Pomogáts Béla, az Írószövetség elnöke május 24-én mutatta be a Magyar Öregdiák Szövetség negyven éves működése kötetét. Aznap a Magyar Nemzet interjút közölt a könyv szerzôjével.
Kincs minden megôrzött szó
Nagy Károly, az Anyanyelvi Konferencia társelnöke
az amerikai magyarságról
(részletek)
1956-ban hagyta el Magyarországot a fiatal tanító, Nagy Károly, Erdôsmecske Forradalmi Nemzeti Tanácsának egyik vezetôje. Külhonban sem adta föl magyarságát. A New Jersey állambeli Rutgers Egyetem szociológiatanáraként egyik létrehívója és huszonöt évig tanítója volt a Magyar Öregdiák Szövetség New Brunswick-i hétvégi iskolájának. A nyugati magyar szigetvilág megismerése, felmérése, a kulturális kötôdések erôsítése közös feladatunk – nyilatkozta lapunknak Nagy Károly, akinek Emigránsok küldetésben című könyvét a napokban mutatják be Budapesten.
Ablonczy Bálint
Forradalmunk leverése után Amerikába kerülve a Rutgers Egyetemen folytattam tanulmányaimat, ahol más magyar fiatalok is tanultak abban az idôben. Azt tapasztaltuk, hogy az amerikai közvélemény, de még egyetemi társaink és tanáraink jó része is tájékozatlan Magyarország helyzetét illetôen. Ezért hívtuk életre aztán 1960-ban a Magyar Öregdiák Szövetséget (1977-tôl vette föl a Bessenyei György Kör nevet is), amelynek a hétvégi magyar iskola szervezése mellett még egy nagyon fontos célja volt: a magyar művelôdési életet kiállítások, felolvasóestek szervezésével akartuk mozgásban tartani (több mint 260 elôadót hívtunk meg eddig), az amerikai közvéleményt és döntéshozókat pedig konferenciákkal, tanácskozásokkal, állásfoglalásokkal, lobbizással tájékoztattuk a magyarországi helyzetrôl és a határon túli magyarság sorsáról – mondotta Nagy Károly.
– 1984-ben megjelent könyvében ön használta elôször a szigetmagyarság fogalmát a nyugati magyarságra utalva. A XXI. században mekkora az esély arra, hogy az Amerikában élô magyarság megtartsa nyelvét, kultúráját?
– „Küldetéses készenlétünk”, a magyarság érdekében való tevékenykedésünk azért is fontos, mert felismertük: gyermekeinket, unokáinkat nemcsak azért kell megtartani magyarnak, hogy eredetiben olvashassák Arany Jánost, Radnótit és Kányádit, hanem azért is, hogy életükben legyen egy vezérlô elv, majdan akár a nyelvtôl is független magyarsághoz tartozás élménye. Hétvégi iskoláink, cserkészcsapataink jól, egészséges szellemben működnek, de a törvényszerűség mégis az (újabb kivándorlóhullám szerencsére nem lévén), hogy a magyarság lélekszáma csökken. Míg a rendszerváltozás elôtt elsôsorban a hiánypótlás, a korrekt tájékoztatás volt a feladatunk, ma már mások a célkitűzések: késleltetni szeretnénk, ameddig csak lehet, a magyarság fogyatkozását. El kell kezdenünk azon is dolgozni, hogy a magyar származású amerikai, amikor már nem is tud magyarul, érzésében, érzékenységében nyitott legyen a Kárpát-medencei problémákra. Ez pedig mérhetetlenül fontos, mert a magyar-amerikaiak révén felhalmozott kapcsolati tôkét Magyarország és a környezô országok magyarsága hasznosítani tudja.
– Mi lehet a szerepe az Anyanyelvi Konferenciának a magyarság megtartásában?
– A kulturális identitás megerôsítésében, a magyarság vállalásának hangsúlyozásában fontos szerepe van az Anyanyelvi Konferenciának is. Több mint harminc éve veszek részt a konferencia munkájában, amelyet annak idején többek közt Kodály Zoltán, Illyés Gyula és Váci Mihály személyes közbenjárásával tudtunk elindítani. Ma már ennek a mozgalomnak is az lehet az egyik fô célja, hogy a megfelelô eszközök biztosításával kidolgozzon olyan késleltetô mechanizmusokat, amelyek az asszimilációt lassítják, másrészt nagy nyugati nyelveken kiadott könyvekkel, folyóiratokkal a magyarul már nem megfelelô szinten tudó magyar származású fiatalok érdeklôdését is feltámassza nyelvünk, kultúránk iránt.
– Említette az amerikai döntéshozók tájékoztatását, a lobbitevékenységet. Milyen eredményeket értek el ezen a területen?
– Kezdetektôl fogva kiemelt kérdésként kezeltük azt a Bessenyei Körnél, hogy a lehetôségek szerint képviseljük a határon túli kisebbségek és a magyarországi ellenzék törekvéseit. Így járt nálunk többek között Czine Mihály, Csoóri Sándor, Mészöly Miklós, Sütô András, Nagy Gáspár, Dobos László. Igyekeztünk felhívni a döntéshozók figyelmét a kisebbségi magyarságot sújtó jogtiprásokra, rendszeresen tájékoztattuk ôket az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki helyzetrôl. Tanúk – korukról című szóbeli történelem (oral history) programunkban huszonketten tanúskodtak nyilvánosan az általuk is alakított történelmi eseményekrôl, az atombombát létrehozó „Manhattan Project”-tôl (Wigner Jenô) a népi mozgalom márciusi frontján (Kovács Imre), Szárszó- konferenciáján (Püski Sándor) át az 1956-os forradalom munkástanácsaiig (Nagy Elek, Rácz Sándor). Nyolc tanúbeszámolót könyvalakban is kiadott szövetségünk, ezek közül többet (pl. Nyeste Zoltán Recskrôl szóló tudósítását) annak idején a magyarországi szamizdat kiadók is terjesztettek. A rendszerváltozás után már a Magyar Köztársaság hivatalos diplomáciájával együttműködve folytattuk a kapcsolatépítést, többek közt a NATO-csatlakozás idején is. Jelenleg számos nyugati magyar szervezettel együtt az európai uniós tagság támogattatásán munkálkodunk.
– Milyen tervei vannak a Szövetségnek az esztendô hátralevô részére?
– Ebben az évben eddig vendégül láttuk Gerô András és Pásztor Péter történészeket, áprilisban ellátogatott hozzánk Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke, májusban pedig Deutsch Tamás ifúsági miniszter. Az Öregdiák Szövetség – Bessenyei Kör ôszi tervei között szerepel Gálfalvi György marosvásárhelyi író, szerkesztô irodalmi elôadásának megrendezése, majd október 23-án, a forradalom negyvenötödik évfordulóján angol nyelvű elôadással, a Magyar Örökség Központtal közös fényképkiállítással emlékezünk a szabadságharcra. Németh László születésének századik évfordulójáról novemberben lánya, Németh Magda “Apám, Németh László tegnap és ma” című elôadásával emlékezik a Szövetség.
A Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör honlapját