(BÚSz-információ) Támogatói mozgalom indul a nagybányai Magyar Ház részleges helyreállítása és mielőbbi használatba vétele érdekében – többek között erről is szó volt a magyar egyházfők, illetve a kezdeményező csoport tagjainak szerdai tanácskozásán.
Az alapítványi támogatás megérkezése óta eltelt másfél hónapban egyetlen lakrész kivételével sikerült megvásárolni gróf Teleki Sándor hajdani nagybányai lakóházát, pontosabban a Minerilor utcai ingatlan-együttes nagyobbik épületrészét – hangzott el a tanácskozáson. A 400 négyzetméteres, műemlékjellegű ingatlan valamivel több mint negyvenezer dollárért került a jogszerinti tulajdonos Óvárosi Református Egyházközség, illetve a haszonélvező-működtető Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület birtokába. A fennmaradó öszszegből még ebben az évben szeretnék a legszükségesebb állagmegőrzési munkálatokat elvégezni: megigazítják a tetőszerkezetet és csatornázást, megoldják a pince vízlefolyását, a földszinti részben pedig az épület eredeti szerkezetéhez igazodva megkezdik a közösségi termek, irodahelyiségek kialakítását. A Szaniszló Ferenc műépítész által vázolt elképzelés szerint az ősz folyamán annak a legalább 100-120 férőhelyes, szükség esetén szétbontható színpaddal és öltözőkkel felszerelt előadóteremnek is el kellene készülnie, amely a ház udvari részében fog működni, s ahol esetenként kiállítások, színházi bemutatók, nagyobb közösségi rendezvények szervezésére is sor kerülhet. A hosszú folyosóval kettéosztott földszinten távlatilag további két kisebb irodát, illetve gyűléstermet, valamint egy könyvtárszobát-olvasótermet alakítanak ki, s az adminisztrációs helyiséget is itt fogják működtetni.
Mint arról korábban már beszámoltunk, a Teleki-ház megvásárlására a nagybányai magyar civil szervezetek és egyházak összefogásának eredményeként és a budapesti Illyés Közalapítvány komoly anyagi támogatásával került sor. A Minerilor utcai épületben egyetlen, szobányi lakrész nem került még a nagybányai magyar közösség tulajdonába; az önkormányzati lakás helyzetét az államosított ingatlanok viszszaigénylési határidejének módosítása miatt nem sikerült egyelőre rendezni, erre csak november közepe után nyílik lehetőség. A szerdai tanácskozás résztvevői (Kádár Miklós és Tasnádi András református, Köncze G. Árpád evangélikus lelkipásztorok, Márton Jenő, az óvárosi refomátus egyházközség főgondnoka, Cziple Aurél, Szaniszló Ferenc, Dobes Hajnal és alulírott) az Illyés közalapítvány által is támogatott elképzelés mellett foglaltak állást, miszerint az épületegyütteshez tartozó kisházat is sürgősen fel kellene vásárolni. Ennek érdekében mielőbb tárgyalásokat kezdenek a tulajdonosokkal, illetve az Illyés Közalapítvány képviselőivel. Az EMKE helyi szervezetét a Teleki-ház működtetésében egy többtagú kuratórium fogja segíteni. A testület megalakulására, az intézmény működési szabályzatának véglegesítésére valószínűleg az egyházfők és a kezdeményező csoport legközelebbi megbeszélésén kerül sor.
A Teleki-házban már a következő napokban-hetekben megindul az élet. Ma délelőtt 10 órától a cserkészek takarítanak a pincében és várják a lapáttal, seprűvel, vederrel esetleg műanyag-zsákokkal felszerelt önkéntes segítőket, azokat, akik szeretnék saját szemükkel is megtekinteni a nagybányai magyarság művelődési-társadalmi életének jövendő központját. Hasonló akciókról a közeljövőben többször is hírt adunk majd a BÚSz hasábjain. Szeptember 4-én (kedden) a Teleki Blanka Nyugdíjas Klub tagjai szerveznek takarítást, az egyesület az általa szervezett Szépkorúak szavalóversenyének vendégeit is a Teleki-házban fogadja.
A Magyar Ház működtetői kérik mindazokat a magánszemélyeket, vállalkozókat, mesterembereket, akik a jövőben szívesen áldoznának pénzt, közmunkát, építőanyagot, segítenének szállítóeszközzel stb. a ház mielőbbi megnyitása érdekében, jelezzék nevüket, elérhetőségüket és azt, hogy miben tudnának segíteni, a Bányavidéki Új Szó szerkesztőségében, a 218-204; 094-778673 (Dávid Lajos), vagy a 216-451 (Dobes Hajnal) telefonszámokon. Pénzadományokat az alábbi bankszámlára várnak: WEST BANK SA ARAD – Suc. Baia Mare, Societatea Maghiarã de Culturã din Transilvania, cont: 2511000025605465 (pentru casa Teleki).
A támogatási akcióhoz és gyűjtéshez hamarosan az egyházak is csatlakozni fognak, a templomokban perselyes adakozásra lesz lehetőség. Avatóünnepségre valószínűleg csak tavaszszal kerül sor, az erre az évre tervezett munkálatok befejezését követően azonban a civil szervezetek még az ősz folyamán birtokba vehetik a nagybányai Magyar Házat. (Dávid Lajos)
(BÚSz-interjú) Mint arról már beszámoltunk, a Szent István Napok keretében egy sikeres énekverseny is lezajlott a nagybányai Szentháromság templomban. Az augusztus 18-i rendezvény egyik különleges színfoltja volt a román anyanyelvű, nagybányai Pop Daniel fellépése, aki egy régi magyar népdallal, a "Paradicsom közepében..." kezdetű énekkel állt közönség elé. Az alábbiakban a vele készült rövid interjút olvashatják.
– Kellemes meglepetést jelentett számomra, hogy román létedre egy régi magyar dalt adtál elő a Szentháromság templomban megrendezett énekversenyen...
– Ez nem pontosan így van – már ami a nemzetiségemet illeti. Mint sokan mások itt Nagybányán, én is vegyes családból származom, de ahogyan talán Ady mondta: "él az arany és a vér.." Négy éve kerültem kapcsolatba a nyugati zenével, amikor néhány barokk kórusban énekeltem Brassóban, majd Bukarestben. Hogy a "Paradicsom közepében" kezdetű dalt elénekelhettem, annak köszönhető, hogy az utóbbi három évben egy régizene együttessel működtem együtt, Öllerer Ágnes, az Ady Endre Líceum tanárnőjének vezetésével. Gyakorlatilag tőle és a csoport tagjaitól tanultam mindazt, amit tudok. A többit autodidakta módon sajátítottam el, illetve volt egy tanárom, aki a csángó furulya használatára tanított meg.
– Waldorf-pedagógiát tanulok, ezen belül is képzőművészetet. Emellett különösen a csángó folklórt énekelem és tanulmányozom, általában pedig a magyar-román, illetve balkáni népzene, valamint a magyar és európai, illetve keleti régizene foglalkoztat. Remélem, hogy ezt a tapasztalatomat, a régi keleti kultúrkör ismeretét hasznosítani tudom majd akkor, amikor két év múlva Nyugat Európában tanulok zeneterápiát, valamelyik Waldorf-központban. Azt hiszem, hogy a keleti térség sajátos zenéje olyan gyógyhatással rendelkezik, amely nagyon értékessé válhat ha megfelelően aknázzuk ki a benne rejlő lehetőségeket. Nálunk sajnos nem nagyon vannak ennek hagyományai. Romániában nem igazán beszélhetünk zeneterápiai iskoláról, míg nyugaton minden konzervatóriumban működik ilyen képzés. Bernben ismerek egy ilyen iskolát, lenne egy angol központ is ahova mehetnék – majd elválik. Bárhogyan is, a tilinka, a blokflöte, a hárfa, amelyekhez hasonlót itt, a Szentháromság templomban is használtam, a zeneterápiában is használatos zeneszerszámok. A jövőben is ezt a gyógyászati-nevelési vonalat szeretném követni.
– Miért pont az előadott dalt választottad?
– Nagyon tetszett, ahogyan benne a kelet és a nyugat találkoznak. A szerintem egyértelműen keleti, ázsiai ihletettségű dallam nagyon régi, lehet, ezer évesnél is régebbi hangzásokat hordoz magában, míg a nagyon szép szövegben a régi keresztény tradíciókra utaló fordulatokkal találkozunk. Úgy éreztem, hogy ezt én is szívvel-lélekkel tudom elénekelni.
– Reméljük, hogy még lesz alkalmunk hasonló találkozásra...
– Miért ne? Itt születtem, bár az édesanyám és az anyai nagyszüleim nyugatról érkeztek, a Bánságból, sőt Budapestről. Szeptember végéig itt tartózkodom, s két évet még mindenképpen itt leszek az országban. Remélem azonban, ezt követően is sikerül kapcsolatban maradnom Magyarországgal, Erdéllyel, a kelettel, ahogy mondani szokás: mindazzal, ami az "itthont" jelenti számomra.
Kérdezett: Dávid Lajos
– A HOLM KŐ-re szervez túrát szombaton az Erdélyi Kárpát Egyesület nagybányai, Gutin Osztálya. Indulás reggel 8.00 órakor a 18. számú autóbusszal az IMMUM megállóból. Túravezetők: Almási Csaba, Gulyás Sándor. Szeretettel várják a természetkedvelőket!
– TISZAhosszúmezőn tartanak falunapot szeptember elsején, szombaton. Jankó Lajos polgármester tájékoztatása szerint a település ünnepe reggel 10 órakor, ökumenikus egyházi szertartással veszi kezdetét. 11.30 órától köztéri szoboravatásra, 12.00 órától pedig képzőművészeti kiállításra kerül sor máramarosszigeti, hosszúmezői, técsői, viski és huszti művészek részvételével. 16 órára a helységből elszármazottakat várják találkozóra, majd 17.00 órától a művelődési házban lesz kulturális program s végül diszkó a fiataloknak. Szeretettel várják az érdeklődőket!
– MAGYAR HÁZAT avatnak Felsővisón. A helyi Reményik Sándor Kulturális Egyesület értesítője szeptember 8-án 11 órára hívja a vendégeket a visói művelődési házba. Dr. Kötő József házavató beszédét követően a kulturális műsor 12 órától már a magyar házban zajlik. Ugyanitt délután 3-kor megnyitják Morvai György fotóművész kiállítását, majd kerekasztal beszélgetés lesz, Hogyan tovább címmel. Várják az érdeklődőket!
10.30 - 12.00 Ünnepi Istentisztelet. Igét hirdet: Varga Károly lelkipásztor. Közreműködik: a koltói ref. egyház vegyeskara.
12.00 - 13.00 Koszorúzás Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobránál. Beszédet mond: Dávid Gyula irodalomtörténész. Szaval: Bessenyei István színművész, hazai és külföldi versmondók.
14.30 - 17.00 Emlékműsor a kastélykertben. Köszöntő: Téglás Lajos alpolgármester. Ünnepi beszédek: Székelyhídi Ágoston, az Állandó Magyar Értekezlet elnökségi tagja, Schiller László, Böndi Gyöngyike parlamenti képviselő, Gróf Széki Teleki János ügyvéd. Fellépnek: Madarász Katalin népdalénekes, Bessenyei István színművész, Tóth Éva énekesnő, Harmath Albert előadóművész, a Sárospataki Nyolckor Színház művészei, az Androméda szalonzenekar, hazai és külföldi hagyományőrző együttesek és versmondók. Konferál: Téglás József.
17 órától reggelig tartó bál.
* A Szentháromság templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Fransberger Cristian és Moldovan Esmeralda, Fransberger Sándor és Rogneanu Floare fia, Moldovan Gabriel és Svedák Piroska lánya. Tanúk: Opris Gheorghe és Gabriela, Albu Nicolae és Nicoleta Silvia; Sãlãjan Cristian és Ciolt Nadia, Sãlãjan Anton és Birta Doina fia, Ciolt Dumitru és Ghiepu Maria lánya. Tanúk: Muresan Mircea és Alina, Muresan Cãlin és Luana.
* Úgyszintén a nagytemplomban tartották keresztvíz alá Rettegi Róbert és Scãete Adina kislányát, aki a keresztségben a Franciska Stefánia nevet kapta. K.sz.: Rettegi Zoltán és Kinga.
* Ebből a körzetből kísérték utolsó útjára Teffenhart István (69), Puskás Irén (89), Fornwald Flórián (67), Szabados Ilona (71) testvéreinket a Krisztusban. Nyugodjanak békében.
* Szombaton 14 órakor a Szentháromság templomban 50 éves érettségi találkozót tartanak. Ennek keretében orgonakoncert lesz Dobránszky Zoltán József előadásában.
* Az óvárosi ref. templomban esküdtek egymásnak örök hűséget Ienculescu Pál és Lőrincz Krisztina Dana, Ienculescu Pál és Nemes Mártha fia, Lőrincz László és néhai Bilek Lukrecia lánya. Tanúk: Nagy József, Bilek Liana, Lőrincz István, Mihály Margit; Bartha Szabolcs Attila és Hodász Andrea, Bartha András és Bartha Ibolya fia, Hodász Zoltán és Mezei Lucia lánya. Tanúk: Bende Lajos, Bartha Éva, Móré Sándor, Szepesi Rita.
* Ebből a ref. gyülekezetből helyezték örök nyugalomra Hutira Lajosné Fehér Laura (87), Debreczeni Bálintné Kovács Mária Sára (91) testvéreket a Krisztusban.
* Az újvárosi református gyülekezetből kísérték utolsó útjára Vajda Györgyné Berecki Julianna (53) testvérünket az Úrban.
* Az evangélikus-lutheránus templomban pénteken du. 17 órától Vespera istentisztelet lesz.
Köncze-G.Árpád.
Augusztus 23-án jelent meg a 33- sz. kormányrendelet, melynek célja a gyengébb anyagi helyzetben lévő iskolásgyermek-szülők megsegítése. A rendelkezés értelmében a kormány pénzösszeggel járul hozzá az év elején esedékes iskolaszerek beszerzéséhez mindazon tanulók számára, akik a 2001-2002-es iskolai évben valamilyen állami, általános iskolai oktatási formában vesznek részt nappali tagozaton. Alapfeltétel, hogy 2001. júliusában az igénylő családjanak egy személyre jutó pénzbevétele ne haladja meg az országos bruttó minimálbér 50 százalékát (vagyis 760.000 lejt). A törvény pontosan megfogalmazza a család szót: mint az apából, anyából és az eltartott gyermek(ek)ből álló, közösen lakó és együtt gazdálkodó kisközösséget. A támogatási összeg változó: I-IV. osztályosok esetében 200 ezer lej, az V-VIII. osztály esetében pedig 250 ezer lej diákonként. Az összeget szeptember 1-ig kell kérvényezni annál az oktatási egységnél, ahol a tanuló be van iratkozva, csatolva a jövedelmet bizonyító okmányokat.
Érdekes módon működik az emberi elme: leültem megírni a rendkívüli ülésszakról szóló cikkemet, de sajna nem nagyon haladtam vele. Ugyanis eszembe jutott, hogy a nyár folyamán valaki – már nem is tudom kicsoda, ámbár ez nem is fontos – az mondta (vagy talán írta?), hogy inkább mást kellene csináljak, mintsem az olvasót untassam heti rendszerességgel és foglaljam a drága helyet az újságban. Így hát nagy dilemmába kerültem: most higyjek ... izé ... hogy is hívják ... szóval, annak a valakinek, vagy inkább azoknak, akik hetente felkeresnek a parlamenti irodámban, megállítanak az utcán, és folyton azt kérik: folytassam a híradást. Mit tehetek én, egyszerű "postás képviselő"? Döntöttem: folytatom a heti cikkezést. Akik úgy gondolják, hogy unalmas és fölösleges, biztosan nagy épüléssel fogják majd olvasgatni a Reform Tömörülés belső, titkos jegyzőkönyveit. Igaz, azokban nem sok szó esik közösségünk gondjairól, ám lássuk be: vannak olyanok – sajnos számosan –, akik a hatalmi harcban, a zsákmányszerzésben és egyesek "kicsinálásában" látják életük értelmét.
És most engedjék meg, hogy olyasmiről beszéljek, ami mindannyiunkat érdekelhet: a Parlament augusztus 27-én kezdődött rendkívüli ülésszakáról. A napirenden szereplő 13 pont között olyan fontos témák is szerepeltek, mint az államosított ingatlanokról szóló 10. törvény módosítása, a munkanélküli segélyről szóló, valamint a rendőr jogállásáról szóló törvények tervezetei.
Hétfőn mindkét házban nagyromániás cirkusz volt az államosított ingatlanok kapcsán. Felháborította ugyanis e párt "jeles" képviselőit, hogy mindenkinek visszaadnak mindent, s akkor mi lesz a szegény román néppel, megint mindenféle idegeneknek lesznek a napszámosai, nem lehetnek itthon az "ősrégi román földön", és nem élhetnek nyugodtan, mint a kakukk, mások fészkében. Mindig is a bitorlók voltak azok, akik leghevesebben tiltakoztak a magántulajdon ellen, és nem véletlenül!
Ennek ellenére, mindkét házban nagy többséggel átment a törvény, amely jóváhagyta a kormányrendeletet, így november 13-áig meghoszszabbították a visszaszolgáltatási kérvények benyújtásának határidejét. Most már csak az elnök kell kihírdesse, ám ez még várat magára, mert a hős honvédő PRM-sek megígérték, hogy előtte még megtámadják az Alkotmánybíróságon.
A Képviselőház elfogadta a munkanélküli-ellátásról szóló törvényt. Eszerint minden munkanélküli a minimálbér 60%-át fogja kapni, 6 vagy 12 hónapig, attól függően, hogy mennyi ideig járult hozzá a segélyalaphoz (10 év alatt illetve fölött). Egy másik újdonság, hogy a fiatal végzősök, akik még nem dolgoztak, nem munkanélküli segélyt, hanem helyette – egy másik jogszabály alapján – a garantált minimálbérrel egyező összeget kapnak.
Ennyit erről a rövid, de tartalmas ülésszakról. A jövő héten kezdődik a rendes őszi ülésszak. Addig is a viszontlátásra:
Böndi Gyöngyike, parlamenti képviselő
Idősebbeknek szervez szavalóversenyt a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjas Klub. Célja a koltói Petőfi-ünnepség nagybányai kiterjesztése, a magyar irodalom kiemelkedő alakjának népszerűsítése, a nyugdíjasok költészet iránti érdeklődésének ébrentartása, tehetségük bizonyítása. Az Északi Egyetem filológia fakultánsának Victoriei utca 76. sz. alatti épületében délelőtt 10 órakor kezdődő rendezvényt Ludescher István alpolgármester nyitja meg, a tulajdonképpeni szavalóverseny várhatóan 14 óra körül ér véget. Délután 19 órától a Városi Színházban lesz díjkiosztó és gálaműsor, ennek keretében a marosvásárhelyi Tamacisza Színjátszó Társulat tart előadást. Jegyek az RMDSz könyvtárban kaphatók (V. Lucaciu utca 1. szám).
Mindig azt gondolom: mindenki tudja, mennyire fontos a városi környezet számára az erős, masszív ültetvények létezése. Biztos, hogy mindenki tudja, valahogy mégis mintha el-elfelejtenék. Emlékeztessünk hát:
A növényzet a legolcsóbb, legkézenfekvőbb eszköz a szennyeződés általános enyhítésére. Az életét fenntartó fotoszintézis folyamatának kíséretében széndioxidot lélegez be, ezt átalakítva oxigént lehel ki. Jelentős mennyiségeket vesz fel és tart vissza, majdnem minden, az emberi egészségre káros, ipari tevékenységből, vagy járműforgalomból származó kémiai melléktermékből. A levélfelület felfogja a port, a zöldtömeg elnyeli a zajt, akadályozza a káros baktériumok elszaporodását, klimakiegyensúlyozó hatása van, enyhíti a hőséget és a hideget, szabályozza a levegő nedvességét, gyönyörködtet, kellemes környezetet biztosít, ezáltal stresszcsökkentő, életenergiája rezonál az ember "bioenergiájával" és ez feltölt, segít magadat összeszedni, ha fáradt vagy.
Említettük már, hogy egyesületünk egyik akciója keretében, hosszú évek óta tartó kölcsönös gyötörgetést folytatunk a helyhatóságokkal. Ezek során igyekszünk meggyőzni, akit csak elérünk, hogy lassanként, lépésenként építsék vissza legalább a központi utcák, sétányok lerobbant faállományát, mert ezáltal a város nem csak szebb lesz, de egészségesebb életkörülmények is teremtődnek. Kezdtük a régi főtér, a Minerilor, Victoriei, Ciocan utcákkal. Eredmény eddig még édeskevés.
A régi főtérrel kapcsolatban egyelőre senki semmit sem akar hallani, pedig az elhanyagolt, csúnya kis park áttervezése-átültetése azonnal vonzóbbá tenné a helyet. Legújabb információink szerint a Minerilor-Victoriei utcák puszta sarkának új aszfaltja, amit jaj de kár volt ilyen nagy mennyiségben beönteni, s amelynek fákkal való beültetését szorgalmazzuk, még "garanciában van" és nem lehet hozzányulni, de állítólag jövőre szóbajöhet. Hogy a Zazar-part, amelynek beültetését önkéntes munkában felajánlottuk, miért nem, azt csak az Isten tudja... A Ciocan utca elcsúfításáról már irtunk; hogy fogjuk rábeszélni az illetékeseket arra, hogy ültessék át tisztességesen, azaz nem sötétbarna, hanem zöldlevelű fával, az is egy fogas kérdés. A Victoria utca vége meg csak hajszálon, és egy jóindulatú információn múlott, hogy egyik napról a másikra le nem aszfaltozták; ezáltal a már úgyis lecsupaszított szakaszvégeken (Stadion, Egyetem) egyből és végleg elvesztettünk volna még vagy 400 méter (már tönkrement, de felújítható) zöldsávot. Újabb rohangálás és körbeaudenciázás árán sikerült megmentenünk. Az utászok újraszegélyezik a járdát: egyelőre csak a baloldalit, jövő nyáron a másikat is, kiszélesítik a zöldsávokat, sőt némi részünkről produkált plakátozás, járdárairkálás és egyéb felhajtások után, egy teljesen csupasz, elöl aszfalt-hátul beton lakótömb 2 méter széles zöldcsíkot kap a járdaszélre.
Az is kérdés, hány újabb iratcsomóra, mennyi időbefektetésre lesz szükség ahhoz, hogy a város "nagytehetségű" favágóhölgyét Ghete Nora kisasszonyt meggyőzzük: ide se ültessen kis csúnya, barna fákat, hanem valami olyat, ami szép, nagy zöld, árnyas, kellemes, hogy örömünk is teljék benne...
Ha szépszerivel nem, legfeljebb majd egy kicsit erőszakoskodunk. Én ezt nem szeretem, de lassanként már rászoktattak.
Mindenesetre addig is köszönjük Ludescher István alpolgármester úrnak azt a kis besegítést, amely nélkül igazából már kérdésessé se válhatott volna, hogy az utca emberi arculatot kap, vagy végleges marad az értelmetlen, "másodosztályú útvonal" besorolás. Mi úgy tudjuk, hogy egy utca minél forgalmasabb, annál erősebben kell beültetni, a növényzet védi a gyalogjárót és a környező lakóházakat. És mert forgalmas, még szép is lehet, nem muszáj lepusztítani. Sőt.
Csak az a kár, hogy ha ezentúl is ilyen ritmusban hoz sikert a győzködés (tíz év alatt egy fél utca fele) akkor több száz évbe kerül, míg rendet csinálunk.
Ecofarm Alternatív Egyesület
Hóry Agáta
Hubert Béla nyugdíjazott jogtanácsos hívta fel a figyelmemet, hogy az "Új Szó" folyó év augusztus 17. számában megjelent "Tájékoztató az ingatlantörvény előírásairól" című cikkben több hiba és mulasztás is van. Átfutva a cikket, a jogtanácsos úrnak igazat kell adnom.
1. Az ingatlantörvény nem arról szól mindenekelőtt, hogy viszszaadják volt tulajdonosaiknak a jogtalanul elkobzott ingatlanjaikat, hanem arról, hogy ezeket vissza lehet követelni. Ez lényeges különbség, mert sajnos a törvény számos olyan cikkelyt tartalmaz, amelyek súlyosan megnyírbálják a természetben visszaszolgáltatható ingatlanok számát, bizonyos kártérítést szabva meg ezekért. Ugyanaz a törvény kimondja: az állam fenntartja magának a jogot, hogy utólag szabályozza a kártérítés nagyságrendjét, szentesítve ezzel a kommunista rablást.
2. Pontosítanunk kell az egyházi és nemzeti közösségek tulajdonában volt elkobzott ingatlanok viszszaszolgáltatásáról szóló külön törvénnyel kapcsolatosan is: ez a törvény még nem létezik, ezért csak fog rendelkezni az ilyen típusú ingatlanokról (feltehetően valamikor sohanapján).
3. Bár tágabb értelemben a közjegyző által kiállított felhatalmazás is szerződés, a félreértések elkerülése végett inkább használjuk a " megbízási felhatalmazás" fogalmát.
4. A külföldön adott felhatalmazásokat az ottani román konzulátusoknak kell felülhitelesíteniük (supralegalizare), természetesen nem ingyen. És ne keverjük össze a diplomáciai és konzuli képviseletet, mert a konzulátus is beletartozik a diplomáciai kirendeltségek fogalmába, ezért a kettő között az "és"-nek és a "vagy"-nak nincs mit keresnie. Csak ahol nincsenek konzulátusok, kell magához a nagykövetségekhez fordulni.
5. Jó lett volna, ha a cikk szerzője(i) kiírja a rövidített HTMH jelentését: "Határontúli Magyarok Hivatala", mert nem mindenki ismeri a fenti rövidítést.
Végül: bátran követeljünk mindent vissza, ami őseinké volt, például az egész régi főteret, még akkor is, ha nem hagyják jóvá, de ennek a tolvaj államnak nem szabad semmit sem hagyni.
Csak azért sem!
Bölönyi Zoltán
" A felnőtté válás biztos jele, amikor felfedezzük, hogy a hangerő-szabályozó gombját balra is el lehet fordítani."
Lingers
Egy bizonyos kórházról szóló tévésorozatban, egy (augusztusban) télapót játszó doktorbácsi avval foglalatoskodott, hogy a néger (bocsánat, afro-amerikai) tizenéves utcagyerekeknek a beszolgáltatott fegyverek ellenében ajándékokat osztogatott.
Megható jelenet, de a valóság sokkal siralmasabb... Híreket hallgatva arról értesülhetek, hogy egy arab kamikadze hazafi önmagával egyetemben tizenvalahány embert is felrobbantott, vagy arról, hogy egy afrikai diktátor saját népét mészárolja és halálra éhezteti holmi gyémántokért. De elegendő, ha végignézek a lépcsőházam előtt gázcsöveken tanyázó fiatalokon, amint böfögőversenyt rendezve azt várják: hátha valaki rendre utasítja őket. Így esetleg elverhetik az illetőt, s utólag majd elégedetten állapíthatják meg, milyen jól szórakoztak.
Unalmunkban összehasonlítva a neanderthali ősembert mai, "modern"-nek mondott utódjával, észrevehetjük: kettejük talán egyedüli közös vonás az ERŐSZAK. Modern emberünk sajnos anyagi javakban és eszközökben is igen meggazdagodott, belül azonban maradt, ami mindig is volt: egy erőszakos fenevad. S ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen már a paradicsomból kiűzött őseink egyik legelső cselekedete a gyilkosság volt: az irigy Káin megölte Ábelt. Talán így érthető az az erőszak iránti beteges vonzalom, amely szenzációéhes embertársainkat uralja.
Kedves füleinknek hallani, hogy milyen fejlettek, modernek, civilizáltak vagyunk. Mindaddig azonban, amíg erőszak uralja társadalmunkat, ez csak egy rossz tréfa marad. Az igazi civilizáció ott kezdődik, ahol vége van az erőszaknak.
Különösen nehéz evvel a fenevaddal ifjainknak megbírkózni a mai, hazai horrorszerű szegénységben. Ezért a státusztörvényt, az anyaország felénk nyújtott kezét nekünk, erdélyi magyaroknak igenis el kell fogadnunk, mint egy még tökéletlen, de plusz esélyt arra, hogy koldusbotunkat valamivel hamarabb eldobjuk s megmaradásunkat bíztosítsuk...
A törvény persze ömagában még nem elegendő. Itt egy életen át tartó nevelésről és tanulásról van szó, csak éppen mintha hiányoznának, vagy ebben a cinikus században talán unalmassá váltak a helyes, eredeti, egészséges, követendő modellek...
Ha így haladunk, igazat kell adnom annak az internet-frafittinek, amelyet egy bizonyos skót közgazdásznak tulajdonítanak: "Igenis létezik humánus kapcsolat ember és ember között ebben a vérzivataros században is. Úgy hívják, hogy készpénz."
Bölönyi Zoltán
Nemsokára – egyesek örömére, mások kárára – véget ér a vakáció. Addig is papírra vetem magyarországi vakációs élményeimet...
Mint minden évben, a vakáció idén is rém unalmasnak ígérkezett, mégis alig vártam. Valahogy összejött egy magyarországi út. Vonattal érkeztem a Balaton-partra: a hely gyönyörű volt, az emberek pedig gyanúsan kedvesek és figyelmesek; mint utóbb kiderült csakis üzleti érdekből. Az ottani beszédstílussal is meg kellett birkóznom, amíg rájöttem, hogy a szabad (de igencsak beképzelt) magyaroknál mit is jelent az "isi", "aksi", "balcsi" stb.
A Balaton vize sajnos elég mocskos, iszapos; nem is csoda, hiszen a 120-as táblánál a víz alig ért derékig, azaz még egy méter sem volt. Fürödni leginkább este 10 körül lehetett, mert akkor a strand már üres, de a víz tiszta és meleg...
Tihany panorámája idilli: a kis kikötőbe épp látogatásom ideje alatt futott be egy kis hajó, a távolban pedig több vitorla és sétahajó látszott. Baj csak Csokonai "Echójá"-val van: a helyet ellepő mindenféle kocsmák és vendéglők miatt, akármilyen erősen is kiabálnál, visszhang már csak a versben létezik.
Útban Keszthely felé, megálltam a sümegi várnál is. A kővel kirakott utat a sziklán felépített várig még csak ki lehetett bírni, lefele azonban mindenki mezítláb közlekedett, holmi vezeklő zarándok-menethez hasonlóan. Jópofa dolog, hogy itt rendszeresen várostromló játékokat rendeznek.
Keszthely városának másik két nevezetessége a "Babamúzeum" és a Festetics kastély. A múzeumban minden ország népi ruháiba öltöztetett, szebbnél szebb babák gyönyörködtetik a látogatókat. A kastély egy hatalmas parkkal van körülvéve, ugyanitt egy kis tó is létezik, romantikus hidacskával és néhány ártézi kút. A pompás, pazar díszítésű kastélyban legjobban a tekintélyes könyvtár tetszett. Figyelemre méltónak tartottam a kápolnát és a fegyvergyűjteményt is, amely maga is csupa történelem, hisz a régmúlttól szinte napjainkig mindenféle nemű és típusú fegyvereket tartalmaz.
Bárcsak minden fegyver a világon múzeumokban lenne! (folytatjuk)
Minerva
1. Angelina Jolie, a sexi amerikai filmsztár, hamarosan az ENSZ menekültügyi jószolgálati nagykövete lesz. Ezt a fiatalok körében tapasztalható népszerűségének köszönheti. A jól hangzó cím azt jelenti, hogy a színésznő ezután az ENSZ "színeiben" fogja a figyelmet ráirányítani erre a nagyon is súlyos problémára.
2. A U2 rajongók örömére íme az ír pop-rock együttes hivatalos web-oldala, ahonnan az érdeklődő töméntelen adatot, képet találhat kedvenceiről: www.U2.com.
3. Az "Atomic Kitten", szirupos zenét játszó brit tinédzser-együttes amerikai szereplésének pikantériája, hogy a prűdségéről nevezetes tengerentúli hallgatóság nyomására sikerszámuknak egyik sorát meg kellett változtatniuk, mert az állítólag szexuális vonatkoztatása miatt sértette a világrendőr szerepét játszó közönség fülét. (Atta Troll)
– Torgyán József bejelentette, hogy az ellene irányuló magyarországi szennykampány miatt hamarosan politikai menedékjogot szándékozik kérni Romániától.
– Lagzi Lajcsi következő műsora Romániában lesz, Adrian Pãunescu-val , az "Antena 1"-es műsorvezetőjévé átvedlett kommunistaimádó dalnok-költővel közösen. Lapunk kérdésére, L.L. elmondta: azért döntött az együttműködéses rendezés mellett, mert sok közös vonásuk van: mindketten súlyos személyiségek és a hazai kulturális élet elitjéhez tartoznak.
– Végezetül egy most kapott hír: sajnos, a nagybányai "Németh László" gimiben is szeptember 15-én kezdődik az új tanév. Őszinte részvétem!
Bölönyi Zoltán
– az egyedüli tűlevelű fa, amelynek lehullik télen a levele, az a vörösfenyő.
– a szélvihar mindmáig mért legnagyobb terjedési sebessége 40 m / másodperc.
– az "andalog" szó az Antal névből származik,
– az Ararat hegy neve az ókori Urartu királyság nevéből származik.
– a valamikori teljesjogú római polgárok tógája pirosszegélyű volt.
Minerva
– Úgy hallottam, a feleséged igen takarékos asszony.
– Ez igaz. Például tegnap, amikor 40. születésnapját ünnepelte, csak 30 gyertyát tett fel a tortájára.
A "Tunningolt murphységek" versenynek nincs győztese. A zsűri úgy döntött, hogy a beérkezett 2 darab írás nem felel meg a versenykritériumoknak, azaz nem eredetiek, hanem valahonnan másolták őket. Ezért a 300.000 lejes díjat a "Tini-maszlag" a Teleki-háznak fogja adományozni. Talán legközelebb szorgalmasabbak lesztek!
A híd sok gondolatot támaszt az emberben. Partokat, embereket köt össze, gazdasági és érzelmi világunk fontos tényezője. Mi sem szomorúbb, mint egy szétrombolt híd, amely azt az érzést kelti az emberben, hogy valaminek vége szakadt, valamit újra kell kezdeni.
Ezzel az újrakezdéssel próbálkoztak meg Máramarosszigeten. A történelmi Máramaros a Tisza két partján terül el, életét és mindennapjait a hidak biztosították. Az 1890-es években az Osztrák-Magyar Monarchia több híddal ívelte át a Tiszát. Ezek közül a legforgalmasabb a szlatinai híd volt, amely Máramarosszigetet Aknaszlatinával kötötte össze. Ez a híd 1892-ben épült, vasszerkezettel. A két helység, Máramarossziget és Aknaszlatina – akárcsak Kistécső és Técső, Nagybocskó és Bocskó –, szinte egyek voltak. Az említett híd 1910-ben az árvíz következtében súlyos károkat szenvedett. Emiatt átépítették, s a vasszerkezetet a szigeti oldalon fával helyettesítették.
A javítás sürgős volt, mert a nemzetközi helyzet 1910-ben már bizonytalanná vált, márpedig a máramarosszigeti hidaknak mindig katonai jelentőségük volt. A II. világháborúban lerombolt hidak helyén az utána következő évek nem tették lehetővé az újjáépítést. Csak néhány vasúti híd rendeződött, a többi a Tisza habjai között várta újjáéledését.
Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg a hidak kérdése megoldást talált. Zahoránszky Mihály helyettes polgármester elmondta: sokat kellett kilincselni, míg megszületett a döntés. Ebben Borbély László volt államtitkárnak és Böndi Gyöngyike képviselőaszszonynak is nagy része volt. Végülis megkezdődtek a munkálatok, a Credo Phare 376 millió eurót bocsátott erre a célra. A munkálatokban a szállítási minisztérium vasút-építészeti részlege is bekapcsolódott. Az új helyhatósági választások alkalmából a megválasztott vezetőség, értékelve az eddigi eredményeket, szükségesnek látta egy új pályázat kiirását. A pályázatot a kolozsvári Nordcomforest nyerte el. Sajnálatos módon a munkálatokat a tavaszi áradások is akadályozták.
Az új híd igyekszik mindenben az 1910-ben újjáépített híd örökébe lépni. Kétszázhúsz méter a fesztávolsága, ebből 56 méter az ukrán oldalon vasból épült újjá, a romániai részen fából. A híd szélessége 3,85 méter, egyirányú közlekedésre alkalmas. Ezen kívül mindkét oldalon gyalogjáró is épül. Az egész hídszerkezetet nyolc beton pillér tartja.
Román Péter mérnök, a munkálatok vezetője elmondta: hasonló szerkezetű hidat Hollandiában, Belgiumban építettek. Ezek a hidak jól bírják a terhelést, élettartalmuk hosszú, könnyen javíthatók. Főleg hegyvidéken építik őket, ahol adott az építőanyag.
A kivitelező Gál Gyula mester – ahogyan itt mondják: a "hídember" –, hat évtizeddel a háta mögött, a békási, argesi és Olt-vidéki vízierőművek és hidak építési tapasztalatával, most itt, a Tisza mentén igyekszik tökéleteset alkotni. Kovászna megyéből jött húsz emberével, akik reggeltől-estig szorgoskodnak, hogy őszire a híd elkészüljön. Természetesen ez is az időjárás függvénye.
Gál Gyula szerint a hídlábakat sajátos német technikával építette meg a Züblin cég. Közel 9 méterre mentek le a talajba, vízszint alatt, s ehhez megfelelő gépekre volt szükség.
A híd teherbírása több mint 50 tonna. Ez azt jelenti, hogy igencsak megfogja könnyíteni a szállítást Ukrajna és Románia között, főleg a személyforgalom válik majd könnyebbé. Tiszán innen és a Tiszán túl az emberek ismét egymásra találnak.
– A pénz nem elég a befejezéshez – mondja Gál mester –, de a román kormány, a helyhatóság remélhetően újabb összegeket biztosít majd a híd befejezéséhez. Az vona az ésszerű, ha a többi híd is újjáéledne.
Állok a hídon és nézem, hogy a Tisza habjaiban hogyan ölelkezik múlt, jelen – és kicsit a jövendő...
Mazalik Alfréd
Az 1904-ben megjelent "Magyar fürdők naptárá"-ban Vasvári Aladár, a sztojkai gyógyfürdő és ásványvízforrás igazgatója és Radó Sándor az "Országos Pályázati Közlöny" felelős szerkesztőjének kiadásában a következőket olvashatjuk Sztojkafürdőről:
Szolnok-Doboka megyében, óriási hegyektől övezve, ózondús fenyveserdőkkel körülvéve, gyönyörű völgyben fekszik az általánosan ismert Cibles hegyláncolat folytatását képező "Sátor" nevű hegy aljában, 360 méter magasságban a tenger színe fölött. Sztojka fürdőtelep a falutól 100 lépésnyire, Magyarlápostól fél órányi (a.m. 8 km), Galgótól 29, Déstől 42, Nagybányától 45 km távolságra fekszik. Az út Kolozsvártól Galgóig 3 órát tart vasúton, Galgótól Sztojkáig kocsival ugyanannyi időt vesz igénybe (...) Az út Galgó állomástól vadregényes vidéken, gyönyörű erdőkön és az úgynevezett "Bába"-i szoroson, sziklás hegyek között vezet keresztül.
A levegő Sztojkán tiszta, portól mentes, ózondús, a környező erdők és mezők virágaitól illatos, enyhe. A fürdő balzsamos fenyvesének árnyéka, a kellemes magaslatok megvédik a helyet a zord, északi szelek ellen. A fürdőhely fekvésénél fogva a gyors hőmérsékleti változásoknak nincs kitéve. Sztojkafürdőnek, kedvező fekvésénél, tiszta levegőjénél fogva mint klimatikus gyógyhelynek is nagy a jelentősége, s mint ilyen, nagyon ajánlatos nyári tartózkodási hely mindazoknak, kik tartós betegség, vagy kimerítő munka után üdülni akarnak.
A fürdőpark árnyékos sétaútjának végén van a gyógykút, fölötte csinos pavillonnal. A vizet a legtökéletesebb vízemelőgép emeli a palackokba s a vendégek poharába. A kút páratlan vize e helyet teszi a fürdői élet központjává. A fürdő jelenlegi bérlője nagy áldozat és újabb építkezések következtében úgy magát a fürdőtelepet, mint az ásványvíz kivitelének forgalmát nagyban fellendítette és előmozdította, ugyannyira hogy az elmúlt évtizedek alatt sem lendült annyit Sztojkafürdő fejlődése, mint a jelenlegi néhány évi bérlet időtartama alatt.
A sztojkai víz, mint savanyúvíz, üdítő italnak, avagy borral elegyítve igen kellemes és egészséges, nagy hírét azonban mint gyógyital szerezte. A sztojkai víznek különösen gyomorbajoknál olyan gyógyító ereje van, hogy rövid ideig használva is érezteti jótékony hatását a gyomor tevékenységének emelésében s az étvágy javulásában. Cukorbetegségeknél speciális gyógyszer. E körülmény magyarázza meg a sztojkai víznek nagy kelendőségét, mert ma már a sztojkai fürdő- és forrás kezelése szakértő kezekbe kerülvén, a vízzel való bánás mindenek felett tiszta és tökéletes.
A sztojkai víztől a következő betegségek gyógyulnak: a lélegző szervek betegségei, az emésztőszervek bajai, a húgyszervek betegségei, női bajok, scrofulózis, köszvény. Az ásványvízivás és a fürdők használata a beteg fürdőközönség vonatkozásában, az ivó- és a fürdőkúra sikerének biztosítása, valamint a negatív következmények elhárítása végett szükséges ezen kúrák megkezdése előtt orvosi tanáccsal élni és azok hatását orvosilag ellenőriztetni. A fürdővendégek gyógymód szerinti étkezésére, az étel- és italneműek jó minőségére dr. Besenszky Antal fürdőorvos gyakorolja a felügyeletet.
A lakóházakban teljesen felszerelt kényelmes és egészséges szobák szolgálnak a vendégek elhelyezésére. [...] Az étkezés a vendéglő egy külön e célra szolgáló épületében történik [...] Fürdő-idény: június 1-től szeptember 15-ig, mely időtartalom alatt postahivatal, kézi gyógyszertár is működik a fürdőtelepen.
Dr. Marian Felix
A vendégek és jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.
A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjeszsze a bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által [...]. És Dávid zengi:
Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.
Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban.
Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha életre való is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd.
(RMSz) Az akadémia elnöke mossa kezeit, állítván: fogalma sem volt a máris nagy vihart kavart a Nationalistul (‘a nacionalista’) c. kötet megjelenéséről, amelynek fedőlapján ott szerepel a magasrangú tudományos intézet neve. Ha igazat mond, azt kell feltételeznünk, hogy halvány gőze sincs arról, mi történik a rábizott társaság berkeiben. Ami egymagában is elég nagy baj, de az annál is nagyobb, hogy miután kiderült a turpisság, álmélkodáson többre nem telt neki. De az ország legfelső törvényhozó testületének, a parlamentnek sem, amely most épp azzal van elfoglalva, miként "csavarhatná ki a nyakát" a magyar státustörvénynek, azaz milyen ellenintézkedéseket fogalmazhatna meg. Pedig a már külföldön is kedvezőtlen visszhangot kiváltó gyűjtemény, amelynek egyik cikke a háborús bűnös és Nürnbergben halálra ítélt Julius Streichert nemcsak idézi, de igenli is (eszerint az, aki a zsidók ellen harcolt, az az ördöggel harcolt), szerzője és annak mentora két nagyromániás honatya: a 24 éves Vlad Hogea képviselő és a tekintélyes korú történész, egyetemi tanár Gheorghe Buzatu, aki ráadásul a szenátus egyik alelnöke is. Ennek dacára sehol egy állásfoglalás, elhatárolódás, sehol egy hivatalos reakció. A parlament még annyit sem tett, mint Eugen Simion: hogy mossa a kezeit...
Talán mert inkább dörzsölné elégtételében, csak nyíltan nem meri? S inkább hallgat, egyikük-másikuk meg éppen abban sántikál, miként lehetne időben egy kicsit visszalépni, semmissé tenni mindazt, amit halvány demokráciánk úgyahogy lábra állított. Például megszabadulni valahogy az etnikai alapú politikai alakulatoktól, elsősorban a sokak számára első számú közellenségnek tekintett RMDSZ-től. Valer Dorneanu alsóházi elnök nem igazán akárki, ő állt elő az ötlettel Marosfőn. Hogy később visszakozzon, de csak azért, hogy átadhassa a stafétabotot másoknak... Na, nem egy nagy-romániás, hanem pártbeli kollégája, Ioan Predescu, a szenátus jogügyi bizottságának titkára sietett buzgón leszögezni: nincs szükségünk etnikai szervezetekre, pontosabban az RMDSZ-re. Ilyen körülmények között teljes mértékben érthető, hogy jobb esetben hidegen hagyja őket a Nationalistul antiszemita, rasszista és kisebbségellenes cikkgyűjtemény megjelenése. Még azt követően is, hogy a világ ismét "ránkcsodálkozik", felelős politikai körökben pedig ebben, de másban is újabb jelét látják annak, hogy Románia éretlen a NATO- meg az EU-tagságra, képtelen megfelelni az igen szigorú követelményeknek, ezen belül kisebbségei helyzetének megnyugtató rendezésére.
Már az sem kedvezett Romániának - emlékezzünk a novemberi választások visszhangjára -, hogy egy szélsőségesen nacionalista, antiszemita párt – ráadásul a második helyen – bekerült a parlamentbe. Ezt a fiaskót részben azzal lehetett feledtetni, ellensúlyozni, hogy a kormánypárt egyezséget kötött a legerősebb kisebbségi szervezettel, az RMDSZ-szel. Most viszont úgy néz ki, épp ezt az együttműködést akarják megtorpedózni, méghozzá az SZDP-n belülről a Dorneanuk, a Predescuk, a Pruteanuk és Pãunescuk. Ha törekvésüket siker koronázza, akár dörzsölhetik is markukat. Csak azt nem tudni, mi felett?! Azért, mert sikerül ütni egyet a fránya kisebbségeken, vagy inkább mert újabb gátat tudtak emelni a NATO-integráció elé.
Gyarmath János
Románia integritását félti a kormányfő
(Szabadság) A kormánynak nagyon oda kell figyelnie a nemzet integritására, mert egyre gyakoribbak a Románia föderalizálását propagáló kezdeményezések, a különböző autonómiaformákra, az etnikai alapú területfelosztásra vonatkozó törekvések. Ezeknek hirdetésében nemcsak a különböző televízió- és rádióadások, lapok vesznek részt, hanem egyes pártok, szövetségek is — kongatta meg a vészharangot Adrian Nãstase miniszterelnök a szociáldemokrata ifjúság slãnic moldovai nyári szabadegyetemén.
— Mi maximális toleranciával viseltetünk a nemzeti kisebbségek iránt, de ugyanakkor határozottan ki kell állnunk nemzeti érdekeink védelmében. Biztosítjuk az anyanyelven való tanulást, emellett azonban meg kell követelnünk a román oktatást is minden szinten, márpedig jól tudjuk, ezt nem mindenhol tartják tiszteletben — hangoztatta Nãstase, aki szerint alegveszélyesebbek az úgynevezett transzszilván törekvések, a különböző kétnyelvű vagy magyar folyóiratok, lapok, a magyar kisebbség televízió- és rádióadásai tele vannak ilyen vonatkozású üzenetekkel, cikkekkel. A "transzszilván eszme" hirdetői között mindenekelőtt Sabin Ghermant nevezte meg, aki a Patria de lux kötetével vallott színt, továbbá Molnár Gusztáv és Gabriel Andreescu politológusokat. A kormányfő értesülései szerint több, a ProTransilvaniához hasonló alapítvány létezik, és tudomása van egy Erdélyi Párt alapítására vonatkozó kezdeményezésről is, de elég csak az RMDSZ háromszintű autonómiatervezetére gondolni — mondotta. A kormányfő szerint hiába hoznak fel különböző gazdasági és szociális okokat a nagyobb fokú önrendelkezés mellett, egyértelmű, hogy itt kulturális kötődésekről van szó.
Előadásában a kormányfő bírálta a volt kormánypártokat, és úgy vélekedett, hogy a Szociáldemokrata Párt a volt kormány hibáit fizeti meg. Nãstase szerint mind a Demokrata Párt, mind a Nemzeti Liberális Párt vezetői identitáshiányban szenvednek, az RMDSZ pedig a monolit egység víziójával birkózik.
A főváros, Castro mintegy 20 ezer lakosú, történelmi hangulatot árasztó kisváros. 1567-ben alapította a spanyol Martin Ruiz de Gamboa kapitány. Santiago és La Serena után Castro Chile harmadik legrégibb városa. Hosszú ideig a holland és spanyol kalózok váltogatták egymást a városban. A helység egyik érdekes színfoltját jelentik a fjord partján a cölöpökön épült régi faházak. A leghíresebb és legegzotikusabb a városka halpiaca. Rendkivüli a felhozatal, ismert és eddig (számunkra) ismeretlen halfajtákat, de különösen kagyló, rák- és polip féléket lehet itt vásárolni minden mennyiségben. Különleges volt a vacsora hangulata is az egyik partmenti étteremben. Az épület stilusa, berendezése jellegzetesen német. A függönyöktől a sótartóig minden mintha valamelyik németalföldi etnográfiai múzeumból került volna ide, minden a múlt hangulatát idézte. Ezzel ellentétben a vacsora amúgy igazán chilei recept szerint elkészített óceáni csodabogarak izléses keveréke volt.
Az utóbbi években a chilei tóvidéken nagyon fellendült a lazac-tenyészet. Ez a rendkívül ízletes húsú hal Chile egyik fő export terméke lett. A pánamerikai út mentén több hirdetőtábla is jelzi, hogy hol lehet friss, füstölt lazacot kapni. Mi a "Die Räuscherkate" nevű lazac füstölőbe tértünk be, mert már a név is bizalmat keltett. Tulajdonosa német, aki egyébként Németországban él és évente 1-2 hónapra átruccan Chilébe az itteni vállalkozásait ellenőrizni. A modern berendezéseket is Németországból hozta. Itt is meggyőződhettünk arról, hogy a frissen füstölt lazac a legízletesebb falatok egyike.
Chiloe szigetéről újra a kontinensre érve Puerto Montt, a Region de los Lagos fővárosa felé indulunk. A tájból sajnos nem sokat látunk, mert a felhők a fák koronáját súrolják és kitartóan esik az eső. Pedig rendkivüli panorámában gyönyörködhetnénk, hiszen kelet felé nem is olyan messze magasodik az Osorno vulkán rendkívül szabályos, állandóan hófödte kúpja és szép időben jól látható a Calbuco vulkán erózió szabdalta krátere is. Puerto Montt városának stratégiai helyzete van a térségben. A Reloncavi öbölben fekszik a hajdani, kiterjedt erdőségek szélén. A helyet, ahol ma a város fekszik, Melipulli-nak (Négy Domb) nevezték. A város egyik fő célpontja volt a XIX század közepétől kezdődő német kolonizálásnak, amelyről külön is beszámoltunk. A város ma modern, lüktető ritmusú helység benyomását kelti, ahol minden annyira európai hogy az ember szinte elfelejti, hogy Dél-Amerikában van. A város egyik legérdekesebb látnivalója a Juan Pablo II Történelmi Múzeum, ahol igen értékes, a mapucho őslakosság kialakulását és fejlődését bemutató régészeti leletek tekinthetők meg. A Monte Verde-i ásatások során jégkorszakbeli, 13 ezer éves leletek is felszínre kerültek. Természetesen nem hiányoznak a hajózással, erdőkitermeléssel kapcsolatos emlékek valamint a német kolonizáció rövid történetét bemutató anyagok sem. 1987. április 4-én itt járt II. János Pál pápa. A látogatással kapcsolatos tárgyak és dokumentumok ugyanitt vannak kiállítva. A város legrégibb épülete a római katolikus székesegyház, amely az 1960-as erős földrengés miatt óriási károkat szenvedett. Az újjáépítés során az eredeti stílusában, fából készült homlokzati részbe építették be a város hajdani alapkövét.
Puerto Montt-tól mindössze 20 km távolságra már a Llanquihue tó partján vagyunk. Ez Chile második legnagyobb tava. A tó környékén terül el Chile "Svájca", ez az ország legfejlettebb övezete. A Llanquihue tavat Pedro de Valdivia fedezte fel 1552-ben. Évszázadokon keresztül lakatlan vidék volt ez a hajdanán óriási erdőségekkel borított terület. A mapucho őslakók is inkább nyugatabbra, a Parti Kordillerák lejtőin telepedtek le. Egyrészt az áthatolhatatlan erdőségek, másrészt a rendszeres és gyakran végzetes vulkánkitörések miatt kerülték ezt a vidéket. A spanyolok Chiloe szigetéről csodálhatták meg a sorozatos vulkánkitöréseket 1735, 1780, 1834, 1835-ben. Az utóbbiról Darwin is írásos feljegyzéseket készített. A tavat 1842-ben egy expedíció során Bernardo Philippi újra felfedezte. Amint az előző levelek egyikében megemlítettük, a Llanquihue tó partját a német telepesek népesítették be 1852-től kezdődően.
Puerto Varas talán a legszebb és legimpozánsabb város a vidéken. A tó nyugati partján fekszik szemtől szembe a túlparton magasodó Osorno vulkánnal. A város és környéke Chile egyik legszebb és legkedveltebb turisztikai övezete, amelyet már az 1930-as évektől kezdődően rendszeresen építették és fejlesztették. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy a keleti "szomszédoknál" Argentínában, Bariloche már kedvelt és látogatott nyári, de főleg téli turista paradicsom volt. Ahhoz, hogy kiépítsék a közvetlen kapcsolatot Bariloche-val, rendkívül nehéz terepviszonyok között az Andokon keresztül, működő vulkánok között, páratlanul szép tájakon át jelölték ki az országutat. A városka természetesen német mintára épült, az embernek az az érzése, hogy valamelyik dél-bajorországi üdülővárosban jár. Itt, a világ végén a német lakosság talán jobban őrzi az ősi hagyományokat mint a mi tájainkon. A város központjában az egyik legelőkelőbb palotában székel a "Deutsche Verein", a Németek Klubja. A bejárat felett óriási tábla, rajta a német nyelvű felirat, mellette a német nemzeti lobogó. Német nyelven ismertetik a klub szabályzatát, műsorát, a hónap rendezvényeit. A szálloda, ahol megszálltunk, a Hotel Westfalia ugyancsak német, a berendezestől kezdve a recepciós hölgyig. A tó nevével megegyező Llanquihue városkában viszont mintha megállt volna az idő. Úgy tünik, hogy az utóbbi évtizedekben nem fejlődött a többi partmenti helységekhez hasonlóan, pedig természeti adottságai megegyeznek a többiekével. Llanquihue városa mégis nagyon híres egész Chilében, hiszen itt található Mödinger híres húsfeldolgozó üzeme. Magam is tanúsíthatom, hogy a Mödinger cég bajor recept szerint készült felvágottai és egyéb húskészítményei a legfinomabbak egész Chilében. Húsvétkor, hogy a rendkívüli távolság ellenére valamelyest betartsam az otthoni családi hagyományokat, Mödinger füstölt sonkát vásároltam, igaz rendkívül drágán. Chilében ugyanis nincs hagyománya a sonkaevésnek,ezért különlegesen ritka inyencségnek számít.
Valdman István, Chile
Példátlan jogi bonyodalom alakult ki egy brit béranya körül, aki megállapodott egy amerikai párral, hogy kihordja lombikbébijüket. A mesterséges megtermékenyítés ugyanis túl jól sikerült és a nő ikreket vár, viszont mostani, előrehaladott állapotában már nem hajlandó eltávolíttatni az egyik embriót, mint azt a majdani szülők követelik. A 26 éves brit nő, Helen Beasley februárban kötött megállapodást egy amerikai párral: Charles Wheelerrel és Martha Bermannal, hogy 20 ezer dollárért kihordja gyermeküket. A rendelők Interneten kerültek kapcsolatba a béranyával. A megállapodásban az is szerepelt, hogy ha többes terhesség jön létre, a nő elvéteti a plusz magzatot. A brit nő viszont egy szóbeli megállapodásra hivatkozik, amelyben a terhesség megszakítását kizárta a 12. hét után. Az üzlet megköttetett. A fiatal nőbe beültették a férj spermájával megtermékenyített petesejtet. A petesejt egy harmadik nőtől származott, akit szintén a pár választott ki. Helen már öt és fél hónapos terhes, és azt állítja, hogy még időben, alig nyolchetes terhesen tájékoztatta az amerikai párt a többes terhességről. Jelen állapotában viszont már nem hajlandó eleget tenni a pár kérésének, hogy az ikrek egyik tagját vetesse el. A brit nő attól tart, hogy ez már veszélyeztetné az egészségét. - Azt mondták nekem, hogy kisebb kockázatot jelent, ha kihordom az ikreket - mondta el a CNN televízióban. A fiatal béranya Kaliforniába költözött és augusztus elsején feljelentette a vele megállapodást kötő párt a San Diego-i bíróságon, méghozzá szerződésszegés és csalás miatt. Kártérítésre is igényt formál az orvosi többletköltségek és az elszenvedett lelki terhek miatt. Az amerikai pár viszont nem kíván többé kapcsolatba lépni vele. A béranya ügyvédje, Theresa Erickson azért folyamodik, hogy a pár mondjon le szülői jogairól, és egy másik pár fogadhassa örökbe az ikreket. Helen Beasley, aki egyedül neveli kilencéves fiát, azzal érvel: nem tudja vállalni a további két gyerek eltartását, és ő maga ezért nem kívánja örökbe fogadni az ikreket. Viszont úgy véli, a legjobb az lenne, ha két gyereknek egy anyja és apja lenne. Charles Wheeler és élettársának ügyvédje azt állítja, hogy már találtak egy másik párt, amely a helyükbe lép a brit béranyával kötött szerződésben. Mi több, élesen elítélték azt a médiakampányt, amit a brit nő nyilatkozataival elindított az ügyben. Diane Michelson, a pár ügyvédje úgy véli: szigorúan vett magánügyről van szó akkor is, ha a család nem a hagyományos módon jön létre, hanem örökbefogadás, vagy mesterséges megtermékenyítés útján.
Cudar idők várnak a német férfiakra, honfitársnőiknek ugyanis már 30 százaléka azonos nemű szexpartnerről ábrándozik - jelentette az AP egy friss németországi felmérést ismertetve. A 20 és 39 év közötti német hölgyeknek 12 százaléka, a 40 és 60 év közöttieknek 15 százaléka pedig már a gyakorlatban is megvalósított efféle álmokat - derül ki a Gewis intézet felméréséből, amely a Fit for Fun című életmódmagazin számára készült egy reprezentatív mintán. Az ilyesfajta képzelgés a férfiaktól sem teljesen idegen, bár körükben ritkább, vagy legalábbis kevésbé bevallott: a megkérdezett férfiaknak 21 százaléka tudja elképzelni a szexet más férfival, s 12 százalékuk már ki is próbálta azt. A felmérésbe bevont nőknek és férfiaknak alig egyharmada ítélte el perverz dologként a homoszexuális kapcsolatokat. A biszexualitás a nemi tanácsadás gyakori témája lett - írja a felmérés kapcsán a dpa.
Jézus Krisztus az amerikaiak első számú hőse, őt sorrendben Martin Luther King, Colin Powell, John F. Kennedy és Teréz anya követi - ez derül ki egy nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásból. A Harris intézet felmérése szerint a megkérdezetteknek csupán 57 százaléka említett közéleti személyt arra a kérdésre, kit csodál annyira, hogy hősnek tekinti. Egy erős kisebbség a szüleit nevezte itt meg. Teréz anya után a hatodik helyre Ronald Reagan került, a további sorrend Abraham Lincoln, John Wayne, Michael Jordan és Bill Clinton. A jelenlegi elnök, George W. Bush a 19., apja, az idősebb George Bush pedig a 31. helyre került. A közvélemény-kutató intézet az eredményeket értékelve felhívja a figyelmet arra, hogy az első három hely közül kettőre színesbőrű személyt szavaztak meg a válaszolók. Humphrey Taylor, a Harris elnöke "rendkívülinek" ítéli Colin Powell külügyminiszter harmadik helyét, megjegyezve, hogy az első öt közül ő az egyetlen élő. A nem amerikaiak között Teréz anya után Diana hercegnő következik a 16. és II. János Pál pápa a 18. Helyen. A július 20. és 25. között 1022 felnőtt körében végzett felmérésben megkérdezték azt is, van-e olyan személy, akit a válaszoló korábban hősnek tartott, de ma már nem. A leggyakrabban Bill Clinton nevét említették, majd John F. Kennedy (itt is), O.J. Simpson és Jesse Jackson volt a sorrend.
Ausztráliában heves vita robbant ki arról, hogy vajon szavazatok megvásárlásának számít-e, ha a választási kampányban kengurufarkat ajándékoznak bennszülötteknek. David Elferink, az Északi Területek liberális párti képviselője a vitában elismerte, hogy ritkán megy üres kézzel, kengurufarok nélkül választókörzetébe. Augusztus 18-án új parlamentet választottak az ausztráliai Északi Területeken. Elferink munkáspárti ellenfele, Harold Furber szerint ez választási csalás, mivel a bennszülöttek, miután elfogadták az ajándékba kapott kengurufarkakat, úgy érzik majd, kötelességük Elferinkre voksolni. A Liberális Párt (Country Liberal Party) saját bevallása szerint egy hentesnél kétszáz kengurufarkat vásárolt darabonként öt ausztrál dollárért a választási harc céljaira. A kengurufarok ínyencfalat a bennszülöttek számára. A választásokat felügyelő Barrie Hamilton elismerte, hogy nehéz dönteni a vitás kérdésben. "Számomra olyan ez, mint ha az elővárosokban grillpartikat rendeznének, hogy a választók azokon találkozhassanak a jelöltekkel" - idézte őt az AP jelentése.
"Ellentmondásos megítélésű művészi fotókon" is lehet ábrázolni Barbie babát - mondta ki verdiktjében Ronald Lew Los Angeles-i bíró, és ezzel súlyos csapást mért a világ első számú játékgyártó cégére, a Mattelre. A Mattel egy Tom Forsythe nevű, Utah állambeli művész ellen indított pert két évvel ezelőtt. Forsythe olyan fotósorozat képein szerepeltette a nevezetes játékfigurát, amely - a bíró most közzétett kommentárjának megfogalmazása szerint - "maró társadalomkritikát" tartalmazott. Ennek megfelelően a képeken Barbie baba "személyisége" is nevetségessé válik, illetve a babagyár által eredetileg megálmodott - és a földgolyót meghódító - szende szőke szépség meglehetősen illetlen dolgokat művel: olyasmiket, amik nehezen egyeztethetők össze a hamvas leányszobák társadalmilag helyeselt miliőjével. Lew bíró szerint Forsythe szabad önkifejezéshez való alkotmányos joga jelen esetben erősebb, mint a Mattel védjegyhez, illetve szellemi alkotáshoz fűződő jogai. Ez azonban - folytatódik az ítélet indoklása - nem jelenti azt, hogy "szabad a vásár". Barbie babát nem torzíthatja el bárki bármikor, saját kényére-kedvére, csupán a szóban forgó fotósorozat minősül úgy, hogy az még "belefér" a korábban létrehozott szellemi alkotás parodizálásának jogába. A Mattel cég tervezőasztalán született Barbie baba egyébként aligha döbbenne meg, ha látná az ominózus fényképeket: ő maga nemrég töltötte be 42. életévét, tehát már van élettapasztalata bőven.
(Szabadság) Hozzászokhattunk ahhoz, hogy az éppen hatalmon levő miniszterelnök revizionizmussal, Erdély elszakítási szándékával vádolja nemzeti közösségünket. Az elmúlt nyolcvan esztendő szlogenje annyira "természetes", hogy többségünk fel sem kapja a fejét. A nacionalista román nevelésnek mindig is egyik sarkalatos kérdése volt a beteges nemzetféltés, ami az eltorzított történelemszemlélet velejárója - ebben nőtt fel a mostani román miniszterelnök is. A volt kommunista párt romjain létrejött szocialista párt vezetőjeként nincs tisztában azzal, hogy e XlX. századi nacionalista nemzetállami romantizmus Európában leáldozott. Adrian Nãstase "nagy" elődjeihez híven nyilatkozgat irányunkban túlcsordulásig tanúsított toleranciáról. Mi magyarok cserében a "transzszilván szellemiségtől" átitatva el akarjuk csatolni az őshazától Erdélyt, vagy legalábbis első lépésként a Bánságtól könnyebbítnénk meg, és egy kalap alatt Dobrudzsa déli részét is átjátszanánk a bolgároknak.
A szöveg ismerős, a szereplők azonban minduntalan változnak. Hiába közeledünk térben és időben Európa civilizáltabb feléhez, hiába hangzanak el napi rendszerességgel felzárkózásról szóló szándéknyilatkozatok, mert román politikusaink ketrecbe zárt gondolkodásmódja száz év alatt alig változott.
Szomorú, hogy a fiatalabb nemzedéket képviselő miniszterelnökünk sem képes megérteni az európai gazdaságok hajtóerejeként számon tartott régiók helyi önrendelkezési jogát. Egy magára valamit is adó, felelős politikus az új évezred kezdetén Európában nem mondhat olyan sületlenséget, hogy a gazdasági érdek nem elég nyomós ok az önrendelkezéshez.
Noha a mai Erdély - az eléggé megbízhatatlan román statisztikák szerint is - az ország össztermelésének közel kétharmadát adja, a központi államkasszába befizetett adókból és illetékekből viszont a fele sem tér vissza kiindulási helyére. Vajon ez nem elég indok arra, hogy az erdélyi ember a hatékonyabb gazdasági önrendelkezés mellett szálljon síkra? Ennek kiderítésére a román titkosszolgálat telefonlehallgatása és a levelek felbontása is szükséges?
Mibe kerülhet az államkasszának a máskéntgoldokodók nyomonkövetése? Nem volna ésszerűbb, ha elővennék az idevágó közvéleménykutatások eredményeit, ahol az erdélyi románok jelentős része az önrendelkezést tartja fontosnak?
Miért kell ezt tendenciózusan összekeverni valamiféle magyar revizionizmussal? Talán ezzel akarják a Román Hírszerző Szolgálat sokezres állományának a létjogosultságát bizonyítani?
A miniszterelnök számára a transzszilvanizmus szó szörnyű gondolattársítást rejteget. Aki ezt zászlójára meri tűzni, netán külön tartalmat ad a fogalomnak, azt közellenségként kezelik. Pedig e szó igazi jelentése távol áll attól a szellemiségtől, amivel a régiónak rendelkeznie kellene. Az erdélyi magyarok és románok egyértelműen más Erdélyről álmadoznak, mint amivé a bukaresti politikai elit 80 év alatt változtatta az őshazaféltés ürügyén. A mai Erdély tökéletes hasonmása a regáti trehányságnak és felelőtlenségnek. Az évtizedek során minden szempontból átalakított, lakossági összetételében megváltozatott Erdélyt aligha szeretné valaki elszakítani az "anyaországtól". A történelem igazságtalanságát az itthon maradó erdélyi magyar már elfogadta. Ha egy hasonló trauma után a többségi románság legalább fele ennyi megértéssel viszonyulna hozzánk, Erdélyben rég nem lenne megoldatlan nemzetiségi kérdés.
A XXl. század elején Erdélyt meg kellene menteni az utókor számára, hogy igazi közös hazája legyen az itt élő népeknek. Ehhez a transzszilván szellemiség újjáélesztésére van szükség, hogy románnak, magyarnak, szásznak vagy cigánynak meghatározó szerep jusson az újjáépítésben. Nincs messze az az idő, amikor az erdélyi román értelmiség is megérti, hogy közös érdek az összefogás a helyi önrendelkezés kialakítása végett. Ez az egyetlen út szűkebb pátriánk hosszú távú fejlődéséhez. Ezt pedig hosszabb távon az egymást váltogató bukaresti politikusok nem tudják megakadályozni.
Makkay József
Copyright © Bányavidéki Új szó - 2001