A sorozat szerkesztôje és felelôs kiadója: Komlós Attila ügyvezetô elnök

A sorozat mottója: “Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsôséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erôs-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.” (Kosztolányi Dezsô )

A sorozat elsô könyve (1997. november 26-án jelent meg):

A kiadó elôszava: “Az európai jövôbe igyekvésünk lázában nem feledkezhetünk meg arról, hogy gondolkodásunk, boldogulásunk, mûveltségünk csak a helyesen, szépen beszélt és írt anyanyelv alapján képzelhetô el. Európába a magunk szellemi örökségével, egyebek között tisztán ôrzött anyanyelvünkkel léphetünk be.
A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia állandó gondot fordít nyelvünk ápolására, gondozására és védelmezésére.”

A szerzô bevezetôje: “Minden elôszót, vagy bevezetést valamiféle magyarázgatásnak véltem mindmostanáig. Azonban be kellett látnom, hogy vannak helyzetek, amelyek idônként a magyarázatot kikövetelik, sôt: kikényszerítik. Magam is ilyen helyzetbe kerültem mostan. Mert soha, álmomban sem hittem, hogy valaha is eljutok az amerikai kontinensre. Amikor aztán 1994 májusában az Amerikai Magyar Baráti Közösség meghívóját kezembe vettem, amely egy közel két hónapos elôadói körútra szólt, s amely a többi között a Lake Hope-i ITT-OTT konferenciát is magába foglalta, bizony komolyan gondolkodóba estem az utazást illetôen. Végül mégis elszántam magamat rá, mondván, lesz ami lesz, csak nem veszek el e földrésznyi országban.

Az azonban akkor meg se fordult a fejemben, hogy errôl a nagy és váratlan utazásról valaha valamit is írjak. Amikor Kassáról elindultam, még csak egy jegyzetfüzetecske se volt a batyumban. Hanem aztán Budapesten mégis csak vettem egy kövérkés, piros fedelû füzetet, gondolván, hogy legalább azt beleírom, hogy merre jártam, merthogy – öregedvén – a neveket kifújja emlékezetembôl az idô szele. Utazás közben aztán – repülôtereken, vagy ég- és föld között a magasságok kettôsségében – ezt-azt lefirkantottam a füzetbe élményeimbôl, s ahogy az idô fogyott – vagy növekedett? – e feljegyzések egyre több oldalt töltöttek meg. De még ekkor is mindezt valahogy mellékesnek találtam. Mert hisz, mint jeleztem, utazásom célja nem holmi útikönyv megírása volt.

A Lake Hope-i (Reménység Tava) ITT-OTT konferenciára a szervezôk egy elôadást kértek a magyar kisebbség nemzettudatáról s a programba iktattak egy szerzôi estet is. Elôadásom címe végül is a Magyarságtudat kisebbségben lett, s hozzá – mintegy kiegészítve azt – olyan verseket válogattam össze eddigi munkáimból, amelyek valami módon az említett referátumhoz kötôdtek. Lényegében az elôadói körutam során végig ezt ismételtem meg, vagy el, természetesen már szabadon, mintegy húsz alkalommal az ottani magyar közösségek elôtt. Vagyis amerikai körutamnak ez volt a fô célja és értelme, s ezt én igyekeztem tôlem telhetôen a legjobban teljesíteni.

Hogy feljegyzéseimmel kezdhetek-é valami értelmeset és hasznosat, az idôben arról még nem gondolkodtam. Ám hazaévén úgy véltem, hogy valamiféle összefoglalót mégis csak illene készítenem errôl a nagyon fárasztó utazásról. Elôbb csupán két-három jegyzetre gondoltam, ám írás közben kiderült, hogy a piros fedelû füzet nálam makacsabb, s valamiféle láthatatlan kényszerítô erôvel bír, vagyis további fejezetek megírására hajtott. Így aztán a Hét-ben egész sorozat kerekedett e feljegyzésekbôl, s jelent meg addig, amíg az elbutult szlovák hatalom áldozatául nem esett a lap, amelyben több, mint húsz évig dolgoztam... Útijegyzeteim utolsó fejezetei aztán a Szabad Újságban láttak napvilágot...

Hát így született meg a Két óceán között címû útijegyzeteim huszonkét fejezete. De mert írtam – természetesen már idehaza – néhány verset is amerikai élményeimbôl, e kötet második részébe ezeket is besoroltam, mert hisz természetesen részei útiélményeimnek. Végül, amolyan függelékként, s egyféle magam-igazolásaként is, hogy nem csupán kirándulni voltam az USA-ban, az ottani elôadói körutam alapszövegét a Magyarságtudat kisebbségben-t is idetartozónak találom. Ezzel teljes ez az írás.

Ugyanakkor, így utólag – s azt hiszem, ez a legkevesebb, amit megtehetek – ezzel a kötettel köszönetet mondhatok az Amerikai Magyar Baráti Közösségnek, és velük együtt mindazoknak, akik ezt a két óceán közötti utazást számomra lehetôvé tették.(Kassa, 1997. április).”

A könyv tartalomjegyzéke:

• Két óceán között - amerikai útinapló
• Minden mögött az óceán - versek: a mount rainier gleccsere; michigan; kolibriles; niagara falls; az óceán elôtt; oregon
• Magyarságtudat kisebbségben - Esszé "Lehet-e gúzsbakötve táncolni?" címmel a szlovákiai magyar kisebbség helyzetérôl.

A könyv ára: 456 Forint (+ postaköltség, utánvéttel) ill. 2.50 USD (+postaköltség)

Megrendelés módja: E-MAIL: ak@mail.matav.hu

A sorozat második kötete (1997. december 3-án jelenik meg):

A kiadó elôszava: “A könyv a széles közönség számára élvezhetô módon – kiváló anyaországi és erdélyi magyar nyelvészekkel, írókkal készült interjúkban, tanulmányokban és vitacikkekben – foglalkozik azokkal a tudnivalókkal, amelyeket minden anyanyelvét jól ismerô fiatalnak és idôsebbnek hasznos tudni és alkalmazni.

Nem tankönyv, de nélkülözhetetlen kézikönyv ez a kötet az iskolai nyelvoktatásban is, mivel a nyelv és helyesírás történetét, a magyar nyelv és kultúra helyét a világban és a nemzet életében, kis népek anyanyelveinek sorsát mutatja be.”

A szerzô ajánlása: “Elsô magyar nyelvvédô könyveink egy idôben születtek meg a nyelvújítás küzdelmeivel. Az anyanyelv fontosságának felismerését és hirdetését ugyan Apáczai Csere Jánosig vezethetjük vissza, de a nagy pedagógus eszméi egy jó évszázaddal késôbb kezdtek beérlelôdni. Nem véletlen, hogy a bécsi testôrírók körében — tehát idegen nyelvi környezetben — vált legerôteljesebbé a küzdelem a magyar nyelv jogainak kivívásáért, a XVIII. század második felében. Bessenyei György ma is szövetségesünk: „Minden nemzet csak a maga nyelvén lehet tudóssá, idegenen sohasem”. II. József császár németesítô rendeleteinek bukása után, testôrírók óvnak az újra bevezetett latin túlzásba vitelétôl, és hirdetik az anyanyelv jogait a nemzeti mûvelôdésben és oktatásban. A legtekintélyesebb testôríró, Báróczi Sándor röpiratot ad ki Bécsben, 1790-ben A védelmeztetett magyar nyelv címmel. Ugyanazon évben két másik nyelvvédô kiadvány is megjelenik a Habsburg-birodalom fôvárosában. Az egyik szerzôje Decsy Sámuel orvos és lapszerkesztô, aki Pannóniai Féniksz, avagy hamvából feltámadott magyar nyelv címmel érvel az anyanyelv jogai és elônyei mellett. Gáti István református lelkész, több nyelvészeti munka szerzôje, Vedres Sámuellel közösen írt könyvében hasonló-képpen: A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó értekezések. Gáti és Vedres a maga dolgozatait. a Hadi és Más Nevezetes Történetek címû bécsi lap pályázatára küldte be. Ennek ilyen tételei voltak: Milyen ereje van a magyar nyelvnek a nemzeti jellem fenntartásában? Mennyiben segíti elô a nemzet fejlôdését? A lap szerkesztôi az országgyûlésrôl hazainduló rendek között a könyvbôl 500 példányt ingyen osztottak szét.

Érvényesek-e a hajdani pályázat kérdései: van-e ereje a magyar nyelvnek a nemzeti jellem ôrzésében, elôsegíti-e a nemzet mai fejlôdését? Vagy inkább maga a nyelv szorul gyámolításra, védelemre?

És ki hirdetne meg manapság egy ilyen pályázatot?”

A kötet tartalomjegyzéke:

1. Beszélgetések nyelvrôl és kultúráról

• Nyelvi drágakövek bányásza (Szabó T. Attila)
• Hagyomány és korszerûség a helyesírásban (Szabó T. Attila)
• A nyelvtudós palackpostája (Márton Gyula)
• A nyelvtanítás jellemfejlesztés is (Kuszálik Piroska)
• A nemzet összetartó ereje (Szathmári István)
• Iszapáradat borítja el nyelvünket (Bánffy György)
• Szavakba zárt történelem (Murádin László)
• Másféle nyelvmûvelôi magatartás igénye (Grétsy László)
• Két partján a sorsnak és az óceánnak (Nagy Károly)
• A kiegyenlítés mûvészete (Pomogáts Béla)
• Virtuális közös haza: az anyanyelvünk (Péntek János)
• Kis nyelvek a változó világban (Szabó T. Ádám)

2. Szavak hôfoka Erdélyben

• Én lennék a nyelv?
• A szó és az ember
• Egy ékezet csupán?
• Nyelv a családban
• Nyelvi méltóságtudat. Bitay Árpád öröksége
• Ihletôje, gondja, megtartója. Gálffy Mózes
• Comenius – székely atyánkfia?

3. Nemzet és nyelv

• Anyanyelv és autonómia
• Krassó megye hivatalos nyelve 1861-ben (Dokumentum)
• Egyesítô anyanyelv
• Kisebbségi nyelv
• Védekezô anyanyelv

A könyv ára: 495 Forint (+ postaköltség, utánvéttel) ill. 3 USD (+postaköltség)

Megrendelés módja: E-MAIL: ak@mail.matav.hu

A könyv szerzôje: a washingtoni (D.C.) magyar református egyházközség lelkipásztora, az Amerikai Magyar Református Egyesület nyugalmazott elnöke.

A magyar nyelvû kiadás kiadójának elôszava: “Amikor még – a rendszerváltozás elôtt – alig-alig lehetett a határontúli magyarság azon millióiról beszélni, akik az egymást követô rossz politikai döntések következtében a Kárpát-medencében erôszakkal leválasztattak az anyaország testérôl, jobbára a nyugati szórványba szakadt magyarokról írtunk. Bár talán éppen lapunk, a Reformátusok Lapja volt azon igen kevés sajtótermékek egyike, amely minden írott és íratlan korabeli „játékszabály” ellenére, következetesen közölt híreket, tudósításokat a szomszéd országokban élô magyar reformátusokról. Talán Magyarországon nem is tûnt fel olyannyira mindez olvasóinknak, csak egynémely dogmatikusan gondolkodó funkcionáriusnak, akik már attól is hideglelést kaptak - még a nyolcvanas években is - hogy mi következetesen az eredeti, történelmi magyar nevén emlegettük a határontúli magyar városokat, településeket. Következetes – mert elkötelezettségünkbôl fakadó — szerkesztési elveinket és gyakorlatunkat maguk a szomszédságban élô református testvéreink természetesen sokkal nagyobb figyelemmel és jóérzéssel tartották számon. Lapunknak a köreikben máig tapasztalt népszerûsége talán nem kis mértékben erre vezethetô vissza. A rendszerváltozás után aztán — ismét csak természetes ellenhatásaként a korábbi erôltetett visszafogottságnak — hirtelen megnyíltak a találkozások, a kapcsolattartások lehetôségei, s amit eddig nélkülöztünk, ismét természetes közegünk lett: egymás rendszeres számontartása a Kárpát-medencében. Igen ám, de ezenközben — miként ahogy az inga kileng — a nyugati szórványban élô testvéreink kerültek talán távolabb látókörünkbôl... Nekünk pedig az egyensúlyra kell törekednünk. A magyar reformátusság mindmáig létezô szellemi-lelki-hagyománybeli- és önazonosságbeli egységének töretlen felmutatására, örömeink, gondjaink, sikereink és kudarcaink bemutatására, valamennyiünk okulására és épülésére.

Így kerül ebben az esztendôben fokozottan is figyelmünk elôterébe a millecentennáriumi megemlékezések és rendezvények sorában a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója, s az amerikai magyar reformátusság is, amelynek százesztendôs múltjára és tapasztalataira több újvilági magyar református szervezet, egyháztest és egyházközség emlékezik ennek az évnek a folyamán.

Az alábbiakban ennek a száz esztendônek a sajátos tapasztalatairól ad különlegesen érdekes — mert személyes hangtól sem mentes — keresztmetszetet az amerikai magyar élet egyik jelentôs személyisége: Bertalan Imre washingtoni lelkész, az Amerikai Magyar Református Egyesület tiszteletbeli elnöke, aki megrendítôen szép írásában ismét közelhozza azokat, akiktôl szívünkben soha meg nem váltunk.”

Az angol kiadás címe: Imre Bertalan: Passion for new beginnings. One Hundred Years of the American Hungarian Reformed People. Published by the Sárospatak Reformed College Foundation, Budapest, 1997.

Contents:

• From the Banks of the Bodrog to the Potomac River
• Drifted Westward
• Determined to Start from Nothing
• For What They Believed in, They Did Everything
• Church and Federation
• Building Churches and Schools
• The Hungarian Reformed Federation of America
• Spirit of Sárospatak in America
• Reclaiming Sárospatak
• Patak Alumni in America and Canada

Foreword: “The venerable school at Sárospatak has had many loyal graduates since its founding in 1531 but none more loyal than the author of this narrative. Ever since his arrival in America over a half a century ago, Imre Bertalan has had his alma mater in his heart and in his prayers. I have known him almost all of that time and I knew about his school before I knew him.

“I first heard about the Sárospatak Reformed Academy from a graduate student at Princeton Theological Seminary. Árpád Gönczy mentioned it often when I would visit him as he lay in a hospital with terminal tuberculosis. His major professor, Dr. Otto A. Piper, a refugee from Hitler's Germany, and I were in Árpád's room the day he died, and we attended his funeral in Perth Amboy where I heard more about Sárospatak from its pastor, the Rev. Dr. Charles Vincze, also a Sárospatak alumnus. Shortly thereafter, back home in Michigan, I asked Daniel Nagy, whose daughter I was soon to marry, where they got their ministers in his native village, Jablonca, in Abaúj county, Hungary. The answer was what I expected: Sárospatak. My marriage to Margaret did not lessen my interest in the area of her family's origin.

“A few years later, when the students at Hope College, where I was serving as a chaplain, wanted a project, they asked for my help in selecting one. Sárospatak was chosen, and a relationship was established that has lasted from then (March, 1946) until today. Even before I knew him, I knew the family into which Dr. Bertalan was to marry. His father-in-law, the Rev. Andrew Kósa, presided at my ordination in the Raritan Classis of the Reformed Church in America. Over the years the bond between us was strengthened, largely because of our common interest in his alma mater of which, by courtesy, I too have been made an alumnus.

“The tale that follows about emigration from Hungary and settlement of some of its Reformed sons and daughters in the New World is a moving story of planning and separation, courage and hardship, adventure and achievement. Above — and beneath — all these, it is a story of hope and faith.”

To order the book, please contact:
Attila Komlós, ak@mail.matav.hu or anpress@mail.matav.hu

[AKA]

[HHRF]