A kisebbségi autonómia (muködo modellek, magyar elképzelések)

"És ne gondold, hogy kihalnak
Sujtott népek hirtelen,
Amíg össze-zeng a dalnok
S a nemzeti érzelem."
(Arany János: Kozmopolita költészet)

Előszó

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar hallgatóiként 1998-ban készültünk el a nyugat-európai kisebbségi autonómiákat bemutató első dolgozatunkkal. Dolgozatunk elsődleges célja az Európában működő azon autonómiák kezdetektől történő bemutatása volt, amelyek modell értékűek, és ezért egyes elemei a környező országokba szorult magyarság számára is mintaként szolgál(hat)nak.

A Kárpát-medencei magyarság ugyanis Európa legnagyobb lélekszámú és egyúttal legbékésebb, jogait, törekvéseit jogállami eszközökkel elérni próbáló kisebbsége. A mai napig azonban - több, mint nyolc évtized elmúltával sem - tudta elérni azokat a minimális kisebbségi jogokat, amelyek lehetővé tennék nemzeti identitásának megőrzését. Ezek a jogok egyébként - mint azt dolgozatunk is igyekszik bemutatni - az Európa nyugati felén élő nemzeti kisebbségek számára általában biztosítottak. Az autonómia jogintézményére azonban több Közép-Kelet európai ország ugyanis félve tekint, mert benne valamiféle fenyegetettséget lát területi integritására nézve.

A 2000 tavaszára elkészült újabb dolgozatunk célja az volt, hogy empirikus áttekintést adjon a határon túl élő magyarság jelen helyzetéről, legaktuálisabb problémáiról, azok alakulásáról. Külön fejezetben vizsgáltuk a kisebbségi autonómia nemzetközi jogi kérdéseit, hiszen az autonómia jogintézménye az alkotmányjog és a nemzetközi jog mezsgyéjén helyezkedik el. Ennek megfelelően újabb fejezetben foglalkoztunk a Kárpát-medencei magyarság által lakott többségi államok alkotmányos rendelkezéseinek kisebbségi szempontú elemzésével.

Az elcsatolt területek magyarságának helyzetét az alábbi szempontok szerint vizsgáltuk:
1. Milyen megoldást látnak az adott határon túli terület Magyar közösségeinek vezetői a magyarság helyzetének javítására, problémáinak orvoslására?
2. Az adott közösségek különböző autonómia-formákra vonatkozó elképzelései, megvalósítási lehetőségek;
3. A magyar nemzeti közösségek politikai szervezeteiben felmerülő belső viták, véleménykülönbségek;
4. A határon túli magyar szervezetek kapcsolatai más Kárpát-medencei ország hasonló szervezeteivel, anyaországi pártokkal;
5. Milyen változást eredményezett Magyarország NATO tagsága és Európai Uniós meghívása Magyarország, illetve a magyar nemzeti közösségek megítélésében, a hozzájuk való viszonyulásban?
6. Hogyan fogadná a határainkon túl élő magyar nemzeti közösség egy jogállásukat szabályozó, Magyarországon speciális jogokat biztosító törvény megszületését.

A kérdések megválaszolásához szükséges információkat elsösorban az 1999. március 29. és május 6. között megtett tanulmányút során gyüjtöttük. A Szlovákiát, Ukrajnát, Horvátországot, Szlovéniát, Romániát érintö, mintegy 6000 km-es utazás során felkerestük az említett országok magyarságának legitim vezetőit, képviselőit, akik rendkívül készségesen segítették munkánkat, amelyet ezúton is hálásan köszönünk! A hiteles tájékoztatás lejegyzetelése mellett munkánk során felhasználtuk a beszélgetőpartnereink által megadott egyéb forrásokat is.

Tanulmányutunk megvalósításához a Rákóczi Szövetség mellett nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Gémesi Ferenc Külügyminisztériumi osztályvezető, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karon müködő Nemzetközi Jogi Tehetséggondozó Mühely.

A szomszédos országok közül a NATO légicsapások miatt nem tudtuk felkeresni a Vajdaságban élö magyarokat, illetve legitim politikusaikat, ezért e fejezet írásakor pusztán az itthon fellelhető és rendelkezésünkre bocsátott forrásokra hagyatkozhattunk. A jugoszláviai magyar közösség helyzetéről tehát egy általános áttekintést próbáltunk adni.

Dolgozatunkban külön kitértünk az un. ,,statustörvény" kérdésére. Az általános kérdések áttekintése mellett bemutattuk a hasonló szlovák törvény, illetve szlovén törvénytervezet valamint a lengyel törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseit.

Napjainkban az autonómia aktualitása - mint az például Koszovó illetve a Vajdaság helyzetén figyelemmel kísérhető - rendkívül nagy. Az európai történelem megrázkódtatásai azt mutatták meg - és mutatják meg napjainkban is -, hogy a nemzeti kisebbségek védelme alapvető fontosságú egyesülő kontinensünk stabilitása, demokratikus biztonsága és békéje szempontjából. A kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának tiszteletben tartása azonban nem elég! Meg kell teremteni azokat a feltételeket is, amelyek közt ez az identitás kifejezhető, megőrizhető és fejleszthető. Ehhez egyfelöl elengedhetetlenül szükséges az államok közötti együttműködés, de legalább ilyen fontos a helyi és regionális hatóságok közti határokon átnyúló együttműködés is, amely természetesen nem veszélyeztetheti az államok alkotmányát és területi integritását. A bemutatott európai modellek mindebben mintaként szolgálnak térségünk számára, amelynek vannak még adósságai a fenti keretek megvalósítása terén.

Az autonómia elérése - mint azt dolgozatunk is igyekszik bemutatni - küzdelmes folyamat, megvalósításához konkrét lépések vezetnek. Olyan folyamat ez, amely a kisebbség és a többség folyamatos párbeszédén alapul, lehetővé téve a kisebbségi jogok valósággá válását.

Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy amelyik ország részt kíván venni az integrálódó Európában, annak autonómiákat kell teremtenie. A működő autonómiák példája ugyanis egyértelmüen azt mutatja, hogy mindez fokozottan szolgálja Európa egységét.

Jelen kötet az 1998 - 2000. között elkészült tudományos dolgozatok egységesített kiadása. A téma kifogyhatatlanul terebélyes, ezért gyakran kényszerültünk eredeti elképzeléseink korlátozására. Történt mindez annak érdekében, hogy a közjogi szemlélettől eltérő megközelítéseket kiszürjük.

Tudatában vagyunk, hogy egyetemistaként az egyenként is könyvtárnyi irodalommal bíró európai autonómiákhoz új tényanyagot keveset tudtunk hozzátenni, mindazonáltal célunk egy közjogi gondolkodáson alapuló összefoglalás volt. A magyar nemzeti közösségekről adott áttekintés a 2000. november 20-val bezárólag tudomásunkra jutott információkon alapul.

Dolgozataink elkészüléséhez nyújtott segítségért megkülönböztetett köszönettel tartozunk témavezetönknek, Kilényi Géza professzor úrnak, aki a kezdetektől lelkesen támogatta, követte és segítette munkánkat. Nemzetközi jogi iránymutatásaiért, építő tanácsaiért pedig Kovács Péter professzor úrnak tartozunk köszönettel.

Budapest, 2001. február 1.

Gerencsér Balázs - Juhász Albin

Tartalom

Előszó

I.	A kisebbségi autonómia egyes nemzetközi jogi kérdései
1.	Alapfogalmak
1.1.	A kisebbségvédelem jellegzetességei
1.2.	A kisebbség meghatározása
1.3.	Az autonómia meghatározása
1.4.	A kisebbségi problémakezelés három pillére
2.	Az autonómia megjelenése egyes nemzetközi jogi dokumentumokban
2.1.	Az autonómia megjelenése a nemzetközi pozitív jogban
2.2.	A nemzetközi pozitív jog egyes multilaterális dokumentumai
2.3.	A nemzetközi pozitív jog egyes bilaterális dokumentumai
3.	A kisebbségvédelem realizálódása a nemzetközi szervezetekben
3.1.	Egyesült Nemzetek Szervezete
3.2.	Európa Tanács
3.3.	Európai Biztonsági és Együttmüködési Szervezet
3.4.	Közép-Euróapi Kezdeményezés
3.5.	Európai Unio
3.6.	Összegzés
II.	A nacionalizmusról
III.	Működő autonómiák Európában
1.	Dél-Tirol
2.	Az Aland-szigetek
3.	Belgium
4.	Katalónia
5.	A baszkok autonómiája
6.	Korzika
IV.	Európán túli autonómiák
1.	Az Európán túli autonómiák elé
2.	Nicaragua atlanti partja
3.	Malaysia
V.	A Kárpát-medencei magyar autonómiák lehetősége
1.	A többségi államok alkotmányának elemzése
1.	Szlovénia
2.	Horvátország
3.	Szlovákia
4.	Románia
5.	Ukrajna
6.	Jugoszlávia
2.	Áttekintés a Kárpát-medencei magyarság helyzetéről
2.1.	Felvidék
2.1.1.	Az autonómia kérdése
2.1.2.	Véleménykülönbségek a Magyar Koalíció Pártjában
2.1.3.	Az MKP kapcsolata más határon túli szervezetekkel, anyaországi pártokkal
2.1.4.	Az euro-atlanti integrációval kapcsolatban felmerülö kérdések
2.1.5.	Néhány szó a nyelvtörvény csapdájáról
2.2.	Kárpátalja
2.2.1.	Az autonómia kérdése
2.2.2.	Véleménykülönbségek az ukrajnai magyarság körében
2.2.3.	A KMKSZ kapcsolata más határon túli szervezetekkel, anyaországi pártokkal
2.2.4.	Az euro-atlanti integrációval kapcsolatban felmerülő kérdések
2.3.	Erdély
2.3.1.	Az RMDSZ szerkezete, viták az RMDSZ-ben
2.3.2.	Az autonómia jelen helyzete
2.3.3.	Az euro-atlanti integrációval kapcsolatban felmerülő kérdések
2.4.	Vajdaság
2.4.1.	Elözmények
2.4.2.	Vajdasági magyar szervezetek
2.4.3.	A háromlépcsös modell lényege
2.4.4.	A koncepcióval kapcsolatban felmerülő véleménykülönbségek
2.4.5.	Az egyeztetett autonómia-tervezet támogatottsága
2.5.	Dél-Baranya és Kelet-Szlavónia
2.5.1.	Áttekintés
2.5.2.	Horvátországi magyar szervezetek
2.5.3.	A HMDK külkapcsolatai
2.5.4.	A kisebbségvédelmi egyezmény és a kulturális autonómia
2.5.5.	Az elsö és második szintü közigazgatásról
2.6.	Muravidék
2.6.1.	A Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség (MMNÖK)
2.6.2.	A muravidéki magyarság külkapcsolatai
2.6.3.	A muravidéki magyarság problémái
2.6.4.	Az euro-atlanti integrációval kapcsolatban felmerülő kérdések
VI.	A státustörvényröl
1.	Előzmények
2.	A MÁÉRT II. ülése és a státustörvény
3.	Külföldi példák
3.1.	A szlovák törvény
3.2.	A szlovén törvénytervezet
3.3.	A lengyel törvényjavaslat
4.	Előnyök-hátrányok
5.	A Magyarok Világszövetsége külhoni magyar állampolgárság koncepciója

Felhasznált források jegyzéke

Köszönetnyilvánítás

A könyv teljes anyaga letölthető pdf formátumban (1.3 MB).