Negyedikén négy évrôl döntünk. Vasárnap szavazzon Kapy Istvánra, az RMDSZ polgármesterjelöltjére!
Ügyészségi vizsgálat az Alap ellen?
Benyújtották büntetôkeresetüket az Országos Befektetési Alap (FNI) Bihar megyei vezetôi ellen a károsultak. Hétfôn összeírták azokat a betéteseket, akik nem kapták vissza pénzüket – értesüléseink szerint sok száz emberrôl van szó –, ugyanakkor bizottságot alakítottak, amely a jogi eljárást koordinálja.
Tegnap épp ottjártunkkor érkezett vissza a FNI nagyváradi székházához az a néhány polgár, aki átadta a jogi eljárást szorgalmazó dossziét a hatóságoknak. Az összegyûlt mintegy 60 érdeklôdônek azonnal be is számoltak a fejleményekrôl: az aktákat ki akarják egészíteni azzal a követeléssel, hogy induljon eljárás a VIP-listák ügyében is.
Mint ismeretes, a botrány kirobbanásakor a FNI már nem fizetett, ennek ellenére számos kedvezményezett (úgymond nagyon fontos személy – Very Important Person, vagyis VIP) soron kívül még visszavonhatta pénzét az Alapból. Ez újabb országos botrányt eredményezett, számos vizsgálat kezdôdött annak kiderítésére, hol, kik voltak azok, akik a válság ellenére megejthették a kivéteket.
A Bihar megyei károsultak úgy tudják, hogy 16–17-én jutottak hozzá pénzükhöz a szóban forgó ismeretlen személyek. Voltak, akik tegnap azt állították, hogy ezt bizonyítani is tudják. A tömeg jelszavakat skandálva követelte a VIP-listák nyilvánosságra hozatalát.
Értesüléseink szerint rövidesen ügyészségi vizsgálat indul Ioan Lascu, az Alap megyei vezetôje és összes munkatársa ellen. Tegnap a betétesek is ezt az információt kapták a bíróságon. Sikerült elérnünk Ioan Lascut, aki kérdéseinkre elismerte: valóban nem kizárt, hogy a következô napokban eljárás alá helyezik ôket. Elmondta azt is, hogy hétfôn újabb rendôri különítmény szállt ki a FNI-kirendeltséghez. A Vasile Restea százados által vezetett csoport, amely gazdasági bûnüldözésre szakosodott, megvizsgálta a kimutatásokat, és úgy rendelkezett, hogy állandó rendôri felügyelet alá helyezi az Alapot az esetleges lopások megelôzése végett. Lascu azt nem tudta megmondani, mikor indul újra az Országos Befektetési Alap tevékenysége, Bukarestbôl várják az erre vonatkozó utasításokat.
Tagadta a tisztségviselô, hogy léteznének VIP-listák. Ezek nemlétét azzal próbálta igazolni, hogy hangsúlyozta: a rendôrség semmilyen ügyviteli hibát nem talált. Kérdéseinkre azonban elismerte, hogy 16–17-én valóban történtek kifizetések, ám szerinte ezek a rendes ügymenetet bizonyítják, nem azt, hogy egyes befolyásos személyek a csôd elôtt kimenekítették pénzüket.
Szeghalmi Örs
Nagyváradot is elérte tegnapra a Román Kereskedelmi Bank (RKB) körül kibontakozó pánikhangulat. Már hajnalban betétesek százai tömörültek a nagyváradi kirendeltség bejárata elôtt. Legalább húsz rendôr igyekezett féken tartani az idônként megbolyduló tömeget.
Délelôtt 11 óra körül változatlanul nagy volt a tolongás. A cégek képviselôi simán bemehettek, a kisbetétesek azonban tömegbe verôdve, lökdösôdve próbálkoztak átfurakodni a bejárati ajtón. Amikor az egyik tisztviselô beengedett néhány újságírót, valóságos lincshangulat alakult ki. A rendôrök alig tudták megfékezni a nekibuzdult embereket, akik mindenáron utánuk akartak nyomulni. – Adják vissza a pénzem! – üvöltötte egy kivörösödött képû férfi. Ordítozás, visítás hallatszott.
Bent nyugalom és rend honolt. A pénztárnál mintegy tíz kisbetétes állt sorban. – Mi nem is akartunk bejutni. Azok löktek be minket, akik a hátunk mögött álltak – viccelôdött egy középkorú férfi. Kiderült: azok, akik akkor kerültek odáig, hogy visszakapják a pénzüket, reggel hat óra óta sorban álltak. Elôször tízes, majd húszas csoportokban engedték be az embereket. Ôk voltak a negyedik "váltás". A pénztár különben legalább egy óra hosszat zárva volt, majd valahonnan pénz érkezett, melyet három újabb ablaknál is elkezdtek osztani. Kint idôrôl idôre megjelent egy-egy banktisztviselô, akit azon nyomban körülvettek az emberek. – Nincs mitôl tartani, ez egy erôs bank, biztonságban van a pénzük – hallatszott.
Miután sikertelenül próbált bejutni, egy idôs asszony támolygott le a lépcsôn. – Ami itt van, az rablógyilkosság! – háborgott. A rendôrök egy adott pillanatban kirántottak a tömegbôl egy lökdösôdô férfit. Ahogy az emberek hátrébb húzódtak, látszott, hogy egy fejkendôs néni egy férfi szétnyílt dzsekijének belsô zsebében kotorász.
A bank vezetôi nem kívántak az újságíróknak nyilatkozni, mivel – mint mondták – a központi vezetôség feladata, hogy hivatalos közleményt adjon ki.
Ioan Degãu, a Román Nemzeti Bank Bihar megyei fiókjának igazgatója tegnap lapunknak elmondta: szerinte az RKB a jelen körülmények között is talpon fog maradni, és sajnálatos, hogy az emberek ennyire könnyen félrevezethetôek. Az a véleménye, hogy ennek az egésznek semmi köze nincs ahhoz, ami az Országos Befektetési Alapnál (FNI) történt.
A Mediafax hírügynökség értesülései szerint pénteken Adrian Vasilescu kormánytanácsos megemlítette, hogy bizonyos névtelen telefonálók "jóindulatúan" azt tanácsolták az RKB betéteseinek, hogy mihamarabb vegyék ki pénzüket. Következô nap a nyilatkozatot tartalmazó újságcikket több példányban a kirendeltség nagyszebeni bejárata elé ragasztották, s ezzel kezdetét vette a pánik. Mugur Isãrescu miniszterelnök tegnap délután azt nyilatkozta, hogy a pénzintézet egy félretájékoztatási kampány áldozata, és semmi sem utal arra, hogy bármiféle nehézségekkel küzdött volna.
Neumann Andrea
Nagyváradon járt hétfôn a belga De Ge Bussales vezérigazgatója. A személyes találkozás során alkalmunk volt megismerni a belga cég vezetôinek véleményét is az általuk bérbe adott 32 autóbusz ügyében. Egy napra rá a Helyi Közszállítási Vállalat vezetôsége hívta satótájékoztatóra ugyanebben a témában az újságírókat.
A belga buszok körüli botrányt az robbantotta ki, hogy a Helyi Közszállítási Vállalat tavaly felfüggesztette a bérleti díjak fizetését. Ezt azzal indokolták, hogy a román és francia nyelvû szerzôdésben nem voltak azonosak a bérleti díjak. Yvan Deloof vezérigazgató hétfôn találkozott az újságírókkal. Kijelentette, hogy meghívták a Helyi Közszállítási Vállalat vezetôit is, de azok nem jöttek el. Kérdésünkre elmondta, hogy a román nyelvû szerzôdésbe egy autóbusz havi bérleti díját foglalták (Renault: 1050 DM/hó, Mercedes: 1500 DM/hó), de a francia változatból kimaradt, hogy a havi díj egy jármûre szól. Ki hihetné, hogy havi 100–150 márkáért lehetne egy buszt bérelni, amit a váradiak állítanak? – tette hozzá az igazgató. Ô a román nyelvû szerzôdést tartja hitelesnek. A megegyezés novemberben lejár – így Nagyvárad buszok nélkül maradhat, ha nem tudnak megegyezni. Hajlandó a szerzôdést öt évre is meghosszabbítani, ha a váradiak kifizetik a 149 ezer márka hátralékot és a 37 millió lej perköltséget. Yvan Deloof elmondta még, hogy a nagyváradi Pénzügyi Igazgatóság a belga adóhatósághoz fordult, hogy nyomozza ki: nem követett-e adócsalást a De Ge Bussales a buszok bérbeadásánál. A vizsgálatot végzôk az igazgató szerint mindent rendben találtak. Ha nem születik megegyezés, a 32 autóbuszt Aradra vagy Gyulafehérvárra irányítják, ugyanis e két városnak is lízingelnek buszokat, és napra készen fizetnek.
Másnap Cornel Lupãu vezérigazgató és Emilia Bochis gazdasági igazgató meglepetten jelentették ki: senki sem hívta ôket a hétfôi megbeszélésre. Furcsállták, hogy bár külön szerzôdést kötöttek a Renault és a Mercedes buszokra, mindkét esetben azonos hiba "csúszott be" a francia nyelvû szerzôdésbe. A törvényszék áprilisi határozatát megtámadták. Valamikor ôsszel tárgyalja majd a bíróság keresetüket, amelyben a szerzôdés törlését kérték. Szerintük nyert ügyük van. Utána ismét leülnek térgyalni, ami elôl soha nem zárkóztak el, sôt ôk kezdeményezték, amit iratokkal is bizonyítottak. Biztosították a lakosságot: bárhogyan is alakul a per, a lakosság novembertôl sem marad autóbuszok nélkül.
Péter I. Zoltán
Tegnap megérkeztek Bihar megyébe a még hiányzó mezôgazdasági értékjegyek, így legkésôbb holnaptól a vidéki postahivatalokban már azok is megkaphatják, akik eddig nem jutottak hozzá. A 350 ezer darab fedezi a megye szükségleteit, ezt a szelvényekért felelôs mezôgazdász, Florian Vesa nyilatkozta lapunknak tegnap. A megyei Mezôgazdasági Igazgatóságon még elfogadnak lakossági panaszokat a kuponosztással kapcsolatban.
A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának elsô embere hosszas huzavona után elismerte, hogy valóban együttmûködött a nagy értékre elkövetett csalással gyanúsított Adrian Costea román származású francia üzletemberrel. Ion Iliescu egy brassói sajtótájékoztatón jelentette be, hogy valóban a vállalkozó készített neki számos plakátot. Elôzôleg elvben Adrian Nãstase, az RTDP elsô alelnöke is kijelentette, hogy kooperáltak Costeával, azt azonban szokás szerint mindkét társadalmi demokrata cáfolni próbálta, hogy kifejezetten választási kampányukat pénzelte volna a szóban forgó személy.
A Costea-ügyben tegnap folytatódtak a meghallgatások is. Az ezzel foglalkozó szakbizottság elôtt tegnap Viorel Hrebenciuc, az egykori kormány fôtitkára és Iosif Boda, Iliescu volt kampányfônöke jelent meg, miután mindketten halogatni próbálták a vallomástételt. A mintegy háromórás ankét során a testület arról a Romániát népszerûsítô fotóalbumról is kérdezte az érintetteket, amelyre dollármilliókat utaltak ki annak idején, s amelyet Costea elsikkasztott, majd állítólag késôbb visszaforgatott az RTDP korteshadjáratába is. Hrebenciuc neve abban a másik ügyletben is felmerült, amelynek során Costea egyik cégével szintén illegális motorolajüzletet bonyolított az akkori román vezetés; Boda pedig egyebek mellett abban is érintett, hogy a Franciaországban letelepedett vállalkozó pénzén utazgatott.
Az újabb, ezúttal a határokon át nem nyúló pénzügyi botrányokkal is kapcsolatba hozták a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártját. Egyes elemzôk szerint Iliescuék szándékosan robbantották ki a FNI-ügyet és próbálják most csôdbe vinni a teljes bankrendszert. Ez egyrészt saját választási megfontolásaikból történik, másrészt így próbálják elterelni a figyelmet a Costea-ügyrôl. Tegnap az RTDP elnöksége tagadta, hogy köze lenne az említett kérdésekhez, cáfolni próbálta, hogy az ô diverziójukról lenne szó.
Örshalmi
Egyre elégedetlenebb Románia lakossága saját életszínvonalával – derül ki a legfrissebb közvélemény-kutatásból. A Metro Media Transilvania intézet most nyilvánosságra hozott felmérését május 4–14. között készítette 1796 személy bevonásával, a hibaarány 2,3 százalék.
Az összesítés ezúttal nem annyira politikai, mint inkább gazdasági jellegû, és legfontosabb következtetése, hogy a polgárok háromnegyede nincs megelégedve azzal, ahogy él (47% nem teljesen elégedett, 28% pedig egyáltalán nem az). A szakértôk arra is kíváncsiak voltak, milyen változást vélnek felfedezni saját helyzetükben a válaszadók az 1989 elôtti állapotokhoz képest. 36%-uk úgy véli, a helyzet rosszabb, 11%-uk szerint sokkal rosszabb, 21%-uk úgy véli, hogy valamivel jobb, míg csak 3%-uk szerint tapasztalható jelentôs javulás. 19% nem tapasztalt változást, 10% pedig nem válaszolt a vonatkozó kérdésre.
A család jövedelme 41% esetében a legszükségesebb kiadásokat sem fedezi, 37%-nak csak épp arra futja, 17%-uk úgy véli, méltó életvitelt biztosít számára a közös kassza. Ennek ellenére még nem éheznek a polgárok. Túlnyomó többségük (85%) ugyanis nemleges választ adott arra a kérdésre, hogy az utóbbi hónapban ô maga vagy valamely családtagja éhesen feküdt-e le.
Figyelemre méltó adat, hogy a megkérdezettek egytizede úgynevezett turkálóból szerzi be ruházatának nagy részét. Tavaly 64%-uk ódzkodott attól, hogy kölcsönre, részletre vásároljon.
A válaszadók 78%-a leszögezte: akkor is dolgozna, ha elég pénze lenne ahhoz, hogy jó körülmények között éljen, 19%-uk viszont ebben az esetben azonnal feladná munkahelyét.
Sz. Ö.
– Interjú Kapy Istvánnal, az RMDSZ nagyváradi tanácsosjelöltjével –
– Ön a Bihar megyei RMDSZ elnöke, Nagyvárad alpolgármestere, a Szövetség polgármesterjelöltje, és így hivatalból elsô a tanácsosjelölti listán is. Tevékenységét potenciális választóinak többsége jól ismeri, így arra kérjük, hogy csupán néhány szóban foglalja össze azt.
– 1992-tôl kezdôdôen a pénzügyi szakbizottságban tevékenykedtem. Ez nyilván azt eredményezte, hogy nemcsak egy elemzô, de ugyanakkor elôretekintô programot alakítottam ki. Röviden összefoglalva azt mondhatom, hogy hat esztendô alatt végigjártuk a központilag irányított helyhatóságtól a saját forrásaival is gazdálkodó önkormányzatig vezetô utat. Meg kellett tanulnunk úgy gondolkodni, ahogyan azt más nemzetek már évtizedek óta teszik.
– Tanácsosjelölti minôségében milyen tervei vannak?
– Annak vagyok a híve, hogy a következô esztendôkben már úgynevezett csúsztatott költségvetéseket készítsünk, tehát három évre szóló büdzséket, aztán ötéveseket, sôt – ami például az USA-ban már mûködik – tíz évre szólóakat. Természetesen ezeket késôbb hozzá lehet igazítani a változó valósághoz, ha közbejön valami. A másik alapelv, hogy elemezzük a város jövedelemtermelô képességét. Bármilyen furcsa, össze lehet hasonlítani ezt a képességet egy kereskedelmi társaság jövedelemtermelô képességével, s ez sajnos idôszakosan változik – attól függôen, hogy milyen külsô, vagy országon belüli, netán éppen helyi akadályok nehezítik ezt. Itt elemezni kell a gazdasági egységektôl bejövô összegeket, hiszen ha nekik rosszul megy, ha ôk nem tudnak fizetni, az a városnak is rossz. A másik elem a lakosságtól származó bevételek, amelyek most sajnos szintén alatta maradnak a tavalyi adatnak, mégpedig 30 százalékkal. Ez tehát a jelen. 2000-tôl 2003-ig valószínûleg más helyzettel szembesülünk majd.
A költségvetési pénzek elköltésekor fontos lenne a tanügy, valamint a szociális célú kiadások elôtérbe helyezése. Az elképzelések szerint ez utóbbi tétel megduplázódna, ezen belül különösen emelkednének a fogyatékosokra fordítandó összegek. Ez akkor is így lesz, ha a költségvetés összértéke kisebb lesz, mint az elôzô években. A teljes ágazatra értve mintegy 50 százalékos lenne a növekedés. Persze ez még attól is függ, hogy a kormány mennyire lesz képes ezt finanszírozni. Szintén számottevôen több lesz a szolgáltatásra fordítható pénz, javulhat a távhôszolgáltatás és a közszállítás minôsége is.
(X)
Minél inkább felpörögnek a helyhatósági választások kampányeseményei, annál gyakrabban hallom a környezetemben hangoztatni: "el se megyek szavazni".
A részvételre vonatkozó többé-kevésbé derûlátó, felméréseken alapuló jóslások ellenére nehéz volna megbízható és megnyugtató becslésekbe bocsátkozni az urnáktól való távolmaradás arányát illetôen. A kérdés az, hogy a mindenkori távolmaradók táborát milyen mértékben növeli a kényelmesek, a közönyössé váltak, a kiábrándultak, a bizalmatlanok száma.
Egy évszázados, sok évtizedes demokratikus hagyományokkal rendelkezô ország esetében a kisebb-nagyobb mérvû választópolgári önkizárás nem okozhat különösebb gondot, hiszen – az önkormányzatiság szintjén hangsúlyosabban – régóta mûködik a demokrácia jól bejáratott gépezete. Egy olyan országban viszont, ahol az általános választójog még nyolc évtizede sincs érvényben, s ezen idôszak felében csak szavazni lehetett, választani nem, megengedhetetlen "fényûzés" a távolmaradás.
A kényelmességre nincs mentség, a közönyre sem, a kiábrándultságra, a bizalmatlanságra van magyarázat. Viszont még ha a kívántnál sokkalta lassúbb mértékben és iramban, mégiscsak elkezdôdött a központosított államgépezet lebontása; bizonyos funkciói, a hatalom egy részével egyetemben, a helyhatóságokra szálltak. Igaz, távol vagyunk még a helyi autonómia egyebütt már gyakorlatba ültetett, nem eszményi állapotától, s a civil szféra befolyása még alig érvényesül. Nincsenek csodák, máról holnapra, a mostani választások lezajlása után sem várható a dolgok menetének látványos jobbulása. De mégis elkezdôdött "valami", s a távolmaradás nem megoldás semmire. Legfeljebb még inkább késlelteti a változásokat, s csökkenti azok bekövetkeztének esélyeit.
Minden bizonnyal több helyütt az elôválasztások vagy a jelölések sokak számára nem hozták meg az általuk óhajtott eredményt, de négy év távlatában gondolkozva "nem mindegy", hogy a magyarság hány polgármestert, tanácsost juttat az önkormányzatokba. A "nincsnél" az "akármilyen van" is több, s jobb is lehet. Erre nézvést is biztosítanunk kell önnön esélyeinket. Meg kell teremtenünk a helyhatósági jelenlétünk folyamatosságát, s netán bôvíteni azt. Minél több "emberünket" juttatunk be, annál nagyobb a valószínûsége annak, hogy több felelôsségérzettel megáldott, a feladatokhoz felnôni igyekvô polgármesterünk, tanácsosunk lesz.
Elôfordulhat, hogy… egyetlen szavazat döntheti el valahol egy polgármesteri vagy képviseleti tisztség elnyerését. Ki vállalja fel mindennek a soha felszínre nem bukkanó ódiumát: "az én voksomon múlott, hogy…"
Szilágyi Aladár
"Befejezni a megkezdett munkálatokat"
– Kérem, mutatkozzon be néhány szóban olvasóinknak.
– 1950. január 4-én születtem Nagyszalontán. 1969-ben érettségiztem ugyanitt, az akkori Arany János Középiskolában. ’69-tôl ’74-ig a temesvári mûszaki fôiskola építészmérnöki karára jártam, ott szereztem diplomát is. Tíz évig Nagyváradon dolgoztam, majd ’84-ben hazaköltöztem és itthon tevékenykedem. Jelenleg a Samix Szövetkezet elnöke vagyok.
– Hogyan alakult politikai pályája?
– 1989 végén alapító tagja voltam az RMDSZ helyi szervezetének. Több funkciót töltöttem be érdekvédelmi szövetségünkben: voltam titkár, alelnök, választmányi tag.
– Az utóbbi években adminisztratív szinten is jelentôs tevékenységet fejtett ki. Hogyan foglalná ezt össze?
– 1994 második felétôl lettem megyei tanácsos, és ’94-tôl ’96-ig párhuzamosan voltam városi és megyei tanácsos is. A területfejlesztési, urbanisztikai bizottságban dolgoztam. Legfôbb törekvésem az volt, hogy pénzt szerezzek Nagyszalonta és környéke beruházási, fejlesztési programjaihoz, és szerencsére elmondhatom, hogy sikerrel jártam.
Jelenleg azonban sajnos sok milliárdos beruházási munka van a megyében, amelyre ebben az évben sem fordít a kormány semmilyen összeget, így a helyi tanácsok feladata maradt, hogy elôteremtsék a szükséges összegeket.
– Milyen tervei vannak megyei tanácsosként, különös tekintettel arra, hogy az RMDSZ jelöltlistáján az elsô helyen szerepel?
– Nemcsak nekem, hanem a teljes megyei tanácsnak az kell hogy legyen az egyik fontos feladata, hogy az elôbb említett munkák folytatását kieszközölje, igyekezzen pénzt szerezni ehhez. Nagyon jó ötletnek találtam például Jakabffy tanácsos úr felvetését – amely azonban sajnos nem aratott nagy sikert –, hogy létesítsenek egy tartalékalapot a helyi tanácsok ilyen irányú megsegítésére.
– Miért gondolta úgy, hogy ebben a rendkívül bonyolult helyzetben újabb tanácsosi mandátumot szükséges vállalnia?
– Azt hiszem, hogy Nagyszalonta és környéke van annyira fontos – az RMDSZ szempontjából is –, hogy megérje egy megyei tanácsosi hely megszerzése. Ez megilleti a települést. Alapvetô, hogy ezt a vidéket is képviseljük a megyei testületben.
(X)
A héten mintegy tízezer tagsági könyv érkezett az RMDSZ Bihar megyei szervezetéhez. Jakabffy László, a megyei szervezet ügyvezetô elnöke közölte: ezeket három hét múlva osztják ki a körzeteknek. A tíz évre szóló könyvecskéket elôször is számmal kell ellátni. A körzetek a megyei szervezet Teleki utcai titkárságánál jelezhetik, hogy hány darab könyvecskét igényelnek. Újdonság, hogy a tagkönyv tartalmazza az RMDSZ megyei szervezetének alapelveit, valamint a Szövetség tagjainak és társult szervezeteinek jogait. A tagdíj bejegyzésére elkülönített rovat mellett külön hely van a belsô választásokon való részvétel igazolására. Jakabffy László elmondta, hogy a tagsági könyv 2000 lejbe kerül.
Mint minden évben, május 31-én, azaz ma tartják a dohányzásmentes világnapot. Ez alkalomból az egészségügyi intézmények – többek között Bihar megyében is – figyelemfelkeltô akciókat szerveznek a dohányzás egészségkárosító hatásával kapcsolatban. Az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint 1,1 milliárd dohányos él világszerte. Idén a világnap jelmondata: A dohányzás megöl – Ne hagyd magad becsapni.
Tegnap e témával kapcsolatban tartott sajtótájékoztatót dr. Zoia Bitea, a Bihar megyei Közegészségügyi Igazgatóság aligazgatója, dr. Zeno Munteanu, a betegségmegelôzési részlegvezetô, Adina Lazãr szociológus és Carmen Dinescu tanár. Elhangzott: a dohányzás jelentôs rizikófaktor, mely számos betegség elôidézôje lehet. Az elmúlt hetekben középiskolákban tartottak felvilágosító órákat. Tájékoztatták a diákokat a dohányzás káros tényezôirôl, a leszokás lehetôségeirôl.
Mint elhangzott, létezik egy országos program, melynek célja a drogmegelôzés és a kábítószerfüggôk segítése. Bihar megyének erre a célra 60 millió lejt irányoztak elô az év második negyedére. Munteanu doktor szerint szükség volna egy olyan készülékre, mely kimutatja a vérben, vizeletben a különféle drogokat, meghatározza a kábítószer mennyiségét, tisztaságát. A gépet a mûveseosztály és az onkológia is hasznosíthatná. Már tárgyalt a 40 ezer márkát érô készüléket gyártó Abbott Diagnostics cég bukaresti képviselôivel. Többféle vásárlási mód is van, csak dönteni kellene…
T. H.
Az országosan tapasztalható kenyérgabona-hiány, a dollár–lej árfolyam romlása és az üzemanyagárak emelkedése a kenyér 6–10 százalékos drágulásához vezetett.
A Pamora által forgalmazott 1 kilogrammos fehér kenyeret az eddigi 7500 lej helyett ma már 8500 lejért, a félbarnát 8000 lejért, a barnát pedig 7000 lejért lehet megvásárolni. Az 1 kg-os Bede-kenyeret egyes üzletekben 8500 lejért, másokban 8000 lejért adják. A Crisul Áruházban 9500 lejbe kerül a Coralim Exim által sütött 1 kg-os és 15.000 lejbe a másfél kilós kenyér. Vannak pékségek, mint például a Neopan, melyek régi áron adják ugyan termékeiket, de kisebb súlyban dobják piacra.
A nagypékségek már e hónap 15-én árat emeltek, a kisebbek pedig folyamatosan követik példájukat. A Bede pékség a 6 százalékos áremelést a dollár–lej árfolyam romlásával indokolta. Magyarországról szerzik be a lisztet. A lapunknak nyilatkozó szakember szerint aki azt állítja, hogy Bihar megyében van elég búza, az csúsztat. A cégnek szerzôdése van egy malommal heti tíz tonna lisztre, de jó, ha kéthetente tudnak adni három tonnát. A világpiacon 160-170 dollárba kerül a liszt, de nekik 250 dolláros ár után kell fizetni vámot. Ez oda vezet, hogy míg külföldön a kenyér árának 40 százalékát teszi ki az alapanyagköltség, nálunk ez 60 százalékra emelkedik. Ha a többi költséget is rászámítjuk, manapság már nem érdemes kenyérsütéssel foglalkozni.
A Dorbob pékség mintegy 10 százalékkal emelte a kenyér árát, mert ôk is Magyarországról importált lisztet használnak. "A hazai liszt sem olcsóbb, csakhogy a minôsége sokkal rosszabb. Az üzemanyag ára is jócskán megemelkedett. Ha tovább nô a dollár árfolyama, megeshet, hogy ismét drágítanunk kell" – mondta a cég tulajdonosa.
Albert Ferenc
1993-ban még a nagyváradi villamossínek 90 százalékát nyilvánították nem megfelelônek, tavalyra ez az arány 55 százalékra javult. Cornel Lupãu, a Helyi Közszállítási Vállalat ügyvezetôje a statisztikai adat mellett ismertette a város nyolc részén cserére váró pályaszakaszokat is. Mindegyikre kész dokumentációjuk van, idei árakkal. Már csak pénzt kellene kapniuk rá a várostól. Egy kilométernyi síncsere hagyományos módon 4 milliárdba, míg korszerû változatban 7 milliárdba kerül. Viszont az idei költségvetés-tervezetben csak 10 autóbusz vásárlására különítettek el pénzt. Talán a pótköltségvetésbôl jut majd erre is, reméli az igazgató.
Addig is, amit lehet, saját pénzforrásaikból fedeznek. Már dolgoznak a Decebal sugárúton, ahol új hazai (Oœelul Rosu) síneket fektetnek le. Jövô hónapban a Teleki utcára kerül sor, ahol importsínekkel cserélik ki az elhasználtakat. Igyekeznek éjjel dolgozni, hogy kevesebb zavart okozzanak a közlekedésben.
P. I. Z.
Ideiglenes mûködési engedélyt adott a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemnek az Országos Akkreditációs Tanács. A Pro Universitate Partium Alapítványt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hozta létre, hogy alapítója és mûködtetôje legyen a Partiumi Keresztény Egyetemnek, amelynek alapját az egyházkerület által korábban létrehozott Sulyok István fôiskola jelentette. Az egyházkerület már tavaly bejelentette: 1999 szeptemberétôl a fôiskola egyetemként mûködik. "Igazolva látjuk azon meggyôzôdésünket, hogy a magyar felsôoktatás helyreállítása érdekében – a lehetôségeket figyelembe véve – helyes utat választottunk, továbbá azt, hogy nemzeti közösségünk szolgálata, a hittel és odaadással végzett munka elôbb-utóbb meghozza gyümölcsét" – hangsúlyozta az MTI-hez eljuttatott közlemény.
ULI HOENESS, a német bajnok Bayern München menedzsere is támogatja azt az elképzelést, hogy a sorozat végén az azonos pontszámmal álló együttesek semleges pályán, külön mérkôzésen döntsenek a bajnoki címrôl, vagy az európai kupaszereplés szempontjából fontos helyezésekrôl. – Egy ilyen összecsapás lehetne az egész idény csúcspontja, a közvetítési jogdíjak és hirdetések értékesítésébôl a klubok 20–30 millió márka extrabevételhez jutnának – mondta Hoeness a dpa-nak. – Olaszországban az Internazionale és a Parma a Bajnokok Ligája-szereplésrôl döntött külön találkozón, az összecsapásnak hatalmas sikere volt. Nem szégyen példát venni róluk. Az olaszok ebben a kérdésben fényévekkel járnak elôttünk. A Bundesligában a Bayern München és a Bayer Leverkusen is 73 ponttal zárta a bajnokságot, a müncheni klub jobb gólkülönbségének köszönhetôen nyerte meg a pontvadászatot. Franz Beckenbauer, a Bayern München elnöke is felvetette a bajnoki döntô ötletét, Egidius Braun, a német szövetség elnöke azonban ellenezte az elképzelést. Braun úgy véli, hogy a csapatok nem játszanának támadó futballt, ha tudnák, hogy a gólkülönbségnek nincs jelentôsége.
FATIH TERIM lesz a következô idényben az olasz elsô osztályú Fiorentina labdarúgócsapatának vezetôedzôje. A 47 éves török szakember az idén a Galatasaray együttesével – az ország legnagyobb labdarúgó-klubsikerét elérve – megnyerte az UEFA-kupát. Terim 1993-tól 1996-ig a török válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, és csapatával bejutott az Európa-bajnokság tizenhatos, angliai döntôjébe. Játékosként 1976-tól 1988-ig szerepelt a Galatasarayban, 71 alkalommal lépett pályára a válogatottban. Szerzôdtetése a dpa szerint Olaszországban óriási meglepetést okozott, mert sokan úgy tudták, hogy a firenzei klub vezetôi a távozó Giovanni Trapattoni helyén Zdenek Zemant szerették volna látni. Ô azonban az élvonal egyik újoncát, az SSC Napolit választotta.
RONALDO, az olasz Internazionale brazil labdarúgója, aki április 12-én térdszalagszakadást szenvedett, úgy véli, hogy a vártnál hamarabb és a legjobb formájában tér vissza. – Egyszer sem gondoltam arra, hogy abbahagyom a labdarúgást. Az orvosok azt mondták, hogy teljesen felépülök – nyilatkozott Rio de Janeiróban a brazil sztár. Ronaldo térdvédôvel, kissé bicegve érkezett a Cukorsüveg-hegy tövében tartott sajtótájékoztatóra, amelyen azt kérte az újságíróktól, hogy brazíliai tartózkodása során lehetôleg ne zavarják, hagyják ôt nyugodtan készülni a visszatérésre. – Nem akarom, hogy velem foglalkozzanak, amikor nem is játszom. Figyelmüket fordítsák inkább azokra, akik futballoznak – mondta. A csatár tavaly november 21-én részleges térdszalagszakadást szenvedett, majd hosszas lábadozás után április 12-én a Lazio–Internazionale olasz kupadöntô elsô mérkôzésén (2–1) tért vissza. Hat perc játék után azonban újra megsérült, elszakadt a térdszalagja. Az orvosok szerint leghamarabb a jövô év elején léphet újra pályára. Ronaldónak a rehabilitációs idôszak során havonta egyszer Párizsba kell utaznia kezelôorvosához, a francia Gérard Saillant-hoz. A futballista úgy véli, hogy pozitív oldala is van sérülésének. – Több idôt tölthetek a kisfiammal, amire aktív játékosként nem lett volna lehetôségem.
Tizenegy nappal a labdarúgó Európa-bajnokság nyitánya elôtt váratlanul felmerült a lehetôség, hogy 1992 után immár másodszor az európai futball legrangosabb tornájáról politikai okokból kizárják Jugoszláviát. A sors iróniája az lenne, hogy ez esetben Horvátország, a selejtezô csoportban másodikként végzô szomszéd lenne a beugró. Különbözô albán szervezetek – köztük az albánok világszövetsége, a belga állampolgárságú albánok szervezetei és egy koszovói albánokból alakult brüsszeli amatôr csapat, az FC Kosova – ugyanis bírói eljárással próbálják arra kényszeríteni a belga kormány két tagját, Louis Michel külügyminisztert és Antoine Duquesne belügyminisztert, hogy vonják vissza a vízumot a jugoszláv csapattól és kísérôitôl. A panaszosok jogi képviselôi arra hivatkoznak, hogy az Európai Unió a beutazási vízum megtagadásával büntette nemcsak a háborús bûnökkel vádolt Szlobodan Milosevics jugoszláv elnököt, hanem népelnyomó rendszerének fontos képviselôit is. Márpedig, szerintük kétség sem férhet ahhoz, hogy a jugoszláv labdarúgó-válogatott a rendszer teljes támogatását élvezi. Emlékeztetnek arra is, hogy a Milosevics-rendszer egyik legsötétebb figurája, a hónapokkal ezelôtt meggyilkolt Arkan kapitány az egyik belgrádi labdarúgóklub, az Obilic mindenható ura volt, a rezsim tehát szorosan összefonódik az élsporttal. Ezenkívül hivatkoznak arra, hogy az EU a jugoszláv rendszert sújtó szankciói között befagyasztotta a pénzforgalmat is az országgal, márpedig nyilvánvaló, hogy a csapat már a puszta részvételéért is legalább 120 millió belga frankra lenne jogosult. A belga sajtó felkapta az érdekes fejleményt, de általában nem számít arra, hogy a kormányzat meghiúsítaná a jugoszláv válogatott részvételét a belga–holland közös rendezésû Európa-bajnokságon. Mert igaz ugyan, hogy azoknak a fekete listáján, akik nem kaphatnak beutazóvízumot az EU tagországaiba, ott szerepel a jugoszláv sportminiszter, sôt helyettese is, de a labdarúgó-szövetség vezetô tisztségviselôi és a játékosok már nem. A belügyminisztériumban arra is hivatkoznak, hogy az ország elleni szankciókat az EU nem terjesztette ki a sportversenyekre. A bíróság döntéséig tehát nem látszik valószínûnek, hogy ezúttal is az utolsó pillanatban hívnának be a résztvevôk közé egy csapatot, mint 1992-ben Dániát, amely aztán történetesen meg sem állt a bajnokság megnyeréséig.
(Forrás: MTI)
Az ôsszel kezdôdô labdarúgó-világbajnoki selejtezôkre készülô magyar válogatott ma és szombaton barátságos mérkôzéseket vív Szaúd-Arábia, illetve Izrael nemzeti csapatával.
Bicskei Bertalan szövetségi kapitány kijelölte kezdôcsapatát a mai, Szaúd-Arábia elleni barátságos labdarúgó-mérkôzésre. A találkozó román idô szerint 21.30-kor kezdôdik Gyôrben, s az m1 televízió élôben közvetíti. Az összeállítás: Király – Sebôk – Hrutka, Dragóner, Fehér – Dárdai, Petô, Lisztes, Lendvai – Horváth F., Preisinger. A találkozó játékvezetôje a szlovén Drago Kos lesz.
Az MTI értesülései szerint a televíziós közvetítés miatt megváltozott a szombati, Magyarország–Izrael barátságos válogatott labdarúgó-mérkôzés idôpontja. A találkozót a Fáy utcában 19 helyett 18 órakor rendezik.
Vajdahunyadon az elmúlt hét végén a kadétkorú ökölvívók országos bajnokságának fináléját rendezték a helyi Sportcsarnokban. A színvonalas összecsapásokból a Nagyváradi Crisul egyetlen képviselôje, Amilian Stanca is kivette részét, sôt, a 60 kilogrammos súlycsoportban országos bajnoki címet szerzett! Az elôdöntôben a címvédô Nicolae Todericã (Bukaresti Dinamo) ellen gyôzött pontozással, majd a döntôben a kadétválogatott tagját, Mãdãlin Muresant (Buzãui Sportklub) verte meg szintén pontozással.
Amilian Stanca különben kisebbik testvére a közismert, többszörös országos ifjúsági bajnok Adrian Stancának, két tanítómestere – akárcsak bátyjának – Miklós Mihai és Viorel Crãciunea. Amilian 1985 szeptemberében született, 13 éves korában kezdte az ökölvívást, s egy évvel késôbb már bronzérmes volt az országos gyerekbajnokságon. Jelenleg a margittai általános iskola VIII. osztályos tanulója, osztályfônöke Gheorghe Silaghi, akitôl igen sok segítséget kap, akárcsak az iskola igazgatójától, Dinu Horgostól. Fô mecénásai a család, édesapja, Victor Stanca és Marcel Sumãlean, akik mindketten anyagi támogatással járulnak hozzá felkészüléséhez és a versenyeken való részvételéhez.
Lévay Sándor
A bihar megyei ifjúsági és sporthivatal a nagyváradi Polgármesteri Hivatallal, valamint a Coca-Cola céggel közösen június 9–11. között második alkalommal rendezi meg a Tavaszi Kupa elnevezésû utcai kosárlabda (streetball) tornát.
A játékok helyszíne a Fekete Sas elôtti gépkocsiparkoló. A diákok iskoláikban iratkozhatnak fel, míg a 19–25 év közöttiek és a 26 év felettiek az ISH Iosif Vulcan utca 11. szám alatti székhelyén jelentkezhetnek június 6-val bezárólag.
"Elsô ízben rendezünk ehhez hasonló – kettôs érdekeltségû – tenisztornát Nagyváradon – kezdte beszámolóját a tegnapi sajtótájékoztatón Traian Miclea, a június 1–5. közötti Lenuta Jecu-emlékverseny (melyet második ízben írtak ki), illetve a Transilvania-kupa egyik fôszervezôje. – A résztvevôk számára elônyösek az ilyen rendszerû versenyek, ugyanis költségeik megfelezôdnek azzal, hogy egyszerre két seregszemlén indulhatnak s szerezhetnek ranglistapontokat. A rendezvényeken sajnos csak mintegy kilencven teniszezô fog vetélkedni, ugyanis a váradival egyidejûleg több rangos torna zajlik szerte az országban (egy országos bajnoki döntô is), amelyekre – tôlünk elpártolva – bihari versenyzôk is elutaztak."
A 12 millió lej összdíjazású Transilvania-kupa (június 1–4.) nyolcadik kiírásán gyerekek (12 évesek), ifjúságiak (16 és 18 évesek) és felnôttek (nyílt kategória, valamint 45 és 50 éven felüliek) indulnak, a mérkôzések a Precon sporttelep pályáin zajlanak.
A nemrégiben elhunyt Lenuta Jecu emlékére szervezett torna (június 3–5.) összdíjazása 20 millió lej, s eddig mintegy ötven versenyzô jelezte részvételét a következô kategóriákban: 10 és 12 éves lányok, illetve fiúk; 16 és 18 éves ifjúságiak; felnôttek, korosztálytól függetlenül.
Sz. Z.
Magyarnak házat vissza nem adunk!
Ebben a nagy választási kavalkádban, amikor már (gyanítom) minden polgár torkig van a bombasztikusnál bombasztikusabb frázisok pufogtatásával, érdeklôdéssel vártam az Ön kampányjelszavát. Íme: "Nagyvárad polgármestere – a mi polgármesterünk!" Be kell vallanom: a lehetô legszolidabbak közül való. Nem ígér semmit, csupán kijelenti azt, hogy a "mi" polgármesterünk, vagyis az enyim, a tied, az övé, tekintet nélkül mindenféle (társadalmi, politikai, gazdasági, felekezeti, sôt – etnikai) hovatartozásra. Persze teheti, mert minden jelölt közül Ön az egyetlen, aki ebben a pillanatban (is) a polgármesteri székben ülve kampányol egy második ciklus megszerzéséért. Óriási elôny ez, de – valljuk be ôszintén – legalább akkora hátrány is lehet. Az Ön polgármesteri tevékenységét ugyanis itt és most már mérlegelni is lehet. Másképpen: mérlegre lehet tenni választási lózungjának valóságtartalmát, hitelét. Meg lehet kérdezni: valóban a "mi" polgármesterünk? A mindannyiunké, amiként ezt hirdeti? Vagy pedig ez a jelszó is csak porhintés a most hirtelen felértékelôdött választópolgár szemébe, és ez a "mi" az Ön szemléletében egyébként csupán Nagyvárad lakosainak egyik (igaz: többségi) csoportjára vonatkozik, amibôl az a másik (a kevesebbik rész) eleve ki van zárva.
De hogy ne beszéljek rébuszokban, levelemnek tárgyára térek. Nékem ugyanis megadatott az a kivételes helyzet (nem, ezt szerencsének semmiképpen sem lehet mondani!), hogy egy konkrét ügy kapcsán mérlegre tehetem az Ön emberi-polgármesteri habitusát, végsô soron tehát választási jelszavának igaz vagy hamis voltát. Tehát…
1963-ban (igen, 37 éve már!) Nagyváradon a kommunista városvezetés kisajátított két ingatlant, két szomszédházat. Ez is, az is családi ház volt.
(Mi ez a kettô – kérdezheti Ön is –, amikor annak elôtte s annak utána százával sajátították ki és dózerolták le a föld színérôl az ún. kisemberek családi házait?! A kérdés jogos is, de elmélyedni most benne eltérítene a tárgytól; abban az egyben talán mégis egyetértünk: a maga módján minden egyes kisajátítás egy-egy dráma volt a kisajátítottak számára, s olyan traumaként élték meg azt, amely nem egy esetben máig ható következményeket hordozó személyes tragédiákba torkollott.)
Szóval: a már említett két házat egy napon, egyazon (azonos iktatószámot viselô!) okmánnyal sajátították ki. A rendelkezés egyaránt sújtotta az addigi tulajdonosokat: a Fãrcas és a Nagy családot. Sem az egyik, sem a másik családfô nem tartozott az ún. népnyúzó kizsákmányolók, az osztályellenség kategóriájába. Gavril Fãrcas mozdonyvezetô volt, Nagy István pedig cipôgyári munkás, s a házak is mindössze ennyi különbséget mutattak. Az elôbbié impozánsabb volt, emeletes, földszintjén üzlethelyiségekkel, a másik földszintes, két kicsi szobával és – minden komfort nélkül való. Ugye érthetô, hogy a két ház (és a két család!) sorsa a kisajátítás pillanatától összefonódott? Abban is egyforma volt a sorsuk, hogy kisajátított ingatlanok akkori forgalmi értékének egynegyedét (!) nyomták a markukba ún. kártérítésként, s abban is, hogy házukban továbbra is benn lakhattak – immár lakóként! Mert a szocialista városrendészet, pillanatnyi szeszélyének engedve, úgy döntött, hogy a házakat nem bontják le!…
Így történhetett az, hogy elôbb a hatvanas évek végén, aztán pedig a hetvenes évek elején a Fãrcas–Nagy-kettôs – egyébként a legmélyebb testvéri egyetértésben – újra meg újra elkeseredett lépéseket tett a volt házuk fölötti tulajdonjog visszaszerzésére. Mindhiába. Minden egyes alkalommal a munkásosztály nevében meghozott törvényeket fordították szembe a két, akkor már nyugdíjas munkással, valójában pedig a párt (azaz: a kommunista klikk) érdekeit kôkeményen védelmezô helyi hivatalnokok, aktivisták ellenállásán hiúsultak meg próbálkozásaik.
Aztán egymás után, lassan, az örök természeti törvényeknek engedelmeskedve kiköltözött a Rulikowski temetôbe a Fãrcas, majd a Nagy házaspár is. Bizonyítani persze nem lehet, de joggal valószínûsíthetô, hogy idô elôtti halálukban ott lappangott az a trauma is, amely az 1963-as kisajátítással, szerény javaiknak eltulajdonításával érte ôket.
A Fãrcasék háza, miután gyermek(ek) nélkül haltak el, nyomban idegen kézre jutott, a Nagy-féle házban pedig lakóként benn maradt egyetlen gyermekük…
Ilyen állapotokat talált Nagyvárad eme tenyérnyi szögletében az a csodálatos 1989, amikor mindannyian hittük, hogy na, most aztán a helyükre kerülnek a dolgok, és orvosoltatnak az elszenvedett igazságtalanságok, méltánytalanságok. S ettôl az idôtôl, bármennyire is hihetetlen, más-más útra terelôdött a két háznak a sorsa, amely pedig (jogilag tekintve!) továbbra sem válhatott volna külön.
A Fãrcas-örökösök (oldalági leszármazottak) a törvényszékhez fordultak tulajdonosi joguk visszaszerzése érdekében, és két forduló után meg is szerezték azt. Az alperesnek, a városnak a jogi képviselôi belenyugodtak a pervesztésbe, ezen a ponton (egyébként: dicséretesen) leálltak, és a felperesek immár telekkönyvileg is magukénak mondhatják jogos örökségüket.
Nem így a Nagy-örökös, aki (mert mindig erre tanították) megpróbált törvénytisztelô állampolgárként viselkedni, és botorul (milyen finom kifejezés!) kivárt. Elsôbben kivárta a 112-es törvényt, majd pedig annak az alkalmazását. Évek úsztak így el, nem kevesebb, mint három esztendô kellett pl. ahhoz is, hogy az ún. 112-es bizottság közölje véle: az ô esetére nem vonatkozik a nevezett törvény, keresse igazát ott, ahol akarja… És ekkor, csakis ekkor, a Fãrcas-ház ügyének precedens értékû lerendezését is maga elôtt tudva fordult perrel szembe a várossal, és (láss csodát!) a törvényszék következetes volt önmagához: két menetben pert is nyert!… Pert nyert, dacára azoknak az alperesi indoklásoknak, amelyekben a város jogi képviselôi (túl a joggyakorlatban elfogadható érvelésen) sértô minôsítések sorával illették mind az évtizedekkel ennek elôtte elhunyt kisajátítottakat, mind pedig a most jogaiért mozduló felperest. Ma már két bírósági ítélettel rendelkezik a tekintetben, hogy a szülôi örökség megilleti.
Ezzel azonban az ügynek még nem lett vége! A vesztes alperes ugyanis (szöges ellentétben addigi gyakorlatával) most nem állt le, hallani sem akar a Fãrcas-ügy precedens voltáról, tovább fellebbez, s a Legfelsôbb Bírósághoz fordul.
És ettôl a pillanattól kezdve, meggyôzôdésem, ez már nem jogi, hanem politikai ügy, bizonyságául annak, hogy Nagyvárad élén olyan ember áll, aki ugyanannak a jogi helyzetnek a megítélésében kétféle mércét alkalmaz; egyfélét egyszer s másfélét másodszor, ami (bármint is kerülgetnénk a gyerek nevén nevezését) azt a gyakorlatot jelenti, miszerint ebben a városban magyarnak ingatlant vissza nem akarnak adni; és inkább fordulnak szembe két törvényszéki ítélettel is…
Mert bárhogyan is játszanánk a szavakkal, s bújócskáznánk ilyen-olyan jogi paragrafusokra hivatkozva, ennek a történetnek ez a summája.
Én hajlandó vagyok elhinni azt, hogy a fellebbezési indokokat kifejtô beadványt személy szerint nem Ön fogalmazta, hanem a városháza valamelyik ifjú jogi titánja, a Funar-szellemiségû joginterpretáció legnagyobb (s legújabb?) dicsôségére. Csak hát ennek az akárkinek pontosan ismernie kell azt a szellemiséget, amelyet azon a városházán nyilván Ön teremtett meg, és akként cselekszik. Továbbá: az ominózus okmány alján a polgármester saját kezû aláírása is rajta van, s ennek az aláírásnak következményeként egy nagyváradi magyar polgárt most az a kétes dicsôség érte (egyesek szerint elsôként ebben a vonatkozásban), hogy polgármestere a Legfelsôbb Bíróság elé citálja. Egy parányi, kétszobás, mindmáig komfort nélküli ház dolgában, amely (itt a bizonyság!) a jogos örökössel szemben is annyira kell a városnak…
Igazságos eljárásnak tüntetni fel azt a tényt, hogy egy kétkezi munkást megfosztanak attól az ingatlantól, amelyet egy élet munkája révén szerzett magának és családjának, s méltányosnak mondani azt a kárpótlást, amely az ingatlan forgalmi értékének töredékével szúrta ki a kisajátított szemét – enyhén szólva furcsa politikai szemléletre vall. Most, amikor az ország elsô, bizonytalan lépéseit teszi meg a jogállamiság felé, és a törvényszékek ennek megfelelôen próbálnak eljárni, amikor minden politikai nyilatkozatban arról olvasni, hogy rendezni kell végre a tulajdonjogok megsértésével elkövetett igazságtalanságokat is, akkor Ön a Legfelsôbb Bíróság elé hurcolja a polgármestersége alatt álló város egyik polgárát, és teszi mindezt úgy, hogy tudomást sem hajlandó venni egy már létezô, jogerôre emelkedett bírói ítéletrôl, amely több, mint precedens ebben az ügyben… Mindennek csupán egyetlen magyarázata lehet: hogy az a demokratizmus, amelyet önmagáról fennen hirdet, csupán vékony máz, amely alatt ott rejlik a kommunista fogantatású etatista szemlélet, s amikor felvállalt egy 37 évvel ennek elôtte megtett igazságtalan döntést, és polgármesteri intézkedésében ez a berögzôdés vezeti. Ez még az elfogadhatóbb magyarázat volna. De nyomósabban esik itt a latba az inkább valószínûsíthetô magyarázat: egyféle mércével mér akkor, ha román, s másikat alkalmaz akkor, ha magyar nemzetiségû polgár(társa) ügyében kell döntenie.
S még azt állítja magáról, hogy a "mi" polgármesterünk volt?
Most látom: önkéntelenül is a "volt" szót használtam polgármesterségével kapcsolatban. Nem volt szándékos, de hadd higgyem azt: néhány nap múltán Mihai Sturza polgármesterségérôl már csak múlt idôben lehet beszélni. Egyetlen ciklusról, amelyet gyorsan el kell(ene) felejteni. Remélem, sikerül.
Mint született nagyváradi polgár,
Nagy Béla
Copyright © Bihari Napló - 2000