apostu, Viman - Ghionea 12