(BÚSz-összeállítás) Ha szeptember hava beköszönt Koltóra, e tájon mindenki a hó eleji ünnepségek bűvöletében él és gondolkodik. Az utóbbi idők meteorológiai tapasztalata – felrúgva minden hagyományt, irodalomtörténeti évfordulót – azt diktálja a szervezőknek, hogy „szeptember végét" a hónap első felében ünnepeljék.

Tizennegyedik alkalommal szerveztek emlékünnepséget a hét végén a Petőfi házaspár Koltón töltött napjainak emlékére a mézeshetek helyszínén, illetve több Szatmár megyei településen.

A több éven át hideg-esős körülmények között megtartott koltói Petőfi-ünnepséget jó pár éve már, hogy a házigazdák – vendégkímélő szándékkal – szeptember első hétvégére ütemezték. Sikerrel: a hagyományos Petőfi-napok megrendezésére szeptember 7-én, idén is gyönyörű őszi napsütésben került sor. A szervezők gazdag programmal várták a vendégeket. Református település lévén, református istentisztelettel kezdődött a nap a csillagos templomban. Az igét Császár Bíró Zoltán, magyarországi (halásztelki) lelkipásztor hirdette, a helybéli református vegyeskórus közreműködésével.

Ezt Petőfi Sándor-Szendrey Júlia kastélykerti szobrának koszorúzása követte. Renkívüli eseménynek lehettünk szemtanúi, mivel éppen 5 évvel ezelőtt avatták fel a műalkotást. A Szolnokról érkezett Ferencz Tiborné, a szobor „megálmodója" felelevenítette a Pogány Gábor Benő által alkotott emlékmű „születésének" körülményeit, majd emlékplaketteket és elismerő okleveleket osztott mindazoknak, akik annakidején hozzájárultak a szobor létrehozásához, és átnyújtotta a szobor felállításának és felavatásának dokumentációs anyagát a Teleki-kastélyban működtetett Petőfi-emlékmúzeum gondnokának, Szász Imrének.

Dávid Gyula irodalomtörténész emlékbeszédét követően a tulajdonképpeni koszorúzás következett. Talán még soha nem kapott a szobor ennyi virágot! A Petőfi-emlékhelyek ifjú küldöttei IV. Kárpát-medencei találkozójának résztvevői – Fekete Klára Melinda Bukarestből, Zádeczky Hajnalka Tokajból és Szilágyi Mónika Szatmárcsekéből – Petőfi-verseket szavaltak, a Szolnoki Népdalkör pedig megzenésített Petőfi Sándor verseket énekelt.

Az ebédszönetet követően, 15 óra után kulturális műsorra került sor a Teleki-kastély udvarán felállított nagyszínpadon, de még ezt megelőzően Téglás József, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanára, a műsor főszervezője, valamint Rat Sabin, a község polgármestere, Téglás Lajos alpolgármester, Böndi Gyöngyike RMDSz-es parlamenti képviselő és gróf Teleki János ügyvéd köszöntötték a megjelenteket.

A zenés-verses-táncos összeállítást a szolnoki nyugdíjasok énekkara kezdte, majd a tiszaföldvári hagyományőrző tánccsoport lépett fel klasszikus magyar táncokkal. Madarász Katalin népdalénekes előadását vastapssal fogadta a közönség, a Sárospataki Nyolckor Színház az „István, a király" című rockopera rövidített változatát mutatta be fergeteges sikerrel. Újabb földvári táncos közjáték után Szilágyi Erzsébet mutatta be Bencze Katalin, katalini autodidakta szerző verseskötetét. Dévai Nagy Kamilla előadóművész a Budapesten általa alapított Krónikás Ének Zenei Iskola néhány tanítványát is magával hozta, együtt mutatták be nagysikerű, népdalokból és Petőfi-dalból álló műsorukat.

A megye magyarlakta településeinek – Magyarlápos, Máramarossziget, Domokos és természetesen a házigazda Koltó – versmondói és néptánc-csoportjai folytatták a késő délutánba nyúló előadássorozatot. S hogy a több évtizedes hagyományhoz híven a népünnepélyi jellege is megmaradjon a rendezvénynek, a szervezők rövid tűzijáték után reggelig tartó bálra hívták a vendégeket, a sarmasági Non-Stop együttes közreműködésével. A lacikonyháról, ökörsütésről, alkalmi sátrakról, könyvvásárról sem szabad megfeledkeznünk. Újdonság volt, hogy mindez nem a kastélykertben zajlott, így nem zavarta az előadásokat.

Farkas E. Zoltán

A „szabadság és szerelem" költőjét, Petőfi Sándort hét helyszínen ünnepelték a hét végén. A Petőfi-emlékhelyek ifjú küldötteinek találkozója elnevezésű rendezvény célja: megismertetni Petőfi szerelmi költészetét a Kárpát-medencei emlékhelyekről odasereglett fiatalokkal. Az idei megemlékezés a jövő évi találkozó „főpróbájának" tekinthető, amelyet 2004. szeptember elején a kiskőrösi székhelyű Országos Petőfi Sándor Társasággal és a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen szervez meg az EMKE.

A megemlékezések péntek délután kezdődtek Szamoskóródon, ahol július elején emléktáblát avattak Petőfi Sándor tiszteletére. Szamoskrassón a Bem-emlékszobát és a néprajzi múzeumot járhatták körbe a zarándok fiatalok. Szombaton, a római katolikus püspökség kápolnájának megtekintése után, a 11 órakor kezdődő erdődi megemlékezésen vehettek részt az érdeklődők. Délután a nagykárolyi Petőfi-szobor előtt a Petőfi-találkozó fiatal küldöttei mutattak be irodalmi műsort. Az esemény zárómozzanataként vasárnap Misztótfalu és Nagybánya érintésével a Petőfi-házaspár mézesheteinek helyszínére, Koltóra érkeztek a különböző kárpát-medencei Petőfi-emlékhelyekről öszszesereglett fiatalok.

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1846. szeptember 8-án ismerkedtek meg, és pontosan egy évre rá esküdtek örök hűséget Szatmárnémetiben. A házaspár 1847. szeptember-októberében töltötte mézesheteit a kastélyban, a költő szerelmes versei közül többet is itt írt. A „Koltói ősz"-t 1938-ban szervezték meg először Erdély és Partium határán, majd az 1980-as évek elején betiltották az ünneplést, 1990-től pedig újból rendszeressé vált. Idén immár a tizennegyedik alkalommal rendezték meg az emlékünnepséget, a helyi RMDSz, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a községi önkormányzat, koltói és katalini vállalkozók szervezésében és támogatásával.

Végetért a nyári nagyvakáció, kis- és nagydiákjainkat hétfőtől újra várják az osztálytermek és iskolapadok. A leendő első osztályosok (és szüleik) még izgalommal tekintenek az új tanév elé, de a már tapasztalt, gyakorlott nebulók bizonyára csak legyintenek: ez is eltelik valahogy... Egy biztos: ők is, s gyermekeinkkel együtt mi is idősebbek lettünk egy évvel. A tanévkezdés ugyanolyan letagadhatatlan mérföldköve a múló időnek, mint a júniusi tanévzárás. Talán csak annyiban bíztatóbb, vidámabb ünnepe életünknek, amennyiben ebben az őszies, a közelgő évvégét idéző hangulatban is valami újról, valaminek a kezdetéről szól...

A Németh László Gimnázium szeptember 15-én, hétfőn 10 órakor tartja az ünnepélyes tanévnyitót. Mindenkit szeretettel várnak! (vásárhelyi)

(BÚSz-információ) Fennállása óta harmadik alkalommal, 2003-ban is megszervezi a Petőfi Sándorról elnevezett, Szépkorúak Nemzetközi Versmondó Vetélkedőjét, a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjas Klub. A rendezvény szeptember 26-27-én, pénteken és szombaton kerül sorra a Városi Színház nagytermében, s a vetélkedőt követően ünnepi díjkiosztó gálaműsorral zárul, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. (dávid)

Születésének 115. évfordulója alkalmával városunk nagy író-szülöttére, Tersánszky Józsi Jenőre emlékezünk MA, szeptember 12-én, pénteken 18.00 órai kezdettel a Városi Színház stúdiótermében. Fellépnek a Fülemile Diákszínjátszó Kör tagjai, a Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány támogatásával. A műsort összeállította és rendezte Balogh Csaba magyar nyelv és irodalom szakos tanár. A belépés ingyenes. Szerettel várjuk a kedves közönséget.

Kiállításmegnyitóval, ünnepi istentisztelettel zárul vasárnap a Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület által ebben az évben is megrendezett hagyományos nyári képzőművészeti alkotótábor Felsőbányán. Az istentiszteleten, amelyre a református templomban kerül sor 18.30 órától, Tőkés László királyhágómelléki püspök szolgál.

A tábor szeptember 3-17 között zajlott, Véső Ágoston festőművész irányításával, partiumi és anyaországi művészek részvételével.

– A Kispietroszra szervez túrát az EKE Gutin Osztálya vasárnap. Indulás reggel 8 órakor az 18. sz. autóbuszszal, a Blidárig. Túravezető: Almási Csaba.

– Kedden, szeptember 16-án 18 órakor a Teleki Magyar Házban tartja gyűlését az EME Orvosi és Gyógyszerészeti Szakosztályának Nagybánya-területi csoportja. Mindenkit szeretettel várnak!

– Orvosi tanácsadás: szerdánként 17.00 órától Dobránszky Radu Irén gyermekgyógyász-főorvos várja az érdeklődőket a Teleki Magyar Házban. Nem csak gyermekgyógyászati kérdésekkel lehet hozzá fordulni!

– Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy a Teleki Magyar Házban tartott csütörtöki ingyenes jogi tanácsadás október első csütörtökéig szünetel!

– REGÖS-NÉPRAJZOS HÉTVÉGÉT tart a Romániai Magyar Cserkészszövetség szombaton és vasárnap a Teleki Magyar Házban. Szombaton 10-14 óra között kézművesfoglalkozásokra (költséghozzájárulás 10 ezer lej/fő), 17 órától néptánc- és népdaloktatásra, táncházra (költséghozzájárulás 5 ezer lej/fő) várják az érdeklődőket. Vendégeik a Szent István Napokon nagy sikert aratott szamosújvári Kaláka Néptáncegyüttes, valamint a nagybányai Gesztenyefa Együttes tagjai! (vásárhelyi)

* A Koltó-katalini református gyülekezetben vasárnap, szeptember 14-én, a délelőtti istentisztelet keretében ünnepélyes tanévnyitót és presbiterjelölő közgyűlést tartanak.

* Utolsó útjára kísérték a koltói gyülekezetből Tar Zoltán (24) testvérünket az Úrban. Nyugodjék békében.

* Az I. sz. plébánia Szentháromság templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Pop Ciprian és Pop Cornelia, Pop Sidor és Erdei Márta fia, Pop Ioan és Komlósi Gizella lánya. Tanúk: Martin Stephan, Egenstein Theodor, Steinbinder Valeriu és Melinda; Vlãsan Francisc és Rácz Sevilia, Vlãsan Miklós és Mihalic Mária fia, Rácz Eugen és Pop Victoria lánya. T: Pop Sorin,Susan Ciprian.

* Keresztvíz alá tartották Pál Róbert István és Sandru Gheorghita kisfiát, aki az Antonio-Edvard nevet kapta. Keresztszülők: Sandru Costel, Vas Andrea; Mãierestean Gabriel és Adorján Ildikó kislányát, aki a keresztségben a Lorena-Teodora nevet kapta. Keresztszülők: Máncz Enikő Erika, Máncz Róbert Zsuzsa; Demárcsek Tibor és Pop Irina kisfiát, aki a Lucas nevet kapta. Ker.sz.: Farkas Attila, Murg Gheorghe, Pop Mariana; Krizsán Attila és Ciuraru Mirela kislányát, aki a Dora Mária nevet kapta. Ker.sz.: Eckert Erzsébet, Balog Tünde és Levente; Horváth Gyula és Kardos Ilona kislányát, aki a Beatrice Diana nevet kapta. Ker.sz.: Horváth Erzsébet, Szabó Marius; Frixeni Sándor Daniel és Porumb Andrea kisfiát, aki a Fábián Krisztian nevet kapta. Ker. sz.: Boros Mónika, Porumb András; Kovács Tibor és Mihálka Luminita kislányát, aki az Alexandra Stefánia nevet kapta. Ker.sz.: Varga Ioan és Nicoleta.

* Örök nyugalomra helyezték Szilágyi Mihály (78), Szilágyi (Ernszt) Katalin (63), Papp György (64), Hölczli Julianna (62) testvéreket a Krisztusban.

* Az óvárosi református templomban tartották keresztvíz alá Krizsanovszki István és Kis-Kasza Szász Enikő kisfiát, aki a Viktor nevet kapta. Keresztszülők: Dona György, Krizsovanszki Zsuzsa. Utolsó útjára kísérték Papp Györgyné Suba Rozália (90), Kósa György (57) testvéreket az Úrban.

* Az újvárosi református templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Zulestean Róbert és Jelemi Annamária, Zulestean László és Péter Emese fia, Jelemi János és Csapó Mária lánya. Tanúk: Balázs István és Emese, Jelemi János, Czimmermann Alíz; Szabó Zsolt és Fiscusan Florentina, Szabó András és Szilágyi Margit fia, Fiscusan Mircea és Ilcu Rodica lánya. Tanúk: Szabó Ferenc, Szilágyi Gyöngyi, Micle Oti, Pop Ligia.

* Az evangélikus-luth. egyházközség felsőbányai híveit hívjuk vasárnap, szeptember 14-én du. 18.00 órára, a református templomba, az evangélikus istentiszteletre. Úrvacsoraosztás is lesz.

* Örök hűséget esküdtek egymásnak Schoger Gerhardt és Vasilescu Mariana, Schoger Gerhardt és Katharina fia, Vasilescu Oprea és Valentina lánya. Tanúk: Schuller Hans és Renate, Metes Mircea és Onorica.

Köncze-G.Árpád

Pénzadományok: Szent István Napok rendezvénysorozat, perselyes adományok (1 695 000 lej és 500 Ft), Kis Kornél, könyveladásból (350 000 lej), Vánk Sándor, könyveladásból (60 000 lej), Treitli Ferenc és Katalin, Rényi Ferenc (5000 Ft).

Eddig összegyűlt: 102 600 000 lej + 128 082 Ft + 220 DM + 350 USD + 800 EUR + 300 CAD.

Egyéb adományok: Tenger Emese, Tenger Iván (fikusz), Ambrus Vilmos (régi csillár), Miskolczi József (régi fateknő), Óvárosi Református Egyházközség, Márton Jenő gondnok (lámpák, csillárok), név nélkül (sílécek, görkorcsolya, iskolástáskák), Szofineti Kornél (könyvek, játékok, fényképeszeti lámpák), Fikker Rómeó (TV-készülék, vonalzók, kották).

Segítettek rajtunk: Fülemile Színjátszó Kör, Balogh Csaba tanár (előadás), Kaláka néptáncegyüttes, Szamosújvár (előadás, kézművességek oktatása), Gesztenyefa együttes (muzsikálás), Somfa együttes, Tamás Sajtos Erzsébet, Koltó (előadás), Partner kft, Lőrinczi Attila (képkeretezés), Várvédő Zita (ikebanák), Kis Kornél, Richter Ferenc, Pándi Tamás (gázszerelés), Várvédő Zita, Dénes András, Jaklovszky György, Farkas Zoltán, Köncze Geréb Árpád, Tasnádi András Zsolt (fuvarozás), Udvari István (szállítás), Balogh Béla (vendégek kalauzolása), Pándi László (gyapjúfestés), Saitos Norbert, Derczény Imre, Frauenbach kft (faanyag bútorfestéshez).

Felajánlások: Kusenszki Károly (kovácsoltvas asztal), Kotlár Tibor prímás (muzsikálás), dr. Fodoreanu Anna (szőnyeg, futószőnyeg), Tenger Emese (avocado), Barra Ottó (kanapé, fotelek, szekrény, szőnyegek), Nagy Imre, Garádics kft, Verőcze, Magyarország (a Teleki Magyar Ház belső pincelejárójának / falépcsőjének elkészítése, szerelése).

Szükségünk lenne: zongorára vagy pianinóra, irodaszerekre, fénymásoló papírra, borítékokra, szőnyegekre, futószőnyegekre, fotelekre, csergékre, perselyre, törülközőkre, kerti szerszámokra, könyvadományokra!

A Teleki Magyar Ház további FELÚJÍTÁSA, VALAMINT AZ EREDMÉNYES MŰKÖDTETÉS-FENNTARTÁS ÉRDEKÉBEN köszönettel fogadjuk adományait! Bankszámlaszám: 25-11-0000-25-60-54-65 (lej, deviza) WEST BANK S.A. Baia Mare, „pentru Centrul Cultural Teleki Sándor". Érdeklődni lehet a 004-0262-213-615-ös telefonszámon, E-mail: telekihaz@freemail.hu.

A Teleki Magyar Ház honlapja: http://telekihaz.erdely.org

(Interneten) 456 államigazgatási intézmény 3000-féle űrlapját kívánja maxiumum két éven belül elektronikus formában is elérhetővé tenni a kormány. A szolgáltatás 164 űrlappal indul egy hónap múlva. Az intézményeket a legutóbbi kormányülésen elfogadott határozat egyenesen kötelezi arra, hogy az e-guvernare.ro portálon vegyék ki a részük az elektronikus kormányzásból.

Az első körben digitalizált államigazgatási űrlapok között például a személyi adóbevallás, ingatlanadó, ingatlan-bérbeadás, áfa-visszaigénylés, a családi- vagy munkanélküli segély kérelme szerepel. Az ingatlanukat bérbeadók szintén letölthetik majd az ehhez szükséges iratot, a sofőrök a rendszeres orvosi vizsgálat űrlapját, az autó alváz- és motorszámának átiratásához vehetnek igénybe elektronikus dokumentumot. 13 fajta digitális kérelmet bocsát ad majd ki a rendőrség különféle személyazonosítók kérelmezésére, beleértve a személyit és az útlevelet is.

A kormány elképzelése szerint az űrlapokat nem lehet digitálisan visszaküldeni, hanem előbb ki kell nyomtatni és kitölteni. A közleményből nem derül ki, hogy elfogadják-e a hatóságok a számítógéppel előbb kitöltött, és úgy kinyomtatott dokumentumokat. Az intézkedéssel a kormány szándékai szerint a hivatalokbéli tolongást és a korrupciót igyekszik mérsékelni.

Talán akad, akit közvetlenül, vagy ismerősei révén érint az alábbi közlemény, amelynek közreadását már csak azért is fontosnak tartjuk, mert – mint annak feladója, Szenkovits Ferenc írja – ha a jelentkezők hiányában megszűnt kémia-fizika, matematika-fizika szakok után a matematika is erre a sorsra kerül, néhány év múlva már nem lesz, aki gyermekeinket anyanyelvén tanítsa. A nyáron a meghirdetett 15 helyre mindössze 6 jelentkezőt sikerült felvenniük...

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Kara felvételit hirdet a magyar tagozaton nyáron betöltetlenül maradt helyek elfoglalására. Államilag támogatott helyek: matematika szak 9 hely. Költségtérítések helyek (évi 400 Euro): matematika szak 10 hely; informatika szak 6 hely; Matematika-informatika szak 2 hely.

Jelentkezni a kar titkárságán (Kolozsvár, Kogalniceanu 1) lehet naponta 10-13 óráig, utolsó nap: péntek, szeptember 12. A felvételire minden olyan érettségizett fiatal jelentkezhet, aki az érettségin matematikából is vizsgázott. A felvételi sorrend megállapítása az érettségin elért matematika jegy (2/3-rész) és az érettségi átlaga (1/3-rész) alapján történik. További információk a 0264/405327-es telefonon, vagy a http://www.cs.ubbcluj.ro/admitere/ admsept.htm címen szerezhetők be.

Július 1-től megújult formában, bővebb szolgáltatásokkal használható az interneten az 1994. óta működő Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK). Az internetes könyvtár 1999-től az Országos Széchényi Könyvtár keretében működik. A Nemzeti Könyvtár hathatós segítségével készült el az új elektronikus könyvtári rendszer, bővültek a szolgáltatások, készülnek további fejlesztések (pl. elektronikus folyóiratok kapcsán).

A könyvtár elsősorban a már digitális formában megtalálható kiadványokat gyűjti, az interneten található értékes dokumentumokat, a szerzőktől, kiadóktól és nem kis mértékben önkéntes digitalizálóktól kapott műveket. Az elektronikus könyvespolcokon többek között a középiskolai kötelező irodalom nagyobb része, lexikonok, szótárak, de kis mennyiségben kották, térképek is vannak.

Az új könyvtárban ellenőrzött szövegekkel, részletes információkkal, címlapfotókkal kerülnek fel a digitális könyvek. Aki nem találja meg a keresett könyvet az egy további könyvkeresés segítségével Magyarország legnagyobb könyvtári adatbázisaiban, online könyváruházaiban folytathatja a keresést.

Az erdélyi olvasók számára már felesleges a MEK budapesti számítógépét igénybe venni, hiszen ők gyorsabban elérhetik a megújult könyvtár teljes állományát egy kolozsvári szerveren is a www.mek.ro címen.

Hasonló határon túli szolgáltatással készül a közeljövőben a MEK a szlovákiai felhasználók részére is. A megújult elektronikus könyvtárba folyamatosan kerülnek át a kiadványok a régi gyűjteményből (http://www.mek.iif. hu), ezért egy ideig számos elektronikus könyv még a régi címen található csak meg.

(Interneten) A jövő év októberétől a cigarettásdobozokon nem csak a dohányzás veszélyeire figyelmeztető mondatok, hanem drámai fotók is megjelenhetnek, amennyiben az Európai Unió tagállamai jóváhagyásukat adják a javaslatokra.

David Byrne, a bizottság egészségügyben illetékes tagja mondta el Brüszszelben, hogy új, innovatív módszerekkel akarják a közvélemény figyelmét a veszélyekre fordítani. Az idén szeptember végétől a dohányzás ártalmaira vonatkozó figyelmeztető feliratok kötelezően megjelennek a cigarettásdobozokon, nagy fekete betűkkel nyomva. A feliratnak a doboz elülső oldalának 30, a hátulsónak 40 százalékát kell lefednie. Összesen 14, a „A dohányosok hamarabb halnak meg", vagy a „Dohányzás halálos tüdőrákot okoz" – szlogenhez hasonló feliratok közül lehet választani.

A brazil és a kanadai kampány sikerei alapján javasolja a bizottság, hogy fotókat is tüntetessenek fel a tagországok a dobozokon elrettentésül. Haldokló rákbeteg, vagy a ráktól tönkretett tüdő képe jelenhet meg a dobozokon, a tagországok választhatnak, hogy a fotóarchívumból melyik motívumot használják.

Rövid életrajzi adatok: Gyulafehérváron született 1888. szeptember 7-én. Családi neve Klarmann Bernát, apja Klarmann József, izraelita vallású férfiszabó. 1898-ban az elemi iskola elvégzése után a gyulafehérvári katolikus főgimnáziumba jár, majd 1906-ban a kolozsvári piarista gimnáziumban érettségizik. Édesapja nagy áldozatok árán tovább taníttatja a nagyváradi Jogakadémián. 1914-1918-ban a frontra kerül, megsebesül, a temesvári kórházban ismerkedik meg majdani feleségével, aki önkéntes ápolónői szolgálatot teljesít. Tanulmányait csak a világháború után fejezheti be.

1920-ban a Napkelet közli első novelláját (Dinnyebefőtt). 1922-ben Kolozsvárt telepszik le és ügyvédi irodát nyit, melyet csaknem 20 éven át vezet. 1925-ben Marosvásárhelyen megjelenik első és életében egyetlen önálló novelláskötete a Tavaszi ballada. 1927-ben az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelenik a Pjotruska című regénye, amely meghozza az igazi sikert. Ettől kezdve részt vesz a marosvécsi helikoni találkozókon és a Helikon kiadó kiadásában sorra jelennek meg regényei: Új élet kapujában (1932), Napos oldal (1936), Utazás a szürke folyón (1940) és posztumusz kötetként A megnyugvás ösvényein (1946).

1944-ben deportálják, Auschwitzban pusztul el.

Bizonyára felvetődik az olvasóban a kérdés, miért éppen Karácsony Benőről írok, hiszen nem a legjelentősebb erdélyi magyar író.

Talán azért, mert boldogtalan ember volt, nagyon boldogtalan, pedig boldog akart lenni. Talán mert beleszeretett a szépet akarásba és becsületességbe és mert az élet döbbenetes gyorsasággal tiporta szét, benne is, ezeket az eszméket.

Talán mert „mégsem akarta elhinni, hogy a világ olyan romlott, mint egy sarokban felejtett bűzös heringes hordó..." és könyörtelenül leleplezi és minősíti az őt körülvevő világot, hányaveti cinizmussal, mely üzenet a mának:

„A seregélyek ugráltak, idegen dallamokat s zajokat hallatva, mint a zenebohocók, komolytalanul és a maguk mulatságára. Az ember is, van igy vele. Nem a maga dalát fújja. Mindenféle ostoba zörejeket utánoz. Bohóckodik. S aztán eltelik a nyár, vége az oktalan mulatságnak és szárnyra kel. Eltelik az élet s az ember odébb áll, anélkül, hogy a maga dalát énekelte volna."

„Kerestem a magányt, látták ezt a martok, rétek és erdők, hogy elkerüljem az ostobákat és rövidlátókat, akik eltévesztették az éghez vezető utat".

„Egy kis baj van az értelemmel és igazsággal... a gonoszság és butaság nagy farsangja dúl körülöttünk. Százkarátos hülyék és kétszázkarátos semmiháziak a bölcsesség és a jóság talárjában mászkálnak közöttünk, amit valami jelmezkölcsönző intézetben szereztek. S a rászedett polgár éljenez és berúg az álruhás hülyék bölcsességétől, a hamisság felemelő közhelyeitől".

„A sorsnak nyilván káröröme telik benne, hogy megajándékozhat minket Vitézjancsikkal és Vakondlikokkal. Próbára akarja tenni a türelmünket. Ha az ember körülnéz egy kicsit, bőven talál ilyen jellemtörpéket. Amikor az állam rájuk varr valami címet, a zsiráf sem hordhatná magasabban a fejét mint ők. De nézd meg, hogy összeomlik a sok Vitézjancsi ha az állam visszaveszi tőlük kölcsönadott tekintélyét. Léket kapnak és kimegy belőlük a levegő mint a marhahólyagból. Olyan szánalmasak, hogy az ember elfelejt beléjük rúgni".

Hát ezekért az idézetekért írtam és emlékeztem meg éppen Karácsony Benőről és ajánlom olvasásra műveit. Csak annyit tennék hozzá, hogy: akinek nem inge, ne vegye magára.

Gyarmathy Gábor

Életének 96. évében elhunyt kedden Teller Ede, a világhírű magyar származású amerikai atomfizikus. A tudóst a kaliforniai Stanfordban érte a halál. Halálának hírét a kaliforniai Lawrence Livermore Laboratórium nevű nukleáris fegyverkutató intézet közölte, amelynek 1952-es megalapításában nagy szerepe volt a világhírű atomtudósnak, és amelynek Teller egykor igazgatója is volt.

Teller Ede 1908. január 15-én született Budapesten. A Műegyetemen kezdte, majd Németországban folytatta egyetemi tanulmányait, s 22 évesen doktorált. 1935-ben érkezett az Egyesült Államokba. Fontos szerepe volt ott a védelmi kutatásokban, részt vett az amerikai atombombát kifejlesztő Manhattan-tervben. A tudóst a hidrogénbomba atyjának is nevezték a fegyver kifejlesztésében játszott fontos szerepéért. A csillagháborús tervként emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezés támogatója volt, legutóbb pedig a rakétavédelmi rendszer kérdései foglalkoztatták.

Munkásságáért számos kitüntetést kapott, egyebek között az Albert Einstein-díjat, az Enrico Fermi-díjat, a Nemzeti Tudományos Érdemérmet, idén júliusban pedig George Bush elnöktől a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet. A tudós már nem tudott elmenni a fehér házi ünnepségre, nevében a lánya vette át az elismerést.

A Magyar Tudományos Akadémia 1991-ben tiszteletbeli tagjává választotta. A világhírű tudós 1994-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést, s 2001-ben elsőként neki ítélték oda az újra bevezetett Corvin-lánc kitüntetést.

„ Két hasonló veszélyességű út van: az értelem megtagadása és az, ha az értelmen kívül semmit el nem ismerünk"

Blaise Pascal

Nem mindenki szereti a Formula 1-et („unalmas és értelmetlen keringés egy és fél órán keresztül" – állítják többek között az ellenlábasok), de akinek már a vérében van a sebesség és imádja a kocsikat, az nagy izgalommal követi az idei, 2003-as idény fejleményeit.

Első látásra, ha a realizmus nyersességével szemléljük a Száguldó Cirkuszt, akkor valóban feltehetnénk a kérdést: mi közünk hozzá? Mit nyerünk vele, itt Európa legvégén? Hiszen mi itt egész másfajta gondokkal küzdünk, mint az a másik, távoli világ. A 2003-as idény azonban váratlanul bebizonyította: érdekes módon a Formula1 nem valami csillogó, elérhetetlen és külön világ, hanem ugyanolyan törvényeknek és történéseknek van alávetve, mint szürke, hétköznapi életünk.

Ki gondolta volna, hogy a legyőzhetetlennek hitt Ferrari-mitosz egyik napról a másikra szertefoszlik?! Kereken 5 évig nem volt a sárga lovacskás istállónak és pilótáinak méltó ellenfele. Ma pedig azt látjuk, hogy Schumacher és Barrichello teljesítménye hát... mit is mondjunk... szánalmas. Tavaly, a négy éves „hagyományt" követve még teljesen piros volt a képernyőnk, a Schumacher-Barrichello-Ferrari felállás mindenben, mindenütt tarolt. Manapság ugyanazok a „győzhetetlenek" a gyengébb istálókkal versengve kinlódnak, a hetedik-nyolcadik helyért.

Bár nem vagyok Ferrari-Schumacher szurkoló, mégis oda jutottam, hogy sajnálom Schumachert. Nem lehet könnyű számára elfogadni, hogy főszereplőből, csak úgy, egyik napról a másikra, akármilyen pilótává vált – bár Schumacher igazából sohasem lesz „akármilyen" pilóta, hiszen ötszörös világbajnok. Ha azonban csak ezt az idényt tekintjük, bizony nem valami csillogó a teljesitménye.

Ki hitte volna?!

A kudarcot csapata sem viseli el valami jól. Az igazi, heves latin vér itt is kiütközik: bionyitékok nélkül, szánalmas képet nyújtva vádaskodnak, hogy – úgymond – csalt az ellenfelek gumiszállitó cége. Egészen biztos, keményebb vádak is el fognak még hangzani, hiszen az idei gyenge bizonyítványt valahogy meg kellene magyarázni. Hiába, az olaszokból hiányzik az angol hidegvér, az a flegmatizmus, amellyel szigetlakó európai polgártársaink a sorozatos vereségeket is képesek elfogadni. Az 5 év megalázó vereségei ellenére, az angolszász Formula1-es csapatok részéről egy hang, egyetlen panasz, egyetlen vádaskodás sem hangzott el. Hiába, nem csak nyerni, de vesziteni is tudni kell.

Most, hogy a többieknek áll a (kockás) zászló, beláthatjuk: mindenhol, az élet bármely területén, így a Formula 1 tájékán is kimondhatatlan áldozatokkal jár felkerülni a csúcsra – de annál könnyebb, szinte pillanatok, napok vagy hetek kérdése lebukni onnan.

Ha a német pilóta, egy hihetetlen rekordot felállitva „véletlenül" hatodjára is világbajnok lesz, én – levonva a tanulságot a 2003-as idényből – továbbra is sajnálom és sajnálni fogom! S ha mégsem sikerül, akkor nem leszek egyedül: nagyon sokan fogják sajnálni Schumit.

Bölönyi Zoltán-Edmond

Megérkezett a szeptember is. Az idő zordabb lett, az ősz mindnyájunkat megtisztelt jelenlétével. S ha már itt az ősz, a szőlő is megérett, a szüreti mulatságok ideje is (végre) elérkezett. Ilyen bált rendeznek Sárosmagyarberkeszen is.

A falu kb. 25 km-re van Nagybányától, Nagysomkút mellett. Az itt élő magyarság híven igyekszik megőrizni hagyományait és népszokásait. A holnapi szüreti mulatság is több, mint egyszerű ünnepség. Mint minden évben, idén is este 8 órakor kezdődik, a berkeszi kultúrotthonban, a hajdani Péchy kúriában. Tíz órakor a bálozó emberek egy nagy kört alkotnak, s a szőlővel és borosüvegekkel megrakott lugasok alatt, a párba szerveződött fiatalok közreműködésével megszólal a „Megérett, megérett" című népdal.

A fiúk hagyományos csőszruhában vesznek részt az ünnepségen, amely egy pár térdig érő csizmából, gatyából, vászoningből, magyaros mellényből és csőszkalapból áll. A fiatalok megállnak egy pillanatra párjaik mellett, majd a hegedű hangjára elkezdik ropni a táncot, köztük a hagyományos berkeszi néptáncot. Később a lányok félreállnak, s a lugasok alatt az ifjú csőszök verődnek csoportba, várva, hogy a feszült várakozás közepette a háttérben megszólaljon a „Felkészülni, vigyázz, kész! Szabad a lopás!" A szőlő- és borlopás végeztével a párok elvonulnak, a lányok pedig elhívják párjaikat egy díszvacsorára. A vacsora végeztével a pároknak még nem szabad levetniük népi ruháikat, hanem éjfél után megismétlik a táncot és a „lopást".

A szüreti ünnepség előkészítése komoly munkát igényel: a konfirmált fiatalok, a kiválasztott párok már egy hónappal a mulatság előtt gyakorolják a táncokat, s szinte naponta próbákra járnak. A táncokat már húsz esztendeje Zah Jóska bácsi tanítja – díjmentesen.

A sárosmagyarberkeszi szüreti bál szervezői mindenkit szívesen várnak hagyományos szüreti ünnepségükre!

„In vino veritas!" (A szervezők)

Ha valaki a tizenévesek körében végezne egy felmérést, hogy ki, milyen zenét kedvel, sokan a rap-stílust mondanák kedvencüknek. De hát mi is olyan „cool" a rap-ben? – kérdezem magamtól.

Nem nagy dolog „rapelni": az ember elmond gyors ütemben egy akármilyen, a gettó- vagy utcai életről szóló, rímekbe foglalt szöveget, amely okvetlenül tele kell legyen tűzdelve ronda, ízléstelen szavakkal. Ez az egyik ágazata a rap-nek, amit leginkább „ganxta rap"-nek nevezhetnénk és a hip-hop stílus felé hajlik.

Ha a rap-nek van „egyik" ágazata, akkor kell lennie legalább egy másiknak is: ez az úgynevezett „egyszerű rap", amellyel egy-egy popdalban találkozhatunk, vagy önálló stíluságazatként, valamivel kevesebb trágársággal. Ennek a stílusnak a magyarországi művelői az Animal Cannibals vagy a Sub Bass Monster. Egy ilyen rap-et még jómagam is meg-meg hallgatok, de nem válok fanatikus rajongójává.

A rapsztárokat már-már istenítik rajongóik. Persze ez minden zenei stílus nagyjainál így van, de csupán a rap-nél látok kevés tehetségbeli különbséget a sztár (már ha egyáltalán annak lehet nevezni) és rajongói között. Vajon mekkora tehetség kell ahhoz, hogy valaki beolvasson egy gyors, rímekben nyikorgó szöveget?!

Talán nem is ez a „vagány" a rap-ben?! Lehet, hogy az a menő, hogy a sztár ugrál a színpadon, hol egyik, hol másik ujját mutogatja az őrjöngő tömegnek és cuccait össze-vissza rázza? Ehhez bizony tehetség kell: nem lehet könnyű közös ősünket utánozni tökéletesen, ráadásul udvarlás közben...

Biztos, hogy már kitaláltátok: nem szeretem a rap-et. Maradok a rock-nál, az legalább (valamivel) dallamosabb!

Apjok Norbert

- Pincér, nem tudna valami könnyű ételt hozni?
- De igen uram! Hozhatok például egy tizenöt dekás hússzeletet, az nálunk csak kilenc deka.

- Hogy hívják a lassú postást?
- Levéltetü.

Egy férfi elmegy a hires kuruzslónőhöz, mivel azt képzeli, hogy el van átkozva.
- Most pedig ismételje el nekem azokat a szavakat, amelyekkel magát megátkozták! – igy a kuruzsló.
- Férjnek és feleségnek nyilvánitom Önöket!

Domahidy András alábbi írása a Kortárs 2002/7. számában jelent meg. A szerző Szatmárnémetiben született, gyermek- és ifjúkora azonban a tágabb értelemben vett Szatmár megye, a Tisza, Szamos, Túr, Lápos és Zazar által „hátára vett" vidéken zajlott, a családi kapcsolatok, rokoni szálak a Lázári, Szamosangyalos, Pátyod és Koltó által meghatározott, nem annyira mértani, mint inkább lelki értelemben vett földrajzi négyszöghöz kötötték. A szeptemberi Petőfi-megemlékezések időszakában elsősorban az emlékirat koltói vonatkozásai, a Teleki-családot idéző leírásai keltették fel érdeklődésünket, de reméljük, közlésével egészében is sikerül érdekes olvasmányt kínálnunk olvasóinknak, mindazoknak, akik érdeklődnek tágabb szülőföldünk múltja iránt.

Mindig úgy éreztem: Pesten csak lakom. Mikor hazamentem a megyémbe, Szatmárba, ott éltem igazán. Ott is születtem, mint kedvenc költőm, Dsida Jenő, Szatmárnémetin. Nevét sohasem mondtuk ilyen hosszan, csak egyszerűen Szatmárnak. „Zothmár Fő-Várost, a várával együtt Árpád magyarjai már a helyén találták, mellette a későbben épült Németit Szent István Hitvesével, Gizellával 1006 körül" alapította bajor telepesekkel, ahogyan Szirmay 1809-ben Budán kiadott munkájában olvashatjuk. Ezt a Németit a Szamos egy bolondos kis ága választotta el Szatmártól, egy kőhíddal rajta. Egy 1777-beli térkép tanúsága szerint ez a bolondos kis ág akkor még vidáman folydogált, míg a polgárok meg nem unták, s be nem temették.

Szerettem ezt a kedves, sokat szenvedett magyar várost. Nemcsak tatár, török dúlta, hanem a császári seregek is. Itt született meg annyi váltakozó szerencsével vívott harcok után 1711-ben a szatmári béke. Megsínylette Kossuth híveként Bach keserves éveit, a románok rakoncátlan bevonulását a nagy háború után. Tetézte mindezeket a vallások villongása. A Dévai Bíró Mátyás helvét hitére tért város megszenvedte az ellenreformáció századokon át tartó keserves torzsalkodását, a Szamos árvizeit, a múlt század folyamán történt szisztematikus románosítást. A húszas években épült két hatalmas templom két, egeket ostromló dómja (az egyik görög katolikus, a másik ortodox) csodálkozással töltötte el a szatmári polgárt. „Ki fog ezekben imádkozni?" – kérdezték egymás között. Mára megtelt mind a kettő. Ma Szatmár Satu-Mare, egy magyar-román város.

Gyermekkoromban még a régi Deák tér kilenc katasztrális holdnyi négyszögén volt a piac, a város kellős közepén. A húszas évek végére a teret parkosította a város; fák, bokrok, virágágyak, sétányok váltották fel a vásárosok bódéit, földre terített ponyváit. A piac a széles Árpád utcába települt át.

Hetivásárkor szerdánként dugig megtelt az Árpád utcai piac. Szentszerda volt ennek a neve az egész vármegyében. Jöttek a nagybányai fazekasok, ide terítették le ponyváikat a csizmadiák, a cserepesek, a szíjgyártók, hozták a gubákat, a fekete posztó ünneplőket a gubáscéh székházából, vég vásznakat a falusi asszonyok, füzérekben a szárított gombát az avasi románok. Volt ott mindenféle aprómarha, liba, kacsa, rántani való csirke, hízott kappan, pulyka, gyöngytyúk, minden. A szilkék vizében úszott a frissen köpült vaj, a csuprokban a tejsűrű, a juhásznék előtt tornyokban a gomolyák. Volt nagy zsibongás, egymást kiabálták túl a kofák a hömpölygő tömegben. Állt a vásár.

Állt a vásár a vásártéren is, a Szamos túlsó partján, az állatoké. Megjelent rajta a faluk népe, a paraszt, zsidó és cigány kupecek. A szegénye eladó disznaja hátsó lábára kötött zsineget, kötőféken hajtotta tehenét, szekéren vitte malacát. Uradalmak, nagygazdák csikói, lovai, marhái már ott várták a vevőt a vásártéren, volt bivaly is, hirdetve, hogy közel van Erdély, itt vagyunk a Partiumban. Ilyenkor megelevenedett a város, egymást érték a szekerek, a kocsik. Volt keletje a lacikonyháknak, sült a lacipecsenye, a kolbász, nyárson a bárány. Délfelé a Pannónia Szálló előtt vesztegeltek a kocsik, gazdáik előtt habzó sörrel a vendéglőben. Volt áldomás, ha sikerült a vásár.

Nem volt szentszerda, hogy ne fogott volna be Béla bátyám kocsija, és ne hajtottunk volna be Szatmárra. Sokszor csak azért, hogy ott legyünk. Társadalmi esemény volt a hetivásár úrnak, parasztnak egyaránt. Mi először Peleskei úr szövetkezete előtt álltunk meg, a kálvinista láncos templommal rézsút átellenben. Nagyanyám átadta a rendelést, a komissiót Peleskei úrnak, délre legyen meg minden. Aztán Béla bátyám bement a borbélyhoz, nem is láttuk többet délig. Ha nem volt a Pannóniában, megtaláltuk Huszár Aladár könyvesboltjában, ahol pesti könyvek után nézett, az Erdélyi Szépmíves Céh könyvei felett elnézett, azoknak előfizetője volt. Velünk a székesegyház előtt állt meg a kocsi az Árpád utca elején. Mindig vettünk valamit. Ha mást nem, hát a teknős cigányoktól pár fakanalat vagy szakajtókosarat. A vásárban mindig akadt ismerős. Folyt a terefere. Én nézelődtem, bámészkodtam. Tágra nyílt szemmel néztem, hogy csinálja a szitakötő a szitát.

Hazamenet a lázári-homoki úton a cigánysorral szemben nagy hegyekben állt a görögdinnye. Híre volt a csanálosi dinnyének, nem volt szentszerda dinnye nélkül. Lékeltük, kóstoltuk, vettük, nem egészen értettem, miért. Volt odahaza annyi, mint a nyűg.

A nagy kanyarokban folydogáló Szamos, a Tisza, Kraszna, Túr meg a töméntelen apró ér, patak úgy hálózta be a vármegye alföldi részét, mint az emberi testet az erek; a kis tavak, vadvizek csillámlottak szerteszét, a holtágak makacsul őrizték vizüket, mint vénlányok egy régi szerelmet. A lápos alföldi részek lassan vékonyodó karja Szinérváraljáig nyúlt el, Erdősi Sylvester János szülőfalujáig. Azon túl kezdődtek igazán a hegyek. Nagybánya vidékére szinte háborítatlanul szaladt a Szamosba a Zazár, a Lápos.

Az alföldi részek laposak voltak, mint egy nagy asztal. Rajta vidáman kunkorodtak olykor hurkokat vetve a nagy folyók, a Tisza, a Szamos, a Túr. A kicsik, az erek, a patakok mintha utánozni akarták volna idősebb testvéreiket, hordalékaikkal versenyre keltek velük. Szigeteket, „hátakat" emeltek a lápos süllyedések mellé, és ezeken a hátakon szorultak össze a kis faluk, terültek el az erdők. Nevüket máig megőrizték: Tiszahát, Erdőhát, Szamoshát. Némely rátartiak Erdőhát egy részét Túrhátnak mondják ma is. A XIX. század második felében, a nagy szabályozás után sok község elvesztette folyója partját, árván maradtak, meg kellett elégedniük egy holtággal, egy tavacskával a libáknak, áztatónak a falu kendere számára.

A szabályozások megváltoztatták a tiszaháti, erdőháti falvak életét. Kiszélesedtek a legelők, rajtuk megindult az állattartás, a szántók nyilait felváltotta a táblák fekete, üledékes földje, bőven hányta rajta kalászát a búza, nyurgult rajta a tengeri. Módosabb lett az eddig jóformán csak az erdők famunkáiból, gyümölcsébol élő nép: batulját, borkormosát, szilváját tutajok hátán vitték Szegedig.

A Kraszna nem hordott hátat, szigetet, hanem ágakra szakadva táplálta a Rétoldalt, közönséges nevén az Ecsedi-lápot. De erről majd később.

A múlt század elejire sok helyütt már csak dűlőnevek jelezték a régi vizek helyét. Így az angyalosi határban az Érpart, a garbolciban a Szigethát, kishodosin a Pataksarja, Lázáriban a Szigetfő. Az erdőháti tölgyesek, gyertyánosok, égeresek a Tiszától Szatmárig szinte összefüggő erdőséget alkottak. A múlt század közepére berkekre, ligetekre, erdőcskékre zsugorodtak össze. Van néhány, amelyik megmaradt, így a szatmári erdő a város tulajdonában, ha megfogyva is. Nem kímélte őket a földosztás sem, azt az urasági parkok is megszenvedték. Van is egy mondás: ha a paraszt fát lát, fejszét fog.

Végh Antal, aki könyveiben olyan szeretettel és olyan hűséggel varázsolja vissza a régi szamos- és erdőháti határt, ő írja valahol, hogy alig találni a megyében juhart és gyertyánt. Rákóczi híres nagy sátorú tölgyfáját is kivágta egy éhes fejsze a darnói legelőn. Hiába kerestem a hosszú diófasort is a sályi határban, amikor először jártam odahaza, a hatvanas években. A fogyó erdőkből az ár menti csalitos, bokros nyárfásokba húzódtak az őzek, bennük fészkeltek a fácánok megsokasodva, de a szántók fürjcsapatait, fogolyrajait isten tudja, hova zavarta a kombájnok lelketlen sok kése. A töltések hancúrozó ürgéit, a tarlók serény hörcsögeit megtizedelte a vegyszerek mérge. A hírmondónak maradt fürjeknek, foglyoknak, a megritkult nyulaknak is megfertőzött táplálék maradt. Vesztükre.

A búzához hűséges maradt a mezei pocok. Az én időmben ildomos sem lett volna felégetni a tarlót. A konda vagy juh járt rajta, amíg tövig nem beretválta a sok éhes száj. Ma, amikor divatja lett felégetni a tarlót, varjak fekete serege lepi el az üszkös földet, hogy lakmározzék a pockok adta vacsorán.

Rókában ma sincs hiány, ahogy hallottam, görény is, menyét is akad. De a vidra kiveszett az erdőhátiak, szamoshátiak szótárából. Egy dűlőnév bizonyítja voltukat: Vidraszeg a kishodosi határban. Hadd szóljunk a madarakról később.

Két faluhoz fűz különösen szíves szerelem. Az egyik Lázári, anyám családjának faluja, a másik Szamosangyalos, melyet a világon mindenki Angyalosnak hívott, amíg a közigazgatás rá nem jött, hogy ilyen nevű község van a szomszédos Erdélyben is, sőt másutt is a régi országban. Angyalos a Domahidyaké volt, mióta egy ága a családnak ki nem rajzott a szűkké vált Domahidáról a XVII. század közepén. Vegyünk még hozzájuk két kisebb szerelmet: az egyik Pátyod a láp szélén, ahová Viktor nagyapám költözött második feleségével nagyanyám halála után, a másik Koltó, Teleki nagyanyám faluja.

folytatás a köv. lapszámban

(Nyugati Jelen) Nincs elég pénz egészségügyre, tanügyre, fizetés- és nyugdíjemelésre, az igazságtalanul megállapított nyugdíjak kiigazítására, lakásépítésre, autósztrádákra és községi utak kikövezésére, semmire sem jut elég pénz a költségvetés kiigazítása után sem, de jövőre, két év múlva, s ha így haladunk, tíz év múlva sem lesz elegendő.

És nemcsak azért, mert a ’89 utáni változó hatalmak és kormányok valósággal elszabotálták a gazdasági reformot, a privatizálást, a kapitalista út nyílt vállalását, hanem azért is, mert olyan tolvajlás és pocsékolás folyik ebben az országban, olyan nagy mértékű a korrupció és a bürokrácia, hogy a külföldi beruházók úgy szaladnak Romániától, mint az ördögtől.

És mert akkora a hatalom urainak a flancolása, közpénzpocsékolása, magánzsebre-dolgozása, mely mindenütt égbekiáltó felháborodást kelt.

És erre talán a legkisebb friss példa, hogy a napokban az Európai Bizottság külön háromtagú bizottsága vizsgálta Bukarestben, mennyire igazak azok a sajtóinformációk, melyek szerint integrációs miniszterünk saját férje és fia számára szerzett EU-pénzeket. A vizsgálat már az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnél is folyik, s nem tudni még, milyen eredményre jutnak, mint ahogy azt sem, hogy a fővárosba küldött EU-ellenőrök milyen jelentést készítenek e skandalumról Brüsszelben.

A napokban egyébként a liberálisok a miniszterelnököt is feljelentették az Országos Korrupcióellenes Ügyészségen annak kivizsgálására, hogy miért utazgat nyaralásra, pártrendezvényekre állami helikopterekkel, bizonyos demokrata párti ifjak pedig csütörtökön azért követeltek eljárást ugyanattól a neves intézménytől, mert úgy vélik, hogy Nãstase úr pártpropaganda céljából írt Quo vadis, Európa? című könyvének állami finanszírozása egyenlő a korrupcióval.

De hát miért csodálkoznánk? A kormánypárt már a szentképekre és a bélyegekre is saját jelképét nyomtatja, az ortodox egyház cigányok fejére helyez koronát, Arad megye prefektusa pedig holnap a papokkal a templomokban szeretné ismertetni bölcs kormányunk jóságos mezőgazdasági politikáját.

Kilin Sándor

Ajánlólevél Európába

Szép, modern szemetesládákat helyeztek el a vasútállomás peronjára, hogy hozzászoktassák az embereket a szelektív hulladékgyűjtéshez. Külön rekeszekbe lehet tenni a különféle anyagokat. Háztartási szemetet, papírt, műanyagot.... Minden rekesz más színű, s jól látható helyre ki van írva rendeltetése, hogy még véletlenül se lehessen tévedni a szemét bedobásakor.

Ez nem semmi! - mondogatom magamban. Úgy látszik, ha nehezen is, de változik a világ. A mi kis világunk is. Lassú léptekkel ugyan, de közeledünk, igazodunk a modern kor elvárásaihoz. Civilizálódunk.

Aztán belekukkantok az egyik szemetesládába, s rádöbbenek, hogy korai volt a lelkesedésem. Minden rekesz mást tartalmaz, mint amit kellene. Helyesebben: minden rekesz tartalmaz mindenféle szemetet, amúgy nonszelektív módon. Mintha csupán analfabéta emberek fordulnának meg az állomáson. Egy dologban azonban nem tévedtem: valóban változik a világ, csak mi nem tartjuk a lépést a változásokkal, csak mi nem tudunk (vagy nem akarunk) megváltozni.

A kísérleti jelleggel kihelyezett szemetesládák bizony még sokáig fognak gyakorlóeszközökként szolgálni.

Tamási Attila

Az állami tulajdonban lévő vállalatok magánosításából befolyt bevételek egy részét a társadalombiztosítási alap kiegészítésére és a nyugdíjrendszer támogatására fordítják, szerepel a Munkaügyi Minisztérium által kidolgozott törvénytervezetben.

Az erre a célra fordítandó összeg nagyságát kormányhatározatban állapítják majd meg.

A 19/2000-es számú, a nyugdíjrendszer és más társadalombiztosítási járulékokat szabályozó törvény értelmében a társadalombiztosítási alapból minden évben 3 százalékot különítenek el egy ún. sürgősségi tartalékalapba. Ezt az alapot a társadalombiztosítási alapról szóló törvény előírásai alapján a társadalombiztosítási szolgáltatások költségeinek fedezésére, valamint más biztosítási költségekre fordítják.

A Munkaügyi Minisztérium által kidolgozott törvénytervezet lehetővé teszi az Országos Nyugdíjpénztár számára, hogy a privatizációs bevételekből befolyt összegek egy részét az állami kincstárban helyezze letétbe, amelyek a bankok által megszabott árfolyam alapján kamatozik.

A letétbe helyezett pénzösszegeket csupán a törvénytervezet elfogadása után két évvel használhatják fel a társadalombiztosítás finanszírozására.

(MEDIAFAX)

(Népújság/Mediafax) A nem magyar nemzetiségű román állampolgárok nem kaphatnak magyarigazolványt és nem élhetnek a kedvezménytörvényben biztosított jogokkal, áll a jogszabály alkalmazásáról szóló megállapodás tervezetében. A megállapodás nyomán érvénytelenné válik a kedvezménytörvénynek az az előírása, miszerint a nem magyar nemzetiségű családtagok is igénybe vehetik a kedvezményeket.

A dokumentum tervezete szerint a magyarigazolvány kibocsátásának minden szakasza a Ma-gyar Köztársaság területén zajlik. A magyar diplomáciai képviseletek nem bocsáthatnak ki igazolványokat, csupán összegyűjthetik az igényléseket.

A romániai nemkormányzati szervezetek nem bocsáthatnak ki ajánlásokat a magyarigazolványt kérelmezők etnikai hovatartozásával kapcsolatban. A csak Magyarország területén igénybe vehető kulturális kedvezmények biztosítottak minden olyan diák, egyetemi hallgató és tanár számára, akik magyar tannyelvű romániai oktatási intézményekben tanulnak vagy oktatnak, tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásukra. A kedvezmények pusztán a romániai diák, egyetemista vagy tanári státus alapján, nem a magyar oktatási szaktárca által kiadott igazolvány alapján vehetők igénybe. Az oktatási támogatások Románia területén csak oktatási intézmények által vehetők igénybe, pályázat útján, amelyet egy román jogi személyiséggel rendelkező alapítvány bonyolít le. Magánszemélyek Románia területén csak ösztöndíjak formájában, pályázati úton igényelhetnek oktatási támogatást, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül.

A magyar fél vállalja, hogy megteszi a magyarigazolvány módosítását célzó lépéseket, az Európai Bizottság 2002 decemberi ajánlásainak megfelelően, amelyek szerint az igazolványból törölni kell az olyan elemeket, amelyek politikai kapcsolatot teremthetnek a magyar állam és a határon túli kisebbségek között (a fedőlapon látható Szent Korona, nemzeti szimbolikával rendelkező idézetek, útlevélhez hasonló külalak stb).

A megállapodás tervezete egy kölcsönösségi kitételt is tartalmaz, miszerint a magyarországi román kisebbség tagjai ugyanazokban a kedvezményekben részesülnek, mint a romániai magyarok.

(Szabadság) A kenyér drágulását illetően ellentmondásos hírek vannak. Noha a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi miniszter több ízben elmondta, hogy a kenyér árának további emelkedését semmi sem indokolja, a kenyérgyártók szövetsége, a Rompan ismét jelezte, hogy azok a termelők, akik augusztusban nem drágították a kenyeret, szeptemberben rá lesznek kényszerülve. Az import búza tonnánkénti ára egy hónap alatt 140 dollárról 165 dollárra emelkedett, ami az alapanyag közel 20 százalékos áremelkedését jelenti. A minisztérium szerint a múlt hónapban 300 ezer tonna kenyérbúzát importáltunk, szeptemberben pedig további 200 ezer tonna behozatalára van szükség.

A szakminisztérium megnyugtatása ellenére a pékek az elkövetkező periódusban újabb kenyérdrágulásra számítanak.

(Szabadság) Ha jól értettem, véget ért a vita az alkotmánymódosításról parlamentünk képviselőházában és szenátusában egyaránt. Örvendek annak, hogy honatyáinknak arról is sikerült megállapodniuk, mi módon használhatjuk anyanyelvünket a bíróság előtt mi, a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok.

Számomra azonban, aki nem vagyok alkotmányjogász, tehát nincs átfogó képem mindarról, amit tartalmaznia kellett volna az új alkotmány szövegének, és mi az, amit (esetleg) ki kellett volna hagyni a régiből, két kérdés nyitva maradt. Az elsőben, az "egységes nemzetállam" megfogalmazásban (amelyik tudtommal egyetlen európai állam alkotmányában sem szerepel) a kormánypárt és az ellenzék honatyái — talán egyetlen, a Liberális Párthoz tartozó képviselő (vagy szenátor?) kivételével — egységesen szavazták le az RMDSZ-t. Mert úgy látszik Románia akkor is nemzetállam, ha lakosainak legalább 10 százaléka más nemzetiséghez, nemzeti kisebbséghez tartozik. Ne csak a romániai magyarokra gondoljunk és az elvándorlás után "aligra" fogyatkozott német nemzeti kisebbségre, hanem a Máramarosban és a Duna-deltában élő ukránokra-oroszokra is más, számbelileg kevésbé jelentős kisebbségek mellett —, hanem például az egyre inkább öntudatosodó roma testvéreinkre is, akiket népszámlálások alkalmával szívesen "románok"-ká nemesítenek ugyan, de a valóságban közel állnak a társadalmi kirekesztéshez. Mi lesz, ha majd esetleg ők is követelik az anyanyelvi oktatást — jóllehet más nemzeti kisebbségektől eltérően írásbeli kultúrájuk még nincsen? Ez csak idő kérdése.

A másik pont, ahol változtatást vártam volna, amit hónapokkal ezelőtt — ha visszafogottan is — szóvá tett a sajtó, ez országunk jelenlegi kétkamarás és igen nagy költségeket felemésztő parlamentjének a karcsúsítása. Költségei (nemcsak a képviselők és szenátorok fizetésére gondolok, hanem irodáik, személyzetük fenntartására, ezekkel kapcsolatos kiadásokra is) — igencsak túlméretezettek. Attól tartok, hogy az állami költségvetéshez viszonyított arányaiban sokszorosa annak, amit az Amerikai Egyesült Államok költ (szintén kétkamarás) parlamentjére, a Kongresszusra és a Szenátusra.

Sajnos ebben a kérdésben még nagyobbnak bizonyult az egyetértés a kormánypárt és ellenzéke között. Még érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ is (tudtommal) egy húron pendült ellenfelével — a Nagy-Románia Párttal. Kétkamarás parlamentünk, a Képviselőház és a Szenátus személyi állománya változatlan marad — költségvetésével együtt. Most, amikor az ország anyagi helyzete mindennek mondható, csak épp rózsásnak nem. Most, amikor az ország lakossága árdrágításokkal kezdődő ősz és tél előtt áll. Igaz, ha parlamentünk — mondjuk — öt százalékos leépítése nem is billentené helyre az ország költségvetését, de egy esetleges 50 százalékos "létszámcsökkentés" — már igen sokat számítana. Akár a kétkamarás parlament egykamarássá való "egyszerűsítésével", hiszen a rendszerváltás óta eltelt közel 13 év alatt nem sikerült — talán csak mostanság sikerül — elválasztani a két "ház" feladatát, feladatkörét — hiszen eddig mind az egyik, mind a másik ugyanazt vitatta kétszer, ezzel valójában csak nehézkesebbé tette a törvényalkotást, az ország sorsának irányítását. Ám jó. Maradjon Romániának demokratikus hagyományai szerint — a kétkamarás parlament. Ám a képviselő és szenátor urak számát (és ezzel együtt a parlamentbe való bejutás jelenlegi 5 százalékos küszöbét is) igazán lehetne felére csökkenteni. Vagy talán nem látjuk egyik-másik (valószínűleg kevésbé "hazafias") tv-állomás adásában a plenárisokon, egyáltalán a parlament ülésein szunyókáló honatyákat? Oly nagy szükség van rájuk, annyira nélkülözhetetlen durmolásuk az ország törvényhozó testületeiben, hogy inkább az amúgy is koldusbotra jutott egészségügyön, a tanügyön "szorítunk" egyet, hogy valamiképpen szinten maradjon gazdaságilag az ország, eleget tegyünk az EU és a nemzetközi pénzügyi szervezetek "takarékossági" felszólításainak — mint például a frissiben felemelt gázárak esetében?

Ezért kérdem: Nem lehetne karcsúsítani egy kissé az ország heretársadalmává alakulni kezdő politikusréteget — ahelyett, hogy az egyre nehezebben élő állampolgárokra hárítanának minden terhet?

Örvendek annak, hogy az alkotmánymódosítással számos, az ország jelenét és jövőjét érintő kérdést sikerült-sikerül megoldania a Parlamentnek. Ám az kevésbé tesz boldoggá, hogy hagytak még munkát (úgy vélem, bővecskén) a holnap alkotmánymódosítóinak is.

Senkit sem biztatok arra, hogy példámat kövesse, de ha így marad a javasolt új alkotmány szövege, személy szerint nem kívánok részt venni az alkotmánymódosítást szentesítő népszavazáson. Még érdekvédelmi szervezetünk — az RMDSZ esetleges biztatására sem. Fodor Sándor

(Nyugati Jelen) Szobor-ügy?

Inkább szobor-ürügy.

Arad megye prefektusa, amikor szombaton leállította a tizenhárom vértanú emlékmuvének újrafelállítási munkálatait, nem a saját kútfejéből szánhatta el magát a dokumentum aláírására.

Súgtak neki.

És nem hisszük, hogy a jelentéktelen nagyváradi építkezési felügyelőségtől. Az onnan érkezett küldöttek csupán eszközök voltak.

Bukarest súgott.

A prefektus pedig, mint a kormány első számú területi képviselője, úgy is mondhatnánk, a megye kormányzója, fegyelmezett pártkatona, teljesítette a törvényesség látszatába csomagolt parancsot.

Ravasz lépés volt, hisz, úgymond, itt csupán egy építkezési engedély érvényességéről vagy érvénytelenségéről van szó, ne mondja senki, hogy a kormánypárt országos és helyi szervezete nem teljesítette az RMDSZ-szel kötött megállapodást.

Csakhogy ilyen átlátszó ürüggyel nem lehet ámítani minket.

Ugyanúgy, mint azokkal a gyermeteg érvekkel, mesterséges hisztériakeltésekkel sem, amelyekkel a kolozsvári egyetem két megígért magyar karának felállítását gátolják.

Jegyzőkönyvekben, pártközi egyezségekben papírra vetett dokumentumokban rögzített ígéretek semmibevételéről van szó, ami után kétségessé válhat, hogy az RMDSZ támogathat-e továbbra is egy olyan kormányt, amely nem tartja be a szavát, egy olyan hatalmat, amely semmibe vesz minket.

Kormányválságot akarnak?

Iliescu elnök, tudomásunk szerint, még mindig nem válaszolt Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök Szabadság-szoborral kapcsolatos levelére, Medgyessy Péter magyar miniszterelnök látogatását már egyszer elhalasztották, s a magunk részéről kétségesnek tartjuk, hogy ilyen körülmények között sor kerülhet még Bukarestben a román–magyar kormányfői csúcsra.

Hogy mi várható?

Nãstase miniszterelnök most Párizsban építi Románia jövőjét, Iliescu elnök Kazahsztánban tevékenykedik az ország népének jólétéért, nincs tehát idejük a szobor-üggyel foglalkozni.

Van hozzá ürügyük.

Mi azért még bizakodunk.

Még észhez térhetnek, és nem süllyesztik el Románia épülő EU-hajóját.

Amelyben mi, erdélyi magyarok is benne ülünk, s minket is elsüllyesztenének vele.

Kilin Sándor

(Szabadság) Az aradi Szabadság-szobor visszaállításának kérdéséről tárgyalt a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és az RMDSZ küldöttsége. A kormánypárt részéről jelen volt Octav Cosmânca ügyvezető elnök, Viorel Hrebenciuc, az SZDP képviselőházi frakciójának elnöke, Ion Solcanu, a kormánypárt szenátusi frakciójának elnöke és Valeriu Dorneanu, a Képviselőház elnöke. Az RMDSZ részéről Markó Béla szövetségi elnök, Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke, Frunda György szenátor, Kelemen Attila, a képviselőházi frakció elnöke, Borbély László, a Képviselőház titkára, és Tokay György képviselők voltak jelen. A késő esti megbeszélés során részletesen elemezték a Szabadság-szoborcsoport visszaállítása kapcsán kialakult helyzetet, és leltárba vették a lehetséges megoldásokat. Megállapodás született arról, hogy még ezen a héten közös erővel megoldást keresnek az ügy minél előbbi lezárása érdekében.

Szeptember 15-én ünnepli fennállásának 1 éves évfordulóját Erdély hírportálja, a Hírek. ro. A magántőkével működtetett közszolgálati jellegű, informatív és szórakoztató Internetes oldal továbbra is a politikai pártatlanság és az objektivitás jegyében dolgozik.

2002 szeptemberében kezdte meg működését Erdély Hírportálja, a Hírek.ro azzal a céllal, hogy kiszolgálja, híranyaggal lássa el, szórakoztassa a magyar olvasó közönséget. Napi többszöri frissítésben közöljük a híreket Erdély nagyobb, magyarok lakta városaiból. Megpróbálunk minél átfogóbb képet adni a napi történésekről úgy, hogy a határon túli magyarság is jól értesült legyen. A kategorizált hírek mellett, naponta szemlézzük a fontosabb és nagyobb példányszámú hazai román lapokat. A hírek mellett, közérdekű információkkal is ellátjuk az olvasókat. Az eredeti elképzeléseknek nagyrészben eleget téve, az elmúlt egy év alatt, egy olyan Internetes oldalt fejlesztettünk ki, mely nem csak informál, hanem szórakoztat is.

Ami a jövőbeli terveinket illeti, bővíteni, korszerűsíteni fogjuk az oldalt, hogy egy minél szélesebb körű közönség igényeit és elvárásait ki tudjuk elégíteni. A portál első születésnapján arculatot vált, színesebb és felhasználó-barát formát ölt, jobban elkülönülnek a közszolgálati és a szórakoztató részek.

Saját értékelésünk szerint az elmúlt egy esztendőben sikerült helyt állnunk. Az egy évre kitűzött célokat megvalósítottuk, de tudatában vagyunk annak, hogy az út elején járunk, a neheze még csak ez után jön. A Hírek.ro továbbra is Erdély hírportálja: a közönség szolgálatában, az objektivitás jegyében.

(Szabadság) Két éve, az al-Kaida szörnyű — és még a horrort kitervelő terrorszervezet vezére, Oszama bin Laden szemében is várakozáson felül sikeres — szeptember 11-i merényletei után egyöntetű volt a vélemény: a világ többé sohasem lesz olyan, mint azelőtt. Ez igaz ugyan, de nem egészen. Valójában a világ már a merényletek előtt sem volt "olyan" — a fogalommá vált "szeptember 11." csak néhány óra borzalmába sűrítette azokat a változásokat és feszültségeket, amelyek az előző években, évtizedekben halmozódtak fel. A hidegháború kelet–nyugati politikai konfliktusa és a gigászi atomarzenálok léte, a "kölcsönösen biztosított megsemmisítésen" alapuló stratégiai szembefeszülés takarta és eltérítette azokat az erőket, amelyek a szovjet birodalom összeomlását követően hirtelen önálló, veszélyes pályára léptek. Szemléltető példa erre maga bin Laden, aki Afganisztán hegyei között még amerikai támogatással szervezte önkénteseit a megszálló szovjetek elleni "szent háborúra" — hogy aztán az ellenfél bukása után addigi mozgatói ellen fordítsa titkos szervezetét. A terrorizmus globális előretörésének megvoltak a politikai, szociológiai és technikai előzményei. Ami a legelsőt illeti, hadd említsük itt csak azt, hogy mára csak egyetlen — az amerikai — hiperhatalom maradt színen. Katonai és gazdasági erejével szemben már nem kínál ellensúlyt a szélsőséges türelmetlenség számára semmiféle "nemzetközi osztályharc", és a "harmadik világ" összefogása is leszerepelt. A terror viszont — nem utolsósorban a globalizáció új eszközei révén — felértékelődött.

Ezek között első helyen hadd emeljük ki a médiát, illetve annak új technológiáját, amely ma már a világ minden pontjára pillanatok alatt el tudja juttatni a merényletek sokkoló képeit. Ha úgy tetszik, éppen az Egyesült Államokban jött létre az az eszköz, amelynek révén, például a CNN hírtelevízión, az Amerikára mért csapás képe és híre pillanatok alatt bejárta a világot. Aki a rémülettel kívánja célját elérni, ennél jobb eszközt nem is kívánhat. A terrorcselekményeknek ugyanis csak az egyik, sőt talán kevésbé fontos eleme maga a közvetlen pusztítás: a média megsokszorozza a lélektani sokkot, ami alighanem az igazi cél.

Afrikában nem egy etnikai vérengzés követelt sokszorta több áldozatot, mint szeptember 11., de a világ egyrészt alig tudott róluk, másrészt nem élte át megrendítő érzelmi valóságukat, mert nem volt róluk kép, tudósítás, helyszíni közvetítés. Ebből következik a szó szoros értelmében is gyilkos verseny a minél sokkolóbb, nagyobb, vérengzőbb — tehát nagyobb hírértékű, szenzációsabb — merényletekért a különböző fanatikusok között. Ennek színháza ma már az egész világ: a New York-i ikertornyoktól a bali szórakozóhelyekig, a bombay-i terektől a jeruzsálemi utcákig.

Az előzményekhez tartozik az öngyilkos merényletek gyakorlatának banalizálódása is. Igaz, a bibliai Sámsontól a japán kamikazékon át az önégető saigoni buddhista boncokig mindig akadtak saját életüket is feláldozó harcosok. Az öngyilkos támadást azonban tömegessé csak a végsőkig fokozott, tartós konfliktusok kitermelte, nem egy esetben vallási alapra, például az iszlámra hivatkozó (bár azt csak eszközként alkalmazó, nem abból következő) fanatizmus tehette. Ennek a harci formának műszaki hátterét a globális kommunikáció elterjedése jelentette: így irányíthatták afganisztáni barlangokból a New York-i ikertornyokra és Washingtonra mért csapást. Amikor pedig ez bekövetkezett, hirtelen reflektorfénybe került az a realitás, amelybe már a szovjet birodalom bukása után lépten-nyomon beleütközött a világ. Az ugyanis, hogy míg a II. világháború utáni időszakot jellemző hidegháborús, kelet-nyugati konfliktus kezelésére lényegében megvolt mind a katonai-politikai stratégia, mind a szervezeti háttér — ENSZ, NATO, EBESZ stb, más-más feladattal és akciótérrel -, az új kihívásokkal szemben lényegében tanácstalan azóta is a világ. Ez már az 1991-től a volt Jugoszlávia területén kirobbant háborúk során is nyilvánvaló volt, hiszen mindaddig, amíg az Egyesült Államok színre nem lépett, az érdekeltek és az Európai Unió képtelenek voltak az öldöklés megfékezésére. A terrorizmus esetében hasonló a helyzet.

2001. szeptember 11. után még nyilvánvalóbbá vált, hogy a világszervezet nem képes megadni a világ válaszát, hiszen a maitól lényegesen különböző nemzetközi erőviszonyokra épült (pl. a Biztonsági Tanács összetételében), és egészen más helyzet kezelésére szolgált. De a NATO sem válhatott a terrorista kihívásra adandó válasz fő eszközévé, hiszen masszív állami had-erőkkel szembeni védelemre szolgált. A benne megtestesülő transzatlanti kapcsolat (az Egyesült Államok európai katonai jelenléte) nem alkalmas a tagállamok területén kívülről induló globális terrorfenyegetések megelőzésére.

A nemzetközi közösség számára ilyen körülmények között jogos dilemma, hogy ezekre a kihívásokra a meglévő keretek között nem születhetett közös válasz. Így az Egyesült Államok alkalmi koalíciók élén, és nem egy szövetségesének fenntartásait figyelmen kívül hagyva, érvényesítette a maga önvédelmi felfogását. Ez a hagyományos nemzetközi jog kereteit szétfeszítve szuverén államok elleni, különben győztes hadjáratokban öltött formát. E fellépések indokoltságát az emberi jogok védelme szempontjából nem lehet kétségbe vonni, mind a tálib, mind az iraki diktatúra gyűlöletes terrort valósított meg saját népével szemben, és potenciális terrorfenyegetést jelentett másokra, de — mondják a kritikusok — ezen az alapon még számos létező rendszer válhatna hasonló célponttá: hol van tehát a határ? A további kérdés az, hogy jobb, biztonságosabb lett-e a világ a terror elleni hadjáratok révén? Igaz, a tálib és a bagdadi Szaddám Huszein kormányzat összeomlott az amerikai csapások alatt, sokezer terroristát sikerült így vagy úgy kikapcsolni. Másfelől viszont a merényletek sorozatának nem szakadt vége, magában Afganisztánban sem konszolidálódott kellően a helyzet, Irakban pedig a háború befejezése óta több amerikai katona vált a különböző támadások áldozatává, mint ahányan a hadjáratban elestek. Az al-Kaida továbbra is létezik, követői pedig, akik közül sokan szeptember 11. hatására léptek csatasorba, a világ számos pontján hallatnak magukról (robbantásokkal). Mit tegyen velük szemben a világ? A katonai válasz újabb hadjáratokat feltételezne, de az iraki helyzet láttán úgy tűnik, hogy ez még egy hiperhatalom számára sem egykönnyen járható út. Újabb áldozatok vállalása esetén még a hazafias lendület is elfogyhat, ami már a jelenlegi amerikai adminisztráció újjáválasztását teheti kétségessé. Az Egyesült Államok már amúgy is "hitelbe háborúzik", államadóssága egyre nő, és ennek mértéke még Washington esetében sem növelhető a végtelenségig. Nem véletlen, hogy mostanában újra előtérbe kerül a sokáig háttérbe szorított, elhanyagolt ENSZ, Washington a világ más nemzeteinek közreműködését igényli. Igazi és kölcsönös nemzetközi együttműködésre annál is inkább szükség lenne, mert úgy tűnhet, a sűrűsödő öngyilkos merényletek, a terrorista bombák füstje eltakarja a jövő igazi, sürgető kérdéseit. Ilyen a globalizált glóbusz véges, meg nem újuló, azaz elfogyó erőforrásaival való gazdálkodás (sokak szerint már ezekért folyik a harc), az ökológiai kihívások, a légkör felmelegedése, a világszerte növekvő környezetszennyeződésre adandó, és csak közösen adható válasz, és még a terrorizmus kérdésével szoros összefüggésben, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása.

Két évvel szeptember 11. után csak annyi bizonyos, hogy valóban, a világ sohasem lesz többé olyan, mint azelőtt — amikor a szinte gyanútlan Amerikát derült égből érhette a terrorcsapás. Az azonban még nem dőlt el, hogy a jövő is szüntelenül sokkolt, gyanakvó, rettegő világot jelent-e majd, amely a fenyegetés elhárítása érdekében esetleg éppen azokat a demokratikus értékeket korlátozza, amelyeket megvédeni kívánna — vagy olyan holnapot, amelyben a fanatizmus táptalaját szüntetik meg, a történelmi és szociális okokat próbálják orvosolni.

A bonsai szó szerinti fordításban kis fa tálban. A bonsainak alkalmas fák általában nem genetikailag törpe növények közül kerülnek ki. Kialakításuk egy hosszadalmas munka eredménye. Nevelésének több mint kétezer éves hagyományai vannak, alakításának titkai apáról-fiúra szálltak. Először a kínai császári udvar és a főnemesség palotáit díszítették a cserépben nevelt fák. Valószínűleg buddhista szerzetesek által jutott el japánba, ahol a sintoista vallás természetközelsége miatt megfelelő fogadtatásra lelt. A Japánok, mint annyi más művészeti ággal kapcsolatban is megfigyelhető tökéletesítették a formákat, új stílusirányzatokat írtak le. A bonsai tartása művészet, kialakítása soha véget nem érő folyamat, ezért, a természettel való együttélés harmóniáját szimbolizálta. Manapság már az egész világon ismerik, és mindenhol akadnak követői. Európában az 1960-as évek közepén jelent meg. Magyarországon elsőként az Egyetemi Bonsai Club jött létre 1983-ban.

Ha természetből gyűjtjük be az "előanyagot", akkor figyelembe kell vennünk a természetvédelmi előírásokat! Mellesleg nem egyszerű megtalálni a növényt, továbbá ismerni kell az úgynevezett "kigyűjtés" körülményeit. Azonban a módszer előnye, hogy hamar, vastag törzsű növényhez jutunk, és "már csak" egy jó ágszerkezetet és jó gyökérrendszert kell kialakítanunk. Ez esetenként hosszú évekbe telhet (3-6 év).

Így rögtön egy esztétikailag szép növényhez jutunk, de "meg kell fizetnünk az árát". A bonsai vásárlás, (eltekintve a bevásárlóközpontokban kapható tucat kategóriától) nem olcsó dolog, egy jobb növényért 40.000.-, vagy akár több millió Ft-ot is elkérhetnek. Ügyeljünk arra, hogy egészséges növényt vásároljunk. Ebben az esetben célszerű szakember segítségét igénybe venni.

Ha faiskolai anyagot vásárolunk, a konténeres növények előnye, hogy erős gyökérrendszerrel rendelkeznek, ezért könnyen megtarthatók. Ezen kívül a kertészetek rejtett zugaiban fellelhetők olyan növények, amelyek csak a bonsaibarátok álmaiban szerepelnek.

A magvetés, légbujtás, dugványozás, szemzés, vagy oltás által szaporított növények alkotják a bonsaihoz jutás legolcsóbb formáját, mégis csak azoknak javaslom, akik nagy türelemmel rendelkeznek, ugyanis mire ezekből az úgynevezett magoncokból esztétikailag élvezhető bonsait nevelünk, hosszú-hosszú időnek kell eltelnie, viszont előnye, hogy látható hegek nélküli tökéletes felépítésű növényt nevelhetünk belőlük.

Mielőtt hozzáfogunk a fa kialakításához, el kell döntenünk milyen stílusnak szeretnénk megfelelni, valamint fontos szempont a fa elejének kiválasztása. A korona kialakítása történhet metszéssel, drótozással, hajlítással, áglehúzással. Ne feledjük, hogy a felszívó és a párologtató egységet mindig összhangban kell tartanunk. Ügyelnünk kell a bonsai tál, és növény harmóniájára is (Szín, nagyság stb.). Léteznek olyan szerszámok, amelyeket kifejezetten azért hoztak létre, hogy megfelelő esztétikai szépségű növényeket tudjunk kialakítani, ezek beszerzési ára elég magas, de kicsi odafigyeléssel elérhető, hogy hosszú élettartamot érjenek meg. Érdemes szakember tanácsát kérni, a szerszámvásárlást illetően.

Ahhoz, hogy növényünk mindig megfelelő kondícióban legyen, ismernünk kell annak tartási körülményeit. Tisztában kell lennünk a hő-, víz-, talaj-, fény- és tápanyagigénnyel, ismernünk kell a növény páratartalom igényét. Nem utolsó sorban ismernünk kell a növény származási helyét, a helyes teleltetési hőmérséklet megválasztása érdekében. Tartsuk szem előtt, hogy az olcsó kategóriájú, nagymennyiségben előállított, és bonsaiként forgalmazott növények tartási körülményeit is optimálisan tartják a forgalmazók (Pl. fény, hő, páratartalom, tápanyag-utánpótlás, víz stb.), hogy a növény minél jobb kondícióban legyen a eladáskor. Ez egyáltalán nem baj, de kevesen tudják, hogy ha a tartási körülmények egyike is megváltozik, a növény általában levélsárgulással, levélhullatással reagál. A tucatbonsait forgalmazó cégek a tartási körülményekre vonatkozóan nem tudnak felvilágosítást adni. A magára hagyott tulajdonos a teljes levélhullásra úgy reagál, hogy abbahagyja a növény locsolását, mert azt hiszi, hogy a növény elpusztult. Holott elképzelhető, hogy csak a pihenő időszakába jutott, és éppen a vízutánpótlás elmaradása okozza a pusztulását. Ebből is látható, hogy nem célszerű vaktában belekezdeni a bonsai nevelésébe.

Érdemes beszerezni a kereskedelmi forgalomban kapható, magyar nyelvű szakirodalom valamelyikét, vagy egyszerre akár többet is.

Katona Ervin

(Kertpont.hu)

Egyes élelmiszerek fogyasztása csúcsformába hoz minket lelkileg és szellemileg egyaránt. Olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek úgynevezett "boldogságtermelő" hormonok előállítására ösztönzik a szervezetet. A csokoládé szénhidráttartalmánál fogva emeli a vércukorszintet, ami a sejtek számára alapvető energiaforrást jelent. Olyan fehérjékben is gazdag, amelyek hatására a szervezetben fokozódik a szerotonin termelése. Bizonyos esetekben elég egy kevés csokoládé, máris feldobva érezheti magát.

Hozzávalók (egy személy részére): 3 dkg főzőcsokoládé; 0,7 dl habtejszín (nem homogenizált).

Elkészítés: A kis darabokra tördelt csokoládét a tejszínnel együtt tegye egy lábosba, és lassú tűzön olvassza meg. Töltse át egy tálba, és legalább 24 órára tegye a hűtőszekrénybe. Röviddel tálalás előtt kézi habverővel verje jó habosra.

Ét- és tejcsokoládéból egyaránt finom.

(www.egyperces.hu)

Hozzávalók: 4 nagyobb szelet csontos borjúláb (egyenként kb. 20 dkg); 1 dl olívaolaj; 1 répa; 1 szál zeller; 1 kis póréhagyma; 1 cikk fokhagyma; 1 hagyma; 3 dkg vaj; 1 dl fehérbor; 6 db hámozott paradicsom; 1 liter húsleves; 1 csokor petrezselyem; 1/2 teáskanálnyi reszelt citromhéj; só; bors.

Elkészítése: Az olívaolajat felforrósítjuk, a borjúlábat elősütjük, a kockára vágott zöldséget és a hagymát, fokhagymát a vajon megpároljuk, fehérborral leoltjuk. A lábszárszeleteket lecsepegtetjük, a párolt zöldséghez tesszük a paradicsommal együtt. Ráöntjük a húslevest, sózzuk, borsozzuk, és középmeleg sütőben (kb. 175 °C) 1,5 órán át pároljuk. Apróra vágott petrezselyemmel és reszelt citromhéjjal tálaljuk.

Sáfrányos rizottó, vagy tészta illik hozzá.

Hozzávalók: 0.80 dl olívaolaj; 6 dkg vaj; 1 kis fej kockára vágott hagyma; 1,25 dl fehérbor; 50 dkg kerek szemű rizs, (nem gyorsrizs!); só; sáfránypor; 6 dkg reszelt parmezán sajt; 7,50 dl húsleves.

Elkészítése: Az olívaolajat, és egy kiskanál vajat felhevítünk, a hagymát üvegesre pároljuk benne, ráöntjük a bort, felhevítjük, hozzátesszük a rizst, s sóval és sáfránnyal ízesítjük. Állandó kevergetés mellett apránként hozzátesszük a húslevest, s a rizst készre főzzük. Leveszzük a tűzről, és végül hozzákeverjük a maradék vajat és a parmezán sajtot.

Csak frissen elkészítve jó, de úgy kiváló köret.

Hozzávalók (kb. 15 adaghoz): 1,25 dl hideg eszpresszókávé; 20 dkg porcukor; 0,5 dl Amaretto (mandulalikőr); 1 kg mascarpone sajt (olasz krémtúró, de jó a magyar is); 3 csomag babapiskóta; 1 dkg kakaópor.

Elkészítése: A krémtúrót, a likőrt és a porcukrot összekeverjük. Egy hosszúkás tűzálló tál alját vékonyan kikenjük ezzel a masszával, arra egy sor piskótát teszünk, és azt kávéval meglocsoljuk. Újabb réteg krémtúró, újabb réteg piskóta meglocsolva kávéval - ezt addig folytatjuk, míg a hozzávalók el nem fogynak. (Legfelülre túró kerüljön.) Megszórjuk kakaóval, majd hűtőbe téve 1-2 órát érleljük.

Desszertként is fogyasztható, s hideg büfé részeként is jól mutat.

(Konyhamester)

A skót megkérdezi a fiát:
- Mennyi ideje szopogatod azt a savanyúcukrot?
- Két órája.
- Akkor már leveheted a celofánt róla.

Az anyóst kórházba szállítják egy szívroham után. A doktor mondja a férjnek:
- Sajnos csak rossz hírekkel tudok szolgálni!
- Istenem! Túléli?!

- Kedvenc állatod?
- Tanár úr kérem, a sültcsirke.

Zoknit hordtak a szandálhoz az ókori rómaiak, amikor Britanniában voltak - fedezték fel azok a régészek, akik kétezer éves leletek feltárásán dolgoznak London déli részén. Egy bronzszobor lábán tűnt fel, hogy az alak gyapjúzoknifélét visel a mediterrán típusú szandálhoz. A lelet egy 1,2 hektárnyi római kori templomkomplexum feltárásakor bukkant fel. "Hát, ez elég kínos lehet nekik - mondja az ásatás vezetője, Nansi Rosenberg. - Az lehet az egyetlen mentségük, hogy ők itt nagyon fáztak. Tacitus írásaiból tudjuk, hogy a britanniai időjárást szörnyűnek találták. Bár néhány dokumentumból eddig is tudtuk, hogy az ókori rómaiak képesek voltak zoknit venni a szandálhoz, ez mégis nagyon érdekes felfedezés, mert erre tárgyi bizonyítékunk eddig nem volt." A szobor valamelyik római császárról vagy - a Mars hadistennel is kapcsolatba hozott - Camulos hadistenről készülhetett, amely utóbbinak francia és brit földön is kultusza volt. Ezen az ásatáson egyébként nemcsak zoknis szoborlábat, hanem egy ókori krémet is találtak, ujjnyi vastagságú tégelyben. Hogy a kenőcs mire volt jó, nem tudni: ha volt is szavatossága, már rég lejárt.

Csak a német turistákat tartják külföldön még szemtelenebbnek, mint az angolokat - ezt az eredményt hozta egy angol folyóirat közvélemény-kutatása. Brit lapjelentések szerint a Caterer and Hotelkeeper című folyóirat megbízásából különböző országokban dolgozó mintegy ezer turisztikai szakember megkérdezése alapján készült felmérés. A hotel- és vendéglői szakmában dolgozók 23 százaléka a német turistákat találta a leginkább bárdolatlannak. A német turisták, mondta a megkérdezettek csaknem negyedrésze, mindig találnak valamit, amire panaszkodhatnak, tekintet nélkül a szolgáltatás színvonalára. Egy karib-tengeri szállodatulajdonos például elmondta, hogy hoteljében egy szabadságát töltő német nő azért tett panaszt az egyik alkalmazottra, mert az nem akarta napvédő krémmel bekenni a hátát. A szemtelenség terén szorosan a második helyre az angol turistákat teszik, a megkérdezett szakemberek 22 százaléka szerint "arrogánsak, ostobák és részegesek". Gyakran megesik, hogy visszakövetelik az utólag rossznak mondott, de azért elfogyasztott ételért kifizetett pénzt. Nem egyszer beleköpnek a feltálalt ételekbe. Megesett az is, hogy a főpincért lőfegyverrel fenyegette meg egy angol turista. Végül a szállodai és vendéglátó ipari szakma dolgozói által kellemetlennek tartott külföldi turisták listáján a harmadik és negyedik helyen holtversenyben az amerikaiak és a franciák állnak, az idegenforgalmi iparban érintettek 18-18 százaléka tartja őket a legbárdolatlanabbnak - olvasható a dpa jelentésében.

Ellopta egy házi őrizetben lévő elítélt nyomkövetőjét egy férfi az Egyesült Államokban, de csak azért, mert nem tudta, mi az. A hatóságnak nem volt nehéz kiderítenie a tolvaj hollétét: csak be kellett kapcsolni egy számítógépet. A műholdas nyomkövetővel Wisconsin állam Rock megyei börtöne egy házi őrizetben lévő nőt tartott szemmel, aki a kertjében hagyta kis időre a készüléket. Ezt használta ki - balszerencséjére - a tolvaj, aki ugyan nem tudta mit lop el, de úgy vélhette, biztos jó lesz valamire. Miután a nő észrevette, hogy eltűnt a nyomkövető, telefonált a rendőrségnek, de addigra a szerkezet már amúgyis automatikusan jelezte a hatóságnak, hogy kikerült a házi őrizet területéről. Az illetékes börtön házi őrizetesekkel foglalkozó tisztje ezek után otthoni számítógépével pillanatokon belül kiderítette, hogy hol van a nyomkövető, a rendőröket pedig a készülék jeladásai egy lakásba vezették, ahol el is fogták a 40 éves tolvajt - jelentette az AP.

Nepál buddhista gyermekistenét nevelői nem engedik a turisták szeme elé, mivel a helyi önkormányzat keményen megadóztatja a katmandui templom bevételeit. A katmandui Durbar tér buddhista templomkomplexumának turisták által adományozott bevételei igencsak megcsappantak azóta, hogy a városi önkormányzat minden egyes, ide látogató turista után 2,50 dolláros adót von le a perselyekben összegyűlt pénzekből. A nepáli felsőbb osztálybeli családból kiválasztott, és a buddhisták által serdülőkoráig istenként imádott leánygyermek, az úgynevezett Kumari ezért már huzamosabb idő óta nem jelent meg a zarándokok és laikus érdeklődők előtt, s nevelői addig nem is engedik megjelenni, míg Katmandu vissza nem vonja adórendeletét. A Kumarit eddig sem közelíthették meg a halandók, de a Kumari ház parányi udvarába beléphettek, és szerencse esetén láthatták is az istent, amint díszes erkélyéről leinteget nekik. A hívek manapság tehát dühösek - úgy gondolják, hogy a Kumari szent hagyományát nem kellene kereskedelmi érdekeknek alávetni - írta a Himal magazin alapján a Reuters hírügynökség.

Az uralkodó orosz ortodox egyház szabályos esküvői rítusai szerint fogadott örök hűséget egymásnak két férfi Nyizsnyij Novgorodban. A ceremóniát a feltűnés elkerülése érdekében szűk körben, a lehető legnagyobb titoktartás mellett tartották szeptember 1-jén az oroszországi város egyik templomában, az Oroszországban szentségtörésnek számító homoszexuális egyházi házasság híre azonban mégis kitudódott és - mint a Komszomolszkaja Pravda beszámolt róla - nagy botrány kerekedett belőle. A meleg párt összeeskető Vlagyimir atyát, a Krisztus születése templom papját felfüggesztették állásából és az is lehet, hogy büntetésből végleg megfosztják egyházi tisztségétől - jelentette az EFE spanyol hírügynökség. A titkos egyházi esküvő hírét a patriarkátus szóvivője is megerősítette az ANSA olasz hírügynökségnek, hozzátéve, hogy a frigy érvénytelennek tekintendő, mivel az ortodox egyház nem ismeri el az azonos neműek házasságát. A pap egyébként "uzsoraárat", a szokásos esketési illeték tízszeresét, mintegy 500 dollárnak megfelelő összeget kért a titkos esküvői szertartásért a meleg pártól, Gyenyisz Gogolevtől és Mihail Morozovtól. A jelentésekből nem derül ki, hogy a pap az egyenjogúság iránti elkötelezettségből, vagy pusztán haszonszerzés céljából vállalta az egyházi előírások megszegését. A rituálé a szabályos esketésű ceremónia szerint zajlott: a férfiak fejére koronát helyezték, kehelyből megitatták őket, olajjal kenték meg a homlokukat, majd a pap mögött a szentélybe vonultak, ahol szenteltvízzel locsolták meg őket.

A nagybányai Területi Tájékoztató Iroda (magyar igazolvány iroda) értesíti az érdekelteket, hogy szeptember 8-tól ügyfélfogadási órarendje megváltozik: hétfőtől péntekig, reggel 9 és délután 4 óra között várja ügyfeleit, továbbra is a Lucaciu (Felsőbánya) utca 1. szám alatti székházban.

Szeptember 13-án, holnap 19 órai kezdettel SÁROSMAGYARBERKESZEN SZÜRETI BÁL!

Szüreti szokások, népi táncok, mulatság reggelig. A szervezők mindenkit szeretettel várnak!

A tizedik tanévét kezdő nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium nappali és levelező tagozatára (újságíróképzés többféle szakosítással, médiamenedzser képzés) valamint az EuroPress elnevezésű, az uniós csatlakozással kapcsolatos ismeretek oktatását kínáló szaktanfolyamra várja a jelentkezőket naponta 10-14 óra között személyesen (Kanonok sor 13.), telefonon (0259/419924, 0788/379448), illetve a Sajtókollégium e-mail címén (aesk@rdslink.ro). Beiratkozási határidő: október 3., míg a felvételi vizsga időpontja október 4., 11 óra. Részletes tájékoztatás igényelhető a fenti elérhetőségeken, valamint a Sajtókollégium honlapján: www.aesk.ro

A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör tagjai születésnapja alkalmából nagyon sok szeretettel gratulálnak MISZOVITS OLIVÉRNEK (szeptember 18.). Isten éltesse sokáig!

• FELKÉSZÍTÉS MATEMATIKÁBÓL érettségire, felvételire. (Strébeli). Tel: 221174, este.

• ALBÉRLETET KERES édesanya két gyermekkel (a gyermekek taníttatása végett), különbejáratú szoba, mellékhelyiség magánházban vagy tömbházban. Tel: 281410.

• Egyetemista lány ANGOL és ROMÁN NYELV oktatást vállal I-VIII. osztályos gyerekeknek.Tel: 216338.

• Befogadok 1-2 diáklányt. Tel: 424310.

• KIADÓ 2 szobás bútorozott tömbházlakás a Barbu Delavrancea utcában. Érdeklődni a 0721-660636-os telefonon.

• KIADÓ 2 szobás bútorozott tömbházlakás az Independentei sugárúton. Érdeklődni a 420426-0s vagy a 0745- 234597-es telefonon.

• MUNKAAJÁNLATOK: Németországba, Spanyolországba, Olaszországba, Franciaországba, Magyarországra és Ciprusba. Kereseti lehetőség: 600-1500 euró. Teljes ellátás biztosítva. Tel: 0265-254768, 0265-254132, 0265-246049. Marosvásárhely, Cutezantei utca bl. 15., ap. 1., e-mail: fehertrans@interware.hu

• RENDSZERES NAPI JÁRAT: Nagybánya-Budapest (oda-vissza kedvezmény). Tel: 289051, 0740-819728, 0724-629242, 0036202116337 (Csaba).

• Személyeket SZÁLLÍTUNK NAPONTA Nagybánya-Budapest útvonalon oda-vissza. Tel: 430296, 225119, 0744-698294.

• Jó minőségű ZENE és FILMEZÉS. Tel: 0744-100798, 212714 (8.00-16.00) + ajándék!

• Magyar zenét - és nem csak - bármilyen alkalomra jutányos áron szolgáltatok! Érdeklődni a 0745-625676-os telefonszámon.

• FESTMÉNYEKET VÁSÁROLOK. A hirdetés érvényes egész évben. Tel: 275793.

• TELEVÍZIÓJAVÍTÁS háznál. Tel. 0740.843701.

• Jutányos áron JAVÍTOK aragáztűzhelyeket és víz-gázszerelést VÁLLALOK. Tel. 0722859863 vagy 277121

Fájó szívvel tudatjuk, hogy folyó év szeptember 9-én a drága jó férj, apa, testvér, sógor, nagybácsi, PECSÁR TIBOR visszaadta lelkét Teremtőjének. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérték és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család

Bánatos szívvel búcsúzunk volt munkatársunktól, PECSÁR TIBORTÓL. Őszinte részvétünk Ildikónak. Gabi és Teri

Fájó szívvel veszünk búcsút szeretett barátunktól és szomszédunktól, TIMÁR GYÖRGY mérnöktől, aki hirtelen elhunyt. Őszinte részvétünk a gyászoló családnak. A tömbház lakói

Örök emlékezettel búcsúzunk kis osztálytársnőnktől, RENÁTÁTÓL. Köller Éva osztályfőnöknő és volt osztálytársai

2003. szeptember 15-én lesz TÖRÖK ADÉL halálának első évfordulója. Nyugodjon békében! Családja

Fájdalommal emlékezünk szeptember 15-ikére, amikor 3 éve, hogy ifj. BÖLÖNYI JÓZSEF jóságos szíve örökre megszünt dobogni. Emlékét kegyelettel őrizzük. A bánatos család

Szeptember 16-án lesz 5 éve annak a szomorú napnak, amikor a drága édesanya, anyós, nagymama és dédnagymama, özv. TAR SÁNDORNÉ, szül. Koncsárd Ilonka visszaadta lelkét Teremtőjének. Emlékét kegyelettel őrzi a bánatos család. Nyugodjék békében!

Szeptember 17-én lesz három éve, hogy a szeretett feleség, édesanya, nagymama, FARKAS GIZELLA, szül. Bodnár elköltözött a mennyországba. Kedves emléke örökké élni fog mindazok szívében, akik szerették, tisztelték Őt.

A.F. IOSIP TEMETKEZÉSI VÁLLALAT (Horea utca 6. Szám, tel. 0262-213855; 0723-477027; 0745-337534)

- koporsók, temetkezési kellékek, a temetés előkészítése, szállítás és minden szolgáltatás

Copyright © Bányavidéki Új Szó - 2002