Gerencsér Balázs - Juhász Albin
A kisebbségi autonómia (működő modellek, magyar elképzelések)
Budapest, 2001.
levél a szerzőknek
"És ne gondold, hogy kihalnak Előszó A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar hallgatóiként 1998-ban készültünk el a nyugat-európai kisebbségi autonómiákat bemutató első dolgozatunkkal. Dolgozatunk elsődleges célja az Európában működő azon autonómiák kezdetektől történő bemutatása volt, amelyek modell értékűek, és ezért egyes elemei a környező országokba szorult magyarság számára is mintaként szolgál(hat)nak. A Kárpát-medencei magyarság ugyanis Európa legnagyobb lélekszámú és egyúttal legbékésebb, jogait, törekvéseit jogállami eszközökkel elérni próbáló kisebbsége. A mai napig azonban - több, mint nyolc évtized elmúltával sem - tudta elérni azokat a minimális kisebbségi jogokat, amelyek lehetővé tennék nemzeti identitásának megőrzését. Ezek a jogok egyébként - mint azt dolgozatunk is igyekszik bemutatni - az Európa nyugati felén élő nemzeti kisebbségek számára általában biztosítottak. Az autonómia jogintézményére azonban több Közép-Kelet európai ország ugyanis félve tekint, mert benne valamiféle fenyegetettséget lát területi integritására nézve. A 2000 tavaszára elkészült újabb dolgozatunk célja az volt, hogy empirikus áttekintést adjon a határon túl élő magyarság jelen helyzetéről, legaktuálisabb problémáiról, azok alakulásáról. Külön fejezetben vizsgáltuk a kisebbségi autonómia nemzetközi jogi kérdéseit, hiszen az autonómia jogintézménye az alkotmányjog és a nemzetközi jog mezsgyéjén helyezkedik el. Ennek megfelelően újabb fejezetben foglalkoztunk a Kárpát-medencei magyarság által lakott többségi államok alkotmányos rendelkezéseinek kisebbségi szempontú elemzésével. Az elcsatolt területek magyarságának helyzetét az alábbi
szempontok szerint vizsgáltuk: A kérdések megválaszolásához szükséges információkat elsösorban az 1999. március 29. és május 6. között megtett tanulmányút során gyüjtöttük. A Szlovákiát, Ukrajnát, Horvátországot, Szlovéniát, Romániát érintö, mintegy 6000 km-es utazás során felkerestük az említett országok magyarságának legitim vezetőit, képviselőit, akik rendkívül készségesen segítették munkánkat, amelyet ezúton is hálásan köszönünk! A hiteles tájékoztatás lejegyzetelése mellett munkánk során felhasználtuk a beszélgetőpartnereink által megadott egyéb forrásokat is. Tanulmányutunk megvalósításához a Rákóczi Szövetség mellett nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Gémesi Ferenc Külügyminisztériumi osztályvezető, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karon müködő Nemzetközi Jogi Tehetséggondozó Mühely. A szomszédos országok közül a NATO légicsapások miatt nem tudtuk felkeresni a Vajdaságban élö magyarokat, illetve legitim politikusaikat, ezért e fejezet írásakor pusztán az itthon fellelhető és rendelkezésünkre bocsátott forrásokra hagyatkozhattunk. A jugoszláviai magyar közösség helyzetéről tehát egy általános áttekintést próbáltunk adni. Dolgozatunkban külön kitértünk az un. ,,statustörvény" kérdésére. Az általános kérdések áttekintése mellett bemutattuk a hasonló szlovák törvény, illetve szlovén törvénytervezet valamint a lengyel törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseit. Napjainkban az autonómia aktualitása - mint az például Koszovó illetve a Vajdaság helyzetén figyelemmel kísérhető - rendkívül nagy. Az európai történelem megrázkódtatásai azt mutatták meg - és mutatják meg napjainkban is -, hogy a nemzeti kisebbségek védelme alapvető fontosságú egyesülő kontinensünk stabilitása, demokratikus biztonsága és békéje szempontjából. A kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának tiszteletben tartása azonban nem elég! Meg kell teremteni azokat a feltételeket is, amelyek közt ez az identitás kifejezhető, megőrizhető és fejleszthető. Ehhez egyfelöl elengedhetetlenül szükséges az államok közötti együttműködés, de legalább ilyen fontos a helyi és regionális hatóságok közti határokon átnyúló együttműködés is, amely természetesen nem veszélyeztetheti az államok alkotmányát és területi integritását. A bemutatott európai modellek mindebben mintaként szolgálnak térségünk számára, amelynek vannak még adósságai a fenti keretek megvalósítása terén. Az autonómia elérése - mint azt dolgozatunk is igyekszik bemutatni - küzdelmes folyamat, megvalósításához konkrét lépések vezetnek. Olyan folyamat ez, amely a kisebbség és a többség folyamatos párbeszédén alapul, lehetővé téve a kisebbségi jogok valósággá válását. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy amelyik ország részt kíván venni az integrálódó Európában, annak autonómiákat kell teremtenie. A működő autonómiák példája ugyanis egyértelmüen azt mutatja, hogy mindez fokozottan szolgálja Európa egységét. Jelen kötet az 1998 - 2000. között elkészült tudományos dolgozatok egységesített kiadása. A téma kifogyhatatlanul terebélyes, ezért gyakran kényszerültünk eredeti elképzeléseink korlátozására. Történt mindez annak érdekében, hogy a közjogi szemlélettől eltérő megközelítéseket kiszürjük. Tudatában vagyunk, hogy egyetemistaként az egyenként is könyvtárnyi irodalommal bíró európai autonómiákhoz új tényanyagot keveset tudtunk hozzátenni, mindazonáltal célunk egy közjogi gondolkodáson alapuló összefoglalás volt. A magyar nemzeti közösségekről adott áttekintés a 2000. november 20-val bezárólag tudomásunkra jutott információkon alapul. Dolgozataink elkészüléséhez nyújtott segítségért megkülönböztetett köszönettel tartozunk témavezetönknek, Kilényi Géza professzor úrnak, aki a kezdetektől lelkesen támogatta, követte és segítette munkánkat. Nemzetközi jogi iránymutatásaiért, építő tanácsaiért pedig Kovács Péter professzor úrnak tartozunk köszönettel. Budapest, 2001. február 1. Gerencsér Balázs - Juhász Albin |
Tartalom Előszó
A könyv teljes anyaga letölthető pdf formátumban (1.3 MB). |
![]() |
web hosting & web
design: |