1960-ban a Rutgers Egyetemen (NJ) alapították az 1956-os forradalom leverése után emigrált magyar fiatalok.
A Szövetség céljául a magyar nyelv és kultúra külföldi gondozását, a magyarság sorskérdéseinek elemzését és ismertetését tűzte maga elé.
Huszonhat éven keresztül hétvégi magyar iskolát tartott fenn. Ez az iskola volt Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága — Anyanyelvi Konferencia programjainak egyik elindítója és műhelye is.
Előadássorozatuk 48 év alatt 290 magyarországi, Magyarországgal szomszédos és nyugati országokban elő író, tudós, művész — köztük a magyarság több tucatnyi legkiválóbb alkotója, gondolkodója — számára létesített fórumot.
Tanúk-korukról című szóbeli történelem (”oral history”) szabadegyetemi előadássorozata keretében huszonhárman tartottak harminckét tanúbeszámolót az általuk is alakított történelmi eseményekről. Horváth János, Király Béla, Kiss Sándor, Kopácsi Sándor, Kovács Andor, Kovács Imre, Nyeste Zoltán és Papp László beszámolóját könyv alakban is kiadta a Szövetség.
1994-ben Márton Áron-díjjal tüntette ki a Szövetséget a budapesti Bethlen Alapítvány e szavakkal: “Nemzetépítő fórumuk beírta nevét a magyar kultúra történetébe”. 2000-ben Szépe György pécsi professzor ezt írta a Szövetségről: “a legjelentősebb külföldi magyar szellemi műhelyek egyike” (Hungarológia Évkönyv).
Tevékenységük négy évtizedes történetét Emigránsok küldetésben címmel a debreceni Csokonai kiadó 2000-ben adta ki a Szövetség egyik alapítója: Nagy Károly szerkesztésében.