Felfüggesztette a mezôgazdasági földterületek és erdôk visszaadását szabályozó törvényrôl folytatott vitáját a Szenátus szakbizottsága. A felsôház mezôgazdasági ügyekkel foglalkozó testülete tegnapi döntését azzal indokolta, hogy a kormány hivatalos képviselôjének jelenlétében akarja folytatni a megbeszéléseket. Tritã Fãnitã bizottsági elnök ezt egyébként levélben is kérte a kabinettôl, s a kormány magát Ioan Muresan mezôgazdasági tárcavezetôt delegálta. Fãnitã nyilatkozata szerint azért elengedhetetlen Muresan jelenléte az egyeztetéseken, mivel rengeteg olyan kérvényt kaptak, amelyben az aláírók egyes területek odaítélését követelik; ezek között van például a jászvásári egyetem, amely 14 ezer hektárnyi földet vindikál magának. A miniszter egyébként csak szerdán volt jelen a bizottsági vitán. Muresan ottani tapasztalatai alapján azt nyilatkozta: fölöslegessé válik a szóban forgó törvény vitája annak nyomán, hogy a szenátusi bizottság tíz hektárra csökkentette a visszaadható területek nagyságát. A Szenátus jogi bizottsága viszont tengap befejezte az úgynevezett Lupu-törvény vitáját. A jogszabály atyja úgy ítéli meg, hogy a tervezeten nem eszközöltek komoly módosításokat.
Szintén a felsôházzal kapcsolatos hír, hogy a rendkívüli ülésszak napirendjén szereplô törvénytervezeteket várhatóan a soros, úgymond rendes ülésen tárgyalják meg.
Sz. Ö.
A történelem–földrajz írásbelivel zárult tegnap a nyolcadik osztályok végzôsei számára szervezett pótképességfelmérô vizsga, ma függesztik ki az eredményeket és értékelik az óvásokat. Augusztus 31-én a sikeresen vizsgázókat a megyei Tanfelügyelôségen irányítják a júliusban betöltetlenül maradt líceumi és szakközépiskolai helyekre.
A megyei Tanfelügyelôségen kifüggesztették az elfoglalható helyeket. A magyar tannyelvû osztályban tovább tanulni kívánók a következô kínálatból választhatnak augusztus 31-én: a margittai Octavian Goga Iskolacsoportban induló humán profilú középiskolai kilencedik osztályban 17, ugyanott a könnyûipari szakközépiskolai osztályban 25 hely van. A szalontai Arany János Középiskolában induló humán osztályba 9, a matematika–informatika profilúba 2 diákot várnak még. A székelyhídi Petôfi Sándor Középiskolában a filológia–társadalomtudományok osztályban 9 hely maradt betöltetlenül. Az érmihályfalvi Mezôgazdasági Iskolacsoportban nappali tagozaton indítandó líceumi osztályban 24, az esti tagozatos reál osztályban 25 diák folytathatja tanulmányait magyar nyelven. Ugyanitt a mezôgazdasági gépszerelô szakos szakközépiskolai osztályban 25 helyre várják a tanulókat. Nagyváradon egyetlen tanintézetben, a Szent László Római Katolikus Gimnáziumban indítandó filológiaosztályban van még 9 betöltetlen hely.
K. A.
Holnap lesz 150 éve annak, hogy Nagyvárad határában kivégezték Rulikowski Kázmér lengyel dzsidás századost. Egyetlen bûne az volt, hogy nem volt hajlandó részt venni a cári seregek közé besorolt csapatával a magyar szabadságharc leverésében, és átállt a forradalom oldalára. Paszkievics nagyherceg kíméletére nem számíthatott: aki a cári seregekbôl a magyar szabadságharc mellé állt, katonaszökevénynek minôsült, és büntetése csakis halál lehetett.
Az RMDSZ megyei szervezetének, valamint váradi körzeteinek vezetôi augusztus 28-án délután 5 órára megemlékezésre hívják a Rulikowski temetôbe Nagyvárad minden polgárát, nemzetiségtôl és felekezeti hovatartozástól függetlenül. Imát mond Simon István római katolikus plébános.
A szabadságharc mártírja megérdemel egy szál virágot és egy néma fôhajtást mindenkitôl.
Hétfôn, augusztus 30-án délután 5 órakor a Szent László-templomban tartanak emlékezô szentmisét Rulikowski Kázmér tiszteletére. A megemlékezést a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete kezdeményezte.
A nagyváradi városháza tatarozásakor a fôhomlokzatról leemeltek négy szobrot. Olyan elhanyagolt állapotban voltak a homokkô alkotások, hogy már nem lehetett rajtuk segíteni. Úgy döntöttek: elkészítik a szobrok hû mását. E módszer megengedett, sôt esetenként javallott a mûemlék épületek restaurálásakor, mióta a savas esôk és egyéb környezeti ártalmak oly sok kárt tesznek a köztéri szobrokban. Ilyenkor az eredeti szobrot múzeumban helyezik el. Esetünkben a régi szobrok nem képviseltek mûvészi értéket, így megôrzésük nem indokolt.
A városháza hátsó udvarán a régi, feketére festett szobortorzók mellett ott láthatók a már elkészült új, allegorikus szobrok. Az egyik sarlót és búzakévét tart a kezében, a mezôgazdaságot szimbolizálva. A másik "hölgy" könyvet tart a tudomány jegyében, míg a festôpalettás-ecsetes nôalak a mûvészetet példázza. A negyedik szoboralak két kezével egy pallosra támaszkodik, a jog és igazság jegyében. A szobrok felállítása után ismét teljes lesz a városháza fôhomlokzata. Már csak a városcímer hiányzik, a polgármester ígérete szerint az is helyet kap az oromzaton.
(p. z.)
Felfüggesztette a mezôgazdasági földterületek és erdôk visszaadását szabályozó törvényrôl folytatott vitáját a Szenátus szakbizottsága. A felsôház mezôgazdasági ügyekkel foglalkozó testülete tegnapi döntését azzal indokolta, hogy a kormány hivatalos képviselôjének jelenlétében akarja folytatni a megbeszéléseket. Tritã Fãnitã bizottsági elnök ezt egyébként levélben is kérte a kabinettôl, s a kormány magát Ioan Muresan mezôgazdasági tárcavezetôt delegálta. Fãnitã nyilatkozata szerint azért elengedhetetlen Muresan jelenléte az egyeztetéseken, mivel rengeteg olyan kérvényt kaptak, amelyben az aláírók egyes területek odaítélését követelik; ezek között van például a jászvásári egyetem, amely 14 ezer hektárnyi földet vindikál magának. A miniszter egyébként csak szerdán volt jelen a bizottsági vitán. Muresan ottani tapasztalatai alapján azt nyilatkozta: fölöslegessé válik a szóban forgó törvény vitája annak nyomán, hogy a szenátusi bizottság tíz hektárra csökkentette a visszaadható területek nagyságát. A Szenátus jogi bizottsága viszont tengap befejezte az úgynevezett Lupu-törvény vitáját. A jogszabály atyja úgy ítéli meg, hogy a tervezeten nem eszközöltek komoly módosításokat.
Szintén a felsôházzal kapcsolatos hír, hogy a rendkívüli ülésszak napirendjén szereplô törvénytervezeteket várhatóan a soros, úgymond rendes ülésen tárgyalják meg.
Sz. Ö.
Az elmúlt napok és hetek történései szervezetünkben találgatásokra adtak okot. Nem csoda, hiszen ahelyett, hogy államalapító Szent István királyunk történelemformáló munkájára figyeltünk volna, és az ünnep adta lehetôséggel élve elôremutató terveket készítettünk volna közös erôvel, ellentétek és viták kezdtek elharapózni körünkben.
István király Intelmeit szem elôtt tartva döntöttem úgy, hogy a jelenlegi helyzetben jobb bölcsen mérlegelve meghallgatni véleményeket és ellenvéleményeket, és mindent összevetve olyan döntést hozni, amely a szervezetünk egységének megbontását megakadályozza.
Tekintettel arra, hogy az országos Szövetségi Szabályzatfelügyelô Bizottság 1999. augusztus 28-án, szombaton tárgyalja a megyei szervezet küldöttgyûlési határozatai ellen benyújtott óvást, illetve ugyanezen a napon Nagyszalontán Arany János emlékének adózik a dél-bihari magyar közösségünk, valamint a 150 évvel ezelôtt a magyar forradalom és szabadságharc pártolásáért vértanúhalált halt lengyel származású hôs, Rulikowski Kázmér emléke elôtt tisztelgünk, én a megbékélésre és együttünneplésre hívom fel Közösségünk minden tagját.
Döntésem helyességét alátámasztja az a tény is, hogy a nagyváradi RMDSZ-körzetek elnökeinek többségi döntését is tartalmazza.
Meggyôzôdésem, hogy csak az egymás iránti tisztelet és közös munka hozza meg magyarságunk számára az ínséges évek utáni rég várt eredményeket.
Nagyvárad, 1999. augusztus 26.
Kapy István,
az RMDSZ Bihar megyei Szervezetének elnöke
Egész oldalas interjút közöl a gyulai Foaia Românescã Mihai Cozma tanárral, politikai elemzôvel Magyarországi románok az ezredfordulón címmel. Érdemes beleolvasni az eszmecsere szövegébe: az interjúalany józansága, realitásérzéke, mellyel e néptöredék múltját, jelenét és jövôjét értékeli, egyrészt sok szelet kifog azon romániai szörnyülködôk vitorlájából, akik történelmi összefüggéseibôl kiragadva állandóan magyerellenes politikai vizekre terelik e kérdést, másrészt több olyan jelenségre világít rá, melyekhez hasonlókat itt is megélünk romániai magyar kisebbségként, fôleg a szórványvidéki végeken.
"A mi történelmünk, a magyarországi románok történelme, akár bármelyik nemzeti kisebbségé ezen a világon, mindig két ellentétes folyamat mentén haladt: egyrészt a nyelvi identitás és a sajátos kultúra által elhatárolódott a többségi közegtôl, másrészt alkalmazkodott ehhez a közeghez a gazdasági és társadalmi együttmûködés terén. (…)
A legjobb eredményeket e második területen értük el. Ha arra gondolunk, hogy 250 évvel ezelôtt, amikor ôseink minden anyagi alap és hagyományok nélküli »jövevényekként«, mások szolgáiként kezdték földmûvelô életüket, s a mi mostani nemzedékeink egzisztenciálisan azonos szintre kerültek a magyar közeggel, megérthetjük, hogy miféle történelmi haladással dicsekedhetünk. (…)
Természetesen hasonló büszkeséggel szeretnék beszélni a mi román identitásunk fejlôdésérôl is. (…) Anyagi helyzetünkkel szemben a román identitás eltûnôben van: nyelvünket egyre ritkábban használjuk, jellegzetes román hagyományainkat fokozatosan egyetemes szokásokkal helyettesítjük, mind kevesebben vallják magukat románnak. Ezek fô oka abban a tényben rejlik, hogy a magyarországi románok teljes nemzetazonossága hagyományosan egy népi típusú nyelven, kultúrán és nemzettudaton alapul, mely nem felel meg napjaink társadalmi, kulturális feltételeinek. Mivel hosszú ideig nem volt értelmiségünk, tudatos, intézményesített önfejlôdési hagyományaink is hiányoztak, nem találtuk meg a népi típusú identitáselemek korszerû elvárások szintjére emelésének a módját. (…)
A mi nemzettudatunk rendkívül alacsony szintû (a nemzeti nevelés szabadságának hiányában az utóbbi öt évtized nemzedékei nem is kaptak ilyen jellegû impulzusokat), Románia iránti nosztalgiára meg nincs okunk, hiszen mi mindig Magyarország állampolgárai voltunk. (…) Amíg Románia és Magyarország politikája és a kisebbségi helyzet iránt közömbös közvélemény csak politikai formalitásokat fogad és vár el közösségünk vezetôitôl, nem érvényesülhet értelmiségünk azon csoportjának és más, jóérzésû embereknek az akarata, akik készek hasznosabb tevékenységet folytatni nemzetiségünk javára."
Mihai Cozma véleménye szerint nem a "parlamenti játék", a parlamenti képviselet hiánya a legfájóbb kérdése a magyarországi románságnak, hanem a nyelv állapota, melynek oly kevés figyelmet szentel a magyar és a román nagypolitika.
Szilágyi Aladár
Mint arról már röviden beszámoltunk, ismét átfogó elemzés alá vonta Romániát a Standard & Poor’s (SP) hitelminôsítô intézet. A folyó hó közepén közzétett legújabb jelentésében az intézet azt tudatja, hogy szakembereinek megítélése szerint alig változott valami április elseje óta, amikor legutóbb adtak közre az országgal kapcsolatos minôsítéseket. Akkor a Standard & Poor’s ismét csökkentette Románia besorolását, még kockázatosabbnak ítélve meg a hosszú lejáratú hitelfolyósítást, akárcsak a rövid távú ilyen jellegû, lejben bonyolított ügyleteket.
Az egyetlen változás az, hogy az SP tudatja: jövô év elején esetleg hajlandó lenne javítani az ország "érdemjegyein". Ez viszont csak akkor következhet be, ha Bukarest eleget tesz a már áprilisban is kifejtett elvárásoknak, vagyis a kormány garanciát nyújt arra, hogy képes legalább tartani a magánosítás amúgy sem túl gyors ütemét, valamint folytatja a veszteséges nagyvállalatok felszámolását. Valószínûbbnek azonban az látszik, amit a szakértôk most is megerôsítettek: csökkentik az úgynevezett ratingeket, ha bizonytalanságot tapasztalnak az egyes gazdasági és politikai döntések meghozatalában, hiszen a határozatlanság ismét növelné a külföldi hitelezôk bizalmatlanságát. A jelentés szerzôi emlékeztettek, hogy Románia kilátásai továbbra sem túl kedvezôek, hiszen "él a gyanú a fizetôképesség esetleges megingásával kapcsolatban, a gazdaság átszervezése alig halad, és úgymond hagyománya van a politikai instabilitásnak és a stabilizálási kísérletek csôdjének".
A Standard & Poor’s más olyan országokéval is összehasonlította a hazai helyzetet, amelyek Romániához hasonlóan általában B besorolást kapnak a hitelminôsítéskor. Bulgáriával, Törökországgal és Kazahsztánnal összemérve az egyik legnagyobb pozitívumnak azt találják, hogy a bukaresti vezetés – elôdjeivel ellentétben – hajlandó volt átfogóan elemezni az egyre mélyülô válságok okait, és megpróbált tenni a krízis ellen. "A gazdasági összeomlástól való félelem, a társadalmi és politikai feszültségek kiélezôdése olyan szokatlan határozottságot kölcsönzött a reformpolitika hirdetôinek, amelyet az utóbbi években nem lehetett tapasztalni. Felgyorsult a privatizáció, bár kétséges, hogy ennek üteme tartható lesz, sikerült elkerülni a válság azonnali mélyülését, esély van a külföldi befektetések erôsítésére, valamint az infláció csökkenésére" – említi egyebek mellett az SP.
Mindezek ellenére a külföldi intézményes és magánhitelezôkhöz hasonlóan a szóban forgó intézet is szkeptikus a jövôre nézve, már csak azért is, mert 2000 választási évnek számít. A Standard & Poor’s bizalmatlansága annál is kellemetlenebb Bukarest számára, hogy a nevezett intézet az egyik legismertebb ilyen, amelynek megbízottaival számos potenciális befektetô konzultál, mielôtt idehozná pénzét…
Sz. Ö.
A cseh kormány szerdai ülésén úgy döntött, hogy az ôsz folyamán fokozatosan felmondja a kelet-európai volt kommunista országokkal kötött vízummentességi szerzôdéseket. "Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kormány szeptember, október és november folyamán megtárgyalja ezeknek a szerzôdéseknek a felmondását" – mondta az MTI szerint a kormány ülését követô éjjeli sajtóértekezletén Libor Roucek szóvivô. A tisztségviselô leszögezte: a prágai kabinet új vízumpolitikai koncepciójának az a célja, hogy a csehországi jogszabályok összhangba kerüljenek az Európai Unió szabályaival és a schengeni elôírásokkal, amelyek szabályozzák az EU külsô határain átmenô forgalmat. Nem hivatalos források szerint Prága fokozatosan hét, régen a Szovjetunióhoz tartozott köztársaság állampolgárai számára kívánja bevezetni a vízumkötelezettséget, s ugyancsak fontolgat ilyen intézkedést a román, bolgár és kubai állampolgárok számára is.
A kormány az idén már két ízben is foglalkozott a kérdéssel, de csak most döntött, mert tagjainak nincs egységes véleménye a kérdésrôl. Míg például a belügyi tárca biztonságpolitikai okok miatt a vízumok bevezetése mellett kardoskodik, addig a külügyminisztérium ezt külpolitikai megfontolásokból egyelôre elutasítja. Jan Kavan külügyminiszter szerint a vízumok bevezetése nem oldja meg a szervezett bûnözés okozta problémákat, mert az alvilág számára úgysem lesz gond a vízumok beszerzése. Ugyanakkor Prága kapcsolatai az érintett országokkal nehézkesebbé válnak, s számolni kell a kedvezôtlen politikai reakciókkal, esetleg válaszintézkedésekkel is. A gazdasági és a népjóléti tárca viszont azért támogatja a vízumok bevezetését, mert ezzel szeretnék megvédeni a cseh munkaerôpiacot a feketemunkát vállalóktól. A prágai sajtó szerint jelenleg Csehországban mintegy félmillió kelet-európai tartózkodik, s ezeknek csupán mintegy 30–35 százaléka rendelkezik érvényes tartózkodási és munkavállalási engedéllyel.
Szombaton az árpádi Beöthy-kastély udvarán fogathajtóversenyt rendeznek. A délelôtt 10 órától kezdôdô megmérettetésen több megyei sportoló vesz részt, többek között a világbajnoki ötödik helyezett Imre Zoltán is jelezte részvételét. Az érdeklôdôk látványos versenynek lehetnek szemtanúi.
Az orosz German Skurigin fölényesen nyerte az 50 kilométeres férfi gyaloglást a sevillai atlétikai-világbajnokság szerdai napján. A 35 éves versenyzô több mint három perccel elôzte meg a második helyezett olasz Ivano Brugnettit és a bronzérmes, szintén orosz Nyikolaj Matyuhint. Skurigin a féltávnál vette át a vezetést, és onnan már senki nem tudta megközelíteni. Az orosz gyalogló ezt megelôzôen egyszer indult vb-n, 1993-ban Stuttgartban a 22. lett. A negyedik helyen Curt Clauser zárt, és ez a legjobb eredmény amerikai gyaloglótól jelentôsebb nemzetközi viadalon az 1972-es olimpiai óta, amikor is Larry Young bronzérmes lett. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok lengyel Robert Korzeniowski több mint 10 kilométerre a céltól szabálytalan gyaloglás miatt megkapta harmadik intését, így kizárták. A magyar Dudás Gyula 4 órán túli idôvel a 21. lett, míg honfitársát Czukor Zoltánt diszkvalifikálták. A mezônynek egyébként az idôjárás nem kedvezett, hiszen 30–35 Celsius-fokban kellett teljesíteni a távot. Ennek eredményeképp az 52 résztvevô közül kilencen kórházba kerültek a verseny végeztével. Az atléták szervezete nem bírta a több mint 4 órás, 30 Celsius-fok feletti hômérsékletet, illetve a levegô 63 százalékos páratartalmát, többen kiszáradtak. Juan Manuel Alonso, a vb orvosi szolgálatának fônöke elmondta: a maraton után is körülbelül ennyi ellátásra szoruló futóra számítanak. Férfi 50 km gyaloglás, világbajnok: German Skurigin (Oroszország) 3:44,23, 2. Brugnetti (Olaszország) 3:47,54, 3. Matyuhin (Oroszország) 3:48,18, 4. Clauser (Egyesült Államok) 3:50,55, 5. Massana (Spanyolország) 3:51,55, 6. Ihly (Németország) 3:53,47 órával.
A nôi 200 méter legnagyobb esélyesének tartott amerikai Marion Jones számára a szerdai elôdöntô egyben végállomást is jelentett: a táv felénél hirtelen a pályára rogyott, s feladta a futamot. A brit Reuters értesülése szerint a vasárnap 100 méteren arany, míg hétfôn távolugrásban bronzérmet szerzô Jones hátgörcs miatt adta fel az elôdöntôt. A kiváló versenyzônô hordágyon hagyta el a pályát, férje, a súlylökés világbajnoka, C. J. Hunter kísérte ôt.
A 12,91 másodperccel világcsúcstartó, a tavalyi budapesti Eb-n gyôztes brit Colin Jackson (13,04) nyerte a 110 méteres gátfutás döntôjét a kubai Anier Garcia (13,07) és az amerikai Duane Ross (13,12) elôtt. A finálé kezdetén egyértelmûen Jackson volt az esélyes, mivel legnagyobb ellenfelei, az amerikai Allen Johnson (olimpiai és világbajnok) sérülés, míg Mark Crear elôdöntôbeli kizárása miatt hiányzott. A brit semmit sem bízott a véletlenre, a rajttól kezdve vezetett, s a szoros hajrá ellenére is biztosan gyôzött. Férfi 110 m gát, világbajnok: Colin Jackson (Nagy-Britannia) 13,04, 2. Garcia (Kuba) 13,07, 3. Ross (Egyesült Államok) 13,12, 4. Dees (Egyesült Államok) 13,22, 5. Balzer (Németország) 13,26, 6. Hernandez (Kuba) 13,30 másodperccel.
A kubai Daimi Pernia fantasztikus hajrájának köszönhetôen, 52,89 másodperccel diadalmaskodott a nôi 400 m gát döntôjében a magát néhány pillanatig aranyérmesnek tartó, címvédô marokkói Nezha Biduane és a jamaicai Deon Hemmings elôtt. A finálé hatalmas küzdelmet hozott, amelyben sokáig a késôbbi gyôztes vezetett. Pernia az utolsó gáton megbotlott, s addigi 1 méteres elônyét a marokkói ledolgozta. Az utolsó métereken már Biduane látszott gyôztesnek, de a kubai gátas mellbedobással megelôzte ôt. A befutó szorosságára jellemzô, hogy a hírügynökségek percekig nem jelentették a végeredményt. Nôi 400 m gát, világbajnok: Daimi Pernia (Kuba) 52,89, 2. Biduane (Marokkó) 52,90, 3. Hemmings (Jamaica) 53,16, 4. Blackett (Barbados) 53,36, 5. Cummings-Glover (Egyesült Államok) 53,65, 6. Johnson (Egyesült Államok) 54,23 másodperccel.
A 29 éves német Astrid Kumbernuss 19,85 méterrel nyerte a nôi súlylökést, és sorrendben harmadik világbajnoki címét szerezte. Az olimpiai bajnok Kumbernuss a második sorozatban vette át a vezetést, s legjobb eredményét ötödikre érte el. Az ezüstérmet a szintén német Nadine Kleinert, míg a bronzot az orosz Szvetlana Kriveljova szerezte meg. Nôi súlylökés, világbajnok: Astrid Kumbernuss (Németország) 19,85, 2. Nadine Kleinert (Németország) 19,61, 3. Szvetlana Kriveljova (Oroszország) 19,43, 4. Janina Korolcsik (Fehéroroszország) 19,17, 5. Cseng Hsziao-jan (Kína) 18,67, 6. Yumileidi Cumba (Kuba) 18,44 méterrel.
A tegnapi finálék (férfi rúdugrás, nôi 400 m, férfi 400 m, nôi 10.000 m) lapzártánk után értek véget.
A mai döntôk mûsora, 19.50 órától: nôi 20 km gyaloglás; 20.45 óra nôi 200 m; 21.00 óra férfi 200 m; 22.00 óra férfi 400 m gát; 22.15 óra nôi 5000 m.
(Forrás: MTI)
A Bajnokok Ligája harmadik selejtezô fordulójának visszavágó mérkôzésén: MTK–Croatia Zagrab 0–2 (0–0). Rendkívül idegesen és kapkodva kezdtek a csapatok, a technikai és átadási hibák is jelezték: óriási a tétje a találkozónak. Az elsô negyedóra után megnyugodott mindkét együttes, majd az MTK némi mezônyfölényre tett szert, s többször is eljutott a Croatia kapujáig. A játékrész utolsó harmadában néhány helyzet is kialakult a kapuk elôtt, de sem a hazaiak, sem a vendégek nem tudtak igazi gólveszélyt teremteni. A második félidô elején volt egy-két biztató helyzete az MTK-nak, de ezek kimaradtak, és – ahogy az lenni szokott – az ellenfél az elsô lehetôségébôl gólt szerzett. A hazaiak nem változtattak óvatos, védekezô taktikájukon, és ez egyenesen vezetett a második zágrábi gólhoz, no meg ami a legfájóbb: a kieséshez a BL-bôl. Az MTK az UEFA-kupa 1. fordulójában folytatja.
Osvaldo Ardiles, a Croatia argentin vezetôedzôje: – Nagyon ideges hangulatú találkozó volt. Az elsô perctôl kezdve úgy éreztem, hogy mi fogunk nyerni. A második félidôben a gól után megnyugodtunk, és a saját stílusunkat tudtuk játszani. Boldog vagyok, biztos, hogy a gyôzelem önbizalmat ad együttesemnek a Bajnokok Ligája-beli szerepléshez.
Henk ten Cate, az MTK holland trénere: – Sokáig úgy nézett ki, hogy 0–0 lesz a mérkôzés végeredménye. A szünetben arra kértem a játékosokat, hogy erôteljesebben támadjanak. Egressy kihagyott helyzete után a horvátok kapkodni kezdtek, de sajnos nem tudtunk elônyhöz jutni, s ráadásul a gól, amit kaptunk, nagyon szerencsétlen volt. Tudtuk, hogy ha a Croatia rúg egy gólt, akkor kiesünk. Összességében ellenfelünk megérdemelte a továbbjutást, hiszen a csapatépítésben is elôrébb járnak nálunk, és egyénileg is sokkal jobb játékosai vannak. Büszke vagyok csapatomra a kiesés ellenére, mivel a játékosok minden tôlük telhetôt megtettek.
A továbbjutó csapatok csatlakoznak a korábban kiemelt 16 együtteshez a legjobb 32 között. A sorsolást ma délután rendezik Monacóban. A 16 kiemelt csapat: Sparta Praha (cseh), Arsenal (angol), Bayer Leverkusen (német), FC Barcelona (spanyol), Bayern München (német), Girondins Bordeaux (francia), FC Porto (portugál), Feyenoord (holland), Manchester United (angol), AC Milan (olasz), Olimpiakosz Pireusz (görög), Olympique Marseille (francia), Real Madrid (spanyol), Rosenborg (norvég), Lazio (olasz), Willem II Tilburg (holland).
Labdarúgás. A C-osztályú bajnokság 5. fordulójában vasárnap 11 órától Nagyszalontán: Olimpia–Dési Unirea, míg Élesden: Crisul–Nagybányai FC.
A D-osztályú bajnokság hétvégi mûsora, szombaton 11 órától: Sonkolyosi Minerul–Vaskohi Biharea (játékvezetô: C. Cheregi, partjelzôk: Fl. David, I. Olaru, illetve megfigyelô: Pipernea); Vaskohsziklási Minerul–Belényesi Bihorul (C. Boneta, I. Luca, Popan, illetve Kocsis); Berettyószéplaki Petrolul–Révi Minerul (Moisin, Brândusan, Gh. Rusu, illetve Lucuta); Almaszegi Minerul–Alsótótfalui Stãruinta (M. Pirtea, Floruta, Bóné T., illetve Urbanowszki); 17 órától az Ifjúsági stadionban: Nagyváradi INCAST–Vaskohsziklási Otelul (Fl. Marcu, Birta, Sovre, illetve Marcu). Vasárnap 17 órától: Mezôtelegdi Foresta–Nagyváradi Viitorul (Boc, Toderici, Cioflan, illetve Suciu); Keményfoki Victoria–Nagyváradi Romtrans (Marian, Moldovan, Nagy, illetve Seica); Érmihályfalvi Arovit–Nagyváradi Blãnuri (Rosu, Ad. Barna, I. Pirtea, illetve Gavruca).
Az ifjúsági bajnokság keretében vasárnap 13 (ifi I.), illetve 15 órától (ifi II.)û Nagyszalontán: Olimpia–Nagyváradi Bihar FC, míg Élesden: Crisul–Szatmárnémeti Somesul.
Kézilabda. A nagyváradi Sportcsarnokban péntektôl vasárnapig nemzetközi torna zajlik, a következô mûsorral, pénteken 16.30 órától: Nagyváradi Constructorul–Nagyváradi Municipal KC; 18 órától: Bécsi KC–Kolozsvári Armãtura. Szombaton 10 órától: Nagyváradi Municipal KC–Kolozsvári Armãtura; 11.30 órától: Nagyváradi Constructorul–Bécsi KC. Vasárnap 9 órától: Nagyváradi Constructorul–Kolozsvári Armãtura; 10.30 órától: Nagyváradi Municipal KC–Bécsi KC.
Tenisz. Mától vasárnapig a váradi Sãnãtatea teniszpályák adnak otthont a Time Out elnevezésû küzdelemsorozatnak, melyen gyerek és ifjúsági versenyzôk mellett veterán teniszezôk is részt vesznek.
A Sportcsarnok szomszédságában lévô Precon pályákon tegnap kezdôdtek és vasárnapig tartanak a Keysys-kupa versenyei 10–12 év közötti gyerekek, 14–16 éves ifjúságiak, valamint 35 és 50 év feletti sportolók számára.
Tegnap Milánóban megkezdôdött a 30. síkvízi kajak-kenu világbajnokság, melyen – akárcsak tavaly Szegeden – 55 ország versenyzôi vesznek részt.
A magyarok mellett az oroszok és a lengyelek képviseltetik magukat mind a 26 számban. A hagyományosan erôs csapattal rendelkezô németek nem indítanak egységet a három C-4-es számban (1000, 500, 200 m), valamint 200 m-en nôi párosban. A házigazda olaszok a 200 m-es nôi párost és négyest hagyják ki. A világbajnokság "legkelendôbb" száma a férfi kajak egyesek 500 m-es versenye (48 hajó), de majdnem ilyen népszerû a férfi K-2 500 (47) és a K-1 1000 m (46) is. A legkevesebb egység a C-4-esek 1000-es versenyében lesz, amelyben mindössze nyolc hajó küzd majd az érmekért.
Egyébként a vb az olimpia jegyében zajlik majd, lévén ez az egyetlen verseny, amelyen kvalifikációt lehet szerezni a 2000-es sydneyi játékokra. A döntôk résztvevôi automatikusan jogot szereznek az indulásra országuknak. A vb-k történetében elsô alkalommal azonban B-döntôket is rendeznek, ezekben – az egyes futamokban különbözô módon – szintén ki lehet harcolni az olimpiai részvétel jogát.
A világbajnokság tegnap délelôtt az 1000 méteres elôfutamokkal kezdôdött meg, majd délután az 500 m-es elôfutamokkal folytatódott. Ma délelôtt a hosszabbik, délután a rövidebbik táv középfutamaira kerül sor. Szombat délelôtt az 1000 m-es döntôket, délután a 200 m-es selejtezôket bonyolítják le. A vb vasárnapi programján délelôtt az 500, délután a 200 m-es döntôk szerepelnek.
A világbajnokságok 1938-tól kezdôdô történetében 37 ország versenyzôi szereztek érmet, az összesített éremtáblázat élcsoportja pedig a következô: 1. Magyarország (103 arany-, 108 ezüst-, 78 bronzérem), 2. Szovjetunió (102, 80, 66), 3. NDK (73, 36, 35), 4. Románia (40, 60, 54), 5. Németország (36, 16, 23), 6. Svédország (26, 32, 39), 7. NSZK (18, 25, 19), 8. Lengyelország (14, 32, 29), 9. Olaszország (11, 14, 7), 10. Dánia (11, 13, 13).
Nyolcadik alkalommal szervezett honismereti tábort augusztus 9–16. között a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlékhely Bizottság, valamint az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar megyei osztálya. Ezúttal Ottományban, a kúria udvarán vertek sátrat. A résztvevôk, akárcsak az elôzô években, takarítottak, állagmegôrzést végeztek, helytörténeti, honismereti elôadásokat hallgattak, a zárónapon pedig a környék nevezetességeivel ismerkedtek. És valamennyien ott voltak a világháború áldozatainak állított emlékoszlop avatóünnepségén.
A Nagyvárad és Érmihályfalva közötti országútból ágazik el az út, amelyen két kilométernyit kell menni, amíg feltûnnek az elsô ottományi házak. Rendezett, takaros porták között haladva jutunk el a református templom elôtti térségre, oda, ahol Ottomány napja alkalmából augusztus 15-én emlékmûvet avattak az elsô és második világháború halottainak. Megjelentek az ünnepségen a honismereti tábor résztvevôi is, akik már hétfô óta a községben serénykedtek. Akárcsak két éve Árpádon, itt is egy kúria kertjét takarították.
A táborozók az egykori Komáromy-kúria mögötti kertben vertek sátrat. A dombra felkapaszkodó, mélyen szántott szekérút mellett két füstölgô kályhacsô fogadta a látogatót. Mögöttük két hatalmas üstben készült az ízletes ebéd. A sátrakat látszólag összevissza állították fel, szemet gyönyörködtetô színes kavalkádjuk mégis bizonyította, nem minden rendszer híján. Középen, nem messze a konyhasátortól, hosszú asztal várta a munkából visszaérkezôket.
Negyvenen gyûltek össze az idén, tudtuk meg Dukrét Géza táborparancsnoktól. A tapasztalt pedagógus, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlékhely Bizottság létrehozója és elnöke 1992 óta szervez ilyen táborokat. Fô célkitûzése az ifjúság nevelése, az identitástudat kialakítása, a mûemlékek védelme és a környezetvédelem tudatosítása, mondta. Van, amikor egy romos állapotban lévô mûemléket szabadítanak ki a cserjék és bozótok szorításából, máskor vidéki kastélyok, kúriák kertjében takarítanak. Itt is ez történt, a vadhajtásokat, a bokrokat nyesegették és gyûjtötték nagy halomba.
A táborozók zöme váradi diák volt, rajtuk kívül eljött hét szilágysomlyói cserkész, a budapesti Mûszaki Egyetem tanszékvezetô tanárának, dr. Istvánfi Gyulának három diákja, no meg tizennégy felnôtt, akik a munkát vezették és az üstök körül serénykedtek, hogy változatos menü kerüljön az asztalra. A táborparancsnok nem gyôzte ecsetelni az ottományiak szíves vendéglátását, rengeteg élelmiszert hoztak a táborozóknak. Hosszúra nyúlt azok névsora, akik valamilyen formában segítettek, és akiknek fáradozását a templomban köszönte meg Dukrét Géza. Nem volt olyan nap, hogy – akár többször is – fel ne kereste volna a tábort az alpolgármester, Szabó István nyugalmazott tanár és Szûcs György iskolaigazgató, érdeklôdve, hogy miben segíthetnek.
A munka 9–13 óra között folyt, ebéd után elôadásokat tartottak. A táj földrajzáról és élôvilágáról, valamint Ottomány történelmérôl Szabó István beszélt. Az egyik napon az iskolában rendezett kiállításon is megismerhették a fiatalok a környék néprajzát. Nagy sikert aratott a szövôszék, amelyet ki is lehetett próbálni. Meglátogatta a tábort Szentjóbi Szabó Andor is, aki rokonáról, a jakobinus költôrôl, Szentjóbi Szabó Lászlóról tartott elôadást. Az alpolgármester Szentmihályiné Szabó Mária és Szabó Magda írónôkrôl beszélt a táborozóknak.
A három budapesti mûegyetemi hallgató kutatásokat végzett Ottományban. Kápolnás Gergely mesélt az eredményeikrôl. Bemutatta a kúriáról és környékérôl készített rajzvázlatait, ezeket egy szakköri elôadás készítésekor használják majd föl. Végignézték a 19. század eleji kúriát, melyet érdekes módon téglaboltozatos mennyezet fed. Adatokat gyûjtöttek a helyiektôl, de bejárták a környéket is. Többek között megfordultak a gálospetri Fráter-kúriában Borbély Gábor kutatóval, s megtekintették a híres pincesorokat is. A Komáromy-kúria melletti ún. vizes pince 86 méter mélységben nyúlik a föld gyomrába. Hogy milyen célból épült, annak megválaszolásához további kutatásokra van szükség.
A húszas évekkel kezdôdôen jelentek meg az itteni régészeti feltárásokról beszámoló publikációk. A rendszeres kutatást a Várhegynél kezdték el, majd kiterjesztették Elôszegre és az ún. Földvár területére. Az itteni bronzkori leletek ottományi kultúra néven vonultak be a régészeti szakirodalomba.
A községrôl az elsô írásos feljegyzés 1263-tól maradt fenn, akkor Moys nádor birtoka volt. 1467-ben az albisi Zólyomyak éltek itt. A 16. század közepén kihalt Makó családnak is részbirtoka volt itt, ezt 1563-ban Varkócs Tamás kapta meg. A 18. század második és a 19. század elsô felében a Verebélyi örökösök, a Jasztrabszky, Komáromy, Inczédy, Balogh, Medve, Szabó, Péchy, Gulácsy, Fráter és Fényes családok osztoztak rajta. A 20. század elején Jasztrabszky Kálmánnak és Szabó Gyulának volt itt nagyobb birtoka. Az utóbbi a Komáromy György által épített kúriát vette meg. A község református temploma magában foglalja a 13. századi román kori építmény egy részét. A templomhajót 1898-ban meghosszabbították, ekkor építettek eléje tornyot.
A legutóbbi, 1999-ben? megejtett népszámlálás szerint a közigazgatásilag Szalacshoz tartozó Ottományban 790 ember él, közülük 742 magyar, 38 roma, 10 román, felekezeti megoszlás szerint 710 református és 59 római katolikus. 1886-ban 976-an éltek itt (53 német és 29 szlovák lakoson kívül a többség akkor is kálvinista hitû magyar volt), a századfordulóra a falu lakosainak száma 1079-re nôtt.
Az elsô világégésnek 28 ottományi áldozata volt, a következônek 33. Vasárnap délben fehér lepel borította a tiszteletükre emelt, terméskôbôl kirakott emlékoszlopot. Az emlékmû alsó részének két oldalán egy-egy fekete márványtáblára az elsô, illetve a második világháborúban elesettek névsorát vésték. A három részbôl álló, ötszögû csonka gúla legfelsô részén elhelyezett fekete márványtáblára egy Keresztury Dezsô-idézetet véstek azok emlékére, akiknek testét nyomtalanul nyelte magába a föld.
Az avatóünnepségen a helybeliek mellett a környékrôl érkezettek sokasága is rész vett. Nagyon sokan, a meghívottakkal együtt több mint félezren gyûltek össze (a rendezvény másnapján közölt tudósításunkban tévesen írtunk félszázat). A templomban Szabó Dániel lelkipásztor tartott szívhez szóló istentiszteletet, a templom elôtti térségen pedig Gellért Gyula érmelléki esperes kemény hangú avatóbeszédét hallgathatták meg az összesereglettek. Annak jogán szól, mondta, aki mindkét nagyapját elvesztette az elsô világháborúban, édesapja pedig megjárta a második világégés poklát. Szabó István alpolgármester köszönôszavai után Czina Anna, az egyik elesett leánya leleplezte az emlékmûvet. Ott volt édesanyja, Czina Piroska is, az egyetlen hadiözvegy, aki megérhette ezt a nevezetes napot.
Megható jelenete volt az avatásnak a hôsi halottak névsorának felolvasása. Minden név elhangzását egy-egy harangkondulás kísérte, és az emlékmûre egy-egy virágszálat helyeztek. Ezt követôen a meghívottak koszorúkkal, virágcsokrokkal tisztelegtek az elesettek emléke elôtt. Lerótta kegyeletét a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nevében dr. Újvári Gábor fôosztályvezetô, a PBMEB elnöke, Dukrét Géza, a megyei RMDSZ nevében Rákóczi Lajos parlamenti képviselô, Petô Csilla és Sarkadi Zsolt alelnökök. Koszorúztak az ottományi református egyház és a helyi RMDSZ-szervezet, Szalacs község Polgármesteri Hivatala stb. nevében, végül az iskolások alkalomhoz illô szavalataival zárult az emlékmûavató.
Jól szervezett, felemelô, szép rendezvény volt a vasárnapi, amelyen Ottomány lerótta kegyeletét azon ôsök elôtt, akiket nyomtalanul nyelt el idegenben a föld. A virágokkal és koszorúkkal beborított emlékoszlop három sarkán román és magyar trikolórt meg egy gyászlobogót lengetett a szél, amikor az ünneplô sokadalom oszlani kezdett. Az ötszögû emlékoszlop két fekete márványtábláján meg-megcsillant a napfény. Nem hangzott el, de a szívekben valószínûleg megfogalmazódott: adná az Isten, hogy az emlékmû három szabadon maradt oldalára soha se kelljen névsornak kerülnie.
Péter I. Zoltán
Copyright © Bihari Napló - 1999