(BÚSz-információ) Ma délután kezdődik és vasárnap ér véget a múlt heti lapszámban már beharangozott néprajzos hétvége, a nagybányai Teleki Magyar Házban. A szervezők több mint száz résztvevőre számítanak; Erdély majd minden tájegységéről érkeznek a magyar népi hagyományokkal ismerkedni kívánó cserkészek, fiatalok.

A tavaly Koltón lebonyolított nagy sikerű rendezvény előadásaira, a táncházba, vagy a kézműves foglalkozásokra (ez utóbbi esetben jelképes részvételi díj kifizetése ellenében) természetesen az érdeklődő nagybányaiakat is szívesen látják. Előadások hangzanak el különböző népi hagyományokról, népviseletekről, alkalom nyílik az egyes népi hangszerekkel, népi mesterségekkel, kézművességekkel való közvetlen találkozásra. Lesz néptánc- és népdaltanulás, és természetesen a táncház sem marad el. Az érdekesnek ígérkező előadásokat videovetítések egészítik ki.

A rendezvény programja:

PÉNTEK

17-18 óra – Videofilmvetítés: Magyar Állami Népi Együttes: Elindultam szép hazámból – magyar néprajzi tájegységek táncaiból. 18-19 óra – Népdaltanítás; 20-23 óra – Néptánc- és népdaltanítás, táncház: moldvai, gyimesi táncok.

SZOMBAT

9-10 óra – Jeles napok, népszokások. Előadás. 10-14 óra – Kézművesfoglalkozások: gyöngyfűzés, gyöngyszövés, rongyszőnyegszövés, tojásírás, rézdomborítás, fazekasság, fafaragás. 15-16 óra – Ismerkedés népi használati tárgyakkal. 16-17 óra – Ismerkedés népi hangszerekkel. Előadás. 17-19 óra – Néptánctanítás, népdaltanítás: felcsíki táncok. 20-23 óra – Néptánctanítás, népdaltanítás, táncház: moldvai, gyimesi, felcsíki táncok.

VASÁRNAP

9-10 óra – Népviseletek. Előadás. 10-14 óra – Kézművességek: körmönfonás, bogozás, rongyszőnyegszövés, tojásírás, rézdomborítás, fazekasság, fafaragás. 15-16 óra – Videofilm megtekintése: Zerkula János gyimesbükki primás élettörténete.

MEGHÍVOTTAK: Ségercz Ferenc, Kolozsi Attila, Sepsiszentgyörgy (zene, előadás), Both József és Both Zsuzsa, Kolozsvár (táncoktatás), Molnár Judit, Domokos (gyöngyfűzés, gyöngyszövés, körmönfonás, bogozás), Tamás S. Erzsébet, Koltó (énektanítás, előadás), Szentlászlai Margit, Nagybánya (tojásírás), Kőszeghy István, Nagybánya (fazekasság), Gödri János, Szecseleváros (kopjafafaragás), Tölgyesi Béla, Gyergyószentmiklós (rézdomborítás), valamint pusztinai csángó adatközlők.

Vásárhelyi D. Miklós

... darabokra szaggatol. Bánffy Miklós híres regénytrilógiájának címadó szavai ma is érvényesek, mégsem a regényről szeretnék írni, hanem arról az érthetetlen csöndről, amely a rohamosan közelgő népszámlálást övezi.

Természetes, hogy leginkább a magyarigazolvány-igénylés foglalkoztat, vagy a PSD és az RMDSz közötti egyezmény, illetve az, hogy ezt megyénkben hogyan fogjuk megejteni, mit lehet ebbe még belevinni. Csak azt nem értem: ha felső szinten már olyan régóta tartanak az előkészületek, miért nem került bele az egyezménybe a népszámlálási kérdőív összeállítása, legalábbis annak nemzetiségre, anyanyelvre és vallásra vonatkozó, számunkra létfontosságú pontjai?

A személyekre vonatkozó kérdőív 15. pontja a nemzetiség (etnia). A számlálóbiztosok kézikönyve így utasít ennek kitöltésére vonatkozóan: a számlálóbiztos a magukat román nemzetiségűnek vallók esetében a 10-es kódszámú kockát jelöli X-el. Ha a számlált alany más nemzetiségűnek (altã etnie) vallja magát, a számlálóbiztos a megkérdezett által kijelentett nemzetiséget írja be, anélkül, hogy ezt értelmezné vagy összevonná (román eredetiben: „Pentru persoanele care s-au declarat de »altã etnie«, recenzorul a înscris în spatiul rezervat în acest scop etnia declaratã de persoana recenzatã, fãrã a face nici un fel de interpretãri sau asimilãri de denumire"). Továbbá, mondja a kézikönyv, tekintettel kell lenni arra, hogy a nemzetiségeket illetően, bizonyos esetekben azonos kódszámot használnak. A mi esetünkben 11-es kódszáma van a magyarnak és az ungar-nak. „Maghiarã, ungarã" – így. A székelynek már 33-as a kódszáma, a csángónak pedig 41-es.

Kedves ismerősöm, aki nagyon büszke székely őseire (amit senki sem vitat el tőle), lelkendezett azon, hogy a székely is megjelent a nemzetiségek listáján. Megdermedtem. Mert hogyan is magyarázzam meg ennek az embernek, hogy ez az a kivétel, amikor – jogos büszkeségét félretéve – egyszerűen magyarnak kellene vallania magát?

Még emlékszem Csau utolsó népszámlálására, amelynek eredményeként a magyar mellett nyolcszáz-valahány székely is megjelent a honi nemzetiségi palettán. Mi történik, ha most, pusztán lelkesedésből, az erdélyi magyarság fele székelynek vallja magát? Az, hogy annak írják be. Csakhogy érdekképviseleti szövetségünk neve RM(agyar)DSz. És nem RSz(ékely)DSz, sem pedig RCs(ángó)DSz. Szavazni ugyan lehet székelynek is, csángónak is a magyarra, az önkormányzati költségvetés visszaosztásánál azonban már csak a magyar politikai, vagy polgári szerveződések, illetve a székelység és a csángóság szerveződései jöhetnek számításba. Azok, amelyek bejegyzett nevükben tartalmazzák a székely vagy csángó megnevezést is.

Magyarán: a népszámláláskor magukat székelynek vagy csángónak vallók megannyi veszteségei lesznek magyar közösségünknek. (Az más kérdés, hogy a székelyek és csángók is megérdemelnek egy számbavételt – de nem ezalkalommal.)

Incselkedik velem az ördög: mi lesz, ha egy 21%-os magyarságú településen 1% székelynek, 1% csángónak, 19% pedig magyarnak vallja magát? Fuccs a PSD-RMDSz protokollumnak, fuccs a közigazgatási törvény biztosította hivatali nyelvhasználatnak, a magyar nyelvű intézménytábláknak, helységnévtábláknak...

Ugyanez a kérdésfelvetés érvényes a népszámlálási kérdőív 16. pontjában megjelölt anyanyelvre is, bár ennek már nincsenek olyan szomorú következményei mint a nemzetiség megnevezésének. Úgyhogy tessék nyugodtan bevallani a székely anyukától tanult székely anyanyelvet. Mert csángó nyelv nincs. A listán. Naná. Tetszett hallani az Európai Parlament vitáit! (Hogy miket tudnak a magyarokról!)

A 17. pontnál szereplő vallás, és ennek listája viszont dícséretet érdemel. Tényleg.

Csak az nem fér a fejembe, hogy protokollozó szövetségi nagyjaink (és kisebbjeink) figyelmét hogyan kerülhette el ez az aprócska népszámlálás? Elvégre „csak" tíz rövid évecskére határozza meg a közösségünk által is összeadott adóinkból visszaszármaztatható pénzeinket.

Annál inkább nem értem a csendet a tárgy körül, mivelhogy néhány hete már szóvá tettem az RMDSz Nagybánya-központú Területi Választmánya előtt. Hogy mire megy ki a játék, azt akkor is elmondtam. Ezt még megtoldanám azzal, hogy a számlálás eredményének összesítését éppen a magyar húsvét nagyhetére időzítették, hogy lehetőleg minél több magyar számlálóbiztos hiányozzon (abból a kevésből).

Hogy aztán nyugodtan elmondhassák: megszámláltattál – és híjával találtattál, ezért darabokra szaggattatol.

A számlálandók iránti tisztelettel,

Szaniszló József
RMDSz városi tanácsos

Négy év lázas készülődés után, az enyhén szólva hagyománytisztelő mormonok földjén és a tollkoronás amerikai őslakók hazájában, Utah központjában, február 9-én kigyúlt az óhazából érkezett láng. Az Olimpia napsugarával meggyújtott, négyévenként ujjászülető tűzcsóva Zeusz földjéről indult, s a kézről-kézre adogatott fáklyák közvetítésével végül a Salt Lake-i stadionban jutott el rendeltetési helyére, hogy emlékeztesse a versenyszellemre, a szabályokra mindazokat, akik összemérik erejüket, tudásukat.

És arra, hogy a játékok alatt békének kell lennie.

Az elnevezés kifejező. Játékokat, nem pedig versenyeket emlegetünk, még akkor is ha versenyeznek a résztvevők. Ezt jól meg kell jegyeznie mindenkinek: a sportolók nem harcolnak egymás ellen, főleg nem a téli játékok alatt. Csak a jégkorongozók kerülnek testközelbe, de ők is csak a korongot ütik! Nem mondom, nem kisasszonymódra – bár maguk a „kisasszonyok" is hokiznak, s nem is rosszul...

Az első olimpiai játékokon a versenyfutás volt az első, és jóideig az egyetlen versenyszám. Egy „stadium" hoszszat kellett futni (193 m); ennyi volt a pálya. Az elnevezés később is fennmaradt, csak éppen a méretek változtak.

Nem akarom most a játékok történetét leírni, nem ez a célom, de mondanivalóm alátámasztására el kell egyet s mást mondanom.

A történelem folyamán az első olimpiát 776-ban rendezték. Négy évente tartották, mindig Olümpiában. A régi görögöknél annyira fontos esemény volt, hogy az időszámítás alapjául szolgált. Már akkor megalakult az „olimpiai bizottság" is, tagjai tíz hónapig tanulták tennivalóikat Elisz városában. Határozatukat megmásítani még igazságos fellebbezés esetén sem lehetett. (Ez így lett volna jó most is, mert az első újraértékelés megindítja a lavinát, amelyet már nagyon nehéz megállítani. Ez történt most a műkorcsolya páros versenyén, ahol bizonyítottan tisztességtelen szándék miatt két bajnokot avattak, s a bíráskodási rendszert is teljesen megváltoztatják a jövőben, hogy ne nemzeties ambíciók szerint számolgassák még verseny előtt, hogy ki, hányadik lesz a sok, közel egyforma tudású versenyző közül.)

A játékoknak akkoriban változó számú, a 108. Olimpiától 8 tagú „bírói testülete" volt. A résztvevők, akárcsak manapság, előttük tették le az esküt. Voltak botokkal ellátott „őrző-védő" emberek, s voltak selejtező futamok is. Nincs új a nap alatt!

Sajnos ma már a játékok is az üzleti világ céltáblájává váltak. Reklámozni ugyan nem szabad, semmilyen terméket, de ezért győzte le az Atlantai Coca Cola a különben 100. fennállását jubiláló játékok hazáját, Athént!

Amerika becsületére, vagy inkább az amerikai polgárok becsületére válik, hogy a szeptember 11-i barbár tömeggyilkosság ellenére sem mondtak le a játékok megrendezésének jogáról. Egy nép önbizalma, hogy meg tudja védeni önmagát, példamutató lehet az egész földgolyó számára, számunkra is! Mi is meg kell védjük magunkat a lelki terror ellen, amely lassan jobban nyomaszt belülről, mint kívülről. Mikor látjuk a felszabadultan szórakozó, lelkesen szurkoló közönséget a világ minden tájáról, vajon hová kívánjuk azokat, akik a ránk erőszakolt lelki terror által akarnak hatalmat szerezni, vagy megtartani? Oda ahová valók: a történelem süllyesztőjébe.

Igaz, itt is mindenki a saját nemzetének szurkol, de nem a másik ellenében, kifütyölve, lehurrogva azt, amint itthon látjuk. Megtapsolnak minden győztest, néha még az utolsónak is sikere van, kitartása miatt, azért, hogy nem adta fel, célba ért! Sportmagazinok címlapjára való jelenet volt, amikor a legyőzött német Sachenbacher nem csak hogy elsőként gratulált orosz legyőzőjének, Csepalovának, hanem nagyon emberien viselkedve meg is csókolta. Azt hiszem, negyven évvel ezelőtt a történtekért lecsukták volna az orosz versenyzőt, amiért egy kapitalistával cimborál!

Salt Lake City-ben nem találkoztunk a labdarúgó mérkőzések nemzeti gyűlöletté fajult indulataival, azzal, amikor a bemondó már nem is az ellenfél (sőt: ellenség!) legyőzéséről beszél, hanem annak megalázásáról. Lett volna-e mit keresnie ilyen helyen annak, aki felrója egy edzőnek, hogy nem a hivatalos nyelven, hanem anyanyelvén készíti jegyzeteit?

Ezeket a játékokat nem egy nemzet, állam, hanem egy város rendezi, s mint ilyen, úgy teszi dolgát, amint azt szavazó polgárai megkívánják. Az ultrapatriotizmusnak semmi keresnivalója itt addig, amíg a versenyzők közt ott van a spanyol Muehlegg, aki szinte egyedül, futva nyert két aranyat választott hazájának és magának, vagy az osztrák színekben versenyző Hunyadi Emese, aki olimpiai rekordot is futva csak a 9. helyre szorult, vagy a román Tófalvai.

Hitlert megütné a guta, ha látná az amerikai Flowerst, a kettős bob aranyérmesét, az első színesbőrű bajnokot egy téli Olimpián, vagy a bronzérmes ferdeszemű és nagyon szép Kwang kisasszonyt! Ünnepelte őket egész Amerika, az egész világ, függetlenül fajtól és nemzetiségtől. Ünnepelték az ifjúságot, a sportot, s nem utolsó sorban a kiváló teljesítményeket. Igaz, hogy az ausztráliai Bradbury a gyorskorcsolyázásban úgy nyert érmet, hogy az előtte futók egymásra buktak. Bradbury mosolygott, széttárt karokkal. Mit tehetett volna, szerencséje volt! Mosolygott a norvég sífutó Hetland is a győzelmi dobogón, míg Csepalova hősiesen, de szinte eredménytelenül küszködött könnyeivel. Pedig sírhatott volna nyugodtan, a győztesnek szabad!

Volt ebben a 16 napban valami, ami egyre inkább hiányzik az emberiségnek: a Játék. No nem az idegekkel, az álhazafias indulatokkal, hanem játék úgy, ahogyan gyermekkorunkban játszottunk: nevetve, néha sírva, de sohasem fogakat csikorgatva, acsarkodva. Itt, a korcsolyagálán is láthattuk, milyen is az, amikor nem pontokkal és pontozóbírókkal kell viaskodni, hanem felszabadultan, örömmel játszani. Az orosz Sluckaja cowgirl-nek öltözve ficánkolt a jégen, a párosok Chaplin és a kölyök figuráját elevenítették fel. A francia jégtáncos Anyiszina vörös hajkoronájával Peizerat, a párja játszott.

Szinte jelképesnek tekinthetjük, amikor a győztes kanadai csapat egyik tagjának úgy adták át az érmet, hogy ölében tartotta kicsi gyermekét. A jelen dicsősége – a jövő ígéretével. Mert az Olimpiának vége, de következik az Olimpia.

Torinóban négy év múlva ismét játszani fog az emberiség. Két világháború és két véres diktatúra után Szép Ernővel elmondhatjuk: „Kérem, én még nem játszottam, nem játszottam, játszani szeretnék mostan!"

Köszönet a szép játékokért Salt Lake City!

Dr. Sasi Nagy Béla

– EKE-TÚRA. Útvonal: Tolvaj Dénes - Borpatak. Indulás vasárnap reggel 10.00-kor, találkozó a RFN előtt. Túravezető: Gulyás Sándor, Almási Csaba.

– KÉRIK az EKE Gutin Osztályának tagjait, hogy legközelebbi, jövő szerdai találkozójukra ne felejtsenek magukkal hozni fényképet az új tagsági igazolványokhoz!

– FILMVETÍTÉST szervez jövő szerdán, március 6-án 18.00 órától az EKE Gutin Osztálya a Teleki Magyar Házban. A videofilm címe: Egyiptom. Szeretettel várják az érdeklődőket!

– MAGYAR HáziMOZI! Filmklub kezdte meg tevékenységét a hét végén a Teleki Magyar Házban. A következő vetítésre március 9-én, szombaton este 19 órától kerül sor, amikor Az élet szép című olasz filmet láthatják.

Nagybánya

11.00 – Koszorúzás a virághegyi temetőben.

12.00 – Koszorúzás az Arany Sas fogadónál

13.00 – Koszorúzás Fésűs Menyhért '48-as polgármester síremlékénél (római katolikus temető)

16.00 – A Teleki Magyar Ház avatóünnepsége

19.00 – Illyés Kinga és Hencz József (Marosvásárhely) ünnepi pódiumműsora a Városi Színházban.

Koltón március 17-én lesz rangos megemlékezés, amikor sor kerül a kastélyban berendezett Teleki emlékszoba felavatására!

Pénzadományok: Jogi tanácsadásból: Sárközy László Ferenc (100 ezer lej), Cziple Aurél János (500 ezer lej), névtelenül (100 ezer), Kruk István, Vamera kft. (5 millió), Rákóczi Béla (200 ezer), Faragó Tibor (100 ezer), az Óvárosi Ref. Egyházközségen keresztül: Kemény Károly (100 ezer), Hadnagy István és családja (500 ezer), jogi tanácsadásból Vaszita Emese (100 ezer), Lőrinczi Kálmán (100 ezer), az Óvárosi Ref. Egyházközségen keresztül: Adorján Iván (500 ezer).

Eddig összegyűlt: 42 935 500 lej + 35 400 Ft + 220 DM + 50 USD + 30 EUR.

Egyéb adományok: Dobránszky Béla (régi pénzek, „Élet és tudomány" évfolyamok), Ghiulvesi Beáta (terítők), dr. András Zsófia (tisztítószerek, kávé), névtelenül (pálinka, asztalterítők, konyharuhák), Óvárosi Ref. Egyházközség (csillárok, kerámiák), Balogh Erzsébet (állófogas), névtelenül (varrottas falvédő), Lovász Attila („Krónika" évfolyamok), Lőrincz László (reflektorok), Compact kft., Székely Erzsébet (határidőnaplók), Kozel László, Ausztrália (egyiptomi női fejszobor) névtelenül (kávéskészlet), Kádár István (térképek, turistakönyvek, vetítővászon, didaktikai segédeszközök), Thurmann Mária (könyvek), Bene Katalin (abroszok), Enyedi Gyula (Teleki-portré, kinagyított, régi Nagybánya-fénykép), Altnéder Erzsébet (könyvek, függönyök), Havasi Tibor (fikusz), Nagybánya-újvárosi Refomátus Egyházközség (székek), Lázár Angéla (fikusz), Erőss Imre (pálma).

Felajánlás: névtelenül (futószőnyeg, hamutálcák, folyóiratok), Dan István (Mihály Magda festmények), Götz Endre (könyvek, virágok), Nagy Zoltán (folyóiratok), dr. Sasi Nagy Béla (óriáskaktusz), Gönczi Sándorné (Tőrös-plakettek), Molnár János (közmunka), Szilágyi László (csillár), Tőrös Gábor (egy nagyobb méretű Teleki Sándor bronzplakett), Cressent kft (berendezés), K. Matyikó Margit, Kondrák Károly (festmények), György István (kőművesmunka), Érsek Teréz (szőnyeg, függöny), Kecskés Balázs (könyvek), Metz József (magánkönyvtár), könyvek Agricola Lídia hagyatékából, Balla Józsefné (Balla József festmény), Fábián Márta, Vancouver (300 kanadai dollár), Konyicska Sándor (világítótestek), dr. Pohl Antal (Pirk János festmény), Kemény Zoltán (közmunka), Fülöp Balázs (bútor), Sasi Nagy Béla (könyvek), Markó Gábor (kagyló), Antal Sándor, Saitos István, Hory Agáta (külső tér megtervezése), Kurticsán Péter, Sipos István.

Segítettek rajtunk: Dénes András, Palencsár Ágoston (kőművesmunka), Crastos Cornel (fuvarozás), Oláh Csaba (fuvarozás), Bölönyi Zoltán, Dienes Áron, Bary Emma, Bertóti Péter (arculattervezés), Frauenbach kft. (Kiskos Álmos, Progli Klára, Derczéni Imre, Körmendi Judit), Kígyó Co kft. (Kishegyi Endre & fia).

Szükségünk van: a március 15-i házavatóra ital- (bor, pálinka) és szállásfelajánlásokra, valamint továbbra is a ház szépítésére alkalmas (régi) berendezési- és dísztárgyakra, helytörténeti (esetleg Teleki-) emlékekre, relikviákra, állófogasokra, faliórákra, (hinta)székekre, varrottasokra, csergékre, evőeszközökre, tálcákra, asztalterítőkre, törülközőkre, tisztítószerekre, dísznövényekre, szőnyegekre, lábtörlőkre, szerszámokra, kazettás magnóra, hanglemezekre, orsós-magnó szalagokra, rádió-TV szerelőre.

Közmunkára hívjuk mindazokat, akik segíteni szeretnének a Ház udvarának és környékének kitakarításában. A tavaszi nagytakarításra a házavatót megelőző hétvégén, március 9-én, szombaton 9 órától és 15 órától kerül sor. Érdeklődni lehet a 218-204 (napközben), vagy 216-451 (reggel, délelőtt) telefonszámokon, illetve a Teleki Magyar Házban. Cím: Thököly (Minerilor) u. 5. sz., telefonszám: 213-615.

További elképzeléseink valóra váltása, a tervezett magyar kulturális központ megvalósítása és működtetése érdekében köszönettel fogadjuk adományait!

Bankszámla:

2511000025605465 (lej, deviza)
WEST BANK S.A. ARAD
Cardine Banking Group
Sucursala Baia Mare
4800. Baia Mare, B-dul Unirii.nr. 7. jud. Maramures, Romania
pénzforgalmi jelzőszám (SWIFT kód): WBANRO22XXX,
Számlatulajdonos intézmény neve:
Societatea Maghiarã de Culturã din Transilvania
4800. Baia Mare, str. V. Lucaciu. nr. 1. jud. Maramures

Az átutalásnál tüntessék fel: „pentru casa Teleki".

* Az I. számú plébánia Szentháromság templomban tartották keresztvíz alá Scheip Ervin és Brad Octavia kislányát, aki a Patricia Andrea nevet kapta. Keresztszülők: Lar Gergely, Lar Carmen.

* Szent József áhitatosság kezdődik március 1-én, pénteken. Március hónapban minden reggel a 8 órai szentmise után a Szent József oltárnál áhitatosságot tartanak.

* Az óvárosi református gyülekezetből kísérték utolsó útjára Kovács Tiborné Szatmári Gyöngyi (60), Lőrincz Antalné Sárközi Erzsébet (84), Gáspár László (40), Varga László (70), Reiz Béláné Gerbovanu Irén (77), Bukova Jánosné Sztarna Eszter (79) testvéreket az Úrban. Nyugodjanak békében.

* Az evangélikus-lutheránus templomban vasárnap, március 3-án de. 10 órától istentisztelet keretében úrvacsoraosztás lesz. Az evangélikus-lutheránus lelkész az ökumenikus imahét keretében du. 17 órától a felsőbányai ref. templomban hirdet igét.

* Az újvárosi református templomban tartották keresztvíz alá Czine Róbert és Mãnãilã Maria Ioana kisfiát, aki a keresztségben a Ramon Róbert nevet kapta. Ker. sz.: Kosztin Károly, Czine Julianna.

* A hosszúmezői református templomban keresztelték Megyeri Csaba és Novodárszki Enikő kisfiát, aki a keresztségben a Bence nevet kapta. Ker.sz.: Kósa Zsolt, Macsoka Renáta, Nyikora Róbert, Csurka Krisztina; Csurka Attila és Kántor Armella kisfiát, aki a keresztségben az Ákos Máté nevet kapta. Ker.sz.: Csurka Sándor és Csurka Enikő.

* A hosszúmezői ref. templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Kósa Attila és Váradi Ramona, Kósa Gyula és Dembrovszki Szilvia fia és néhai Váradi Emil és Strimbei Ibolya lánya. T: Kósa Lehel, Rusznyák Éva, Dembrovszki András, Balázs Piroska.

* Ebből a gyülekezetből helyezték örök nyugalomra özv. Csatári Istvánné Kántor Ervina (78) testvérünket az Úrban. Nyugodjon békében!

* A Nők Világimanapja alkalmából ökum. istentisztelet lesz március 1-én, pénteken a Szentháromság templomban de. 10. és du. 16. órától. Szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt ezekre az alkalmakra.

* A felsőbányai református gyülekezetből kísérték utolsó útjára Petők András (73), Fodor Miklós(65), Mihály Kálmánné Szabó Anna (57) testvéreket a Krisztusban. Nyugodjanak békében.

* A felsőbányai református gyülekezetben jövő héten ökumenikus imahetet tartanak. Minden délután 17 órától istentiszteletek lesznek, szolgálni fognak: vasárnap, március 3-án délután, a megnyitó istentiszteleten Köncze-G. Árpád nagybányai evangélikus-lutheránus lelkész, hétfőn Ulmer Mihály r. kat. plébános, kedden Tóbiás Tibor szamosardói ref. lp., szerdán Zsigmond Attila fugyi ref. lp., csütörtökön Varga Károly koltói ref. lp., pénteken Sipos István szigeti ref. esperes-lp., szombaton Gellén Sándor magyarberkeszi ref. lp., vasárnap, március 10-én, a záróistentiszteleten pedig Filep Attila misztótfalusi ref. lelkipásztor. (Köncze-G. Árpád)

A BÚSz 2001. nov. 30-i számában felhívás jelent meg kisiskolások számára a „Kurutty" általános műveltségi vetélkedőre. A Petre Dulfu általános iskola benevezett a versenyre, de a megyei szakasz lebonyolítása érdekében „ellenfeleket" keres a megmérettetéshez.

Iskolánként 6-10 csapatból 3 jut tovább a megyei szakaszra, amely április 20-án lesz. A helyi szakaszt márciusban bonyolítja le minden iskola. A vetélkedő forrásanyaga:

1. A Tudás Fája (Állatok, Növények, Világatlasz c. fejezetek)

2. Lexikonok (1000 kérdés, 1000 válasz az állatokról, Ablak Zsiráf, egyebek)

3. Napsugarak, Napsi, Kíváncsi füzetek, Vakációs füzetek, Szemfüles, Kispajtás

4. Tankönyvek, meséskönyvek, gyermekirodalmi alkotások

5. Ismeretterjesztő filmek

Jelentkezéseteket várjuk április 10-ig. Érdeklődni lehet a 272-147-es telefonszámon (este).

A vetélkedő helyi szakaszának részletes anyaga lebontva:

1. Állatvilág: delfinek, cápák, orrszarvú, zsiráf, kenguru, panda, tigris, gorilla, hiéna, víziló

2. Földrajz: EU tagállamok: főváros, autójelzés; Románia földrajza; helyismeret

3. Anyanyelv: népmesék; Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön; vers előadása; anyanyelvismeret

4. Idegen nyelv: három perces jelenet bemutatása

5. Művészetek: Rajz: alkotás (kompozíció); Zene: népdal; zeneszerzők: Bartók Béla, Ciprian Porumbescu művei; modern zene: tánczene slágerek

6. Matematika: logikai feladatok, mértékegységek, becslések

7. Rejtvények: kép-, szám- és keresztrejtvények

8. Ügyességi próbák: egyéni és csapat

9. Történelem: Szent István kora; helyismeret

10. Gyakorlati ismeretek: háztartási gépek

11. Híres emberek: felfedezők; sztárok (színészek, énekesek)

12. Honismeret: szülőfalu, illetve város, vidék történelmi-, földrajzi nevezetességei

A verseny megyei és országos szakaszainak részletes anyagát a jövő heti lapszámban közöljük!

A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör új műsor-sorozatot indít Poézis, avagy A nyelv csak élve tündököl címmel, gesztusként leghűségesebb barátainknak, ajándékképpen mindazoknak, akik szomjazzák a szép verset, a szép magyar verset.

Terveink szerint a sorozat egy-egy epizódjára kéthavonként kerülne sor, ám ha a körülmények úgy alakulnak és igény van rá, havonkénti előadásra is felkészültünk. Minden epizódnak más-más témakör adja meg az alaphangját. A műsorban egyéni előadók lépnek fel, de a tematika függvényében, több szavalóra is számítunk.

Először március 8-án, pénteken este 6 órakor jelentkezünk, a Városi Színház Stúdió-termében. A sorozat-indító műsor címe: Hazahív a hűség.

Az „esti vershallgatáson" Simori Sándor szeretne egy csokorra való gyönyörű verset a kedves közönség asztalára tenni. A több mint húsz, erdélyi költők által írott vers a szülőföld, az anyanyelv és a nép iránti szeretetről, felelősségtudatról, hűségről, a romániai magyarság életének sorsfordulóiról, buktatóiról, távlatairól szól. A szellem megtörhetetlen és legyőzhetetlen hatalmáról, az erdélyi öntudat kiapadhatatlan forrásairól, folytonos megújulásairól és megtartó erejéről tanúskodik.

Szeretettel várunk minden kedves versbarátot!

A kora tavaszi időjárás lehetővé tette az idénymunkák megkezdését a kertekben, gyümölcsösökben. Sőt – szinte hihetetlen – városunk szakvállalata is nekifogott az utcai fák, díszcserjék csinosításának. Nem mindenütt persze, hogy maradjon tennivaló jövőre is.

Így történt, hogy miután végeztek a Bãlcescu út menti ellombosodott fákkal, gyorsan tovább álltak. Pedig alig 50 méterrel arrébb, de már a Ferenczy Károly utcában, ismét otthagyták azt a terebélyes hársfát, melynek letöredező ágai és levelei évek óta keserítik egy lebénult, magatehetetlen, magányos úriember mindennapjait. E tisztes háztulajdonos többször is kérvényezte (jóvá is hagyták), hogy gyökerestől vágják ki a ház alapzatát veszélyeztető fát, de legalább nyessék le az elöregedett, korhadásnak indult vastagabb ágakat. Kísérleteztek is vele, de mivelhogy a levágandó ágak között húzódnak a villany- és telefonvezetékek, egyszerűen nem mertek hozzáfogni. Az ágak levágásához a Romtelecom és az Electrica vállalatok, valamint a favágók egyidejű jelenlétére lett volna szükség, ezt pedig sehogy sem sikerült összehozni. Maradt tehát minden a régiben. Csak szélvihar ne legyen, mert a fa ott áll és virágzik, tovább veszélyeztetve Giriti József mérnök úr otthonát.

Nem kell azonban elkeserednünk, vannak esetek, amikor egyszerűbben és hatékonyan működnek a favágók. Nézzünk csak szét a városban, hány elültetett ezüstfenyő úszta meg, hogy az utóbbi évek karácsonyozásai során megkurtítsák díszkoronájukat. Csak úgy, önkéntes munkával, nehogy az égre törjenek gyors növekedésükkel. Még jó, hogy nem vitték el őket gyökerestől.

Az Unirii és Cosbuc utcák sarkánál álló két, kb. 30 éves lucfenyő eltűntetésével viszont mondhatni mestermunkát végeztek. Előbb csak a földbe ásott villamosvezetéket költöztették el, tavaly decemberben. Gyanús volt a dolog, rájuk is kérdeztem: minek ez a gyors munka? A válasz – oda, a tömbház sarkánál lévő zöldövezetbe valami terasz-féle épül – igazolta feltevéseimet. Tovább kérdezve, hogy mi lesz a fenyőkkel, azt a választ kaptam, hogy „kettő ki lesz vágva". Az Ökológiai Társaság egyik képviselőjével találkozva, felhívtam figyelmüket, hogy mibe is sántikálnak egyesek, mire azt válaszolták, hogy nem engedélyeztek ott semmiféle fátalanítást. Ennek ellenére január folyamán úgy kivágtak kettőt az ott lévő négy fenyőből, hogy egy tűlevél, vagy forgács nem sok, annyi sem maradt a helyszínen. Utána szépen elegyengették a havat, mintha mi sem történt volna.

Ha ez a galád munka valakit érdekel, még nem késő, menjen el, s nézze meg, hogyan kiáltanak az ég felé a frissen levágott csonkok. S még ki tudja hány díszfa és cserje esett áldozatául a tömbházak mentén felépült mindenféle-fajta üzletnek, mühelynek? Pedig ennek ára van.

Vittek már el fákat fényes nappal is, gépesítve, szervezetten. Igaz, ezek nem ezüstfenyők, „csak" 100-150 éves lucfenyők voltak, a régi városi közfürdő udvarán. Közülük egyet nyári vihar döntött ki néhány éve, egyenesen a közfürdő tetőzetére. El sem távolították onnan, míg a tető már helyrehozhatatlan állapotba nem került. Ekkorra aztán az illetékes hatóság úgy döntött, hogy a műemléknek számító épületet lebontatja, a védettnek nyilvánított, de még lábonálló fenyőfákat pedig kivágásra ítélte. Az ítéletet végre is hajtották.

De minek is annyi emlék a régi Nagybányáról? Sokaknak még a meglévők is elég fejfájást okoznak, puszta létükkel, nem is beszélve siralmas állapotukról. Vajon nem egy ilyen forgatókönyv alapján történnek a dolgok a Lendvay házzal is, a szemünk láttára? Ahelyett, hogy egy hullámlemezzel megjavították volna a tetőzetet, hagyták, hogy 2-3 év alatt beázzon az emeleti rész, beomoljon a mennyezet, s még a kinti járókelők számára is veszélyessé váljon az egész építmény. (Odabent már évek óta csak az őslakók szelleme járt-kelt az üresen maradt épületben).

Minderről a „Glasul Maramuresului" c. napilap egyszerű, néhány soros cikkben tudósítja olvasóit, mintha mi sem történt volna, ami valaki számára fontos lehetne. Majd ugyanilyen hangnemben közli, hogy nagy színészünk szülőházát le fogják bontani, mert életveszélyes. Az újságíró nem felejt el megnyugtatni minket: lebontás után a házat újraépítik, hat másik hasonló sorsú és állapotú házzal együtt, a „Millennium III." program pénzforrásaiból. Csak épp arra nem emlékeztet, hogy ezt a tervet egyszer már elutasították, feltehetően újabb jóváhagyásra előterjesztett állapotban nyugszik valahol.

A lebontás kellemetlen és poros munkálataihoz azonban már pénz se kell, az esővíz, fagy és az idő vasfoga elvégzi romboló munkáját. Mert a pénzt országszerte sokfelé kell osztani, a számos befejezetlen templomhoz. Most ez a sláger. Utána majd meglátjuk. Csak türelem.

A milleniumból alig telt el egy év és két hónap. Vár még ránk 998 év és tíz hónap. Úgy tűnik, hogy „van időnk, gazdagok vagyunk"... S ha valaki ültetni fog, addig újra megnőnek a fák is.

Kaszta István

" A tisztesség olyan, mint egy igazi úriszabó. Nem ismer alkut."

Rejtő Jenő

Tétel: az áprilisi magyarországi választások inkább érintik a határokon túl rekedteket, mint az anyaországiakat, hiszen úgy tűnik, az ország olajozottan halad a maga útján a jólét és az EU felé, s ezt a folyamatot sem a kormánypártiak, sem a szocialisták el nem ronthatják.

Bizonyítás: elméletileg a történelem a legjobb tanítómester. Ha a XX. század eseményeit magyar szemszögből nézzük, láthatjuk, hogy a mindenkori baloldaliak – nevezzék magukat bolsevikoknak, kommunistáknak, vagy szocialistáknak (bizonyos megnyilvánulásbeli különbségek azért vannak köztük) – valahányszor hatalomra jutottak, rengeteg hibát elkövettek (már amikor nem szándékosan tették, amit cselekedtek). Magyarán: uralkodásukhoz fűződnek – minden túlzás nélkül – nemzetünk múlt századi legszerencsétlenebb megpróbáltatásai.

Gondoljunk csak az 1919-es esztendőre, a baloldalpárti Tanácsköztársaságra, amelynek stratégiai hibái miatt a román katonaság Pestig nyomulhatott, valósággal kifosztotta az országot, s a trianoni békekötés eredményét is döntően befolyásolta.

Előreugorva az időben: ott volt a kommunista rémuralom. Emlékezzünk csak 1956-ra, amikor a Nyugat tehetetlenségének is köszönhetően, szovjet tankok fojtották vérbe az októberi forradalmat. Ha még mindig ők lennének hatalmon, többek között ezek a sorok sem láthattak volna napvilágot.

Mondhatnánk persze: ne felejtsünk, de bocsássunk meg. Mit tegyünk azonban olyankor, mint 1996-ban, amikor a baloldal „modern jogutódja", az épp hatalmon lévő szocialisták aláírtak egy alapszerződést a román kormánnyal, amelyből pont az erdélyi magyarság kérdése maradt ki? Néhány bikkfanyelven megfogalmazott, hasznavehetetlen, üres szólamon kívül az alapdokumentum semmit sem mondott számunkra. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy épp amiért semmit sem mondott, nagyon is sokat elárult az akkori szocialista hatalomról, s arról a magatartásról, amellyel az anyaország határain kívüli magyarok kérdéséhez viszonyult. Az áprilisi választások kapcsán pedig újból megállapítható: attól, hogy megtanultak keresztet vetni, választási kampány címén még nyugodtan támadhatják a több mint 40 éven keresztül embertelenül üldözött egyházat.

Természetesen a hatalmon levő jobboldali koalíció sem ártatlan, ma született bárány. A státustörvény kapcsán azonban elmondható: ha nem is elegendő az itthonmaradáshoz, legalább történelmi értékű jelzésként fogható fel: nem vagyunk egyedül. A jobboldal legalább megpróbált értünk, határontúli magyarokért is tenni valamit.

Következtetés: a nép, amely nem képes tanulni hibáiból, arra van ítélve, hogy megismételje őket. Nehogy véletlenül, szinte észrevétlen módon – mint annyiszor a XX. században – „kardjainkért cserébe bilincseket kapjunk" („Pro gladio vinculum obtenuit").

q.e.d. (Bölönyi Zoltán-Edmond)

Joey Potter szerelmére pályázik Dawson legjobb barátja, Pacey Witter is, akit Joshua Carter Jackson alakít. Josh 1978. június 11-én született Vancouver városában (Brit Columbia). Kilenc évesen kezdte karrierjét, turisztikai reklámokban szerepelt. 1991-ben lépett fel először filmben, a „Crooked Hearts"-ban, majd a Disney-rendezte „Mighty Ducks" trilógiában.

Joshua egészen helyes fiatalember, kedvenc rajzfilmje valamikor a Scooby-Doo volt. Szereti a régimódi jazzt, ezüst zsebóráját, s az egyik rajongójától kapott játékmackót, amelynek jelmondata: „I love you" . Kedvenc könyve Tolkien műve, „A gyűrűk ura", amelyet nemrég filmesítettek meg és legalább akkora sikernek ígérkezik, mint a „Harry Potter" film.

Sean Connery, Matt Damon, Tom Cruise, Robert de Niro és Al Pacino Joshua kedvenc színészei. Ő maga is sokaknak vált bálványává, mindenekelőtt a „Robin of Locksley" (1996), az „Urban Legend" (1998), a „Cruel Intensions" (1999) és a „Gossip" (2000) Warner Bros-filmeknek köszönhetően.

A 008-as ügynök

...45 percnyi várakozás után (nagy zűrzavar lehetett odabent, hiszen többször is hallhattuk a nyugalmazott tanárnő hangját: „Jaj, ne!", „Mi lesz velünk?" vagy „Csak ezt ne!") végre visszahívtak minket, hogy felolvassák a „Mit kíván a diákság?" kerek 10 pontját. A TEIFEL alelnöke (később kiderült, az elnök épp pótvizsgázott, ezért nem lehetett jelen), könnyes, de boldogságtól sugárzó arccal olvasni kezdett:

1. A diáknak joga van a védekezéshez, bármivel is vádolnák. Ha a tanár meg akarna ütni egy diákot, s az védekezik, önvédelemnek legyen elkönyvelve.

2. A tanári pálya egyike a legnehezebb mesterségeknek, éppen ezért minden tanár köteles évenként ismétlődő pszichológiai tesztnek alávetni magát.

3. A tanuló füzete magántulajdon. A tanár semmi szín alatt sem veheti el, mert ez lopásnak minősül. A füzetek ellenőrzése csakis órákon, a diák jelenlétében lehetséges. A diák engedélyével a tanár esetleg haza is viheti a füzetet, amelyet azonban maximum 1 hét alatt köteles visszaszolgáltatni.

4. Diszkriminációnak minősül, ha a tanár jegyet von le a diák csúnya írása miatt. Mindenki a saját írásával törődjön.

5. A tanárnak nincs joga jegyet levonni akkor sem, ha puskázásra gyanakszik, de nincsenek bizonyítékai.

6. A diáknak joga van a tanuláshoz, ezért a tanár senkit se tehet ki az órákról, bármilyen cím alatt, mert ez tiszta időveszteség,

7. A tanuló nem köteles lejegyezni a tanár által leadott leckét, ha azt a következő órára – az ő dolga, hogyan – megtanulja.

8. A tanárnak nincs joga sok házi feladatot adni, mert a sok házi feladat károsítja a gyermek fejlődését.

9. A tanár nem kötelezheti a diákot a tábla letörlésére, mivel a tanítás nem ingyenes. Az iskola alkalmazzon erre külön személyt (pedellus). Ha mégis törlésre kerül a sor, az igazgatóság járjon elöl jó példával.

10. A diákot szolgálatosságra sem kötelezhetik, mert ezáltal megfosztják mozgásszabadságától, hiszen a szünetben is bent kell maradnia. Ugyanakkor magát az iskolaszolgálatot is törölni kell; a tanulók azzal egyáltalán nem az iskolát szolgálják, ha a tanárok elküldik őket cigarettáért, vagy alkoholért.

Alig hangzott el az utolsó pont, Korhű Jenőné tanárnő tiltakozva ordította:

– Ez lábbal tiprása a tanárok szabadságának!

A folytatást elnyomta a hangzavar...

A tanárnő szárazra vetett halként elájult, a diákság élénk biztatásai közepette:

– Talpra magyar!

Ernyei Magor

Nemcsak Salt Lake City-ben volt februárban olimpia, hanem Nagybányán is: tanulóink több tantárgyversenyen mérték össze tudásukat. Magyar nyelvből és irodalomból az országos szakaszra hat diák megy tovább: Czol Ernő és Bertóti Johanna – mindketten nyolcadikosok és a 11. számú általános iskolába járnak –, aztán a Németh László-ból Váncza Mónika (IX. o.), Bertóti Attila (X. o.), Szaniszló Eszter (XI. o.) és Szentgyörgyi Botond (XII.).

Alábbi kiválóságaink mind némethlászlósok:

Német nyelv-országos szakasz: Haág Csilla (XI. o.) és Papp Olga (XI. o.).

Román nyelv-megyei szakaszra mennek: Németh Kinga, Váncza Mónika (IX. o.), Bertóti Attila, Ligeti Kinga, Muresan Andrea (X. o.), Gebel Timea, Haranth Erika (XI. o.), illetve Kiss Csilla és Szentgyörgyi Botond (XII.).

Matematika: a legjobb helyezést megyei szinten Vincze István (X. o.) érte el.

Fizika: a megyei szakaszon a következő diákok vettek részt: Nagy Mihály, Takács István (IX. o.), Koller Ágnes, Bálint Botond Zoárd (X. o.), míg a XI.-ből: Mészáros Melinda és Krucz Lóránd.

Kémiából a megyei szakaszon részt vettek: Szilágyi László (VIII. o.), Bényei Zsolt (IX. o.), Csomaközi Mónika, Varga Melinda, Máriás Andrea és Szilágyi Zsolt (XI. o.).

Biológiából a helyi szakaszon részt vettek: Daróczi Lóránd, Csiszér István, Kiss Oszkár, Muresan Andrea, Pop Noémi, Nagy István, Molnár Olga, Marosan Ede és Pécsi Renáta (X. o.), Balkó Tamás, Fóris Kinga, Virágh Tünde, Makkai Szilárd, Nagy Amarill, Máriás Andrea, Kis Luca Andrea és Sãndulescu Annamária (XI. o.).

Ahogy az eredményeken végignézünk, láthatjuk, hogy a dajcslaci diákjainak többsége inkább humán beállítottságú.

Gratulálunk mind az olimpikonoknak, mind a felkészítő tanároknak! További sikereket!

Minerva

(BÚSz-ismertető) Nagybánya városának története évszázadokon át szoros kapcsolatban állt a környék bányászatával. Ez volt az a foglalkozás, amely a letűnt századokban idecsalogatta és letelepedésre késztette első lakosait. A város anyagi és kulturális fejlődését a középkor folyamán ugyancsak virágzó bányászata biztosította, lökést adott a kis bányatelepnek virágzó várossá való alakulására – állapítja meg Nagybánya történelmét öszszefoglalva a helyi „EMKE füzetek" 1993-ban megjelent első kötete. A Gutin alatt folytatott bányászati tevékenység és pénzverés szolgáltatta a témát annak a hiánypótló kiadványnak a megírásához is, amely a múlt év végén jelent meg Miskolcon, két nagybányai történész: Balogh Béla és Oszóczki Kálmán közreműködésével.

A kötetet lapozgatva a továbbiakban a felsőbányai magánbányászat 17. század eleji állapotába, majd az újabb évszázad bányászati technológiájába is betekinthetünk, amelyben – mint kiderül – a jól felkészült szakemberek jelenléte ellenére sem igazán történt érdemi változás. Érdekes például, hogy a korszak ércbányászatának legnagyobb találmánya, a puskapor, mekkora késéssel kerül bevezetésre Nagybánya körzetében. Miközben olasz területen már a 16. század hetvenes éveitől alkalmazták, s a módszer nagyon hamar Sziléziában majd Selmecbánya környékén is meghonosodott, a nagyon gazdag nagybányai és felsőbányai levéltári anyagban a 17. század közepéig egyetlen utalást sem találunk puskapor vásárlására, vagy bányászati célokra történő felhasználására. 1650-ben a város határában megjelent ugyan az első „puskapor törő malom", de termékét a kötet adatai szerint hosszú ideig csupán városvédelmi célokra fordították.

A Balogh Béla és Oszóczki Kálmán által vizsgált periódus vége a nagybányai bányászat agóniájának időszaka. A környező bányászatban mindinkább az ezüst kitermelése és értékesítése vált meghatározóvá, ráadásul 1648-ban – az erdélyi fejedelmi kincstárhoz tartozó Kapnikbánya, valamint Felsőbánya kivételével – mind a város, mind pedig a Habsburg császári kincstár viszszavonult a környékbeli bányák művelésétől, a század végéig legfeljebb a magánbányászás csekély nyomaival találkozhatunk. Felsőbánya egy ideig még sorozatos kölcsönökkel, új bányák nyitásával próbálta a bányaművelést saját kezében tartani, a Caraffa oszták generális által a városra kivetett 30 106 forintnyi rendkívüli adó azonban itt is minden illúziót szertefoszlatott, a város magánbányáit a kincstár kaparintotta meg. A bányavidéki bányászat 17. század végi hanyatlásának egyenes következményeként természetesen a nagybányai pénzverde nemesfémmel történő ellátása is jelentősen megcsappant.

A kötet harmadik fejezete („Ércfeldolgozás, zúzdák, kohók, választók és finomítók") az ércfeldolgozás, az arany és ezüst tisztítás, finomítás technológiájába, a sádolóházak (ércaprító és válogató épületek), zúzdák, zúzónyilak (általában vízikerekek által mozgásba hozott mozsárverők), szérelők (aranymosók), sáreresztők (ülepítők), kohók, űzőkemencék, választóházak (itt történt az olvasztás nyomán nyert aranyos-ezüst szétválasztása), valamint választómesterek világába kalauzolja az olvasót, s azt is megtudjuk, az alkimisták receptje alapján hogyan készült a választóvíz, vagy a fehérezüst.

Mint kiderül, az 1553-ban és 1556-ban felvett leltárak csupán Nagybányán 14 zúzdáról tudnak, amelyekben vízkerekek által működésbe hozott 206 zúzdanyíl működött. Ezek közül a legnagyobbak a Nagyverem és a Lúdbánya, valamint a Gépel akna zúzdái voltak. 1620-ban kincstári tulajdonban már csak két, 1636-ban egy zúzó (alsóstompos ház) működött, 48 nyílvassal, valamint a város végén egy kohó, hat olvasztó- és egy „trébeleő kemenczé"-vel. A kohóval egy fedél alatt volt egy kovácsműhely is, valamint egy vashámor és egy 40 ló elszállásolására alkalmas istálló: a lovak közül nyolcat a szénszállításnál foglalkoztattak, 16 ló az ércet szállította, másik 4 pedig a pénzverde nagykerekét működtette.

A következő, nem kevésbé érdekes fejezet „A nagybányai pénzverés 1700-ig" címet viseli. Megtudjuk: a nagybányai pénzverdére vonatkozó legrégibb okmány 1411-ből származik, bizonyosra vehető azonban, hogy a városban már Nagy Lajos, majd Mária királynő és Zsigmond uralkodása alatt vertek pénzérméket. Erre utalnak az 1358-1437 közötti években vert dénárok és aranyforintok (Goldgulden), amelyek hátlapján világosan fellelhető a nagybányai „n" (Neustadt) verdejegy.

A továbbiakban megismerkedhetünk a pénzverés alapanyagával, technikájával, eszközeivel, s természetesen a Nagybányán készült legfontosabb pénznemekkel is, a már említett Nagy Lajos korabeli Anjou-címeres dénároktól, a Mátyás király idején vert „fátyolos madonnás" és „koronás madonnás" aranyforintokon át a Mihály Vajda havasalföldi fejedelem tiszteletére 1600-ban veretett emlékéremig, a Herberstein-örökösök által veretett bányászbárcákig, vagy a művészileg is nagyon szépen megmunkált Bethlen Gábor féle aranyforintokig, illetve aranytallérokig, amelyek az erdélyi reneszánsz éremművészet csúcsát jelentik. A nagybányai pénzverde az alakuló erdélyi fejedelemség egyik jelentős intézményévé vált, amelyben – kisebb megszakításokkal – a pénzverés még a 18. század végén is folyamatos, bár egyre inkább háttérbe szoruló tevékenységnek számított. A helyi szakemberek, az olasz, német, osztrák vagy morva vésnökök „vasmetszők" közül a magát „sculptor monetarius"-nak nevező Ocsovai Dániel nevét emelik ki a szerzők, aki a 17. század végén dolgozott a nagybányai pénzverdénél, majd II. Rákóczi Ferenc egyik szakembereként a Károlyi család részére is készített pecsétet.

A kötet utolsó, rövid fejezete a bányászati tevékenység által felvetett „Társadalmi és szociális kérdések"-et taglalja: munkáslétszám, munka- és kereseti viszonyok, önsegélyezés, nemzetiségi összetétel. Érdekes tény, hogy a felsőbányai városi tanács által rögzített 1575-ös határozatok értelmében a bányászok munkaideje reggel hét órától délután hétig tartott, tehát napi 12 órát is dolgoztak. A zúzdáknál nyáron a munka kora reggel kezdődött, télen még gyertyavilágításnál, s a hét rendes napjain este 6-7 óráig, szombaton 3 óráig tartott. A kötet az 1581-ben alakult felsőbányai „bányász céh"-re is utal, amely az idegenből érkezett magányos bányászok és a bányászattal összefüggő munkát végzők betegsegélyzésében, elhalálozásuk esetén eltemetésében jelölte meg legfontosabb célját.

Azokból az évekből, amikor a kincstári bányák és kohók művelését mint bérlő Nagybánya városa végezte, a bérelszámolási jegyzékek is fennmaradtak, így az itt alkamazottak számáról is fogalmat nyerhetünk. Eszerint az 1630. augusztus 17. és november 19. közötti időszakban a bérlet tárgyát képező munkahelyeken összesen 426 személy dolgozott: közülük húszan mint felügyelők vagy mesterek, 200 munkás a bányákban és a feltárásnál, 28-an a két működő zúzdában, 25-en a kohóknál, 12-en pedig a pénzverdénél. A fennmaradó 161 személy főleg mint favágó, szénégető és szállító foglalatoskodott.

Az elemzett időszakban valamivel több mint 14 forint és 73 dénár volt az átlagkereset (három hónapra), miközben egy font (hozzávetőlegesen 0,5 kg) marhahús 3 dénárba, egy font szappan 15 dénárba, egy kenyér 20 dénárba, egy pár csizma pedig 1 forint 35 dénárba került. Megállapítható tehát, hogy a Nagybánya környéki kincstári bányák, zúzdák, kohók és a pénzverde alkalmazottai, azokban az években, hónapokban, amikor volt munkájuk, kielégítően kerestek, különösen ha figyelembe vesszük, hogy keresetük után semminemű adót, vagy szolgáltatást nem kellett fizetniük!

A szerzőpáros 1200-1300-ra becsüli a pénzverde körzetéhez tartozó nagybányai, felsőbányai, kapniki, láposbányai stb. bányákban és ércfeldolgozó egységekben a megadott 1630-as évben alkamazottak számát. Nemzetiségi összetételük tekintetében érdemes még két megállapítást idéznünk a kötetből:

„A már fennebb elemzett fizetési jegyzékeket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a bányászok közel egyharmada magyar, több mint 20%-uk valószínű elmagyarosodott német nemzetiségű, de a 18% bizonytalan mellett szlovák, román és lengyel nemzetiségű egyénre valló nevet is találunk. A zúzdai alkalmazottak között román nem fordul elő, annál több a német, magyar és szlovák. A kohóknál dolgozók között is hasonló a helyzet. A négy választóházi alkalmazott teljes egészében német nevű és a 12 pénzverő közül is csak egynéhány tekinthető magyarnak. Rajtuk kívül 10 német és szlovák nevű szakember képezte a pénzverde személyzetét. Ezzel szemben a favágók és a fát szállítók szinte teljes egészében román és ruszin, a szénégetőknek pedig legalább a fele magyar nemzetiségű, a másik fele pedig románnak tűnik. A román nevek viselőinek többsége a pénzverőházhoz és a kincstári bányákhoz tartozó (korábban 5, később 7) román jobbágyfaluban lakott."

„A névelemzés mellett feltétlenül számításba kell vennünk azt a tényt, hogy a bányavidék levéltári anyagának a nagy része (mintegy 90%), a 16. század utolsó három évtizedétől kezdve a 17. század végéig magyar nyelvű, a fennmaradt 10% pedig német és latin eredetű. Ebben az időben még elvétve sem találunk román nyelvű okiratokat. Ez pedig úgyszintén bizonyítéka lehet annak, hogy a bányavidék nagyobb településeinek a lakossága ekkor már nagyobbára magyar lehetett és a magyar nyelvet beszélte."

A kötetet részletes jegyzet- és mellékletanyag, szó- és kifejezésjegyzék, helynévmutató, angol, román és szlovák nyelvű összefoglalók, valamint illusztrációk teszik teljessé – kár, hogy ez utóbbiak minősége nem tükrözi az írott részre jellemző igényességet. Ezzel együtt a történelmi munka – amelynek színes borítóját Mikola András szép tájképe díszíti, s amelynek remélhetően az 18. századot követő folytatása is elkészül – a szerzők sok évtizedes kutató tevékenységére teszi fel a koronát.

Mindketten hosszú idő óta elkötelezettjei a területnek. A nagytarnai születésű Balogh Béla a szatmárnémeti érettségit követően a kolozsvári Bolyai Egyetemen szerzett történész oklevelet 1957-ben. Előbb a lugosi állami levéltár fiókfőnöke volt, majd három évtizeden át a nagybányai állami levéltár főlevéltárosa. Mint tudjuk, nyugdíjasként jelenleg is Nagybányán él és dolgozik. A mezőteremi Oszóczki Kálmán Nagykárolyban érettségizett és ugyancsak a Bolyai Egyetemen szerzett történész diplomát. Szintén a nagybányai állami levéltárban dolgozott, mint főlevéltáros, 1994-es nyugdíjbavonulását követően azonban Tatabányára költözött. Mindkettőjüknek a nagybányai és Nagybánya-környéki bányászat és iparűzés, gazdaság egyik legfontosabb kutatási területük, de a vidék református oktatásának történetével és a város művelődésének múltjával is sokat foglalkoztak.

Felbecsülhetetlen értékű munkájukon kívül a Miskolci Egyetem Könyvtárának, Levéltárának és Múzeumának valamint a kiadást támogató magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának és a Nemzeti Kulturális Alapprogramnak köszönhető, hogy e színvonalas kiadvány napvilágot látott.

Dávid Lajos

(Szabadság) Neves politikusok részvételével tartották meg Predeálon február 22–23-án a Project on Ethnic Relations (PER) rendezésében A nemzeti kisebbségek részvétele és a demokrácia megerősödése, a Szociáldemokrata Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség közti tárgyalások és megegyezések című szemináriumot.

Az értekezleten az RMDSZ részéről jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Borbély László képviselő, kormányzati ügyekért felelős ügyvezető alelnök, Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője, Kelemen Hunor képviselő, a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke, Demeter János, az Országos Önkormányzati Tanács elnöke, Markó Attila helyettes államtitkár. A Szociáldemokrata Pártot többek között Viorel Hrebenciuc alelnök, képviselőházi frakcióvezető, Mircea Geoana külügyminiszter, Vasile Puscas integrációs miniszter, Vasile Dâncu tájékoztatási miniszter képviselte. Ugyancsak jelen volt Teodor Melescanu és Puiu Hasotti a liberális párt alelnöke, és Mona Musca NLP-s képviselő, valamint Victor Ciorbea elnök és Constantin Dudu-Ionescu alelnök a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt részéről.

Az RMDSZ és az SZDP 2001-es és 2002-es évre szóló megegyezéseinek elemzése során mind a romániai felszólalók, mind a PER képviselői — Alen Kasoff elnök, Livia Plaks ügyvezető igazgató és Dan Pavel, a bukaresti iroda vezetője — úgy értékelték, hogy az 1989 után eltelt időszakban fokozatosan kibontakozott párbeszéd és együttműködés az RMDSZ és a román politikai pártok között, valamint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása, illetve aktív részvétele a politikai döntések meghozatalában jelentős befolyással volt az interetnikai kapcsolatokra, nem csak Romániában, hanem az egész térségben.

Markó Béla hangsúlyozta: ma már minden demokratikus párt egyet ért az olyan alapelvekkel, mint az integráció vagy a tulajdonviszonyok rendezése. Véleménye szerint konszenzust kellene létrehozni a kisebbségvédelem területén is, a kisebbségi jogok biztosításának kérdését ki kellene vonni a napi politikai viták érvrendszeréből.

Joris Ghesquire, a NATO jelenlevő képviselője elmondta, hogy a romániai belső politikai stabilitás az integráció egyik lényeges feltétele. Azt is kijelentette: még nem született döntés arról, hogy a jelöltek közül az idén melyik országokat veszik fel a szervezetbe.

(Szabadság) Még a parlamenti vakáció előtt lehetséges, hogy kormányátalakításra kerül sor — nyilatkozta Octav Cozmânca. A közigazgatási miniszter nem tudott közelebbi információkat adni, hogy ez milyen jellegű lesz és milyen strukturális változások várhatók. Annyit mondott, hogy hamarosan átalakítás lesz.

Cozmânca ezt megelőzően szociáldemokrata parlamenti képviselőkkel találkozott, akikkel energiaügyi kérdéseket tárgyalt meg. A kormány különböző lépéseket szándékszik tenni, nemsokára törvénycsomagot nyújt át a parlamentnek. Az első törvényt, amelyet várhatóan a következő héten ismertetnek, a hőenergia szállítását és szétosztását szabályozza.

Újságírói kérdésre válaszolva Octav Cozmânca nem tudott érdemlegeset mondani arról, hogy energiaügyi minisztériumot létre hoznak-e majd. Egy ilyen minisztériumnak csak általános tevékenysége (például a működés szabályozása) lenne — nyilatkozta Cozmânca, s miután a vállalatok a helyi közigazgatás ellenőrzése alá kerülnek, nem lenne közvetlen kapcsolat a minisztérium és helyi egységek között.

Jó esélyei vannak Romániának a NATO-csatlakozásra

(Szabadság) Ha Románia nem követ el hatalmas politikai hibát, jó eséllyel pályázik a NATO-tagságért — állította Bruce Jackson, az Amerikai Egyesült Államok NATO-bizottságának elnöke a Ziua napilapnak adott exkluzív interjújában. Az őszi, prágai csúcson valószínű, hogy hét állam csatlakozását hagyják jóvá a szövetség tagjai, azonban hangsúlyozottan tevődik fel a kérdés: sikerül-e a hátramaradt 10 hónap alatt mind a hét potenciális NATO-tagot a csatlakozás biztos útjára terelni, vagy valamelyik közülük kisiklik — hangoztatta.

Szlovénia, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Bulgária és Románia esetében nem létezik biztos garancia a csatlakozást illetően. Az elnök szerint az Egyesült Államoknak kifogásai lehetnek Szlovákia csatlakozási esélyeivel kapcsolatosan, ha a volt államfőt Vladimir Meciart újraválasztják. "Franciaország is hét államot említett, az amerikai demokraták és a republikánusoknak sincs ellenvetésük a "hetes" csatlakozást illetően, és Oroszország sem fogalmazott meg ellentétes véleményt a szövetség bővítésével szemben." Hasonló pozitív magatartást tanúsítottak a "Visegrádi négyek" és Törökország is, a német parlamentben pedig nemsokára tárgyalja a hét állam csatlakozásának lehetőségét, amit valószínűleg ők is támogatnak majd — derült ki Jackson válaszaiból.Romániának elsősorban a kormánystruktúrákban elterjedt korrupció megfékezésére kellene törekednie, de az antiszemita hangok felerősödése, jelesen Antonescu tábornok történelmi szerepének az önkényes, a nemzetközi történelemtől eltérő értékelése is rossz pont lehet. Az amerikai szenátorokat mindenekelőtt a tulajdonviszonyok rendezése és a szociális problémák orvoslása érdekli. Továbbá: bebizonyosodott, hogy Romániában a legkomolyabb gondot a civil szféra hiányosságai jelentik. Romániának be kell bizonyítania mennyire erős és komoly sajtója, ellenzéke, nem kormányzati szervezetei, és igazságszolgáltatása van — mondotta.

Az ország leksikeresebb intézményének bizonyára a nemzetvédelmi minisztérium bizonyult, az itt végbement reformokat nyugodtan lehet sikertörténetnek nevezni. Románia földrajzi elhelyezkedéséből fakadó stratégiai előnyei a szeptemberi terroristacselekmények után felértékelődtek, a bővítési folyamatban pedig az alapfeltételek között szerepelnek a stratégiai vonatkozások.

Az elnök sikeresnek tartaná Románia Görögországgal, Törökországgal és Bulgáriával való együttműködését, ami mind a négy állam csatlakozási esélyeit növelné. A NATO elítéli mindazon törekvéseket, amelyek a különcködést, a saját út követésének az elvét helyezi előtérbe, ezért Bulgáriának a tavalyi lépését, amikor visszautasította a román baráti jobbot, hibának tartja. A prágai csúccsal kapcsolatban Jackson hangsúlyozta: nem csak egy egyszerű bővítési akcióra kerül sor novemberben, hanem belső változásokra is számítani lehet.

(Szabadság) Mintegy fél évszázados egyház- és vallásellenes kommunista elnyomás után, a ’89-es fordulatot követően a hívő emberek, újra beépülve egyházuk tevékenységébe, joggal remélték és várták a vallásgyakorlat új alapokra való helyezését, úgy mint az állam segítőkész hozzállását, amint az a demokratikus országokban szokásos. A szabad vallásgyakorlat egyik fontos feltétele anyagi természetű is, hiszen a sok lerombolt templom, parókia, egyházi iskola és egyéb ingatlan halaszthatatlanul javításra és felújításra szorul, nem is beszélve elrabolt egyházi javak visszaszolgáltatása körül kialakult, negatív politikai hozzállásról. A költségvetés elosztásakor még mindig megkülönböztetés érvényesül.

A történelmi magyar egyházak, figyelembe véve a bizonytalan politikai körülményeket, tudatában voltak annak, hogy ebben a fontos egyház-újjáépítő munkában nem sok anyagi támogatásra számíthatnak az állam részéről. Ehhez a munkához elsősorban a nyugati testvéregyházak nyújtották a legtöbb anyagi segítséget. Ezen keresztül nagyon sok jó kapcsolat jött létre erdélyi és nyugati egyházak között. Kevés idő múltával az állam is komoly pénzösszegeket juttatott templomok és kolostorok építésére, ingatlanok vásárlására, valamint nagy értékű felújítási munkálatokra. Országszerte gombamódra nőttek ki a földből a kisebb-nagyobb méretű ortodox templomok, ami önmagában véve nagyon jó dolog, viszont sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a polgárok által befizetett adóból a magyar egyházaknak csak jelképes, töredékösszegeket juttattak.

De lássuk inkább a jelen történéseit, s ezért a 2001. év egyházépítő, pénzügyi politikáját (a teljesség igénye nélkül) számadatok tükrében.

2001-ben az ország költségvetéséből, túlnyomó részben, különböző kormányhatározatok alapján egyházi jellegu beruházásokra 113 milliárd lejt irányoztak elő. Megjegyezném, hogy az év utolsó két hónapjáról nem sikerült beszereznem az adatokat, de nem nehéz elképzelni, hogy a szokásos költségvetési kalkulációk és manőverezési gyakorlatok szerint, valószínű, hogy még utalhattak ki néhány milliárdot egyházi célokra.

A kormányhatározatok időrendi megszületésének megfelelően néhány példát szeretnék bemutatni. A 2001. április 12-én hozott, 370-es számú kormányrendelet a Tomis érsekségnek karbantartásra és működtetésre 10 milliárd lejt utalt ki. Ugyancsak egy áprilisi 409-es számú rendelet értelmében a gyulafehérvári ortodox egyházkerület teológiai iskolája 8 milliárd lejt kapott. A júniusi 591-es számú határozatnak megfelelően a kovásznai–hargitai ortodox püspökségnek, ingatlanvásárlás céljából 5 és fél milliárd lejt juttattak. Ugyancsak júniusi 594-es számú kormányrendelet értelmében az úgynevezett Patriarchális komplexum építkezési munkálatainak folytatására, konszolidációjára, restaurálására, valamint más kultikus épületekre kereken 50 milliárd lejt áldozott a költségvetés. A júliusban kibocsátott 668-as számú rendelet alapján a Tîrgoviste-i egyházkerület közigazgatási székházának javítására 4 milliárd lejt hagytak jóvá. A segesvári Sfântul Dimitrie kolostor felépítésére a 699-es rendeletnek "köszönhetően" 2 milliárd lejt költöttek el az adófizetők pénzéből.

Fenti példákon kívül még megemlíteném a román kormány körültekintő politikai-pénzügyi intézkedéseit, amelyek értelmében a határon túli hittestvérek megsegítésére hozott áldozatokat. Ennek megfelelően a román költségvetésből 2001-ben a Román Patriárchátus a határon túli ortodox egyházak intézményeinek támogatására nem kevesebb mint 21,204 milliárd lejt irányzott elő. Szerény véleményem és értelmezésem szerint ez a hatalmas összeg meghaladhatja a magyar kedvezménytörvény talán összes keretét anélkül, hogy valaki is, hazai vagy nemzetközi szinten, hangoztatta volna helyeslő vagy bíráló véleményét ez ügyben, beleértve képviseleti szervezetünket is.

No de lássuk, milyen arányban részesedtek a költségvetés áldásaiból a magyar történelmi egyházak? Az előirányzásnak megfelelően a magyar egyházak 600 millió lejt kapnának, leginkább a műemléktemplomok megőrzésére. Azért mondom, hogy "kapnának", mert tudomásom szerint a legtöbb egyházközség csak az ígérgetések szintjén áll, a tényleges kiutalások csak nagyon kevés esetben és csak töredékesen valósultak meg. Azt még megjegyezném, hogy a magyar egyháznak előirányzott 600 millió lej az ortodox egyházaknak átutalt összegnek csupán 0,5 százalékát teszi ki. Ez a pénz nemhogy újabb építkezésekre, de még a műemléktemplomok megőrzésére sem elegendő.

Ha a lakosság összetételét vesszük figyelembe, akkor is a magyar történelmi egyházakat az előirányzott összegnek legalább a kétszerese illetné meg, vagyis kb. 1 milliárd 200 millió lej. A költségvetés arányainak tükrében a magyar gyülekezeti tagokat csak "félembereknek" tekintik, pedig huséges adófizető polgárokként "egész" pénzt fizetnek a költségvetésbe.

Baksai Károly

(Szabadság) Kedden a képviselőház megszavazta a minősített államtitkokra vonatkozó törvénytervezetet, amelyet az ellenzék és az RMDSZ kérésére tárgyalták újra a szakbizottságban, lényegesen jobb jelentést készítve a jogszabályról. Az RMDSZ javaslatára törölték azokat a cikkelyeket, amelyek szerint az állampolgárokat felelőssé tehették volna az államtitkok védelméért, így az államtitkok védelme kizárólag az illetékes intézményekre hárul. Ezt a változatot a képviselőház egyhangúlag szavazta meg. Azokat az RMDSZ javaslatokat, amelyeket nem sikerült a képviselőházi változatba belefoglalni, megpróbálják érvényre juttatni a szenátusi vita során. A törvény elfogadása a kormány törvényhozási prioritásai között szerepelt, hiszen az ország NATO-hoz való csatlakozásának egyik igen lényeges kritériuma az államtitkok meghatározása és fokozott védelme.

Az alsóház ugyanakkor megszavazta a rendőrség jogállását szabályozó törvényt, amelynek képviselőházi változata előírja, hogy azokban a helységekben, ahol a lakosság több mint húsz százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, a rendőröknek ismerniük kell az illető lakosság anyanyelvét. E cikkely elfogadása egyik kitételét képezi az RMDSZ és a kormánypárt között kötött protokollumnak.

(Szabadság) Szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke felháborodásának ad hangot, amiért Markó Béla szövetségi elnök "politikai indokokra való hivatkozással megtiltotta", hogy a Szövetség székhelyén kerüljön sor a püspök-tiszteletbeli elnök tervezte sajtóértekezletre. Tőkés László "elítéli Markó Béla minősíthetetlen magatartását, és azt a Szövetségen belüli érvényesülő politikai kizárólagosság, valamint a magyar szervezet posztkommunista irányba való elhajlása jeleként értékeli".

Tőkés László és védőügyvédje, Kincses Előd sajtótájékoztatót hívott össze február 28-án az Associated Pressel, nevezetesen Alison Mutler AP-tudósítóval szemben folytatott rágalmazási per tárgyában. Az eseményre végül a Társadalmi Párbeszéd bukarest székházában kerül sor lapzárta után. A tájékoztató központi témája a bukaresti bíróság felmentő ítélete Mutlerrel szemben.

(MÚRE-hírcsere) E heti sajtótájékoztatóján Gheorghe Funar polgármester egy közleménnyel rukkolt elő: a parlament figyelmébe ajánlotta, tegyék lehetővé, hogy a magyar igazolványt kérők, akik "ezúttal magyar állampolgárokká válnak", még 2002. december 1-jéig átköltözhessenek a civilizált magyar anyaországba. Számukra nincs hely ebben az amúgy is szegény államban, itt hagyott lakásaikat majd cigányoknak oszthatják ki, a Nãstase-kormány pedig könnyebben teljesítheti választási ígéreteit - hangzik a közlemény. Ugyanakkor levélben fordult Vasile Soporan prefektushoz, hogy rendeljen el vizsgálatot az Illyés-alapítvány kolozsvári tevékenysége és más magyar szervezetek ellen, amiért a ma-gyar kedvezménytörvény értelmében ezek február 20-tól 23 500 forinttal támogatják a gyermekeiket magyarul tanító családokat. Funar szerint emiatt veszélybe került a márciusban megtartandó népszámlálás tisztasága és Erdélyben interetnikai zavargások törhetnek ki. Az elmagyarosítási veszély sérti a nemzetbiztonsági törvényt és az alkotmányt - figyelmeztet a levél. A kijelentéssel kapcsolatban a Szabadság Vekov Károly parlamenti képviselőt kérdezte meg, aki elmondta: "Funar gyakran elárulja, mekkora az ő politikai műveltsége. Nyilatkozatai már jó ideje azt célozzák, hogyan lehet a magyarok idegeit borzolni és hogyan lehet elvonni a figyelmet az ő ténykedéseiről. Elérkezett az ideje annak, hogy a hatóságok fellépjenek az ilyen veszélyes manőverezések ellen. Az erdélyi magyaroknak semmi okuk pánikba esni egy ilyen álhír hallatán, nyugodtan folytassák a maguk jövőépítését e hazában."

(RMSz) Az elmúlt napokban a szenátus kulturális és vallásügyi bizottsága fogadta az ortodox egyház öttagú küldöttségét, melyet Vincentiu Ploiesteanu pátriárka-helyettes vezetett. A találkozót Teoctist pátriárka kezdeményezte azzal a céllal, hogy figyelmeztessék a honatyákat, milyen veszélyt jelent, ha a ma-gyar egyházak visszakapják vagyonukat. Kereskényi Sándor RMDSZ-es szenátor, nevezett bizottság tagja a Szatmári Friss Újságban számol be a találkozóról. Mint elmondta: Ploiesteanu pátriárkiai vikárius azon véleményének adott hangot, hogy az elkobzott magyar egyházi vagyonok visszaszolgáltatása felboríthatná az erdélyi konfesszionális egyensúlyt, egyúttal veszélyeztetné a román nemzetgazdaság működőképességét is. A küldöttség tagjai élesen birálták a magyar egyházak törekvéseit, mely bírálathoz Adrian Páunescu szenátor, a bizottság elnöke is csatlakozott. A találkozón az is szóba került, hogy nem lehet sokáig odázni az ortodox és a görög katolikus egyház viszonyának rendezését sem.

Sike Lajos

(Szabadság) A Szociáldemokrata Párt alkotmánymódosítási tervezetében javasolni fogja, hogy töröljék a kettős állampolgársággal rendelkező személyeknek a köztisztségek betöltését megtiltó előírást, jelentette ki Vasile Dîncu tájékoztatási miniszter.

— Szükségünk van azoknak a szakértelmére, akik külföldön, demokratikus rendszerekben éltek. Ez a kulcsa a diaszpórával szembeni magatartásunk módosításának. A román diaszpórának általában sikerült megállnia helyét a világban, tehát imázsteremtők anélkül, hogy ezt meghálálnánk nekik — tette hozzá.

BEZZEG!

(Szabadság) Közismert az RMDSZ és a kormánypárt között aláírt protokollum oktatási fejezetéhez tartozó kitétel, miszerint a tanügyi törvény és az egyetemi autonómia előírásainak megfelelően bővíteni fogják a következő tanévvel kezdődően a magyar tagozati oktatást a BBTE-n. Mindenki azt gondolta, hogy a protokollum azért protokollum, mert a pontonként szabályozott konkrétumokat a két félnek be kell tartania. Ezt így hitte a magyarság nagy része, de a legutóbbi jelek szerint újból csalatkoznia kell, mint a rendszerváltás óta megannyiszor. Erre a következtetésre jutottam Ioan Rus belügyminiszter kolozsvári nyilatkozatát olvasva. Ennek értelmében a Babes– Bolyai Egyetemen, valamint a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián és az Agrártudományi Egyetemen az új karok létesítését, a magyar nyelvű oktatás beindítását nem kötelező érvényuen írja elő az egyezmény; a kötelezettség csupán a dolog felvetésére és tárgyalására vonatkozik. A protokollum értelmezése egyébként sajátosan jellemzi a román politikai kultúrát, és alapos magyarázattal szolgál az ország helyzetére vonatkozóan.

A Szabadság hasábjain az utóbbi időben számos tudósítás jelent meg a Babes–Bolyai különböző rendezvényeiről, ahol elismert nemzetközi programokat indítottak be, intenzív infrastruktúra-fejlesztésbe kezdtek az egyetem nagyságrendjének a növelése érdekében, valamint a legszélesebb palettájú követelményrendszernek igyekeztek eleget tenni a multikulturalitás visszfényében. E ronda hangzású magyar szó mintegy hatékony védőpajzsként szolgált éveken keresztül az egyetem vezetőségének a különböző hatósági, de főleg külföldi számonkérésekkel szemben.

Nem kell különösebb látnoki képességre szert tenni ahhoz, hogy fény derüljön az elméletnek ellentmondó sokrétű valóságra. Annak ellenére, hogy a magyar anyanyelvű diákok száma a rendszerváltás óta folyamatosan növekedőben van, mai napig is nagymértékű lemorzsolódás észlelhető egyes karokon, ahol a magyar nyelvű oktatás csupán csíráiban leledzik.

Szintén fekete pontként ékeskedik az egyetem történetében a tavalyi egyetemi szenátusi szavazás, amely nagyon fontos lépés lett volna a valódi multikulturalitás megteremtésében. A három tervezett magyar kar létrehozása mellett a 101 tagú szenátusból csupán a 22 magyar nemzetiségű tanár voksolt. A nagyméretű ellenállást a hiányzó politikai akarattal lehet magyarázni. A terv szerint a leendő magyar karok a magyar nyelv és irodalom tanszék mintájára alakulna, amelynek az ügyeiben csupán magyar nemzetiségű tanárok határoznak. A döntésnek nem is annyira a mennyiségi vonatkozása érdekes, hanem sokkal inkább a minőségi vetülete kerül előtérbe, hiszen a terv pozitív fogadtatása szélesebb körű döntési lehetőséget, egyfajta autonómiát biztosítana a magyar tanszékek számára.

Sok szó esik a politikai akaratról, ami természetes is, mert a lényegbevágó döntések mindig a politikum érdekeit és céljait kiszolgáló irányvonalak mentén születnek. A tavalyi egyetemi szenátusi szavazás igazolta az imént megfogalmazott, már-már közhelynek számító gondolatot. A mostani helyzet látszólag különbözik a tavalyitól, hiszen a kormánypárt arról biztosított a protokollum aláírásakor, hogy megvan a sikeres kar- és tanszékalapításhoz szükséges politikai jóváhagyás. Pesszimista árnyalatokban szemlélve a közeljövőt, arra a következtetésre lehet jutni, hogy ezúttal csupán a szakmai jóváhagyás hiányzik. Természetesen, a tárgyalások és az egyeztetések az egyetem ügyében még javában zajlanak. Nem ismeretes a román nemzetiségű tanárok véleménye a magyar karok és tanszékek kapcsán, de az tény, hogy a szociáldemokrata kormány egy tévhit népszerűsítésén szorgoskodik. A múltheti belügyminiszteri nyilatkozat arról igyekezett meggyőzni mindnyájunkat, hogy a tanárok szava döntő az egyetemi autonómia értelmében.

Ez látszólag helytálló érvelés, de mindaddig, amíg Romániában is a minisztérium osztja el a költségvetésből a tanügynek szánt összegeket, így az egyetemeknek is, addig a tanároknak is célszerű követniük a politikai akarat irányelveit. E szánalmas kormánypárti kézmosási szándék nyilván az európai és NATO- csatlakozás miatt történik, de ez a lényegen mit sem változtat.

Borbély Tamás

Levelek a világ végéről... a világ végére (58)

A Rio de La Plata Alkirályság mindössze negyven évig tartott, viszont nagyon fontos szerepe volt nemcsak a térség gazdasági fejlődésében, hanem a portugál terjeszkedés visszaszorításában is.

Igen híres lett a borkereskedelem. Miután a spanyolok meghonosítottak néhány, az anyaországból hozott szőlőfajtat, meglepődve tapasztalták, hogy a Mendoza környéke mikroklimája rendkívül kedvező a szőlőtermeléshez. A Mendoza környéki rendkívül zamatos és édes borok vetélkedtek a híres spanyol borokkal, de a távolság és a szállítás körülményes volta miatt nem tudtak egyelőre betörni az európai piacokra. Így is, a XVIII. század vége felé már több, mint 10000 baril mendozai bort értékesítettek a külpiacokon.

A XIX. század elején Lombardiából behozták a jegenyét, amelyet elsősorban a parcellák körbekerítésére használtak és ma is ez a fafajta a környék egyik szimbóluma. A félsivatagi vidéken meghonosított jegenye az építészet elsőszámú faanyaga lett.

Mendoza ekkor már adminisztratív szempontból Cordobához tartozott, de 1810-1813 igen felerősödtek a függetlenségi törekvések. A függetlenségi harc legendás vezetője San Martin tábornok volt, akinek vezetése alatt 1813-ban megalakult a Cuyo független közigazgatás. San Martin tábornok nevével lépten- nyomon talákozunk Mendozában, ugyanúgy, mint például Chilében Arturo Pratt, vagy Bernardo O Higgins, a függetlenségi harcok hőseinek nevével.

San Martin tábornok megalapította az ún. Andesi Hadsereget azért, hogy Chile és Peru ellenében is kiharcolja az egész térség függetlenségét. A jól szervezett hadsereg több ízben is átkelt az Andokon és több győzelmet aratott az akkori chilei hadsereg ellen. Számomra külön érdekesség, hogy 1817 nyarán (január-február) a hadsereg egyik oszlopa bevette Copiapo városát (mostani lakhelyemet), egy másik oszlopa pedig a mintegy 350 km-re délre található Coquimbo városát. A hadsereg főoszlopa ugyanazon év februárjában győztes csatát vívott a Santiagohoz közeli Chacabucconál, majd, bevonult a chilei fővárosba.

Későbben a belső harcok meggyengítették San Martin hatalmát, ami 1820-ban a Cuyo független közigazgatás felbomlásához vezetett.

A XIX. század közepétől Mendoza és vidéke egy központosított állam része lett, amelyben a gazdasági és politikai vezetés is Buenos Airesbe összpontosult. A rendkívüli gazdasági fejlődésből Mendoza is jócskán kivette részét.

A mai Mendoza tartomány Argentína egyik legfejlettebb vidéke annak ellenére, hogy területének alig 10%-a alkalmas mezőgazdasági művelésre. Igen aktív szerepet vállal a Mercosur szabadkereskedelmi együttműködésben. A Mercosur tagja még Argentína mellett Brazília, Paraguay és Uruguay is.

Amikor az autóbuszunk Mendoza utcáin haladt, első pillantásra egy gyönyörű fekvésű, óriási területen elhelyezkedő, dél-amerikai viszonylatban mo-dern építészetű, zavaróan tiszta és rendezett város képe tárult elénk.

A város hangulata már az első pillanatokban szokatlan volt. Az utcákon a hangszórókból, minden jármű rádiójából az utánozhatatlanul argentin stílusban közvetített, innen több mint ezer km-re, Buenos Airesben zajló River Plata - Boca Juniors rangadót lehetett figyelemmel kísérni. Mendoza is a szombati rangadó lázában égett. Néhány perccel későbben a szállodában a recepciós is csak félszemmel rendezte a papírjainkat, a másikkal az asztalan levő hordozható TV-t nézte.

A másnapi városnézés alkalmával kiderült, hogy teljesen igaz az állítás, miszerint Mendozát (ugyanúgy, mint Buenos Airest is) valójában kétszer alapították. A több évszázados, régi Mendozát 1861-ben egy pusztító erejű földrengés valósággal eltörölte a föld színéről. Az újjáépítés viszont azonnal megkezdődött. 1863-ban a régi, spanyol stílusú, kis központi térrel ellátott és szűk utcácskák szövevénye által jellemzett város helyett a francia Ballofet tervei alapján ezúttal egy kényelmes, tágas, egyenes és széles utcákkal, parkokkal, fasorokkal ellátott város képe kezdett körvonalazódni. Azt mondják, hogy annak idején egy másik francia, Haussman tervei alapján épült a modern Párizs és a két építész stílusa igen közel állt egymáshoz. A hozzáértők a következőképpen hasonlították össze a két várost: Párizs olyan, mint egy régi, minőségi bor, csordultig tele történelemmel, ezzel szemben Mendoza egy fiatal Beaujolais borhoz hasonlítható .

A régi, koloniális város egyetlen emléke a földrengés után romjaiban részlegesen megmaradt San Francisco jezsuita templom. A templomot azóta sem építettek újjá, hiszen egyetlen emlékeztetője a történelmi Mendozának. A templomot 1733-1738 között építették, de miután a jezsuitákat II. Károly spanyol király rendeletére 1798-ban elüldöztek, a ferencesek vették azt birtokukba. A templom a régi város központi terén volt, az újjáépítés során azonban a város központját máshol jelölték ki.

A 750 ezer lakosú Mendoza külön színfolt az andesi régióban, amit nem lehet csak néhány szóban leírni. Számunkra az eddigi dél-amerikai tapasztalatok alapján mindenképpen újdonság volt egy rendkívül tágas, tiszta, szellős, rengeteg parkkal és zöldövezettel rendelkező, a jómódtól sugárzó város nevezetességeit látogatni.

Mendozában él az Andok túloldalán maradt vagy lepetepedett chileiek többsége. A mendozai chileiek nem tartoznak a város jómódú polgárai közé. A mintegy 35 ezer chilei helyzetét drámai módon érintette az argentin gazdasági válság. Szinte egyik napról a másikra veszítették el jobbára alkalmi munkahelyeiket. Nem csoda, hogy hihetetlen sorok alakultak ki a Mendoza-i chilei konzulátus előtt, tömegesen adják be a hazatelepülési kérelmeiket az anyaországba. Szerintük a chilei kormány azonnali intézkedéseket kell hozzon az érdekükben.

(folytatjuk)

Valdman István, Chile

Magyar megfigyelők a népszámlálásban?

(Szabadság) Az RMDSZ szorgalmazni fogja a magyar nemkormányzati szervezetek a népszámlálásban megfigyelőként való részvételét. A demokraták és a liberálisok által benyújtott Mezőgazdaság című bizalmatlansági indítványt az RMDSZ akkor is leszavazta volna, ha a kormánypárttal kötött egyezményben nem szerepelne az erre vonatkozó kitétel — derült ki szerdán az RMDSZ bukaresti sajtótájékoztatóján.

A Szövetség rendszeres heti sajtóértekezletén Markó Béla, az RMDSZ elnöke a márciusi népszámlálás jelentőségére utalva rámutatott, hogy a román illetékes szervek nem tulajdonítanak kellő figyelmet a tízévenként megismétlődő esemény előkészítésének. A szövetségi elnök ugyanakkor azt is kifejtette, hogy az adatok pontos begyűjtése érdekében a hátralevő időszakban az RMDSZ rendkívüli hangsúlyt fektet elsősorban az állampolgárok megfelelő tájékoztatására. Közölte, hogy a Szövetség szorgalmazni fogja a magyar nem-kormányzati szervezeteknek a népszámlálásban megfigyelőként való részvételét.

Borbély László ügyvezető alelnök rámutatott, hogy a helyi költségvetésbe átutalt összegek nem fedezik a népszámlálás költségeit. Elégedetlenségének adott hangot a népszámlálás előkészítése kapcsán: egyrészt a kérdőívek pontatlan megfogalmazásait, másrészt pedig az előkészítés áttetszőségének hiányát kifogásolta.

Székely Ervin képviselő, az RMDSZ álláspontját ismertette a minősített államtitok és a rendőrök jogállásáról szóló törvénytervezetek kapcsán, amelyek igen fontos szerepet játszanak Románia euroatlanti integrációs folyamatában.

A minősített államtitok tervezetéről szólva Székely méltatta a kormánypártnak a civil társdalom és az ellenzék által megfogalmazott kritikákkal szembeni nyitottságát és receptivitását, az ezekhez való racionális viszonyulását. Az RMDSZ képviselője szerint a törvénytervezet leglényegesebb módosítását annak az indítványnak az elfogadása biztosítja, amelynek értelmében azokat a személyeket, akik minősített információk birtokába jutnak anélkül, hogy felmérnék a szerzett információ jellegét, nem kell büntetőjogi felelősségre vonni. Ezzel szemben az RMDSZ kifogásolja a "munkahelyi titok" meghatározását a törvénytervezet szövegében. Székely Ervin elmondta, hogy a Szövetség ezt olyan formában kívánja meghatározni, amely nem teszi lehetővé egyes törvénytelenségek elrejtését. Ha gazdasági kárt okoz, sérti a lojális konkurencia szabályait vagy az ipari tulajdonjogot, szükségessé válik a munkahelyi titok feltárása.

A rendőrök jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán Székely hangsúlyozta, annak fontosságát, hogy a helyi közigazgatási törvény előírásaival összhangban sikerült bevinni a törvény szövegébe azt az előírást, amely biztosítja a kisebbség nyelvét ismerő rendőrök jelenlétét azokon a településeken, ahol az illető kisebbség aránya meghaladja az összlakosság 20 százalékát. Az RMDSZ képviselője továbbá elmondta, hogy ez döntő lépés a rendőrség demilitarizálási folyamatában, a következő a rendőrségeknek a helyi hatóságok hatáskörébe való áthelyezése lenne.

A demokraták és a liberálisok által előterjesztett Mezőgazdaság indítványról a képviselő elmondta, hogy az nem egy szakszeruen megszerkesztett, pontatlan és több ízben megkérdőjelezhető indítvány. Az RMDSZ a kormánypárttal megkötött egyezség nélkül is az egyszerű indítvány ellen szavazott volna — erősítette meg a Szövetség álláspontját Székely Ervin képviselő.

(Szabadság) A külföldieknek január 1-je óta kiadott 5763 magyarországi munkavállalási engedély közül egy kapcsolódott a kedvezménytörvényhez — közölte a magyar gazdasági tárca.

A korábbiakban kiadott és még érvényes engedélyek száma 40 928, így még 40 072 adható ki. A magyar gazdasági miniszter rendelete szerint idén egyidejüleg 81 000 külföldi állampolgár rendelkezhet munkavállalási engedéllyel Magyarországon.

Az év nyolcadik hetében 721 munkavállalási engedélyt adott ki a magyar foglalkoztatási hivatal. A közlemény megállapítja: az eddigi tendencia alapján nem valószínű, hogy az igények száma eléri a 81 ezret.

Népünk erkölcsi eszménye az emberség fogalmába összpontosul, minden lehető filozófiai árnyaltságával együtt. Nehéz szavakban kifejezni mindazt, amivel egy EMBERNEK tartozol, aki visszaadta az életedet, reményedet és azt az örömet, hogy szeretteid mellett lehetsz.

Ez az EMBER, aki méltán kiérdemelte embertársai tiszteletét és elismerését, a marosvásárhelyi ortopédiai és traumatológiai klinika vezetője, dr. Nagy Örs egyetemi professzor. Nem vagyok illetékes szakmai véleményt mondani róla, de a betegekkel való napi 12-14 órás fáradhatatlan törődése rendkívüli szakemberről és különleges emberi adottságokról vallanak.

2001 decemberében csipőtörést szenvedtem, tolószékre kényszerültem, ahonnan azt hittem, már soha többé fel nem állok. Különböző orvosoknál érdeklődtem, s megtudtam, hogy van Marosvásárhelyen egy egyetemi tanár, dr. Nagy Örs, aki csodákra képes ilyen esetekben. Őszintén szégyenkezve vallom be: mindannak alapján, amit az ottani helyzetről hallottam-olvastam, eleinte tartozkódóan fogadtam az ajánlást, lévén hogy én román nemzetiségű vagyok, az orvos pedig magyar. A professzorral folytatott telefonbeszélgetésem, majd az általa vezetett klinikára történt beutaltatásom azonban minden kételyemet szertefoszlatta. Megismertem egy nagybetűs EMBERT, aki rendkívül érzékeny a betegek szenvedéseire, finom, nyugodt és rendkívüli a szakmai tudása. Meleg hangú bátorító szavai bizakodással töltenek el minden szenvedőt. Egyébként az egész klinika személyzetére az odaadó munka és fegyelem jellemző.

Azért írom le e sorokat, mert meggyőződésem: ha mindenütt az EMBERSÉG lenne a fő szempont, tekintet nélkül a nemzetiségre, anyagi helyzetre, korra, nemre stb., minden olyan konfliktus megszűnne, amely indokolatlanul gyötri az emberek lelkét. Szívből ajánlom minden hozzám hasonló betegségben szenvedő figyelmébe dr. Nagy Örsöt és orvoscsapatát, akiknek szívből köszönök családommal együtt mindent, amit értem tettek.

Angela Breban
nagybányai nyugdíjas tanárnő

A Nagyváradi Magyar Diákszövetség 12. Születésnapi bulija keretében Republic-koncert lesz március 4-én, hétfőn Nagyváradon,a megyeszékhelyen. Az együttes 20 órai kezdettel lép fel a sportcsarnokban. Jegyeket az NMD Sas palotabeli székhelyén, 60 ezer lejért, naponta 08.00-18.00 óra között illetve a helyszínen 80.000 lejes egységáron korlátlan mennyiségben .

További információkat kaphatnak a 059-457795-ös telefonszámon vagy a P-ta Unirii 2-4 szám alatt.

Bízván abban, hogy fiatalos mentalitásunk és lendületes munkastílusunk révén megszervezett programjaink elnyerik tetszésüket, egy eredményes együttműködés kezdeti fázisát képezve kérem önöket ha bármilyen információval szolgálhatunk rendezvényenkről, szervezetünkről érdeklődjenek Nagyváradon a Szent László tér 2-4 szám alatt vagy a 059-437795 -ös telefonszámon.

Fodor Erika

Kevin Costner képtelen távol tartani magát a vízi katasztrófáktól. Legújabb filmje, a Dragonfly díszleteit elmosta az ár. A félelmetes thriller forgatási viszontagságai azonban ezzel még nem értek véget. A film egyik szereplője, a Traffic 28 éves sztárja, Jacob Vargas a következőkről számolt be: A dzsungelben és bambuszmezőkön át rohantunk, majdnem megfulladtunk, mert éppen az esős évszak volt Hawaii-on és a víz mindent elöntött. Kevin kificamította egy párszor a bokáját, de ő egy öreg harcos. Egy kicsit aggódtam miatta, mert sokkal fiatalabb vagyok és tartania kellett velem az iramot.

Csaknem minden negyedik német (23 százalékuk) hisz az ördög létezésében. Ez derül ki az ezer ember megkérdezésével a "P.M." magazin megbízására készült felmérés hétvégén nyilvánosságra hozott adataiból. A megkérdezettek csaknem fele válaszolta, hogy az ördög "mint sötét lélek" mindnyájunkban ott lakozik. A másik fele számára viszont az egyházak találták ki, hogy "nyomást gyakoroljanak az emberekre". A tisztviselők nagyobb arányban hisznek az ördög létezésében, mint a háziasszonyok. Ami pedig az egyes vallásokat illeti, több katolikus hisz Lucifer létezésében, mint amennyi protestáns.

Elárverezik áprilisban a Beatles Hey Jude című 1968-os világslágere szövegének eredeti, ám hiányos kéziratát. A 19 soros, Paul McCartney által kék tintával írt szöveget 1971-ben, egy évvel a legendás zenekar feloszlása után egy piaci standon találta meg egy Beatles-rajongó . A ritkaságot, amelyből hiányoznak a befejező sorok, a Christie’s aukciós cég bocsátja árverésre április 30-án Londonban, értékét 80 ezer fontra tartják. A dalt, a Beatles egyik leghosszabb, több mint hétperces, nagyzenekarral kísért felvételét McCartney eredetileg John Lennon fiának, az akkor ötéves Juliannek szánta vigasztalásul szülei válása miatt. Lennon abban az évben szakított végleg első feleségével, Cynthia Powell- lel, és hamarosan elvette Yoko Ono japán képzőművész-filmrendezőt. Paul, mint a család barátja, kötelességének érezte, hogy a kisfiúnak valami "optimista üzenetet" küldjön. A címben és a szövegben eredetileg "Jools"-nak szólította Juliant, később, az Oklahoma című musical egyik szereplője nyomán változtatta meg Jude-ra. Maga John viszont azt hitte, hogy a dallal Paul "tudat alatt" őt bíztatja, hogy ne mondjon le Yokóról. Ez némileg ellentmond annak, hogy állítólag Macca ki nem állhatta a japán művésznőt, és később őt tette felelőssé a Beatles széthullásáért. Az 1968 augusztusában megjelent kislemez, amelynek B-oldalán a világon végigsöprő diák- és békemozgalmakról szóló Lennon-dal, a Revolution szerepelt, két hétig volt listavezető Angliában és kilenc hétig az Egyesült Államokban. A Hey Jude-ot többen feldolgozták, köztük Tom Jones és Wilson Pickett. Julian Lennon az árverés katalógusához írt jegyzetében bevallotta, hogy csak 20 évvel később tudta meg, hogy a Hey Jude róla szól, de még ma is libabőrös lesz, ha meghallja a dalt.

Százezer tajvani buddhista hívő fogadta Tajpejben a vallásalapító ujját, amely Kínából érkezett Tajvanra. Buddhának egy miniatűr arany pagodába elhelyezett ujját a tömeg tapsa és éneke közepette a tajpeji repülőtérről egy stadionba vitték szertartásra. A 2500 éves ereklye komoly biztonsági intézkedések közepette, mintegy száz tajvani buddhista bonc kíséretében tette meg az utat az észak-kínai Hszien városától Hongkong érintésével Tajvanig. Az út fő szervezője, Hszin Jun mester, a tajvani Fokuangsan kolostor elöljárója reményét fejezte ki, hogy Buddha ujja segít majd a szigetnek, "hogy megszabaduljon a társadalmi bajoktól". Egy másik szerzetes szerint békét és baráti szeretetet hozhat a sziget és az anyaország között. Az ereklyét 37 napon át láthatják a tajvani hívők. Buddha Kr. e. 485-ben halt meg, és a korabeli történelmi szövegek szerint 200 évvel később vitték ujját Indiából Kínába. Az ereklyét egy hszieni pagodában helyezte el a Tang- dinasztia egyik császára 874-ben. Az ujjat csak 1986-ban mutatták meg a nagyközönségnek, miután eltakarították a felhőszakadásoktól öt évvel korábban összeomlott pagoda romjait.

Valódi lutri lehet a választás Thaiföldön: mivel a lakosság már torkig van a politikával és nemigen akaródzik neki elmenni szavazni, lottózással akarja egybekötni a voksolást a parlament elnöke. Uthai Pimcsaijcson elképzelése szerint a választási lottó főnyereménye minden egyes választókörzetben 100 ezer baht lenne - mintegy 2200 dollár -, a második díj pedig 20 ezer baht. Mivel 400 szavazókörzet van, a lutri összesen 40 millió bahtba kerülne az országnak, ami csupán tizede annak, amennyit a kambodzsai Választási Bizottság a lakosság részvételi kedvének felcsigázására költött a legutóbbi, 2001 januárja előtti országos választás előtt. A lottós mézesmadzaggal nem csupán nagyobb részvételre lehetne csábítani a lakosságot, hanem megelőzni is a csalásokat - magyarázta a thaiföldi parlament elnöke. Az ázsiai országban a legutóbbi választáson elég sok szabálytalanság történt, tömeges volt a szavazatok megvásárlása. Az idén március 3-án 14 szavazókörzetben tartanak időközi választást - jelentették a hírügynökségek.

Németországban a nők csaknem fele nem tagadja, hogy félrelépett: a megkérdezettek 42 százaléka megcsalta már partnerét - derül ki az 1200 német állampolgár megkérdezésével a "Wellfit" című folyóirat megbízásából elvégzett felmérésből. Ezzel összeomlott a "hűséges asszonyka" és a "hűtlen férj" mítosza. A "félrelépés" terén ugyanis csaknem teljes az egyenlőség nők és férfiak között. A megkérdezett férfiak 46 százaléka vallotta be hűtlenségét - jelentették a hírügynökségek.

Hathónapi, letöltendő szabadságvesztésre ítéltek egy morvaországi férfit, aki tavaly ősszel több személy szeme előtt durván széttaposott egy sündisznót. A bíróság állatkínzásnak minősítette az esetet, s ezért szabta ki a rendkívül szigorú, példa nélküli büntetést. Szemtanúk szerint a 44 éves férfi a sündisznót először néhányszor a kutyájának dobta, a játék után többször a földhöz vágta majd végül durván széttaposta. A bíróság előtt azzal védekezett, hogy a kutya már úgyis megharapta a sünt, s hogy az ne szenvedjen, ezért ő inkább megölte. Az ügy nagy vihart váltott ki Csehországban. Éles vita alakult ki arról, hogy szükséges-e ilyen szigorúan büntetni az állatkínzásnak minősített eseteket vagy sem. Korábban ilyen esetekben a bíróság csak feltételes büntetéseket szabott ki.

Utolsó mondatok:

• Ááá, itt nem lehet feszültség...

• Ez a készülék tökéletesen földelt.

• Ez a kijelző miért számol visszafele?

• Milyen gázszag van, és milyen sötét...

• Nem a férjed jött haza drágám?

A nagybányai LENDVAY MÁRTON Színjátszó Kör tagjai születésnapja alkalmából sok szeretettel köszöntik REINBOLD ANNAMARIÁT. Isten éltesse sokáig!

• GYERMEKGONDOZÁST vállalok 3 - 6 év között. Érdeklődni a 432809 telefonszámon 16-20 óra között.

• Az AVON COSMETICS munkatársakat keres. Érdeklődni tel. 489045.

• MAGYARORSZÁGI cégek alkalmaznak MUNKAERŐT. Tel: 003613420679, 0036204621204, 0036204836592.

• TÁRSKERESŐ: 32 éves, 1,77 cm magas, független, jó megjelenésű, sportos, romantikus, rendezett anyagiakkal Németországban, keresek egy melegszívű, csinos (1,66 cm-től, 27- 34 év közötti), független lányt komoly kapcsolat, házasság céljából, városból vagy faluról. Címem: Vitke T., Wallenstein Str. 46., 90431 Nürnberg, Deutschland

• Magyar, olasz, német, szerb, kazahsztáni, osztrák, izraeli cégek ALKALMAZNAK MUNKAERŐT. Tel: 065- 140693, 065-146049, 065- 146317, 065-140804. Tájékoztató, kitelepedés Magyarországra és ügyintézése.

• Szuper magyar ZENÉT (és nem csak!) BIZTOSÍTOK esküvőkre és más alkalmakra. Ár: megegyezés szerint. Tel: 095-348545.

• Kitűnő minőségben FELVESZEK CD- és audio-kazettára magyar- és nemzetközi ZENÉT. Tel: 093-544434.

• KIADÓ 100 m2 felületű helyiség irodák, orvosi rendelők céljára, Podul Viilor 1. szám alatt. Érdeklődni a 214956 telefonszámon.

•ELADÓ központi fekvésű emeletes HÁZ. Érdeklődni a 213750 és 224823 telefonszámokon 17.00 óra után.

• ELADÓ 2 szobás, II. emeleti TÖMBHÁZLAKÁS (konvektor, vízmelegítő, kábel, telefon). Érdeklődni tel. 213855.

• TELEVÍZIÓJAVÍTÁST VÁLLALOK az önök lakásán. Tel: 437145 - Szabó.

• TELEVÍZIÓJAVÍTÁS háznál. Tel: 090.843701

• FESTMÉNYEKET VÁSÁROLOK. A hirdetés érvényes egész évben. Tel: 275793.

• VÁSÁROLOK: különböző antik tárgyakat, nagybányai festményeket, ezüsttárgyakat, zseb- és faliórákat, bronz- és faszobrokat, 1944 előtti képes-levelezőlapokat. Tel: 093-597244.

• SZEMÉLYEKET SZÁLLÍTOK naponta BUDAPESTRE. Tel: 095-582723.

• SZEMÉLYEKET SZÁLLÍTOK naponta BUDAPESTRE (repülőtér, követségek, pályaudvarok). Tel: 277507, 092-307323.

• SZEMÉLYEKET SZÁLLÍTUNK naponta BUDAPESTRE, oda-vissza kedvezménnyel. Tel: 430296 vagy 094-698294.

• SZEMÉLYEKET SZÁLLÍTUNK naponta BUDAPESTRE és vissza jutányos áron. Tel: 095-610038

Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik a szeretett férj, édesapa, testvér, nagyapa és após, VARGA LÁSZLÓ temetésén részt vettek, sírjára virágot, koszorút helyeztek és fájdalmunkban mellettünk álltak. Nyugalma legyen csendes és emléke áldott! A gyászoló család

Búcsúzom egy jóismerőstől, akit tiszteltem és becsültem, a nagybányai ELEFÁNT ZSIGÁTÓL. Őszinte részvétem azoknak, akik mellette voltak és mindent megtettek, hogy enyhítsék fájdalmát, hű feleségének és az őt mindig szerető lányának Évának. Nyugalma legyen csendes. Egy tisztelője

Március 3-án lesz egy éve, hogy eltávozott örökre MISZNER MÁRIA, szül. SZÁLKA. Bánatos lánya Magdi és családja

Hét év telt el, amióta drága édesanyánk, KISS IGNÁCZNÉ szíve megszűnt dobogni. Hiánya ma is nagyon fáj. Isten nyugtassa. A Pay család

Szomorú szívvel emlékezünk, 10 év telt el, amióta a szeretett ANTAL SÁNDOR örökre eltávozott. Emléke legyen áldott. A bánatos család

Copyright © Bányavidéki Új szó - 2002