"Kalász meg puha dombvidék mosolyog a tájon" - írta szülőfalujáról Papp Dániel, a bácskai rónaság nagy szerelmese. Máthé László, református néptanító, a falu első krónikása pedig ezt írta az újratelepülésének századik évfordulóját ünneplő Ómoroviczáról: "Útczái egyenesek és szélesek mindenütt fákkal szegélyezve, sőt az udvarok is annyira beültetve, hogy az egész község mintegy erdőben települtnek látszik." Az idézett gondolatokból kicseng, hogy akik papírra vetették, szerették falujukat. Ez a jellemvonás ma is felismerhető: az itt élők szeretik és ragaszkodnak szülőföldjükhöz. Akkor is, ha gyakran úgy érzik, mostohán bánik velük a sors. Máskor viszont tudnak önfeledten örülni és ünnepelni is közösen.

Falunk Történelme

Az évszázadok során hol benépesült, hol meg elnéptelenedett ez a terület. Az 1971-es években kedvenc területe volt ez a régészeknek, akik ásatások során tárták fel az igen nagyra becsült leleteket. Legutóbb 1786-ban települt újra a falu. Akkor 334 jász és kun család költözött ide a Nagykunságból: Karcagról, Jászkisérről és Kunmadarasról. Az új hazát létesítő ősök első dolga a templom és az iskola létrehozása volt. Már idefele jövet Nagykörösön tanítót is felfogadtak. Az akkori otthonalapítók reformátusok voltak, később katolikusok, még később pedig zsidó vallásúak is jöttek a faluba.

A falualapítást követően dinamikusan fejlődött a település. Ezt az eseményekben igen gazdag múltat folyamatosan kutatják a lelkes helytörténészek, abban reménykedve, hogy az összegyült adatokból elkészülhet a település átfogó monográfiája is.

Helységünk nevét az évszázadok során sokféleképpen írták. Mintegy húsz változatát lehetne felsorolni. A történet az avar kori településektől kezdődik: Okor, Omár, majd Omárica, Omaricsa, Omorovics, Omarocsa. A török időkben bukkant fel az Omorovica névváltozat. Ehhez hasonló változatok egészen a századfordulóig szerepeltek: Omorovicza, Bács-Omorovicza, Ómorovicza. 1907-től Kossuthfalva, 1912-től pedig Bácskossuthfalva volt a falu hivatalos neve. A Szerb-Horvát-Szlovén királyság kezdetétől Stara Moravica. A második világháború ideje alatt Bácskossuthfalva, a határmódosítást követően pedig szerbül Sztara Moravica, magyarul Ómoravica, vagy Moravica. A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében 2003 óta ismét a Bácskossuthfalva név van hivatalos használatban.

Lakosság

Az alig hatezer lakosú falu Észak-Bácska egyik "legmagyarabb" települése. Az utóbbi néhány év eseményei azonban némileg megváltoztatták a lakosság nemzetiségi összetételét, ugyanis mintegy 300 szerb nemzetiségű települt a faluba, azzal a szándékkal, hogy itt alakítsa ki új otthonát.

A lakosság lélekszáma állandóan csökken. A település történetében 1931-ben laktak itt legtöbben: összesen 8034 személy. A későbbiek során 6-7 ezer lakosa volt a településnek. Az utóbbi nem egészen két évtizedben viszont számottevő a népesség számának visszaesése.
A 2002-ben megtartott népszámlálás alkalmával már csak 5781 lakost írtak össze. Hosszútávon megfigyelhető a háztartások számának növekedése, ami az életkörülmények viszonylagos javulására enged következtetni.