Vasárnap szavazni várnak mindannyiunkat. Gondoljunk Kossuth Lajos szavaira: "Az önkormányzatiság nagykorúvá tesz"…
Valóban történtek preferenciális kifizetések az Országos Befektetési Alapnál (FNI), erre utalnak a legújabb fejlemények. A botrány kirobbanása óta járja a hír, hogy egyes befolyásos személyek visszavonhatták pénzüket, mielôtt felfüggesztették volna a kifizetéseket. Egyes hírek szerint május 16. táján néhány kedvezményezettnek soron kívül visszajuttatták a befektetett összeget. Hetek óta tagadja ezt Ioan Lascu, az Alap Bihar megyei kirendeltségének igazgatója. Kérdéseinkre eddig azt állította, hogy a rendôrségi vizsgálatok kimutatták: semmi törvénytelenség nem történt, nem léteznek a VIP-listák. A székház környékén naponta megjelenô tömeg nem adott hitelt a cáfolatnak, ottjártunkkor többen azt állították: bizonyítani tudják, hogy a FNI Bihar megyei vezetése is törvénytelenségek sorozatát követte el.
Némileg ellentmondott saját eddigi kijelentéseinek Lascu, amikor tegnap a preferenciális kifizetések ügyérôl érdeklôdtünk nála. "Még nem zárultak le a rendôrségi vizsgálatok, a hatóságok nem tudnak olyan nyomot találni, amely a VIP-listák létezésére utalna. Egyébként nem érdekel, hogy mit írnak az újságok, milyen híreket ad a tévé és a rádió. Én már csak ilyen ember vagyok" – mondta.
Végül elismerte, hogy visszaadtak bizonyos pénzeket a kérdéses idôszakban. "Tizenhatodika körül valóban történtek kifizetések" – szögezte le végül. Ez szerinte még nem bizonyítja, hogy törvénytelenül jártak volna el. (Elôzôleg azt nyilatkozták: utoljára május 12-én volt lehetôség kivétre.) A FNI székhelyén tegnap a Pénzügyôrség is ellenôrzést tartott. E hatóság egyik magát megnevezni nem kívánó képviselôje a Naplónak adott rövid nyilatkozatában elmondta: eddig nem nyert bizonyítást, hogy minden szempontból törvényesen jártak volna el az Alap helyi irányítói. Sajtóértesülések szerint az eredetileg feltételezett mintegy 50 milliárd lejnél kevesebbet vontak ki illegálisan a kasszából. Úgy tudni, hat – eddig ismeretlen – személy kapta vissza tôkéjét soron kívül, az ügy jelen állása szerint több tízmillió lej értékben.
A nagyváradi kirendeltségnél tegnap mintegy tíz szakértô ellenôrizte a kimutatásokat. Idôközben megérkeztek azok a típusnyomtatványok, amelyeken büntetôfeljelentést lehetett kezdeményezni a FNI-t adminisztráló Sov Invest országos vezetése ellen. Értesüléseink szerint ezeket a rendôrök az Alap székházánál tegnap összegyûlteknek kiosztották. Ioan Lascu, a FNI Bihar megyei vezetôje kérdéseinkre azt mondta, náluk már nem található ilyen nyomtatvány. "Nem érdekel az sem, hol tartják meg a mára tervezett egyeztetést a károsultak. Mi ehhez nem biztosítunk termet, nem a mi feladatunk" – tette hozzá.
Szeghalmi Örs
Számos helyszín, rengeteg résztvevô, jó hangulat jellemezte Nagyváradon a gyermeknapi rendezvényeket. A fô cél mindenütt teljesült: mosolyt csalni a gyermekemberek arcára, legyen szó "ballagó" ovisról, kis kórházi páciensrôl avagy árvaházban nevelkedô apróságról.
Menettáncosok felvonulásával kezdôdött tegnap a háromnapos gyermeknapi ünnepségsorozat. A Tempo Klub fehér-narancsszín ruhába öltözött majorette-csoportja a városháza elôl indult délután háromkor. Végigmasíroztak a Körös-parton, a Splaiul Crisanei utcán. A zene egy léggömbökkel díszített autóra felszerelt hangszóróból áradt, ám a technika ördöge idônként torzította a muzsikát. Az út szélén több szülô kísérte a tánccsoportot. Az egyik anyuka odaszólt leányának: "Nem fáradtál el?" A kislány vidáman nyugtatta meg, szó sincs ilyesmirôl.
A csoport hamar a várad-ôsi Ifjúsági Ház elé ért. Az épület elôtti téren vidámpark is várja a gyerekeket. Néhányan már javában vonatoztak, vagy egyéb játékot próbáltak ki. A hivatalos megnyitó négy óra elôtt néhány perccel kezdôdött, s a köszöntések után a Kívánj hármat! akció gálájával és táncmûsorral folytatódott.
Színes léggömbök és zeneszó fogadta tegnap délelôtt mindazokat, akik ellátogattak a nagyváradi 25. számú óvoda ünnepségére. A gyermeknapi évzárón Mãrioara Ile igazgatónô köszöntötte az udvaron egybegyûlteket, mondván: a kettôs rendezvényt azért szervezték, hogy a gyermekek a lehetô legjobban érezzék magukat szüleik, óvónôik és barátaik társaságában. Az ünneplôbe vagy jelmezbe bújt óvodások már izgatottan várták fellépésüket. Elôbb együtt énekeltek, majd minden csoport külön produkciót mutatott be. A magyar tannyelvû csoport Kozma Judit és Rozsnyai Mónika óvónôk vezetésével több mûsorszámot adott elô: a legkisebbek sárga ruhácskákba bújva kacsatáncot jártak, a nagyobbak népviseletbe öltözve magyar táncot adtak elô. Méltóképpen búcsúztak el az óvodától a "ballagók" is, akik szeptembertôl már az iskolapadot koptatják.
A nagyváradi Traian Lalescu utcai árvaház háromszáz lakója ünnepelte tegnap a gyermeknapot. A délelôtti verses-táncos elôadásra vendégeket is hívtak, akik édességet, játékokat hoztak a kicsiknek. Az ünneplôbe öltözött kisfiúk, kislányok bájosan botladozó tánclépései elismerô mosolyt csaltak a nézôk arcára. A rövid elôadás végére megérkezett a hatalmas ünnepi torta. Azonnal felbomlott az addigi fegyelem. Minden gyerkôc arra törekedett, hogy elfújja a gyertyákat…
Az utóbbi idôben helyi és külföldi támogatók adományaiból javításokat végeztek az épület több helyiségében, két osztályt teljesen felújítottak.
Liana Bârsan, a megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetôje közölte: minden otthonban megünnepelték a gyermeknapot. A Feldioarei utcai árvaházban a nevelôk a gyermekek kívánsága szerint szervezték meg a mulatságot. A belényesi otthon lakói a Medve-barlangot látogatták meg, a tenkeiek a környezô erdôbe kirándultak.
A Gyermekkórházban sem feledkeztek meg június elsejérôl. Diákok, egyetemisták szórakoztatták a kórházban kezelt, vagy az ott felejtett kicsiket. A Lucretia Suciu iskola kilenc tanulója elôadással és origami papírfigurákkal kedveskedett a kis betegeknek. "Nekünk van otthonunk, szüleink szeretnek minket. Szeretnénk örömet szerezni azoknak, akiknek mindez hiányzik" – mondták a diákok. Az orvostanhallgatók is gondoltak a gyermeknapra, sokan csomagokkal érkeztek. Támogatók jóvoltából a gyerekek tejszínhabos tortát és ajándékcsomagot kaptak. Az intenzív osztályon kezelt gyermekeket még az ágyból is kicsalogatta Pozsár István ajándéka: négy állatfigurás székecske…
A Múzeumkertben délben már szólt a zene, azonban csak délutánra népesült be igazán a környék. Pedagógusok hozták el tanítványaikat, nagyszülôk unokájukat. Megjelentek a pattogatottkukorica- és lufiárusok, a kis ünnepeltek pedig hamarosan táncra perdültek a jól ismert slágerekre. A Gyermekpalotában színházi elôadással örvendeztették meg a gyermekek a szülôket, a rokonokat és a tanárokat. A Vasutaskórház melletti sportpályán vetélkedôket rendeztek az árvaházi és a hátrányos helyzetû családokból származó gyermekeknek.
K. Fekete Ildikó, Kulcsár Andrea, Haraji Tóth Hajnal, Tököli Magdolna
Május utolsó napján Nagyvárad helyhatósági testülete jóváhagyta a város költségvetését. Az egy hete elvetett változatból elhagyták a 315,1 milliárd lejes külföldi hitelt, melyet a szemétégetô létesítésére kértek volna.
Ismeretes, hogy a május 25-i rendkívüli tanácsülés elé terjesztett költségvetés-tervezetet elvetették a városatyák. A 814,4 milliárd lej értékû bevételi oldalba belefoglalták a városi szemétégetô beszerzéséhez szükséges külföldi hitelt is. Akkor nem vetôdött fel, hogy e tétel nélkül is szavazásra bocsássák a költségvetést. A most leköszönô testület utolsó ülésén, szerdán ez megtörtént, és 23 tanácsos a költségvetés mellé állt, ami elégséges volt annak elfogadásához.
Petru Filip ülésvezetô elnök kijelentette, hogy az elfogadott költségvetést nem szabad mereven tekinteni, az újonnan választott testületnek lehetôsége lesz arra, hogy a megszavazott összegen belül a különbözô tételek között átcsoportosítást javasoljon.
Vasile Pop kérte, hogy a görög katolikus egyház énekkara számára néhány milliót különítsenek el ingyenes közszállítási bérletekre. Adrian Dornea azt szorgalmazta, hogy a szemétégetô ügyében írjanak ki népszavazást.
Orbán Mihály arra volt kíváncsi, hogy mi lesz akkor, ha a szemétégetôt ellenzô húsz polgármesterjelölt egyike gyôz a választáson. Azt javasolta, hogy a 315 milliárd nélkül szavazzanak a költségvetésrôl. Ugyanakkor kevesellte az Ady Endre Középiskolának juttatott pénzt, s javasolta, hogy a különleges alapból vagy a szabadfoglalkozásúak adóbevételébôl különítsenek el az iskola számára újabb 400 millió lejt. Orbán és Rais W. István azt kérdezték, hogy a tervezet szerint miért csak 1,5 milliárd lej jut a várnak, mikor a Tanács egy korábbi ülésen ennek a kétszeresét szavazta meg. Florian Dacin titkár válasza: a Mûvelôdési Minisztérium is csak 1,5 milliárd lejt adott erre a célra. Mihai Sturza ezt azzal is megtoldotta, hogy a kevés bevételbôl nem jut több a várnak, mivel egyre több helyre igényelnek pénzt.
Petru Cãrmãzan kijelentette: megszavazza a költségvetést, ha kiveszik belôle a 315 milliárd lejt. Aurel Toie arra hívta fel tanácsostársai figyelmét, hogy Piatra Neamton 7 millió dollárból környezetbarát szeméttelepet létesítenek, jóval kevesebb pénzbôl, mint egy szemétégetôt. Petru Filip végül szavazásra bocsátotta a 315 milliárd lejes kölcsön nélkül a költségvetés-tervezetet, ami meg is kapta a kellô számú szavazatot. Nem úgy, mint a külön megszavaztatott külföldi hitel, amit csak 14 tanácsos támogatott, 10 ellenzett, míg hárman tartózkodtak.
Péter I. Zoltán
Ha a legtöbb hírhez, a legfrissebb információkhoz kíván jutni a helyhatósági választások fejleményeirôl, keresse hétfôn a Bihari Naplót. Munkatársaink Nagyváradon és a megye számos településén követik figyelemmel az eseményeket, s az urnák lezárását követôen – a szokásosnál késôbbi lapzártának köszönhetôen – elôzetes eredményekkel szolgálunk olvasóinknak.
A keményfoki (Avram Iancu) Travistur Kft. vásárolta meg a szerdai árverésen az Állami Tulajdonalaptól a szalontai Városgazdálkodási Vállalat teljes részvénycsomagját. Két magánszemély, Teodor Sim és Teodor Matica is pályázott, az önkormányzat viszont nem érdeklôdött.
Az egyik tanácsos szerint azért nem neveztek be az árverésre, mert visszás lenne, hogy a Helyi Tanács a céggel együtt megvásároljon 13 olyan ingatlant is, amelyek tulajdonjogáért éppen perben áll a Közmûvel. A kiárusítandó cég privatizációs dossziéjában ugyanis a vitatott tulajdonjogú 13 épület vagyonrészként szerepelt. Aurel Mangra, a Bihar megyei ÁTA igazgatója szerint a privatizációs dossziéban fel volt tüntetve az illetô ingatlanok vitás jogi helyzete. Neki más teendôje nem volt, mint a legtöbbet ígérônek odaítélni a részvényeket. A szalontai közmû 25 ezer lejes névértékû részvényeit a cég minden mûködési hiányossága és nehézsége ellenére 191.715 lejes kikiáltási áron ajánlotta az ÁTA. A 369,5 millió lejes alaptôkéjû cégért 2 milliád 834 millió lejt kért. Ennyit indulásból egyik licitáló sem volt hajlandó megadni, ezért a holland módszer szerint leszállították a részvények árát, majd a folyamatos licittel gyorsan feltornázták 105.441 lejre. A keményfoki Travistur Kft. ajánlott ennyit, s a pénzt a szerzôdés aláírása után számított 90 napon belül egy összegben ki kell fizetniük. Úgy látszik, nekik minden jogi vita ellenére megérte, hogy teljhatalmú gazdáivá váljanak a megye második legnagyobb településének – már ami a városgazdálkodást illeti –, mert egy 100 százalékos részvénycsomaggal rendelkezô magáncég ügyébe aligha szólhat bele bárki is. Ha nincs pénze, megszüntetheti a szolgáltatást, anélkül hogy profilváltással vádolhatnák, vagy akkora árat szabhat konkurencia híján, amekkorát csak akar. A szerzôdésben nincs olyan kitétel, ami a megvásárolt cég mûszaki felújítását szorgalmazná. Csak arra kötelezik, hogy egy bizonyos ideig ne változtassák meg a cég tevékenységét, tartsák be az érvényes munkaügyi és szociális törvényeket.
A most leköszönô tanács állítólag megbízta Kerekes Sándor titkárt, hogy jelenjen meg az árverésen, és hívja fel a licitálók figyelmét arra, hogy a 13 ingatlanért perel a tanács, az nem a Közmû tulajdona. Kerekes nem jelent meg a liciten, mert azt mondták neki, amúgy sem engedik be az árverésre. Kérdéses, miért nem állította le a bíróság a licitációt, amint az más esetekben is megtörtént, ha tulajdonjogi vita folyt egy vagyonrész fölött, és miért nem próbálta megszerezni az önkormányzat a közmû részvényeit. A tanácstitkár érdeklôdésünkre azt válaszolta, kérdezzük meg errôl az illetékes személyeket. A polgármester azt mondta, ehhez tanácsi határozat és pénz kellett volna. Ô állítása szerint elôre látta és figyelmeztette is a tanácsosokat még 1996-ban, hogy a közmû monopolhelyzetbe kerülhet, de egyeseknek éppen ez volt az érdekük. A licitre pénz híján be se nevezhettek, hiszen a nemrég elfogadott költségvetés nem számol ilyen kiadási tétellel.
Albert Ferenc
A voksolások elôtt átfogó vizsgálatot szeretett volna tartani a Securitate Archívumait Tanulmányozó Országos Tanács, ám a rendelkezésre álló rövid idô miatt csak néhány térség jelöltjeinek múltjának tudtak utánajárni. A testület szakértôi azt vizsgálták, volt-e szekus múltjuk a választásokon indulóknak.
Tegnapra befejezték a fôvárosi választási listák áttanulmányozását. Arra a következtetésre jutottak, hogy legkevesebb hat bukaresti polgármesterjelölt együttmûködött a titkosszolgálattal, egy pedig tisztje is volt annak. A Tanács közleményt adott ki az ügyben, amelyben megjegyzi, hogy nem biztosítottak számára megfelelô törvényi és logisztikai körülményeket a munkavégzéshez, ezért volt képtelen idôre végezni szóban forgó feladatával. A dokumentumból kiderül: Mihai Bãrbuliceanu, Marcian Bleahu, Iulian Cretu, Mihai Cornel Marmara, Paul Daniel Mircescu és Ioan Popescu Rusavã eltitkolta szekus múltját, amikor jelöltette magát. Hasonlóképpen tett Pavel Corut, aki nem csak kooperált a hírszerzéssel, hanem annak 4-es alosztályánál tiszti beosztásban dolgozott, ám ô késôbb elismerte titkosszolgálati kapcsolatait. A szakértôi testület mindezzel kapcsolatban azt javasolta, hogy a vasárnapi voksolásokig minden eszközt felhasználva tájékoztassák a közvéleményt. Az nem merült fel, hogy bármilyen hatóság megakadályozná az érintettek indulását.
Szeghalmi Örs
,,Az MVSZ a nemzeti gondolat mûhelye"
– A Világszövetségben lezajlott a tisztújítás. A régió élére választott elnökként szándékában áll-e újítani a szervezetben is?
– Minden, ami jó volt eddig, azt természetesen megtartom, mert alapvetôen a szerves fejlôdés híve vagyok. Egy tízéves múltra visszatekintô szervezetben nem alkalmazható a tabula rasa elve. Az csak az elején jó, az újjászületések idôszakában, mint ahogy az volt 1992-ben. Mindazonáltal le kell szögeznem, hogy az elôdöm a Kárpát-medencei régió szervezetét létre sem hozta, holott ez alapszabályzati kötelessége lett volna. Annak ellenére nem tette ezt, hogy a Világszövetség Erdélyi Társasága erre ismételten fölszólította írásban, hivatalosan is. Nos, ezt a hiányosságot kell elsôsorban pótolni. A régió országos tanácsai eddig teljes függetlenségben fejlôdtek, amerre akartak. Azt hiszem, ez éppen olyan rossz, mint a központi irányítás. Én a szubszidiaritás elvének híve vagyok, amely szerint a központi irányítás csak azokban a problémákban dönt, amelyeket lejjebb nem lehet megoldani. A Kárpát-medencei régió egy léthelyzetnek felel meg – ez a Trianonban leszakított nemzetrészek régiója, amelyek hasonló történelemre néznek vissza, hasonló gyökerûek, a problémák is hasonlóak –, ezért a szervezôdés létezését jogosultnak érzékelem. A szubszidiaritás elve szerint azonban azokat a problémákat, amelyek integrációt igényelnek megoldásként, már igenis központilag kell megoldani. Tehát egy egyeztetô fórumot látok megvalósítandónak. Ezért a legrövidebb idôn belül konzultálni fogok minden országos tanács elnökével, a nyár folyamán meglátogatom ezeket, hogy a helyszínen gyôzôdjek meg róla, milyenek a szervezetek, mennyire erôsek, a tagság hány emberbôl áll, milyenek voltak a költségvetések, mire ment a pénz. Tehát nemcsak a papírokat akarom látni, hanem a konkrét megvalósításokat is. A VET például eredménycentrikus szervezet. Én ezzel magyarázom azt, hogy túlléptünk azon a küszöbértéken, amely alatt az embereket meg kell gyôzni arról, hogy belépjenek, fölötte viszont már maguktól jönnek a civil szervezetbe. Ezt a rendszert szeretném kivinni a többi országos tanácshoz is.
– Hogyan határozná meg a Magyarok Világszövetségének szerepét?
– Az MVSZ nagyon különös társadalmi szervezôdés, hiszen létértelme, célja, foglalatosságának tárgya a magyar nemzet. Ebbôl a szempontból úgy is mondhatnánk, hogy egy politikával foglalkozó civil szervezet. Az általa megfogalmazott politikai dimenziók rövid és hosszú távú nemzetstratégiára vonatkoznak. Ebbôl kiindulva dolgozza ki a programját. A mostani, V. Világkongresszusra érett be a nyolcéves önkeresési, problémamegoldási folyamat, és létrejött a zárónyilatkozatban összegzett nagyon világos tézisrendszer, amelynek megvalósítása mentén fog ezentúl cselekedni a Világszövetség. Ez viszont óhatatlanul is szelekciós szerepet fog betölteni, hiszen – bár mi mindenki felé nyitottak vagyunk – nem nagyon fogják jól érezni magukat a Világszövetségben azok, akiknek semmi közük sincs a nemzeti gondolathoz, akik internacionalisták, kozmopoliták. Az MVSZ a nemzeti gondolat mûhelye, a tiszta nemzetpolitika helye. Ez a szemlélet nemcsak Magyarországon, hanem a világ bármely táján érvényes. Erdély és a többi leszakított nemzetrész a Kárpát-medencében olyan helyzetben van, mint a történelem folyamán kisebbségbe került bármelyik nemzeti közösség. Egy nyelvidegen, fajidegen vagy vallásidegen uralom alá került közösségben a meghatározó politikai törésvonal az idegen hatalomhoz fûzôdô viszony mentén alakult ki: kollaboráció vagy önállóság, kooperáció vagy autonómia. Ez olyan vízválasztó, amely fölött nincs átjárás. Az osztrák uralom kezdetén kuruc–labancnak neveztük, de ez nem magyar specialitás. Kurucok és labancok azóta léteznek, amióta emberi törzsek leigáztak más emberi törzseket, tehát már a történelem elôtti korok óta. A nemzet szempontjából egyértelmû, hogy a megmaradást és a gyarapodást az autonómia, az önállóság, a szabadság hármasában lehet csak keresni. Az elzász-lotaringiai németek, akik a kollaborációt választották, negyven év alatt eltûntek a demokrácia kellôs közepén, a legátjárhatóbb európai határ mentén, míg az autonómiát választó dél-tiroliak, még ha nehézségekbe ütköztek is, nem kooperáltak, Rómát elutasították, amíg 1971-ben meg nem kapták az önrendelkezést. Nos, ha az MVSZ a tiszta nemzeti gondolat hordozója, értelemszerûen Erdélyben is az autonomisták lesznek azok, akik ebben a társadalmi szervezetben otthon érzik magukat, ahol hasonszôrû gondolkodókkal tudnak kommunikálni, szemben azokkal, akik Bukarest felé orientálódnak.
– Milyen eszközei vannak az MVSZ-nek a megfogalmazott nemzetstratégia végrehajtására?
– A Világszövetség Erdélyben át fogja vállalni a társadalomépítést mindama területeken, amelyeket az utóbbi hét évben elhanyagoltak, például a regisztrációt. Magam voltam a motorja annak, hogy ez belekerüljön az MVSZ programjába. Erre korábban pénz is érkezett, csak másra költötték. Tudnunk kell, hányan vagyunk, hol élünk; a regisztráció alapján egy belsô magyar postát is lehetne mûködtetni, amely például a sajtótermékek közvetítését megoldhatná.
– A nemzetstratégia része-e a budapesti kormány és a MÁÉRT kezdeményezése a határon túli magyaroknak szánt úgynevezett külhoni állampolgárság?
– A készülô státustörvényt mi az elsô lépésnek tekintjük a helyes úton. Véleményünk szerint a három kezelési mód – a betelepítés, az amputáció, illetve az autonóm fejlôdés és integráció – közül eddig a második variáns realizálódott Magyarországon a korábbi kommunista tradíció folytatásaként. Még akkor is, ha az utóbbi tíz évben az amputációt fájdalomcsillapítóként segélyek enyhítették. Semmi politikai tett nem volt a magyarországi politikum részérôl, amely valóban az integrációt, az önállóságot segítette volna elô szólamok és pénzügyi segélyeken kívül. A státustörvény az elsô olyan lépés, amely arra irányul, hogy Magyarország ne mintegy bemeneküljön az Európai Unióba a saját kisebbségei elôl. Ez az elsô olyan intézkedés, amely köti az anyaországhoz a határon túli magyarokat, de, ismétlem, csak az elsô lépés. Ideális megoldásnak a teljes állampolgárság megadását látnánk, tudjuk viszont, hogy az anyaországi politikai kultúra ezt nem teszi lehetôvé. Az egyik fô ellenérv, hogy az állampolgárság megadása exodust indukálna a szomszédos államokból Magyarország felé, a másik pedig kötôdik a szavazati joghoz, vagyis hogy ne legyen beleszólása a magyarországi politikába – értsd a költségvetési összegek elköltésébe – annak, aki nem járult hozzá ehhez a költségvetéshez. Mindkettôt meg lehet oldani, ha a határon túliak úgynevezett külhoni állampolgárságot kapnak. Ez útlevéllel járna, de nem személyazonossági igazolvánnyal, a betelepedést ugyanúgy szabályozhatnák, mint eddig, lehetôvé válna, hogy a határon túliakat kizárják a magyarországi pártokra való szavazásból, ugyanakkor megadná a szabad utazás lehetôségét, tehát a szomszédos országokban élô magyarokat nem vágnák el Magyarországtól a schengeni határok.
Budapest, 2000. május 26.
Levelet küldött külföldi búvóhelyérôl az Országos Befektetési Alap (FNI) üzelmeinek leleplezésében élen járó România Liberã szerkesztôségének a fôbûnösnek minôsített Ioana Maria Vlas, a Befektetési Alapot adminisztráló SOV Invest szökésben lévô igazgatója. Önnön felelôsségét csökkentendô, egyebek mellett azt nyilatkozta, hogy bár a botrány kapcsán "királynônek" kiáltották ki, ô csak egy gyalogbábu abban a játszmában, amelyben az összeomlás szélén álló Gelsor-birodalom ura, Sorin Ovidiu Vântu a vezér. "De mögötte is áll valaki", aki mozgatja. Önnön bujdoklását pedig Vlas asszony azzal indokolja, hogy a pénzügyi maffia "a vezérkar biztonságának és konspirativitásának megvédése végett" az életére tör.
Fentnevezett Sorin Ovidiu Vântu – állítólag Románia leggazdagabb polgára – pénzügyi birodalma 32 cégre, pénzintézetre, részvénytársaságra stb. terjed ki. Legendába illô, ahogy ez a kártyavár (a román zsurnalisztikában: kartonbirodalom) felépült. Ôurasága volt az, aki megbízta a Ioana Maria Vlas vezette SOV Investet a FNI-pénzek gondozásával, és annak idején úgy kezdett birodalomépítéshez, hogy rengeteg vagyonjegyet vásárolt fel potom pénzen… piacokon tevékenykedô roma "kuponügynököktôl". Az elsô nagy húzása az volt, amikor a Moldvai Pénzügyi Befektetési Társaság garanciáinak köszönhetôen 1996-ban a választások elôtti hónapokban (!) a Bancorextôl hat tételben 3,5 millió dollárnyi hitelt vett fel. Évrôl évre növekedô, szétburjánzó impériumában cégrôl cégre sétáltatta a pénzeket, azok elszivárgásáig. Palotákat épített, a pénzintézetei élére édesgetett politikai-gazdasági személyiségek számára tízezer dollárnyi havi "apanázst" biztosított, és esztelen reklámköltekezésbe kezdett vállalkozásai felfuttatása végett. Csillapíthatatlan étvágyának köszönhetôen nem kevesebbet tûzött ki célul, mint Románia, mi több: a Balkán legnagyobb pénzbirodalmának kiépítését.
"Személyiségtrófeái" között olyanok szerepelnek mint Nicolae Vãcãroiu exminiszterelnök, Florin Georgescu volt pénzügyminiszter és a Román Nemzeti Bank vezérkari állományának jelentôs része, Corneliu Croitoru volt alelnöktôl Vlad Soare volt alkormányzóig. Gyakorlatilag a Nemzeti Bank minden osztályáról sikerült embereket toboroznia, és azok "természetesen" – megôrzött kapcsolataik révén – Vântu számára fontos információk megszerzésében jeleskedtek. Apropó, információk: a birodalom középszintjén, az országszerte létrehozott megyei fiókok és társaságok vezetôségébe megannyi volt szekus fôtisztet, az RHSZ, illetve a rendôrség állományából tartalékba került tábornokot, ezredest alkalmazott.
Vântu gátlástalanságát érzékeltetendô, hadd ismertessük a nemrégiben lejtôre jutott Nemzetközi Felekezeti Bank megkaparintására tett, különben sikertelen kísérletét. "Üzent" a bank vezérkarának, hogy hajlandó volna jelentôs befektetéssel "beszállni" a pénzintézetbe. Azt a választ kapta, hogy az alapszabályzat szerint egy részvényes legfeljebb 10 százaléknyi részvénycsomagot bírhat a törzstôkébôl. 1999. december 17-én – ugyanazon a napon – huszonegynéhány "magánszemély" jelent meg a bank székházában "virtuális befektetôként". Ki-ki jelezte, hogy egyenként egymillió darab tízezer lejes névértékû részvényt szándékszik vásárolni. Mivel a huszonvalahány Gelsor-alkalmazott (hiszen ôk voltak a "befektetôk"!) egyike-másika nem lett kellôképpen kioktatva, elkottyintotta, hogy csak a nevüket adták, a fejenkénti tíz, összesen több mint kétszázmilliárd lejnyi pénz a "fônök dolga".
A kibogozhatatlan szövevények szálvégei a Gelsor-birodalomhoz vezetnek. A FNI-botrány kivizsgálását vezetô államügyész azt nyilatkozta a minap, hogy "valószínûleg Sorin Ovidiu Vântu urat is kihallgatjuk tanúként" az Országos Befektetési Alap ügyében. Ennyi…
Szilágyi Aladár
A FNI-botrányban érintett intézmények felelôsségre vonásának lehetôségét teremtette meg tegnapi ülésén a kormány. A testület megtárgyalta, hogyan lehetne gyorsítani a vizsgálatokat, valamint megelôzni a hasonló krachokat. Gabriela Vrãnceanu-Firea, a kabinet szóvivôje tegnap délután bejelentette: egy sürgôsségi rendeletet és több határozatot hoztak az ügyben. Ezek lényege, hogy zárolják és biztonságba helyezik az Alap dokumentumait, összegzést készítenek a betétesek által elhelyezett pénzekrôl, felmérik, hogy valójában mekkora kárt okozott az Országos Befektetési Alap, kivizsgálják, hogy mely szervezetek, illetve személyek akadályozták a FNI-nél elkövetett visszaélések idôben történô nyilvánosságra kerülését. Ugyanakkor szigorították a hasonló, a banki tevékenységtôl eltérô jellegû pénzintézetek felügyeletét. A szóvivô hozzátette: a kormány intézkedése nyomán megvan annak a lehetôsége, hogy a betétesek legalább a befektetett összeget visszakapják. (A kormányülés egyéb részleteire holnap visszatérünk.)
Sz. Ö.
Nem lehet elég sokszor elismételni
A vasárnapi helyhatósági választások elôtt fontosnak tartjuk újból megemlíteni a következô, a szavazással kapcsolatos, technikai jellegû kérdéseket:
Szavazati joggal rendelkezik minden olyan román állampolgár, nemzetiségtôl függetlenül, aki a szavazás napjáig betöltötte 18. életévét és Románia valamelyik településén van állandó lakhelye.
A szavazáshoz szükséges, hogy Önöknél legyen személyi igazolványuk (carte de identitate vagy buletin de identitate). Az új típusú igazolványokon matricával, a régi típusúakban pecséttel fogják jelezni, hogy élt szavazati jogával.
Nagyvárad városa 132 szavazókörzetre van osztva, mindenki a lakhelyéhez közel, csak egy helyen szavazhat. Az utcabeosztást a polgármesteri hivatalban vagy a szavazókörzetnél lehet megtekinteni vagy megérdeklôdni.
Pecsételés elôtt ellenôrizni kell, át kell lapozni az ûrlapokat, hogy nincs-e már eleve lepecsételve a "VOTAT" pecséttel valamelyik párt listája vagy polgármesterjelölt. Ha már van rajta pecsét, vagy Ön elrontotta szavazatát, kérjen újat a bizottság elnökétôl.
Csak az a szavazólap minôsül érvényesnek, amelyen:
– a pecsét a listán a téglalap vagy négyzet területén belül van, és nem érinti a szegélyt;
– nincs a listába beírva, kihúzva, hozzáírva stb. semmi.
A romániai Magyar Magánegyetem létrehozásáért alapított Sapientia Alapítvány Kuratóriuma 2000. május 27-én Kolozsváron gyûlt egybe. A Kuratórium ez alkalommal kiértékelte az elsô pályázati forduló lezártával (2000. május 12.) beérkezett pályázatokat. Ezek a pályázatok a kiírás értelmében olyan fakultások, tanszékek létrehozására vonatkoztak, amelyek a pályázók reménysége szerint már az elkövetkezô, 2000/2001-es egyetemi tanévben indíthatóak. A Kuratórium szakértôk bevonásával értékelte a pályázatokat és különösen nagy hangsúlyt fektetett annak tanulmányozására, hogy azok eleget tesznek-e a hatályos román törvények által megkövetelt akkreditációs elôírásoknak. A szakmai kiértékelés nyomán a Kuratórium egyhangúan a következô pályázatokat fogadta el ebben az elsô fordulóban:
1. Pro Vita Christiana Marosvásárhely – Szociálpedagógiai szak beindítása
2. Pro Agricultura Hargitae Csíkszereda – Környezetgazdálkodás, Élelmiszeripari, Közgazdaság szak beindítása
3. Regionális Képzési Központ Csíkszereda – Környezetmérnök, Élelmiszeripar, Közgazdaság szak beindítása
4. Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala – Gazdaságtudományi kar beindítása
A Kuratórium megállapította, hogy az 1. és 2. pályázat esetében a benyújtott iratcsomó megközelíti az akkreditációs szintet, a 3. és 4. pályázat esetében a pályázatok továbbmunkálását és újabb egyeztetéseket kért a pályázóktól.
Ugyanezen alkalommal elbírálásra került a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem pályázata, amely az intézmény ingatlanfejlesztési tervének kivitelezésére és a már létezô tanszékek mûködtetési költségeire vonatkozik. A kiküldött és helyszíni szemlén részt vett magyarországi és hazai szakértôk véleményezése nyomán a Kuratórium úgy döntött, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem igényeit csak részben tekinti indokoltnak, illetve a tervek idôbeni lebontását javasolja. Hosszas vita után a Kuratórium határozatban mondta ki, hogy a 2000. évre 390.000.000 Ft keretösszeget nyit meg az intézmény ingatlanfejlesztési és mûködési programjának támogatására.
A Kuratórium hangsúlyozta, hogy a most támogatásra nem javasolt pályázatokat nem utasítja vissza, hanem a pályázat beterjesztôivel újabb konzultációkat kezdeményez, annak érdekében, hogy valamennyi érdemes javaslat a megvalósíthatóság szintjét érje el.
Végezetül a Kuratórium mûködésével, a kuratóriumi iroda felállításával kapcsolatos szervezési kérdésekben születtek határozatok.
Kolozsvár, 2000. május 30-án
Tonk Sándor,
a Kuratórium elnöke
HUSZONHAT KÜLFÖLDI megfigyelôt akkreditált eddig a helyhatósági választások elsô fordulójára a Központi Választási Bizottság, és további 37 személy ügyében még egyeztetések folynak. Egyebek mellett Belgium, Indonézia, Dánia, Csehország és Szlovákia küldöttei kaptak eddig engedélyt. A Pro Democratia Szövetség szintén tegnap tudatta, hogy országszerte 4800 megfigyelôt küld a szavazókörzetekbe, Bukarestben pedig 450 munkatársa dolgozik majd. Andreea Sandu, a szervezet sajtószóvivôje közölte, hogy a Pro Democratia Szövetség a hivatalossal egy idôben saját szavazatszámlálást is végez, így számításaik szerint vasárnap éjjel közzéteszik az elsô részeredményeket.
NAGYON FONTOS, hogy minden szavazati joggal bíró polgár részt vegyen a helyhatósági választásokon – fejti ki közleményében a Központi Választási Iroda vezetôje. Magdalena Dumitru tegnap felhívással fordult az ország teljes lakosságához, arra kérve mindenkit, hogy ne maradjon távol az urnáktól, éljen törvény adta jogával. "A mindennapok történései nagyon próbára tesznek mindannyiunkat, de van még öntudatunk, és felelôsséget érzünk gyermekeinkért. Fontos, hogy a szavazás révén minden lakos hallassa szavát, kifejezze arra vonatkozó akaratát, hogy kik vezessék a jövôben települését" – áll a dokumentumban.
A DUNA MENTI és a Kárpát-medencei államok környezetvédelmi miniszterei tanácskoznak vasárnap és hétfôn Bukarestben. A megbeszélésen arról lesz szó, hogyan tudnának a lehetô legszorosabban együttmûködni ökológiai kérdésekben. Carla Chivu, a hazai szaktárca szóvivôje elmondta, hogy a megbeszélésnek aktualitást ad a június 5-i környezetvédelmi világnap is.
Gyászol a Nagyváradi Állami Színház, egy kiváló színmûvész, az intézmény korábbi vezetôje, Eugen Harizomenov életének 62. évében távozott az élôk sorából.
1938. július 10-én Galacon született, színi tanulmányait 1962-ben Radu Beligan osztályában végezte. Pályáját Tordán és Kolozsvárott kezdte, ám mûvészete már Nagyváradon teljesedett ki. Számos kiváló alakítása mellett több alkalommal rendezôként is sikert aratott. 1994 és 1996 között igazgatója volt a váradi színháznak, az ô nevéhez kötôdik a legharmonikusabb együttmûködés a Szigligeti Társulattal. Sôt, szerepelt is magyar nyelvû elôadásban, Szabó Magda Az a szép, fényes nap címû darabjában.
Rokonszenves egyéniségének emlékét megôrizzük!
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tisztelt kollégánk,
színmûvész, a Nagyváradi Állami Színház volt igazgatója rövid, súlyos szenvedés után elhunyt. Személyében egy nagy tehetségû, transzilván szellemiségû mûvészt veszített a váradi színjátszás. Ôszinte részvétünk a gyászoló családnak.
A Szigligeti Társulat
Érmihályfalván is megtartotta szerdán utolsó ülését a jelenlegi összetételû Helyi Tanács. A rendkívüli tanácskozás célja az idei költségvetés megtárgyalása és elfogadása volt. Somogyi Károly ülésvezetô tanácsos terjesztette a testület elé a gazdasági bizottság tervezetét. Eszerint a helyhatóság 4,85 milliárd lejbôl gazdálkodhat, mely 3,8 milliárd helyi bevételbôl és a megyétôl várható 1,05 milliárdból tevôdik össze. (A tavalyi költségvetés összege 3,2 milliárd volt.) A javaslat tételenkénti felosztása szerint a Polgármesteri Hivatal mûködtetésére 1,88 milliárdot költenek. A tanügyre 900 milliót, kulturális és sporttevékenységre 204 milliót, szociális kiadásokra 200 milliót szántak. A vasárnapi választás 180 milliójába kerül a városnak. A tervezetet a testület egyhangúlag elfogadta.
Margittán is a büdzsé elfogadása volt a mandátumának végére érô Tanács utolsó feladata. A város idei költségvetésére közel 16 milliárd lejt irányoztak elô (a tavalyi 12 milliárd volt). A bevételi odalon a következô fontosabb fejezetek szerepelnek: helyi adókból és illetékekbôl 3,1 milliárd lej, jövedelemadóból 6,2 milliárd lej, épület- és földadóból 1,2 milliárd lej stb.
A kiadási oldalon a tanügy 2,2 milliárdot, a kultúra és a sport 1 milliárdot kaphat, szociális segélyekre 1,4 milliárdot, az utak és utcák javítására 2,1 milliárdot, a köztisztaságra és közvilágításra mintegy 1,4 milliárdot szánnak.
A témákhoz hozzászóló tanácsosok hangsúlyozták, hogy a június 4-én megválasztandó polgármesternek és Tanácsnak nem lesz könnyû dolga. Ha az idén is 50 százalék körüli lesz az infláció, ez a 16 milliárd kevesebbre lesz elég, mint a tavalyi 12 milliárd. Ezért újabb jövedelemforrások felkutatására lesz szükség. Végül egy tartózkodással a testület elfogadta a 2000. évi költségvetést.
(Rencz–Horváth)
Sajtótájékoztatót tartott tegnap Viorel Dumitras, Bihar megye rendôrfôkapitánya. Meghívta helyettesét, Gavril Moraru ezredest és a közrendészeti osztály vezetôjét, Leontin Silaghi ezredest, a választási teendôkkel megbízott bizottság elnökét, illetve titkárát, hogy beszámoljanak az elôkészületekrôl.
Bihar megyében 95 szavazókerületet, 496 szavazókörzetet és 96 szavazóirodát nyitottak. A körzetekbôl 54 biztonságára a katonaság, 42-ére a csendôrség, 400-éra pedig a rendôrség vigyáz. A két belügyi intézménynél összesen 750 embert mozgósítottak: 566 rendôr és 84 csendôr ügyel, 70, illetve 30 tartalékban várakozik a bevetésre. Ma reggel 8 órától vasárnap reggel 6 óráig ôrzik a szavazókörzeteket egyenruhában és fegyveresen. A szavazás napján csak a szavazókörzetek elnökének kérésére lépnek fel. A lakossági nyilvántartó részleg a szavazólisták elkészítéséhez szolgáltatta az adatokat, s felmérték a személyi kártyákkal rendelkezôk számát, akiknek VOTAT feliratú matricát ragasztanak majd szavazás után az okmányukra. A rendôrök biztosítják a szavazólisták és a szavazócédulák biztonságos szállítását is.
Mivel az állampolgárok választói jogát csak bírósági határozattal lehet felfüggeszteni, szavazhatnak a rendôrségi fogdában tartózkodó gyanúsítottak is. Jelenleg kilencvenen vannak, de hogy mind szavazhatnak-e, azt tegnap még nem tudta megmondani Moraru ezredes. Természetesen a rendôrök is voksolhatnak, de tartózkodniuk kell a véleménynyilvánítástól, mert statútumuk szerint nem politizálhatnak.
Z. S. M.
Franciaországban rendezték a 7. labdarúgó Európa-bajnokságot 1984. június 12. és 27. között. A megmérettetés másodízben zajlott nyolcas döntô rendszerben. A kiírás annyiban változott, hogy a két csoportgyôztes nem egyenesen jutott a döntôbe, hanem a második helyezést elérekkel elôdöntôt vívott.
Franciaország–Dánia 1–0 (0–0), Párizs, 48 ezer nézô, vezette: Roth (NSZK). Gólszerzô: Platini; Belgium–Jugoszlávia 2–0 (2–0), Lens, 50 ezer nézô, vezette: Fredriksson (Svédország), Gólszerzôk: Grun, Katanec (öngól); Franciaország–Belgium 5–0 (2–0), Nantes, 52 ezer nézô, vezette: Valentine (Skócia). Gólszerzôk: Platini (3), Giresse, Fernandez; Dánia–Jugoszlávia 5–0 (2–0), Lyon, 30 ezer nézô, vezette: Castillo (Spanyolország). Gólszerzôk: Arnesen (2), Berggren, Elkjaer-Larsen, Lauridsen; Franciaország–Jugoszlávia 3–2 (0–1), St. Étienne, 40 ezer nézô, vezette: Daina (Svájc). Gólszerzôk: Platini (3), illetve Sestic, D. Stoikovic; Dánia–Belgium 3–2 (1–2), Strasbourg, 49 ezer nézô, vezette: V. Prokop (NDK). Gólszerzôk: Arnesen, Brylle, Elkjaer-Larsen, illetve Ceulemans, Vercauteren.
alc. Az A csoport végeredménye:
1. Franciaország 3 3 0 0 9–2 6
4. Jugoszlávia 3 0 0 3 2–10 0
NSZK–Portugália 0–0, Strasbourg, 50 ezer nézô, vezette: Juska (Szovjetunió); Spanyolország–ROMÁNIA 1–1 (1–1), St. Étienne, 10 ezer nézô, vezette: Ponnet (Belgium). Gólszerzôk: Carasco, illetve Bölöni; NSZK–ROMÁNIA 2–1 (1–0), Lebs, 37 ezer nézô, vezette: Keizer (Hollandia). Gólszerzôk: Völler (2), illetve Coras; Portugália–Spanyolország 1–1 (0–0), Marseille, 35 ezer nézô: vezette: Vautrot (Franciaország). Gólszerzôk: Sousa, illetve Santillana; Spanyolország–NSZK 1–0 (0–0), Párizs, 36 ezer nézô, vezette: Cristov (Csehszlovákia). Gólszerzô: Maceda; Portugália–ROMÁNIA 1–0 (0–0), Nantes, 20 ezer nézô, vezette: Fahnler (Ausztria). Gólszerzô: Nene.
1. Spanyolország 3 1 2 0 3–2 4
Franciaország–Portugália 3–2 (1–0, 1–1, 1–2), Marseille, 56 ezer nézô, vezette: Bergamo (Olaszország). Gólszerzôk: Domergue (2), Platini, illetve Jordao (2) – a házigazdák a 119. percben szerezték meg a gyôztes gólt.
Spanyolország–Dánia 1–1 (0–1, 1–1, 0–0), Lyon, 50 ezer nézô, vezette: Courtney (Anglia). Gólszerzôk: Maceda, illetve Lerby. A találkozó sorsa a tizenegyesrúgásokat követôen dôlt el – 5–4 arányban – a spanyolok javára.
Franciaország–Spanyolország 2–0 (0–0), Párizs, 60 ezer nézô, vezette: Christov (Csehszlovákia). Gólszerzôk: Platini, Bellone. Franciaország: Bats – Battiston (Amoros), Bossis, Domergue, Fernandez – Le Roux, Tigana, Giresse, Platini – Lacombe (Genghini), Bellone. Spanyolország: Arconada – Urquiaga, Salva (Roberto), Gallego, Julio Alberto (Sarabia) – Camacho, Señor, Victor, Francisco – Santillana, Carrasco.
Az Eb végeredménye: 1. Franciaország, 2. Spanyolország, 3. Dánia és Portugália. A kiírás értelmében nem játszottak a bronzéremért, a két elôdöntôs egyaránt a harmadik helyen végzett.
Jenei Imre, a román válogatott szövetségi kapitánya kijelölte 22 fôs keretét a június 10-én kezdôdô belga–holland közös rendezésû labdarúgó Európa-bajnokságra.
Kapusok: Bogdan Stelea (Salamanca, Spanyolország), Bogdan Lobont (Ajax Amszterdam, Hollandia), Florin Prunea (Craiovai Universitatea). Hátvédek: Cosmin Contra (Alavés, Spanyolország), Gheorghe Popescu (Galatasaray, Törökország), Miodrag Belodedici (Bukaresti Steaua), Liviu Ciobotariu (Standard Liège, Belgium), Iulian Filipescu (Real Betis, Spanyolország), Cristian Chivu (Ajax Amszterdam, Hollandia).
Középpályások: Dan Petrescu (Chelsea, Anglia), Florentin Petre (Bukaresti Dinamo), Gheorghe Hagi (Galatasaray, Törökország), Constantin Gâlcã (Espanyol, Spanyolország), Catalin Hâldan (Bukaresti Dinamo), Eric Linkar (Bukaresti Steaua), Dorinel Munteanu (VfL Wolfsburg, Németország), Ionut Lupescu (Bukaresti Dinamo), Laurentiu Rosu (Bukaresti Steaua). Csatárok: Ionel Ganea (VfB Stuttgart, Németország), Adrian Mutu (Internazionale, Olaszország), Viorel Moldovan (Fenerbahce, Törökország), Adrian Ilie (FC Valencia, Spanyolország).
A bôvített keretben 26 játékos szerepelt, akik kisebb-nagyobb megszakításokkal négy hónapon át készültek a jövô héten kezdôdô kontinensviadal döntôjére, s Jenei kapitány a hét elején nevezte meg az utazó 22 játékos nevét. Itthon marad Stefan Nanu, Marius Mãldãrãsanu, Cãtãlin Munteanu és Iulian Miu. Ôk négyen – fájdalmas dolog minden labdarúgó számára – csak a tévében követhetik majd figyelemmel társaik küzdelmét a hollandiai vagy belgiumi pályákon. És úgy tûnik, helyesen döntött a kapitány, hogy csak a legjobbakat utaztatja.
Nagy a valószínûsége annak, hogy a kapitánynak is roppant fájdalmas volt megválni a négy tehetséges labdarúgótól, ám nem tehetett mást, csak 22-en lehetnek a keretben. Még akkor is, ha ezért az itthon maradottak egy része és klubcsapataik vezetôsége megharagudott…
Az egy hét múlva, június 10-én kezdôdô labdarúgó Európa-bajnokság döntôjében a román válogatott Angliával, Németországgal és Portugáliával egy csoportban küzd a továbbjutást jelentô elsô két hely egyikének megszerzéséért. Akárcsak az 1990-es vb-fináléra, Jenei Imre akkori és jelenlegi szövetségi kapitány három kapussal, hét hátvéddel, nyolc középpályással és négy csatárral utazik. A csapat (az átlag életkora 27,4 év) játékosai közül hárman tíz éve "állandó" tagjai a román válogatottnak: Stelea, G. Popescu és Hagi szerepelt a két legutóbbi Eb-n és a két vb-n is. A keret legfiatalabb játékosa, Chivu 19, a legidôsebb, Belodedici 36 esztendôs.
Gyôrben Szaúd-Arábia ellen játszotta idei negyedik mérkôzését az ôsszel kezdôdô világbajnoki selejtezôre készülô magyar labdarúgó-válogatott. Magyarország–Szaúd-Arábia 2–2 (1–0). Gyôr, 4000 nézô, vezette: Kos (szlovén). Gólszerzô: Horváth (17. és 79. p.), illetve Mechal (90. p.), el-Dzsaber (91. p.). Sárga lapok: Lendvai (53.), illetve el-Tamjat (33. p.), Nur (73. p.). Magyarország: Király – Dragóner – Hrutka, Sebôk, Fehér Cs. (Korsós 78. p.) – Lendvai, Lisztes, Dárdai, Petô – Horváth, Preisinger (Fehér M. 65. p.). Szaúd-Arábia: el-Daijah – el-Duhi, el-Helivi, Szulejman, Mechal – Nur, el-Gamdi, Sz. el-Davsszari (el-Selhub 66. p.), el-Tamjat (el-Muvalad 46. p.) – el-Dzsaber, O. el-Davsszari (el-Selia 74. p.).
Jól kezdett a magyar válogatott, s a mezônyfölény a 17. percben Horváth gyönyörû mozdulata után gólt eredményezett. A félidô közepétôl kezdve a vendégek is egyre ügyesebben játszottak, de a magyar csapat biztosan ôrizte egygólos elônyét. A magyar válogatott álmosan kezdte a második félidôt, s a szaúdiak többször is kellemetlen pillanatokat okoztak. Bicskei Bertalan együttese a 60. perc után talált ismét magára, s úgy tûnt, hogy Horváth Ferenc második gólja eldönti a mérkôzést. A 90. percben még kétgólos hátrányban lévô vendégek alig több mint egy perc alatt két gólt is lôttek, és megérdemelten harcolták ki a döntetlent.
– Borzasztóan sajnálom, hogy nem tudtunk nyerni. Azt hittük, már megvan a gyôzelem. A hosszabbításban nem koncentráltunk megfelelôen – nyilatkozta Bicskei Bertalan a találkozó után. Milan Macala, Szaúd-Arábia szövetségi kapitánya: – Mindkét csapat számára tanulságos mérkôzés volt. Az elsô játékrészben is dolgoztunk ki helyzeteket, de csak a találkozó végén sikerült betalálnunk a nagyon jól védô Király Gábor kapujába. Örülök a döntetlennek, melyet a játék képe alapján igazságosnak érzek.
A Magyarország–Szaúd-Arábia találkozó mellett két barátságos vállogatott mérkôzésre került sor szerdán: Anglia–Ukrajna 2–0 (1–0), London, Wembley-stadion, 56 ezer nézô, gólszerzôk: Fowler (43. p.), Adams (68. p.); Oroszország–Szlovákia 1–1 (0–1), Moszkva, 40 ezer nézô, gólszerzôk: Beszcsasztnyih (60. p.), illetve Fabus (24. p.).
A magyar B-válogatott ugyancsak szerdán, Gyôrben barátságos mérkôzésen fölényes gyôzelmet aratott a szlovák elsô osztályú bajnokságban 14. helyen végzô – és kiesô – Dunaszerdahelyi DAC csapata ellen: Magyarország B–Dunaszerdahely (szlovák) 8–1 (5–0), Gyôr, 300 nézô, vezette: Hanacsek. Gólszerzôk: Erôs (22. és 25. p.), Tóth M. (26., 42., 77. és 87. p.), Böôr (36. p.), Zavadszky (51. p.), illetve Németh (72. p.). A magyar együttes az alábbi összeállításban játszott: Vezér (Posza 46. p.) – Salamon – Böjte, Medgyesi (Simek 59. p.), Hornyák (Bognár 46. p.) – Erôs, Böôr (Zavadszky 46. p.), Rósa, Szamosi – Egressy (Herczeg 45. p.), Tóth M.
(Forrás: MTI)
Román Eb-gyôzelemre nem szavaztak
A nagy példányszámban megjelenô AS-spanyol sportnapilap riporterei közvélemény-kutatást végeztek az Eb-finálén részt vevô csapatok edzôi között. A megkérdezettek egyike sem tartotta esélyesnek Romániát, illetve Portugáliát a bajnoki cím megszerzésére. Ugyanekkor tizenegyen holland, tízen pedig német gyôzelemre voksoltak, miközben Anglia csupán egyetlen szavazatot kapott. Az alábbiakban közzéteszük néhány szövetségi kapitány véleményét.
Kevin Keegan (Anglia): a házigazda Hollandia és a németek a legerôsebbek, de jó csapatuk van a franciáknak is.
Frank Rijkard (Hollandia): Bármelyik csapat elsô lehet, alig van különbség az erôviszonyokat illetôen.
Dino Zoff (Olaszország): Nyolc együttest tartok favoritnak, közöttük a német válogatottat is.
Jenei Imre (Románia): Kivétel nélkül mindenik csapat nagyon erôs. Hollandia elônyben van, mert hazai pályán játszik, viszont a németek nagy dolgokra képesek, játékuk általában mérkôzésrôl mérkôzésre javul.
Erich Ribbeck (Németország): A legerôsebbek közé Hollandiát, Franciaországot és Spanyolországot sorolom. Viccnek szánom, de azt mondom, hogy mi leszünk a bajnokok.
Vujadin Boskov (Jugoszlávia): Spanyol–jugoszláv döntô lesz!
Jozef Chovanec (Csehország): Jelöltjeim a címre Németország, Hollandia és Olaszország.
Jose Antonio Camacho (Spanyolország): Németország, Franciaország vagy Hollandia lesz a 2000. év Európa-bajnoka. Spanyolország nem lesz a legjobbak között.
Bo Johansson (Dánia): Én inkább nem válaszolok.
(lévay)
Nemegyszer hallani arról, hogy idôs, magányos embereket kihasználnak, becsapnak. Szép szóval, kedveskedve környékezik meg a hiszékeny öregeket, akik azt képzelik, mindenki olyan becsületes, mint ôk. Ezért bizony sokan nagy árat fizetnek. Nem egy nénit, bácsit kiforgatnak összekuporgatott vagyonkájából, megszabadítják értékeitôl, számára kedves emléktárgyaitól. Egyesek úgy gondolják, ezek a gyámoltalanok úgysem tehetnek semmit ellenük. Sajnos ez legtöbbször igaz is.
Régi ismerôsöm telefonált, látogassam meg, el akar nekem mondani valamit. Úgy egyeztünk meg, hogy elôzôleg értesítem érkezésem idôpontjáról, s ez meg is történt. Az egyedül élô idôs ember már az ajtóban várt. "Örülök, hogy jött, elég régen nem találkoztunk. És megismertem magát" – mondta boldogan. Kissé eltûnôdtem a fogadtatáson és az utóbbi kijelentésén. Több mint harminc éve vagyunk ismerôsök, és örül annak, hogy megismert? Késôbb értettem meg szavait. A nyolcvanvalahány éves ember bevallotta, hogy bizony, akiket régen nem látott, azokat nem mindig ismeri meg. Nem kell emiatt szabódnia – nyugtattam –, hisz velünk, fiatalabbakkal is megtörténik, hogy ránk köszön valaki, és nem tudjuk, ki volt az. Sokszor még beszélgetünk is vele, és mégsem jut eszünkbe a neve. Elmondta, hogy a minap olyasmi történt vele, amit sehogy sem tud a helyére tenni. Meglátogatta egy házaspár, nem túl fiatalok, de nem is idôsek. Mint ismerôsök mutatkoztak be. A nevükre (ha az igazit mondták) már nem emlékezett. Akkor sem ugrott be semmi, amikor megmondták, hol laknak. Behívta ôket – ha már "ismerôsök" –, hogy ne tûnjön udvariatlannak. Beszélgettek errôl-arról, mint akik jól tájékozottak az idôs úr életvitelét illetôen. Ahogy visszaemlékszik, az vált gyanússá, hogy a férfi körbevizslatta a lakást, egyik szobából a másikba sétálgatott. Az elôttük lévô kis asztalon egy dossziéban Csehov-rajzokról készült reprodukciókat ôrzött az öregúr, s a férfi azt is megnézte. Aztán elmentek. Ismerôsöm másnap vette észre, hogy eltûnt egy értékes festménye. A hálószobában a falon ott volt a ráma, de a képet kicserélték egy Csehov-reprodukcióval. Amíg ô a nôvel beszélgetett, addig a férfi a másik szobában "mûködött".
Nem akar a rendôrségre menni – mondta –, hisz azt sem tudná, kit jelentsen fel. Csak azért mondta el mindezt, hogy tanulságul szolgáljon másoknak. Az idôs emberek már feledékenyek, nem emlékeznek bizonyos dolgokra, személyekre, ezért ne bízzanak meg ismeretlen emberekben, mert azok tisztességes szándéka megkérdôjelezhetô…
Völgyesi Erzsébet
A família története Kristófi Jánosné Hoványi Juditnak köszönhetôen jelenhet meg, aki kutatásaimat családtörténeti dokumentumokkal segítette. A Hoványi ôsök múltja Várad történetének része, többüknek jelentôs szerepe volt a város kulturális, politikai, egyházi és társadalmi életében. A családtörténetbôl öt olyan személyiség szerepét szeretném kiemelni, aki befolyásolta, alakította Várad múltját. Mindannyian a címerükön olvasható "Ora et labora" (Imádkozz és dolgozz) jelmondatot szem elôtt tartva éltek, jelentôs szellemi értékeket hagyva maguk után.
A Gömör megyébôl származó család dokumentumokkal is igazolható, legtávolabbi ôse az 1745-ben született József volt. A kezdetben még Chován-nak írt vezetéknév egy 1789-ben, Sajópüspökiben kiállított céhlevelen már Hován formában olvasható. Az említett József 1772–1820 közt élô János nevû fiától kezdôdôen a családtörténet már egyre több adattal bôvül. A család krónikája mindinkább beékelôdik Bihar vármegye és Várad történetébe.
A molnármesterséget kitanuló Hoványi János vándorévei alatt kiállított bizonylatok tükrözik a családnév különbözô változatait. Ez az 1791 és 1820 közötti években már legtöbbször Hoványi alakban olvasható, de még használatos a Hovan, Hovány és a Chován forma is.
János 1800-ban Köröstarjánba költözött, majd 1818-ban Váradon telepedett le. Ettôl az évtôl a család és a város története összefonódik. Hoványi János 1820-ban halt meg. Összetört – a helyi sírkôfaragás szempontjából kiemelkedô jelentôségû – sírköve ma is az Olaszi temetôben van. (Az évekig eltûntnek vélt sírkôkeresztet nemrég találtam meg.) Itt látható lányának, Annának és még néhány családtagjának 1866-ban állított, megcsonkított sírköve is.
Hoványi János és Thury Josefa hatodik gyermeke volt Lajos, a váradi oktatástörténet kiemelkedô alakja, a késôbbi jogakadémiai igazgató. Köröstarjánban született, 1812. augusztus 13-án. A Váradon végzett gimnáziumi évek (1821–1826) után Lôcsén tanult 1827–1828 között. Jogot városunkban hallgatott, majd 1830-ban Tisza Lajos és Hodossy Imre fôjegyzôk mellett írnokoskodott. 1832 nyarán Klobusitzky Péter kalocsai érsek jurátusa volt, ez év végén pedig Tisza Lajos követ oldalán Pozsonyba került. Jogászi oklevelét 1833-ban szerezte meg, s gyakorló ügyvéd lett. 1838-ban a Jogakadémia helyettes tanárává nevezték ki, majd 1845-ben jogtudori címet kapott. Ebben az évben kezdôdött politikai szerepvállalása is: Bihar vármegye táblabírája lett. 1841 és ’49 között a Jogakadémián a politikai tudományok nyilvános rendes tanáraként tevékenykedett.
Elsô felesége Popovics Mária, második Rossy Karolina volt, akit férje mellé temettek az Olaszi temetôbe.
A bölcsészeti kart 1850-ben felszámolták, a megmaradt jogi kar élére Hoványi Lajost nevezték ki igazgatónak. Ôt 1858-ban leváltották, ehhez feltehetôen az is hozzájárult, hogy csak ekkor értesült a hatalom arról, hogy 1849-ben nemzetôr volt. Az 1850–58-as idôszakban igazgatói teendôi mellett magyar magán-, polgári és kereskedelmi jogot, valamint polgári perrendtartást tanított. Leváltása után a magánjog, a peres és peren kívüli eljárás tanára volt. 1861–1879 között ismét ô volt az igazgató. Közben a politikai életben is részt vállalt, a jeles Lukács György ellenjelöltje volt a polgármesteri tisztségért. 1879-ben saját kérésére nyugdíjazták, ekkor tanácsosi címet kapott. Haláláig a városi Törvényhatósági Bizottság tagja volt, Várad társadalmi életének tevékeny résztvevôjeként személyesen is támogatott minden nemes célt.
Hoványi Lajos 1882. augusztus 18-án hunyt el, neve ma is ott olvasható az Olaszi temetôben lévô családi sírkert obeliszkjén. Több mint negyven évig tartó tanári és közéleti munkásságát nemesi cím adományozásával ismerte el az uralkodó – egy nappal halála elôtt, ô errôl már nem értesülhetett. A családtörténet bizonyos részletei arra engednek következtetni, hogy a Hoványiak nemessége régebbi keletû. Az is feltételezhetô, hogy nem tudták igazolni, és ezt pótolta az 1882-es adományozás. Báró Dôry József fôispán értesítette a családot, hogy Hoványi Lajos utódai a "köröstarjáni" elônevet is használhatják.
A jeles egyházi író és hitszónok, Hoványi Ferenc Lajos nevû öccse 1816. április 2-án született Köröstarjánban. Tanulmányait Váradon kezdte, Temesvárott folytatta, két évig bölcsészetet hallgatott, ismét Váradon, majd 1832-tôl a bécsi Pazmaneumban papnak tanult. Miután Pesten bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1836-ban visszatért Váradra. Itt a püspöki nevelôintézet felügyelôje, hitszónoka és hittantanára volt. Megszerezte a teológiai doktori címet is, majd 1838-ban pappá szentelték. Lajcsák Ferenc püspök oldalán Pozsonyban a vegyes házasságok ügyén dolgozott. Püspöki titkár és szentszéki ügynök lett, 1843-ban kinevezték várad-velencei plébánosnak és körösvölgyi alesperesnek. A következô évtôl kezdôdôen már Szilágysomlyó plébánosa és alesperese, a gimnázium felügyelôje volt, s megválasztották Kraszna megye táblabírójának is.
1847-ben kapta meg kinevezését a pesti egyetemre. Tanári állását megszakítva Bécsbe kellett mennie, ahol a császári udvarban az uralkodó testvéreinek magyartanára lett. Egy év múlva elnyerte a váradi kanonoki, 1853-ban a préposti, 1854-ben pedig a pápai prelátusi címet.
A családi feljegyzések szerint már diákként is verselt. Szilágysomlyón cikkei jelentek meg, majd több teológiai mûve is napvilágot látott. Az uralkodóházhoz lojális papként szolgálta hazáját, összes vagyonát egyházi és jótékony célra hagyta. A nagypréposti, sôt a püspöki szék várományosa volt. Váradon halt meg, 1871. december 11-én, hamvai a Bazilika kriptájába kerültek.
Hoványi Lajos jogakadámiai igazgató egyik fia, dr. Hoványi Ferenc fôorvos éppen 150 évvel ezelôtt, 1850. június 7-én született Váradon. 1874-ben végezte el a bécsi egyetemet, visszatérve a fôispán tiszteletbeli járásorvosnak nevezte ki. Községi, uradalmi és háziorvosi évek után 1877-ben Lipovnitzky István püspök rábízta a Szent László fürdô, majd a Félixfürdô orvosi tisztét. Tíz évig dolgozott balneológusként. A Jogakadémián 1880-tól törvényszéki orvostant, öt év elteltével közegészségtant adott elô. 1885-tôl szentszéki orvosként mûködött, és a Szent József Kórház orvosi teendôit is ellátta. A Közkórházba kerülve elôbb osztályos orvos, majd fôorvos lett. Mint tiszti fôorvos a közegészségügy javításán fáradozott, ezért sürgette a Járványkórház megnyitását is. Neki köszönhetô a Gyermekkórház felállítása, gyûjtést is szervezett, saját vagyonából jelentôs összeget áldozott erre a célra. Alapító vagy pártoló tagja volt több orvosi, kulturális intézménynek. A családi sírkert obeliszkjén ott olvashatjuk az ô nevét is. 1903. szeptember 4-én halt meg.
A fôorvos testvére volt a kiemelkedô tudású gazdasági szakember, Hoványi Géza. 1853. június 4-én született Váradon. Gyorsan ívelô pályáját a Nagyváradi Takarékpénztárban kezdte, melynek késôbb elnök-vezérigazgatója lett. Gazdasági és jogi tanulmányokat végzett, Pesten doktorált. Tagja volt a Kereskedelmi és Iparkamarának, a Kereskedelmi Csarnoknak alelnöke, a Törvényszéknek kereskedelmi szakértôje, több vállalatnak igazgatótanácsi tagja.
Jelentôs szerepet vállalt a politikai életben, 1910-tôl 1918-ig parlamenti képviselôként is tevékenykedett. Kivette a részét a város társadalmi-mûvelôdési életébôl is. Mint a Színügyi Bizottság tagja szorgalmazta Szigligeti Ede köztéri szobrának felállítását.
1903-ban feleségül vette Ámon Margit nagyváradi primadonnát. A haza és a köz érdekében végzett tevékenysége elismeréseként 1916-ban tanácsosi címet kapott. 1912-ben Pestre költözött, ott halt meg 1939. október 24-én. A Farkasréti temetôben helyezték örök nyugalomra.
A Jogakadémia történetének egyik legkiválóbb alakja volt Hoványi Gyula, aki apja, Lajos örökébe lépett az igazgatói tisztségben. 1860. március 24-én született Nagyváradon. A premontrei fôgimnáziumban érettségizett 1877-ben, majd két évig Váradon, két évig Pesten hallgatott jogot. Már 21 évesen doktorátust szerzett. 1883–1884 között Strasbourgban, Párizsban, Bécsben és Londonban tanult állami ösztöndíjasként. Pesten rövid ideig egyetemi tanár volt, de 1885-ben hazajött, s a Jogakadémia nyilvános, rendkívüli tanára lett. 1912–13, illetve 1919–1925 között a dékáni tisztséget is betöltötte. Negyvenkilenc évig tanított az intézményben. Az apa, Lajos, és a fia, Gyula tehát közel száz évig volt a Jogakadémia tanára… Feldolgozásra váró tevékenységük külön fejezet Nagyvárad oktatástörténetében.
Tanári munkája mellett a gazdasági, várospolitikai és a társadalmi életben is részt vett. Egy idôszakban tagja volt a városi Takarékpénztár igazgatóságának is. 1895 és 1919 között szinte megszakítás nélkül részt vállalt a városi törvényhatósági bizottság munkájában. A Katolikus Néppárt hûséges támogatójaként ismerték, 1887-ben ô dolgozta ki a katolikus autonómia elsô tervezetét.
Felvállalta a Koldusápoló Intézet pénztárnokságát, egyaránt tagja volt a Kaszinónak, a Szigligeti Társaságnak, illetve a Bihar megyei Régészeti és Történelmi Egylet választmányának. Hatalmas könyvgyûjteményébôl öt-hat évenként sok kötetet ajándékozott a Jogakadémia könyvtárának. Nem tudott Váradtól s a Jogakadémiától megválni, ezért az impériumváltás után, 1919-ben letette a hûségesküt a román államnak. Tovább tanított, és minden lehetô eszközzel küzdött a tanintézet megmentéséért. Apja emlékére 1932-ben egy 50.000 lejes alapítványt hozott létre, külföldön tanuló ösztöndíjasok számára. A Jogakadémiát 1934-ben beolvasztották a kolozsvári egyetembe, s Hoványi Gyula, élete legnagyobb csalódásának bekövetkeztével, nyugdíjba vonult.
Kétszer nôsült, elsô felesége, Szabó Gabriella Josefa, Szaniszló püspök unokahúga, a második Korda Irén, dr. Korda Kálmánnak, a Közkórház igazgatójának a lánya volt. Szép parkkal körülvett háza az egykori Hidegser (Kórház) utcában állt. Ott volt a gondozott szôlô is, amit az idôsebb váradiak manapság is csak "Hoványi"-ként emlegetnek. Hoványi Gyula 1939. november 24-én halt meg, a ma már romos Haller-kápolnából temették el. Az ô neve is ott szerepel a családi obeliszken az Olaszi temetôben.
A szerteágazó családfa tényleges "megrajzolása" helyett inkább a Várad múltját formáló Hoványi ôsök bemutatása volt a célunk. Életútjuk helytörténetünk jelentôs mozzanata, összefonódik Várad múltjával. Az "Imádkozni és dolgozni" gondolata apáról fiúra öröklôdött, s ettôl a Hoványi lányok sem szakadtak el. Hoványi József törvényszéki bíró Hoványi Gyula fia volt. Az ô lánya, Hoványi Judit, adatközlônk is e gondolat jegyében nevelte fel tíz gyermekét férje, Kristófi János festômûvész áldozatkész segítségével. A keramikusként is kiváló anya, nagyanya a Hoványi ôsök szellemi és anyagi hagyatékának legjobb ismerôje és leghûségesebb ôrzôje.
Kordics Imre
Nagy paksaméta családi irattal állított be szerkesztôségünkbe Csorján András bádogos- és ötvösmester. A dokumentumcsomaghoz mellékelt egy szerény, huszonöt nevet egybefogó családfát, amely vázlatossága (csonkasága) ellenére is – a néhány szóban felvillantott sorsok révén – maga az utóbbi másfél évszázad hétköznapi történelme. S hogy adatközlônk milyen szándékkal kapcsolódott be mozgalmunkba, azt egy általa mellékelt, keleti mondást tartalmazó idézet jelzi a legbeszédesebben: "Ahol nincs meg az ôsök tisztelete, ott nincs jövendô."
Olvasónk voltaképpen két família, a monói (Szilágy megye) eredetû Debreczeni és a székelyhídi származású Marjalaky család összefonódásáig vázolta fel felmenôinek néhány ágát-bogát. Egyik ükapja, az 1859-es születésû Debreczeni Ferenc ipariskolai igazgatótanító és neje, az 1872-ben Odesszában (!) született Züllig Berta frigyébôl három leány és három fiú született. Egyik lányuk, Emília – bár "háztartásbeli" volt – arra kényszerült, hogy életének négy évét anyja szülôföldjén töltse, "málenkij robotra" hurcolták. Bátyja, Dezsô, rézmûves- és díszmûbádogos-mester, Marjalaky Mariska férje, gyalogsági ôrmester sem úszta meg a "hazalátogatást": harcolt a második világháborúban, és Szibériában volt hadifogoly.
A másik felmenô ágon, Marjalaky Károly építômester és budapesti születésû felesége, Pomp Erzsébet házasságából három gyermek született. Közülük a legtöbbre Marjalaky Sándor vitte. A Székelyhídon született építészmérnök minisztériumi osztályvezetôként vonult nyugalomba Budapesten. Nevéhez fûzôdik – egyebek mellett – a Shell Olajfinomító, a Dunai Repülôgépgyár (a késôbbi Csepel Autógyár), a Csepeli Vasmû építése.
Adatközlônk Debreczeni Éva és Csorján András férfiszabó, kisiparos fia. Nagybátyja, Debreczeni István neves amatôr csillagász volt, ô maga pedig – visszatérve felmenôinek foglalatosságához – díszmûbádogosként és ötvösmesterként jeleskedik. Ennek bizonyítása végett néhány általa készített mûtárgy fotóját is mellékelte családi dokumentumaihoz. Különben hajdanán Mottl Román tanítványaként sajátította el a szépmívességet…
Szilágyi Aladár
Az elbocsátások világszerte gyakoriak. Hovatovább gazdaságfilozófiává vált e jelenség. Az ésszerûség, a gazdaságosság nevében tesznek százakat, ezreket az utcára. Ezt a gazdaságpolitikát a nagy világbankok is támogatják.
Az már kevésbé fontos, hogy mi lesz ezeknek az embereknek a sorsa, mert a szociális védôháló igen vékony.
Az emberi lény nem olyan, mint egy ruhadarab, amit évekre el lehet tenni a szekrénybe. Az embernek létfenntartási, urambocsá! netalán kulturális igényei vannak.
Nyugaton is, ha a tulajdonosok meghúzzák a nadrágszíjat, emberek ezreit teszik az utcára. Idehaza is sok vállalat zárta be kapuit. Több Zsil-völgyi bányát is megszüntettek, mert veszteséges. Jobban megéri ebben az altalajkincsekben gazdag országban, amely lelôhelyek tekintetében az elsôk között van Európában, hogy máshonnan importálják az energiahordozókat.
Mindent az ésszerûség jegyében. Vajon ez a módszer nem takar-e hozzá nem értést, hanyagságot, közönyt?
Könnyebb egy tollvonással embereket utcára tenni, mint korszerûsíteni, új piacokat keresni, hatékonyságot növelni?
V. Szilágyi István,
Nagyvárad
Elefántbôr-vastagságú vagy talán még ennél is vastagabb a bôrük a tisztelt honatyáknak, másképpen nem tudom magyarázni, amit csinálnak. Megáll az ész, s azt mondja, ez nem lehet igaz, de mondják és közzé is teszik, hogy nem álmodsz, állampolgár, igaz a hír, igaz, ami történt.
Hogy mikor még a 2000. évre sincs költségvetés, a nyugdíjasok 60 százaléka éhezik, lesi, várja, mikor emelnek már a nyugdíján, a nagycsaládosok nyomorognak, a mozgássérültekre sincs pénz, lassan már minden kedvezménytôl megfosztanak, láss csodát! honatyáink megszavazzák saját fizetésük emelését, úgy becsületesen, ahogy már illik, erre van pénz, van keret.
Egyetlen kérdésem van, uraim, ha netán meghallják: az Isten nagyobb gyomorral áldotta meg önöket, mint minket, szegény halandókat, vagy már nem tudják, hol a határ?
Ha netán valami csoda folytán mégse szavazták volna meg a fizetésüket, s úgy a hónap végefelé már üres lenne a pénztárcájuk, netán már a repülôre sem futja, én nagyon szívesen és kamatmentesen kisegítem Önöket a mozgássérült-járandóságomból (609.300 lej), amelyet Önök szavaztak meg nekünk.
Igaza volt az öreg székelynek! Amikor megkérdezték tôle, mi a véleménye a politikáról, azt válaszolta: "Fiam, egykutya ez mind".
Gáti JAkAbné,
Nagyvárad
A BN egyik nemrégi száma vitaanyagot közöl Robotos Imre vallomásával kapcsolatban. A központi kérdés "a meggyôzôdéssel való takarózás" körüli.
Az "önkritikát gyakorló" a tisztesség, a méltóság és az önbecsülés magasztos eszmei szószékérôl hirdeti igazságait. "Az pedig, hogy mentség-e vagy nem mentség, az elkövetô hite, az értelmezés kérdése." Vagyis az elkövetôre tartozik, hogyan értelmezi. De biztosan nem úgy, hogy nem hisz benne.
Aztán bôvebben kifejti, hogy minden attól függ, hogy milyen tudattal cselekszik a meggyôzôdéses egyén. Ezt így fogalmazza meg: "…ha valamilyen érdekbôl, törtetésbôl olyan dolgokat mond, amikben nem hisz…, többé nem tiszteletreméltó. Tiszteletreméltó az, aki hamis tudattal, de jó meggyôzôdéssel, tiszta lelkiismerettel hisz valamiben."
Nagy politikusoknak is példaképül szolgáló szófacsarás: Hamis tudat, jó meggyôzôdés! Vagyis: Rosszul tudod, amit a valóságban látsz, mert az az igaz, amit a káderiskolában mesélnek!
Ki állapítja meg, hogy milyen az "elkövetô hite", ha az értelmezés kérdése? Ki állapítja meg, hogy hamis volt a tudat, vagyis láttad az igazságtalanságot, de nem sérthetted meg a pártfegyelmet?! Az önkritikát gyakorló sem merte megtagadni a felettese felkérésére Gaál Gábor lejáratására írott cikkét, ha nem is értett vele egyet.
A "jó meggyôzôdés" is egy megfoghatatlan fogalom. Ellenôrizhetetlen állítás. De így együtt: "hamis tudat, jó meggyôzôdés" valami faramuci egy találkozás.
Én másképpen látom a meggyôzôdés ügyét. Ez egy hamis önámítás. Addig mesélték nekünk az iskolákban és a tanfolyamokon a párt igazságait, míg ôk is elhitték, ha nem, akkor is vallották: "A párttörténet szentírás!" Senki meg nem kérdôjelezheti!
Egy híres magyar tudóssal esett meg a Horn kormányzása idején az alábbi történet. A tudásban és igazságosságban felülmúlhatatlan, kiváló erkölcsû vezér, aki privatizációs miniszterének szakmai és erkölcsi képességeit az egekig dicsérve így fejezte be: "…különben is a barátom!" – ez volt a megfellebbezhetetlen adu! –, nos, Horn úr felajánlotta Vizi E. Szilveszternek, lenne az egészségügyi minisztere. Azzal persze nem számolt, hogy egy orvoskutatónak nem ez lenne a legnagyobb kitüntetés. Vizi úr visszautasítása ekképpen hangzott: "Elnök úr, egy egybegyûlt tömegnek együtt tapsolni lehet, de együtt gondolkodni nem. Ha én elfogadnám az ön ajánlatát, ez azt jelentené, hogy a véleményemet mindig az önéhez kellene igazítanom. De ez már nem az én véleményem lenne, hanem az öné. Én viszont az információkat elemzem, csoportosítom, következtetéseket vonok le, elméleteket, véleményt alkotok, és azt ki is nyilvánítom. Ez nem biztos, hogy mindig egyezne az ön véleményével".
Nagyjából ez a helyzet a politikában is. Két eshetôség van: a falka-elmélet, miszerint van egy falka-hierarchia, ahol a rang dönti el, kinek van igaza. Apelláta nincs, akár a hadseregben: a parancsot nem tárgyalják, hanem végrehajtják. A másik lehetôség: ha az embernek van méltósága, megfontolja a tényeket, véleményt alkot és a legjobb belátása szerint cselekszik.
Az elôbbi csoportba tartoznak a tapsolók, akiknek nem kell gondolkozniuk, csak a falka-hierarchiában egy fokkal feljebb állónak a parancsait végrehajtaniuk, még akkor is, ha ez visszavezet a rabszolgasorba, sôt a négy lábon járáshoz.
A másik csoport az emberi méltóságot képviseli, ahol az emberi tudásnak jellemzôje, hogy az embert maga a dolog érdekli, vágy a megismerés iránt, nem a gyomor megtöltése. Az emberi gondolkodás az emberi elme legmagasabb tevékenysége. Ezt elnyomni a legnagyobb zsarnokság. Euripidész szerint rabszolga az, aki a gondolkodás és a vélemény szabadságát elvesztette. Ezt Mencius úgy fejezte ki, hogy nincs nagyobb rabló a világon, mint aki a gondolat szabadságától foszt meg bennünket.
Robotos is jól ismerte e két tábor tulajdonságait, hiszen érdekbôl, törtetésbôl beszélôkrôl mesél, akik nem méltók tiszteletre. Csakhogy egy szófacsarással tisztára mossa elvtársait: mert ezek hamis tudattal cselekszenek, de "jó meggyôzôdéssel." A meggyôzôdést a pártiskola szolgáltatja, a hamis tudatot a valóság. Mert hol van az a tantermekben, könyvekben hirdetett egyenlôség, szabadság, mikor az életben ebbôl semmi nem igaz? Mert akkor miért van a társadalom osztályokra felosztva, és egyes osztályoknak miért vannak elôjogai a másikkal szemben az iskolában, a munkahelyen, külföldi utazásnál, lakáselosztásnál stb.? Miért tesznek ki állásából egy tanítónôt, ha egy traktorállomás igazgatójának nem ad iskolai bizonyítványt, amelyet az a sofôrje révén igényel? És miért lett valaki doktor, akadémikus négy elemivel? Mert a hamis tudatú elvtárs nem látta ezeket az igazságtalanságokat, mivel jó volt a meggyôzôdése?! Mert tapsolni tudott, de gondolkoznia nem volt szabad. Hitler sem tudott a haláltáborokról. Jó meggyôzôdéssel ölt.
Robotos legalább magyarázza, mentegeti a meggyôzôdést, de vannak, akik még erre sem hajlandók, mint Balogh Edgár. Ôk minden korban és rendszerben az igazság pártján állnak, és a fennálló rendszert képviselik, hol a kommunistát, hol az ellenkezôjét. Sôt még emlékeztetned sem szabad ôket pálfordulásukra, mert megsértôdnek, mint az egyik kollégám, aki percekig rázta felém az öklét eme gaztettem miatt, Vásárhelyen, a 45 éves találkozón. Hiszen elsônek cserélte ki a sarló-kalapácsos jelvényét tulipánra. Ekkor arra gondoltam: a gaztettet elkövetni lehet, csak beszélni nem szabad róla. Pedig szerettem volna megkérdezni tôle, mikor volt hamis tudata, ’53-ban, mikor Sztálin temetését siratta, ’56-ban, mikor a magyar szabadságharcot elítélte, vagy most, mikor az ’56-os évfordulón zokogott, vagy mikor az aradi vértanúk emlékének megcsúfolását látta a tévében?
Azt hiszem, már ô sem tudja, mikor milyen a tudata, de a lényeg, hogy "jó a meggyôzôdése!" Annyira, hogy fiának már mesterséget sem adott álruhának, egyenesen hivatásos politikussá ütötte – hisz ez a legjobb mesterség –, csak törölte a három keresztnévbôl a Pált, nehogy valaki a pálfordulásra gyanakodjon, hiszen jó meggyôzôdéses, nem érdekbôl csinálja. De azért odaültette – nem érdekbôl – a Nagy Fônök – egyelôre – baljára, hadd tanuljon egy kis meggyôzôdést a gyerek, hátha hasznát veszi majd a belsô választások mezején.
Porcsalmi Sándor
Nagyvárad
Szeretettel üdvözlöm a szerkesztôség minden kedves tagját, kívánva, hogy továbbra is figyeljenek oda a vidéki emberek gondjaira, különösen azokra, akik még élünk a 85-ös korosztályból.
Bódis József vagyok, 85 éves, és régóta elôszeretettel olvasom lapjuk minden egyes számát. Nagyon szeretem, és szinte minden számát megôrzöm. Sajnos az életem során nem voltam elkényeztetve, hisz nagy családban születtem, majd bevonultam katonának, 1938-tól 1948. október 15-ig voltam ott, amikor a hadifogságból hazakerültem. Ennek a története egy külön regény lenne, ha megírnám! Nem sokan élünk még, akik ezt az idôszakot átvészeltük.
Ezek azok a háborús veteránok, akiket a magyar állam kárpótolni szeretett volna, kevés sikerrel. A pénz felét tudniillik a mai napig sem kaptuk meg, s kilenc tárgyalás után képtelenek voltunk arra, hogy a horribilis bélyegilletéket megfizessük… Soha nem voltam rosszakarója senkinek, de ezzel az üggyel kapcsolatban azt kívánom azoknak, akik a pénzünket elsikkasztották, hogy átéljék álmukban azt, amit én 1945-ben Lengyelországban, amikor is bevagoníroztak 120 embert egy vagonba, és 12 napig vizet sem láttunk. Ahányan voltunk, szinte annyi nyelven ordítottunk víz után. A vonat megállása után öt kulacsdekni vizet ittam meg, rosszullétig. De gondoltam azokra is, akik az elgyengülés miatt nem tudtak leszállni a vonatról. Még két kenyérzsákot is megtöltöttem hóval, s az egyiket mind megettem az úton, a másikat a körülöttem lévôk. A szodéságig tudtunk inni, szinte felfúvódtunk… Mi nem csodálkoztunk egymáson, hisz annyi nyál nem volt a szánkban, hogy megforgassuk a nyelvünket…
Keserûen tapasztalom, hogy az emberek pénze a hatalmasok, a csalók miatt odavész, a bankok csôdöt jelentenek, s egyesek visszakapják a pénzüket, mások nem. Hol van – kérdem én – az igazság, hol van az adott szó és az értékrend? Ennyit a Ferr Contactról, azt hiszem, részemrôl utoljára. Jó volna tudni, hogy az 1200 veterán közül még hányan élünk, ha Isten is megsegítene, jó volna egy találkozó, s ne vegyék rossz néven, ne mosolyogjanak meg, de még mindig, 85 évesen is érdeklôdô ember vagyok minden iránt, ami Földünkön történik, múltamhoz hasonlítom a jelent… Kívánok mindenkinek a szerkesztôségben jó egészséget, törekedjenek arra, hogy a gyors hírek eljussanak az olvasóhoz, törekedjenek a jóra, és bátran írjanak mindenrôl, ami igaz, remélve azt, hogy most már nincs baj érte.
Bódis József
Varaszó
Mi váradiak a szerencsések közé sorolhatjuk magunkat, mert a Sebes-Körös élôvilága nem pusztult ki a sorozatos – emberi felelôtlenség okozta – ipari szennyezôdés miatt. Az árvízzel sem kellett megküzdenünk, mert a mi folyónk – legalábbis a város szintjén – nem lépett ki medrébôl.
Ezen a tavaszon, amikor annyi szó esett a környezetvédelemrôl, eszembe jutott egy bajor kisváros: Straubing, amely egy mesterséges Duna-ág két partján terül el. Állatkertjében akvárium is van, dunai halakkal. A csarnokban a Duna neve minden olyan ország nyelvén ki van írva, amelyiken a folyam áthalad: magyarul is, románul is, így híva fel a látogatók figyelmét arra, hogy a Duna, a forrástól a torkolatig, több ország közös kincse.
A városka parkjában a több mint ezeréves várfalak mellett egy régi artézi kút található, öntöttvasból. Azoknak az emlékére állították, akiket haláltáborokba hurcoltak, mintegy összekapcsolva a múlt egy szégyenfoltját az éltetô víz jelenlétével. A kút vastestén lábnyomok láthatók – jelképesen azoké, akik onnan már nem tértek vissza. Feliratok is vannak: a víz megnevezése mindazok nyelvén, akiknek emlékét ôrzi a kút. Szerény kis emlékmû, terjedelmét, formáját tekintve nem nevezném mûalkotásnak. Mégis, ahogy ott áll, a hivalkodásnak még a látszatát is elkerülve – gondolatokat ébreszt a szemlélôben, érzéseket hoz felszínre. Arra figyelmeztet, hogy mindnyájan valamilyen formában itt hagyjuk lábnyomunkat a földön s nem mindegy, hogy jó vagy rossz minôsítéssel. Ez az üzenet egyik része. A másik része pedig a víz fontosságát hangsúlyozza, és arra int, hogy óvjuk tisztaságát, mert az nemcsak a mi számunkra, hanem utódaink élete szempontjából is létfontosságú.
Herczeg Mária
Nagyvárad
Copyright © Bihari Napló - 2000